San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:21 pm
Következő oldal


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 03, 2018 5:34 pm
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Semmi különbséget sem érzek az ölelés hatására, leszámítva hogy Ella megnyugodott. De ha azt vesszük, jobb mintha lőne rám, úgyhogy bólintok egy bizonytalan igennel. Aztán jön a magyarázat, amire tényleg semmi szükség.
- A helyedben én is megrémültem volna magamtól.
Jegyzem meg halkabban, félig az orrom elé dörmögve. Nah jah, főleg ha tudná. Nem ember vagyok, ezt már tudja. Így én sem érzem magam annyira feszélyezve, nem szükséges lódítanom neki tovább. Bár a barátkozás emlegetésére ismét felszalad a szemöldököm.
- Ez esetben te lennél az első ember barátom.
Lehet hogy egyben az egyetlen, de ezt nem kötöm az orrára. Ennyire azért még nem ismerjük egymást. Előkerül a szagos téma, kapok hideget, meleget, a hideget saját magamtól, a meleget meg Ellától, mert szerinte nincs semmilyen szagom, gondolom ez valami dicséret lehet. Egyből magamra vettem, hiszen én volnék a Halál és merőben bizarr hogy rólam neveznek el szagokat, főleg úgy, hogy szerinte semmilyen szagom sincs, így viszont most kiderült, csupán szófordulat.
- Ami azt illeti...
Ó jaj, majdnem elszóltam magam! Mély fájdalmat sejtek az utalás mögött, és ha mondjuk belenéznék az emlékeibe, biztos rájönnék miért, de nem akarok. Már majdnem előre rohan a járatba, mikor is megkérem, engedjen előre. Valamiért nagyra tartja azt az ócska fegyvert.
- Tud fájni, de szerintem én jobban fájok bárkinek.
Mutogatok magam és a stukker között. Aztán előre enged. Elindulunk lefelé a romos lépcsőn. Már az tragédia, ahogy kinéz a hely. Rászáradt, fekete vér a falakon, a korlát hol van, hol nincs, de az is rozsdás és fülsiketítő hangot ad ki, amikor hozzá érünk. Úgyhogy én nem is veszem igénybe. Szánalom, igen, ez a helyes megfogalmazás. Szánalmas hogy mivé vált ez a hely. És szánalmas, hogy emberi lényeknek itt kellett jobb létre szenderülnie, feltehetőleg kínok kínja között. Ehhez képest ide nem illő témáról ömlik belőlem a hülyeség. Éppen a pokolkutyákat vitatjuk meg.
- Nem tudom. Meg akarod? Amúgy az emberek félelmeiből. Alkalomadtán az elkárhozott lelkeket boldogítják odalent, a Pokolban. A Bátyám noha meglehet hogy a földi kutyákról mintázta őket, ámbátor kaptak egy jó nagy adag vérszomjat, brutalitást és haragot.
Mintha ő is fogékony lenne erre, mert még vissza is kérdezget.
- Lucifer házi kedvence Cerberus, vagy lehet te inkább Kerberosz néven ismered. Őt sosem bántanám. És igen, öltem már pokolkutyát, nem is egyet, de kétlem hogy ölre mennénk miattuk. Amiért neheztelhet rám, az inkább az elhidegülés...azt hiszem. Sosem látogattuk meg egymást, és erre amíg Atyánk jelen volt, lehetőséget sem láttam. No meg mindig másfelé sodort az utam. Egy óriási szakadék van közöttünk és meglehet, nem is kíváncsi rám.
Mi a fittyfenéért lenne? Számára jelentéktelen vagyok, eltörpülök Michael és Gabriel nagysága mellett, öhm, jah, most beszéltem le magam az előbbi ötletről. Jobb nekem, ha nem keresem fel. Meg neki is. Pedig most megtehetném. Már nem a Pokolban tartózkodik, ahonnét mi ki vagyunk tiltva, és aki még is jelenést tett ott, azt maga Sariel taszította örök kárhozatra a földön. Atyánk nem tett különbséget szándék és szándék között. Elkalandoztam. Arra kapom fel a fejem, hogy Ella boncolt már angyalt?
- Honnan tudsz te bármit is az angyalok anatómiájáról?
Sandán hátra fordulok, még a végén kiderül hogy vígan belegyalogolok valami furfangos vadász csapdájába, aki az életvidámnak tűnő Ella álarca mögé bújt. Résen kell lennem, mert egy vadász még sokkal veszélyesebb lehet rám, mint bármilyen démon. Kis idő múlva megint előre fordulok. Minél lejjebb jutunk, annál több emberi maradványt látok a fal mentén, mintha ettek volna a szerveikből, a húsukból. A legtöbbje már csontkukaccal tele, lefoszlott róla szinte minden, de a harapások jól kivehetőek.
- Látok ezt azt.
Halvány lila fogalmam sincs mit látok, mert bár a démonok is csinálhatnak ilyeneket, hát elsősorban nekik az emberi test, mint tégely kell, nem feltétlen rendeznek halandókból lakomákat. Sőt, erre igen ritkán van precedens. Bár a kínzás mint olyan, az nagyon megy nekik.
- Egy vasajtó van a lépcső végénél. Be van zárva.
Így egyre inkább Ella elmélete bizonyult valóságosnak.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 17, 2018 11:58 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Leheletnyit meglep, hogy ilyen könnyen igazat ad nekem. Bizonyára csak azért, mert még nem ismerem eléggé.
- Vannak nehéz döntések, de meg kell hoznunk őket, nem menekülhetünk örökké...
Mondom neki őszinte szívvel, majd ahogy a keze után nyúlnék, páni félelem lesz úrrá rajtam. Még is, mint egyfajta intermezzo, tova száll és már közeledik is felém széttárt karokkal. És én közben arra gondolok, ez a mosoly vajon őszinte-e? És hogy ha az, akkor vajon rám gondol-e közben? Mert...mintha nem lenne teljesen itt, velem. Hosszú karjai átnyalábolnak, ahogyan viszonzom a baráti gesztust. Körém záródnak, de még is, szinte fázom. Valahogy nem olyan ez az ölelés, mint....mint micsoda? Nem tudom. Nem értem. Ő az, aki rejtély számomra. Csak állok előtte, ahogy rám borul termetével, akár a hűvös szellő. Aztán, miután így elrévedek, állam a vállára teszem és megengedem magamnak, hogy az izmaim elernyedjenek. Ha nem megy neki az ölelgetés, miért is ne segítenék rajta? Karjaim kissé felkúsznak hosszú, vékony hátán és jó erősen magamhoz szorítom! Közben arra gondolok, hogy az embernek csak többet kellene ölelkezniük. Meg mindenki másnak is, az angyaloknak. És akkor kevesebb lenne a gyűlölködés, a nézeteltérés. Ha két test össze ér, érzik egymást. A hangulatot, az érzelmeket, a szándékot...mindent, amik vagyunk. Amiben hasonlítunk. Ami össze köt. A démonokról sem hiszem el, hogy csak szörnyetegek és kész. Hiszen Lucifer alkotta őket...többek vagyunk, mint a jelzők, amiket ránk aggatnak. Ezzel a meggyőződéssel ölelem magamhoz Ramit, hogy érezze a nyitottságot, a melegséget és a szeretetet. Ami ösztönösen jön, ha hagyjuk. Mint ez a kis simi is a hátamon.
- Na, ugye, hogy máris jobb!
Heherészem neki, majd megveregetem a hátát olyan pasisan, ahogy a bátyáimtól tanultam, aztán kissé eltávolodom.
- Ne haragudj, Ramiél. Biztosan rosszul esett, hogy megrémültem tőled, pedig te semmi rosszat nem tettél.
Be kell, hogy valljam ezt neki, így tisztességes. És nem kell, hogy kimagyarázzam, az semmin sem változtatna. A kifogások lényegtelenek.
- Igen, kvittek. És remélem barátok is.
Kiszélesedik a mosolyom, ez rám is fér, mert az iménti kis vallomásom után enyhén gyászossá vállt a képem. De már megint nincs szerencsém, mert fanyar szag csapja meg az orromat. A "halál szaga", az enyészeté. Rögtön tettre késszé válok, hiszen igazságot kell szolgáltatni! A falat nézegetem meg a padlót, mikor feltűnik mit is csinál Rami. Össze vonom a szemöldököm. Jót látom, hogy magát szaglássza? Oda megyek hozzá és megszagolom. Semmi különös, sőt, már-már "steril", mintha nem is emberi lény lenne.
- Miért szaglászod magad? Nem mondtam, hogy bűzlesz, a helyre gondoltam...hogy "halál" szaga van, tudod.
Próbálom neki magyarázni, mert úgy látszik kissé félre értette a dolgot. Aztán folytatom is, mert hát a romlott alma se sokat mondott neki, legyen ő bárki vagy bármi is.
- Ez olyan mondás-féle, szófordulat. Mert tudod, ha az élők elpusztulnak, akkor oszlásnak indulnak. Legyen szó állatról, növényről vagy emberről. A természet rendje szerint a mikrobák eltakarítják az elhullott dolgokat, megkajálják. Ehhez emésztőenzimeket használnak és így a bontás során ammónia, vajsav meg kénes vegyületek szabadulnak fel, ez okozza a szagot. Így valóban a halál szagának nevezhetjük. De veled nincs semmi baj, te élsz és virulsz.
Na jó, ez enyhe túlzás, de megteszi! Ismét el tudok mosolyodni, meg is veregetem újfent a felkarját, hogy érezze a törődést és persze a lazaságot.
- Neked...neked nincs semmilyen illatod.
Motyogom homlok ráncolva magam elé, de csak úgy. Aztán érdekeset mond és felkapom a fejem.
- Igazad van. Ez az élet rendje, és csodálatosan meg van komponálva. Semmi sem megy veszendőbe. Egy színes, szagos körfolyamat. De ettől még elszomorít sok embert. Ha elvesztünk számunkra valaki fontosat...gondolom te se vagy köszönő viszonyban a Kaszással.
Kissé keserűen mosolygok, mert az eszembe jut a nagyanyám. Nem láttam ugyan meghalni, de a tudat is éppen elég volt. Az utóbbi megjegyzésem nem szarkasztikus, csak egy következtetés a szavai alapján. Bizonyára ő még nem vesztett el senkit. Leguggolok és feltárom a romlás melegágyát. Hőség és bomlás. Meg is indulnék, de Ram szavaira megtorpanok és hátra nézek. Lucit idéző szófordulatain már csak mosolygok.
- Nagyon kedves vagy, de nálam a stukker!
Ki is rántom a nadrágomból, csővel felfelé. Mást is hozzá fűznék, de nem szeretném a férfiúi önbecsülését a porba tiporni. Végül...ahogy azokkal a beesett szemeivel mered rám, beadom a derekam.
- Rendben, te menj előre. Én majd fedezlek!
A kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon! Szokták volt mondani. Így hozzá simulok a falhoz és engedem, hogy meginduljon lefelé. A kis szemléltetésén bólogatok és elgondolkodom.
- Kedves teória, de akkor itt lennének fent a testek és nem a pincében. Persze az is lehet, hogy beomlott, egyelőre nem úgy látom, de az a biztos, ha megnézzük.
Ha megindul, akkor hű bajtársként követem, szorosan mögötte. Közben meg próbálok itt-ott kilesni mellette meg a válla felett.
- A gyors halál az jó. Úgy érzem...te is szeretsz a halálról beszélgetni, mint én.
Gyónom meg neki a megérzésemet, persze lehet, hogy csak túlságosan szeretnék egy magamhoz hasonló kettyós barátot és ezért kivetítem. Szóval megint a saját fejemben barangolok, mikor újra a szavai rántanak ki. Pokolkutya?! Mondom ki hangosan is:
- Pokolkutya? Meg akarom tudni, min élődnek? Mondjuk a normális kutyák szája sem rózsa illatú, a macskáéi meg pláne nem.
Na jó, megpróbálok nem megint túl sokat fecsegni, így kissé vissza fogom magam és nem megyek bele az emlősök szájflórájának rejtelmeibe.
- Mikor szagoltál te pokolkutya szájat? Valamiféle pokoli állatorvos vagy?
Jut eszembe az abszurd feltevés, mert hirtelen nem jut más eszembe. Gondolom azok a dögök nem hagyják, hogy csak úgy a szájukba leskelődjön az ember. Vagy démon. De alighogy nyitásra tátom szám, már mondja is. És az a vigyor! Nem látom, csak kihallom a hangjából, hiszen a hátát látom csak. De azért megpróbálok pipiskedni és így meglesni az arcát. Ha hirtelen megállna, tutira neki mennék. A járat túl szűk ahhoz, hogy egymás mellett haladjunk.
- Wow, szóval te már öltél ilyet? Ezért halogatod a találkozást Luciferrel, mert azt hiszed haragudna a kutyája miatt, igaz? Mármint gondolom az ő házőrzői vagy hasonló, nem?
Találgatok és bármilyen fura is, de nem félek többé. Ramiél ölelése hatásos volt.
- Tehát ők hirtelen bomlanak?
Érdekes, nagyon is az. Mondjuk lehet, hogy már az őrültség, hogy egy napon említem a természet földi rendjét a pokolival, természetfelettiével.
- Akkor nem is lehetne őket felboncolni...pedig kíváncsi lennék, milyenek. Hasonlítanak-e a mi kutyáinkhoz? Hiszen az angyalok anatómiája egészen hasonló az emberéhez.
Egészen felengedek a társaságában, nyíltan beszélhetek neki a dolgaimról, nem akad ki, mint az emberek. Mondjuk azt a részletet mellőzöm, hogy egy démon egyszer kilyukasztott, lehet, hogy szemrehányásnak érezné.
- Hát...szerintem ja. Ilyesmiket. Mert ha nem voltak leláncolva, akkor kaparták volna a csapóajtót belülről, megpróbálták volna felfeszíteni, de erre utaló jeleket nem láttam. Te látsz valamit?
Kérdezem, hiszen kitakarja az út jelentős részét.






Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 11:55 am
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szavain elgondolkodom, elvégre Gabriel-hez is odaálltam, nos, igaz, ott verekedés volt, de nem vele verekedtem. És meghallgatott, sőt, segített. Bár ezek a gondolatok igen magasröptűek, azért Lucifer nehezebb eset lenne. Már az emlékezete is homályba veszett annak a pillanatnak, mikor utoljára láttam...a hátát. Aztán az a csata, amiben nem az ő oldalán álltam.
- Igen, igazad van.
Jelentem ki magam elé, meredten bámulva az arcát. Valahogy el kell kezdeni, és akkor miért ne álljak oda elé? Jah! Következik az ismételt logikai bukfenc. Öleljem meg, de úgy hogy érezze! Magát a folyamatot érzi, de mi mást akar még érezni? Mert lehet akkor jobban járna egy feldühödött medvével, mint velem. Bakfitty! Essünk túl rajta! Olyan idegen tőlem ez a gesztus, legutóbb Michael-t öleltem meg..talán ha rá gondolok, akkor az olyan lenne, mintha a bátyámat ölelném meg. Nehezemre esik, bár elindulok felé lassan, széttárom a karjaim amikor odaérek, közben kiszélesedik a mosoly az arcomon, aztán ha ő is engedi, akkor megejtjük.
- Most már kvittek vagyunk?
Kérdezem a folyamat közben, míg finoman végig simítok a hátán a kezemmel. Aztán kibontakozunk ebből, én elhátrálok tőle. A következő kérdésem nem hiába volt, a szag emlegetésére én is szaglászni kezdek. Közelebb megyek megint, azon gondolkodom hogy azok nem az én vérfoltjaim, mikor lezubogtam a tetejéről? Olyan gyorsan történt, nem nézelődtem közben. És ha neki van igaza? Elvégre nincs vérfolt a ruhámon. A halál szaga? Szóval büdös vagyok? Most kezdem kényelmetlenül érezni magam, akaratlanul is a saját ruhám és karom kezdem el szaglászni, ő meg elindul lefelé.
- Vitatkoznék. A Halál nem rossz dolog. Inkább, az lehet rossz, miként hal meg valaki.
Amúgy miért ő megy előre?
- Szavamra! Kegyed, roppant bátor, de talán jobb lenne, ha én mennék elől, nem?
Mindenesetre követem, de ha közben előre enged, úgy elfoglalom az első pofon, első harapás, vagy első akármi lehetőségét, mert engem nehezebb megölni.
- Az is megeshet, hogy ezek azok az emberek, akik az épületben tartózkodtak, mikor összeomlott a ház. Tudod, platty!
Igyekszem szemléltetni a két tenyeremmel, mikor elhaladok mellette, vagy mikor rám tekint. Összecsapom őket, mint mikor a satu két fele összeér.
- Nem szép halál, de legalább gyors.
A bűz egyre jobban érződik, miként haladunk lefelé. Undorító, de nekem megszokott. Elnézve Ellát, őt sem különösebben viseli meg.
- Egy pokolkutya lehelete sokkal büdösebb ennél!
Nah, ezt be kéne fejezni, mert megint démonnak fog nézni.
- Amikor megölöd őket, egy kupac sötét barna anyag marad utánuk, aminek a szagával tömegoszlatást lehet rendezni nálatok!
Most befogom, nehogy a frász törjön rá, hiába a morbid vigyorgásom, azt hiszem felfogta így is, hogy nincs szükségem kendőre.
- Ümm. Szóval ha még is neked van igazad, akkor...mit kell találnunk? Kínzó eszközöket? Bilincseket? Ketreceket?
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 10:22 am
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Csak nézek rá, reszketve, végtelenül fekete, még is melegséget árasztó szemeimmel. Homlok ráncolva. Tapogni is elfelejtek. Próbálom értelmezni, amit mond, de elég nehéz. Talán mert az ösztönös félelem megbénít? De miért félek...? Aki hisz, az nem fél. Próbálok mély levegőt venni. A mellkasom emelkedik, a szívem mintha át akarná szakítani a bordakosaram.
- Kommunikációs problémák...értem én...hát talán csak fognod kéne magad, elé állni és megmondani, amit gondolsz.
Próbálom tanácsolni neki kissé félszegen, de oldódom is egyben. Hiszen ez jó, nem? Ahogy közelebb kerülünk másokhoz, jobban érezzük magunkat, és jobbá válunk. Mert a helyes útra lépünk, arra, amelyen az Öreg Fiú látni szeretne minket. És mivel ő tökéletes, mi meg nem, ezért bizonyára Ő tudja jobban. Szóval veszek ismét egy mély levegőt és megválaszolom a kérdését. A bárgyú képe jó kapaszkodónak, nem is félelmetes, fogalmam sincs miért tört rám ez a zsigeri riadalom. Ösztön, mi más? Talán a....
- Ölelj meg. De úgy, hogy érezzem!
Vágom rá kissé esetlenül, de ez a helyes döntés. Mert ha barátságosan megölelget, akkor tudni fogom, hogy nem ellenség. Persze ez kétélű fegyver: akár hátba is szúrhat. A szó szoros értelmében. De elhessegetem a gondolatot, bízom az égiekben, nem lesz itt semmi vész! Ramiél szimpatikus emberke, biztos nem démon...csak még nem látok tisztán és így motoszkál valami a fejemben. Széttárom a karjaim, izmaim megfeszülnek ugyan, de várom az ölelését és ezzel a kis mozdulattal próbálom elősegíteni a békülést, viszont nem lépek közelebb hozzá. Neki kell jönnie.
És éppen ismét felhozza az almát, mikor valami bevillan. Az intuíció kiül az arcomra és elkapom a tekintetem. Talán a...
-...szag. Nem érzed ezt a szagot?
Kérdezem tőle, ahogy elfordulok és lassan nézek körbe.
- Hogy nem tűnt ez fel eddig...
Szinte suttogom és tekintetemmel végig pásztázom a rozoga kis épületet. Elkomolyodom, hiszen a munka nem játék. Még ha kirakósként is kell össze rakosgatnom a történteket.
- Édes...alig érezhető. De határozottan jelen van. A halál szaga.
Megfordulok a saját tengelyem körül, a falakat nézem, a padlót nézem. Minden úgy elkoszolódott, még is...
- Nézz csak körül. Alaposan.
Próbálom felhívni a figyelmét, majd bal kezem mutatóujjával pár helyen rá bökök a távolból a falakra.
- Lefogadnám, hogy azok vér foltok. Te jó ég...ez...ez...egy mészárszék.
Mondom ki végül és leengedem a karom. Ramitól ijedtem meg és nem vettem észre, hogy valami egészen mástól kellett volna. Oda sétálok az egyik elkopott fröccshöz, olyan sötét és piszkos minden, hogy a színe alapján nem csoda, hogy nem szúrtuk ki. Ujjammal megkapargálom és megszagolom. Fémes.
- Itt valami nagyon rossz dolog történt.
Állapítom meg és ismét körbe nézek, vissza sétálva és leguggolva a rothadó alma mellé.
- Tudod, a halál szaga félre ismerhetetlen...a legtöbb ember irtózik tőle, mert eszükbe juttatja a mulandóságukat. A bomlás keserédes bűze...
Tovább vándoroltatom a tekintetem és teszek pár lépést. Kezemmel a törmelékes és koszos földről elsöprök valamit: egy csapóajtó. Nem gondolkozom, nem kérdezek, megragadom a kallantyút és egy heves rántással sikerül felnyitnom. Hirtelen a bűz sokszorosára erősödik. Arcomba legyek csapnak és az édeskés melegség. Ismerősök köszöntése. Nem kapom el az arcom, de azért némileg fanyarrá válik az  arckifejezésem.
- Tegyél egy kendőt az arcod elé, az segít.
Mondom oda a vállam fölött Ramiélnek, bár fogalmam sincs ő hogy bírja a tetemeket, de a többség rosszul. Öklendezés, ájulás, valójában már minden reakciót láttam. Én meg már úgy is megszoktam. Fogom maga hát és megindulok lefelé a szűk lépcsőn. Hajt a kötelességtudat, na meg a kíváncsiság.
- Jössz?
Kérdezem egy pillanatra a férfi felé fordulva és közben ledobom a dzsekim a földre, mert jóval melegebb van a kis járatban, mint oda fent.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 9:05 am
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Meglehet hogy úgy beszélek, mint a bátyám, de csak most tűnik ez fel neki. Nem, egyáltalán nem nyugszik meg. Azt hiszem, még mindig démonnak néz.
- Az elmúlt húsz évben csupán egyszer találkoztam vele, és akkor sem tudtunk beszélgetni.
Gondolok itt arra az ominózus összecsapásra, nah akkor láttam újra őt és a jól ismert hangja is akkor szólalt meg ismét a fejemben. Szinte már el is felejtettem milyen. Több millió évnyi kráter van közöttünk. Még Atyánk eltűnése sem változtatott ezen a tényen, az utam másfelé sodort. Ella nem hisz nekem, annak ellenére sem hogy eddig sem bántottam. Ajvé! Közben leesik nekem is, tök felesleges fedezéket keresnem, úgy látszik kezdenek rám ragadni az emberek szokásai. Hiszen én simán megállítom a levegőben a golyókat, minek ugráljak itt, mint egy kenguru? Persze Ella nem ismer, fogalma sincs róla mire utaltam az előbb és valószínűleg még mindig azt hiszi hogy a lelkére pályázó démon vagyok.
- Hogyan?
Teszem fel az egyszerű kérdést, bárgyún rá pislogok és megvonom a vállam. De tényleg, hogyan? Ha eddig nem bántottam?
- Ha egy helyben állok mozdulatlanul, az jó lesz?
Nevezzen fantáziátlan kóklernek, de jobb nem jutott az eszembe. Még is hogyan kezdjem a bemutatkozást? Helló, én vagyok a Kaszás? Hát, nah, az merőben egyedi volna, de most inkább ejtem ezt a briliáns elképzelést.
- Meddig álljak így? Engem érdekel hogy ki járt erre, tekintve azt az almát a földön..Kegyed, nem kíváncsi rá?
Jobban átgondoltam, igazából bármi lehetett, nem csak ember. De most nem mozdulok, hiszen Ella halálra van rémülve tőlem és ha nekiállok itt kalamolni, még a végén tényleg lőni fog rám. A válaszát várom, és ha olyan, akkor megcsinálom, csak hogy elcsituljanak a kedélyek.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 07, 2018 7:48 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Csupán kedvesen mosolygom rá, ahogy az arcához érek. Olyan hidegnek tűnik a tenyerem alatt, akár a halál. És ő, nemmel felel. Finoman összevonom szemöldököm ahogy lágyan csusszanva ki ujjaim közül hátrál egy vagy néhány lépést. Mi ez? Mi ez...amit "nem látok"? Fogaskerekek fordulnak az elmém mélyén, lassan, de biztosan. Ez a megértés folyamata. De még oly távolinak tűnik! Pusztán érzékeim jelzik, hogy valami nincs rendben és hogy valami van itt...karnyújtásnyira - a szó szoros értelmében - , de még sem érhetem el. Ahogyan Josef K. sem érhette el a Kastélyt*, bármely közel került is hozzá, az egyre csak távolodott. Szóval állok ott, egy helyben, kezeim a levegőben lógva, míg lassacskán vissza nem húzom.
- Hm, ez érdekes...lehet, hogy csak túl gyors az anyagcseréd. Vagy bélférged van.
Mondom, majd lazán vállat vonok, ezzel le is zárva a kérdést a táplálékbevitelét illetően. Naív tudok lenni a végtelenségig, szóval szó nélkül beveszem, hogy egy kis haspók, csak nem látszik meg rajta. Legalább is egyelőre. A szokatlan viselkedése viszont ismét gyanút ébreszt bennem. Bizarr, hogy bizonyos időközönként olyan, mintha engem mímelne vagy nem is tudom. De bocsánatot kér és ezt édi-bédin teszi, szóval megenyhülök. Ismét elmosolyodom és vállba veregetem "férfiasan", de ez a felhőtlen vidorság sajnos nem tart soká. Úgy érzem eltörik bennem valami, mint egy fagyos fuvallat, ami elfújja a gyertyát. A vélt felismerés és az egyszerű, emberi ösztön azonban felül kerekedik a józan észen. Az egyik percről a másikra kezdek már-már indokolatlanul rettegni Ramiéltől, a különös férfiútól itt előttem. Ő nyúlkálni kezd - zavarában? -, amitől csak még egy lépést hátrálok ijedten.
- Most meg miért beszélsz úgy, mint Lucifer?!
Teljesen össze zavarodom ettől a férfitól, a logikus gondolkodásom cserben is hagy. Az imént még mintha engem utánozott volna, most meg, hogy Lucit említem, mintha őt próbálná? Pontosan az ő szava járását használja...már csak a "Szavamra!" felkiáltás hiányzik. Mint valami két lábon járó kaméleon! Vagy nem is tudom...egyre erősebben érzem, hogy van itt valami, ami elhomályosítja látásomat, de nem bírok rá jönni, mi az! És ez frusztrál. Ahogy pedig üdvözletét küldené Lucifernek, nem igazán tudok hirtelen mit kezdeni ezzel a gesztussal.
- M-miért nem mondod meg neki magad?
Próbálok nem hisztérikussá válni. Talán egy elkanászodott démon, aki nem engedelmeskedett a Főnöknek és most rajtam keresztül akar a kegyeibe férkőzni? Már mindenféle hasonló dologra gondolok, ahogy a fantáziám elszabadul.
Ramiél pedig erre megpróbál meggyőzni, hogy nem akar bántani, de én már nem tudom, higgyek-e neki vagy sem. Vegyes érzések kavarognak bennem, tapogok és olyan szívfacsaróan nézek rá, hogy még egy gengszter is elsírná magát.
- Valóban nem?
Kérdezek vissza gyámoltalanul, de fene tudja, ez mennyire költői kérdés.
- Bizonyítsd be!
Elengedem a fülem mellett, amit a gyümölcsről mond, hiszen ez csak elterelés. Ezt még ilyen lelki állapotban is leszűröm. Az eszembe sem jut, hogy rá támadjak, bár fegyver az persze van nálam. E helyett egy kacifántos felkiáltást szegezek neki. Magam sem feltétlenül tudom, mit várok a "bizonyítás" gyanánt, minden esetre meredek rá nagy, sötétbarna szemeimmel és pislogok. Fogalmam sincs ez mennyire "jó" ötlet, hiszen egyelőre démonnak vélem vagy nem is tudom hirtelen minek...minden esetre a bizalmamat ki kell érdemelnie. Vissza kell szereznie. A szívem pedig mind e közben elmehetne dobosnak egy régi rock bandába.


* utalás Franz Kafka: A Kastély c.regényére




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 5:55 pm
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Még egy kicsit ízlelgetjük ezt a szót, mely annyira illik rám, mint egy tehénre a fitt fogalma. Bármennyire is úgy érzem magam, sajnos ez kívül nem látszik meg. A kinézetem szöges ellentétben áll vele. Oké, lapozzunk. Kiderül hogy Ellának öt bátyja van, ők is sokan vannak. Talán valamelyikre emlékeztetem, azért nevezett cukinak. Valóban szörnyű látvány az esése, azért is megyek oda hozzá, hamar felfogom azonban hogy kutya baja. A fejes szemléltetése elmarad, a dicsérő szavaira zavartan mosolygok. Nem vagyok ember. Ha tudná... A kijelentésére, mely szerint tudok mosolyogni, felfelé ível a szemöldököm. Miért ne tudnék? Rátérünk Atyánkra és ránk, bár kissé naivan fogalmaz, de igaza van. Nem akarok hozzászólni, még a végén lebukok. Néha bólintok a szavaira elgondolkodva. Nekünk nincsenek érzéseink, vagy igen? Igazából tök mindegy, mert most mindenki a szabad akaratából cselekszik és a fene tudja melyik út a helyes. No, ez után kerülnek a praclik az arcomra. Most mi van? Kipattannak a szemeim nyugodt közönyükből, mert ez a holdkóros teremtés már megint..már megint..ó, hagyjuk.
- Nem.
Zavartan válaszolom, kezeimet hátra fonva a derekamnál, közben elhátrálok tőle. Nem, mint odafentről nem láttam hullákat, magasan repültem és nem erre fókuszáltam. És nem, mint nekem nagyon nincs egyedi arcom, vagyis fogalmam sincs, de ebbe nem menjünk bele. A következő kérdését meg abszolút nem tudom hova tenni. Még szép hogy nem eszem, nincs szükségem rá.
- Igen, sokat!
Hazudom neki, így gondolván előbb szabadulok, azonban Ellát nehéz megtéveszteni. Nem kifejezetten akartam úgy viselkedni, mint ő.
- Bocsánat.
Megpróbálok nem úgy tenni, arról viszont nem tehetek, ha valamire ugyanaz a reakciónk. Kínosan mosolygok, ő meg kiböki azt, amitől egyből le is fagyok. Újra kellene gondolni az egészet. Ella egyik pillanatról a másikba csap át locsi-fecsiből rettegő emberi lénybe. Az ott lent tényleg egy rothadó gyümölcs? Ó Atyám, akkor valóban mellé fogtam! Kis ideig csak hebegek habogok magam elé mutogatva, tekintve hogy Ella nagyon zaklatott, belém fojtja a szót. Ismeri a bátyámat?
- Kegyed, higgadjon le! Én nem, nem az vagyok, aminek gondolsz!
Ő hátrál előlem, én meg egy helyben állok. Mintha láttam volna nála fegyvert és noha meghalni nem tudnék tőle, tulajdonképpen nincs oka használni.
- Ha valóban Lucifer barátja vagy, úgy üdvözletem küldöm neki!
Jah, igazából már nem sok kell hogy kikövetkeztesse ki vagyok én, úgyhogy mielőtt még pánikszerűen kezdene rám lövöldözni, vagy épp menekülni előlem, muszáj vagyok hozzátenni.
- Meg sem fordult a fejemben hogy bántsalak!
Nah, ez így nem igaz, amikor odaszorította a kezem a tomporomhoz, örömmel ráripakodtam volna, de ott a volna. Kell neki egy kis idő, amíg feldolgozza. Vagy tényleg elrohan üvöltve, vagy lelő. Nekem reszeltek! Még egy újabb kísérlet kikívánkozik belőlem.
- Nos, ha az ott egy rothadó gyümölcs, akkor valaki nemrég erre járt...olyan, aki eszik gyümölcsöt. Vagyis ez nem mérvadó, mert már én is ettem gyümölcsöt, de nem itt. Viszont ez esetben előttünk járt itt, nem?
Miközben beszélek, azt keresem hova tudok fedezékbe jutni a lövések elől.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 31, 2018 7:44 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Elkapnám a grabancát, de olyan kis cukin és ártatlanul néz, hogy el kell mosolyodnom. Egyem a szívét! A légynek se tudna ártani, csak rá kell nézni! Ahogy mondana valamit, de nyitva marad a szája! Úgy megcsipkedném a pofiját! Szóval csak szélesen mosolygok és csillogó, vidám szemekkel nézek fel rá.
- Laza? Nagyon vicces figura vagy te!
Egyszerűen elnevetem magam, mikor ezt mondja, hiszen ennél szórakoztatóbbat per pillanat el se tudnék képzelni! Szóval csak őszintén nevetek egy jót és meg is veregetem erősen a hátát, hogy "ez" jó poén volt, értékeltem. Hüvelykujjamat is felmutatom neki, hogy még egyértelműbb legyen. Persze mindezt véletlenül sem rossz szándékból, valóban jól érzem magam a társaságában, legyen ő bárki is, hiszen még nem is ismerem.
- Nem kell aggódnod, sokszor csináltam már hasonlót! Sőt, nagyobb hülyeségeket is. Ha öt bátyja van az ember lányának, nem nehéz!
Jelentem ki az aggodalmas arcára és megszólalására lazán. A tesóim, igen. Hát ők elég meghatározó élményt jelentettek a neveltetésem szempontjából. Szinte ki se lehet kerülni az említésüket, ha rólam van szó. Azzal fogom magam és zuhanok. Ramiél pedig rögtön mellettem terem és istápolna.
- Ó, aggódtál értem? Milyen kedves tőled! Kutya bajom...
Pedig mondtam neki, hogy nem kell, de ő még is. Ez teljesen meghat. Olyannyira, hogy látszik a fejemen, mentem újra meg fogom ölelni. És...láss nem csodát, meg is teszem, ha nem talál ki valamit ez ellen gyorsan.
- Vannak még rendes emberek, tudtam én. Te is ilyen vagy, aranyból van a szíved, még ha a külsőd kissé komor is és morcos arcvonásokkal születtél.
Közlöm vele szeretetteljesen és reménykedve a magasabb szintű Jóban. Ezt dicséretnek szánom, határozottan. Remélem ez egyértelmű. És lám, elmosolyodik!
- Jé, tudsz mosolyogni!
Vidáman rikkantok fel és karon veregetem egyszer.
- Azt ki kell védeni. A koponyavarratok mentén könnyen szétreped a fej. Amúgy elég masszív csontozat, de az agyrázkódás sem bulis. Szóval ha így esnél, akkor próbáld behúzni a fejed vagy takarni a karjaiddal.
Javaslom neki a talán csípősnek szánt megjegyzésére, amiben én még véletlenül sem sejtek rossz szándékot. A magyarázat morbid részén remélem nem akad ki, nekem ezek természetesen jönnek, amit embertársaim nem szoktak jó néven venni. Legalább is olyan furán kezdenek viselkedni vagy hirtelen dolguk akad és lelépnek.
- Megmutatni? Ugyan, te butus, azért ennyire még nekem sem mentek el otthonról!
Egy pillanatig nézek csak furán rá, aztán megint jó kedélyűen nevetgélek egyet. Aztán meg simán kiszúrom, hogy egy pillantást vet a keresztre a nyakamban. Szakmai ártalom. Én is rá nézek és a két ujjam közé csippentem, majd ismét felnézek a fölém magasodó, csontváz-szerű férfira.
- Igen, én hiszek a Nagyfiúban. Tudom, sokan butaságnak tartják, főleg azok után, ami történt...de szerintem sosem hagy el minket igazán. Én érzem a jelenlétét, tudom, hogy meghallgat. Bármit mondjanak is mások. Lehet, hogy ettől is csak még őrültebbnek tartanak, de nem érdekel. Mesélték mi történt, mert tudod, csak egy éves voltam akkor...hogy megnyílt az ég és szárnyas teremtmények kezdték kaszabolni az embereket...persze, nincs mentség ilyesmire, de nem az én dolgom ezt eldönteni. Az ítélkezés ne az emberek dolga. Az angyaloknak is vannak érzéseik, gondolataik...ők is hibázhatnak és kétségbe eshetnek. Egyszer csak eltűnt az apjuk, pedig előtte sose voltak egyedül. Bepánikoltak! Az emberek is csináltak már rengeteg hülyeséget, halomra mészárolták egymást. Tudom, most te is azt fogod mondani, hogy nem vagyok normális, amiért "védem" őket. Pedig az ember is ha hirtelen meglát egy pókot, mit csinál? Menten ötször agyon csapja zsigerből, biztos ami biztos alapon.
Sóhajtok egy nagyot, ritkán beszélek erről, hacsak nem jön szóba úgy konkrétan. Mint most. Mert láttam, hogy megakadt a szeme a kereszten. Na jó, ez a pókos rész a végére azért nagyon-nagyon morbidan sikerült! Visszaszívni viszont már nem tudom. Szóval marad az ártatlan pillogás Ramiélre. Aztán meg a hulla-vadászattal akasztom ki, hiszen felszalad a szemöldöke. Kinek ne szaladna? Én meg csak esetlenül bólogatok, igen, mindenre igen, amit most rólam gondolhat. Könyékig a belsőségekben, rothadó vagy éppen aszott szöveteket vagdosva és így tovább.
- Szóval...nem láttál holttesteket errefelé? Végtagok is jók.
Körbe pillantok, hogy a kínossá vált szemkontaktust megtörjem, de csak nyakamat nyújtogatom, mint egy elcseszett zsiráf, meg nem moccanok. Mivel a közvetlen környezetünkben nem látok tetemet, sem egészet, sem pedig részlegeset, újra férfi társaságomra pillantok. Addigra talán már feldolgozta a halottkémségemet. Éppen rám sandít, szóval én vissza sandítok rá. Áhá, szóval én is ismerős vagyok neki! Tehát ez egy rejtély. Rajongok a megoldandó ügyekért!
- Ez érdekes. Pedig azt hittem jó az arcmemóriám. Neked pedig elég egyedi arcod van, Ramiél.
Fogom magam és két kicsi tenyeremmel közre fogom a fejét, mint a derült égből villámcsapás. Konkrétan az orcáin landolnak szinte gyerek méretű kacsóim. Még mindig sandítok rá, homlokom ráncolom, erősen próbálok gondolkozni, hol és milyen körülmények között láthattam már Ramit, de semmi. Finoma megtapizom az arcát - csontos. Mintha ettől csak erősödne a deja vu érzésem, de fogalmam sincs, miért.
- Eszel te rendesen?
Ez csak úgy kicsúszik, mivel gebécske szegény. Nem mintha zavarna vagy közöm lenne hozzá, de feltűnt. Csont és bőr ez a pasi. Most végig mérem újra és leplezetlenül az egész alakját. Még a sötét szerelésével együtt is csontkollekció.
- Lehet, hogy igazad van...láttuk egymást, de nem beszéltünk. De még így sem áll össze a kép.
Hangosan gondolkodom, de nincs mit titkolnom ennek kapcsán, szóval miért is ne? Szinte hallom a fogaskerekeket a fejemben mozogni. Szeretem a kihívásokat és ez az. Lehet, hogy majd hirtelen beugrik valamiről. De ha csak futólag láttam, talán mind egy. Viszont valami azt súgja, nem csak egy arc volt a tömegben. Sebaj, addig is, ismét megölelem, mert szeretek ölelkezni. Feltölt engem és a cél az, hogy a másik is hasonlóan érezzen. Bár Rami nem tűnik rutinos ölelgetőnek...de velem ezt is lehet gyakorolni. Ahogy elengedem és felnézek rá, mintha valamit mondani akarna, már majdnem rá kérdezek, de aztán megint "azt" csinálja.
- Direkt csinálod ezt? Mármint ugyan úgy csinálsz néha, mint én.
Ez fölöttébb gyanús. Először a hunyorítás, most meg a homlokráncolás. Mintha csak a hímnemű tükörképem lenne. Egyelőre nem tudom eldönteni ez tetszik-e vagy sem, hogy úgy nagy általánosságban mit kezdjek a dologgal. Lehet, hogy csak egy hullámhosszon vagyunk, ez az ötlet kedvemre való lenne. Jobb, mintha valami ijesztő magyarázat lenne igaz, mondjuk...fene tudja, hogy netán sorozatgyilkos vagy ilyesmi. Aztán hirtelen locsogni kezd, miközben eddig alig beszélt. Egyre szűkítem pillantásom. Ordít a dologról, hogy bűzlik!
- Te valamit titkolsz.
Szegezem neki a megállapításomat és későn jut eszembe, hogy talán nem kellett volna ennyire nyíltnak lennem. Buta, naiv Ella! Lehet, hogy egy perverz baltás gyilkos, aki netán még nekrofil is! Kicsit sem élénk a fantáziám, hol! De sötét gondolataimra egy pillanatra félelem suhan át az arcomon. Fenébe! Remélem nem vette észre...habár az orra előtt ácsorgok. És még vigyorog is! Ez irtóra rémisztő! Totál nem úgy viselkedik, mint eddig! Jaj nekem...Ella, ne parázz! Megoldod, bármi történjék is! Mellesleg nem kéne rosszat feltételezni róla, nem? A jó keresztény a legjobbat feltételezi és megbocsát mindent. Azt is ha netán feldarabol?! Igen, azt is. Ha csak megerőszakolni akar, akkor jól járok. A libidómat ismerve úgy se szorulna senki rá, hogy erőszakot kövessen el. Ő pedig valahogy nem tűnik erőszaktevőnek. Persze a látszat csalhat. Nyelek egyet feszülten. Ekkor ő terelni kezdi a szót és én vígan kapok az alkalmon. Követem tekintetemmel ujja vonalát és rögtön le is guggolok a folt mellett. Megpróbálok közben megnyugodni, a szívem a torkomban dobog, de némi légzőgyakorlattal egész jól sikerül csitítanom. A szakmai kíváncsiság, hiába. Ahogy viszont ott bámulom a masszát, csak nem értem ezt az egészet. A foltra meredek, majd rá pislogok.
- Te...még nem láttál rothadó gyümölcsöt?
Ez kezd nagyon-nagyon bizarrá válni. Csak nem...nem...egy démon?! Ismét elfog a félelem: fekete ruha, sötét szemek. Jaj, Teremtőm! De csak nem lenne ilyen kis cuki, ha démon lenne! Olyan fejet vágok, mint a ma született bárány, aki már látja a vágóhidat. Felállok a cucc mellől és hátrálok egy lépést. Azon töprengek, mit is mondjak neki.
- Én Lucifer barátja vagyok! Ha bántasz, meg fog büntetni!
Tör fel belőlem ez a banális szöveg, mert hát hirtelen csak arra tudok gondolni, hogy egy démon, aki a bolondját járatja velem. Ha pedig démon, akkor Lucifer szolgálatában áll, így próbálom menteni a bőrömet. Mellesleg nem is hazudok, tényleg a barátomnak tekintem Lucit, az más kérdés, hogy ő mit mond, de én hiszem, hogy a szíve mélyén ő is barátként gondol rám. Tapogok kissé egy helyben és kétségbe esett arccal várom a reakcióját.
- Ez...ez egy rohadt alma. Ezt minden ember tudná!
Lehet, hogy nem kéne kekeckednem vele, de ez úgy ki kívánkozik. Csak, hogy tudja, hol bukott le.








Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 5:45 pm
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amilyen locsi-fecsi, épp olyan szemfüles is, a szidalmára gombóc kerül a torkomba és csak nézek rá értelmesen, meghúzva a vállam. Nagyon igaza van. Szerencsére nem kell rá felelnem, rögtön haladunk tovább. Úgy tűnik meg kellett érnem ezt a napot is, amikor egy halandó cukinak nevezi a Kaszást. De hiszen az öltözetem sem indokolja ezt a megállapítást! Szólásra nyitom a számat, aztán csak kerek O-t formázva befelé szívom a levegőt. Nyugalom! Ne húzd fel magad! Próbáljunk meg kevésbé cuki benyomást kelteni rá! Bár fogalmam sincs mit kellene ennek érdekében tennem, tekintve hogy egy koponya díszíti a ruháját, rózsaszínnel feldobva. Van egyáltalán valami, amitől megrémül? Vagy amit komolyan vesz? Mert rémisztgetni nem volna szerencsés itt a semmi közepén. Miközben elkalandozom a gondolataim közt, ő nekiáll szemléltetni a jól esést. A kijelentésemre várható volt, hogy mégis csak mélyen belemegyünk ebbe a témakörbe, éreztem én ezt. Tiltakoznék, magam elé mutogatva és artikulálva, de végül is Ella győz.
- Én nem..én teljesen laza vagyok most is...
Belém fojtja a szót, mert hogy szerinte merev vagyok. Kapom tovább az ívet. Kisvártatva már ott tartunk hogy a bicepszét tapizom. Bólintok egyet, felfelé húzva a szemöldökömet. Amúgy meg igen, érzem a különbséget.
- Várj!
Megint csak tiltakoznék, azonban Ella pillanatok alatt esik össze. Magától a látványtól megrémülök, mert szerintem az emberek vannak ennyire bolondok, hogy csak úgy összetörik magukat a semmiért. Ebben az esetben miattam töri össze magát, tehát én is tehetek róla. Odalépek mellé hogy felsegítsem.
- Megütötted magad?
Hamar felkel és kutya baja, úgyhogy az aggódásom is inkább mosolygásba csap át.
- Jól van. És mi van akkor, ha fejre esel?
Vágom rá az önfényezésére, aztán hamar visszaszívnám inkább.
- Ezt ne mutasd meg! Csak elviekben kérdeztem!
Más sem hiányzik, mint a törmelék tetejéről egy fejes. Én megtehetem, ő nem.

- Remek.
A későbbi magyarázkodása egy kis megnyugvást kölcsönöz, amúgy meg mivel a nyakában is keresztet visel, azt hiszem hívő. Mármint Atyánkban hívő. Erre azért még rákérdezek, később. De most csendben figyelek, éppen magáról beszél. Szóval Ella orvos, vagy ilyesmi. Még engem is meglep a tény, hogy hullákat jött vadászni, csak azért, hogy aztán tanulmányozza őket. A locsi-fecsi egyben művelt is és okos. Az előbbi kérdésre bólintok igennel, bizony San Francisco-ból jöttem. Aztán meg elgondolkodom.
- Feltételezem igen. Találkozhattunk már...
Közben összesandítunk.
- ...csak..ó, ne haragudj, de én sem emlékszem rá, úgyhogy szerintem biztos nem beszéltünk.
Nekem is ismerős az arca, de a sok millióból győzzem kitalálni honnan. Ez most itt nem fog menni! Ha rájön hogy ki vagyok, na arról úgy is tudni fogok, akkor már biztosan nem lesz ennyire közvetlen. Sokan tartanak tőlünk, de még ha nincsenek is ellenszenves érzései irányunkba, nem elhanyagolható a szempont hogy én vagyok minden ember félelmének egyik megtestesítője. Az, amit a ruháján visel díszként. Úgy vélem az élet könnyebb most eme tudás nélkül a számára. Csúnyán hangzik, de nekem is könnyebb így. Most már tudjuk ki miért van itt, ő meg ismét átölel. Olyan gyorsan és alattomos módon, hogy köpni nyelni nincs időm, de hála a jóságos Mennyeknek, hamar elenged. Erre a homlokom ráncolom és azon agyalok, miként pirítsak rá kicsit, csak hogy mellőzze ezt a gyerekes viselkedést a társaságomban, azonban ő is rájön, hogy nincs nálam felszerelés. Most már ketten ráncoljuk a homlokunkat, én előbb abbahagyom.
- Nincs rá szükségem!
Vágom rá a kézenfekvő választ. De hülye vagyok!
- Majdnem mindenhol akad élelmiszer és inni való is, ami még jó!
Azt hiszem erre gondolt. De várjunk, csak..azért egy embernek másra is szüksége van.
- Túlélő vagyok. Tudok vigyázni magamra!
Óvatos vigyorgás, elvégre Ella minden apró nyomot észrevesz. Apropó, nyomok!
- Tekintve hogy kegyed..nos, az ami! Mi lehet a földön az a pirosas sárga takony?
Ott ahol talált, közvetlen mellettem volt a földön. Most megint vissza sétálok, néha rá sandítva hogy el tudtam-e terelni a témát erről a kényes kérdéséről? Az egész öklömnyi nagyságú, borzasztóan szagos, most ott állok meg mellette a földre mutatok, a trutyira. Olyan kerek szerű, fekete rész is mállik róla, kikandikálnak a kukacok. Még nem láttam ilyent, pedig sokat látott egyén volnék. Leginkább a pokolkutya köpethez tudnám hasonlítani, de nem az, jól tudom.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 5:54 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Váratlanul ölelem meg az újonnan lett ismerősömet, majd beszélgetésbe elegyedünk. De valami feltűnik.
- Ne hidd ám, hogy nem vettem észre, hogy elsunnyogtál pár választ!
Mondom neki egyik kezemet a csípőmre téve, a másik kezem mutatóujját billegetve az orra előtt. Kissé szigorú próbálok lenni, de nem igazán sikerül. Utána pedig vállon veregetem, ahogy felengedek és újra kiszélesedik a mosolyom.
- Jól van, na értem én, hogy nem akarod elmondani, honnan jöttél. Nekem is van múltam.
Bólogatok nagyokat, mert abból indulok ki, bizonyára ő se volt egy szent és ezért inkább hanyagolja ezt a témát. Nálam talán senki sem érthetné ezt meg jobban. Aztán, ahogy eszembe jut, hogy netán megsérülhetett, menten segítenék levenni a nadrágját. Már meg is ragadom az övét rutinosan, már majdnem sikerül is megszabadítani tőle, mire észbe kap és el hessegeti a kezemet. Felnézek rá, ahogy végül megadom magam és nem hámozom őt tovább.
- Rendben, már nem nyúlkálok, látod? De remélem tényleg jól vagy!
Ahogy féltően ragaszkodik az övéhez és nadrágjához, halkan kuncognom kell.
- Olyan kis édes vagy, mondták már? Bárcsak az egyik bátyám fele ilyen cuki lenne, mint te! Vagy ha lenne egy öcsém...de csak öt komisz fivérrel áldott meg az ég!
Legyintek is egyet sóhajtva. Szeretem a fura fazonokat, én se vagyok különb. Ami az esést illeti, már majdnem bedőlök neki, hogy tudja, de a pottyanásából kiindulva csak jól blöfföl.
- A titka annyi, hogy elengeded magad. Nem feszülnek be az izmaid.
Bal kezemmel megpróbálom megmarkolászni a felkarját és a vállát. Az érintett területekre is esik a tekintetem.
- Most is túl merev vagy, Ramiél. Így nem lehet fájdalommentesen esni. Próbáltad már a légzőgyakorlatokat? Vagy a jógát? Azok segítenek ellazítani a tested. Fogj csak meg!
Ismét a szemébe nézek és úgy magyarázok neki barátságosan, mintha már ezer éve ismernénk egymást vagy valóban az öcsém lenne. Mondjuk fogalmam sincs milyen érzés, ha az embernek fiatalabb testvére van, de ez most részletkérdés. Megragadom az egyik kezét és a saját vállamra teszem. Először befeszítem, majd elernyesztem, közben rá nyomom az izmomra a lapátkezét, feltéve ha nem rémüldözik és kezd el hadonászni ismét.
- Érzed a különbséget?
Kérdezem tőle, amennyiben hagyta, hogy megmutassam ezt neki, majd elengedem a kezét.
- Én szívesen segítek megtanítani neked, ha szeretnéd.
Ajánlom fel, mintha nem is egy veszélyes, poszt-apokaliptikus világban élnénk, hanem egy békés korban, amit sosem ismerhettem.
- Figyelj, megmutatom!
Mondom neki is felemelem a kezem, hogy jól figyeljen. Rá nézek közben és úgy csuklom össze, mint egy rongybaba. Majd feltápászkodom és leporolgatom magam.
- Látod! Ennyire egyszerű! Persze pont ez a nehéz benne, ha valaki merev. Tudom én, az emberek stresszelnek, nem tudják elengedni magukat...pedig az nagyon fontos. A testnek és a léleknek is.
Szentül hiszem amit most mondok, józan paraszti ésszel következtettem ám ki, nem letűnt korok agykurkászainak bölcsességeit plagizálom. A bizalmas kis megjegyzésemre igent mond, bár amit hozzá tesz, az fura.
- Ne aggódj, nem az alsódra voltam kíváncsi. Kivételesen még csak a férfiasságodra sem. Valóban a térded érdekelt. Mert amolyan orvos-szerűség is volnék. De nem a praktizálós-fajtából.
Próbálom neki magyarázni, de elég nehéz. Hiszen mindenki, aki nem negyvenes, az nem járhatott egyetemre, így orvos sem lehet. Legfeljebb autodidakta.
- Mert én amolyan törvényszéki mindenes vagyok. Vagyis helyszínelő, gyilkossági helyszínelő, halottkém, boncmester...valójában minden olyasmivel foglalkozom, ami rendőrségi ügy és köze van a természettudományokhoz meg az orvosláshoz.
Na, ettől legyen valaki okos! Kíváncsian várom mit reagál minderre, boci szemeimmel nézek rá fel pislogva párat. A cukin dögös külsőmmel nem igazán szokták tudni összeegyeztetni, hogy hullákkal (is) dolgozom.
- Szóval most is azért jöttem ki, hogy tetemeket vadásszak. Mind egy milyen állapotban vannak, tanulmányi szempontból mind ideális.
Vallom be "bűnömet". Nehéz halottakat szerezni és vizsgálni, pedig nekem arra lenne szükségem. A város nevére felcsillan a szemem és ismét hirtelen ragadom meg a két felkarját.
- SA? Komolyan?! Én is!
Fellelkesedem, persze nem olyan kicsi a város, de azért fura, hogy még nem találkoztam Ramival. De lehet, hogy már láttam a városban, talán ezért van olyan deja vu érzésem vele kapcsolatban.
- Olyan...ismerős voltál nekem. Akkor biztos azért, mert már láthattalak a városban.
Próbálom megmagyarázni magamnak tudományosan, de kissé szkeptikus a hangom és sandán nézek rá. Ha ő netán emlékszik valamire, amire én nem, azt mondjuk meg is oszthatná. Ahogy pedig magyarázni kezd, hogy mi dolga itt, rögtön ellágyul a szívem.
- Ó, Ramiél, ez olyan szép tőled!
Ismét meg akarom ölelni, de ha már felkészült rám, akkor ki tudja védeni a "támadásomat", pár egyénnek már sikerült. Sajna.
- Én is segítek neked, hogy ne egyedül kelljen ezt csinálnod! Mit szólsz? De...
Ekkor valami szöget üt a fejemben. Alaposan megnézem őt magamnak, majd levonom a konklúziót.
- Hetek óta? De hiszen nincs is nálad semmiféle felszerelés...
Ráncolom a homlokom, ez gyanús. Talán elhagyta valahol? Biztos a tetőn maradt! Vagy...vagy majd kiderül. Semmilyen részlet nem kerüli el a figyelmem, ezért ideális nekem a helyszínelős meló. Viszont ahogy a pólómat hozza szóba, elül a gyanakvásom és ismét fellelkesedem.
- Tetszik? Igen, szeretem őket! A különleges pólókat is. Ez itt a mexikói halottak napját hirdeti, ezért cukorkoponyás. Annyira király, hogy a mexikóiak így fogták fel a halált meg a halottak napját! Nem siránkoztak, vidámság van! Úgy olvastam megvendégelték a "halottaikat", úgy vélték találkozhatnak velük azon a napon. Ez olyan szép és békés! Tudod, a többség ugye tart a haláltól meg a halottaktól..a koponyáktól is. Pedig a halál is az élet része és megvan a maga szépsége. Ahogy a test a földdel lesz egyenlő, ahogy enyészetnek indul és új élet sarjad belőle! Csodás ez a körforgás. Talajlakó baktériumok, férgek és atkák táplálékai leszünk és penészvirágok és dús növényzet nő majd tetemeinken! Szeretem ha a koponyákat úgy ábrázolják, hogy növények indáznak belőlük, virág a szemek helyére, ilyesmi. Ettől tök zakkantnak szoktak nézni, pedig szerintem semmi rossz nincs ebben. Mondjuk a koponyafűrésszel még nem bánok profin, nagyon nehéz meló egyenletesen elvágni egy emberi koponyát.
Magyarázgatok neki, ha már így szóba hozta. Remélem ő is szereti őket, vagy ha nem, hát bolondnak néz, mint az emberek többsége.







Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 1:57 pm
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kérdésemre megkaptam a logikus választ, és bár tudom hogy milyen ölelkezni, mert hogy nem ez az első ölelkezésem, inkább maga a környezet és az ok ami számomra rejtély annak kapcsán, hogy megkaptam ezt az ölelést.
- Értem!
Nah, az emberek lököttek, szerintem ne boncolgassuk ezt a témát! Letudom magamban ennyivel és örömmel tölt el, hogy ismét szabad vagyok. Porolom tovább a ruhám, aztán jövök rá arra hogy nem ér ez semmit, közben meg Ella kérdésére reagálok, mely szerint kutya bajom. Amúgy tényleg! Egyszerre kizökkent a nyugalmamból, megint.
- Hogy? A gatyám?
És arra pattannak fel a szemeim, hogy az övemet ragadja meg. Ó-ó!
- Köszönöm, nem kérek! Komolyan, semmi bajom!
Gyorsan elhessegetem a kezeit, először az övemet ragadom meg, mert az az enyém, aztán az ő kezét tessékelem el róla, mert AZ AZ ENYÉM! No és hogy magyarázom meg mindezt? Hát nem ordibálva, az biztos. Rá kell nézni! Őzike szemekkel pislog rám és fogalma sincs róla, mennyire bele tud mászni kéretlenül mások privát szférájába. Nyomós érv az is, hogy be nem áll a szája. Az ilyeneket én nem tudom túllicitálni, meg nem is akarom. Szóval, összességében Ella számomra a két lábon járó Isten csapása! De most még is örülök neki, hogy itt van...aztán azon kapom magam hogy a jól esésről beszél.
- Szerintem is hasznos dolog.
Jézusom, most miért? Összezavarta a gondolataimat és valamiért kényszert éreztem, hogy kinyilatkoztassam az egyet értésemet vele. Egyébként a jól esés tényleg hasznos, főleg ha megmutatja, csak épp no, nem ezért vagyok itt! De szerintem ő sem. Aztán ahogy alaposan végig mérjük egymást, meg kell állapítanom hogy neki sincs semmi baja, nem vérzik semmije, nem hiányzik semmije, nem is üvöltözik segítséget kérve, sőt, az arca kifejezetten boldognak tűnik. Talán túlontúl is!
- Igen. Csak a vetkőzést hagyjuk abba, jó?
Most sem értem mire értette a kérdést, csak rávágtam, mert így gyorsan szabadulok a "nem tudom mi" alól. Néhány lépést hátrálok tőle, attól tartva hogy megint minden ok nélkül ölelgetni támad kedve, inkább előzzük meg a bajt, majd mint aki karót nyelt, hivatalosabb hangot megütve válaszolok a kérdésére.
- San Francisco-ból jöttem. De néhány hete tettem egy kört a környéken, vagyis még mindig teszem és nem akarok még vissza menni. Túlélőket keresek. Arra gondoltam hogy segítek nekik eljutni a városig.
Mondjuk így belegondolva ez viccesen hangzik, főleg annak fényében hogy milyen benyomást keltek másokban. Hát erről is lehetne egy egész estés regényt írni.
- Tetszik a pólód. Kedveled a koponyákat?
Inkább tereljük el a témát. Valóban tetszik a koponya, csak a színek nem, konkrétan a rózsaszín, az nem az én színem. Közben késztetést érzek arra hogy a környezetünkön is alaposan végig járassam a tekintetemet. Nem azért mert Ella számomra ennyire érdektelen lenne, hanem mert tartok attól hogy bajba kerülhetünk, hiszen errefelé összetalálkozhatunk démonokkal, akik testeket keresnek maguknak, no meg Gabriel katonáival is. És nem is ez a probléma, hiszen számoltam a veszélyek lehetőségével, csak ne érjen váratlanul azért, mert épp a pólójáról meg színekről beszélgetünk.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 12:29 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Hullákat jöttem vadászni, erre egy eleven pasiba botlom. Meg is torpanok, de csak egy pillanatra. Egy hús-vér fószer, itt, a semmi közepén. Bár a szerkója elég gyászos, mondjuk tény, én meg egy mexikói, halottak napi cukor koponyás pólót viselek. A halál vidám arca a Día de los muertos! Vicces lenne, passzolna ha most kifestetnénk egymás arcát virágos koponyásra, ahogy a mexikóiak szokták, mikor a halottaikat várják. De az ehhez hasonló őrült ötleteim csak nekem szoktak tetszeni, szóval megkímélem, legalább is egyelőre. A hapi egy kissé furácska, de ez csak szimpatikussá teszi nálam. Én igyekszem nem ítélkezni, hiszen én se vagyok százas.
- Ramiél? Milyen furcsa neved van! Honnan jöttél?
Állapítom is meg, mert még sosem hallottam hasonló keresztnevet. Biztos külföldi származású vagy ilyesmi. Minden esetre lelkesen és széles mosollyal közeledek felé. Cseppet sem tűnik fel, hogy esetleg a férfi terhére volna ez a kis találkozás és a fene közvetlenségem. Valahogy nehezen szoktam ezt észre venni. Szóval fogom magam és adok neki egy nagy Ella-ölelést! Ramiél pedig...hát nem tudom mit készült csinálni, mert a lelkes ölelgetésem közben becsuktam a szemem, hogy átadjam magam az új találkozás szeretetteljes pillanatának. Csak annyi tűnik fel, hogy...mintha domborítana a törzsével és mivel a keze hátul van valamerre, ezért nehézkes a megfelelő pozíciót megtalálnom a felebaráti ölelgetéshez. De sebaj, nem adom fel, rutinos ölelő vagyok! Szóval mivel a sima átölelés nem jött össze a kar-tevékenysége miatt, ezért megpróbálom balommal a törzsét átölelni a hóna alatt, jobbomat meg átvetem a válla felett, hogy úgy szorítsam magamhoz. Mondjuk itt lehet egy kis kavar, ha magas, mivel alig haladom meg a 150 cm-t és most még csak magasított talpú cipőt sem viselek. Ha kell, hát pipiskedem, hogy sikerüljön az idegen megszeretgetése. Tudja, hogy bár sanyarú világban élünk, azért még nem halt ki a fény! Mivel a háta homorít, ezért még nehezebb elérnem, na meg így pucsítanom is kell, de annyi baj legyen! A furcsaságokon nem akadok ki annyira, mint a normális emberek. Ő pedig össze rezzen a karjaim között.
- Ne félj, nem harapok!
Mondom neki miközben átkarolom, az arcát persze nem láthatom. Csak érzem izmai össze rándulását. Na jó, van, hogy harapok, de csak a hálószobában szokott előfordulni, szóval neki nem kell félnie ám.
- Hát ölelkezünk!
Vágom rá szórakozottan, mert azt hiszem csak hülyéskedik. Lassan elengedem, de a karjait azért még tarom, mintha attól félnék, eldől valamerre. Meg is állapítom ahogy felnézek rá, hogy cuki az arca és...valahogy mintha deja vu érzés kerülgetne. Enyhén talán össze is vonom a szemöldököm, de csak egy pillanat erejéig.
- Áhá, értem. De ha gondolod szívesen ellátlak, ha szükséges! Vedd csak le a nadrágod, megnézem, nem horzsoltad-e le a térded...csúnya lehet, ha elfertőződik egy seb!
Kezdem és már nyúlnék is, hogy kigomboljam a gatyáját. Közben elő is kapok látszólag a semmiből egy vatta pamacsot és némi jódos sebfertőtlenítőt. Kivételesen, valamilyen furcsa oknál fogva semmiféle hátsó szándék nem vezérel a cukifiút illetően. Pusztán a keresztényi segítőkészség és a szakmai ártalom. Az apró arany kereszt, amit sosem veszek le, most is a nyakamban fityeg.
- Hát, megesik az ilyesmi, Ramiél. Hogy rosszul számítjuk ki a dolgokat. Én is estem már nagyokat! Ha tudnád, mennyi sérülést szedtem össze gyerekkoromban!
Tök megértő vagyok vele, miért is ne lennék? Csevegni is kezdek, mindig is sokat beszéltem. De az emberek ezt szeretik bennem, életet viszek a szürke hétköznapokba. Talán ez is a tálentumom, amit Istentől kaptam. Hogy mosolyt csaljak a népek arcára és felrázzam kissé őket. Ez vagyok én.
- Mellesleg meg lehet tanulni esni. És akkor nem ütöd meg magad vagy csak minimálisan.
Fűzöm még hozzá a témához. Hasznos dolog!
- Elárulom, de csak ha megígéred, hogy nem szaladsz el sikítva. Rendicsek?
Felelem a kérdésére és bizalmasan még közelebb lépek hozzá, mintha nem is négy szem közt lennénk. Még a hangom is picit lehalkítom. Halálosan komolyan nézek nagy, fekete őzike-szemeimmel új barátomra. Mert remélem az lesz.
- Szólíthatlak Rami-nak?
Jön is az ötlet, inkább rá kérdezek, mert Lucifer péládul kiakad még azon is, ha Luci-nak szólítom. Ha tudná, hogy mindenféle idétlen beceneveken gondolok az ismerőseimre! Ő se különb, a fejemben Lu, Lulu, Luluka, Lucimuci és hasonló neveken fut. Ez is a furcsaságaim egyike, bizarr neveket találok ki másokra. De ez valójában a szeretetem jele. Nem zavar, hogy Ram-Ram megstíröl, bár elég bamba képpel néz végig rajtam, nem olyan kocsányom lógóval, mint a férfiak többsége, de nem is baj. Szerencsétlenül aranyos a fickó, ő ilyen és kész. Egy lépést hátrálok, hogy megnézhessen magának, még a karjaimat is széttárom és lassan megfordulok, hogy felmérhesse. Nem vagyok én grizzly medve! Fekete, lapockáig érő hajam egy magas lófarokban himbálózik, a már említett cukorkoponyás pólót viselem egy farmerrel és tornacipővel. Na meg egy dzsekit.
- Nos, elégedettek vagyunk?
Kérdezem tőle, miután megbámult, persze csak húzom az agyát merő hülyéskedésből.









Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 12:41 pm
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
A szárnyaim akkor tűntek el, mikor zuhanni kezdtem, jó szokásom erre ügyelni, mert a halandók többségét csak felzaklatja. Jelenleg ott tartok, hogy ülök a földön, aztán menet közben feltérdeplek. Most jönne az hogy egy csettintéssel eltüntetem a port magamról, de közben feltűnik egy ember nő. Abbamarad a grimaszolás, egykettőre a kezeim is megállnak és kérdőn tekintek rá. Köszöntenem kéne? Gondolom illene. Már szólásra nyitom a szám, amikor beelőz.
- Ő, Ella? Jah igen.
Motyogom magam elé és közben felállok. Apropó, nem csak felül lettem poros. De kanyarodjunk vissza Ellához.
- Üdvözöllek! A nevem, Ramiél.
Pillanatnyi ideig elidőzöm ezen, egyébként mi van abban ha így hívnak? Én vagyok az egyik olyan ark, akit a kutya sem ismer meg névről, de ha mégis, hát emberek között is rengeteg Ramiél nevű sétálgat..azt hiszem. De teljesen mindegy. A hangom hivatalos, a beszédem kicsit robotszerű, amolyan essünk túl rajta beállással kezdeném el porolni a gatyámat, amiből aztán odáig jutok, hogy lefelé nyújtom a karom, közben Ella nekem ugrik. Ó jaj! Szerencsétlen póz, mert így most a karom a hátsó tomporomnak lapul az öleléstől, amitől én először megrémülök, és összerezzenek. Sőt. Valószínűleg Ella nem is látja hogy úgy csinálok a számmal, mint a macskák, amikor fújnak, ha nekik nem tetsző, vagy szokatlan dolgot tapasztalnak.
- Öhm, bocsánat, amiért félbeszakítom, Ella...de mit csinálunk?
Szabadulni akarok, remélem a kérdésre elenged. Nem szeretem az ilyen meglepetéseket, és igen, kellemetlennek tapasztalom. Amint elenged, végre leporolhatom a nadrágomat és a kérdésére, csak elhúzom a számat.
- Kutya bajom! Szerencsére. Csak fel akartam menni a tetejére, innen lentről stabilnak tűnt. Tévedtem!
Innen lentről jobban megnézve nagyon nem tűnik stabilnak, de végül is egy ember tud ennyire felelőtlen lenni, jelenleg meg engem is annak gondol, szóval hajrá! Lemondó sóhajjal hagyom abba a ruha tisztítását, tekintve hogy ez fabatkát sem segít, ha csak nem tudom használni a képességemet, és hát nem tudom. Vagyis tudnám, de nem akarom. Szegény, mindenkihez odabújó nőcske még a végén szívrohamot kap tőlem.
- Kegyed mit keres erre felé? Történt valami a közelben?
Igen, most én is alaposan megnézem magamnak, hátha beverte a fejét, sokkos állapotban van, vagy ilyesmi. Az arca ismerősnek tűnik..valahonnan. Ami számomra nem meglepő, rengeteg halandóval találkoztam már.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 16, 2018 1:32 pm
Következő oldal





Me, Myself and the Death



Olyan napnak indul ez a mai is, mint bármelyik másik. Nemrég költöztem San Francisco-ba, ahol végre esélyem nyílt tisztességes életet élni és komolyan foglalkozni a tudományos dolgokkal. A városba úgy érkeztem, hogy itt fogok meghalni. De nem így lett. Viszont attól a  naptól kezdve, én és a Halál, kéz a kézben járunk. Nem tartom rémisztőnek, nem félek tőle. Mi több, tulajdonképpen a munkámmá vált. A halál, mint olyan, biológia szempontból. A holtak igen is beszélnek, ha szakértő szemek faggatják őket. Ahhoz viszont, hogy igazán profin megértsem mondandójukat, még van mit tanulnom. Ezért indultam el ma reggel a városfalon kívülre, hogy tetemeket hajkurásszak magamnak, úgymond kísérleti célokra. Egy szóval, a halál a maga groteszk módján az életem szerves részévé vált. És cseppet sem szegi kedvemet. Amúgy is, valakinek ezt is csinálnia kell. Nem csoda, hogy nem verekedtek a melóért! Jókedvűen járom a kihalt vidéket, körbe nézegetve, hátha akad itt nekem való. Ha lenne test, ráérnék akkor kérni segítséget a városiaktól, addig felesleges magammal cipelnem bárkit is, úgy se repesne tőle senki. A hulla pedig nem szalad sehová. Hirtelen finom puffanásra figyelek fel. A hang irányába kapom a fejem. Megállok egy pillanatra és a kíváncsiságtól és segítőkészségtől hajtva megindulok a hang irányába. Merről jöhetett? Csak hamar rájövök, szeretem a fejtörőket és hasonlókat. Egy törött bolti tábla, egy romos kis épület. Bemegyek, persze fegyver az van nálam, biztos ami biztos, de nem hinném, hogy használnom kéne. Porfelhő csap meg, ahogy átlépem a küszöböt. Elhessegetem az arcom elől és kissé hunyorogva, de előzékenyen kutatom át az épületet. Ekkor pillantom meg a csodabogarat egy kupac föld mellett. Egy férfit, furcsa, de aranyos arckifejezéssel, ahogy vadul porolgatja a ruháját. Egyszerűen, képtelen vagyok nem elnevetni magam! Olyan kis ennivalóan szerencsétlen!
- Jaj, ne haragudj...bocsánat! Ella vagyok!
Mondom neki és már meg is indulok felé széttárt karokkal, ahogy mindig szoktam, ha új emberrel találkozom. Ha nem csusszan ki a karjaim közül szemfülesen, akkor jó alaposan megölelgetem! Az ölelés jó dolog, mindenkinek szüksége van rá. Én pedig mindig is közvetlen voltam. Ki vigyen ebbe az apokaliptikus világba fényt, ha nem mi, magunk olyan hétköznapi dolgokkal, mint egy kis ölelés vagy figyelmesség?
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad?
Elkezdem nézegetni a különös idegent, ide-oda dőlve megrogyasztott térddel, hogy alaposan megnézzem nem sérült-e meg.






Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 11:37 am
Következő oldal


to Ella Lopez
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jómagam egyedül érkezem e városba, mely, mint a többi, csupán árnyéka önmagának Gabriel tombolása nyomán, bár nekünk köszönhetően nem jutott el mindenhová. S míg ő Las Vegas felé vette az irányt, mi igyekszünk megfelelő védelmet állítani fel ellene. Mármint Michael, én úgy döntöttem, inkább körbenézek a környező területeken, ha találok még túlélőket, akkor segítek nekik eljutni San Francisco-ig, ha meg ellenséget találok, azon keresztüllépek, nyakát szegve. Így nekem is hasznomat veszik és nem szólok bele a bátyám ügyeibe, mert nem is akarok, nyilván ő úgy rendezi az ügyeit, én meg így. Gabriel tombolása ellenére vannak olyan felhőkarcolók, melyek épségben maradtak, és sok más kisebb ház is stabilan áll az alapzatán. Egy közeli romos épület tetejére szállok le, valaha egy kis bolt lehetett, fentről is láttam a kettétört cégér tábláját, elolvasni azonban nem sikerült. De amint a lábam földet ér és a szárnyaim abbahagyják a csapkodást, egyből megindul alattam a talaj és valahol a ház hátsó felében landolok a porban. Hát nah. Fentről stabilnak tűnt. Ettől a zuhanástól ugyan kutya bajom sem lett, a kosz idegesít, ezért kínos percekig a ruházatom porolom.
[You must be registered and logged in to see this link.]  | [You must be registered and logged in to see this link.]

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ramiél


San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_lrn8moYtlF1r19yjuo1_400
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_mi29ch8UTj1rq2tzmo4_250
San José - Útban San Francisco felé - Ella & Ramiél Tumblr_ppebs4fQZo1smfjeeo1_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
Halál arkja
☩ Képességem :
Haláli :-)
☩ Multi :
Isten, Zagar
☩ Play by :
Johnny Depp
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 10:54 am
Következő oldal


Romos kiadásban - Az égiek támadása után:
 
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/3
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3