Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Párizs
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 7:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Ha ezt tudom, hogy ennyire jól leet üzletelni egyes angyalokkal a szárnyaikról, akkor már réges-régen kiépítem eme kapcsolataimat és nem várok vele ennyi éven keresztül. Persze az nem volt volna ilyen egyszerű, hiszen a pokol bezárulásáig az időm nagy részét lenn töltöttem. Nem mintha lett volna bármi szabadidőm Agramon kisebb-nagyobb kérései mellett, amiket mindig azonnal kellett teljesítenem. Nem volt unalmas életem, ugyanakkor szabdidőm se maradt igazán, amit a földön tölhettem volna. Mindegy. Jobb később, mint soha. Az, hogy alkura akarom csábítani csak a hab a tortán, ha nem megy bele azzal se vesztek semmit. Okos angyallal van dolgom, aki gyorsan levágta a lényeget, miszerint csapdába tudnám csalni. Én is lenevetem magam, hogy együtt kacarászhassunk, eme tényen. Aprót sóhajtok, mintha nehezemre esne elfogadni a kompromisszumot.
- Legyen - egyezek bele végül, mire egyből elfogadja a jobbomat. Ahogy halad előre a beszélgetés a muníciónk egyre inkább fogy, ha nem csal a megfigyelő képességem, akkor éppen az utolsó két sört fogyasszuk. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön az a nap, mikor egy angyal társaságában fogok italozgatni egy olyan város romjain, amit régen a szerelem otthonának hívtak. Milyen röhelyes az egész helyzet és valahol gyomorforgató is. Mégis próbálom kihozni a lehetőségekből a legtöbbet, éppen ezért ajánlom fel neki a cserekereskedelmet. Nem ejtettem a fejemre és jól tudom, hogy ebből még hatalmas hasznot húzhatok, ha egy angyallal kezdek el edzeni. Persze az eredeti és legfontosabb gyakorlásokat se fogom kihagyni Volgannal, viszont ez segíthet akár Lucifer ellen is. Hiszen hiába ő a pokol ura, de végtére is egy arkangyalról van szó, akinek a képességei hasonlítanak a mellettem ülőéhez. Ami pedig a rám eső részt illeti maximum kisebb trükköket tanítanék neki, amelyekkel nem árthatok se magamnak, se az embereimnek. Az okfejtését hallva megint csak bólintok, majd válasz előtt meghúzom az italomat.
- Az ilyen kapcsolatok mindig jól jönnek - gondolkodom hangosan - Persze semmit se kell elkapkodni, csak szépen fokozatosan - egészítem ki a mondandómat jelezve, hogy a kölcsönös bizalomtól még nagyon távol vagyunk. Vajon eljön azaz idő, hogy megbízzak egy hozzá hasonló tollasba? Ki tudja, amilyen világban élünk! Lehet, holnapra már öribarik leszünk. Na, persze! Bahh...

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Szer. Nov. 07, 2018 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Elvigyorodom. Rassilon valószínűleg lecsapná itt helyben a szárnyaim és felgyújtana velük együtt, ha megtudná, hogy alkudozom a démonnal. Nem mintha vérre menne ez az egész. Ugyan komolyan gondoltam, hogy eddig ő a legszimpatikusabb és neki adnám a szárnyaim is, ha arra kerülne a sor, nem vagyok bolond. Annyira nem, hogy egy démonnal alkudozzam, bármennyire szépen hangzik. Jó, igaz, volt már rá példa, de az egészen más eset volt és szívességet szívesség alapon történt.
- Nem vagyok olyan bolond, hogy egy gyakorlott alkudozóval kössek üzletet – nevetem – Nevezzük inkább ígéretnek – javítom magam, és ha ebbe beleegyezik, úgy szívesen elfogadom jobbját.
Nekem már úgyis mindegy, egyel több ok a bukásra, semmiség. Ha már bukás, legyen kövér, ugyebár. Adjunk annak a bűnlajstromnak. Miután Azura megkapja újabb sörét, én is kiürítem üvegem és felbontom az utolsót. Az ellátmányunk meglehetősen gyorsan fogy. Legközelebb többet kell hoznom, úgy tűnik. Az még jó kérdés, hogy az pontosan mikor lesz, de észben fogom tartani.
Úgy tűnik, jobb lesz, ha óvatosabb leszek ezzel a démonnal. Nincs annál veszélyesebb, mint amikor az angyal ellenfele ésszel is bír. Ugyanez mondjuk igaz lehet Lucifer teremtményeire is. Még jó, hogy ő most nem ellenség. Sőt, ami azt illeti, tényleg kezdem megkedvelni. Egészen jó társaság, olyan, akivel szívesen elbeszélgetnék még néha. A mait viszont nem terveztem túl hosszúra. Egyelőre bemutatkoztunk egymásnak, ez is elég kezdetnek.
- Ha a kapcsolataink erősödnek, az még nekünk is jól jöhet. Legyen! Sosem lehet tudni, mikor jön jól egy-két apróság – vonok vállat.
Persze ez még visszaüthet. Nem taníthatok neki nagy dolgokat, nehogy rájöjjön a gyengeségünkre. Nem mintha nem tudhatna róluk már most. Aztán ott van az is, hogy minél jobban tud vigyázni magára, annál kevesebbszer van szüksége arra, hogy kihúzzuk a bajból, ami csökkentené az adósságai számát Rassilon felé. Biztos alaposan meggondoltam én ezt? Igen, hiszen ott a másik fele, hogy ha bajba kerül, minél képzettebb, annál tovább húzza, nekünk pedig több időnk jut a megtalálására és a megsegítésére. Mindennek van egy másik oldala, ugyebár. És mindenkinek… Ezt nem árt nem elfelejteni.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Kedd Nov. 06, 2018 4:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Hallom a szavait és azt is látom a szemem sarkából, hogy megvonj a vállát. Teljesen egyet kell vele értenem, engem sem érdekelne, ha bárki a fejemre pályázna, hiszen a legutóbbi bandát is kiírtottam. Aprót biccentek a következő szavaira, majd visszamolygok rá. Mondjuk az utóbbi rám nem igaz, hiszen titokban millió hibát követtem el, amiről szerencsére a főnököm nem tud. Ha így lenne az elődöm sorsára jutnék, ami egyáltalán nincs ínyemre. Lucifer teremtett, hozzá kellene hűségesnek lennem mindezek ellenére egy nagyobb sereget próbálok ellene szervezni, hogy letegyem a trónról. Nem kell olyan Úr, akinek fogalma sincs arról, mi van az alattvalóival, őt egyáltalán nem is érdekli a birodalma. Már csak az a kérdés, hogy ki kerüljön a helyére? Gondolataimból az angyal szakít ki, aki a bókomat megköszönve nevetésben tör ki. Mire önkéntelen újra mosolyra húzódnak az ajkaim. Annak ellenére, hogy tollas egészen kellemes társaság. Talán ha félre tudjuk rakni a faji ellentéteket még barátok is lehetünk. Ki tudja mit hoz a jövő vagy, hogy egyáltalán lesz-e. Következő mondatára előbb a szemeimet forgatom. Ó, minek kell ennyire kötözködőnek lenni. Az ördögbe is!
- Hmm, szóval ez egy alku lenne? - teszem fel a kérdést, egyik szemöldököm kissé meg is emelkedik - Ugye tudod, hogy az alkukat általában megszoktuk pecsételni valamivel? - teszem hozzá sunyin, miközben a jobbomat újtom felé. Ha nem fogadja el akkor sincs semmi baj, hiszen ez az egész csak egy játék. Az a tény, hogy démon vagyok és hajlamosak vagyunk az árulásra, kissé elszomorít. Főleg, hogy a mellettem ülő szőkeség ezt nézi ki belőlem, persze erről még csak arcizmaim se árulkodnak. Azért mindent nem vagyok hajlandó megosztani vele, ott még nem tart a kapcsolatunk. A véleményem kifejtem neki, míg ő néha bólint egyet, miközben a legtöbb figyelme az ételre irányul. A mondandóm befejeztével egy üveg kerül elém, amit egyetlen szó nélkül elfogadok. Megszisszentem a kezemben lévő folyadékot, hogy egyből meg is húzzam azt. Ami az ész és a fizikai erő párharcát illeti egyértelmű választ ad, mire megint mozgásba lendülnek a szemgolyóim. Tudom, hogy nem nagyképűségnek gondolta, mégis irigység fogott el, hiszen engem nem áldott meg a teremtő ilyen fontos dolgokkal. De, ami nem öl meg az megerősít és tisztában vagyok vele, hogy a képességeimen javíthatok kellő kitartással. Magyarázatára aprót bólintok, a varázslatokkal semmi problémám sincs, sőt sokkal praktikusabbak bármi másnál.
- Ha jól csinálod a varázslatokat, akkor nem válnak feltűnővé. Legalábbis nekem vannak olyan trükkjeim, amik ezt gátolják - válaszolok, majd pár percig elhallgatok mielőtt folytatnám - Tudod mit? Egyezkedjünk! Te segítesz nekem fejlődni fizikálisan, én pedig megosztok veled pár egyszerűbb trükköt - ajánlom fel neki ezt a lehetőséget. De ahogy ezt kimondtam eszembe jutott, hogy nem itt kellene ülnöm a madárka társaságában, hanem egy sima terepen edzeni a tanácsadómmal. Francba, elfelejtettem! Most már mindegy. Inkább iszom még egy hatalmas kortyot az italomból, míg a válaszát várom.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Szer. Okt. 24, 2018 9:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Számomra nem meglepő, hogy egy démonnal normálisan el tudok beszélgetni. Volt pár évezredem gyakorolni, és ami még fontosabb, volt kivel. Démoni kapcsolatokból nem szenvedek hiányt, ezért is lehetek hasznára a csapatnak. Na meg azért, mert szép vagyok, okos, és… Az esetek többségében tudom kezelni főnökömet. A küldetéseken meglepően jó csapatot alkotunk, annak ellenére, hogy azokon kívül elég sokat vitatkozunk. Vagy valami olyasmi. Sokszor addig nem jutunk el, mert amint belekezdenék, fölényesen fölhúzza az orrát és letudja valami üres, sablonszerű, főnökös dumával.
- Azért vannak kivételek, de ha hozzászokik az angyal, már nem olyan nagy ügy – vonok vállat – Amíg nem hibázok, nem tehetnek semmit – mosolygom.
Nyíltan semmiképp, ami pedig az árnyak között zajlik… Nos, az már keményebb dió, vagy hogy mondanák az emberek. Egy dologban biztos vagyok. Az angyal, aki leginkább akarja, az fejem mellé pakolná egy tálcán, dísznek. Akár a salátaágy egy ízlésesen kialakított tányéron. Nasmiel nem érné be annyival, hogy titokban megszerezze ezeket. Az ő teljes elégedettsége érdekében nyilvánosan kellene megszégyenülnöm. Meglehet, nagyobb örömet okozna neki, ha Rassilon vágná le szárnyaim és végezne velem ahelyett, hogy saját kezűleg tenné. Hogy miért? Azért, mert ez esetben az fordítana nekem hátat, aki annak idején megmentett. Ráadásul, ha tőle eltekintünk, még mindig ott a többi, akinek piszkálja a csőrét, hogy szárnyaim vannak. Egyik sem túl szimpatikus. Normálisan beszélni sem tudunk, ellenben ezzel a démonnal.
- Köszönöm a bókot! A jelenlegi helyzetben ha egy angyal furcsa, az csak jót jelenthet – nevetem – Nyugodtan fogj szavamon, de azért nem mondanám, hogy ingyen kapod. Ha valahogy elárulnál minket, az "alku" semmis – közlöm egyszerűen.
Nem mintha ez alku lenne, jobban illene rá az ígéret jelző. Olyannak viszont nem adnám, aki kárt akar tenni bennünk, legyen bármennyire kedvemre személyisége. Ebből sajnos nem engedhetek, ugyanakkor nem hinném, hogy Azura így lépne. Abból nem lenne sok haszna jelen pillanatban. A későbbiekben meg majd kiderül.
Miközben a démont hallgatom, olykor bólintok egyet, így jelezve, hogy figyelek rá. Pizzám szeletét közben nyugodtan rágcsálom. Mire befejezi, magamba is tömöm, s egy nagyobb nyeléssel leküldöm az utolsó falatot torkomon. Utána jöhet némi sör, hogy leöblítsem. A készlet viszont úgy tűnik, hamarosan elfogy. Egy-egy üveg, ennyi maradt, ha nem veszem figyelembe a nálam lévőt. Mielőtt válaszolnék kérdésére, a maradék kettőből egyet a démon elé reptetek.
- Az ésszel többre mész, mint izommal. Az agy könnyen talál izmot magának, ha akar. Nekem viszont jutott mindkettőből – vigyorgom.
Ez nem nagyképűség, egyszerű tényközlés. Igaz, egyiket nem használom olyan gyakran, mint a másikat. Az én feladataim során előbb kell gondolkodni, mint fegyvert ragadni, hiába viszket olykor a tenyerem.
- Lándzsát, de jól gondolod. Túl nagy varázslatokat nem szoktam használni, azok nagyon feltűnőek – magyarázom.
Ő is elárulta, miben jártas, nekem sem esik nehezemre. Persze azt nem említem, hogy a lándzsám alkalomadtán két kardként is használható, vagy hogy mellette van nálam két karambit is. A fegyverválasztásom meglehetősen helyzetfüggő, jobban mondva helyfüggő. Szűk mozgástérben mégsem lóbálhatok egy lándzsát. Az első lendítésnél a falba állítanám és tiszta célpontot kreálnék magamból. Rejtő pecsét ide, vagy oda, céltáblát rajzolhatnék a hátsómra, ha gondolkodás nélkül mennék az ellenhez. A jelenlétem elrejtő pecsét mellett a valóságferdítést szoktam sűrűn használni. Épp úgy, mint most is, fegyvereim elrejtésére. Így nem tudják idő előtt felmérni, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésemre egy harc során. Éppen ezért, hiába említettem a lándzsát, most az sem látható rajtam.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 22, 2018 6:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; mi is ilyenek leszünk; link luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
A szárnyaira tett megjegyzésemen csak nevet, aminek hallatán jómagam is elmosolyodom. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egy angyallal ennyire közvetlen legyen a kapcsolatom. Mégis valamiért a melelttem ülővel könnyedén tudok beszélgetni. Már nem is jutnak eszembe olyan különbségek, minthogy ő tollas, én pedig démon a javából. Ezek a faji megkülönböztetések eltűnnek, mintha nem is számítanának. Belőle hiányzik azaz angyali gőg, ami a felettesét élteti.
- Nem lehet könnyű együttélni azzal, hogy mindenki a szárnyaidra pályázik - gondolkodom hangosan, talán nem is rá gondolok igazán, hanem saját magamra. Mióta megkaptam a címem többen akarják a fejemet, mint azt valaha gondoltam volna. Vajon ilyen volt Agramonnak is? Halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd megrázom a fejem, hogy kiűzzem belőle a múltat. Nem gondolhatok a démonra, csak a cél lebeghet a szemeim előtt. Kapcsolatokat kell teremtenek, lehetőleg erős lényekkel, akik a segítségemre lehetne a későbbiekben is. Majdnem, hogy egy seregre lesz szükségem ahhoz, hogy legyőzzem Lucifert. Felkapom a fejem a kijelentésére és kétkedve nézek rá, de ahogy mosolyog megbizonyosodok róla, hogy komolyan gondolja. Erre már én is elnevetem magamat.
- Nálad furcsább angyallal még sosem találkoztam - kuncogok még mindig, majd az üveg szájával felé mutatok - De a szavadon foglak! Gondoljunk csak bele egy pillanatra milyen lenne, ha tényleg elküldené nekem a szárnyát, azokat a véres csonkokat, amik belőle maradnak. Egyfelől groteszk, mégis csodálatos látvány lenne, arról nem is beszélve, hogy mennyi dolgot rejthet magában ez a lehetőség. Hiányzik a labor és a kis kísérletezések is, amik ott folytak. Miközben hangosan gondolkodik aprót bólintok. Igen, egyetértek vele, hogy sokkal több gond van azokkal, akik elrejtőznek. Fel kell őket kutatni, viszont, akik a rangjuk mögé bújnak, azok sokkal alaktomosabb férgek, mint a bujdosók. Eme gondolatmenetemet inkább nem osztom meg vele, vannak olyan dolgok, melyről nem akarok beszélni vele. Nem látom értelmét egy felől, más részről pedig még nem ismerem annyira, hogy ilyesmit mindenféle gondolkodás nélkül elmondjak neki. Nem árt az óvatosság. Olyan időket élünk, amiben az angyalok képesek démonná válni. Minden rezdülését figyelemmel követem, de nem érzékelek veszélyt felőle, így elrágcsálom a kezemben lévő pizzaszeletet, hogy a maradék sörömmel öblíthessem le. Ahogy kifogyott az üveg hátra hajítom, ő is így tett percekkel ezelőtt. Pár koccanást követően hangos robajjal tört apró darabokra. Egy apokaliptikus világban ez a legkevesebb problémája az itt élőknek. Csúnyábban kifejezve a francokat sem érdekli pár üvegdarab. Kérdése hallatán elgondolkodom, amjd egyszerűen megvonom a vállam válasz előtt.
- Valószínű, mivel az ostobákat könnyen el lehet fogni. De azok, akiknek esze is van megint más téma. Ők akár sakkfiguraként is képesek mozgatni a bábjaikat. Na abban már van kihívás. Legalábbis elméleti szinten így van, viszont ez a téma sosem foglalkoztatott különösebben. Okkultistaként sosem törődtem hadi dolgokkal, nem vagyok az a harcos fajta - vágom rá egyből, majd a távolba meredek. Lehet, hogy nem kellett volna megosztanom vele a legnagyobb gyengeségem? Ugyan! Eljutottam arra a szintre, hogy ezt az apró negatívumot kiiktattam, hála az eszemnek és a képességeimnek.
- Jól gondolom, hogy te előbb fogsz kardot minthogy varázsolnál? - teszem fel a kérdést, az utolsó szónál megemelem a hozzá közelebb levő kezem, ujjaimat megmozgatom, mire vörös fényben kezd szikrázni.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 9:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


A démon őszintesége megnevettet. Kedvelem az ilyen alakokat, fajtól függetlenül, és ilyenkor az sem számít, hogy pont a szárnyamról beszélünk. Az sem hátrány, hogy sok démonnal ellentétben, nem fúj rám, mint egy ideges macska. Tudom, angyalok közt is sok az ilyen, mondhatni már hozzászoktam, éppen ezért üdítő a változatosság. Az pedig, hogy hasznunkra is lehet, egy hatalmas bónusz.
- Már megszoktam, hogy valaki a szárnyaimat akarja, úgyhogy nem veszem magamra.
Igaz, egyszer magamra vettem és azóta is hordozom. Mára olyan szintre jutottam, hogy bárki megkaphatja tollas végtagjaimat, kivéve Nasmiel. Neki soha nem adnám oda és küzdenék az utolsó csepp erőmig, vagy azon túl is, nehogy megszerezze. Akár Gabriel parancsának ellenszegülve, akár az ő szórakoztatására, nem számít. Azok közül viszont, akiket feltudnék sorolni ezen a várólistán, még ez a démon lenne a legszimpatikusabb. Elkeserítő, mi? Nem, számomra annyira nem. Ez is csupán igazam mellett szól, mi szerint az összes angyal elbukott már, csupán annyi a különbség, hogy rájuk még nem csapott le Isten ítélete. Merthogy Atyánknak híre sincs.
- Tudod mit, ha annyira szeretnéd… Ha egyszer tényleg levágják és még élünk, megpróbálom eljuttatni neked őket – jelentem ki mosolyogva.
Mit érdekel engem, hogy egy démon kezére jut azok után, hogy valószínűleg olyanok fogják levágni, akik nálam is több bűnnel rendelkeznek? Hozzájuk képest ez a démon lehet, hogy tisztább. Úgy értem… ő csak azt teszi, amire teremtették, velünk ellentétben. Azt azért nem mondhatnám, hogy hataloméhesek vagyunk. Ennyi még maradt bennünk. Azt hiszem. Néhány tollas esetében ezt is kétkedve mondanám, vagy inkább hallgatnék, ha erről kérdeznének. Minek mondjak olyat, ami nem tetszene nekik? Ó, valójában sokszor teszek hasonlót. A ténytől, hogy Rassilon jobb keze vagyok és a legszebb is, felhatalmazva érzem magam arra, hogy visszaszóljak azoknak, akiknél úgy érzem, nem ütném meg a bokám. Itt nem az Gabriel jobb kezére célzok. Vele alighanem rosszul járnék egy szájalás után. Rassilon… Esetében megengedett, mondhatni a kötelességem, hogy tájékoztassam a hülyeségeiről.
- Bárcsak nyíltan próbálkoznának. Azokkal sokkal több a gond, akik meg tudnak lapulni, vagy a rangjuk mögé tudnak bújni – gondolkodom, az ég felé emelve kékségeim egy pillanatra.
Hogy most pontosan kiről beszélek, fogalmam sincs. Az utóbbi inkább az én problémám, tekintve Azura helyzetét, az előbbi… Azt hiszem, mindkettőnké. Kivéve, ha ő is lapul, vagy ha én tenném. Tény, helyzetem miatt képes vagyok elrejteni dolgokat, akár felettesem elől is. Nem árulok el neki mindent, ahogyan ő sem mond el nekem mindent. Egy szelet pizzára még én is lecsapok. Az a kevés, ami marad még a dobozban, mind a démoné lehet. Elgondolkodva kezdem el nyammogni, egy kicsit előrébb csúszva, hogy a sörösüvegtől szabaduló kezemmel megtámaszkodhassam a pad végében. Nem, nem dobom el ezt az üveget, tekintve, hogy még van benne. Egyszerűen csak nem szorongatom állandóan.
- Jobban belegondolva… Az okosabbak elkapása mindig szórakoztatóbb, mint az üresfejűeké. Nincs bajom a fogócskával, de ha állandóan azt kell csinálni, az már unalmas. Nincs benne kihívás. Mit gondolsz? – kérem ki Azura véleményét.
Jó, hogy van valaki, akivel lehet ilyenekről beszélni, bár lehet, hogy neki semmi kedve hozzá. Azt is megértem, ez esetben viszont nem hiszem, hogy eltitkolná ezt előlem. Az eddigiek alapján simán a képembe vágná, hogy nem érdekli a téma, kivéve, ha finomkodni akar. Akkor egy kicsit talán csalódnék. Egy részem értékelné, de nagyobbik felem koppanna egyet a félre sikerült elemzés miatt.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Szer. Okt. 17, 2018 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Az alkum a tollaskával majdnem szabályosnak mondható. Valamilyen szinten patthelyzetbe kergetett, mert tudta, hogy anélkül nem mennék bele abba, hogy Gabrielnek segítsek. Persze engem sem ejtettek a fejemre és őt megkerülve is üzleteltem a főnökével. Jobb teljesen bebiztosítanom magam, mint sehogy sem. Az, hogy ki hogyan dönt megint egy másik kérdés, de úgy tűnik nem csak nálam van ez így. A mellettem ülő szőkeség is hasonló helyzetbe keveredett, mint én. Ahogy a szárnyai levágásával viccelődik kissé meglepődöm, ugyanakkor egyfajta furcsa érzés kerít hatalmába. Már-már kezdem megkedvelni ezt a tollas nőszemélyt. Az tény, hogy jobb partner minden téren, mint Gabriel pincsikéje. Ő hoz emberi cumókat, lehet vele beszélgetni és nem minden második szava egy sértés.
- Hmm, a szárnyaid nekem is tetszenek. Szívesen kísérleteznék velük - gondolkodom hangosan, majd felé fordulok kedvesen - ne vedd magadra, ez csak amolyan szakmai ártalom - vigyorok rá, majd meghúzom a sörömet. A beszélgetésünket elkezdi felém terelni, amit érzékelek, de egyenlőre még nem zavaró. Tisztában vagyok vele, hogy anélkül is elég sok mindent tudhat rólam. Múlt időben. Igen, Rassilon és én egy kisebb démonfészket irtottunk ki, akik felhő könnyű álmokat dédelgettek. Először csak vállat vonok, majd elgondolkodom a válaszon, pár perc hallgatás után hallatom a hangom.
- Démonok vagyunk, nálunk ez már csak ilyen. Sokan bármire képesek a hatalomért cserébe - válaszolok neki egyszerűen. Engem érdekel a hatalom? Cseppet sem! Tőlem mindenki megrohadhat ott ahol van, de a halhatatlan élet nem ennyire egyszerű, meg kell lennie az egyenlőségnek. Hallgatom apró bólintások közepette a magyarázatát, majd mikor enyhít a szomjúságán átveszem a szót.
- Nem volt egyszerű dolgunk, de tudom, hogy vége van. Szegről-végről ismertem azokat a démonokat. Szánalmas pojácák, akik azt hiszik erővel bármit elérhetnek. Üres fejű katonák voltak csupán. A vezetőjüknek egy fikarcnyival több agysejtje volt, mint a többinek, azért sikerült sokáig titokban tartaniuk - mondom el az igazságot kertelés nélkül, majd egy szelet pizzát magamhoz véve folytatom - Amúgy se menne senki szembe Luciferrel, legalábbis nyíltan biztos nem - vonok vállat, majd harapok az ételből.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


A nárcisztikus, önző lények nem a kedvenceim. Ismerek bőven ilyeneket és elmondhatom, hogy ezeket a tulajdonságokat felettesemben sem bírom túlzottan. Ezek nélkül persze furcsa lenne, mondhatni nem lenne önmaga. Lehet, hogy az arrogancia és önimádat a hatalommal jár. Megfertőzi nem csupán az embereket, de a démonokat és angyalokat is. Ez utóbbira nézve elég nagy dolog, bár tény, bennem is lappang ezekből egy kevés. A világ ilyenné tett, nincs mit tenni. Számomra már egyébként sem jelent sokat, ezen hibák lennének a bukásomhoz felsorolt vádpontok legkisebb falatkái. Meglehet, fel sem sorolnák őket, végtére is sokan rendelkeznek hasonló tulajdonságokkal.
- Ha így nézzük, én is dönthettem. Mellé szegődöm, vagy levágják a szárnyaim – vonok vállat – Szeretem a szárnyaimat – vigyorodom el.
Az, hogy mit mondott nekem a főnököm és mit nem, nem kell a démon orrára kötnöm, ugyanakkor nem árt, ha tudja, hogy nem úgy érkeztem ide, hogy fogalmam sincs kettejük ügyéről. Milyen összekötő lenne az olyan? Még belegondolni is rossz. Arra viszont rá kell ébrednem, hogy nem pont azokat a szavakat használtam, amiket kellett volna. Egy kicsit nem árt javítani magam, azt hiszem.
- Elnézést, rosszul fogalmaztam. Úgy kellett volna kérdeznem, hogy miért akarta a fejed a fél pokol? Múlt időben – nevetem.
Szemtelensége cseppet sem zavar, megszoktam már. Ha a csapatból valaki, hát én elég sűrűn találkozom és beszélgetek démonokkal, ráadásul mindeközben az angyali gőg is elmarad belőlem. Azzal nem lehet információkat szerezni, na meg kapcsolatokat ápolni sem. Vélhetően ez az a tulajdonság, ami miatt engem választott Rassilon a feladatra.
- Hmm… Pont azért, mert Lucifer első démona vagy… Nem gondolod, hogy túl könnyű dolgotok volt? Azt hinné az angyal, hogy aki a te fejedre pályázik, az sokkal okosabb és ügyesebben rejti magát. Még ha figyelembe is veszem Rassilon képességeit, akkor is úgy érzem, ennek még nincs vége. Na meg az, hogy hírhedt a főnököd, nem jelenti azt, hogy senki nem akarja levágni a fejed a nyakadról – magyarázom saját elképzelésem, majd kortyolok egyet a sörből.
Persze könnyen előfordulhat, hogy a banda nem állt többől, mint egy halom nagyot álmodó szerencsétlenből. Ez sem elvetendő, láttunk már ilyeneket a világ történelme során. Démonokból is akadhat ilyen horda, ennek ellenére én óvatosabb lennék a démonnő helyében. Igaz, angyalaink egy része mindig szemmel tartja, azért tudjuk, mikor hol érhetjük el, az viszont, hogy egymaga utazgat, felelőtlen. Pont én beszélek! Én is egyedül jöttem ide és nem egy angyal szeretné zsákban tudni a skalpomat.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 12:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
A megállapítása az angyalt illetően majdnem helyes, de több szót nem akarok arra a mihasznára pazarolni, így inkább annyiban hagyom a témát. Első kézből tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor igen is érdekli, hogy ki mit gondol róla vagy talán ez csak az én személyem és felé irányuló utálatom kiváltsága. Egyetlen pillanatra elgondolkodom azon, hogy tartanom kellene-e a tollaskától. Valószínűleg nem. Eddig sem tettem és ezután se fogom, ahhoz túlságosan egyszerű kettőnk kapcsolata. Kölcsönös utálat, milyen szép is ez így kimondva. Hagyom hadd javítson ki, amit csak egy váll rándítással jelzek, miszerint lehet igaza van. Szóban sosem értenék egyet egyetlen angyallal sem, így maradnak a nonverbális jelzések. Vajon mikor lettem annyira büszke? Tisztában vagyok vele, hogy miért csatlakozott a tollashoz, de érdekelt, hogy elmondja-e magától az igazságot vagy a homályban hagyja. A harmadik feltevésemet meghallva elneveti magát, mire én is elmosolyodom. Valahol azt olvastam, hogy ha az emberek tagadni akarnak valamit, akkor elviccelik a dolgot vagy csak szimplán nevetnek rajta. Vajon ez a tény az angyalokra is igaz lehet?
- Van, amiben nem volt, ugyanakkor másfelől lehetett volna, ha úgy akarom - válaszolok semmit és mindent elárulva neki. Kíváncsi vagyok, hogy ebből a titkos kódból leesik-e neki valami. Első ránézésre eszesnek tűnik, amellett pedig ismerem már annyira Rassilont, hogy tudjam nem vesz maga mellé akárkit. Éppen újra kortyolok a sörömből, mikor újabb kérdést tesz fel érdeklődve, aminek hatására kikerekednek a szemeim és majdnem kiköpöm a keserű italt. Végül lenyelem a számban lévő folyadékot és hangosan elnevetem magam.
- Szóval ezt mondta neked a főnököd? Érdekes - kuncogok még mindig, majd összeszedve magamat elnyújtózok a padon egy sunyi vigyorral a szám sarkában - Nem akarja a fejemet a fél pokol, sőt akik a fejemre pályáztak, azok mind halottak. A te drágalátos főnököddel karöltve kiiktattam őket - világosítom fel szemtelenül a mellettem ülő szőkeséget - Amúgy se akarhatnák a fejemet, én vagyok Lucifer első démona - teszem hozzá egy vállrándítással, majd megeszem az utolsó falat pizzát.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 10:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


A Rassilonról alkotott véleményünk közel azonos. A lényeg ugyanaz. Néha meglehetősen kiállhatatlan, ezért sem értem, miért aggódom érte folyton, vagy húzom fel magam azon, ha hátrahagy. Olykor bizony jobb nélküle. Vannak olyan találkozásaink, amik után kifejezetten örülök, ha nem látom őt néhány napig, vagy hétig. Utána azonban… Bosszant, ha nem keres.
- A főnököm már csak ilyen. Egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla, amíg az, akinek kell, tart tőle – vonok vállat.
Kivéve talán az én, és Gabriel véleményét. Ez a kettő alighanem érdekli, bár az előbbiben csupán reménykedni tudok. Néha teljesen ellentétesen viselkedik. Egyszer mintha fontos lenne, aztán meg mintha magasról tenne rá. Teljes káosz! Már rég megtanultam, hogy nem feltétlen jó, ha megtudom, mire gondol. Ennek ellenére mindig megpróbálok belelátni a fejébe.
- Szerintem saját magára mindig hallgat – javítom ki a démont.
Valószínűleg önmaga ez egyetlen személy, akire mindig odafigyel. A legtöbben nem tudják, de én igen, hogy néha bizony Gabrielt is figyelmen kívül hagyja. Állítólag az arkangyal érdekében, szerintem azonban azért, hogy bizonyíthasson felé. Azura viszont meglehetősen közel jár az igazsághoz. Szívesen rá is vágnám, hogy felvetései közül mindkettő igaz, de aztán jön a harmadik, amin elnevetem magam. Még, hogy én vonzódjak az ilyen lényekhez… Eszemben sincs! Ha Rassilonnak csupán ilyen oldala lenne, valószínűleg rég tettem volna olyat, amiért lenyesi a szárnyaimat.
- Röviden… Nem volt más választásom. Neked sem volt sokkal több, ha jól tudom – mosolyodom el.
Az tény, hogy Rassilon megmentett, majd röviddel utána meg is zsarolt, de mindemellett ott van az az apróság, amit angyali hierarchiának neveznek. Ha egy szeráf azt mondja, hogy a csapatában akar tudni egy katonát, nem sokan ellenkeznek. Kivéve talán egy másikat, csakhogy azok után, hogy a halálsorról cipelt el, nem álltak értem sorba az angyalok. Talán a szárnyaimért igen, de értem és a képességeimért, nem.
- Te mit tettél, amiért a fél Pokol a fejedet akarja? – érdeklődöm, ha már ezt a játékot játsszuk.
Rassilon említett ezt-azt, viszont ő sem a túlzottan őszinte fajta. Alighanem szakmai ártalom. Nálunk már csak így megy, de vannak olyan dolgok, amiket felesleges eltitkolni, vagy szükséges a megosztásuk ahhoz, hogy kapjunk valamit cserébe.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Szer. Szept. 26, 2018 9:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Látom, amint a tollaska jelemzésére csak nagyokat bólogat, nicsn szükségünk szavakra ahhoz, hogy egyetértsünk. Mindkettőnknek megvan a maga véleménye az angyalról, talán ő picit finomabban fogalmaz, míg az én őszinteségem keveredik egyfajta utálattal is. Külsőleg még nem olyan rossz Rassilon, bár ezt sosem mondanám el neki, de az a tudat, hogy angyal. Összefacsarja a gyomromat és hosszas hányásra késztet. A mellettem ülő hölgyemény színlelt sajnálatára elmosolyodom, majd megvonom a vállamat.
- Sosem tudhatod, bár azt hozzá kell tenni, hogy a főnököd tett érte, hogy ennyire zavarjon - válaszolok diplomatikusan. Még nem tudom, hogy idegesít-e a mellettem ülő csirke, egyenlőre érdekes beszélgetőpartnernek tűnik, aki ellát emberi étellel és itallal. Ha nem lennénk ősi ellenségek talán még barátnők is lehetnénk, bár a mostani világban a határok annyira elcsúsztak, hogy sosem tudhatjuk mit hoz a jövő. Közben ecsetelem neki hogyan is gondoltam azt, hogy Rassilon jobbkeze lehet. Eszem ágában sincs elmondani neki, hogy az én drága tanácsadóm kiderített egy pár információt az angyalkájáról és innen vannak az ismereteim. Jaesa elneveti magát a tanácsadó hallatán, mire összehúzom a szemöldökeimet rosszallóan, majd kisimul homlokom jobban belegondolva. Kérdése még inkább alátámasztja a gondolatmenetemet, miszerint ez egy hatalmas képtelenség. Gabriel pincsije sosem hallgatna senki tanácsára, csak önmagára.
- Igaz, őt sosem érdekelné mások tanácsa. A sajátjait se fogadja meg mindig - kuncogok egyet kortyolva az őjabb sörömből. Örömmel látom, hogy elveszi a felé irányított italt, úgy tűnik mindketten próbálunk egymás felé nyitni az ellentéteink ellenére is. Érdeklődésemre egy kérdéssel válaszol, ahogy felé pillantok észre veszem rajta a kíváncsiságot. Talán érdekelné a véleményem? Sosem lehet tudni ezeknél az angyaloknál. Ha már készségesen felém irányítja a pizzásdobozt kiveszek belőle egy szeletet. Nem vagyok oda az emberi kajáért, de ha már egyszer hozott akkor ne vesszen kárba, ártani úgysem árthat.
- Fogalmam sincs. Talán téged is megzsarolt valamivel vagy csak segített neked a bajban. Vagy egyszerűen betegesen vonzódsz a hozzá hasonló nárcisztikus, önző lényekhez - nevetve vállat vonok, majd harapok egyet az előttem lévő ételből.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Rassilon jellemzésére csupán bólogatni tudok. Felesleges szavakkal is egyetértenem, épp eléggé érthető ez is, főleg, ha figyel a démon. A többit pedig igyekszem elraktározni. Sejtem, miért hihette azt az Angyalkám, hogy Azura nem kedveli a férfiakat. Néha túl nagyra van magával, éppen ezért képes mindent saját magára venni. Ő egy angyal, ráadásul férfi, tehát… Az eredmény egyértelmű, mert hát nyilvánvaló, hogy az ő kinézetével nem lehet egyszerűen annyi a baj, hogy angyal.
- Ez sajnálatos! Ezek szerint legalább annyira zavar az én jelenlétem, mint az övé – szólalok meg színlelt sajnálkozással.
Ó, annyira nem vagyok démonkedvelő, hogy ezen megsértődjek, vagy túlontúl bánjam. Igaz, jó érzés felettesem orra alá dörgölni, ha valakivel jobban szót tudok érteni, mint ő, de ezt már megszoktuk, ha a Poklot elhagyó népségről van szó. Velük szemben mindig is én találtam meg a jobb hangnemet kettőnk közül.
Amikor a Rassilon mellett elfoglalt helyemről kezd kérdezni, valami megszólal fejemben. Főnököm nem osztana meg ilyesmit csak úgy, éppen ezért, valahonnan máshonnan kellett ezeket az információkat megszereznie a nőnek. Nem mintha túlontúl zavarna. Titokszámba sem megy a tény, hogy a szeráf annak idején a halálsorról mentett meg, bár úgy tűnik, ez az aprócska morzsa még nem jutott Azura fülébe. Esetleg nem áll szándékában felfedni, hogy tud róla és ez által akarja tesztelni az őszinteségemet. Ami viszont a tanácsadót illeti… Annak hallatán önfeledt nevetésbe kezdek. Még, hogy Rassilon tanácsadót vegyen maga mellé. Nem mondom, hogy soha nem kéri ki más véleményét, alkalomadtán az enyémet, de nem ez a legismertebb jellemvonása. Túlzottan gyakori eseménynek sem mondanám. Mondhatni... fel kellene írni a naptárba, ha előfordul, olyan ritka. Legalábbis szerintem. Igaz, én szeretem, ha beavatnak a dolgok menetébe és számításba veszik a mondandómat.
- Még mindig ugyanarról az angyalról beszélünk?
A felém irányított sört elveszem. Vigyorogva bontom ki és kortyolok bele, mielőtt tovább folytatnánk ezt a kellemesnek is nevezhető beszélgetést. Úgy tűnik, a pizza nem kell ennyire. Talán ahelyett is sört kellett volna hoznom. Mindegy! Legfeljebb szerzünk még, nem számít.
- Mielőtt válaszolnék arra a kérdésre, hogy miért vagyok az oldalán… Szerinted, miért?
Láthatja rajtam, hogy nagyon kíváncsi vagyok a véleményére. Közben egy szelet pizzát veszek magamhoz, hogy fogyjon az is, ha már egyszer beszereztem, majd erőmmel felé irányítom a dobozt, hátha óhajt még néhány falatot. A kaja nem mondható kimondottan rossznak. Ettem már sokkal pocsékabbat is. Összességében… az átlagosnál valamivel jobbnak mondanám, igaz, a mi ízérzékelésünk eléggé eltér az emberekétől. Kíváncsi lennék arra, hogy egy halandó miként értékelné ezt a fogást. Jobban belegondolva, mégsem.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Pént. Aug. 24, 2018 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
A feltevésem félig megállja a helyét, hiszen az állításai saját véleménye szerint fedik az igazságot, ami felőle nincs kétségem. Ugyanakkor valami kis lény azt suttogja, hogy ez mégsem a teljes igazság és a drága kis angyalkánk más miatt küldte őt ide. Persze eme eszmefuttatásomat nem vagyok hajlandó megosztani a szöszivel. Ha ő annyira elakarja titkolni hát tegye! De így én sem leszek annyira közlékeny, mint amennyire ő szeretné. Valamiért valamiért alapján játszok és ha nem kapom meg, amit akarok. Na, akkor van gáz! Hiszen én mindig elérem a célomat kerüljön az bármibe is. Beszélgetőpartneremmel egyetemben én is apránként elfogyasztom a szeletemet, ugyanakkor az sem kerüli el figyelmemet, hogy a tollaska milyen nagy előszeretettel használja a mágikus képességeit. Szívesen végeznék rajta kísérleteket. Gondolataimból szavai repítenek vissza a valóságba, meglepődötten pillantok rá, majd végig nézem, ahogy eldobja az üres üvegét. Tényleg kezdem azt hinni, hogy Gabriel angyalai simán elmehetnének démonoknak is.
- Ő olyan típus, aki szereti magában tartani az információkat és csak akkor közölni, ha úgy adja az érdeke. Viszont arról fogalmam sincs, honnan vette azt, hogy nem kedvelem a férfiakat. Semlegesek számomra -vállat vonok és elkortyolom a maradék sörömet - Ő keresett meg engem, szüksége volt pár információra. A jelenléte nem zavart volna annyira, ha nem lenne angyal - javítom ki. Úgy tűnik a tollas a kettőnk ismeretségének kezdetét sem osztotta meg a beosztottjával. Egyre érdekesebbek a fejlemények. A szavaim tele vannak gúnnyal, ezt mind úgy teszem, hogy ne érezze rá vonatkozónak. EMe utálatom csak is a főnökének szól. Értetlen képet vág arra, miszerint ő lenne Rassilon jobbkeze. Ő drágaságom! Nem most jöttem le a falvédőről és titokban mindent kiderítettem az egyik emberemmel Rassilonról. Könnyedén vonok vállat és mosolyogva fordulok felé.
- Rassilon csak nem bízna ekkora feladatot egy semmit mondó beosztottra. Ebből gondoltam, hogy magasabb pozícióban lehetsz, de ezt nem feltétlen kell jobb kéznek hívni - legyintek egyet - Mi démonok néha így hívjuk a tanácsadókat - teszem hozzá egyszerűen. Kérdezés nélkül a telekinetikus képességem segítségével magunkhoz irányítok egy-egy üveg sört, a magamét elveszem, ha ő is megtette folytatom a mondandómat.
- Ugyanakkor még mindig nem válaszoltál a kérdésemre - említem meg a tényt, miszerint szívesen folytatnám a beszélgetést, ha ő is partner benne.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Különösebben nem mondható, hogy hazudok a démonnak, hiszen minden állításomban van némi igazság. Az is tény, hogy nem beszéltem azóta Rassilonnal, hogy kiadta nekem feladatom és elrepült azért, hogy a Sötétséggel megvívja saját szócsatáját. Remélem, hogy csupán ennyiről lesz szó és nem kerül sor fizikai megmérettetésre kettőjük között. Azt nem hiszem, hogy Angyalom megúszná ép tollakkal. Azt sem mondanám nevetségesnek, hogy arra kíváncsi, meg tudok-e birkózni Azurával, avagy a jellemével. Nem hiába küldött engem, tudja, miként viszonyulok a démonokhoz.
- Ebben nincs igazad. Minden állításom fedi a valóságot, talán azt leszámítva, hogy szereti, ha a nyakamba varrhatja a feladatait. Nem szereti, de nincs más választása – vonok vállat.
A pizza szeletem hamarosan elfogy, ezért kezem nyugodt szívvel fekete nadrágomba törlöm, mielőtt erőmmel visszaállítanám azt összekenés előtti állapotába. Ilyenkor örülök, hogy ilyen képességeim vannak. Megspórolhatom vele a mosást, vagy az új ruhatár beszerzését, ugyanakkor tény, nem azon angyalok közé tartozom, akik egyetlen szett öltözékkel rendelkeznek. Az túl unalmas lenne, na meg… Néha nem mindegy, hogy kivel miben találkozom. Ezúttal maradtam a kényelmesben. Olyan eset is előfordult már, hogy elégettem egy-egy göncöt. Akkor, ha kellemetlen emlékek kapcsolódtak hozzá. Mintha azzal lemoshatnám magamról a mocsok egy részét, amit magamra kentem… Tudom, hogy nem így van, mégis jó érzés volt látni, miként nyelik el küldetésem magamon viselt nyomait a lángok.
- Gondolom arra már rájöttél, hogy Rassilon nem olyan angyal, aki szórja magából az információt. Lényegében annyit mondott, hogy nem kedveled az angyalokat és a férfiakat. A kettő együtt pedig, ami ő is… El tudom képzelni, mennyire örültél a jelenlétének, anélkül is, hogy megszólalna – ürítem ki sörösüvegemet is.
Egy könnyed mozdulattal hajítom a hátam mögé, át az arra lévő akadályok felett. Valahol messzebb a földön landol, csörömpölő hangot adva. Ezek szerint nem talált fejbe senkit. Nem tudom megmondani, hogy ez kár, vagy sem. Mindez attól függne, hogy kit kólint fejbe az üresen repülő üveg. Ez már senkit, talán a következő esetében elgondolkodhatok valami hasonlón.
- A jobb keze? – nézek úgy, mint aki értetlenül áll ez előtt a kijelentés előtt – Honnan veszed, hogy az vagyok?
Tudtommal én nem említettem. Vajmi kevesen tehették meg, ennek ellenére nem árt tisztában lenni ezen információ forrásának kilétével. Esetleg hollétével is, mert ha nem Rassilon, hanem esetleg egy démon az illető, talán még felnyársalni is kedvem lesz a nap későbbi részében. Vagy holnap, ha a mába nem fér bele.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 10:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment;bocsánat, tegnap nem jutottam gép közelbe luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Halvány mosollyal nyugtázom a szavait, miközben gondolatban megállapítom, hogy jó viszonyban leszünk mi. Valamiért mindig is kedveltem az erős nőket, akik tudják, hogy mit akarnak és nem félnek bemocskolni a kezüket vagy a felettesükkel sembe szállni. Talán a mellettem ülő angyalka is ilyen. Bár ki tudja, lehet, hogy ettől független a hűsége a tollas barátomhoz köti. Lehet, hogy nem lenne jó, ha hallaná milyen módokon tervezem megölni a másik angyalt. Az ő fajtájában van valami megfoghatatlan kötődés egymás iránt, még ha az menthetetlen akkor is, ellenben mi démonok könnyedén hátba szúrjuk egymást egyetlen szempillantás alatt. Mégis ő olyan könnyedén lép át azon az apróságon, hogy fajtánkból adódva gyűlölnünk kellene egymást. Kissé hihetetlen és az elmémben felvillan egy kapcsoló, hogy jobb, ha figyelek, nehogy egy csapdába sétáljak. Hogy is mondják ezt a haladnók? Paranoia? Igen, valószínű, hogy az vagyok. A pizzásdobozt a földre helyezi, míg ő jókedvűen falatozni kezd, már kiegyenesedve. Mivel ő is bemutatkozott, így gondoltam engedek a társadalmi konvencióknak és viszonzom ezt a szívességet, annak ellenére, hogy semmi szükség sincs rá. Valahogy mégis ez az apró gesztus pozitív benyomást tesz rá és rám mosolyog. Szemeimet forgatom a pizzás megszólalására, tudom, hogy viccnek szánta, de... Mikor fogják már fel az angyalok, hogy nincs humorérzékük? Rassilon eltűnésére adott válasza kissé kamu szagú, de egyenlőre nem foglalkozom ezzel. Mindent a maga idejében.
- Különösebben nem vagyok oda a földi ételekért, de az italok közül egy-kettőt kedvelek - szavaimnak súlyt adva meg is húzom a sörömet - Ő sem birkózik meg velem igazán, így az utóbbi feltevésed inkább nevetségesnek hangzik. Úgy gondolom valamelyik állításod takarja az igazásg egy részletét - mondom kissé nyersen, majd eszem egy falatot.
Nevetése olyan, mint ezernyi csengettyű. Pfúúj! Undorító, fáj a fülem tőle és kerülget a hányinger, de kifelé ezt egyáltalán nem mutatom ki. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy valamennyire hasonlítunk egymásra.
- Egyszer szívesen meghallgatnám mégis mit hallottál rólam - kuncogok újra kortyolva a sörömből - Miért pont Rassilon jobbkeze lettél? - teszem fel a kérdést érdeklődve. Ha nincs számomra semmi feladata és tényleg csak kellemes beszélgetés akar folytatni, akkor bármiről beszélhetünk. Mindent meg kell tudnom róla és talán általa az angyalról is. Annak ellenére, hogy szövetségesek vagyunk nem tettem le a tervemről, hogy élve megnyúzom, de ez a jövő zenéje. Vannak fontosabb terveim is.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Ha mással állnék szemben, nem a férfi és angyalgyűlölő Azurával, az én leírásom egy kicsit más lenne, de meg tudom érteni a démont. Egy-két leírt jellemvonás ugyanolyan lenne, mint az általam gondolt, főleg a parancsolgatós rész. Azt én sem viselem túl jól, ami viszont a többit illeti… Én nem szedném Rassilont minden pillanatban apró darabokra. Esetleg minden harmadikban, azért, mert nagyjából ilyen gyakran próbál parancsolgatni. A másik kettőben engem hallgat, vagy levegőt vesz. Ez sem teljesen igaz. Néhanapján képes vagyok anélkül végighallgatni őt, hogy rám törne a pusztítási kényszer. Azokban az esetekben, amikor valamilyen oknál fogva kevésbé parancsolgató, vagy olyan utasítása van, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni.
- Később szívesen hallanék ezekről a kínzási technikákról – nevetek továbbra is, immáron együtt a démonnal.
Láthatóan meglepi, hogy ilyen könnyedén elfogadom az általa kínált helyet. Ez érthető, főleg az ő körülményeit tekintve. Az, hogy egy angyal ilyen nyugodt mellette és nem akar a torkának esni, amint megérzi az energiáit, elég furcsa lehet neki. A tény pedig, hogy nem jöttem üres kézzel, hanem pizzával és sörrel kínálom, még inkább. Azért, hogy megnyugodjon, nem húzom az időt. Amint kibontom a sört, iszok belőle egy kortyot, hasonlóra ösztönözve kapcsolatomat, azt viszont kivárom, hogy vegyen a pizzából. Ahogy ezzel megvan, kiegyenesedem rövid ideig tartó görnyedésemből. Egy szeletet én kisajátítok a dobozból, a többit pedig leteszem magunk elé a földre. Alighogy befejezem ezen erőm használatát, beleharapok szeletembe.
- Jól gondolod, de értékelem, hogy ennek ellenére vetted a fáradtságot és bemutatkoztál – eresztek felé egy mosolyt.
Eszemben sincs megsértődni azon, amit mond. Én is hasonlóan felháborodnék, ha ilyen hamar megfeledkeznének rólam, erről azonban jelenleg szó sincs. Elméletileg. Gyakorlatilag azonban eszemben sincs erről tájékoztatni őt.
- Örülj, hogy engem küldött. Más nem hozott volna neked pizzát - vigyorgom - Ami Rassilont illeti… Állítólag kapott egy új feladatot a Nagyfőnöktől, de ha engem kérdezel… Egyszerűen szereti a nyakamba varrni a feladatait. Néhány napja nem láttam, azóta biztos lógatja a lábát valahol, nevetve azon, hogy meggebedek a sok utasítástól – vonok vállat – Vagy egyszerűen kíváncsi arra, hogy megbirkózom-e veled – magyarázok két falat között.
Következő megjegyzését hallva újra elnevetem magam. Úgy érzem, jól elleszünk ezzel a nőszeméllyel, annak ellenére, hogy alig ismerem démoni munkásságát. Annak is eljön az ideje, a lényeg, hogy az első benyomás megvan és láthatóan közlékeny irányomba. Jobban indul, mint vártam. Ó, nem. Valójában erre számítottam. Nem hiába vagyok én az, aki jobban kezeli őket, ha engem és Rassilont vesszük vizsgálat alá. Ez mondhatni az egyik… hiányossága az Angyalkámnak.
- Miért tennék olyat, amit én sem viselnék jól? Nem szeretem, ha minden előzmény nélkül parancsolgatni próbálnak nekem – közlöm vállat vonva, majd harapok még egyet a pizzából és leöblítem egy korty sörrel – A hallottak alapján, gondoltam te is ilyen lehetsz, így megtettem ezt a lépést. Mint a kapcsolattartód, elkerülném a felesleges konfliktusokat, mindkettőnk érdekében.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 12:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment;luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Látom, amint jellemésem közepette oldalra dönti a fejét, szemeiben olyan csillanást vélek felfedezni, mintha tökéletesen egyetértene a szavaimmal. A kis jellemzésem befejeztével el is párolog a benne lévő düh, amit eddig oly szívesen szívtam magamba és helyét átveszi a vidámság. Legalábbis gondolom, hiszen elneveti magát.
- Ne is mondd! Minden egyes találkozásnál minimum egy tucatszor kiakarom nyírni és gondolatban különféle kínzási technikákat szoktam kitalálni, kizárólag neki  - nevetem el magam én is, tőlem eltérően önfeledten. Örülök neki, hogy a drága tollaska beosztottja is pontosnak érzi a jellemzésemet. Van egy olyan sejtésem, hogy az előttem lévő nő sem csípi annyira a felettese parancsolgatásait, ugyanakkor mégis most itt van. Vajon milyen okból zavarta meg a pihenőmet? Mi a fene? A nagy Rassilon éppen nem jön semmiféle követeléssel? Ezt valahova fel kell írnom! Ilyen is ritkán történik. Mégis valami van a háttérben, aminek hatására még mindig kérdőn szemlélem a beszélgetőpartnerem. A hellyel kínálást könnyedén elfogadja, ami kissé meglep, hiszen a legtöbb angyal gyűlöli a démonok közelségét és taszítónak talál minket, nem mintha ez nem lenne így fordítva is. Ugyanakkor van ebben az angyalban valami, ami megkülönbözteti a többitől. Kinyílik a doboz, mire valami furcsa kör alakú ételszerűséget látok, ha az emlékeim nem csalnak pizzának hívják a halandók. A sört már könnyedebben felismerem a néhai férjem többször fogyasztott. Várok, míg iszik az italból, ha megtette utána én is kibomtom és ugyanígy teszek. Ahogy látom rám vár az étellel kapcsolatban, így elveszek egy szeletet, de egyelőre nem harapok bele, fő a biztonság. A szavai hallatára elnémulok és próbálom összerakni a képet, minden egyes apró darabot, hogy világossá váljon a jötte.
- Azura. Bár gondolom ezzel teljes mértékig tisztában vagy - mutatkozok be a tőlem megszokott stílusban. Egyetlen pillanat erejéig elhallgatok, majd felteszem az első kérdésem.
- A tollasnak már nem dukál megjelenni és mással intézi a piszkosmunkát? Ne sértődj meg, ez nem ellened szól - teszem hozzá engesztelésül. Semmi bajom sincs a szöszivel, hiszen csak pár perce találkoztam vele, de felbosszant az a tudat, hogy az angyal képes volt ilyen hamar mást találni a velem való kommunikációra - Vagy ennyire megijedt volna tőlem, hogy már nem mer elém állni?  - gúnyolódok, ahogy mindig, ha angyalokkal vagyok körülvéve. A hosszabb verziónak valahol örülök, mivel ez azt is jelenti, hogy az angyal tisztel annyira, hogy bemutatkozzon mielőtt bármilyen elintézni valóm lenne az ő érdekükben.
- Ez okos gondolat volt. Ha csak úgy beállítanál parancsolgatva, lehet nem úsznád meg ép bőrrel - mosolygok hangosan gondolkodva, majd kortyolok az alkoholból. Szerencsére nekünk démonoknak az a nedű olyan, akár az üdítő. Ha már evett a pizzából bátorkodok harapni belőle egy falatot.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Fejem enyhén oldalra billen, miközben hallgatom az alapos leírást. A névre nincs szükségem, már a második jellemzőnél rájövök, hogy pontosan arról a személyről van szó, akire én gondoltam. Kedvenc felettesemre, valamint az egyetlenre, akire talán még hallgatok is. Azért vagyok itt most is. Ja, nem! Ez ezúttal a saját döntésem volt. Részben. A düh, ami lassan növekedni kezdett bennem korábbi gondolataimnak hála, szertefoszlik, mire elhangzik Rassilon neve. Helyét önfeledt jókedv veszi át, amit egy nevetéssel is jelzek társaságom felé.
- Igen, leesett, hogy róla van szó. Meglehetősen pontos a jellemzés. Gondolom néhányszor az idegeidre ment – jegyzem meg mosolyogva.
Az az alak már csak ilyen. Engem rendszeresen idegesít, néha még akkor is, amikor távol van. Rá kell jönnöm, hogy főleg akkor. Ennek bizonyára a sokévnyi különlét az oka. Azt viszont még nem tudom eldönteni, hogy a démon valóban ki nem állhatja őt, vagy kezdi megkedvelni. A jellemzés lehet kétértelmű, a valóság, vagy egyfajta tagadás. Démonoknál sose tudni, de reményeim szerint ennek a találkozónak a végére tisztázódik bennem kettejük helyzete.
- Jelenleg nem akar tőled semmit, ahogy különösebben én sem – közlöm egyszerűen a tényeket.
Legalábbis semmi olyat, amit parancsnak kellene vennie, hacsak nem sörivásról és pizza evésről van szó. A pad megpaskolását látva könnyedén lehuppanok a démon mellé. Ha rám akarna támadni, azzal majd akkor foglalkozom, egyelőre inkább a poggyászomon a sor, avagy az ételen és italon. Telekinetikus képességemmel elé emelem a nyitott pizzás dobozt és egy sört a hatból.
- Egészségedre! – vigyorgom, mialatt kinyitok magamnak egyet a sárgás löttyökből.
Lábam keresztbe rakva rá dőlök térdemre, megtámaszkodva rajta szabad alkarommal. Egyelőre, amíg ki nem szolgálja magát a kajával. Utána már ez a kezem is le lesz foglalva, ugyanakkor a vendégé az elsőbbség.
- Mielőtt bármit mondanék, a nevem Jaesa. Röviden… Én vagyok az új kapcsolattartód. Hosszabban… Azért vagyok itt, mert gondoltam nem árt bemutatkozni, mielőtt beállítanék valamilyen feladattal – vonom meg a vállam.
Az első lépés ezzel le is tudva. Nem sürgetek semmit, hagyok neki időt, hogy megeméssze a dolgokat. Újfent saját magamból kiindulva, nekem szükségem lenne rá. Először is azért, hogy elfogadjam az elém tárt tényeket, utána pedig azért, hogy összeszedhessem azokat a kérdéseket, amivel áldozatomat szándékomban állna megsorozni. Az sem árt, ha a kérdések sorrendje rendben van és nem győzök kiütéssel már az első löketnél.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 9:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Girl's power
Jaesa & Azura
──────────── ────────────
« Comment;luvu •  Zene; Lost girls »
« A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást.»
Hallom, ahogy a szárnyaival csapkodva érkezik, bár az energiája jóval előtte elárulta. Érzem, ahogy engem kémlel, így hát nem vagyok rest viszonozni a szemlélődést. A szőkeség olyan mint minden más angyal, tipikus attributumokkal rendelkezik mint pl. a szőke haj, világos szemek és persze a szárnyak. Már csak egy hárfa hiáynzik a kezébe és teljes lenne a kép. Undorító látványt nyújt az egész lénye, mint minden tollasnak. Elszent vagyok? Minden bizonnyal, hiszen Lucifer engem is az ő képükre formált, szőke már-már fehér hajkoronával áldott meg, hozzá csillogó kék szemekkel és angyali pofival. Így hát nem véletlen, hogy nálam jobban talán senki sem gyűlöli jobban a tollasokat, hiszen mindig hozzájuk hasonlítgattak a pokolbéli társaim. A rohadt férgek! Olyan szívesen kivágtam volna mindegyiknek a nyelvét vagy csak megégettem volna őket, szimplán szeretetből. Akkor még nem tehettem meg, de most! Bármikor! Igaz csak finoman és óvatosan. Lucifernek talán, mondom talán! Feltűnne, ha a fél pokol démonlakosságát kiírtanám kicsinyes bosszúból. Meg amúgy is ennél sokkal többre vagyok képes. Kissé elkalandoztam, de szerencsére a földre érkező tollpihe visszaránt a jelenbe. Vajo mit akarhat tőlem? Kérdésemre kérdéssel válaszol, mire egy fintorba rándulnak az arcizmaim, végül felemelem a tekintetem, mintha Istenhez foházkodnék. Meg a francokat! Annyira még nem vesztettem el az ép elmémet és soha nem is fogom!
-Tudod 1,83 magas, kiszúrni való kék kiskutya szemekkel és fekete tollakkal rendelkezik, irritálóan jóképű, kiváló taktika, idegesítő parancsolgató stílusa van tudod olyan, akit minden pillanatban apró darabokra szednél, Gabriel pincsije - darálom gyorsan egy szusszra a lánynak a tömör véleményemet a kontaktomról, majd egy levegővételt követően hozzá teszem - Ja és Rassilonnak hívják. Dereng valami? - húzom fel a szemöldökömet. Közben az is felkelti a figyelmemet, hogy az angyalból kezdődő düh áramlik kifelé, ami tökéletes táptalaja az energiáimnak. Gyerünk kicsikém, légy minél mérgesebb, nekem annál jobb. Apró mosolyra húzódnak ajkaim, majd kissé oldalra döntöm a fejemet.
- Már megint mit akar tőlem az a féleszű és miért nem ő jött?  - kérdezem kissé türelmetlenül és sértetten. A hirtelen érzelmi váltás nem az előttem állónak szólt, amire hamar rádöbbenek magam is. Csitítva az indulataimon, a jobb benyomás kedvéért megpaskolom magam mellett a padot, hogy nyugodtan csüccsenjen le. Nem fogok rá támadni.

Online
avatar



☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Caity Lotz

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Azura & Jaesa


 


Néhány napja annak, hogy megkaptam Rassilon újabb parancsát, nagy bejelentése előtt, mely szerint a Sötétséghez indul udvarolni. A tény, hogy engem hátra hagyott a nagy feladat idejére, még mindig bosszant, ám ezúttal legalább volt annyi esze, hogy tájékoztasson. Valószínűleg nem tette volna, ha másik feladatát, avagy a kapcsolattartást a démonnal, nem kellett volna átadnia valakinek erre az időre.
Az, hogy egészen Európáig kell elmennem azért, hogy találkozzam legújabb kapcsolatommal, meglehetősen kellemetlen. Szó se róla, biztosan felkereshetném őt erőm segítségével, hogy ne kelljen messzire mennem, de értesüléseim szerint, nem díjazná túlzottan, ha szerény személyem helyett egy kivetüléssel lenne kénytelen szóba állni. Már ha megtenné egyáltalán, márpedig van rá esély, hogy kedvenc főnököm húzása után első dolga lenne ellenőrizni. Én is így tennék, sőt, első dolgom lenne megkeresni és behúzni az illetőnek, hogy megtudja, milyen életnagyságban az öklöm. Dühösebb hangulatomban a lándzsám egyik vége. Mindemellett szerettem volna szemtől szemben találkozni vele. Az első benyomás mindennél fontosabb, ezt alaposan megtanultam. Sokszor itt dől el minden, főleg a továbbiakra vonatkozó hajlandóság.
Egyelőre nincs semmi különösebb feladatom Azura számára. Egyetlen dolgom, hogy bemutatkozzam neki, amit jobb most megejteni, mint akkor, amikor már ténylegesen lesz valami dolga. Utálnám, ha valaki azonnal követelésekkel érkezne hozzám, ráadásul ajándék nélkül. Jelen esetben is van nálam egy-két dolog, amiket utam során szerzek be, Párizsba érkezésem után. Az emberek szeretnek leülni egy sör mellett beszélgetni, talán neki sem lesz ellenére. Szereztem egy pizzát is, biztos, ami biztos, bár a hőfokát majd vissza kell állítanom. Tudom, hogy nem illik túlzottan a város, vagy az ország egykori vonásaihoz, de erre futotta. A szándék a lényeg és még mindig megdobálhatunk vele valakit, ha nem tetszik.
Könnyed szárnycsapásokkal érkezem meg a démonnő elé. Landolásomig kíváncsian szemlélem a padon henyélő alakot, elmémbe vésve vonásait, hogy később ismerős legyen. Sokakkal ellentétben, nincs különösebb bajom a démonokkal. Nekik is megvan a maguk szerepe, mint ahogy nekünk is. Atyánk nem viccből hagyta őket létezni mindeddig, szükségesek az egyensúlyhoz. Persze vannak dolgok, amikre nem vetemednék velük, de néhányra angyallal sem.
- A fiúmat?
Szemöldököm egész magasra szökik a kérdés hallatán. Alighanem Rassilonról beszél, csakhogy meglehetősen félre érthette a kapcsolatunkat, ha azt hiszi, hogy ő a… Hagyjuk! Már annak a ténye, hogy a szó hallatán ő jutott először eszembe, zavarba ejtő. Fogalmam sincs miért, de így van. Akaratlan felsejlik előttem legutóbbi, szokatlan ábrázata. A kételyek, amiket éreztem belőle és szavai, melyek akár végső búcsúnak is tekinthetők, felkészülve a legrosszabbra. Mintha újra égetni kezdene a düh.




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2