Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
New York kapuján kívül
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


- Nézőpont kérdése, hogy beépülés e vagy nem. - vágom rá gyorsan kissé feszülten. Mért kér számon tőlem ilyeneket, örülök, hogy életben vagyok, erre ő ilyeneket mond nekem.
- Minek is kellett volna közéjük épülnöm? Vagy bármilyen információt szereznem? Miközben tudtam, hogy ha egy angyallal találkozok vagy én halok bele vagy ő. - szerencsémre ez még nem fordult elő. Most van az első eset, hogy valakivel a régi otthonomból találkozok.
- De... esetleg megpróbálhatok szerezni némi információt. - közlöm vele sejtelmes arccal. Közben összeszedtem az erőmet és felálltam a fa tövéből. Kezemet széttárva közelebb léptem hozzá, jó szándékomat jelezve.
- Hmm felettébb érdekes amit mondasz, és meg kell vallani elég durván is hangzik. - folytatom a diskurációt már nyugodt hangon.
- Tudod a bárokban, és kocsmákban sok dolgot hall az ember, ha figyel. Egyszer, kétszer hallottam pár sztorit vadászokról, hogy egyre erősödnek. Remek orvosaik vannak, némelyikük nagyobb sérüléseket is könnyű szerrel kezel. Meg úgy hallottam lett valami egyesség a városok között, de erről többet nagyon nem tudok jelenleg. - ennyi információt tudtam közölni vele. Sajnos nem volt több a tarsolyomban. Látszik az arcán a megvetés, hogy legszívesebben megölne, de a kapcsolatok fontosak számára, és ez a nagy mázlim.
- Remélem tudtam segíteni valamennyit...

avatar



☩ Reagok :
194

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 10:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Halk sóhajjal, de elnézem, hogy szavamra nem áll ismét talpra. Elvégre nem vagyok a felettese, ő már nem tartozik közénk. Na de a mesedélután, ami ez után következik, már arcpirítónak mondható. A csúcspontot pedig eléri a történet, amikor azt állítja, hogy az Úr nem fog visszatérni. Összezárt ajkaim mögött fogaim egymásnak préselődnek, és szabad kezem is hamar ökölbe húzódik. Hogy van mersze? De a hullámvasút itt még nem ér véget. A könnycsepp látványára a haragos kifejezés feloldódik tekintetemen és meghökkenés veszi át a helyét.
- Ez nem beépülés. - Rázom meg fejem angyali jegességgel. Arra számítottam, hogy Zadikel akár hasznosnak is bizonyulhat. Hogy felhasználhatom őt New York-i kontaktként, beépítettként. Nem a bukottsága ellenére, hanem éppen azért. Maga az még nem is lenne olyan nagy probléma, hogy alacsonyan áll a városi hierarchiában. Ugyan, a hierarchia legaljáról és legtetejéről lehet a legeredményesebben dolgozni. De kezdek rájönni, hogy a bukott angyal mennyire árnyéka önmagának. Mennyire használhatatlannak tűnik. Nos, erre még visszatérünk.
- A Mennyben? - Láthatóan nem teljesen értem a kérdését. Közben futólag a barlang felé pillantok, de egyelőre semmi. A Menny kapui lezárultak, az emberek nem tudnak meghalni. Világos, hogy miért nem értem a kérdését. - Amíg el nem pusztulunk. Vagy amíg az Úr vissza nem tér. - Szélsőségesnek tűnhet, de valóban csak ez a két opció áll fenn a háború lezárásához.


Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 9:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Az egyik mondatomra alaposan felkúszik a szemöldöke. Biztosan nem tetszik neki a nyers őszinteségem.
- Mondhatni... igen, beépültem. - válaszoltam, majd amikor a fa tövéhez roskadtam, közölte velem, hogy keljek fel. Szívesen megtettem volna, de nem volt hozzá se lelki, se fizikai erőm.
- Nem tudok... tudod... én milliószor átgondoltam azt a napot amikor bukottként lezuhantam New York egyik sikátorába, a fájó sebeket azóta is ugyanúgy érzem, úgy a testemen, mint a lelkemben. Próbálok úgy élni, és cselekedni, hogy ne bánjak meg semmit, de ez nem mindig jön össze. Mivel tudom, hogy ő soha nem fog visszajönni, ezért nem is töröm magam azon, hogy a nagy könyv szerint éljem a bukott életemet, reménykedve azon, hátha visszajön, és kegyébe fogad újra. - egy apró könnycsepp hullik ki a szememből, melyet gyorsan elkapok hátha nem veszi észre, mennyire összetörtem. Lehet az lenne a legegyszerűbb, ha itt helybe nekitámadnék, és hagynám magam lemészárolni. Az ő kardjának úgyis mindegy, Egy vérfolttal több vagy kevesebb, meg legalább elmondhatja, hogy az egyik bukottat elkapta.
- Mennyire állsz köze a diplomatákhoz, vagy a vadászokhoz? - tette fel a kérdést Rassilon.
- Vadászokkal találkoztam párszor, de sikeres álcámnak köszönhetően rám se néztek. Egyet kettőt lehet elvertem egy-egy italozós esten, de nem emlékszem már. Diplomatákkal pedig... egyáltalán nem találkoztam még... vagy várj, egyszer láttam talán az utcán sétálva ahogy díszes őrséggel körbevéve mond valami beszédet. - közöltem az információimat felé, javítva a beszélgetés témáját.
- Mi a helyzet a mennyben? Megy még az önbíráskodás? Tudom, hogy te Gabriel mellett harcolsz szanaszét a világban. Sokáig tart még szerinted a háború? - érdeklődöm egykori otthonom felől. Még lehet egyszer én is ott leszek megint, de ahhoz változtatnom kell az életmódomon. Közben közelebb jött, kardjáról továbbra se veszi le a kezét, ne hogy meglepetés érhesse. Démonok jelenlétét már nem érzem magam körül. Csak az enyhe vér szag maradt az elhullottak után.

avatar



☩ Reagok :
194

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Nem vet meg mindenkit? Szavaira alaposan fentebb kúszik a szemöldököm. Egy bukottnak nincs joga megvetni senkit. Egyetlen angyalt sem, elvégre elveszítette a szárnyait. Ez így van, így törvényes, épp annyira, mint a halandókat éltető oxigén. Akkor is, ha én magam sosem vettem ezt az egészet ennyire komolyan. Ezért lehet az is, hogy most itt állok előtte.
- Szóval beépültél az emberek közé. Teljes mértékben. - Állapítom meg a szavai után és ezzel észrevehetően fokozódik az érdeklődésem. Ismerhet a múltból, tudhatja, hogy a kapcsolatok számomra mennyire fontosak. Hogy az, hogy életben van, a ténynek köszönhető, miszerint látok benne némi potenciált.
- Kelj fel, Zadikel. - Hangom hűvösen szól, amikor kényelembe helyezi magát, de nem parancsolóan. Szavaim ellenére, akkor sem kezdek ellenkezni, ha végül mégis ülve marad. Csak közelebb sétálok. Továbbra is készenlétben maradva. - Mennyire állsz köze a diplomatákhoz, vagy a vadászokhoz? - Bevallom, New York, San Fransisco, és New Orleans együtt köttetett szövetsége aggaszt egy ideje.


Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Amikor helyesbített kicsit beparáztam. Egyik pillanatról a másikra változnak az érzéseim vele szemben. Segített azért, mert én anno segítettem neki. Meg kellene, hogy öljön, de nem teszi a régi kapcsolat miatt. Egyébként elég szarul nézne ki, ha megment majd utána ő kaszabol le mint valami veszett kutyát.
- Komolyan aggódom, nem felejtettem el, hogy mikor még a mennybe voltam milyen viszonyunk volt egymással, ahhoz képest, hogy én csak egy kerub voltam. - nyögöm ki a választ hitetlenkedésére.
- Attól, hogy elbuktam nem vetek meg mindenkit.
Próbáltam pár mondattal feleleveníteni a régi emlékeket remélem sikerrel.
- Mikor mit. Néha én vagyok a helyi hős, mások szemébe bajkeverő, és vannak akik pusztán a létezésemmel se foglalkoznak. Már egy jópáréve igen, és ez nagyon nem is fog változni szerintem. Az emberek sokszor ostobábbak mint gondolnád Rassilon. Némelyikük legjobb időtöltése a lerészegedés. Olyankor agresszívak, és bátrak lesznek. Sokszor ebből származik bajom. Próbálnám őket jobb irányba terelni mint régen tettem, de sajnos belefáradtam az ostobák gardedámjának lenni. - magyaráztam nyugodtan neki, látva, hogy nem gyilkos szándékkal van még itt.
- Tudod mikor Isten lelécelt, én összetörtem. Próbáltam úgy tenni mintha mi se történt volna, de mikor elkezdődött a viszálykodás... én... nem akartam benne lenni.
Leültem egy fa tövébe enyhén megtörten, és vártam az esetleges végítéletet.

avatar



☩ Reagok :
194

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


- Ami késik nem múlik. - Helyesbítem a bukott szavait. Valóban, megvédtem őt a démonoktól, ellenséges területre érkeztem érte, a néma segélykiáltására reagálva. De immáron kiegyenlítettem a számlát, ha jól sejtem. A tekintete erre enged következtetni. Így mégis mi gátolna abban, hogy az ő vére is összemosódjon a többivel, mely a pengémre szárad?
Szavait végig kimérten hallgatom. Maga Gabriel második számú angyala vagyok. Ő, egy bukott kerub, hozzám képest a bakancsom orrával félre söprendő porszem. Ám én azon kevés angyalok egyikre vagyok, azon nagyon kevés angyalok egyike, akik értékelik a kapcsolatokat. Akár a hierarchia felett, vagy mögött megbújva is. És most, hogy végig nézek ezen a szerencsétlenen, ki tudja, talán van benne potenciál.
- Ne mondd, hogy aggódsz értem. - Vonom össze szemöldököm hitetlenül. Szürreálisnak tűnik, hogy egy ellenséges angyalt, illetve ex-angyalt a legkevésbé is érdekelne hogy nekem származhat-e hátrányom az adott helyzetből. - Inkább az mondd csak, milyen szerepet töltesz be New Yorkban? Valóban képes vagy rejtve maradni a halandó szem elől? - Azt egy percig sem kérdőjelezem meg, hogy a keruboknál jobban senki nem ismeri a halandókat.


Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


- Nem gondoltam volna, hogy a segítségemre jössz. - közöltem vele, tisztában azzal, hogy teljesen igaza van, ha nem jön itt végeztem volna.
- Azon csodálkozom, hogy a démonokkal együtt engem nem vágtál le. - böktem még oda kicsit ijedt hangon. Nagyon nagy kockázatot vállalt a segítséggel. Úgy látom semmi szándéka nincs megölni. Inkább csak az említett adósságok kívánja leróni.
- Miért nem vagy még halott? - tette föl a kérdést, mely eléggé meglepett.
- Miután lelépett tudod... ő... nem bírtam tovább az önkényuralmat. Ez kitudódott, így lettem én bukott az angyalok között. - válaszoltam komoly hangon, mivel éreztem itt komolyabb beszélgetésnek nézünk elébe.
- Meghúztam magam New Yorkban. Sebeimet jól eltakarva közlekedek az utcán, és a legkisebb gyanú elkerülése miatt munkát vállaltam az emberek között. A legnagyobb probléma az, hogy nincs egy normális fegyver amivel megvédhetem magam. Ami van azzal az emberfélék ellen jól boldogulok, de mások ellen nem nagyon. - magyaráztam ki magam szánalmas helyzetemből.
- Nem lesz ebből bajod, hogy segítettél? - tettem föl a kérdést őszintén aggódva egykori bajtársamért.

avatar



☩ Reagok :
194

Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 11:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Bevallom, nem számítottam rá, hogy ennyire könnyű dolgom lesz. A bukott így elpuhult volna? Netán csapdába sétáltam? Mindenesetre levágok két démont, a másik kettő pedig visszamenekül a barlangba. Talán csak rendezik az erőiket. Az ilyeneket ismerve, visszajönnek majd. De egyelőre van kivel foglalkoznom. Az alig bemocskolt pengém magam mellett tartva fordulok a bukott felé. Kit lényem minden valójával meg kellene vetnem, az utolsó cseppig mégsem olyan könnyű ez úgy, hogy előzetes ismertségünk van. Azokból az időkből, amikor Zadikel is teljes értékű, tisztességes angyal volt.
- Lekaszaboltak volna. - Lehelem felé elmélyült hangom. - Azt hitted, megfeledkezem az adósságaimról? - A legkevésbé sem. Noha ez nem jelenti azt, hogy ő maga nincs továbbra is veszélyben, valamilyen formában. - Miért nem vagy még halott? - Biccentek felé. Ez afféle kérdés lenne arra irányulva, hogy mit keres New York környékén és hogy húzta ki idáig élve?


Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 11:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Menekülés közben egy hatalmas fénycsóvára lettem figyelmes. Ekkor már tudtam, hogy csak ő lehet az. Akinek a kisebb nagyobb ügyeit oly sokszor intéztem. Majd megérkezett. Dicsőséggel, a fény nevében, felfegyverezve. A démonok tudták, hogy itt nincs menekvés a számukra. Bevallom egy kicsit paráztam én is, tudván, hogy elbuktam, és azon pillanatban meg kellene ölnie. A démonokat seperc alatt elintézte, és én csak tátott szájjal bámultam az egészet, olyan haszontalannak éreztem magam. Mikor végzett a hadakozással felém fordult. Nem tudtam, hogy támadó szándékkal néz e rám vagy mint megmentő a megmentettre.
- Köszönöm! - mondtam neki a szebb jövő reményében. Mikor megláttam az arcát biztos voltam benne, hogy ő az... Rassilon a harcos angyal. Kinek oly sok évvel ezelőtt segítettem párszor, mielőtt a nagyfőnök lelépett volna.
- Te hogy hogy itt? - tettem föl a kérdést.
A démonoknak már se híre se hamva. Jelenleg én éreztem magam még nagyobb veszélyben mint ezelőtt.

avatar



☩ Reagok :
194

Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Hosszú évtizedekkel ezelőtt történt - talán már egy évszázada is van, őszintén nem számolom - hogy egy embercsoport befolyásolásához egy kerub segítségét kellett kérnem. A halandókon keresztül pedig eljuthattam a célszemélyhez, aki egy magas rangú démon volt, de ez a része már nem számít a történetnek. Az számít, hogy időnként kértem ettől a bizonyos angyaltól egy-két apró szívességet, ő pedig tudta, hogy ha segít a kétes ügyeimben, ha a felszín alatt háttértámogatást nyújt, egy nap ő is jól járhat majd. De ki hitte volna, hogy az a nap ilyen káoszban fog eljönni? Káosz az angyalok között. Hisz polgárháború dúl, ő pedig elbukott. És bárhogyan is azonnal meg kellene ölnöm, ha meglátom, én tartom a szavam. Tartozom neki.
A Las Vegas-i „paradicsomban” tartózkodom épp, nem rég tértem vissza a New Orleansban tett utazásomról, amikor megszólalt a belső vészcsengő. Tudtam, hogy egy angyal hív. Egy bukott. És azt is, hogy nem tudatosan hív. Azt is, hogy nem kellene odamennem, nagyon nem. De én tartom a szavam. Ő egykor segített, most én jövök. Nem sokkal ezután alászálltam hát New York külterületén. Először a magasból felmérve az eseményeket, majd a mennyek erejével csapódva a bukott angyal és az őt támadó egyszerű démonok közé. Teljes páncélban, dicső angyalként.


Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Rassilon x Zadikel


Olyan régóta porosodtam már New Yorkban, hogy kedvem támadt kinézni a kapun kívülre is. Nem is kellett több. Fölöltöztem, felkaptam a tőrömet az asztalomról, majd magam mögött az ajtót bezárva útnak indultam. Az utcán csend, és béke honolt. Estefelé járhattunk valahogy, a dolgozó emberek már hazaértek, csak a kocsmákban, és klubbokban zajlik az élet. A kapuhoz érve láttam ott két őrt, akik nem úgy néztek ki mint akik bárkit kiengednek. Megálltam pár percre gondolkodni. Majd rájöttem, egy méretes követ dobtam el az egyik irányba jó messzire. Szerencsémre mind a kettő elindult megnézni, így könnyedén kijutottam. A táj ki volt halva. Az állatok nem rohangáltak össze vissza, a madarak nem csicseregtek. Micsoda pech. Azt hittem nagyobb csoda lesz itt kívül. Volt ott egy erdő amibe úgy gondoltam benézek, hátha van ott valami érdekes. Séta közben érdekes hangokat véltem felfedezni, de nem igazán foglalkoztam velük. Pár méter múlva egy árny suhant át előttem. Nem láttam mi lehetett az, de a kíváncsiság annyira furdalt, hogy utána eredtem. Egy barlanghoz értem. Sötétség volt mindenhol. Elővettem az öngyújtómat azzal világítottam magam előtt. Csend és béke. Úgy éreztem elég volt a kirándulásból, ezért elindultam kifelé. A barlang bejáratánál csapda várt rám. Egy jó adagnyi démon állt velem szemben, és nem úgy néztek rám, mint akik egy italra akarnak meghívni. Biztos azt hiszik angyal vagyok, és azért kutatok erre felé. Az egyik nekem támadt. Könnyű szerrel leszereltem. Rutin meg az évek. Majd egyszerre elkezdtek közeledni felém. Zadi neked itt menekülni kell vagy nem úszod meg pár karcolással. Nekirontottam az egyiknek, és egy jól elhelyezett fának köszönhetően átjutottam rajta. A hajsza az életért megkezdődött.


Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


**


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2