New York kapuján kívül

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New York kapuján kívül Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 5:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuján kívül Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
New York kapuján kívül Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 22, 2019 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What can I do for You?
Amber & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 446 • Zene; The Pretender»
We are what we repeatedly do.
Excellence then,
is not a single act,
but a habit.
Az asztalra simult kezekkel hallgatom a szavait. Miként is válaszol a kérdésemre. Arra, hogy mi miként is gondoljuk - legalább is, amire céloz - csak sokat mondóan emelem meg a szemöldökömet. Emlékeztessem, hogy kettőnk közül nem mi pucsítottunk be az angyaloknak? Nem hinném, hogy sokat segítene a jelenlegi helyzetünkön.
Kezdem érezni, hogy miért engem küld ki ilyenkor a Tanács. Hogy megtanuljak hallgatni.
- Nem a politikáról beszélek. De velük nőtt fel, ott nőtt fel, ott alakított ki kapcsolatokat. Most mégis felrúg mindent, csak azért, hogy ebben a városban legyen vadász? Ahol nem titok, hogy magasról lenézzük, ahogy az angyalokkal lepaktáltak? - mintha az ördöggel tették volna. - Persze elintézték a békét, a szövetséget a nehezebb idők miatt. De maga szerint a városlakók ettől függetlenül, vagy akár a vadászok ezt jó szemmel nézi? - kérdőn vonom fel a szemöldököm. Ez már inkább csak puszta kíváncsiság, hogy miként is gondolja, mint kötözködő kérdések.
Mi a saját lábunkon maradtunk talpon. Mi nem kértünk az angyalok segítségéből, hogy életben maradhassunk, törvényeink épp ezért kegyetlenek. Mindenki számára. Hogy befogadóak lennénk-e? Nem igazán hiszem, hogy így van. Nehezen bízunk meg idegenekbe, de a magam részéről úgy vélem, hogy ez teljesen egy jogos érzelem.
Miért bízzunk meg csak úgy? Az elmúlt huszonhét év az emlékeztetőnk, hogy nem tehetjük meg. Soha.
Szemem enyhén összehúzom hallgatva, hogy miként próbált odaát élni. Vadász akarna lenni, de semmi képesítése nincs. Magamba elnyomok egy sóhajt. Csak tényleg tudnám, hogy mit vár?
Viszont a történettel mégis meglep, szememben egy pillanatra fény csillan, mégis csak egyetlen egy kérdés hagyja el ajkamat:
- Miért? - teszem fel egyszerűen. - Miért gondolja, hogy különleges azáltal, hogy Gabriel megölte? Az, hogy él a véletlen műve, vagyis a Sötétségé. Gabriel kiirtotta a fél emberiséget. Miért gondolja, hogy fontos, hogy magát megölte? - biztos nehezen élte meg ő is, hogy meghalt, nem kétlem.
De ebben a városban mi teljesen máshogy reagálunk dolgokra.
Székemet lassan tolom hátra, hogy felállhassak.
- Ez az élet, a vadászás, a szörnyek, angyalok, démonok. Ebben egy pillanatnyi szórakozás sincsen - sétálok el lassan az asztal mellett, hogy mellé érjek. - Nincs más csak fájdalom, kín és halál. Az élet itt nem játék, nem egy tündérmese, itt minden egyes döntésednek ára van - minden kiejtett szavamnál lépek egyet, amíg mögé nem érek. Fejemmel intek társamnak, ki a kutyát tartja. Nem figyelem, de gondolom, hogy csuklója köré tekeri az ideiglenes pórázt. Én pedig hirtelen mozdulok. A lány haját, tarkóját ragadom meg és nyomom hirtelen az asztal irányába.
- A kutyádat megszállta egy démon, mit teszel? - szegezem neki a kérdést, akkor is ha ellenáll, akkor is ha sikerül lenyomnom a fejét az asztalra. Nem tartom erősen, csak épp annyira, hogy érezze: fogságban van.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


New York kapuján kívül Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 03, 2019 11:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie


Nem értem mi a baj azzal, ha őszinte az ember. Miért kellene hazudnom? Úy is kiderül az idővel nem? Mind a ketten tudjuk, hogy nem így lesznek emberből vadászok, hogy jóval korában kezdik a tanulást, mint én most. A hazugsággal miért jutnék előrébb. Akkor meg biztosan az lenne a gond. Nem fogom sokáig győzködni. Ha nem ad egy esélyt, akkor nem kapok. Bár őszintén szeretném a dolgot, de azt is el tudom képzelni, hogy ő már most eldöntötte a válaszát, bármit is mondjak…
-Igen vannak, Dolgoztam is a rendőrségnél, de igaz csak mint aktakukac. Nos a rendőrség, a hadsereg csak ember alkotta fegyverekkel képes harcolni. Ti Önök nem. Úgy vélem maguknak nagyobb az esélye, mint holmi fegyvereknek.-Egy rúnának nagyobb lehet az ereje egy golyónál. Sokkal többet érhet el vele az ember, szerintem.
-Nos nem hiszem, hogy hátat fordítanék nekik. Emberek vagyunk, mindegyik melyik városból jöttünk. Egy közös célunk van, mégpedig az, hogy az emberi fajt megmentsük. Persze lehet, hogy ti nem így látjátok… Az, hogy honnan jöttem szerintem teljesen lényegtelen. Nem én választottam azt, hogy oda szülessek. Tiszteltem és becsültem édesapám, nővérem munkáját, de sose akartam volna a helyükre lépni. Nem nekem való a politizálás…-Az más kérdés, hogy sok mindennel nem is értek egyet. Miért érdemlünk meg mi többet, mint bárki más a városból? Csak azért mert ránk aggatták a politikus jelzőt? Baromság.
Szavaira egy nagyot sóhajtok. Nem számítottam arra, hogy egy ilyen komoly kihallgatáson kell majd részt vennem. Természetesen megértem őt is. Hisz meg akar bizonyosodni arról, hogy érdemes e velem foglalkozni, vagy sem.
-Nem mondanám bátorságnak, se ostobának. Csak egyszerűen úgy érzem felesleges lenne hazudnom… Úgy is kiderülne. Miért hazudjak Önnek? Mondhatnám azt is, hogy gyerekkorom óta erről álmodozom és mindent megtettem, hogy eljöhessek ide, de nem engedték nekem… Ez jobban hangzott volna? Tény sokat olvastam a vadászokról és mindig is kíváncsi voltam rájuk, de gyerekként még nem álmodoztam arról, hogy közéjük tartozzak. Akkor még csak az volt az álmom, hogy szép ruhába járva elmehessek bálokba és miegymás… Mert én ezt láttam magam körül.-Magyarázom neki továbbra is őszintén, rezzenéstelen arccal. Lehet ezzel végleg leírom magam, de nem akarok hazugságokat kitalálni.
-Mind a két szülőmet elveszítettem… És bár tény mindenem meglehetett volna mégsem vágytam rá. Kiköltöztem a családi fészekből és beköltöztem egy elhagyatott házba, ami még úgy-ahogy megmaradt elég jó állapotban. Nem harcoltam, nem verekedtem. Önvédelmet egy kicsit tanultam, míg volt rá lehetőségem… Nincs előképzettségem. De mindig is segíteni próbáltam másokon. Hol állatokon, hol embereken. A motiváció megvan, nagyon is…. De nem fogok hazudni csak azért, mert az jobban hangzik. Elfogadom, ha most hazaküldd. Nem fogok magára neheztelni. Majd akkor kitalálok valami mást… Valami mást, hogy hogyan tudnék segíteni Önöknek, a városnak, az embereknek…. De ha egy izgalmas történet érdekli… Találkoztam Gabriellel… Nos, aki tudjuk jól nem éppen emberbarát… Megölt, de mégsem haltam meg. A testem mellett lebegtem, láttam magamat, de a lelkem ott maradt…Majd visszatértem. Akkor még nem tudtam, hogy mi történt… De azóta ugyebár már kiderült.-Rántom meg a vállam. Nehezen dolgoztam fel az esetet, de valahogy csak sikerült. Meghaltam és még élek. Nem tudom, hogy ezt áldásnak, vagy átoknak éljem meg. Persze lehet, hogy nem hiszi majd el nekem. Nem is izgat annyira. Csak jó lenne tudni, hogy van esélyem, vagy sem.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuján kívül Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
New York kapuján kívül Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 16, 2019 6:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What can I do for You?
Amber & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 424 • Zene; The Pretender»
We are what we repeatedly do.
Excellence then,
is not a single act,
but a habit.
Pontosan tudom, hogy ki ő. Mégsem fogok bolhából elefántot csinálni. Megvan a magam véleménye mind róla, mind a városból, ahonnan érkezett. Hogy előítéletes lennék? Teljes mértékben. Mit gondol bárki is, hogy miként éltünk túl? Semmi fogam nem fűlik ahhoz, hogy szövetségre lépjek azokkal odaát. Egy angyallal, egy démonnal. Bárkivel, akik azt hiszik, hogy ők aztán segíthetnek nekik. Véleményemet még azok után is fenntartom, hogy itt ülök. Ám senkit se tévesszen meg a helyzet, egyszerűen csak a munkámat végzem.
Fejem kissé félrehajtva hallgatom a lány szavait. Ajkam szegletében ott vibrál egy mosoly. Kényelmesen dőlök hátra a székre, nem is sejtve, hogy perceken belül miként fog sokkolni. Csak hallgatom és nem mondok semmit. Nyelvem hegyén számtalan megjegyzés tolakszik, ezeket mégis inkább visszanyelem.
És itt is vagyunk. A döbbenet, a nevetésem és a kérdésem. Lássuk be, nem sűrűn jönnek át a másik városból, hogy vadásznak tanuljanak. Ugyan már, emiatt nem is lehet hibáztatni, hogyha azt hiszem, hogy ez csak egy átverés. Számtalan módja van, hogy ezt kiderítsem. Lássuk is akkor hozzá.
- Ez mind nagyon szép, de miért épp Itt? Önöknél is vannak rendfenntartó szervek, nem igaz? Hadsereg, ha rendőrség, ha jól rémlik - teszem fel a következő kérdéseket, az ő városának a helyzetével nem igazán vagyok tisztába. - Ha az apja és nővére is ilyen komoly befolyásnak örvendett, vélhetőleg magába is nevelhettek köteléket. Hűséget. Miért hagyja hát hátra a saját népét, a saját fajtáját? Mit gondol, hogy ez mit mondd el most magáról nekem? - dőlök hátra kezemet keresztbe fonva a mellkasomon. Kérdéseim indiszkrétek. Talán nem is fog tetszeni nekem, ám a hűségét most kérdőjelezem meg a saját népével szembe.
Tudnom kell, hogy mivel fog ez a város szemben állni, ha bebocsátást nyer ide. Mikor azt hittem, hogy a kijelentésénél jobban nem fog tudni meglepni, tévedek. Szemöldököm újra a magasba szökken.
- Nem tudom, hogy azért ilyen őszinte, mert nagyon bátor, vagy mert nagyon ostoba - ha már megtisztelt azzal, hogy őszintén válaszolt a kérdésemre, akkor én is így teszek a saját gondolataimmal. Egy pillanatig még méregetem. - De azért legalább megpróbálhatott volna hazudni - sóhajtom el magamat. Bármilyen magasröptű szónoklatot elfogadhattam volna akár. Hiszen ideje volt, hogy kitalálja őket. Azonban így már az első kérdésem még jobban csak érdekel. Miért Itt? - Volt már valaha bármilyen nagyobb kihívás az életébe? Vett már részt kiképzésen? Mi volt a legnagyobb nyomás az életén? - hiszen amit kér, az nem lesz sétagalopp, úgy néz ki, hogy tudja.
De vajon tényleg tudja is, vagy csak azt hiszi, hogy tudja? Ez nem mindegy. Senki számára sem. Az idő lassan vánszorog, ám én nem fogom ezt felgyorsítani. Sem neki, sem magamnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


New York kapuján kívül Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 10:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie


Hallgatom őt. Plusz két éhes száj. A jelek szerint talán már rájött, hogy ki is vagyok. Csak a történetemet nem ismeri. Nagyon is jól tudom, hogy milyen nehéz normális élelemhez hozzájutni. Lehet, hogy egy ideig nem így volt, de Faye eltűnése után a helyett, hogy maradtam volna a komfortos közegemben mindent eldobtam magamtól.
-Igen tudom és igen biztos vagyok benne! Elég régóta velem van ez a kutya, hogy tudjam ártalmatlan… De nem fogok Önnel vitatkozni. Biztos vagyok benne, hogy semmi gond nem lesz vele, amíg mi megbeszéljük a dolgokat.-Nem akarok összeveszni vele. Tudom, hogy számára mi idegenek vagyunk, idegenek akik a városába akarnak menni. Talán Faye is ugyanígy reagált volna, ha hozzám hasonló személy szeretett volna bejutni San Franciscoba. Megértem, hogy elővigyázatosak.
Arcom továbbra is komoly miután elmondom szándékomat. A nevetése nem lep meg. El tudom képzelni, hogy mennyire hihetetlenül is hangozhat. Megvárom míg felfogja a hallottakat, majd a kérdését hallva megköszörülöm a torkom és próbálom összeszedni a gondolataimat.
-A miért mostra igen egyszerű válaszom van… Édesapám San Francisco polgármestere volt, amit halála után nővérem örökölt. Örülhettem, ha a városba kiengednek felügyelet nélkül. Ha benyögtem volna, hogy akkor én elmegyek vadásznak szerintem ugyanúgy reagáltak volna, mint most Maga. Viszont most nincs beleszólási joguk. Már rég gondolkoztam ezen. Talán hülyén fog hangzani, de nagyon is úgy érzem, hogy tennem kell valamit… És nem mint politikus… Az nem nekem való… Félre ne értsem, nem unalom űzésként gondolok rá….-Egy picit várok, majd folytatom a kérdések megválaszolását.
-Hogy mitől lennék jó? Nos… őszintén mondom nem tudom, hogy az lennék e. De azt tudom, hogy nagyon szeretnék kapni egy esélyt, hogy nagyon kitartó vagyok. Ha valamit elhatározok, akkor nagyon kevés dolog tud kizökkenteni és leállítani…. Nem vagyok egy porcelán baba. Nem fogok összetörni nagyobb nyomás alatt.-A tekintetem mindvégig komoly. Azt akarom elérni, hogy lássa, hogy minden szavam őszinte. Nem szívesen fordulnék vissza.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuján kívül Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
New York kapuján kívül Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What can I do for You?
Amber & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 398 • Zene; The Pretender»
We are what we repeatedly do.
Excellence then,
is not a single act,
but a habit.
Biztatóan mosolygok a lányra, amikor elviszik a kutyáját. Jobban aggódik érte. Ez sokat el tud árulni az emberről, de vajon melyik irányba.
- Ez önön múlik, Kisasszony - mosolygok rá továbbra is. Ez tényleg így van. Azt már nem teszem hozzá, hogy együtt nyernek bebocsátást, vagy együtt távoznak innen. Nem vagyunk annyira szőrős szívűek, mint ahogy gondolják. Ezt mégsem fogom egy idegen orrára kötni. Hadd higgyék csak, hogy szívtelen férgek vagyunk. A látszatott fenn kell tartanunk. - Mint már említettem ez a protokoll. Mindent és mindenkit átvizsgálunk, mielőtt a városba engednénk. Tudja ön is, Helyzetéből kifolyólag, hogy az élelmezés problémát jelent a mai világban - habár el tudom képzelni, hogy egy angyalokkal teli városban ez milyen nehéz lehetett. Főleg annak, aki legfelül ült. De most hagyjuk is az előítéleteket, nem ezért vagyok itt. - Két plusz éhes száj sokat számíthat egy városnak - teszem még hozzá, végig vezetve az előbbi gondolatmenetemet.
- Biztos ebben? - teszem fel a kérdést, fejemet enyhén félrehajtva. Majd pedig előrébb dőlök az asztalon. Karjaimat rásimítom élvezem a hűvösséget, mely bőrömmel érintkezik. A nap bár süt, ám ereje nem olyan erős még. De ami késik, szokták mondani az nem is múlik. - Tudta, hogy egy kutyát is meg tud szállni? - vonom meg a vállamat. Bárminek aminek lelke van. Bár esetet még nem nagyon láttuk rá, de erre is fel kell készülni. Nem beszélve a tömérdek démonkutyáról, kik a városba próbálnak olykor merészkedni.
A lány hamar a lényegre tér, és amilyen magabiztos voltam vele szemben úgy lepnek meg a szavai. Ezért is lehet, hogy az első pillanatokban csak sűrű pislogásokkal válaszolok neki. Azt már észre sem veszem, hogy ajkaim is enyhén elnyílnak, próbálva feldolgozni az információkat.
- Hogy mi? - bukik ki belőlem a kérdés, teljesen amatőr módon és még egy apró nevetés is csúszik mellé. Hitetlenkedve dobom hátra magam a székbe. - Parancsol? - kérdezek vissza, mint aki rosszul hallott. Ez most valami vicc, amit a két város szervezett meg? Ezzel próbálnak engem tesztelni, vagy épp egész mást? Avagy csak a másik város akar így információkat kiszedni a városból.
- Miért? - kérdezem meg, hisz vélhetőleg a kérdésemre ugyanazt a választ fogom kapni. - Miért most? Miért érzi úgy? Mit gondol, mitől lenne Ön, Jó vadász? - teszem fel a kérdéseket, arcom már nem mosolyog. Komolyan tekintek rá. Hiszen ez most egy komoly dolog, amiről mi itt beszélünk. Könnyedén pedig nem adjuk magunkat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


New York kapuján kívül Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 21, 2019 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie


A szívem hevesebben kalapál a kelleténél. Ahogy várakozom idegesen ropogtatom meg az ujjaimat. Szerencsére nem telik el sok idő, de mikor megjelenik a nő és azonnal el akarja vitetni Balut kissé meglepődöm.
-Öhm, de ugye nem örökre? Később visszahozzák?-Kérdezem meg, majd ha pozitív választ kapok előbb a fickóra pillantok, majd Balura és biccentek neki egyet. Erre ő már oda is sétál nagy boldogan az idegenhez és hagyja, hogy rá tegyék a pórázt. Láthatóan nagyon is jól nevelt kutyáról van szó.
-Amúgy nem igen kell tartani tőle. Csak egy kutya, nem egy gyilkos démon.-Mosolyodom el, majd elfogadom a felém nyújtott kezet és én is bemutatkozom, bár úgy vélem már tudja a nevem.
-Nos bele vágok a közepébe. Szeretnék csatlakozni a vadászokhoz… Mielőtt bármit mondd kérem hallgasson meg. Tudom, hogy már idős vagyok és, hogy több év mire az emberből rendes vadász lesz, de… Bevallom őszintén úgy érzem, hogy nekem is köztetek a helyem. Szeretnék kapni legalább egy esélyt, hogy bebizonyíthassam, hogy érdemes foglalkozni velem.-Nem akartam jópofizni vele, csak belevágni a közepébe. Nem akarom az idejét rabolni, ahogyan a sajátomat sem. Ha azonnal rávágja, hogy szó sem lehet róla gyorsban vissza kell zavarnom Tomot, hogy vigyen vissza.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


New York kapuján kívül Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
New York kapuján kívül Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
271
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


What can I do for You?
Amber & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 402 • Zene; The Pretender»
We are what we repeatedly do.
Excellence then,
is not a single act,
but a habit.
Közeleg végre a tavasz. A tél elmúlt. Fejemet hátra döntve fordítom a nap irányába. Teleszívom magam értékes D vitaminnal. Kiengedett hajamat gyengéden fújja a szellő. Hordozza a tavasz friss, üde illatát. Pár perce még szakadt az eső, most viszont a nap szívja fel a vízcseppeket a kapu mellett felállított vászonsátor tetejéről. A homokot áztató cseppek édes, üde, friss illattal ajándékoz meg minket.
Akaratlan húzom ajkam mosolyra, még ha bosszant is, hogy itt kell lennem. Az előőrs jelzett: vendégeink várhatóak. Újra a másik városból. Újra engem küldtek. Azt hittem, ha Wallenberg visszatér nem fog a Tanács kénye kedve szerint játszadozni a vadászaival. Tévedtem. A kifogás: sérült vagyok. Lepillantok bekötözött kezemre. Szinte már alig érzem a fájdalmat, melyet a démon okozott nekem. Csuklóm repesztette meg. Elhúzom az ajkamat. Vállam olykor még sajog. Remélem maradandót nem okozott. Nem lenne sok kedvem megjósolni a frontokat.
Hallom, amint egy autó közeledik, hangja felveri a természet csendjét. Lassan áll meg, figyelem, miként száll ki belőle egy… Lány. Vagyis annak tűnik. Törpének, egy férfi lény csak nem ennyire alacsony.
Terepszínű ruhába öltözött katona beszél vele. Fegyvere szíja a vállán pihen, tartása egyenes, haja rövidre van nyírva. Arca zord. Mint minden városi katonának. Mondanám, hogy túl komolyan veszik az életet, de igazuk van sajnos. Figyelem, amint elindul felém, mégsem kelek fel a kényelmetlen műanyag székről. Az asztalon pihenő pénzérmével játszok. Élére állítva pörgetem meg, hallgatom csilingelő hangját.
- Amber Cartell van itt, Rossmyra. A vadászok vezetőjével akar beszélni - közli velem zord hangon. Szemöldököm századmásodperc alatt ugrik a homlokom közepére. Emlékszem a névre. Alex emlegette.
- Emlékeztess, miért is vagyok itt? - kérdezem tőle mosolyogva.
- A tanács… - ennyit mondd csak majd hátatfordítva nekem indul vissza a lányhoz. Arcomon ezernyi érzelem fut át egyszerre. Előre kiadom őket, hogy mire ideér a lány - ki tényleg nem túl magas - már kedélyes mosollyal fogadjam, mely mögött nem tudhatja megmondani, hogy mit is gondolok. Még egyet pörgetek az érmén, és felállok a széken. Tekintetem a kutyára siklik. Szemöldököm újra felvonom.
- Smith! Vigye el a kutyát az őrtorony széléhez - bökök fejemmel az irányba, meglehet ez nem fog tetszeni a vendégnek. Ezért felé fordulok újra. - Protokoll. A város védelmét komolyan vesszük. Natalie Rossmyra - nyújtom fel a kezemet, a bekötözöttet, hangom diplomatikus, azaz színtelen még. - Miben segíthetek? - közben a katona hoz egy pórázt, hogy a kutya nyakára illessze. Remélhetőleg nem fog problémába ütközni, de várjuk ki a végét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Amber Cartelle


New York kapuján kívül Tumblr_o1gsmsYwrr1up42jgo6_540
☩ Reagok :
105
☩ Rang :
Főnci húga
☩ Képességem :
Sok van
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
25
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 26, 2019 1:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


to Natalie


Már rég eldöntöttem azt, hogy átköltözöm New Yorkba és felkeresem a vadászokat. Nagyon utálom ezt a tétlenséget. Oké, rendben…. A rendőrségnél tudok dolgozgatni, de mégsem érzem azt, hogy annak túl sok haszna lenne. Nagyon is úgy érzem, hogy ennél többet kell tennem, különben rövid úton megőrülök.
Tudom azt, hogy vadásznak lenni sem könnyű. Már gyerekkorukban elkezdik a taníttatásukat, de egy próbát megér, hisz végül is nem veszíthetek semmit. Ebben a döntésben még Freya visszatérése sem hátráltatott meg. Meg kell próbálnom!
Egy kis nyaggatás után végül sikerült rávennem Tomot, hogy hozzon el engem és Balut. Természetesen őt nem tudtam volna otthon hagyni. Remélem a vadászok sem fogják elvenni tőlem, mert akkor már rossz ponttal indítanak nálam.
A kapuhoz érve meg is pillantjuk az őröket. A szívem hevesen kezd el kalapálni. Csak most fogom fel igazán, hogy mit is csinálok. Nyugi Amy. Menni fog… Nem fognak elzavarni.
Egy nagy levegőt veszek, Tomra pillantok, majd kiszállok az autóból és az elénk érkező felé veszem az irányt.
-Jó napot! Amber Cartelle vagyok és San Francisco-ból jöttem. A vadászok vezetőjéhez jöttem, beszélnem kell vele.-mondom határozottam a fickónak. nem hiszem, hogy a nevem alapján beazonosított volna. Oké, hogy Faye neve nem ismeretlen az emberek számára, de másnak is lehet hasonló családi neve. Én meg nem akarok a nővérem mögé bújni, ezért sem említettem meg őt.
A fickó eltűnik, addig én kiveszem Balut az autóból és elköszönök Tomtól. Csak az után sétálok vissza oldalamon Baluval a fickóhoz, aki meglepődik a kutya láttán, de nem mond semmit csak int felém egyet. Bár közelebb kerülök picivel a városhoz, a kapun mégsem léphetek át.
Ha jól vettem ki a szavaiból várnom kell valakire, akivel majd beszélhetek.

Zene

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New York kapuján kívül Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 31, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


Tisztában voltam vele, hogy jó fizikai erőben van, hisz angyal, és általában a mágiám vetettem be ellene, de egyelőre nem akartam feleslegesen koptatni az erőm, amíg nem éreztem szükségesnek. Szavaim hallatán felnevetett, mire megemelkedett az egyik szemöldököm. Mi olyan vicces? Nem értettem a reakcióját. Tulajdonképpen baromi sok mindent nem értettem és kezdett fogyni az amúgy is ingatag lábakon álló türelmem. Tán agyára ment a 700 év? Bizonyosan. Ahogy mindannyiunknak. Csakhogy ne érezze magát nyeregben, elkezdtem vetkőzni, hogy megmutassam a jelképem, amivel őt is megjelöltem. A combján belül. Végre észbe kapott és még levegőt is alig vett. Hosszú, kecses ujjaival végigsimított a heges bőrömön újra és újra. Hosszú, mély levegőt vettem, eszembe jutottak a közös emlékek vele kapcsolatban. Visszafogtam ösztöneim, hogy ne essek ott azonnal neki és tegyem ismét a magamévá röpke 700 év elteltével. Emlékeztettem magam, hogy nem ez a legfontosabb dolog most. Hirtelen lelökött magáról, majd távolabb mászott tőlem. Megcsóváltam a fejem. Olyan értetlenül és haragosan nézett rám. Mi a franc ütött már belé, de tényleg? Kérdésére én is értetlen arckifejezéssel válaszoltam. Kezdett bennem tanyát verni a gondolat, miszerint kurvára de nem emlékszik rám.
- Te komolyan nem emlékszel rám? Hogy a francba? - kérdeztem vissza kapásból, majd idegesen hátrasimítottam a hajamat és igyekeztem elkerülni, hogy instant agyfaszt kapjak.
- Seth vagyok. A Mestered. Elvettelek a drágalátos istenedtől és a leviatánok szolgálatába állítottalak annak idején. Hogyan is ne emlékeznél a…- kezdtem bele, miközben feltápászkodtam, mire bevillant a következő gondolat.
- Hoggyaza piszkos k*va életbe! Bizonyosan a drága jó teremtőd keze van a dologban! Kinézem belőle…- megdörzsöltem a homlokomat, az állkapcsom jól befeszült. Már csak ez hiányzott! Hogy ne emlékezzen rám a kicsike! Vissza kell adnom az emlékeit. Biztos van rá valamilyen módszer. Abban a pillanatban még feszültebb voltam a mindenható vén rohadék miatt, legszívesebben felgyújtottam volna egy pokoli fáklyával, hagy égjen el.
- Megtalálom a módját, hogy valahogy visszanyerd az emlékeidet rólam, ebben biztos lehetsz! De addig is bíznod kell bennem! Nagyon jól ismerlek. Jobban mondva ismertelek, mielőtt a Papa, ahogy te becézted bezárt a rohadt ládájába 700 évvel ezelőtt. Tudom mik az erősségeid és a gyengéid, tudom, mi okoz neked örömöt és fájdalmat. Fel tudom sorolni. De ezt ne itt folytassuk, hanem bent. Ki tudja, ki jár errefelé. - néztem le rá karbafont kezekkel és vártam, hogy meginduljon.
- Gyerünk Kaliyo, erre nincs időm! Mozdulj meg! - sürgettem és arra gondoltam, ha nem indul meg magától és megint valami ostobaságra készül, rásegítek, hogy ismét az akaratom szerint cselekedjen. Bevetem ellene az erőm és szelek szárnyán repítem be az ajtón túlra, vagy telekinézissel fejbe csapom valamivel, és míg eszméletlen, visszacipelem az odújába. Csak rajta áll...
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Érzem a szorításán, hogy képes lennék magamról lelökni, mégsem teszem. Egyelőre nem akar megölni, szóval pont jó helyzetben vagyok ahhoz, hogy információt nyerjek ki belőle. Amíg erősebbnek gondolja magát, addig könnyebben jár a szája. Ha rosszat szólok, valószínűleg a keze is ,de ne jussunk el addig. Mesternek hívom, mégsem nagyon hatja meg. A sárgás színekben lüktető szemeitől pedig a hideg futkos a hátamon. Bárhogy próbálom, nem tudom feleleveníteni, hogy láttam-e valahol ilyet. Még csak arról sincs emlékem, hogy nincs emlékem. Mintha egy nagy, szürreális, légüres térben próbálnék kutatni a kényelmes könyvtár helyett. Na de egy valami kiveri a biztosítékot.
- Tollcsomó? - Igyekszem én meghúzni magam, de ösztönösen nevetek fel. Ha valami, hát ez aztán fekete humor. Tollcsomó, az mondjuk van, jól elrejtve még mindig. Szárnyak? Ó, azoktól hétszáz éve megfosztott egy ark. - Jó volt. Ez jó volt, piros pont. Rég illettek már ilyen bájos jelzővel. - A legtöbb, amit a magafajtáktól várhatok az a bukott ribanc. Kérdés, hogy milyen is pontosan ez a maga fajta, ha már itt tartunk. A fekete vér, a kígyószerű idegen szemek… Miért van olyan érzésem, hogy ez a Sötétség műve is lehet? Rossz ómen. De maradnom kell. Információra van szükségem. Ahhoz pedig nem leszek ennél jobb helyzetben, bármibe is keverem magam épp. Arra meg igen erősen kezdem húzni a szám, hogy vetkőzésnek indul. Mi a fene!
Ám a tetoválás látványa egy igen határozott pálfordulat felé lök. Abbahagyom a mocorgást, megállok. Mintha még a szél is megállna. Szinte megbabonázva figyelem. Pontosan olyan, mint az enyém, a kígyót formáló hegek a belsőcombon, melyről nem tud az égvilágon senki. Szükségem van néhány hosszúra nyúlt másodpercre. Eközben már kezem is emelem és ujjbegyeimmel finoman érintem meg a bőrét, szabályos kört leírva követem a kígyó útját fejétől a farkáig, majd újra. Majd hirtelen észbe kapva mászok hátra sebtében, és tőle két méterre fel is térdelek végre. Most már nekem is haragosabb a tekintetem. Elég volt.
- Ki vagy te? - Kérdésem már-már felszólításnak hat. Az elmúlt hétszáz év érdekli? Engem is sok minden érdekel. De előbb fel kellene fognia, hogy fogalmam sincs ki ő. Rettegnem kellene tőle. Menekülnöm. Miért akarok mégis itt maradni? Ebben a pillanatban úgy érzem, engem sem az eszemért szeretnek. Pedig azon kívül túl sokam nincs. - Felelek, ha te is!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 29, 2018 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


Ahogy sejtettem futni kezdett. De én utána eredtem és elkaptam. Úgy éreztem magam, mint annak idején, még a legelején, mikor be kellett törjem, hogy ne lázadozzon a sorsa ellen, fogadja el. Egyrészt felettébb élvezetes volt a szolgáját elvenni a vén szarostól és a magamévá tennem minden lehetséges módon, másrészt felettébb hasznos volt a dolog. De nem értettem, mi a fészkes franc ütött belé, hacsak nem a büntetésre gyúrt, mert azt szívesen megadom neki ingyen és bérmentve. Főleg az alakítása után. Letepertem, hogy lecsihadjon. Szerencsére nem kellett pofonnal észhez térítenem. De valami nem stimmelt vele kapcsolatban. Mintha nem is ő lett volna. Megváltozott a lényét körbeölelő energia. Sajnálta. Eresztettem a szorításomon, de nem engedtem el, ott maradt alattam. És jól tettem, mert utána olyan stílusban kérdezett, hogy felmordultam. Még mindig nem győztél meg kicsike! Az állánál fogva fordítom arcát, hogy csak rám nézzen, rám figyeljen, semmi másra.
- Nem tudom, mi a franc van veled. Tán megsérült a fejed és tartalma ezalatt a 700 év alatt? És miért érzem másnak a téged körbeölelő energiát? Mintha valamit kivontak volna belőled. - méregettem kígyószemeimmel és mertem remélni, hogy nem piszkavassal vagy valami mással kell kiszednem belőle a válaszokat.
- Nem tetszik a modorod tollcsomó! A teremtőd ládájában poshadtam hetedmagammal, mert nem bírta elviselni a konkurenciát! Igazán pusztulhatna már a szentfazék!  - szinte köptem a szavakat, annyira felbaszott az egész. Természetesen csak képletesen köpködtem, de ígyis kiéleződött a féktelen düh a hangomból. Szívesen felkoncoltam volna a drágalátos fia keresztfájának darabjaival, amit áthatott volna a tömény leviatán méreg. Sajnos megölni így sem tudtam volna, de már vagy húzezerféleképpen elképzeltem a halálát. Péppé zúzástól kezdve a felnégyeléstől kezdve minden, ami csak eszembe jutott a 700 év alatt a ládafogságban senyvedve. Kaliyo viselkedése sem könnyítette meg a helyzetet, sőt! A tekintetében nem az a Kaliyo köszönt vissza, aki a ládába zárásom előtt. Mély levegőt vettem, állkapcsom megfeszült. Eleresztettem az állát, majd lerángattam magamról a felsőruházatom és megmutattam neki a vállamon lévő billogot. A farkába harapó kígyót, amivel annak idején őt is megjelöltem, azzal is magamhoz láncolva őt.
- Ouroboros. A védjegyem. Ami ott van rajtad is. Azt akarod megkeressem neked? Te is pontosan tudod, hol van. Olyan helyen, ahová senki sem nyúlt még annak idején énelőttem. - tekintetem az egyik combjára siklott. Reméltem, mindezek fejében abbahagyja a színjátékot és válaszol végre a kérdéseimre.
- Na megereszted a nyelved végre, vagy más módszerekkel szedjem ki belőled az információkat? Te is tudod, hogy elég sok érdekes technikával tudok szolgálni ilyen téren is. A módszereim elég változatosak. - tettem még hozzá, hogy azért csipkedje magát, vagy rossz vége lesz. Kezdésnek a hajánál fogva fogom visszarángatni a házba, hogy aztán viszonozzam a kedves köszöntését egy lépcsőmasszázzsal.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 27, 2018 6:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Oké. Bizarr vonzalom - és nem a fizikai értelemben vettről beszélek - ide, vagy oda, megszólal a vészcsengő. Ideje biztos távolságra kerülni. Francba veled. Szisszenek fel gondolataimban és sarkon fordulva már csak a szél jelöli utam. Legalábbis gondolom én. Gyors vagyok. Főleg, ha menekülni kell. Ő mégis utánam veti magát és dulakodni kezdünk. Felesleges lenne tovább menekülnöm, néhány méternél már úgysem jutnék tovább. Bemosok neki, vagy legalább megpróbálok. Újra és újra, míg esélyem van rá. Angyalpengémmel pedig csak a szívére megyek. Fénykoromban olyan voltam, akár az árnyék, kicsusszanva bárki karmai közül. Mióta nincsenek szárnyaim kénytelen voltam mesteribb szintre fejleszteni a közelharci képességeimet. Azt, amivel most túl sokra… hát nem megyek. Bőrnadrágom alatt a bokám megragadva a földre kényszerít, súlyával pedig ott is tart. Szerencséje, hogy nem érem el azt a rohadt angyalpengét, mert tuti ledöfném, mint egy malacot! Kurwa. Szerencsém, hogy egyelőre úgy tűnik, csak beszélni akar. Meghallgatom. Nem mintha túl sokat tehetnék. Ám ha tekintetemet kívánja, azt magára kell kényszerítenie. Szinte akkor lélegzek fel először igazán, amikor eltávolodik és némi teret ad. Legalább annyit, ne érezzem úgy, épp megerőszakolja az aurámat a hobo kinézetével.
Ez az átkozott ember, angyal, démon - bármi is legyen - megőrült. Fogalmam sincs ki az a Seth. Lehet, hogy még neki sincs. Ahogy mondtam, megőrült. Ha pedig ez így van, azt hiszem úgy menthetem a leginkább az irhám, ha belemegyek a játékába. A túlélési ösztönöm mindig is sajátos volt. Nem hiába vagyok még hétszáz év múltán is a Föld felszínén. Ami a gerincem illeti meg… hát van, de igen-igen hajlékony.
- Sajnálom, Mester… - Alázatosan szűröm a fogaim közt. Ha pedig lehetőséget ad rá, kimászom alóla és hátsóm a földön vonszolva igyekszem távolabb kerülni. Ha nem, akkor maradok, bár nem túl kellemes helyzet. Várjunk. Az elmúlt hétszáz évben? Ha ez valami faszfej angyal, akinek ne adj Papi egyszer keresztbe tettem és évszázadok múltán most lett kihányva a felszínre a Menny-béli börtönből… hát, nem vagyok benne biztos, hogy egy könnyed szerepjáték ki fogja majd elégíteni a vélhető bosszúvágyát.
- Miért, hol voltál az utóbbi hétszáz évben? - Böffentem fel félvállról. Akár csak egy nem-túl-nagy vendégszeretettel várt régi ismerőshöz beszélnék. Ha azt akarja, hogy az ismerőse legyek, hát az leszek, ha így nem akar itt helyben kinyírni.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 25, 2018 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


Fel nem tudtam fogni, mi a jó büdös franc ütött Kaliyoba. Hogy merészelt egyáltalán így köszönteni? Baromira zabossá tett a viselkedése. Fontolóra vettem, hogy miután elkaptam, majd szépen megbüntetem, de elgondolkodtam azon is, hogy érezheti magát azok után, hogy úgy felszívódtam 700 évvel ezelőtt, mint a drágalátos apja nemrégiben. Az orromból folyó szurokszínű vérem ismét letöröltem a karommal, amit aztán a nadrágomba töröltem. Szerencsére gyorsan begyógyult ez a kis seb, legalább ezt nem vette el tőlem az az átkozott láda. Állkapcsom befeszült. Nem vettem le róla egy pillanatig sem sárgás kígyószemeim, úgy néztem rá, mint a ragadozó, aki a prédáját lesi. Ő volt a prédám. Persze nem állt szándékomban bántani, maximum ráijeszteni, hogy tudja, hol a helye. Elindultam a lépcsőn felfele, arcomon semmi érzelmet nem tudott leolvasni, de érezhette a belőlem áradó veszélyt. Erőm jóval gyengébb, mint a múltban volt, de még mindig megvannak a magam módszerei. Egy kis tollas nem fog ki rajtam. Főleg, ha hozzám tartozik. Észrevettem, hogy az angyalpengéjét szorongatta. Már igazán tudhatta volna, hogy azzal semmire sem megy ellenem.
- Azzal semmire sem mész ellenem, ahogy a kis démoncsapdáddal sem. De ezt te is tudhatnád már. - széles kígyóvigyor húzódott a pofámra. Ostobaságokat kezdett el karattyolni, majd mikor bekérdezte, hogy ki is vagyok én tulajdonképpen és mit akarok tőle, ökölbe szorult mind a két markom.
- Nem rémlik? Akkor mindjárt rásegítek….- azzal, mint egy buldózer indultam meg felfele a lépcsőn, és ha elfutott, akkor a nyomába eredtem. Bárhogy is történt, utolértem és elkaptam, megragadtam a ruhájánál fogva, majd a földre taszítva, a lábánál fogva húztam közelebb hozzám, rámásztam és teljes testsúlyommal ránehezedtem. Lefogtam a karjait is, hogy mozdulni se tudjon.
- Na ide figyelj Kaliyo! Nem vagyok jó kedvemben! Egy hónapig kutattam utánad, miután kiszabadultam a szarházi apád ládájából, melyben 700 évig senyvedtem, szóval ne most találd ki, hogy neheztelsz rám, amiért feléd se bagóztam, világos?  - hajoltam közelebb hozzá.
- Valóban nem úgy nézek ki, ahogy hajdanán, kicsit megviselt a ládalét, meg az ide vezető út, de még mindig én vagyok a Mestered, Seth! Szóval kímélj meg a hisztitől, te is tudod, hogy azt nagyon nem csípem. - kicsit eltávolodtam tőle és próbáltam lenyugodni. Nem azért jöttem, hogy felesleges köröket kelljen pazarolnom, hanem, hogy visszaszerezzek mindent, ami valaha hozzám tartozott. És ebbe ő is beletartozik. Ő volt a legkedvesebb játékszerem, és az a 700 borzalmas esztendő, mely sokkal többnek tűnt a ládában senyvedve majdhogynem felemésztett. Nem tudtam, mi van vele, mi történt az enyéimmel, a boszorkányainkat sem lelem sehol, nem létezhet, hogy minden a semmivé lett az erőnkkel együtt!
- Inkább tedd hasznossá magad, és áruld el, mi az istennyila történt a világban az elmúlt 700 évben, mert ez a pusztulat, ami most körülvesz, ez nagyon életidegen. - tettem fel máris az első kérdésem és kicsit lazítottam a szorításból. Azért hiányzott nekem ez a kis tollas szuka az elmúlt évszázadokban, de nem is szándékoztam magam meggyőzni az ellenkezőjéről.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 11:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hallom a manus szavait, de nem értem. Különösebben nem bolygat, hisz manapság ez a legkevésbé érdekfeszítő, amikor a Menny és Pokol minden barbár kutyája a Földre száműzetett. Tőlem aztán úgy sziszeg, ahogy akar, amíg a nyelvével pucolja a szőnyegemet. Mindenesetre ez az alapelképzelés, ami hát… nem tart túl sokáig. Nem is tudom, milyen szavakkal írjam le azt a kifejezést, ami az elmúlt hétszáz év miatt már aligha angyalinak nevezhető tekintetemre kiül. Homlokomra finom ráncok szaladnak, a számat meg fogaim összeszorítva elhúzom, mintha épp egy olyan jelenetet néztem volna végig, ahol egy fickó nagyban gördeszkázik és a kis mogyeszaival a korláton landol. Teljesen át nem érezhetem, de lélekben hidd el, hasonulok. Bárki legyen, kisétál a csapdámból. Egyszerűen feláll és kisétál belőle. Ami még rosszabb, hogy tudja a nevem. De várj, ezzel nincs vége a képzeletbeli muffinnak. Jön rá hab, meg cseresznye is az idegen férfi bizarrul, sárgán vibráló tekintetének és fekete vérének hála.
Bár megnyilvánulásaim komolytalanságra utalhatnak, én mindig is ilyen voltam. Egy nagy, csinos, felelőtlen álarc mögé rejtettem a valódi indíttatásaimat. Most pedig az álarc mögött komor tekintettel minden ösztönöm azért üvölt, hogy forduljak meg és kezdjek el rohanni. Rohanjak, amíg a lábam bírja, vissza sem nézve. Ám hiába ez a rejtélyes mód belém ültetett érzés, a kíváncsiságom most is erősebbnek bizonyul. Most még. Pedig hidd el, ha arról van szó, hogy meddig bírja a lábam, hát sokáig. Hétszáz év szárnyak nélkül. Amikor legutoljára a kontinensen kívül jártam, egy démon a Kalahári sivatagban hagyott. Szárnyak nélkül sűrűn vettem igénybe az alsóbb rendű démonok portál nyitó képességeit utazáshoz. Lehet, hogy tisztességesen teljesítenem kellett volna az alku rám eső részét és ő is tisztességesen oda vitt volna, ahova szerettem volna. De ez már mindegy. Számára mindenképp, tekintve, hogy mikor hetek múltán eszébe jutottam és visszahozott, karóba húztam a fejét. Talán azóta is ott van, ahol hagytam. De vissza a jelenbe.
A férfi csontjai ropogása nyomja el a feszült nyelésem hangját. Angyalpengém nyelére még inkább ráfeszülnek ujjaim és hátrálok egy lépést. A fenébe a túlélési ösztönökkel, amik a gondolataim közt süvítenek, mikor egyszerűen megbabonáz az idegen jelenléte.
- Jó. Figyelj. - Csitítóan magam elé tartom a kezeim, miközben újra hátrálok, egyenes arányban azzal, ahogy az ipse a lépcsőn halad fel, ha megindulna. - Nem tudom ki az a mester. Én biztos nem. De ha bárki vérdíjat tűzött ki a fejemre, hidd el, hogy túl tudom licitálni. Tényleg, nagyon menő a szemed, meg az a cucc, ami folyik belőled de… - A szájmenést megszüntetve nagyot sóhajtok és megállva végre megacélozom a tekintetemet. - Ki vagy és mit akarsz? - Hétszáz évről beszél? Úgy tűnik nagyon akar valamit, szóval inkább ki sem mondom, hogy elképzelésem sincs, kicsoda ő. Ja várj, épp kimondtam.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 18, 2018 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


Nem hittem volna, hogy valaha erre a sorsra jutok. 700 évvel ezelőtt még lazán megtörtem az égi tollasok pecsétjeit is, magam is megannyi rúnát tanultam és hasznosítottam, és mi lett belőlem? Emlékeim megkopva, erőm hanyatlóban. Miféle borzalmas rémálom ez, amibe kivetett a láda? Meg akartam találni az angyalomat, aki információkkal szolgálhatott, aki választ adhatott rémálmaimra. De vajon képes leszek fellelni? Mi van, ha tényleg csak álmodom és holnap ismét a ládában találom magam a kietlen erdő kellős közepén? De ha nem merek, nem is nyerek. Mindent elkövettem az ügy érdekében. Még az sem érdekelt, hogy nézek ki, csak találjam meg, legyen egy biztos pont az életemben, utána is ráér a leviatán rendbe szedni a külsejét. Mivel a láda kiszívott belőlem mindent, ami valaha voltam, így nem tűnt fel, hogy az, akit történetesen keresek, egy rejtő rúna mögé bújva követett a fél tisztáson keresztül. Amint bekopogtam, valaki megkocogtatta a vállam, majd meghallottam azt az ismerősen csengő hangot, ám mégis idegen volt a köszöntés, ami fogadott. Kellemetlen volt, hogy nem érzékeltem az angyalt, de ami azután következett, az rendesen meglepett. És rühelltem az ilyesfajta meglepetéseket mostanában. Már félig meg is fordultam, mikor valami a pofámba vágódott.
- Hogy aza piszkos retkes ku….- kezdtem el csillagokat látni és szitkozódni az ősi nyelvemen, de be sem bírtam fejezni vagy felocsúdni a kezdeti sokkból, mert már jött az újabb, ezúttal a mellkasomra. Bizonyosan az illető lábának is fájhatott a becsapódás, mert kemény vagyok, mint a kő. Ennek ellenére áttörve az ajtót már zúgtam is lefele egy lépcsősorról. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, még kopogtam is, erre tessék. A fogadtatás nem volt túl szívélyes. Két karommal védtem az arcomat, bár tök mindegy volt. Pofával előre csapódtam valami szőrös miniszőnyegbe, amin angolul az Üdvözlet felirat virított. Még a port is felkavartam. Fájt az oldalam, a szám felrepedt, az orrom vére is eleredt, mocsokként tapadt bozontos szakállamra. Feltápászkodtam a földről, kiköptem a számban felgyülemlett vért, majd jobb karommal letöröltem az orromból folyó fekete folyadékot és mérges kígyószemekkel meredtem fel az ajtófélfa irányába. Amint tudatosult bennem, ki is merészelt oly hévvel lerúgni, hogy még az ajtót sem sajnálta, ökölbe szorultak a kezeim. Mégis mi a tököm? Nagyon nem voltam jó kedvemben, ezt a fent ácsorgó angyalka is láthatta, mert a sötétben is világítottak sárgászöld kígyószemeim. Kaliyo! Végre megleltelek! De hogy elkanászodtál kis tollcsomóm! Mondjuk úgy, nem voltam a topon, de azért azt egy pillanatig sem gondoltam volna, hogy nem ismer fel a sok szőr alatt.
- Kaliyo! Micsoda szívélyes fogadtatás. De valami lemaradt a mondatod végéról… - mordultam fel mély, dörmögő hangomon olyan nyelven, amit mindketten megértettünk, miközben arrébb rúgtam a miniszőnyeget, amit az előbb lecsókoltam arccal. Tettem egy lépést a lépcsősor felé és az árnyékból a fénybe léptem. Fekete vérem egy része rászáradt szőrös ábrázatomra. Még mindig kígyószemeimmel néztem fel rá.
- Mester. Ennyire örülsz tán nekem? - érdeklődtem, miközben elkezdtem kiroppantani a csontjaimat. Különösen a nyakam fájt, hála a rohadt lépcsőzetnek.
- Eléggé elkanászodtál a 700 év alatt. Hidd el, nem önszántamból hagytalak magadra! - tettem hozzá, mert az is eszembe jutott, hogy bizony 700 évig felé se bagóztam, joggal hihette volna azt, hogy magára hagytam, mint egy kivert kutyát. Pedig csak a drágalátos jó édes apja ládájának vendégszeretetét élveztem. Az a sunyi vén róka, hogy sorvadna el!
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


A sűrű növényzettel fedett, faszerkezetű ól nem az eddigi legremekebb szerzeményem, de elég közel és kellően nagy távolságra van New York városától. Kár érte, évekig éltem ott és jól. De a nyomorult - néhai - testvéreimmel és az ördög városával köttetett új szövetség alaposan keresztbe húzta a számításaimat. Ugye mondanom sem kell, miért kellett kámforrá válnom? A szűkösnek tűnő hodály ajtaján túl lépcső, majd alagút vezet egy nagyobb térhez. Itt időzöm mostanában. A szoba a jómódú, klasszikus stílust képviseli, ablakokkal a semmibe. Kedveltem azt az időszakot. Ami itt van persze nem több egy ócska illúziónál, melyhez a kapcsolataim segítettek hozzá. Csak nem gondolod, hogy a betonozott falakat és az ósdin virító lámpát fogom figyelni magányomban? Berendezkedtem, mert még nem állok készen hátra hagyni New Yorkot. Az elvarratlan szálak, tudod. És magunk közt szólva, - alaptalanul ugyan, de - nagyobb biztonságban érzem azokat a szerencsétlen embereket, amíg rajtuk tartom a szemem. Veszélyes szövetséggel játszanak. Egyébként is jól elvagyok itt rejtve. Ha bárki a közelembe jönne, jeleznének a hibrid rúnák. Épp úgy, ahogy… most? Zsémbesen csapom le kristálypoharam az asztalkára és állok talpra. Érzem, hogy még hosszú percekre jár, de itt van. Így távozom a fantasztikusan kamu palotámból egy erdőbeli csapóajtón át, hogy mögé kerüljek, bárki is közelítsen. Rég megtanultam már, hogy az ilyen apró részletek olykor az életembe kerülhetnek. Mit gondolsz, miért húzom hétszáz éve?
A magamon viselt apró rejtő rúna leple mögött követem a vendégem a kis távon, némi figyelmességgel kiküszöbölve a tisztás hátrányát is. Tudatosan hagyom, hogy eljusson az ajtómig. Figyelem őt. Elég régóta élek ahhoz, hogy felismerjek egy angyalt. És abban is biztos vagyok, hogy az a medve kinézetű alak az ajtóban nem ember. Ecc pecc kimehetsz, démon volna? Derítsük ki.
- Hello, szivi. - Érintem meg az idegen vállát, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Majd hirtelenjében, a fordulat legapróbb jelénél emelem karom, hogy mihelyt a megfelelő szögbe áll a télapósan elfedett álla, angyalpengém markolatával erőteljes ütést mérjek rá. Ha védekezik, ügyes mozdulatokkal újra és újra neki rugaszkodok, hogy mihelyt felületet biztosít rá, kihasználva a férfi látszólagos gyengeségét, talpammal mellkason rúgjam. Bukott mivoltomból eredően ez kellően erős ahhoz, hogy az ajtót magával szakítva leguruljon a kemény földből vájt lépcsőn és a welcome-lábtörlőként funkcionáló démoncsapdába essen. Én azonban megállok a megmaradt ajtófélfa alatt és onnan figyelem őt, miközben alakomat elhomályosítja a beáradó, fakó napfény. Jóval agresszívabb vagyok, mint békés szárnyas időmben. Mit mondjak, megviseli az angyalt, ha kivágják a Mennyekből. Ráadásul a Papa valami megfoghatatlan hiányérzettel is büntetett, ami hosszú ideig oda nem illően lógott előttem a levegőben. Tudom, tudom, boo-hoo, szegény Kaliyo.
- Kérdeznem kell, vagy mondod magadtól? - Könnyen vagyok, átmeneti biztonságban érezve magam a gondosan elkészített démoncsapda jóvoltából. Ó, pedig ha tudnám, ez mennyire nem fog működni.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 16, 2018 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


A láda fogságától megszabadulva az első utam egy olyan személyhez vezetett, akit már 700 éve hiányoltam. Halvány gőzöm nem volt arról, keresett-e az elmúlt évszázadokban, vagy feladta és elkezdte-e élvezni az általam megmutatott szabadságot. Kaliyo. Egy angyal. A szó szoros értelmében. Meg foglak találni! Sok minden nem volt rendjén, össze voltam zavarodva, megveszett bika módjára kerestem fel azokat a helyeket, melyeken közös tevékenységeinket folytattuk. Nem értem el őt, megszakadt a közöttünk lévő kapocs. Ó, hogy az a piszkos………….Magamban káromkodtam, dühöngtem, főleg miután rájöttem, hogy a hatalmam majdhogynem elveszett. Nem néztem én se Istent, se embert, se angyalt, se démont, semmit és senkit ezen a földön, aki az utamba keveredett. Kérdeztem, ha nem kaptam rá érdemleges választ, öltem. Akkor is, ha hátráltattak, feltartottak. Pusztító tornádóként söpörtem végig emlékeim színhelyén, de semmi. Csak a pusztulat és káosz fogadott mindenhol. És csak gyűltek és gyűltek a fejem felett a kérdőjelek. Semmi sem volt már a helyén, voltak olyan helyek, melyeket elnyelt a föld, vagy a tenger, az enyészet játszotta a főszerepet, vagy ráépítettek valami hatalmas borzalmat. Két teljes hét után eljutottam egy, az én időmben még a világ számára ismeretlen földrészre, melyen alig éltek még emberek, de sikeresen imádták a kígyókat, minket. Viszont Isten állatkertje ott is elburjánzott, mindent belepett a kotera, fura, új anyagok, színek, formák kavalkádja megspékelve egy kis katasztrófa érzéssel. Végigsétáltam egy fehér csíkkal jelzett széles úton, életemben nem láttam még ahhoz foghatót. Nem föld volt. Még a szaga se hasonlított rá. Kemény volt, büdös és nem porzott fel a talpam alatt. Néha elszáguldott mellettem valami fura alakú állat, amitől aztán szédülni is kezdtem, mintha vasat tartalmazott volna. Eleve már akkor elfogott ez a hányadék érzés, mikor beléptem ebbe a fura világba. Mivel az útnak se vége, se hossza nem volt, úgy döntöttem, az erdőbe veszem az irányt, hátha találok ott egy menedéket, ahol meghúzhatom és kipihenhetem magam, mivel egy eddig szinte majdhogynem ismeretlen érzés kerített a hatalmába. Fáradtság. És gyorsan merültem. Pihennem kellett és keresnem valakit, akitől energiát szívhatok el. Az erdőben baktatva kisvártatva meg is érkeztem egy tisztáshoz, melynek végében ott lapult egy hodály. Nem érdekelt, lakják e vagy sem, illetve az sem, hogy akarnak e vendéget fogadni. Nem voltam rózsás kedvemben. Közelebb sétálva megéreztem valamit. Valami ismerőset, de már úgy gondoltam, megcsalnak az érzékszerveim. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy kinyissa az a valaki, aki bent tartózkodott.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New York kapuján kívül Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 2:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3