Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
New York kapuján kívül
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
1

Utolsó Poszt Yesterday at 9:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A sűrű növényzettel fedett, faszerkezetű ól nem az eddigi legremekebb szerzeményem, de elég közel és kellően nagy távolságra van New York városától. Kár érte, évekig éltem ott és jól. De a nyomorult - néhai - testvéreimmel és az ördög városával köttetett új szövetség alaposan keresztbe húzta a számításaimat. Ugye mondanom sem kell, miért kellett kámforrá válnom? A szűkösnek tűnő hodály ajtaján túl lépcső, majd alagút vezet egy nagyobb térhez. Itt időzöm mostanában. A szoba a jómódú, klasszikus stílust képviseli, ablakokkal a semmibe. Kedveltem azt az időszakot. Ami itt van persze nem több egy ócska illúziónál, melyhez a kapcsolataim segítettek hozzá. Csak nem gondolod, hogy a betonozott falakat és az ósdin virító lámpát fogom figyelni magányomban? Berendezkedtem, mert még nem állok készen hátra hagyni New Yorkot. Az elvarratlan szálak, tudod. És magunk közt szólva, - alaptalanul ugyan, de - nagyobb biztonságban érzem azokat a szerencsétlen embereket, amíg rajtuk tartom a szemem. Veszélyes szövetséggel játszanak. Egyébként is jól elvagyok itt rejtve. Ha bárki a közelembe jönne, jeleznének a hibrid rúnák. Épp úgy, ahogy… most? Zsémbesen csapom le kristálypoharam az asztalkára és állok talpra. Érzem, hogy még hosszú percekre jár, de itt van. Így távozom a fantasztikusan kamu palotámból egy erdőbeli csapóajtón át, hogy mögé kerüljek, bárki is közelítsen. Rég megtanultam már, hogy az ilyen apró részletek olykor az életembe kerülhetnek. Mit gondolsz, miért húzom hétszáz éve?
A magamon viselt apró rejtő rúna leple mögött követem a vendégem a kis távon, némi figyelmességgel kiküszöbölve a tisztás hátrányát is. Tudatosan hagyom, hogy eljusson az ajtómig. Figyelem őt. Elég régóta élek ahhoz, hogy felismerjek egy angyalt. És abban is biztos vagyok, hogy az a medve kinézetű alak az ajtóban nem ember. Ecc pecc kimehetsz, démon volna? Derítsük ki.
- Hello, szivi. - Érintem meg az idegen vállát, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Majd hirtelenjében, a fordulat legapróbb jelénél emelem karom, hogy mihelyt a megfelelő szögbe áll a télapósan elfedett álla, angyalpengém markolatával erőteljes ütést mérjek rá. Ha védekezik, ügyes mozdulatokkal újra és újra neki rugaszkodok, hogy mihelyt felületet biztosít rá, kihasználva a férfi látszólagos gyengeségét, talpammal mellkason rúgjam. Bukott mivoltomból eredően ez kellően erős ahhoz, hogy az ajtót magával szakítva leguruljon a kemény földből vájt lépcsőn és a welcome-lábtörlőként funkcionáló démoncsapdába essen. Én azonban megállok a megmaradt ajtófélfa alatt és onnan figyelem őt, miközben alakomat elhomályosítja a beáradó, fakó napfény. Jóval agresszívabb vagyok, mint békés szárnyas időmben. Mit mondjak, megviseli az angyalt, ha kivágják a Mennyekből. Ráadásul a Papa valami megfoghatatlan hiányérzettel is büntetett, ami hosszú ideig oda nem illően lógott előttem a levegőben. Tudom, tudom, boo-hoo, szegény Kaliyo.
- Kérdeznem kell, vagy mondod magadtól? - Könnyen vagyok, átmeneti biztonságban érezve magam a gondosan elkészített démoncsapda jóvoltából. Ó, pedig ha tudnám, ez mennyire nem fog működni.

avatar



☩ Reagok :
42
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Yesterday at 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Kali x Seth

”It ain't the mark or the scar that makes you one”


A láda fogságától megszabadulva az első utam egy olyan személyhez vezetett, akit már 700 éve hiányoltam. Halvány gőzöm nem volt arról, keresett-e az elmúlt évszázadokban, vagy feladta és elkezdte-e élvezni az általam megmutatott szabadságot. Kaliyo. Egy angyal. A szó szoros értelmében. Meg foglak találni! Sok minden nem volt rendjén, össze voltam zavarodva, megveszett bika módjára kerestem fel azokat a helyeket, melyeken közös tevékenységeinket folytattuk. Nem értem el őt, megszakadt a közöttünk lévő kapocs. Ó, hogy az a piszkos………….Magamban káromkodtam, dühöngtem, főleg miután rájöttem, hogy a hatalmam majdhogynem elveszett. Nem néztem én se Istent, se embert, se angyalt, se démont, semmit és senkit ezen a földön, aki az utamba keveredett. Kérdeztem, ha nem kaptam rá érdemleges választ, öltem. Akkor is, ha hátráltattak, feltartottak. Pusztító tornádóként söpörtem végig emlékeim színhelyén, de semmi. Csak a pusztulat és káosz fogadott mindenhol. És csak gyűltek és gyűltek a fejem felett a kérdőjelek. Semmi sem volt már a helyén, voltak olyan helyek, melyeket elnyelt a föld, vagy a tenger, az enyészet játszotta a főszerepet, vagy ráépítettek valami hatalmas borzalmat. Két teljes hét után eljutottam egy, az én időmben még a világ számára ismeretlen földrészre, melyen alig éltek még emberek, de sikeresen imádták a kígyókat, minket. Viszont Isten állatkertje ott is elburjánzott, mindent belepett a kotera, fura, új anyagok, színek, formák kavalkádja megspékelve egy kis katasztrófa érzéssel. Végigsétáltam egy fehér csíkkal jelzett széles úton, életemben nem láttam még ahhoz foghatót. Nem föld volt. Még a szaga se hasonlított rá. Kemény volt, büdös és nem porzott fel a talpam alatt. Néha elszáguldott mellettem valami fura alakú állat, amitől aztán szédülni is kezdtem, mintha vasat tartalmazott volna. Eleve már akkor elfogott ez a hányadék érzés, mikor beléptem ebbe a fura világba. Mivel az útnak se vége, se hossza nem volt, úgy döntöttem, az erdőbe veszem az irányt, hátha találok ott egy menedéket, ahol meghúzhatom és kipihenhetem magam, mivel egy eddig szinte majdhogynem ismeretlen érzés kerített a hatalmába. Fáradtság. És gyorsan merültem. Pihennem kellett és keresnem valakit, akitől energiát szívhatok el. Az erdőben baktatva kisvártatva meg is érkeztem egy tisztáshoz, melynek végében ott lapult egy hodály. Nem érdekelt, lakják e vagy sem, illetve az sem, hogy akarnak e vendéget fogadni. Nem voltam rózsás kedvemben. Közelebb sétálva megéreztem valamit. Valami ismerőset, de már úgy gondoltam, megcsalnak az érzékszerveim. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy kinyissa az a valaki, aki bent tartózkodott.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 2:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 11:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Ujjával felém mutat, és meggyógyítja a sebet amit okozott. Ahogy forrt be a nyílás kellemes melegséget éreztem. Úgy érzem a mai este nem kötöttem életre való barátságot vele, akármennyire is próbálkoztam. ~Legalább nem ölt meg~ küldöm magamba a pozitív gondolatokat.
- Ha valamiben hasznodra tudok lenni szólj! - kiáltottam utána mikor felszállt a magasba, de hiába, nagy valószínűséggel ezt már nem hallotta meg. Összekapom magam, és az egyik démon kardjára támaszkodva visszaballagok New Yorkba. A kapunál szerencsémre a két őr nyugodtan horkol az éjszakába, így zavartalanul jutok vissza. Elvánszorgok a lakásom ajtajáig, majd belépek a folyosóra, és eldőlök egyenesen a padlóra.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Fintorba rándulnak vonásaim, amikor az előttem álló bukott angyal vért köhög felém. Egy kevés belőle a bakancsomon landol. Szánakozva tekintek a vér útjának irányába, majd apró sóhajjal vissza rá. Zadikel tökéletes és elrettentő példája annak, hogy mi válhat valakiből, ha elveszíti a szárnyait. Miért is gondoltam, hogy bármi haszna lehet. Persze, láttam már igen leleményes bukottakat is. Mint kiderült, ő nem tartozik közéjük. Meg tudta védeni magát? Remek, de nem fogom megtapsolni. Ujjbegyemen némi porral felé nyúlok és a torkán lévő apró szúrást meggyógyítom - noha jelenleg ez tűnik a legkisebb bajának. Csak ezzel a sebbel foglalkozom, amit én okoztam. A többi, meg az, hogy kimerítette magát a legkevésbé sem érdekel. Akár jól is kijöhetett volna a mai eseményekből, ha hasznosnak ítélem meg. De ettől nagyon távoli értékelést kapott.
- Leróttam adósságom. Ha bárkinek egy szót is szólsz arról, hogy itt jártam, visszajövök és darabokra téplek. - Legalábbis a beosztottjaim által gondoskodom róla, hogy ne élje meg a másnapot. Majd kitárom éjfekete szárnyaimat és sorsára hagyom. Nem vagyok Teréz anya. Ami elhasználódott, azt ki kell dobni, nem pedig pátyolgatni.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 10:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


A végső csapás nem érkezik meg, mielőtt a démon lecsaphatott volna, Rassilon telekinetikus képességével magához rántja ellenfelem és, olyan könnyedén öli meg, mintha egy kenyeret kenne meg. Hallom ahogy a halott test a földre zuhan. Én továbbra is térdre rogyva úszok a saját, és démoni vérben. Érzem a hátamon tátongó hatalmas nyílást, melyet egy szakadékhoz lehetne hasonlítani. Az angyal által okozott sebből csordogál a vér. Aprócskának tűnik, de mégis jobban fáj mint a hátamon lévő. Próbálok felállni, de nem sikerül. Kimerültem. Ránézek Rassilonra aki beismeri, hogy alábecsült. Valamennyire úgy érzem, hogy elértem a célomat, noha megint meg kellett mentenie.
- És most lássuk, mi legyen veled. - böki felém kimérten. Az előzőek alapján két opcióm van, vagy itt hagy vérben úszva, vagy meggyógyítja sebeimet annyira, hogy haza tudjak menni. Remélem az utóbbi lesz. Nehéz lenne kimagyarázni a sebeimet. Főleg azt amely a szárnyaim helyén van. Miközben felém tart, minden erőmet összekapva nehezen, de felállok. Ránézek az angyalra, aki szigorú tekintettel néz felém. Akaratlanul is egy kisebb adag vért köhögök fel, mely a földön landol.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 9:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Meglepnek a bukott angyal képességei, noha számomra ez inkább a jelen lévő démonokat minősíti. Egy csapat semmire kellő. Nem csodálom, hogy a magasabb rangú démonok úgy járnak kelnek rajtuk, mint egy férgekkel teli szőnyegen. Az én kedves arkdémon ismerősöm azt hiszem, tudna mesélni. Elismerem, Zadikel próbálkozik, minden erejével. És van egy olyan érzésem, hogy ez nem is csak az életben maradásról szól, hanem a bizonyításról. Pedig ha tudná, hogy feleslegesen próbálkozik. Ilyen alacsony rangon nyilvánvalóan a legtöbbüknek emberi fegyvere van. És ez a bukott szerencséje, hogy a penge, mely a hátába hatol, egyszerű fém. Ha angyalfém lenne, már halott lenne. Én meg bosszankodhatnék, hogy a semmiért jöttem el idáig. Nem mintha bánnám, egy gonddal kevesebb és még csak nem is az én kezemen szárad a vére.
- Ez szánalmas. - Csóválom meg fejem, csak magamnak megjegyezve a leheletnyi szavakat. Mégsem teszek semmit, egészen az utolsó centiméterig. Ekkor a démon felé nyújtom a kezem és telekinézissel magam felé rántom. Ahol már angyalpengém várja, mely mozdulatlanul fúrja át a koponyáját és bukkan fel újra a szemgödrén át. Ezután mintha mi sem történt volna lököm el magamtól és hagyom, hogy az élettelen test a földre hulljon.
- El kell ismernem, alábecsültelek. - Még ha nem is szívesen teszem, elismerem a hibáimat. Persze ez nem kifejezett hiba, mert nincs jelentősége. Egy egyszerű megállapításnak mondanám inkább. - És most lássuk, mi legyen veled. - Közeledek a bukott felé kimérten.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Na már megint ott tartunk, hogy ki akar nyírni. Az eszem megáll. Az egyik mondatával üti a másikat. Bár a humor aprócska csíráját vélem felfedezni a mondatában. Kitárja fekete szárnyait majd kissé gagyi módon ráijeszt három szemben álló démonra. Egészen hatásos volt, mert még meg is torpantak. Mire észbe kaptak volna Rassilon már a hátuk mögött volt, és kettőt a szárnyaival egyet pedig pengéjével végzett ki. Lenyűgöző, nem hiába Gabriel egyik legbecsesebb angyala. Ám attól, hogy ő azokat elintézte a maradék rám támadt. A hátam mögül fém súrlódását hallom, majd a földre tekintek, és az egyik démon kardja van a kezemben. Forgatok rajta kettőt, hogy szokjam a súlyát. Régen volt már a kezemben hasonló fegyver ezért nagyon koncentrálnom kellett. Az ellenfelek sokasága pluszban nehezíti a dolgot. Kis mázlim, hogy nem mind egyszerre támad. Két démon ugrik felém, az egyik csapását pengémmel hárítom a másikét elkerülöm. A három fegyver összeakaszkodásából végül az jön ki, hogy az egyik a szívébe kap egyet, a másiknak a feje bánja. A harmadik üvöltve ront nekem. Könnyedén kicselezve elvettem tőle fegyverét, és két pengével könnyedén hasítottam szét. Kezdek fáradni, kiestem a harcos évekből. Egy apró izzadságcsepp folyik végig a hátamon. Tudtam, hogy innentől csak magamra számíthatok. Rassilon tesztel engem, hogy mennyire vagyok életképes. Meg kell mutatnom neki, azt, hogy habár elbuktam mint angyal, azért még érek valamit. Az utolsó két démon is nekem támad. Hatalmas kardpárbaj közepette, az egyik démont átdöföm, de amíg ez lezajlik figyelmetlenségemből a másik hatalmas csapással közelíti felém fegyverét. Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy kisebbítsem a sérülés nagyságát. Fegyvere húsig hatolt hátamban, de legalább nem ért semmi fontos szervet. A fájdalomtól térdre rogytam. A fölső ami volt rajtam a földre hullott. Azért apróbb karcolásokat csak szereztem, tűnik föl mikor meztelen felsőtesttel, démon vértől ázva a földön térdelek. Mikor kihúzta pengéjét a démon, A fájdalom még erősebb lett. Kezét végső csapásra emeli. Legalább megpróbáltam bebizonyítani, hogy érek valamit. Egy apró mosoly húzódik a számra. Majd várom, hogy lecsapjon az árny.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nyolc démon, körbe vettek. Állom a helyem, angyalpengém ujjaim közé forgatom és lassú, egyhelyben tett léptekkel alaposan felmérem mindet. Nem túl idősek. Nem túl erősek. Persze szám szerint fölényben vannak. Zadikelt megennék reggelire. Csak hogy itt vagyok én, aki fordított kontextusba helyezi a dolgokat. Én fogom megenni őket reggelire. Feltételezem a Pokol bezárultakor gondolták, hogy ők lesznek a keménylegények idefent, ha már kijutottak.
- Ha tudom, hogy ennyi baj lesz veled, inkább magam öllek meg. - Kijelentésem valamiféle viccelődésnek is felfogható. Bár az én vicceim általában a saját szórakoztatásomra irányulnak, a saját számíze szerint. Mások jól lehet, ezért nem találnak humoros angyalnak.
Kitárom mélyfekete szárnyaim és önelégülten mosolyodok el. - Buh! - Lépe ki három démon irányába, színészien rájuk ijesztve. Első meghökkenésükben meg is hátrálnak, de egy másodperc töredéke sem telik el, már sehol nem vagyok. Mögöttük jelenek meg, pörgő mozdulattal, szárnyaimmal félbe vágva kettőt, míg a harmadik szívébe vájom pengémet. A többi persze támad. De van annyi időm, hogy felvegyem a földről az egyik fegyverét és odapasszoljam a bukottnak. Én innentől hátra dőlök, lássuk mit tud.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Egyre föntebb emel a levegőben, majd éles pengéjét mint vékony tűt a bőröm alá nyomja, és kínozni kezd. Talán amikor levágták a szárnyaimat, akkor érezhettem hasonló kínkeserves érzést. Szadista módon még lecsúsztatja szépen lassan a kulcscsontomig. Egy kicsit még a pólómba is belevágott. Végül a földre dob, és hátat fordít nekem. Nekem a halál nem kegy, jelenleg nem. Pont azon vagyok, hogy rendbe tegyem az elcseszett életemet. A földön feküdve furcsa érzés fog el. Hideg lett, és mintha egy fokkal sötétebb lenne mint az előző percben. A halál jeges fuvallata lenne... biztosan nem, hát most mondta, hogy életben hagy. Fölállok a földről, kissé leporolom magam. Egy lépést közelebb megyek Rassilonhoz, majd a barlang felé nézek.
- Te is érzed ezt? - a mondat még el se hagyta a számat, a barlang felől seregnyi árny suhan egyenesen felénk. Körbevettek minket.
- Van egy plusz kardod? Egyedül még te sem bírsz el velük. - közben néztem körbe, és semmi mást nem láttam csak sötétséget. A hold egy aprócska fénysugara világít rám. S én ott állok, vérző sebbel a nyakamon. Tengernyi vérszomjas démonnal körbevéve, és egy harcossal aki az előbb legszívesebben megölt volna, de most megint kell a segítsége. Mivel nem számítok, a kölcsönkért fegyverre ezért, legalább azon leszek, hogy több sérülést ne szenvedjek.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Eddig fenntartottam a lehetőségét annak, hogy a megnyilvánulásai egyféle védekezési mechanizmust képviselnek. De kezdek rájönni, hogy valóban annyira ostoba, mint amilyennek mutatja magát. Szavaira válaszul még inkább elemelem a talajtól. Szemeibe fúrva a tekintetem figyelem őt, mintha azon morfondíroznék, hogy kimondjam-e a halálos ítéletét. Megkér, hogy szabadítsam meg szenvedéseitől? Még csak nem is küzd? Ez egészen… aranyos. Újabb másodpercek telnek el, pengém lassan de biztosan hatol bőre alá. Pusztán néhány milliméterre, ezzel nem okozok neki komoly sérülést. Kínt annál inkább. Majd elindulok vele lefelé, egészen a kulcscsontja alatti pontig, ami még ki van a póló alól. Végül a földre lökve engedem el és távolabb sétálok.
- Nem. - Szünetet tartok. - Nem én leszek az, aki megadja neked a halál kegyét. - Talán még azt sem érdemli meg, nem hiába bukott el. Na meg, nem azért jöttem el idáig. - Élni fogsz. Illetve… - Utolsó szavam elhúzva fordulok a barlang irányába. Nem tudom, Zadikel érzi-e azt , amit én, elvégre bukottként nem olyan élesek az érzékei. De a járatból érkező jeges szellő számomra eltéveszthetetlen. Jönnek. Arcomra pedig apró mosoly rajzoldóik ki a bukottnak háttal állva. Most vajon mire készülök?

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Arra leszek figyelmes, hogy akaratomon kívül túl közel kerültem Rassilonhoz. Torkomat megragadva lógok a levegőben, mint az akasztott ember a bitón. Nem értem, egyik pillanatban nyugodtan beszélünk, majd mikor elmondom neki amit tudok, nekem esik. Hmm... fontossá válni, soha senkinek nem voltam fontos, még az angyali időkben úgy éreztem, hogy az vagyok, de mióta száműztek, azóta egyáltalán nem tartom magam annak.
- Te engem nézel ilyen ostobának, vagy magad vagy az? - szegezi hozzám a kérdést, pengéjét a torkomnak szegezve. Az egyetlen dolgot ami megölhet, egy hajszál választja el a torkomtól. A következő szavaimat vagy tetteimet jól át kell gondolnom, mert habozás nélkül átlöki a torkomon.
- Nem vagyok ostoba, és téged se nézlek annak. Elmondtam amit tudok, fölajánlottam a segítségem... mit tudok még tenni? - mondom az arcába, levegőhiányosan. Szinte éreztem magamban a fegyverének sebes csúszását. Hideg, viszont éles, emiatt nem gátolja semmi a szabad mozgásban.
- Most pedig megkérlek, hogy vagy engedd el a torkom, vagy ölj meg és legyen vége...

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 8:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Tudod Zadikel, a jó információ aranyat ér. - Lazán, mégis olyan veszélyesnek tűnően kezdem forgatni ujjaim közt az angyalpengém. Nem lehet eldönteni, hogy a közelgő démonok szelét érzem-e a fejlett harcos angyali érzékeimmel, vagy a bukott angyalra készülök kimondani a halálos ítéletet. - Miért nem könnyíted meg az életed azzal, hogy túl fontossá válsz ahhoz, hogy kiiktassanak? - Talán túlbecsültem őt. Igen, biztosan így tettem. Árnyéka néhai önmagának. A bukottak mintapéldánya, szánom őt. A bizonytalansága, amivel hozzám szól, az általa használt szavak, „esetleg megpróbálhatok”, „remélem”… Számomra ez ismeretlen terület. De hogy valami bárban egyszer kétszer hallott félinformációkat akar eladni Gabriel hírszerzése fejének? Na ez a húzás már arcpirító. Szavait alig van ideje befejezni, kezem előre nyújtva, telekinézissel megragadom a torkát és az ujjaim közé rántom. Eközben angyalpengém is mozdítom és amikor torka a markomba érkezik, már a fegyverem is ott van az ádámcsutkája alatt, épp csak egy pici tűként megszúrva.
- Te engem nézel ilyen ostobának, vagy magad vagy az? - Sziszegem felé. Nehéz lenne eldönteni. Bár, nézz csak rá.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 10:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Nézőpont kérdése, hogy beépülés e vagy nem. - vágom rá gyorsan kissé feszülten. Mért kér számon tőlem ilyeneket, örülök, hogy életben vagyok, erre ő ilyeneket mond nekem.
- Minek is kellett volna közéjük épülnöm? Vagy bármilyen információt szereznem? Miközben tudtam, hogy ha egy angyallal találkozok vagy én halok bele vagy ő. - szerencsémre ez még nem fordult elő. Most van az első eset, hogy valakivel a régi otthonomból találkozok.
- De... esetleg megpróbálhatok szerezni némi információt. - közlöm vele sejtelmes arccal. Közben összeszedtem az erőmet és felálltam a fa tövéből. Kezemet széttárva közelebb léptem hozzá, jó szándékomat jelezve.
- Hmm felettébb érdekes amit mondasz, és meg kell vallani elég durván is hangzik. - folytatom a diskurációt már nyugodt hangon.
- Tudod a bárokban, és kocsmákban sok dolgot hall az ember, ha figyel. Egyszer, kétszer hallottam pár sztorit vadászokról, hogy egyre erősödnek. Remek orvosaik vannak, némelyikük nagyobb sérüléseket is könnyű szerrel kezel. Meg úgy hallottam lett valami egyesség a városok között, de erről többet nagyon nem tudok jelenleg. - ennyi információt tudtam közölni vele. Sajnos nem volt több a tarsolyomban. Látszik az arcán a megvetés, hogy legszívesebben megölne, de a kapcsolatok fontosak számára, és ez a nagy mázlim.
- Remélem tudtam segíteni valamennyit...

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 10:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Halk sóhajjal, de elnézem, hogy szavamra nem áll ismét talpra. Elvégre nem vagyok a felettese, ő már nem tartozik közénk. Na de a mesedélután, ami ez után következik, már arcpirítónak mondható. A csúcspontot pedig eléri a történet, amikor azt állítja, hogy az Úr nem fog visszatérni. Összezárt ajkaim mögött fogaim egymásnak préselődnek, és szabad kezem is hamar ökölbe húzódik. Hogy van mersze? De a hullámvasút itt még nem ér véget. A könnycsepp látványára a haragos kifejezés feloldódik tekintetemen és meghökkenés veszi át a helyét.
- Ez nem beépülés. - Rázom meg fejem angyali jegességgel. Arra számítottam, hogy Zadikel akár hasznosnak is bizonyulhat. Hogy felhasználhatom őt New York-i kontaktként, beépítettként. Nem a bukottsága ellenére, hanem éppen azért. Maga az még nem is lenne olyan nagy probléma, hogy alacsonyan áll a városi hierarchiában. Ugyan, a hierarchia legaljáról és legtetejéről lehet a legeredményesebben dolgozni. De kezdek rájönni, hogy a bukott angyal mennyire árnyéka önmagának. Mennyire használhatatlannak tűnik. Nos, erre még visszatérünk.
- A Mennyben? - Láthatóan nem teljesen értem a kérdését. Közben futólag a barlang felé pillantok, de egyelőre semmi. A Menny kapui lezárultak, az emberek nem tudnak meghalni. Világos, hogy miért nem értem a kérdését. - Amíg el nem pusztulunk. Vagy amíg az Úr vissza nem tér. - Szélsőségesnek tűnhet, de valóban csak ez a két opció áll fenn a háború lezárásához.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 9:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Az egyik mondatomra alaposan felkúszik a szemöldöke. Biztosan nem tetszik neki a nyers őszinteségem.
- Mondhatni... igen, beépültem. - válaszoltam, majd amikor a fa tövéhez roskadtam, közölte velem, hogy keljek fel. Szívesen megtettem volna, de nem volt hozzá se lelki, se fizikai erőm.
- Nem tudok... tudod... én milliószor átgondoltam azt a napot amikor bukottként lezuhantam New York egyik sikátorába, a fájó sebeket azóta is ugyanúgy érzem, úgy a testemen, mint a lelkemben. Próbálok úgy élni, és cselekedni, hogy ne bánjak meg semmit, de ez nem mindig jön össze. Mivel tudom, hogy ő soha nem fog visszajönni, ezért nem is töröm magam azon, hogy a nagy könyv szerint éljem a bukott életemet, reménykedve azon, hátha visszajön, és kegyébe fogad újra. - egy apró könnycsepp hullik ki a szememből, melyet gyorsan elkapok hátha nem veszi észre, mennyire összetörtem. Lehet az lenne a legegyszerűbb, ha itt helybe nekitámadnék, és hagynám magam lemészárolni. Az ő kardjának úgyis mindegy, Egy vérfolttal több vagy kevesebb, meg legalább elmondhatja, hogy az egyik bukottat elkapta.
- Mennyire állsz köze a diplomatákhoz, vagy a vadászokhoz? - tette fel a kérdést Rassilon.
- Vadászokkal találkoztam párszor, de sikeres álcámnak köszönhetően rám se néztek. Egyet kettőt lehet elvertem egy-egy italozós esten, de nem emlékszem már. Diplomatákkal pedig... egyáltalán nem találkoztam még... vagy várj, egyszer láttam talán az utcán sétálva ahogy díszes őrséggel körbevéve mond valami beszédet. - közöltem az információimat felé, javítva a beszélgetés témáját.
- Mi a helyzet a mennyben? Megy még az önbíráskodás? Tudom, hogy te Gabriel mellett harcolsz szanaszét a világban. Sokáig tart még szerinted a háború? - érdeklődöm egykori otthonom felől. Még lehet egyszer én is ott leszek megint, de ahhoz változtatnom kell az életmódomon. Közben közelebb jött, kardjáról továbbra se veszi le a kezét, ne hogy meglepetés érhesse. Démonok jelenlétét már nem érzem magam körül. Csak az enyhe vér szag maradt az elhullottak után.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Nem vet meg mindenkit? Szavaira alaposan fentebb kúszik a szemöldököm. Egy bukottnak nincs joga megvetni senkit. Egyetlen angyalt sem, elvégre elveszítette a szárnyait. Ez így van, így törvényes, épp annyira, mint a halandókat éltető oxigén. Akkor is, ha én magam sosem vettem ezt az egészet ennyire komolyan. Ezért lehet az is, hogy most itt állok előtte.
- Szóval beépültél az emberek közé. Teljes mértékben. - Állapítom meg a szavai után és ezzel észrevehetően fokozódik az érdeklődésem. Ismerhet a múltból, tudhatja, hogy a kapcsolatok számomra mennyire fontosak. Hogy az, hogy életben van, a ténynek köszönhető, miszerint látok benne némi potenciált.
- Kelj fel, Zadikel. - Hangom hűvösen szól, amikor kényelembe helyezi magát, de nem parancsolóan. Szavaim ellenére, akkor sem kezdek ellenkezni, ha végül mégis ülve marad. Csak közelebb sétálok. Továbbra is készenlétben maradva. - Mennyire állsz köze a diplomatákhoz, vagy a vadászokhoz? - Bevallom, New York, San Fransisco, és New Orleans együtt köttetett szövetsége aggaszt egy ideje.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Amikor helyesbített kicsit beparáztam. Egyik pillanatról a másikra változnak az érzéseim vele szemben. Segített azért, mert én anno segítettem neki. Meg kellene, hogy öljön, de nem teszi a régi kapcsolat miatt. Egyébként elég szarul nézne ki, ha megment majd utána ő kaszabol le mint valami veszett kutyát.
- Komolyan aggódom, nem felejtettem el, hogy mikor még a mennybe voltam milyen viszonyunk volt egymással, ahhoz képest, hogy én csak egy kerub voltam. - nyögöm ki a választ hitetlenkedésére.
- Attól, hogy elbuktam nem vetek meg mindenkit.
Próbáltam pár mondattal feleleveníteni a régi emlékeket remélem sikerrel.
- Mikor mit. Néha én vagyok a helyi hős, mások szemébe bajkeverő, és vannak akik pusztán a létezésemmel se foglalkoznak. Már egy jópáréve igen, és ez nagyon nem is fog változni szerintem. Az emberek sokszor ostobábbak mint gondolnád Rassilon. Némelyikük legjobb időtöltése a lerészegedés. Olyankor agresszívak, és bátrak lesznek. Sokszor ebből származik bajom. Próbálnám őket jobb irányba terelni mint régen tettem, de sajnos belefáradtam az ostobák gardedámjának lenni. - magyaráztam nyugodtan neki, látva, hogy nem gyilkos szándékkal van még itt.
- Tudod mikor Isten lelécelt, én összetörtem. Próbáltam úgy tenni mintha mi se történt volna, de mikor elkezdődött a viszálykodás... én... nem akartam benne lenni.
Leültem egy fa tövébe enyhén megtörten, és vártam az esetleges végítéletet.

avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Ami késik nem múlik. - Helyesbítem a bukott szavait. Valóban, megvédtem őt a démonoktól, ellenséges területre érkeztem érte, a néma segélykiáltására reagálva. De immáron kiegyenlítettem a számlát, ha jól sejtem. A tekintete erre enged következtetni. Így mégis mi gátolna abban, hogy az ő vére is összemosódjon a többivel, mely a pengémre szárad?
Szavait végig kimérten hallgatom. Maga Gabriel második számú angyala vagyok. Ő, egy bukott kerub, hozzám képest a bakancsom orrával félre söprendő porszem. Ám én azon kevés angyalok egyikre vagyok, azon nagyon kevés angyalok egyike, akik értékelik a kapcsolatokat. Akár a hierarchia felett, vagy mögött megbújva is. És most, hogy végig nézek ezen a szerencsétlenen, ki tudja, talán van benne potenciál.
- Ne mondd, hogy aggódsz értem. - Vonom össze szemöldököm hitetlenül. Szürreálisnak tűnik, hogy egy ellenséges angyalt, illetve ex-angyalt a legkevésbé is érdekelne hogy nekem származhat-e hátrányom az adott helyzetből. - Inkább az mondd csak, milyen szerepet töltesz be New Yorkban? Valóban képes vagy rejtve maradni a halandó szem elől? - Azt egy percig sem kérdőjelezem meg, hogy a keruboknál jobban senki nem ismeri a halandókat.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Korom :
22

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 12:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


- Nem gondoltam volna, hogy a segítségemre jössz. - közöltem vele, tisztában azzal, hogy teljesen igaza van, ha nem jön itt végeztem volna.
- Azon csodálkozom, hogy a démonokkal együtt engem nem vágtál le. - böktem még oda kicsit ijedt hangon. Nagyon nagy kockázatot vállalt a segítséggel. Úgy látom semmi szándéka nincs megölni. Inkább csak az említett adósságok kívánja leróni.
- Miért nem vagy még halott? - tette föl a kérdést, mely eléggé meglepett.
- Miután lelépett tudod... ő... nem bírtam tovább az önkényuralmat. Ez kitudódott, így lettem én bukott az angyalok között. - válaszoltam komoly hangon, mivel éreztem itt komolyabb beszélgetésnek nézünk elébe.
- Meghúztam magam New Yorkban. Sebeimet jól eltakarva közlekedek az utcán, és a legkisebb gyanú elkerülése miatt munkát vállaltam az emberek között. A legnagyobb probléma az, hogy nincs egy normális fegyver amivel megvédhetem magam. Ami van azzal az emberfélék ellen jól boldogulok, de mások ellen nem nagyon. - magyaráztam ki magam szánalmas helyzetemből.
- Nem lesz ebből bajod, hogy segítettél? - tettem föl a kérdést őszintén aggódva egykori bajtársamért.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3