Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
The beautiful mind of Kyara
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 2:00 pm
Következő oldal


It could be, but don't...
Szégyenlősen és már-már bűnbánóan simítok végig lófarokba kötött tincseimet. Szemeimet lesütöm, ajkamba enyhén beleharapok. Tudom, hogy nem kellene vádolnom a Mamit, de… Amíg rá nem világít drága férjem a tényekre, addig tényleg nem tudtam másra gondolni.
- Nem tudom - vallom be szerényen, halk hangon.
Majd szóba kerül Papa is. Szívemet fájdalom szorítja össze, nem szólok semmit. Ahogy egyszer sem teszem, ha szóba kerül. Fogalmam sincs, hogy miért teszem, de Maminak a kifogásai?
- De hát… Annyit vagyok vele… - tekintek fel hitetlenkedve Uramra. Hiszen oly sok időt töltök el a Mamival, miért akarná felhívni magára a figyelmet?
Viszont a következő téma említésével az arcom egy kicsit felenged. Na, nem a gyerek elhagyás miatt, hanem mert…
- Te sose hagynál el minket? - ölelem át derekánál, finoman átölelve és hozzábújva. Nyakamat szinte teljesen hátrahajtom, hogy sötét szemeibe tudjak pillantani. Apró kis elejtések, melyeknek tartalmai is lehetnek.
De inkább jöjjön a pite. Azt amúgy is szereti, én meg szívesen teszek férjem kedvére. Hisz erre való egy rendes és takaros házigazda, nem igaz?
Őrült gyilkos. Újabb pillanatkép lebeg a szemem előtt. Kezében kést tartó nő. A vér úgy csorog végig az élén, mintha csak csap alá tartanák. Legördül egészen a hegyéig, hogy onnan nagy bukfencet vetve a padlón gyűlő társai közé csobbanjon.
- Máshol sem lenne jobb. S tudod, hogy a Mama nem akar elköltözni. Bár nem hiszem, hogy a Rosmary feleség új életet kezdett volna. Tudod, hogy mennyire odavan a három kölykéért - fújtatok egyet, szemeimet megforgatva.
Irritálnak azok a kölykök, mindig tönkreteszik a takaros kertemet. Persze nem látom, hogy mi történik, hangjára kapom fel a fejem és fordulok az irányába.
Hangos sikítással karöltve tapasztom számra a kezemet. Szemeimet kidüllesztve meredek a pitére, és a bogarakra.
- De… - kezdenék bele, s az ablakon keresztül tekintek át a szomszéd kertbe. Ahol is a Drága Mama épp a ruháinkat teregeti ki egy kötélre. - Azt mondta, hogy frissen hozza a piacról, drágám, csak nem gondolod, hogy… - harapom el újra a mondat végét.
Nem mindig tudom, hogy mit gondolhatnék a Mamáról.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Vas. Okt. 07, 2018 6:10 pm
Következő oldal


Kyara & Belial
It could be
Zene: Wonderful world • szószám: 323 • Credit:

Eleinte nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ártalmatlan kifogásnak, ám amikor a Mamci kerül a bűnbak keresés középpontjába? Szegény, szegény kicsi Kyara, minden rossz, ami téged ért a csúnya anyuci hibája, ejnye-bejnye…
- Na de kedvesem, a Mamát megvádolni? Amúgy is mit akarna a hajcsattokkal? - csóválom meg a fejemet rosszallóan, habár néhány pillanat elteltével mintha meggondolnám magamat; eltöprengve tekintek fel a drága Zizire. - Lehet, hogy ezekkel az apróságokkal akarja felhívni magára a figyelmet? Végülis az apád óta… nem teljesen önmaga - célzok itt az álomvilágunkban köztudott tényre, avagy, hogy a papcija jól lelépett a fenébe, keresztbe szarva, mi lesz az édes kicsi családjával. - Őszintén szólva még én sem tudom neki megbocsájtani, hogy itt hagyott titeket. Milyen apa tesz ilyesmit? - zsörtölődök, de a pite említésére látványosan és kellve megenyhülök.
Negédes mosollyal várom, hogy elém pakolja a sütit, mielőtt azonban megszemlélhetném, mit ügyködött, feltűnik bizony az elrévedése. És mivel a fejében vagyok épp, jól tudom, miféle képek villódznak fel a tudatában. Kedvem szottyanna elvigyorodni, de nem, még nem szabad tönkretennem ezt a mókát.
Egyik kezembe a villát fogva, másikkal pedig az asztalra könyökölve, és államat a tenyerembe simítva figyelem, mit ügyködik a fióknál.
- Ez eléggé aggasztó. Bár lehet, hogy nekünk is inkább követnünk kellene a példájukat, és addig felszívódni, amíg nem kopogtat be ide valami őrült gyilkos - jegyzem meg, láthatóan megrezdülve a gondolatra, mintha csak a hideg rázna. Persze aztán ellazulok a dolgos feleség érintései és csókja alatt. Nem tartom fel egyelőre, hanem letekintek a pitére, és némi koncentráció után egy picit alakítok a receptjén. De csak egy bolhányit.
- Kyara… Ezt a meggyet is a Mama hozta? Szentséges ég! - csattanok fel, ahogy elborzadva a férgektől hullámzó szeletre meredek. A maradék pite sincs jobb állapotban, hemzsegnek benne a sárgás-fehér kukackák, jó ízűen lakmározva az asszony főztjéből. Hehe… - Most már beszélnem kell vele, ez így nem állapot - nem bizony… Úgy fest, itt én vagyok az egyedüli, akiben megbízhat.


Utolsó Poszt Szer. Okt. 03, 2018 5:12 pm
Következő oldal


It could be, but don't...
Fekete hajzuhatagom enyhe húzására kissé eltávolodom kedvesemtől. Fejemet lehajtva kuncogok egy kicsit. Jobb kezemet felemelve simítok végig azon a helyen, ahol nemrég az erős ujjai matattak. Nem állítom, hogy fájtak volna, legfeljebb furcsálja az új hajviseletemet.
Gyönyörködtetően tekintek fel rá, majd újra le a konyhapultra, majd újra fel rá.
- Tudom, csak… - ajkamba harapva vacilálok, hogy mondjam-e el neki, mekkora egy szerencsétlenség vagyok. Végül sóhajtva mégis megteszem. - Eltűntek a hajcsatjaim. Nem tudtam feltűzni őket. Mami állítja, hogy semmi köze nincs hozzá, de… - itt újra alsóajkamba harapva némulok el.
Nem, nem szabad a Mamira panaszkodnom. Hiszen ő csak jót akar nekem. Mindig.
- Akkor szedek neked! - lelkesedek és már rohanok is a szekrényhez, hogy fehér porcelántányért vegyek elő. Hozzá illő ezüst kisvillát tegyek elé. Pördülök, fordulok és a kis piros pöttyös ruhám velem együtt emelkedik a magasba. - Tudod, hogy csak a legjobbat akarja nekem. Nekünk - teszek elé egy szeletet a vágott pitéből.
Innentől pedig csak csillogó szemekkel lesem minden egyes szavát, amit kiejt. Iszom őket, mintha most hallanám őket utoljára.
A következő mondatára a szemeim egy pillanatra üvegessé válnak. Amikor meghallom az elmegyógyintézet nevét, hirtelen sötétül el minden.
A kép a szemem előtt megremeg. Homályosan látok magam mellett egy csempézett falat. Koszos, mocskos, egykor talán fehér lehetett, mára sárga. Egy éktelen női hang, esztelen nevetését. Lábakat magam körül és egy tűt. A kép újra megremeg és ahogy jött, úgy is illan el.
Fejemet megrázva fordulok el férjemtől, a közeli fiókhoz lépve veszek elő egy gyógyszeres dobozt és kapok be két szem pirullát. Ahogy az orvos is megmondta.
- Az semmi - kezdek bele újságolni. - Már megint eltűnt az egyik szomszéd. Három hét alatt három - rázom meg a fejemet. - Viszont - sétálok vissza a férjemhez, miután lenyeltem a kapszulákat. Nem foglalkozom a rémálmok valóságos kivetüléseivel. - Itt a négy fal között azok vagyunk - simítok végig két kezemmel a két vállán, kissé hozzádörgölőzve. FInom csókot hintek a halántékára és ha többet nem kívánna tőlem, úgy a mosogatóhoz lépve kezdem meg a piszkos tányérok tisztítását.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 12:08 am
Következő oldal


Kyara & Belial
It could be
Zene: Wonderful world • szószám: 285 • Credit:

A konyhába lépésemkor, sőt, mikor már a bejárati ajtó küszöbét átléptem, megcsapott az emberi hulladék kaja pitének nevezett, orrfacsaró bűze, azonban mit lehet tenni, mint boldogan vigyorogni a szépséges feleségemre meg a csodás főztjére. Rögvest feltűnik a várt konty helyetti lófarok, ami arra enged következtetni, ha még nem is tudatosan, ám megkezdte az elméjéért vívott háború legelső csatáját. Nem is vártam volna mást az én Zizimtől.
Szelíd mosollyal simítok végig a haján a röpke csókot követően, ujjaim alatt a selyem puhaságával vetekedve gördülnek alá a fekete tincsek, egészen, míg az aljukhoz nem ér a kezem. Akkor nem túl erősen, de érezhetően rájuk szorítok, finoman meghúzva a bohókás farkincát.
- Jobban áll neked a konty, Egyetlenem. Még azt hiszik a szomszédjaink, hogy megbolondultál - engedem el, kényszeredett nevetéssel csomagolva be az irányítás visszavétele feletti próbálkozásomat a könnyed humor látszatába. - Ahh, imádom a cseresznyés pitét! - terelem el a témát, miközben leülök a pulthoz. Imádom, főleg egy kis vérrel és pokolbéli kínokkal megédesítve, úgy a legtutibb.
- Ó, a Mama… - legyintek, várva, hogy vágjon nekem egy förmedvény-szeletet. - Mindig be akar téged zárni, mintha attól félne, hogy elfúj a szél. Vagy te fújsz el másokat? - vonogatom meg a szemöldökeimet ártalmatlanul csipkelődve az asszonnyal.
- Hallottad egyébként a híreket? Bezárt a St. Andrews elmegyógyintézet, sokan azt rebesgetik, hogy most az utcán lófrálnak a betegek - csóválom meg a fejemet, komoly aggodalmat mímelve. - Így akarjon az ember családot alapítani, mikor soha nem lehetünk biztonságban - sóhajtok fel, igyekezve annyi kis memória előhívó kulcsszót belecsempészni a sopánkodásomba, amennyit nem szégyellek. Ó, közel sem szeretném már is elrontani a mókát, de azt bizony alig tudom kivárni, hogy lassan elkezdjen kiülni a csinos pofijára a kétely, az értetlenség…


Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 5:57 pm
Következő oldal


It could be, but don't...
Lehunyt pilláim mögött figyelem a sötétséget, mely egyre jobban és mélyebben ránt magával. Lehunyt pilláim mögé menekülök a valóság elől újra és újra. Élvezem a sűrű masszát mely körbevesz ilyenkor. Csend van, elmémbe, lelkembe, vérembe. Csend van.
Apró kis narancssárga körök kezdenek el megjelenni. Előbb csak egy picika, majd egy nagyobb. Végül a picikéből egyre nagyobb lesz, mindaddig, míg már így is el nem vakít.
Lehunyt pilláimat lassan nyitom ki. A fény hirtelen ér, hunyorognom kell és a kunyhapult szélébe megtámaszkodnom. Konyha. Szemöldököm összevonva tekintek le saját kezeimre. Ujjaimon csinos bézs színű manikür virít. Kézfejem puhának hat, óvatosan simítok rajta végig, hogy bizonyosságot szerezzek felőle.
Értetlenkedve tekintek fel. A mosogatónál állva tekintek ki a csipkefüggönyön túlra. Zöldellő dombok, magasba nyúló fák próbálják elérni a takaros bárányfelhőkkel tarkított eget.
Mellettem egy a főzéshez használatos időzítő lejártát jelzi egy sárga kis csibe. A hirtelen hangra összerezzennek, ápolt kezeimmel nyúlok felé, hogy elnémítsam. Jelez, de mire is?
A konyhaszekrénybe épített sütőre tekintek.
Hát persze, a pite!
Homlokomhoz csapva, kötényem szárát meghúzom, felveszek egy-egy kesztyűt, úgy nyitom csak ki az ajtaját.
Az ajtóba ekkor zár kattan. Derűs mosollyal veszem ki a kész pitét, frissességében még gőzölög, amikor is életem értelme rám talál a sárgára festett, fehér bútorokkal ékesített aprócskának mondható konyhába. Nem baj, mama azt mondta, hogy később lesz pénzünk nagyobbat is venni.
S tudjuk, hogy a Mamának mindig igaza van.
- Édesem! - fordulok felé hatalmas mosollyal az ajkamon, kontyomat ezúttal laza copfra váltottam, remélve, hogy tetszeni fog neki. Köszönő csókját viszonzom, arcomon némi pír jelenik meg. - Remek, csináltam cseresznyés pitét! Tudom, hogy az a kedvenced - vonom fel a vállamat könnyedén, majd eresztem le. Kérdésére hevesen rázom meg a fejemet.
- A Mama azt mondta, hogy ne menjek nélküled sehova - hajtom enyhén oldalra a fejemet, miközben férjemre tekintek fel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I looked in the mirror and said to myself

Why are you so serious?

It's time to confront my demon

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Szer. Aug. 15, 2018 3:25 pm
Következő oldal


Kyara & Belial
It could be
Zene: Wonderful world • szószám: 263 • Credit:

Ragyogó napsugarak festik egészséges zöldre a fehér, tündöklő házikó rendezett kertjének fénypontját, avagy a centiméterre pontosan lenyírt pázsitot. Mély, elégedett sóhajjal pillantok végig a katonás sorban elültetett virágokon, amelyek a telek végén álomba illően kapaszkodnak össze a szomszéd szintén mérnöki precizitással elrendezgetett növényeivel. Odaintek a füvet locsoló néninek, mire hófehér mosollyal válaszol, tekintetében olyan gondoskodással és szeretettel, mintha a mellette nyugvó épületben éppen a tulajdon lánya éldegélne a csodás férjével, szerény személyemben, kit történetesen a környék legdaliásabb lovagjának ismer. Minden egyes alkalommal látom a pillantásában a néma, odaillőbb momentumokra tartogatott kérdését; és az unokám mikor érkezik? Olyan elbűvölő…
Remélem, hogy odabent Kyara már bokáig hányja magát az undorítóan idilli világtól, amit unalmamban lehetséges, hogy egészen véletlenül létrehoztam a fejében, miután még nagyobb véletlenségből megszálltam egy gyönyörű cella magányos, hűvös falai között. Ohh, angyalom, hogyan lehettél ilyen kis óvatlan, hogy hagytad magadat elkapni néhány vadásznak, akik megint diliházba dugtak? Anyuci biztos örül most, éppen, mint a szomszéd nénike, aki történetesen őt hivatott feléleszteni Zizi tudatában. Na de semmi móka nincsen abban, ha idő előtt felfedem a kártyáimat, ezért egy újabb biccentéssel megigazítom a nyakkendőmet, aztán besétálok a cukorfalat kis házunkba, amelynek konyhájában Kyarácska vár, jó háziasszonyhoz méltóan köténykében, szorosra kötött kontyban, és rendezett öltözékben.
- Drágám, megjöttem! - fülig érő, vidám mosollyal lépek oda hozzá, és hacsak nem ocsúdott még fel a döbbenetből, a lehető legtermészetesebben szájon csókolom. - Jó napod volt? Remélem kimozdultál itthonról, mostanában egészen olyan, mintha be lennél zárva a négy fal közé - csóválom meg a fejemet, miközben leteszem a konyhapultra az aktatáskámat. Ó, mennyire fogom én ezt élvezni!

avatar


☩ Reagok :
68
☩ Play by :
Christian Camargo

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 11:53 pm
Következő oldal


***

Danger Zone


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3