Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Fekete piac és lerakathely
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 09, 2018 9:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Hiába is koptatom a számat, mintha süket fülekre találnék. Azt hinném ezt meg lehet szokni évezredek alatt, de nem. Míg egy kisebb színdarabnyi szöveget tolok az arcába, két nyomorult mondat hagyja el az ajkát. Amiből annyit tudok szimplán leszűrni, hogy a nyílt harcot mindenképpen elkerülné. Rendben, és a többi? Várnám, hogy esetleg kifejti a saját álláspontját az ügyben, de semmi. És ne kapjon agylobbot a leviatán. Kezdem azt hinni, hogy rossz ajtón kopogtatok, s női megérzéseim azt súgják, nem is azt szűrte le, amit én szerettem volna. De tegyük ezt most egy kicsit félre, s foglalkozzunk a kialakult helyzettel. Amint levezettem a feszültséget, hajamat hátra söpörve egyenesedem ki, s fújok egy nagyot, miközben rántok egyet kabátom szárnyain. Testvérem kérdő tekintetére csak megvonom a vállam, amolyan „most mi van? „módon. egy haszna mindenképpen volt, most nyugodt vagyok. Meddig? Azt, Isten se tudja. Markan a maga módján próbál megoldást találni a helyzetre, melytől nevetni támad kedvem. Nem teszem, csak egy mosoly húzódik ajkamra, látván az idióták gyülekezetét, miként isszák testvérem szavait, s követik az utasításait. Végül mégis próbál pontot tenni az ügy végére, két újabb golyó segítségével. Elkezdődik a Patkányok Lázadása című fejezet, undorodva kapok egyet a lábfejemre, s taszajtom távolabb, nem mintha nem lépne a helyébe másik három. – Ahogyan a tied is. – lépek át a testen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vállam felett pillantok még hátra. Vajon mennyi idő, míg újra köztünk fognak szaladgálni? De figyelmemet ezután ismét Markannak szentelem. – Jelenleg potenciális áldozatoktól hemzseg itt minden, a Pokol s Menny kapui bezárultak, az angyalok és démonok a Földre kényszerültek. Nem beszélve arról, hogy az emberekben is ott a lehetőség. – ez a válaszom a pazarlásra. – Ami meg az erőnket illeti, neked is talán ennek kellene lenni az elsőnek, mert anélkül nagyon sokáig a szemetet fogod még túrni. A mostani erőnkkel nem vehetjük fel a harcot egyik természetfelettivel sem, még úgysem, hogy nem csak mi gyengültünk az idők folyamán, az egyetlen egy előnyünk a halhatatlanságunk. De ez is csak időkérdése. Amint rájönnek, hogy új ellenség tűnt fel, keresni fogják a módját, az elpusztításunkra. Kiszimatolják gyenge pontjainkat, olyanok ezek, mint a vadászkopók. – húzom el az ajkam kelletlenül. Van egy rossz sejtésem, azzal, hogy kiszabadultunk Isten emlékezett manipulációja is gyengülni fog. Ami egyszer ott volt, az ott is marad, csak felszínre kell hozni. Olyan ez, mint a biciklizés, azt hiszem így mondják. A múltban azért akadtak olyanok, akik tisztában voltak ezzel. Kérdése azonban meglep. – Most ezt komolyan kérdezed?  Nem, egyáltalán nem, minden vágyam, hogy kipusztulósdit játsszak. – Nem, attól tartok, hogy hétszáz év börtön után, nem lesz lehetőségem bepótolni, azt, amit elvettek tőlem. – jelentem ki határozottan. – Mert nem lesz hol. – ebből talán már derenghet neki, hogy nem Amara ellen tettem le a voksom, hisz magam is tisztában vagyok azzal, hogy a Sötétség végleges célja a pusztulás, más egyéb dolog mellett. Kijelentésére, akár már korábban megkaphatta a választ, ami a nézőpontomat illeti.   – Ne hidd, hogy ez örökké így marad. - válaszolok neki mégis, immár én is szűkszavúan. – Első körben támogatást, abban az esetben, ha túlságosan eltérne a családban a fontossági sorrend. Nem kell bemutatnunk neked a családunk, vannak olyanok, akik szeretik megmondani, mit kell tennünk. Amivel nincs is semmi gond, addig míg a közös cél áll az első helyen. S engem is ismersz, tudhatod, feleslegesen nem szokásom akadékoskodni. Amarát meg kell találni, s ami a legfontosabb, hogy együtt. Másodjára pedig, mondjuk csinálj nekem fegyvert. – mégis ő a család fegyvermestere, miért menjek máshoz, és miért is törjem én magam, ha már ilyen szép színes a családunk. Mindenki egyért, egy mindenkiért, nem de?

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kérdéseire csak olyan válaszokat adok, amivel nem árulok el többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Azt is a rám jellemző szűkszavúsággal. A szónoklást meghagyom azon testvéreimnek, akik szeretik hallatni a saját hangjukat. Másképp gondolkodunk. Ha azt akarnám, hogy megértsen, beavatnám a titkaimba, de nem érzem szükségét. Legalábbis egyelőre nem. Caly ereje híján ő inkább a helyezkedést választaná. Szerinte ez a legjobb stratégia. Lepaktálni azzal az oldallal, amelyiktől a legtöbb előnyt reméli.
Én sem harcolnék ellenük nyíltan. Ostobaság lenne. - értek egyet a gondolatmenetével. Meg sem fordult a fejemben nyíltan szembe szállni bármelyikükkel is főleg, hogy a dobozévek alatt erősen meggyengültünk. Inkább kivárnám a megfelelő alkalmat.
Tisztában voltam vele, hogy a Sötét nagyasszony céllal eresztett ki a ládából, nem puszta szívjóságból. És nyomosabb oka volt annál, minthogy felbosszantsa a teremtő bátyját. Mégsem időztem azzal, hogy megfejtsem a Sötétség szándékait. Még ha mellé is állnánk, eljön majd az az idő, amikor Amarának sem lesz szüksége ránk és félresöpör. A Teremtő is veszélyesnek ítélt meg minket, ezért vette el az erőnket és zárt ládába, ha rajta múlt volna az idők végezetéig ott rohadunk. Azt hiszem ő ezzel el is lőtte az esélyét egy lehetséges alkura, legalábbis nálam. Amara sem tenne másként, ha arra kerülne a sor. Ha nem lesz ellenség, szövetségesre sem lesz szükség. Benne sem bízhatunk. Caly gúnyos szavait, elengedem a fülem mellett. Azt hiszi lebecsülöm, pedig csak a puszta tényt állapítom meg. Hangjában érzem az indulatot, kissé zokon vette szavaim.
Még véletlenül sem. Nagy hiba lenne tőlem, ha lebecsülnélek téged, vagy bármelyik testvérünket. - felelem, miközben fél szemmel a bőröndnyitó kísérleteket figyelem. Elgördül egy lövés, testvérem mintha kicsit megrémülne, majd megérzem az erejét. Mit csinálsz Caly? Pillantok felé némi értetlenséggel. A lány egy acélcsővel - amit eddig a kezében szorongatott - az egyik szerencsétlent sorozza, amivel csak azt éri el, hogy a többiek bedühödnek. Az egyik nekem szegezi a fegyverét, de az arcom sem rezdül. Már hozzászoktam a fegyverekhez, nem feszélyez a jelenlétük, bármely kor vívmánya legyen is az. A veszélyérzetem meg valószínűleg a szociális érzékemmel együtt elhagytam félúton születésemkor. De talán nem is baj. Ebben az erkölcsök nélküli világban ha megneszelik a legapróbb félelmed, akkor véged.
Legyen. Megmondom. - felelem fél perc hallgatás és egy mély lélegzetvétel után. A vezér arca felderül, azt hiszi végre együttműködöm.
Hajolj a zárhoz, és súgd neki, hogy "Bőrönd, nyílj ki!", aztán simítsd végig a fedelét, háromszor. -  mondom úgy, mintha tényleg ez lenne a nyitja. A férfi felvonja a szemöldökét, de nem sokat gondolkodik rajta, leteszi maga mellé a fegyverét, és magához veszi a csomagot. Tesz egy próbát, hiszen az ő módszerei mind, kivétel nélkül csődöt mondtak. Amikor odahajol és elsuttogja a bűvös mondatot, felröhögnék, de az ilyesmi nem szokásom, ezért csak egy gúnyos mosolyra telik. Hiába, kár is tagadnom, hogy jól szórakozom ezeken a szerencsétleneken. Ráérősen megemelem a kezem és az órámra pillantok. Nem sietek, de az idő érték, és nem akarom tovább ezekre a csótányokra pazarolni. A társak figyelme lankad, mert mind azt figyelik, vezérük, hogyan sutyorog és dédelgeti a táskát.
Elég lesz a játszadozásból. - gondolom magamban, majd a következő mozdulatommal, eltolom a fegyvert a képemből. Ezt viszont a férfi karja bánja. Két helyen eltöröm. Elveszem a pisztolyát és azzal lövöm le őt és pisztolyos társait, majd a kabátom alól előkapok egy coltot és a rablóvezérre szegezem. Még fel sem eszmél a bőröndsimogatásból, már a földön hever két golyóval a mellkasában.
Caly, ez ti a bajotok. A régi erőnket hajkurásszátok, a meglévőt meg pazaroljátok. - utalok az előbbi mutatványára, még akkor is, ha tudom ez az ösztön műve volt. Láthatja mit ért el vele. A nagy büdös semmit. A friss vér szaga gyorsan megtelíti a levegőt, ami szinte felhívás a kiéhezett csatornalakóknak. Még meg sem dermed a banditák vére az aszfalton, a patkányok nekilátnak takarítani.
Kérdésedre visszatérve...- utalok a csodafegyveres mondatára. - Igen, láttam. Ez volt az első dolgom, gyorstalpalót venni. - felelem, majd lehajolok a bőröndömért, és közben eszembe jutnak a szavai az elmúlásról.
Most én is kérdeznék valamit. Caly, te félsz a haláltól? - teszem fel neki a kérdést, s közben leporolom a táskát.
Mintha aggasztana a téma. Attól tartasz, hogy "halvány emlékfoszlány" sem marad belőled? - engem ez a gondolat, nem feszélyez, de az a benyomásom támadt, hogy őt igen. - Félre ne érts, én sem vágyom meghalni, de lássuk be, most sem emlékeznek ránk. A világ számára már most is halottak vagyunk. - vonom meg a vállam könnyelműen. Azt meg hozzá sem teszem, hogy a mindenható jóvoltából 700 évig még volt szerencsék kipróbálni a koporsólétet is. Lényegében abban a dobozban voltunk "eltemetve". Végiggondolom mindazt, amit az elmúlt percekben rám zúdított. Elég nyilvánvalóvá tette, hogyan áll az egészhez. Amara felé húz és tervei vannak. Még azt is kiderítette mi van, jobban mondva mi nincs rólunk az égi könyvesben.
Rendben. Csak az elmélet kedvéért...tegyük fel, hogy segítenék neked. - ez a képzeletbeli játék azt feltételezi, hogy ugyanazon az oldalon állnánk. -  Mit is vársz tőlem pontosan? - pillantok rá kíváncsian.

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Egyenest választ kapok, s mondhatni meg is lepődők rajta. Hogy miért? Mert a nagy kavarodásban, az új környezet s önmagam sajnálata közben ez bennem fel sem merült. Úgy tűnik, ahányan vagyunk, annyi feleképpen dolgozzuk fel a történteket. Ő, Athan s Ruben valahogy egészen más gondolati síkon mozognak. Teljesen kimerítő választ kaptam ezzel kapcsolatban, melyet teljesen meg is értek. Ettől függetlenül a nyelvem hegyén ott a kérdés „Volt életed?”, melyet inkább visszatuszkolok a belsőmbe, s csak egy bólintással jelzem felé, hogy tudomásul vettem, s ezt a részét el is engedtem. Családi vonás a büszkeség, ebből egy jó adaggal kaptunk mindannyian, ahogyan sok másból is. Lenne az a helyzet, amikor egyet értenék testvérem szavaival, ám azonban ez nem ez a pillanat. – Néha le kell nyelnünk a büszkeségünk, kockáztatni és nyerni, mint semmit sem kapni. – válaszolom, némi hallgatás után. Az egész felfordulás epicentruma maga a Sötétség, szándékait még homály fedi, és míg ez így van csak egy helybe topogunk. – Igen, választanunk kell, taktikai szempontból mindenképpen. Ne érts félre, ha meglenne az, ami nincs, egyetértenék veled. Egyetlen egy porcikám sem kívánja újra azt, amire anyánk is felhasznált. Nem akarok eszköz lenni senki kezében. Viszont még együttvéve sincs meg az az erőnk, hogy szembe szálljunk vele vagy akár Isten szolgáival. – egyelőre nem teszek említést arról, hogy milyen információk birtokába jutottam Ophilia által, ami a Sötétséget illeti. – Nem harcolhatunk nyíltan két fronton, nem lehetünk a harmadik fél, előbb-utóbb beledöglenénk. Inkább előbb. A mérleg nyelvét valamelyik oldalra billentenünk kell. Nem hiszem, hogy van az a büszkeség, melyet nem érdemes feladni azért, hogy életben maradj. Amara célja a pusztítás, minden eltörlése, amelyhez csak egy kicsi kis köze is van az Öregnek. És ebbe beletartozunk mi is. – annyira tartok szünetet, míg felmérem a nem olyan messze történő incidenst. Nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki, most sem különbözik az ember régi önmagától. Más idők járnak, de a természetük nem változott, ahogyan régen úgy most is átsiklok felette, nem rökönyödök meg rajta, hisz mi magunk is, pont ezt a gyengeséget használtuk ki. – Ha sikerül neki sötétségbe borítani a Földet, s eltüntetni a világegyetemből, belőled se marad semmi, még egy halvány emlékfoszlány sem. Ezt te sem akarhatod. Igaz, még szándékait velünk kapcsolatban nem fedte fel, lehet nincsenek is, és csak azt akarja, hogy folytassuk onnan, ahol annak idején abbahagytuk, ezzel is az ő malmára hajtva a vizet. – hangom halk, hisz valószínű nem ez a legmegfelelőbb hely ennek a megvitatására, de most ezt dobta a gép. Ennek ellenére tökéletesen hallhat, hisz olyan közel lépdelek mellette, hogy szinte összeér a vállunk. Olykor-olykor az arcára pillantok, látok e valamit a vasálarc mögött. Egy rezzenést, mely jelzi számomra, hogy valóban eljutnak hozzá szavaim, s nem egy élőhalotthoz beszélek. Mennyivel könnyebb volt Kisával, ezt a témát pedzegetni, nem csak azért, mert ilyen téren egyezik a véleményünk, de amiatt is, mert egy leheletnyivel több dolgot árul el tekintete és arcának vonásai. Jelen esetben még abban is kételkedek, hogy észrevenném, ha éppen az járna a fejében, hogy elmetszi a torkom. De ha már belekezdtem folytatom is tovább. – Első körben, azt kellene kiderítenünk, miféle célokat kellene szolgálnunk az ő zászlaja alatt, de ehhez az kell, hogy a barlangjából kidugja az orrát. Elképzelhető, hogy ehhez már az eszköz a kezemben van, de szükséges vagy hozzá te is. Ahogyan mindannyian. Hacsak nem gondol egyet Ő maga, s csődít össze minket, akár a gulyát. Talán, még támpontot is kapunk, hogy hol keressük elvesztett erőnket, hisz Isten ellen pólusa, aki közel olyan vagy olyan hatalommal és tudással rendelkezik. Ki más, ha nem ő tudná, hisz se angyal se démon, sem emlékszik ránk. A Mennyei Irattárban sincs rólunk még egy bekezdés sem, de anyánkat és apánkat sem említik sehol. – valószínűleg, ha egyszerű halandó lennénk, a bő negyed órás monológom végére vattát köpnék, de szerencsére ilyenre nincs gondom, bár gyanítom Markan nem így látja a dolgot. Ebben a kis időben többet járt a szám, mint neki az évezredek alatt, s gyanítom, hogy két mondatnál többet, most sem fog az ügynek szentelni. Ahogyan arra se nagyon tér ki, hogy mégis hol találom, amit keresek. Pedig, biztosan jobban örülne neki, ha már a következő lehetőségnél jobbra fordultam volna. – Komolyan néha elgondolkodom azon, hogy az értelem vagy a beszédkészségből jutott neked kevesebb. – jegyzem meg epésen, a válaszai hallatán, amik nem állnak csak három szóból. – Lebecsülsz. Sokkal hamarabb láttam meg a lehetőséget az emberekben, mint azt te gondolnád. Nem vitatom szakértelmedet, talán mindannyiunk közül te ismerted ki a legjobban magad a fegyverek világában, azt sem vitatom, hogy ha lesz időd rá, nem fog gondot okozni újra feltornázni magad arra a szintre, de elfelejted, hogy eltelt azóta hétszáz év és egy ládában rohadtál heted magaddal. Közel harminc éve, itt mindenki túlélésre játszik. Láttad te már, milyen csodafegyverekkel rohangálnak? – nos le se tagadhatnám, hogy elpattant valahol egy húr nálam. Kedvelem fivérem, a magam módján, a maga szófukarságával, de ebben a helyzetben roppantul bosszantó, amihez megvillantja a benne lakozó felsőbbrendűséget, mely egy másik fivéremre emlékeztet. De haragom hamar elpárolog vagy másra irányul – még nem tudom- mikor kis alattomos férgek kúsznak be a látókörömbe, s a bőröndöt követelik. Tekintetem élesen villan feléjük, s reflexből szorítom ujjaim a sebtében szerzett fegyveremre. Nem a szándékuk az amely erre késztet, inkább a rossz időzítés. A legkevésbé akkor vagyok toleráns, ha félbe szakítanak. Valahol mélyen lakozik bennem egy olyan Calypso is, melyet már régen elfeledett a kor. Mégis próbálok rajta úrrá lenni, s csak mantrázom magamban ~ Jó kislány, jó kislány.~ Nem most van az ideje, hogy elveszítsem a fejem, s hagyjam, hogy felszínre törjön a szeszélyesség maga. Magam is meglepem, milyen jól sikerül, már majdnem egy piros pontot is kiosztok magamnak, amiért, hagyom, hogy testvérem kézben tartsa a dolgokat. Elvégre az ő kincse, védje meg maga. Félig kívülállóként figyelem a történéseket, próbálva nem tudomást venni a mögöttünk lévő alakokról, akik, mint a farkasok gyűlnek, a vérszagra. Ám az idegen hang, mely a fegyver ont, s a torkolattűz megriaszt. Hidegvérem elpárolog. Enyhén fodrozódni kezd a levegő, aki ismeretlen a mágiában, annak csak egy kóbor szellőnek tűnhet, mely meglebbenti a kabátot, ám Markan érezheti, hogy itt most többről van szó. A hozzám legközelebb álló kapja pont a mellkasába a felerősödő energia löketet, mely éppen arra elég, hogy ledöntse lábáról. Acélrudas kezem lendül is a földön fekvő felé, de csak a karját találja el, így újra és újra lecsapok, ismét a karjára, majd az oldalára. Felordít, mint egy fürdős k…. Társai ezt nem nézhetik tétlenül, gyorsan reagálva kerülnek elő a kések s az újabb pisztolyok. Sőt, még az imént öngyilkosságra is hajlandó egyén is pár percen belül vigyorogva áll fel, s szegezi immár ránk fegyverét. – Na bökd ki most már, hogy nyílik ez a szar! – fordul Markan felé, a vezér, miközben berúg egyet a táskába. – Vagy titeket fogunk kettéhasítani.

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Halványan elmosolyodom ismét, mikor szóba kerül a közös érdek és az erőnk visszaszerzése. Ez a családunk vesszőparipája.
Az majd a következő lépés. Előbb visszaakarom kapni a doboz előtti életemet és a cuccaimat. - árulom el nem titkolva, hogy nálam mi a fontossági sorrend. Ettől függetlenül nem szándékszom lemondani arról sem, hogy visszanyerjük régi önmagunkat. Mindannyian azon dolgoznak, hogyan szerezhetnénk vissza hajdani hatalmunkat. Én nem hajtom magam túl. Vannak erre a feladatra elegen. Az erőnk gyengülésénél volt valami még zavaróbb a számomra, ezért jóval a ládába zárásunk előtt, tulajdonképpen nem sokkal anyánk halála után belekezdtem valamibe, de nem kötöttem sziszegő testvéreim orrára. Hiába, nehéz nálam a bizalom. A londoni kis találkozó alkalmával sem éreztem szükségét, hogy megosszam a gondolataimat, legfőképp a terveimet a családdal. Inkább csak csendes megfigyelőként voltam jelen, a tőlem megszokott passzivitással. Calyt viszont érdekelte mit gondolok a helyzetünkről. Mit is gondolhatnék erről? Természetemből fakadóan taszít a fény és minden ami azzal kapcsolatos, de a Sötét nagyasszony terveihez sem szándékszom asszisztálni. Ettől függetlenül jól tudom, hogy ő többet vár egy odavetett "Köszönöm"-nél. Egy nap újra előbukkan és benyújtja majd a számlát a nem kért szívességért.
Azt gondolod hogy választanunk kéne? - kérdezek vissza. - Nem azért születtünk erősnek és halhatatlannak, hogy másokat szolgáljunk. - magyarázom a romváros utcáin haladva. Nem vágytam bábszerepre. Válasszak, Isten vagy Amara játékszere legyek? Ezt inkább kihagyom. Amúgy sem vagyok az a szófogadó, parancskövető típus. Mellettünk, nem is olyan távol, épp egy embert rabolnak ki, s miután odaadta minden értékét, nyolc napon túl gyógyulóra verik. Rezzenéstelen arccal teszem magamnak a megállapítást, valami nem változik. Lassú léptekkel indulok tovább. Nincs okom sietni. És bár reménykedem, hogy testvérem talál valami számára érdekesebbet, mintsem velem tartson new york-i körutamon, ő mégis árnyékként követ. Nem teszek megjegyzéseket, és meg sem kísérlem lepattintani, csupán mély sóhajjal nyugtázom, hogy egy ideig útitársam lesz. Caly sokat beszél, de legalább nem értelmetlen fecsegés hagyja el a száját. Elmélkedései mellett elmondja, mi jövetele célja. Egy fegyverre lenne szüksége. Fegyvert bárhol vehet, de amit szeretne, azt nem kapni minden utcasarkon.
Nem lep meg, hogy nem jártál sikerrel. - jegyzem meg, és közben gyanakvóan nézek magunk köré. A szó újra a bőröndre terelődik és nem leplezi kíváncsiságát a benne őrzött tárgy iránt.
Talán lendít, talán nem. - hagyom kétségek között. Még magam sem tudom, mennyire lenne hasznos a közös célokhoz. Tartalma sokkal inkább szolgája a saját érdekeimet, mint a bájos kis családomét. Igaza van, ha nem lenne fontos, nem lennék itt. Annyira bármelyik tesókám ismerhet, hogy tudja rólam, semmit nem teszek véletlen. Alig nyílt fel a láda, utam máris a halandó világ sötétebbik felére vezetett. A világ sokat változott, mégsem volt akkora kihívás újra beilleszkednem, mint azt korábban hittem. Talán túl gyorsan is sikerült megtalálnom benne a helyem.
Én már akkor ilyen helyeken jártam, amikor te teremtősdit játszottál a testvéreinkkel. - mondom ezt úgy, mintha én nem vettem volna benne részt. Nem tagadom én is játszadoztam  az emberekkel. De nem tengett bennem túl az alkotókedv. Érdeklődésem koránt sem volt olyan lelkes, mint az övéké. Megnéztem, hogyan hat a mágiám néhány városnyi emberen, de nem fogott meg a dolog. Így amikor Teremtő elintézte, hogy a boszorkányaink máglyahalált haljanak, engem ért a legkisebb veszteség. A teremtős játék ideje alatt, engem egészen más dolgok kötöttek le.
Már épp reagálnék valami kedveset utolsó mondatára, amikor zsebesek tűnnek fel. A táskát követelik és az életünkkel fenyegetőznek. A vezérüknek csak kétszer kell elismételnie a begyakorolt rablószöveget, mielőtt harmadjára is nekikezdene, ledobom a bőröndöt a földre és lábbal elé csúsztatom. Közben sunyi vigyorral figyelem mit kezd a helyzettel. Azt hiszi, hogy most megfogta az Isten lábát. A csomagot egy autóroncs motorháztetőjére teszi és lelkesen keresi, hogyan nyithatná fel, de csalódnia kell. A zár nem mozdul rajta. Nem hagyományos módon nyílik. Bosszantó lehet, hogy hiába az igyekezet. Nem adják fel, ez dicséretes. Ahogy a türelem fogy, előkerülnek eszközök, köztük egy feszítővas is. A rablóvezért szó szerint megizzasztja a bőrönd. Folyik róla a víz is. Egyre türelmetlenebbül feszegeti a zárat, de az csak nem akarja megadni magát. Üti, rugdossa, és folyamatosan káromkodik. Negyed óra telik el, és nincs eredmény.
Ezt nem tenném. - jegyzem meg halkan, amikor látom, mire készül az egyik nyomorult. Kabátja zsebéből elővesz egy pisztolyt és a zárra céloz. Meghúzza a ravaszt és lő. A visszapattanó golyó egyenesen a szerencsétlen koponyájába fúródik, a két szeme közé. De a zár sértetlen marad. Egyre szánalmasabb látványt nyújtanak. Nézve ezt a szerencsétlenkedést azt találgatom, melyik észkombájnnak jut majd eszébe feltenni azt az egyszerű kérdést: Hogyan nyílik?

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 10:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
- Valaki egyszer azt mondta a kivételek erősítik a szabályt. Na ez is egy ilyen kivétel. – válaszolok még mindig mosolyogva. – Martuk már egymást eleget, ebben igaza van Athanak. – emlékezek vissza a londoni kiruccanásunkra. – Ugyan miért ne? A te érdeked s az én érdekem egyelőre még ugyanaz. – rántom meg a vállam. Nem tudom, hogy mi kivetni való lenne abban, ha megossza velem a jövőre néző terveit. – Ha sejtéseim nem csalnak, elsődlegesen te is erőnk visszaszerzésén munkálkodsz. – nézek újfent testvéremre, s próbálok valamit leolvasni arcáról. Persze tévedhetek is, de úgy vélem ez az, ami mindannyiunk legnagyobb fájó pontja, még akkor is ha mellette megvannak a magunk kis simlijei. Azzal is tisztában vagyok, hogy mindenki van annyira büszke, s nagyképű, hogy maga próbálja meg kezébe venni az ügyet, ezzel próbálva meg valamit bizonyítani. – Más részről, az is érdekel, mit gondolsz a jelenlegi helyzetről, melyik oldalt kellene választanunk a sakktáblán, a feketét vagy a fehéret? – a Sötétségnek tartozunk köszönettel, amiért kiszabadultunk viszont ez nem jelenti, azt hogy egyet kellene értenünk a céljaival.  Egy villámgyors mosolyt küldök a démon felé, kölcsönös felmérésünk eredménye, hogy unottan fordítom el róla tekintetem a csomag felé, s bár nem érzek semmit, pont ez teszi gyanússá. Igazából minden gyanús, amiről nem tudom, hogy micsoda és testvéreim birtokában van. – Számodra sem titok, hogy nagy többségetekkel ellentétben én sosem voltam kiemelkedő a közelharc terén, amit anyánk belém vert, az is megkopott hétszáz év alatt. – nevelési módszerei nem éppen nevezhetőek gyerekbarátnak. - És gondolom, nem kell részleteznem, hogy ez mennyivel hátrább vet a jelenlegi helyzetben. – nem állítom, hogy nem tudnám magam megvédeni, ha arról lenne szó, s leleményességem kimentene néhány szorult helyzetből, de szeretek biztos lábakon állni. Okultam abból, hogy nem készültem fel mindenre. Annyira magabiztos voltam magamban – ahogyan testvéreim is-, hogy meg se fordult a fejünkben, hogy ténykedésünknek árra lesz. Hétszáz év magány… jah, az nem, mert éppen azok nem voltunk magányosak, ez alatt az idő alatt mindig ott voltunk egymásnak. Ahogyan azt sem gondolta egyikünk sem, hogy ha eljön az az idő, hogy felcsapják a fedelet, meg kell küzdenünk a létezésünk értelmének hiányával. – Még sok mindent nem tudnak rólunk, de ez csak idő kérdése. Mindig van egy túlbuzgó, aki egyre mélyebbre és mélyebbre ás, mint a vakond. Ennek ellenére nincs kedvem, ha nem muszáj az újra formálásommal járó kínját átélni. – apró kavicsok gördülnek cipőm talpa alatt, melyeknek sercegő hangja a zsivajon keresztül is hallhatóak. Láthatóan nem siet, ezért úgy érzem tovább folytathatom gondolat menetemet, még akkor is, ha ő ezt kevésbé érzi szükségesnek. – Korok tűntek el felettünk, így mi csapdába estünk a középkor bűzös mocsarában. Mi is éppen annyit tudunk róluk, mint ők rólunk. Fejlődtek, olyan dolgok vannak körülöttünk melyről fogalmunk sincs, hogy mi. Tudtukon kívül is lehet olyan fegyver a kezükben, amely ránk nézve veszélyes lehet. – az lehet az érzése, hogy elkalandoztam egy kissé, és sokat nem is téved. De kellett neki, megadni a lehetőséget. – Szóval válaszolva a fel nem tett kérdésedre, fegyvert keresek, valamit, amivel ha szükséges meg tudom magam védeni. Valamit, ami nem egy bazi nagy másfélkezes, mondjuk egy minimalizált változat. Vagy jobb lenne egy olyan, aki kézre szab egyet nekem, s azt sem bánnám, ha angyal pengéből tenné mindezt. – elgondolkodóan elhallgatok egy pillanatra. – Több kívánságom nincs. – fejezem be végül. – Jah, esetleg néhány dobó csillagot. Úgy… mellé, ajándékba. – kiváncsi? Az lennék? Igaza van, kár is tagadom, a nyilvánvalót. – Ennyire nyilvánvaló? – mosolygok rá. – Te is így lennél vele, ha nem hordanál himbilimbit a lábad között. – a nők légtöbbségét érdekli az, ami a szeme előtt van, s mégsem tudja mi az. Ezzel lehet egyszerre az érdeklődését felkelteni s egyben az őrületbe kergetni. – Más esetben, nem is igazán foglalkoztatna, ha esetleg nem merülne fel bennem a gyanú, hogy lendíthet valamit helyzetünkön, az a valami, amit dugdosol. – mutatok a kezében lévő bőröndre. – Alig telt el némi idő szabadulásunk óta, s te máris egy ilyen helyen. Ha nem lenne fontos, akkor nem lennél itt. Szóval inkább bökd ki és talán még segíthetek is. – teszek pontot az i-re.

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Nahát egy mosoly, amiben nem látni gúnyt. Ezt megjegyzem. - húzom kicsit a húgom vagy nővérem (?) agyát. A család nem az ilyen széles mosolyvillantásairól volt híres. Gyakrabban fordult elő a szemforgatás és a szájhúzogatás. Az arc torzulásának összes negatív formája.
Te sem hiszed, hogy csak úgy megosztom veled a terveimet. - ingatom meg a fejem a kérdése hallatán, majd figyelmemet én is a guberálós csapat felé fordítom, miközben csendben hallgatom szavait. A világ hatalmasat változott és mi lemaradtunk róla. Évszázados hátrányban vagyunk. Régen minden sokkal egyszerűbb volt. Legalábbis utólag egyszerűbbnek tűnik. Ezek a nyomorultak, akik részesei voltak a változásnak és még élnek, most könyékig túrnak a mocsokban. Keresnek valamit, amivel átvészelik a mát, és megélik a holnapot. Gyönyörű élet. Ha tudták volna mi vár rájuk, lehet önként választották volna a halált. Őket látva, már nem is bánom annyira, hogy nem kellett végignéznem, ahogy a világ idáig jut. Az öreg démon visszatér és vele előkerül a bőrönd is. Reméltem, hogy nem kell csalódnom és itt találom, mire visszatérek érte. Korábban voltak kételyeim az elhelyezést illetően, de nem volt időm, gyorsan kellett döntenem, így itt hagytam. Szerencsére a megfelelő emberre, jobban mondva démonra bíztam az őrzését. Annak ellenére is, hogy a pokolfajzatok nem épp a megbízhatóságukról híresek. De nem volt kockázat. Cápa nem mert volna elárulni, tettem róla, hogy jobban tartson tőlem, mint a saját urától. A férfi bizalmatlanul méregeti a mellettem ülő nőt. Mindig is nehezen bírkózott meg az új arcok látványával. Észreveszem, hogy Caly is hasonló kétkedéssel méri végig az üzletfelem, akiről nagy eséllyel meg is állapítja, hogy a démonok közül való, de a titokzatos barna csomag sem kerüli el az érdeklődését. Bizonyára kíváncsi mit őrizgetek benne. A kis csomagot nem csak az emberek, de azok is egy közönséges tárgynak látják, akik mágiát használnak és/vagy érzékelik a mágiát. Nem tudom pontosan milyen gondolatok járhatnak most Caly fejében, de ha azt sejti, hogy a belsejében egy mágikus erejű tárgy lapul, ez esetben nem téved. Éppen csak bizonyítani nem tudja, mert a bőrönd nem ereszti át a mágiát. Hasznos kis cucc, még a kinyitása is egy külön élmény az avatatlanok számára. Tekintve, hogy mindent elkövettem annak érdekébe, hogy ez a birtokomban maradjon feltételezi, hogy fontos a számomra. Közben megtudom, hogy testvéremet egy füles hozta el idáig, miszerint itt mindent megtalál. Szemmel láthatóan eddig nem járt szerencsével. Nem tudom mit keresett, de könnyen lehet, hogy csúnyán átejtették. Olyan hely a világon nincs, ahol mindent megkaphatsz, max. az álmaidban. Sokszor ígérnek mindent, de a mindenből a végére épp csak valami lesz. De próbáltam optimistán hozzáállni és nem azt sugallni felé, hogy átverés áldozata lett, ezért a sikertelenségének másik eshetőségét kezdem fejtegetni.
-Ez csak azért lehet, mert nem a megfelelő embereket kérdezted. Többségük hasznavehetetlen, nem tud semmit, aki pedig előrébb vihet, az nem adja ingyen a segítségét. - magyarázom, miközben felállok a kőről és pár lépést teszek a bőrönd felé, hogy aztán lehajoljak érte és magamhoz vehessem. Már a láda előtti időben sem viselkedett másképp ez a halandó népség, az apokalipszis pedig nem vált előnyükre. Még számítóbbak és szemtelenebbek lettek, mint valaha.
-Nem mellesleg az sem mindegy mit keresel. - teszem még hozzá. Felkapom a bőröndöt, kevésbé óvatos mozdulattal, mint ahogy a démon odarakta. Ennek egyetlen oka van. Én tudom mi volt benne, az öreg viszont nem. Na meg elhitettem vele, hogy sérülékeny a tartalma. Így úgy vigyázott rá, mint a szeme világára, vagy még annál is jobban. Lassan elindulok new york-i körutam következő állomása felé. Caly a nyomomba ered és a táska tartalmát tudakolja.
A kis kíváncsi. - vetek rá egy pillantást menet közben. A női kíváncsiság egyike azon dolgoknak, amit még egy apokalipszis sem pusztíthat el.
Már vártam, hogy mikor kérdezel rá. Bevallom azt hittem, tovább magadban tudod tartani a kérdést. - gúnyolódom kicsit sunyi vigyorral a képemen.
Most velem akarsz jönni? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. Valami azt súgta, hogy nem fog váratlanul lefordulni a következő saroknál, bármennyire is szeretném.


avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 10:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Szavaim úgy peregnek le róla, ahogyan az esőcseppek a viaszos vászonról. Ez valahol némi csalódottsággal tölt el, csak enyhén biggyesztem le ajkaimat miatta, de ez is csak múló pillanat. Ha a szél nem korbácsolja a tengert, annak felszíne is kisimul. Így vagyok ezzel valahogy én is. Sőt, mosolya- mely mögött sosem tudod, hogy milyen gondolatot takar, s ez teszi hátborzongatóvá- s frappáns válassza hallatán még arcom is felderül. Széles mosolyra húzom számat, s lököm meg vállát vállammal, amolyan jó testvér módjára. Aki csak egy családi összejövetelen is jelen volt, nem hinné, hogy ilyen pillanat is van az életünkben. Pedig a vérköteléke, erősebb, mint azt bárki hinné. – S milyen terveket szövögetsz most éppen? – fordítom tekintetem róla, az előttünk elterülő hangyabolyra. – Sok minden változott, de van, ami ugyanaz maradt. – jegyzem meg halkan. – Mindig is ostobák voltak. Nézd, a szemetet túrva tengetik napjaikat, miközben csillagjuk leáldozóban van. Pedig halhatatlanok, ha tehetnének valamit, azt most tehetnék.  – mélázok el néhány gondolat erejéig. Nem mintha az ő sorsuk izgatna a legjobban. A sajátom s a testvéreimé, se magamnak se nekik nem kívánom a végső halált. A gondolattól is kiráz a hideg. – Lehet ezt az aprócska hibát, a saját javunkra kellene fordítani, még mielőtt más teszi meg helyettünk. – mivel fogalmam sincs, hogy fivéremet milyen önös és közös érdekek hajtják, egyelőre nem fejtem ki bővebben. Kérdésére ismét felé fordítom a fejem, de időm nincs válaszolni. a roncs árnyékából egy nagydarab alak bontakozik ki. Méreget, mint a húst a piacon. Én is ezt teszem, de én nem csak külsőleg szemrevételezem. Érzem a felőle áradó mágiát, de számomra ez nem elég. Kíváncsi vagyok, hogy belőle vagy valamiből, ami nála van, sugárzik felém. Kieresztem felé fonálkáimat, hogy végig tapogassák, bebújjanak ruhája alá, felkúsznak az orrába. ~Démon. ~ - állapítom meg, de meglepődni nem lepődők meg. Ám a csomag, ami a kezében van, az még érdekesebbnek tűnik. Így utána, azt kezdem el vizsgálni, nagy körül tekintéssel. Még szerencse, hogy bármiben megérezzük a mágiát. S ha csak egy kis szikrányi is van, máris jobban érdekelnek fivérem nagyra törő tervei, titkai, mert akkor titkol valamit. De egyelőre még nem teszem szóvá. Csendes szemlélőként húzódok meg a háttérben.  – Ritka az, hogy céltalanul bolyongjak. Céllal érkeztem. – válaszolok a nem is olyan régen feltett kérdésre, miközben megtámaszkodom a hátam mögött. – Ez a kis idő rádöbbentett arra, hogy szinte védtelen vagyok. Erőnk a béka segge alatt. – kelletlenül közlöm a tényeket. Az utóbbival ő maga is tisztában van. – És ez cseppet sincs ínyemre. Szükségem van valamire, amivel megvívhatom a csatáimat, ha úgy hozza a sors. – nem árultam el ezzel nagy titkot, bármelyikük tisztában lehet vele, hogy az én erősségem nem az acél. Amin be kell, valljam ideje változtatni.  – Egy ipse ajánlotta a helyet, szerinte itt mindent megtalál az ember, amit keres. Hát én nem találtam itt semmit csak szemetet. – húzom el az ajkam. – Pedig, ahol csak lehetett érdeklődtem, de vagy csak a fejüket rázták, de volt olyan is, aki szemközt röhögött. A harmadik ilyennek kiböktem a szemét. – simítok végig az egyik kezemmel az ölemben nyugvó acélcsövön. A végén még mindig ott van a szerencsétlen vére. Ezt észrevéve, mint akit rugón húznak egyenesedek ki. Pólóm sarkát választva kezdek bő tisztogatásába. Már persze, ha hajlandó lesz ezt mind kivárni és nem indul el. Lehet, nem vágyik a társaságomra, meg is értem, de jelenleg bizony kapott egy piócát a nyakába. Felveszem léptei ritmusát, s úgy válaszolok neki, nem lemaradva tőle egy centire sem. - Mit rejtegetsz te abban a táskában? – bökök fejemmel, a kis „kincses ládikára”, miután befejeztem itt létemnek magyarázatát.

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 12:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Türelmesen várakozom, és közben a szemétdomb lelkes búvárjait figyelem. Rendesen elbánt velük is az élet. Most kutathatnak valami életcél után. De nem sokáig "gyönyörködhetek" a nyomorukban, mert megérzem egyik testvérem közeli jelenlétét. Hiába, ugyanabból az anyaméhből másztunk elő. Már akkor sem és most sem bújhatunk el egymás elől. Már többször elgondolkodtam rajta, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy minek vegyem: áldásnak vagy átoknak?
Calyspo tűnik fel, a második legélesebb nyelvű nőszemély a családban. Nem mintha sorrendiséget akarnék felállítani a testvéreim között. Megzavarja a nyugalmamat, megjegyzéseket tesz és rögtön helyet követel magának. Legyen, jó napom van, egy kevéssel arrébb csusszanok, így kényelmesen helyet foglalhat mellettem. Szavaira halványan elmosolyodom.
Igaz. Nem pazarlom az időm ilyesmire. Az elmélkedést meghagyom a céltalanoknak, a halni vágyóknak és az angyaloknak. - válaszolom szemem sarkából rápillantva.
Én inkább terveket szövök. - teszem hozzá. Nem lepi meg, hogy itt talál. A dobozévek előtt számtalanszor fordultam meg ilyen és ehhez hasonló helyeken, találkoztam sötétben járó, kétes hírű alakokkal. Ez a családnak sem volt ismeretlen. Nagy vonalakban tudták mivel foglalkozom. Sok mindent eltitkoltam előlük. Kész listát tudnék írni mindarról, amiről nincs tudomásuk. De azt hiszem ezzel mind így vagyunk. Őrizgetjük a mocskos kis titkainkat. Ez viszont nem az a kategória. Jól értettem az emberekhez, könnyen meggyőzhetőek voltak, és ezt mindig az előnyömre is fordítottam. Aztán jött az irgalmas Teremtő és elintézte, hogy pár évre visszavonuljak. A hét évszázados kiesés, meg a közben befigyelő világvége, kicsit visszavetette az ügyleteimet, de nem számított. Újra kint voltam a ládából, hogy folytathassam a kis dolgaimat. Akár egy visszaeső bűnöző. Szerencsére nem a nulláról kellett újrakezdenem és a bent töltött idő sem veszett kárba, ezalatt mindent alaposan átgondoltam.
Caly azt mondja, hogy nem lepi meg, hogy itt talál. Elhiszem neki. Engem sem az ittlétem. Várható volt, hogy a szabadulásunk után azonnal visszatérek a korábbi életemhez. Az viszont sokkal inkább, hogy őt itt találom. Mióta jár ő ilyen helyekre?
És te? Mi járatban errefelé? Csak nem eltévedtél? - kérdeztem tőle felé fordítva teljes figyelmemet. Úgy 20 másodpercig. Ugyanis Cápa hirtelen feltűnik egy nagy, kopott bőrönddel és a legnagyobb óvatossággal teszi le a földre, nem messze a lábunktól. Úgy bánik vele, mint egy hímes tojással. Nagyon helyes. Elég sokba került ez így is nekem annak idején. Megőrzésre hagytam itt, nem sokkal az isteni behívó előtt. Örültem, hogy nem veszett el. Bár beígértem, hogy nem éli túl, ha nyoma vész.
Az öreg démon arcán némi zavart látok. És a zavarának oka határozottan a mellettem ülő nő, aki korábban még nem volt itt. Valószínűleg az járhat most a vén Cápa a fejében, hogy mit és mennyit mondhat el előtte a kérésemmel kapcsolatban. Tud-e egyáltalán valamit? A démon nem kérdez semmit. Azt se, hogy ki a nő és mit keres itt. Tudja a szabályokat. Bár az utóbbira én magam sem tudnám megadni a választ.
Holnapra minden elkészül. - némi hezitálás után végül ezt a választ adja, majd sietősen visszasétál a repülőgéproncshoz.
Szeretem, amikor minden jól alakul. - jegyzem meg, majd ismét Calyra figyelek.


avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 8:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Az idő idekint sólyomszárnyán repül, szinte el is felejtettem. Élve eltemetve egy túlzsúfolt tömegsírban elveszti még a magamfajta is az időérzékét, s a józan eszét is. Idő, oly sok adatott meg nekem belőle, most mégis úgy érzem vészesen közeleg az a perc, melyet egyetlen porcikám sem kíván. Létezésem óta most érzem először, hogy nem érek rá játszadozni. Megvannak a magam tervei, s nővéremmel ellentétben nem vallom, hogy tétlenül kellene várni a megfelelő pillanatot. Még is mikor fog eljönni? Az erőm nem a régi, s az a maradék hamar kiapad. Mint a haldoklónak szükségem lenne egy oxigénpalackra, csak ez éppen egy két lábon járó donor lenne. Abszurd gondolat, melyet hamar el is kergetek, ahogy befordulok a negyedbe. Kisával való találkozásom egy dologra mindenképpen jó volt. Rádöbbentett arra, hogy védtelen vagyok. Ugyan halhatatlan, de ennek ellenére se kellemes, ha megcsap az elmúlás szele. A kín, fájdalom nem tartozik a kedvenceim közé, a luxust pedig, hogy a regenerálódással járó időt nem engedhetem meg magamnak. Szükségem van valamire,  valami használhatóra, s hol máshol kereshetném, mint itt. Itt létem is kockázatokat rejt magában, hisz a gyengeség mázsás súlyként telepszik vállamra, ahogyan belépek a vassal teli birodalomba. A régi római piacokra emlékeztet a hely, csak itt nem rabszolgákra és köcsögre alkudoznak az emberek, hanem mindenféle kacatra, melynek a nagy része teljesen ismeretlen számomra. Nem is tudom mit keressek itt, vannak homályos képek azokból, melyet Ophilia mutatott nekem, mégis értetlenül, s szinte tudatlanul indulok el a homállyal körbefont utcán. Tétova lépéseim, s gekkókat meghazudtoló tágra nyílt szemeim, néhány otromba arcú egyén érdeklődését felkeltette. Ismeretlen vagyok és ez egyeseket arra sarkal, hogy idióta ötleteket gyártsanak a fejükben. Alumínium dobozok, cigarettacsikkek, üvegdarabok között lépkedve szinte egy karnyújtásnyira pillantok meg egy ezüstszín rudat. Nem éppen ez amit keresek, de első körben megteszi. Lábfejemmel emelem magasba, hogy aztán a levegőben fonjam ujjaimat köré. Bíztam benne, hogy ez a mutatvány még menni fog, így abban bőszen reménykedem, hogy az ujjaim közötti pergetéses attrakció is hasonlóan eredményes lesz. És Igen. Megveregetem képzeletben a saját vállam, és abban a tudatban indulok tovább, hogy az utánam érdeklődőket addig távol tartja tőlem, míg valami használhatóbbra nem lelek. Beljebb s beljebb jutva egyre zsúfoltabbá válik a hely, itt-ott furcsa szerkezetek adnak otthont egy- egy boltnak, mégsem találom azt, amit keresek. Talán az én igényeim nagyok vagy csak rossz helyen keresem. Más korokban, melyeket ismertem efféle problémám nem akadt. Szemem ideges rángatózásba kezd, ahogyan ujjaim is elfehérednek a rúd körül. Egyre frusztráltabb vagyok, s ez valakinek nem lesz jó, ha így marad. Tekintettem ide-oda cikázik s érzem, hogy ahogyan a bűbáj szememről szertefoszlik, aztán megpillantom őt. Nem kerestem egyiket sem Kisa óta, ezért sem tűnt fel jelenléte. Úgy ül azon a kövön, mint kakas a szemétdombon. Nem hiába voltunk azok, akik, hisz már kisugárzásunk is több volt egy puszta halandókénál. S ez alól Markan sem kivétel. Van benne valami könnyed, s mélyről jövő sötétség, az a fajta,akit ösztönösen elkerül, az aki nem ismeri. Legalábbis számomra mindig ilyen volt. Még mindig elevenen él bennem az a hét száz év, de mégsem tehetem meg, hogy semmibe vegyem jelenlétét. Már csak magam miatt sem. Mindig is jól kiismerte az ilyen helyeken magát, mondhatni a család orgazdája, mindent megszerzett amihez nekünk nem volt elég türelmünk. Bízom benne most is, annak ellenére, hogy a kutya se emlékszik ránk, s vajmi kevés idő telt el azóta a nap óta, mióta újra napfény érte gyík testünk. Átgázolva élő és élettelen dolgon közelítek felé. Oldal irányból érkezem, akár észre is vehet, ha felém téved tekintete, de ebben az esetben sem küldök felé szívmelengető mosolyt, nem vagyok mézes-mázas kedvembe. Ellenkező esetben sem üdvözlő öleléssel. – Meglepőnek is mondhatnám, hogy itt találkozunk, de nem. – teszem le magam mellé, ha kell még oldalba is vágom, hogy ne terpeszkedjen már annyira. – Az elmélkedés nem igazán a te asztalod, most mégis úgy tűnik, mintha gondolkodnál. A kérdés csak az valóban jár valami a fejedben vagy csak álca? – fordítom fejem felé, miközben a kezemben lévő csövet, a lábamra fektetem. Kígyó tekintetem az övébe fúrom, már ha lesz olyan kedves és rám tekint, teljesen meg is feledkeztem róla. Most azért egy aprócska mosolyt csak dobok felé, de ez is inkább a helyzetnek szól sem mint neki. Ha csak egy kicsit is dereng valami rólam neki, tisztában van vele, hogy szeretetem feléjük mindig hangulatom határozza meg.

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 12:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
New Yorba jöttem kicsit seftelni. Mióta kiszabadultam abból az átkozott dobozból azon dolgoztam, hogy visszakapjam a láda előtti életemet. Visszakapjak mindent, amit a vén szaros elvett vagy, amit miatta vesztettem el. Felvettem a kapcsolatot a régiekkel, már aki átvészelte az idők megpróbáltatásait. Egy részük az apokalipszisnek esett áldozatul, egy részüket pedig halandó mivoltukból adódóan elérte az öregedés és meghaltak. Szomorú. Szépen lemorzsolódtak az üzlettársaim, épp itt volt az ideje, hogy új egyezségeket kössek. De előbb a régiekkel kellett foglalkoznom.
Már sem a városok, sem az emberek nem voltak ugyanazok. Ahogy én sem. A ládában történt valami. Nem tudtam, hogy csak én érzem ezt az erőbeli gyengeséget, vagy a többi testvérem is részesült ilyen örömökben. Felkeresni egyiket sem akartam érthető okok miatt. De volt valaki a múltból, akihez bármikor fordulhattam. Ezért felkerestem a Cápa névre hallgató ősrégi démoncimborámat, aki valahol a város külvárosában élt, annak is a legszélén...

Meglepetten állok a démon üzlete előtt, bár üzletnek nevezni erős túlzás lenne. Konkrétan egy romhalmaz és egy szemétdomb keveréke. Egykor viszont egész kellemes kis környék volt, legalábbis én így emlékszem rá. Elég gyakran jártam ide. Fél pillanatra nosztalgikus hangulat kap el, de gyorsan el is múlik. Nézek felfelé. Egy fél utasszállító áll ki az épület oldalából. Onnan, ahol korábban a raktár állt. Viszonylag még ismertem a járást, annak ellenére is, hogy szinte semmi nem úgy nézett ki mint annak idején. Apokalipszis ide vagy oda, a biznisz még most is virágzott. Nem lepett meg, Cápa mindig is mások nyomorából élt.
A vén démon rekedt torokhangjára lépek be a ház még álló falai közé. Ajtó nincs, csak egy törött félszárnyú ablak. Az öreg nagyban üzletel, de amikor meglát segédje gondjaira bízza a vevőt és elébem jön. Negyedórát süketel az életéről, a vállalkozásáról. Végighallgatom. Az első 2 perc után leintettem volna, hogy szorítkozzunk a lényegre, de hagytam ömleni belőle a szót. Még talán valami hasznosat is beszél majd. Mikor egy hosszabb időre elhallgat, hogy rágyújtson egy olcsó szivarra, kihasználom az időt és jövetelem céljára térek. Több minden hozott ide. Elsőként a listámmal kezdtem.
Ezekre van szükségem. - adok át neki egy rövid, de annál érdekesebb papírost. Már a második sornál kiütközik rajta az értetlenség.
Minek az neked? - kérdezi kicsit megrémült fejjel. Nem csodálkozom a reakcióján, a tételek nagy része illegális és a beszerzése elég veszélyes.
Azt neked nem kell tudnod. Emlékezz, régen sem érdekelt, mit miért kérek, ha megkaptad érte a jussod. - felelem nemtörődően, mintha nem látnám a szemeiben, hogy pontosan tudja, miért kértem ezeket. Ellenkezésre nyitja a száját, mire összevonom a szemöldököm. Remélem nem kezd el vitatkozni velem vagy még jobb, nem próbál lebeszélni a terveimről. Nincs időm, sem kedvem az ilyesmire.
Ez eltarthat egy ideig. - jegyzi meg végül, majd lassan elindult a repülőgéproncs irányába.
Kivárom. - vettem oda könnyedén, miközben letelepedem jobb híján egy nagyobb kőre. Tisztán hallom, ahogy a Cápa az orra alatt morog és őrültnek hisz, de nem érdekel. Egy ideig csak ülök, várok, majd amikor teljesen elunom magam, közeli sétára indulok. Körbejárom a telepet. A kert végében egy lerakodóhely van, hogy ne nevezzem szeméttelepnek, ahol kilószámra lehet kutakodni a hulladékban, már akit rávisz a gusztus. Még egy hatalmas megkopott táblát ki tettek ide, amolyan reklámcéllal. Nézem a lelkes "kincsvadászokat" a szemétdomb tetején és megállapítom magamnak, hogy Cápa minden lehetőséget megragad a pénzjutás reményében.

avatar



☩ Reagok :
63
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 8:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2