We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Fekete piac és lerakathely
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Meglátásával, hogy bizarr dolog szülőanyánk lábszáraiból kardot kovácsolni, egyet tudtam érteni. Nem sok gyerek vetemedik ilyesmire. Amikor először merült fel bennem a gondolat, hogy megszabadítom Andarielt a lábaitól, még nem volt tervbe, hogy majd fegyvert is készítek belőle. A cél egyszerűen csak annyi volt, hogy ne járjon folyton a nyomomba, és ne rúgdosson. Ez a drága asszony ugyanis nem csak a kezét szerette fegyelmezésre használni, de a lábait is. Előszeretettel gyalogolt bele az "ember" gyomorszájába, ha kifejezésre akarta juttatni akaratát vagy éreztetni nemtetszését.
Na már csak az hiányozna, hogy egymás fejében is turkáljunk. - felelem a megjegyzésére. Már az is sok, hogy megérezzük egymás jelenlétét. Bosszantó, de lényegében...igazán soha nem tudunk eltűnni egymás elől. Csak a gondolatainkban lehettünk magunk. Ha még arra is képesek lennénk, hogy kiolvassuk mi van a másik fejében, ennél is nagyobb szívás lenne az életünk. Szavaimra elcsodálkozik. Nos, igen, ezzel a válasszal valószínűleg nem számolt. A holtakkal akartam kapcsolatba lépni, pontosabban eggyel. Meglepődik, hogy a szarvasokon és a kovácsoláson kívül más is érdekel. Többek között ez is. Ebből is látszik, mennyire nem ismerjük egymást.
Egyre hangosabb és zavaróbb csörömpölés szűrődik ki a hátsó térből, ami halvány mosolyt csal az arcomra, hiszen ez azt jelenti, hogy az öreglány szorgosan dolgozik. Egy pillanatra az ajtó felé nézek, de hiába van résnyire nyitva, nem látni semmit.
Nem, de nincs is rá szükség. A halottam nem beszéli az emberek nyelvét. - felelem kérdésére.
Amúgy sem azért hoznám vissza, hogy társalogjunk. - fonom keresztbe karjaimat a mellkasom előtt. Megpróbálom megsaccolni mennyi időre van szükségem, hogy összeszedjek mindent ahhoz, hogy nekikezdhessek tőrjei elkészítéséhez. Elsőre egy hetet mondok, ez tűnik reálinak, amire ő rábólint. Mást úgyse tehet.
Már ha minden a terv szerint megy. - teszem azért hozzá, előrevetítve, hogy akadhatnak fennakadások, amikkel nem számoltam. Majd mély sóhajjal nyugtázom, hogy nem tett le a költözködési szándékáról. Mindemellé még bosszantó vidám vigyor költözik az arcára, szinte levakarhatatlannak tűnik.
Meglátjuk Caly. Meglátjuk. - felelem ígéretére. Amikor a vénlányt emlegeti és a fejével a raktár felé int, én is odapillantok.
Ártalmatlan...fél lábbal már amúgy is a sírban van.- vonok vállat Caly intő szavaira. Ennek az asszonynak, nem sok köze van az ősi, testvéreim által teremtett boszorkányokhoz. Azt a kevés mágikus tudást, amit birtokol, azt is felmenői hagyatékából kaparta össze. Nem voltak nagy elvárásaim, de reméltem, annyi tudást sikerült összeguberálnia, hogy megoldjon néhány apróbb problémát.
Gondolom ha "elfelejtenék" üzenni, te úgyis megjelennél. - pillantok felé egy halvány mosollyal.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Pént. Szept. 14, 2018 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Na igen, mit is várhatnék tőle? Vállrándítást, s találd ki mi van mögötte. De már fel sem veszem, csak magamat kergetném őrületbe. – Honnan kellene tudnom, hogy mi jár a fejedben? Anyánk sem gondolta, hogy egyszer játszadozni fogsz vele. – vetek egy futó pillantást a pengékre. – S lám… - fintor ül ki az arcomra. - …bizarr. – rántom meg végül a vállam. – Megnyugtatlak, nincs okod rá. – legalábbis tudtommal még nem adtam rá okot, de persze ez olyan, mint a bizalom. Nem tudná egyikünk sem megfogalmazni, miért is nem „ajándékozzuk” meg egymást ezen kiváltsággal. Ebből fakadóan soha sem tudni, hogy mi viheti rá fajunkat arra, hogy a másik ellen forduljon. Ez épp lehet csak a szórakozás kedvéért vagy éppen a halom utáni vágyból és emellett még ezernyi okból. Ezért hát, miért is ne lennének bennem aggályok, hogy szándékai tisztességesek, s nem akar felnégyelni, elásni majd pár év múlva csillárt kovácsolni belőlem. De felesleges is lenne ezt bátyám elé teríteni, mint egy kilőtt szarvast, nem az a fajta, akivel komolyan lehetne filozofálni. Így csak tovább játszadozom a poharammal s mikor az ital utolsó cseppje is végig gördült torkomon újra töltöm poharam. Valószínűleg, ha Ruben - kedves s kissé elvont bátyám- ezt látná, alkoholistának titulálna, akárcsak Helénét, ott Londonban. A gondolatra csak elvigyorodom. Szemeim kikerekednek, a kései válaszra, melyet kérdésemre kaptam. – Mit akarsz te a holtaktól? – kerekednek ki szemeim. – Nos ezt örömmel hallom. – mondjuk nincs kétségem afelől, hogy a szukafattya ne látna potenciális ellenséget a Sötétség Anyjában s megtalálná rá a módot, hogy miként is lehetne elpusztítani, de legalábbis annyira meggyengíteni, hogy ne szaladgáljon úgy közöttünk, mint más a konyhájában. Néhány gondolat erejéig elhallgatok… valami szöget ütött a fejemben, s eljátszadoztam vele, ha már befurakodott elmém egyik kis zugába. Az irdatlan csörömpölés vet véget a gondolatom menetének, mely a konyhából jön. Nos nem tudom miféle boszorkányt hajtott fel magának, de a magam részéről nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő helyre ment segítségért. Tudtommal, a boszorkányok, akik egy kicsit is konyíthattak az ilyesmihez, azok ugyanúgy a múlt részei, ahogyan mi. S amit tudtak, azt tőlünk tanulták, no nem az előttem ülő fivéremtől. Nem, nem tőle talán egy lópatkoló dinasztia maradhatott volna fent. Ez is azt mutatja, hogy a mélyebbnél is mélyebbre süllyedtünk. Inkább szavazunk bizalmat egy sarlatánnak, mint saját vérünknek. Persze, én is tévedhetek, viszont ebben az esetben az öregasszonyban benne lehet minden reménységünk is akár. – S beszéled is a holtak nyelvét vagy csak báb-játékozni óhajtasz vele? –térek vissza jól megszokott formámhoz, kérdezek. Mivel valószínűleg nesze semmi fogd meg jól válasz lesz a jussom távozásra adom a fejem. Még azonban mielőtt kilépnék az ajtón… - Egy hét? – lassan fordulok felé vissza. Szemöldököm összevonása újra ráncokat gyűr a homlokomra. – Rendben. – bólintok. – Ha egy hét szükséges hozzá, hogy rendezd soraidat, s beszerezz mindent ahhoz, hogy neki rugaszkodj, üzenj akkor. Biztos jobban működik, ha minél frissebb. Nem kell attól tartanod, hogy eltévedek a nagyvilágban, s ne találnálak meg. – vigyorodom el, tisztában vagyok vele, hogy úgy kívánja ezt, mint egy púpot a hátára. Bár valószínűleg inkább lenne egy torzszülött és púpos, mintsem akár velem kelljen egy fedél alatt élnie. – Jó vendég leszek, megígérem. – mosolyom továbbra sem hervad le arcomról, figyelem vonásait, ahogy megemészti, hogy „legkedvesebb” húga miként is fogja belakni otthonát. – A banyával pedig vigyázz…- intek fejemmel a konyha felé. -… nehogy aztán véletlen békává változtasson vagy a jussod egy nagy semmi legyen.

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Hétf. Szept. 10, 2018 8:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Megjegyzésére csak széttárom a karjaimat, amolyan "mit tehetnék, ez már így alakult" módon. Nem vitatkozom vele, felesleges volna, mivel ezúttal igaza van. Van néhány szociális jellegű hiányosságom, ami bosszantó is lehet, de mindezt anyánk mulasztására fogom.
Talán, ha lettek volna nevelési elvei vagy módszerei...- akkor talán képes lett volna valamit belém verni, de nem voltak, inkább imprózott. Sokszor még következetesség sem volt benne, így még csak komolyan sem tudtam venni őt. A félelemérzetet gyorsan kiirtotta belőlem, ezután csak mély közönnyel vártam a soron következő verést, mert Andariel keze mindenkihez elért, és ha a kölykeit el akarta verni, akkor elverte. És különösebb ok sem kellett hozzá, elég volt ha elkapta az életérzés. Caly bizalmatlan szavain némileg elgondolkodom. Az utolsó mondatával egyetértek, már ami a családon belüli érzelmi kötődés jelentéktelenségét illeti. Ennek ellenére sem igazán értem miért gondolja azt, hogy amit a Andariellel megtettem, megtenném vele vagy bármelyikükkel is.
Feltűnhetett volna, hogy inkább kerüllek benneteket, mintsem fel vagy kihasználjalak bármelyikőtöket is. Egyébként is miért vennélek egy lapra anyánkkal? - kérdezek vissza. A drága mama egy égetnivaló nőszemély volt, a lehető legjobb dolog, ami történhetett vele, hogy a kardomban végezte alapanyagként. Calyról nem alakult ki efféle képem. Legalábbis eddig még nem.
Húgom mint mindenre, az öreg nővel kapcsolatban is konkrétabb választ vár, mire én, mint mindenre, erre sem felelek egyértelműen. Hiába, se a bizalom, se az őszinteség nem megy nekem igazán.
Valami olyat, amitől felkelnek a holtak. - fogalmazom meg konkrétabban, de ennél pontosabban akkor sem tudnám körülírni, ha akarnám, mivel nem vagyok jártas az ilyesmiben. A kérésem is nagyjából így hangzott, amit a vén banyának szegeztem: Adj valamit, amitől felkel egy hulla. De valójában nem is érdekel igazán, miből és hogyan oldja meg a vénlány. A lényeg, ha odakerülök, működjön.
És nem anyánkat akarom visszahozni. - teszem hozzá, mielőtt megkérdezné. Amúgy is ronda látvány lenne, ráadásul már lábai sem lennének. Közben feldereng előttem, hány darabra is szedtem a mamát. Érzékelem, hogy húgom kezdi elveszteni a türelmét. Megindul az ajtó felé, lépései alatt nyikorog a padló, amit valamelyest elnyom a raktártérből kiszűrődő csörömpölés. Menni készül. Türelmetlen egy nőszemély.
Nyugalom Caly. Beszerzek mindent és pár napon, max. egy héten belül neki is látok. - könyöklök fel fél kézzel az asztalra, államat a kézfejemre támasztom, szabad kezemmel pedig kitöltöm a maradék piát a poharamba.
Remélhetőleg addig a saját cuccaim is meglesznek, egy részükre amúgy is szükségem lesz a kovácsoláshoz. Munkaeszközök nélkül nehezen lesz bármilyen fegyver. Na és persze a véred is kell. - felpillantok rá. - Szóval jobb, ha nem futsz messzire, amint kiürül belőled a vodka, veszek tőled egy kis vért. - nagyjából fél litert. Szemeimmel pedig keresni kezdek egy alkalmas tárolóedényt, de a kiürült vodkás üvegnél jobbat, elsőre nem igazán találok. Mindegy, egyelőre ráér.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 08, 2018 8:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
- Pontosan úgy. Áá, de hagyjuk is.– biccentek, majd legyintek. Anyánk nevelési módszere Markannál nem vált be, nem is tudom milyen hasznot húzott anyánk belőle, - és hogy nem fojtotta meg a kiszáradt köldökzsinórral- mikor még mindannyian az ő hatalmi harcának résztvevői voltunk. – Azt mindjárt gondoltam.- nézek rá sandán miközben félre húzom az ajkam. Lassan kezdem belátni, hogy ennél többre már úgy se jutunk, ettől függetlenül még maradok egy kicsit. Hogy mi tart itt? Talán a rengeteg titok, ami a levegőben kering, s az a halvány remény, hátha elböffent valamit. Bár be kell valljam, teljesen elkanyarodtunk attól a témától, amiért tárásul szegődtem. Amara eltűnt a süllyesztőben, helyette egy másik némber emléke tört felszínre. Nem is tudom melyik a jobb. – A határ a csillagos ég. – élek a közhely lehetőségével. – Úgy látszik, ezt se sikerült anyánknak beléd vernie. – forgatom meg ujjaim közt a poharat, majd a maradékot legurítom, torkomat már nem égeti annyira, mint az első alkalommal. - Hmm… - bólogatok elgondolkodva, lassan emelem rá tekintetem, mint aki a fejébe szeretne látni, utat találni kusza gondolatai között. – Fogalmazhatunk így is. – jelentem ki, egy apró ránc sem árulkodik arról, hogy ne gondolnám szavaim komolyan, tekintetem is hűvös tisztasággal csillan. – Ne vedd sértésnek, de aki a saját anyját képes felhasználni holtában, annak nem okozhat problémát testvére nedvét saját érdekeihez felhasználni. Már csak azért sem, mert számunkra ez a szó, üres, semmilyen érzelmi kötődés nem rejtőzik mögötte. – rántom meg vállam, ezzel neki is ugyanúgy tisztában kell lennie, ahogy nekem. – Markan, nem vagyok ostoba, magam is érzem, hogy egy ember. – állok fel az asztaltól és fivérem háta mögé sétálok, megtartva a köztünk a három lépés távolságot, mely fizikailag könnyen leküzdhető, ám az a szakadék mely köztünk van évezredek alatt sem volt képes megszűnni, s nem is fog. – Nem ez volt a kérdés. – senki sem sétál csak úgy be az utcáról, hogy piros masnival átkötve átnyújtson valamit, amiről fogalmunk sincs, hogy mi. Felettébb érdekes is lenne, ha már a bizalom ismeretlen fogalom számunkra. Okkal hívatta ide, akar tőle valamit, de mint ma már sokadjára nem kapok egyenes választ. Viszont az én türelmem is véges, sőt lehet azt mondani magamat felül múlva teljesítettem a mai napon. – Értesíts mikor neki óhajtasz állni! – fordítok én is neki hátat, vetek egy utolsó pillantást anyánk új „urnájára”, meg kell hagyni sose nézett ki ilyen jól, mint most. Talpam alatt megnyikordulnak a padló öreg deszkái, kitárom az ajtót, mivel addig is míg nem lesznek meg a saját fegyvereim kerítenem kell magamnak valamit, így is elég időt fecséreltem már el.  

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Kedd Szept. 04, 2018 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Megjegyzésemre Caly szemöldöke ismét a homloka tetejére vándorol.
Úgy hangzott volna? - kérdezek vissza, közben azon tűnődöm, hogy lehet ennyit kérdezni? Ha az elmúlt fél órában ötven kérdést nem vágott hozzám, akkor egyet sem. Ez a nő maga volt a kérdőjel és a megtestesült kíváncsiság. Ahogy felelgetek többé kevésbé a nekem szegezett kérdésekre, azon kapom magam - még így is, hogy minden harmadik kérdésére "elfelejtek" választ adni - szokatlanul közlékeny vagyok. Nem jellemző rám. És még az italra sem foghatom, annyit vodkát azért nem ittam. Kérdésére bólintok.
Most már mindegy. - vetek egy pillantást a bőröndre. Anyánk már a kardom része és az is marad. És hamarosan a drága mama kezei, amivel annyi pofont kiosztott, lesznek alapjai Caly tőrjeinek. Érdekli, mit akart tőlem anyánk.
Fegyvert. - felelem röviden, majd amikor kijelentem, hogy a feltevése abszurd, felnevet.
Caly azért van egy határ, még nálam is. - amibe az lazán belefér, hogy kiássam anyánkat a sírból és a lábából kovácsolt pengével sétálgassak, de az már nem, hogy oszló testét fortyogó fazékban főzzem ki, míg le nem mállik róla a hús.
Ha elárulnám, már nem lenne az. - fűzök ennyit a titkaimat firtató gondolatára. Azt mondja beteg vagyok, és nem tagadom, van alapja. Van egy pár extrémebb hobbim, ami alapján az emberek azt gondolnák, hogy orvosi kezelésre szorulok. De Caly válaszait hallva ő sem különb. Amilyen könnyedséggel válna meg több bordájától vagy amitől épp szükséges, hogy pár tökéletes fegyverhez juthasson, nos ez sem ép elműségre vall.
Alsó hangon fél liter, de inkább több. - lövöm be a szükségesnek ítélt vérmennyiséget a készülő fegyverpár arányaihoz viszonyítva. Ahogy a lengőbordás gondolatot, ugyanolyan természetességgel nyögi be, hogy hozzám cuccolna arra az időre, míg elkészülnek a tőrjei. Ez akár hónapokat is jelenthetett. Mert hát a jó munkához idő kell, főleg ha a tökéletesnél alább nem adjuk. Ha akarnám sem tudnám titkolni, hogy ezzel a mondatával alaposan meglep. Felemelem a feles poharat és lefagyok a mozdulatban. Nézek rá elgondolkodva, egy ideig szótlanul. Mint aki próbálja eldönteni, hogy amit hallott egy rossz vicc akarna-e lenni, vagy egy komoly gondolat. Bízok benne, hogy az előbbi. Nehéz lenne meghatározni azt az arckifejezést, ami szavait hallva az arcomra kiül.
Minek? - tör elő belőlem a kérdés egy kis fáziskéséssel, majd lehúzom a vodkát. Reméltem, hogy ez valami apró nyelvbotlás volt, mert ki van zárva, hogy a szőke hozzám költözzön. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy vele vagy bármelyik másik testvéremmel akár egy is hetet egy fedél alatt töltsek, nemhogy hónapokat. Ez azért kicsit másabb, mint a láda volt.  
Talán felügyelni szeretnél? - kérdezek vissza bizalmatlanságot feltételezve a részéről. Meglehet, hogy attól tart, hogy valami összecsapott szarral akarom majd kiszúrni a szemét, pedig nem állt szándékomban átverni őt. Aztán a vénlány felől kérdez.
Egy ember. - felelem egy vállvonás kíséretében. De talán ő maga is érezte rajta, hogy nincs benne egy szemernyi mágia sem. Viszont úgy tartják róla, sokat tud a természetfeletti világról és, hogy a segítségemre lehet. Hogy így van-e vagy sem, majd kiderül. Caly az ízlésemre tesz megjegyzést, amit először nem igen értek, de aztán veszem a lapot. Tény, hogy nincs valami fejlett humorom és nem mindig értem a poént se.  
Arra pont jó, amire kell. - felelem megjegyzésére, miközben figyelem, ahogy vénasszony elcsoszog a raktár felé. Egy száraz gallyban is hamarabb meglátnám a nőt, mint benne. Caly kérdezi, mit akarok az öreglánytól.
Készít nekem valamit. Ne kérdezd mit, én sem tudom. Amolyan meglepetés lesz.


Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Kedd Szept. 04, 2018 1:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Ma már sokadjára vonom fel a szemöldököm. Kíváncsi? Milyen meglepetés ez tőle, főleg úgy, hogy ő lenne az egyik, akinek szerepet kellene ebben játszani, ehelyett… Most meg kíváncsi, eldobom az agyam, könyvekben nincs ilyen család, mint ez. – Ezt úgy mondod, mintha rajtad ez nem állna. -  igazán próbálom magam visszafogni, hogy ne térjünk újra és újra vissza ugyanoda, de mégis ha ilyeneket vet oda elém, mi mást tehetnék? Iszok rá inkább még egyet. Ritka pillanatok egyike, hogy a vasálarcot egy röpke mosoly repeszti meg. Kissé megrázom a fejem, de viszonozom, annak ellenére, hogy idegtépázó a modora, s el-elkap a késztetést, hogy a torkára fagyasszam a vodka utolsó cseppjét a torkán, van benne valami kedvelhető. Rajta felejtve tekintettem tűnődőm el azon, mégis mikor lettünk mi ilyen rossz testvérek? Majd megszólal a riasztó, s gondolatban felpofozva magam, térek vissza önmagamhoz. – Pont így? – kérdezek vissza. – Én is úgy hiszem kissé félre értelmezted ezt a mondatot. – ajkam szegletében még mindig ott a mosoly egy leheletnyi darabkája. Biztos, hogy beteg. – S mégis, mit akart anyánk tőled? Más terve volt neki, ez tuti. – kérdezek ismét, talán sose beszélt még ennyit, legalábbis velem biztos nem. Mérget merek rá venni, hogy van egy képzeletbeli barátja, akivel megvitatja a nagy terveit és ugyanúgy néz ki mint Ő. – Ühüm…- bólogatok, a maradék negyven százalékra. – És az infókat csak úgy odafújta a téli szél? – tekerek egy újabbat fürtömön. Szinte már aranyos, ahogyan néhány kérdésem felett átsiklik, de engem meg nevezhet makacsnak, akinek a tudásszomja kielégíthetetlen. – Abszurd? – nevetek fel. – Markan, egy táskában sétálsz anyánk egy darabjával, csak éppen újra gondolva. Innen kezdve, ez sem lenne abszurd. – nem hiszem, hogy ennél abszurdabb gondolat létezne. Mondjuk még nem telt el a nap, meglephet. – Titkok és titkok… mit gondolsz, ha elárulod fogom s kirohanok vele az ajtón? Ugyan mit kezdenék vele? Vagy az információval, kifüggesztem a faliújságra? – lehet az egyre jobban csúszó vodka teszi, hogy egyre többször csal arcomra fivérem megnyilvánulása, de kezdem élvezni a társaságát. Megeshet, hogy ezzel csak én vagyok így. Egy pillanatra megdermedek, s próbálok olvasni a fejében, vajon komolyan gondolja-e szavait. – Legyen akkor kettő. – rántok egyet a vállamon, ahol egy van, ott van kettő is. A regnálódással nincs gond, gyorsan megy. A fájdalom? Anyánk tüzes ostoránál, talán nem lehet rosszabb. – Egy vagy két deci kell? – kérdezek vissza, olyan természetességgel, mintha az időt kérdezném. Igazán nem akarok a tökéletesség útjába állni. – Nos mondjuk, akkor lehet hozzád költözöm míg elkészül. – teszem hozzá, ugyanolyan könnyedséggel, ahogyan a kérdést feltettem. A hátam mögül hallatszó csoszogásra, megfogva az üveg nyakát fordulok hátra, bármi veszély, elhárítjuk. Csak éppen annyira nézek Markanra, hogy ideje legyen leintenie, mielőtt repülne az üveg, mely elképzelhető, hogy halálos is lenne egy ilyen rozzant testnek. Körbe tapogatom van-e valami mágikus a csoroszlyába, akár a kilétében, akár a zsebében. – Ki ez? – nézek testvéremre. – Azt hittem, hogy ennél jobb ízlésed van.- poénkodok, de azt hiszem, ez csak nekem lesz az. – Mit akarsz tőle?  

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Hétf. Szept. 03, 2018 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Való igaz. - helyeslek. Annak idején mindenkinek megvolt a maga oka rá. Nekem is. Kellettek Andariel lábszárcsontjai és lássuk be, élve kicsit problémás lett volna hozzájuk jutnom. Bár akkor sem lett volna lehetetlen, de lényegesen kevesebb macerával jár, ha a jóanyánk nem él, amikor lefűrészelem a lábait. Nem tagadom kapóra jött a családi közösködés. Ezért is mentem bele. Az hogy közben még a szívét is megettük, csak bónusz volt.
Kíváncsi leszek, képesek leszünk-e rá megint. - tűnődöm el egy pillanatra miközben legurítom a vodkát, majd az üres poharat visszacsúsztatom az asztallapra. Mikor elárulom, hogy csontkardjaim alapja anyánkból való, a képembe kapom, hogy beteg vagyok. Elmosolyodom a szavaira, mert igaza is van. Aki az anyja lábszárából kovácsol kardot, az nem teljesen lehet ép elme.
Azt hiszem a mi családunkat nézve, ez dicséretnek számít. - legalábbis én annak veszem, akár annak szánja, akár nem. Mindannyian tudtuk, hogy anyánk nagyravágyó asszony volt, nagyratörő tervekkel. De azt talán egyik sziszegő testvérem sem tudta, hogy a démoni némbernek a végzet lándzsájára is fájt a foga. Egy ilyen legendás fegyver sokat lendített volna az ügyén, már ami a világuralmi terveit illette. Megszerezni a lándzsát viszont felért egy lehetetlen küldetéssel, tekintve, hogy azt sem tudni merre van, így maradt az a lehetőség, hogy készíttet magának egy ahhoz hasonlatos fegyvert. Ez legalább annyira elvetélt ötlet volt, mint a lándzsa után kutakodni. És ha már egyik fia érdeklődött az eszközkészítés iránt, miért ne használta volna ki? Végtére is minden kölykében ilyen vagy olyan módon, de a saját előrejutását látta. Elintézte, hogy kitanuljam a kovácsmesterséget, bízva abban, hogy majd tákolok neki egy második lándzsát. Ez nem jött neki össze.
Anyánk akarta így. "Pusztító fegyver" akart lenni az ellenségei számára. Legalábbis egyszer így fogalmazott. -  emlékszem vissza a drága mama szavaira.
Bár valószínűleg nem egészen így képzelte. - teszem hozzá egy halvány mosollyal. Ennek ellenére én szó szerint vettem. Vessen magára, fogalmazott volna pontosabban. Ezzel a félresikerült mondatával ültette el bennem a gondolatot, hogy alapanyagként őt is felhasználjam.
Kérlek, ne légy abszurd. - ingatom meg a fejem a lábfőzős felvetésére.
Természetesen megvártam, míg a férgek elintézik. - vonom meg a vállaim. Falánk kis dögök voltak, pár évtized elég volt nekik, hogy zörgősre rágják anyánk porhüvelyét. Nekem már igazán könnyű dolgom volt, csak ki kellett kaparni a sírból, ahová eltemettük. Már ha sírnak lehet nevezni azt a gyorsan vájt gödröt, amibe annak idején belelöktük.
Ötvözőanyagok meg pár apróság. - felelek arra, mi adja a fennmaradó százalékokat. Kíváncsi volt honnan szedtem az infóimat. Mondhattam volna, hogy egy szarvas súgta az erdő szélén, de az igazság az volt, hogy
a kovácstól, akitől a mesterséget tanultam. Calyra nézek, de úgy, mint aki komolyan fontolóra veszi a felajánlást. Egy lengőborda. Csupán az elmélet kedvéért, de valóban elgondolkodom az ötletén.
Ha páros fegyvert akarsz, egy borda nem lesz elég. - jelentem ki némi hallgatás után, már az ablak előtt állva. Végignézek a szőkén, aztán rápillantok az asztalra. Éppenséggel ha nagyon akarnánk itt helyben megoldható lenne a bordakiszedés. Kést és harapófogót láttam a pult alatt, és rongyot, hogy felitassuk a vért. Mivel anyánkkal ellentétben ő élő, és az ilyesmi egy kis fájdalommal mégis csak jár, érzéstelenítésnek a vodka is megteszi. Egyedül a befoldozásával akadna némi nemű probléma. A varrás asszony munka, ahhoz nem értek. Ha én ölteném össze, abban nem lenne köszönet. De vajon jobb lenne-e ettől a fegyvere, ha pár csontját kikapnám a sorból és a tőreibe olvasztanám? Aligha.
Többre megyünk, ha a véred adod. A vérnél nincs is szorosabb kötelék. -  mondom ezt halál komolyan, tényleg nem viccelek.
Azt pedig nem árulhatom el. -  titkolózom, amikor a saját fegyveremre terelődik a szó. Ha megmondanám, az csak újabb és újabb kérdéseket vetne fel, míg végül el nem jutnánk oda, hogy mivel is foglalkozom valójában. Egy pillanattal később halk motozás hallatszik az ajtó felől. Néhány perccel ezután egy öregasszony csoszog be a bejáraton. Nehézkesen mozog, kínozza a reuma és más ezer emberi baj.
Megjött a vén "boszorkány". - halványan elmosolyodom meglátva őt. Senki nem nézné ki a sok évet megélt görnyedt vénasszonyból, hogy ő a környék legnagyobb szállítója. Nem mellesleg ő volt a kocsma tulajdonosa is. Ránk néz, köszönésképp int miközben valami érthetetlent morog torokhangon. Kicsit nehézkes volt számára a beszéd, mióta harminc éve egy sikátorba megkéselték. A torkát is súlyos sérülés érte, épp csak túlélte azt az éjszakát. Az öreglány lassan bevonszolja magát a sötét raktárba és percekig csak a motozást és a csörömpölést halljuk kiszűrődni onnét.
Ez eltarthat még egy darabig. - sóhajtok, majd visszaülök az asztalhoz és töltök magunknak még egy kört, miközben fura szagok kezdenek terjengeni a hátsó szobából. Mintha a döglött tetem és a gyógynövények fura elegye keveredne a levegőben. Nem tűnik úgy, de ez határozottan jót jelent. A banya nekifogott kotyvasztani.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Vas. Szept. 02, 2018 7:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Mostanra már nem is tudom, milyen állapotban vagyok. Az arcom olyan lehet, mint a cirkuszi bohócnak, az egyik szemem sír a másik nevet. Ki ne ismerné ezt az érzést. Az érzést, mikor már a helyzet annyira kilátástalan, hogy szerencsétlenséged okán, minden egyszerre nevetséges és szánalmas. – Valahol te is tudod erre a választ. – laza mozdulattal lököm közelebb poharam, fivérem felé. Nézem, ahogy az áttetsző folyadék, gurgulázva indul meg az üvegből s vad hulláma miként törik meg a pohár falán. – Volt egy közös célunk, egy közös érdek, s ennek érdekében képesek voltunk minden mást félre tenni. – könyöklök a szék támlájára, s hullámos fürtjeimmel játszok. Mogyoróbarna szemeim korábbi szilajságát vesztve, most szelíden tekint véremből valólóra. Szórakozott halvány mosoly játszik ajkamon. – Mindenkinek megvolt a maga oka rá. – zárom soraim ezzel. – Legyen úgy. - húzom magamhoz poharam, megdöntve nézek annak aljára, majd Markan felé, s iszom ki ismét. Az asztal lapján görgetem oda-vissza figyelve az utolsó benne maradt cseppet. – Miből gondolod, hogy rajtad kívül bárkivel is megosztottam volna eddig? – pillantok fel rá, de nem emelem fel fejem. A mosolyom még most sem olvadt le arcomról, csak változott, sejtelmessé vált. – Te beteg vagy. – komoly vád is lehetne ez a három szó, próbálom a hangsúly mögé rejteni, azt a perverz örömöt, amit belülről érzek, de arcomról teljesen más olvasható le. – Mindig is találékony voltál. – dőlök vissza, de előtte újra töltök magamnak, s persze neki is függetlenül attól, üres vagy sem. – És a másik negyven? S mikor döntöttél úgy, hogy sírrabló is leszel? Megvártad legalább, míg széthordják a férgek vagy túl mohó voltál, s magad főzted le húsát? – érdeklődök tovább. Magyarázatát ugyan így hallgatom, talán még sosem figyeltem így rá, mint az elmúlt percekben. – S mégis honnan szerezted ezeket az infókat? – billentem leheletnyit oldalra a fejem? – kérdezek közbe. Ahol ilyen titkokat rejtegetnek, ott akadhat más is. – Mi hiányzik még Markan, hogy tökéleteset alkoss? – dőlök kissé előre. Nem vagyok a magam ellensége, támogatom, ha szüksége van rá, bár valami azt súgja erre nincs szüksége. Bőszen bólogatok, logikus, amit mond, van épen elég bajunk, s gyengénk, nem kell még egy. – S mégis mi lenne az a valami? Talán adjam én is oda az egyik lengőbordám? – nevetek fel, az ötletre. Persze, csak viccnek szánom, s remélem ő is annak veszi, s nem valami elvetemült ötletére, adok ezzel zöld jelzést. – A tiedbe mégis milyen pluszt adtál? – követem tekintetemmel, amint az ablakhoz sétál. Amint az órájára pillant, eszembe jut, hogy okkal tértünk be ide, s nem csak azért, hogy elvodkázgassunk, mint a jó testvérek. – Várunk valakit? – kérdezem, ami elég nyilvánvaló, nem is ez az igazi kérdés. Inkább az: Kit?  

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 25, 2018 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Szavain halványan elmosolyodom, amint kifejtősebb magyarázatot ad kérdéseimre. Arra kér szenteljek az ügynek kicsivel több időt és figyelmet. Ám legyen. Már a londoni családi egybegyűlésen is felmerült az összefogás gondolata. A közösködés mindig is nehezen ment, így amikor szóba hozza anyánk ellen elkövetett gaztettünket, csak felsóhajtok.
Máig nem értem, azt hogy hoztuk össze. - jegyzem meg, miközben átnyúlok ismét a pult felett, ezúttal a vodkásüvegért, hogy magamhoz véve újratöltsem Caly és a saját poharamat is. Látszólag Caly nem akar egyedül dönteni, megadná a lehetőségét, hogy mind beleszóljunk a dolgok menetébe. Dicséretes, hogy nem követi egyes testvéreink stratégiáját a meggyőzésemre, az úgyis csak leperegne rólam. De egyelőre nem akarok élni ezzel a szokatlan nagylelkűséggel sem.
Maradjunk annyiban, ha lesz hozzáfűznivalóm a tervedhez, majd szólok. - öntök vodkát a poharába, majd a sajátomba, az üveget pedig az asztal közepére állítom elérhető távolságban. Korábban megkérdezte tőlem, volt-e más a családból, aki megkeresett volna ez ügyben. De ezidáig ilyen szerencsétlenség nem ért.  Viszont érdekelt, hogy ő milyen eredményeket ért el ezidáig?
Na és mondd csak Caly, hányan támogatják az elképzeléseidet sziszegő testvéreink közül? - érdeklődöm.Feltárom közben előtte a bőrönd titkát, az Andariel lábcsontjaiból kovácsolt kardjaimat. Ő az első, aki újra láthatja élőben anyánk maradványainak kicsit átértelmezett formáját.
60%-ban anyánkból. -  válaszolom röviden. De már a táska felnyitásakor, a belülről áradó mágiából érezhette a családi kötődést. Ezzel egyúttal el is árulom magam, miszerint jóanyánk már rég nem fekszik abba a gödörbe, ahová annak idején elkapartuk. Igen, voltam olyan elvetemült, és képes voltam őt kiásni onnét a céljaim érdekében. De felfogható ez egyfajta második lehetőségként is. Andariel kapott tőlem még egy esélyt, hogy holtában valami jót is tegyen a kölykeivel. Caly érdeklődve kérdez rá arra is, miért hiszem, hogy egy saját fegyver felvehetné a versenyt az angyalpengékkel.
Ha anyánk szívéből annak idején erőt merítettünk, talán a csontjai is a hasznunkra lehetnek. - magyarázom, majd belekortyolok az italomba. Ezen gondolat mentén döntöttem úgy, hogy előásom anyánk tetemét, lecsapom a lábszárait, és pengéket kovácsolok belőle. A helyzetünket tekintve mindig is jó alapanyagnak tartottam a csontokat, jobban mondva a mágikus lények csontjait. Könnyű megmunkálhatósága miatt is jó választás.
Már teszteltem. Funkciójában ugyanolyan hatékony és strapabíró - nem gyengébb, nem erősebb - akár az angyalok pengéi, de nincs benne vas... - így minket tovább nem gyengít. Sok időt töltöttem azzal, hogy utánajárjak az angyalpengék készítésének, számos legenda lengi körül, nagy a homály, mégis van pár érdekes nyom, amit érdemesnek tartottam közelebbről megvizsgálni. Azt beszélik, hogy a korai időkben az angyalpengébe vésték a "gazda" nevét, hogy a fegyver így erősítse mesterét. Én ugyan nem terveztem belekarcolni a neveinket, egészen más módon akartam elérni ugyanezt a kötődést. Valami személyeset akartam hozzáadni.
De mint mondtam, még nem tökéletes. Az a cél, hogy csak a mi kezünkben legyen hatékony és ne működjön ellenünk. Láthatod, az angyalok, hogy jártak a pengéikkel. - vonom meg a vállaimat. A kezünkben mágikus fegyver, de más kezében egyszerű, hétköznapi eszköz.  
Ha netán olyan balszerencse érne, hogy elvesztenék, más ne használja ellenünk. - teszem még hozzá. A terveim már megvoltak erre a problémára. Calyt érdekli, hogy az ő sai tőreit miből tervezem elkészíteni.
Részben. - felelem a kérdésre, majd visszahajtom a bőrönd fedelét, mielőtt bárki megérzi a belőle áradó különleges mágiát.
Az alap megvan, de kell még valami egyedi, ami különlegessé teszi a számodra. - mondom, miközben felállok a székről és lassan az ablakhoz sétálok, hogy előtte megállva, az utcára kinézhessek a mocskos, pókhálóval szőtt üvegen keresztül. Az órámra pillantok, lassan itt az idő.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 9:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Aprót bólintok, nem mintha bármit is számítana, hisz folytatja nem várva rá reakciót. Érzelmektől mentes arcát figyelem, ahogy monoton szintén ilyen hangja kúszik a fülembe. Nem merek már messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy talán sikerült elérnem, hogy valóban őszintén valljon elképzeléseiről. Kiszámíthatatlan úgy ahogyan a többiek, egyikünk sem kiköpött mása a másiknak. Vannak közös vonásaink és vannak melyekben teljesen eltérünk egymástól. Talán így nyolcunkat összegyúrva kapnánk meg újra anyánkat. Mindent félbe hagyva tűnődöm el kérdésén. Vajon miért? – Mert ez nem csak rólam szól. – adok neki egy rövid választ, mely számomra mindent megmagyaráz. Következő mondatait hallva azonban talán mégis szorul némi kiegészítésre. – Van, de az nem azt jelenti, hogy tökéletes. Épp úgy adhat hozzá bárki, ahogyan elvehet. Te magad említetted, hogy nem akarsz eszköz lenni senki kezében, miért lenne ez másképpen családon belül? – vonom fel kérdőn a szemöldököm. – Összetévesztesz azokkal a testvéreinkkel, akik kész tények elé állítanak bennünket, megadva annak a látszatát, hogy van beleszólásod. Közben pedig tudjuk, mi lesz annak a vége, ha nemet mondasz. – komótosan forgatom az asztalon az üres poharat, nézve a tompán csillanó napfényét koszos oldalán. – Azt hiszem nem értesz. – rázom meg enyhén a fejem, fürtjeim lazán himbálóznak arcom körül. – Nem akarok egyedül dönteni. Jelenleg ebben látom a megoldást, de nem állítom, hogy neked vagy bármelyikteknek ne lehetne jobb ötlete. nem azt kérem, hogy hagyd abba, amibe belekezdtél. Csakhogy szentelj egy kicsit több figyelmet ennek is. – nézek fel rá. – Sok mindenben különbözünk, de az önzőség mindenkinkben ott van. Hogy is mondják? Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Az önös érdek, mindig előrébb való volt s lesz a mi családunkba. De ha egyszer sikerült egyetértésben az elmúlásba taszítani anyánkat, miért ne sikerülne ez Amara ellen is? Hajdanán se ment volna, ha anyánk elpusztítását egyedül akarta volna megvalósítani bárki is közülünk. Üres. – billentem felé poharam. Jó házi gazdához méltóan gondoskodnia kellene arról, hogy a vendég pohara mindig töltve legyen. Korábbi indulatom elpárologni látszik, be kellett látnom, ha felizgatom magam, azzal csak az ő malmára hajtom a vizet. Nem beszélve arról, hogy más üzlet is a kilátásba van, melyhez viszont nem cselekedhetek meggondolatlanul. Valószínűleg más módon is hozzájuthatnék, az áhított fegyverekhez, mégis, ha csak egy hangyányit is, de jobban bízok testvérem évezredes szakértelmében, még ha az meg is kopott az idők folyamán. Érdeklődve fordulok felé, amint némi magyarázatba kezd. Sose voltam túlzottan híve a fegyvereknek, s ennek hátrányát sokszor tapasztaltam a saját bőrömön.- Ha nem testvéreim sértették bőröm egy – egy gyakorlás alkalmával, akkor anyánk mutatta meg, hogy mi jár annak, aki nem felel meg az elvárásainak.  – Mégis a mögötte lakozó tudás, mindig is érdekelt. Ezért is tekintek most fivéremre úgy, ahogyan egy diák a mesterére. Valahol megértem szándékát, a legjobbat kihozni ebből a szerencsétlen helyzetből, s teljesen egyetértek vele. Ezért lassan bólintok szavaira. Mégis mennyivel tökéletesebb lenne, ha meg lenne az, ami régen volt. A táska fedele felpattan. Először csak messziről figyelem az elém táruló fegyvereket. Csak pár pillanat után emelem le lábaimat a székről, s hajolok feléjük a székről. – Miből vannak? – sandítok fel szőke tincseim alól Markanra, bár sejtem a választ, hisz a zár felkattanásával rögtön megcsap az ismerős mágia, hisz testvéreim és magam is ebből formálódtunk. Hacsak nem volt egy kilencedik testvérünk is… Lassan futtatom végig ujjaim a csont fehér pengéken, félve, mintha mindjárt életre kelne. – Miből gondolod, hogy ezzel jobb létre szenderülhet egy szárnyas vagy akár egy pokolbeli? – pillantok ismét fel rá, majd vissza a kardokra. Sose hittem volna, hogy újra látom anyánkat, mégis jó érzéssel tölt el, hogy így ilyen formában. – És mégis miből? Ugyan ebből? – csapódok vissza akár az íj idege ülőhelyzetbe, mutatva rá az előttem heverő anyánkra.

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 12:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Caly idegein táncolok, látom abból, ahogy ráncolja a homlokát és ahogy, lassan ereszti ki magából a levegőt. Mintha egy relaxációs gyakorlatot végezne, önmaga nyugtatására. Nem értem a feszültség okát...
Őszintén? Míg szóba nem hoztad, nem igazán gondolkodtam ezen. - vallom meg, ha már erre kért. Már elmondtam neki, hogy nekem nem az erőnk visszaszerzése az elsődleges, így értelemszerűen ezzel kapcsolatos elképzeléseim sem nagyon voltak, még a helyzetünk teljes tudatában sem. Ha haditervet vár tőlem, akkor csalódnia kell. Amarával nem voltak terveim. Legalábbis eddig. Hogy a saját dolgaimmal foglalkozzak elsődlegesen a közös gondjaink helyett? Ez a válasz számára nem az elfogadható kategória. Hazudhattam vagy tehettem volna úgy, mint akinek fontos ez az egész, de minek? Jó indulattal is csak a második helyet tudta elfoglalni nálam ez az ügy, és ezt eszem ágában sem volt titkolni. Nevezhet nem törődőmnek, talán valahol igaza is van. Lehet, hogy túl könnyedén veszem. Míg én türelmesen kivárnék, addig ő inkább elébe menne a dolgoknak. Hiába, másképp gondolkodunk. De legyek bármennyire is önző, ha kell megemelem a seggem a családért. Erre a szavamat adtam.
De mondd csak, mit számít, hogy mit gondolok, ha megígértem, hogy segítek neked? - kérdezek vissza kíváncsian. Elérte, amit akart, megkapta a támogatásomat.
Neked van már terved. Talán kövessük azt. - vonok vállat ismét, miközben a poharam oldalát piszkálgatom.
Ha nem jön be, majd jöhet az ötletbörze... - teszem hozzá. Feltéve, ha nem vérzünk el az első próbálkozásnál.
Vagy nem tartod elég jónak a terved? - pillantok rá kérdően. Kérdésére, hogy keresett-e más a családból, csak a fejemet ingatom, és gondolatban hozzáteszem, nem és remélem nem is fognak. Bár erre nem kötnék fogadást. Caly szerint, csak óvatoskodom és nem csinálok semmit. Mondvacsinált feladatokba menekülök.
Ha ezt akarod hinni... - hagyom rá, hagyj képzelegjen amit akar.
Ahogy a táskát magunk közé dobom, az évtizedes leülepedett por a levegőbe száll. Kicsit kaparni kezdi a torkomat, ezért belekortyolok az italomba. Ha tudom, hogy így felkavarom, óvatosabban teszem le. Megvárom, míg lassan eloszlik körülöttünk a porfelhő. Ahhoz, hogy valami erőset, tartósat és megbízhatót készítsek a számára, ami még felér az angyalpengék hatékonyságához is, különleges alapanyagra van szükség. Mikor ezt megemlítem testvérem összevont szemöldökkel, gyanakvóan néz rám, mire halványan elmosolyodom, ami azt sejteti, "igen Caly, vannak itt még más megoldások is". Nem tudom honnan jött, de már kölyökkorom óta érdekelt a barkácsolás. Mindig is feszegettem a képességeink határait, de a kísérletezőkedv nem egyedi a családunkban. Tisztában voltam a pengék képességeivel, meg kell hagyni mesteri ötvözetek. Ahogy Caly is mondta még az égiek és pokolfajzatok sem védtelenek ellene. Mégsem tartottam egy leviatán számára őket elég jónak. Két lehetőségem volt, és abból egy alternatív fegyver készítése volt a könnyebbik, járható út. Bár a másik opciót sem vetettem el, de vannak dolgok, amihez idő kell.
Az angyalpengék többsége acélból készül, ami valamilyen elemmel ötvözött vas. - és itt a vas volt a lényeg. Felesleges lett volna emlékeztetnem arra, miért is probléma ez számunkra. Nem öröm, de egyelőre megvoltak még a gyengeségeink. Köztük a vas is.
Ezért olyan fegyverre van szükség, ami nem gyengít el minket a legkisebb mértékben sem, főleg a jelenlegi helyzetünkben... - magyarázom neki. Egy fegyvernek a gazdáját kell szolgálnia és nem az ellenfelét. Hiába erős és hatékony az angyali penge, ha a felhasznált anyaga negatívan hathat ránk. Talán elenyésző az a mennyiség, amit a készítéséhez használtak, talán nem. Mestere válogatja. Fogtam már pengét, ami bűzlött a vastól és úgy éreztem a fegyvert tartva, elhagy minden erőm. De olyat is, amitől nem volt semmi bajom.
Hogy mit akarok? - térek vissza korábbi kérdésére. - Tökéletes fegyvereket akarok készíteni, ennyi az egész...- és ez a jelenlegi legyengült képességeim mellett is tökéletesen kivitelezhető. Ezért nem kavar fel a tény, hogy a ládába menet félúton valahol elvesztettük az erőnk. De ez nem azt jelenti, hogy nem tartom bosszantó kellemetlenségnek a hiányát és ne akarnám visszakapni. Kezemet a bőröndre teszem, és könnyedén oldom ki a zárját. Mintha soha nem is lett volna bezárva. A saját mágiámmal tárom fel a táska titkát. Lassan felemelem a fedelét. Belülről jóval nagyobb, mint az kívülről látszik. A belsejében két csontfehér 95 cm hosszú, 74 centi pengeélű kard nyugszik. Kézbe véve egyenként majdnem két kilót nyomnak. A csont színű hatás nem csak illúzió. A pengék alapja valódi csont, amit mágikus lényekből nyertem ki és, amit jó néhány más anyaggal vegyítve edzettem majdnem törhetetlenné. Ezek az ikerpengék konkrétan szülőanyánk lábszárcsontjaiból készültek. Andariel remek alapanyagnak bizonyult.
Még nem tökéletes, de már közel áll hozzá. - bár a hibát nagy eséllyel csak én látom benne. - A te tőreidet is valami hasonlóra tervezem.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 2:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Mély levegőt veszek, és olyan lassan fújom ki amennyire csak lehet. Szükségem van erre a kis időre, hogy ne nyomja le a torkán a kezében lévő üveget. A kezdeti reményem teljesen szertefoszlott, mégsem hagyom faképnél, pedig talán az lenne a legegyszerűbb. Többször ráncok gyűlnek a homlokomon, s simulnak ki, mire újra megtalálom, azt a hangot, melyet percekkel ezelőtt elvesztettem. – Marki, nem kell terelned a szót. Inkább valld be, hogy magad sem tudod, mit kezdj a helyzettel, s menekülsz valami mondva csinált feladatba.- nos próbálok valami értelmes magyarázatot keresni viselkedésére, és nem feltételezni róla, hogy engem akar teljesen hülyének nézni. – A kérdésemre még mindig nem feleltél. Miben látod a megoldást? – terelhetjük a szót napestig akár ismét eltölthetünk éveket egymás képét bámulva. Vannak és lesznek olyan kérdések, melyekre felelnie kell. Ha nem nekem, akkor másnak. – Keresett már meg valaki közülünk? – teszem fel az immár logikus kérdést. Lehet ez is az egyik oka, ami miatt nem ad egyenest választ. Ezzel el is engedem a fülem mellett a ládás megjegyzését, tudom, ha most felveszem a kesztyűt abból csak én jöhetek ki rosszul. Próbálok a lényegre koncentrálni. Amiből két dolog sülhet ki, az egyik, hogy hajlandó lesz, komolyabban állást foglalni és megosztani velem ezzel kapcsolatos gondolatait vagy elküld a Pokolba. Mindkettőre fel vagyok készülve. –Engem az elmúlástól való félelemmel gyanúsítottál, te mitől tartasz ennyire? Mert, ha óvatosságra inted magad, akkor van valami oka. – vonom fel kérdőn a szemöldököm. – Igazából mit veszthetünk? – semmit, hisz, ha csak ülünk a formás hátsónkon, s ha nem, akkor is mi lehet a legrosszabb? Megszűnünk létezni. De legalább nem csak vad álmokat kergetek, melynek semmi haszna, ha úgyis kifekszek, mint a gyalogbéka. – Annyira óvatoskodsz, hogy közben nem csinálsz semmit. – legyintek végül, kár is kardoskodni ezen, aki nem látja a nyilvánvalót, ami kiböki a szemét, és csak saját érdekeit tartja szem előtt, valóban megérett a kipusztulásra.   – Rendben Mark, te szerinted túlságosan előre gondolkodok, szerintem te pedig nem törődöm vagy. – vonom meg a vállam, ezen a ponton úgysem fogunk túl jutni. – De újra felteszem a kérdést, amelyre azóta nem válaszolsz, mióta elhanzott. – mutogatok immár hevesen a nyíllal a kezembe. – Te mit akarsz csinálni? Meddig akarsz várni vagy mire? – úgy látszik még nem sikerült megértenie, hogy ha talán egyenes válaszokat adna, akkor már rég elillantam volna, akár a köd. El tudom fogadni, ha nemet mondanak. Megértem, hogy vannak más dolgok melyek foglalkoztatják, nekem is vannak. Azt nem tudom elfogadni, ha valaki ezeket előtérbe helyezi. Az az érzésem, a sérelmek erősebbek, s nem látják a fától az erdőt. Nem Istenről van most szó, hanem valami egészen másról. Enyhén csak megrázom a fejem, látom már, hogy ez az egész beszélgetés hasztalan. A széket melyre korában lábaimat helyeztem, hintáztatni kezdem. – Köszönöm. – nézek előbb a pohárra, majd fel rá, megvárom, míg befejezi, s még egy kicsit tovább, hátha hosszabbra fogja most. Nem kell csalódnom.   – Nem kell, hogy ez változzon Markan. Sose leszünk az a család, mely az emberek szótárában szerepel. – teszem hozzá még a magamét. – Ne képzeld azt, hogy meg akarom azt változtatni, ami évezredek alatt működött. Nincs erről szó. – ingatom meg ismét a fejem. Bőven elég volt korokkal ezelőtt is, ha napfogyatkozásonként találkoztunk. – Nem akarok ezután sem összejöveteleket, családi vacsorákat, amúgy sem túl szerencsés. – játszadozok tovább az új játékommal. Közelről engedem bele az asztalba, majd kiszabadítva onnan, ismét lyukat ütök az asztallapján. Csak néha pillantok fel rá, elmerengve pár másodpercig. Gunyorosan elmosolyodom, még talán hümmögtek is mellé. – Értem. Legyen így Mark. – azt hiszem, míg szemellenzőt visel(nek), és valami hátsó szándékot keres mindenben, nem érdemes tovább az időmet pocsékolni. Nem kérek sokat, összefogást, egy olyan ügyben mely mindenkinek az érdekét szolgálná. Lehet igaza van és én látom túl sötéten a dolgot. De azt nézve hova juttatta az angyalokat és démonokat a várakozás a sértettség… megjelent a sötétség s még ők sem képesek vagy akarják felfogni a következményeit. De hogy a mi is ennyire kicsinyesek legyünk… ha eljön az idő, nem lesz hova menekülni. A hangos puffanással előttem földet érő táska felkavarja a padló évtizedes porát. Halkan köhögök fel, ahogy a szúrós porszemek a torkomra tapadnak. Összeszűkült tekintettel veszem szemügyre az előttem heverő bőröndöt, mely körül még mindig lassú körtáncot járnak a napfényben gyémántként csillanó porszemek.  Újra megvizsgálom, de mágia nem sugárzik belőle, s maga a táska sem bocsájt ki magából energiát. Ami számomra csak annyit jelent elfedő bűbájt mondtak rá. – Mestermű. Ah, hát mi más? – nézek rá, halvány mosollyal ajkam szegletében. Egyik lábam leemelve a székről böködöm meg a bőröndöt cipőm orrával, meglepődnék, ha ettől megmutatná a tartalmát. – Hadd lássam!– tekintek újra fivéremre, meg sem próbálom magam kinyitni, érzem, hogy kudarcot vallanék. – Engedd el, nincs köztünk, s ki tudja lesz e valaha. Nem ő a legfontosabb. – teszek egy kis visszatérőt. – Úgy van. – bólintok. – Különleges? Mi különlegesre gondoltál? Jelenleg nincs hatásosabb az az angyal pengénél. Sem az angyalok sem a démonok nem védettek vele szemben. Hacsak nem tudsz valami másról? – mondom ezt teljes könnyedséggel, nem hiszem hogy ez változott volna az évszázadok alatt. Vonom össze szemöldököm gyanakvón.            

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Csendben hallgatom testvérem őszinteségi rohamát, miközben rám bízza az italválasztást. Keresgélek a polcon, hátha akad valami bizalomgerjesztő ital. Lassan felpakolok mindent a pult tetejére. Közben hallom minden egyes kioktató szavát, mégsem vált ki belőlem különösebb érzelmeket. Mégis mit mondhatnék rá? Hagyom, hagyj adja ki magából, ami a szívét nyomja, talán utána megnyugszik. Tervével kapcsolatban adódnak kételyeim, s mikor felvetek egy-két kérdést, ő már zavarna vissza a dobozba, ami amúgy nyomtalanul eltűnt. Feltett szándéka, hogy visszaszerzi, lehetőleg még Amara és a többi ládavadász előtt. Nem tudom, mire kell neki. Feltételezem, komolyabb szándékai vannak, minthogy megtartsa, holmi nosztalgiából. A helyében én elpusztítanám azt a vackot.
-Miféle ládába Caly? Nem most mondtad, hogy elveszett? - jegyzem meg halvány mosollyal.
-Csak óvatos vagyok. Ennyi az egész. - vonok vállat gúnyos megjegyzéseire. Sorra teszi fel a kérdéseket, miközben ráérősen két nagyobb poharat törölgetek egy konyharonggyal. Mindig is hidegvérű voltam, talán túlságosan is, és ez a ládában töltött évek alatt sem változott. Talán soha nem is fog. Bármit is gondol rólam, sok minden vagyok, de gyáva nem. Ahogy a halál és a pusztulás gondolata sem igazán kavar fel, egész életemben kísértettem. Ennek ellenére nem vágyom rá. Még szerencse, hogy kijutott a halhatatlanságból, máskülönben már rég férgek rágnák a csontjaimat és annyi sem maradt volna belőlem, mint a sarokban kuporgó csapos barátunkból. Ha csak sejtené miket műveltem, míg ő a halaival játszadozott, nem csodálkozna rajtam.
-Kicsit mintha előre szaladtál volna...itt még azért nem tartunk. - reagálok hosszú, már-már drámai hangvételű gondolatmenetére. Bár nem lepődöm meg, maga mondta, hogy szeret elébe menni a dolgoknak és felkészülni minden esthetőségre. Ez is csak túlbuzgóságát igazolja. Míg ő kényelmesen letelepszik az egyik asztalhoz, felbontom az egyik üveget. A címke rég lekopott róla, de az áttetsző üvegben lévő vízszínű italból, és a papíron díszelgő VO kezdetű szövegből, azt sejtem, hogy vodka van benne. Előbb az egyik pohárba, majd a másikba töltök. Egy pillanatra ráemelem a tekintetem, amikor megjegyzi, hogy átérzi a helyzetemet, majd a fogságunkról szövegel. Nem tagadom, bosszantóak számomra a ládában töltött évszázadok, ha eljön az idő, majd le is verem az illetékesen, de most nem foglalkoztat a bosszú. Isten amúgyis eltűnt, és van fontosabb dolgom annál, minthogy azt keressem, a vén szarházi melyik lyukba bújt be. Szóval ezen egyelőre túlléptem.
-Valóban? - lépek el a pulttól. - Ezt kötve hiszem. - leteszem elé, az asztal szélére az egyik poharat, majd magam alá húzok egy széket és leülök hozzá. Fél pillanatig elgondolkodva nézem őt, miközben mérlegelem szavait, majd belekortyolok az italomba, a poharat pedig az asztal lapjára teszem.
-Mit is tudunk mi egymásról voltaképpen? - kérdezek vissza, ahelyett hogy válaszolnék a nekem szegezett kérdésekre. Amolyan költői jelleggel, ugyanis a választ mindketten jól tudjuk. A semminél épp csak valamivel többet. Jobbára csak sejtéseink vannak, mit csinál a másik. Azt mutatjuk, amit akarunk, hogy mások lássanak, és azt látjuk, amit látni akarunk. Családi vonás a titkolózás. Néha eltűnődöm képesek vagyunk megbízni bárkiben is önmagunkon kívül.  
-Többet hallottam a hangodat ebben a szűk fél órában, mint születésünk óta bármikor. - jegyzem meg hátradőlve a székben. Bár ez nem az ő hibája. Azt hiszem ennek okait sem kell nagyon kutatnunk. Ha nem volt muszáj, nem kerestem testvéreim társaságát. Az utolsó érdemleges dolog, amit velük közösen tettem, anyánk szívének kivájása volt. Az ilyen meghitt, különleges pillanatok csak összehozzák még a magunk fajta fura családokat is. Viszont most más idők járnak, rákényszerülünk, hogy egyezkedjünk egymással. Caly nehezen értett meg, de legalább a fejlődésben egyet értettünk.
-Ha azt hiszed a babérjaimon ülök, tévedsz. Attól, hogy nem kötöm az orrodra, meg vannak terveim. De mindent a maga idejében. Ami pedig a "múlt maradványait" illeti... - idézem szavait. -  talán pont abból készíteném el neked a fegyvered. Megmondtam, szükségem van a cuccaimra. - magyarázom, miközben hátrább dőlök a székkel és átnyúlok a pult felett a bőröndért, majd átemelve az üvegeken az asztalunk közepére hajítom, Caly lábai mellé.
-A mesterművem. - bökök rá a táskára. - Egy magamnak készített fegyver. Pontosabban az lesz, ha sikerül befejeznem. - oszlatom el a homályt a bőrönd tartalmáról. Jelenlegi állapotában jobban szolgálja a saját érdekeimet, mint a családét, de ha sikerül tökéletesítenem, azzal Andariel pereputtya is jól fog járni.
-Már rég kész lenne, ha a Vén szarzsák nem börtönöz be minket. - teszem hozzá. Hiába, hét évszázados kiesés, az hét évszázados kiesés.
-Szóval két sai kéne? Rendben Caly, elkészítem neked, de ahhoz valami különleges alapanyag kell. - bólintok rá végül, ne mondja, hogy ennyit sem teszek meg érte.


Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Nem tagadom, van bennem  némi elhivatottság, ami az erőnket illeti, másnak talán ez túlbuzgóság. Nos, ha előre akarjuk hajtani malmunk kerekét, először is vissza kell kapni, azt ami már nem a mienk. Enélkül, akár a partra vetett bálna csapkodhatunk és vergődhetünk, elsöpörnek minket, akár az őszi szél a falevelet. Hiába a család, nem érzem magam biztonságban, még akkor sem, ha ezt kifelé nem mutatom. S valóban szeretek felkészülni mindenre, a jövőre, még ha az, nem is foglal magába sok időt. Mert jelen állás szerint úgy tűnik, nem sok adatik meg nekünk belőle, de lehet csak én látom túl pesszimistán a dolgot. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy nem látják. Mindenki – kivéve talán Markant és Rubent- azon siránkozik, hogy Amara bekebelezi a Földet, és mégis a saját kis problémáikkal vannak elfoglalva. Nem állítom, hogy nekem nincsenek meg a magam kis tervei, ahogyan azt sem, hogy nem jártam utána néhány dolognak, de bármilyen lépés felesleges addig míg meg nem tudjuk, egyáltalán van e esélyünk régi önmagunk visszanyeréséhez. Amara elpusztításához is megvannak az eszközök, s ezeket idővel fel is fogom tárni, mihelyst tudni fogom ki az, akire számíthatok. Fogalmam sincs, mit cipel abban a táskában, s azt sem mik a tervei vele, de addig számomra hasztalan lesz, míg nem köti az orromra, és látatja be velem, hogy az mindenki érdekét szolgálja. Ha én félre tudom tenni önös érdekeimet, addig ezt elvárom mindenkitől, függetlenül születési sorrendtől. Úgy tűnik a szájtépés mégsem annyira hiábavaló, mint azt elsőre gondoltam, belátja, hogy szükségünk van arra, amit elvettek tőlünk. Ezért már képzeletben kap egy piros pontot. Visszavágására nem tudok nem elmosolyodni. Valóban tennék arról, hogy eszébe juttassam. – Neked sosincs mit mondanod. – jelentem ki, szinte már durcásan. Olyan, mint a kőszikla, melyet akárhogy puffölőd csak apró kavics darabok peregnek le róla. – Mégis most elmondhatnád, miért is olyan fontos az a táska? – pillantok le a kezében lévő bőröndre, majd rá. Próbálkozni még csak szabad, bár gyanítom, hogy az is marad, és érdemleges választ nem fogok kapni, sőt semmilyent, inkább elengedi a füle mellett, ahogyan szokása.  Nézem ahogyan felkel, s mint aki otthon érzi magát – nem mint aki, otthon érzi magát- házi gazdát játszik. Felvonom szemöldököm, a higgadtsága már szinte fáj. – Tölts valamit. – legyintek. Hátat fordítva neki járom körbe a helyet. Több éves por rakódott le a padozaton, ahogyan az asztalokon, lőrésszerű ablakit beszőtték a pókok, a fény is alig szökik  be rajta. Közeli asztalra helyezem alkalmi fegyverem, s egy dartsnyílért hajolok le, melynek összetapadt szálait kezdem el kiegyenesíteni. Kérdésére visszafordulok felé. Próbálok indulataimon úrrá lenni, magam is belátom, hogy már annyira akarom ezt a dolgot, hogy gondolataim kezdenek összekuszálódni. – Nem állítottam, hogy ő fogja visszaadni az erőnket, de tudhat megoldást rá. – javítom ki. – Utána? Te mit akarsz Markan? – kérdezek vissza. Valami elképzelése neki is kell hogy legyen, hisz a helyzetünkkel a világ helyzetével tisztában van. – Egyelőre én két megoldást látok. – dobom le magam most én egy székre, míg a lábaimat felpakolom egy másikra. – Vagy segítünk Amarának romlásba dönteni a világot, - nem mintha nem menne ez neki nélkülünk is- addig míg Isten elő nem keveredik, vagy az erőnk megszerzése után segítünk azoknak, akik ellene küzdenek. – ujjaimmal továbbra is a vörös tollakkal játszok, s úgy nézek fel rá. – Nos, ezeket az opciókat magam is átgondoltam. De jelenleg a láda eltűnt. Célom megtalálni még Amara előtt, s Isten nem úgy tűnik, hogy a közel jövőben vissza akarna térni. Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem kell megalkuvónak lenni. Ezért kell tudnunk mégis mit akar tőlünk a Szipirtyó, s addig elhitetni vele, hogy az ő oldalán állunk, míg az erőviszonyok nem rendeződnek. Ha a gerincünk is beletörik, akkor is én ezt látom megoldásnak. Hacsak nem rukkolsz elő egy jobb tervvel, ami még kivitelezhető is. Azt az őrült libát a bosszú hajtja, s ha szerencsénk van elég elvakult ahhoz, hogy ne figyeljen minden apró részletre. – vannak dolgok ezek szerint, amit még Markan nem tud, s gyanítom azért mert nem érdekli. – Nem tudom, hogy elég erősek lennénk, de ha meg se próbáljuk akkor inkább búj vissza ládába. Mikor lettél ennyire beszari drága fivérem? – teszem fel neki a nagy kérdést. Mert eddig az az érzésem, hogy inkább ő tart attól, hogy kitörik a nyaka. – Én nem csak egy helyben toporgok, próbálok tenni az ellen, hogy ne kelljen lakberendezési tanácsokat vennem, miként tegyem lakhatóvá a ládát és az ellen is, hogy legyen hol újra hasznosítanom magam. Úgy látom te csak az erőm hajkurászását látod ebben. Nem vagyok ennyire kicsinyes. De mondd meg nekem, mit kezdesz a múlt maradványai felkutatásával, ha nem lesz hol hasznát vegyed? Ha elpusztul minden körülöttünk, te is el fogsz, úgy ahogyan az a szerencsétlen ott a sarokban. – mutatok a nyíllal a tátott szájú hallgatóságunkra. – Vagy élsz a mának, amíg lehet? Ez a terved? – tárom szét a karom. Ez is lehet egy megoldás, de akkor valóban rossz helyen kopogtatok és egy testvéremet ki kell húznom a listáról, még akkor is ha biztosított arról, hogy mellettem áll. – Nézz körül, az angyalok széthúznak, a démonok széthúznak, ezért tartanak ott ahol. Tetszik vagy sem, számunkra csak az összefogás maradt. Hidd el átérzem a helyzeted, én is ott voltam abban a kriptában élve eltemetve, én is hallgattam a siránkozásotokat. Én is gyűlölöm a helyzetet, s a világ másik végére költöznék, de átlépek a múlt sérelmein, azért, hogy ezt minél hamarabb megtehessem, s csak akkor lássalak benneteket, ha nagyon muszáj. – jelen esetben a tények feltárása az amelybe kapaszkodhatok. Meglepne, ha őt meglepné az őszinteségem, ami a családi iszonyt, bocsánat viszonyt illeti. Gondolom, ő sem vélekedik másképpen, hisz nem ölelt magához, amikor meglátott. – A fejlődésben igazad van, de szerintem eleget kopott a tudásunk, hogy előbb azt poroljuk le. – bólintok, miközben ha kitöltötte, amit kitöltött és hajlandó is lesz odahozni, úgy felhajtom, legyen az bármi. – Én csak korrekt ajánlatokat teszek. – húzom el a számat. Ha szerencsénk van és nem pusztulunk ki mind, elég sok ideje lesz kigondolni és behajtani a tartozásom. – Valami könnyűre, valami egykezesre, de rögtön abból kettőre. – írom újra nagy vonalakban körbe. – Mondjuk két sai. – nevezem nevén azt a vékony, fém pálcát, a két ívelt tüskével. Ez az elképzelésem. Kecses és nem túl durva fegyver, könnyen rejthető. Mondandóm végére, eldobom a kezembe lévő nyilat, egyenesen a lusta fogadós fejébe, melynek épp elég ahhoz, hogy oldal irányba ketté repedjen. – Menni fog? – nézek vissza rá.

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 18, 2018 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Calyspot hallgatva kezd olyan benyomásom lenni, mintha a lány kissé megszállott lenne, már ami az erőnk visszaszerzését illeti. Senki másnál nem láttam ilyen erős küldetéstudatot. Számára az első és egyetlen cél, visszakapni, amit elvettek tőlünk. Ez minden mást felülír. Mindeközben nem feledkezik meg kihangsúlyozni, hogy ez mindannyiunk érdeke utalva, hogy egyben kötelessége is. Többek között az enyém is. Nem vitatom, van benne igazság. Úgy sejtem tud valamit, de ő tagad. Elképzelésekre hivatkozik, túlzó aggodalma csupán felkészülési vágyának tudható be. Legyen így.
-Valóban, könnyebb lenne... - helyeslek szavaira. Megértem az okfejtését. Van benne logika. Szemem sarkából rápillantok és elgondolkodom egy pillanatig, hogy ezen kívül van-e más, ami előre hajtja? Saját célok, vagy valami. Vagy kimerül ebben, az erőnk hajkurászásában. Ha van is, úgy látszik könnyedén félre tudja söpörni a "családi érdekek" javára. Caly szerint illúziókat kergetek, bár halvány fogalma sincs, mivel ütöm el a szabadidőmet. Bármit is tud vagy hisz, nagy eséllyel téved. Ravasz nőnek tartom, ennek ellenére meglepne, ha bármiféle sejtése lenne arról, mire játszom valójában. Amikor megjegyzem, hogy sokat vár el, mintha kissé felcsattanna, majd kioktató hangvételű monológba kezd. Szavait megmosolygom.
-Elfelejteni? Nem szokásom. Ha még történne is ilyen, te úgyis emlékeztetnél rá, nem igaz? - kérdezek vissza, bár a válasz nyilvánvaló. Felemlegeti a londoni családi találkánkat is. A szememre rója, amiért folyton a háttérben maradok. Magam is tudom, hogy nem lesz mindig így, de kihasználom míg lehet, hogy mindenki Kisa, Seth és az élesebb nyelvű testvérek szájharcára figyel. Mit tagadjam? Kényelmes nekem ez a helyzet.
-Angliában nem volt mit mondanom. - reagálok ennyit a megjegyzésére. Ha majd lesz valami, ami a családra is tartozik, akkor majd megosztom az információimat. Egyébként is voltak ott elegen, akik szerették beszéddel fárasztani a szájukat. A családi vérszíváshoz pedig, meg nem volt hangulatom.
-Szükségtelen átgondolnom. Megmondtam. Segítek neked. - jelentem ki határozottan, közben felkelek a kényelmesnek aligha mondható székből és a pult mögé sétálok. Mindent vastagon belep a por és a pókháló. Természetesen én is vissza akarom kapni az erőmet, de nem minden áron. Minden bizonytalan félnyomért továbbra sem áll szándékomban félbehagyni a saját dolgaimat.
-Mindezt persze ésszerű keretek között. - teszem hozzá, majd tekintetem a pult és a fal közötti sarokra téved. Egy csontváz hever ott, tőlem pár lépésnyire. Foszlásnak indult koszos öltözéke arra utal, hogy ő itt a csapos, de hosszú ideje nem adott ki egy italt sem. Arra nem számolhatunk, hogy felkel a sarokból, és kever nekünk valamit, ezért veszem a bátorságot és kiszolgálom magam.
-Iszol valamit? Lássuk, mi van itt. - sorra veszem, miből lehet választani. Eközben korábbi kérdésén tűnődöm, amire nem adtam választ. Más tervek? Éppenséggel vannak, de még nem tudom, meg akarom-e osztani vele, vagy bárki mással. Nehezen adom ki a titkaimat, főleg ha évezredes titkokról van szó.
-Rendben Caly. Tegyük fel, hogy sikerül a terved, megtaláljuk a nőt, visszaszerezzük tőle az erőnket, és utána? - dobom fel a kérdést, és közben ráakadok valami különös színű piára. Magamhoz veszem, hogy elolvassam a megkopott címkére vésett feliratot.
-Ugyanott fogunk tartani, mint a ládába zárásunk előtt. - jelentem ki tényszerűen. Erőteljesen, halhatatlanként, a világ meghódítására készen. Mindannyian ott folytatjuk majd, ahol abbahagytuk, vagy az új világban találunk valami új életcélt.
-De mit teszünk akkor, ha a Vén szaros előbújik a lyukból, és úgy dönt befizet minket még egy körre? - kérdezem tőle érdeklődve, és közben elkezdem felpakolni a pultra a polcon talált üvegeket.
- Ha egyszer megtette, újra megteheti. Vagy a Sötét nagyasszony gondolja úgy, jobb nekünk egy láda mélyén. - dobom fel a másik opciót. Nem hittem abban, hogy ha szövetkeznénk is vele, később csak úgy hagyna elsétálni. Ha erőnk segítené a terveit, akár gátolhatná is. A belénk vetett előnye, könnyen fordulhat át hátránnyá. Egyikben sem bízhatunk, se Istenben, se Amarában. Persze Caly most biztos jönne az idilli dolgokkal, mint a családi összefogás a közös cél, a túlélés érdekében. De mi van ha ez nem elég?
-Ha össze is fognánk, ami felérne egy csodával, ki tudja elég erősek lennénk-e, hogy megszabaduljunk tőlük? - teszem fel a következő kérdést, hangomban erős kétellyel.
-Ha csak az erőnket nyerjük vissza az kevés lesz, fejlődnünk is kell. - adok végül választ a kérdésére, mi fontosabb számomra hatalmunk visszaszerzésénél. A fejlődés. Valami plusz, ami az előnyünkre válik majd és segít túlélni. De nem fejtem ki, hogy képzelem, és mire is gondolok pontosan, viszont a tervem már réges-rég megvan. Sziszegő testvérem szerette volna, ha kovácsolnék neki valamit. Persze tudta, hogy ez nem ingyen lenne. Szívességet ajánlott szívességért.
-Ez elég korrektnek hangzik. - jegyzem meg, bár ötletem sincs miben lehetne Caly hasznomra, amivel beválthatná a tartozását.
-HA úgy döntök, hogy készítek neked valamit. - mondom erős feltételes módban, még nem döntöttem el, hogy megegyezem-e vele. - Mi lenne az elképzelés? Azon kívül hogy ne egy "bazi nagy másfélkezes" legyen?


Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Tisztában vagyok vele, hogy testvérem nem céltalanul bolyong a számunkra új világban, s nem is a guberálás titkos örömei miatt koptatja itt cipője talpát. Erre szükségtelen volt felhívni a figyelmem, bár szerintem ezzel ő teljesen tisztában van, csak a büszkesége nem engedte, hogy szó nélkül hagyja. S nekem pont ez volt a szándékom, megpiszkálni azt. – Jelenleg pedig úgy tűnik, lennének ennél fontosabb dolgok is. – csak ismételni tudom önmagam. Értem én, hogy vannak önös érdekek, amik hajtanak minket, de egyelőre, ha tetszik, ha nem ezeket félre kellene tenni. Mert előbb-utóbb arra fogunk eszmélni, hogy nem lesz hol, saját érdekeinket képviselni. Mert szép lassan eltűnik minden. De mások az értékrendek, ezt be kell látnom. S talán a későbbiekben Markan is rájön, hogy az árnyak közt való bujkálást, másra kellett volna használni. – Pedig azokat kergetsz, legyen bármi az, amit fontosabbnak ítélsz meg. Mondhatod, hogy elcsépeltnek s unalmasnak tűnik, de ha az erőnk birtokában lennénk vagy csak egy hangyányival lenne több, mint most, sokkal könnyebben boldogulnál te is. – próbálok számára érveket felhozni, hogy tegye félre mindazt, ami a saját érdekeit szolgálja, s helyezze előtérbe, azt, ami mindannyiunk sorsának kerekét hajtja. – Nem tudok semmit, csak sejtéseim, elképzeléseim vannak. Feltételezések, mely mögött lehet nincs semmi csak az én rögeszmém. De szeretek felkészülni mindenre, s ezt tenném úgy, hogy ti is biztonságban vagytok. – szentimentalizmus, hányingerkeltő még akkor is, ha jelenleg saját magam gyakorlom. De hogy ne legyen annyira gyomorforgató a tudat, tudom, hogy mögötte inkább van a saját biztonságom, mint sem az övék. A helyzet az, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint egyedül, ez nem változott. Ha századokkal ezelőtt lett volna bennünk annyi, hogy összefogjunk, minden másképpen alakulhatott volna.- Nem tudom mennyire vagy tisztában a jelenlegi helyzettel, a természetfelettiek egymáshoz viszonyulásával. Széthúzás van köztük, s ez teszi őket gyengévé. Ne essünk ugyan ebbe a hibába. – továbbra is követem, egy tapodtat sem mozdulok el mellőle. Az sarkon befordulva se kap el a félsz.- Sokat? Elfelejtesz valamit, ez nem csak az én érdekem. Ugyanúgy a tied is. Vagy akad talán ezzel kapcsolatban más terved? Ha így van oszd meg, s fontolóra veszem. De abban is biztos vagyok, hogy lesz olyan, aki fel fog keresni közülünk. Nem maradhatsz, mindig a háttérben, akár mennyire is szeretnél, s állhatsz némán, mint Angliában. Majd tartod a markod, úgy hogy egy fűszálat nem tettél keresztbe az ügyért. – mondom ezt én. Nézek rá amolyan „ugye, ezt tudod?” arckifejezéssel. Nem mintha ez olyan dolog lenne, amit Isten névre szólóan palackozott volna be, s ásatott el egy lakatlan szigeten. Sajnos. Ez akkor is jár mindenkinek, ha közben a kisujját se mozdította érte. Mondjuk, abban biztos vagyok, hogy az, amelyikük csak az élvezője lesz, a családi kupaktanácson a nyugalomnak búcsút inthet. S erről jó magam is gondoskodni fogok. – Legyen. De gondold át, azt, amit az imént mondtam. – bólintok és utalok az előző monológomra, miszerint nem biztos, hogy kifizetődő a haszonélvezetre játszani.  Arra meg már ki se térek, hogy mi lesz annak a következménye, ha esetleg megszegi a szavát. Úgy hiszem, tudja azt maga is nagyon jól. A ház állapotán nem csodálkozom el, hisz a környéken mindenhol hasonló a helyzet. Egyedül azok a negyedek indultak virágzásnak, ahol az arisztokraták húzták meg magukat. – Csak nem te voltál a névadó? – jegyzem meg gunyorosan a cégérre pillantva. Tudom, hogy szívesebben szeretné, ha a Bermuda háromszögben lennék, de nincs szerencséje, még nem adott választ. Kedvesen engedem magam elé, nem mintha lenne választásom, a családom nem az udvariasságáról híres. Ez valahogy kimaradt a repertoárból. Nos nekem annyira nincs kedvem ücsörögni, ehelyett inkább körbe járom a helyet, már amennyire a lehetőségeim engedik. Lépteim nyomán magasba szökken a por, hogy aztán ismét csendesen pihenjen meg a padlón. – Van itt egyáltalán valaki? – fordulok felé karba font kézzel. –Akkor ez egy remek alkalom arra, hogy újra neki láss. – mondom könnyedén. – Ha csak ez akadálya, akkor tőlem aztán nem fogja egyik sem megtudni. – vonom meg a vállam. Nem mintha igazából meghatna a dolog, ez már lehetne az ő problémája is, de kompromisszumra hajlamos vagyok. - Egy némelyik túl büszke, hogy ilyet tegyen, másoknak meg a fejükbe meg se fordul. – gondolok itt Kisára, megoldotta maga, s szerintem ezután se lesz másképpen. Rubennek, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyen csak eszébe is jusson. Neki a fejében kellene a fogaskerekeket kijavítani. A lányok? Inkább hagyjuk. Talán a kisöcsénk Athan, s a nagy testvér Seth, az egyik az ártatlansága miatt, az utóbbi a józan eszének köszönhetően. – Talán mert a testvéred vagyok? – tárom szét a karomat, mintha ez olyan természetes lenne. Valahol biztos, létezik az a família, ahol az, de ez nem a leviatánék pereputtya. – Szívességet, szívességért, mert gondolom ez egy elég gyenge érv.

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Pént. Aug. 10, 2018 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Amikor a szemétben durkálást említi, halványan elmosolyodom.  
Összekeversz azokkal...- bökök a fejemmel az utcalakó söpredék felé, akik jóformán ki sem látszanak a mocsokból. Kézzel lábbal motoznak a piszokban valami értékes után.
Ha nem tűnt volna fel, nem céltalanul botorkálok itt. - jegyzem meg. Pontosan tudtam, hova tartok és odaérve, miket találok. Már ha a világvége nem húzta keresztül a terveimet. Az első állomás nem okozott csalódást, így bízhattam benne, hogy a többi helyen is megtalálom, amit keresek. Ez persze közel sem biztos, hogy a családom érdekét szolgálja. De nem szólhat minden a családról, nem igaz?
Nincsenek illúzióm, Caly. Tudom, hogy semmi sem tart örökké. - válaszolom, de míg lehet kihasználom, hogy nem figyel ránk a világ. Tartson ez holnapig, a jövőhétig, vagy a következő évszázadig. Mellőzöm a mágiát, amennyire csak lehet. Minek keltsek feltűnést? Csak annyira használom, hogy leviatán vonásaimat elrejtsem a kíváncsi szemek elől. Álnevek mögé rejtőzöm, hogy ha emlékszik is rám valaki, elbizonytalanodjon, és megtévesszem azokat, akikkel ezután lesz dolgom. Nekem megfelel ez a "szellemlét", jól jön önös céljaimhoz. Mindenki ezt teszi, titkozóik és ferdít.
Mielőtt azt gondolnád, hogy félvállról veszem a családunk problémáját, megnyugtatlak, tévedsz. Csak most akadt valami fontosabb.- magyarázom, miközben a következő célállomás felé haladunk. Elgondolkodok egy pillanatra a lány szavain.
Aggodalmad helytálló, mégis úgy érzem még korai emiatt félned. Feltéve, ha te tudsz valami olyat, amit mi nem... - utalok a lelepleződésünkre. Befordulunk egy sarkon, ami romosabb, mint eddig bármelyik utca, de ez sem riaszt el, hogy végigsétáljak rajta.
Caly és még jó páran a családban a Sötétség nagyasszonyától várták a megoldást. Megtalálni őt közösen, általa visszakapni az elvesztett erőnket, ez volt a terv. Világosan és érthetően a tudomásomra hozta az álláspontját és azt várta tőlem, hogy mellé álljak, ha a család valamelyik tagja elfelejtené mi is az igazán fontos.
Nem kérsz te tőlem túl sokat? - kérdezek vissza, és még csak ezután hozza szóba, hogy készítsek neki fegyvert. Soha nem egyezkedtem egyik testvéremmel sem. Nem éreztem szükségét, hogy megalkudjak bármelyikükkel is. A családban mindenkinek megvolt a maga elképzelése, és nehezen fértek össze a tervek. Főleg, hogy mindenki titkolózott és igazából senki sem tudta, mit forral a másik. Ez alól én sem voltam kivétel. Végiggondolom ezt az Amarás dolgot. Hajkurásszak a nagyvilágban egy nőt a tesókkal? Úgy, hogy közel sem biztos, de talán segíthet nekünk? Eléggé lutrinak tűnik, de mivel másnak jobb ötlete nem akadt, vagy nem osztotta meg, így marad ez.
Rendben Caly. Legyen így! Kergetem veled a Sötétséget. - egyezek bele kivételesen.
Feltéve, ha elfogadod, hogy nekem továbbra sem ez lesz a legfontosabb. - teszem hozzá. Mindig is szokásom volt szó és nyom nélkül eltűnni, ezen nem terveztem változtatni. Folytatom tovább a sötét kis dolgaimat, ami a bedobozolásommal félbe maradt, de ha valami érdemleges előrelépés történik az Amarás-ügyben, és mindenképpen ott kell lennem, ez esetben hajlandó vagyok megerőltetni magam. Bár rábólintok, továbbra is úgy érzem, túlértékelik ezt a nőt és amit nyújtani tud. Majd kiderül.
A fegyverkészítés. Nem tagadom a kérése meglepetést okoz, egy fél pillanatra rá is nézek elgondolkodott arcot vágva. Szívesen tennék most is úgy, mint ahogy szoktam, csak elengedném a fülem mellett a szavait, mintha meg sem hallottam volna. Hosszan hallgatok és tűnődöm, mit válaszolhatnék erre. Időközben megérkezünk a második helyre, ami egy omladozó épület, mégis a többi építmény közül még mindig a legstabilabb. A megkopott cégtáblán még olvasható a neve: Kígyó patika. Amolyan romkocsma jellege volt annak idején is. Belül sem fényesebb a helyzet. Félig leszakadt gerendák, törmelékek, hatalmas rumli és sehol egy lélek. Leülök az egyik még jobb állapotban lévő székre, a bőröndöt a bárpultra teszem.
Régen készítettem fegyvert. - jegyzem meg, megtörve a beálló csendet. Régen volt, egészen pontosan a ládába zárásunk előtt. Nem mintha az ilyesmit csak úgy el lehetne felejteni. Míg a testvéreim emberekkel kísérleteztek, én inkább tárgyakkal. Ez a kis hobbim úgy látszik nem kerülte el a családom figyelmét. Nem készítek akárkinek fegyvert, a fegyvereim sem akármiből készülnek.
Ha még készítenék is neked egyet, rövid időn belül a többi hibbant is megtudná. - utalok drága testvéreinkre. Ha máskor nem is, de amint először használná előttük, kiderülne. Mert feltételeztem, Caly nem egy vitrines szekrényben szeretné őrizgetni.
Jönnének az igényeikkel, nekik is csináljak valamit... - vágok egy unott fejet a gondolatra. A legkevésbé vágytam erre. - Amúgyis, miért tennék neked szívességet?

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 09, 2018 9:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Hiába is koptatom a számat, mintha süket fülekre találnék. Azt hinném ezt meg lehet szokni évezredek alatt, de nem. Míg egy kisebb színdarabnyi szöveget tolok az arcába, két nyomorult mondat hagyja el az ajkát. Amiből annyit tudok szimplán leszűrni, hogy a nyílt harcot mindenképpen elkerülné. Rendben, és a többi? Várnám, hogy esetleg kifejti a saját álláspontját az ügyben, de semmi. És ne kapjon agylobbot a leviatán. Kezdem azt hinni, hogy rossz ajtón kopogtatok, s női megérzéseim azt súgják, nem is azt szűrte le, amit én szerettem volna. De tegyük ezt most egy kicsit félre, s foglalkozzunk a kialakult helyzettel. Amint levezettem a feszültséget, hajamat hátra söpörve egyenesedem ki, s fújok egy nagyot, miközben rántok egyet kabátom szárnyain. Testvérem kérdő tekintetére csak megvonom a vállam, amolyan „most mi van? „módon. egy haszna mindenképpen volt, most nyugodt vagyok. Meddig? Azt, Isten se tudja. Markan a maga módján próbál megoldást találni a helyzetre, melytől nevetni támad kedvem. Nem teszem, csak egy mosoly húzódik ajkamra, látván az idióták gyülekezetét, miként isszák testvérem szavait, s követik az utasításait. Végül mégis próbál pontot tenni az ügy végére, két újabb golyó segítségével. Elkezdődik a Patkányok Lázadása című fejezet, undorodva kapok egyet a lábfejemre, s taszajtom távolabb, nem mintha nem lépne a helyébe másik három. – Ahogyan a tied is. – lépek át a testen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vállam felett pillantok még hátra. Vajon mennyi idő, míg újra köztünk fognak szaladgálni? De figyelmemet ezután ismét Markannak szentelem. – Jelenleg potenciális áldozatoktól hemzseg itt minden, a Pokol s Menny kapui bezárultak, az angyalok és démonok a Földre kényszerültek. Nem beszélve arról, hogy az emberekben is ott a lehetőség. – ez a válaszom a pazarlásra. – Ami meg az erőnket illeti, neked is talán ennek kellene lenni az elsőnek, mert anélkül nagyon sokáig a szemetet fogod még túrni. A mostani erőnkkel nem vehetjük fel a harcot egyik természetfelettivel sem, még úgysem, hogy nem csak mi gyengültünk az idők folyamán, az egyetlen egy előnyünk a halhatatlanságunk. De ez is csak időkérdése. Amint rájönnek, hogy új ellenség tűnt fel, keresni fogják a módját, az elpusztításunkra. Kiszimatolják gyenge pontjainkat, olyanok ezek, mint a vadászkopók. – húzom el az ajkam kelletlenül. Van egy rossz sejtésem, azzal, hogy kiszabadultunk Isten emlékezett manipulációja is gyengülni fog. Ami egyszer ott volt, az ott is marad, csak felszínre kell hozni. Olyan ez, mint a biciklizés, azt hiszem így mondják. A múltban azért akadtak olyanok, akik tisztában voltak ezzel. Kérdése azonban meglep. – Most ezt komolyan kérdezed?  Nem, egyáltalán nem, minden vágyam, hogy kipusztulósdit játsszak. – Nem, attól tartok, hogy hétszáz év börtön után, nem lesz lehetőségem bepótolni, azt, amit elvettek tőlem. – jelentem ki határozottan. – Mert nem lesz hol. – ebből talán már derenghet neki, hogy nem Amara ellen tettem le a voksom, hisz magam is tisztában vagyok azzal, hogy a Sötétség végleges célja a pusztulás, más egyéb dolog mellett. Kijelentésére, akár már korábban megkaphatta a választ, ami a nézőpontomat illeti.   – Ne hidd, hogy ez örökké így marad. - válaszolok neki mégis, immár én is szűkszavúan. – Első körben támogatást, abban az esetben, ha túlságosan eltérne a családban a fontossági sorrend. Nem kell bemutatnunk neked a családunk, vannak olyanok, akik szeretik megmondani, mit kell tennünk. Amivel nincs is semmi gond, addig míg a közös cél áll az első helyen. S engem is ismersz, tudhatod, feleslegesen nem szokásom akadékoskodni. Amarát meg kell találni, s ami a legfontosabb, hogy együtt. Másodjára pedig, mondjuk csinálj nekem fegyvert. – mégis ő a család fegyvermestere, miért menjek máshoz, és miért is törjem én magam, ha már ilyen szép színes a családunk. Mindenki egyért, egy mindenkiért, nem de?

Online
Markan
avatar



☩ Reagok :
29

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


New York-i biznisz
Calypso x Markan
────────────  rendeer   ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kérdéseire csak olyan válaszokat adok, amivel nem árulok el többet, mint amennyi feltétlenül szükséges. Azt is a rám jellemző szűkszavúsággal. A szónoklást meghagyom azon testvéreimnek, akik szeretik hallatni a saját hangjukat. Másképp gondolkodunk. Ha azt akarnám, hogy megértsen, beavatnám a titkaimba, de nem érzem szükségét. Legalábbis egyelőre nem. Caly ereje híján ő inkább a helyezkedést választaná. Szerinte ez a legjobb stratégia. Lepaktálni azzal az oldallal, amelyiktől a legtöbb előnyt reméli.
Én sem harcolnék ellenük nyíltan. Ostobaság lenne. - értek egyet a gondolatmenetével. Meg sem fordult a fejemben nyíltan szembe szállni bármelyikükkel is főleg, hogy a dobozévek alatt erősen meggyengültünk. Inkább kivárnám a megfelelő alkalmat.
Tisztában voltam vele, hogy a Sötét nagyasszony céllal eresztett ki a ládából, nem puszta szívjóságból. És nyomosabb oka volt annál, minthogy felbosszantsa a teremtő bátyját. Mégsem időztem azzal, hogy megfejtsem a Sötétség szándékait. Még ha mellé is állnánk, eljön majd az az idő, amikor Amarának sem lesz szüksége ránk és félresöpör. A Teremtő is veszélyesnek ítélt meg minket, ezért vette el az erőnket és zárt ládába, ha rajta múlt volna az idők végezetéig ott rohadunk. Azt hiszem ő ezzel el is lőtte az esélyét egy lehetséges alkura, legalábbis nálam. Amara sem tenne másként, ha arra kerülne a sor. Ha nem lesz ellenség, szövetségesre sem lesz szükség. Benne sem bízhatunk. Caly gúnyos szavait, elengedem a fülem mellett. Azt hiszi lebecsülöm, pedig csak a puszta tényt állapítom meg. Hangjában érzem az indulatot, kissé zokon vette szavaim.
Még véletlenül sem. Nagy hiba lenne tőlem, ha lebecsülnélek téged, vagy bármelyik testvérünket. - felelem, miközben fél szemmel a bőröndnyitó kísérleteket figyelem. Elgördül egy lövés, testvérem mintha kicsit megrémülne, majd megérzem az erejét. Mit csinálsz Caly? Pillantok felé némi értetlenséggel. A lány egy acélcsővel - amit eddig a kezében szorongatott - az egyik szerencsétlent sorozza, amivel csak azt éri el, hogy a többiek bedühödnek. Az egyik nekem szegezi a fegyverét, de az arcom sem rezdül. Már hozzászoktam a fegyverekhez, nem feszélyez a jelenlétük, bármely kor vívmánya legyen is az. A veszélyérzetem meg valószínűleg a szociális érzékemmel együtt elhagytam félúton születésemkor. De talán nem is baj. Ebben az erkölcsök nélküli világban ha megneszelik a legapróbb félelmed, akkor véged.
Legyen. Megmondom. - felelem fél perc hallgatás és egy mély lélegzetvétel után. A vezér arca felderül, azt hiszi végre együttműködöm.
Hajolj a zárhoz, és súgd neki, hogy "Bőrönd, nyílj ki!", aztán simítsd végig a fedelét, háromszor. -  mondom úgy, mintha tényleg ez lenne a nyitja. A férfi felvonja a szemöldökét, de nem sokat gondolkodik rajta, leteszi maga mellé a fegyverét, és magához veszi a csomagot. Tesz egy próbát, hiszen az ő módszerei mind, kivétel nélkül csődöt mondtak. Amikor odahajol és elsuttogja a bűvös mondatot, felröhögnék, de az ilyesmi nem szokásom, ezért csak egy gúnyos mosolyra telik. Hiába, kár is tagadnom, hogy jól szórakozom ezeken a szerencsétleneken. Ráérősen megemelem a kezem és az órámra pillantok. Nem sietek, de az idő érték, és nem akarom tovább ezekre a csótányokra pazarolni. A társak figyelme lankad, mert mind azt figyelik, vezérük, hogyan sutyorog és dédelgeti a táskát.
Elég lesz a játszadozásból. - gondolom magamban, majd a következő mozdulatommal, eltolom a fegyvert a képemből. Ezt viszont a férfi karja bánja. Két helyen eltöröm. Elveszem a pisztolyát és azzal lövöm le őt és pisztolyos társait, majd a kabátom alól előkapok egy coltot és a rablóvezérre szegezem. Még fel sem eszmél a bőröndsimogatásból, már a földön hever két golyóval a mellkasában.
Caly, ez ti a bajotok. A régi erőnket hajkurásszátok, a meglévőt meg pazaroljátok. - utalok az előbbi mutatványára, még akkor is, ha tudom ez az ösztön műve volt. Láthatja mit ért el vele. A nagy büdös semmit. A friss vér szaga gyorsan megtelíti a levegőt, ami szinte felhívás a kiéhezett csatornalakóknak. Még meg sem dermed a banditák vére az aszfalton, a patkányok nekilátnak takarítani.
Kérdésedre visszatérve...- utalok a csodafegyveres mondatára. - Igen, láttam. Ez volt az első dolgom, gyorstalpalót venni. - felelem, majd lehajolok a bőröndömért, és közben eszembe jutnak a szavai az elmúlásról.
Most én is kérdeznék valamit. Caly, te félsz a haláltól? - teszem fel neki a kérdést, s közben leporolom a táskát.
Mintha aggasztana a téma. Attól tartasz, hogy "halvány emlékfoszlány" sem marad belőled? - engem ez a gondolat, nem feszélyez, de az a benyomásom támadt, hogy őt igen. - Félre ne érts, én sem vágyom meghalni, de lássuk be, most sem emlékeznek ránk. A világ számára már most is halottak vagyunk. - vonom meg a vállam könnyelműen. Azt meg hozzá sem teszem, hogy a mindenható jóvoltából 700 évig még volt szerencsék kipróbálni a koporsólétet is. Lényegében abban a dobozban voltunk "eltemetve". Végiggondolom mindazt, amit az elmúlt percekben rám zúdított. Elég nyilvánvalóvá tette, hogyan áll az egészhez. Amara felé húz és tervei vannak. Még azt is kiderítette mi van, jobban mondva mi nincs rólunk az égi könyvesben.
Rendben. Csak az elmélet kedvéért...tegyük fel, hogy segítenék neked. - ez a képzeletbeli játék azt feltételezi, hogy ugyanazon az oldalon állnánk. -  Mit is vársz tőlem pontosan? - pillantok rá kíváncsian.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Markan & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak
Egyenest választ kapok, s mondhatni meg is lepődők rajta. Hogy miért? Mert a nagy kavarodásban, az új környezet s önmagam sajnálata közben ez bennem fel sem merült. Úgy tűnik, ahányan vagyunk, annyi feleképpen dolgozzuk fel a történteket. Ő, Athan s Ruben valahogy egészen más gondolati síkon mozognak. Teljesen kimerítő választ kaptam ezzel kapcsolatban, melyet teljesen meg is értek. Ettől függetlenül a nyelvem hegyén ott a kérdés „Volt életed?”, melyet inkább visszatuszkolok a belsőmbe, s csak egy bólintással jelzem felé, hogy tudomásul vettem, s ezt a részét el is engedtem. Családi vonás a büszkeség, ebből egy jó adaggal kaptunk mindannyian, ahogyan sok másból is. Lenne az a helyzet, amikor egyet értenék testvérem szavaival, ám azonban ez nem ez a pillanat. – Néha le kell nyelnünk a büszkeségünk, kockáztatni és nyerni, mint semmit sem kapni. – válaszolom, némi hallgatás után. Az egész felfordulás epicentruma maga a Sötétség, szándékait még homály fedi, és míg ez így van csak egy helybe topogunk. – Igen, választanunk kell, taktikai szempontból mindenképpen. Ne érts félre, ha meglenne az, ami nincs, egyetértenék veled. Egyetlen egy porcikám sem kívánja újra azt, amire anyánk is felhasznált. Nem akarok eszköz lenni senki kezében. Viszont még együttvéve sincs meg az az erőnk, hogy szembe szálljunk vele vagy akár Isten szolgáival. – egyelőre nem teszek említést arról, hogy milyen információk birtokába jutottam Ophilia által, ami a Sötétséget illeti. – Nem harcolhatunk nyíltan két fronton, nem lehetünk a harmadik fél, előbb-utóbb beledöglenénk. Inkább előbb. A mérleg nyelvét valamelyik oldalra billentenünk kell. Nem hiszem, hogy van az a büszkeség, melyet nem érdemes feladni azért, hogy életben maradj. Amara célja a pusztítás, minden eltörlése, amelyhez csak egy kicsi kis köze is van az Öregnek. És ebbe beletartozunk mi is. – annyira tartok szünetet, míg felmérem a nem olyan messze történő incidenst. Nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki, most sem különbözik az ember régi önmagától. Más idők járnak, de a természetük nem változott, ahogyan régen úgy most is átsiklok felette, nem rökönyödök meg rajta, hisz mi magunk is, pont ezt a gyengeséget használtuk ki. – Ha sikerül neki sötétségbe borítani a Földet, s eltüntetni a világegyetemből, belőled se marad semmi, még egy halvány emlékfoszlány sem. Ezt te sem akarhatod. Igaz, még szándékait velünk kapcsolatban nem fedte fel, lehet nincsenek is, és csak azt akarja, hogy folytassuk onnan, ahol annak idején abbahagytuk, ezzel is az ő malmára hajtva a vizet. – hangom halk, hisz valószínű nem ez a legmegfelelőbb hely ennek a megvitatására, de most ezt dobta a gép. Ennek ellenére tökéletesen hallhat, hisz olyan közel lépdelek mellette, hogy szinte összeér a vállunk. Olykor-olykor az arcára pillantok, látok e valamit a vasálarc mögött. Egy rezzenést, mely jelzi számomra, hogy valóban eljutnak hozzá szavaim, s nem egy élőhalotthoz beszélek. Mennyivel könnyebb volt Kisával, ezt a témát pedzegetni, nem csak azért, mert ilyen téren egyezik a véleményünk, de amiatt is, mert egy leheletnyivel több dolgot árul el tekintete és arcának vonásai. Jelen esetben még abban is kételkedek, hogy észrevenném, ha éppen az járna a fejében, hogy elmetszi a torkom. De ha már belekezdtem folytatom is tovább. – Első körben, azt kellene kiderítenünk, miféle célokat kellene szolgálnunk az ő zászlaja alatt, de ehhez az kell, hogy a barlangjából kidugja az orrát. Elképzelhető, hogy ehhez már az eszköz a kezemben van, de szükséges vagy hozzá te is. Ahogyan mindannyian. Hacsak nem gondol egyet Ő maga, s csődít össze minket, akár a gulyát. Talán, még támpontot is kapunk, hogy hol keressük elvesztett erőnket, hisz Isten ellen pólusa, aki közel olyan vagy olyan hatalommal és tudással rendelkezik. Ki más, ha nem ő tudná, hisz se angyal se démon, sem emlékszik ránk. A Mennyei Irattárban sincs rólunk még egy bekezdés sem, de anyánkat és apánkat sem említik sehol. – valószínűleg, ha egyszerű halandó lennénk, a bő negyed órás monológom végére vattát köpnék, de szerencsére ilyenre nincs gondom, bár gyanítom Markan nem így látja a dolgot. Ebben a kis időben többet járt a szám, mint neki az évezredek alatt, s gyanítom, hogy két mondatnál többet, most sem fog az ügynek szentelni. Ahogyan arra se nagyon tér ki, hogy mégis hol találom, amit keresek. Pedig, biztosan jobban örülne neki, ha már a következő lehetőségnél jobbra fordultam volna. – Komolyan néha elgondolkodom azon, hogy az értelem vagy a beszédkészségből jutott neked kevesebb. – jegyzem meg epésen, a válaszai hallatán, amik nem állnak csak három szóból. – Lebecsülsz. Sokkal hamarabb láttam meg a lehetőséget az emberekben, mint azt te gondolnád. Nem vitatom szakértelmedet, talán mindannyiunk közül te ismerted ki a legjobban magad a fegyverek világában, azt sem vitatom, hogy ha lesz időd rá, nem fog gondot okozni újra feltornázni magad arra a szintre, de elfelejted, hogy eltelt azóta hétszáz év és egy ládában rohadtál heted magaddal. Közel harminc éve, itt mindenki túlélésre játszik. Láttad te már, milyen csodafegyverekkel rohangálnak? – nos le se tagadhatnám, hogy elpattant valahol egy húr nálam. Kedvelem fivérem, a magam módján, a maga szófukarságával, de ebben a helyzetben roppantul bosszantó, amihez megvillantja a benne lakozó felsőbbrendűséget, mely egy másik fivéremre emlékeztet. De haragom hamar elpárolog vagy másra irányul – még nem tudom- mikor kis alattomos férgek kúsznak be a látókörömbe, s a bőröndöt követelik. Tekintetem élesen villan feléjük, s reflexből szorítom ujjaim a sebtében szerzett fegyveremre. Nem a szándékuk az amely erre késztet, inkább a rossz időzítés. A legkevésbé akkor vagyok toleráns, ha félbe szakítanak. Valahol mélyen lakozik bennem egy olyan Calypso is, melyet már régen elfeledett a kor. Mégis próbálok rajta úrrá lenni, s csak mantrázom magamban ~ Jó kislány, jó kislány.~ Nem most van az ideje, hogy elveszítsem a fejem, s hagyjam, hogy felszínre törjön a szeszélyesség maga. Magam is meglepem, milyen jól sikerül, már majdnem egy piros pontot is kiosztok magamnak, amiért, hagyom, hogy testvérem kézben tartsa a dolgokat. Elvégre az ő kincse, védje meg maga. Félig kívülállóként figyelem a történéseket, próbálva nem tudomást venni a mögöttünk lévő alakokról, akik, mint a farkasok gyűlnek, a vérszagra. Ám az idegen hang, mely a fegyver ont, s a torkolattűz megriaszt. Hidegvérem elpárolog. Enyhén fodrozódni kezd a levegő, aki ismeretlen a mágiában, annak csak egy kóbor szellőnek tűnhet, mely meglebbenti a kabátot, ám Markan érezheti, hogy itt most többről van szó. A hozzám legközelebb álló kapja pont a mellkasába a felerősödő energia löketet, mely éppen arra elég, hogy ledöntse lábáról. Acélrudas kezem lendül is a földön fekvő felé, de csak a karját találja el, így újra és újra lecsapok, ismét a karjára, majd az oldalára. Felordít, mint egy fürdős k…. Társai ezt nem nézhetik tétlenül, gyorsan reagálva kerülnek elő a kések s az újabb pisztolyok. Sőt, még az imént öngyilkosságra is hajlandó egyén is pár percen belül vigyorogva áll fel, s szegezi immár ránk fegyverét. – Na bökd ki most már, hogy nyílik ez a szar! – fordul Markan felé, a vezér, miközben berúg egyet a táskába. – Vagy titeket fogunk kettéhasítani.


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5