We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Kréta szigete, Göröghon
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Markan
avatar



☩ Reagok :
13

Utolsó Poszt Pént. 3 Aug. 2018 - 0:17
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A tengert figyelem és várom, hogy feltűnjön a hajó, ami közelebb visz a céljaimhoz, át a túloldalra. Kréta szigetére. Általában a türelmem végtelen, de ezúttal sürgetném az időt. A mólón várakozom, elszívok egy szál cigit, aztán még egyet. Körülöttem gyűlnek a népek, ők is a szigetre tartanak. Eszembe jut, hogy a vízjárással könnyen átjuthatnék. A ládában töltött idő alatt meggyengültünk, de nem veszett el minden erőnk. De nem vágytam rá, hogy vízbe merüljek, így hogy a célállomás is ismeretlen terep. Ki tudná, hol kötnék ki. Nem kell a baj. Inkább kivárok és az emberek módján szelem át a vizeket. Tartalékolok az erőmmel, ki tudja milyen meglepetések várnak odaát. Órák telnek el, mire feltűnnek a vitorlák, a hajó lassan befut a kikötőbe. Alig egy fél órát áll, aztán indul is vissza. Majdnem kilenc és fél óra a hajóút Iráklionig. Jelentéktelen idő ahhoz képest, mióta kutatok utána. A hullámokat figyelem és mélyen a gondolataimba mélyedek, miközben hánykolódunk a vízen. Nem mindenki bírja az utazással járó megpróbáltatásokat. Páran a korlát felett hajlonganak elzöldült fejjel. Egyszer csak feltűnik a part. Hangos kürtszó jelzi, hogy perceken belül befutunk és kikötünk. Amint a szárazföldre lépek előveszem a térképnek aligha nevezhető firkát, amit a Majom jegyzetelt le nekem egy füzetlapra. Közhelyesen egy piros X jelzi rajta a keresett helyet. Elindulok a kikötői úton, ami a partoktól a hegyekbe vezet. Egy pillanatra megállok, mielőtt végleg elhagynám a dokkot. Valami különöset érzek, mintha egyik testvérem járna a közelben. Óvatosan körbenézek, de nem látok senkit a családból. Meggyőzőm magam, hogy rémeket látok. Hét évszázad együtt a tesókkal, nem csoda, hogy folyton úgy érzem, mintha most is jelen lennének. Iráklion nem egy világváros. Az emberek 99%-a azt sem tudja, hogy leledzik a térképen. Amúgy is, mekkora esélye van, hogy pont itt futunk össze, ahol a madár sem jár. Már azt hiszem nyugodt utam lesz. Békében. Egyedül. De egy helybéli, aki a hegyen lakott, úgy gondolta, hogy megkísérti a sorsát és mellém szegődik, ha már ugyanazon az ösvényen vezet az utunk.
Remek. - majd kicsattanok az örömtől. Elindulunk és az első negyedórában nem történik semmi. Szótlanul liheg a nyomomban, majd a harmadik kanyar után Aristarkhos barátom úgy érezi, hogy neki feltétlenül meg kell osztania velem élete történetét. Néha a szemem sarkából rápillantok, figyelve, mikor vesz levegőt, mert még ennyi szünetet sem tart. Gondolom nem akarja megszakítani a cselekmény menetét. Nem figyelek, csak a monoton szövegelést hallom. Néha bekérdez valamit, mire bólintok, de ez inkább annak a jele, hogy lélekben még ott vagyok, mintsem, hogy érdeklődést mutatok a történetei iránt. Kezd nagyon fárasztó lenni a hegylakó. Túl hosszú ez az út. Elhaladunk pár faház mellett, de egyik felé sem fordul be. Amikor kifogy a családi sztorikból, helytörténeti érdekességekkel szórakoztat.  Már ott tartok, hogy lerúgom a hegyről, úgyis egy meredek sziklaszirten haladunk, mikor elhangzik egy érdekes félmondat. Arról a helyről, ahová jelenleg tartok.
Na, a végén mégis csak lesz haszna. - gondolom magamban, és elkezdek rá komolyabban figyelni.


Seth
avatar



☩ Reagok :
4

Utolsó Poszt Szer. 1 Aug. 2018 - 20:00
Következő oldal


Krétai Kiruccanás

Markan x Seth


Amióta elveszett értékes erőm nagy része, és csak ilyen amatőr szintű mágiára vagyok képes, azóta nem bírok magammal. Hajt a vérem, az erőm után, szüntelenül csak azon dolgozom, hogy minél előbb ismét megízleljem hatalmamnak legalább csak egy részét. Veszett mód hiányzik, és nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Nem párologhatott el az éterben. Szépen felépítettem magamban a terveim. És már neki is álltam a végrehajtásukhoz. De mindent szépen sorjában. Első körben az ősi mágiák morzsáit kell összeszednem. Az egyik része már folyamatban van és a világ másik felén zajlik. De utam most nem az Amerikai kontinens felé visz, hanem vissza oda, ahol minden kezdődött. Kréta szigetén. Ma már nyoma sincs a világban annak a gazdagságnak, mi egykor jellemezte. Mindenhol pusztulat kísér utamon. És még engem neveznek szarházinak meg pöcsnek. Mikor közöm sem volt a világ pusztulásához. A szárnyas fénylények és villásfarkú ördögök sokkal jobban kiérdemlik ezen jelzőket. Hol volt a drágalátos Istenük vagy a Sátán, hogy ilyen lepukkant lett a bolygó? Egyik biztos remetének állt, a másik meg próbálta élni humán életét. Szánalmas. Amara meg közben kacagva végigsöpört a világon. Az a nő még veszélyes lehet. Kiengedett bennünket szabadságolt fivére ládájából, de miért? Ez itt a kérdés. De van pár tippem rá és maradjuk annyiban, engem ugyan nem fog dróton rángatni, mint valami nevetséges bábut. És a testvéreimet sem.
Szerencsére fajom neve, kiléte már feledésbe merült az évezredek során, egyedül egy egyiptomi pusztító istenséget azonosítanak még a nevemmel. Hmm…jobban belegondolva anno ott is pusztítottam, hála a kis dögeimnek, de az rég volt már, ki emlékszik rá?
Az öltönyt kényelmesebb szerkóra cseréltem, egyszerű rövidnadrág meg póló volt rajtam. Fura az emberek új divatérzéke, bár ez a nadrág egész kényelmes, nem olyan tökizzasztó, mint annak idején azok a tapadós pantallók voltak. A búvóhelyem kádjába lépve mindjárt a Földközi-tengerből bukkantam elő. Alig lettem vizes. Kréta szigete. Emlékeimben fenséges földként él. Egynéhány zavaró tényezőt leszámítva. A parton egykoron zsibongó élet lehetett, most lepukkant boltok és elhagyatott bódék voltak mindenfele, amerre csak a szemem ellátott. Fura, kölökkoromban még ennyi élet se volt itt. De ahogy látom, most se sok van, csak az emberek maguk után hagyott ipari hulladéka. Chh. Legalább kitakaríthattak volna az apokalipszis után. Még jó, hogy edzőcipő is volt rajtam, máskülönben egy törött sörös üveg állt volna a talpamba. Ahogy elhaladtam a repedt, betört üvegű kirakatok előtt, az egyikben megláttam valamit, ami azonnal megtetszett. Egy fekete napszemüveg csücsült az egyik kirakati bábun, a por már jócskán belepte mindkettőt.
- Ha nem zavar, ezt kölcsönveszem. - szóltam oda a műanyag tagnak, majd lekaptam róla a szemüveget, leporoltam és felvettem. Ilyet láttam San Franciscoban az embereken is, gondoltam én is kipróbálom, milyen a hatása. Bár arról gőzöm sem volt, hogy igazából mire is jó az az izé. De ha lesz időm, majd ennek is utána járok. Mindenesetre az orromra húztam és neki indultam úti célomnak. Elég sokat kutakodtam itt-ott-amott. Hangyafing erejű pecséteket törtem fel, hogy a titkok nyitjára leljek. Úgy látszik, nem csak a leviatánok ereje gyengült meg a mennyei és pokoli összecsapások illetve Halálasszony határzárásai után. Erre a gondolatra gunyoros vigyor húzódott a szám jobb sarkába. Nem is baj, hogy így alakult, már csak azt a halálmadár Amarát kellene valahogy leszerelni, az lenne a legjobb. De mindent a maga idejében. Most csak egy dolog számít. Megtalálni azt az egy kincset, amit rajtam kívül senki sem keresne. Jóapánk egyik méregfogát. Mielőtt még bárki is felvonja a szemöldökét, hogy azt meg minek? Hát nem azért, mert szeretek kacatokat vagy régiségeket gyűjteni, koránt sem. Jó okom van rá, hogy megkaparintsam.


Markan
avatar



☩ Reagok :
13

Utolsó Poszt Vas. 29 Júl. 2018 - 22:32
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Egy hónap telt el azóta, hogy a betűtészták megüzenték, a család látni óhajt. Sajnos nem volt égetően fontos ügyem, hogy passzolhassam a kedves meghívást, így eleget tettem és elfáradtam egészen Londonig. Különben is, jobb szemmel tartani a díszes társaságot és tudni mit forralnak. Nem állítom, hogy a viszontlátást nem okozott némi nemű fizikai fájdalmat, de kibírtam. A meghitt kis családi kupaktanács után mindenki ment a maga dolgára, így én is folytathattam a félbehagyott ügyleteimet. Majdnem egy teljes hónap telt el azóta, hogy akár fél szót is hallottam volna bármelyikről. Már-már hihetetlennek tűnt. Szinte már arról is megfeledkeztem, hogy nem egyedül, hanem hétszemélyes kísérettel jöttem erre a világra. Mióta kiszabadultam a ládából egy dolog foglalkoztatott, de az nagyon. Szürke. Azóta nem láttam, mióta Isten úgy vélte, jobb nekünk egy ládában, egy énoki pöcsét alatt. Emlékeim szerint biztos helyen hagytam. Róla még a testvéreim sem tudtak, az én nagy titkom volt. A többi tízezer másik mellett, amiről szintén egy szót sem szóltam. Biztonságban hittem, de kiderült, hogy elég nagyot tévedtem. Nyoma veszett. Nem dobott fel a hír, ezért minden követ megmozgattam, hogy megtaláljam, de nem sok sikerélmény ért, egészen a múlthétig. Ugyanis tudomásomra jutott, hogy Kréta szigetén használható egy nyom. Egy elég biztos nyom. Nem sokat gondolkodtam neki, odautaztam.


Egy helybélivel van rövid találkozóm. Alig egy percig tart az egész. Épp csak annyira zavarjuk egymás köreit, míg átadja nekem az infókat, én meg a beígért fizetségét. Nem vagyok hálátlan, megdolgozott a pénzéért. Megvárom, míg magamra hagy, majd csak azután tépem fel a borítékot, mikor kellően távolra ér, azaz csak egy hangyapöcsnyi pont lesz a horizonton. A borítékban egy rövid üzenet fogad.
Francba! - mordulok fel elégedetlenül. Nem kapok jó híreket. Veszek egy mély levegőt és tovább olvasok, mert az üzenet még közel sem ért véget. Az utolsó soroknál egy apró remény csillan fel, a nyom egy újabb nyomot rejt. Elégedett sunyi vigyor költözik a képemre, mintha megnyertem volna a főnyereményt, majd a mellényem belső zsebébe csúsztatom a papírt. Nincs dolgom itt, ezért továbbállok.
Egy ösvényen indulok el az erdők irányába, ahol a következő lakott település (?) áll. Pontosan az ellenkező irányba, mint amerre a borítékos kölyök. Előző éjjel valószínűleg eshetett, talán vihar is volt, mert az utamat letört ágak torlaszolják. A föld nedves, itt ott még nagyobb vízfoltok. Eszembe jut, hogy akár bele is ugorhatnék az egyikbe, hogy a város közelében egy másik tócsából másszak elő, de nincs kedvem hozzá. Inkább sétálok a gondolataimba temetkezve. Nem tudom mennyi idő múlva, de elfogynak a fák, és egy nyílt terepre érek. Közel a part. Egy kisebb kikötőbe érek. Egy bajszos görögtől (olyan halászforma 60-as) megtudom, hogy egy óra múlva jön egy hajó, ami át visz a szigetre.
Egy hajó, ami a túlpartra visz. Pont a legjobbkor. - elégedetten vigyorodom el ismét az infó hallatán, ugyanis pont ott van dolgom. A nyom is oda vezet. Akár még Szürke is ott lehet...


Markan
avatar



☩ Reagok :
13

Utolsó Poszt Vas. 29 Júl. 2018 - 12:28
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Alexander Payne
Yesterday at 23:56
☽ Jósda

Calypso
Yesterday at 22:00
☽ Vidámpark

Calypso
Yesterday at 21:55
☽ Ancient Baths

Azura
Yesterday at 21:29
☽ Azura lakása




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
14
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
6