Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Kréta szigete, Göröghon
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 27, 2018 7:05 pm
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Testvéreim közül Seth volt talán az egyetlen, akinek még a puszta jelenléte is zavart. Ezért ha lehetett nem igazán kerestem a társaságát. Nagyon is tisztában volt vele, hogy nem voltam kíváncsi rá, de ő ezt a tényt előszeretettel hagyta figyelmem kívül. Hiába próbáltam most is lehagyni a hegyi kanyarban, a patakból mégis előtolta a pofáját. Tesz néhány megjegyzést az öltözetemre, amolyan olcsó poén formájában, amit válaszra sem méltatok. Már jómagam is rájöttem pár mérfölddel korábban, hogy az öltönyt nem hegyi túrákra találták ki. Sebaj, majd legközelebb.
Helyi legendákról beszélt. - vonom meg a vállaimat - Szerintem maga sem hitt igazán benne...- teszem hozzá, majd belemélyesztem a kezemet a zsebembe.
Babonás népek élnek erre. Meglátnak valami szokatlan árnyékos kivetülést és máris szörnyeket látnak. Aztán terjed a hülyeség.. -  sóhajtok lemondóan. Miközben bátyám beközli, hogy ő is bazinagyóriássárkánykígyószörnyet jött megkeresni, előveszek a zsebemből egy doboz cigit, kiveszek belőle egy szálat és rágyújtok. A nem kívánt viszontlátásnak gyorsan véget akartam vetni, így néhány odavetett mondat után elindulok abba az irányba, amerre állítólag a labirintus van. De fivérem olyan, mint egy cipőtalpra ragadt nagyobb darab kutyaszar. Bosszantó és kellemetlen. Ami, akárhogy vakarod, nem jön le teljesen. Természetesen a nyomomba ered. Fejébe vette, hogy a társaságom lesz. Próbál meggyőzni, hogy jól járnék vele. Az világos volt mindkettőnk számára, hogy ugyanoda tartunk. Viszont ő azt hitte, hogy ugyanazért is. Apánk teteméért. Már minek kellett volna nekem a tetem? Egészen eddig azt sem tudtam, hogy ezen a szigeten van. Ellenben vele, aki konkrétan érte jött. Elgondolkodtató. Láttam Sethen, foglalkoztatta a gondolat, mi szükségem a vén kígyó maradványaira? Legalább akkora öröm volt látni az értetlen fejét, mint neki az enyémet, mikor kipislogott a patakból. Megmondhatnám az igazat, hogy más ügy hozott ide, de nem teszem. Hagyom abban a hitben, hogy nekem is az kell, ami neki.
Ám legyen. - egyezek bele a közös túrázásba, és egy sunyi vigyorral a képemen szívok bele újra a bagómba, és közben vetek rá egy futó pillantást, figyelve a reakcióját. Aztán egy rövidebb időre beüt a csend, a lehető legjobb ami történhet. Egyik szálat szívom el a másik után. Már a fél dobozt áteresztettem a tüdőmön, mikor feltűnik előttünk egy romváros, és nem túl messze tőle a labirintus bejáratát is megpillanthatjuk.
Remek. - szívok még egy utolsó slukkot, majd a csikket egy fa oldalán nyomom el.
Milyen kérdés ez? Nem azért jöttem el idáig, hogy aztán be se menjek. - felelem, majd a következő mondatára arcomon sajátos arckifejezés jelenik meg, mely azt üzeni: még egy szó az öltönyömről és a nyakkendőmmel kötlek fel egy magas fára.
Foglalkozz inkább a lényeggel. - bökök fejemmel a bejáratra, amit szemmel láthatóan rendesen benőtt a gaz. Mégis jól kitűnik a zöldesből az a korhadt tábla, amin egy rövid figyelmeztető szöveg áll, mely belépésre tilt.
Mit kell tudni a helyről? - kérdezem fivéremet, aki szemmel láthatóan igen jól informált. Nem kérdezem honnan tudja, nincs is jelentősége, de mintha nem először járna itt.

avatar



☩ Reagok :
42
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Kedd Szept. 25, 2018 10:09 pm
Következő oldal


Krétai Kiruccanás

Markan x Seth


Markannal a kapcsolatom olyan volt, mint két idegen kapcsolata nagyjából. Ő nem ismer engem és én sem őt. Nagyjából sejtünk valamit a másik életéből, tudunk is meg nem is. És igazából nem is értem, miért utál ennyire. Jó történt egy kis baleset még a múltban, de ezért ennyire gyűlölni valakit? Nem mintha csodálkoznék, hisz én vagyok Seth. Van aki már csak a nevemért is utál. Vagy ha megemlítenek. Valami nagyon félrecsúszott már az elején. Pedig a születésünk utáni években még nem viseltetett ily mértékű gyűlölettel irántam. Sőt, kifejezetten jó volt a viszonyunk. Aztán egyik napról a másikra megváltozott, mikor elkerült kovács inasnak. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ennek is a pokolszukához lehet köze. Ha tehetném, köpnék a sírjára, de az se érdekelt, hova ásták el a testvéreim. Szóval Mark nyilvánosan került, mint valami pestisest, amikor egy légtérbe keveredtünk. Mivel nekem konkrétan semmi problémám nem akadt vele, így jobbára nagy ívben tettem arra, hogy nem akart a pofámba nézni. És mivel a sors kegyes vagy kegyetlen fintoraként ugyanarra vitt az utunk, így eszembe sem volt másfele menni. Így jártál drága öcsém. Én tényleg nem értettem, hogy komolyan azt hitte, hogy azzal, hogy otthagy a szaros bennszülöttel és beveti magát a dzsumbujba, majd nem érem utol? Úgy sprintelt el, mint egy gyalogkakukk. Fennakadtak a szemöldökeim. A szabadesést bemutató bennszülött műsora után meg végképp. Rövidebb úton igyekeztem beérni Markant, mert nem akartam, hogy ő érjen oda hamarabb. Gondoltam, nem lazulni jött a szigetre. És ugyan mi dolga lenne neki itt? Ugyan mit kereshetne, ha nem azt, amit én. Bár még ott motoszkált némi remény, hogy neki nem az az egy dolog kell, ami nekem is. A bazi nagy méregfog. Egy Amara sötétségével vetekedő barlangon veszekedtem át magam. Szerencsére nem kaptam telibe a denevérek összes guanóját, de ígyis tojtak rám bőven. A tó vize azonban maradéktalanul lemosta rólam a trágyának valót. És pont jól időzítettem, a fejem Markan itatójából emelkedett ki. Mindaddig nyugodalmas volt az arca, míg a vigyorgó pofám meg nem jelent előtte. A meglepetés erejével hathattam, mert kaptam a szemem közé. Nem öklöst, csak vizet. Öröm volt látni, ahogy befeszült az arca és olyan komorrá vált, mint egy kőszobor. Leráztam magamról a vizet, megborzoltam a hajam, majd hagytam, hagy szárítson kicsit a nap.
- Engem a nosztalgia IS hozott ide, meg persze más is. Remélem ezt költői kérdésnek szántad. - emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben végignéztem rajta. Öltöny és aktatáska a dzsungel kellős közepén? Nem voltam egy nagy divatguru, de azért ez meredek volt még a számomra is. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy talán eltévedt és rossz hajóra szállt vagy nem találta meg a keresett irodát, rossz térképet kapott? De hanyagoltam.
- Tán aludni is abban jársz? - tettem fel a kérdést inkább. Következő szavaira aztán a másik szemöldököm is felszaladt, ami érdekesen mutatott úgy, hogy igazából nem mutattam jelét semmiféle meglepődésnek, inkább annak, hogy Mark ennyire hülyének néz vagy maga sem teljesen épelméjű. Gondoltam előbbi és csak heccelni próbált a "bazinagyóriássárkánykígyószörny" jelzővel, ami apánkat takarta. De honnan a rákból tudhatná az a kis szaros, hogy hol van eltemetve apánk, ha be se juthatott a nyughelyére? Persze, mert nem is tudhatta, Mark csak a bolondját akarja járatni velem. De a jó büdös francba! Minek neki jóapánk teteme? Hacsak nem azért, hogy kissé megkalapálja. Felőlem viheti, miután kiszedtem a bölcsesség fogát…
- Ja, a szabadeső szaros súgta meg mi? Érdekes. Nem jutott ideje sok beszédre, mert gyorsan lebukfencezett a hegyről. De történetesen én is a bazinagyóriássárkánykígyószörnyet keresem. Gondolom, ha be nem állt a szája, azt is elregélte, hol találod és hogyan juthatsz be. - szóltam utána, mielőtt még hallótávolságon kívülre került volna. Gyorsan beértem őt, gondolom ő sem képzelte, hogy lerázhat, főleg azok után, hogy pontosan tisztában volt azzal, hogy hellyel-közzel ugyanazért a cuccért jöttünk le a térképről.
- Szerintem spóroljuk meg az időt és energiát azzal, hogy megpróbáljuk egymást nem kerülgetni, mikor tök ugyanoda tartunk. És bár az évezredek alatt kicsit megváltozott a környezet, pontosan tudom az utat, merre kell mennünk és mit kell keressünk. - mert én alkottam, tettem hozzá gondolatban. Felnéztem a napra, megnéztem, hogyan is állnak az árnyékok, majd elindultam abba az irányba, amerre apánk teteme volt elhantolva. Talán fél óra telhetett el, míg átveszekedtük magunkat az erdőn, csöndben ballagtam mellette, egy szót se szóltam. Nem tudtam, mit mondjak neki, a bájcsevegés meg egyikőnk asztala sem volt. Ígyhát beállt a néma csend. Inkább az útra koncentráltam, kerestem a biztos pontokat utunkon, míg nem meg nem találtam a….a knosszoszi palotát. Jobban mondva, ami maradt belőle.
- Hm…ez régebben nem így nézett ki. - jegyeztem meg, majd a romok melletti kőlabirintusra tévedt a tekintetem.
- Ott találjuk a tengeri hüllőt. - böktem a fejemmel a labirintusra, majd elindultam egyenest le a meredek domboldalon.
- Persze nem lesz egyszerű a bejutás. Biztos vagy benne, hogy be akarsz lépni? - érdeklődtem tőle még út közben, mert akkor már tisztában voltam azzal, hogy a múltbéli énem rendesen megnehezítette a jelenben a dolgunkat. Megcsóváltam a fejem.
- Gondolom azt azért sejted, hogy arra az öltönyre keresztet vethetsz, hajíthatod ki a francba, miután megtaláltuk azt, amit kerestünk. - figyelmeztettem előre.
- Hacsak nem egy másikat rejtegetsz abban a táskában. - pillantottam le a kezében szorongatott bőr hordozóra.

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Szept. 14, 2018 7:49 pm
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kellemetlen és bosszantó. Ez a két szó jut eszembe Seth váratlan feltűnéséről. Nem tűnődöm el azon, mit kereshet itt, pont arra, amerre nekem is dolgom van. Csak remélni  merem, hogy nem követ, mert ez esetben kicsit nehezebb dolgom lesz. Bármiért is ette ide a fene, elég valószínűtlen, hogy ugyanazért vagyunk itt. Könnyen rázom le és hagyom ott fivéremet a félpucér seggű őslakossal, de biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb újra összefutunk. Túl kicsi ez a sziget, nem mellékesen, ha akar úgyis rám talál. Hála ennek a csodás "érzékeljük egymást" képességnek, ami nélkül én bőven meglennék. Többször gondoltam rá, jó volna megszabadulni tőle, de úgy hiszem, ez aligha lehetséges. Születésünkkel kapott átok, bár aki igényli, hogy tudja, ki merre jár, annak biztos nem az. Levágom az utat, hogy hamarabb jussak el a célomig, de útközben megállok egy forrásnál. Iszok pár kortyot a vízéből, miközben egy kicsit elmélyedek a gondolataimban. Már a következő lépést tervezem, mikor egy égtelen ordítás zengi be a környéket. Felkapom a fejem az éles hangra. A halálsikolyban az idegenvezetőm hangját vélem felfedezni. Mint, aki épp zuhan le a hegyről.
Hát ez eddig tartott. - jegyzem meg magamnak, majd újabbat kortyolok a forrásból. Seth nagy feje hirtelen előcsobban a patakból, megzavarja nyugalmamat, mire reflexből a szeme közé köpöm a vizet. Fogjuk a meglepetés erejére. Nem hittem egy percig sem, hogy ilyen könnyen lerázhatom bátyámat, de azért bíztam abban, hogy nem kerül sor ilyen hamar a viszontlátásra. Oh, hogy pont itt vetett ki a víz. Mordulok fel magamban, miközben szótlanul nézek fivéremre és nem a kitörő öröm sugárzik az arcomról. Ő meg lazán a pofámba vigyorog.
Üdv Seth. - morgom - Gondolom te sem emiatt vagy itt. Elhiszed, ha azt mondom, hogy kirándulok? - kérdezek vissza amolyan költői jelleggel. Nyilvánvalóan nem a túrázás a célom, ha így lenne valószínűleg nem öltönyben, aktatáskával vágtam volna neki a hegyeknek.
Aristarkhos barátunk ajánlott egy jó helyet. Meglátogatom a "bazinagyóriássárkánykígyószörny" nyughelyét. Neked beszélt róla, mielőtt lecsorgott a hegyről? - érdeklődöm meddig jutott a csávó a sztoriban, mielőtt fejest talált ugrani a szakadékba. Bár valószínűleg nem tett róla említést.
Na de megyek is, nem tartalak fel. -  lépek el mellette.  

avatar



☩ Reagok :
42
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Szer. Szept. 05, 2018 11:55 pm
Következő oldal


Krétai Kiruccanás

Markan x Seth


Igazából nem követtem Markant, csak ő is pont arra menetelt másodmagával, amerre az én utam is vitt. Megtehettem volna, hogy elkerülöm, de nem tettem. Érdekelt hova tartott oly sietősen. Magamban erősen reméltem, hogy nem apánk nyughelyét keresi ő is. Mert nem azért jöttem el idáig, hogy még a testvéremmel is küzdenem kelljen azért, ami engem illet. Mert ugyebár én kiérdemeltem apánknak eme örökségét még annak ellenére is, hogy igazából soha a büdös életben nem láttam őt élve. De holtan se. Nem sokkal maradtam le öcsém és útitársa mögött, kire rájött a szófosás. Aztán valószínűleg a cifrafosás is, mert elhallgatott és a bokorba ugrott. Kilométerekről lehetett hallani a nyögéseit. Láttam, hogy testvérem közben felvette a nyúlcipőt. Nem is ő lenne. Ráérősen követtem őt, mit sem törődve a bokorban szaró őslakossal. Ám érzékelve a közeledtem hirtelen kivetődött a susnyásból és máris regélésbe fogott, még a gatyáját se sikerült rendesen magára rántania. Meglepettségemben pislogtam párat. A hatalmas lendületben azonban megbotlott a saját pantallójában és a lábaiban felakadva a szakadékba táncolt. A pereméről néztem le rá, széles mosoly terült szét az ábrázatomon, majd orromon lehúzva a napszemüveget integetni kezdtem neki.
- Adios Amigos! - kiáltottam utána spanyolul. A hátsóját a menetszél törölte ki. Nem lehetett kellemes érzés a szabadesés, mert üvöltése az egész vidéket bezengte, még egy sólymot is letarolt menet közben. Az ütődött szárnyasba próbált kapaszkodni, de mindhiába. Ez már veszett ügy volt. A földet érés közeledett, ám nem vártam meg, hogy becsapódjon az anyaföldbe és eggyé váljon a természettel. Bár ha a lelke még megvolt, akkor az ébredés is igen kellemetlen lesz neki. De biztos újra össze tudja majd kaparni magát, csak már nem lesz az igazi. Lehet, még az anyja sem ismer majd rá. De legalább megtanulja ő is, hogy előbb segget törlünk és gatyát felhúzunk, utána járatjuk a pofánkat. Mire az őslakos a végére ért szeles útjának, Markan már hetedhét határon is túl járt. Cseles vagy testvérem, de elfelejtetted, hogy még így is pontosan tudom, hogy merre jársz. Hiába kolbászolsz be a kesze-kusza, buja indákkal és zöldessel körbeölelt tiltott rengetegbe, én ott is megtalállak. Ráadásul az én úti célom is pontosan arra vezetett, de nem fáradtam azzal, hogy kitérőket tegyek, hanem úgy döntöttem, hogy a rövidebbik utat választom. Jóllehet, egyszerre érkezünk meg. A közeli barlang felé vettem az irányt. A barlang mélyén, út közben azért rendesen szidtam mindent és mindenkit, a mindenható matuzsálemtől kezdve a nem létező anyján át a halálmadár húgán keresztül az én jó édes anyámig bezárólag mindenkit, aki csak az eszembe jutott. Még magamat is, hogy mi a tökömért nem tudtam egy zseblámpát a fejemre aggatni holmi nyavalyás napszemüvegek helyett, amire azt sem tudtam, pontosan mire is jó, mert ugyanúgy látom vele a napot, mintha anélkül néznék bele. De a rohadt sötét ellenére jól tudtam, hogy mi vár a barlang mélyén és az nem a hangom miatt felvert és megzakkant denevérek vagy egy elrejtett kincs volt. Hanem egy forrás. Rögvest bele is ugrottam csukott szemmel és mire kinyitottam, már nem volt sötét. A közeli patakból bukkantam elő. Mark arcába vigyorogtam, aki épp akkor oltotta szomját, mikor én előtte szépen kiemelkedtem a vízből megspórolva a menekülésével töltött időt.
- Üdv testvérem! Mi szél hozott az őshazába? Gondolom nem a nosztalgia. - érdeklődtem, bár tisztában voltam azzal, úgyse kapok rá érdemleges választ. A napszemüveget elhagytam valahol fél úton a teleportálás közben, így kígyószemeimet már nem volt mi takarja. De mivel itt a semmi közepén rajtunk kívül már tényleg a madár se járt, így nem foglalatoskodtam az elrejtésével.

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 9:51 pm
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Kanyargós hegyi utakon haladunk a sziget belseje felé. Elég meleg van. Az indulás óta, ami órákkal ezelőtt volt, most először merül fel bennem, hogy a ruházatom, talán nem a túrázásnak megfelelő. Sebaj, lazítok a nyakkendőmön, és kigombolom az ingem felső két gombját. Mindjárt jobb. Az önkéntes idegenvezetőmnek felcsapott férfi egy pillanatra sem hagyja, hogy beüssön a kínos csend. Megállás nélkül szövegel, még a levegővétellel is spórol és csak akkor hallgat el hosszabb időre, míg a vizes flaskájából kortyol. Bosszantó és fárasztó. Először az életéről regél, de mihelyst kimeríti a témát valami érdesebbel hozakodik elő. A sziget legendáival, amiben megemlíti az öregünket is sok egyéb más mellett. Bár a "bazinagyóriássárkánykígyószörny" kifejezés alatt, lehet csak én gondolom azt, hogy róla lehet szó. Látja, hogy a kígyószörnyes története némi érdeklődést vált ki belőlem, ezért kedélyesen mesél tovább. Többnyire a tájat figyelem, csak néha téved a tekintetem a mesemondóra. Nem tudom megítélni, hogy mindebből mi lehet igaz és, mennyire hiszi el mindazt, amit mond. Tényleg hiszi vagy csak a képzelet élénk szüleményének tartja, amivel az idetévedt turistákat kábíthatja? Mindenesetre ad néhány érdekes nyomot. Újra ismerős érzés fog el. Ismét egyik testvérem jelenlétét érzem a közelben. Kétszer egy nap, ez nem lehet véletlen. Egy újabb kanyarhoz érünk, Útitársam egy perc türelmet kér, majd váratlanul bevágódik az egyik bokor mögé. Rátör a szükség. Az pedig nagy úr. Míg a dolgát intézi a vállam felett hátranézek és a távolban megpillantom Seth nagy fejét. Erre tart. Némi értetlenség ül ki az arcomra őt meglátva és meg is fogalmazódik bennem a kérdés. Mi a fenét keres ez itt? Tűnődöm el egy fél pillanatra, de arra jutok, inkább nem akarom tudni. Mint mókusnak az erdőtűz, úgy hiányzott a találkozás testvéremmel. Nem várom meg míg a férfi magára rántja a gatyáját és előmászik a bokorból. Ám mielőtt tovább indulok odaszólok neki.
Itt jön egy turista. Úgy látom, eltévedt. Segítségre szorul. - hívom fel a figyelmét vészesen közeledő bátyámra, remélve hogy feltartja nekem kicsit.
Köszönöm az útbaigazítást. - teszem még hozzá, majd tovább indulok, hátrahagyva fivéremre a bennszülöttet. Most boldogítsa őt egy kicsit. Mire észbe kap, már egy kanyarral odébb vagyok. Másik úton indulok el, mint terveztem. Pillanatok alatt az erdő sűrűjében találom magam. Mivel nincs ösvény, amin haladhatnék, taposok magamnak. Az idegenvezető fülig érő lelkes vigyorral ugrik bátyám elé, még kissé szedett-vetett állapotban a bokorakciója után. Nem is húzza az időt, azonnal nekikezd a történetmesélésnek. Miután átvágom magam a bozótoson egy síkabb terepre érek. Meglátok egy barlangot, majd közelebb érve egy tiszta vizű patakot. Lehajolok, megmosom az arcom, majd a tenyerembe vizet mérve nagyokat kortyolok.

avatar



☩ Reagok :
42
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Kedd Aug. 21, 2018 5:38 pm
Következő oldal


Krétai Kiruccanás

Markan x Seth


A sivár, romos utcákon keresztül vezetett az utam, kígyó szemeim a napszemüveg takarásában. Elvégre az emberiség nem halt ki, élhetnek még eme romok között élőlények. Felfedni pedig semmiképpen sem szerettem volna magamat, jobban kedveltem emberi inkognitóban járni az emberek világát. Sosem voltam az a típus, aki feltűnősködve villogtatta kígyó szemeit, villás nyelvét, jobban szerettem a háttérből irányítani az eseményeket, meglapulni a sötétben, mint egy prédájára váró ragadozó. Mert az voltam. Egy lesben álló ragadozó. Mindig is szerettem veszélyesen játszani és a határaimat feszegetni, nyilván ezért is zártak el abba a nyomorult ládába. Isten haragjával nem számoltam, mert nem tartottam fontosnak, nem sok vizet zavart mindaddig, míg tikkelni nem kezdtük a szemét. Nyilván ő sem akart vetélytársakat, de elég aljas húzás volt az elvileg jóságos mindenhatótól, hogy életfogytiglani börtönbüntetést adjon csak azért, mert mi is ugyanazt csináltuk gyakorlatilag, amit ő, csak még nem nagyüzemi formában. Az meg, hogy miért nem ölt meg minket, rejtély. Nem hiszem, hogy a szívjóság vezérelte. Talán csak ő sem ismerte a módját az elpusztításunknak, elvégre ő sem tudhat mindent. Az agyamat most térképként használtam, minden információt, helyet igen gyorsan elraktároztam benne, bár azért jócskán megnehezítette a dolgom, hogy a hajdanán mediterrán erdő helyett magas épületek sora fogadott. Nagyon reméltem, hogy azt a részt, ahová tartottam, még nem építették be, különben rombolhatok. Kézzel pedig csodálatos lesz egy egész épületet elbontani. Előkaptam egy modern kori térképet és összevetettem a fejemben lévő őstérképpel, próbáltam tájolni, mi merre van. A nap járását is figyelembe vettem. De szerencsére a város is véget ért egyszer. Innentől kezdve arra mentem, merre a józan eszem vitt, ki a poros város maradványaiból, majd be az erdő sűrűjébe, ahol vadállat módjára hajtottam keresztül, félresöpörve minden utamba álló zavaró tényezőt. Szerencsémre a természet is úgy gondolta, hogy nem érdemes velem packázni. Már éppen egy lankát másztam meg, mikor ismerős érzés fogott el. Hmm…valamelyik testvérem a közelben járt. Érdekes, felettébb érdekes. Követni kezdtem a nyomokat és az egyik hegyen a távolból meg is láttam, melyik testvéremet fújta erre a passzátszél. Nem volt nehéz kiszúrni Markant, hisz ő volt a család nyakiglábja. Másodmagával menetelt a lankákon. Mégis mi a tökömet keres itt? Mertem remélni, hogy nem azért fáradt el idáig, amiért én is. Bár, sajnálatos módon ugyanarra tartott, amerre engem is vitt az utam. Mély sóhaj hagyta el a torkomat. Akkor itt az ideje utána járni a dolgoknak. Követni kezdtem őt és kísérőjét, aki szemmel láthatólag be nem fogta volna egy pillanatra sem. Hát nem irigyeltem fivérem. Még szerencse, hogy hallani nem hallottam, miről vakerált neki 0/24, csak láttam, ahogy mozog a szája, de az szüntelenül.
Őszintén szólva, semmi kedvem nem volt lemeccselni vele, hogy akkor felejtse el szépen apánk méregfogát, mert nekem már terveim vannak vele. A csontjait megtarthatja, számomra nem hasznosak, de számára talán igen, hisz tehetséges kovács hírében állt mindig is. Bár az is lehet, hogy nem ugyanaz az úti célunk, csak az esélye nagy. Ki tudja. Markan sosem volt annyira közlékeny semmilyen tekintetben, mint a többiek. Amit azért díjaztam benne. Nem jártatta feleslegesen a száját, mint Ruben. De így nehezebb is volt rájönnöm, hogy mit forgatott a fejében. Emlékszem, mindig is imádta az agancsos állatokat, volt is egy házi kedvence, Szürke, a szarvas, akit kölyökkora óta pátyolgatott. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy többet hallotta az állat beszélni, mint mi összesen együttvéve. Markan ügyesen meghúzódott a háttérben, senki sem törődött az ügyes bajos dolgaival, mindenki, még jóanyánk is engem tartott jobban szemmel, mivel állítólag én voltam a problémás gyerek a családban. Pedig én csak önmagamat kerestem és mertem nagyot álmodni. Nem hiszem, hogy ez akkora nagy probléma lenne. Nagy volt bennem a kíváncsiság és a kalandvágy. Ezt nem róhatják a szememre. De ahogy mindenki máson, úgy Markanon is igyekeztem rajta tartani a szemeimet. Több, kevesebb sikerrel. Őt ismerem a legkevésbé a családból. De ideje lesz ezen változtatni. Olyan időket élünk, ahol jobb, ha a levi tudja, kivel áll szemben, mégha az a saját öccse is. A mi családunk már csak ilyen.

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 12:17 am
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
A tengert figyelem és várom, hogy feltűnjön a hajó, ami közelebb visz a céljaimhoz, át a túloldalra. Kréta szigetére. Általában a türelmem végtelen, de ezúttal sürgetném az időt. A mólón várakozom, elszívok egy szál cigit, aztán még egyet. Körülöttem gyűlnek a népek, ők is a szigetre tartanak. Eszembe jut, hogy a vízjárással könnyen átjuthatnék. A ládában töltött idő alatt meggyengültünk, de nem veszett el minden erőnk. De nem vágytam rá, hogy vízbe merüljek, így hogy a célállomás is ismeretlen terep. Ki tudná, hol kötnék ki. Nem kell a baj. Inkább kivárok és az emberek módján szelem át a vizeket. Tartalékolok az erőmmel, ki tudja milyen meglepetések várnak odaát. Órák telnek el, mire feltűnnek a vitorlák, a hajó lassan befut a kikötőbe. Alig egy fél órát áll, aztán indul is vissza. Majdnem kilenc és fél óra a hajóút Iráklionig. Jelentéktelen idő ahhoz képest, mióta kutatok utána. A hullámokat figyelem és mélyen a gondolataimba mélyedek, miközben hánykolódunk a vízen. Nem mindenki bírja az utazással járó megpróbáltatásokat. Páran a korlát felett hajlonganak elzöldült fejjel. Egyszer csak feltűnik a part. Hangos kürtszó jelzi, hogy perceken belül befutunk és kikötünk. Amint a szárazföldre lépek előveszem a térképnek aligha nevezhető firkát, amit a Majom jegyzetelt le nekem egy füzetlapra. Közhelyesen egy piros X jelzi rajta a keresett helyet. Elindulok a kikötői úton, ami a partoktól a hegyekbe vezet. Egy pillanatra megállok, mielőtt végleg elhagynám a dokkot. Valami különöset érzek, mintha egyik testvérem járna a közelben. Óvatosan körbenézek, de nem látok senkit a családból. Meggyőzőm magam, hogy rémeket látok. Hét évszázad együtt a tesókkal, nem csoda, hogy folyton úgy érzem, mintha most is jelen lennének. Iráklion nem egy világváros. Az emberek 99%-a azt sem tudja, hogy leledzik a térképen. Amúgy is, mekkora esélye van, hogy pont itt futunk össze, ahol a madár sem jár. Már azt hiszem nyugodt utam lesz. Békében. Egyedül. De egy helybéli, aki a hegyen lakott, úgy gondolta, hogy megkísérti a sorsát és mellém szegődik, ha már ugyanazon az ösvényen vezet az utunk.
Remek. - majd kicsattanok az örömtől. Elindulunk és az első negyedórában nem történik semmi. Szótlanul liheg a nyomomban, majd a harmadik kanyar után Aristarkhos barátom úgy érezi, hogy neki feltétlenül meg kell osztania velem élete történetét. Néha a szemem sarkából rápillantok, figyelve, mikor vesz levegőt, mert még ennyi szünetet sem tart. Gondolom nem akarja megszakítani a cselekmény menetét. Nem figyelek, csak a monoton szövegelést hallom. Néha bekérdez valamit, mire bólintok, de ez inkább annak a jele, hogy lélekben még ott vagyok, mintsem, hogy érdeklődést mutatok a történetei iránt. Kezd nagyon fárasztó lenni a hegylakó. Túl hosszú ez az út. Elhaladunk pár faház mellett, de egyik felé sem fordul be. Amikor kifogy a családi sztorikból, helytörténeti érdekességekkel szórakoztat.  Már ott tartok, hogy lerúgom a hegyről, úgyis egy meredek sziklaszirten haladunk, mikor elhangzik egy érdekes félmondat. Arról a helyről, ahová jelenleg tartok.
Na, a végén mégis csak lesz haszna. - gondolom magamban, és elkezdek rá komolyabban figyelni.


avatar



☩ Reagok :
42
☩ Play by :
Zane Holtz

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 8:00 pm
Következő oldal


Krétai Kiruccanás

Markan x Seth


Amióta elveszett értékes erőm nagy része, és csak ilyen amatőr szintű mágiára vagyok képes, azóta nem bírok magammal. Hajt a vérem, az erőm után, szüntelenül csak azon dolgozom, hogy minél előbb ismét megízleljem hatalmamnak legalább csak egy részét. Veszett mód hiányzik, és nem fogom annyiban hagyni a dolgot. Nem párologhatott el az éterben. Szépen felépítettem magamban a terveim. És már neki is álltam a végrehajtásukhoz. De mindent szépen sorjában. Első körben az ősi mágiák morzsáit kell összeszednem. Az egyik része már folyamatban van és a világ másik felén zajlik. De utam most nem az Amerikai kontinens felé visz, hanem vissza oda, ahol minden kezdődött. Kréta szigetén. Ma már nyoma sincs a világban annak a gazdagságnak, mi egykor jellemezte. Mindenhol pusztulat kísér utamon. És még engem neveznek szarházinak meg pöcsnek. Mikor közöm sem volt a világ pusztulásához. A szárnyas fénylények és villásfarkú ördögök sokkal jobban kiérdemlik ezen jelzőket. Hol volt a drágalátos Istenük vagy a Sátán, hogy ilyen lepukkant lett a bolygó? Egyik biztos remetének állt, a másik meg próbálta élni humán életét. Szánalmas. Amara meg közben kacagva végigsöpört a világon. Az a nő még veszélyes lehet. Kiengedett bennünket szabadságolt fivére ládájából, de miért? Ez itt a kérdés. De van pár tippem rá és maradjuk annyiban, engem ugyan nem fog dróton rángatni, mint valami nevetséges bábut. És a testvéreimet sem.
Szerencsére fajom neve, kiléte már feledésbe merült az évezredek során, egyedül egy egyiptomi pusztító istenséget azonosítanak még a nevemmel. Hmm…jobban belegondolva anno ott is pusztítottam, hála a kis dögeimnek, de az rég volt már, ki emlékszik rá?
Az öltönyt kényelmesebb szerkóra cseréltem, egyszerű rövidnadrág meg póló volt rajtam. Fura az emberek új divatérzéke, bár ez a nadrág egész kényelmes, nem olyan tökizzasztó, mint annak idején azok a tapadós pantallók voltak. A búvóhelyem kádjába lépve mindjárt a Földközi-tengerből bukkantam elő. Alig lettem vizes. Kréta szigete. Emlékeimben fenséges földként él. Egynéhány zavaró tényezőt leszámítva. A parton egykoron zsibongó élet lehetett, most lepukkant boltok és elhagyatott bódék voltak mindenfele, amerre csak a szemem ellátott. Fura, kölökkoromban még ennyi élet se volt itt. De ahogy látom, most se sok van, csak az emberek maguk után hagyott ipari hulladéka. Chh. Legalább kitakaríthattak volna az apokalipszis után. Még jó, hogy edzőcipő is volt rajtam, máskülönben egy törött sörös üveg állt volna a talpamba. Ahogy elhaladtam a repedt, betört üvegű kirakatok előtt, az egyikben megláttam valamit, ami azonnal megtetszett. Egy fekete napszemüveg csücsült az egyik kirakati bábun, a por már jócskán belepte mindkettőt.
- Ha nem zavar, ezt kölcsönveszem. - szóltam oda a műanyag tagnak, majd lekaptam róla a szemüveget, leporoltam és felvettem. Ilyet láttam San Franciscoban az embereken is, gondoltam én is kipróbálom, milyen a hatása. Bár arról gőzöm sem volt, hogy igazából mire is jó az az izé. De ha lesz időm, majd ennek is utána járok. Mindenesetre az orromra húztam és neki indultam úti célomnak. Elég sokat kutakodtam itt-ott-amott. Hangyafing erejű pecséteket törtem fel, hogy a titkok nyitjára leljek. Úgy látszik, nem csak a leviatánok ereje gyengült meg a mennyei és pokoli összecsapások  illetve Halálasszony határzárásai után. Erre a gondolatra gunyoros vigyor húzódott a szám jobb sarkába. Nem is baj, hogy így alakult, már csak azt a halálmadár Amarát kellene valahogy leszerelni, az lenne a legjobb. De mindent a maga idejében. Most csak egy dolog számít. Megtalálni azt az egy kincset, amit rajtam kívül senki sem keresne. Jóapánk egyik méregfogát. Mielőtt még bárki is felvonja a szemöldökét, hogy azt meg minek? Hát nem azért, mert szeretek kacatokat vagy régiségeket gyűjteni, koránt sem. Jó okom van rá, hogy megkaparintsam.

avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 10:32 pm
Következő oldal


Csavargás Görögbe
Seth x Markan
──────────── sdad ────────────
Since the dawn of time. Only the strong have survived
Egy hónap telt el azóta, hogy a betűtészták megüzenték, a család látni óhajt. Sajnos nem volt égetően fontos ügyem, hogy passzolhassam a kedves meghívást, így eleget tettem és elfáradtam egészen Londonig. Különben is, jobb szemmel tartani a díszes társaságot és tudni mit forralnak. Nem állítom, hogy a viszontlátást nem okozott némi nemű fizikai fájdalmat, de kibírtam. A meghitt kis családi kupaktanács után mindenki ment a maga dolgára, így én is folytathattam a félbehagyott ügyleteimet. Majdnem egy teljes hónap telt el azóta, hogy akár fél szót is hallottam volna bármelyikről. Már-már hihetetlennek tűnt. Szinte már arról is megfeledkeztem, hogy nem egyedül, hanem hétszemélyes kísérettel jöttem erre a világra. Mióta kiszabadultam a ládából egy dolog foglalkoztatott, de az nagyon. Szürke. Azóta nem láttam, mióta Isten úgy vélte, jobb nekünk egy ládában, egy énoki pöcsét alatt. Emlékeim szerint biztos helyen hagytam. Róla még a testvéreim sem tudtak, az én nagy titkom volt. A többi tízezer másik mellett, amiről szintén egy szót sem szóltam. Biztonságban hittem, de kiderült, hogy elég nagyot tévedtem. Nyoma veszett. Nem dobott fel a hír, ezért minden követ megmozgattam, hogy megtaláljam, de nem sok sikerélmény ért, egészen a múlthétig. Ugyanis tudomásomra jutott, hogy Kréta szigetén használható egy nyom. Egy elég biztos nyom. Nem sokat gondolkodtam neki, odautaztam.


Egy helybélivel van rövid találkozóm. Alig egy percig tart az egész. Épp csak annyira zavarjuk egymás köreit, míg átadja nekem az infókat, én meg a beígért fizetségét. Nem vagyok hálátlan, megdolgozott a pénzéért. Megvárom, míg magamra hagy, majd csak azután tépem fel a borítékot, mikor kellően távolra ér, azaz csak egy hangyapöcsnyi pont lesz a horizonton. A borítékban egy rövid üzenet fogad.
Francba! - mordulok fel elégedetlenül. Nem kapok jó híreket. Veszek egy mély levegőt és tovább olvasok, mert az üzenet még közel sem ért véget. Az utolsó soroknál egy apró remény csillan fel, a nyom egy újabb nyomot rejt. Elégedett sunyi vigyor költözik a képemre, mintha megnyertem volna a főnyereményt, majd a mellényem belső zsebébe csúsztatom a papírt. Nincs dolgom itt, ezért továbbállok.
Egy ösvényen indulok el az erdők irányába, ahol a következő lakott település (?) áll. Pontosan az ellenkező irányba, mint amerre a borítékos kölyök. Előző éjjel valószínűleg eshetett, talán vihar is volt, mert az utamat letört ágak torlaszolják. A föld nedves, itt ott még nagyobb vízfoltok. Eszembe jut, hogy akár bele is ugorhatnék az egyikbe, hogy a város közelében egy másik tócsából másszak elő, de nincs kedvem hozzá. Inkább sétálok a gondolataimba temetkezve. Nem tudom mennyi idő múlva, de elfogynak a fák, és egy nyílt terepre érek. Közel a part. Egy kisebb kikötőbe érek. Egy bajszos görögtől (olyan halászforma 60-as) megtudom, hogy egy óra múlva jön egy hajó, ami át visz a szigetre.
Egy hajó, ami a túlpartra visz. Pont a legjobbkor. - elégedetten vigyorodom el ismét az infó hallatán, ugyanis pont ott van dolgom. A nyom is oda vezet. Akár még Szürke is ott lehet...


avatar



☩ Reagok :
41
☩ Play by :
Lee Pace

Utolsó Poszt Vas. Júl. 29, 2018 12:28 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3