Kyr's crazy home

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Kyr's crazy home Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 21, 2019 5:34 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 03, 2019 5:16 pm
Következő oldal


What happened yesterday?
Őrjítő nevetésemet hallhatja, miközben lefelé zuhanok a mélybe. Pár emelet magasan vagyunk csupán. A zuhanás érzete mégis feltölt energiával. Szabaddá tesz. Akkor is, a testem nem egyenes, ha a súlypontom lehúz és összegörnyedek. Kezeimet mégis széttárom.
Még egy utolsó nevetés hagyja el a torkomat, mielőtt keményen csapódnék a törött aszfaltba. Nyakam, fejem töröm. Tekintetem üvegessé válik. A valóságban.

Az álomképemben a beton nem kemény. Egy pillanatra megállok, majd a forró masszává alakul, magába olvaszt. Lassan tűnök el New York felszínéről, hogy átvehessem a helyemet, ott, ahova tartozom: a Pokolban. Lábaim lassan érnek földet a lávatenger közepén. Szinte érezni vélem a forróságot a talpamba. Az égető érzést, mely egyenesen a húsomig elér, csontomat olvasztja.
Ott áll mellettem a nyúlánk alak. Vöröslő szemekkel tekint rám. Torz szájával vigyorog. Kezét felemelve int maga felé. Kérdés nélkül követem a gyönyörű alakot. A füstszerű alak hirtelen ragadja meg a csuklómat. Az érzés fájdalommal telít el, mégis vigyorgok rá. Megropogtatja a csontjaimat. Másik kezével kap a hajamba, tarkómba. Érzem, amint éles körmei a bőrömet hasítják fel. Vérem a forróságba serken ki. Szívem szokatlan kalapálásba kezd. Hiába lopnék csókot, nem hagyja. Játszik velem. Ezt pedig mindennél jobban élveszem. Ahogy azt is, amikor az oldalamba kap, megszorítja azt…
Testem lassan ég el a pokolba, nem bírja a hőt. Fekete hamuvá válik és lassan porladok el. Forró szellű suhan át a helységen és egy pillanat alatt hamvadok el. Figyelem a vigyorgó szájat, a vörös szemeket. Az alakot, ki folyton megkísért álmomba.

Hatalmas levegőt véve nyitom ki jégkék szemeimet. Zihálva kelek fel, ahogy pár órával ezelőtt. Vagy perccel? Fogalmam sincs már, hogy mikor volt hajnal. Mellkasom fel-alá jár. Nem tudom, hogy ki kíván ennyire megkísérteni, de üzenném a pokolba, hogy sikerült neki. Igazán előjöhetne, hogy a valóságba is bőrömbe mélyessze a körmeit. Néha elgondolkozom azon, hogy apám lehet-e, azonban… Ez nem túl valószínű. Felőle nem ezeket az energiákat éreztem. Még akkor sem, ha ez egy álom. Szemeimet lehunyom, élvezem a csípős reggeli levegőt. Hűsít és kitisztítja a fejemet.
Hiányérzetem támad. Mintha lenne itt valami, amiről gondoskodnom kellene. Valami, férfi, valami hanggal. Folyton nyafog és…
Egy villódzó kép ugrik be. Egy fa mellett állva Mandró és én versenyzünk, hogy ki tudja jobban körbe pisilni az adott fát, amit aztán nemes egyszerűséggel gyújtott fel.
Szemeim újra hirtelen pattannak ki. Ekkor hallom meg a hangját. Másokéval együtt.
Lassan tápászkodom fel… Az első amit észreveszek a betört beton. De nem is akárhogyan. Mintha egy óriási jeti lépkedett volna rajta végig. Két méterenként egy-egy lyuk jeleskedik a az úton. Előbb a bal irányba, majd a jobb irányba. Fejemet félrehajtva gondolkozom azon, hogy mi a fene is történhetett.
Gondolkoznék is, ha nem zökkentene ki a beszéde a…
Kótyagos fejjel indulok meg a Mandró irányába. Mikor már mögötte járok, érzem, hogy szükségem van támaszra. Két kezemet a vállára teszem, és azon keresztül szemlélem a két idegent. Kik annyira nem is idegenek, csak mindig más hanggal beszélgetnek.
- Csá fiúk! - vigyorgok rájuk szívélyesen, mintha már nem is az a fruska állna Mandró mögött, akivel alig pár perce beszélgetett. - A Mandró velem van - kacsintok rájuk. Látszik rajtuk, hogy ettől továbbra sincsenek elragadtatva. A vállakat egyre erősebben szorítom. Fejemben lévő fájdalom nem akar szűnni. - A város északi részén lakik - forgatom meg a szememet. - Tudjátok, amolyan Sugar Daddy - kacsintok rájuk újra, nyelvemet kinyújtva. - Vagyis a fia. Épp bevezettem egy gyönyörökkel teli esetébe - csillannak meg szemeim.
Furcsa lehet, hogy próbálok az emberekkel úgy élni, mintha normális lennék? Teljes mértékben. Ez még Mandrónak is feltűnhet, de mit mondhatnék? Nem lehetek mindig eszetlen, túl gyorsan kiszúrnának és dolgom van még a világba.
- Mi történt az úttal? - kérdezik mindketten és a kráterekre néznek. Én pedig kerek szemekkel rájuk és Mandró tarkójára. Érezheti, hogy enyhén próbálom előre tolni őt...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Kyr's crazy home Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 23, 2019 5:17 pm
Következő oldal


It's you... again

Kyara& Ruben
zenei aláfestés • szószám: 952• Credit:

 
'Ééés kiugrott az ablakon. Nyilván. Ruben, mégis mire számítottál?' - vakarom meg mezítelen hasamat lustán, mintha álmaimat csak a vizelési inger zavarta volna meg és már mennék vissza aludni, miközben Kisasszony hűlt helyét bámulom az ablakpárkányon. Ez csodás, nagyszerű, kereshetem meg a nagyvárosban, bár az olyasfajta elmeháborodottakat, mint amilyen ő is, könnyű megtalálni, mindenhol nyomot hagy maga után, amerre jár. Egy - egy betört ablaküveg, felrobbantott postaláda, fej nélküli test az utca közepén és le merném fogadni, hogy az utca kellős közepén fogom megtalálni, ahogy büszkén röhög bele a nagyvilágba, mialatt rója a köröket rosszullétig egy rózsaszín biciklin, amin elől kis kosárka van, a rajta lévő csengőt pedig addig csengeti, amíg a saját feje meg nem fájdul. Persze utána a szerencsétlen kerékpár lesz a hibás. De ha eltalálom a vízcsappal merő véletlenségből, akkor talán észhez tér annyira, hogy egészen két percig a fennálló problémás kérdéssel foglalkozzon.
'Vagy már teljesen menthetetlen.' - hajolok le és emelem föl a koszból kockás ingemet, majd miközben magamra kanyarítom és elkezdem begombolni, hogy ne botránkoztassak meg senki szelíd lelkűt, aki még képes volt megmaradni ebben a világban, s ráérősen hagyom el porfészket, amit valaki még ma is lakásnak hív. Azért mégis csak be kéne zárni, nem? A bejárati ajtóból visszafordulva mérem fel a lakásban található értékek mennyiségét s jutok arra a következtetésre, hogyha ide valaki szeretne betörni és elvinni néhány dolgot, az vagy nagyon el lehet keseredve, vagy pedig majd meggondolja magát és egy - két saját dolgát is itt hagyja sajnálatból. Nem lesz itt probléma, de saját magam megnyugtatása érdekében behúzom magam mögött az ajtót, a kilincs pedig mit ad az ég, a kezemben marad. Összeráncolt szemöldökkel forgatom a kezemben az egyszerű ezüst gombot, aminek a közepén kulcslyuk található, majd pillantok a tátongó lyukra, ahol a kilincsnek lennie kéne. Nem hagyhatom csak így itt a sarokba bedobva! Türelmetlenül sóhajtva fordulok vissza az ajtó irányába és próbálom visszadugni a gombot az eredeti helyere, ami sikerül is, de félúton mindig megmakacsolja magát és nem megy tovább.
'Gye - rünk már!' - csapok rá tenyérrel a gombra, ami varázsütés szerűen adja meg magát és illeszkedik vissza eredeti helyére, a túloldalról kiszűrődő hangos koppanás viszont másról árulkodik. Ugye nem...? Kihúzom a makacs gombot a helyéről és lehajolva, egyik szememet lehunyva tekintek keresztül a gombok egykori helyén az ajtóban. Egyetlen hatalmas, üresen tátongó lyuk, amin keresztül be lehet látni kristálytisztán a lakásba. Kiegyenesedve nézek a kezembe simuló ezüst golyóra és hanyagul hajítom a következő emelet első lépcsőfoka elé és indulok el lefelé. Ezzel majd az szórakozik, akinek szüksége van rá. De hogy néz ki a fal? Ezek mi voltunk? Három lépcsőfokonként ököl méretű kráterek tátonganak a falban és minél lejjebb haladok, igaz annál jobb állapotban lévő falakkal találkozom, de a körülötte lévő vakolat az ütés erejétől mind a lépcsőn kötött ki. Megint mit tanítottam meg neki, vagy éppen mit nem akartam? Sajgó karomat megvakarva lépek ki a bejárati kapun, már amennyi megmaradt belőle az utóbbi idők során és nézek körbe hunyorogva az utcán, ahol jelenleg egy teremtett lelket sem látni, néhány tetőn viszont aprócska lények sétálnak fel s alá. Hol vagyok egyáltalán? Mindegy is, viselkedjünk úgy, ahogy szoktunk, abból baj még nem származott, csak akkor fog, hogyha Kisasszony nekiáll összedönteni a fél világot és esetleg felfigyelnek ránk. Akkor magyarázd ki, hogy nem a bajt keresitek.
'Hé! Állj csak meg!'- harsan fel tőlem nem messze a felszólítás, de nekem szólt vajon? Hunyorogva emelem föl a fejemet és nézek a velem szembe jövők irányába, akiktől a szívéje üdvözlet jött, majd körbepillantok, hogy nekem szólt - e egyáltalán, vagy valakinek, akinek a jelenléte eddig föl sem tűnt. Nagy levegő és kifúj, a pech sorozatom most kezdődik csak igazán. Szerencsétlen, bárgyú mosolyomat magamra erőltetve nézek a közeledő két férfi irányába, akik közül az egyik valami fegyvernek látszó eszközt szorongat a kezében. A pengén megcsillan a nap fénye, de egyelőre úgy néz ki, hogy csak elővigyázatosságból szorongatja olyan erővel, hogy a kézfején a bütykök hófehérré sápadtak. Emberek. Az életben a legapróbb porszemek, melyek mégis megannyi változást hoztak ennek a világnak.
'Segíthetek?' - teszem zsebre a kezeimet, mintha csak egy baráti csevej lenne, semmi több, imáim pedig remélem meghallgattatásra találnak, amikor azt kérem, hogy a Kishölgy ne most bukkanjon elő a semmiből.
'Nem láttunk még errefelé, sem a városban, sem az utcán.' - az alacsonyabb beszél, a magasabbik szorongatja a kezében fegyverét és szúrós tekintettel mér végig, míg a kisebb arcára mosoly ül ki, de szemöldökét mégis kíváncsian emeli a magasba, kérdését így ki sem kell mondania, nekem pedig törnöm kell a fejem, hogy hogyan vágom ki magam a helyzetből anélkül, hogy bárkinek baja essék.
'Egyiptomban éltem hosszú ideig, de úgy döntöttem, hogy kissé sok volt már a homokból és keresek egy olyan helyet, ahol nem csak reménykedhetek abban, hogy nem csak egy fél pohár vizet tudok aznap meginni. Rudolph.' - nyújtom jobbom barátságos bemutatkozásra, a másodpercek pedig egyre hosszabbra és hosszabbra nyúlnak, mint az olvadt sajt, ami sosem akar elszakadni. Szemükben ott táncol a gyanakvás szikrája, némán mérnek végig, hogy igazat mondok - e magamról, vagy itt és most kardélre hányjanak.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 17, 2019 12:10 pm
Következő oldal


What happened yesterday?
Miért kell az embereknek ennyire komolynak lenniük? Miért kell, miután felkelnek, visszaváltozni azzá az uncsi emberré, akik? De tényleg, tegnap éjszaka kirúgtunk a hámból. Óóóóó, nem is kicsit. Elengedte a ficsúr is minden gátlását - már amennyire emlékszem belőle - most pedig… Persze, persze az alkohol miatt amúgy is egy kicsit… Másképp viselkednek az emberek, de miért? Unott sóhajjal vetődök vissza a koszos matracra, a plafon repedéseit figyelve. Miként tör át rajta egy növény gyökere, melyen számos élet telepszik meg. Közöttük egy hatalmas csápokkal rendelkező szarvasbogár is… De az miért mászik a plafonon? És miért kezd el szépen lassan átalakulni valami gyönyörű, véres, sav által lemállott fejjé?
Ajkaimat kissé eltátva gyönyörködöm a jelenségbe. Még a lehulló vért is érzékelni vélem az arcomon - noha pontosan tudom, hogy azok mennyire nem igazak.
Majd dőlik mellém Mandró is. Meg kellene már tanulni a nevét, de fogalmam sincs, hogy mi az. Amúgy is, ahogy mondtam a Mandró tökéletesen illik hozzá. Nincs is más, amivel lehetne helyettesíteni. Szóval Mandró is visszadől mellém.
- Te is látod? - kérdem elhűlten, leginkább a gyönyörűségtől, nem pedig az ijedelemtől. A koponya, mely kínzóan hasonlít valakihez egy parányit emelkedik ki a plafonból, körülötte a szélrózsa irányába hajszálerekként kezdi el körbefonni vérrel a területet. Mintha jégvirágok keletkeznének, csak épp vérrel. Fejemet még enyhén félre is fordítom, annyira megnyerő ez… Ez.. Ez…
Ez egyszerűen gyönyörű.
- Hé! Éjszaka nem finnyáskodtál, amikor aludni kellett, hogy kényelmetlen az ágy! - valami dereng, hogy mintha csak már aludni akartunk volna. Mintha egymást támogattuk volna fel a lépcsőházba, ahol… Upsz, lehet hogy véletlenül levertünk pár emeletnyi vakolatot? Üsse kavics, tan túléli a lakás - ha csak nem csináltunk rosszabbat, mi rémlik, de hiába ráncolom homlokom. Ennél közelebb nem kerülök a megoldáshoz. - Lucifer szerelmére, de unalmas vagy! - horkanok fel, könyökömmel feltolva magam, félig fekvő helyzetből tekintve rá. Égkék szemeimet hitetlenül meresztem rá, olyannyira, hogy lassan félő lesz, nehogy kiugorjanak a helyükről. Nem is lenne hasznos, hiszen megtámadnák szegény Mandrót és befalnák a szemek. Mert azok ilyen kis gonoszak. Habár, aki ilyen unalmas reggelente, az meg is érdemli.
Gyorsan megunom az atyáskodó szavait. Egyszerűen undort kelt bennem. Nem is akármilyet. Enni, inni, fürödni? Normális életet élni, nyavalyogni? Egyszerűen ezt nem vagyok képes tovább hallgatni. Egyre jobban és jobban kezdek csalódni leendő mesterembe - kit lehet le kellene váltanom? Őrültségemet kevesen értik meg, még kevesebben tudnak vele azonosulni, de még kevesebben képesek ezt elviselni. Vállamat képzeletben megvonom. Mit nekem ezeknek a figyelme? Nem vagyok rájuk kíváncsi.
Mindeközben pedig makacsul ragaszkodnék ahhoz, hogy megmutassam neki is, hogy több vagyok ennél. Hogy fenébe is az előítéleteivel, el kell fogadnia, olyannak amilyen vagyok, mert ebben a rothadandó világban ez a normális! Hogy legyél az, ha nincs semmilyen érték előtted?
Mindez annyira undorít, hogy gyomrom tartalmát kénytelen vagyok a wc régi kagylójába öntenem. Szép sugárba, mind egy szálig. Mindent mit megittam, megettem az éjszaka. Jé, még valami bogyók is vannak ott.
Homlokom a csészének támasztom meg, kezeimmel az ülőkét fogom. Érzem a pöcegödör szagát, ahogy az orromba áramlik, amitől még inkább csak öklendeznem kell.
A reccsenésre összerázkódom.
Jobb már?
Mit érdekel az téged. Kézfejemet felemelve jelezem számára, hogy élek még, pihegve hullámzik a görbe hátam. Lábaimat felhúzva magam mellé ülök csak a koszos kövön. De persze nem is én érdeklem, hanem csak a kaja. Szemeimet megvillantva emelem fel fejemet. Szemöldököm vadul cikázik fel és alá, mint aki épp valami nagyon rosszban sántikál.
- Hogyne - ejtem ki, ajkamra kaján vigyor ül ki. Számat kézfejemmel törlöm meg, amit aztán ruhám híján a testembe törlök bele. Felállva sebesen kezdek keresni valami ruha után. Találtam egy felsőt, mi tán leér combom tetejéig. Tökéletes is, több nem is kell nekem.
- Tegyük érekesebbé - vigyorgok megszállottan a férfira, fejemet kissé felemelve tartom. Vigyorogva lépek az ablakhoz, hogy azt könnyedén felnyitva a tűzlétrára érkezzem meg. - Ecc, pecc, kimehetsz… - döntöm a csípőmet a tűzpiros korlátnak, majd egy könnyed mozdulattal rugaszkodom el és bukfencezek át rajta…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Kyr's crazy home Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 21, 2019 9:18 pm
Következő oldal


It's you... again

Kyara& Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1068• Credit:

 
Micsoda? Tessék? Öntözzünk össze mindent a mosodában vérrel? És attól nekem mitől lesz jobb? Belerohad a vér a ruhába, az meg büdös lesz és ki kell dobni, attól még nem lesz tiszta pólóm, csak egy szagos, rothadó immáron piros felsőm, amitől meg kell szabadulnom és napvilágot lát a milyen testem is... mit mondott az előbb? Csöves macska test? Remegő ajkakkal igyekszem komolyságot erőltetni az arcomra, miközben elképzelem, hogy egy ezerfelé álló, szagló bundájú, koszos, kivert macska fejének a helyén az enyém díszeleg és két lábon járva, hetykén menetelve haladok végig a városokban az emberek között, bundámban ezer otthontalan bolha vert magának sátrat és kezdik el új életüket rajtam mászkálva, haladva a munkába, mennek a gyerekekért az állítólagos iskolába vagy kézműves foglalkozásra, zeneórára és még sorolhatnám, hogy az emberek miket ki nem tudtak találni az apró emberi lényeknek, akik épphogy kilátszanak a földből, de máris mindenfélét kell csinálniuk, hogy ne legyenek láb alatt, no meg persze, hogy ne legyenek átlagosak és buták, tehetségtelenek, mint a hozzájuk hasonló kis palánta. Csöves macska test mi? Számat két oldalról beszívva, hogy még csak véletlenül se gondolhassa azt Kisasszony, hogy az ő elvetemült ötletén támadt kedvem nevetni és ezzel támogatnám őt, nézek végig magamon, már amennyire ülőhelyzetben lehetséges és hümmögve, hammogva jövök rá, hogy ennél még talán a kivert, ezerfelé álló szőrzettel rendelkező állat külseje is megnyerőbb az enyémnél. Hjaj, drága mama! Nálam elbambultál, vagy elfáradtál, vagy mi a csoda történt? A többiek csak a bokájukat megvillantják és máris előttük hever az egész világ, én pedig örülhetek, hogyha nem dobálnak meg zöldségekkel és gyümölcsökkel, mert szabadon maradt a karom. Fejemet elégedetlenül ingatva jobbra és balra dőlök hanyatt a bűzös és foltos matracon, melyből úgy ugrik elő a fülemtől nem is olyan messze egy rozsda lepte, de még mindig akár gyilkolásra is használható, valamikor acélszínű rugó, hogy időm nem maradt volna arra, ha eltalálja a fülem, hogy eldöntsem, hogy akarok - e lyukat a fülembe, avagy sem. A mocskos, sötétszürke anyag egyetlen, elhaló reccsenéssel adta meg magát az időnek és az agresszívan kitüremkedő, csigaszerűen tekeredő fémnek és most fenyegetően mered a világra. Ő itt lesz, alattomosan vár és figyel, meghúzza magát, hogy a megfelelő pillanatban átszúrja valamidet, sőt megismerd a vérmérgezés fogalmát is. De ma már olyan ügyes angyalok mászkálnak közöttünk, nem? Nem is kell ide orvos! Elkapsz egyet az utcán, elmorzsolsz néhány könnyet és még abból a bajból is kigyógyít, amiről nem is tudtál, hogy van.
'Azt hiszem meg akar ölni az ágynak sértéssel nevezhető heverde itt a földön. No mindegy, visszatérve a mosási témára; nem. Nincs időm ügyefogyott gyerekes csínyeket játszani, meg őszintén, jelen állapotomban nem is akarok. Fáradt vagyok, éhes vagyok és büdös, mint az az árnyékszék, amit elfelejtettek kitakarítani. Tudjuk meg, hogy kivel mi történt az éjszaka és könyörgöm, ha fürdeni nem is, de együnk valamit! Vagy a te karodat tépem le és igyekszem nem foglalkozni a benned lakó kórságokkal és...' - döndülés, csapódás, csattanás. Ez elment, miközben hozzá beszéltem. De min is lepődöm meg? Kisasszonyról már az első alkalommal kiderült, hogy valami hibádzik a fejében, nem is rejti véka alá. De most mit csinál? Óvatosan ülök fel a gyilkos matracon, még mielőtt a következő támadás az alfelemet éri és csöndben fülelve próbálom azonosítani, hogy a háborodott hölgyemény merre távozott, kérdésemre a választ viszont egy újabb folyós, nyers csattanás adja meg, amiből egyáltalán nem arra lehet következtetni, hogy elment fürdeni. Hacsak nem ennyire akadozva és tömötten jön a víz a csőből, amit kétlek. Kellett itt neked ugrabugrálni, látod, látod! Nyökögve, akár egy megfáradt, vénségesen vén öregember kelek föl a matracról és derekamat tartva, mintha attól félnék, hogyha elengedem, akkor hanyatt dőlök és derékban kettétörök, indulok el hangosakat csosszanva a hang forrásának irányába. Adja az ég, hogy legalább a kagylóba beletalált és nem pedig ott ül a földön, könnyáztatta szemekkel, a saját mocskában. Fintorral az arcomon állok meg az egykor fürdőszobának nevezett helyiség ajtajában és elborzadva nézem ezt a darab szemetet a hideg kövön ücsörögve, ahogyan a tegnap éjszaka maradékával szemez, majd megfáradtan bámul ki az elkoszolódott, talán évtizedek óta nem takarított ablakon, ahol a napfény erőnek erejével tör utat magának a barnás mocskon és poron, ami már mondhatni beette magát magába az üvegbe is és inkább csak ki kéne törni, minthogy nekiállni megtisztogatni.
'Jobb már?' - kérdezem kissé elhaló hangon, mialatt kissé hátrébb hajolva roppantom ki becsípődött derekam. Mintha egy darab bot tört volna ketté, éles reccsenés száguld végig az üresnek mondható lakáson, de legalább könnyebbséget hozott magával. Öreg vagy Rubi bácsi, lássuk be. Legalább huszonöt éves vagy vagy huszonhat, a huszonhetet már meg sem fogod érni. Vajon Kisasszonynak mennyi van még hátra ebből a nyomorúságos létből, amit teljes elmebajjal kell végigélnie? Ha így folytatja, akkor túl sok már nincs neki, de mégis... ha azt vesszük, hogy idáig teljesen magától maradt talpon és eddig mindent kihordott a két kis lábán, egész szívós teremtésről beszélhetünk, de egyszer minden dalnak eljön a vége.
'Most már, hogy a mosdónak is büszkén megmutattad az átmulatott éjszakánk emlékét, elmehetünk enni? Kérlek?' - nem mintha ettől a szótól varázsütésszerűen azt mondaná majd, hogy jó, jó, rendben, de csak azért, mert ilyen szépen kérted, belőle inkább azt nézem ki, hogy vagy azt mondja, hogy rendben, mehetünk csak fogd már be a szád, ettől sokkal durvábban, vagy azt válaszolja, hogy ő nem éhes és kitalál valami teljesen kiszámíthatatlan dolgot, amivel elszórakoztatja magát körülbelül kettő másodpercig, míg végül meg nem unja. Az ablakon való kiugrás neki ilyen lehet? Kiugrik, röhög, túléli, röhög, de már szenvedve, utána nagy nehezen talpra állítja magát és elindul valami szórakozási lehetőséget keresni. Pislogás nélkül, meredten nézem a mocskos porcelánt és ingatom a fejem, belegondolva abba, hogy mire ennek az estének mi a végére járunk én vagy két millió évvel fogom magam öregebbnek és kifacsartabbnak érezni, mint amilyen most vagyok.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 21, 2018 2:05 pm
Következő oldal


What happened yesterday?
Mutatom neki. Már ha a mutatás azt jelenti, hogy nem csinálok semmit, csak összegömbölyödött kis gnóm módjára kuporodok a matrac szélén. Térdeimet felhúzva szinte már sarkaimon ülök. Felsőtestem mezítlen combjaimra simítom. Állam pedig térdemre támasztom. Hajam az egyetlen, mely Mandró útjába állhat, ha épp meg akarná nézni, ami rohadtul idegesít a vállamon.
Ugyanis idegesít. Viszket, ég. Nem fáj - ezen én magam lepődnék meg a legjobban. Egyszerűen csak irritál. Azt mondják, hogy ez is egyfajta érzelem nem igaz? akkor majd elmúlik. Talán.
- Nem fáj - javítom ki, még mielőtt folytatná. Fejemet az ő irányába fordítom. Elkenődött sminkem viszket szemem alatt. Koszos körmeimmel kaparok le egy darabot belőle. Szinte már üres tekintettel szemlélem hálótársamat, ki a tőlem elvett cigarettát szipuzza. A galád. Mikor is adtam én ezt oda neki? - Nekem semmi sem fáj - nyugtázom nemes egyszerűséggel, oly ridegen és nyugodtan, hogy az én hátamon áll fel a szőr tőle.
Vagy az a hideg lenne? Mh, de jaj. Valamit mondd. Szemeimet összeszűkítve próbálok odafigyelni arra, amit mond. Nem állítom, hogy könnyű dolgom lenne, mert rohadtul nincsen. Sőt mi több.
- Szóval van egy tehén billogom- vonom le. Ugyanis figyeltem! Nagyon is! Csak a hangok a fejemben épp azt akarták, hogy ne tegyem meg. Könnyedén vonom meg a vállaimat. - Mindig is gondolkoztam tetováláson. Valahol a billog is ilyen - vonom meg újra a vállamat könnyedén. - De vajon hol találkoztunk tehenésszel? - lehelem újra magam elé meredve, elnyíló ajkakkal.
Ne! Ne mondjátok, hogy egy tehenész legénnyel voltam múlt éjjel és semmire sem emlékszem! Ezt az szerencsét! Nem hiszem el, hogy miként baltáztam el!
- Heh? - tekinek hátra újra a manusra, aki… önmagát nézegetni. Ajkaimat elhúzva nyugtázom, hogy ő sem épelméjű. Ajkaimat vigyorra húzva fejem félrehajtva szólalok meg újra. - Ne aggódj, pont olyan az arcod, mintha átment volna rajta egy úthenger. De a kezeden úgyse láthatnád a rusnyaságot - mondom ezt úgy, mintha valamiféle bókot mondanák épp neki.
Mindenféle megbánás és szemérmetlenség nélkül közlöm vele a valsógot. Ne aggódjatok már, tök cuki ahogy kinéz. Hórihórgas orrocska, beesett mellkas és has.
- Most, hogy megnézlek, pont olyan vagy, mint egy gethes macska, ki most szabadult a csövi klubból - vigyorgom újra.
S ezzel egy időben mérhetetlen vágy fogott el arra, hogy rágózzak. Persze hasonló luxus dolgokra itt ma már nem mindig van lehetőség. Főként, ha ahhoz fel is kellene állnom. Amit lássuk be… Semmi kedvem nincs hozzá.
Sem megmozdulni.
És 99cc66jön az ő javaslata. Arcom fintorba fordul, meghallva, hogy mit tervez velem.
- Fúj… Az a gyerekeknek és a normálisaknak való - ölelem át lábaimat, tiltakozásom gyanánt. Én ugyan el nem megyek fürdeni. Hogy ezt meg is mutassam neki még hónaljamat is felemelem, tetemesen beleszagolok. Mint egy két napos hulla, ám annyira nem vészes, mint egy borz. Ugyan már, heteke66ccccok kint olykor a vadonba, ha ott nem zavar a saját szagom, majd pont itt fog? - Mit finnyáskodsz, te sem jobb - bökök fejemmel felé. Hisz a tetemes alom szag nem csak belőlem árad. Nem ám.
Ha ez pedig nem lett volna elég, még felsorol pár olyan dolgot, ami… Számat tátom el rajta. Meghökkenek. Ledöbbennek. A legtöbben, kik hasonlókat mondtak nekem, nem sokáig éltek már. Viszont eme döbbenet nem tart sokáig. Legfeljebb addig, amíg újra mosolyra nem nyitom a számat.
- Te vagy a kínzóm!? - Kérdezem kijelentve. Hangom megilletődik, kettőt szipogok is hozzá. Mily szép is lenne az élet, ha így lenne. Persze elsősorban azért, mert megnézném, hogy mégis mit próbálna meg tenni ellenem.
S ki kínozna a végén kit. Nyelvemet kiöltöm, amolyan próbálkozni szabad kifejezéssel.
Kérdése nyomán kócos, zsíros, lassan rasztásodó, mégis göndör hajamat vakarom meg koszos körmeimmel.
- Valahol biztos, hogy van - vonom meg a vállam, melyből leszűrheti, hogy itt viszont nincs. - Tudom már! - vetem le magam a matracon egy hirtelen ötlettől vezérelve. Térdeimet behajlítva lóbálom a lábamat, könyökeimre támaszkodva pedig tenyerembe rejtem államat. Gyönyöködtetve nézek fel a kígyóra. - Gyűjtsünk össze néhány ember vérét, menjünk be a mosodába és minden mosógépbe tegyünk bele egy-egy liter vért! Főleg a fehér ruhákhoz! Igyon át mindent! - szemeim csillognak a hirtelen ötlettől, mely vezérelt erre. Szemmel láthatólag nem zavar, hogy egy szál semmibe fetrengek a matracon, legfeljebb hatvan kilónyi nyakláncom az, mi takarhatna bármit is.
És ha már itt tartunk, és ő lehuppan, én feltápászkodok. Lázas keresésbe kezdek a félig összetört szekrénybe. Nem, nem ruha iránt. De még csak a fürdő irányába sem megyek el, fúj. Hideg van. Meleg van, nem jó ilyenkor fürödni. Mint valami… Brr… Nem, nem, hanem tovább keresek. Feltúrok három dobozt, mindennek a tartalmát a vállam fölött dobom át. Nincs rájuk szükségem, de mégis van itt minden. gépkapocs, tűzőgép, akciófigura. Vaskos könyv, kisbicska, orrspray kupak, tampon, konnektor fedő, szegecsek, vélhetőeg valami bőrdzsekiről. Matricák, albumok, jé! Itt egy műanyag kacsa! De nem, erre sincs szükségem, ez is megy a hátam mögé. Egy szekrény kipipálva. Itt nincs, amit keresek. A szoba másik végébe mennék át, ahol egyedül árválkodik egy konyhaszekrény.
Szép is lenne az élet, ha logikusan közlekednénk nem? Ezért is vetek cigánykereket, kettőt is, mire átérek. Persze nem kellett volna…
Öklendezve rohanok inkább a fürdő irányába, és még idejében értem el a wc-t, hogy megosszam vele a múlt éjszaka lakomáját.
Így esélyem sincs, hogy válaszoljak Mandrónak. Számat alkarommal törlöm meg, tekintetem az ablakra vetem, ahonnan a tűzlépcső is vezet.
[/center]


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Kyr's crazy home Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 09, 2018 6:08 pm
Következő oldal


It's you... again

Kyara& Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1065• Credit:

 
'Ég a vállad alatt? Mutasd csak...' - veszem el tőle a cigarettát és szívok bele úgy, mintha muszáj lenne, miközben hátrakönyökölök az ócska, ezer éves, kifeküdt matracon és hunyorogva próbálok fókuszálni Kisasszony lapockáján lévő nem csekély átmérőjű égési felületre, ami annyira ismerős számomra, hogy koponyámat idegesítően kaparja belülről a kényszer, hogy rájöjjek mi lehet ez és mire való, de a legbiztosabb, mit jelen állapotomban ki tudok jelenteni: egy pecsét. Ezért a megállapításért persze nem veregetném vállon magam és szerintem más szem, Kisasszony pedig inkább elnyomná bennem a cigaretta csikket, ha ennyit közölnék vele, teljes magabiztossággal, úgyhogy gyorsan el kell döntenem, hogy milyen választ adok neki.
'Nem csodálom, hogy ég meg fáj. Akkora égés nyom van rajtad, mint amekkora billoggal a teheneket jelölik meg. Tudom, ez eléggé rosszul hangzik, de így ránézésre annyit tudok mondani, hogy ez valamiféle varázspecsét lehet, a többit pedig majd azután tudom talán elmondani, hogy magamhoz tértem és emlékszem bármire is a nevemen kívül.' - végül is azt mondtam el, amit féltem elmondani, akkor most min is aggódtam ennyit? Szörnyen keserű, dohányos íz maradt a számban pár slukknyi cigarettázás után, ami azt a kevés folyadékot is azonnal eltávolította a számból, amit a poshadt rozsdás vízzel sikerült pótolni, de egyelőre csak nyammogok, akár a kutya, akinek a szájpadlására ragadt valami és próbálja a nyelvével levakarni onnan, miközben megemelem kitetovált kezemet és azzal az erővel ejtem is vissza magam mellé. Nem akarok ránézni, nem akarom meglátni, nem akarom tudni, hogy mi van rajta, mire vett rá ez az elvetemült nőszemély, amíg alkoholtól kábult állapotomban voltam.
'Gyerünk, egyszer úgy is meg kell nézned... három, kettő, egy...' - emelem újra magam elé karomat és figyelem az egyetlen vonalból alkotott nonfiguratív mintát, de hogy nekem ebből mit kéne kivennem, magam sem tudom. Vagy csak nekem nem mond semmit ez az ábra? Hiába forgatom, már amennyire tudom, nézegetem, képtelen vagyok rájönni, hogy mit ábrázolhat és minél inkább erőltetem a tekervényeimet, annál jobban kezdenek el újra fájni és tiltakozni. Persze, ma nem akartok dolgozni mi? Lüktető fejemet fogva ülök fel ismét és kortyolok a korsóból, majd már nyitnám a számat, hogy javaslatként vágjunk bele a napba és menjünk el ennivalóért, utána kezdjük el felgöngyölíteni az elmúlt éjszaka eseményeit, de a Kisasszony arcán szétmázolt harci festéktől csak egy fintorra futja. Cowboyok és indiánokat játszott valakivel az éjszaka, vagy ez már az alvás utáni fázis lenne? Rendben, reggeli előtt még egy kád vízbe is bevágom és ezt az indián harci maszkot valahogy leszedjük közös erővel.
'Azt találtam ki, hogy a napunk induljon egy kiadós fürdéssel, főleg a te részedről, mert büdös is vagy és úgy nézel ki, mint egy bohóc, aki lesírta magáról a sminket, aztán elmegyünk ennivalóért és evés közben lassan elkezdjük kitalálni, hogy mi történhetett az este. Semmi gyógyszer, semmi italozás, de még egy furcsa szagú cigarettát sem engedek meg neked, teljesen tiszta fejjel kell gondolkozni,már amennyire te tudsz azzal a furcsa agyaddal.' - ellenkezni fog, tudom, hogy fog, mert bár egyszer volt szerencsém hozzá félig józan állapotomban, nem olyannak ismertem meg, aki elfogadja másoktól az utasításokat és még örülhetek neki, ha nem töri szét a fejemen valamelyik poharat. És én miért feküdtem le cipőben aludni? Hogy vettem le magamról a nadrágomat? Hajamat hátratűrve nézek körbe a szobában, majd fölkelek és szép korúakat megszégyenítő lassúsággal szedem össze levetett ruháimat, melyek úgy szaglanak az este után, hogy egyszerűbb lenne kidobni őket, sem mint kimosni. Dohány, alkohol és némi megmagyarázhatatlan édes szag elegyedik ruhadarabjaim mindegyikén és ami minden egyes mozdulattal, lendítéssel kiszabadul a ruhaszálak közül.
'Kisasszony, olyan dolog, hogy mosoda, üzemel még, vagy az is megszűnt a sok minden mással együtt?' - nem tudok sok mindent a világról, rengeteg dologról úgy hallok, hogy mesélnek róla, vagy Lea képeskönyveiben meg tudom nézni, de a mosodát pont sétálás közben fedeztem fel és egész egyszerű volt összerakni a dolgokat. Könnyebb, mint mondjuk egy mikrót, vagy egy ventilátort, aminek nincs is értelme és találd ki, hogy mire gondoltak a készítők. Miért nem adták azt a nevet  a mikrónak, hogy pici sütő? A ventilátornak meg azt, hogy forgó micsoda, de tegyük hozzá, hogy ez nem a legfrappánsabb név. Szerencsétlenkedve veszem magamra vissza a - gondolom - pár órával ezelőtt levetett ruháimat és nyomok után kutatva nézem át nadrágom és dzsekim zsebeit, de egy halom szeméten kívül mást nem igazán találok. Lááássuk mi van itt. Nyekeregve huppanok vissza a koránt sem kényelmes matracra és lábam elé pakolgatom különféle halmokba a szemeteket a használhatótól kezdve, a félig elmosódotton keresztül a biztos kukáig. Nézzük a használhatót, egyértelműen azzal indítunk. Egy lakcím egy rúzsos ajaknyommal, egy agyon gyűrt, nyúzott, csavart, szaggatott, megtépázott névjegykártya, rajta egy fekete tintapaca sárkánnyal, üzenet Kisasszonytól egy szalvétán, de azt inkább meg sem nézem most. Jó, mit rejt a félig használható? Apró cafatokra szaggatott valami, amin elmosódva, de ott van valami írás, egy italos üveg kupakja, egy polaroid fénykép. Ezt minek raktam el? A kép rólunk készült Kisasszonnyal, ahogy éppen egymásba kapaszkodva, háttal a másiknak Kisasszony éppen tátott szájjal röhög, vagyis nevet a maga nőies módján, amíg engem felemel. Lábaim az égnek merednek, arcomról egy teljes rémület sorozat olvasható le és nem állítom biztosra, de mindenbizonnyal inkább szerettem volna a földön lenni két lábon, mint megvárni, hogy ez a félőrült földhöz vágjon. Ezt valóban megtartom, úgyhogy azzal a lendülettel süllyesztem is vissza kabátom zsebébe és válogatok tovább a szemetek között, viszont több használható információra sajnos nem bukkanok. Akkor hát ezekkel kell beéri, ezeken kell elindulni.
'Remélem már fürdesz és mindjárt hallom a vízcsobogást is!' - sandítok Kisasszony hűlt helyére és várom, hogy legalább valami enyhe vízcsobogás szerűt halljak a lakás egyik pontjáról, ami arra enged következtetést, hogy a fürdőszobát nem rombolták le teljesen, legalább egy vízvezeték kilóg a falból. Adná az ég, hogy ne a legközelebbi tóig, folyóig, patakig kelljen elmennünk letusolni!


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 11, 2018 7:05 pm
Következő oldal


What happened yesterday?
Elmém úgy gondolja, hogy úgy, hogy lerúgtam az idegesítő hangforrást a matracról magam mellől, megszűnt minden gondom. Már hajtanám is újra álomra a szemeimet, hogy a pocsék érzés messze kerüljön el. Nyelvemmel körbenyalom kiszáradt ajkaimat, mindhiába. Azok továbbra is száradva maradnak. Fejemet ráznám meg, de inkább nem teszem.
Orromat pedig most kezdi el birizgálni valami. Vélhetőleg a sok por, de mégis mit képzelnek magukról, hogy épp most pofátlankodnak bele orrjáratomba. Tüsszögve fordítom a fejemet a másik oldalra, ám a hirtelen mozdulatot amúgy is bomló agyam egyáltalán nem díjazza.
Hogy rohadna éhen.
Jah, hogy épp azt csinálja?
De nem is baj, a lényeg, hogy újra egyedül vagyok. Nincs körülöttem senki így senkitől sem tudok semmilyen energiát sem ellopkodni. Őrületem kiteljesedhet egyszobás, amúgy is romos kis stúdiólakásba. Nemrég vettem újra birtokba. Amikor is a városba jöttem. Pár napig úgymond hajléktalan voltam - valójában még mindig. Fogalmam sincs, hogy kié a lakás, de az egész tömbe ha lakunk vagy tízen. New York egy gettósabb körzete. Egykor azt hiszem épp feketék lakták, szóval nekem tökéletes a stílusa.
Hol is tartottam? Oh, igen, hogy magam elé idézzem ezt a lepukkant lakást. Végülis ez az egy szobája hatalmas, melybe nem helyezkedik el más, mint egy árva matrac, ahol álomra hajthatom a szemem. Sokkal impozánsabb lakást is találhattam volna magamnak, ami elhagyatott. Elmém egyik hangja sem érti, hogy miért ezt választottam, de hát csak nézz szét. Van benne valami báj. Az utóbbi napokban körbe plakátoltam mindenféle poszterekkel. Újságcikkeket vagdostam ki különféle halálnemekről, melyeket az utóbbi időben követtek el. A legtöbb szó újra és újra ismétli magát: őrült, halál, gyilkos, kéj, kés, fegyver, kegyetlen erőszak. Katoikusnak tűnik az egész, átitatja a káosz, mely társamul szegődött a pusztítás mellett. S ez a kettő, mely kéz a kézben jár, egyszerű gyönyörű munkát végzett a falakon.
A falakon, melyekről néhol a vakolat megadta már magát és padlómat színesíti, halálát okozva pár csótánynak.
Található még itt egy ajtónak álcázott szekrény, melybe lényegében semmi sem helyezkedik el csak az összetépett harisnyáim, trikóim. A bőrkabátom emlékeim szerint valahol a padlón heverészik. Azt hiszem, hogy az egyik sarokba mintha egy íróasztal szerűséget is láttam volna, talán van vele egy szék is. Nem sokat vagyok itt, vagy ha igen, sem igazán tudok magamról.
A legtöbb ember drogot használ, hogy eltűnjön a valóságtól, nekem elég csak visszavonulni a normális emberektől.
Konyha is tartozott régen a lakáshoz, de ez már ma nem működik. A szekrényeket régen kidobták, a csempék a földön hevernek összetörve, tökéletes vágóalkalmasságként.
Folytatnám is a lakás felidézését, ha nem mozdulna meg valami az ágy szélén. Mh, biztos csak Charles a házi patkány.
De aztán árnyék vetül az arcomra. Még becsukott szemmel is érzékelem. Mit tesz ilyenkor minden épeszű félvér?
Felkapom az egyik cserépdarabot az elmémmel és a vélhető támadó felé hajítom azokat. Ezzel egy időben hallom meg Mandró hangját.
Szemem összeszűkítve nyitom ki, ráncoló homlokkal tekintek rá.
- Mi a fészkes fenét keresel itt? - hallatszódna a mondat, de ehelyett érthetetlen motyogás hagyja el cserepes számat. És mikor került ide? Hogy? Mh, mintha rémlene valaki, hogy felriadva valakit lelöktem?
Kizárt dolog, vagy mégsem? Nézem a fölém hajoló férfit, alkoholtól bűzös leheletét mégis úgy iszom, mintha víz volna. Nem is azért, mert annyira érdekes amit mondd, hanem mert ital!
Saját számba is érzem ezt az ízt, ami arra enged következtetni, hogy együtt ittunk volna? Fogaimon végighúzva nyelvem érzem az ezernyi szőrt rajta.
De nem marad csendbe. Beszél. Újra.
Kezem csattan, majd azzal a lendülettel vissza hozzám is. Nem korrigálom, hagyom, hogy vállamon csattanjon saját tenyerem. Ha már ott van átölelve fordulok vele, hagyom, hogy a koszos takarónak használt pléd lecsússzon rólam, rólunk.
És beszél. Egyik hang sem díjazza a fejemben.
- Szerintem csak öljük meg.
- Ugyan már, miért tennénk ezt meg?
- Mert miért ne, tök mókás lenne! Kössük ki, és…

Eddig jutok magam megvitatásával, amikor kimondja a bűvös szót. Kalamajka.
- Mi? Hol? Merre? - tolom fel magam az ágyon, mint aki készen áll egy újabb bevetésre bármilyen állapotban is van.
Az ám, csakhogy sajnos testemnek is van egy határa, amelyet nem tud átlépni. Ez a határ pedig azt mondja, hogy most azonban visszahanyatlok és ott is maradok. Hempergek a matracon, főleg úgy, hogy végre csak az enyém. Egyedül az enyém és eltűnt a Mandró, kinek társaságát nem hiányolom, de mégis…
Miért ég a jobb lapockám? Csak nem tüzes vassal billogot vert rám?
A takaró azonban visszakerül rám. Valamiért idegesít a jelenléte, és azzal a lendülettel rúgom is le magamról.
- Lenyeltél egy sípot? - csattanva ülök fel, ahogy a fülig vörös arcú gyíkra nézek. Vagy kígyóra, mit tudom most én, hogy mi is ő. Teljesen úgy nézek rá, mint egy tökkelütöttel, kócos hajjal, elfolyó sminkkel.
Viszont inkább megfordul és a konyha egyetlen megmaradt helyére lép, ahol is egy csap áll. Figyelmeztetném, hogy a víz kicsit poshadt, kicsit rozsdás, de… Inkább megvárom, hogy mi is lesz a vége. Ajkamat gonoszul húzom el, mosoly gyanánt, s ha már itt tartunk. Addig addig pörgök-forgok a matrac körül, amíg meg nem találom az elhasznált cigarettás dobozt. Talán, talán…
És igen! Van egy szál benne!
Örömömbe felsikoltanék, most mégsem teszem.
Kiülve úgy, ahogy vagyok az ágy szélére görnyedek össze, akár Quasimodo. A magam részéről semmi bajom nincs azzal, hogy lényegében… csak egy szál bugyit - sem - viselek. Az a fertő, melyet képviselek, épp nem szégyenlős és szemérmes.
Összeszáradt ajkaim közül fújom ki a füstöt, amikor is visszatér hozzám. Talán órák teltek el azóta, hogy felkeltünk, valahogy képtelen vagyok érzékelni az időt.
Korsó víz. Mh…
Elveszem tőle a nehéz üveget, s fejemet hátravetve iszom ki annak tartalmát. Az sem zavar, ha közben szám két szélén kifolyik, végig az állkapcsomon a nyakamba, a hajamba, hátamra, mellkasomra és…
- Nem mintha érzenék bármilyen fizikai fájdalmat, vagy bármi ilyen kínt okozna, de… - szívok egy újabb slukkot a cigiből, amit aztán készségesen felajánlok kedvenc sárkányomnak. - Miért ég a vállam alatt? - teszem fel, mert talán én nem is látnám, ha hátranéznék sem. Koszos körmömmel vakarom meg a halántékom, ezzel a kelleténél is jobban feltupirozva a hajamat.
- Az utolsó emlékem, az, hoooooogy - és itt elhallgatok, ahogy megpróbálok visszaemlékezni az estére. - Valaki kacsákat dobálgatott a Central Park tavába… műanyag kacsákat - húzom össze a szemem, nem, nem ez az utolsó, de a hajítás módszere… - Jé, kipingáltak téged! - mutatok a karjára, ami az utolsó találkozásunkkor még nem volt teletetoválva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruben


Kyr's crazy home Tumblr_o9aw19ZtfK1qbftsqo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
51
☩ Rang :
Funny brother, "a bolondos"
☩ Képességem :
Halhatatlanság, mágia használat, veretlen Monopoly bajnok
☩ Multi :
Szőke erkölcs lovag
☩ Play by :
Joseph Gilgun
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 05, 2018 12:04 am
Következő oldal


☽ It's you... again

Kyara& Ruben
zenei aláfestés • szószám: 1059 • Credit:

 
Vizet! Most azonnal vizet! Résnyire nyitott szemekkel, döglődő hal módjára fekszem valakinek a koszos padlóján, amire egy kiadós seprés ráférne és sípoló tüdővel szemezem a sarokban lakó hosszú lábú pókkal, amióta csak ébren vagyok. Megint mi történt? És egyébként is hol vagyok? Hogyan kerültem ide? Arra már rá sem kérdezem, hogy mennyit ihattam, mert alkoholtűrő képességemet ismerve túl sokat ahhoz, hogy bárki versenyre keljen velem. Vizet! Testem és agyam megállás nélkül a színtelen, szagtalan, na jó, talán kissé klóros szagú vízre tud gondolni és arra, hogy folyton csak iszom és iszom és iszom... akkor nem lenne egyszerűbb fölkelni?
'Micsoda megoldás...' - morgom magamnak és még ha hajlandó lennék is megmozdulni, hogy talán körbe tudjak nézni és fel tudjam mérni a terepet az esetleges vízkészlet után kutatva, akkor úgy ösztönözném magam a továbbiakban, de sokkal jobb figyelni a mozdulatlan pókot a hálójában, aki áldozatára várva ül a háló közepén, akár egy kiskirály, vagy királynő. Mi történt tegnap este? Gondolkozz! Ám amikor agyam rozsdás fogaskerekei lassan, de annál hangosabban csikorogva indulnak be, kezemet halántékomhoz kapom és összeszorítom a szemeimet. Nem lehetek másnapos! Ez lehetetlen. Le - he - tet - len. Kell az a víz, nincs mese. Minden tartalék energiámat összeszedve emelem fel fájó fejem és nézek körbe a félig sötét kis szobában, melynek gyér bútorzatától eltekintve egyetlen dolog ragadja meg a figyelmem; a matracon fekvő személy. Óóó jaaaj! Én még senkinek nem adtam ki az útját. Ezt hogyan kell? Fájdalmas fintorba torzuló arccal könyökölök fel a piszkos matracra és hajolok közelebb az illetőhöz, akinek alkoholtól bűzös, keserű szájszaga még inkább csak arra ösztönöz, hogy ne jó reggelt puszival térítsem magához, ez az egyik ok, a másik pedig az, hogy én ismerem ezt a leányzót. Ez Kisasszony, immáron nagy K betűvel, mert ő az egyetlen őrült nőszemély, akinek még mindig nem tudom a nevét. Mások elhencegnek vele, nyomot akarnak hagyni a többiek emlékezetében, azt akarják, hogy rettegjenek a névtől, suttogva merjék csak kimondani, Kisasszony viszont szerintem már rég nem emlékszik arra, hogy hogy hívják. Ha azt mondanám neki fapapucs, talán még arra is figyelne, de nem lehet így mások után szólni, hogy: Hé, fapapucs, gyere már ide!, ez valljuk be, elég idiótán hangzana. Vagy lehet este elárulta? Egyáltalán vele voltam? Bár a jelekből ítélve, no meg abból, hogy mind a ketten úgy bűzlünk az alkoholtól, mintha abban fürödtünk volna órákon át, arra tudok következtetni, hogy valahogy megint összeakadt a bajszunk és átittuk az éjszakát.
'Te egy nagyon rossz ómen vagy. Egy kifejezetten rossz ómen, Kisasszony.' - dörmögök az orrom alatt, majd fejemet visszahajtom az elpiszkolódott matracra és szemeimet lehunyva készítem fel magam lelkileg a talpra állás megterhelő gondolatára, amikor valami csattanva csapódik az arcomnak, a becsapódást pedig kommentár is kíséri. Mandró. Hát fölkelt. Szemeimet résnyire nyitom, kezét elütöm kissé talán erősebben, mint kellett volna, de az így is kongó fejemet nem kell még jobban megkongatni.
'Hasonló jókat neked is. Szeretném ezt én is megtudni, csak illedelmesen megvártam, amíg fölkelsz. Egyetlen probléma van az egészben, bár nagyon szeretnék válaszolni, mégsem tudok, ugyanis halvány lila gőzöm nincs arról, hogy mi történt előző este. Fogadjunk már megint valami kalamajkába kerültünk, mint előzőleg.' - most vajon mit romboltattam vele össze? A fél várost? Emlékszik egyáltalán valamire? Fogadjunk magába tömött mindenfélét meg összeitta az egész készletet és azt sem tudta, hogy az egyenes járás az nem egy kőkemény sportág. Mondanám, hogy megnyugtató, hogy egy szobában ébredtünk, mert ez arra enged következtetést, hogy olyan építményben lakik, ahol található víz, de ha róla van szó, még az sem biztos, hogy egyáltalán, hogy nem egy félig összeomlott házba költözött be. Egy próbát viszont megér. És mitől sípolok amúgy? Eltört a bordám és úgy maradt? Elnyűtten, fáradtan, kimerülten, kiszáradva, csiga lassúsággal tolom el magam a kemény padlótól, hogy a magam jelenlegi lassú tempójával fölfedezzem a környeztet, amikor szemeim először elkerekednek, majd összeszűkülve bámulnak egyetlen pontot. Tulajdonképpen többet, magát Kisasszonyt és... mindenét.
'Szerintem jobb, ha az a takaró fent marad. Még megfázol.' - intek egyet fél kézzel, mire az anyag rögtön visszasiklik rá, eltakarva a nem mindenki szemének szánt domborulatokat és zugokat. Ha tudnék köhinteni, most megtenném, sőt, szerintem megfulladnék a krákogástól, de minek után úgy ki vagyok száradva, mint a napon hagyott lehullott falevél, ezért csak egy zavarodott fejrázásra futja és vésztartalékaimat megmozgatva kelek föl a földről. Egy szál alsógatyában és tornacipőben. Itt az történt, amire gondolok, hogy történt, vagy csak fülledt volt az éjszaka? Számat szóra nyitnám, nagy, sípoló levegőt veszek, de inkább csak összezárom újra ajkaimat és fejemet lehajtva, kezeimet ökölbe szorítva, kicsit talán még kacskaringósan is sietek ki a szobából és meg sem állok addig a fránya csapig a konyhában. És folyik belőle a víz! Akár egy hosszúra nyúlt szörny, úgy próbálom fejem a csap alá bedugni, hogy minél kevesebb víz menjen mellé, de így is egy megváltással ér fel, amikor a friss, finom, hideg víz elkezdi megtölteni a gyomromat. Mohón iszom, mintha évmilliók óta nem ittam volna egy kortyot sem és érzem, hogy kezd némileg visszatérni belém az élet, agyam kerekei ledobják magukról a rozsdát, számnak többé nincs keserű, megállott alkohol íze. Szemeimet lehunyva húzom el fejemet a víz alól és mosom meg arcomat gyorsan, hajamat hátratűröm, majd ismét visszaborulok alá, mintha nyomnának. Keresek egy vödröt és azt teletöltöm, mégsem maradhatok itt egész nap, sőt, amilyen hamar csak lehet, távoznom kell. Na de mi történt? Fejemet újfent kihúzva a vízsugár alól nézek el a szoba irányába. Lehet neki sem ártana némi folyadék utánpótlás, de csak nem nyomhatom a fejét a víz alá, hogy igyon. Van neki egyáltalán olyanja, hogy pohár? Vizes fürtjeim között vakarászva nyitom ki sorra az összes szekrényt, amit találok, hogy végül ráleljek két hatalmas korsóra, amik tökéletesen megfelelnek erre a célra, még akkor is, hogyha körülbelül azóta nem lettek elmosva, amióta kipakolták őket a dobozból. Egyetlen röpke öblögetés után teletöltöm a két átlátszó kisebb méretű hordót, majd a csapot elzárva csoszogok vissza a kiindulási pontra, hogy az egyik korsót átnyújtsam Kisasszonynak, a másikból pedig továbbra is töltöm magamba a vizet.
'Tényleg nem emlékszem semmire. Megint összeborítottál valamit, mint előzőleg?' - szakadok el egy pillanatra az üveg szájától, miközben szinte lezuhanok a matracra és megpihenek a szélén. Vissza fognak jönni a dolgok, mert mindig visszajönnek, csak idő kell nekik ehhez és még az is lehet, hogy Kisasszony a látszat és a felvetés ellenére emlékszik mindenre az estéből. Bár, ha arra nem emlékszik, hogy hogyan kerültem ide, akkor túl sok reményt nem fűzök a dolgokhoz.


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 10:48 am
Következő oldal


What happened yesterday?
A pokol kénköves bugyraiba fortyog szétszabdalt lelkem. A kínzó fájdalom ahelyett, hogy eszemet vesztené, inkább csak adrenalinnal tölt el. Élvezem, ahogy a forró levegő átjárja a tüdőmet, égeti minden hörgőmet, minden sejtemet. A lávafolyam, ahogy végigfut a part mentén, néha megakad egy-egy elkallódott lelken. Mások visítanak, szenvednek. Én csak röhögök, magamból kikelve, hiszen itt vagyok.
Végre ott vagyok, ahol lennem kell. Ha életembe visszatekintenék nem sok mindent bánnék. Egyetlen egy dolgot csak. Hogy a lovast nem tudtam megfingatni. Bárhogy kergettem az évek során, bárhogy próbálkoztam, minden lepattanat róla. Lelkem adtam el azért, hogy sikerüljön, mégsem kaptam meg ezt az erőt. Képtelen voltam kifogni rajta. Ennek ellenére remekül elszórakoztunk, mi ketten a világ felett. Káoszba taszítottuk az új rendbe állított világot. Amara legyőzése után, a lelkem már a pokolé volt. Tíz évem volt. Tíz évem telt arra, hogy kijátszam. Hogy csak egyszer… egyetlen egyszer lássak rémületet tekintetébe. Rémületet, ami nem másért szól, csakis nekem. Az én erőmnek. Hogy sikerült elérnem valamit, amitől megretten. Nem sokat kértem, egy másodpercet csak.
Nem adatott meg nekem.
A pokol kénköves bugyrai marják lelkemet, egy-egy fuvallat lyukat vág belé, elhordja. Kínzó, fájdalmas, mégis olyannyira gyönyörű.
Eladtam apámnak a lelkemet. Ő egy dolgot várt tőlem, azt megtettük. Elvettük a hatalmát. Mily nagyszerű tíz évem volt! Most pedig a kínzó évszázadok kezdődnek. Vagy már el is teltek?
Gyötrelmes utolsó órámba egy mondat hangzott el.
Ha eljön az ideje megkereslek. Ő. Meg fog keresni. A káosz lovasa. Én kellek neki, jobb segédje lennék, mint bárki más, ezt pontosan jól tudja. Én leszek az egyetlen, kiben bízhat, ki tökéletesen jól ismeri. Káoszt akar teremteni, olyat, ami számomra is kedvemre való.
A lávából keményre fagyott kormos talajon egy állatias láb lép előre. Majd még egy. Tekintetem lassan emelem fel a megnyúlt alakra. Az őrülten villogó szemekre. Az ördögi, kaján vigyorra. Hosszú karmos kezét nyújtja értem. Nem szól semmit, nem is kell már. Kezem nyújtom felé. Kiemel a tömegből. Magához emel majd. Életem két fontos férfija magához fog emelni. Előbb Ő, aztán Apám. Ez így van rendjén… A hűségem mégis töretlen lesz az egyikhez. A másikhoz hát… Lelkem hasonló vigyorral válaszol. Ujjbegyeim már épp hozzá érnének, amikor…
Éles sípoló hang szakítja félbe. A világ örvénylik körülöttem, mintha tornádó lenne. Forog, akár egy ringlispír. A sípoló hang pedig nem szűnik meg létezni.

Szemeim hirtelen pattannak ki, az ócska matracon úgy könyökölök fel, mintha rugó dobott volna fel. Ezt a mozdulatomat rögtön meg is bánom. A világ nem csak a pokolban forog, hanem itt is. Fejemet rázva próbálok rájönni, hogy mi volt a valóság és mi az álom egyáltalán hol vagyok. Ám eme utóbbi tett sem a legokosabb ötletem volt.
A sípoló hang mégsem szűnik meg. Esetlenül hanyatlok vissza a matracra, fejemet a hang irányába fordítom és…
- Fogd már be, Mandró - emelem fel kezemet és csapok vele az arcára, mely eképp néz ki: a feje fölé irányítom a tenyerem, majd engedem a gravitációnak, hogy a föld irányába vonzza. Így is marad végtagom, nincs semmi erőm, hogy elvegyem onnan.
Ajkam bizsereg, vízre szomjúhozik. Fejem kavarog, gyomrom ezernyi bukfencet vet. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok, miért és miként került a matracom mellé Mandró. Szemöldököm összeszűkítve másik kezemmel ellenőrzöm rajtam van-e alsóneműm. Persze hogy nincs, hisz nem is hordok.
- Mit keresel itt? - kérdezem folytott hangon, ha felébredt. Emlékszem, hogy múlt éjjel… Történt valami, aztán semmi és itt vagyok…
Ha pedig nem kelne fel, akkor nehézkesen húzom fel térdeimet és magassarkúba bújtatott lábammal rúgom le a matracról. Nem esik nagyot, csak pár centit. De legalább a sípolást remélem abbahagyja. Mi ez a hang? És miért érzek a jobb lapockámon égető fájdalmat?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Kyr's crazy home Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
177
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 10:24 am
Következő oldal


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3