We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Skandinávia
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
335

Utolsó Poszt Vas. 12 Aug. 2018 - 17:54
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Vas. 12 Aug. 2018 - 13:59
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Mindennek megvan a maga ideje, épp úgy az emlékezésnek is. Ugyan néha engedem magam elkalandozni most is, annyira nem, hogy zavarjon a húgommal való társalgásban. Jelenleg ezen a sor, ha pedig nosztalgiázni támadna kedvem, hát arra is találok megfelelő alkalmat. A jelenleginél megfelelőbbet.
Kedvemre van, ahogy testvérem állja pillantásom, mégsem lép semmi ostobaságot. Tudja, hogy hol a helye, miképp azt is, hogy kettőnk közül még mindig én vagyok az, aki erősebb. Hiába apadt meg erőnk, oly tudás birtokában vagyok, aminek elsajátítását nagymértékben hanyagolta, s amelynek most mindennél nagyobb hasznát vesszük, akkor is, ha megkopott kissé az évszázadok során. Jobban támaszkodhatunk a kardra, mint mágikus erőnkre.
- Nem az élvezetért? Ha valamiben megtalálod a szépet, az azt jelenti, hogy élvezed, drága húgom. Más kérdés, hogy egyesekkel ellentétben, te hajlandó vagy megkeresni azt olyan dolgokban is, amelyekben eleinte nem leled. És ne téveszd meg magad, attól, hogy az elején járunk és a komolyabb tervezgetés még hátra van, már most, ezzel a beszélgetéssel is stratégiánk ösvényén haladunk – mosolygok rá.
A szinte már utasítónak ható hangnem, csuklómra fonódó ujjaival, már jóval kevésbé tetszik. Mosolyom helyét közömbösség váltja fel, úgy nézek egyenesen szemeibe. Utálom ismételni magam. Mindent, amiről tudniuk kell, meg fognak tudni időben. Akárcsak ők, én sem szándékozom kiteríteni minden jövőbeni lapomat. Abból semmi jó nem származna, ráadásul nem lehet tudni, ki mikor gondolja meg magát ügyünkkel kapcsolatban, már ha egyáltalán hajlandó részt venni benne. Itt nem az angyalokra, vagy a démonokra utalok. Sokkal egyszerűbb megfogni őket, mint torz családom tagjait.
- Ezúttal érdekünkben áll, hogy megosszuk az információkat. Nem áll szándékomban eltitkolni semmi lényegeset – tájékoztatom.
Persze… kinek, mi a lényeges, ugyebár. Számomra jelenleg az angyal tartózkodási helye, Amara, és azok a régi ismerősök. Mindez azonban még várhat, addig, amíg Calypso újra jelentkezik. Egyelőre ennyi. Ha pedig nincs más, úgy a távozás mezejére lépek, megejtve egy kellemes sétát a part mentén, mielőtt visszatérnék a pusztulással teli romhalmazok valamelyikébe.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Csüt. 26 Júl. 2018 - 11:38
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
- Gondoltam megmozgatjuk tagjainkat, úgyis túl sokat toporogtunk egy helyben. Közben pedig ringatózhatsz az emlékek tengerén. – válaszolom neki nyugodtan, közben vetek én is egy pillantást az egyre sötétedő kékségre. Megváltoztak az erőviszonyok, s jelenleg mi állunk a lépcsőfok legalján. Mindannyiunkat megviseltek a tények. Jelenleg Amara mindenhez a kulcs, de vajon szükségesek vagyunk neki mindannyian? Valóban egy part felé evezünk vagy lesz olyan, aki menet közben a vízbe ugrik, s mentőmellénynek a Sötétséget választja. Szemeim élesen villannak a gondolatra nővéremre. El is múlik hamar, sok mindent el lehet róla mondani, de talán ilyen mélyre nem süllyedne. Bár gyanús, hogy Amarával személyesen s egyes egyedül akar társalogni. Oldalra fordítom fejem, ahogy vállunk összeér, lepillantok majd a sötét szemeibe. Állom tekintetét, ha efféle párbajra vágyik. S megfordul fejemben egy testvéri erőfitogtatás gondolata is, de nem vagyok bolond. Az erőm hamar apad, s ő még mindig előnyben lenne, azzal a handzsárral, amit a kezében lóbál. Láthatatlan kígyónyelve a fülemhez ér, és ettől ráncok gyűlnek orromon, egy pillanatra lehunyom szemem. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy kihozzon a sodromból. Egy-egy. Elmosolyodom. – Én nem az élvezetért csinálom, ebben nagyot tévedsz. Akkor is megtalálnám benne a szépséget, ha úgy döntünk, felépítjük a magunk kis stratégiáját, s lépésről- lépésre haladunk rajta. De te magad mondtad, hogy akadnak köztünk kiszámíthatatlanok. – nézek újra az örvénylő ürességbe. – De legalább, ha valami balul sül el, lesz kit okolni. – húzom ajkam egy torz mosolyra. – Így van, s ne aggódj drága Kisám, értesíteni foglak. – emelem kezelem, hogy vállán s karján végig simítsak. Majd ujjaim csuklójára fonom. – S remélem te is így teszel. – neve említése nélkül is sejtheti, hasonló viselkedést várhatok el tőle is. – Aztán felkeresek még néhány ismerőst. – engedem el, s hagyom távozni, hacsak más nem marasztalja.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Szer. 25 Júl. 2018 - 20:26
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Ajkaim elégedett mosolyra húzódnak, amikor megtorpan. Egész testemmel felé fordulva lépek hozzá néhány lépésnyivel közelebb, csökkentve a közöttünk lévő távolságot, ám ha ismételten távozni szándékozna, megállok. Ezek szerint válaszokat szeretne, ugyanakkor van annyi esze, hogy ne erőltesse a korábbi témát.
- Nekem úgy tűnt, te akartad befejezni a beszélgetést. Én továbbra is itt maradtam, te mentél el – juttatom eszébe a tényeket.
Újabb métereket teszek meg irányába, olyan közel menve hozzá, hogy vállaink a korábbihoz hasonlóan összeérhessenek. Várok néhány másodpercet, hátha meg kívánna szólalni, ha nem, úgy rajtam a sor, hogy beszéljek. Persze csak annyit árulok el, amit szerintem jelenleg tudnia kell. Többet nem, bár lehet, hogy kevesebbet. Még én sem vagyok tisztában mindennel.
- Mindenki azt vesz célba először, amihez elégnek érzi magát. Ha túlságosan meg akarnám kötni a kezeteket, elmenne a kedvetek az egésztől. Az a jó, ha egy kicsit élvezitek. A préda kiválasztását, a becserkészést… - suttogom fülébe.
A vadászat élvezete elvész, ha megszabják a zsákmány nagyságát. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk, ahogyan azzal is, hogy némely testvérünk csak addig lenne hasznunkra, amíg jól szórakozik. Többek között Ruben. Ő szeret szórakozni, éppen ezért, bár valamennyire korlátozva, de engedni kell neki. Amíg azt hiszi, hogy nekünk, vagy a terveinknek hála vált élvezetesebbé az élete, engedelmes lesz.
- Gondolom, a te első célpontod Ophilia. Amíg utána kutatsz, én is keresek magamnak valami játékot – mosolyodom el.
Ezzel minden kérdésére válaszoltam, többé-kevésbé. Éppen eléggé, ami az én véleményem illeti.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Kedd 24 Júl. 2018 - 23:37
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Szeretem mindig is kötéltáncosok módjára egyensúlyozni azon a láthatatlan határon védőháló nélkül. Egyéb iránt ezért sem érdekel nővérem kígyó tekintete. – Meglátjuk Kisa, meglátjuk. – én a magam részéről nem lennék olyan esztelen, hogy alábecsüljem Amara erejét. De ha nem hallgat a szép szóra, tapasztalja meg csak a saját bőrén. Vállam felett visszatekintve tapasztalnom kell a szomorú tényt, hogy nem hajlandó követni, így megállok, s visszafordulok a tényt. Konokságán csak elmosolyodok, akár a durcás kis gyerek, aki nemkapta meg a napi cukorka adagját. Tovább nem haladok, de vissza sem lépek mellé, magam előtt összefonom ujjaimat, úgy állok tőle pár lépésre. Hajlandó vagyok a kompromisszumra, ami nem jelent egyet a meghunyászkodással. Lassan be kell látnia, ha nem hagy fel a fölényeskedésével, hamarosan hullócsillag válhat belőle. De nem én leszek, aki erre felhívja a figyelmét. Ismerve testvéreimet, szembesíteni fogják vele éppen eleget. A kérdéseim elhangzottak néhány perccel ezelőtt, de a kedvéért sem fogom újra elismételni. – Látom, befejezettnek tekinted a beszélgetést. – vibráló mosoly ajkamon. Ha rám tekint láthatja, milyen jól is szórakozom rajta, büszkeségén. – Nem sértődőm meg, ha most elmész. Az angyal, majd Amara. – alig észrevehetően biccentek, félig lehunyva szememet. Hogy válaszol-e a kérdéseimre vagy köszönés nélkül távozik, rábízom.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Kedd 24 Júl. 2018 - 17:31
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
A tény, hogy még ha csak ennyire is, de Calypso ki tudott hozni a sodromból, nem kis teljesítményre utal. Az esetek többségében nem engedem, hogy akár csak szemeim is átváltozzanak a bennem gyülemlő dühtől, kimutatva a véremet forraló érzelmeket. Sokkal jobb kedvre derít testvéreim reakciója, amikor úgy hiszik, nem ért célt piszkálódásuk. Olykor azonban épp az ellenkezője a lényeg. Néha nem árt kimutatni, hogy a határokon táncolnak.
Tudatlan szavait hallgatva korábbi ingerültségem elmúlik. Magabiztos mosolyra vonulnak ajkaim, úgy pillantok újra húgom szemeibe. Naiv, ha azt hiszi, hogy tudásom nem áll többől, mint szurkálódó megjegyzésekből. Még mindig nem értik, miért vagyok én az első, hogy miért állok mindegyikőjük felett.
- Ha tényleg így hiszed, közel sem ismersz annyira, mint gondolod, Calypso.
Ideje elengednünk a Sötétséget és azzal foglalkozni, akit kutyájává tett. Az angyal sokkal elérhetőbb pontnak tűnik, ha pedig ő megvan, jöhet a nagyobb hal. Mindent sorjában, csakhogy hiába beszéltük meg, hogy kivel fogunk kezdeni, húgom újabb türelmetlen kérdésekkel bombáz. Ophilia keresését rá bízom. Ennyi haszna még neki is lehet, s bízom abban, állja majd szavát az értesítésemmel kapcsolatban. Amennyiben megfelelően viselkedik, úgy én is megfontolom majd, hogyan bánjak vele. Minél több hasznát látom, annál több dologról fog értesülni, addig azonban feleslegesen faggat.
Nem érdekel, hogy sétálni kezd. Ott maradok korábbi helyemen, visszaterelve tekintetem a hívogató vízre. Egy lépést teszek beljebb, hogy bokámig elmerülhessek az érkező habokban. Calypso hívott ide, én pedig megjelentem, de ne várja el, hogy majd utána megyek bármilyen ok nélkül, ha sétálni támad kedve. Amennyiben van még valami közlendője, vagy újabb kérdései, azokkal együtt, amiket eddig nem válaszoltam meg, akkor úgyis marad. Más esetben megvárom, amíg tisztességes távolságba ér, majd én magam is eltűnök erről a partról. A semmiért nem fogok itt ácsorogni.
Ugyanígy a hátának sem fogok beszélni. Az egy dolog, hogy velem szemben áll, vagy épp mellettem, esetleg mindketten háttal állunk a másiknak, de az, hogy ő elindul, én pedig a háta felé magyarázzak… nem mostanában fog megtörténni.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. 23 Júl. 2018 - 20:29
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Természetesen nincs szándékomban lemészárolni testvéreimet, s amíg lehet azon leszek, hogy a helyes úton tartsam őket. DE… sajnos minden eshetőségre fel kell készülni és tudnom kellett, Kisa miként is viszonyul a kérdéshez. Azon lepődtem volna meg, ha másképpen reagál. Elégedett mosolyra húzom ajkam, ahogyan megvillannak szemei, ezért mégsem tart vissza attól, hogy tovább merészkedjek. – Pontosan, s gondolod, ha egyedül mész, akkor nem fog így tenni? Valljuk be, drága nővérkém, nem vagy az a fajta, aki tartani tudja a száját, ha szükséges. – maradok még közelében, hagyván, hogy leheletem perzselje bőrét. Nem fogom tovább győzködni, hagyok neki időt, hogy átgondolja a dolgot. Makacskodásban is élen jár. – Üzenni fogok, ha megvan. – bólintok, bár nem láthatja. – És mégis kivel akarod kezdeni? Az angyalokkal, netalán a démonokkal vagy az emberekkel, noha most ők élvezik a legjobban a helyzetet. – sétálok el mögötte, hogy aztán meginduljak a hosszú partszakaszon. – Vagy netalán egyből nagy halra akarsz vadászni és magát az arkokat és a lovasokat megkörnyékezni? – vállam felett pillantok hátra, meggyőződve arról követ-e. – Sok idő repült el felettünk és régi szövetségeseink közül sokaknak már csak az emléke maradt fent. – fájna értük a szívem, ha csak a lényét vesszük, nem mondanám, de a feláldozhatóságukat tekintve igen is sajnálatos a hiányuk. – Valószínűleg kigondoltad már ennek a menetét, ezért megoszthatnád velem is.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Hétf. 23 Júl. 2018 - 15:11
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Kár lenne tagadni, hogy én játszottam a főszerepet anyánk ételként való felszolgálásában, csakhogy a lelkiismeret aprócska szikráját sem érzem magamban emiatt. Szükséges volt, és nevelésünk alapján, számítania kellett volna erre. Gyenge volt, a gyengékkel pedig az erősek végeznek, ha nem vág eléggé az eszük. Nem mondom, hogy mi erősebbek voltunk nála, az azonban tény, hogy okosabbak. Ezt bizonyítja az is, hogy mi vagyunk itt és nem ő.
Az, hogy testvéreim ellen forduljak, elképzelhetetlen számomra, akkor is, ha sokszor becsuknám őket egy vasból tákolt patkánylyukba. Nem azt mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a „Mi lenne, ha…?”, hanem azt, hogy végül mindig elvetettem a gondolatot. Mindeddig együttes erővel boldogultunk. Együtt szereztünk hatalmat, megosztoztunk rajta, holott megtehettük volna, hogy ott és akkor, anyánk szíve felett próbálunk meg leszámolni a többiekkel. Mégsem tettük. Egyikünk sem lépett, még én sem, holott megtehettem volna. Már akkor megfogant bennem ez a gondolat, amikor elsőként megtanultam használni a születésünkkel ránk ruházott erőt. „A gyengéknek pusztulnia kellene. Nem méltóak arra, hogy foglalkozzunk velük…” Ezeket az érzelmeket mégis sikerült elnyomnom, egészen mostanáig, Calypso mégis megbolygatja őket.
- Ha azokra a lépésekre lesz szükség, hát megtesszük, de úgy, hogy hasznunk legyen belőle. Minden játszmában szükség van áldozatokra – jelentem ki ridegen.
Komolyan gondolom, bár tény, belül reménykedem abban, hogy ezek a parasztok jelentéktelen démonok, vagy angyalok lesznek, nem pedig azok, kikkel fekete véremen osztozom. Néha a saját érzelgősségemtől kerülget a rosszullét. Sokkal könnyebb érzéketlennek lenni, nem véve figyelembe senkit, magamon kívül. Én számítok, senki más. Ha pedig nekem jó, úgy többségében testvéreimnek is. Így lenne ez rendjén.
Rezzenéstelen állom testvérem közelségét. Szemtelen, mint mindig, ez pedig olyan gondolatot indít el bennem, mi a fegyveremre való enyhe rászorítást eredményezi. Ujjbegyeim mohón bizseregnek, várva, hogy előrántsam a pengét és megtanítsam neki, hol a helye. Szemeim sárgán villannak rá, majd visszaváltanak barnára, ahogy visszanézek a kék vízre.
- Attól, hogy nem tekint ránk fenyegetésként, elintézhet minket, ha úgy véli, támadást fontolgatunk ellene. Az angyallal pedig beszélhetsz, de utána én is szót váltok majd vele. Lenne hozzá néhány kérdésem, amit személyesen akarok hallani. Utána pedig jöhet Amara - vázolom fel – Mielőtt szóvá tennéd, a többiek sem maradnak elfoglaltság nélkül. Amíg mi ezzel a kettővel foglalkozunk, nekik meg kell találni a Sötétség többi bábuját és ki kell őket ismerniük, hogy megtervezhessük a félreállításukat, ha eljön ennek az ideje. Arra is rá kell jönnünk, kik lesznek a saját figuráink. Mindenkinek akad majd bőven dolga.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. 23 Júl. 2018 - 11:42
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Újabb mosoly kúszik ajkamra, az „Angyal” szó hallatán. Nem tudom miért, mivel sosem tudtam eldönteni, hogy melyik faj iránt viseltetik nagyobb ellenszenvvel. Valószínűleg, ha pokolfajzatot említi, akkor is így mosolyognák. – Ha emlékeim nem csalatnak, ott is te voltál a főkolompos vagy Seth, ez máig nem egyértelmű számomra, hogy melyikőtök manipulálása volt a hatásosabb. Mindegy is, könyékig voltál benne te is. – ez egy igazán rossz példa volt, talán meg se fordult volna a fejünkben, ha nem suttognak éjszakánként a fülünkbe. Nem szándékozom lelkiismeretfurdalást okozni neki a történtekért, nekem sincs. Csak egy félvállról tett megjegyzés volt csupán. – Meg. – bólintok és zárom le ennyivel. Nincs mit tovább ezen ragozni, hisz ha nem is ujjongva, de legtöbbünk ott volt, ki-ki milyen indokból, de kötelességének eleget tett. Elfogadom, hogy időre van szüksége, nem is igazán tudok ellene semmit. Elgondolkodok a szavain. Lássuk be nem a legjobb véleménnyel van testvéreinkről, s jobban megforgatva igazat kell, hogy adjak neki. – Célt kell adni a kezükbe, nem lehet a pusztulás az akaratuk. Ha pedig mégis, le kell ütni a tábláról. – mondom ki, amit valószínűleg ő is tud. Szükségszerű lépés, ahogyan anyánk kiiktatása is az volt. Bár én is lehet az, aki éppen az útjukban fog állni, de erre valahol mélyen fel vagyok készülve. Felállok, s leporlom magamról a rám ragadt homokot. – Mindenkinek meg kell legyen a saját feladata, még ha mellette vezérlenek minket önös érdekek is. Ha céltalanul hagyjuk őket bolyongani, az lehet a legveszélyesebb számunkra. – fordítok hátat a tengernek. Vállam az övéhez ér, olyan közel lépek hozzá. – Magunk között is fel kell osztani a feladatokat, vagy különben azt éred el, hogy testvéreid benned nem fognak bízni. – újra mozdulok, immár a háta mögött állok és válla fölött hajolok közelebb füléhez. – Ha mégis úgy döntenél, nem akarod Amarát megrémíteni… - ami már kimondva is nevetséges, hisz mik vagyunk mi neki? - … egy közös találkozóval, jól gondold meg ki az, akit magaddal óhajtasz vinni. Az angyalt pedig csak bízd rám. – húzom vissza fejem. Nem mozdulok el mögüle, így nézem az egyre sötétedő eget. Ophilia, egy sarkalatos pont. Reméltem másnak nem tűnt fel jelenléte, de most szembesülhettem vele, hogy tévedtem. Nekem is megvannak a saját öncélú terveim ebben a játszmában, s ez az angyal, közelebb juttathat hozzá. Persze, hajlandó vagyok áldozatokat hozni, de ez sokban fog attól függni, hogy legidősebb nővérem, mennyire hajlandó bevonni, s társként tekinteni rám.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 22:45
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
- Angyal – válaszolok tömören.
A penge úgy száguldott át húsán, mint kés a vajon. Olykor, ha lecsukom a szemem, még ma is látom, miként bugyogott ki belőle vöröslő vére a fegyver nyomán. Kellemes látvány volt, ellenben saját, megviselt kinézetemmel, amivel a harc után mutatkozni kényszerültem. Kedvességem említésétől jóízű nevetés tör fel torkomból. Vicces, hogy pont ő hozza fel mindezt. Valójában bármelyikünktől az lenne, nem csak tőle.
- Bőven elég kedvesség van bennem. Anyánk szívét nem kedvességgel szereztük meg. Az emberek feletti hatalomhoz sem az vezetett.
Álláspontomon mit sem változtat az, hogy mindenkinek volt valami aprócska információja, amit megoszthatott a többiekkel a találkozó során. A legtöbb ugyanaz volt, vagy esetenként jelentéktelen. Ennek ellenére, egy szóval sem mondtam, hogy hibáztatom legkisebb testvérünk.
- Megjelentem azon a találkozón, vagy nem? – vonom fel szemöldököm.
Ebből már tudhatná, hogy nem hibáztatok senkit. Úgy sikerült, ahogy, de legalább annyit tudok, kik voltak azok, akik hajlandóak a többiekre szánni egy kis időt. Ha minden kötél szakad, s esetleg hívásomra nem jelennének meg ilyen létszámban, hát megbízhatom Athant azzal, hogy összecsődítse a népet, a nagyobb siker reményében.
- Fogalmam sincs. Remélhetőleg mihamarabb – ismerem be.
Túl sok a bizonytalanság. Egyetlen dologban kezdek biztossá válni, mégpedig abban, hogy Calypso részt fog venni a jövőbeni tervekben. Hajlandóságot vélek felfedezni benne, sőt, ez a találkozó arra enged következtetni, hogy ott van benne a tenni akarás.
- Nem vagyok ebben annyira biztos. Abban, hogy mindannyian részt veszünk majd benne.
Túl sok közöttünk a kedvfüggő kígyó. Egyesek csak saját szórakozásukat látják és nem törődnek vele, hogy meddig tart. Mások pedig meggondolhatják magukat, ha elérik kicsinyes céljukat, felhagyva a nagyobbal. Calypso nem bizalma bár meglepő, de nem alaptalan. Szabadulásunk után alig néhány nappal felhagytam a siránkozással és keresésbe kezdtem. Próbálgattam, hogy mire vagyok képes, még egy új boszorkány létrehozását is megkíséreltem, teljesen sikertelenül. Első dolgom az alapvető információk megszerzése volt. Utána jöhetett saját határaim megtapasztalása, majd további kutatás, részletekbe menően. Ez persze még nem elég. Csupán az emberi fejlődés menetéről tudtam meg valamennyit, meg az angyalok támadásáról. A lényeges dolgokról semmit. Az ötletet viszont, hogy szerintem meg kellene szereznünk Amara erejét, még nem árulhatom el neki. Előbb fel kell készülnünk arra, hogy szembe szállhassunk vele. Úgy vélem, ebben az angyalok és démonok közreműködésére egyaránt számíthatunk.
- Egyedül megyek, esetleg másodmagammal. Ha túl sokan vagyunk ott egyszerre, lehet, hogy támadásnak véli. Nem számítok arra, hogy válaszol a hívásomra, éppen ezért, először a kutyáját fogom megkeresni. Az angyalt, aki kinyitotta a ládát – kezdek bele a magyarázatba – Ha nem venné hasznunkat, nem fáradt volna azzal, hogy kinyissa a ládát, hacsak nem remélte azt, hogy pusztításba kezdünk és eltereljük róla a figyelmet. Ahogy mondtad, meg kell hajolnunk előtte. Eleget kell tennünk a kéréseinek mindaddig, amíg készen nem állunk.
Utána pedig úgy jár majd, mint ahogyan anyánk. Kiszaggatjuk szívét a mellkasából és megszerezzük erejét, mielőtt bábuink magukhoz térhetnének. Az ő erejével felvehetjük a harcot Istennel. Ellenállhatunk hatalmának, ezzel megakadályozva, hogy megismétlődjön a keserű múlt. Az angyalok jelentős része valószínűleg úgyis visszatér a Mennybe, a démonok meg a Pokolba, amint kitárulnak azok a kapuk.
- Amíg nem tudjuk a szándékait, nem tologathatjuk a bábuinkat, de megszerezhetjük a sajátjainkat és megismerhetjük az övéit. Egyelőre ezekre kell koncentrálnunk, a játszma majd utána kezdődik.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 21:57
Következő oldal


-
Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
- Jogos. – biccentek, miközben újra végig futtatom szemem a tőr acélján, melyen csak lelki szemeim előtt vöröslik annak a vérétől, akitől szerezte. – Démon vagy angyal volt a szerencsétlen? – kérdezem, ajkam szegletében játszi mosollyal. Noha, nem ezért hívattam, ennek ellenére szánok időt arra, hogy érdeklődjek felőle. Elvenni azonban eszem ágában sincs tőle, jobban áll az az ő kezében, mint az enyémben. – Néha elgondolkozhatnál azon, hogy a nyers erő helyett kedvesebben közeledj. De ne vedd magadra. – érintem meg finoman csuklóját, hogy számomra elég volt a fegyver mustrából. Na meg még mielőtt nyakon talál verni a markolattal. – Mindannyian feszültek voltunk, s megvolt a saját baja. Csak arra akartam rávilágítani, hogy ne hibáztasd azért, amiért meg akarta osztani velünk azt amit megtudott. Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyikünk sem vágyott a korai találkozóra, de mondjuk azt, hogy mindenkinek volt valami félinformációja. – némaságba burkolózik, ezt kihasználva telepszek a földre. Újabb és újabb köröket rajzolok, pontosan nyolcat. Akaratomra a habzó hullám nem mossa el, ostroma megakad, szétnyílik, majd újra összezárul, ahogyan visszavonulót fúj. – És szerinted mikor jön el az az idő? – tekintetem nem emelem, hanem újra az előttünk elterülő végtelenre. A Napot lassan eléri a halál, vérvörös glóriaként tündököl a víz felett. Nyugodt vagyok, még így is, hogy nem ad egyértelmű választ kérdéseimre. – Igen, csak az idővel fogynak a lehetséges szövetségesek is. Nem tudjuk a Sötétségmiként kebelezi be áldozatait. S eddig csak nyolc bábu van a helyén. Értem én, hogy helyükre akarod rakni a mozaik darabokat, de akkor szerinted mit kellene tennünk? – helyezem karjaimat a térdemre, bal kezemet pedig ráteszem a jobbra, melyben a botot tartom. Akár egy türelmes horgász, aki várja, hogy végre horogra akadjon a nap fogása. – Téged hívattalak, mert testvéreink közül, talán te vagy még az, aki reálisan láthatja a dolgokat, aki megfontoltan tud cselekedni. Bíztam benne, hogy a kevés idő ellenére, valami már összeállt a fejedben. – vallom be, miért is ő volt a választásom. Pillanatnyilag nem hazudom, tényleg Kisáról, gondoltam azt, hogy a leghamarabb félre tudja tenni sértettségét, s a helyzet problémájával józanul tud szembe nézni. De azon álláspontjával még mindig nem értek egyet, hogy időnk lenne bőven. Felnézek rá, valószínűleg élvezi a helyzetet, szemeim sarkában apró ráncok gyűlnek, hunyorgásom nyomán. – Ennek örülök, talán annyira mégsem különbözünk. – fordítom vissza fejem. – Nem hiszem, hogy egyedül kellene vele találkoznod, nem szívesen mondom, de mindannyiunknak jog van ott lenni, s biztonság szempontjából is ajánlatos lenne. S hívásodra lehet nem is válaszolna, de ha mindannyian…- nem fejezem be a mondatot, kitalálhatja magától is. Bár nem tudom miként akart volna vele találkozni, de egyelőre a megidézésnél jobb nem jutott eszembe. Persze lehet hasztalan az egész. – Jobb lenne egyelőre egy dologra koncentrálni, Rá. Addig míg nem tudjuk, milyen szerepet szánt nekünk személyes hadjáratában, ha szánt valamit. De számolnunk kell azzal, hogy cserébe szabadulásunkért kérni fog valamit. És valld be, szembe szállni vele, ostobaság. Az üres kalász fent hordja a fejét… a teli meghajol. – keserű szájízzel ejtem ki a szavakat, de számomra egyelőre ez a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy egy ideig biztonságba tudhassuk magunkat. – Míg nem ismerjük szándékait, a bábuinkat sem tudjuk tologatni, azon a sakktáblán.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 20:40
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Valójában fogalmam sincs, hogy miért annyira fontos számomra ez a hely. Számtalanszor jártam már erre, éppúgy boszorkányaimmal, mint egymagam. Egyszerűen… valamikor, azzá lett. Nem tudom, melyik volt az a pont a múltban, amikor lényegessé vált, ugyanakkor különösebben nem is foglalkoztat.
Tekintetem a fegyverre vándorol, majd vissza húgomra. A pengét kettőnk közé emelem, hogy alaposabban megfigyelhesse, ha szeretné. Át azért nem adnám neki, annyira nem bízom még benne sem.
- Akkor is szükségem lett volna egyre, amikor megszereztem. Úgy vélem, jobb óvatosnak lenni, mint pórul járni.
Készségeim azonban tompultak az évszázadok alatt. A bezártságban nem volt alkalmunk gyakorolni, meglehet, pont emiatt volt bennünk annyi feszültség. Nem tudtuk másként levezetni, mint egymás piszkálásával. Ami Athant illeti, tudom, hogy nem ostoba. Lehet, hogy ő a legkisebb, de ő az egyik legmegbízhatóbb, megítélésem szerint. A vádaskodást türelmesen hallgatom végig. Tény, hogy én sem közeledtem a jövevények felé, és az is, hogy eleinte a düh miatt, ami bennem forrt.
- Mit gondolsz, mennyire lettek volna közlékenyek, ha én kezdem el faggatni őket? Az eredményre már abból rájöhetsz, ha átgondolod, hogy éreztek Athan iránt, vagy irántam. Így ő volt az egyetlen, aki másnak tűnt – magyarázom – Persze nem tagadom, amikor megérkeztek, a düh miatt nem kezdeményeztem. Később pedig már jobbnak tűnt nem lépni – ismerem el.
Ruben pedig Ruben. Mintha ezzel mindent el lehetne intézni. Egyelőre úgy tűnik, együtt működik velünk, de mi van akkor, ha a kritikus pillanatban másképp tartja kedve? A pusztítás régen nem untatta, az új játéka után azonban kételkedem abban, hogy ez még most is úgy van. Ráadásul… Szerintem jelenleg nem a rombolás az, amit a célunkká kell tennünk, épp ellenkezőleg. Meg kellene akadályozni, hogy a világ semmivé váljon.
Éppen elég gondolatomat tártam fel anélkül, hogy tudnám, Calypso hogyan vélekedik jelenlegi helyzetünkről. Nem fogom máris kiteregetni terveimet, főleg, hogy azok jóformán még csak a távoli célkitűzésnél járnak. Azt, hogy hogyan kellene elindulni felé, még fontolgatom. Ezúttal a legapróbb hiba is végzetessé válhat számunkra. Egyszerűen megengedhetetlen, hogy valamelyik lépés ne úgy sikerüljön, ahogy annak kellene.
A partra törő hullámok körültáncolják talpamat. A végtelen kékségre figyelek még akkor is, amikor testvérem nekem szegezi a nagy kérdést. Mire várok? Tényleg, mégis mire?
- A megfelelő időre várok. Arra, hogy létrehozzuk a saját sakktáblánk, hogy megszerezzük a bábuinkat – felelek nemrég elhangzott kérdésére, miután helyet foglal a homokban.
Amara említésére borús gondolatok jutnak eszembe. Egy sivár kép. A világból jóformán semmi nem maradt. Egyedül állok vele szemben, megfosztva erőmtől. A Sötétség alakja magabiztosan áll előttem, arcán szinte már látni a mosolyt, amivel rám tekint. Alig néhány másodperccel előtte minden testvérem eltűnt szemem elől. Semmivé foszlottak, épp úgy, mint bármi más. Csak én és ő. A gyengeség és a hatalom, amire úgy áhítozom, mégsem érhetem el.
Szemeim lehunyom néhány pillanatra, úgy hallgatom tovább Calypsot, s csak akkor nézek rá, amikor elhallgat. Ezzel a tervvel egyet tudok érteni. Magam is találkozni akartam már Amarával, hogy megkérdezzem, mi célja van kiszabadításunkkal. Az sem ártana, ha azt az angyalt, akit a házi kedvencévé tett, szintén megtalálnánk és beszélnénk vele.
- A céljaink minden bizonnyal eltérnek az övétől. Hiába szerzünk erőt, ha nincs többé hely, ahol használhatjuk. Végül szembe kell néznünk vele és meg kell akadályoznunk, hogy elpusztítsa azt, ami mostanra megmaradt. Ha jól akarjuk játszani a lapjainkat, beszélnünk kell a Sötétséggel. Ami a legbosszantóbb, hogy szörnyen óvatosan kell eljárnunk minden ügyben – húzom el a szám.
Ez a része bosszantóan unalmas, vagy épp idegőrlő lesz a hosszú várakozás miatt. Az is igaz, hogy a magabiztosságom valamivel alábbhagy, ha erről van szó. A pontos tervezés hiányzik. Az, amitől jóval biztosabbnak éreznék mindent. A tény, hogy nem tudom, hány testvéremre számíthatok, vagy hogy pontosan melyikükre. Az sem garantált, hogy megfelelő sakkbábukra akadunk, akik úgy lépnek, ahogy nekünk előnyös.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 19:27
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Stílusos, mint mindig, így tudnám jellemezni, ami sok testvérünkről nem mondható el. – Számomra is kedves ez a hely, bár tény, ami tény nem annyira, mint neked. De azokat az időket juttatja eszembe, mikor egymást segítettük, s nem az volt kedvenc időtöltésünk, hogy marjuk egymást. – fordítom fejem ismét felé, s küldök felé egy mosolyt. Nem reagálok hevesen a vádra,  hisz igaz, ennek ellenére finoman tagadom. – Gondolod szükséged lesz arra? – siklik le tekintetem az íves fegyverre. Bevallom, nővéremmel ellentétben én mindig is idegenkedtem tőlük, megvolt a hatalmam ahhoz, hogy az erőm által megvédjem magam. Anyánk – míg volt rá lehetősége- szorgalmazta a fegyverforgatás művészetének elsajátítását, de én messze lemaradtam testvéreim mögött. Ha harcra került a sor, hát idéztem magamnak vagy más fortélyokhoz folyamodtam. Most ennek hamar megihatom a levét, ha hazamegyek felírom a bepótolandó dolgok listájára. Hangomban nincs félsz, puszta kíváncsiság. Nem tartom valószínűnek, hogy elfajulnának a dolgok, de ezek szerint Ő másképpen vélekedik a dolgokról. Válasza hallatán felvonom a szemöldököm. – Athan, a legkisebb, de korántsem annyira esztelen. Egyedül neki volt annyi esze, hogy a jövevényeket megkörnyékezve, faggatózzon. Ezt te sem tagadhatod, bár te vagy a legidősebb … - hallgatok el egy pillanatra. Talán nem most kellene a szemébe vágni, hogy ezzel jogot formál arra is, hogy a legokosabb. - … mégis inkább a dühöddel s saját magad sajnálásával voltál elfoglalva. – csak gondolatnyi szünetet tartva folytatom. – Ahogyan mindannyian. – nem azért hívtam ide, hogy elölről kezdjük, amit évszázadok után alkalmunk van abbahagyni. – Ruben pedig, hát ő Ruben, kell valami amivel játszadozhat, sose tudhatod mi jár a fejében. S még a saját javunkra is fordíthatjuk. – nem akarok messzemenő következtetéseket levonni testvéreimről, hisz mindannyiunkon nyomot hagyott az együtt töltött idő. Formálódtunk, s nem tudhatom előnyükre vagy hátrányukra tették ezt a többiek. – Megnyugtatlak, én tisztában vagyok a korlátaimmal, mással sem töltöttem a szabadulásunk utáni napokat, mint a határaimat feszegettem. Azt nem állítom, hogy nincs igazad, hisz némelyiküknek inkább az volt a fontosabb, hogy hiúságát legyezgesse. De ez legyen a legkevesebb. – legyintek. - Mindegyiküknek megvannak a maga hibái. Bele kell törődnünk, s a lehető legkevesebbet felemlegetni ezeket. – a beljebb húzódó hűs hullámok érintése kellemes érzéssel töltenek el. Gondolataiból nem sokat tudok meg, miként is látja s mit akar tenni a fennálló helyzetet, ehelyett inkább tőlem várja a választ. – Nem teljesen értek veled egyet, fontos a világ helyzete, a mi szemszögünkből nézve is, abban viszont teljesen igazad van, hogy keveset tudunk. Állításod szerint kapkodunk, mégis mire vársz? – teljes testtel fordulok felé. Ha kérdésemre, nem válaszol, úgy folytatom. – Előbb-utóbb helyezkednünk kell a sakktáblán. S szívem szerint ezt szívesebben tenném veletek. Az erőnk egyikünknek sem a régi, de ezt te is tudod. Egységben az erő, s ránk ez most különösen igaz. – ruhám két oldalról, markomba szorítom, kissé felhúzva ülök le a homokba. Egy törött fadarabot sodor elém a tenger. Érte nyúlok, kedvem lenne kettétörni, magam sem tudom miért. Ehelyett inkább rajzolni kezdek. – Amara kiszabadított minket, de még nem tudjuk mi a szándéka velünk. Talán semmi, csak ránk bízza, hogy miként járulunk hozzá tervéhez. Talán arra számít, hogy rombolni és pusztítani fogunk. De ha világ elpusztul, akkor vele együtt pusztulunk mi is. – nézek fel rá. – Igazad van, hogy keveset tudunk, de így is rohamos ütemben pusztítja magát, az emberiség, és én őszintén megvallva, hétszáz év raboskodás után, nem akarok megbarátkozni az elmúlás gondolatával. Én amondó vagyok, hogy az információ szerzést kezdjük nála.

Kisa
avatar



☩ Reagok :
39

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 17:49
Következő oldal


Calypso & Kisa
Megbeszélés a parton  • Credit:
Korunkat és halhatatlanságunkat tekintve, na meg még emberi szemmel is, túl kevés idő telt el legutóbbi találkozásunk óta, ezért ér nagy meglepetésként húgom üzenete. Azok után, milyen nehezen viseltük a legutóbbi viszontlátást, senki nem gondolta volna, hogy ez megtörténik, főleg nem én. Tudom jól, hogy a sok féltékeny kígyó az én társaságomat igényli legkevésbé. A helyszín pedig, mi közel áll szívemhez, semmi jóval nem kecsegtet. Ennek ellenére, elfogadom a meghívást.
Pontosan olyan okból, amilyenből a legutóbbit is, amikor legkisebb testvérünk csődítette össze a család legjavát. Ha egyszer nekem lesz szükségem rájuk, könnyebben ráveszik magukat a találkozásra, ha előtte megjelentem óhajuk szerint. Kellemetlen, de az ilyesmit egyikünk sem felejti el egykönnyen, a neheztelés pedig az egyik legismertebb családi vonásunk.
Emlékeim szerint, néhányszor már találkoztam vele ezen a helyen a múltban. Akkor, amikor szinte el sem lehetett őt szakítani a nagy vizektől. Cseppet sem bántam, hogy velem ellentétben annyira vonzódott hozzájuk. Nem mondom, hogy nem szeretem a vizet, hiszen lényem egyik alapvető része, akkora áhítattal mégsem viseltetem iránta, mint amit felfedeztem húgomban. Jobban érdekelt az eseményekkel teli szárazföld. Az emberek, kiket kedvünkre formálhattunk, kiknek csatáiba tudtuk nélkül beavatkozhattunk, saját ízlésünk szerint alakítva az eredményt. Eszemben sem volt, hogy megelégedjek a halakkal való játszadozással.
Egy ideje már a félszigeten tartózkodom, de csak az időpont eljövetelekor vagyok hajlandó megközelíteni a kijelölt partszakaszt. Fekete ruhámon nyoma sincs annak, hogy a vízen át érkeztem. A bokámig érő darab, combjaim alatti részével kedvére játszik a szél. Kezemben egy scimitar pihen, bőrszíjra erősítve. Gondolom Calypso sem hitte, hogy fegyver nélkül érkezem, ezért nem veszi zokon. Amennyiben mégis, hát az az ő baja, nem az enyém.
- Tudod jól, hogy szeretem ezt a helyet. A kérdés csak az, hogy kedveskedni akartál vele, vagy elrontani a hangulatom? Szerintem tudom a választ – engedek meg felé egy mosolyt.
Ez tökéletesen megteszi köszönésnek, egyébként sem a finomkodásról vagyunk híresek, ha egymás közt vagyunk. Lépteim megállítom mellette és a part felé fordulok. Nincs szükségünk szemkontaktusra a szavakhoz, a lényeget úgyis hallanunk kell. Avagy a kérdést, ami azóta kínoz, amióta megkaptam meghívóját, kimondanom azonban már nem szükséges. Mielőtt szóra nyílnának ajkaim, kinyögi, hogy mit akar tudni, vagy legalábbis egy részét. A többi majd ráér később.
- Túlságosan kapkodtok. Előbb Athan, és most te. Túl korai volt az első találkozás, túl keveset tudtunk meg addigra, s még kevesebben döntöttük el, hogy mihez kezdhetnénk azzal a csekély információval. Egyesek szerintem még azt a sokkot sem heverték ki, hogy megcsappant az erőnk. Ruben ráadásul ahelyett, hogy tett volna bármit, családosat kezdett játszani néhány emberrel – húzom el a szám.
Szabad kezemmel kisimítok néhány tincset arcomból, s vállam mögé utasítom őket, hátha nem fújja őket mostanában a szél szemeim elé. Pillantásom továbbra is az ismerős, mégis ismeretlen horizontot fürkészi.
- Nagyobb bajunk is van annál, hogy a világ úgy néz ki, ahogy. Mielőtt azonban jobban belemerülnék… Te mit gondolsz? Gondolom van elképzelésed, ha idehívtál - pillantok oldalra vállam fölött, alig néhány pillanatra.



Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 16:27
Következő oldal


Kisa & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Mezítelen talpam alatt a történelem apró szemekké morzsolódott darabjai sercegnek. Némelyik belemar puha bőrömbe, azt hiszi, ezzel eltéríthet a célomtól. Téved. Lankás lejtőn haladok le az öbölbe. Tenyerem a derékig érő fű, s mezei virágok csiklandozzák. Nincs út se ösvény, ha volt is már régen úrrá lett rajta a természet. Bárányfelhők összekapaszkodva kúsznak az égen, a nap lemenő sugarai festik őket bohókásra. Narancsra, rózsaszínre és vörösre.  Egyre közelebb érek a piszkos fehér parthoz, már nem ragyognak gyémántként a fehér homokszemek. Hallani vélem a kiáltásokat, a vízbe taposó léptek hangját, ahogyan vízre bocsátják a csónakokat, majd a halk suhanó hangot, melyet ütemes evező csapások törnek meg időről-időre. Egy követ szedek ki a talpamból, s dobom át vállam felett, vissza a többi közé. Pillanatokig állok s lábujjaim között pergetem a homokot. Szentimentalizmusom, szinte már fizikai fájdalmat okozz, de betudom az elmulasztott évszázadoknak, a leperget s meg nem élt évszázadoknak. Messze a távolban, néhány skeid lustán ringatózik a kristálytiszta tenger felszínén. Most is nyugodt, a partot lágyan nyaldossak hullámai, egyedül csak valami sötét ismeretlen erő kavarog benne, teszi sötété, átláthatatlanná. Türelmesen várok, ahogyan a hajó is utasait. Nem véletlen választottam ezt a helyet. Emlékeim szerint, nővérem kedvenc helyei közé sorolja a skandináv partokat. Eleget siránkozott két testvére szekálása közti szünetben, hogy ne felejtsem el. Bevallom, szerettem volna egy kicsit a szívét megfacsarni. Ez amolyan testvéri szeretet. Persze, az is lehet, hogy az én memóriám nem a régi. Mindegy is, a találkozónak pont megfelelő, távol a tűztől, s nagy az esély arra, hogy a közelbe nem fog felbukkanni se egy kóbor angyal, s démon. Se egy kóbor testvér. S most inkább az utóbbira van legkevésbé szükségünk. Utolsó találkozásunk nem is volt olyan régen, előtte s utána is sok minden történt. Kimondatlanul is tudja mindegyikünk, hogy szükség lesz magánbeszélgetésekre is. A kettőnké most jött el. – Örülök, hogy üzenetem eljutott hozzád. – szólalok meg, még mielőtt villás nyelvét kiölthetné. Nem a varázslat sikerességét vontam kétségbe, inkább nővérem hajlandóságát irányomba. Fordulok felé, szemeim szelíd testvéri szeretettel simítják végig. Ajkam szegletében egy pillanatra furcsa mosoly, melyet az arcomba csapódó szőke tincseim fednek el. – Remélem, tetszik a helyszín, melyet találkozónk helyszínéül választottam? – simítom ki arcomból a rakoncátlan tincseket, szinte haszontalanul. A feltámadó szél, nem engedelmeskedik akaratomnak, így inkább a fodrozódó hullámokra függesztem tekintetem. Nincs se csónak, se hajó csak a végtelen s a horizonton túl a lebukó Napkorong. - Azt hiszem, akad néhány dolog, amit át kellene beszélnünk. – lazán fonom össze ujjaim magam előtt. – Elég idő eltelt azóta mióta kiengedték a szellemeket a palackokból. Kíváncsi vagyok, hogy te hogy látod a dolgokat. – nézek oldalra. Hogy miért pont Ő? Nos, az egoja mellett, talán az esze is túlmutat a többiekén. Valamint, hogy érezze, mint az „első” ehhez mérten viszonyulok hozzá, legalábbis higgye csak ezt.

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Vas. 22 Júl. 2018 - 16:10
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Alexander Payne
Yesterday at 23:56
☽ Jósda

Calypso
Yesterday at 22:00
☽ Vidámpark

Calypso
Yesterday at 21:55
☽ Ancient Baths

Azura
Yesterday at 21:29
☽ Azura lakása




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
14
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
6