☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Vas. Nov. 12, 2017 8:45 am írtam neked utoljára
Online


***
szabad a játéktér

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Pént. Nov. 03, 2017 6:35 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

Látom lányom fején, hogy mennyire örül. Jó. Az a jó, ha jó a közérzete azoknak, akik nekem dolgoznak. Végtére is, akkor csinálják jól a dolgukat, ha örömmel végzik, nem de? Közben persze megint felhozza azt a Cassael nevű angyalt, akinek már akkor is tudnám lassan a nevét, ha álmomból keltenek fel. Zavaró, hogy ő áll két démonom középpontjában is.
- Szükségtelenül nem gyilkolunk, Astarte. Ínséges időket élünk, még az ellenfeleinket se pazarolhatjuk. mert az ellenségem ellensége a barátom, tudod. És a barátokra szükség van. Még. Ha megoldottuk a problémát, tőlem annyit intézel el, amennyit akarsz. - legyintek. Úgy se tudnék gátat szabni nekik, hiszen Atyámmal ellentétben én szabad akarattal teremtettem meg a kis lényeimet. Éppen ezért olyan hatásosak a munkájukban. Szabadkozik én pedig bólogatok. De hiszem, ha látom.
- Nyűgözz le. - gondoltam itt a feladatára, majd bele ittam a poharamba. A tangás témán csak mosolyogtam.
- Sok érdekes történetem van még. Talán majd mesélek, ha lesz idő. Mazet ne keresd. Belial a lényeg. Most pedig utadra engedlek, madárkám. Menj és repítsd ide a bátyádat. Oh, és még valami! - böktem a homlokomra, mintha eszembe jutna valami.
- Nélküle, vagy a feje nélkül vissza se gyere. Még a végén ingerült leszek. - mondom negédes hangon, egy nyugodt mosollyal, aztán kezemet az ajtó felé nyújtva tényleg útjára engedem a démonomat.

//Köszöntem a játékot! Wink //




Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Kedd Okt. 31, 2017 3:52 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
Mintha megkaptam volna az elő-karácsonyi ajándékomat, arcomra elégedett, ördögi mosoly kerül, amikor engedélyt kapok, hogy egy újoncon kipróbálhassam, hogyan is működik a mai, megváltozott világban az erőm. És én még azt hittem, hogy büntetéssel vár majd rám, erre enyém a megtiszteltetés, hogy levadásszam a bátyómat, és még egy házi kedvencet is kapok a gyakorláshoz. Na most mondja azt valaki, hogy apuci nem jófej!
Azt persze megértem, hogy a démonkatonák számát ilyen kényes helyzetben nem engedheti megtizedelni, ha tényleg szembe akarunk szállni a Sötétséggel, mindenkire szükségünk lesz. Ez sajnos, úgy néz ki, az angyalokra is érvényes. Egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy a fajtám együtt tudna működni velük, de legalább biztos, hogy nem fogunk unatkozni a közeljövőben.
- Érthető, hogy nem próbálod ki magadon, de én szívesen teszek egy próbát valamelyik kis tollason – mosolyodom el édesen, mondhatni elég lelkesen. Vérvörös körmeim koppannak egyet-kettőt a kezemben tartott pohár szélén, majd rövidke tűnődés után kortyolok az italomból, és ismét megszólalok. - Cassaellel, az angyallal még úgyis terveim vannak. Nem hagyhatom, hogy azt gondolja, ő meg a társai, hogy bármikor ismét büntetlenül szembeszállhatnak velem... vagy Mammonnal... - jelentem ki komoran és elszántan, majd ahogy Lucifer tekintetével találkozik a pillantásom, eltökéltségem némileg veszít az erejéből, és hozzáteszem:
- Persze Belial az első. Azon leszek, hogy minél előbb visszarugdossam őt hozzád. - A szórakozásnak és a bosszúnak még várnia kell, első a munka. De máris kárpótolva érzem magam e téren, amint Luci a titkos múltjáról kezd mesélni nekem. Meg kell mondjam, el vagyok ragadtatva, hogy első kézből hallgathatom ezt róla meg a piros tangájáról.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon szexi volt, a vörös szín már magában is jó választás – ingatom a fejemet vigyorogva. Szinte sajnálom, amikor a következő pillanatban már másra tereli a szót, de úgy tűnik, ezzel vége is a bolondos nosztalgiának.
- Nem, sajnos róla sem hallottam mostanában... - válaszolok a Maze-zel kapcsolatos kérdésére, majd megiszom még az italom maradékát, és felállok. - De ha gondolod, őt is felvehetem az eltűnt személyek listámra azok közé, akiket meg kell találnom – ajánlom, és ha ezután elbocsájtana, én készen is állok rá, hogy a dolgomra induljak.

horns

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Szer. Okt. 11, 2017 6:10 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

Lehet éppen magamon kívül voltam, mikor a gyermekeimet alkottam. Itt főleg a lovasokra gondolok, hisz most róluk van szó. Mindannyian keményfejűek, határozottak, céltudatosak... a gond csak akkor van, ha ezek a célok a többieknek vagy nem tetszenek, vagy nekik tesz keresztbe. Elképzelni sem tudom, mi fog történni akkor, ha egyszer lesz egy ilyen alkalom. A mosoly sok mindent elárul, bár a gondolatolvasás se egy utolsó segítség. Nem mintha szükségem lenne rá. A mondatom ismétlésén és a döbbent fején bólogatok párat.
- Igen, úgy van. Oda kint kipróbálhatod egy zöldfülűn, de csak azokon. A seregem létszáma nem csökkenhet... és sajnos az se volna jó, ha az angyaloké csökkenne, tekintve, hogy kénytelenek leszünk szövetségre lépni. Úgy tudom, mi nem vagyunk képesek "feléledni". Nem próbáltam ki magamon, ha nem baj. - somolygok. Aztán jön a felvetés a "múltamról". Az arcát látva mindent megért ez a dolog. Habár legszívesebben nevetnék, arcom továbbra is halálosan komoly. Az ösztönözésre a pillantásom a múltba réved.
- Volt akkoriban egy vörös tangám. Olyan kényelmes volt és szexi, senki se tudott neki ellenállni! Ma sajnos nincs rajtam, pedig lehet bevetném. A régi szép emlékek örömére. - fut fel az arcomra egy vigyor.
- Na de térjünk másik témára! - csapom össze a két tenyerem és állok fel.
- Nem tudod esetleg, merre van Maze? Kéne nekem a segítsége. - sóhajtok fel és a szekrényem felé pillantok, amely rendesen be van zárva. Egyetlen, számomra igazán értékes dolgot tartok ott... hátamból kivágott szárnyaim pihennek ott, arra várva, hogy vissza térjenek a helyükre. 25 éve nem gondoltam volna, hogy majd eljön ez a pillanat, de most... Most úgy tűnik, szükségem lesz rá.

//Ez a reag a kihívás sorsolóhoz készült. Very Happy//



Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Hétf. Okt. 09, 2017 11:52 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
A Mammonra tett megjegyzést hallva apró, már-már szégyenlős, vagy legalábbis annak mímelt mosoly kerül az arcomra. A fivérem és én gyakran az őrületbe kergetjük egymást, és ezzel együtt másokat is, néha imádjuk, néha gyűlöljük egymást, egyszerre vagyunk áldás és átok a másik számára. És ez egy olyan körforgás, ami már a teremtésünk óta tart, állandó, és valóban nem kizárt, hogy egyszer egymás vesztét okozzuk majd, ezt Luci is tudja. De nem hinném, hogy ez mostanában lesz, hiszen mindemellett együtt vagyunk a leghatékonyabbak is, és most vagyunk a leginkább formában, így, a világ végéhez közeledve. Van annál jobb dolgunk is, mint hogy kicsináljuk egymást. Főleg ha hamarosan össze is kell fognunk a Sötétség ellen, ahogy Lucifer tervezi.
- Visszakerülnek a testükbe? - akadok fel ezen a félmondaton. Megdöbbentőnek, felháborítónak találom a dolgot. Őrület. Ettől máris kevésbé érzem magamat a démontársadalom hasznos tagjának. Mi értelme a Halálnak, ha minden alkalommal visszatérhetnek? Egyáltalán hogy néz ez ki? A levágott fejű fej nélkül él tovább? Vagy az extrémebb esetekben a lélek a saját teste körül marad a földön, esetleg kóborol? Ha eddig nem is igazán foglalkoztatott a drága Amara, hát most tízszeres tettvágy lobban bennem. Az apokalipszis egy dolog, de ez a teljes káosz már nevetséges.
- És mi a helyzet az angyalokkal? - kérdezek rá végül. Elmagyarázza, hogy a füstlelkű démonoknak esélye van visszatérni, nekünk nincs, de tudtommal az angyaloknak sincs lelke. Ettől máris kedvem támadna lekaszabolni néhány tollast, csak hogy javíthassak a pillanatnyi kedélyállapotomon egy kicsit.
Aztán a Pokol Ura hirtelen új témát talál Isten hugicája helyett, én meg majdnem félrenyelem az italom, amiből bátorkodtam kortyolni közben. Öhm... Egyetlen másodperc erejéig arcomra fagy a csodálkozó, mégis lenyűgözött mosoly... El sem tudom képzelni, mit akar ezzel? Rájött az öt perc? Besokallt a világvégétől? Megszállta az elméjét a Sötétség? Megártott az alkohol? Nem tudom, hanyadszor tölti újra a poharát, de vajon egy arkangyal (zárójelben nem mellesleg maga a Sátán) ihat ahhoz eleget, hogy félrebeszéljen? Ez valami nyakatekert példabeszéd lesz? Vagy csak szimplán szórakozik velem? Persze az utóbbi lenne a legvalószínűbb, de akármi is történik, feltehetőleg ennél viccesebb kijelentés még nem hagyta el Lucifer száját, és talán nem is fogja többé. Az évezred poénja. Megkérdezhetném, hogy jól van-e? Kér-e talán egy pohár vizet? Mint ahogy az emberek tennék hasonló helyzetben a főnökükkel, de áh, nem vagyok őrült, hogy elrontsam a játékot, inkább bekapcsolódom.
- Nem, még nem mesélted... Hát ez igazán érdekes. Biztosan nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjtöttél – igyekszem komolyan válaszolni, vagy legalábbis nem úgy beszélni vele, mint ahogy egy fogyatékossal szokás, de a vigyort képtelen lennék letörölni az arcomról. - Ha ilyen jó volt, mégis mi tart vissza attól, hogy újra űzd az ipart? - kérdezem végül szinte teljesen ártatlanul.

horns

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Hétf. Okt. 09, 2017 6:36 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

Az italom elfogy, szóval újra töltöm. Fura, mennyire itatja magát ez a nedű. Csípős íze kellemesen eloszlik nyelvemen, számban, torkomon. Csak kár, hogy nem hat rám olyan erősen. Annyit azért nem innék meg belőle, hogy részeg legyek. Miután újra töltöttem a poharamat és visszaültem a helyemre, figyeltem a nőiesen, kényelembe helyezkedő démonkámat. Válaszára aprót sóhajtok.
- Hát tudod, én sem. Belial nehezen fékezhető, de gondoltam az élete csak fontos neki annyira, hogy ne játszadozzon vele. Az emberekre hozott apokalipszis egy dolog, azért irgum burgum, na de egy "kozmikus" apokalipszis már nekem is sok. Mindegy, Amra ellen kelleni fog ő is, ahogy mindenki más. Szóval lehetőleg ne mostanában harapj fűbe, ha megint összeakasztod a bajszod Mammonkával. - néztem rá szinte kérően, aztán a pletykákra bólintok egy nagyot, miután kortyolva az italból azt még a számban tartom és ízlelgetem.
- Úgy van. Se Mennyország, se Pokol. A lelkek nem mehetnek sehova, így visszakerülnek a testükbe... Már akinek volt. Annak ott... - mutatok a billiárd asztalon fekvő vérbe fagyott nyomoroncra.
- Például saját teste volt. Köze nem volt lélekhez soha életében, így hát halott marad. Ahogy te is, édes lányom. És a többiek is. Csak a "gyengébbek" térnek vissza, ahogy megfigyeltem. Azok, akik alkuból változtak át démonokká... És ezt igazából még a javunkra is fordíthatjuk. És igen, kénytelenek leszünk összefogni a tesóimmal, különben Amara nagyon seggbe fog minket rakni. - ismét kortyolok egyet, majd rá emelem a pillantásom.
- Erről jut eszembe, meséltem már neked, hogy anno prostituált voltam? Rohadt sokat kerestem vele... Már-már néha elgondolkodom rajta, hogy újra az legyek. Sokkal egyszerűbb élet, mint ez a Sátánkodás. - sóhajtottam fel drámaian, újra a poharamba kortyolva.

//Ez a reag a kihívás sorsolóhoz készült. Very Happy//



Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Hétf. Okt. 09, 2017 12:12 am írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
Lucifer végül elengedi az arcom, szinte sajnálom, bár a tekintetem valószínűleg elárulta, hogy készen állok a játékra, és ezzel el is rontottam mindent. Egy sóhajtással foglalok helyet vele szemben, úri hölgyhöz méltón helyezem kényelembe magam, és figyelmemet kizárólagosan felé fordítva pillantásomat rá függesztem. A főnök előtt ezt hangosan inkább nem mondanám ki, de azt a mindenit, Viszály fivérem amilyen idióta, olyan bátor! Elfogni és láncon tartani apuci egyik drága húgocskáját, valljuk be, ez megkíván némi tökösséget. Bár nem értem, mi értelme volt ennek az egésznek, azt leszámítva, hogy biztos jó móka, és piszkosul jó érzés lehet ilyen hatalmat gyakorolni. Gondolom számíthatott rá, hogy fejmosás lesz a vége, parancs nélkül ilyet lépni elég eszeveszett ötlet. Na meg ha tényleg neki köszönhetjük az apokalipszis kirobbanását is... Ez megint olyan téma, amiben megoszlanak az érzéseim, hiszen magam is az apokalipszis egyik lovasa vagyok, az ilyen helyzetben élek a leginkább – hahh, a káosztól él a Halál – na jó, több komolyságot! A lényeg, hogy értem Lucifer álláspontját is, a világunk a teljes katasztrófa felé rohan, és bár megvan a szépsége a fejetlenségnek is, de az már nem válik a javunkra, ha az emberiség kipusztul az angyalok harcai közben. Nem lesz több lélek, nem lesz több alku, nincs több szórakozás, lehúzhatjuk a rolót, bezárhatjuk a Pokol kapuját. Már persze ha még lesz szerencsénk visszakapni a kulcsokat. A káromkodás miatti bocsánatkérésre csak legyintek. Édes tőle, nem igaz?
- Igazából nem lepődnék meg, ha tényleg Belial robbantotta volna ki ezt az egészet – jegyzem meg végül elgondolkodva, ujjaim között lötyögtetve a poharam tartalmát. Végül is ő a Viszály, az első lovas, az első lépcsőfok egy ilyen kaliberű zűrzavar felé, és hát elég csak a két, egymást maró, kakaskodó arkangyalra gondolnunk... Ajkaim felfelé kunkorodnak, szórakoztat, hogy apus egy kamasz tinilányhoz hasonlít, és mi tagadás, van benne némi igazság. De ha így nézzük, már évezredek óta kamaszodom én is, a fivéreim is. Bár ez a mostani helyzet kétségtelenül meg tudja hozni a kedvemet a tomboláshoz. Attól persze fenemód elégedett vagyok magammal, hogy ennek ellenére is megbízhatónak vagyok titulálva.
- Azt mondják, nem csak a Pokol zárult be, de az angyalok sem tudnak feljutni. Ez talán elég motiváció lesz Mihálynak és Gabrielnek is. Egyszer már bezártátok a Sötétséget... Gondolod, ha összefogsz a testvéreiddel, újra sikerül? - érdeklődöm kissé máris felcsigázva. - Tudok ehhez bármiképpen is asszisztálni? - Erősebbnek érzem magam, mint valaha, bár valamiképpen, úgy vélem, köze van ehhez Amarának is, ez pedig így nem tudom, hogy előny, vagy hátrány, főleg amíg a lelkekhez nem tudunk hozzáférni. Halálként ez nagyon bosszantó érzés. - Nagyobb erőforrást biztosítana számunkra, ha el tudnánk érni az elkárhozottakat. Azon tűnődöm, a pecsétek őre, Agramon, nem tudna valami titkos kaput nyitni, vagy csak egy sima oldalajtót lefelé a Pokolba? - Ha valakinek van ehhez elég mágiája és tapasztalata, akkor az ő.
Bár amikor a szituáció orvoslásáról kérdeztem Lucifert, nem azonnal a Sötétség elleni harcra gondoltam, csak valami átmeneti megoldásra legalább a földre száműzött démonkatonákat illetően, akik most teljes fejetlenségben várják a parancsokat. Persze nem gond, megoldom, kitalálok valamit, de legalábbis a saját seregemről majd én gondoskodom. Talán elfoglalhatnánk valamelyik régi, lerombolt várost a közelben. Boston, esetleg Los Angeles...? Milyen ironikus lenne, ha az Angyalok Városának kihalt utcáira beözönlene egy seregnyi démon. Igazából csak annyi a lényeg, hogy fegyelemhez és rendhez szoktak, már amennyire a fajunk ilyesmire képes, idefent pedig jelenleg káosz van, és nem akarom, hogy ez bekebelezze őket.


horns

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Szomb. Okt. 07, 2017 9:34 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

Astarte egyike legfontosabb démonaimnak. Az ő feladata a többiek közt is kiemelkedő, s emiatt a hatalma is más jellegű és nagy. Mondhatjuk, ő is a bizalmasaim közé tartozik, bár ez a "nem jövök mert csak" néha elbizonytalanít. De hát pont ezért is lehetek büszke rájuk. Önálló lényeket alkottam és még azzal is képesek egyszerre büszkévé és haragossá tenni, hogy nem csinálják, amit mondok. Látom élénkülő tekintetét érintésem nyomán. Nem tudnám eldönteni, Astartet hogyan büntethetném igazából. A kínzást is csak talán élvezné. Lehet, hogy fogkefével sikáltatom fel vele az egyik alacsony rangú démon fürdőjét.... Az elég jó bünti lenne neki! Elengedem végül  állát és visszahuppanok a fotelbe. Persze intek, ha akar, kényelmesedjen el ő is. Az apai szigornak mára vége.
- El is hiszem, hogy elém hozod. Nem szoktál csalódást okozni. Talán emlékszel, jártak olyan pletykák róla, hogy angyalokkal szövetkezik. Túl sokat tudott róluk... Én se értettem. Aztán kiderült, hogy a drága húgomat, Raguelt ő tartotta fogságban. Talán ezt az egész háborúsdit és apokalipszist neki köszönhetjük, aminek nem örülök, mert ezzel rendesen telibe szart a levesembe. Már elnézést. - biccentek durva szavaimért a nő felé. Nem azért, mert szerintem zavarná, egyszerűen csak jobban érzem magamat attól, ha legalább valamennyire adok arra, hogy egy nő ül velem szemben. Már ha leül. Már ha velem szembe ül le.
- Előbb utóbb úgy is megtudtad volna, meg hát hiába vagy a tini kis lázadó korszakodban az öcséddel meg a bátyáddal, még is te vagy a legmegbízhatóbb eddig közülük. - a negyedik lovasomat fel se hozom... Róla még nem döntöttem. Nem tudom, mi jár abban a kemény kis fejében. Semmi jó, ebben biztos vagyok. A terveimre való kérdésére felhúzom a szemöldökeimet, és magam elé nézve kortyolok ismét az italból.
- Khm. Hát, tetszik vagy sem, de rá kell vennem azt a két fatökű idiótát, hogy hagyják abba egymás marását. De Amara erejét látva talán nem kell erre nagy benyomást tennem. Azért csak maradt még bennük némi ész? - nézek a nőre költői kérdésemet feltéve. Kétségem sincs amúgy, hogy semmi sütnivalójuk nem maradt. Az egyiket a megalománia és a fanatizmus égette ki, a másikat meg az emberi szerelem. Ettől még hányingerem is lesz, de komolyan. Mármint voltam már nővel. Szerintem nem tudom összeszámolni, hány gyermekem van itt-ott amott a nagy világban. Sok. De ezek csak egyéjszakás kalandok voltak. Szerelem? Ki gondolta volna, hogy pont Atyám leghűbb katonája esik majd ennyire esendő dolgok csapdájába. Szinte szánom őt.



Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Szomb. Okt. 07, 2017 12:20 am írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
Valószínűleg megtehettem volna, hogy szépítek egy nagyot a történteken, esetleg kitalálok valamit, elferdítek, mert bármi jobb, csak ne kelljen elmesélnem az elmaradásom okát. Mégsem köntörfalazok, leginkább azért nem, mert Lucifernek megvannak a módszerei, hogy kiderítse a teljes igazságot, ha azt akarja, másrészt meg hűséggel és őszinteséggel tartozom felé, és hiszek benne, hogy vagyok annyira értékes a számára, hogy elnézze néha az apróbb hülyeségeimet. Főleg most, az apokalipszis kellős közepén, amikor ezrével hullanak az emberek. De lehet, hogy csak mazochista vagyok, és bajt akarok hozni a saját fejemre a színt vallásommal.
Mammon becsekkolása azonban enyhén meglep. Még mindig neheztelek rá kissé, amiért neki hála kerültem én is slamasztikába, és annak ellenére, hogy átadtam neki a pecsétet, mégsem volt képes megállítani a vadászt, csak végignézte, ahogy az nekem esik, és mondhatni feldarabol. Aztán pedig arra sem vette a fáradtságot, miután visszatért, hogy megkeressen, de apucinak már volt ideje jelenteni. A felháborodásomat viszont inkább nem mutatom ki, ugyanúgy, ahogy vádaskodni sem kezdek, hiszen tudom jól, hogy megvan a magam szerepe ebben a zűrzavarban. Lucifer büntetéssel fenyegetőzik, amire büszke tekintettel kihúzom magam. Amondó vagyok, akármi lesz is, elviselem, és ki tudja, talán még élvezem is, a lényeg, hogy emelt fővel csináljam végig. Amit viszont még Mammon „árulkodásánál” is érdekesebbnek találok, az a másik fivéremre, Belialra tett megjegyzés. El sem tudom képzelni, mi lehet az, amivel rossz fát tett a tűzre, és magára haragította Lucit. Tényleg rossz kisfiú lehetett, ha a levadászásáért cserébe még a büntit is megúszhatom. Sőt, úgy tűnik, még a kaszámmal is találkozhat, ha nem engedelmeskedik.
- Belial lelépett? Mégis mi olyat tett, ami miatt bujkálnia kellene előled? - Érdeklődöm, hiszen ha már egyszer le kell őt nyomoznom, talán nem árt, ha van fogalmam róla, mit követett el. Ha viszont Lucifer nem így gondolná, nyilván nem fogja elárulni. Bevallom, nem szívesen végeznék egy testvéremmel, főleg nem úgy, hogy az okát sem tudom, miért teszem, de ha egyszer ez a parancs, nincs mit tenni. Igazából magamban talán egy kicsit még reménykedek is, hogy a bratyó nem adja majd könnyen magát – végül is a Viszályról van szó –, és elporolhatom a hátsóját. Egy kis vetélkedés jót tesz a munkamorálnak.
- Így vagy úgy, de elhozom neked, főnök – ígérem meg végül egy önelégült mosollyal, miközben az érintéséből áradó veszélyes energia szinte bizsergeti a bőröm. Tudom, hogy ugyanolyan könnyedén elpusztíthat, ahogyan megteremtett, és senki másnak nem lehet olyan hatalma fölöttem, mint neki, ez pedig enyhe borzongással fűszerezett csodálattal, már-már rajongással tölt el, és igazából máris égek a vágytól, hogy a kedvében járjak, és eleget tegyek az utasításának. Csak azt sajnálom, hogy emiatt egyelőre nem indulhatok Cassael után, de ahogy mondani szokták: „Ami késik, nem múlik”. Előbb-utóbb elkapom azt a minden lében kanál angyalt, és teszek róla, hogy többet ne üsse bele az orrát a dolgaimba.
- És mi a terv az eltűnt lelkekkel, meg a Pokolból kizárt démonseregekkel? - Gondolom, mostanra már ő is tisztában van vele, hogy az elhalálozottak lelkeiket nem tudjuk nyomon követni, sem az újakat, sem a régieket. Hogy hová tűntek el, csak egy nagy kérdőjel, a démonaim pedig, ahogy a többi száműzött is, idefent ténferegnek fejetlenül egy hatalmas káoszt képezve. Kellene valami megoldás, méghozzá mielőbb, mert így messze nem állunk készen egy olyan ellenségre, mint a Sötétség.


horns

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Hétf. Okt. 02, 2017 6:22 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

Leülve figyeltem, hogyan veszi démonom kecses kis kezébe a poharat. Szavai alatt finoman kortyolok egyet az erős italból. Marja a torkom, de az alkohol soha nem hatott rám. A drogoktól is csak szédülök, de legalább finomak. Ó drága Falánkság, miket fel nem találtattál az emberiséggel... De visszatérve a tárgyra. A komoly szavakat hallgatva kissé feszülten forgatom meg a szemeim, majd leteszem a poharat. Előrébb hajolva, könyökölve fonom össze ujjaim.
- Drága Astarte! Te vagy a legerősebb gyermekem a lovasok között és még is így képes volt elbánni veled egy szerencsétlen vadász, meg egy idióta testvérem? – sóhajtok egyet, majd végül hátra dőlök és legyintek egyet.
- Erről amúgy már tudtam, mert Mammon megelőzött téged és előbb jelentkezett, mint te. Persze a büntetését, ha nem is most, majd ő is megkapja, ahogy majd te is. Olyan nincs, hogy nem jelentkezünk, ha egyszer szólítalak titeket. Még is mi a francot kezdjek olyan lovasokkal, katonákkal, gyerekekkel, akik nem jelennek meg, ha hívom őket? És akkor még Belialról nem is beszéltünk, aki különösen kihúzta a gyufát. Ha már itt tartunk... – emelem fel mutató ujjam, mintha épp csak eszembe jutna valami.
- A büntetésetek elmarad. Mammon megkapta a feladatát, de lehet, hogy változni fog. Most, hogy Amara megjelent, sok dolog megváltozik. Számodra is van egy feladatom, drága Astartem. – kelek fel a fotelből és lépek oda hozzá. Közel, egyszerre vészjósló és nyugtató higgadtsággal. Megfogom az állát, finoman simítom meg, mielőtt picit megszorítom. Nem fájdalmasan, de annyira igen, hogy érezze, csak egy gondolat kell ahhoz, hogy eltörölhessem a föld színéről.
- Keresd meg a bátyád, és hozd elém azt az önelégült seggét. Ha pedig ellenkezik, nyugodtan állítsd belé a kaszádat. – mondom úgy, mintha tényleg csak egy apja-lánya csevej menne köztünk. Belialnak is meg kell jelennie előttem, méghozzá mihamarabb. Az összes erősebb gyermekemre szükségem lesz, ha túl akarjuk élni az elkövetkezőket.



Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Vas. Szept. 24, 2017 8:09 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
Belépve a terembe érdekes kép fogad. Egy démon hever a biliárdasztal közepén, kikötözve, és elég egyértelmű, hogy milyen sors vár rá. Már ha elég jól ismered Lucifert, mert elég csak az arcára nézni, illetve felmérni a helyzetet. Miután valaki már abba a gyalázatos helyzetbe süllyedt, hogy teljesen kiszolgáltatva fogadja teremtőnk – aki egyébként láthatóan nem a legboldogabb pillanatait éli – kínzását, elég csekély az esélye annak, hogy élve kikecmereghet ebből a helyzetből. Kíváncsi vagyok ugyan, mit tett, hogy ezt érdemelte, de ez nem alkalmasabb időpont a kérdezősködéshez. Olyannyira nem, hogy még rendre is vagyok utasítva, amit egy szemöldökemeléssel fogadok. Sosem viseltem jól ha háttérbe szorulok, vagy parancsolgatnak nekem, ezért ösztönös reakcióm lenne valamiféle visszavágás, de nem feledkezem el róla, hogy kivel is állok szemben. Egyébként is  lesz mit kimagyaráznom ma még, nem válna a javamra, ha tovább feszíteném a húrt apucinál. Csak annyit jövök közelebb, hogy kellemes rálátást kaphassak az eseményekre, majd enyhén félrebillentett fejjel, összeszűkülő szemekkel nézem, ahogy megtörténik, aminek meg kell, hogy aztán élvezettel kebelezhessem be a démon halálát.
- Szívesen – tátogom hangtalanul egy kacsintással a szerencsétlennek, mielőtt eltávozna belőle az élet, hisz a jelek szerint nekem lehet hálás, amiért ennyivel megúszhatta. Aztán végre enyém Lucifer minden figyelme... leszámítva azt az üveg whiskyt. A szigorú felszólításra enyhén lebiggyesztem az ajkam, majd elkomolyodva húzom ki magam. Nem szokásom sem bocsánatot kérni, sem meghunyászkodni, de a főnök megérdemli, hogy némi alázatot és megbánást mutassak felé – még ha ez kissé erőltetett is – főleg miután ő is hajlamos kivételezni velünk.
- Jöttem volna hamarabb is, csak hogy adódott egy kis gond. - Nem szívesen ismerem be a hibáimat, vagy a bukásaimat senkinek, de mindig megvan az esélye annak, hogy Lucifer fülébe jusson, mi is történt, ennél fogva jobb, ha most vallok színt, bármennyire is szégyenlem a történteket. Megfogom a felém tartó poharat, és miután kortyolok egyet az aranyszín italból, belekezdek a mondandómba.
- Mammon, miután elveszítette a tőled kapott testét, megszállt egy vadászt, Drake Wallenberg-et, aki ezután egy pecséttel foglyul ejtette őt a saját testében, később pedig sikerült engem is megsebeznie és legyengítenie. Ezért nem válaszoltam azonnal a hívásodra. - Ez az a pont, amikor inkább elkerülöm Lucifer pillantását. Nem vagyok büszke a történtekre, pedig ez még messze nem minden. Azt meg inkább meg sem említem, hogy miután megcsonkítottak, egy időre nekem is muszáj volt hátrahagynom a Pokolban formált testemet, hogy képes legyek regenerálódni. Az egyetlen, aki tud erről, az a tanácsadóm, és remélem, ez így is marad. A büszkeségem már így is éppen eléggé megsínylette a történteket.
- Amíg Mammont, illetve Wallenberg-et kerestem, elkövettem azt a végzetes hibát, hogy egy angyal füle hallatára vallattam ki néhány vadászt, az angyal, Cassael, pedig később Wallenberg mellé állt, és majdnem sikerült teljesen megtörniük a pecsétemet, amit Mammon felszabadítására használtam. Ekkor sikerült engem is csapdába csalniuk, mert későn jöttem rá, hogy Pestis helyett a vadász vár rám a megbeszélt találkahelyen. - Enyhén megköszörülöm a torkomat, de ezúttal egyenesen a nagyúr szemeibe nézek, azt sugallva, jöhet bármi, amivel a hanyagságom miatt sújtani akar, elfogadom. - Viszont ennek már vége, Drake lelke végül megtört, Mammon uralja a testét, és mivel ő volt a New York-i vadászok feje, kezünkben van az egész város sorsa – teszem még hozzá, mert mi tagadás, ez azért kicsit szépít a helyzeten. Aztán egy újabbat kortyolok, és őszintén remélem, a vétkeim nem elég gyalázatosak ahhoz, hogy fel kelljen feküdnöm a lyukas szívű helyére. Csak essünk túl rajta gyorsan, bármi is lesz.


horns

Lucifer
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
9

Vas. Szept. 24, 2017 3:05 pm írtam neked utoljára
Online


☽ Light cannot exist without Darkness
Zene • szószám: xXx • Credit:
 
Astarte
Lucifer

- A mocskos, rohadt életbe! Épp most állok neki egy háborúnak, és természetesen most baszódik el minden, mikor helyre állítanánk a dolgokat. Elnézést. Kicsit mocskos lett a szám, mióta emberek és démonok között élek. No tehát. Hogy a francba nem vetted észre, hogy a lelkek úgy fogynak, mint az emberiség a pestis alatt? - teszem fel a kérdést a billiárd asztalra kötözött úridémonnak. Ő az egyik, saját kezem által teremtett kis nyomorék még nagyon régről. Egy feladata volt, csupán egy, és azt sem volt képes végre hajtani.
- Most mondd meg, még is mi a francot csináljak veled?! – sóhajtok fel. Épp ezen tanakodom, illetve inkább azon, milyen fajta módszerrel nyírjam ki az ipsét, mikor kintről zajok hallatszanak. Felemelem a pillantásom az alsó nadrágig izzadt, ideges démonról az ajtóra, amely éppen nyílik is ki. Egy dús, vörös lobonc, határozott léptek és lám, Astarte! Csupán hónapokkal ezelőtt hívattam, ő még is úgy lép be, mintha csak két perce tettem volna. Elsötétül a tekintetem. Minden lovas teljesen megkergül? Egyik rosszabb, mint a másik! Belial elrabolja a húgomat és évekig kínozza, majd eltűnik, Ashtaroth megházasodik – de legalább végzi a dolgát -, Mammont két ark intézi el és mikor utána küldöm Astartet, ő is eltűnik. Most van képe úgy elém állni, mintha minden rendben lenne!
- Te most vársz! – mutatok rá a nőre cseppet sem jó hangulatúan. Aztán veszek egy mély levegőt és a Billyre nézek. A rendes nevét nem tudom, de ha már ezen az asztalon fekszik, jó lesz ez is.
- Ha nem volna itt Astarte, sokkal hosszabb ideig eljátszogatnék veled… Szerencséd van! – ezzel elő húztam oldalamról az angyalpengét és egy nagyon egyszerű mozdulattal rászögeltem a démont az asztalra. A fegyver centire pontosan a szívén ment át, s erősen koppanva fúródott az asztallapba. Ezután megigazítottam az ingemet és „lányomra” pillantottam.
- Most már jöhetsz. – mondom az orrom alatt morogva, majd oda léptem a bárpulthoz és keresve egy kis whiskeyt, töltöttem magamnak belőle.
- Elárulnád, hol voltál? Tudod, türelmes fajta vagyok, a legtöbb esetben, veletek szemben, de kezd elfogyni a türelmem. – hangom is ezt jelzi, bár zöldes szemeim egyelőre nyugodtan méregetik. Szerzek is még egy kristálypoharat, töltök neki az italból, aztán elcsúsztatom a pultin. A pohár eléri annak szélét, ám nem esik le, mintha egy láthatatlan asztalon mozogna tovább, halad a nő felé, amíg az el nem kapja.
- Hallgatlak tehát. És egy részlete se hagyj ki. – ülök le kényelmesen egy fotelbe.


Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Vas. Szept. 24, 2017 12:19 am írtam neked utoljára


Lucifer & Astarte
"SHE'S THE BEAST IN MY BONES

SHE GETS EVERYTHING SHE WANTS "
Az elmúlt hónapok munkája és élvezetei, sikerei és sikertelenségei után végre ideje ismét Lucifer elé járulnom. Tovább tartott, mint gondoltam, és foghatnám arra, hogy Mammon hibájából, mert engedtem neki, mert valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag időről időre ezt teszem, a kedvében járok, de ez igazából a saját hibám, a saját gyengeségem, ez vezetett ahhoz, hogy végül belesétáltam abba a csapdába. Mégis úgy gondolom, jelen körülmények között az a legfontosabb, hogy végül sikerrel jártam, és nem egy kudarc hírét kell elhoznom a főnöknek. Az elmúlt időszak történései után, úgy vélem, van épp elég teendője anélkül is, hogy a lovasok ügyes-bajos dolgaival foglalkozzon, mert valljuk be, már szánalom, hogy egy vadász, egy egyszerű halandó mindkettőnket ennyire meg tudott lepni, hogy egymás után két lovas is a rövidebbet húzta vele szemben. Szerencsére Drake Wallenberg mostanában már senkinek nem fog bajt okozni, és miközben Mammon gondoskodik róla, hogy előnyt húzzon a porhüvelyéből, és foglalkozik a vadászokkal, én azon leszek, hogy annak a nyomorultnak minden kedves közeli és távoli hozzátartozója keserű kínhalált haljon. Ha már nem adatott meg nekem az a kiváltság, hogy rajta vezessem le a haragom és az indulataimat, ezzel is helyreállítsam a nem létező lelkemben a békét, legalább ilyen módon bosszút állhatok. Kicsinyes volnék? Remélem igen.
Megérkezve New Orleansba azt láthatom, hogy ebben a városban épp akkora a káosz, mint legutóbb, hacsak nem még nagyobb, hisz a fajtámból egyre többen teszik itt tiszteletüket. De hát szerencsétlenek, mégis hová is mennének, amikor kizárták őket a Pokolból, és sokan közülük valójában soha nem is járt idefenn. Mint egy csapat birka, akiket úszni küldtek. A csőcselékkel nem foglalkozom, csak megtudakolom, merre tartózkodik jelenleg az urunk és parancsolónk, és célirányosan indulok tovább a Hotel, illetve azon belül a játékterem felé. Hallottam róla, hogy már kerestetett, ami érthető, miután több mint két hónapig nem adtam hírt magamról. Megérteném, ha nem lenne elragadtatva tőlem, de egy-egy baklövés után – csak mert sajnos teljesen én sem vagyok tökéletes – általában megtalálom a módján, amivel kiengesztelhetem. Így az esetlegesen rám váró fejmosás cseppet sem von le a magabiztosságomból, ahogy végigsétálok a folyosón. Sőt! Úgy érzem, tele vagyok energiával, sokkal inkább, mint az elmúlt hónapokban bármikor, ami részben talán a Sötétségnek köszönhető, részben pedig annak, hogy itt, a városon belül, egy egész seregnyi démon vesz körül. Ám mielőtt elérném végre a termet, három fekete szemű lép elém, hogy feltartóztasson. Egytől egyig fiatalkának tűnnek, akik valószínűleg legalább pár ezer évig nem léphettek volna a felszínre, ha a dolgok nem úgy alakultak volna, ahogy. Most azonban őrizhetik az ajtót – lássuk be, nem túl eredményesen – és ki vannak téve az olyanoknak, mint én, akik szeretnek hatalmat gyakorolni.
- Komolyan? Ne fárasszatok! A főnök vár engem, és higgyétek el, nem jártok jól, ha az utamban álltok! - Figyelmeztetem őket, hisz mégis csak a dolgukat végzik, de ahogy vártam, és reméltem, nem hallgatnak a szép szóra. Ennek következtében az egyik, amelyik fenyegetve felém lép, már repül is keresztül a folyosón, a másik kettőt pedig a fojtogató, halálos energiáimmal kényszerítem térdre, miközben elsétálok közöttük.
- Jó kutyus – paskolom meg az egyiknek a fejét útközben, majd belépek az ajtón egyenesen a Pokol ura elé. - Lucifer! - üdvözlöm egy illedelmesnek ható főhajtással, de a szemeimben szikrázó játékosság és az ajkaimon játszó apró, szemtelen mosoly arról árulkodik, hogy ennél sokkal közvetlenebb hangnemet is megengedek magamnak vele szemben. - Úgy hallottam, kerestél – magyarázom meg a kéretlen bepofátlankodásom okát, de úgy gondolom, ennyit egyébként sem venne tőlem zokon.


horns

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Nov. 13, 2016 1:26 am írtam neked utoljára




Egy újabb izgalmas nap a halandók között. Ezzel a mentalitással indítottam ma reggel. Mióta felhagytam az emberek iránti undorodással és utálattal, kis idő elteltével már egész másként kezdtem el tekinteni rájuk. Kíváncsi lettem. Hiszen mindnyájukban fellelhetőek a gonosz jellemzői, csak épp egyesekből még nem törtek elő. Ráadásul, a kínzásuk is felbecsülhetetlen érzés tud lenni! Ám, a legjobb az egészben mégis inkább az, hogy nem is kell őket sokáig győzködni.. elég hamar - és ráadásul önként, saját akaratukból - belemennek a szadizásba, vagyis konkrétan az alávetett létbe, mert aligha tudna egy ártalmatlan emberi lényecske felém magasodni. Mondjuk, azt szívesen végignézném, ahogy megpróbálkozik valaki vele..
Ez a fene nagy háborúskodás Gabriel és Mihály között kezd egyre inkább eldurvulni. Engem őszintén megmondva hidegen hagyott, hogy mikor melyiküknek sikerült valami nagyot alakítania. Kisebb bajom is nagyobb volt, mint, hogy érdekeljen a két angyalka ide-oda ugrálása, bár az események azért megmosolyogtatnak, az tény. Ha fogadhatnék valamelyikre, talán Gabriel mellett adnám le a voksomat, de csakis amiatt, mivel ő a gyilkolás oldalát pártolja.
Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok keringenek fel-alá a fejemben, miközben egy unalmas halandó próbál információkat traktálni belém valami szarságról a csocsó asztal mellett, amit igazából nem is akarok megérteni. Csak azért hallgatom végig, mert mindjárt úgyis félbe fogom szakítani.. és ha azután valami jót is tud majd produkálni, talán meggondolom magam és nem fogom megfosztani őt a nyelvétől a fene nagy beszélőkéje miatt. Hm, ez hamarosan kiderül.
De, kisvártatva kiszúrom Lucifert is a közelben, minek következtében meggondolom magam és egyet gondolva otthagyom a szerencsétlent ugyanazzal a lendülettel, mint ahogyan a legelején is magamhoz hívtam.
- Bú. - Mondom, miközben a háta mögé érek, mintha megijeszthetném.

Lucifer & Eva

the devil within

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Szept. 11, 2016 10:23 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Játékterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: