Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Mexikó, Yaxchilan
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 11:38 am
Következő oldal


- Hidd el, meg fogjuk. - Legalábbis ő meg fogja úszni vérontás nélkül, én csak akkor, ha nem árul el. Márpedig, ha szeretne még élni, ráadásul szeretne egy értékes szövetségesre szert tenni a színfalak mögött, akkor nem fog elárulni. Tudod, látszik, hogy Azura démon. Hisz úgy is gondolkodik. Mindig csak az erőszak és az egyenes utak. Amikor elmegyek mellette, a szeme sarkából még éppen elkaphatja a szavaira szóló kelletlen arckifejezésemet. De egyelőre nincs időnk megállni trécselni, hogy megvitassuk a lehetőségeinket. Okosan pecsét alá rejti az ajtókat, mi pedig nyugodtan eljuthatunk a bizonyos kobra termétől elválasztó újabb kis csarnokig. Itt végül megállok és felé fordulok. Mivel a biztonsági rendszerként működő rúnákat ő már semlegesítette, engem pedig a páncél alatt mellkasomon díszelgő rejtő pecsét véd, az én jöttöm biztosan rejtve van előlük.
- Megmondom mi lesz. - Igazán rám jellemző a majd én megmondom kezdés, ahogy végre megállok és szembe fordulok a démonlorddal. - Bemegyünk, megfosztjuk ezt a bizonyos kígyót a fejétől, te portált nyitsz és együtt kijövünk. - A terv legkockázatosabb része szempontomból persze az, hogy a pokolfajzat hagyni fogja, hogy vele együtt távozzak. Kinézem-e belőle, hogy egy spártai mozdulattal visszarúg a barlangrendszer padlójára és itt hagy eledelnek, amikor a vezetőjük halála után beözönlenek a démonok? Ó, hogyne nézném ki belőle! Ugyanakkor feltételezem, van annyi esze, hogy az irántam érzett a kicsinyes ellenszenve miatt nem tiporja el egy igazán értékes szövetség lehetőségét, amit Gabriel jelent számára. Ha a plátói nagy képet nézzük, még egészen optimális is lenne, ha Azura irányíthatná a Pokol legjavát, Gabriel pedig a Mennyét. Azok a démonok és angyalok fiatalok, naivak - vagy nevezzem őket ostobának - akiknek célja a másik fél teljes kiirtása. A magamfajták, meg az Azura félék pontosan tudják, hogy szükségünk van egymásra. A világ nem jó, vagy rossz. Hanem a kettő együtt. Ezek persze a boldog békeidők, amikor az angyalok és démonok szüntelen, hidegháborús csatározása köt le minket. Manapság háborúban állunk, mindenki mindenki ellen. Nekem szükségem van a démonlordra. Neki pedig szüksége van rám. És bármennyire is gyomorforgató a teljes lénye, biztos vagyok benne, hogy mindkettőnk intelligenciája az ilyen kis részletek felett áll, mint hogy nem kedveljük egymást. A célunk közös.
- Ha mi kijöttünk, parancsold a kapukhoz a hordáidat. Ők majd elintézik a többit. - Arrogáns utasítgatásnak tűnhet, amit most művelek. Különösen az arcomon lévő semmitmondó kifejezéssel. De ha az angyali külsejű démonnő belegondol, az én utam az egyetlen járható út. Én nem fogom angyalok épségét kockáztatni, hogy kisegítsem, de nincs is rá szükség. Az ő névtelen démonjai elhullhatnak a csatában, szükséges veszteség. Azért megindokolom, hogy biztos legyen. - Én megmaradok a háttérben, mintha itt sem lettem volna, a te neved azonban szárnyra kel majd. Hisz felkutattad és kiirtottad „Lucifer ellenségeit”. Megerősítheted a bizalmát, ahogy a státuszod is. - Halovány sejtelmes mosolyt engedek felé. Tudunk mi egymás hasznára lenni, nem?

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Okt. 08, 2018 12:24 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Szavait hallva kérdőn megemelem a szemöldökömet, majd megfogva a lényegét elvigyorodom. Szóval ő is éppen annyira imádja szerény személyem, ahogy én az övét. Ez egy nagyon érdekes kapcsolatot eredményez. Szükségünk van egymásra, mégis bármelyik kínálkozó alkalommal megfújtanánk egymást egyetlen szó nélkül. Talán ha képesek lennénk félre tenni a kicsinyes ellentétünket, akkor még jó csapat is lehetnénk. De ez olyan lehetetlen, mint az a tény, miszerint a mellettem álló tollas belém habarodott volna. Félre téve a feljönni készülő undoromat előveszem a bájosabbik arcomat és hatalmas pislogások közepette rá emelem angyali tekintetem.
- Ó, hát miért nem ezzel kezdted? Következő találkozásunkkor akár elvihetnél egy romantikus vacsorára is - négédesen cseng a hangom, majd megrázom a fejem és csak az előttünk álló akadályokra figyelek. Nincs szükségünk felesleges interakciókra, ahogy arra sem, hogy különböző köröket fussunk a célunk érdekében. A figyelmeztetésem sem annak szólt, hogy kezdjen el gondolkodás nélkül kaszabolni. Egyszerűen ismerem a fajtámat és ha azok a korcsok megérzik, hogy a főnöküknek annyi kérdés nélkül nekünk fognak esni. Ezek nem azok a fajták, akik csak úgy elmenekülnének, vérbeli harcosok a pokoli seregből, akiknek mindenük a csata. Egy szóval agyatlan bábok, akiket meglehet kenni egy kis hatalom fejében.
- Ha a kobrára pályázol, azt az utolsó előtti termben találod. De ha ezek kiszagolják, hogy mit tettünk nem fogjuk megúszni a vérontást olyan könnyedén - állapítom meg a tényeket, miközben Rassilon mögött sétálok. Megfontoltan halad előre, egyszerűen elmegy az előbb említett termek mellett. Én a magam részéről mindegyik előtt megállok pár pillanat erejéig, hogy egy-egy kijutást blokkoló rúnát véssek fel az ajtókra, így talán nyerhetünk egy kis időt. Persze az általam felrajzolt igézetek nem a legtartósabbak, hiszen azt könnyűszerrel kiszúrhatnák, ha nagyobb horderejű mágiát használok.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Szer. Szept. 26, 2018 10:57 am
Következő oldal


- Tudod, minél több időt töltünk el egy légtérben, annál inkább viszonzom az irányomba szóló heves érzelmeidet. – Míg a szavakat ejtem, igyekszem megütni az emberek úgynevezett romantikus tónusát, melyen gunyorom egyfajta élt képez, egyértelművé téve, hogy mire is célzok épp. Mert hogy Azura rühell, mint a… azt. Melyet eddig teljesen semlegesen kezeltem. Nagyon rég voltak már azok az idők, hogy démon bárminemű indulatot ki tudott váltani belőlem. De általában nem is az ennyire magas rangúakkal vagyok összezárva. A közös munka csak irritálóbbá teszi. Mindemellett pontosan tudom, hogy mennyire veszélyes. És hogy Gabriel a tűzzel játszik azóta, amióta bevonta a fantasztikus(nak a leges legkevésbé sem mondható) tervébe Raidennel kapcsolatban. Véleményem szerint túl messzire ment azon a ponton. De én ott és akkor nem lettem beavatva, már megtörtént. Amit ezentúl tehetek annyi, hogy szemmel tartom és próbálom csökkenteni a potenciális veszélyt, amit jelent. Persze, Gabriel tudja mit csinál, arkangyal. De vajon valóban tudja?
- Ha minden terembe bemegyünk kaszabolni, feleslegesen felhívjuk magunkra a figyelmet. Nekünk a kígyó feje kell. – Ráadásul nem azért jöttünk, illetve első sorban nem, hogy vérösvényt vágjunk magunk előtt, mire elérjük a vezetőiket. Na meg ki is fárasszuk magunkat. A szőke démon megáll ugyan, előre enged – mi mást is tenne, feltűnt már hogy igyekszik élőpajzsként használni – én viszont megfontolt lépteim ellenére sem lassítok le a terem előtt, egyszerűen tovább megyek. Tudom, hogy ezek nem azok a termek, amiket mi keresünk. Ne keverjük magunkat feleslegesen nagyobb szarba, mint amekkorában már eleve azzal vagyunk, hogy idejöttünk édeskettesben.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 15, 2018 5:52 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A kis csarnok előtt még oda sziszeg nekem, ami mellett elmegyek egyetlen szó nélkül. Nincs kedvem felesleges beszédbe bonyolódni, mikor itt van a tettek ideje. Démon létemre a társaimat akarom leölni, persze semmi se véletlen. A kis férgek ártani akarnak nekem, így el kell őket taposni a lehető leggyorsabb módon. Most az egyszer nem bánom, hogy a tollas mellettem van, nekem így sokkal könnyebb a dolgom, míg ő élvezettel ölheti a pokolfajzatokat. Mindenki nyer. Érzem a kisebb dühöt és a belőle áradó ellenérzést, az irányomba. Persze megértem és valamilyen szinten jó kedvre is derít a kisebb mérge, amit felhasználni nem tudok, így egyszerűen csak kinevetem. A kérésének eleget téve semlegesítettem a riasztórendszereket és a legtöbb csapdát. Igen, ezt a pecsétet is érzékeltem, de nem állt szándékomban kikapcsolni. Inkább eljátszottam a gondolattal, hogy meglököm had essen csapdába. Ugyanakkor tudom, hogy nélküle sokkal több dolgom lenne és minek használjam el feleslegesen az erőmet? Ugyan már! Kíváncsi voltam milyen hamar semlegesíti a neki szánt csapdát. Annyira nem is ügyetlen mint, amire számítottam. A kisebb akciómat követően egyetlen szó hagyja el az ajkait, mire csak megforgatom a szemeimet. Mellettem is terem, hogy még több démont kaszabolhassunk le. Érzem a fajtám jelenlétét, míg én elrejtettem sötét energiáimat a többi elől. A szakadékot elhagyva egy kisebb folyosóra érünk, ami fáklyákkal van megvilágítva. Lassan haladok sehová sem sietve, közben kezeimet előre nyújtom, hogy letapogathassam hány fővel állunk szembe és milyen az elhelyezkedésük.
- Előttünk lévő teremben 7-10en vannak, míg egy nagyobban vagy 15-en. Vigyázz a harcosokkal, a legjobbakat szedték össze - szólalok meg az elméjében, ahogy ezelőtt már megtettem. Hagyom hadd menjen előre majd egyetlen szó nélkül követem. Nincs ínyemre, hogy összedolgozzunk, de a cél szentesíti az eszközt.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Pént. Aug. 17, 2018 10:31 am
Következő oldal


Ne jártasd a szád feleslegesen, indulj? Mégis kinek néz engem ez az ostoba nőszemély? A tény persze nem zavar, hogy úgy beszél velem, mintha valami lótifuti démon lennék. Azt hiszem azért, mert ez fordítva is működik. Nem kifejezetten alkalmazzuk egymással szemben a képzeletbeli angyal-démon etikettet. Ami nem is baj, hisz nem azért vagyunk itt. Akkor kezdenék el gyanakodni, ha átváltana mézes mázasra. Ő pedig akkor kezdhetne el gyanakodni, ha gyengéd és figyelmes lennék.
- Nyugi, Yoda. - Szisszenem magam mögé később, mikor már a kis csarnok szájánál állunk. El ne kezdjen itt nekem filozofálni, mert esküszöm, hogy beledőlök az első démon pengéjébe, aki szembe jön. Oh, várj, de hát máris jön valaki. Ez esetben visszavonom! Majd beledőlök a másodikba. Oké, elég lesz, már megint magamat szórakoztatom, a buliból a kellemes(nek nem kifejezetten mondható) társaságomat teljesen ignorálva. Legalábbis látszólag. Mert mindeközben, érzékeimmel alaposan felmérem a helyet és a démont is.
Érezheti a démonnő a belőlem áradó ellenérzést és némi dühöt. Nem komoly „düh” ez természetesen, hisz hozzászokhattam, hogy ezek a tisztátlan abnormalitások már csak ilyenek. De nekünk itt elvileg most együtt kellene dolgoznunk. Ő mit tett? Semlegesítette a riasztórendszert - remélhetőleg valóban. Ám az engem hátráltató pecséteket nem. Na mi van, mégsem vagyunk olyan erős okkultisták? Idióta. Persze tény, hogy ha nekem itt bajom esik, Gabriel nagyon. Nagyon. Nem lesz megelégedve vele. De ez egy másik történet.
- Felvágós. - Lehelem orrom alatt cselekedetére és követem.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 8:33 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
El sem hiszem, hogy a kis ironnizálásom hatására egy mosolyt erőltet magára. Talán számára is éppen annyira furcsa az, hogy itt állunk egymás mellett humorizálva, mintha annyira jóban lennénk. Persze, öribarik vagyunk, akik mindig együtt lógnak. Már csak egy kérdés maradt hátra. Hova hányjak? Mégsem tudok ilyeneken gondolkodni, mert a rohadt tollas faképnél hagy és elvárja, hogy utána szaladjak. Szerencsére elég fürge vagyok. A pokoli kiképzések során kénytelen voltam elsajátítani ezt a technikát, mivel fizikális erővel nem igazán rendelkeztem, ahogy most sem. Mire jó a mágia? Sosem értettem azokat a démonokat akik csak az erejükkel akarnak érvényesülni mindenféle praktika nélkül. Ez a kis színészkedés, amit ma leművel nagyon hasonlít arra a hedonista démonra, akit annyira szerettem régen. Nem Azura! Szedd össze magad, nem gondolhatsz rá! Most cselekedni kell! Tisztában vagyok, hogy önmagát szórakoztatja, ezt már más hímneműnél is tapasztaltam. A kérdésemre nem ad választ, viszont kellemetlenül csiklandoz a belőle áradó enegria, de visszafogom magam és nem fintorodok el. Apránként kezdek hozzászokni az angyalokból áradó fényhez, de az nem jelenti azt, hogy kevésbé zavarna a velejáró energia. Meghajol előttem, mire szemeimet forgatom, de szerencsére kapva-kap az alkalmon és elindul a démonbarlangba, bár előtte még átvált kígyóba és parancsokat osztogat.
- Ne jártasd a szádat felelegesen, indulj! - válaszolok ugyanolyan szigorúan, ahogy ő az előbb tette velem szemben. Még látom, ahogy előkapja angyali pengéit, nekem nincs szükségem fegyverekre, ennek ellenére a biztonság kedvéért előbbre húzom a ruhám rejtett zugában lévő démonpengémet. Nem árt mindenre felkészülni, jobb a biztonság. Szűrt fénnyel találjuk szembe magunkat, a démonok szeme hozzá van szokva az ilyesmihez, így nem ér meglepetésként a tény, hogy az ellenzék tartózkodik a világítástól. A rövid folyosót követően egy csarnokban találjuk magunkat, amiben egy kisebb szakadék tátong. Baah! Hogy ezek a szerencsétlenek mennyire nem értenek a lakberendezéshez. Értem én, hogy a pokol kinézetét akarták utánozni, de ez még annak is szánalmas. Nyomorultak! Az út a fal mellett folytatódik, de arra nem lenne szükségünk. Egy alacsonyabb rangú démonnak az energiái terjengenek az út másik oldaláról. Indulnék felé, de Rassilon egyetlen mozdulattal hátra tol, hogy takarásba kerüljek. Egyet morranok a magánakciójára. A suttogása kristálytisztán hallatszik az elmémben, aminek hatására egy halvány mosolyra húzódik a szám széle. Felpillantok a mennyezetre, semmit sem látok, de érzékelem az angyalpecsétet, ami bebörtönözné a mellettem álló tollaskát. Egyetlen mozdulatomba kerülne, hogy csapdába ejtse a varázslat. Löknöm kellene rajta egy apró és annyi! Egy halk sóhaj hagyja el ajkait, majd felé fordulok.
- Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld - mondom halkan, ugyanakkor ő teljes hangerőn hallja a szavaimat. Várakozó állásba helyezkedek, egyik lábamra helyezem a testsúlyomat, előrántom a fegyveremet és azzal játszadozom. Várok, hogy végre cselekedjen a tollas, ha megteszi hangtalanul füstöt képezelek magam körül, hogy egy kisebb teleportációval a szakadék másik felén termek.
- Fogadjunk! Aki többet megöl az kérhet valamit a másiktól - vigyorgok a tollas barátomra. Egyetlen pillanat erejéig várok csak a válaszára, majd elvágom a torkát az érkező démonnak. Kezdődjön a játék!

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Kedd Aug. 14, 2018 8:50 am
Következő oldal


Kellemes meglepetésként ér, hogy mi ketten tudunk viccelni. Különösen az, hogy egymással. Látod? Mondom én, hogy máris közeli barátokká váltunk. Közeli, épp csak egy lávatenger, meg néhány galaxis van köztünk. Ebben egyet érthetünk. Hisz a démon ahányszor hozzám szól, olyan mértékű gúnytól tocsog a hangja, hogy egy viráglelkűbb személy bele is tudna fulladni. Szerencsére az nem én vagyok. De nem is azért jöttünk, hogy a tájat figyelve fecséreljük az időnket meg barátságról filozofáljunk. Hamarosan eltűnök a nő szemei elől és a fák sűrűje közt landolok. Úgy tűnik, Azura gyors. Legalább ez jó pont, hogy nem kell várnom rá. Noha az undora hamarabb megérkezik, mint ő maga. Kénytelen vagyok egy apró, kósza mosolyt elengedni az orrom alatt.
- Oh. Kérlek. - Kapok mellkasomhoz, enyhén előre dőlve, mintha meghajolnék. Ám hiába a gesztus, tisztelethez ennek nyilvánvalóan köze sincs. Pusztán egy saját magam szórakozására irányuló megnyilvánulása annak a kérésnek, hogy kezdheti. Hiába a gúnyolódása, meg a tény, hogy minden alkalmat megragad rá. Azt ő maga is érezheti, ha valóban olyan kifinomultak a mocskos, démoni érzékei, hogy nem ma kezdtem és átjár az energia. Persze, hogy készen állok.
A lassan de biztosan felfedett bejárat felé fordulok, immár teljes vállszélességgel és türelmesen figyelem a folyamatot. A belőle áradó vörös energiát akár visszataszítónak is találhatnám - ez részben így is van - de túl régóta fordulok már meg démoni körökben ahhoz, hogy megengedhessem magamnak a kényesség luxusát. Persze, arrogáns vagyok, meg nyenyenye. De az erejüket elismerem. Legalábbis az ilyen Azura-féléknek. Az alacsonyabb rendűekkel nyilván nem foglalkozom, amíg nem kerülnek az utamba. Mondhatni túlképzett vagyok hozzá.
- Megtisztelsz. - Hajolok meg előtte színészien, amikor felajánlja nekem az elsőbbséget. Nem is akármilyen körítéssel. Szavait ha akarnám sem tudnám magamra venni, mi angyalok jóval magasabb szinten létezünk ahhoz, hogy fennakadjunk olyasmin, mint nemek és ideálok. Tulajdonképpen szórakoztat is a megjegyzése, de tekintetem komor, már arra hangolva, ami előttünk van. - Bemegyünk, kiiktatjuk őket, kijövünk. Semmi magánakció. - Sziszegem felé a szigorú forgatókönyvet, majd angyalpengém ujjaim közé forgatom és finoman magam mellett tartva hatolok be. Kevés fény áll rendelkezésünkre, de nem kezdek el világítani, mint egy karácsonyfadísz. Sokkal fejlettebbek annál angyali érzékeim, minthogy ilyenekre legyen szükség. Egyébként is, egyelőre a démonnő energiáinak nyomát követem. Nem akarok olyan helyre sétálni, amit esetleg kihagyott.
A szűk, kivájt folyosó hamarosan egy kisebb csarnokká tágul, melyben egy nem túl mély szakadék tátong. Annak mentén, a falnál folytatódik az út. Démoni energiákat érzek az út végén lévő folyosó felől. Ám ahelyett, hogy szárnyaimmal megindulnék és azonnal darabokra szaggatnám azt, aki közeledik, csak hátra lépek, karommal magam mögött Azurát is visszatolva az eddigi útvonalunk takarásába.
- Van egy kis gond. - Alig suttogok, mégis tisztán hallhatja szavaimat az elméjében. - Ha használom a szárnyaim, azonnal észre vesznek. - Egyik kezem magunk közé emelve, mutatóujjammal a kis csarnok magas mennyezete felé bökök. Ahol ő persze nem láthat semmit, de ha eléggé koncentrál, az energiákat megérezheti. Egy szinte csak angyalok számára érzékelhető pecsét. - Bízd ide. - Toldom még hozzá. Nem fog ennyi kifogni rajtam.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 06, 2018 9:28 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Apró ördögi mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy a drága kis angyalka még mindig nem szeret hozzám érni, ugyanakkor most kénytelen, hiszen ő nyújtotta a segítő jobbot. Mégis ezzel a cselekedetével megbizonyosadhattam róla, hogy ténylegesen itt van és nem egy újabb kivetüléssel van dolgom. Valószínű elakarta kerülni azt, hogy magam bizonyosodjak meg róla vagy az egyik csinos kis démontőröm segítségével vagy a jól bevált nyelves technikával. Jobban belegondolva, ami késik az nem múlik. Imádni valóan vicces fejet fog vágni, amint újra hozzáérek, alig várom. Belül már előre nevetek rajta, ami gyorsan át is fordul dühbe, amikor hallatja a baritonját. A hangszínéből tükröződik, hogy játszadozik csak velem,mintha egy teadélutánra jöttünk volna és nem lennének fontos dolgaink.
- Persze! A legjobb barátok vagyunk, akik imádják egymás társaságát - irronizálok, gúnytól tocsog a hangom, miközben édesen mosolygok rá.  Majd megrázva magamat szemeimet forgatom és egyik lábammal elkezdek dobolni türelmetlenségemet kifejezve. Nekem nincs időm ilyen játékokra és nem is nagyon kedvelem őket. Utoljára Agramon csinálta ezt és ő is az idegeimre ment vele. Önkéntelen is összehasonlítom ezt a férget azzal a lénnyel, akihez egykor vonzódtam. Francba! Bármit megtehetek, de ezt az egyet nem! Nem mocskolhatom be az emlékét azzal, hogy egy ilyennel veszem egy kalap alé. Azura szedd össze magad! Ne ess szét ennél jobban!
- Várj, hadd gondolkodjak - mutatóujjamat az ajkaimra helyezem, mintha tényleg gondolkodnék, majd rá vágom - Nem! Nincs időnk ilyesmire - morgom egyre dühösebben. Hallom sóhaját, minden érzékszervemmel rá és a dühömre öszpontosítok, szükségem van az érzésből áradó erőre, ami lényemet erősíti. Azt várnám, hogy végre elmondja az oly régen várt és áhított információkat, de megint csalódnom kell. Egyetlen szó hagyja el ajkait, majd kitárja szárnyait és felreppen a magasba. Hogy az a...
- Te rohadt féreg - sziszegem, akár egy kígyó, remélve, hogy még meghallja. Sajnos utána kell mennem, ha tudni akarom, hogy mi folyik körülöttem. De egyetlen pillanatra sem hagy alább bennem a gondolat, hogy miként tépném ki egyesével a tollait és dugnám le a torkán, hogy közvetetten saját maga gyilkosa legyen. Látom, amint az erdőben száll le, úgy, ahogy azokban a bugyuta képregényekben a "szuperhősök" tették. Baaah, ennél idegesítőbb még lehet? Éppen akkor érek oda, mikor kiegyenesedik, pár lépéssel előtte állok meg és mérgesen meredek rá. Nem fogok macska-egér játékot játszani vele, nem vagyok olyan kedvemben. Sóhajtok. Kár, hogy engem is kiakarnak írtani, pedig jobban jártak volna vele, ha a szövetségesükké tesznek, mivel az én terveim között is szerepel Lucifer kiiktatása, sőt! Az egyik leghőbb vágyam, hogy megbuktassuk őt. Gondolataimből a tollaska szakít ki, szavai hallatán magasba szökik a szemöldököm. Vakon bízni egymásban. A bizalom egy olyan szó nálunk, ami elvesztette minden értékét, nem létezik. Ha jól tudom ő azon angyalok közé tartozik, főleg Gabriel révén, akik képesek egymást hátba szúrni. Így csak egy bólintással jelzem, hogy rendben van, de mindketten tudjuk, hogy ha úgy adódik a helyzet simán ott hagyom a szarban. Az életem sokkalta fontosabb mint az övé. Remek! Mindig is vak akciókat akartam. A felém nyújtott papírlapot szemlélem, amire angyali szavakat firkantottak, sárgás papírdarab melyre kék tollal írták fel az énoki igét. Az okkultista érdeklődésem szempontjából teljesen érdektelen. Újabb beleegyező bólintás, majd apró mindenttudó mosoly bújkál a szám sarkában, kezeimen megigazítom a karkötőimet, mire azok vörösen felvillannak. A műgiámat erősítő rúnák egyből aktiválódtak, érzem, ahogy átjár a bennem levő elemi erő, ami a lényem mozgatórugója.
- Készen állsz vagy adjak még pár percet, hogy mindenre felkészülj? - teszem fel a kérdést, miközben végig nézek rajta. Nem úgy tűnik mint, aki harcra készülne. Meg sem várva a válaszát sötét füstfelhővel vonom magam körbe, majd pár méterrel odébb megjelenek és kántálni kezdem a cetlire írt szöveget, miközben ujjaimat mozgatva hagyom, hogy kiáramoljon belőlem az erőm. A  rejtekhely alakja apránként láthatóvá válik előttünk, hallom, amint reccsenve törik ketté a rejtőpecsét, ezen felbuzdulva a belőlem áradó vérvörös génycsóvák útnak indulnak. Mint valami füst gomolyognak mindenfelé az épületben, belülről téve tönkre az összes riasztót, amit feltettek azok az ostobák. Elég gyenge minőségű anyagokkal dolgoztak azt meg kell hagyni. A munka végeztével az angyalra pillantok.
- Hölgyeké az elsöbség - intek kezemmel, miszerint nyugodtan bemehet - Ne felejts el kopogni! - teszem hozzá őrülten kuncogva.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 9:53 pm
Következő oldal


Arcomra halvány fintor rajzolódik, amikor a démon nagy tenyerembe simítja az ő apróját és érzem a karomon végig futni a förtelmet, ami belőle árad. De senki nem kényszerített rá, hogy érjek hozzá. Egy apró gesztussal szerettem volna neki bebizonyítani, hogy igen, itt vagyok. Hús-vér alakban. Azt hiszem, ez még a tűrhető út volt, mert ha magától akart volna rájönni, hogy megint kivetüléssel van-e dolga, őt ismerve, azt vagy egy tőrrel teszi, vagy a nyelvével. Nem tudom, melyik lett volna kellemetlenebb.
- Oh, én pedig már azt hittem, barátok vagyunk. - Ehhez a mímelt tónushoz már csak az kellene, hogy látszi szomorúsággal lefelé biggyesszem az ajkaimat. Ha eddig nem rühellt - engem meg a tényt, hogy velem, akarom mondani rám szorulva kell dolgoznia - eléggé, hát ettől biztosan fog. Mindez csak a magam szórakoztatása az elutasító megnyilvánulására, hogy maradjak csendben, nem kíváncsi rám. - Egy percre sem hagyod, hogy kiélvezzem a szorult helyzeted? - Teszem még fel a költői kérdést. Amit talán nem kellene, de a kapcsolatunknak már úgysem árthat. És tudom, hogy egy démon akkor küzd a legjobban, ha dühös. Hát legyen csak dühös, táplálja a mágiáját. Majd egy apró sóhajjal elengedem a témát és a tárgyra térek, megválaszolva Azura kérdését. Vagyis… majdnem. - Kövess. - Azzal kitárom magasztos, fekete szárnyaim és elrugaszkodva a súlyom alatt nyekkenő épülettől, már ott sem vagyok. Az erdőben szállok alá, néhányszáz méterrel odébb. Féltérdre érkezve rejtem el ismét jellegzetes testrészeim és egyenesedek ki. Szavaim folytatom, amikor utolér.
- A hosszú történet röviden. Valaki a Pokol uráig akar eljutni, méghozzá a te ranglétrádon felmászva. Az okkult érzéked miatt kerültél célkeresztbe. Biztos vagyok benne, hogy a hosszú távú terveik között maga Lucifer kiiktatása, vagy isten-tudja-hogy bábuvá változtatása is szerepel. De ez bármilyen kecsegtető is, a te neved előbb szerepel a listájukon így… - A mondandóm lezárásaként vállat vonok. Tudom, hogy nem kell a démonnő szájába rágni a dolgokat, hisz neki is megvan a magához való esze. Azt is tudom, hogy előbb-utóbb ő is rájött volna, hogy ki akar neki ártani és miért. Micsoda szerencse, hogy neki nem volt ennyi ideje. Na meg nem csak szerencse, egy kevéske ráhatás is. Hisz háborúban nem bízzuk a dolgokat olyan eretnek ostobaságokra, mint a szerencse. - De mielőtt elkezdjük, - mondom ezt az erdő közepén állva, ráadásul én, aki nem bízna még a saját anyjában sem, ha lenne - meg kell egyeznünk, hogy bízunk egymásban. Vakon megyünk be. - A kontaktjaim eddig jutottak. Nem tudjuk, mi lesz odabent. Ha eddig képesek voltak rejtve maradni, azt is megkockáztatnám, hogy még egy olyan erős démon erejét is képesek lennének rúnákkal használhatatlanná tenni, mint Azura. Átnyújtok neki egy papírlapot. Azon kívül, hogy a szavak énoki nyelven íródtak rajta, nincs benne az ég világon semmi különös. Egy egyszerű, megsárgult lapú füzetből kitépett fecni, egyszerű golyóstollal írt szöveggel. - A kontaktjaim szerint néhány méterre előttünk van a rejtekhelyük bejárata. Azzal ott megtörheted a démonmágiát, amivel elrejtették. De valamit hozzá kell adnod a saját tudásodból is, hogy ne indítsuk be a riasztóikat.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Kedd Júl. 31, 2018 8:31 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
A sors úgy hozta, hogy rövid idő alatt minden számomra fontos lényt elvesztettem. Kezdődött Agramonnal, aki a karjaim között lehelte ki a lelkét, hála Lucifernek, majd jött a sötétség, aki elvette az Ő emlékének utolsó darabkáját, az otthonomat és az életemet is. Ezt követően elkezdtem kapcsolatokat kialakítani, bármilyen furcsa, de a sok hazugság ellenére mégis összebarátkoztam egy embernővel, akivel talán jó viszsonyban lehettem volna. Egy véletlen folytán meglátott munka közben, így kénytelen voltam eltüntetni az útból. Végül az embereim is hullottak mint a legyek, fogalmam sincs mitévő legyek. Kénytelen vagyok ahhoz a lényhez fordulni, akit a hátam közepére sem kívánok. Nála jobban talán csak Lucifert gyűlölöm. Karcos hangját hallatja, ő sem méltat köszönésre, amiért hálás vagyok valahol, hiszen szeretnék minél előbb a lényegre térni. Szavaira csak megforgatom a szemeimet, hiszen tudom, hogy a legutóbbi találkánkra utal, amin meg sem jelent. Egy kívülállónak gúnyosnak tűnhet a mondandója, de ez távol áll attól, szimplán humorosnak gondolja magát. Mielőtt bárki elgondolkodna rajta, el kell keserítsem, nem az. Felém nyújtja a kezét, hogy felsegíthessen. Ha ez újabb trükk, mint legutóbb, akkor biztos lehet benne, hogy a föld színéről is előkerítem és egyesével tépem ki a tollaimat, majd tele tűzdelem vele a bőrét. Tenyeremet az övébe csúsztatom, elfogadva a felém nyújtott kezet, miközben egyetlen pillanatra sem szakítom meg a szemkontaktust.  Hagyom, hogy felhúzzon a kövekről, alig láthatóan biccentek felé köszönet gyanánt, miközben realizálom magamban, hogy végre megjelent teljes valójában. Kérdése halltán elnevetem magam, majd megrázom a fejemet egy rosszalló pillantással megspékelve.
- Nem csak te tudsz jól rejtőzködni. Fejezd be a felesleges kérdezgetést és térjünk a lényegre, ha kérhetem - teszem hozzá kissé parancsolóan, ugyanakkor a végére tett kéréssel tompítok a mondandómon. Keresztbe fonom kezeimet a melleim alatt, úgy nézek fel rá, majd a mellettünk lévő romokra meredek. Gondolataimba merülök egyetlen pillanat erejéig, lehunyom szemhéjam, nyugalmat erőltetek magamra. Kifejezéstelen arccal meredek rá újfent.
- Megkaphatnám végre a többi információt? - teszem fel a kérdést kissé türelmetlenül. Megértheti, hogy miért vagyok ilyen, hiszen az idő sürget és szorul a hurok a nyakam körül. Tikk-takk, tikk-takk... kattog az óra egyre csak.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 4:57 pm
Következő oldal


Nem mondom, hogy nem szórakoztat a démon kálváriája. Figyelni, ahogy a tüskés, képzeletbeli inda felkúszik a lábán és a nyakát elérve egyre csak szorul köré. Nekem pedig az információk birtokában nem kellett mást tennem, mint hátra dőlni és kivárni. Természetesen azt tudtam, hogy magam sem várhatok túl sokáig. Így is kicentiztem az időt és beáldoztam néhány nem túl jelentős figurát a táblámon ahelyett, hogy léptem volna. Mint azt mondtam, Azuranak sokkal több veszíteni valója van, mint nekem. És mivel neki is érdeke ez a szövetség Gabriel és közte, a pozíciója és élete meg annál inkább, tudtam, hogy meg fog keresni. Csak azt nem, hogy mikor. Hogy meddig vár.
Hajlandó voltam némi áldozatot hozni, de akkorát nem, hogy hagyjam, a démoncsoport daganatként fertőzze meg a hálózatom egy jó részét. Elég időt adtam Azurának a döntésre, tudtam, hogy már csak a hiúsága miatt sem fog azonnal hozzám fordulni. De nem adhattam túl sok időt. Így a háttérből, névtelenül én magam is megtámogattam egy kicsit a csoportot. Csak hogy kellő ösztönzést kapjon a démon lord ahhoz, hogy a karjaimba rohanjon. Néhány pokolbéli szövetségese élete bánta. De ők az én érdekeim sosem szolgálták, nevezzük őket járulékos veszteségnek. És hát amiről nem tud, az nem fáj. Nem tisztán játszok, hanem produktívan.
- Örülj, hogy megjelentem. - Viszonzom tónusát érkezésemkor. Szavaim mögött nincs valódi gúny. Szimplán csak a magam angyali humorával, a legutóbbi kettesben történt találkozásunkra célzok. Bár lett volna nálam egy tükör, hogy ő is láthassa az arcát, amikor szembesült vele, hogy valójában nem vagyok ott vele. De most igen és hogy ezt bizonyítsam is, felé nyújtom egyik kezem, amikor találkozik a tekintetünk. És ha hagyja, jelképesen felsegítem a földről. - Tud róla bárki, hogy ide jöttél? - Úgy értem bárki, akinek feltűnhetett, nem csak akinek elárulhatta. Ha a legkisebb esély is megvan rá, hogy felkészültek a jöttére, biztosan megerősítették a rúnáikat. Ami akár átmenetileg Azura erejébe is kerülhet. De erről az egy találkozóról tudunk. Ha most nem végezzük ki őket…

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 8:22 pm
Következő oldal


Murder together vol. 2
Rass & Azu
──────────── ────────────
« Comment; luvu •  Zene; Shatter me »
« A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.»
Két hét telt el azóta, hogy találkoztam azzal a szarházi tollassal, aki egészen nyugodtan elmehetne démonnak is. Nála jobban egyik angyalt sem tudom gyűlölni, pedig ez hatalmas szó. Már a két kezem sem elég hozzá, hogy megszámoljam gondolatban hányszor akartam felkoncolni papírfecni méretű darabokra. A gondolatbeli kínzás magasfokú tárházát tudhatom  amagaménak, ha róla van szó. Az általa elejtett információk végül is a hasznomra váltak, hiszen az embereimet rá állatottam az ügyre. Persze amellett én sem tétlenkedtem, megkerestem a kedvenc tollasom főnökét, akinek egyszer már dolgoztam. Raiden agyát tökéletesen átmostam, mi sem mutatja ez jobban, mint az a tény, hogy még mindig Gabriel csapatát erősíti. Tökéletes munkát végeztem, tekinthetné ezt referenciának is a részemről. Tárgyalni akartam vele, hogy teljes mértékig bebiztosítsam magamat. Hiszen csak a pincsi kedvéért nem fogok úgy ugrálni, ahogy Gabriel fütyül. Azt akartam, hogy eme titkos szövetség a számomra is kedvező legyen. A megbeszélés nem indult könnyedén, de végül konszenzusra jutottunk. Kettősügynökként játszom a lordot Lucifer mellett, ugyanakkor minden információt átadok Gabrielnek, amire szüksége van. Sőt, ha szüksége van rám és az okkult tudásomra, akkor szíves örömest belenyúlok bármelyik lény elméjébe. Viccesek ezek az ujjmozdulatok, nem árt néha gyakorolni, nehogy kijöjjek a gyakorlatból. Az első hétben úgy tűnt mindenre fény derül, aztán apránként eltünedeztek azok, akiknek a létezéséről se kellett volna tudniuk az ellenségeimnek. Sosem voltam ostoba, a felszín alatt temérdek szövetségessel rendelkeztem. Mégis elhullottak, akár a legyek. Az idő egyre fogy és kezdek megbolondulni. Apránként elvesztem az ép elmémet, nem tudván, hogy kien bízhatok és kiben nem. Vajon mindenki ellenem van? Mennyit tudhatnak azok, akik megakarnak buktatni? Hiteler is így érezhette magát az utolsó időszakban, mikor nem hallgatott a saját tanácsadói szavára sem. Paranoiássá vált egyik napról a másikra. Én is ezt tettem volna? Nem! Nem engedhetem meg magamnak, hogy holmi pszihés gondok átvegyék felettem az irányítást, annál sokkal erősebb vagyok. Így hatalmas fintorral az arcomon megírtam azt a rövid szösszenetet, amit eljutattam annak a féregnek. Nem is kellett sokáig várnom, jött a válasz, amin egyetlen szó szerepelt. Mexikó. Egyértelmű, hogy a szálak oda vezetnek. Ez is egy olyan apró részlete a dolgoknak, melyet képtelen voltam kideríteni. Ostobákkal vagyok körülvéve! Gondoltam magamban, míg az angyalra várakoztam. Nem akartam feltűnést kelteni ezért a Yaxchilán egyik felső teraszán üldögéltem, a természet minden rezdülését figyelve, szemeimet lehunyva koncentráltam. Sosem tartoztam a harcosok közé, azt a tudást kiváltottam az eszemmel és okkultista tudásommal. Ugyanakkor néha próbálom fejleszteni a gyengébb képességeimet is. Érzem az angyal jelenlétét, szólásra nyitom ajkaimat.
- Késtél -kezdek bele köszönés nélkül. Nem méltatom ilyen formaságokra, a mi kapcsolatunk túlmutat ezeken az emberi szokásokon. Ahogy elém ér kinyitom kék szemeimet és az övébe fúrom, válaszok után kutatva.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 8:13 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2