Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
I hate this noise!
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Joel Kinnaman

Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 5:17 pm
Következő oldal


I don't like dance

Lilith & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 693• Credit:

 
Óóó Gabriel, te eszes! És az ital meg majd magát kéri ki, vagy majd valaki kitalálja helyetted? Bár eredetileg nem volt benne a tervben, hogy ma este vagy bármelyik másik este akár egyetlen korty alkoholt is le fogok gurítani a torkomon, most valahogy egy ilyen züllött helyen mégis rám tört a vágy, hogy egy pohárkával legurítsak... vagy kettővel... vagy kiiszom az egész pultot és másnaposan fogok henteregni az irodámban az asztalon, vagy a földön a zárt ajtó mögött, kérdésre csak nyökögéssel és öblös böffentésekkel fogok válaszolni és ...
'... és hagyom, hogy az egész világ önmagába omolva felrobbanjon vagy azt csináljon amit akarjon, engem hagyjanak békén az idióta kérdéseikkel és aggályaikkal. Mindenki elég felnőtt már, oldják meg a problémáikat, ahogy most én is meg fogom.' - fújom cigarettám sűrű, keserű, szürkés füstjét  a magasba, majd két kezemmel határozottan a karfára csapva kelnék fel kényelmes vackomból, amikor újdonsült társaságom a semmiből előlépve csatlakozik hozzám némi ital kíséretében. Oh, már föl sem kell kelnem! Morranva ejtem vissza magam helyemre és szó nélkül tolom oda a hölgynek az öngyújtót, lábaimat pedig keresztbe téve könyökölök a karfára és egyre csak az italt bámulom megbabonázva, mint az alkoholista, aki leszokóban van és már huzamosabb ideje nem ivott, megkapta a fél éves tisztasági érmet. Miért is nem veszem el? Két pohárral jött nem? Le is ült előttem, nem úgy tűnik, mint aki egyhamar tovább szeretne állni.
'Csak nyugodtan szolgáld ki magad.' - itt aztán tényleg nem foglalkoztat senkit a másik hovatartozása. A démon leül az arkangyallal beszélgetni és tüzet kérni tőle, minden előzetes köpködés és félelemérzet nélkül, hogy aztán talán tovább álljon és találjon itt egy vadászt, aki titokban jár ide randevúkra démonokkal, angyalokkal, félvérekkel és más szörnyetegekkel, akiket a világ kiköpött magából. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy mi történne akkor, hogyha felbukkanna az ajtóban egy seregnyi vadász, hogy márpedig ők most itt tisztogatást fognak rendezni. Lehet megütnék a bokájukat egy életre. A gondolattól szánakozva horkanok fel és pillantok ismét a másik pohár felé, amit végül kérdés nélkül húzok magam elé és kortyolok a félig töltött keserű italból. Mondhatnám kifogásként, hogy az ital az öngyújtóért cserébe, de inkább ingyen odaadom neki az eszközt, van még másik, csak ezzel ne kínozzanak többet! Ajkaim akár a béka szája, úgy szaladnak szét, görbülnek lefelé és dugom ki közöttük nyelvemet, mintha ez segítene bármit is a helyzet javításán, viszont az alkohol jótékony hatása, amiért mindenki annyira szereti lerészegíteni magát, nem várat magára sokáig. Tagjaim kezdenek felengedni görcsös szorongásukból, belsőmet kellemes melegség járja át és agyam diktálja a gondolatot, hogy tulajdonképpen még egy korty nem is lenne ebből olyan rossz, ezt is túléltem.
'Ha ezzel akartál volna megzsarolni, hogy adjak tüzet, ital nélkül is megtettem volna. Mi ez?' - na szép, az igazi hálátlan, faragatlan tapló angyal. A zene őrült dübögésének és a többiek féktelen tombolásának hála poharamban az ital aprókat ugrálva hullám fodrokat vet a maga végtelennek mondható tengerén, csakhogy háborgása nem zavar fel senkit és semmit. Újabb slukk cigarettával próbálnám meg kiöblíteni a keserűséget a számból, amit az ital hagyott maga után, de így dohánnyal elegyedve nem is annyira rossz az íze, sőt, mondhatni kellemesnek titulálnám, hogyha nyelvem hátsó részén nem lenne még ott az az alattomos kesernyés gyógyszeres íz, ami mindig eszembe juttatja majd innentől kezdve, hogy bármivel is próbálkozzak, ő mindig ott lesz velem, talán még másnap is és csak harmadnapra tűnik el. Azt hiszem célszerű lesz hamarosan valami másik italt választani, aminek hagyom, hogy alkoholos mámorba döntsön és átszórakozzam vele az éjszakát.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
81
☩ Play by :
Eva Green

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 9:04 pm
Következő oldal


I drink with you
Gabriel & Lilith
──────────── ────────────
« Comment;luvu •  Zene; Little swing »
« Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy..»
Néha mindenkinek szüksége van egy kis pihenésre, ezzel én sem vagyok másképp. Mivel a pokol zárva van, így nem tudom ott lógatni a lábam, míg az egyik áldozatom kínkeservesen könyörög, hogy legalább az életét hagyjam meg. Nincs mit tenni, így máshoz kell folyamodnom. Talán ár hónappal ezelőtt lehetett, mikor találtam egy szórakozóhelyet, mely volt olyan kedves és befogadta a természetfeletti lényeket is. Az emberek számára fenntartott részleg elkeserítő látványt nyújtott, a hangos zenében egyetlen normális ritmus se volt és a testek egymásnak feszülése elviselhetetlennek tűnt, az emberi szagokkal vegyítve. Ilyenkor visszasírom az édes középkort, amikor nem létezett a csatornázás, komolyan ott jobb illat volt, mint ez. Szerencsére a pult melletti lépcső egy raktárba vezetett, legalábbis az ostoba halandók ezt hitték, az ajtón egy hatalmas betűkkel kiírt tábla jelzi, hogy idegeneknek belépni tilos.
A zene itt is harsog, de legalább a táncparkettet az alagsorba tették, míg a felső szinten üzemel a bár, mely tökéles hely társalgásra, míg egy folyosón túl lehetőség van egy-egy kellemes légyottra is, ha valaki arra vágyik inkább. Most valahogy azt kihagyom, nyugodt, iszogatós estét akarok magamnak. A pultnál ülök, mikor megérzem az angyal jelenlétét, egy pohárral a kezemben arra fordulok, mire meglepődve látom, hogy a nagy Gabriel tisztelte meg a helyet jelenlétével. Érdekelnek ígérkezik az este, az egyszer biztos. Kikérek még egy italt az úriembernek ezt követően egyből felkelek és határozottan elé lépdelek. Füstkarikákat fúj, mikor megállok előtte, az sem érdekel, ha esetleg magányra vágyik. Sürgető ügy kapcsán zavartam meg a nyugalmát.  Egyetlen kérdés nélkül leülök az előtte lévő székre és közelebb hajolok hozzá.
- Kérhetek tüzet, az enyémet nem találom? - teszem fel a kérdést egyszerűen, miközben a számból lóg a meggyújtásra váró cigaretta. Mindeközben a poharamban lévő itallal játszadozok. Szükségem van arra a lángra, egy ideje már nem gyújtottam rá és hiányzik.  

avatar



☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Joel Kinnaman

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 4:30 pm
Következő oldal


I don't like dance

Lilith & Gabriel
zenei aláfestés • szószám: 1145 • Credit:

 
Undorral az arcomon nézek végig a népes, vagyis talán túl népes társaságon a szórakozóhelyen. A szinte fénytelen, elzárt világban az egyetlen fényforrásnak a néha felvillanó stroboszkóp fények mondhatóak és a néha  - néha felvillanó öngyújtók narancssárga lángjai, de azok csak pár másodperc erejéig tartanak, amíg cigarettájuk végét meg nem gyújtják, tovább már nem. Hiába van klimatizáló egységgel felszerelve a helyiség, szinte semmit nem ér, ha ennyi ember zsúfolódott össze a helyiségben, s mindannyian megvadultan táncolnak arra az élvezhetetlen, vacak, kukazenére, amit a fülvédőt viselő férfi generál a tömeg számára. Üveges tekintetének állapotából, kissé zavaros mozgásából ítélve nem alhatott már legalább három napja, de a zsebében eldugott serkentő tabletták, melyek gondolom nem a napi vitamin adagját képezik, megoldják ezt a gondot és szinte immunissá válik az alvás szükségletére. Ahogy egyre lejjebb haladok a korlát mentén, rövid időn belül megcsap az emberi testek förtelmes, szeméthez viszonyítható, áporodott izzadtság szaga, ami nemtől és parfümmárkától függetlenül áramlik mindenkiből, ez pedig búra szerűen borul rá az egész teremre, vegyülve az alkohol és a dohány, valamint egyéb bódulatot keltő füvek szagával és bár a füst és szagelszívók próbálják dolgukat derekasan végezni, ezzel a strapával ők sem tudják fölvenni a harcot, nem beszélve arról, hogy a füstgép bizonyos időközönként ipari mennyiségű fehér anyagot permetez a levegőbe és nem értem miért, de ennek ezek a bárgyú lények sikoltozva örülnek. Csak érjek el a túloldalig, csak érjek el a túloldalig, csak érjek el a túloldalig, mantrámat pedig még megtoldom egyetlen nagy légvétellel, melyet lassan fújok ki annak ellenére, hogy tüdőmben ennyi mennyiségű füsttől rögtön kifejlett daganatoknak kellene szanaszét burjánzaniuk, a halandók pedig tökéletesen érzik magukat ebben az állapotban. Olyan szag van, mint egy ólban, a zaj pedig egyre elviselhetetlenebb, ahogy az emberek közé lépve elindulok az italokat felszolgáló pult melletti lépcső irányába, ami a halandóknak nem kéne, hogy vezessen sehova, csak egy raktár, megrakodva ételekkel és italokkal, az olyanok számára viszont, mint amilyen én vagyok, ugyanazokat a szórakozási lehetőségeket kínálják odafönt, mint ami idelent is van, de természetesen a kínálat minden szempontból szélesebb. Nem nézik, hogy mi vagy. Lehetsz démon, angyal, vámpír, vérfarkas, boszorkány, de már a félvéreket is beengedik, a nephilimekről nem is beszélve, az a lényeg, hogy közénk tartozz és bent szabadon azt csinálhatsz, amit szeretnél, persze határokkal.
A halandó, már félig kábulatban lévő, de még vonaglani és bugyután mosolyogni képes nőstény egyedek úgy vetik magukat a férfiak után, mintha nélkülük képtelenek lennének levegőt venni, bár ez szerintem inkább az italra lenne igaz, és az érdeklődés fenntartása érdekében trükkjeik teljes tárházát bevetik, hogy a hím ne keressen magának másik párt arra az éjszakára. Nem csodálom, hogy Atyám felállt trónjáról és azt mondta, hogy ő ezt eddig és nem tovább viselte el. A megfelelő időben ezek az emberek lesznek az elsők, akiket félresöprök az útból egészen a halál torkába. Ezek a lelkek végtelenül romlottak, nem lehetne velük mit kezdeni, még a Purgatóriumot sem érdemelnék meg, szenvedjenek csak a Pokolban, ahol a helyük van. Arról nem beszélve, hogy nem lenne az a mennyiségű gyóntatás, amivel ezeket a vétkeket helyre lehetne hozni és semmisnek lehetne tekinteni. Milyen elkeserítő lehetett ezt végignézni odafentről! Az embereket, akiket szeretettel megteremtett, többre szánta őket, mint holmi marhacsorda, végig kellett néznie, ahogy fokozatosan építik le az elvárásokat egymással szemben, míg a férfiból nem lett más, mint egy hatalmas pénztárca, középen egy nemzőszervvel, a nőből pedig az automata, ami elnyeli a pénzt és még el is tölthetsz vele egy éjszakát, ha már van odalent valamid és fizettél érte. Megtorpanva állok meg a tömeg közepén, amikor is egy alkoholos és talán más szer mámorában már túlságosan úszkáló hölgyike az utamat állja, tengerkék szemeivel sóvárogva néz fel rám, sötét haját pedig hátradobja, hogy csontos arcának minden felületét alaposan megvizsgálhassam. Szája tátog, szavakat formál, de nem ér el hozzám és ez az, amiért a hangos zenének hálás vagyok, gondolatai viszont elárulnak mindent, finoman fogalmazva nem a lelkem szépsége érdekli ma éjjel. Nagy kár. Fejemet rosszallóan megrázva egyszerűen tenyeremet az arcára tapasztom és úgy lököm félre, be egyenesen egy másik társaság közepére, ahol a számításainak megfelelő egyedekkel fog találkozni, mintha csak egy kartonból készült báb lenne. Fel sem hördülnek az emberek, észre sem veszik őt szinte, hacsak rá nem taposnak véletlenül és fel nem üvölt fájdalmában, amit bizonyára senki nem fog meghallani a dübörgő ritmustól. Megkönnyebbülten fogom meg a lépcső korlátját és harcolom ki magamnak az utat a táncolók között, akik közül néhányan felháborodva kiáltanak utánam, de hangjuk elvész a zajban és nem foglalkoznak velem túl sokáig, visszatérnek saját bódult világukba, én pedig igyekszem az enyémbe.
IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!
Ez áll azon a bizonyos ajtón, ahová én szeretnék bejutni és erőmet visszafogva kezdek rajta dörömbölni, mert bizony ha mindent beleadnék már rég bent lennék és csak egy átszakított ajtón kéne átlépnem, de ez nem így megy, ezeket a szabályokat tiszteletben tartom. Szemem magasságában elhúzódik egy aprócska kis nyílás, pont ki lehet csak rajta látni és meg lehet nézni a betolakodó idegent, de rideg pillantásomat itt már ismerik és az ajtó kérdés nélkül tárul fel előttem. A zene továbbra is tombol, a kép mégis változik és nem egy táncparkett kellős közepén találom magam, hanem egy tágas galérián, berendezve díványokkal, fotelekkel, asztalokkal, székekkel és természetesen az elmaradhatatlan italfelszolgáló pulttal, hogy a vendég itt se maradjon szomjas. Természetesen akinek a lábában benne van a táncolhatnék, nem kell visszamenniük az emberek közé, hiszen az alsó részen, ahogy az előző helyen, szintén egy táncolásra tervezett hely található, itt fent viszont nem messze a pulttól indul befelé egy folyosó azok számára, akik másfajta szórakozásra vágynának az este további részére.
'És most eresszük ki az állatot...' - ahogy hallottam egyszer ezt a kifejezést egy csapatnyi fiataltól. Nem szívlelem a szlengeket, nem is nagyon értem, annál ritkábban, sőt szinte sosem használom őket. Nem vagyok egy ékesszóló, de ez a beszéd teljes megcsúfolását jelképezi nálam, s ennek nem akarom a táborát erősíteni. Itt már nem kell tolakodni, kényelmesen lépek oda az egyik üres asztalhoz és foglalom el a helyem, zsebemből pedig előkerül egy doboz cigaretta öngyújtóval együtt és hátradőlve a székben gyújtok rá a bűzrúdra nagy élvezettel, majd húzom magamhoz közelebb a hamutálat, miközben kis füstkarikákat eregetve figyelem a tömeget, mérem fel a terepet és próbálom kiüríteni a gondolataimat. Békére vágyom egy ilyen helyen? Nem a legjobbat választottam.


avatar



☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Joel Kinnaman

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 3:18 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3