☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Zoey Pharrish
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
11

Szer. Május 24, 2017 10:58 am írtam neked utoljára


Lucifer & Zoey
Egy apa nem csak abból áll, hogy megcsinálja a gyerekeket. Talán mégis...


Válaszán egyszerűen felnevetek. Ha tudná, hogy mennyire igaza van, nem csak a következő állomással kapcsolatban, de azzal is, amit az imént mondott. Az övé vagyok. Pontosabban a kölyke, de ez már részletkérdés. A lényeg, hogy nem kis részigazságokat rejtenek szavai, akár szeretné, akár nem. Persze... Ki ne szeretne engem?
- Azt hiszem, ebben igazad van - teszek is apró megjegyzést.
Kis híján reflexszerűen nyúlok a hátsóm taperoló karjaiért, hogy elvonjam azokat onnan, de megállom. Még nincs itt az ideje, így élvezze ki a perverz, hogy fogdoshat egy keveset. Nem sokáig lesz így, ebben biztos vagyok. Nevét hallva kellemes mosoly ível át arcomon. Közelebb kerülve hozzá akaratlan megérzem férfias illatát, mi akár ismerős is lehetne, ha annak idején tartott volna karjaiban. Kár, hogy egészen más ez az érzés, mint amire kölyökkoromban vágytam. Most inkább ellenszenvet érzek ezzel kapcsolatban, valószínűleg azért, mert tudom, miféle töltetet hordoz ez magában. Nem is lenne vele gondom, ha nem tudnám, hogy ki a fickó. Vagy ha nem az lenne számomra, aki. Csupán egy idegen esetében szíves örömest élnék testi szolgáltatásaival.
- Zoey - felelem röviden, mikor nevemet kérdezi.
Azt hiszem, ennyi elég volt. Ki tudja, mire vetemedne a továbbiakban, s bár a tánc egész kellemes, mégis... Vélhetően nem húzná vele sokáig az időt. Engedve a korábbi késztetésnek, kezeiért nyúlok, eltávolítva azokat hátsómról. Talán meglepi, de nem érdekel. Közben végig mosolygok rá, mintha ez annyira természetes lenne, s lássuk be, minden bizonnyal természetesebb, mint engedni, hogy az apám fogdosson.
- Mit szólnál, ha a Lucifer helyett... inkább apunak hívnálak? - kérdezek rá egyszerűen, remélve, hogy ebből azonnal leesik neki a dolog.
 




Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Május 24, 2017 10:23 am írtam neked utoljára


Na igen nem egy tipikus kezdő lépés a kijelentés amivel táncba hoztam őt, de persze nem is akartam tipikus lenni maximum csak magamhoz képest. Nincs szükségem a bemutatkozásra, hiszen valószínűleg nem lesz nekem több mint egy éjszakás kaland. Az ágyban pedig úgy is kiderült volna legkésőbb a nevem.
- Én vagyok életed következő nagy állomása kedves. – Mondom neki és a derekáról a fenekére csúszik a kezem, és a formás fenékbe markolva húzom magamhoz még közelebb. – De ha a nevemre vagy kíváncsi akkor hívj csak nyugodtan Lucifernek. – Suttogom, a fülébe miközben a nyakába hajtom a fejem és beszívom a nőies illatát. Meg kell mondjam határozottan izgalmas ez a női test. A nagy angyali katasztrófa előtti világ top modelljeit idézi. Nem pedig az éhező rongyos tömegek lapos mellű asszonyait.
Most minden esetre élvezem a dolgokat. Egy jó ital, pörgős zene, és egy modern szépség. Mi kellhet még ennél több? Minden! Még több zene, még több ital, még több ebből a nőből.
- És mond mi a te neved szépségem?

Zoey Pharrish
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
11

Vas. Márc. 12, 2017 10:38 am írtam neked utoljára


Lucifer & Zoey
Egy apa nem csak abból áll, hogy megcsinálja a gyerekeket. Talán mégis...


A tömeg jól szórakozik hátam mögött. Olykor még az én ujjam is ritmusra jár várakozás közben, vagy épp ütemre kavargat. Lassan kezdem azt hinni, hogy ma bizony nem jön ide. Vagy csak nem szoktam hozzá ahhoz, hogy várnom kell valakire. Általában fordítva szokott lenni, s nem azért, mert annyira pontatlan lennék. Csak egészséges női mértékkel. Mi az a fél óra?
Azon kezdek gondolkodni, hogy megfordulok és a táncolók közé vetem magam szórakozás gyanánt. Keresek magamnak egy-két megfelelő illetőt és elszórakozom, ha már megadatott a lehetőség, ekkor azonban megérzem a derekamra sikló kezet. A koktél piszkálásával leállok és az illető felé fordulok, azzal a szándékkal, hogy lekoptassam, de nem történik meg. Ahhoz túl csábító lehetőség. Ajkaim mosolyra húzódnak, azzal együtt fordulok a pultoshoz, hogy jelezzem merre leszek, de ekkor jelez. Reflexszerűen bökök alig láthatóan az engem kisajátítani vágyó alakra, mire egy biccentés a válasz. Hogy az a... Ez biztosan érdekes lesz.
Engedem, hogy táncba vigyen. Még csak ellenkezni sem ellenkezek, helyette őt figyelem. Alighanem mi vagyunk a legjobban kinéző táncpáros a kócerájban. Nagy kár! A hangulatot azonban még nem szándékozom elrontani. Sőt, hagyva magam vezetni, táncba kezdek az ördöggel. Mint egy elmaradt apa-lánya táncpótlás a gimis "kötelező" helyett. Már ha annyira érdekelne. Az jobban foglalkoztat, mekkorát fog szólni, mikor közlöm vele a jó hírt. "Sötét nagyúr, én vagyok a lányod!" Ez alighanem a Star Wars pontos ellentéte.
- Ki vagy te, idegen? - érdeklődöm közben.
Legalább a nevét igazán megmondhatta volna, hogy ne kelljen kérdeznem. A pasik legtöbbje a bemutatkozással kezdi. Úgy tűnik, ez a klisé sem illik rá, de legalább ízlése az van. Feltéve, hogy nem tudja, ki vagyok. Más esetben eléggé... gáz lenne.
 




Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Márc. 12, 2017 10:17 am írtam neked utoljára


Miként is szokták mondani? Az élet habzsolása egyenes út a pokolba? Hehe köszi ez nem fog megtörténni. Éppen csak feljöttem játszani onnan. És Atyám bocsássa meg nekem, de az emberek világánál bizony nincs jobb játszótér. Van itt minden, amit csak egy szorgalmas pokolbéli teremtmény, mint amilyen én is vagyok meg kívánhat. Pezsgés, szex, vibrálás hangos zene és élvezetek garmadája.
Mint mindig a klubban pezseg most is az ünnep az egész helyet betölti a vad pogány tombolás. A zene vad ritmusa a egymást kergető fények a félhomályban. Az emberek pedig erre a ritmusra járják a táncukat ünnepelve az életet mintha nem lenne holnap csak e szent pillanat. Ez is egyfajta szeretkezés és én imádom. Magamhoz veszek egy pohárral a kedvenc whiskymből és a tömegbe vetem magam. Az első pár korty zamata végig árad bennem , és meghozza kedvet, hogy elvegyem azt amit az éjszaka felkínál nekem.
A szemem meg is akad egy igazi gyönyörűségen. A pultot támasztja és a koktélját szürcsölgeti. A nő teste valami elképesztően vonzó. És még fiatal, nem tette őt tönkre az idő sem.
- Te az enyém vagy! – Mondom neki hozzá lépve és mielőtt tiltakozhatna már át is karolom a derekát és magammal viszem a táncoló tömegbe. Szorosan magamhoz szorítom és ördögi jó táncos lévén ördögi táncba kezdek vele.

Zoey Pharrish
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
11

Pént. Márc. 10, 2017 3:26 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Zoey
Egy apa nem csak abból áll, hogy megcsinálja a gyerekeket. Talán mégis...


Még ha tudtam is, hogy melyik városban keressem, sokáig tartott, mire megleltem az apámat. Az emberek idióták. Alkalomadtán ha megkérdeztem egy pasast, hogy merre találom Lucifert, simán rávágta, hogy ő az. Ebből kifolyólag rohamosan megnőtt az Ördögök száma. Szánalmas. Némelyeket még az sem tántorított vissza, hogy közöltem, hogy ő az apám. Más esetben minden bizonnyal bóknak fogtam volna fel, de most? Nem több idegesítő zsákutcáknál. Voltak olyanok is, akik nem hitték el, amit mondok. Csak nevettek rajta. Mégis ki szórakozna ilyesmivel?
Végül pedig eljutottam ide. Elvileg ez az a hely, ahol apuci leledzik, de lehet, hogy csak a nevét örökölte a kóceráj. Akárhogy is, ez az eddigi legstabilabb információm. Nem akartak rám mászni közben, nem nevettek ki és még sorolhatnám. Ráadásul az egyik pultostól van az információ, ki jelenleg is itt töltöget velem szemben. Így azért mégiscsak megbízhatónak tűnik, ha még az állása sem kamu. Ha pedig mégsem, hát kaptam egy ingyen italt. Az is valami.
Olykor jobbra-balra tekintgetek, miközben kecsesen kavargatom az ananászos, egyébként türkiz színű koktélt. A pultos megmondta, hogy jelez, ha megjelenik az említett személy, de mégsem tudok csak úgy nyugton maradni. Mégiscsak az apámról van szó, akivel még életemben nem találkoztam. Egy olyan fickóról, aki elvileg úgy élvezi az életet, ahogyan én is szoktam. Mindenből nagykanállal lapátolva.  




Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Okt. 27, 2016 3:40 pm írtam neked utoljára



Isten & Lucifer



A zene bömböl a kocsimban miközben száguldozom az autópályán és nevetve előzöm ki a kocsikat akik az utamban vannak. Az egyik kezem van csak a kormányon, a másikkal az ajtó tetején kopogtatok az ujjaimmal. A szórakozóhelyemre tartok, ami egyben egy hotel is a megszálló démonoknak és embereknek. Furcsa az, hogy a gyermekeim harmóniába tudnak élni Apám gyermekeivel. Szokott lenni néha egy-két halálozás, de hát azokra ki figyel? Senki.
Egy kis idő után meghallok egy hangot, ami miatt még jobban nevetésre áll a szám. A rendőrkocsi szirénájának hangja, ami azt akarja, hogy húzódjak le az útról, hogy megbüntethessen a benne ülő személy. De az, az én dolgom, nem igaz? Megteszem, a kocsimat az út szélére kormányzom, majd leállok vele és várom, hogy a férfi kiszálljon belőle és hozzám sétáljon.
- Szép estét Uram, mi a probléma? Nézek rá mosolyogva, majd a szokásos dolog jön. Mondja, hogy a megengedettnél sokkal többel mentem. Én erre, csak előveszem a pénztárcámat és számolni kezdem a pénzt.
- Tessék, szerintem ez épp elég lesz. Nyújtom neki oda a fizetőeszközt.
- Uram, maga meg akar vesztegetni?
- Még szép. De nem elég? Csak szóljon. Hozzádobok még egy százast, majd elnevetem magam az arcát látva.
- Emberek... Majd közelebb hajolva hozzá a szemébe nézek, teljesen belefúrom magam az elméjébe.
- Mi a legsötétebb vágya? A többit már nem részletezném, hiszen gondolhatjátok, hogy mi jött. Igen, elvette a pénzt és tovább mentem ugyanolyan tempóban. Amint odaérek, beállok a nekem fenntartott parkolóba és a kocsiból kiszállva, megigazítom a zakómat és a nagy sort kikerülve lépek be a bárba. Egyenesen a pult felé sétálok, az emberek és démonok egyaránt helyett adnak nekem és nem jönnek belém. Kivéve egyet, egy férfit. Ráemelem a tekintetem, az arcomon nem látszik semmiféle harag, csak egy nagy mosoly.
- Semmi gond, komám. Paskolom meg a vállát, majd a pulthoz fordulok és szólok a munkásnak.
- Két szokásos lesz, ennek a férfinak ma én állom az estéjét. Mutatok rá, majd amint megjön a két ital, az egyiket Isten kezébe nyomom.
- Még nem láttam itt. Új errefelé? Esetleg démon akit nem ismerek?
 

Apaaa*--*  fanolos  §§ 354 §§

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Okt. 01, 2016 5:57 pm írtam neked utoljára





Lucifer

For My son, the Fallen Angel


"Do you believe in the Devil, Father?
- I believe He walks among us."

Mikor a munkám befejeződött, végigjártam a világot. Megnéztem magamnak a hegyeket, melyek ormai a felhők fölé emelkedtek, meredek oldalait pedig belepte a hó. De ugyanígy végigjártam a végeláthatatlan homoktengereket, végigsuhantam a kék óceánok felett, lábaim harmatos füvet tapostak a zöld mezőkre érve. Tekintetem végigsuhant a fákon, virágokon, növényeken és állatokon egyaránt. Óvó tekintettel néztem le az első emberekre, kik békés életüket töltötték a Kertben. Csillogó szemeiket az ég felé emelték, dicsérték a munkámat, s a mai napig emlékszem Ádám felém intézett szavaira: "Te vagy nekünk az egyetlen!" A szavaiban rejlő igazság pedig bánatot ébresztett bennem. Újra végigjártam a világot, de már szomorúbban, mint az első földi utam alkalmával. Rá kellett jönnöm, hogy az imádatuk, az irántam érzett szeretetük egy olyan illúzió, mellyel csupán magamat áhítottam. Azért szerettek, mert nem ismertek rajtam kívül semmi mást, nem azért, mert ők így döntöttek. Csak én voltam. Ezen szavak eszembe juttatták Amarát. Minden alkalommal, mikor Éva vagy Ádám az ég felé emelte tekintetét, eszembe jutott az elvesztésének érzése. Az azután keletkezett űr, amivel azóta is együtt kell élnem. A fájdalom, hogy végül azt kellett tennem, amit. Ez a fájdalom csak újra visszatért Ádám kijelentésével. A mondattal, ami tudatosította bennem, hogy az embernek magának kell arról döntenie, engem tisztel s szeret-e, vagy inkább egy másik erő felé fordul. A felismerés viszont, hogy nem maradt másik pólus, ami mellett dönthetnének, a múltam tette, beárnyékolta azt az örömet, mellyel a világot formáltam. Visszatértem hát oda, mit a legelőször szemügyre vettem, a hófödte hegyekhez és felültem a legmagasabb csúcsára. Körém gyűlő angyalaimmal tudattam bánatom okát, s feléjük intéztem kérésemet, hogy egyikőjük legyen az ellentétem. Fordítson nekem hátat, s kísértse meg az emberpárt. De arra, ami ezután történt, nem számítottam. Élénken él bennem a könnyáztatta arcuk, mellyel elfordultak. Bánatosan, szégyenkezve. Lesütötték tekintetüket, haragomtól félve és fejüket rázták, mind egyazon választ hangoztatva... hogy ne kérjem ezt tőlük.
Egyikőjük kivételével.
Fiam, A Fényhozó maga lépett oda hozzám. Könnyezett, de beleegyezett, hogy teljesíti a kívánságomat. Legbelül, könnyeim sosem szűntek meg.
- Elveszítettelek. -
Nagyon halkan hagyja el a szó az ajkaimat, miközben felnézek az épületre, a villódzó neonfeliratra, melynek színe befesti az utca betonját az épület előtt. Hangos zene szűrődik ki a helységből, ahonnan csak úgy árad a démoni jelenlétet bizonyító, mással összekeverhetetlen energiák. Lucifer fiam teremtményeié. Évmilliók teltek már el a régi történet óta... a mi történetünk óta. Végignéztem, ahogy elbúcsúzik testvéreitől, és ahogyan Michael leveti Őt a Mennyekből. Kialakította a maga birodalmát, a Poklot, s benne lényeit és hű követőit, a démonokat. Szemtanúja voltam annak, hogyan válik a hozzám közel álló, ragyogó angyalból, az arkangyalok egyikéből az, amit a mai kor Ördögnek vagy épp Sátánnak nevez. A Hajnalcsillagból vált a Sötétség és Bűnök Hercege. A kígyó, ki bűnbe vitte Évát, a Bukott, ki kérésemnek eleget téve kísértette meg az embert. De egykori szeretete helyett mára gyűlölettel viseltet irántam. Az eltűnésem és a háború kitörése után feljött a Pokolból. Akárcsak én, úgy Ő is itt van a Földön, a halandók között. De hiába az eltelt idő, ez nem változtat azon, hogy őrajta is rajta tartom a szememet, mindig is így volt, még ha a Pokol Uraként mára talán letagadja egykori angyali mivoltát.
- Elnézést, uram! -
Szólalok meg, mikor már bent vagyok, miután egyet hátralépve nekiütközök egy alaknak. Bár ez az egész részemről a látszat fenntartására szolgál. Nagyon is tudtam, hogy ott áll és a pult felé tart. Éreztem már akkor a közeledtét, mikor még fekete autójával szelte az utcákat. Ahhoz sem kell megfordulnom, hogy tudjam, ugyanaz a jármű most ott áll a szokásos, külön neki fenntartott parkolóhelyén, rendszám tábláján a "Bukott" felirattal. Az alak felé fordulok, a kocsi és a bár tulaja felé.
Ő nem tudhatja, ki vagyok, de nekem sosem jelent gondot megéreznem Lucifer jelenlétét.




Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Szept. 11, 2016 10:22 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Pult
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: