Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Ancient Baths
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
488
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A város szokásos zaját kizárja ez a hely. Egy árva fecske repül a közeli bokor tetejére. Fejét hol rám, hol az aranyszőkehajú szépségre veti. Szemmel láthatóan őt nem zavarja, hogy képes a vízen járni. Ahogy egykoron Isten egyszülött fia is tette. Ide-oda röpködő tekintetét végül egy csipkebogyóra veti. Csőrével akaszkodik bele, tépi, marcangolja, mindhiába. Otthagyja. Érdekesebb dolgot talál, egy kukacot a földön… Éles lábaival a padlót karistolja immár.
- És mégis minden az - felelem magasröptűen. De valahol őszintén. Mosolyom nem hervad le arcomról. Szemlátomást nem zavar az ereje, nem is ijeszt meg. Miért is tenné? Nem tud megölni. Senki sem lenne rá képes.
Most már nem.
- Ők képzik a fő attrakciót, főleg a mai időkben - felelem könnyedén. Nem zavar meg keresztkérdéseivel, mindenre tudok egy frappáns választ adni.
Hiszen mindent tudok. Mindent láttam, így mindenről pontos tudomásom van, ami valaha is a világban folyt. S ő azt hiszi, hogy ez nincs így. Egyedül szemem fénye sötétül el, amikor kiejti az egyetlen apró mondatot. Ujjaim elfehérednek, miközben összefont ujjaimat megszorítom. Lenyelem a keserű békát - így mondják, igaz? - és nem teszem szóvá, hogy mennyire is téved. Nem hiányos a tudásom.
Oh, ha tudnám.
De nem tuodm.
- Senkinek sincs tudomása arról, hogy láttam-e vagy sem - hajtom újra fejemet oldalra. - Légből kapott pletykákra nem alapoznék - fordulok el tőle. Utam úgy tűnik, itt véget ér. Vagyis úgy tűnik.
A láda titka. Miként lehet felnyitni. Egyszerű, ahogy nekem is ment.
A láda titka. A katonák, amiről Amara mesélt.
- Kitől hallottál a ládáról? - torpanok meg, vállam fölött átnézve csak. Szemöldököm összevonva mérem végig a nőt. Ő lenne az? A katona akiről beszélt? De nem, többen is vannak, így fogalmazott. - Kit szolgálsz hát? - fordulok vissza ezúttal teljes testtel. Kíváncsian várom válaszát. Türelmes vagyok. Legalább annyira, mint ő.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 3:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ophilia & Calypso
Még mindig nem jutott semmi az eszembe
Lehetnénk egymás tükörképei is. Ha nem egy angyalról lenne szó még azt hinném, hogy gúnyolódik velem. De az angyalok nem tesznek ilyet, vagyis már ebben sem vagyok biztos. Kicsit össze vagyok még zavarodva. Meg kell szoknom, hogy nem gondolhatok rájuk úgy, mint azelőtt. Elvégre Amara mellett volt, s a hallottakból következtetve, senki nem kényszerítette. Bár ahogyan Isten hatalma is végtelen, úgy az övé is. S mind emellett, szándékai kifürkészhetetlenek. Acél hideg tekintetek, aki csak egy kicsit is figyel, hangtalanul is hallhatja, ahogyan éles csengéssel kapaszkodnak össze. De nem figyel minket senki, csak mi ketten vagyunk itt.
- Nos...- lassan indulok el felé. - ... furcsa világban élünk... - lépteim nyomán ismét gyűrűkbe rendeződik a víz felszíne. - ... semmi sem lehet szokatlan. - állok meg két lépés után. Mindeközben fogva tartom tekintetét. Kissé kihúzva magam hallgatom összefoglalóját. Noha, csalódott vagyok, de azért kimérten biccentek felé, amolyan helyeslésként. - Ennél kicsit több, de állításod helytálló. - teszem mégis szóvá csalódottságom okát, s egy halvány torz mosolyt is mellékellek hozzá. Következő mondatait táncoló szemöldököm kíséri. Angyalok és démonok? Valóban egyik sem érhet fel hozzám, ahogyan testvéreimhez sem. - Angyalok és démonok? Valóban csak ennyiből állna Isten állatkertje? - könnyeden emelem fel bal kezem az ég felé, majd eresztem is vissza. - Tudásod kissé hiányos. - állapítom meg. De hát nem is azért vagyunk itt, vonok egyet vállamon. Taktikázni, fondorlatoskodni még mindig nem látom értelmét. Akadt már dolgom szárnyassal, s kaptam ízelítőt hatalmukból. – Egy láda érdekelne, annak nyitja, s holléte. – szavaim nyugodtak, jégcsapként koppannak a falakon. – Nem is olyan régen, láttad is, de mára ott hűlt helye, bízom benne, hogy te tudod hol van, s miként tudom azt kinyitni. – igen, annyira megigézett a szabadság szele, hogy arról a nyomorult ládáról elfeledkeztem. Akkor és ott minél távolabb akartam tőle kerülni, s épeszű „ember” még most is minél messzebb maradna börtönétől. Lehet, hogy nekem is így kellene tennem, de nekem egészen más terveim vannak vele.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
488
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A térhajlítás keltette energia szele puhán kapja fel a hajamat. Örvénylik arcom körül, hogy aztán mézszínű, hullámzó tincsek keretezzék be. Fejemet enyhén félrehajtva tartva, magam is elől kulcsolom össze kezemet. Egyenes háttal állva, zárt lábakkal. Szárnyaimat nem rejtem véka alá. Már nem. Már nem érdekel, hogy ki tud róla és ki nem. Ezek az idők elmúltak.
Hasonló tincsekkel megáldott nőt látok magam előtt. Soha életemben nem láttam még. Ez sokkal többet segít nekem, mint ahogy az bárki is gondolhatná. Mégsem tudom teljes mértékben beazonosítani. Végigtekintve rajta képtelen vagyok nem észrevenni, hogy a víz tetején lebeg. Pupillámim egy pillanatra csak, ennyi időre húzódik össze csupán.
- Nem ismersz, de tudod a nevemet. Ez egy szokatlan párosítás. Általában, ki tudja az egyiket, az tudja a másikat is - játszi mosoly kunkorodik ajkam szegletére, ahogy az íriszeibe tekintek.
A lelkek tükre. Nekem olyanom nincs, így barnás-zöld tekintetem semmit sem árulhat el neki. Mondd hát, te különös teremtés, neked van lelked? Mit árulnak el csodaszép szemeid.
Fejemet lassan fordítom át a másik irányba.
- Calypso. Maga a tenger, kitől minden férfi egyszerre retteg, de kihez úgy vonzódnak, mint semmi máshoz a világhoz. Ha egyszer megízlelték ölelő szereteted, többé másra sem vágytak igazán - összegzem, amit tudok róla. Hirtelenjébe. Ha nagyon akarnám előkaparnám elmém rejtekéből az összes információt.
Lexikon, olyan az elmém, de ezt már riktán csodálhatja bárki is. Információim drágák lettek. Te vajon mit adnál érte? Egyáltal tudod, hogy mi rejtőzik elmémbe? Ezért hívtál? Vagy teljesen más miatt?
- Persze mindez csak puszta talány volt. Egy hiú ábránd. Soha egy démon, de még csak egy angyal sem ért fel ehhez a névhez. Tudod a nagy nevekhez nagy tettek is társulnak, amik nem mindig kifizetődőek - fel sem merül bennem, hogy más is lehetne, mint egy démon. Ki tökéletesítette a vízmágiát. Mégis honnan tudnám?
Nem foglalkoztam azzal, amit Amara akkor kinyitott a ládából. Más feladataim voltak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ophilia & Calypso
Ilyen most nincs
Még csak percek teltek el mégis olyan, mintha órák óta állnék itt. De egy ketrecben, veremben, börtönben, kalitkában vagy nevezzük akárhogy is, megtanulsz türelmesnek lenni. Magad és testvéreid miatt is, de inkább magad miatt. Ettől függetlenül minden idegszálam a pattanásig feszül, nem az idő lomha mozgasától, az esetleges kudarctól, hogy ez a valami nem érkezik, hogy emlékeim a rituáléval kapcsolatban túlságosan megkoptak s hogy kezdhetek mindent elölről. Nem jó érzés. Régebben nem tartottam ilyenektől, de sok minden változott azóta. Legfőképpen a világ. Tudom, már éreztem akkor ott Egyiptomban, ahogyan az éjszaka hűvös szele végig simított újra arcomon, hogy gyengébb lettem, s ez csak azóta még jobban beigazolódott, de még mindig nem tudom mennyit vesztettem hajdani erőből. Tétlenségem arra kényszerít, hogy testvéreimre gondoljak. Vajon hasonló érzések gyötrik őket is? De talán csak egy pillanat, hang riaszt fel, kóbor és érthetetlen merengésemből. Hiba, noha még most nem tudom, milyen árat kell fizetnem érte, de meglepnek. Erről leginkább a talpam alatt lassú vízgyűrűk árulkodnak s, ha elég szemfüles csak akkor láthatja arcomon egy pillanatra a megemelkedő szemöldököm. Felé fordulok, miközben magam előtt összefonom ujjaimat. Egy angyal, bevallom másra számítottam. Valamit keresek rajta, magam sem tudom mit, valamit ami árulkodik arról miért olyan különleges. Annak kell lennie, hisz ha nem az lenne Amara nem engedi el élve. De nem látok rajta semmit, csak a belőle áradó energiát érzem. Csiklandozza a bőröm és bizsergeti nyelvem, de egyelőre türelmes vagyok. Csak láthatatlan csápjaimat küldöm felé, hogy megtapogassam, megszagolgassam, megnyalogassam auráját, úgy ahogyan egy bátortalan kölyökkutya teszi az idegennel. Gondoltam enyém lesz az első kérdés joga, ahogyan a többi is, de kivételt teszek. - Nem ismerlek, pont azért hívtalak, hogy megismerjelek, lássam az arcod. A nevem Calypso, és nekem is lenne néhány kérdésem. - nem látom értelmét a köntörfalazásnak, a kergetőző beszédnek, azok ma teljesen hasztalanok. S egyelőre jobb a békesség.

avatar



☩ Keresett személy :

☩ Reagok :
488
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A park derengő fényeit figyelem. A természet Istenadta szépségét, a levelek lágy susogását, a madarak ébredező csicsergését. Az ég ezernyi színe, ahogy a felkelő nap bevilágítja a horizontot, megfesti, úgy, ahogy egy festő sem volt képes ezt megtenni. Emberi gyengeség, azt hiszitek, hogy képesek vagytok megalkotni, amit egykor Isten? Ennek hiszitek magatokat, egy felsőbbrendű lénynek?
Szégyen.
Ramiél szavai járnak a fejemben. Mégsem érzem őket teljesen őszintének. Elhívta őt a kötelesség, vagy épp a Sötétség, s itt hagyott magányomba a parkba. Mégsem érzem magam annak, vagy épp ettől nem fog változni, hogy elhagyott? Egyedül voltam világéletembe. Soha, senki nem állt mellettem. Nem is volt rá szükségem, mi nem olyan lények vagyunk, kik ezt igénylik. Annyira akartam, hogy kedveljenek, annyira akartam egykor, hogy lássák képes vagyok segíteni. Mind az enyészetté vált már.
A hold az utolsó sápadt fényét ragyogtatja ránk. Még innen is látom minden apró kráterét, minden repedését mely az idő vasfoga okozott rajta. Oly hatalom van a kezünkbe, mely más csak álmodik, mi mégsem használjuk ezt ki. Nem akartuk, nem volt rá szükségünk. Mindennél jobban megértem a szánalmas Gabriel cselekedetét. Mégis rosszul gondolja. Nem az emberekkel van a hiba. Hanem vele és az egész emberiséggel. A világgal. Bármennyire is gyönyörű, melyet egykor alkotott, pusztulásra van ítélve.
S ki lennék én, ha nem hajtanám előre a világot saját pusztulásába?
Gondolataimat egy ismeretlen hang zavarja meg. Elmémbe hangzik fel. Érzem, hogy testem egy pont irányába mozdulna, a késztetést érzem, mégsem… Mégsem erőteljes ez. Szemöldököm összevonva fordulok abba az irányba. Mérföldekre innen lehet. A hang pedig… Soha nem hallottam még. Elmémbe bárhogy keresek, ismeretlen marad számomra. Így hát nem testvérem, maradnak hát a démonok és az emberek. Ajkamra csalfa mosoly kúszik. Szemeimet behunyva próbálom beazonosítani a helyet. Engedni testemnek, hogy odavonzzon magához.
Meggörbítve a teret nem pontosan oda érkezem, ahova ő várja. A medence partján élvezem, ahogy lábfejemet mossa a hűsítő víz.
- Ki vagy te és honnan tudod a nevem? – hangzik egyszerű, könnyed kérdésem. Fejem félrehajtva tekintek rá, tekintetem nem árulkodik érzelemről. Akár egy igazi angyalnak. Arcom merev, ajkaim szegletébe halovány mosoly vibrál csupán.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ophilia & Calypso
Magasröptű és sokatmondó idézet helye
Önmarcangolásba s olykor egymást tépve, vártuk azt a pillanatot, melyről már talán testvéreim nagy része már le is mondott. Sejthettük, hogy nem kevés idő telt el, mióta élve temetett el bennünket Isten, arra kárhoztatva, hogy az idők végezetéig viseljük el egymást. Talán abban bízott, hogy Káin mintájára testvérgyilkosok leszünk. S nekimár csak az utolsóval kell végeznie.  Merje bárki is azt mondani, hogy nem ez az igazi éhezők viadala. Ha így volt, hatalmasat tévedett. Szarkofágunk ajtaja megnyikordult, s halvány fénypászma kúszott be rajta. Ha az öröm nem is tartott soká, mindegyikünk fekete szíve gyorsabban kezdett el verni. A remény szikrája befészkelte magát mindannyiunkba.
Furcsa érzés újra földet érezni talpad alatt. Egy sötét „verem” után, melynek nincsennek falai, mégis évszázadok alatt túl szűknek bizonyul, minden újnak hat. S nem csak az ember, de egy magam fajta is, nagy kortyokban nyeli le a szabadság ízét. Nem foglalkozol azzal, hogy korok tűntek el feletted, hogy a kutya se emlékszik rád, s ősödről is csak szegényes ember mesék maradtak fent. De vesse bárki is a szememre, hogy a kötelezőt meghallgatva, úgy hagytam a hátam mögött azt a helyet, hogy azt sem mondtam „Isten veled!”, pedig biztos ott volt, valamelyik homokkupacban, egy üres tekintetű szoborban vagy éppen abban a száraz kóróban, melyen minden jó érzés nélkül haladtam át. Azóta napok s hetek teltek el. Kiéhezve vettettem rá magam mindenre, melyben csak egy kis szemernyi mágia is volt. Mint a pillangó, repültem egyik virágról a másikra. Zabáltam, úgy éreztem éhségem csillapíthatatlan. Pedig nem volt az, egyszerűen élveztem, a hatalmam, ami csak árnyéka volt régi önmagának, ami miatt előszőr csalódottság majd düh kerített hatalmába. Újra és újra kellett töltenem magam, míg lecsillapodott fortyogó haragom. Ezek után jöhetett az elmélkedés, ismerkedés időszaka, egy megfelelő menedék keresése. Hazudnék, ha azt mondanám a legtökéletesebbet sikerült megtalálnom, de egyelőre a célnak éppen megfelel. Alig járják vagy éppen senki, azt a néhány szakadt koldust, nem került nagy erőfeszítésembe elhajtani a „birtokomról”. Kialakítása hasonlatos volt a régi római fürdőjéhez. Ez némiképpen otthonossá tette, s ahol éppen nem tettszett a belső építész kezemunkája, magam alakítottam át.
Gondosan helyeztem a fatáblát a feszített víztükörre, majd magam is óvatosan léptem a felszínére, ruhám alja kacér fodrokat képzett rajta. Ha emlékeim nem csalnak, minden megvan, ami kell. A hatalmas medence közepére tereltem, rögtönzött „vitorlásom”. Elvégeztem az utolsó simításokat, s megrajzoltam az idézőkört.
-Ophilia, Ophilia, ha hallasz, engedelmeskedj hívásomnak. – soha se voltam jeles az idézésben. S meg is kopott eme tudásom. S csak egy nevem volt, semmi több, nem tudtam ki rejtőzik mögötte. Ezért is vagyok annyira elővigyázatos, hogy egy számomra otthonosabb környezetben végzem el. S pontosan ezért, hátráltam a számomra biztonságos távolságba. Viszont, ha látok más megoldást, biztos nem vállaltam volna a kockázatot, hogy valami olyannal kerüljek szembe, amire lehet kicsit sem vágyom. Na, már ha hajlandó lesz megjelenni, s ezt az egész csiribá- t, nem feleslegesen csinálom. Az lenne az igazán kellemetlen.

avatar



☩ Reagok :
141
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2