We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Ancient Baths
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ophilia & Calypso
Ilyen most nincs
Még csak percek teltek el mégis olyan, mintha órák óta állnék itt. De egy ketrecben, veremben, börtönben, kalitkában vagy nevezzük akárhogy is, megtanulsz türelmesnek lenni. Magad és testvéreid miatt is, de inkább magad miatt. Ettől függetlenül minden idegszálam a pattanásig feszül, nem az idő lomha mozgasától, az esetleges kudarctól, hogy ez a valami nem érkezik, hogy emlékeim a rituáléval kapcsolatban túlságosan megkoptak s hogy kezdhetek mindent elölről. Nem jó érzés. Régebben nem tartottam ilyenektől, de sok minden változott azóta. Legfőképpen a világ. Tudom, már éreztem akkor ott Egyiptomban, ahogyan az éjszaka hűvös szele végig simított újra arcomon, hogy gyengébb lettem, s ez csak azóta még jobban beigazolódott, de még mindig nem tudom mennyit vesztettem hajdani erőből. Tétlenségem arra kényszerít, hogy testvéreimre gondoljak. Vajon hasonló érzések gyötrik őket is? De talán csak egy pillanat, hang riaszt fel, kóbor és érthetetlen merengésemből. Hiba, noha még most nem tudom, milyen árat kell fizetnem érte, de meglepnek. Erről leginkább a talpam alatt lassú vízgyűrűk árulkodnak s, ha elég szemfüles csak akkor láthatja arcomon egy pillanatra a megemelkedő szemöldököm. Felé fordulok, miközben magam előtt összefonom ujjaimat. Egy angyal, bevallom másra számítottam. Valamit keresek rajta, magam sem tudom mit, valamit ami árulkodik arról miért olyan különleges. Annak kell lennie, hisz ha nem az lenne Amara nem engedi el élve. De nem látok rajta semmit, csak a belőle áradó energiát érzem. Csiklandozza a bőröm és bizsergeti nyelvem, de egyelőre türelmes vagyok. Csak láthatatlan csápjaimat küldöm felé, hogy megtapogassam, megszagolgassam, megnyalogassam auráját, úgy ahogyan egy bátortalan kölyökkutya teszi az idegennel. Gondoltam enyém lesz az első kérdés joga, ahogyan a többi is, de kivételt teszek. - Nem ismerlek, pont azért hívtalak, hogy megismerjelek, lássam az arcod. A nevem Calypso, és nekem is lenne néhány kérdésem. - nem látom értelmét a köntörfalazásnak, a kergetőző beszédnek, azok ma teljesen hasztalanok. S egyelőre jobb a békesség.

Online
Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
406

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A park derengő fényeit figyelem. A természet Istenadta szépségét, a levelek lágy susogását, a madarak ébredező csicsergését. Az ég ezernyi színe, ahogy a felkelő nap bevilágítja a horizontot, megfesti, úgy, ahogy egy festő sem volt képes ezt megtenni. Emberi gyengeség, azt hiszitek, hogy képesek vagytok megalkotni, amit egykor Isten? Ennek hiszitek magatokat, egy felsőbbrendű lénynek?
Szégyen.
Ramiél szavai járnak a fejemben. Mégsem érzem őket teljesen őszintének. Elhívta őt a kötelesség, vagy épp a Sötétség, s itt hagyott magányomba a parkba. Mégsem érzem magam annak, vagy épp ettől nem fog változni, hogy elhagyott? Egyedül voltam világéletembe. Soha, senki nem állt mellettem. Nem is volt rá szükségem, mi nem olyan lények vagyunk, kik ezt igénylik. Annyira akartam, hogy kedveljenek, annyira akartam egykor, hogy lássák képes vagyok segíteni. Mind az enyészetté vált már.
A hold az utolsó sápadt fényét ragyogtatja ránk. Még innen is látom minden apró kráterét, minden repedését mely az idő vasfoga okozott rajta. Oly hatalom van a kezünkbe, mely más csak álmodik, mi mégsem használjuk ezt ki. Nem akartuk, nem volt rá szükségünk. Mindennél jobban megértem a szánalmas Gabriel cselekedetét. Mégis rosszul gondolja. Nem az emberekkel van a hiba. Hanem vele és az egész emberiséggel. A világgal. Bármennyire is gyönyörű, melyet egykor alkotott, pusztulásra van ítélve.
S ki lennék én, ha nem hajtanám előre a világot saját pusztulásába?
Gondolataimat egy ismeretlen hang zavarja meg. Elmémbe hangzik fel. Érzem, hogy testem egy pont irányába mozdulna, a késztetést érzem, mégsem… Mégsem erőteljes ez. Szemöldököm összevonva fordulok abba az irányba. Mérföldekre innen lehet. A hang pedig… Soha nem hallottam még. Elmémbe bárhogy keresek, ismeretlen marad számomra. Így hát nem testvérem, maradnak hát a démonok és az emberek. Ajkamra csalfa mosoly kúszik. Szemeimet behunyva próbálom beazonosítani a helyet. Engedni testemnek, hogy odavonzzon magához.
Meggörbítve a teret nem pontosan oda érkezem, ahova ő várja. A medence partján élvezem, ahogy lábfejemet mossa a hűsítő víz.
- Ki vagy te és honnan tudod a nevem? – hangzik egyszerű, könnyed kérdésem. Fejem félrehajtva tekintek rá, tekintetem nem árulkodik érzelemről. Akár egy igazi angyalnak. Arcom merev, ajkaim szegletébe halovány mosoly vibrál csupán.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Ophilia & Calypso
Magasröptű és sokatmondó idézet helye
Önmarcangolásba s olykor egymást tépve, vártuk azt a pillanatot, melyről már talán testvéreim nagy része már le is mondott. Sejthettük, hogy nem kevés idő telt el, mióta élve temetett el bennünket Isten, arra kárhoztatva, hogy az idők végezetéig viseljük el egymást. Talán abban bízott, hogy Káin mintájára testvérgyilkosok leszünk. S nekimár csak az utolsóval kell végeznie.  Merje bárki is azt mondani, hogy nem ez az igazi éhezők viadala. Ha így volt, hatalmasat tévedett. Szarkofágunk ajtaja megnyikordult, s halvány fénypászma kúszott be rajta. Ha az öröm nem is tartott soká, mindegyikünk fekete szíve gyorsabban kezdett el verni. A remény szikrája befészkelte magát mindannyiunkba.
Furcsa érzés újra földet érezni talpad alatt. Egy sötét „verem” után, melynek nincsennek falai, mégis évszázadok alatt túl szűknek bizonyul, minden újnak hat. S nem csak az ember, de egy magam fajta is, nagy kortyokban nyeli le a szabadság ízét. Nem foglalkozol azzal, hogy korok tűntek el feletted, hogy a kutya se emlékszik rád, s ősödről is csak szegényes ember mesék maradtak fent. De vesse bárki is a szememre, hogy a kötelezőt meghallgatva, úgy hagytam a hátam mögött azt a helyet, hogy azt sem mondtam „Isten veled!”, pedig biztos ott volt, valamelyik homokkupacban, egy üres tekintetű szoborban vagy éppen abban a száraz kóróban, melyen minden jó érzés nélkül haladtam át. Azóta napok s hetek teltek el. Kiéhezve vettettem rá magam mindenre, melyben csak egy kis szemernyi mágia is volt. Mint a pillangó, repültem egyik virágról a másikra. Zabáltam, úgy éreztem éhségem csillapíthatatlan. Pedig nem volt az, egyszerűen élveztem, a hatalmam, ami csak árnyéka volt régi önmagának, ami miatt előszőr csalódottság majd düh kerített hatalmába. Újra és újra kellett töltenem magam, míg lecsillapodott fortyogó haragom. Ezek után jöhetett az elmélkedés, ismerkedés időszaka, egy megfelelő menedék keresése. Hazudnék, ha azt mondanám a legtökéletesebbet sikerült megtalálnom, de egyelőre a célnak éppen megfelel. Alig járják vagy éppen senki, azt a néhány szakadt koldust, nem került nagy erőfeszítésembe elhajtani a „birtokomról”. Kialakítása hasonlatos volt a régi római fürdőjéhez. Ez némiképpen otthonossá tette, s ahol éppen nem tettszett a belső építész kezemunkája, magam alakítottam át.
Gondosan helyeztem a fatáblát a feszített víztükörre, majd magam is óvatosan léptem a felszínére, ruhám alja kacér fodrokat képzett rajta. Ha emlékeim nem csalnak, minden megvan, ami kell. A hatalmas medence közepére tereltem, rögtönzött „vitorlásom”. Elvégeztem az utolsó simításokat, s megrajzoltam az idézőkört.
-Ophilia, Ophilia, ha hallasz, engedelmeskedj hívásomnak. – soha se voltam jeles az idézésben. S meg is kopott eme tudásom. S csak egy nevem volt, semmi több, nem tudtam ki rejtőzik mögötte. Ezért is vagyok annyira elővigyázatos, hogy egy számomra otthonosabb környezetben végzem el. S pontosan ezért, hátráltam a számomra biztonságos távolságba. Viszont, ha látok más megoldást, biztos nem vállaltam volna a kockázatot, hogy valami olyannal kerüljek szembe, amire lehet kicsit sem vágyom. Na, már ha hajlandó lesz megjelenni, s ezt az egész csiribá- t, nem feleslegesen csinálom. Az lenne az igazán kellemetlen.

Online
Calypso
avatar



☩ Reagok :
80

Utolsó Poszt Szer. Júl. 11, 2018 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5