We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Ancient Baths
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 21:55
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
-Bizton állíthatom neked, ha egyszer előkeveredik a patkánylyukból, fel fogom tenni neki a kérdéseimet. – sziklaszilárdan jelentem ki, hangom is olyan rideg, s kemény. Utána pedig bedugom egy másikba, és fellövöm a Holdra. Persze, ezt csak belül ordítom, akár egy hisztis gyerek. – Nocsak, tehát úgy gondolod, hogy te mindent tudsz? Ki lennél te? – hangomban változás áll be, ahogyan a zongorán, ha egy fél hanggal magasabbat ütnek. Egy leheletnyi gúny. Ám mikor kiléte felől érdeklődők valódi kíváncsiság tükröződik benne. – Testvérével? – meglepettség taktusa egy teljes akkordot raktam össze pár perc leforgása alatt. Kérdése talán költői, bár nekem ehhez is meg van az elméletem. – Megbolondult az Öreg, s most valahol fogatlanul vihog valahol a világ tetején. – akár hogy is próbálkozom azzal, hogy epés megjegyzéseimet visszafogjam, kibukik belőlem. Túl sokat foglalkozunk már vele, s lehet, hogy pont ez a célja. Hogy ő körülötte forogjon a világ. Egyszerűen lehet, hogy el kellene felejteni. Nem gondolni többet rá, s mi, akik tehetik, olyanra formálnánk a világot, amilyenre akarnánk. Biztos vagyok benne, amint tudatosul bennem, hogy létezésem csak néhány mese lapjain szerepel, ezt a lehetőséget is számba fogom venni. Nos, ajánlata nem éppen fogamra való, az én fejembe csak ne turkáljon senki. Így aztán elveszem kezem az övétől, de nem ejtem ölembe, nem ugrok fel, s hagyom faképnél, ahogyan nem is rivallok rá hogy „Mit képzelsz!”. Néhány centi csak, mellyel távolabb kerül kezem az övétől. Mélyen nézek a sötét szempárba, nem olyan sötét, mint az enyém, még a felszínén ott van a remény. Ha nagyon fókuszálok, még magamat is látom benne. A helyzet az, hogy jelenleg nem sok választásom van. Mindannak ellenére, hogy hosszú idő óta, ő az egyetlen társaságom, -akit nem kell a testvéremnek neveznem- és még kimondottan élvezem is közelségét, idő szempontjából, ez a leghatásosabb módszer. Ám vannak olyan részletek, amelyeket kihagynák, a képeskönyvből. Az energiák lassan fonódnak össze, színes fonalak ölelkeznek, víz, tűz, föld, levegő, az élet s halál vibráló ereje, azon titkaim előtt mely csakis az enyémek. Mint például, képességeim, hajdan volt erőm hiánya, gyengeségeim, testvéreim neve, s elpusztításunk módja. Ha hiányoznak a lapokból, úgy ez ezután is így maradjon. Nem vagyok benne biztos, hogy áttörhetetlen a gát melyet pillanatok alatt építettem fel, de ha próbálkozik a falak lerombolásával, biztos észreveszem, s akkor az idilli csevejnek vége. Ajkammosolyra húzom, s helyezem vissza kezem az övéhez. S már érzem a különbséget, az övé forró, akár a nyári sivatag, az enyém hideg, mint a jéggel borított hegycsúcsok. Az események gyorsan peregnek, a történelem át nem élt percei, azok a korok, ahol a kézlenyomatomat nem tehetem le. Pedig, mi mindent tudtam volna művelni. Szívem sajog, fejem szédül, szelektálnom, s raktároznom kell a letűnt korokat. Ám a fel-felvillanó képek közé bekúsznak olyanok is melyek nem odavalók. Honnan tudom? Megérzés. Egy-egy arc, hely, talán még szagok is. Némelyik ismerős, némelyik nem. Jelenetek két nem összeillő korból. Elengedi kezem, s nem tiltakozom. Újra a világra nyitom szemem. Sok minden zavaros, időbe fog telni, míg összerakom a képet. Hangjára leszek figyelmes, szinte, mintha az is a múltból szólna, olyan távolinak tűnik. Kissé megrázom a fejem, s két kezemmel szőke hajamba túrok, hogy aztán jobb vállamra előre simítsam. Egy kis idő, hogy újra önmagam legyek. Az első alkalom, mindig különleges. – Magam sem értem, még nem. – kérdésére sajnos nem tudom a választ. Mosolyra húzom a számat ismét. – Érdekesek… azt hiszem jelenleg te vagy az egyetlen, aki annak tart minket. – De te nálamnál érdekesebb vagy. Miért pont te kellettél Amarának? S te miért választottad a sötétséget?

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 15:41
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Hasonlóan vonom meg a vállamat, ahogy ő is. Egymás tükörképei vagyunk. Kérdések záporoznak felőlünk, de ugyanúgy képtelenek vagyunk megmagyarázni. Ez olyan, melyet csak ő érthet. Isten. Velünk ezt nem osztotta meg és miért nem?
Mert senkik vagyunk a szemébe. Ez így igaz. Ezt sokan tagadják, abba a hitbe, abba a hamis illúzióba ringatják magukat, melyet évezredeken keresztül épített körénk. Kevesen vagyunk, kik látják a valódi formáját.
S ez a nő talán látja.
- Vannak kérdések, melyekre csak ő maga válaszolhat. Adhatnék neked egy választ, amitől jobban, vagy épp rosszabbul éreznéd magad. De nem lennék jobb tőle - mosolygom őszintén. Igaz, az sem hazugság lenne, mindössze hamis illúzió. Senki sem tudja, hogy miért ment el.
Talán igaza van Gabrielnek, hogy az emberek miatt. Talán más miatt. Talán nem vagyunk már számára fontosak. Ahhoz még mindig tartom magam: bármikor leléphetett, hogy egy jobb világot teremtsen, mint ez volt. Ez a béta verzió. Kijavítja a hibáit. Noha akkor Amara nem itt keresnél. Ő sem tudja, hogy hol van…
- Én nem hiszek, én tudok. Ez a legnagyobb különbség közöttünk és az emberek között. Én tudom, hogy nem fog visszatérni. Egykor fontos volt neki a Föld, most már annyira sem, hogy szembeszálljon testvérével. Hagyja neki, hogy elpusztítson mindent. Kérdem én, akkor mi értelme van a világnak?
Ettől jobban is tud teremteni. Jobbat és szebbet. Ahol már ők ketten állnak a világgal szemben. Ahol Amara teremti meg a valódi poklot. A valódi bűnbecsábítást. Ahol lesz tétje az angyalok küzdelmeinek. Most mindenki egy urat szolgál, így, vagy úgy. Mindenki Isten bábszere, de ott? Ott nem lenne beleszólása a másik oldalra. Mennyivel idilibb világ lenne.
A táj közben változik. A magam részéről jobban kedvelem a terek eredeti formáját. Visszállítani őket az igazi valójukba. Ez nem kihívás. Ezután is újra az enyészetté lesz, igazolva az állításom és akaratom. Az emberek nem érdemlik meg ezt a földet. De már sem a démonok, sem az angyalok. Senki sem tesz azért, hogy elkerülje a Föld az elkerülhetetlen véget. Már mindenki ölbe tett kézzel ül.
Kérésemre lassan emeli fel a kezét. Bizonytalan lenne? Jól teszi. Mosolyom hiába kedvesnek ható, mindez már csak a szokás hatalma. Valamiért mégis lehetséges szövetségesre lelek benne.
Kezét puhán ejti az enyémre. Hüvelyk és kisujjammal szorítok rá enyhén, miközben középső ujjam enyhén behajlítom. Selymes bőréről reá emelem barnás-zöld lélektükreimet.
- Belepillantok emlékeidbe. Nem javítok át rajta, ne aggódj semmit, mindössze annyit fogok megtudni, hogy ki is vagy, ezáltal minden kérdésemre választ kapok. Cserébe kapsz egy gyorstalpalót, hogy mi történt a világba… - azt, hogy mióta pillanatokon belül kiderül.
Ha nem húzza el kezét, akkor majd mindent látni fogok, egészen addig, amíg be nem zárták a dobozba. Lényüket, teremtésüket. Apjukat, ahogy anyjuk szívét megeszik. Ízletes. Ujjaim néha megrándulnak, mégsem rántom el. Ha ő sem.
Cserébe az ő fejébe is ismeretlen képek kezdenek el peregni. A sötét középkort lassan váltja fel a csicsás koraújkor, ahol az udvarok aranyban tündököltek. A felfedezések izgalma, az emberi aljasság határtalansága. Rabszolgák, amerikai lakosok kiirtása. Háborúk tömkelege, ami végigkísérte a világ fejlődését. A fejlődést, mely Európából indult, s kihatott a tengereken túlra. Az ázsiai világ békéjét, mely végigkísérte az európai háborús időszakot.
A képek gyorsan változnak, meglehet, fel sem képes fogni. A két világháború borzalmait, de az abból gyümölcsöző jövőt. Egészen addig, amíg Gabriel meg nem jelent a Földön. Kezemmel túl lassan engedem az övétől. Fel sem tűnik már nekem, hogy saját emlékeimet is átadom neki, melyeket itt éltem át. Ahogy Egyiptomba vetődtünk Cassel, ahol találkoztunk Abadonnal. A ládát kerestük. Majd újra később, ahogy Donnal álltunk a múzeumban és a sötétség elfoglalta a várost.
Ramiélel való találkozásom a parkba, hol Amara egyik angyala a szívemet tépte ki és sötétítette el…
Hogy Cassnek próbálom megfejteni a láda nyitjának kulcsát.
- Érdekesek vagytok. Én erre miért nem emlékszem? - köszörülöm meg a torkomat. Hisz amit láttam még nekem is felért egy sokkal. Fogalmam sincs, hogy ő miként reagált erre.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 15:01
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
- Így van. Tehát lehet- e Istent tökéletesnek nevezni? Minden apró hiba, amely az emberi természetben megtalálható az az ő hibája. Sejthette már a teremtésük pillanatában, hogy nem lesz ez egy sétagalopp. – rántok egyet a vállamon. Vajon mit hitt a kis butus? – Soha sem hagyta volna az embereket felülemelkedni saját magán. Ahhoz túlságosan pökhendi. Így meg könnyebb, ráfogni a démonokra, s mindenre, ami nem a Mennyek Kapuján belül született. S lásd mi lett az eredménye. – keveset tudok még az elmúlt hétszáz év történéseiről, túlságosan keveset. De mióta felhagytam őrjöngésemmel, volt alkalmam az utcák köveit koptatni, s látni az emberekben végbe menő változásokat. Elkapott vagy éppen kicsikart szavakat az angyalok s démonok inváziójáról, de igazán már senki sem emlékszik, vagy túl öregek, netalán tán túl fiatalok esetleg már nem is élnek. Sosem tartottam őket túl sokra, csutkababák, akikkel kedvemre szórakozhattam, mégis hanyatlásukat látván, az egyik szemem sír a másik pedig nevet. – Hit? Mondd, te miben hiszel? Hiszed, hogy ez így jó? – nyitom tágra szemeim, akár egy gekkó. - Hatalmában állna, mindennek véget vetni, mégis a szánalmas angyalaira bíz mindent. – legyintek, olyan dolgok ezek melyekről évszázadokon át lehetne beszélni, de ahhoz újra rám kellene, hogy csukják a fedelet. Csak egy darabig követem tekintetemmel az illúzió születését, visszafordulva egy pillanatra nézek rá. Átsuhan tekintetemen egy árny, a megvetés és irigység árnyéka, neki talán fel sem tűnik. Egykor magam is képes voltam ilyenekre, még többre is, s most… Bevallom nekem a régi pompájában jobban tetszett, hűen tükrözi a mostani állapotokat. A komor, rideg valóságot. De ám legyen, még egy hazug mosolyt is küldök felé. Elvégre ő a vendég. Hüledező tekintet helyet, inkább még érdeklődőben figyelem, aprót moccan a szemöldököm felfelé. Érdekesen kezdődik… Hazudnék, ha azt mondaná értem, amit mond. Ha Isten elzárta, sosem volt egyensúly, ezt is magának akarta, egyszemélyben akarta uralni mindkettőt. Akkor meg minek, picsog? Kissé hátra hőkölök, s értetlenül nézek rá. Honnan kellene nekem tudnom? Se most se régen sem ültem össze angyalokkal egy közös teára, hogy efféle kulisszatitkokat osszunk meg egymással.  Összeszűkült szemmel, gyanakvón vizslatom. Lassan mozdul kezem, s emelem az övével egy magasságba. Fogalmam sincs, hogy ez e ennek a módja, de használati utasítást nem adott. Finoman simul tenyerem tenyerébe. Keze semmivel sem nagyobb az enyémnél, bőre semmivel sem fakóbb, szinte tökéletesen passzolnak. Furcsa érzés úgy érezni bőröm alatt pulzáló energiáját, hogy nem mélyesztem bele fogaim, s kezdem el magamba szívni. Olyan érzés, mint amikor felfekszel a tengerre, s hagyod, hogy ide-oda ringasson, hallgatva közben lágy moraját. Végül is aztán még is csak elkapom a kezem. - Most végül is mit is fogunk csinálni? Ez valami spirituális lelki összefonódás?

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 12:30
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Kérdésére szemöldököm felemelve tekintek fel a magasba, majd ajkamat biggyesztve rá. Fejemet oldalra döntve biccentek egyet. Érdekes kérdés és talán a válasz sokkal egyszerűbb.
- Öntelt és hiú. Senki sem szereti látni, amikor a tükörképével szembesítik. Ő pedig nem csak egy  tükörképet kapott maga elé. Tökéletesnek teremtette az embert, megteremtette hozzá a démonokat, miért? Hogy kísértsébe csábítsák. Hitte, hogy vannak olyan szilárd hitűek, mint mi, angyalok. Látta, hogy terve, hogy omlik romokká, kártyavára feldőlt - újra csak vállamat rángatom meg. - Az ember ugyanolyan bosszúálló, mint ő maga is. Elhisz egy igazságot és azt szajkózza. Csakhogy neki, az emberekkel ellentétben megvan a hatalma, hogy azt mondhassa, ez az örök érvényű igazság.
Aki pedig ellentmond neki, azt pedig megbünteti. Lásd a bukottak, vagy maga Amara. De talán a ládaszökevény lények is.
Mely maga is az.
Tudnom kell, hogy mivel többek ők. Miért rájuk van szüksége a Sötétségnek. Egy elemi erő hajtott arra, hogy válaszoljak a hívására. S lám. Talán több mindenre kapok választ, mint akartam. Ő tudásra áhitozik én pedig azokra a hiányzó dominókra, melyeket Isten vett el tőlem. Amit semmivel sem tud megmagyarázni. Miért kellett Tőlem? Mintha bárki elvehetné tőlem.
A mutatott hely irányába tekintek. Csuklómon könnyedén tekerek egyet s a régi pad visszakapja egykori fényét. De nem csak ez. Egy szempillantás csak és a hely újra, régi fényében tündököl. A mohák és kósza falevelek eltűntek. A falra függesztett fáklyákon tűz fénye csillan meg. Az utóbbi csak illúzió, nincs képességem tüzet gyűjteni elmémmel. A hatás kedvéért teszem. Erőm nem kiapadhatatlan, de tovább bírja, mint bárki másé. S napról, napra többet.
Egyelőre mégsem indulok el, kérdésemre nem válaszol. Lassan halad el mellettem, ujjai szárnyam végéhez érnek.
Nevét újra kiejti, én pedig kómotos léptekkel indulok meg felé. Kecsesen ülök le. Lábaimat átvetem a másikon, kezeimet rájuk teszem, egymásra. Szárnyaimat így sem rejtem el. A pad háttámlája mögött foglalnak helyet, a mozaikokból kirakott padlót súrolja.
Arcomon játszi mosoly fénylik.
- A Sötétség - válaszolom nemes egyszerűséggel. Még a döbbenet és a hüledezés előtt fogok nem szabadkozásba, csak magyarázatra. - Az univerzumot az egyensúly egyetemes törvénye hatja át. Ennek hiányát látod manapság a Földön. Nincs senki, ki Istennel szemben állva, az egyetlen ilyen lényt elzárta. Az egyensúlyt meg kell teremteni - itt is és sok más helyen is.
Kissé szokatlan ez a hozzáállás? Talán. De ha már egy Arkot sikerült meggyőznöm, hol lenne hiba az elméletembe?
- Mi igaz abból, amit rólad mondanak? Tudod… Van egy egyszerűbb módja is, hogy megtudjam te ki vagy, te pedig megtudd, amit akarsz - kezemet lassan emelem és nyújtom felé.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 10:54
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Sajnos én nem láthatok a fejébe, nem ismerhetem a szavai mögött megbúvó gondolatokat. Így nekem nagyon is úgy tűnik, védelmébe veszi az Öreget. Gúnyosan elmosolyodok. – Senki nem tökéletes… igazad van. Ha Ő a legtökéletesebb, akkor az összes teremtménye az, hisz, mint mondtad magából alkotta „gyermekeit”. – emelem fel kezeim aposztrofálva szavamat. – Talán saját magát gyűlöli ennyire? – teszem fel a kérdést. Mert nagyon úgy tűnik, hogy saját kicsiny önarcképei szembesítették azzal, hogy amennyire tökéletesnek hitte magát, annyira nem az. Hisz a szabad akarat felruházta azzal is az emberek, hogy istennek higgyék magukat, elorozva tőle mindazt a jogot, amit csak magának akart. - Így igaz, de elgondolkodtató, a jelen állást nézve, akarok e ennél tökéletesebb lenni és Istened képére formálódni? – oldalra biccentem a fejem, egyik kezemmel mellem alatt karolom át testem, míg a másikkal állam alá támasztok. A felettünk gyülekező fátyolfelhők vonulását nézem, eszem ágában sincs ilyen volumenű gondolatoknak helyet adni a fejemben. – Úgy hiszem nem, ha Ő a mérce, akkor inkább nem. – nézek újfent rá, s húzom el ajkam oldalra. Kétkedőn vonom fel szemöldököm, felelete hallatán. ~ Ennyi lenne csak az egész? Angyali erő?~ - ha ez tényleg igaz, úgy már csak a ládát kell megtalálni. Annyi angyalt fogdosok össze, amennyit akarok. Úgy szaladgálnak, mint tyúk az udvarban, ahonnan hiányzik a kakas.
~ Úr! Úrnő! Bah… már olyan is van? ~ - bevallom eddig azzal se igazán foglalkoztam, hogy kinek köszönhetem szabadságom.  De ez a kérdés még várat magára, egyezséget kötöttem és úgy tűnik a szőkeség szívesen maradna. – Látom, vannak még kérdéseid, ahogyan nekem is. Foglalj helyet. – mutatok egy ütött – kopott betonból faragott kőpadra. Látott már szebb napokat is, most már itt – ott befedte a moha, de funkcióját, még így tökéletesen ellátja. Ezzel egy időben, magam is kifelé indulok. Elhaladok mellette, ha még nem indult volna meg a felkínált hely felé. Karom csak egy leheletnyire érinti szárnyának szélét. Beleborzongok, ahogy energiáink apró szikrát vetnek közöttünk. Beszívom szárnyának, illatát, már el is felejtettem, hogy van neki, de az is lehet csak képzeletem játszik velem. Mindegy is, amíg lehet kiélvezem. Én magam helyet foglalok, vagy mellette vagy egy szál magamban. Még utolsó kísérletként, finoman meglapogatom magam mellett a pad lapját. – Mint már mondtam Calypso vagyok. Ezt a nevet aggatták rám, de talán anyám volt a bűnös, régen volt, nem emlékszem rá. – sejtem én, hogy nem erre kíváncsi, nem a nevemet akarja újra hallani. Inkább az érdekli, mi vagyok. Az ajánlatom igazán nagylelkű volt, de azt nem mondtam, hogy kis simlisségek ne férnének bele, persze, ha rólam van szó egyéb esetben, hát… De mentségemre legyen mondva, a kérdésre válaszoltam. – Ki lenne a te Úrnőd? – teszem fel egyik karomat a pad háttámlájára, lábaimat pedig keresztbe. Szemeimben ég a kíváncsiság, talán most sok mindenre választ kapok.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Hétf. 16 Júl. 2018 - 9:05
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Ajkaim enyhén elnyílnak, ahogy várom a folytatást, de aztán nem érkezik. Mennyire érdekes ez a nő. Talán mégsem kellene elmennem. Mégsem kellene itt hagynom. Valami itt tart, egy belső erő. Hogy mi, azt magam sem tudom. Egyet is érthetnék vele, hogy egy megérzés, vagy ösztön, de nem.
Talán vele egy a célom. Talán nem. Manapság már senkiben sem bízhat az ember, nem igaz? A Pusztításnak tálcán kínálom fel a végső nagy, munkáját, és mégsem élne vele.
- Senki sem tökéletes - a védelmére kelnék? Nem. A feladatom mindig is az volt, hogy objektíven szemléljem a világ fejlődését. Ebbe beletartozik testvéreim, a démonok, de még Isten munkája is. - Nem vagyunk mások számára, mint bábuk egy sakktáblán. Eddig önmagával játszott, most kapott egy ellenfelet. Az erővonalak még nem rajzolódtak fel, a bábuk nem álltak még a rajthoz - somolygom.
Ezt még akkor is úgy gondoltam, amikor régi önmagam voltam. Mi csak eszközök vagyunk. Érzelgősek is lehetünk miatta, tagadhatjuk, hogy ez nem így van, de nem igaz. Ez nincs így. Amúgy sem lenne szabad ennyire magunkra vennünk a végső igazságot. Mi angyalok mindig csak eszközök voltunk a kezébe. Mi voltunk azok, kik az ő nevébe büntették meg az embereket. Mert ő maga nem akarta. Ajkamat kelletlenül húzom el.
- Mint mondottam senki sem tökéletes. Ahogy ő sem, mégis hozzánk képest a legtökéletesebb. Magából alkotott mindenkit, gyermekeinek nevezi őket. Nem tud jobbat alkotni magánál, mert nem tudja, hogy van ettől jobb - hajtom oldalra enyhén a fejemet.
Ezek csak puszta tények. Korán sem tökéletes bárhogy is mondja. Igaza van, Ő egy bosszúálló Isten. Most is épp az embereken áll bosszút Gabrielen keresztül.
- De gyanítom sem Te, sem Én nem vagyunk tökéletesek. Mindkettőnkbe vannak hibák, amikről talán nem is tudunk - somolygom egyfajta zárásként a témába. Amúgy sem ez érdekli igazán.
S igaza lehet. Talán valóban hazugok a szavaim. Bár kizárt dolognak tartom, de olyannyira állítja, hogy kezdem belátni igazát. Egy ösztön mondatja velem.
Határozott bólintással felelek ismétlésére. Erre lennék kíváncsi. Ő volt, az, kiket kiengedtem? Ajakai mosolyognak, arca derűsnek tűnik. Noha az emberi érzésekkel még gondba vagyok, de ezt már kezdem felismerni.
Végül csak helyesel. S elhangzik egy újabb kérdés.
- Nem csak állításom szerint. Nem tudom, hogy hol van. Az Úrnő megmondta, csak angyali erő nyithatja ki. Ezért volt rám szüksége - noha ezeddig ez rejtve maradt előttem. De talán… - Megengeded, hogy megtudjam, te ki vagy? - kérek engedélyt, ahogy egyre közelebb lépek hozzá, egészen a medence szélig. Szárnyaimat megrázza a túlfolyó víz, ahogy nyaldossa annak alját.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Pént. 13 Júl. 2018 - 8:56
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Rezzenéstelen arcából lehetetlenség bármit is kiolvasni, ahogyan színtelen hangja sem árulkodik semmiről. Mennyivel egyszerűbb az emberekkel. Mégis szokatlan a viselkedése. Nem azért, mert ismertem az előtt, csupán él bennem egy kép róluk. Már az én időben is akadtak olyan angyalok, akik földi ittlétük alatt emberi viselkedésformát öltöttek magukra. De valami mégis számomra teljesen megmagyarázhatatlan lengi körül, nevezzük megérzésnek. - Annak hívatja magát… - tartok egy kisebb szünetet, még ajkam is résnyire tátva marad, mint aki folytatná gondolat menetét. Erre a pillanatra még tekintetem is elszakítom az övétől, s a mellettem lebegő fatáblát figyelem, a gyertyák apró lángját, a viasztestek lassú  halálát. Egyszerűen nem jönnek a szavak melyekkel meg tudnám fogalmazni mit is gondolok róla.-  … közben pedig egy csaló egy kegyetlen bábmester, aki a saját hibái miatt másokat büntet. – mégis sikerül valamit kipréselni magamból. Újra felnézek rá. – Miért ne lennék az, mikor én ott voltam, s mit állítasz, színtiszta hazugság. Irigy, hazug, féltékeny, bosszúélló vénember. Teremtményei gyengeségei az ő gyengeségei, kudarcának záloga. – a bennem tomboló harag városokat döntene romokba, mégis csillapítom, s szemeim komorsága, hangom halvány remegése árulkodik, a bennem kavargó viharról. – Irattár. – javítom ki magam, egy könnyed vállrántás kíséretében. Nekem aztán mindegy, sosem jártam a Mennyben, - szép is lett volna-, ahogyan sosem merültem el egy angyali beszélgetésben, jobb szórakozásom is volt velük. Hmm, hasonló egyszerűséggel válaszol. Szavait kétkedéssel fogadom. Egymás mozdulatait ismételjük, más időben. Most én hajtom oldalra a fejem, szemem sarkában apró redők gyűlnek össze. Kérdésére azonban halkan felkacagok. Így valahogy még sosem gondoltam magamra és testvéreimre. – Ládaszökevény. – ismétlem újra, de ajkam szegletében még mindig ott tündököl korábbi jókedvem maradványa. – Nos, nevezhetsz így is. – bólintok. Remélem, válaszom elég kielégítő volt. Többet nem is tudnák hozzáfűzni, elég meghatározottan tette fel a kérdést. – Szóval állításod szerint nem tudod, hol van. De azt csak tudod mi nyitjának módja? – teszem fel magam részéről a második kérdést.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Csüt. 12 Júl. 2018 - 14:40
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Visszakérdezésére szemöldököm a magasba szökken. Érdeklődő és kétkedő módon. Nem tudom ezt hirtelen hova tenni. Nem hallott volna jól? Esetleg ismeretlen számára a kifejezés?
Az még csak eszembe sem jut, hogy az lehet a baja, hogy egy angyal így hívja.
- Ez a neve, nem igaz? - hajtom félre a fejemet. De lényegtelen, hogy mi váltotta ki ezt a kérdést.
Nem tűnik fel apró dühkitörése, melyet elnyom magába. Ugyanúgy áll, állát leszegve. Érdekes egy teremtés. Sokan nem szimpatizálnak az Úrral. Hibáztatja őket bárki? Én nem, de vélhetőleg más sem. Egy elkényeztetett kis mitugrász ki úgy viselkedik jelenleg, mint akitől elvették a játékszerét. Behiszizve elbújt a sarokba és várják, hogy megkeressék. Csak hogy ő nem is akarja, hogy megtalálják.
Újabb, egyszerű mondata hallatán a magasba röppen szemöldököm.
- Elég magabiztosnak tűnsz tévedésemet illetően - aminek oka számtlana lehet. Körénk ködpára emelkedik, én pedig nem sürgetem ennek eltüntetését. Ebben úgy is misztikusabb ez a beszélgetés. Szemeim megvillannak a mennyei könyvtár hallatán. - Irattár - javítom ki. Na, azért ő sem mindenttudó. Ez pedig akaratlan szóbotlás volt.
Sokan összekeverik a kettőt. Nem látják át a különbséget. A könyvtárba könyvek vannak, nálam iratok. Nem lehet egy egész könyvbe belefoglalni az emberiség történetét. Az emberek próbálták. Balgák… De ezen ne akadjunk most le.
- Uram és parancsolóm - ismétlem ettől függetlenül a szót. Ízlelgetem, de nem. Keserű pirula még mindig számomra.
Nem engedem meg magamnak, hogy lereagáljam gúnyos szavait. Méghogy azoknak a mitugrászok tudása felül emelkedik az enyémen. Kik már azt sem tudják, hogy mit jelent a firenzei kultúra. Az ókori művészetek és mágiák. Akiknek fogalmuk sincs a szabadkőművesek tevékenységeiről. Semmiről sem tudnak már most.
- Nem tudom - felelem könnyedén. És őszintén. - Ládaszökevény vagy? - teszem fel a rám jutó kérdést. Az előzőre sem válaszolt, de leszek oly kegyes, hogy ezt most elengedem fülem mellett.
Még egy dobása van, ha arra sem válaszol… Akkor megtudom máshogy, amit akarok.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Csüt. 12 Júl. 2018 - 6:47
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.
Állam mellkasom felé közelít, félig szemem is lehunyom. Egyetértünk, bár kétségeim vannak afelől, hogy ugyanazt, azt a végkimenetelt várnánk. – Isten!? – hangom a visszapattan a megkopott falakról, s egyre halkabban ismétlik utánam. Érzem, ahogyan talpam alatt a víz forrósodni kezd, és halvány ködpára kezd terjengeni körülöttem. Fékeznem kell magam, az erőm nem olyan, mint rég, nem engedhetem meg magamnak, hogy elpazaroljam ilyesmikre. Lehunyom szemem, finoman s nőiesen megropogtatom a nyakam. Egy játszi félmosollyal keresem újra a barnás zöld szemeket. – Tévedsz. – jelentem ki a korábbi higgadtságommal. – Mint már mondtam, tudásod olyan szellős, mint egy használt liszteszsák.  – közben játszi könnyedséggel kapja a szél ölébe a párát. -  Lehet, nem ártana több időt töltenél, a mennyei könyvtárban, már ha akad ilyen. – pillanatokig nézem, ahogy kettőnk közt örvénylik a tejfehér massza, elhomályosítva előttem karcsú, törékeny alakját, hogy aztán végleg elillanjon. -  Urad és parancsolód mindig is volt oly öntelt, hogy nevéhez kötődő tetteket a saját neve mellé jegyezte. Miért tett volna most kivételt? – pillantok le kezemre, s simítok végig hüvelykujjammal körmeimen. - Úgy tűnik ez egyszer, az emberek tudása felül emelkedik tieden. – emelem fel rá ismét tekintetem, gunyoros mosoly társaságában. – Angyal létedre ügyesen próbálkozol. – kacagok fel. – Nem gondoltam volna, hogy pont egy magad fajta akar egy tisztességes ajánlatot megszentségteleníteni. – kedvemre való a próbálkozása, de még soha nem kelt olyan korán a Nap, hogy ennyi elég legyen. – Szóval, hol van a láda? – teszem fel újra a kérdést, melyet „véletlen” elfelejtett meghallani.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 21:54
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
Szavai halvány mosolyt csalnak ajkamra. Bárki is Ő, pontosan átlátja a dolgokat. Olyannyira, ahogy senki más nem volt képes még előttem átlátni. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogy vajon én látom rosszul a dolgokat, vagy tényleg ennyire vak mindenki?
De rá kellett jönnöm, hogy nem. Nem én látom ezeket rosszul. Valóban ennyire elfajzott lett a világunk.
- Szemellenzőt visel mindenki. Képtelen meglátni, mi lényeg lenne. Nem, hogy nem akarnak. Állóvízben állnak, de megmozdulni félnek. Isten teremtményei tökéletesen képviselik azt, ami teremtésében hibádzik. Mindenki önzően saját érdekeit nézi - húzom el számat, fejem ezúttal a másik irányba hajtva.
Persze vannak kivételek. Van egy démon, ki harcolni akar Amara ellen. Balga egy gondolat. Mégis hogy tudna egyedül egy istenség ellen harcolni? Senki sincs mögötte. Mégis az önbizalma. Annak az ostobának. Fejemet enyhén megrázom, kizárom gondolataimból őt is, pofátlan vigyorát is.
- A pletykák nem más, mint téves információk tömekelege. Egyes jelenségek félrteértelmezése. De javíts ki ha tévedek. Odüsszeusz hajóját vihar kavarta. Ha belegondolok, Isten okozta ezt. Ezen misztifikációt tulajdonították az emberek a nevednek - húzom el a számat. Hiszen ott voltam. Láttam. Én jegyeztem le. Máshogy ez nem történhetett.
Hacsak… Nem.
De miért nem tudok azon katonákról, akik be voltak zárva. A harag és a düh kezd egyre feljebb szökni mellkasomba. Nagy levegőt véve tekintek rá. Én, ki mindent tudok, mi az, hogy nem tudok valamit? Semmi értelmeset nem találtam a ládáról - igaz nem is kerestem. De a benne lévőkről? Erről én miért nem tudok?
Méghogy Mindentudó. Valójában az vagyok. Az, amiről azt akarta Isten, hogy tudjak. De, ami ténylegesen lényeges volt valaha is? Sem Amararól nem tudok, sem arról, ami a láda takart.
S ha ez nem lenne elég, akkor még ott van az óénok nyelv is. Miként lehet elfelejteni egy egész nyelvet pár nap leforgása alatt? Hiszen teremtésem nem sokkal az arkok után tehető. Ők még ismerik. De én már nem. Képtelen vagyok olvasni őket.
S a legtöbb isteni tárgyat azzal óvják.
Mily balga gondolat.
Lassan fordulok vissza a nő irányába. Különös egy teremtés. Egyszerre taszít és vonz is. Nem váltott még ki belőlem senki ilyen hatást.
Mit akarhat hát ő tőlem? Ő nem olyan mint Belial. Számára nem egy testvérem árult el.- Legyen hát. De mivel nem kérdeztél, kérdezek én. Mi vagy te? - kezdjük ezzel. Gyanú ült elmémre, hogy nem démon.
A ládáról sokan nem tudnak. Szinte senki, csak én és Amara. Egy hang is rémlik, egy ismerős hang, de ha akarnám sem tudnám felidézni.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 16:49
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
Pillanatokig csend áll be közénk, követem tekintetét, melyet az a repkedő törékeny test von el tőlem. Hogy az ő szőke fürtös fejében, milyen gondolatot ébresztett, eme kis lény, nem tudhatom. Valószínűleg valami kedves, valami szívmelengetőt gondolt tovább. Az enyémben, már reptében kitörtem a nyakát. Nos, nekem valóban minden az, de ezt nem kötöm az orrára. Elég, ha én tudom, ő meg marad még abban a hitben, hogy … nem tudom, mit hisz, de maradjon úgy.
-Attrakció... – ismétlem utána. – Egy cirkusz, ami itt folyik. – s ennek semmi köze, ahhoz, amit Rómában a gladiátorok vívtak életre, halálra. – Fakarddal hadonásznak, néha összetörik egymás játékait, elvonulnak a sarokba és nem történik semmi. – összegzem a tapasztalataimat, ami valljuk be nem sok. Várnak valamire, de vajon mire? - Senki sem akar pontot tenni az ügy végére.
Arca márvány, s bár szavaim hatására egyetlen repedés sem keletkezik rajta, mégis a körülötte lévő energiában egy percre változást érzékelek. Csak ajkam egyik sarka kunkorodik fel egy pillanatra, ahogyan sejteni vélem, kényes témát érintettünk. De hallgatok, szóvá nem teszem. – Már régen is úgy tartották, hogy minden pletykának van alapja. Vagy tán cáfolod? Javíts, ki ha tévednék.  – billentem én is oldalra fejem. Úgy tűnik, ő annyira nincs elragadtatva a társaságomtól, mondjuk én is el tudnék képzelni jobbat. Kezem lassan indul meg az ég felé. A medence vizéből, vaskos ujjak emelkednek ki, többszöröse enyémnek, benne apró légbuborékok keringenek ide-oda. Nem éri el a kaput… De mintha meggondolná magát. Válla felett tekint vissza rám, s én ugyanúgy állok ott, ahogyan hagyott.  Magam előtt összefont ujjakkal, hideg tekintettel. Nos, ennél árulkodóbb talán már nem is lehetne. – Ajánlok egy üzletet. Válaszolsz egy kérdésemre, s cserébe én is válaszolok a tiedre. Azt hiszem elég becsületes ajánlat.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 15:30
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A város szokásos zaját kizárja ez a hely. Egy árva fecske repül a közeli bokor tetejére. Fejét hol rám, hol az aranyszőkehajú szépségre veti. Szemmel láthatóan őt nem zavarja, hogy képes a vízen járni. Ahogy egykoron Isten egyszülött fia is tette. Ide-oda röpködő tekintetét végül egy csipkebogyóra veti. Csőrével akaszkodik bele, tépi, marcangolja, mindhiába. Otthagyja. Érdekesebb dolgot talál, egy kukacot a földön… Éles lábaival a padlót karistolja immár.
- És mégis minden az - felelem magasröptűen. De valahol őszintén. Mosolyom nem hervad le arcomról. Szemlátomást nem zavar az ereje, nem is ijeszt meg. Miért is tenné? Nem tud megölni. Senki sem lenne rá képes.
Most már nem.
- Ők képzik a fő attrakciót, főleg a mai időkben - felelem könnyedén. Nem zavar meg keresztkérdéseivel, mindenre tudok egy frappáns választ adni.
Hiszen mindent tudok. Mindent láttam, így mindenről pontos tudomásom van, ami valaha is a világban folyt. S ő azt hiszi, hogy ez nincs így. Egyedül szemem fénye sötétül el, amikor kiejti az egyetlen apró mondatot. Ujjaim elfehérednek, miközben összefont ujjaimat megszorítom. Lenyelem a keserű békát - így mondják, igaz? - és nem teszem szóvá, hogy mennyire is téved. Nem hiányos a tudásom.
Oh, ha tudnám.
De nem tuodm.
- Senkinek sincs tudomása arról, hogy láttam-e vagy sem - hajtom újra fejemet oldalra. - Légből kapott pletykákra nem alapoznék - fordulok el tőle. Utam úgy tűnik, itt véget ér. Vagyis úgy tűnik.
A láda titka. Miként lehet felnyitni. Egyszerű, ahogy nekem is ment.
A láda titka. A katonák, amiről Amara mesélt.
- Kitől hallottál a ládáról? - torpanok meg, vállam fölött átnézve csak. Szemöldököm összevonva mérem végig a nőt. Ő lenne az? A katona akiről beszélt? De nem, többen is vannak, így fogalmazott. - Kit szolgálsz hát? - fordulok vissza ezúttal teljes testtel. Kíváncsian várom válaszát. Türelmes vagyok. Legalább annyira, mint ő.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 15:00
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
Még mindig nem jutott semmi az eszembe
Lehetnénk egymás tükörképei is. Ha nem egy angyalról lenne szó még azt hinném, hogy gúnyolódik velem. De az angyalok nem tesznek ilyet, vagyis már ebben sem vagyok biztos. Kicsit össze vagyok még zavarodva. Meg kell szoknom, hogy nem gondolhatok rájuk úgy, mint azelőtt. Elvégre Amara mellett volt, s a hallottakból következtetve, senki nem kényszerítette. Bár ahogyan Isten hatalma is végtelen, úgy az övé is. S mind emellett, szándékai kifürkészhetetlenek. Acél hideg tekintetek, aki csak egy kicsit is figyel, hangtalanul is hallhatja, ahogyan éles csengéssel kapaszkodnak össze. De nem figyel minket senki, csak mi ketten vagyunk itt.
- Nos...- lassan indulok el felé. - ... furcsa világban élünk... - lépteim nyomán ismét gyűrűkbe rendeződik a víz felszíne. - ... semmi sem lehet szokatlan. - állok meg két lépés után. Mindeközben fogva tartom tekintetét. Kissé kihúzva magam hallgatom összefoglalóját. Noha, csalódott vagyok, de azért kimérten biccentek felé, amolyan helyeslésként. - Ennél kicsit több, de állításod helytálló. - teszem mégis szóvá csalódottságom okát, s egy halvány torz mosolyt is mellékellek hozzá. Következő mondatait táncoló szemöldököm kíséri. Angyalok és démonok? Valóban egyik sem érhet fel hozzám, ahogyan testvéreimhez sem. - Angyalok és démonok? Valóban csak ennyiből állna Isten állatkertje? - könnyeden emelem fel bal kezem az ég felé, majd eresztem is vissza. - Tudásod kissé hiányos. - állapítom meg. De hát nem is azért vagyunk itt, vonok egyet vállamon. Taktikázni, fondorlatoskodni még mindig nem látom értelmét. Akadt már dolgom szárnyassal, s kaptam ízelítőt hatalmukból. – Egy láda érdekelne, annak nyitja, s holléte. – szavaim nyugodtak, jégcsapként koppannak a falakon. – Nem is olyan régen, láttad is, de mára ott hűlt helye, bízom benne, hogy te tudod hol van, s miként tudom azt kinyitni. – igen, annyira megigézett a szabadság szele, hogy arról a nyomorult ládáról elfeledkeztem. Akkor és ott minél távolabb akartam tőle kerülni, s épeszű „ember” még most is minél messzebb maradna börtönétől. Lehet, hogy nekem is így kellene tennem, de nekem egészen más terveim vannak vele.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 14:47
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A térhajlítás keltette energia szele puhán kapja fel a hajamat. Örvénylik arcom körül, hogy aztán mézszínű, hullámzó tincsek keretezzék be. Fejemet enyhén félrehajtva tartva, magam is elől kulcsolom össze kezemet. Egyenes háttal állva, zárt lábakkal. Szárnyaimat nem rejtem véka alá. Már nem. Már nem érdekel, hogy ki tud róla és ki nem. Ezek az idők elmúltak.
Hasonló tincsekkel megáldott nőt látok magam előtt. Soha életemben nem láttam még. Ez sokkal többet segít nekem, mint ahogy az bárki is gondolhatná. Mégsem tudom teljes mértékben beazonosítani. Végigtekintve rajta képtelen vagyok nem észrevenni, hogy a víz tetején lebeg. Pupillámim egy pillanatra csak, ennyi időre húzódik össze csupán.
- Nem ismersz, de tudod a nevemet. Ez egy szokatlan párosítás. Általában, ki tudja az egyiket, az tudja a másikat is - játszi mosoly kunkorodik ajkam szegletére, ahogy az íriszeibe tekintek.
A lelkek tükre. Nekem olyanom nincs, így barnás-zöld tekintetem semmit sem árulhat el neki. Mondd hát, te különös teremtés, neked van lelked? Mit árulnak el csodaszép szemeid.
Fejemet lassan fordítom át a másik irányba.
- Calypso. Maga a tenger, kitől minden férfi egyszerre retteg, de kihez úgy vonzódnak, mint semmi máshoz a világhoz. Ha egyszer megízlelték ölelő szereteted, többé másra sem vágytak igazán - összegzem, amit tudok róla. Hirtelenjébe. Ha nagyon akarnám előkaparnám elmém rejtekéből az összes információt.
Lexikon, olyan az elmém, de ezt már riktán csodálhatja bárki is. Információim drágák lettek. Te vajon mit adnál érte? Egyáltal tudod, hogy mi rejtőzik elmémbe? Ezért hívtál? Vagy teljesen más miatt?
- Persze mindez csak puszta talány volt. Egy hiú ábránd. Soha egy démon, de még csak egy angyal sem ért fel ehhez a névhez. Tudod a nagy nevekhez nagy tettek is társulnak, amik nem mindig kifizetődőek - fel sem merül bennem, hogy más is lehetne, mint egy démon. Ki tökéletesítette a vízmágiát. Mégis honnan tudnám?
Nem foglalkoztam azzal, amit Amara akkor kinyitott a ládából. Más feladataim voltak.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 14:42
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
Ilyen most nincs
Még csak percek teltek el mégis olyan, mintha órák óta állnék itt. De egy ketrecben, veremben, börtönben, kalitkában vagy nevezzük akárhogy is, megtanulsz türelmesnek lenni. Magad és testvéreid miatt is, de inkább magad miatt. Ettől függetlenül minden idegszálam a pattanásig feszül, nem az idő lomha mozgasától, az esetleges kudarctól, hogy ez a valami nem érkezik, hogy emlékeim a rituáléval kapcsolatban túlságosan megkoptak s hogy kezdhetek mindent elölről. Nem jó érzés. Régebben nem tartottam ilyenektől, de sok minden változott azóta. Legfőképpen a világ. Tudom, már éreztem akkor ott Egyiptomban, ahogyan az éjszaka hűvös szele végig simított újra arcomon, hogy gyengébb lettem, s ez csak azóta még jobban beigazolódott, de még mindig nem tudom mennyit vesztettem hajdani erőből. Tétlenségem arra kényszerít, hogy testvéreimre gondoljak. Vajon hasonló érzések gyötrik őket is? De talán csak egy pillanat, hang riaszt fel, kóbor és érthetetlen merengésemből. Hiba, noha még most nem tudom, milyen árat kell fizetnem érte, de meglepnek. Erről leginkább a talpam alatt lassú vízgyűrűk árulkodnak s, ha elég szemfüles csak akkor láthatja arcomon egy pillanatra a megemelkedő szemöldököm. Felé fordulok, miközben magam előtt összefonom ujjaimat. Egy angyal, bevallom másra számítottam. Valamit keresek rajta, magam sem tudom mit, valamit ami árulkodik arról miért olyan különleges. Annak kell lennie, hisz ha nem az lenne Amara nem engedi el élve. De nem látok rajta semmit, csak a belőle áradó energiát érzem. Csiklandozza a bőröm és bizsergeti nyelvem, de egyelőre türelmes vagyok. Csak láthatatlan csápjaimat küldöm felé, hogy megtapogassam, megszagolgassam, megnyalogassam auráját, úgy ahogyan egy bátortalan kölyökkutya teszi az idegennel. Gondoltam enyém lesz az első kérdés joga, ahogyan a többi is, de kivételt teszek. - Nem ismerlek, pont azért hívtalak, hogy megismerjelek, lássam az arcod. A nevem Calypso, és nekem is lenne néhány kérdésem. - nem látom értelmét a köntörfalazásnak, a kergetőző beszédnek, azok ma teljesen hasztalanok. S egyelőre jobb a békesség.

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
380

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 14:31
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


To Calypso
It's my nature. Would you love me as anything but what I am?
A park derengő fényeit figyelem. A természet Istenadta szépségét, a levelek lágy susogását, a madarak ébredező csicsergését. Az ég ezernyi színe, ahogy a felkelő nap bevilágítja a horizontot, megfesti, úgy, ahogy egy festő sem volt képes ezt megtenni. Emberi gyengeség, azt hiszitek, hogy képesek vagytok megalkotni, amit egykor Isten? Ennek hiszitek magatokat, egy felsőbbrendű lénynek?
Szégyen.
Ramiél szavai járnak a fejemben. Mégsem érzem őket teljesen őszintének. Elhívta őt a kötelesség, vagy épp a Sötétség, s itt hagyott magányomba a parkba. Mégsem érzem magam annak, vagy épp ettől nem fog változni, hogy elhagyott? Egyedül voltam világéletembe. Soha, senki nem állt mellettem. Nem is volt rá szükségem, mi nem olyan lények vagyunk, kik ezt igénylik. Annyira akartam, hogy kedveljenek, annyira akartam egykor, hogy lássák képes vagyok segíteni. Mind az enyészetté vált már.
A hold az utolsó sápadt fényét ragyogtatja ránk. Még innen is látom minden apró kráterét, minden repedését mely az idő vasfoga okozott rajta. Oly hatalom van a kezünkbe, mely más csak álmodik, mi mégsem használjuk ezt ki. Nem akartuk, nem volt rá szükségünk. Mindennél jobban megértem a szánalmas Gabriel cselekedetét. Mégis rosszul gondolja. Nem az emberekkel van a hiba. Hanem vele és az egész emberiséggel. A világgal. Bármennyire is gyönyörű, melyet egykor alkotott, pusztulásra van ítélve.
S ki lennék én, ha nem hajtanám előre a világot saját pusztulásába?
Gondolataimat egy ismeretlen hang zavarja meg. Elmémbe hangzik fel. Érzem, hogy testem egy pont irányába mozdulna, a késztetést érzem, mégsem… Mégsem erőteljes ez. Szemöldököm összevonva fordulok abba az irányba. Mérföldekre innen lehet. A hang pedig… Soha nem hallottam még. Elmémbe bárhogy keresek, ismeretlen marad számomra. Így hát nem testvérem, maradnak hát a démonok és az emberek. Ajkamra csalfa mosoly kúszik. Szemeimet behunyva próbálom beazonosítani a helyet. Engedni testemnek, hogy odavonzzon magához.
Meggörbítve a teret nem pontosan oda érkezem, ahova ő várja. A medence partján élvezem, ahogy lábfejemet mossa a hűsítő víz.
- Ki vagy te és honnan tudod a nevem? – hangzik egyszerű, könnyed kérdésem. Fejem félrehajtva tekintek rá, tekintetem nem árulkodik érzelemről. Akár egy igazi angyalnak. Arcom merev, ajkaim szegletébe halovány mosoly vibrál csupán.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 14:23
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ophilia & Calypso
Magasröptű és sokatmondó idézet helye
Önmarcangolásba s olykor egymást tépve, vártuk azt a pillanatot, melyről már talán testvéreim nagy része már le is mondott. Sejthettük, hogy nem kevés idő telt el, mióta élve temetett el bennünket Isten, arra kárhoztatva, hogy az idők végezetéig viseljük el egymást. Talán abban bízott, hogy Káin mintájára testvérgyilkosok leszünk. S nekimár csak az utolsóval kell végeznie.  Merje bárki is azt mondani, hogy nem ez az igazi éhezők viadala. Ha így volt, hatalmasat tévedett. Szarkofágunk ajtaja megnyikordult, s halvány fénypászma kúszott be rajta. Ha az öröm nem is tartott soká, mindegyikünk fekete szíve gyorsabban kezdett el verni. A remény szikrája befészkelte magát mindannyiunkba.
Furcsa érzés újra földet érezni talpad alatt. Egy sötét „verem” után, melynek nincsennek falai, mégis évszázadok alatt túl szűknek bizonyul, minden újnak hat. S nem csak az ember, de egy magam fajta is, nagy kortyokban nyeli le a szabadság ízét. Nem foglalkozol azzal, hogy korok tűntek el feletted, hogy a kutya se emlékszik rád, s ősödről is csak szegényes ember mesék maradtak fent. De vesse bárki is a szememre, hogy a kötelezőt meghallgatva, úgy hagytam a hátam mögött azt a helyet, hogy azt sem mondtam „Isten veled!”, pedig biztos ott volt, valamelyik homokkupacban, egy üres tekintetű szoborban vagy éppen abban a száraz kóróban, melyen minden jó érzés nélkül haladtam át. Azóta napok s hetek teltek el. Kiéhezve vettettem rá magam mindenre, melyben csak egy kis szemernyi mágia is volt. Mint a pillangó, repültem egyik virágról a másikra. Zabáltam, úgy éreztem éhségem csillapíthatatlan. Pedig nem volt az, egyszerűen élveztem, a hatalmam, ami csak árnyéka volt régi önmagának, ami miatt előszőr csalódottság majd düh kerített hatalmába. Újra és újra kellett töltenem magam, míg lecsillapodott fortyogó haragom. Ezek után jöhetett az elmélkedés, ismerkedés időszaka, egy megfelelő menedék keresése. Hazudnék, ha azt mondanám a legtökéletesebbet sikerült megtalálnom, de egyelőre a célnak éppen megfelel. Alig járják vagy éppen senki, azt a néhány szakadt koldust, nem került nagy erőfeszítésembe elhajtani a „birtokomról”. Kialakítása hasonlatos volt a régi római fürdőjéhez. Ez némiképpen otthonossá tette, s ahol éppen nem tettszett a belső építész kezemunkája, magam alakítottam át.
Gondosan helyeztem a fatáblát a feszített víztükörre, majd magam is óvatosan léptem a felszínére, ruhám alja kacér fodrokat képzett rajta. Ha emlékeim nem csalnak, minden megvan, ami kell. A hatalmas medence közepére tereltem, rögtönzött „vitorlásom”. Elvégeztem az utolsó simításokat, s megrajzoltam az idézőkört.
-Ophilia, Ophilia, ha hallasz, engedelmeskedj hívásomnak. – soha se voltam jeles az idézésben. S meg is kopott eme tudásom. S csak egy nevem volt, semmi több, nem tudtam ki rejtőzik mögötte. Ezért is vagyok annyira elővigyázatos, hogy egy számomra otthonosabb környezetben végzem el. S pontosan ezért, hátráltam a számomra biztonságos távolságba. Viszont, ha látok más megoldást, biztos nem vállaltam volna a kockázatot, hogy valami olyannal kerüljek szembe, amire lehet kicsit sem vágyom. Na, már ha hajlandó lesz megjelenni, s ezt az egész csiribá- t, nem feleslegesen csinálom. Az lenne az igazán kellemetlen.

Calypso
avatar



☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Szer. 11 Júl. 2018 - 14:08
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Alexander Payne
Yesterday at 23:56
☽ Jósda

Calypso
Yesterday at 22:00
☽ Vidámpark

Calypso
Yesterday at 21:55
☽ Ancient Baths

Azura
Yesterday at 21:29
☽ Azura lakása




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
14
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
6