Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Sikátorok
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 9:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Ambert tartottam, pániktól őrjöngve maradni akart. Ez teljesen érthető, mivel nem lát. Én el se tudom képzelni, hogy milyen, amikor valaki elveszíti egy érzékszervét. Ez olyan idegen tőlem, még sose vakultam meg.
A démon válaszán csak a fejemet ráztam.
~ Ez az… izé minden, csak nem angyal. Elemi mágiát használ, nem látod? Arra mi nem vagyunk képesek.
Igen, az a nő ismeretlen volt a számomra, én egy erősebb démonra tippeltem volna, de nem. Más volt.
Amikor a jég már majdnem csapdába zárt minket, csak szorosan megragadtam Ambert. A démon jól látja a dolgokat. A csajnak el kell innen tűnni. El kell vinnem. Itt az élete veszélyben forog, és ha nem cselekszek, még nagyobb baja eshet.
- Amber, elég legyen ebből! Most elviszlek a lakásomhoz, a szemed gondját megoldjuk, ne ess kétségbe!
Széttártam a szárnyamat, és utasítottam, karját átvetve a nyakamon.
- Kapaszkodj erősen! – ezzel amint megkapaszkodik, felkapom a karjaimba, és már szét is tárom szárnyaim. Nem vagyok a legjobb harcos, sem a legjobb őrangyal. Értek valamit a harcművészetekhez, de egy masszívabb csatát elbonyolítani képtelen vagyok. Nincs hozzá készségem. Egyet tudok. Minél távolabb van a lány a veszély forrásától, én annál nyugodtabb vagyok. Vigyáznom kell rá. Aggaszt, hogy mi lesz a látásával, tehát Először egy kórház felé veszem az irányt a levegőben, de amint meglátom, hogy ott mi folyik, már meg is fordulok, és a lakásom felé repülök. Nálam biztonságban lesz.


avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Pént. Aug. 03, 2018 10:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat vs Calypso s a kiskutyák
- Hmm… - emelem meg szemöldököm egy pillanat erejéig. - … formás kis pofi. Gondolom, ő játssza a női főszerepet. – villantok felé egy gyors mosolyt. Nem idéz bennem undort a dolog, anyám egy kígyóval tette össze a testét. Nincs azzal gond, ha összerakják, azt amijük van. Még szerencse, hogy nem hallom mivel is vádol. Valószínűleg már hamarabb az arcára fagyasztanám, azt a bárgyú vigyorát. Az angyalokkal még köszönő viszonyba se vagyok, ami a családfát illeti. Átnézek a démon válla felett néhány másodpercre. Úgy tűnik, a másik kettővel továbbra se lesz gondom. Így újdonsült „barátom” kiérdemli teljes figyelmemet. – Komolyan most akarsz ismerkedős estet tartani? – veszek egy mély levegőt s kérdezem összeráncolt homlokkal. – Mi ez hét kérdés, hét válasz, hét percben? De ha megnyugtat, nem én vagyok az egyetlen, vagyunk még egy páran. – adom meg neki a választ, még mielőtt itt teljesen szétizgulja magát. – Ez igazán megtisztelő. – bólintok felé, amolyan „köszönöm a bókot” stílusban, azért még nem veszett ki belőlem a jó modor. – Bár ez fordítva nem mondható el. – kicsit hazudok, igen is nagyon finom falatnak tűnik, erősebben pulzál benne az energia, mint azokban, akikkel kiszabadulásom óta találkoztam. – De nézz meg jól, mert most látsz először és utoljára, ha nem gondolod meg magad. – negédes mosolyom mely eddig feléje lövelltem, le is hervad arcomról. A varázslatom eddig hatásosnak bizonyult, bár elnézve a pokolfajzatot, nem fogja válasz nélkül hagyni a dolgot és még két bazi nagy fegyvere is van. És hogy ne legyen egyszerű az élet Seth kedvence is most akarja ki lehelni a lelkét. De vajon, miért? Milyen kis trükköt vetett be a démon? De legalább a másikat sikerült felverni révületéből. S ha már így van, kihasználom az alkalmat, hogy a megmaradt mágiát Toto 2- ből kiszipolyozzam, még mielőtt szájhős haverom teszi meg ezt helyettem.

avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 10:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Calypso könnyedén megtudja akadályozni hogy körülöttük ne fagyjon meg a víz, talpuk alatt. A lények azonban továbbra is lomhán állnak mellette. Semmit nem tesznek, nem mozognak, nem pislognak, csak állnak. Mint vak a lakodalomban. A mágus zöldesen villogó szeme egyre jobban veszít erejéből.
Mindeközben a nő erejét felhasználva a Lokin ülő vízcseppeket próbálja a férfi bőrére, ruhájára fagyasztni. Nem is kevés sikerrel. A jég rásimul, jégdaraként öleli körbe karját, arcát, nyakát, ruháját. Keménnyé válik, mintha csak sár tapadna rá. Nehezebben is tud mozogni, valamint érezheti, hogy a hideg egyre jobban járja át.
A levegő is lehűl, de a bőre is. A kard hegye továbbra is a vízben tanyázik, egyre jobban fagyasztva azt meg. A leviatán egyelőre biztonságban van, de jégdara közeledik a három delikvens felé.
A párbajt, előbb szópárbaj követi. Kóstolgatja a két fél egymást. Próbálják kideríteni, hogy mire is képes valójában. A nő számára egyértelmű a férfi kiléte, érzi a mágiáját.
A jég egyre jobban terjed, eléri Loki lábát. A mögötte húzódó alakokhoz is egyre jobban közelít. Körbeöleli őket, harapófogóként veszi őket körbe. Csapdába kívánja csalni őket a jég.
Hogy aztán örök fogságba essenek általa.
Calypso apró trükkhöz folyamodik, hogy kizökkentse a transzból a harcost. Erejét felhasználva lök rajta egyet. A fegyvert tartó lény megrázza fejét, mintha vízből jött volna ki. Lassn józanodik ki és amit tapasztal, az korán sincs kedvére.
Bármilyen egyszerű, ösztönlény, azt mégis felfogja, hogy megállítani akarták. Vicsorgó fogakkal mered a démonra és megnyúlt léptekkel indul meg felé, fegyverét felemelve.
Amber tiltakozik, érzi, hogy maradnia kell, de miért… Asariel ezzel szemben a menekülést választja, erre biztatja védni kívánt lányt is. De vajon az hallgat rá. Érzi Amber a jeges fuvallatot, a hideget. A jég halk, reccsenő ropogását.
Ahogy egy lépéssel távolodik a szörnytől, szörnyű émelygés lesz úrrá rajta. Még szerencséje van, hogy ott áll előtte Asariel, így tud benne kapaszkodni. Feje kótyagos, szédül. Egyensúlyát egyre jobban veszti el.
S mindemellet azt érzi, hogy gondolatai cikáznak. Kétsébe van esve, de egyre jobban bátorodik fel. Azért, hogy odaszóljon a többieknek, a nőnek. A szörnynek. Különös harci kedv lesz egyre jobban urrá rajta. Vajon a vakság okozza ezt? Vagy a lény nyála tartalmazhatott valamit?
Calypso egy hangot hall meg a fejébe.~A város kincset takar. Az emberek lelkei mágiákat rejtenek. Erőnk hatalmasabb lehet bármi másnál, mint egykoron. Nem lesz szükségünk többé sem Amarára, sem senkire. A világ urai lehetünk.~
Lomhán tátog a varázsló, a hangot csak a lány hallhatja, senki más, de hogy mégis mit jelenthet? Ezt senki sem tudhatja.



avatar



☩ Reagok :
89
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Halványan elmosolyodom, bár a szemeim továbbra is egységes fekete gömbként merednek rá. Szóba áll velem, ez máris pozitívum. Ha kiderül, hogy még humora is van, esküszöm megbocsájtom neki ezt a kis rombolást.
-Ó, ha tudnád miket művelnek még egymással az angyalok és démonok manapság.
Köhintek egyet, és közben hallgatom Asariel hangját a fejemben. Miért van az, hogy az angyalok sosem tudnak jó hírt hozni? Csak egyszer olyan boldog lennék, ha valamelyik azzal reppenne hozzám, hogy megjött a pizza...
~Csodálatos! Ugye tudod, hogy kihívás lesz vallatni...fenébe is, amennyire tudom angyal a csaj, és ezt ő is hallja! Megvan a hozzá való felsőbbrendűségi komplexusa, és a "tökéletes frizurával és sminkkel mászom ki a medencéből" kinézete. Na mindegy, teszem amit tudok, de te vidd már innen a csajt!~
Na igen, kicsit túl gyorsan pereg az agyam, vagy legalábbis fejben nem vagyok annyira megfontolt. Közben a valóságban továbbra is elszántan nézek előre, két fegyvert szorongatva, és elszántan lépek hátra egyet, ahogy a jég a földön terjedni kezd.
-Nem te vagy az egyetlen, nem igaz? Bármi is vagy.
Hátrálok még egyet. Semmi kedvem hogy ez a jég elérjen.
-Sosem láttam még hozzád hasonló lényt. Túlságosan felkeltetted az érdeklődésem, hogy most félreálljak.
Újra megpróbálom bevetni a démoni energiáim, ezúttal a harcfoson. A jégnek nem tudom az útját állni, de talán az a farkas is meggyőzhető arra, hogy inkább bevackolja valahova, arra várva, hogy valaki a füle tövét vakargassa.


Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 3:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
A víz a szó szoros értelmében a hátamra csapott. A hirtelen rám zúduló víztömeg majdnem rálökött Amberre, de még meg tudtam vetni a lábaimat, hogy ez ne történjen meg. Éppen csak nem borultam a nyakába, de őt nagyjából megvédtem ettől a csapástól. Ki tudja, hogy milyen sérülést okozott volna neki?
Mielőtt a hullám érkezett, a nevemet mondta, majd jött a jéghideg víz. Éreztem, hogy baj van. Mikor éppen a távozásra sarkalltam, akkor közölte velem a tényt, ami meglepett, megvakult. A nyál elvehette a látását. A lány az első megtett lépésénél elesett, de elkaptam, hogy ne essen orra. Látom rajta, hogy szinte lehetetlen vele tárgyalni, hiszen, ha hallja is, amit mondok, nem vesz róla tudomást.
A világtalan szemekbe meredek, a két kezem a vállaira teszem, és úgy mondom neki nyugodt hangon.
- Amber, csak az én hangomra figyelj! Bármit is forgatsz a fejedben, itt nagyobb veszélyben vagy, és több mindent is elveszíthetsz, mint a látásod.
Eszembe jutott egy trükk, amit keleten tanultam egy halandótól, a férfi a hangjával képes volt rávenni valakit bármire, ha elérte, hogy az illető csak rá koncentráljon. Azt hiszem, hogy hintózisnak hívták… Nem! Haknózis? Áhh, hipnózis, igen ez az! Hasznos kis tudás, nem vagyok a mestere, de ha arról lenne szó, elbírnám vele altatni egy pillanat alatt. Most más lenne a helyzet, hiszen így, hogy vak, és hajtja ez az ösztön, valamily elemi düh - vagy minek is hívjam? -, így lehetetlen.
Természetesen nekem is érdekem volt felkutatni a lány vakságának okát, de talán, ha a szemhéját angyali tollolajjal bedörzsöljük, rendbe jön, azonban most lehetetlen, hogy a szárnyammal kezdjek el pepecselni.
Angyali trükkel is talán ki tudnám ütni, de nem akarok a fejébe túrni. Nincs rá szükségem.
- Amber, nyugodj le! – próbálom a lehetetlen, megnyugtatni őt, hogy elvihessem. Kétlem, hogy bármi infót is kinyerhetnénk az ösztönlényekből, hacsak az a némber nem tud valamit.
Lokinak üzenek a fejébe, aki kicsit távolabb van tőlünk.
~ Amber megvakult, nyerj ki infót a libából ezügyben!

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 30, 2018 10:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




T


Lazúr csapat

Nagy örömömre hamar eljutok egy pocsolyához, amiben azonnal elkezdem mosni az arcom, a kezem, bőröm minden olyan felületét, ami szabadon maradt. Lehunyt szemmel élvezem ahogy bőröm szinte fellélegzik. Egy apró mosoly is arcomra kúszik, de hamar eltűnik mikor ismét megremeg a föld. Ahogy a víz a felszínre tőr felállok és Ashton közelébe lépek.
A levegő mintha hűvösebbé vált volna, a víz szép lassan, de kezd befagyni. Mégis mi történik itt?...
Hirtelen sötétül el minden előttem. Pislogok párat, megdörzsölöm a szemem, de nem történik semmi. Továbbra is sötétség… Elvesztettem a látásom… Nem látok!!!
-Ashton!!!-Ejtem ki a nevét kissé rémülten, de nem tudom folytatni. Valami morajlás üti meg a fülemet, majd egy nagy lökés, aminek köszönhetően a földre esem. Vizet érzek, hideg vizet. Remegni kezdek. Hallom a hangját, de nem látom őt. Tapogatni kezdek arrafelé, amerre vélem őt, majd végre megfogja a kezem. El akar menni innen, de mégis hogyan? Nem látok! Az első lépésemnél elesem… És miért akarnék elmenni? A megoldás lehet, hogy itt van, lehet, hogy ezek a lények tudják…
-ASHTON!-Kiáltom el magam továbbra is rémülten. Belé kapaszkodom erősen. Próbálok felé nézni, hogy lássa nem viccelek.
-Nem látok! Megvakultam! Nem látok mást csak sötétséget! Mi van… Mi van, ha a nyál okozta?-Lehet nem voltam elég gyors… De mirt csak én vesztettem el szemem világát? Ashton is kapott nem egy keveset a nyálból. Az ő bőrét mégsem égette… Az ő látása még mindig megvan.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat vs Calypso s a kiskutyák
Belépőm hatásos volt, már amennyire lehetett, s a két dög se próbál felfalni.Sőt mondhatni elég barátságosak. Ennek ellenére szemükből nem sok értelem sugárzik, na igen többet nem is néztem ki a fivéremből. Mellékes. Viszont az amúgy is bamba tekintetük, még bambább, s mintha a látottakhoz képest sokkal lomhábban mozognának. Bűbáj. Ha szemmel ölni lehetne, az előttem álló démon teste kétfelé csúszna szét. Ki más, ha nem ő? A másik kettő csak légypiszok. Megszólít. Felhúzom a szemöldök, s végig tekintek alakján. Fintorba torzul arcom. – Gyerekes? Akkor a ti kis társaságotok, minek nevezhető? Mióta járnak kéz a kézben az angyalok és démonok? – közben megváltozik a környezet, semmivel sem összetévesztendő a hang. A lábam körül hömpölygő víz lassan, de biztosan dermed. Egy enyhe energia hullámmal terelem el magam és örökbefogadott állatkáim körül a vizet, még mielőtt csapdába esnénk. S ez adja a következő ötletet is. – Mégis minek látszik? Pusztítás, új hatalom szabadult ki, s ti most éppen az útjában álltok. – elcsépelt szöveg, de valamit mondanom kell a pokolfajzatnak míg gondolataimban új varázslatot szabadítok rá, nem állhatok itt, mint egy kuka. Ruhájára, bőrére tapadt pára kristályokká fagynak, reményeim szerint ez egy darabig fogságban tartja vagy legalább is gátolni fogja cselekedeteiben. – Csapd a hónod alá a szárnyast és a porcelánbabát és állj félre. – szerintem teljesen kimerítő választ adtam, ha minden igaz, több kérdésre már nem lesz alkalma. S ha így van, megpróbálkozom életet verni az egyik kivert kutyába. Kezem lassan emelem felé, s érintem meg, egy kisebb energia hullámot lökve felé. Tervem az, hogy eme ismerős energiából álló áramütéssel jelenlegi bódult állapotából ki tudom rántani. Ha nem, akkor előbb- utóbb nagy szarban leszek. De egyszerre csak egy probléma.

avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Új játékos tűnik fel a színen, ki rögtön erejét is fitogtatja. Eddig szunnyadó erejét biztonságba tartotta, így könnyedén emeli fel magához és fodrozza hullámokba a vizet. A mágikus szörny mitsem veszít ezzel szemben erejéből. Újra és újra felhozza a vizet a felszínre, annak tetején jégvirágok ülnek meg. Lassan fagynak be, tán túl lassan. Az mégis érezhető, hogy a víz egyre hidegebb és jegesebbé válik.
Amber kaparja arcáról a nyálat, mely a vizsketést okozza.
Látása pedig… Hirtelen megszűnik. Hallja hangokat, hall egy hullámzó mozgást. A víz mégsem ér el teljesen hozzá. Amíg Loki teljesen elázik, akár egy kutya, addig Ambert angyala vigyázza. Szárnyait óvon vonja köré. A férfit megtaszítja, előrelép, szinte ráborul a védelmezni való lányra.
Amber viszont nem lát. Továbbra sem. Páni félelem veszi át az irányítást teste felett. Hallja, amit mondanak neki, mindent hall, mindent érez, mégsem… Lát. Ő csak segíteni akart az embereknek, azért jött ki. Testvére elvesztése óta nem mást akart, csak segíteni. Hallja, amit Asariel mondd neki, mégsem vesz róla tudomást. Elmenni?
Hiszen most vakult meg! Tudnia kell, hogy miért és mitől! És mitől lehet visszacsinálni! Egy elemi erő hajtja,hogy itt maradjon, maga sem érti, hogy mi ez és miért.
Loki pedig szemben áll már az új ellenféllel. Szemlélik egymást.
Mígnem egy újabb erőhullám söpör végig a városon, a sikátorba is. Az egy szem harcos keze könyékig jegessé válik. Karja megnyúlik, karddá formálódik.  A földre ejti újonnan szerzett jeges fegyvért, az pedig abban a pillanatban befagy. Halk, szisszenő hangot hallatva terjed egyre jobban és jobban körülöttük a jegesedő tócsa. Bármihez, ami hozzáér, átveszi a jegesedést… Bármi.




Utolsó Poszt Csüt. Júl. 19, 2018 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Homlokomon apró, gyöngyként megcsillanó verejtékcseppek jelentek meg, ahogyan a törmelék mögöttünk a földre zúgott. Nagyon közel volt, hogy eltaláljon minket, és talán le is lelepleződöttem Amper előtt. Nem jó az.
A lány erőtlen beszédéből nem sokat vettem ki, csak hogy a vízzel akar valamit, tehát letettem a pocsolya mellé. És rájöttem, mit akart. A nyál, ami az arcára került elkezdte marni a bőrét, vagyis hirtelen ez jutott eszembe.
A vízzel hevesen mosta le arcát, mintha az élete múlna rajta. Óvón álltam mellette, de az egyik pillanatban Amper és én megkaptuk, amire ő vágyott. Vizet. A beton megrepedezett, és a repedésekből víz szökött fel, majd a következő pillanatban valami ismeretlen erő hatalmas hullámot emelt, hogy azzal elsodorjon minket. Első pillanatban csak annyi esett le, hogy valami megindult felénk, tehát a szárnyaimat pajzsként használtam a vízzel szemben, hogy Ambert ne érje hirtelen a nagy tömegű dolog. Nos hát a pajzs, amit a saját testemből varázsoltam nem tűnt túl hatásosnak, ugyanis a hullám elsodort, de valamit azért fel tudtam fogni az ütésből, ami Ambert érte volna. Mikor rendesen átáztam, eltűntettem a szárnyaim.
A dolog jó oldalát nézve, Ambernak sikerült megmosdania a nyáltól, a helyzet kevésbé rózsás része viszont az, hogy Ez feltehetőleg nem a farkaslény volt. Hátra néztem és nahát! Ki hinné? Nem a szörny volt, hanem egy nő. Nem volt angyal, de ránézésre nem tudtam volna megmondani, hogy micsoda is.
Loki pengével a kezében állt előtte, és beszélt hozzá. Harcolni fognak. Én nem a harc angyala vagyok, igaz, hogy értek hozzá valamicskét, de nem vagyok a legjobb, csak minimális harctudásom. Egyet tudtam tenni.
Elvinni Ambert Innen olyan messzire, amennyire csak tudtam.
- Gyere, el kell tűnnünk innen! – mondtam idegesen Ambernak, megfogva a kezét, és ha ellenkezik, akkor odavetem neki. – Ne légy ostoba! Ha nem megyünk el, akkor meghalhatsz. Itt nem vagy biztonságban.
Amennyiben ezzel sikerül meggyőznöm, akkor futva indulok el vele, hogy elhagyjuk a helyszínt. Nem aggódom a démonért, megoldja a helyzetet, ebben biztos vagyok.


avatar



☩ Reagok :
89
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Összeszűkülő szemekkel veszem tudomásul, hogy a szörnyetegnek ezúttal már én vagyok útban, pontosabban az egyik szörnyetegnek. Továbbra is a rémalakot látom benne, mellyel gyermekkoromban riogattak évezredekkel ezelőtt, ám most, hogy tudom legalább egy dolog hat rá a fegyvertáramból, a varázs megtört némileg. Kezem kinyújtva összpontosítok rá, és tolom vissza a telekinézis képességével, meg is emelve őt, hogy ne vethesse be ellenem roppant fizikai erejét. Maradék energiámmal tovább kutatom a gyenge pontjait, és ezúttal a lustaságára próbálok hatni. Nem tudom mennyi esélyem van erre, de ösztönlény. Talán bejön.
Ebben némileg megzavar, hogy a mellényzsebemből hirtelen egy óriási, hideg, nedves tócsa kezd szétterjedni. Rémülten kapok az ott rejtegetett napló után, szinte már pánikolva, míg meg nem állapítom, hogy ez nem vér, csupán víz áztatta át a naplót...víz. Mégis mi történik ott?
Míg nekem ez vonja el a figyelmem, új játékos lép a pályára. Ragyogó fürtjei szinte világítanak az éjszakában, és gyanúsan könnyedén sétál a bestiák közé, mintha valami állatsimogatóban lenne úgy ötezredszerre, és unja már a vérfarkasokat. Szóra nyitnám a számat, de már le is csap lám a hullám, ami jó egy utcával sodor hátra, mielőtt sikerülne ellenállnom az erejének. Csurom vizesen, komor ábrázattal egyenesedek fel, és ma először a pupilláim korom feketére váltanak, ahogy rá nézek.
-Ez...nagyon gyerekes volt. De boldogan túlteszem magam rajta, ha elárulod mi folyik itt. Felteszem, te értelmesebb vagy, mint a kutyáid.
Kezem közben a kardom markolatát szorongatja, pengéjét oldalra tárva mellettem, balomban pedig felbukkan egy másik démontőr. Elszántan nézek rá, és kissé talán haragosan. Örülnék, ha beszélne, és rávilágítana arra, mi folyik itt, de ha csupán azt tudom meg, amíg Amber elmenekül innen, hogy mi történik, ah lefejezem ezt a nőt, nekem az is megfelel.

avatar



☩ Reagok :
150
☩ Play by :
Emily VanCamp

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 10:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat vs Calypso s a kiskutyák
Sose hittem volna, hogy szabadulásom után bomlik meg az elmém. Kiéhezve vetettem rá magam a világra. S amit láttam összezavart, magasba törő házak, csilingelő fura tákolmányok az utcákon, szemet vakító fényforrások az éjszakában, s rengeteg ember, démon, angyal egy helyen. Egy újabb doboz, zsúfolásig megtömve. Az új szagok, hangok megzavarták érzékeimet. Megrémült őzként, próbálok eligazodni az ismeretlenben. Egyelőre egy dolgot írhatok fel a javára, a rengeteg kaját. Csordultig tölthettem magam, hogy aztán a belőle formált bűbájt saját magát arcon köpő világra okádjam, majd újra zabáljak és kezdjek mindent elölről.
Nem a köd zavar meg, inkább az erő, amit magával hozott. Testvéreim nagy többsége is a városban van, Kisa, Athan és Ruben kiknek a farkuk szerintem anyám hasában összenőtt, energiájuk egy helyről áramlik felém, Delphinia és Heléné. Lassan állok fel, ezzel egy időben eresztem is áldozatom, aki aléltan csúszik le a falról, felvéve néhány pillanatra azt a pozíciót, amiben az előbb én voltam, majd dől arccal előre a földre. Félre lépek, Isten ments, hogy megakadályozzam a pihenésben. Megtörlőm-ajkam szélét, s a bőrömet bizsergető energia felé fordulok. Seth pulzáló energiája állítja hadirendbe kezemen a szőrt. Szóval ő is megérkezett. Túl közel van ahhoz, hogy ne üdvözöljem, néhány sarok választhat el tőle. Helyismeret hiányában, kénytelen vagyok a fárasztóbb megoldást választanom ahhoz, hogy viszontláthassam. Míg mások távolabb próbálnak kerülni tőle-, amit meg is értek- addig én határozottan szedem formás virgácsaimat testvérem felé.
Valami szívmelengető üdvözlésen töröm a fejem, mikor befordulok az utcasarkon. Csalódnom kell. Sethnek semmi nyoma. Legalábbis nem úgy, ahogyan számítottam rá. Energiájának elszórt morzsái a levegőben, s abban a két kutyafejű izében keringenek. Miért is lepődnék meg, hisz mindig is rajongott, kutyákért, sakálokért, s folyton döglött ebeket hordott haza. Dehogy volt pofája efféle ocsmányságokat is létrehozni… de talán annyira mégsem különbözünk egymástól, nekem is voltak „drágaságaim”, dehogy az ő kis játékszerei szinte épségben túlélték. Na ez az igazi pofátlanság. Még egy fekete pont az Úrnak. De így ez a kis csoportosulás, mint egy kifordított, torz, Baum regény. Dorothy, a Madárijesztő és a Bádogember, na meg a „kis” Totók.
Láthatólag a szedett- vedett kompánia nem tud mit kezdeni a fennálló problémával. A két bestia célja szemlátomást a pusztítás, nem csodálkoznék azon, ha Seth csak belső feszültsége miatt eresztette volna ki kutyáit, az amúgy is széthulló világra. Hazudnék, ha azt mondanám az elképzelés kedvem ellen való lenne. ~Kezdődjön a játék! ~ Az aláhulló porfelhő mögül lépek elő, a két monstrum között, bízom, hogy testvérem volt annyira előre látó, vagy kedves, hogy nem saját vére ellen teremtette eme förmedvényeket. A felbugyogó víz a talpamat csiklandozza, felemelő érzés, s ha lenne rá idő, még meg is hemperegnék benne. Ehelyett inkább, megpróbálom az akaratommal az összeset vagy csak egy részét magamhoz szólítani. Érzem a zsigereimben, hogy az erőm meg sem közelíti hajdani mivoltát, de a korlátait nem ismerhetem. Ha sikerül, tajtékzó hullámot emelek közénk belőle. Por és mocsok kavarodása az egész, bevallom nincs olyan szemet gyönyörködtető, mint amilyen a tenger habzó hulláma, de a célnak teljesen megfelelő. Így hát, mikor kellően elég vagy erőm engedte gyűlik össze, egy mozdulattal küldöm azt útjára egyenesen a három szembe szegülő felé. Reményeim szerint arra mindenképp elég lesz, hogy a sakktábláról lesodorja a parasztokat.

avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Loki telekinézissel fojtogatja a szörnyt. Hatás nincsen rá, de azt tapasztalhatja, hogy fel tudja emelni. A nyolcvanas évekbeli klasszikusokat bár nem ismerik a szörnyek, ezek ellen mégsem immunisak. Nem úgy a pengék ellen. Bárhogy és bármivel is próbálkozik a két férfi nem sikerül nekik. Sőt mi több. Amíg nem foglalkozik a démon az reá jutott szörnnyel, az addig a falak rombolásba kezd.
Az események felpörögnek. A vakolat repedezni kezd, előbb az hull alá. Már-már Amber fejére esik, ki a fal mellett támaszkodva próbálja összeszedni magát. Majd az első tégladarab törmelékek is megválnak otthonuktól, új útra kelnek, hogy kalandokat élhessenek át. Mily ostobák nem tudják, hogy nem jutnak tovább a földön.
Mégis próbálkoznak, ismerkednének a három személlyel és a két szörnnyel. Azok mégsem kérnek belőlük.
Asariel felkapja és odébb viszi. Egy pocsolya közelében állapodnak meg. Amint elkezdi lemosni magáról a nyálat, bőre, mintha fellélegezne. Megkönnyebbül, talán így már minden másabb lesz.
Fellélegezhet.
Nem úgy a két férfi. Ugyanis ahogy a por elül a sikátorban a sötétben felizzik a méregzöld szempár. A porból és ködből lassan két alak bontakozik ki. Az egyik görnyedten, mintha megérezte volna a markolatot a nyakán. Arra az angyal ereje mégsem volt elég, hogy el is kábítsa őket. Mégis mik ezek?
Amber mellett a víz lágyan fodrozódik. Talán fel sem tűnik számukra. Ahogy az onnan visszatükröződő méregzöld szempár is felizzik.
A keze felett lebegő pecsét szemmel láthatóan megváltozik. A beton hangosan megrepedezik a lábuk alatt. Víz szüremlik fel belőle, mintha a talajvíz úgy döntött volna, hogy most tesz látogatást a városba. S ha ez nem lenne elég, halvány jégvirágok jelennek meg rajtuk.
Az imbolygó szörny ezzel egy robban ki a porból és mocsokból és lendül támadásba Loki irányába. Nincs fegyvere, újat nem is szerez, mégsem esik kétségbe. Teremete nagyobb, karmai akár az acél penge. S ha megsebzik? Nem tart ettől sem. Nincs benne halálfélelem. Hogy harcolnak hát olyan ellen, ki nem féli a halált?



avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 09, 2018 11:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




T


Lazúr csapat

Ahogy rám kerül a nyál azonnal próbálom levakarni magamról, de sehogy sem megy. Eleinte csak viszket, majd égetni kezdi a bőrömet.
Amint sikerül megtalálnom a képet a csapdáról már le is rajzolom a földre a kapott festékszóróval. Magam is meglepődöm az eredményen, de nem foglalkozom sokáig ezzel.
Kezdem érezni, hogy nem vagyok jól. Az egyik ház falának vetem a hátam, mert úgy érzem, hogy különben összeesem. Forog körülöttem a világ. Mégis mi a franc van ebben a nyálban? Mit jutattak a szervezetembe? Lehet, hogy mérgező? És Ashton miért érzi jól magát? Ő is kapott egy adagot, de mégsem próbálja levakarni magáról. Mintha az ő bőrét nem irritálná…
Érzem ahogy egyre jobban elfogy az erőm. Már nem bírom sokáig tartani magam. Mégis valami arra késztet, hogy víz után kutassak. A víz talán segít lemosni ezt a nyálat magamról. Egy pocsolya… Biztosan van a közelben egy pocsolya.
Ahogy ellököm magam a faltól azzal a lendülettel össze is esem, de valaki felkap engem a földről. Kellemes hűs levegőt érzek a bőrömön, még sincs erőm kinyitni a szemeimet, csak mikor ismét megállunk.
-A nyál… Vizet!... Pocsolya!-Megpróbálok a tartó kezekből kimászni, hogy egy pocsolyát keresve lemossam a nyálat. Amennyiben találok nem hezitálok. Bármilyen koszos is nem érdekel, azonnal elkezdem megmosni vele az arcom és minden olyan részem, amit ért a szörny nyála.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 10:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Még látom, ahogyan za egyik lény belelép a csapdába, s szomorúan konstatálom, hogy nem hatott rá. Nos igen, túl könnyű lenne a dolgunk, ha csak egyszerűen ördögcsapdával el lehetne kapni.
Mi lehet ez a lény? Démonokhoz ezek szerint nem igazán van köze, angyalokhoz még úgyse. Hogy mivel lehetne meggyőzni őket, ötletem sincs. Annyira abszurd, hogy az angyalpenge valami természetfelettit ne végezzen ki.
Mikor az általam kiszemelt teremtményt, a démon lefogja, megpróbálom belekarcolni a rúnát. Mikor a pengém hegye rajzolásba kezdene a hátán egyszerűen a seb nem marad meg rajta. Halkan szitkozódok, mivel még megállítani se tudjuk őket.
– Ez így nagyon rossz – morgom, és nyakszirten vágom a démont a pengém markolatgombjával. Remélem fájt neki.
Ekkor tűnt fel, hogy a másik szörny nemes egyszerűséggel megbűvöli a felénk tornyosuló épületet. A nem biztató hangokra kibontom a szárnyaimat, és az éppen elájuló amberhez röppenek, és kirepülök vele a zuhanó törmelék alól, vagyis megpróbálok. Ami tőlem telhető mindent megteszek, hogy kijuttassam a veszélyes zónából.
Felnyalábolom a lányt, és úgy repülök vele pár métert, majd megállok a talpamon.
– Ez húzós volt… – sóhajtok fel.

avatar



☩ Reagok :
89
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 12:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Irritáló mosolyt virítok a lény felé, és talán még meg is jegyezném, hogy na mi van, eltört a játékod, ha hagyna erre időt. Nem tudom, hogy nem tud-e újat idézni a semmiből, vagy csak annyira felhúztam, hogy nem jut eszébe, de szüksége nincs rá láthatóan. Oldalra vetődöm a csapása elől, alig kerülve el a karmait. Már épp azon gondolkodnék, hogyan csaljam be a kész rúnába, de ezt a szívességet megteszi ő magától, ami rossz ómen, és nem is hat rá persze. Közben az angyal is segítséget kér tőlem. Nem örülök neki, hogy ugráltat, de...jobb ötletem nekem sincs, próbáljuk.
-Hé bolhazsák! Én vagyok az apád!!! - Ordítom, amíg koncentrálok az angyal ellenségére, és megpróbálom minden energiámat a nyakára koncentrálva fojtogatva felemelni őt a telekinézis képességével. Az eredmény ezúttal is kiábrándító, de legalább gyarapodnak a nyomok, hogy mi ez. Nem démon...nem teljesen anyagi. Nem sárkány...remélem. Csak azt nem tudom, mi igen, vagy mi hatna rájuk. Sosem láttam még semmit, ami ezekhez érdemben hasonlítható, és ez aggaszt.
-Most meg már megint....?
Ha nem lett volna elég a két szörny, még ez is! Hallom, ahogy fáradnak az épületek az erős széltől, és szeretnének már ledőlni egy kicsit, minket használva kispárnának. Felteszem a tollas magától is tudja, mit tegyen, így én a magam részéről megpróbálok úgy szaladni, hogy ne rám essen ez a sok bontott építőanyag, ha pedig sikerül magam maradni az utolsó lénnyel, kissé morcosan köhögök fel némi port és sittet, és csak nézem a lényt. Ha nem támad rám, vagy Amberre inkább megpróbálom követni.

avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Nemsokára két szörny áll a kis csapattal szembe. Fogaikat vicsorgatják, szemmel láthatóan nem tetszik nekik, hogy nemrég megölték az egyikőjüket. De melyiket is?
Gyors kupaktanácsot tartanak, nem tart tovább pár pillanatig, több idejük aligha lehet. Nem várnak semmire sem a szörnyek, egyenesen mennek és harcolnak. Harcolni akarnak. Baltával támadna az egyikőjük, a halandóra, a démon mégis útját állja. A balta nyelét kettészeli. Tapasztalhatja, hogy ez nem osztódik. De a szörnyek közelednek. Nincs fegyvere? Nem izgatja. Akkor mancsát az égre emelve sújt le feléjük.
Eközben Amber láthatja a fejébe az odaidézett rúnát. Ennek segítségével sikerül maguk köré gyorsan, festékszóróval felrajzolni egy csapdát. Mégis…
Az egyik szörny átlép rajta. S a halandó furcsa eseményeket tapasztalhat. Bárhogy próbálta a nyálat levakarni arcáról, a viszketés nem szűnik. Égeti a bőrét, mintha parazsat öntöttek volna rá. Szemmel látható jelei ennek mégsincsenek. A világ hirtelen forogni kezd körülötte, émelyeg. Szükségét érzi belekapaszkodnia valamibe.
De a két szörny mit sem tágít innen. Sőt mi több. Az egyikük szeme méreg zölden ragyog fel. A mélysötét éjszakába úgy világítják meg alakjukat, mintha szentjánosbogarak kergetőznek. Taktikusan hátrálni kezd előlük. Egyik kezét kinyújtja, mancsait az ég felé emeli. Felette méreg zölden megvilágított pecsét körvonalai sejlenek fel. Asariel egy bénító rúnát próbál a szörny bőrébe karcolni. Abba mégsem lehet. Mintha porba próbálna rajzolni. Folyton folyvást eltűnik - már ha Loki segítségére van.
Erős fuvallat érkezik az ég irányából. A felettük lévő épület falai megremegnek, előbb csak törmelékek kezdenek hullani, majd maga a fel is alá kíván hullani, maguk alá temetve a kis csapatot, és az egyik szörnyet.
Gyorsan kell cselekednie újra csak a kis csapatnak. Amber mégsem képes sokáig talpon maradni. Tudja, mire van szüksége. Egy belső késztetéssel érzi: vízre van szüksége. Le kell magáról mosni a nyálat…




Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 9:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
A szörny fizikai ereje hasonlatos volt az enyémhez. A jobb kezem megremegett, ahogyan megállítottam a lesújtás folyamatában. A bal kezem is megállította, amikor a szörny egyszerűen rámarkolt a pengére és úgy állított meg.
Egy egész pillanatig úgy voltam, a szemeibe néztem miként egymásnak feszültünk, és én minden izmommal visszatartottam. A szörny, ordítva egyet tolt rajtam a fal felé, mire én leszakadtam az ő testéről, de akkorra egy dobótőr repült elő a sötétből, és elvágta a szörny torkát, mire én odaugrottam, és átszúrtam a szívét.
Amberhez fordultam, hogy felsegítsem, mire ő egyből egy kérdéssel bombázott. Egy pillanatra megszeppentem, megpróbáltam a másodperc törtrésze alatt valami hazugságot kitalálni, de csak annyit mondtam.
– Ez most nem fontos.
Ez most nem fontos?! Idióta tollseprű… – szidtam magam. Ennél rosszabbat nem is felelhettem volna neki. Felsegítettem, mire a lány ismét valamit meg akart kérdezni, de a szörny hamvai elkezdtek mozogni, és pillanatok alatt az egy szörnyből kettő lett. A veszélyre a démon is figyelmeztetett.
– Mi a… – lepődtem meg, és ijedten álltam Amy elé, háttal neki, védve őt a testemmel. A szörny ordításának hatására nem kevés nyál száguldott ki a szájából, ami beterített engem és a lány is kapott pár cseppet. A szörny jobban Amyvel és velem foglalkozott. A szörny felé sújtottam, persze nem úgy, hogy eltaláljam, de az életösztönét használom ellene. A sujtás hatására nyilván hátrál egyet, mint minden túlélő ösztönnel rendelkező lény tenné.
Mikor a démon megérkezik mellé, csak rápillantok, és miután Amber felé intézte a kérdését, én belenyúltam a zsebembe és egy festékszórót nyújtottam hátra.
– Ez megfelel.
Szoktam magamnál festékszórót tartani. Nem tudhatod, hogy éppen mikor kell a falra egy rúnát varázsolni pillanatok alatt, ha egy embert óvsz, főleg ilyen időkben. Jó dolog, felkészültnek lenni.
Segítek Ambernak megtalálni az ördögcsapdát, hiszen kivetítem a fejébe az ördögcsapda képét, így biztosan le fogja tudni rajzolni.
– Mit csináljunk? – kérdezem a démontól, és a lehetőségeinket mérem fel. Hogyan lehetne őket megállítani vagy visszatartani?
– Démon, fogd le őket egy kicsit! – szólok, utalva arra, hogy jó lenne, ha telekinézissel leszorítaná őket, s én addig rájuk pingálhatnék egy bénító rúnát.
Ha a démon leszorítja, én ugrok is, és pengém hegyével karcolom beléjük az ősi, mágikus jelet.

avatar



☩ Reagok :
97
☩ Play by :
Emma Watson
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Júl. 01, 2018 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




T


Lazúr csapat

Egy újabb csapás, egy újabb csapást mértek a Földre, vagy csak a városunkra? Nem nem hiszem… Miért pont mi lennénk a célpontok. Sosem láttam ilyen szörnyet ez előtt, ég könyvekben sem. Sokat olvastam démonokról, angyalokról, de ilyen lényekről…
A félelem hirtelen uralkodik el rajtam. Ilyet már nagyon rég nem éreztem. A cselekedeteim reflex szerűek. Nem gondolkozom, csak cselekszem. Egy pillanatig abban is reménykedem, hogy ez csak valami rossz álom. De aztán egy ismerős hang szól hozzám.
Felemelem tekintetem és megpillantom őt. Őszinte meglepettség ül ki arcomra. Ő meg mit keres itt? Lehet, hogy ő mondta a nevemet? De hogy tudta őket megölni? És mit keres itt?
-Ashton? Te meg mit keresel itt?-Elfogadom a segítő jobbot, úgy tápászkodom fel a földről. Csak ez után veszem észre az idegen fickót is. Ez meg kicsoda? Valami nagyon bűzlik itt nekem és az nem az utca.
-Mi volt ez a…-Lény… Mondanám, de hirtelen a hamu mocorogni kezd. Ismét kiül a rémület az arcomra. A jelek szerint mégsem pusztult el a szörny… Nem elég, hogy feltámadt, de meg is duplázódott.
-Mi a franc? Ez most komoly?-Pislogok értetlenül, majd a szörny egy nagyot üvölt és az arcomat elborítja a nyála.
-Fúj!-Kezdem el levakarni magamról a trutyit, miközben enyhe viszketést kezdek érezni. A felsőm ujjával hevesebben kezdem el letörölni, de a mozdulatom félbe marad, ahogy ismét támadásnak lendül a szörny.
A kérdésen nem leődöm meg, inkább azon, hogy tudja a nevem. Ha nem ilyen helyzetben lennénk vissza is kérdeznék, hogy mégis honnan tudja a nevem, de azt hiszem nem ez a legjobb pillanat ehhez, így inkább csak elkezdek kutakodni az emlékeimben.
-Láttam már, nem egyszer, de sose próbáltam csinálni. Nem tudom, hogy menne-e.-Tudom, hogy Faye gyakorolta, nem is keveset, de én nem. Olvastam is róla, mindent elolvastam amit csak lehetett a démonokról, de sose jutottam el oda, hogy ki is próbáljam. Nem is volt rá szükség.
-Ha segítetek talán menni fog, de mivel rajzoljak?-Közben hátrálok nem is keveset. Hagyom, hogy ő harcoljon helyettem. Közben, ha kapok segítséget neki is kezdek a csapda készítésének. Próbálom felidézni a képeket.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -


avatar



☩ Reagok :
89
☩ Play by :
Ben Barnes

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Figyelemmel kísérem a lény kölcsönhatását a pengékkel, és ahogy a pengém a földön koppan, nagyon fontolgatom, kell-e az nekem, annak fényében, hogy érte kéne sétálnom, az angyal mellé. Sajnos a telekinézis nem működik ezen a fegyveren, egy olyan dobótőrnek, amin igen nem sok értelme volna.
Én is biccentek az angyal felé, és vetek még egy pillantást a lányra. Le sem tagadhatná a nővérét és mégis, össze sem keverném őket az biztos. ez után viszont visszafordítom a tekintetem az eloszló porra, vagy legalábbis a porra, amitől azt várnám, hogy szertefoszlik,. és nem...
-Öhm...tollas? Broki van!
Egy két lábon járó, baltás Fenrir látványa sem töltötte el melegséggel a szívem, kettőtől pedig ösztönösen hátrálok egyet, és kirántom a kardom én is, feléjük mutatva a hegyével.
-Oké, tudja valaki, mik ezek?!
Kizárt, hogy népem legendáiból elevenedtek, habár, lehet ők ihlették. Viszont, a porladós számuk kicsit emlékeztet a démoni füstöt mutatványra. Talán működik rajtuk a rúna ami rajtunk is! Talán...Nyelek egyet, és Amy és az egyik ordas közé vetem magam.
-Amber, tudod hogy kell ördögcsapdát rajzolni???
Remélem ebben is hasonlítanak, hogy egyem a szívüket. Minden esetre én megpróbálom feltartani az egyik támadót, kardommal azonban a baltára sújtok, és azt próbálom kettévágni, hátha attól nem szaporodnak tovább, és közben persze folyamatosan hátrálok.

avatar



☩ Reagok :
78

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
A szörny a fogát nyitogatva tátja száját a fiatal lánnyal szembe. Amaz rémületében nem tud mit reagálni, már-már megbűvölten pillant fel rá. Páni félelem uralkodik el rajta, teste nem engedelmeskedik neki, képtelen bármit is reagálni.
Ez lenne a szörny célja, ha képes lenne gondolkozni. Rémületében egy hang zavarja meg. Mintha hidegvizes zuhanyt kapott volna hirtelenjébe. Nem tudni, hogy tudatában van-e amit csinál, avagy ez az egész ösztönszerű. Hátraugorva a fal tövébe kuprodik le.
A lány segítségére rögtön ketten is sietnek. Védőangyala megállítja félúton a lendülő kart. Túlvilági erővel kell megküzdenie, érezheti, hogy ezek a lények nem egyszerűek. Ereje majdnem vetekszik az övéve. Asariel karja megremeg egy pillanatra, mintha képes lenne a lény legyőzni Őt. Egy angyalt, kiknek ereje messze földről ismert.
Ösztönlénnyel harcol. Ő sem akar meghalni, ilyen hajlamai nincsenek. A felé érkező kardot pengéjénél fogva állítja meg, még mielőtt a testébe hatolna. Hatalmasat ordítva tol egyet az angyalon, előre a fal irányába. Amber irányába.
A lény fölényben érzi magát. Fölényben, mindaddig, amíg egy kör alakú dobótört nem érzékel szeme sarkából. Íriszei sárgán villannak fel, odakapja tekintetét, de késő.
A fegyver torkát vágja el, fekete vére kiserken, kezei megremegnek, így Asariel - ha még mindig ellenáll neki - akkor könnyedén döfheti le a szörnyet.
Amaz viszont nem meghal, hanem szó szerint elporlad. Az angyal nem tudja lerúgni kardjáról, könnyed szellő viszi tova a finom porszemeket.
Mindenki megnyugodhat. A szívek ritmusa nem ütemel annyira, az adrenalin lassan tovaszáll mindenki véréből. Asariel könnyedén nyújtja karját védelmezője felé. Méghogy, nincs szüksége védelemre, nem igaz?
Ez sajnos nem az a világ.
Béke száll a sikátor sötétjére. Béke, egy pillanatra.
Amíg a sötétben valami el nem kezd mocorogni. A hamukupac lassan kezd el emelkedni. Finom porszemei több oldalról hullanak alá, alakját nem lehetne még meghatározni. Egy méteres nagyságában megáll. Megremeg a massza, hogy aztán könnyedén váljon ketté. Pár másodperc és újra ott áll előttük a lény. Ugyanaz a pofa, ugyanazok a sárgán izzó szemek. Ugyanaz a fegyver két lény kezébe. Egyszerre mozognak, egyszerre emelik meg lábukat. Emberhúsra vágynak. Ember, angyal és démonhúsra. Bármire.
Megölték őket, az útjukba álltak. Mindenkit el kell pusztítani maguk körül. Túlvilági üvöltést hallatva, nyálukat fröcsögtetik Asarielre, amelyből még Amber is kap az arcába. Ragadós, bűzös nyál, melytől enyhén viszket a lány bőre.
Újra támadnak, karjaikat emelve, most már biztosra akarnak menni. El akarnak pusztítani mindent, mi útjukba kerül.




Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3