We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Sikátorok
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Calypso
avatar



☩ Reagok :
84

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat vs Calypso s a kiskutyák
Belépőm hatásos volt, már amennyire lehetett, s a két dög se próbál felfalni.Sőt mondhatni elég barátságosak. Ennek ellenére szemükből nem sok értelem sugárzik, na igen többet nem is néztem ki a fivéremből. Mellékes. Viszont az amúgy is bamba tekintetük, még bambább, s mintha a látottakhoz képest sokkal lomhábban mozognának. Bűbáj. Ha szemmel ölni lehetne, az előttem álló démon teste kétfelé csúszna szét. Ki más, ha nem ő? A másik kettő csak légypiszok. Megszólít. Felhúzom a szemöldök, s végig tekintek alakján. Fintorba torzul arcom. – Gyerekes? Akkor a ti kis társaságotok, minek nevezhető? Mióta járnak kéz a kézben az angyalok és démonok? – közben megváltozik a környezet, semmivel sem összetévesztendő a hang. A lábam körül hömpölygő víz lassan, de biztosan dermed. Egy enyhe energia hullámmal terelem el magam és örökbefogadott állatkáim körül a vizet, még mielőtt csapdába esnénk. S ez adja a következő ötletet is. – Mégis minek látszik? Pusztítás, új hatalom szabadult ki, s ti most éppen az útjában álltok. – elcsépelt szöveg, de valamit mondanom kell a pokolfajzatnak míg gondolataimban új varázslatot szabadítok rá, nem állhatok itt, mint egy kuka. Ruhájára, bőrére tapadt pára kristályokká fagynak, reményeim szerint ez egy darabig fogságban tartja vagy legalább is gátolni fogja cselekedeteiben. – Csapd a hónod alá a szárnyast és a porcelánbabát és állj félre. – szerintem teljesen kimerítő választ adtam, ha minden igaz, több kérdésre már nem lesz alkalma. S ha így van, megpróbálkozom életet verni az egyik kivert kutyába. Kezem lassan emelem felé, s érintem meg, egy kisebb energia hullámot lökve felé. Tervem az, hogy eme ismerős energiából álló áramütéssel jelenlegi bódult állapotából ki tudom rántani. Ha nem, akkor előbb- utóbb nagy szarban leszek. De egyszerre csak egy probléma.

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
64

Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Új játékos tűnik fel a színen, ki rögtön erejét is fitogtatja. Eddig szunnyadó erejét biztonságba tartotta, így könnyedén emeli fel magához és fodrozza hullámokba a vizet. A mágikus szörny mitsem veszít ezzel szemben erejéből. Újra és újra felhozza a vizet a felszínre, annak tetején jégvirágok ülnek meg. Lassan fagynak be, tán túl lassan. Az mégis érezhető, hogy a víz egyre hidegebb és jegesebbé válik.
Amber kaparja arcáról a nyálat, mely a vizsketést okozza.
Látása pedig… Hirtelen megszűnik. Hallja hangokat, hall egy hullámzó mozgást. A víz mégsem ér el teljesen hozzá. Amíg Loki teljesen elázik, akár egy kutya, addig Ambert angyala vigyázza. Szárnyait óvon vonja köré. A férfit megtaszítja, előrelép, szinte ráborul a védelmezni való lányra.
Amber viszont nem lát. Továbbra sem. Páni félelem veszi át az irányítást teste felett. Hallja, amit mondanak neki, mindent hall, mindent érez, mégsem… Lát. Ő csak segíteni akart az embereknek, azért jött ki. Testvére elvesztése óta nem mást akart, csak segíteni. Hallja, amit Asariel mondd neki, mégsem vesz róla tudomást. Elmenni?
Hiszen most vakult meg! Tudnia kell, hogy miért és mitől! És mitől lehet visszacsinálni! Egy elemi erő hajtja,hogy itt maradjon, maga sem érti, hogy mi ez és miért.
Loki pedig szemben áll már az új ellenféllel. Szemlélik egymást.
Mígnem egy újabb erőhullám söpör végig a városon, a sikátorba is. Az egy szem harcos keze könyékig jegessé válik. Karja megnyúlik, karddá formálódik.  A földre ejti újonnan szerzett jeges fegyvért, az pedig abban a pillanatban befagy. Halk, szisszenő hangot hallatva terjed egyre jobban és jobban körülöttük a jegesedő tócsa. Bármihez, ami hozzáér, átveszi a jegesedést… Bármi.



Asariel
avatar



☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 19, 2018 2:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Homlokomon apró, gyöngyként megcsillanó verejtékcseppek jelentek meg, ahogyan a törmelék mögöttünk a földre zúgott. Nagyon közel volt, hogy eltaláljon minket, és talán le is lelepleződöttem Amper előtt. Nem jó az.
A lány erőtlen beszédéből nem sokat vettem ki, csak hogy a vízzel akar valamit, tehát letettem a pocsolya mellé. És rájöttem, mit akart. A nyál, ami az arcára került elkezdte marni a bőrét, vagyis hirtelen ez jutott eszembe.
A vízzel hevesen mosta le arcát, mintha az élete múlna rajta. Óvón álltam mellette, de az egyik pillanatban Amper és én megkaptuk, amire ő vágyott. Vizet. A beton megrepedezett, és a repedésekből víz szökött fel, majd a következő pillanatban valami ismeretlen erő hatalmas hullámot emelt, hogy azzal elsodorjon minket. Első pillanatban csak annyi esett le, hogy valami megindult felénk, tehát a szárnyaimat pajzsként használtam a vízzel szemben, hogy Ambert ne érje hirtelen a nagy tömegű dolog. Nos hát a pajzs, amit a saját testemből varázsoltam nem tűnt túl hatásosnak, ugyanis a hullám elsodort, de valamit azért fel tudtam fogni az ütésből, ami Ambert érte volna. Mikor rendesen átáztam, eltűntettem a szárnyaim.
A dolog jó oldalát nézve, Ambernak sikerült megmosdania a nyáltól, a helyzet kevésbé rózsás része viszont az, hogy Ez feltehetőleg nem a farkaslény volt. Hátra néztem és nahát! Ki hinné? Nem a szörny volt, hanem egy nő. Nem volt angyal, de ránézésre nem tudtam volna megmondani, hogy micsoda is.
Loki pengével a kezében állt előtte, és beszélt hozzá. Harcolni fognak. Én nem a harc angyala vagyok, igaz, hogy értek hozzá valamicskét, de nem vagyok a legjobb, csak minimális harctudásom. Egyet tudtam tenni.
Elvinni Ambert Innen olyan messzire, amennyire csak tudtam.
- Gyere, el kell tűnnünk innen! – mondtam idegesen Ambernak, megfogva a kezét, és ha ellenkezik, akkor odavetem neki. – Ne légy ostoba! Ha nem megyünk el, akkor meghalhatsz. Itt nem vagy biztonságban.
Amennyiben ezzel sikerül meggyőznöm, akkor futva indulok el vele, hogy elhagyjuk a helyszínt. Nem aggódom a démonért, megoldja a helyzetet, ebben biztos vagyok.


Loki
avatar



☩ Reagok :
86

Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 1:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Összeszűkülő szemekkel veszem tudomásul, hogy a szörnyetegnek ezúttal már én vagyok útban, pontosabban az egyik szörnyetegnek. Továbbra is a rémalakot látom benne, mellyel gyermekkoromban riogattak évezredekkel ezelőtt, ám most, hogy tudom legalább egy dolog hat rá a fegyvertáramból, a varázs megtört némileg. Kezem kinyújtva összpontosítok rá, és tolom vissza a telekinézis képességével, meg is emelve őt, hogy ne vethesse be ellenem roppant fizikai erejét. Maradék energiámmal tovább kutatom a gyenge pontjait, és ezúttal a lustaságára próbálok hatni. Nem tudom mennyi esélyem van erre, de ösztönlény. Talán bejön.
Ebben némileg megzavar, hogy a mellényzsebemből hirtelen egy óriási, hideg, nedves tócsa kezd szétterjedni. Rémülten kapok az ott rejtegetett napló után, szinte már pánikolva, míg meg nem állapítom, hogy ez nem vér, csupán víz áztatta át a naplót...víz. Mégis mi történik ott?
Míg nekem ez vonja el a figyelmem, új játékos lép a pályára. Ragyogó fürtjei szinte világítanak az éjszakában, és gyanúsan könnyedén sétál a bestiák közé, mintha valami állatsimogatóban lenne úgy ötezredszerre, és unja már a vérfarkasokat. Szóra nyitnám a számat, de már le is csap lám a hullám, ami jó egy utcával sodor hátra, mielőtt sikerülne ellenállnom az erejének. Csurom vizesen, komor ábrázattal egyenesedek fel, és ma először a pupilláim korom feketére váltanak, ahogy rá nézek.
-Ez...nagyon gyerekes volt. De boldogan túlteszem magam rajta, ha elárulod mi folyik itt. Felteszem, te értelmesebb vagy, mint a kutyáid.
Kezem közben a kardom markolatát szorongatja, pengéjét oldalra tárva mellettem, balomban pedig felbukkan egy másik démontőr. Elszántan nézek rá, és kissé talán haragosan. Örülnék, ha beszélne, és rávilágítana arra, mi folyik itt, de ha csupán azt tudom meg, amíg Amber elmenekül innen, hogy mi történik, ah lefejezem ezt a nőt, nekem az is megfelel.

Calypso
avatar



☩ Reagok :
84

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 10:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat vs Calypso s a kiskutyák
Sose hittem volna, hogy szabadulásom után bomlik meg az elmém. Kiéhezve vetettem rá magam a világra. S amit láttam összezavart, magasba törő házak, csilingelő fura tákolmányok az utcákon, szemet vakító fényforrások az éjszakában, s rengeteg ember, démon, angyal egy helyen. Egy újabb doboz, zsúfolásig megtömve. Az új szagok, hangok megzavarták érzékeimet. Megrémült őzként, próbálok eligazodni az ismeretlenben. Egyelőre egy dolgot írhatok fel a javára, a rengeteg kaját. Csordultig tölthettem magam, hogy aztán a belőle formált bűbájt saját magát arcon köpő világra okádjam, majd újra zabáljak és kezdjek mindent elölről.
Nem a köd zavar meg, inkább az erő, amit magával hozott. Testvéreim nagy többsége is a városban van, Kisa, Athan és Ruben kiknek a farkuk szerintem anyám hasában összenőtt, energiájuk egy helyről áramlik felém, Delphinia és Heléné. Lassan állok fel, ezzel egy időben eresztem is áldozatom, aki aléltan csúszik le a falról, felvéve néhány pillanatra azt a pozíciót, amiben az előbb én voltam, majd dől arccal előre a földre. Félre lépek, Isten ments, hogy megakadályozzam a pihenésben. Megtörlőm-ajkam szélét, s a bőrömet bizsergető energia felé fordulok. Seth pulzáló energiája állítja hadirendbe kezemen a szőrt. Szóval ő is megérkezett. Túl közel van ahhoz, hogy ne üdvözöljem, néhány sarok választhat el tőle. Helyismeret hiányában, kénytelen vagyok a fárasztóbb megoldást választanom ahhoz, hogy viszontláthassam. Míg mások távolabb próbálnak kerülni tőle-, amit meg is értek- addig én határozottan szedem formás virgácsaimat testvérem felé.
Valami szívmelengető üdvözlésen töröm a fejem, mikor befordulok az utcasarkon. Csalódnom kell. Sethnek semmi nyoma. Legalábbis nem úgy, ahogyan számítottam rá. Energiájának elszórt morzsái a levegőben, s abban a két kutyafejű izében keringenek. Miért is lepődnék meg, hisz mindig is rajongott, kutyákért, sakálokért, s folyton döglött ebeket hordott haza. Dehogy volt pofája efféle ocsmányságokat is létrehozni… de talán annyira mégsem különbözünk egymástól, nekem is voltak „drágaságaim”, dehogy az ő kis játékszerei szinte épségben túlélték. Na ez az igazi pofátlanság. Még egy fekete pont az Úrnak. De így ez a kis csoportosulás, mint egy kifordított, torz, Baum regény. Dorothy, a Madárijesztő és a Bádogember, na meg a „kis” Totók.
Láthatólag a szedett- vedett kompánia nem tud mit kezdeni a fennálló problémával. A két bestia célja szemlátomást a pusztítás, nem csodálkoznék azon, ha Seth csak belső feszültsége miatt eresztette volna ki kutyáit, az amúgy is széthulló világra. Hazudnék, ha azt mondanám az elképzelés kedvem ellen való lenne. ~Kezdődjön a játék! ~ Az aláhulló porfelhő mögül lépek elő, a két monstrum között, bízom, hogy testvérem volt annyira előre látó, vagy kedves, hogy nem saját vére ellen teremtette eme förmedvényeket. A felbugyogó víz a talpamat csiklandozza, felemelő érzés, s ha lenne rá idő, még meg is hemperegnék benne. Ehelyett inkább, megpróbálom az akaratommal az összeset vagy csak egy részét magamhoz szólítani. Érzem a zsigereimben, hogy az erőm meg sem közelíti hajdani mivoltát, de a korlátait nem ismerhetem. Ha sikerül, tajtékzó hullámot emelek közénk belőle. Por és mocsok kavarodása az egész, bevallom nincs olyan szemet gyönyörködtető, mint amilyen a tenger habzó hulláma, de a célnak teljesen megfelelő. Így hát, mikor kellően elég vagy erőm engedte gyűlik össze, egy mozdulattal küldöm azt útjára egyenesen a három szembe szegülő felé. Reményeim szerint arra mindenképp elég lesz, hogy a sakktábláról lesodorja a parasztokat.

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
64

Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Loki telekinézissel fojtogatja a szörnyt. Hatás nincsen rá, de azt tapasztalhatja, hogy fel tudja emelni. A nyolcvanas évekbeli klasszikusokat bár nem ismerik a szörnyek, ezek ellen mégsem immunisak. Nem úgy a pengék ellen. Bárhogy és bármivel is próbálkozik a két férfi nem sikerül nekik. Sőt mi több. Amíg nem foglalkozik a démon az reá jutott szörnnyel, az addig a falak rombolásba kezd.
Az események felpörögnek. A vakolat repedezni kezd, előbb az hull alá. Már-már Amber fejére esik, ki a fal mellett támaszkodva próbálja összeszedni magát. Majd az első tégladarab törmelékek is megválnak otthonuktól, új útra kelnek, hogy kalandokat élhessenek át. Mily ostobák nem tudják, hogy nem jutnak tovább a földön.
Mégis próbálkoznak, ismerkednének a három személlyel és a két szörnnyel. Azok mégsem kérnek belőlük.
Asariel felkapja és odébb viszi. Egy pocsolya közelében állapodnak meg. Amint elkezdi lemosni magáról a nyálat, bőre, mintha fellélegezne. Megkönnyebbül, talán így már minden másabb lesz.
Fellélegezhet.
Nem úgy a két férfi. Ugyanis ahogy a por elül a sikátorban a sötétben felizzik a méregzöld szempár. A porból és ködből lassan két alak bontakozik ki. Az egyik görnyedten, mintha megérezte volna a markolatot a nyakán. Arra az angyal ereje mégsem volt elég, hogy el is kábítsa őket. Mégis mik ezek?
Amber mellett a víz lágyan fodrozódik. Talán fel sem tűnik számukra. Ahogy az onnan visszatükröződő méregzöld szempár is felizzik.
A keze felett lebegő pecsét szemmel láthatóan megváltozik. A beton hangosan megrepedezik a lábuk alatt. Víz szüremlik fel belőle, mintha a talajvíz úgy döntött volna, hogy most tesz látogatást a városba. S ha ez nem lenne elég, halvány jégvirágok jelennek meg rajtuk.
Az imbolygó szörny ezzel egy robban ki a porból és mocsokból és lendül támadásba Loki irányába. Nincs fegyvere, újat nem is szerez, mégsem esik kétségbe. Teremete nagyobb, karmai akár az acél penge. S ha megsebzik? Nem tart ettől sem. Nincs benne halálfélelem. Hogy harcolnak hát olyan ellen, ki nem féli a halált?



Amber Cartelle
avatar



☩ Reagok :
91
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 09, 2018 11:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




T


Lazúr csapat

Ahogy rám kerül a nyál azonnal próbálom levakarni magamról, de sehogy sem megy. Eleinte csak viszket, majd égetni kezdi a bőrömet.
Amint sikerül megtalálnom a képet a csapdáról már le is rajzolom a földre a kapott festékszóróval. Magam is meglepődöm az eredményen, de nem foglalkozom sokáig ezzel.
Kezdem érezni, hogy nem vagyok jól. Az egyik ház falának vetem a hátam, mert úgy érzem, hogy különben összeesem. Forog körülöttem a világ. Mégis mi a franc van ebben a nyálban? Mit jutattak a szervezetembe? Lehet, hogy mérgező? És Ashton miért érzi jól magát? Ő is kapott egy adagot, de mégsem próbálja levakarni magáról. Mintha az ő bőrét nem irritálná…
Érzem ahogy egyre jobban elfogy az erőm. Már nem bírom sokáig tartani magam. Mégis valami arra késztet, hogy víz után kutassak. A víz talán segít lemosni ezt a nyálat magamról. Egy pocsolya… Biztosan van a közelben egy pocsolya.
Ahogy ellököm magam a faltól azzal a lendülettel össze is esem, de valaki felkap engem a földről. Kellemes hűs levegőt érzek a bőrömön, még sincs erőm kinyitni a szemeimet, csak mikor ismét megállunk.
-A nyál… Vizet!... Pocsolya!-Megpróbálok a tartó kezekből kimászni, hogy egy pocsolyát keresve lemossam a nyálat. Amennyiben találok nem hezitálok. Bármilyen koszos is nem érdekel, azonnal elkezdem megmosni vele az arcom és minden olyan részem, amit ért a szörny nyála.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

Asariel
avatar



☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 10:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Még látom, ahogyan za egyik lény belelép a csapdába, s szomorúan konstatálom, hogy nem hatott rá. Nos igen, túl könnyű lenne a dolgunk, ha csak egyszerűen ördögcsapdával el lehetne kapni.
Mi lehet ez a lény? Démonokhoz ezek szerint nem igazán van köze, angyalokhoz még úgyse. Hogy mivel lehetne meggyőzni őket, ötletem sincs. Annyira abszurd, hogy az angyalpenge valami természetfelettit ne végezzen ki.
Mikor az általam kiszemelt teremtményt, a démon lefogja, megpróbálom belekarcolni a rúnát. Mikor a pengém hegye rajzolásba kezdene a hátán egyszerűen a seb nem marad meg rajta. Halkan szitkozódok, mivel még megállítani se tudjuk őket.
– Ez így nagyon rossz – morgom, és nyakszirten vágom a démont a pengém markolatgombjával. Remélem fájt neki.
Ekkor tűnt fel, hogy a másik szörny nemes egyszerűséggel megbűvöli a felénk tornyosuló épületet. A nem biztató hangokra kibontom a szárnyaimat, és az éppen elájuló amberhez röppenek, és kirepülök vele a zuhanó törmelék alól, vagyis megpróbálok. Ami tőlem telhető mindent megteszek, hogy kijuttassam a veszélyes zónából.
Felnyalábolom a lányt, és úgy repülök vele pár métert, majd megállok a talpamon.
– Ez húzós volt… – sóhajtok fel.

Loki
avatar



☩ Reagok :
86

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 12:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Irritáló mosolyt virítok a lény felé, és talán még meg is jegyezném, hogy na mi van, eltört a játékod, ha hagyna erre időt. Nem tudom, hogy nem tud-e újat idézni a semmiből, vagy csak annyira felhúztam, hogy nem jut eszébe, de szüksége nincs rá láthatóan. Oldalra vetődöm a csapása elől, alig kerülve el a karmait. Már épp azon gondolkodnék, hogyan csaljam be a kész rúnába, de ezt a szívességet megteszi ő magától, ami rossz ómen, és nem is hat rá persze. Közben az angyal is segítséget kér tőlem. Nem örülök neki, hogy ugráltat, de...jobb ötletem nekem sincs, próbáljuk.
-Hé bolhazsák! Én vagyok az apád!!! - Ordítom, amíg koncentrálok az angyal ellenségére, és megpróbálom minden energiámat a nyakára koncentrálva fojtogatva felemelni őt a telekinézis képességével. Az eredmény ezúttal is kiábrándító, de legalább gyarapodnak a nyomok, hogy mi ez. Nem démon...nem teljesen anyagi. Nem sárkány...remélem. Csak azt nem tudom, mi igen, vagy mi hatna rájuk. Sosem láttam még semmit, ami ezekhez érdemben hasonlítható, és ez aggaszt.
-Most meg már megint....?
Ha nem lett volna elég a két szörny, még ez is! Hallom, ahogy fáradnak az épületek az erős széltől, és szeretnének már ledőlni egy kicsit, minket használva kispárnának. Felteszem a tollas magától is tudja, mit tegyen, így én a magam részéről megpróbálok úgy szaladni, hogy ne rám essen ez a sok bontott építőanyag, ha pedig sikerül magam maradni az utolsó lénnyel, kissé morcosan köhögök fel némi port és sittet, és csak nézem a lényt. Ha nem támad rám, vagy Amberre inkább megpróbálom követni.

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
64

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
Nemsokára két szörny áll a kis csapattal szembe. Fogaikat vicsorgatják, szemmel láthatóan nem tetszik nekik, hogy nemrég megölték az egyikőjüket. De melyiket is?
Gyors kupaktanácsot tartanak, nem tart tovább pár pillanatig, több idejük aligha lehet. Nem várnak semmire sem a szörnyek, egyenesen mennek és harcolnak. Harcolni akarnak. Baltával támadna az egyikőjük, a halandóra, a démon mégis útját állja. A balta nyelét kettészeli. Tapasztalhatja, hogy ez nem osztódik. De a szörnyek közelednek. Nincs fegyvere? Nem izgatja. Akkor mancsát az égre emelve sújt le feléjük.
Eközben Amber láthatja a fejébe az odaidézett rúnát. Ennek segítségével sikerül maguk köré gyorsan, festékszóróval felrajzolni egy csapdát. Mégis…
Az egyik szörny átlép rajta. S a halandó furcsa eseményeket tapasztalhat. Bárhogy próbálta a nyálat levakarni arcáról, a viszketés nem szűnik. Égeti a bőrét, mintha parazsat öntöttek volna rá. Szemmel látható jelei ennek mégsincsenek. A világ hirtelen forogni kezd körülötte, émelyeg. Szükségét érzi belekapaszkodnia valamibe.
De a két szörny mit sem tágít innen. Sőt mi több. Az egyikük szeme méreg zölden ragyog fel. A mélysötét éjszakába úgy világítják meg alakjukat, mintha szentjánosbogarak kergetőznek. Taktikusan hátrálni kezd előlük. Egyik kezét kinyújtja, mancsait az ég felé emeli. Felette méreg zölden megvilágított pecsét körvonalai sejlenek fel. Asariel egy bénító rúnát próbál a szörny bőrébe karcolni. Abba mégsem lehet. Mintha porba próbálna rajzolni. Folyton folyvást eltűnik - már ha Loki segítségére van.
Erős fuvallat érkezik az ég irányából. A felettük lévő épület falai megremegnek, előbb csak törmelékek kezdenek hullani, majd maga a fel is alá kíván hullani, maguk alá temetve a kis csapatot, és az egyik szörnyet.
Gyorsan kell cselekednie újra csak a kis csapatnak. Amber mégsem képes sokáig talpon maradni. Tudja, mire van szüksége. Egy belső késztetéssel érzi: vízre van szüksége. Le kell magáról mosni a nyálat…



Asariel
avatar



☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 9:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
A szörny fizikai ereje hasonlatos volt az enyémhez. A jobb kezem megremegett, ahogyan megállítottam a lesújtás folyamatában. A bal kezem is megállította, amikor a szörny egyszerűen rámarkolt a pengére és úgy állított meg.
Egy egész pillanatig úgy voltam, a szemeibe néztem miként egymásnak feszültünk, és én minden izmommal visszatartottam. A szörny, ordítva egyet tolt rajtam a fal felé, mire én leszakadtam az ő testéről, de akkorra egy dobótőr repült elő a sötétből, és elvágta a szörny torkát, mire én odaugrottam, és átszúrtam a szívét.
Amberhez fordultam, hogy felsegítsem, mire ő egyből egy kérdéssel bombázott. Egy pillanatra megszeppentem, megpróbáltam a másodperc törtrésze alatt valami hazugságot kitalálni, de csak annyit mondtam.
– Ez most nem fontos.
Ez most nem fontos?! Idióta tollseprű… – szidtam magam. Ennél rosszabbat nem is felelhettem volna neki. Felsegítettem, mire a lány ismét valamit meg akart kérdezni, de a szörny hamvai elkezdtek mozogni, és pillanatok alatt az egy szörnyből kettő lett. A veszélyre a démon is figyelmeztetett.
– Mi a… – lepődtem meg, és ijedten álltam Amy elé, háttal neki, védve őt a testemmel. A szörny ordításának hatására nem kevés nyál száguldott ki a szájából, ami beterített engem és a lány is kapott pár cseppet. A szörny jobban Amyvel és velem foglalkozott. A szörny felé sújtottam, persze nem úgy, hogy eltaláljam, de az életösztönét használom ellene. A sujtás hatására nyilván hátrál egyet, mint minden túlélő ösztönnel rendelkező lény tenné.
Mikor a démon megérkezik mellé, csak rápillantok, és miután Amber felé intézte a kérdését, én belenyúltam a zsebembe és egy festékszórót nyújtottam hátra.
– Ez megfelel.
Szoktam magamnál festékszórót tartani. Nem tudhatod, hogy éppen mikor kell a falra egy rúnát varázsolni pillanatok alatt, ha egy embert óvsz, főleg ilyen időkben. Jó dolog, felkészültnek lenni.
Segítek Ambernak megtalálni az ördögcsapdát, hiszen kivetítem a fejébe az ördögcsapda képét, így biztosan le fogja tudni rajzolni.
– Mit csináljunk? – kérdezem a démontól, és a lehetőségeinket mérem fel. Hogyan lehetne őket megállítani vagy visszatartani?
– Démon, fogd le őket egy kicsit! – szólok, utalva arra, hogy jó lenne, ha telekinézissel leszorítaná őket, s én addig rájuk pingálhatnék egy bénító rúnát.
Ha a démon leszorítja, én ugrok is, és pengém hegyével karcolom beléjük az ősi, mágikus jelet.

Amber Cartelle
avatar



☩ Reagok :
91
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Vas. Júl. 01, 2018 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




T


Lazúr csapat

Egy újabb csapás, egy újabb csapást mértek a Földre, vagy csak a városunkra? Nem nem hiszem… Miért pont mi lennénk a célpontok. Sosem láttam ilyen szörnyet ez előtt, ég könyvekben sem. Sokat olvastam démonokról, angyalokról, de ilyen lényekről…
A félelem hirtelen uralkodik el rajtam. Ilyet már nagyon rég nem éreztem. A cselekedeteim reflex szerűek. Nem gondolkozom, csak cselekszem. Egy pillanatig abban is reménykedem, hogy ez csak valami rossz álom. De aztán egy ismerős hang szól hozzám.
Felemelem tekintetem és megpillantom őt. Őszinte meglepettség ül ki arcomra. Ő meg mit keres itt? Lehet, hogy ő mondta a nevemet? De hogy tudta őket megölni? És mit keres itt?
-Ashton? Te meg mit keresel itt?-Elfogadom a segítő jobbot, úgy tápászkodom fel a földről. Csak ez után veszem észre az idegen fickót is. Ez meg kicsoda? Valami nagyon bűzlik itt nekem és az nem az utca.
-Mi volt ez a…-Lény… Mondanám, de hirtelen a hamu mocorogni kezd. Ismét kiül a rémület az arcomra. A jelek szerint mégsem pusztult el a szörny… Nem elég, hogy feltámadt, de meg is duplázódott.
-Mi a franc? Ez most komoly?-Pislogok értetlenül, majd a szörny egy nagyot üvölt és az arcomat elborítja a nyála.
-Fúj!-Kezdem el levakarni magamról a trutyit, miközben enyhe viszketést kezdek érezni. A felsőm ujjával hevesebben kezdem el letörölni, de a mozdulatom félbe marad, ahogy ismét támadásnak lendül a szörny.
A kérdésen nem leődöm meg, inkább azon, hogy tudja a nevem. Ha nem ilyen helyzetben lennénk vissza is kérdeznék, hogy mégis honnan tudja a nevem, de azt hiszem nem ez a legjobb pillanat ehhez, így inkább csak elkezdek kutakodni az emlékeimben.
-Láttam már, nem egyszer, de sose próbáltam csinálni. Nem tudom, hogy menne-e.-Tudom, hogy Faye gyakorolta, nem is keveset, de én nem. Olvastam is róla, mindent elolvastam amit csak lehetett a démonokról, de sose jutottam el oda, hogy ki is próbáljam. Nem is volt rá szükség.
-Ha segítetek talán menni fog, de mivel rajzoljak?-Közben hátrálok nem is keveset. Hagyom, hogy ő harcoljon helyettem. Közben, ha kapok segítséget neki is kezdek a csapda készítésének. Próbálom felidézni a képeket.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -


Loki
avatar



☩ Reagok :
86

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 25, 2018 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Figyelemmel kísérem a lény kölcsönhatását a pengékkel, és ahogy a pengém a földön koppan, nagyon fontolgatom, kell-e az nekem, annak fényében, hogy érte kéne sétálnom, az angyal mellé. Sajnos a telekinézis nem működik ezen a fegyveren, egy olyan dobótőrnek, amin igen nem sok értelme volna.
Én is biccentek az angyal felé, és vetek még egy pillantást a lányra. Le sem tagadhatná a nővérét és mégis, össze sem keverném őket az biztos. ez után viszont visszafordítom a tekintetem az eloszló porra, vagy legalábbis a porra, amitől azt várnám, hogy szertefoszlik,. és nem...
-Öhm...tollas? Broki van!
Egy két lábon járó, baltás Fenrir látványa sem töltötte el melegséggel a szívem, kettőtől pedig ösztönösen hátrálok egyet, és kirántom a kardom én is, feléjük mutatva a hegyével.
-Oké, tudja valaki, mik ezek?!
Kizárt, hogy népem legendáiból elevenedtek, habár, lehet ők ihlették. Viszont, a porladós számuk kicsit emlékeztet a démoni füstöt mutatványra. Talán működik rajtuk a rúna ami rajtunk is! Talán...Nyelek egyet, és Amy és az egyik ordas közé vetem magam.
-Amber, tudod hogy kell ördögcsapdát rajzolni???
Remélem ebben is hasonlítanak, hogy egyem a szívüket. Minden esetre én megpróbálom feltartani az egyik támadót, kardommal azonban a baltára sújtok, és azt próbálom kettévágni, hátha attól nem szaporodnak tovább, és közben persze folyamatosan hátrálok.

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
64

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
A szörny a fogát nyitogatva tátja száját a fiatal lánnyal szembe. Amaz rémületében nem tud mit reagálni, már-már megbűvölten pillant fel rá. Páni félelem uralkodik el rajta, teste nem engedelmeskedik neki, képtelen bármit is reagálni.
Ez lenne a szörny célja, ha képes lenne gondolkozni. Rémületében egy hang zavarja meg. Mintha hidegvizes zuhanyt kapott volna hirtelenjébe. Nem tudni, hogy tudatában van-e amit csinál, avagy ez az egész ösztönszerű. Hátraugorva a fal tövébe kuprodik le.
A lány segítségére rögtön ketten is sietnek. Védőangyala megállítja félúton a lendülő kart. Túlvilági erővel kell megküzdenie, érezheti, hogy ezek a lények nem egyszerűek. Ereje majdnem vetekszik az övéve. Asariel karja megremeg egy pillanatra, mintha képes lenne a lény legyőzni Őt. Egy angyalt, kiknek ereje messze földről ismert.
Ösztönlénnyel harcol. Ő sem akar meghalni, ilyen hajlamai nincsenek. A felé érkező kardot pengéjénél fogva állítja meg, még mielőtt a testébe hatolna. Hatalmasat ordítva tol egyet az angyalon, előre a fal irányába. Amber irányába.
A lény fölényben érzi magát. Fölényben, mindaddig, amíg egy kör alakú dobótört nem érzékel szeme sarkából. Íriszei sárgán villannak fel, odakapja tekintetét, de késő.
A fegyver torkát vágja el, fekete vére kiserken, kezei megremegnek, így Asariel - ha még mindig ellenáll neki - akkor könnyedén döfheti le a szörnyet.
Amaz viszont nem meghal, hanem szó szerint elporlad. Az angyal nem tudja lerúgni kardjáról, könnyed szellő viszi tova a finom porszemeket.
Mindenki megnyugodhat. A szívek ritmusa nem ütemel annyira, az adrenalin lassan tovaszáll mindenki véréből. Asariel könnyedén nyújtja karját védelmezője felé. Méghogy, nincs szüksége védelemre, nem igaz?
Ez sajnos nem az a világ.
Béke száll a sikátor sötétjére. Béke, egy pillanatra.
Amíg a sötétben valami el nem kezd mocorogni. A hamukupac lassan kezd el emelkedni. Finom porszemei több oldalról hullanak alá, alakját nem lehetne még meghatározni. Egy méteres nagyságában megáll. Megremeg a massza, hogy aztán könnyedén váljon ketté. Pár másodperc és újra ott áll előttük a lény. Ugyanaz a pofa, ugyanazok a sárgán izzó szemek. Ugyanaz a fegyver két lény kezébe. Egyszerre mozognak, egyszerre emelik meg lábukat. Emberhúsra vágynak. Ember, angyal és démonhúsra. Bármire.
Megölték őket, az útjukba álltak. Mindenkit el kell pusztítani maguk körül. Túlvilági üvöltést hallatva, nyálukat fröcsögtetik Asarielre, amelyből még Amber is kap az arcába. Ragadós, bűzös nyál, melytől enyhén viszket a lány bőre.
Újra támadnak, karjaikat emelve, most már biztosra akarnak menni. El akarnak pusztítani mindent, mi útjukba kerül.



Asariel
avatar



☩ Reagok :
16

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 3:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr
csapat


──────────── ────────────
« Comment; Ide  • Szószám; Ide  • Zene; Ide »
Valami különös folyik a városban. Konkrétan fogalmam sincs arról, hogy mi történik. Amberral voltam a lakásában, ott őrködtem mellette elrejtve magamat, mikor a lány hű követője, és őrkollégám idegesen kezdett mászkálni. Akkor tört ki a bonyodalom. Amber nem folytatta vacsoráját, csak felpattant helyéről és kilépett lakásából. Legszívesebben ráuszítottam volna valami rémisztő víziót, hogy ne menjen ki, de jobbnak láttam, ha nem korlátozom.
Az eddigi idő alatt rájöttem, hogy utálja, ha manipulálva van. Szabadságra vágyik és a „nemesi” mivoltát béklyónak tekinti. Elég érdekes gondolkozásmód ez egy embertől, persze ha nem értettem félre.
Az utcára tejfehér köd ülepedett le, mely természetellenes módon sűrű volt. Követtem Ambert, rejtve maradva előle. Nem szívesen fedtem volna fel magam.
Ahogy haladtunk, egy elkeseredett idős hölgyet segített fel és kísért haza. A nő kicsit összetörhette magát, de nem lett nagy baja. Amber ezen tettén elmosolyodtam. Olyan jó érzés volt számomra, hogy Amber ilyet cselekedett. Segített, s ez a mostani időkben ritka. Büszkeség töltötte el a szívemet, hogy egy ilyen embert bíztak rám.
Láttam, hogy sok halandó kihúzódik az utcára, kíváncsiak. Hazudnék ha azt mondanám, engem nem érdekelt a dolog. Hogyne érdekelt volna? Csak számomra Amber volt az első, az ő épsége.
Ahogy betért a város egyik sikátorába, úgy érezhette, hogy egyedül van, de nem volt. Én vele voltam, és valami más zavaró dolgot is éreztem körülöttünk. Egy piciny idő után mozgást észleltem a ködben. Kezem lassan lecsúszott a pengémre, és annak markolatán pihent meg. Feszült voltam, azt kívántam, hogy bárcsak egy ember lenne itt a ködben. Annyival egyszerűbb lett volna ha egy ember sündörög Amy körül. Sajnos ez nem így volt.
Egyszerre valami kutya pofájú ocsmány entitás dugta ki képét a ködből. Amber elé lépett, amitől persze ő és én is megijedtünk. Abban a pillanatban eltűnt rólam az álca és a lány elé ugrottam, s elkaptam a szörnyeteg lendülő karját. Egy szót se szóltam, csak a bal kezemmel kirántottam a pengém és megpróbáltam átszúrni a szívét.
Gyorsan cselekedtem, és a szörny halálában biztos voltam, mert a ködből valami más is előmászott, aki egy kést hajított át a bestia torkán.
Ezek után lerúgtam a szörnyet kardomról, s azt visszacsúsztattam a hüvelyébe.
A falhoz kuporodó Amberhez léptem és a nem vérmocskos jobb kezem nyújtottam felé.
– Gyere, meghalt. Már felkelhetsz – lágy hangon mondtam neki remélve, hogy elfogadja a segítségül nyújtott mancsom.
A következő pillanatban a démon felé biccentek, jelezve a köszönetem neki.
Nem voltam benne biztos, hogy a szörny meghalt, de reméltem, ahogyan azt is, hogy nincs több.  

Amber Cartelle
avatar



☩ Reagok :
91
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 12:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




T


Lazúr csapat

Azt hinné az ember, hogy ennyi minden után rosszabb már nem jöhet a fejünkre, de ahogyan azt valaki nagyon bölcsen megtapasztalta mindig van rosszabb, mindig van lejjebb… Csak kérdés meddig folytatódik ez így? Tényleg az utolsó ember elvesztéséig kapjuk a csapásokat? Tényleg az lenne Isten terve, hogy kiirtson bennünket? Egyáltalán tényleg létezik? Nem csak kapu, rossz vicc ez az egész?
Éppen otthon vacsoráztam nyugalomban, mikor az utcáról ijedt hangok szűrődtek be. A fény eltűnt és furcsa köd szállt le ránk. Balu is idegesen kezdett el mászkálni a szobában. Valami nincs rendben. Leteszem a kanalam, felöltözöm, majd bezárva Balut elindulok körbenézni. Nem akarom, hogy neki baja essen.
Egy idős néni ül a földön és sírdogál, hogy elesett és nem tud felállni. Automatikusan sétálok oda hozzá és segítek neki. Nem értem minek jött ki ilyen későn este egyedül az utcára. Nem lakik messze így hazakísérem őt. Nagy örömömre nem ismer fel. Még csak az kellene, hogy ő is elkezdjen zaklatni engem az ostoba kérdéseivel.
Ahogy haladok tovább sokan kikukucskálnak az ajtóból, vagy éppen ablakból. Néhányan még ki is merészkednek. Mindenki tudni akarja, hogy mi történik már megint.
Befordulok az egyik utcába. Itt már senki sincs jelen, egyedül maradtam. Csak a lépteim hangját hallom viszont. Hirtelen egy árnyék fut végig a falakon, mintha csak egy autó haladt volna át egy lámpa előtt. Nem tulajdonítok neki túl sok figyelmet, de pár lépés után hirtelen megtorpanok. Messzebb egy alak tűnik fel. Arcát nem látom, de szívem kissé hevesen kezd el kalapálni.
Már éppen szóra nyitnám a számat, hogy megkérdezzem ki az, mikor a homályból valami sokkal magasabb alak bontakozik ki előttem. Kikerekedett szemekkel mérem végig a valamit. Ahogy a nyála a vállamhoz ér undor ül ki az arcomra, de hamar felváltja az ijedtség amint meglátom lábát, majd végül az arcát.
Hirtelen hallom meg a nevem. Nincs túl sok időm hezitálni, így azonnal a falhoz ugrom és annak tövében leguggolva kuporodom össze, miközben kezeimmel fejemet védem. Nem merek felnézni, nem merem meglesni mi történik, csak legyen vége ennek a rémálomnak.

Öltözet ʘZene ʘ Megjegyzés: -

Loki
avatar



☩ Reagok :
86

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Azon ritka pillanatok egyikét élem épp meg, amikor egymagam vagyok. Egyedül, és nincs semmi dolgom. Sok aberrált dolgot el tudok képzelni, sőt, meg is tettem a legtöbbet, de a fene sem gondolta volna, hogy egyszer honvágyat fogok érezni a pokol iránt. Úgy tűnik ilyen hülye gondolatok kavarognak a fejemben, ha túl sok a szabadidőm.
Csak mászkálok az utcákon, céltalanul, a kabátom alatt játszva az összehajtható dobócsillag fülbevalóval, és közben arra gondolok, milyen ironikus tud lenni az élet. Vegyük például a jelenlegi helyzetet. Amber Cartelle...bár nem tud róla, de ma este találkozója lenne rég látott, és elveszettnek hitt nővérével. A nővérével, aki megkért, hogy ezúttal ne tartsak vele, mert így is elég feszült lesz a találkozó, és nem hiányzik, hogy ezt meghitt találkozót elrontsa, ahogy Amy túlbuzgó őrangyala odaéget mint egy elfelejtett pirítóst. A kérdésemre, hogy ő maga hogyan kívánja elkerülni ezt a sorsot inkább nem kívánt válaszolni, bármennyire is győzködtem, hogy engem azért aggaszt ez a kérdés. Végül, nagy nehezen megadtam magam....és ezek után kibe futok bele az utcán???
Jó, mondjuk ez talán túlzás. Viszonylag messziről kiszúrom, és már indulnék is tovább amikor elkezdődik....AZ.
Kíváncsian figyelem a ködből előlépő...valamit.
-Odin heréire, ez meg mi a jó k....
Azonnal fegyvert ragadok, bár velem egyenlőre nem foglalkozik ez a....vérfarkas? Jó, ne legyünk nevetségesek. Bármi is, a fegyveremre vésett rúnák kétlem, hogy bármit is segítenek. Csak abban reménykedem, hogy anyagi a jószág, hogy legalább a pengéket tudja értékelni. El is hajítom felé szakszerűen a dobófegyvert, a nyakára célozva.
-Amber, vigyázz!
Asszem ennyit az inkognitóról.

DragonLady
avatar



☩ Reagok :
64

Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 11:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rejtély a ködben
Lazúr csapat Catacombs  • Credit:
A sötét utcákat róva Amber próbálja lefoglalni magát. Nővére elvesztése űrt hagyott maga után, melyet szükségesnek érez betölteni. A sötétség érkeztével a város teljesen kifordult magából. A várost védő kupola megszűnt létezni, természeti katasztrófák mosták el a város felét. Szó szerint. A rend teljes mértékben felborult, nincs már korlát, nincs már erkölcs. A lepel lehult, az emberek levették álarcukat. A fekete viharral más is jött a városba. A sötétség mérgezi az elméket.
Amber le akarja magát foglalni, ezért rója éjszaka az utcát. Rendőrségnél dolgozik, ők azok, kik visszaállíthatják a rendet.
Sejtelmes köd ereszkedik a városra. Normális ember, ilyenkor ki nem tenné a lábát, de az áramkiamradás arra ösztönözte a lányt, hogy segítsen az embereknek. Hogy az elesett járókelőket felsegítse, az eltévelyedetteket hazakísérje. Nem sok mindent tud tenni a városért, ezt ő is tudja, de nővére emlékéért minden maga telhetőt meg akar tenni.
Őrangyala pedig hűségesen követi. Sejti a tollas, hogy ez a jelenség több sima ködnél. Lények járják az utcákat, melyeket még ő sem lát. Egyelőre még nem, eltakarja ez a tejfehér pára. Viszont hűségesen megbújik minden utcasarokban. Erejét felhasználva ő a lámpát adó fény, ő az, ki a kuka mögött megbúvó papírhalmazt meglebegtet a szellő. Máskor fekete holló képében rostokol egy kapu aljába. Ott van Amber minden lépése után. Vigyáz a lányra. Még egy embert nem veszthet el. Ő az igazi feladata, és ezt jól akarja végezni. Még akkor is, ha a lány nem kívánja mások védelmét.
Megbújik valami a ködben.
Valami.
Fekete árnyék suhan végig az utcán, Amber arcát takarja el. Az út végén a sarkon egy félhosszú hajú, horgas orrú férfi lépdel lassan. Messziről felismeri az utcán árválkodó lányt, ismeri a nővérét. Ő kötött vele alkut. A lustaság, önmagát nem meghazudtolva komótos léptekkel halad előre, nem kíván megtorpanni. Egészen addig, amíg meg nem látja az árnyékot, mely a ködből bontakozik ki. Ő és az őrangyal látják azt, amit Amber nem.
Az árnyék felnyúlik végig a sorházon, annak tetején megtörik és még folytatódna. Fény alig világítja meg az utcát, árnyéka mégis elhomályosítja a lány látását. Legalább három méteres valami. A köd lassan gomolyog körülötte. Egy láb lép elő, állat hátsó lábához hasonlatos. Ez a tappancs mégis felér egészen a lány lábszárának közepéig. Körmei tenyérnyi nagyságúan szántják fel az aszfaltot. Abnormálisan előrebukó térdkalácsai a lány csípőjéig érnek. Lelógó karjai karmokban végződnek, fekete, durva szőrzet borítja egész testét. Két lábon álló monstrum bontakozik ki a ködből. Ilyet nem hogy a lány nem látott még, de sem az angyal, sem pedig a démon. Pofája olyan, mintha egy kutya lenne, mégis emberként magasodik a lányra. Nyála fogaknak aligha nevezhető agyarjai között. Néhány csepp Amber vállára hull, de a legtöbbje a lába elé. A lény érzékeli, hogy áll előtte valaki. Egyik kezébe hatalmas bárdot szorongatva tekint le az előtte állóra.
Elállja útját. Zavaró tényező. El kell tüntetni.
Könnyedén suhintja meg felé a fegyvert a sötét éjszakába.


Ismerős erőt éreznek meg a városban tartózkodó lények. Újak még ebben a régi világban, mi számukra teljesen kifordult magából. Felhőkarcolók, autók, elektromosság. Minden, mit valaha ismertek, megszűnt létezni. A nyelv, melyet megértettek már kihalt. Minden megváltozott, egy valamit kivéve. Testvérük törekvését.
Régről ismert erőhullám fut végig a városon, fejüket felszegve kezdenek el összegyűlni a város szíve felé. Ugyanis pontosan tudják, hogy mifélék lepték el a várost. Azt is tudják, hogy kit keresnek. Ezek szerint fivérük Seth a városban van. A lények őt keresik, érzik a szagát, mégsem képesek pontosan behatárolni helyét. Testvérei szagait is érzik, de velük egyszerűen nem törődnek, haladnak előre, mindaddig, amíg az egyikük útjukat nem állnak.
A lények bárkin és bármin átgázolnak, bárki is kerül velük szembe, ha harcra fogja az ellen a sort, egyszerűen megpróbálnak tovább lépni.
Ám, amikor egy Leviatán lép eléjük, megtorpannak. Fejet hajtanak nekik. Gyengék. Ahogy a leviatánok is. Segítenek vajon nekik? Vagy hátráltatják őket?
Szemmel láthatóan csak nekik engedelmeskednek, senki másnak.



Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
410

Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Amber Cartelle
avatar



☩ Reagok :
91
☩ Korom :
24

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 27, 2017 10:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




T


Lucius & Amber

"Mindenki fél valamitől. (...) Ez is az emberi lét része."

Érdeklődve hallgatom idegen megmentőmet, aki úgy tűnik nagyon is sokat tud a démonokról, angyalokról. Mondjuk rám is rám ragadt egy kis tudás, de csak annyi amennyit hallottam róluk. Magamtól nem igen kutattam utánuk. Nem izgatnak különösképpen. A régi világ, a kinti világ sokkal jobban érdekel engem.
-Értem. Szóval nem akar szemtanúkat hátra hagyni. Mint valami sorozatgyilkos.-Izgulok, félek, ami szerintem ilyen helyzetben normális is egy embernél. Ezért is beszélek, hogy kissé elterelődjön a figyelmem a félelemről. Nem biztos, hogy túl szerencsés, ha megérzi azt rajtam.
Ahogy elárulja nevét csak meglepetten pislogok. Átfut az agyamon az a lehetőség is, hogy vajon most komolyan ő lenne az, vagy csak a nevét viseli. De aztán meggyőzőm magam arról, hogy biztosan csak valami becenév lehet, hisz ha valóban ő lenne az ördög, akkor simán elintézhetné azt a démont, ha akarná.
-Lucifer? És mondd mit szól ehhez az ördög? Mármint, hogy a nevét viseled? Én biztosan megharagudnék, hisz ő nagyobb annál, mint hogy valaki elvegye tőle és büszkén „mutogassa”.-Noh de ő tudja. Én nem fogok beleszólni az életébe, csak nehogy visszaüssön.
-Szóval akkor vadász vagy. És mondd pontosan kikre vadászol?-A hallottak alapján nem érdekli őt, hogy angyal vagy démon. Valami más oknak kell lennie a vadászatára. Viszont a démon megzavarja beszélgetésünket. a fények ismét pislákolni kezdenek, majd meg is jelenik a „füst”. A szívem ismét hevesebben kezd el kalapálni, főleg miután Lucifer az egyik égőt széttöri. Legszívesebben elfutnék, elbújnék, de tudom azzal csak rontanék a helyzeten, így erőt véve magamon a helyemen maradok és csak figyelem az eseményeket.


Öltözet: link ʘ Zene: link ʘ Megjegyzés: -


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5