Gabriel - The one and only

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Gabriel - The one and only  Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 3:22 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Drága, Kegyetlen Gabriel!  k76k  

Először is hadd örüljek, hogy kicsit, hogy elviszed a másodszámú főgonoszunkat.  juuj Főként ezzel a pb-vel! Ezt már sok embernek megírtam az elmúlt hetekben, de nálad is örvendezek, hogy nem egy tucat arcot választottál. Ezzel is kitűnünk.
Na meg az aranyos pofikádon kívül a lapoddal. *-* Bővül a kis ark család. Most már a nagytesók mind itt vannak, lehet majd balhézni \o/ Még valahonnan szedjétek elő Rafit is és teljes lesz a kiscsalád. Mehet a testvérháború és ha megunjátok, akkor a levik ellen is mehet. A két család háborúja, tiszta Rómeó és Júlia vagy épp West Side Story.
Khm, azt hiszem kicsit elkalandoztam. Inkább rá is térek a lapodra.

Atya-gatya, hát ez. Rendkívül módon magával ragadott a karaktered! Írásban is, fogalmazásban is, meg ezek az érzések. Hehe, tetszik Gabinek ez a stílusa. Ahogy utálja az embereket már a kezdetek óta. Persze ezt el kellett magában nyomnia, nem illett egy angyalhoz, hogy így gondolkodjon. Főként nem egy arkhoz. Viszont ezzel megválaszoltad azt az egyetlen kérdésemet, amit a kezdetek óta teszek fel. Miért kell sutba dobni Atyánk akaratát, ha évezredeken keresztül figyeltük, hogy miként kormányoz a világán. Hát ezért. Mert Te nem csíped őket. De hát...
Nem lehetünk egyformák. Amúgy is minden családban van egy kakukktojás. Biztos téged sem ilyennek tervezett, csak egy picit meglötyögött a keze, amikor a cinizmusból többet töltött beléd Razz
Viccet félretéve. Tetszett, ahogy felvezetted a bibliai hasonlatokat. Hogy Te miként álltál hozzá, és végül hogy cselekedtél.
Na meg, hogy elfoglalod Atyád helyét, egyelőre. Kíváncsi leszek, hogy a jövőben mit fogsz majd alkotni, miként fogod kicsiny életünket megnehezíteni.  luvu

De nem szaporítom tovább a szót, még ezernyi jó dolgot tudnék rólad írni, de mindenki ideje véges.
Irány foglald le az arcod és a rangod, sokan várnak már téged!
Üdv közöttünk! Ophilia




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Gabriel


Gabriel - The one and only  Tumblr_p3qyqhOapT1r0cy9wo6_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
63
☩ Rang :
Erkölcs lovag
☩ Képességem :
Mindennek IS tudása, hamisítatlan erkölcs lovag, mindig ragyogó szőke haj
☩ Multi :
Mr. Monopoly Monster
☩ Play by :
Joel Kinnaman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 10:28 pm
Következő oldal


The real world is where the monsters are.
Kanon
Nagyon öreg


Gabriel
Karakter információ
Család - Olyanok voltunk a világ kezdete óta, akár Da Vinci híres Az utolsó vacsora festményén az apostolok, akik szemet gyönyörködtető és szívet facsaró áhítattal néztek apánk egyetlen halandó fiára, akik akár mi is lehettünk volna. Akár mi is ülhettünk volna ugyanúgy annál az asztalnál Isten határtalan szeretetében és fényében, mellyel egyformán szeretett mindnyájunkat; angyalait és földi halandóit. A halandókat, akiknek újból és újból elkövetett gyarlóságaik ellenére is mosolyogva bocsájtott meg, s az angyalait, akik bár különböző véleményen vallottak azokról a törékeny kis bábokról, melyeket Atyánk végtelen szeretetében teremtett a világra, mégis egyként hajlottak meg az Úr akarata előtt. Egy ideig. Persze, mint minden családban, itt is akadtak apró - cseprő nézet eltérések azok között, akik Atyánk minden egyes parancsát vakon, csukott szemekkel és fülekkel követték, és akik mg merték kérdezni, hogy Miért?, nem beszélve a kis kakukktojásról, akinek a vénséges vén kijjebb sepregette a holmiját a Mennyország küszöbén és egyenesen a Pokol mélyére mutatott ujjával, hogy mától az lesz az ő birodalma. Miért? Régen sosem kérdeztem volna meg, ma már annál többet azoktól a testvéreimtől, akik rajongásig szeretik őt továbbra is és az... embereit. Az összes testvéremtől, akik mellől a halandók elmartak, s akik túl vakok ahhoz, hogy meglássák az igazságot és nem utolsó sorban Tőle. Atyámtól. Miért?    

Mi a beosztásod - Az egyetlen racionális döntésekkel bíró arkangyal a nyolcból, aki képes lesz Istent visszaültetni a trónjára oly módon, hogy a szánalmas, csalódást okozó emberi lényeit mind az utolsó szálig kiirtom, nem kegyelmezve se férfinak, se nőnek, sem gyermeknek, hogy a világ és Mennyország rendje ismét helyre álljon

Melyik oldalon állsz? -A saját oldalamon, a túlélés oldalán, Isten oldalán

Városod - Las Vegas

Szakadár infó - -

Porhüvelyem neve - A kékszemű, aranyhajú angyal.
Joel Kinnaman
Mindenki
Isten Hírvivője
Arkangyal
Vic
23

Karakter képességeinek leírása

"Csiribí - csiribá, visszament a nyúl a kalapba.
S lám, kedves közönség, a kalap üres!"

Testvéreimhez hasonlóan, én is rendelkezem az Atyánk által ránk ruházott képességekkel, melyeket közösen tudhatunk magunkénak. Ám egyetlen egy tényezőben mindig is verhetetlenebb leszek náluk: egyedül én látom olyannak a világot valójába, amilyen. Romlottnak, bűzösnek, fertőzöttnek, elgennyesedettnek, egy fekélynek, amit ki kell vágni a helyéről és a sebet meg kell tisztítani az emberektől, akik a fertőzést és a betegségeket jelentik, akik kártékonyan hatnak az elhalófélben lévő részekre. Az emberektől, akik lehetnének az élet magvának gyönyörű virágai, helyette megölik a virágot és nem hagynak mást maguk után, csak pusztulást. Ó ha ezt Atyám látná...

• Telekinézis
• Gyógyítás
• Emberfeletti erő
• Halhatatlanság
• Telepátia
• Memória manipuláció
• Asztrális kivetülés
• Kitűnő érzékek
• Mágikus, okkult tudás
• Angyali energiák

És az a bizonyos plusz egy, ami mindannyiunkat egyedivé tesz, amivel képes vagyok a vérből pusztán maró savat csinálni, hogy az keringjen ereidben, egészen addig a rövid ideig, amíg képes vagy túlélni, hogy a saját véred belülről felold és nem marad más hátra belőled, mint egy massza, egy tócsányi enyv. Persze, ahhoz, hogy hagyjalak meghalni nagyon nyomós érveket kell felmutatnod, egészen addig csak másodpercenként változtatom a véred e maró anyaggá, hogy utána ereidben, már ami maradt az ereidből, ismét aprócska kis vörösvértestek úszkálhassanak boldogan, ellátva azon feladataikat, amikre rendeltettek. Ha nagyon rossz kedvemben találsz még úgy is hagylak; félig nyomorékként, akit örökre cselekvőképtelenné tett a saját vérellátása, hogy elmesélhesd, hogy Gabriellel jobb vigyázni és jobb elsőre a színtiszta igazságot válaszolni a kérdésére.
Sajnálatos módon ezt a mutatványt egyetlen egy emberen vagyok képes végrehajtani egyszerre, de a többieknek éppen elég sokkoló és lesújtó látványt nyújthat így is, hogy a barátjuk a szemük előtt válik emberi lényből egy tócsányi, bugyborékoló testnedvvé.





Minden történet rejthet titkokat
'Hm... hm... hm - hm - hm... hm...' - ennyit vagyok képes hosszú órák - vagy akár évek is lehetnének? - óta kiadni magamból, miközben egyik lábamat Atyám hófehér trónusának karfáján átvetve lóbálom, testem többi részével pedig majdhogynem fekszem már a kényelmetlen ülőalkalmatosságban, ami lehet, hogy egyébként nem is lenne olyan kényelmetlen, hogyha nem ágynak próbálnám meg használni, mialatt egy gyűrött rajzolt kis füzetecskét olvasgatok és nézegetek, melyben egy piros köpenyes alak, aki kívül hordja a köpenyéhez hasonló színű alsóneműjét a nadrágján, éppen rubintvörös sugarakat lő a szeméből valahol a világűrben, hogy a Föld felé száguldó aszteroidát aprócska kavicsokká szelje szét, hogy így imádott bolygójának, rajta szíve hölgyével ne eshessen baja, a gonosznak pedig fájjon a feje, hogy ördögi terve ismét nem sikerült. Superman, ez a képregény címe. Miket ki nem találnak manapság! Szemeimet megforgatva dobom el a füzetet valahová a hátam mögé, ami aztán a patyolat fehér falnak ütközve csattan egyet, míg végül újabb csattanás kíséretében immáron a földön köt ki, ahol mozdulatlanul fog addig heverni, amíg nem megy érte majd valaki, hogy összeszedje. Talán Rassilon, ha lesz majd kedve utánam takarítani. Apropó takarító, hol is csámborog vajon ez a szárnyas? Lehet bejött csak nem figyeltem rá és megunta az ácsorgást?
'Hm... hm... hm - hm - hm... hm...' - hümmögök újra, miközben borostás államat ütögetve nézek föl a hófehér plafonra, melyet egyetlen repedés sem torzít el, még mindig ugyanolyan hibátlan, mint mikor először körbenéztem a hatalmas teremben akkorára kikerekedett, csodálkozó szemekkel, hogy azok majd kiestek a helyükről. Nem tudtam betelni a pompával, a fényességgel, Atyám ragyogásával, amivel megajándékozott minket, elsőszülött gyermekeit.
Miért?
Kérdezem még mind a mai napig, amikor visszagondolok az első ötletekre, melyek az emberekről fogalmazódtak meg. Rólunk mintázta őket Atyánk, ehhez kétség sem fér, hiszen ha nem így történt volna, talán fent sem maradnak ilyen sokáig, nem tudták volna benépesíteni a bolygót önmaguk képmásival, hogy a parányi lényekből kifejlett példányokká váljanak és reprodukálják magukat végeláthatatlanul, amíg egyszer csak el nem fogy bolygójukon az utolsó talpalatnyi hely is. De akkor sem értem, hogy miért kellettek neki, ezek a szánalmas, halandó lények. Mi nem voltunk elegek, belőlünk hiányzott valami? Lehetetlen, hiszen tökéletesre teremtett minket, hibátlanra. Miért kellettek nekik ezek a gyarló, apró emberi lények, akik napról napra, újra és újra bebizonyítják, hogy nekik nincs létjogosultságuk, nem méltóak az Úr szeretetére? Bevallom, mi is mindannyian láttunk bennük fantáziát és kíváncsiak voltunk, hogy mire lesz majd képes az első emberpár, akiket Ádámnak és Évának nevezett el apánk. Érdeklődve, ugyanakkor hangyányi kétséggel gondolataink között figyeltük, ahogy magukhoz térnek az Éden Kertben, ahonnan minden probléma forrása indult, ahol az ember bebizonyította, hogy már az ébredésük első napján apró darabkákká kellett volna őket morzsolni és mással kellene ezt a paradicsomot benépesíteni, Atyám haragja viszont ahogy jött irányukba, úgy ment is. Az engedetlenség mintapéldányai, hiszen a Nő - így, nagybetűvel, a Nő - arra nem volt képes, hogy egyetlen, egyszerű parancsot kövessen, mégpedig, hogy arról az egyetlen egy fáról ne egyen, amiről Atyám megtiltotta neki. És mit csinált? Egyértelműen pontosan onnan evett, ahonnan nem szabadott volna és innentől kezdve minden gyarlóság és engedetlenség Anyja elkezdte benépesíteni a bolygót hozzá hasonló szófogadatlan testvérgyilkosokkal, akikben örökké csak az irigység, a bosszúvágy és az ellenségeskedés munkál. Atyám arcán úgy ült ott a csalódottság és a bánat, a felismerés, hogy szörnyetegeket alkotott, hogy végtelen fájdalmában úgy döntött véget vet rövid életű tervének, melyet halk, elégedett sóhajokkal hagytunk jóvá és támogattuk őt benne, csak fájdalmát ne kelljen többé látnunk. Én azt hiszem még egy apró mosolyt is megengedtem magamnak, de Michael egyetlen köhintéssel letörölte ezt az arcomról, de rövid időn belül az ő szíve ismét meglágyult és megesett az embereken.
Miért?
Az özönvíz után már nem volt visszaút és ő csak ült a trónusán, pont ott, ahol én most hentergek, mint egy jól tartott disznó, nézte a lényeit, nézte ahogy fejlődik ismét az élet, szárba szökken és virágot bont, majd bölcs tekintetét rám szegezte és rám bízta a feladatot, hogy ismét szálljak alá az emberek közé és folytassam onnan a munkámat, ahol abba kellett hagyni a bűnök eltörlése végett. Miért nem látta, hogy ennek semmi haszna? Miért nem látta előre, hogy ennek ugyanaz lesz a vége, mint előzőleg? Miért nem látta, hogy ezek tanulásra képtelenek és sosem fogják meghálálni az ő szeretetét?
Miért?
De ki vagyok én, hogy Atyám parancsát csak úgy odább dobjam, mintha egy koszos porrongy lenne? Keserű szájízzel ugyan, de engedelmeskedtem a parancsnak, engedelmeskedtünk mindannyian, legtöbbünk kérdés és gondolkozás nélkül, hisz annak ellenére, hogy bűnös, fertőzött az egész faj, apánk a keblén szeretné melengetni őket és valahogy máshogy jó útra téríteni őket, nekünk pedig csak és kizárólag az a lényeg, hogy Atyánkat újra mosolyogni lássuk, de ez a mosoly egyre jobban hervadt, görbült lefelé, élettelenné és keserűvé vált. Hát rájött ő is, hogy nem éri meg ezeket a kígyókat tovább etetni és egyre csak hizlalni, növelni, hogy a végén az eddiginél is elkényelmesedettebbé és hasznavehetetlenebbé váljanak? Atyánknak ismét megjött a józan esze és most már valószínűleg meg is marad?
'Megjött, de meg, úgy ám.' - motyogom magamnak és a négy falnak, de tekintetem azért körbehordozom a négy fal között, hátha Rassilon visszajött, hogy tovább viselje ímmel - ámmal elgyötört kedvű feljebbvalója gondját és elpakolja helyettem a piros alsónadrágos férfi rajzos füzetét, de a mindig egyeneshátú, szűkszavú angyalnak továbbra sincs se híre, se hamva. Megint miben mesterkedik? Pár percnél tovább általában nem nagyon marad távol tőlem. Na mindegy, esetleg talált valami emberi elfoglaltságot magának és ő is ismerkedik az emberi szokásokkal, például, hogy hogyan kopogj be valakinek az ajtaján, mielőtt tokostul rárúgod, ha már a csengőre sem reagál. Hosszan sóhajtva, kissé már mondhatni elzsibbadt tagokkal nézek vissza a mennyezetre és minden igyekezetemet összeszedve koncentrálok arra, hogy a legkevésbé se érdekeljen egyre zsibbadó, karfán pihenő vádlim, valamint a szintén zsibbadásnak indult tarkóm. Ez igencsak különös érzés, hogy valakinek elzsibbad a tarkója, olyan, mintha... túl sokat feküdnél párnán és nem mozdulnál meg. Vagy nem? De ugorjunk is vissza a lényeghez, hisz ha Atyámnak nem nőtt volna be a feje lágya, akkor én most nem heverészhetnék itt, mint aki jól végezte a dolgát és az ég világon semmit nem kéne csinálnia. Pontosabban nem nőtt be, elege lett. Megunta, feladta, ahogyan mi is, pár kivétellel. Isten eltűnt. Igen, jól hallottad. Eltűnt, kámforrá vált, felszívódott, nem látta senki, szerintem nem is akar visszajönni már többé, mi pedig itt maradtunk egyedül elhagyatottan. Persze ki - ki elindult a saját maga útján, teljesítik továbbra is ugyanazt a feladatot, amit az Úr rájuk hagyott, mielőtt kényszer pihenő mellett döntött az emberek miatt, akik nem is tudják, hogy ezzel mekkora kárt okoztak a saját életükben. Hiszen ha nincs Isten, ki mond ítéletet feletted halálod órájában? Én. Én leszek az utolsó arc a mindent fölemésztő Sötétségben, amit látni fogsz, én leszek az, aki miatt bűnbocsánatért fogsz fohászkodni, én leszek az, aki eldönti a sorsodat, apró, gyarló emberi lény, akinek semmi sem szent. Nem tiszteltek ti semmit, még a saját szüleiteket is eladnátok bárkinek a nagyobb vagyon reményében, kapzsiságotok határtalan és egyesegyedül akkor veszitek szátokra az Úr nevét, hogyha a kulimász már egészen homloktetőig ér, vagy válogatás nélkül káromoljátok az ő nevét. Igen, de ez már nem tart sokáig, sem az embereknek, sem pedig azoknak, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy a helyzet javítható és koránt sincs minden veszve. Úgy tűnik a tisztán látás képessége egyedül nekem adatott meg testvéreim közül? Abbahagyom az államon történő ütemes dobolást, ajkaim úgy görbülnek mosolyra, mintha életem legjobb hírét hallottam volna a világon, elgémberedett tagjaim új életre kelve úgy segítenek talpra a trónusról, mintha az áram ütött volna meg. Azt hiszem van egy - két elintézendő dolgom, még mielőtt átadom magam a zsibbadás teljes és kellemetlen élménének. Hol ez a szárnyas még mindig?




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/4
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3