We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
A Thermopülai-szoros tetején
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Abaddon
avatar



☩ Reagok :
151

Utolsó Poszt Vas. Júl. 15, 2018 8:08 pm
Következő oldal


Kisa & Abaddon
RÉGI SZÉP IDŐK  • Music - Black Blade • Credit:
Lábbelim talpa morzsolja, koptatja a kiszáradt, sziklás vidék talaját. Közeledésemre az idegen nő rám emeli tekintetét szemrevételezve a jövevényt mely magam volnék. Nem tart soká hisz nem lát bennem veszélyt. Orcámra is parányi mosoly amint válaszolok neki. - Azt nem mondtam, nem ideális, csak, hogy érdekes. - Fordulok vissza a távolba végül, letekintve az alattunk elterülő sziklafalra s a szorosra mely egykoron véres küzdelem színtere volt. A vértől bíbor tenger nyaldosta a magas sziklákat. Az italom fogadja, friss s meglepőd mód hűs víz csörgedezik torkán ha kortyol belőle. A kulacsot visszanyújtja én pedig elteszem azt tarisznyámba. Éppen szóra nyitnám ajkaim, hogy hangot adjak gondolatomnak a múltról valami frappáns formában, de megelőz. Pillanatra megállok s szemöldököm borzolom magam elé, ahogy a távolba tekintek. Végül fejem rázva szólalok meg pillanatra felé fordulva. - Azt hiszem kicsit túl sok időt töltöttél a napon, megárthatott. - Vágom rá végül letudva, hogy csak bolond, vagy valami hasonló. Hiszen nincs a homlokomra írva, legalább is nagyon remélem. - Csak utazó vagyok, igyekszem bejárni a még megmaradt világot, már amíg megtehetem. A nevem Don. - Mutatkozom be felé fordulva, majd folytatom. - A legendák szerint, hajdanán itt nagy csata dúlt, számtalan állt szembe a maroknyival. Igazán látványos lehetett. - Nézek immár újra lefelé ahogy végigfuttatom a vidéken szemeim. De a gondolat ott fészkel elmémben, démonként emlegetett, bizonyosan nem véletlen. - S benned, kit tisztelhetek? - Fordulok felé s szemem egy rövid pillanatra siklik le a lábaira fektetett kardra. - Szép darab. - Mosolyodom el. Kisebb szél kerekedik, kellemes sós, meleg levegővel borítva be minket.




Kisa
avatar



☩ Reagok :
15

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 14, 2018 1:42 pm
Következő oldal


Abaddon & Kisa
Régi szép idők  • Credit:
Csendes békém léptek nesze zavarja meg. Tekintetem a közeledőre téved, majd vissza magam elé, nehogy elvágjam a kezem figyelmetlenségemben. A kard tisztogatása közben nem jó ötlet másra figyelni, éppen ezért csak hallgatom az idegen közeledését, egészen addig, amíg meg nem áll szomszédságomban. Szavait hallgatva apró mosoly jelenik meg arcomon.
- Szerintem épp ideális – felelem, felhagyva a törölgető mozdulatokkal.
A kard lapja végigsiklik fekete nadrágba bújtatott combjaimon, majd ledőlve mellettük, hegyével a földben, az alattam lévő sziklának támaszkodik. A rongy szintén lehullik, közvetlen mellette, ezáltal szabaddá téve figyelmem. Tekintetem újra a jövevényre szegezem, ajkaimmal továbbra is mosolyt formálva. Kezemmel a kulacsért nyúlok. Egy biccentés kíséretében elveszem és belekortyolok tartalmába, mielőtt visszanyújtanám.
Valahogy ismerősnek tűnik. Az arca nem, legalábbis nem emlékszem, hogy láttam volna már, ellenben az ereje. Mintha éreztem volna bőrömön, évszázadokkal, talán évezredekkel ezelőtt. Démoni ereje erről az országról szóló emlékeim némelyikéhez csatlakozik. Többhöz, többek között az erről a helyről valókhoz.
Lábaim átpakolom, félig felé fordulok testemmel, hátam mögött pedig megtámaszkodom karjaimmal. Fejem gondolkodón billen oldalra. Esővíztől ázott tincseim alig mozdulnak, ragaszkodnak bőröm közelségéhez. Biztos vagyok abban, hogy már többször láttam, esetleg beszéltem is vele. Azokat a démonokat, akikkel életemben csupán egyszer futottam össze, vagy jelentéktelen szerepet töltöttek be minden találkozásunkkor, képtelen vagyok megjegyezni. A hangyákra senki nem emlékszik, még az emberek sem, ellenben azzal, ha egy nagy cserebogár a hajukba akad. Nagyjából ez a különbség az erősebb és a jelentéktelen pokolfajzatok között.
- Meglepő itt találkozni valakivel, még akkor is, ha az illető egy démon – gondolkodom hangosan.
Fegyverem továbbra is csupán egy mozdulatra van tőlem. Lehet, hogy már nem vagyok mestere a kardnak, de biztos vagyok abban, hogy egy kóbor szerzettől meg tudom védeni magam. Legalább addig, amíg eljutok a legközelebbi forrásig. Nem mintha szükségem lenne rá. Életem során eddig egyetlen démon sem volt képes térdre kényszeríteni, vagy menekülésre bírni. Ez sem különb a többinél, Lucifer játékszereinél.



Abaddon
avatar



☩ Reagok :
151

Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 10:56 pm
Következő oldal


Kisa & Abaddon
RÉGI SZÉP IDŐK  • Music - Fever Dream • Credit:
A nap már nyugovóra térni készül, lomhán úszik le a sziklán peremén egyre tompuló, de még mindig perzselő fénye. A tenger felől sötétlő fellegek türemkednek, erőszakkal véve birtokba az eget. A távolban éles fény villan, majd pillanatokkal később, tompa, morajló dörgés jelzi előre a csúfos jövőt mely a partszakaszra vár. A tajtékos hullámok egyre magasabbra kapaszkodnak a sziklafalakon, egyre hevesebben tartják szüntelen ostrom alatt a partot. Fémsikolyok rázzák fel a látképet, tompa, elnyúló fájdalmas kiáltások mosódnak egybe a dühből felszakadó harci láz keltette üvöltésekkel. Kardpenge szele a levegőt megállíthatatlan tempóban, hogy bőrt, húst szeljen, bíbor színnel festve meg a környezetet. Éles lándzsa száguld, hogy átfúrjon páncélt s annak viselőjét. Folyóként itatja az éltető nedű a kopár partszakaszt. A felhők közben közelebb osonnak s vad tombolásba kezdve adnak ritmust a háttérzajnak mintha csak a csata hevével ők is egyre jobban tombolnának. Az égi háború is kevésnek bizonyul, hogy elmossa a bíbor folyamot melyet a küzdelem után hagytak. A tenger mosva festi azt vörösre. Aztán már csak a csend marad, s a testek, melyek lakomául szolgálnak a dögevőknek...

Tervek, szükségszerű lépések melyek a célok eléréséhez vezetnek. Néha, az elmének tisztításra van szüksége, hogy újat alkosson. Ez vezetett hát ide, a rég múlt egyik jeles helyszínére. Kedveltem azokat az időket, acél és hús feszült egymásnak, test a test ellen harcolt, szemtől szemben döfhetted pengéd a másikba, íriszeinek tágulását figyelve, fájdalomtól kényszerű üvöltését hallva. Egyszerű cipőm talpa tompán koptatja a sziklást talajt ahogy felfelé haladok egy dombtetőre honnan majd kellő rálátást látok a már legendássá vált szorosra. Érdekes az emberi fantázia, hősöket alkot a vérontókból. Külsőm most is - mint minden ilyen kiruccanásomkor - egyszerű utazó képét mutatja, az időre való tekintettel, vászonnadrág s hozzá egy egyszerű lenvászon ing, hátamon keresztbe vetve hosszú kard pihen, egyszerű acélkard, az összkép végett tartom folyton magamnál, no nem mintha nem tudnám használni. De lássuk be, furán nézne ki egy halandó utazó fegyvertelenül. Vállamon átvetve egy bőrtáska is látszik még, benne néhány egyszerű holmi, kulacs és hasonlók. Figyelni kell a részletekre. Ahogy haladok egyre feljebb, egy alak bontakozik ki előttem. Magában sütkérezik a déli nap fényében. Táskámba nyúlok s kulacsom veszem elő, kortyolok belőle s közben tisztes távban lépek a szikla szélére és szólalok meg miután elvettem ajkamtól a kulacsot s megtöröltem számat ingem ujjával. - Érdekes hely fegyver tisztításra. - Nyelem le a kortyot majd felé fordulva a kulacsot is nyújtom - az immár kiderült, hogy - nőnek. Már persze ha eljutok eddig s nem történik valami más egyéb fordulat a történet fonalában.



Kisa
avatar



☩ Reagok :
15

Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 2:42 pm
Következő oldal


Abaddon & Kisa
Régi szép idők  • Credit:
A nap próbál átjutni a néhány perce még vizet permetező esőfelhőkön. Első sugarai sikerrel járnak, megvilágítva előttem a szoros alját. Az évektől romossá vált út maradékának felszíne sötéten fénylik, odalent. Az eső semmit nem kímélt, azt a sziklát sem, melynek tetején kényelembe helyezem magamat. Idefentről jól belátni mindent, s bár a régi csatának már évezredek óta nyomai sincsenek, emlékeimben elevenen élnek annak képei.
A tenger szintje sokkal magasabban volt akkoriban. Feljebb, mint ahol most az emberek által kövezett út fekszik. Arra felé lehettek az elsüllyesztett hajóhad partra sodort roncsai, miket a hullámok hordoztak hátukon. A tűz rég kialudt a szenesedett deszkákon. Ez azonban már néhány nappal a rövid csatározás után volt, mikorra a partot vörösre festette a görögök és perzsák vére. A küzdelem izgalmasnak ígérkezett. Jómagam a görögök pártján álltam, legalábbis egy darabig. Segítettem nekik csapatokat gyűjteni, hogy elég időt nyerhessenek kultúrájuk megmenekítésére. Sajnálatos, hogy mostanra nem maradt belőle semmi. A nyomokból ítélve, már akkor is ez volt a helyzet, amikor az angyalok az emberek világát választották csatatérül. Néhány romos oszlop, az épületek aljai, egy-kettőnek talán a teteje is megmaradt, vagy annak egy kis része. Egyesek számára még így is csábító látványosság volt ez az ország néhány útikönyv szerint, számomra viszont, ki látta teljes pompájában, még egy halvány hasonmásnak sem felel meg.
Mindemellett az sem volt elvetendő szempont, hogy minél több emberrel rendelkeztek, annál tovább tartott az ütközet. A halottak száma is megnövekedett ezáltal, csakhogy a kitartó ellenállás kezdett unalmassá válni a napok elteltével. Kénytelen voltam elintézni, hogy a perzsa sereg előrébb jusson, megrövidítve hegyen tartózkodásomat.
A nap erőlködve bár, de lassan tovább terjeszkedik, eljutva fényével helyemig, megszakítva nosztalgiázásom. Nem állok odébb, helyette engedem, hogy melegítse bőröm és szárítsa fekete öltözetem. Mellettem helyet foglaló kardom ölembe húzom, és egy ronggyal kezdem tisztogatni.  Bezárásunk előtt egész jól bántam az ehhez hasonló fegyverekkel, az évszázadokkal azonban érzem, hogy nem csupán erőm, de tudásom is megkopott a harc terén. Testem megfeledkezett az évek alatt elsajátított mozdulatoktól.




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Mantas
Today at 12:25 am
☽ Elkészültem

Azura
Yesterday at 11:34 pm
☽ Hiányzásnapló

Mantas
Yesterday at 10:30 pm
☽ Mantas

Calypso
Yesterday at 2:43 pm
☽ Ancient Baths




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/6
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
9
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
7