Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 8:27 pm
Következő oldal


Back to the Normal
Cam & Natalie
──────────── ────────────
«  Szószám; 665 • Zene; Tesla»
«Every next level of your life
will demand a different you»
A lábam a zene hatására jár. A figyelmeztetést megkapja, bárki is lép be, nem nézek az irányába, nem foglalkozom vele. Hajam lófarokba kötve lóg a hátamra, ám kócossága egy pillanatra sem veszít üdeségéből. Vagyis inkább árulkodik arról, hogy az utóbbi napokban talán egyszer sem bontottam ki, legfeljebb a gumit húztam meg, hogy ne mozogjon jobban a kelletnél. Egy-egy tincsem így is megmakacsolta magát, de azokat most könnyedén simítom fülem mögé, ahogy visszahúzom a kezemet. Alsóajkamat rágcsálom, ahogy az asztalról előveszek egy újabb térképet és azt hajtogatom szét.
Hallom Cameron hangját, szemem sarkából nézek csak rá, mély levegőt veszek és csak lassan fújom ki. Pupilláim kitágulnak egy pillanatra, a fáradtság ólomsúlyként nehezedik a szememre, vállamra, elmémre. Minden végtagomnak. Az asztal jobb sarkán egy mappa hever, rajta a saját kézírásommal egy cetli, mely óriási betűkkel kiáltja: Tényleg?
És tényleg, mert az anyag visszakerült hozzám. Én pedig menten megőszülök tőle.
- Ha a jó szándékod az, hogy felrobbantod az egész kócerájt a fenébe, akkor elhiszem – dünnyögöm az orrom alatt. Nincs vele semmi bajom, de most tényleg nem kívánok embereket magam köré. Tudja, hogy csak akkor kerülöm őket, hogyha okom van rá. Lényegében mindig, de ezen most tegyük túl magunkat. Wallenberg eltűnése óta jobban kerülöm őket, bár az is hozzátartozik, hogy a Tanács is jobban szétszedett minket. Ez nem változott a visszatértével sem, egyszerűen csak időre van szükségem, amíg feldolgozom azokat, amit mondott nekem akkor.
Amikkel egy pillanatig sem akarok foglalkozn, mert félek, hogy akkor túl sok mindent kellene átgondolnom. Azt pedig nem akarom.
Az arcom elé tolt fémbögrére mégis hátrahőkölök. Szemöldököm ráncolva gyanúsan tekintek fel rá.
- Mit akarsz? – szinte már ráförmedek, de azért a bögrét elveszem. – Ismerlek, akkor csinálod ezt, ha akarsz valamit – szögezem le az elején, hát átlátok rajta. Az ajándékot, melyet a hódolatomra hozott elfogadom, sőt bele is iszok, annyira, hogy két korttyal bevégzem a keserű és tűzforró lőrét. Érzem, ahogy nyelvem, torkom égeti. Egy kósza torokköszörülést is megengedek magamnak, többet nem.
- Ó, hogy haladok? – kapom fel a fejemet, két szemöldökömet felvonom és szinte már sértődöttség érződik a hangomból. A kérdés, melyet nem kellett volna feltennie. – Kérlek szépen Herkules tizenkét próbája semmi sem volt ehhez képest. Van fogalmad róla, hogy mennyi rúna, pecsét, csapda van a városban? Nem, nincs, fogalmad sincs, na de az hogy több ezer, tízezer, százezer, az nem kifejezés és. A drága… Úgy gondolta, hogy poén lesz, ha még a kilences szektort is a nyakamba akasztja, mert nincs elég dolgom a belvárossal, meg minden mással, csináljam meg a kilences szektort, ahova semmi rálátásom sincs a térkép, meg amiket visszahoznak – az akta felé bökök, de olyan méreg önt el, hogy szinte már folytatni sem tudom, csak puffogni a számmal. Idegesen simítom hátra a hajamat. Hogy haladok?
Egyszóval: pocsékul. Persze eddig sem unatkoztam, de ez… Ha arra hajtanak, hogy kicsináljanak, nagyszerű úton haladnak. Mindent csináljak meg egyszerre, ne is már, holnapra.
A csomagra csak lenézek, de nem bontom ki, kezeimet a csípőmre teszem. A kávé még égeti a torkomat, a bensőmet, mégis érzem, hogy új lendületet ad – vagy ez a harag, amit érzek? Vagy a végkimerülés utolsó mozgatórugója? Fogalmam sincs, de ha tudnám, hogy az elkövetkezendő hetekbe mi vár rám, hatvanszor hálás lennék ezért a kimerülésért.
- Mi ez? – teszem fel a kérdést, kissé türelmetlenül, letekintve a csomagra. Persze, hogy nem mondja el, miért is mondaná. Ám ha a kifagadásom után is még noszogat, akkor nem szép mozdulatokkal – említettem már, hogy a türelmem végén is járok? Nem? Nem véletlenül van kiírva az ajtóra, hogy ne zavarj. Saját felelőséggel jött be.
Amikor a barna papír lekerül az ajándékról, szemöldököm csak a magasba reppen.
- Honnan szereztél csokit? – kérdezem újra csak gyanakodva. Máskor, jobb napokon örülnék is neki, most valahogy minden szürke, fekete, sötét. A világot csak pusztulni vágyom, miközben épp én vagyok azon, hogy minél jobban megvédjük. Paradoxon, melyet nem igazán tudok feloldani magamba. A magnóért nyúlva lejjebb veszem annak a hangját, hogyha tényleg beszélgetni akarna, akkor azt ne kiabálva tegyük, noha a magam részéről még a normális kommunikációt sem tudom ajánlani jelen pillanatba.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cameron Davis


Irodák Tumblr_mb2zy8utnb1qj5doj
☩ Történetem :
☩ Reagok :
2
☩ Rang :
Drake's right hand man
☩ Play by :
Jared Padalecki
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 11:40 pm
Következő oldal


we can try
Cam & Natalie
──────────── ────────────
«  Szószám; 533 »
« When all the dust are settled and all the crowds are gone, the only thing that matters is family. »
- Hé! Ha bárki keresne, akkor megtalál Natalie-nál – kiáltok oda a többieknek a bázison a vállam felett.
Hallom a susogást a háttam mögött, mielőtt becsapódna az ajtó, ahogy kilépek. De nem érdekel. Tudom azt hiszik, hogy az oroszlán barlangját kockáztatom meg… és lehet igazuk van, de aggódom. Ha pedig aggódom a kishúgom miatt, akkor minden jogom megvan arra, hogy zargassam a munkája közben. Tulajdonképpen bármikor van jogom rá, hogy az ideigeire menjek. Ebben ő sem szokott bocsánatot kérni.
Kilépek a városba egy pár percre, hogy összeszedjek valamit, mielőtt visszamegyek és a folyosón végigcsattogva célba vegyem az irodáját.
Tényleg aggaszt Natalie az elmúlt héten mutatott viselkedése. Igazából nem csinált semmi érdemlegeset – de éppen ez az, ami aggaszt. Ha a kishúgomra gondolok, akkor mindig egy csibészes, vigyori arcot látok magam előtt. Hallok valami szarkasztikus kifejezést, de soha nem rosszindulatúan – legalábbis nem felém. Melegségre gondolok, és nevetésre, ölelésekre, és… néha fájdalomra. De az a fájdalom a miénk, és igyekszem vele mindenben megosztozni, ahogy régen is tettem. De az elmúlt napokban Natalie elzárkózott, úgy értem érzelmileg, mielőtt fizikailag bezárta volta magát az irodájába. Tudom, hogy amit most tesz az fontos és tényleg szükségünk van arra, hogy minél hamarabb megoldást találjunk a problémáinkra… Abban viszont nem hiszek, hogy közben a kimerülésig, ne adja isten, a kiégésig hajtsa magát. Úgyhogy ha mást nem is, egy kis szünetet, támogatást nyújthatok neki a virrasztás közben.
Amikor az ajtaja elé érek viszont, megtorpanok. Tekintetem végigfut a fa megkopott mintázatán.
Alig egy hét telt el azóta, hogy Drake visszatért, és még mindig kótyagos vagyok az eset után. Amikor megláttam őket ketten az ajtóban… a pillanat újra és újra lejátszódik lelkiszemeim előtt, mint egy beragadt videószalag. De bármit is éreztem abban a pillanatban, most félretolom és arra gondolok, hogy a húgomnak szüksége van rám. Még ha őmakaccsága nem is ismerné be.
Kopogok, de nem hiszem, hogy sok értelme van a kiáradó dübörgő zene mellett, így egy pillanatot sem várva benyitok.
- Ha nincs kávé a kezedbe, akkor fordulhatsz is vissza – jön az utasítás, ami őszintén megmosolyogtat.
Bár nem figyel rám, feltartom a kezeimet, mintha fegyvert fognának rám.
- Kérlek, kegyelmezz! – mondom, próbálva elnyomni a mosolygást.
Aztán közelebb merészkedek. Végignézek a helyiségben, ahol Nat az elmúlt napokat töltötte és elhúzom a számat. Feljegyzem fejben, hogy mielőtt elmegyek erről is gondoskodjak, de előbb visszafordulok hozzá. Félpillantásom a térképre esik, ami fölé görnyed. Egyik kezemben tartott fémpoharat odaemelem az orra elé és meglibegtetem.
– Esküszöm, jó szándékkal jöttem.
Megvárom, míg elfogadja a poharat, amiben remélhetőleg számára is megfelelő nedű rejlik, majd közvetlen megállok az asztal mellett. Tekintetem végigpásztáz a rúnákon, amik mindenféle fecniket borítanak.
- Hogy haladsz? – érdeklődőm próbálva megütni a legneutrálisabb hangot. Aztán felemelem a kezemben tartott csomagot és odahelyezem elé az asztalon. – Gondoltam ez segíthet…
Maga a papír, amiben az értékes kincs lapul nem árul el semmit magáról. Mikor megtaláltam egy katonai bunkerben még hónapokkal ezelőtt, nem hittem a szerencsémnek. Emlékszem is, hogy alig egy pár embernek ejtettem el, hogy mi az – elmondtam volna mindenkinek, de csupán két tábla volt belőle. Így is úgy tudják, hogy nem fogom odaadni senkinek csak akkor, ha feltétlenül szükségesnek érzem.
Nos, most úgy érzem kellően vészhelyzet van, hogy megosszam a csokoládét, amit felkutattam.
- Na, – unszolom, ha megváratna – bontsd ki!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 12:39 pm
Következő oldal


Back to the Normal
Cam & Natalie
──────────── ────────────
«  Szószám; 510 • Zene; Tesla»
«Every next level of your life
will demand a different you»
Fáradtan tenyerelek az asztalon, egy kopottas térkép felé görnyedve. A kazettás magnóból dübörög a zene, betöltve a teret, nem engedve, hogy egy pillanatra is elaludjak, vagy csak lehunyjam a szemem. Érzem, hogy lábaim remegnek, az elmém a végét járja már, mégsem mozdulok innen. Ehelyett serkentőként hallgatom a zenét, az ütemes dobot, a basszus erőteljes hangzását. Az éneklésnek is betudható kiabálást.
Fel sem tűnik, hogy halkan dúdolom a szöveget magamba, talpam a ritmus ütemére jár. A térképtől jobb oldalra apró papírfecnik pihennek, mellettük egy már a végén járó ceruza. Nem tudom, hogy reggel van-e, vagy dél. Este, vagy bármi. Harminchat órája vagyok talpon és nem is tervezek addig elmenni, amíg be nem fejezem most már a munkámat. A Tanács a kelleténél jobban hajt minket, még így is, hogy visszatért. Kevés vadász van, túl sok a civil és túl nagy a város. Rendet kell tartanunk, ezért is lehet, hogy a munkánk nem ér véget a műszakkal, vagy éppen kitolják azokat. Persze ez a mi egészségünkre megy rá és a koncentráló képességünkre. Kérdés, hogy mennyire fogjuk ezt hosszabb távon bírni. A hibák száma csak fokozódni fog és itt elég csak egy hiba.
Kezemet felemelve masszírozom meg a halántékomat. Elveszek egy fecnit és a város egyik pontjára teszem. Ceruzával rajzolok rá egy rúnát. Hasonló cetlik és kövek már szerepelnek a térképen.
Azzal, hogy a pokol és a menny bezárult teljesen más védelemre van már szükségünk. Jobban ki kell szúrnunk a természetfelettieket, mint valaha. Erre pedig csak egy lehetőségünk van. Fejemet megrázom, hajamat hátrafésülöm az öt ujjammal. Egy pillanatra feltekintek és a kanapéra vetem a pillantásom. Takaró simul rá, gyűrötten, párnám félig lelóg róla. Mellette tányér, pohár, egy sörös üveg. Több napi szennyesem szanaszét körülötte. Csábít az új ágyam, mégsem engedek a kísértésnek.
- Nem fogsz kifogni rajtam - dünnyögöm magamba és továbbra is a térképet szugerállom. Kezem már begyógyult, vállam is helyre jött az utóbbi küldetés óta, ám terepen nem voltam. Nem oda való vagyok. Tudós vagyok - vagy mi a fene. A háttérmunka lenne az én feladatom. Ezt persze elhanyagoltam, de most, hogy minden vissza fog állni a régi kerékvágásba így én is visszatérek a munkámhoz. Ezért is lehet, hogy az utóbbi napokban senkivel sem találkoztam. Nem is igazán kerestem mások társaságát. Gondolkozni nem akartam, el kellett terelnem a gondolataimat. Így bevállaltam minden műszakot, amit csak lehetett. Mások pihenjenek csak. Meglehet, hogyha ez a Tanács fülébe is jut, akkor még meg is fognak rajta lepődni mennyire pedáns vagyok.
Az utóbbi hetekben semmi baj nem volt velem. Nem szóltam be senkinek, sem pedig semminek. Csendben voltam. Nem kötözködtem, nem is kerültem bajba. Csendben és precízen végzem a munkámat.
A térkép mellől felemelek egy követ és a vadászbázis közelébe helyezem el. Azok a fontosabb épületek köré helyeztem, jelezve valódi fontosságukat.
Az ajtó lassan nyílik.
- Ha nincs kávé a kezedbe, akkor fordulhatsz is vissza - emelem fel kezemet, anélkül, hogy megnézném kit is evett be a fene. Nem sűrűn látni manapság a csapatot, nem mintha most nagyon hiányolnám is őket. Ujjammal az ajtó irányába mutatok, azonban a térképet figyelem továbbra is, jelezve, hogy szavaim komolyak. A régen nem hordott rubintköves gyűrű újra körbeöleli ujjamat. Egy időbe már nem hordtam, most mégis ott virít rajta, hogy feltépje számomra a régi sebeket. Hogy ne felejtsek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Irodák Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 5:50 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 30, 2018 6:04 pm
Következő oldal


How we'll punish Drake
Noah & Nat
──────────── ────────────
«  Szószám; 599 • Zene; My judgement day»
«The bond that links your true family
is not one of blood,
but of respect and joy
in each other's life»
Könnyedén legyintek a férfinak. Tudjuk, hogy sokszor ha transzba esek, akkor se kép, se hang nálam. Nem először fordult már elő, hogy napokig jártáltak körülöttem, de észre sem vettem, annyira bele voltam mélyedve a munkámba.
- Rá se ránts, most legalább nem vertem bele Bax arcát az asztalba - vonom meg a vállamat. Igaz, ahhoz az is kellene, hogy Ő itt legyen, és mivel nincs… Sok sebből vérzik ez az állítás, a hasonlatot talán így is érteni fogja.
Hálást mosolyt küldök a pap felé, kinek lényét a mai napig nem sikerült megfejtenem. A legtöbb emberen ki tudok igazodni. De az eliteken? Nem véletlenül válogatott minket össze így. De valamiért mégis zavar, hogy nem tudok kiigazodni rajtuk. Egyikőjükön sem. Kait még szinte gyerek, Noah furcsaságai és az üres üvegek, miket maga után hagy. Bax és a folytonos kesztyű viselete… Na és a többiek?
- Öklömnyi gyémánttal rajta, hogy leszakadjon az orrcimpája tőle. És a fejét is természetellenes szögbe kelljen tartania - vonogatom meg szemöldökeimet. Hülyeségre bármikor kapható vagyok, még csak kérniük sem kell. Én vagyok a csapat esze, de olykor úgy érzem, hogy a bohóca is.
Valljuk be: nélkülem unatkoznának. Nem lenne most sem senki, aki cseszegetné őket. Nem akarok én lenni Drake de egyelőre valakinek pótolnia kell… Nem értek annyira hozzájuk, ahogy kellene. - Erre emlékszem! - fordulok ezután felé. - Bár nálad lassan nem meglepő, hogy ittasan jössz bárhova - vonom fel az egyik szemöldököm. Hangom nem számonkérő, egyszerűen, csak közlöm a tényeket. S lám, most is italokat pakolgat jobbra és balra. - Mostanában mi bánt téged?
Azt azért én is tudom, hogy a legtöbb ivásnak megvan a maga oka és háttere. Nekem is megvolt az az időszakom, amikor az alkoholba folytottam minden bánatomat. Na meg az édes bosszúmba, hogy ott ártsak Drakenek ahol a legjobban fáj neki. Mily nagyot tud fordulni a világ alig egy év alatt…
Emlékszem az ő esetére is. Bax szentségelt rendesen, amikor előkerült a sebbel. Fejemet könnyedén rázom meg. Nem kívánom továbbra sem számon kérni. Pont én? Jelenleg én sem állok a helyzet magaslatán.
- Hát pesze, hogy vonzza, miért is ne vonzaná őket - húzom el kelletlenül a számat. - Nekem is meg kellene már csináltatnom - sóhajtom el magamat. Vártam vele sokáig. Azt hiszem, hogy engem nem fog soha megszállni a démon.
De lassan el kell jutnom arra a pontra, hogy belássam: csak egy egyszerű halandó vagyok. Hiába az esezm, a szépségem, a bájom, a menő személyiségem, ez nem fog kisegíteni, ha egy démon meg akar szállni.
Félek bevallani, de félek a tetoválótűtől, na.
- Rosszul, mint egy öreg garast - öltöm nyelvemet felé, gyerekesen.
Kezembe veszem az itallal töltött poharat. Figyelem a barna fényét, ahogy megcsillan rajta a kopár fény, mely a terem ad neki. Felé tartom az üveget, s ha koccint velem, még felé is kacsintok.
- Ennél többet. Az ólomöntés a fülébe, már szinte áldás lenne számára, a többi mellett, amit kitaláltam neki. S mivel úgysem hal bele semmibe, ezért a végtelenségig lehet büntetni - vonom meg a vállamat hetykén, miközben beleiszok a pohárba. Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy őszintén gondolom-e, avagy csak hülyéskedem.
Még magam sem tudom.
- Áh, ez a legelfogadhatóbb - válaszolom. Az alvás azon túl is kerülget. Napi pár óra, meg is látszik olykor a viselkedésemen. - Üdv a klubba haver - nevetem el magamat. Hát igen, ilyen a vadászok élete? Vagy csak azoké, akiket cserben hagyott egy bizonyos személy? - Komolyan? - kapom fel a fejem a hirtelen témaváltást követően. - Az ilyen hírek elkerülnek, mellesleg - dobom el az utolsó tűt is a képre, majd Noah felé fordulok székestől is. A poharat kettőnk közé teszem le az asztalra. - Miért hiszel még Istenbe? - teszem fel neki a kérdést, mely évek óta foglalkoztat. S amit sose tettem fel neki, de most már mit várjak vele?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 23, 2018 2:00 pm
Következő oldal


With a friend with a hurt
Natalie & Noah
──────────── ────────────
« Comment; remélem megfelel :3 »
"Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét."
Mindenki másképp dolgozza fel Wallenberg hiányát, olybá tűnik Natalie azzal, hogy éppen tűpárnát csinál a képéből. Nem mintha lenne bármi rossz szavam a dologgal kapcsolatban, talán jobb, mint az enyém, aki üvegekkel szemezik addig, míg el nem fogynak. Rossz szokásom, melyen nem tudok javítani, pedig régen felmerült bennem.
- Pedig direkt zörögtem. Bocs, nem akartam - húztam el a számat, ennyit arról, hogy nem ijesztem meg, legalább szívinfarktust nem kapott. Jó magam is az ebre nézek, aki csak lustán körbetekint, majd visszatér eddigi dolgához, vagyis a semmittevéshez. Élni tudni kell!
Elnevettem halkan magamat, izmaim enyhén belesajdultak. Szórakoztatóan fájdalmas. Drake, hogy szakadna rád az ég, hogy megléptél! Ő volt a csúcspontja a csapatnak, Ő tartott minket kordában, nélküle nehezebben boldogulunk és természetesen aggódtunk érte. Rossz taktikát választott úgy hiszem, mikor túlzottan bizalmas csapattá váltunk, ámbár ez is volt az erősségünk. Üres volt nélküle az épület és a levegőben érződött a hiánya, melyet mintha mások is megéreztek volna a városban. Egy szó mint száz, nem állt legjobban a szénánk. Jó magam eddig is csináltam azt, amit, de néha beiktattam egy-egy keresést, informálódást, hogy Wallenbergről nem akadt-e hír. Természetesen nem. Eltűnt, mint a káosz.
- Jó válasz! - csaptam fel a pici gyűjteményt, majd elkezdtem az üvegek között nézelődni, hogy melyikhez is lenne kedvem per pillanat. - Hidd el, nem olyan jó dolog. Én egyszer voltam, rendkívül szórakoztató, igaz, lassú vagy és csak másnap veszed észre az éktelen nagy vágást az oldaladon... - emlékeztem vissza egy régebbi pillanatomra. Majd kellemetlenül elhúztam a számat. Csoda, hogy túl éltem, az illuminált állapotot nem akkora kéne beerősítenem, mikor vadászat során démont is találunk. Azóta józanabbul megyek, bár hamar rá kellett jönnöm, ugyan stabil a képzettségem, de messze nincs olyan tehetségem a harchoz, mint mondjuk Drake-nek, vagy Natalienek, vagy akárkinek. Másban vagyok erős, és ezt is kezdtem el fejleszteni, most főképp, hogy meg vagyunk lőve egy fő hiányával. - Vonza a démonokat a rúna, pont az, hogy nem tudnak átjutni rajta, pont az, amit nem érhetnek el, arra vágynak a legjobban, és próbálnak bejutni... Kisebb-nagyobb sikerekkel - ingattam a fejemet. - Egy biztos, továbbra is ébernek kell maradnunk. - Démonok és angyalok harcában ott vagyunk mi? Atyám, miért? Mit vársz tőlünk? Próbáltam megérteni, de még nem találtam választ, már pedig Isten mindent indokkal tesz, legalábbis én ebben hittem.
- Persze, hogy van! Ilyen rosszul ismersz? - vigyorodtam el, kiválasztva az üveget. Elfoglaltam a mellette lévő helyet és megadtam a módját az italnak, így pohárból, nem pedig üvegből álltunk neki az elfogyasztásnak.
Csak tovább mosolygok. Sejtettem, hogy nem fogadja el, de nem is ezért mondtam, hanem hogy érezze állnak mellette. És ez néha sokat tud jelenteni, pláne, ha egy apokalipszis közepén dekkolsz!
- Megérdemelné! - Bólintottam és emeltem poharamat, röpke koccintás után pedig már az ital kellemesen végigcsörgedezett a torkomon. Felsóhajtottam, jól esett.
Finom vonásaira tekintettem. - Ez lenne az egyetlen okod? - kérdeztem csak meg, ahogy elhelyezkedtem kényelmesen a székben. - Nem tudtam aludni. Mostanában nem, túl sok minden jár a fejemben. - vontam vállat egyszerűen. - Foglalkozom a rúnákkal, de még mindig képtelen vagyok egy sokkal erősebb démont hatékonyan elintézni. Mi lett volna, ha kifejlesztem Drake-ben lévő ellen már rég... Jut eszembe, hallottam arról, hogy újabb pap került a városba, te nem?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 11:50 am
Következő oldal


How we'll punish Drake
Noah & Nat
──────────── ────────────
«  Szószám; 599 • Zene; My judgement day»
«The bond that links your true family
is not one of blood,
but of respect and joy
in each other's life»
Ujjaimmal egy általam ismert ütembe dobolok csak az asztalon, amíg a másikkal dobok a szép szemű főnököm felé. Néha elképzelem, hogy mi történne, ha visszatérne csak azt látja, hogy a legtöbb kép róla ki van lyuggatva. Nem ez az első kép, mit erre használok. De hát, Isten lássa lelkemet, én teljes mértékben szeretem. Csak azt nem szeretem, ahogy az ügyeit intézi. Ez nem csak róla, de rólunk is rengeteg mindent elárul. Már lendítem is a másodikat, amikor egy hang szólal meg mögöttem.
Halkan sikoltva, ösztönszerűen dobom felé a nyilat, mintha támadástól tartanék. El kell telnie néhány másodpercnek, mire rájövök, hogy erről szó sincs. A székbe megfordulva, kezemet szívemre helyezem.
- Aphrodité szívére! - suttogom neki, hogy tőle rögtön az ebre is nézzek szúrós szemmel. Annyira méltóztatik csak, hogy lomhán rám pillant, majd az érkezőre. Majd újra rám. - Hát ezért tartalak én? Hálátlan dög! - rázom meg a fejemet.
Majd visszafordulok a kép felé.
- Szerintem az orrpiercing is jól állna neki - hajtom fejem oldalra, úgy szemlélem, mintha valami értékes mű lenne.
Nekünk az is. Csak kicsit vagyunk miatta hálátlanok. Túléljük, úgy vélem.
- Tudod, ilyen hatalmas gyémánt köves, öklömnyi darabú - nevetek fel hangosan, miközben ujjaimat összezárva mutatom neki, hogy mire is gondolok pontosan.
Kérdésére felényújtom az utolsó tűmet, hadd dobáljon ő is. Vélhetőleg is nehezen viseli a helyzetet, ahogy az egész város. Csakhogy másokkal ellentétben mi nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy emiatt keseregjünk. Erre vannak a magányos órák, amikor kiadhatjuk magunkból. Persze nem egymás előtt, mert azért egymás előtt is erősnek kell mutatnunk magunkat. S a hírnevemet sem tehetem tönkre! Így is eleget kellett már bizonyítanom.
- Igazából egy Wendigo van társaságomba, övé a sör - vonom meg a vállamat könnyedén. Persze, hogy az enyém, ki másé lenne!?
Jah hát igen, a Wendigoé. Viszont elhangzik itt egyetlen egy, apró kis mondatocska, egy fontos szóval.
- Naná! - egyenesedek fel a széken, hogy aztán fel is álljak onnan. Az egyik polchoz sétálva kisebb poharakat halászok elő. Egy kósza ronggyal át is törlöm őket. Áll már bennük a por. Na, nem tehetjük mi meg olyan gyakran, hogy hódoljunk az alkohol édes ízének. Na meg jótékony hatásának.
Ez azért… Nem lenne ránk jellemző, meg miként nézne ki…
- Mondjuk egyszer elmennék részegen egy vadászatra - emelem fel fejemet, saját gondolataimnak hangot adva. - Habár a legutóbb épp egy koncertemet szakította félbe. Hihetetlen, amióta megkötöttük a másik várossal a szerződést, vagy mifenét és kaptunk a város köré rúnát, mintha több lenne itt a démon - rázom meg a fejemet.
Még Alex mesélt erről. Az egyik angyal felajánlotta, hogy ad nekünk egy pecsétet, mit a város köré felrajzolva tudhatjuk, hogy mennyi természetfeletti lény tartózkodik a városba. Persze annyira már nem volt okos a liba, hogy tudja, hogy merre is járnak. Azt oldjuk meg magunk, nem igaz? Pf… Jó, nem leszek telhetetlen, valójában már ez is hatalmas nagy segítség a részükről.
- Van whiskey, én azt kérek - már ha egyáltalán lehet válazstani, majd visszahuppanok a helyemre, ő pedig mellém. Közénk tolom a poharat, várva, hogy töltsön nekünk. - Majd vigyázunk rá - kacsintok rá. - Vagy életben tartunk fej nélkül, lehetnél te a fejnélküli lovas - vonogatom meg szemöldökömet, elviccelődve az egészet. Valójában, mélyen legbelül értékelem, amit mondd, de egykor sem éltem ezzel a lehetőséggel, most sem készülök.
A hírnevem, mint tudjátok. A kemény csaj.
- Fogadjuk meg, - ha tölt az italból, úgy kezembe veszem a poharat és koccintásra tartom azt. - Ha ez a kutyaütő visszajön, kibelezzük - vigyorgok rá szemtelenül. Tudja, hogy nem komoly, évek óta társak vagyunk, egy kis élcelődés belefér. - Na, de te miért nem alszol? Az én okom, még érthető is, túlságosan is hozzászoktam az éjszakai munkához, képtelen vagyok már éjjel aludni - dőlök vissza a szék háttámlájának, egyik lábamat felhúzva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 09, 2018 6:41 pm
Következő oldal


With a friend with a hurt
Natalie & Noah
──────────── ────────────
« Comment; remélem megfelel :3 »
"Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét."
Újabb est, mikor nem jön álom a szemeimre. Mostanában messze kerül a jó édes éjszaka, mikor kipihenhetném a napok viszontagságait... Pontosabban, mióta Drake eltűnt. Valahol meg tudom érteni, hogy miért tette,  hiszen az a pecsét semmire sem volt garancia, csak a felszínt karcolgatta, mikor egy-egy elejtett szót kibökött, hogy milyen is, mikor démon lakik egy emberben. Egy gyengét, egy egyszerűt már ki tudok űzni, de egy Lovast? Képeztem magam, de az idő nem volt elég, nem mintha nagyon megpróbálhattam volna, hiszen eltűnt. Hova? Persze, elkezdtük keresni, több városba is elmentem, hova az mehetett, de nem véletlenül volt ő jó vezető. Ismert minket, a gondolatainkat, pontosan tudta, mit kell tennie, hogy belénk ne ütközhessen újra, másrészt, New Yorkban is felborult a Rend. A Payne család egyre intenzívebben jelenik meg, egyre többet akar, és tudja, hogy Drake nélkül a csapat nem ugyanaz. Hogy szakadna rájuk a Jóisten haragja!
Végül csak kievickélek a szobámból, valahogy átvergődve a félhomályban, felrúgva egy kisszéket, mire megtalálom a cipőm egyik párját, és jó pár szitokszó után a másikat is. Jó magam a vadászbázison lakom, ha éppen nem abban a viskóban, ami a templomnak lett kinevezve, de elhagytam már a Payne családot, mikor már betöltöttem a nagykorúságot, nem akartam a nyakukban lihegni.
Mivel éjszaka közepe volt, így egy árva lélek az éjszakaisokon kívül nem mozdult az épületben, így saját köreimet nyugodtan róhattam elgondolkodva. Nem sokat kóricáltam, ahogy az iroda folyosójára lyukadtam ki, ahol láttam, hogy a szobából fény szűrődik ki. Ki van még fenn?
Lassú léptekkel, nesztelenül másztam oda, de egy hangot hallva már be is tudtam azonosítani. Natalie. Nem lepődtem meg rajta igazán, hogy fenn van. Elég lelkiismeretes, bár szavait nézve nem hiszem, hogy jelentéseket böngészne.
- Én azt mondom, maradjon a homloka - toppantam be, kicsit zörögve előtte, hátha nem rémisztem halálra, hiszen az nem éppen lett volna előny. - Van még tű? - sétáltam be, nem kérdezve,  hogy miért van fenn, hiszen világos már, ahogy a tűvel áll. Felkaptam egyet az asztalról és becéloztam a tű mellé egy centire. - Az arcocska száját te dobálhatod be a homlokára. Ez a tied? - böktem az üvegre, de válasz meg sem várva emeltem meg. Sör.
- Nekem töményebb kell, kérsz? - kérdeztem, ahogy az iroda egyik sarkában kezdtem el kutakodni, végül az ott elrakott szeszes ital gyűjteményemből húztam ki egy nagy lapos üveget.  Oh igen, ez már álomba szenderítőbb. A nőben tükörképemmel nézhettem szembe, ugyanazokkal a reménykedő, fénytelen szemekkel, akiket a lelkiismeret emészt. A csapat minden tagja másképp viseli a főnök hiányát...  Lehuppantam mellé egy keserédes mosollyal. - Figy, az én vállam itt van, ha kell és ha nem vágják le addig - jeleztem, ha beszélni akar, beszéljen nyugodtan. Látszott rajta, ahogy gyülemlenek benne az érzések a tehetetlenségre, mint a legtöbbünkben.
Drake, ha visszatérsz, még számolunk!

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 8:02 am
Következő oldal


How we'll punish Drake
Noah & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 425 • Zene; My judgement day»
«The bond that links your true family
is not one of blood,
but of respect and joy
in each other's life»
Az éjszaka mélyén járhatunk. Az elmúlt hetekben, mindig ilyenkor róttam az utcákat. Akár egyedül is, ügyeltem a rendet. Képtelen voltam aludni. Képtelen voltam pihenni. Hogy ez a munkám kárára menne? Én nem hinném, de valamelyik okos fentről azt mondja, hogy igen. S lám, ahelyett, hogy otthon lennék, megint itt vagyok bent. Lábaimat kényelmesen felpakoltam az asztalra, úgy bámulom a velem szemben lévő falat, háttal az ajtónak. Ujjaim egy darts tű szárnyaira simulnak végig, minek hegyét az asztalba állítottam bele. Amikor elérem a közepét, könnyedén fordítok rajta, hogy ezúttal a nehéz fém koppanjon az asztal lapján.
Csak bámulok magam elé és az elmúlt időszakon rágom át magamat. Egyszerre vagyok dühös, elkeseredett és hibáztatom magam valamiért. Pontosan tudom, hogy ezért sem alszok, ezért vagyok olyan, amilyen jelenleg. A régi dühös, lázadó énem kezd felszínre törni, mégis próbálom elfojtani magamba. Még.
Vannak fontosabb feladataim. Mint Floráék pesztrálása. Vagy a Payne kurva féken tartása. Nem egyszerű dolgok, s igaz, hogy társaim is segítségemre vannak… Mégis a város megérzi Drake hiányát.
Szemeim leheletnyit összevonom. Másik kezembe tartott sörösüveget a számhoz emelem.
- Ha újra írnád a történeted, tiszta lapot nem kezdenél üres szavakkal… - suttogom magamnak. Igen.
Újragondolom az elmúlt évek eseményeit. Az elmúlt hónapokét. Az utolsó találkozásunkat. Láttam a szemébe, hogy akar valamit mondani. Vagy ez már csak mind az én tévképzetem lenne? Valójában nincs is így, csak bemesélem magamnak? Bemagyarázom, hogy fontosak vagyunk neki.
Annyira mégsem, hogy elmondja, hogy hova megy. Az, hogy a tanácsnak nem teszi meg, leszarom. De, hogy nekünk? A vadászainak? Akikben egyáltalán megbízik?
Sóhajtva hajtom hátra a fejemet.
- Ha tudnád, hogy mik lesznek tetteid következményei, máshogy csinálnád a dolgaidat? - kérdezem bele a levegőbe, bele sem gondolva, hogy más is lehet itt eme késői órán. Mégis ki lehetne?
Jah igen, Kajla. A nemrég örökbefogadott kutyám. Ő fekszik a kopottas kanapén, álomra hajtott fejjel. Tekintetem rásiklik, s halvány mosoly kerekedik ajkamra. Kölyök még, de igazán fegyelmezett. Célom, hogy kineveljek belőle egy remek vadászkutyát. Ki megérzi a természetfelettiek szagát. Na persze, akkor ha ez lehetséges lehet. Egy próbát megér. Ha ez nem is megy, remek társunk lehet terepen is. Nem rendőrkutya lesz, hanem vadászkutya. Igaz semmit sem tudok a kutyanevelésről, de majd… valahogy kialakul. Egyelőre nem tud nélkülem létezni, én meg magammal hurcolom mindenhova.
Újabb mély sóhajjal fordulok vissza a fal felé, ahol kedvenc főnököm arcképe függ. Kezem megemelem és egy szabályos, gyönyörű mozdulattal dobom felé a darts tűt. Homlokának közepét találom el.
- A következő a szemed lesz - nyúlok egy újabb tűért. Még kettő hever mellettem. - A másik meg az orrodba. Kapsz egy csinos piercinget - húzom ajkam keserédes mosolyra.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Irodák Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Irodák Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
266
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 7:27 am
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3