Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Chinese town •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
310
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mazikeen & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; Black Lung
Ha az előttem ülő előkerült akkor ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy hamarosan újabb vendég feltűnésére számíthatok. Persze oly sok dolog mozoghatott a háttérben, megbújva, miről nincsen tudomásom, lévén kisebb gondom is nagyobb volt annál mint sem csipp csupp ügyekkel foglalkozzam, ki kivel hol miért és mennyit jellegű kérdésekkel. Abszolúte hidegen hagyott s lám most itt tartunk. No de, fókuszáljunk a jelenre. Visszakérdezésére csupán röviden bólintok, igen. - Egyetlen lapra tenni mindent, főleg ha épp a létezésünk jövőjéről van szó, nos lássuk be, nem éppen bölcs dolog - Kijelentésére csupán parányit vonom meg vállam. - Van aki parádézik a bazárban, van aki cselekszik. Személy szerint hidegen hagy, csak ne álljon az utamba... - Jegyzem meg újfent azokra kik csak lábugat lógatva szórakoznak s múlatják az időt mintha mi sem történt volna, teszek én rá, tőlem pusztulhatnak is az sem érdekel túlzottan. Néhány apró bólogatás, ahogy magam elé tekintve elmélázok szavain. Nos igen, van benne valami. - Ha egyensúly lesz, lesz újra Harmónia is. Legalább is gondolom. A jelenlegi helyzet nem több mint találgatás. De több mint a semmi... - Parányi mosoly kezdemény orcámon ahogy ismét elgondolkodom s eszembe jutnak az angyalok kikkel eddig bárminemű kapcsolatom akadt. - Nos akad köztük olyan ki hasonlóképp gondolkodik. Azokat kell összeszedni akik így vélekednek, én legalább is ezt vallom. Csak úgy mint a Démonok között. Aki osztja a véleményt cselekedjen, aki nem, Pusztuljon vagy táguljon. - Nagyjából ez a véleményem jelenleg, "Velem vagy ellenem" mondhatnánk de ez nem egészen igaz. Inkább "velem, vagy húzz a francba" a helyes megfogalmazás. - Mint mondtam, akik ezt nem képesek felfogni, azok részemről aztán el is pusztulhatnak... Nincs túl sok opció, ez a helyzet új nézeteket kell előhozzon. Múltbéli sérelmeken kell túllépni, félretenni viszályt és bosszút. A sötétség nem válogat, nem érdekli fentről vagy lentről származol, halandó vagy vagy halhatatlan, egy csettintés és mintha soha nem is léteztél volna. Ezt vagy megértik vagy nem. - Beszélek tökéletes komolysággal s újabbat kortyolok, míg Ő is szóhoz jut. Szavai eljutnak tudatomig, hogy segít a kapuk nyitásában, Ó hát persze. Ugyan ki segétkezne, nemde? A szavak hasznosak, de egyelőre még csupán szavak, tudom ki oldalán született s kinek volt hű csatlósa. Egyelőre az a tény, hogy a kapu kulcsának egyik darabja a birtokomban marad bizony az én saját információm. Még nem tervezem megosztani senkivel sem, egyelőre semmiképp. Korai még, s a megalománia úrrá lenne szinte mindenkin. Előbb meg kell bizonyosodjak az előttem ülő is miként áll a dolgokhoz, sajnos egyetlen beszélgetés ehhez nem elég, szavak, én is használom őket s nagyon jól tudom, hogyan is érdemes forgatni azokat. Szóba hozza az angyalokkal való ismerettségem, már említettem így balga dolog volna letagadni s nincs is értlme. Bólintok. - Az eszközökből most nem válogathatunk, van köztük is kinek tudása hasznos. Az angyaloktól tudom azt is, hogy Amara legyőzéséhez hajdanán a lovasok s arkok ereje kellett. A magról csak annyit tudnak mint mi vagy az emberek. El lett rejtve, távol, a múltban, annyi biztos, hogy New Yorkban van. - Italom lassan elfogy, az üveg üresedni látszik, míg kortyolok van időm elmém futtatni kicsit. - Én magam is segítetettem a vadászoknak kijuttatni egy angyalt egy bizonyos ládából, abból melyben Mammon is raboskodott, igaz csupán mellékhatás volt, később terveztem kijuttatni, de végül is kijutott. Rá is szükség lesz ha igaz a történet. Tudsz róla bármit, merre lehet? Vagy másokról? Vagy bármiről, ami hasznos lehet? - Lássuk Ő mit tud, s egyáltalán Ő merre kóborolt az elmúlt időben, miket tett, miket tudott meg? Hátha kapok pár részletet... Közben az italos üveg továbbra is ott figyel, ha még is meggondolná magát a nagy beszélgetésben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



To: Abaddon



Sajnos nem jutok előrébb az almamag kérdésben, ami valljuk be nevetséges, mégis hogy gondolták letuszkolni Amara torkán ezt az apróságot? Csalódottan sóhajtok és dőlök hátra a kényelmes fotelban. Az előző lovas tudhatott valamit, de nem találom, mintha elnyerte volna a föld, ami lehetetlen, mert a Pokol mindenkit felköhögött a felszínre.
- Más alternatívák? - Felúszik a szemöldököm, máris felkeltette az érdeklődésemet, elvégre olyasmi kerül szóba, ami még működhet is és erről mindent tudni akarok, azaz Lucifer is biztos mindent tudni akarna róla, de tőlem aztán nem fog, örüljön az almamagjának.
- Igen, mások szeretnek mulatozni és egy lapra tesznek fel mindent, de jó látni, hogy nem mindenki ilyen ostoba. - Elvigyorodom sejtelmesen, mert bizony egyre jobban érzem, hogy közös nevezőn mozgunk, a legfontosabb, hogy Amarát kiiktassuk a képletből, a világ érdeke is, hogy mindenki visszakerülhessen a helyére, még a személyes bosszúkat is felülírja.
- Csak van egy apró gond, a Harmónia arkangyala meghalt, pont az, aki a jót és rosszat egyensúlyba tartotta, ezzel a kis ténnyel számolva nehéz lenne megismételni a múltat, ráadásul olyan összetűzések vannak még a szárnyasoknál is, hogy kétlem, hogy összefognának, a démonoknál nagyobb az összefogás. - Csak apró kis igazságok, amikre úgy érzem nem árt, ha rávilágítok, ezeken hogyan akarna pont ő változtatni? Érdekel a válasza, mert tőlem a nosztalgia megoldás tényleg ésszerűbb lenne, de ez nem rajtunk múlik sajnos.
- Igaz, mindenki közös érdeke, de szerinted félre tudják tenni a nézeteiket az angyalok és szerinted a többi lovas közül mind Amara ellen fordulna? Már elkanászodtunk és a démoni söpredék is a saját feje után megy, lehet megérettünk a kihalásra. - Vannak dolgok, ami felett nincs hatásunk, hiába vagyok az első, még így is ellenszegülnek a lovasok is nekem, sőt, az emberek is játszadoznának velem, mintha nem lennék felfoghatatlanul öregebb tőlük, mintha nem éltem volna meg azt a sok katasztrófát, ami a világukat érte eddig.
- Kiszámíthatatlan a jelen és a jövő is, én segítek mindenkinek, hogy ismét kinyíljon a Pokol kapuja, ennél többet nem tehetek, alkut kötöttem a vadászokkal is, bár elég instabil lábakon áll, mivel Lucifer szava már nem ér annyit, mint régen. - Persze ép eszű démon nem is akarja komolyan venni, hogy majd az emberek találják meg nekünk az almamagot és az megment minket.
- Úgy tudom jóban vagy egy angyallal, ők sem tudnak többet az almamagról?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
310
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 4:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mazikeen & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; Black Lung
Míg Ő kényelembe helyezi magát, én itallal kínálom, mi visszautasítást nyert s így nem is erőltetem a dolgot tovább, ha nem hát nem. Én azért csak magamhoz veszem a megkezdett nedűt. Ahogy Ő, úgy én is végigfuttatom rajta tekintetem miközben szemben helyet foglalok vele s kortyolok. Mazikeen, az első Arch, érdekes, bár várható volt, hogy lassan mindenki végre megkezdi a mozgolódást. Ideje volt lássuk be. - Almamag, túl sokat nem. Csupán, hogy eszköz lehet Amara legyőzésében. De a hollétéről nincs információm, másként már használtam volna ahogy tudom... Miért? Bár gondolom ugyanzért érdekel téged is a holléte... - Jegyzem meg vélhetően Ő is használná az eszközt amire én, s minden épeszű jelenleg. - Arról hallottam, hogy keresik és úgy vélik New Yorkban lett elrejtve. De csupán ennyi, mást én sem tudok. - Ettől több hozzám sem jutott el, kutattam utána de eddig jutottam. Jelenleg más köt le. - Személy szerint más alternatívák után is nézek, nem szeretek 1 lapra tenni mindent. - Jelentem ki, szemeim továbbra is az övéibe fúrom, újabb korty úszik le torkomon. - Azt is hallottam, hogy a Lovasok, s az Arkangyalok ereje együttesen zárta be Amara-t hajdanán. Ha ez igaz akkor szükség lesz minden nagyerejűre. Ezért volt szükség a Háború erejére. Míg mások a lábukat lógatják s az időt múlatják, én folyton mozgásban voltam, s ez nem lesz másként eztán sem, de hát ismersz Maze, tudod milyen vagyok. - Kacsintok rá miközben újat kortyolok. Kérdése célratörő, nem túl taktikus de célratörő, meg is mosolyogtat kissé, fejem megcsóválom. - Nem köntörfalazol, nem rossz. - Jegyzem meg, magam sem szoktam. De ha erre bárki alvilági egyértelmű és őszinte választ ad, no az volna mi engem igazán meglepne... Persze nem konrketizálta a kérdést ugye. Minden esetre tőlem megszokott egyenes válasz érkezik. - Szerintem ez egyértelmű. A Világ oldalán. Ha Amara győz mindennek vége, nincs háború, nincs angyal, nincs démon, nincs halandó. Aki ezt nem fogja fel az inkább ne álljon az útba, s ücsörögjön tovább a babérjain, nem kellenek a koloncok. - Fejtem ki véleményem röviden, tömören. Aki hülye pusztuljon, ez a véleményem. Én vagyok a Háború, s jelenleg a Háborút Amara ellen kell mozgatnom, ez a dolgom, ez a természetem, ezt is teszem. Hogy mi lesz utána? Majd meglátjuk hogy alakul, egyszerre 1 sakkfigurát kell leverni az asztalról, hiszen ha azt nem sikerül akkor semmilyen távlati tervnek sincs értelme. Az más kérdés, hogy természetesen megvannak az emények, azok is folyamatban mert arra is készen kell lenni, hogy mi lesz ha elül a por. - Biztosítanunk kell az emberiségnek a túlélést. Ha nincs lélek, mi így is úgy is pusztulunk. S mint mondtam, aki ezt nem fogja fel, az vagy bolond, vagy pusztuljon, de legalább is az útba ne álljon. - Az erőnk így is gyengébb már a hajdaninál, mert nincs lélek mi tápláljon, az angyalok azt hiszik, hogy őket ez nem érinti hiszen ők nem esznek lelkelet. Nos, valóban nem, ettől még tőlük függnek csak úgy mint mi... Létük értelmét veszti, hisz lássuk be, szépítjük vagy sem, de mindkét fél miattuk teremtetett. Egyik, hogy a jó felé terelje, másik, hogy kísértse őket. De ez egy másik történet. Iszom italom s várom reakcióját, gondolom nem épp ezt akarta hallani, ami különösebben nem érdekel speciel. - S ha már így, akkor neked mi a véleményed a jelenről s jövőről? - Érdeklődőm én is ha már így szóba került, legalább én is megtudom, hogy Ő vajon melyik csoportba tartozik...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 01, 2020 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



To: Abaddon



- Szeretem, amikor ilyen szívélyesen fogadnak Nem akar kizárni, nem látom jelét, hogy verekedni akarna vagy nagyon ellene lenne, hogy megjelentem, persze gondolatban ki tudja mennyire átkoz a kis látogatás miatt, mert  megzavartam a nagy tervei szövögetésében, de igazából ez most pont nem érdekel engem. Besétálok és helyet is foglalok az egyik fotelban, nem mintha elfáradtam volna, de ezzel is jelzem, hogy nem akarok balhézni, tényleg beszélgetni akarok csak, legalábbis egyelőre. 
- Köszönöm, de kihagyom. Ritka ilyet hallani, ha itallal kínálnak, de a mostani helyzetben nem ihatok és a kínai pia amúgy sem az én szájízemnek való. Ledobom a fotel mellé a táskámat és keresztbe teszem a lábaim, majd rátámaszkodva nézem meg magamnak Abaddont, az új háború lovasát. Furcsa találkozás ez számomra, mert annyira nem figyelek fel minden démonra, de aki feljebb lépked a ranglétrán, hát ők kiérdemlik.
- Igazából az érdekelne, hogy mit tudsz. Az elődödre volt bízva az almamag, amit most az emberek megköszörülöm a torkom nagy erőbedobálásokkal keresnek. Persze ezt kötve hiszem, pedig az ő érdekük is, hogy eltűnjünk innen, de van egy olyan sejtésem, hogy velük csak zsákutcába fogok futni. Az egyezmény egyetlen előnye, hogy szabadon járkálhatok itt, mint Lucifer nagykövete, aki segít rajtuk, mert ebben állapodtunk meg. Erre van szükségem pont, hogy eljussak olyan helyekre, ahol amúgy levadásznának.
- Szóval tudsz róla valamit? Miként kell felhasználni, hol tűnt el, hol látták utoljára, kiknek volt hozzá köze? Teszek fel több kérdést, hogy könnyebb legyen válaszolnia, remélem valamennyivel többet tud, mint a semmi és meg is osztja velem. Vissza akarok húzni a pokolba, a saját kis birodalmamba és Lucifert is magammal rángatom, ha kell, de lehet erre nem lesz szükség, mert fellázadnak apuci ellen a teremtményei, én pedig nem fogok a vesztes oldalon állni. Megvárom, amíg válaszol és utána térek rá a következő témára.
- Másik dolog, hogy ugye háború közeleg és érdekelne, hogy melyik oldalon állsz és hogy látod ezt az egészet. Nem mondom meg, hogy pontosan mire gondolok, érdekel, hogy látja a közelgő csatát, kit érez főellenségnek és persze az ő legyőzése után ki lesz a másodlagos, akinek a vesztét szeretné. Nem finomkodok, bele a közepébe, elvégre még kitérhet a válaszadás alól és elhúzódhat a faggatózás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Abaddon


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
310
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 29, 2020 12:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mazikeen & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; ide • Zene; Black Lung
Kissé besűrűsödtek a dolgok az utóbbi időben, de lássuk be ilyenkor vagyok én igazán elememben. A legutóbbi kis incidens óta eredeti, földi lakhelyem nem használom, legalább is egy kis időre. Ideiglenesen pedig tökéletes helyre leltem a Kínai negyed közepén egy éppen ideális helyen. Nem túlcicomázott, egyszerű lakás, kedves, idős család lakja, vagy inkább csak lakta, valamikor mikor áldozatul nem estek az éppen a jövőnkért tartott küzdelemnek. Lépésről lépésre haladok választott utamon, s most éppen az a pillanat érkezett el mikor az alkotó hátrakell dőljön s megszemlélje alkotását, vagy mondhatnám a stratéga távolabbról tekint a csatatérre. Át kell gondoljam mi történt eddig, mik a lehetőségek s miket kell még megtenni. Amara bármikor lecsaphat, hogy miért nem teszi? Nem tudom, erre nincs válaszom. Csupán találgatás arra meg nem alapozunk. Kockáztattam éppen eleget az utóbbi időben. Kezem alatt egy régi újságpapír serceg, forgatom s csupán bambulva bámulom sorait, "aktuális hírek", évekkel ezelettről, talán már annyira nem aktuálisak ugye...
Gondolataim mezejéről két ütemes kopogás ránt vissza a jelenbe. Szemöldököm enyhén borzolom meg, majd képzelt vállat vonva indulok meg az ajtó felé, hogy feltárjam azt s megtudjam ki készül elmélkedésem megzavarni. Egy ismerős , s igencsak vészt jósló, mosoly fogad. - Nocsak nocsak, Mazikeen, micsoda meglepetés. - Jegyzem meg én magam is abszolúte kedvesen, tudom, hogy az Ark démonok közül való, rangban hol áll a nőszemély, Lucifer kiskedvence, de jelenleg, a világ aktuális helyzetében úgy gondolom a rangok s nevek mit sem érnek. Kipusztulunk, s az irtás nem válogat sem rangban, sem egyébben...
- Természetesen, fáradj csak beljebb! - Engedem újtára s mondom csak a hátának lévén már réges régen a szobában téblából a költői kérdés után. - Egy italt? - Kérdem meg, ha már ily otthonosan érzi magát mi, ha nem zavartatja magát, akkor én minek tenném, ugye? Szóval csak kényelmesen. - Búzasör, vagy Szaké, egyebe nem volt a háziaknak. - sorolom fel a rövidke kínálatot, no nem mintha számunkra bármit haszna is volan az ételnek / italnak, de azért vannak előnyei a halandó világnak. Ez után hellyel kínálom, bár vélhetően már régen kényelembe helyezte magát az ajtós bemutatóból kiindulva. Én magam is így teszek, két régi kanapé van a szoba közepén egymással szemben, a vele szemben lévőn foglalok helyet, kortyolok az italból - személy szerint a búzasörnél maradok, eddig is azt iszogattam magamban - majd rátekintek s szóra nyitom ajkam. - S mi volna a beszélgetés tárgya? - Kezdek bele a közepébe, nem húzom sem az Ő sem a magam idejét, bele a közepébe típus vagyok, ezt tudja mindenki aki ismer. Nem szeretem az időhúzást, kivétel ha a taktika része, de itt most nincs semmi taktika, érdekel miért is jött, mi az oka. Sejtésem az, hogy Lucifer végre kezd magához térni s nem csak a tökeit lógatni valahol, ezért kiküldte a főkopót, hogy körbe szaglásszon. Persze ez csak egy teória. Jó esetben mindjárt kiderül. Ravasz kis róka az előttem ülő szuka, italom mögül szemeim rajta pihentetem, míg ő választá adja addig én kortyolhatok rövidet, természetesen figyelek, ahogy az illendő.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mazikeen


Chinese town Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
115
☩ Play by :
Lesley-Ann Brandt
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 25, 2020 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



To: Abaddon



Eljött az ideje, hogy felkeressem a többi lovast is, elvégre, ha mind a négyen összefognak, akkor szokott csak globális dolog történni, ám ehhez össze is kellene őket hozni. A Viszályunk a régi, a Pestis új testben tért vissza közén és már csak a Halál és Háború lovasai vannak hátra. Mindkettőben voltak változások, szóval érdekelne, miért is akarták ezt a posztot betölteni és mire készülnek, kinek az oldalán állnak és mit tudnak. Mindenkitől tudtam meg hasznos információkat eddig, tőlük is biztos többet tudok majd meg, legalábbis remélem, hogy lesznek annyira beszélgetős kedvükben velem szemben.
Abaddonra esik első körben a választásom, elvégre a háború tudott valamit a magról és lehet ő is tud valamit, elvégre a háború ezért fog folyni és ahol a csatatér, ott neki is ott lesz a helye. Szerencsémre pont New Yorkban van, így nem kell messzire utaznom, nem rég érkezett a városba, szóval kicsit összeszedve magam, vagy három hamburger után el is indulok hozzá, a kínai negyedbe, ahol egyenesen az ajtaja előtt állok meg és kopogtatok. A kukucskáló mellé állok, hogy kinyissa az ajtót és ne tudjon menekülni, már ha felismer, hogy ki vagyok egyáltalán. Nem tudom mire számítsak, de remélem együttműködő lesz, akár csak a többiek. Amint ajtót nyit, a lehető legbarátságosabban próbálok rámosolyogni.
- Helló Abaddon! jól meg is nézem magamnak, hogy néz ki és csak utána folytatom.
- Beszélgetni jöttem, bemehetek ugye? el is indulok, költői kérdésnek szántam, amire természetesen igen a válasz, ha megállítana, nagyon morcosan néznék rá, mert nem szeretek időpontot kérni, mindig legyen rám ideje, különben Luciferrel és a hozzá hű lordokkal gyűlik meg a baja. Visszaélés a hatalmammal? Meglehet, de számíthatott rá, hogy Lucifer majd küld valakit. Igazából magasról tesz mindenre jelen állapotában, de én, mint jó első ark-démon szeretem eljátszani, hogy ő küldött, de valójában csak szeretek képben lenni mindennel. A győztes oldalra csak úgy állhatok, ha tudom az erőviszonyokat.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Archdemon of Hell
the devil and i get along just well˙
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Chinese town VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
812
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 23, 2019 10:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
Halkan nevetek csak megjegyzésén. Igen erre számíthattam volna.
- De valamiért érzed, hogy elfelejtetted. Valami űr tátong benned, de mi kapcsán? – próbálkozok akkor így a megtudásával. Talán nem tudok neki segíteni. Ő az egyetlen, kinek a fejébe nem nézek bele az engedélye nélkül. Nem is teszem fel ezt a kérdést. A régi hierarchiánk törvényei még mindig ott van bennem. Vele szemben mindenféleképpen, még akkor is ha belé karolva sétálok, mely a legnagyobb bűn is lehetne.
Mégis vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor nem tehetem meg vele szemben, hogy ennyire kötetlen legyek.
Ám elenged, ezután pedig nem karolok már belé, hisz nem kívánja, úgy látom.
- Tudom, ismerős. Az utóbbi időben engem is kerülget ez, egy név kapcsán. Amit ismernem kellene, tudnom, mégsem tudom. Vagyis tudom, hogy nem létezik – rázom meg a fejem, zavartan. A név, melyet többször is hallottam már, másoktól. Tudom, hogy nincs ilyen nevű testvérem. Mégis oly sokan állítják és valamiért olyan ismerős. Zavaros ez.
- Hogy érted, hogy az ő emlékeiket is? – teszem fel. – Egy még felsőbb hatalom? Vagy mi? Nem hinném, hogy lenne bennünk ennyi erő – rázom meg a fejemet. Istennek talán lehet, hogy átmossa Amara agyát, vagy fordítva. Nekünk erre vajmi kevés erőnk van.
Még a nehéz is lesz a dolgom, nem lesz lehetetlen. Ezt nem szabad feledni. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Időm meg… hát nem véges. De addig sem szeretnék csak ülni és várni. Meg akarok tapasztalni mindent, amiről odafent csak vágyakoztam.
- Legyőzni? – nézek rá összeráncolt szemöldökkel. Ajkaim nyitom, ám hang nem jön ki. – Miért akarnám? Csak azt mondtam, hogy mi tudnánk megtenni. Mármint ti, az arkok és az én tudásom. Talán. De ez már ott bukott el, hogy Raguel meghalt – legyőzni? Nem akarnám. Miért akarnám? Ő volt az első, ki nem hazudott nekem, ki a valóságot mutatta meg számomra.
- Van, amin nem tudunk gyorsítani – vonom meg a vállamat, tehetetlenül. Engem is zavar ez a helyzet, ám többet nem tudunk tenni. Megtettük, amit akart tőlünk, innentől már csak várnunk kell.
Ajkam enyhén elhúzom, fejem lehajtom.
Bár én is így gondolhatnám. Hogy képes vagyok rájönni. De már nem tudom mi a valóság, mi az, ami igaz és mi az, ami nem?
Nem vagyok már biztos magamban sem, a tudásomban sem.
Kezem lassan engedi el, én pedig felemelem a fejemet, rátekintek. Ajkaim nyitom, szólnék valamit. Mégis csak némán nézem Őt. Lassan harapok alsó ajkamba.
- Rendben – hebegem elhalóan, szívemet egy ismeretlen érzés kaparja. Nincs szívem, kitépték, mégis elevenen hasít bele most a fájdalom, ahogy látom alakját eltűnni. Tudom, hogy mennie kell, nemis állítanám meg. Nem lehet hozzá jogom.
Ahogy elnyeli a portál, szemeimbe könny szökken. Lehunyom szemem, kisöpröm őket. Nem értem a reakciómat.
A magány mégis rámtör.
Egyedül vagyok.
Újra.
Mindig.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 15, 2019 12:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
Az emberek a Mennydörgést a hasuk miatt isszák? Áh, nem hiszem! Persze ha Ophilia azt mondja, hogy az a fű arra is való, akkor igaz. Hánytatónak mindenképp jó, úgy négy teli pohár után! És nem nekünk, mert én vödörszámra ihatnám, csak ideig óráig érzem mennyire ütős is valójában. Az az igazság, egyáltalán nem szórakoztat az emberek között sétálni. Az egyetlen dolog, amiért eljöttem, mert megígértem neki. Ő élvezi, őt szórakoztatja. Nekem viszont már a gondolata is egyre halványuló árnyékkép, amit lassan bekebelez a sötétség és a feledés. A közelében érzem, valami nem stimmel. Aztán amikor elengedem a kezét, minden a helyére kerül. Aztán amikor megint belém karol, újfent felüti a fejét a káosz. Egy sötét helyiséget vélek látni, melynek a közepén beszélgetünk mi ketten és velünk van Zephyr. Van ennek értelme?
- Halvány fogalmam sincs!
Rázom meg magam, elengedve a kezét. Hú, ha ez így megy tovább, akkor mire végigérünk ezzel a menettel azt se fogom tudni mi a nevem.
- Tudod, van amikor elfelejtesz valamit és csak az érzése marad meg annak, hogy elfelejtetted.
Zavartan mosolygok rá, oldalra tekintek. Ennek sem volt sok értelme. Mármint mi miért éreznénk bármit is? Már majdnem totálisan elkalandozok, ám a magyarázata saját magáról és a működéséről visszarángat. Ugyanakkor felidéz bennem valamit. Én is csináltam ilyent. Valójában bárki képes rá, mégsem teszi meg bárki.
- Ha van Isten és van Amara, akkor az ő emlékeiket is átformálhatták, ezt ne feledd!
Én magam semmit sem tudok róluk, de abban biztos vagyok hogy a megnevezettek ugyanúgy felettük is állnak. Innentől kezdve ha Ophilia meg akarja fejteni a rejtvényt, hát nehéz dolga lesz. Maga a valóság is csupán egy illúzió.
- Miért akarnád legyőzni őt?
Megállok. Most jöttem rá valamire. Az a szoba egy városban van. San Francisco-ban?
- Nekem tökéletesen megfelelnek a céljai és nem akarok ez ellen tenni. Inkább meggyorsítanám a történéseket, ha tehetném.
Meglehet ez neki nem fog tetszeni, elvégre most ecseteli a szabad akaratát, amit kapott. Vagy Amara-nak már nem kell ő. A kérdésére a válasz roppant egyszerű.
- Igen.
Megálltunk, megszorítja a kezem, én pedig újabb képeket látok. Az út, amelyen mászkálunk, a rendőrség épülete előtt.
- Mindennek megvan a miértje, Ophilia. Ha valaki, akkor te rájössz! Kívánom neked, legyen így!
Azzal elengedem a kezét, egy illúziót generálok a körülöttünk lévőknek, melyben nem történik semmi szokatlan, mindenki halad előre, hogy aztán megnyithassak egy portált a városba.
- Eszembe jutott egy emlék, és utána akarok járni.
Megindulok, de ha utánam jönne leintem. Egyedül akarok menni. Ha nem, akkor csak egy bocsánatkérő pillantás erejéig fordulok vissza felé.
- Maradj és próbálj ki mindent, amit csak tudsz!
Elvégre ezért jöttünk, még ha engem ez az egész cirkusz feszélyez is! Ezután hamar elnyel a portál, ami rögtön be is zárul a távozásomat követően.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 5:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
Szemöldököm csak ráncolom a felsorolásra, hogy mégis miket nem tartalmaz az ital, melyet már fogyasztott. Ajkaim még egy pillanatra is elnyílnak, inkább a csodálkozástól, mint mástól. Mégis csak egyetlen egy dologba tudok az egészbe belekapaszkodni.
- Oh, pedig ez igazán egyszerű. Ürömfű, ánizs és édeskömény, leginkább ezek az összetevői. Az ürömfű latin megfelelője az Artemisia Absinthium, innen kapta a nevét. Gyógynövényként is sokáig használták, leginkább étvágygerjesztőnek, vagy egyéb gyomorbéli panaszoknak, ami azt illeti igazán hasznos egy növény és sokféleképpen fel tudják használni – lelkesülök be, hiszen az, hogy tudok… Az egyetlen kapocs nekem még ehhez a világhoz. Önmagamhoz.
Önmagamhoz? De hát ezt miért is… Lényegtelen is.
Végül csak megakasztom saját szavamat, óvatosan alsó ajkamba harapok.
- Bocsánat, csak a megszokás hatalma, tudod, a mindenttudás… - vakarom meg zavartan a nyakamat mutatóujjammal. Még mindig képes vagyok teljes odaadással mesélni, ha valaki épp valamit nem tud.
Óvatosan karolok bele és haladunk az árral, néha-néha belekortyolok az italba, de túl erős. Mégsem utasítom vissza, mégsem teszem le, hűségesen őrzőm, hiszen tőle kaptam. Valahol még él bennem, hogy csak egy arkról van szó, még ha ezek a határok kezdenének is elmosódni.
- Mit felejtettél el? – kérdezem érdeklődve. – Hátha tudok neked segíteni – mosolygok rá bátorítóan. Nem nyitok vele vitát, hogy mi a rosszabb, hiszen az előbbi dolog velem nem történhet meg. Legfeljebb csak többet kell gondolkodnom, ám ez nekem nem okoz problémát. De az, hogy a tudást vették el tőlem?
Még mindig keserű szájízt hagy a számban.
- Én nem teljesen így működök. Az elmém befogadóképességének nincsenek korlátjai, noha a sok tudás, emlék, amit őrzök, valóban sok. Rengeteg, sokan bele is őrülnének, ám nekem ez az erősségem, cserébe a fizikai erőnlétem, hát… Enyhén szólva is gyenge. De hát valamit, valamiért, nem igaz? Az egyensúlyról szól minden, de mindegy is. Szóval ha elsőre nem is emlékszem, ha elmerülök magamba, akkor képes vagyok visszaemlékezni. Arthur Doylenak volt erre egy nagyon jó megfogalmazása. Az egyik könyvébe, ahol egy híres detektívről írt, Angliában neki volt az egyik ilyen képessége, hogy képes volt a saját elméjének úgynevezett palotájába elmélyedni és ott átlátni a dolgok folyamatait. Valami hasonlót képzelj el nálam. És a bibi itt van. A leviatánokra egyáltalán nem emlékszem, sőt mi több! Az egyikük megmutatta az emlékeit és sok helyen nem egyezik a sajátaimmal, ami csak arra enged következtetni, hogy vagy az övé, vagy az enyém a hamis – vonom meg a vállamat kelletlenül. Ha tippelnem kellene, akkor nem az övé a hamis, erre még ők sem képesek. Egyébként sem lett volna oka hazudni nekem.
- Amara sok mindent akar, sokszor úgy tűnik, hogy egyszerre, máskor meg, hogy megfontoltan cselekszik, de sokban nem különbözik Istentől ő sem – vonom meg a vállamat. Meglehet, hogy nem akarja, hogy feledjünk.
- Hogy ne tudjunk ellen harcolni, csak gondolj bele. Egykor te kellettél az elzáráshoz, valamilyen formában én is őrzöm legyőzésének a zálogát, még ha nem is vagyok vele tisztába – vonom meg újra csak a vállamat. Az már más tény, hogy én nem akarom ellene felhasználni, én engedném a világot, hogy az enyészetté legyen. Az is más kérdés, hogy vannak, akik akarják és akik azt hiszik, hogy a navi, mindenkinek segítő angyalt vissza tudják még hozni.
- Tudni akarom, hogy mi az, ami elveszett. Mi veszett el, mi történt valójában. Kik voltak a leviatánok és mit tettek. Megtalálni, hogy csak ők voltak az egyetlenek, akiket elfelejtettünk, vagy van más is? A munkám Amara felé befejeződött, úgy néz ki, hogy másra nem vágyik tőlem. Így pedig… azt hiszem, hogy ezt nevezik szabad akaratnak, hogy azt csinálhassam, amit én akarok? – kérdezem meg tőle, hiszen magam sem vagyok biztos ebben a megfogalmazásban. Bezzeg a démon! Ő tudná rá a választ, nem is véletlenül nem keresem, sőt, kerülöm is. Nincs helye annak, hogy egy démon és egy angyal tartja a kapcsolatot.
Egy újabb kortyot iszok az italból, torkomat halkan köszörülöm meg, maró íze miatt, ujjaimmal erősebben szorítom meg a férfi kezét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 13, 2019 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
Próbálom felidézni a Black Horse Pub itallapját, hiszen ott ittam és csak ott.
- Whisky, vodka, narancs, citrom és abszint. De ne kérdezd meg milyen összetételben, jószerivel azt se tudom, mi az az abszint! És azóta sem ittam olyan italt!
Meg előtte se, de ezt már nem teszem hozzá. Az eper jó nagy űrt hagy maga után, és látom rajta hogy ezen agyal. Aztán felnevet. Az üveget, amit neki nyújtok mégsem veszi el. Talán elég neki a Daiquiri-je. Még most is próbálok az eper témára emlékezni, és tudom hogy a nyelvemen van és mégsem. Ott van és nem! De az itallapra emlékeztem. Akkor erre miért nem? Merengésemből az érintése ráz fel, ekkor karol belém. Mi meg csak haladunk a tömeggel. Úgy teszünk, mint ők.
- Drága, Ophiliám! Nem tudni csak egy állapot, de felejteni. Nah az a bosszantó!
Ejtem ki csalódottan a kifakadása után, mely nem neki szól. De ő ezt nem tudja, szóval...
- Nevezhetsz holdkórosnak, de olyan rossz érzésem van attól, hogy vannak dolgok amikre nem emlékszem. Pedig kellene. Mi van ha te is tudod, csak nem emlékszel rá?
Ez nem Atyánk műve, ez már Amara műve.
- Az Úrnő azt akarja hogy felejtsünk?
Fordítom felé a fejemet kérdő tekintettel és pislogok egyet. Ezután meghúzom az üveget.
- Mi értelme ennek? Ha egyszer meghalunk.
Dörmögöm halkabban, miután lenyeltem az utolsó kortyot ebből a körből. Ha már a megmagyarázhatatlan és bosszantó dolgoknál tartunk, akkor ez se maradjon le a listáról.
- Természetesen, értelek. Be akarod fejezni a munkád. A jelen helyzetünkben mi volna az?
Tökre megértem hogy meg akarja találni a végzetét. Még mielőtt minden eltűnik és mi is velük együtt. Menet közben a standokat is sasolom, hátha találunk epret neki. Bár nem most van az idénye. Hm. Még erre is emlékszem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 14, 2019 12:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
Szemöldököm ráncolva hallgatom, hogy milyen újkeletű dolgot talált ki. Vagy ha nem is ő, mert nyilván nem ő, de akkor más. Vagyis, aki… A fogadós. Miért volt ő fogadóba egyáltalán? Hasonlókkal nem is élünk, akkor… A gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe, melyre nem nagyon találok választ úgy vélem.
- Mik voltak az összetevői? - kérdezem élénken, talán megtudom, hogy mit is tartalmazott ez a Mennydörgés. Érdekesnek tetszik, habár sejtem ez sem ízlene. Ahogy a legtöbb evilági étel, vagy ital. Nincs rájuk szükségünk, legfeljebb a puszta kíváncsiságom hajt, élvezetet nem lelek bennük.
Ez is olyan semmilyen, mint az eddigi életem.
Aztán fog egy üveg italt és elindul. Én pedig lépkedek utána, szorongatva a poharamat. Egy nyelvnyit ittam belőle nem többet. Még emésztem az ízeket, melyek bombaként robbantak a számba. Még nem tudtam eldönteni, hogy ízlik-e, avagy sem. Az arcomra mégis fintor ül, az utóíze kapcsán.
- Igaz, igaz, annyit mondtál, hogy savanyú és édes. Még mindig nem tudom ezt a kettőt megemészteni. Teljes mértékben ellent mondd egymásnak, akkor mégis miként lehetne igaz? - teszem fel a költői kérdést. Talán választ sem fogok rá igazán kapni. Talán nem is kell.
Felvetésére halkan elnevetem magamat és fejemet megrázom. Közben kikerülök egy embert, aki gólyalábakon közlekedik előttünk. Egy pillanatra megtorpanok, számat tátva tekintek utána. Láttam, miként gyakorolják ezt az emberek. Hogy vannak, akik nem félnek a magastól, akik tudják a testüket így kontrollálni, akik képesek magasabb eszközökön is úgy lépkedni, mintha a saját lábuk nyúlt volna meg.
Lenyűgöz továbbra is az emberi világ.
Kár, hogy elfajzottak lettek.
- Öhm, ami azt illeti - kezdek bele, hiszen az eper kapcsán kezdtünk el beszélgetni. Pár szökkenő lépéssel már mellette is termek, kezemmel akaratlanul karolok karjába. Természetesnek tűnik a mozdulat.
- Ez a lényem értelme - tekintek rá szemöldököm összevonva, mosolyogva rá. - Ha nem tudnám őket, nem én lennék, lényegében nem is lennék, ha nem kellene tudnom őket. Igazából az a legrosszabb, hogy sok mindent nem tudok, kezdenek kiderülni ezek - húzom el a számat. Na igen, a leviatánok. Semmire sem emlékszem rájuk, miért? Nem tudom, hogy a történelem lapjain mik azok, amiket ők indítottak el, és mik azok, amiket nem?
Frusztráló a gondolat.
Az üveget nem láttam, hogy nyújtotta nekem, épp bámészkodtam, így azt megtarthatja. Én még mindig a kölcsönvett papírpoharat szorongatom, amibe a kesernyés ital ül.
- Nekem számít. Tudom, hogy a világunk elvész, hogy jó esetben Isten és Amara nulláról teremt újra mindent. Nem zavar a tudata annak sem, hogy velük veszek én is. De Isten nem azért teremtett, hogy mindent tudjak? Hogy mindent lássak és lejegyzeteljek? Akkor mégis miért foszt meg ettől? - a kérdések rengetegek, amiket felteszek, válaszokat mégsem kapok rájuk szinte soha.
És ez zavaró.
- Még a vég kapujában is. Ha már meghalok, szeretnék úgy, hogy tényleg bevégeztem a munkámat - vonom meg a vállamat könnyedén. Talán nincs is az egésznek jelentősége. Csak engem érdekel, vagy csak én rugózok sokat a dolgokon. Az elmém mégsem tud megpihenni, folyamatosan jár, kel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 10, 2019 11:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
Nem, nem tudom. Érdeklődve emelem a tekintetem rá, de aztán azzal fejezi be a mondatot hogy lényegtelen. Alaposan végig pásztázom az asztalt, így találom meg először a Daiquiri-t neki.
- Úgy vélem, csak az a fogadós nevezte el így a saját koktélját. És az ütött, mint Atyánk haragja a nagy böjt után.
Én meg jó fanatikus lévén persze hogy mindenhol azt kérem, és sokszor nem tudják miről beszélek. Sőt, szinte soha..nem csak az ital kapcsán. Egyértelmű, hogy nekünk nem az emberek között van a helyünk. Ophilia elveszi tőlem az italt, közben egy turpis mosoly kúszik végig az ábrázatán. Vajon miért gondoltam hogy bármire is tanítanom kellene őt? Nincs rá szüksége. Vagy talán óvni? Hiszen arra sincs szüksége. Eltöprengek, közben jön a kérdés az eper kapcsán. Megfogok egy Bourbon Whisky-s üveget és elindulok az asztaltól, tovább.
- Nem, az eper nem kesernyés.
Nem emlékszem rá mikor mondtam ezt neki, próbálok rá emlékezni, de nem jönnek elő. Megbontom az üveget és húzok belőle egyet.
- Biztos találunk itt valahol epret, és akkor megkóstolhatod.
Ha jön mellettem, akkor most oldalra nyújtom az üveget, gondolván ezt is biztos le akarja húzni. Várok egy kicsit amíg elveszi. Az előbb az emlékeim, most meg az ő nem tudása. Hm.
- Neked tényleg nem szabadna nem tudnod a dolgokat.
Jegyzem meg mosolyogva foghegyről, de az igazság az, engem is zavar. Egyre több dolog kezd homályos lenni, vagy elvész.
- Számít ez egyáltalán? Itt a pusztulás kapujában?
Ha már ivott az üvegemből, akkor most megint felé fordulva intek a kezemmel neki, hogy visszakérném, mert én innék még belőle.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 03, 2019 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
- Ha tudod… - kezdek bele, mondanómat mégsem fejezem be. Mely leginkább arról szólna, hogy mennyire nem tesz jót az egészségnek, vagy a szervezetnek. Ez nálunk teljesen elhanyagolható, mégis az ízek és az összetevők minden esszenciáját érezzük. Ez nem minden esetben áldás.
Ilyenekben pedig egyáltalán nem. Fejemet mégis megrázom.
- Lényegtelen - mondom neki mosolyogva. Ajkamba harapva hallgatom, ahogy az italokról beszél. Az első kiejtett italnak a neve mégis furcsán hat számomra. - Ez valami apokalipszis alatti ital? Előtte sose hallottam még ezt az emberektől - kérdezem, igen, sajnos - vagy nem? - tudásom tára az alkoholokra is kihat.
Ebben a dologban az emberek igazán leleményesek voltak. Na jó, ha őszinték akarunk lenni, akkor elég sok mindenben voltak azok, de hogy minden létező dologból megpróbáljanak szeszt főzni? Volt korszak, amikor állatok bőréből, húsából, vagy épp véréből is.
- Tudtad, hogy próbálkoztak azzal is, hogy vérből készítsenek szeszt? Mármint disznóvérből, hogy ne menjen kárba? - áruljam el vajon neki, hogy a kezdetek kezdetén, amikor Amara felnyitotta a szemem, magam is kipróbáltam néhányat?
Nem teszem, az orrom alá tolt ital hirtelenségére mégis kissé hátrébb húzom a fejemet.
- Rendben - mosolygok rá, majd elveszem tőle a poharat, a pereménél fogva. Óvatosan kortyolok bele, leginkább csak a nyelvem hegyét dugom bele, majd nevetve hajtom le a fejemet az ízének hatására.
- Egyszerre kesernyés. És édes - vonom össze egy pillanatra a szemöldököm, az arkra pedig jelentőségteljesen tekintek. - Ilyen ízű az eper is? Azt mondtad egykor, hogy édes és kesernyés - kérdezem tőle.
Azóta sem ettem, továbbra sincs hasonlókra szükségem. Egy kérdést most mégis megér, hiszen hátha választ találok eme talányra.
- Csak nézz az ostoba fejükbe. Nem tudnak ezek semmit sem. Oh, lassan úgy beszélek, mint Gabriel - vidulok fel, hangosan nevetve.
Ő említi hasonlóan az embereket. Azt hiszem, hogy baromnak is hívja őket. Vagy ezt már csak én költöttem hozzá? Eltekintek Ramiél válla felett és a tömeget figyelem. A felvidult és gondtalan arcokat. Akik azt sem tudják, hogy mi történik körülöttük. A világuk a pusztulás szélén áll, de semmit sem akarnak tenni ez ellen.
Érzem, hogy egyre hevesebben veszem a levegőt, mellkasom le és alá jár.
Kérdésére enyhén megrázkódom.
Ajkaimat nyitom, hang mégsem jön ki. Végül csak eltekintek mellette, fel az ég irányába, ahol is inkább csak a mellettem tornyosuló épület egyik ablakát látom. Vállamat vonom meg.
- Nem tudom. Az utóbbi időben egyre több mindent nem tudok, Ramiél. És zavar a tudata, a tudatlanságnak. Nem nekem kellene nem tudnom a dolgokat - rázom meg a fejem, majd letekintek magam elé. Az italomat fikszírozom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 27, 2019 6:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
- Igen, tudom.
Jelentem ki monoton hangon és az első pohárral felhörpintek. Nem gondolkozom azon, amit tettem, az olyan természetes volt nekem a jelen állapotomban, mint ez a whisky és az elfogyasztása.
- A Mennydörgés a kedvencem. Egy csomó mindent belekevernek. De neked nem ajánlom. Kóstolj meg párat, és biztosan kiderül neked melyik lesz a kedvenced.
Nem mintha muszáj volna ezekből inni. Azért egy Daiquiri kezd el cikázni az orra előtt, amit én fogok a pohár aljánál.
- Neked a koktélokat javaslom, így kezdőre.
Ki tudja honnan sikerült hozzájuk alapanyagot találnia az embereknek, de most mindenesetre tök jó hogy itt vannak ilyenek. Ha már nem terjeszthetem az Úrnő hatalmát, mert Ophilia be van rezelve tőle, akkor legyen valami szórakoztató is. Megvárom amíg elveszi, aztán csak haladunk a tömeggel, én meg hallgatom a sérelmeit és a meglátásait.
- Honnan tudod hogy nem tudják? Csak mert nem időben kezdték el?
A mostani időkben ha én ember volnék, örülnék ha néhanap megtarthatunk egy-egy ilyen ünnepséget, még ha nem is a valós, vagy vélt napján. Bár annyira érdekel, mint az árus, akit majdnem lekaszaboltam az előbb. Inkább Ophilia gondolatai foglalkoztatnak, az emberek nem. Ők csak eszközök. Eltaposni való férgek. A bátyám elkezdte, mi befejezzük.
- Miért zavar ez téged?
Bukkan fel belőlem a logikus kérdés, elvégre ő hozta szóba és ezen rugózik egy ideje. Mi más lenne, ha nem zavarná? Biztos zavarja, más indokot nem tudnék rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
Feszülten figyelem a férfit, íriszeim oda-vissza járnak az ő lélektükrei között, mely mögött nem húzódik meg semmi. Csak a színtiszta üresség, ahogy az enyém mögött is. A mi fajtánknak nem adatott meg a lélek, sem pedig az, hogy annak lenyomatát viselhessék szempárjaink. Most mégis cikáznak a sötét szemek között, ajkamon ott vibrál a szelíd mosoly.
Ujjam, ha csak egy pillanatra is, de lesimul Ramiél kezére, óvatosan simítok rajta végig. Figyelem, ahogy engem néz, majd pedig a körülöttünk lévők szemeiből az ijedelem eltűnik. Nem nehéz rájönnöm, hogy mily módszerhez nyúl az ark. Az utóbbi időben én is elég sűrűn alkalmazom.
Halk, megkönnyebbült sóhaj csúszik ki az ajkaim közül, szemeimet is lehunyom egy pillanatra. A fegyver egy pillanat alatt eltűnik kezeink közül, így a sajátomat csak visszajetem magam köré.
Az előbb még oly gondtalannak tetsző jókedvem tovatűnni kíván, elvinné egy fuvallat, a messzeségbe. Nem akarom neki engedni, oly kevés maradt az életemből. Oly kevés idő.
- Köszönöm - mondom halkan, majd szomorkás mosollyal tekintek fel rá.
Oly kevés jutott a földi jóból, élvezetből? Oly sokáig voltam Isten, majd Amara szolgálatában, hogy elfelejtettem az egyetlen dolgot, mely számítani kellene. Élnem. Mindig másokon akartam segíteni, másokat helyeztem magam elé és mi lett a vége? Becsaptak, átvertek, elhagytak. Mindenki törődik a maga dolgával, üres szavakat használnak, hogy majd ott lesznek, amikor igazán szükségem lenne rájuk.
De így van? Tényleg ott lesznek? Amikor kérem, senki sem jön. Senki sincs itt. Egyedül lennék, ha…
Tekintete ránt ki a gondolataimból.
- Parancsolsz? - nézek rá értetlenül, majd a pult mögött álló férfira és a cukormázakra.
- Válasszon, hölgyem - mosolyog az árus én pedig szemöldököm leheletnyit ráncolva figyelem. Ajkam nyitnám, mégis becsukom, alsó ajkamba harapok. Egy halk nevetés kúszik fel torkomból.
Tényleg olyan rossz dolog, ha egy percig magammal törődök? Tényleg olyan rossz, hogy mindennek a végén már csak én számítok?
- Köszönöm? - tekintek fel a férfira kérdőn. Nem igazán tudom, hogy miért vette. Könnyedén választok magamnak három, egyszerű piskótát. Nincs rajtuk máz, sem szórás. Egyszerű piskóta.
Egy apró papírtálcán kapom kézhez, de nem eszek még belőle. Az orromhoz emelem, mielőtt megszólalna.
Lassan lépkedünk a tömegben előre.
- Valóban, de az emberek még emlékeztek, hogy miért tartják. Tisztelték a Holdat, az új évet, a természet csodáit, most? - kérdezek, de addigra úgy viharzik el mellőlem, mintha rakétából lőtték volna ki.
Hatalmasakat pislogva meredek utána és követem a lépteit.
- Öhm… - kezdek bele, végigmérve a készletet, s az ő halformájú édessége is a tálcámon végzi. - Ugye tudod, hogy ezek nagy valószínűséggel vagy pancsolt, vagy enyhén szólva is felhígított italok? - vonom fel kérdőn a szemöldököm. - Habár, volt egykor egy korszakod, amikor a pancsolt sem számított - vonom fel az egyik vállamat, halkan nevetve az emlékeken.
- Melyik volt a kedvenced? - érdeklődöm meg tőle, mellé állva, magam is végigtekintve. Sose ittam… Na jó, ez nem igaz, Tom társaságában, vagyis előtte. De azon túl? És még csak az sem ízlett. Nem értem, hogy miként tudja ezt a rengeteg ízt elviselni a férfi.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 08, 2019 12:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
Hűen önmagamhoz most is sikerül mindenkire a frászt hozni, mondjuk ez nem is volt kérdés, az egyetlen különbség a régmúlthoz képest, hogy most pusztítani akarok. Nem is érdekel hogy kiből mit vált ki az előbbi jelenet. Sőt, mostanában kifejezetten élvezem, talán ezért is került elő az Arató. Hiszen azért jöttünk hogy jól érezzük magunkat. Mit nekem Holdújév? Goromba tekintettel figyelem a férfit, indítanám a fegyvert az útjára, csak közben Ophilia megállít. A keze a kézfejemhez ér, így aztán a móka elmarad. Szelíd tekintete és mosolya tudatja velem, egybekötve a szavakkal, hogy ő bizony másképp akar szórakozni. Érzékelem körülöttünk az emberek tekintetét, ezért egyszer körbe járnak a mély-sötét íriszek, közben teljesen átformálom bennük a látottakat, még maga a férfi is újra kihúzza magát és mérgelődve ugyan, de stabilizálja az asztalát némi ragasztószalag és faléc segítségével, aztán a portékáját kínálgatja fennhangon, mintha az előbbi jelenet meg sem történt volna. Mindenki megy tovább.
- Igazad van.
Jegyzem meg neki, ezzel egybekötve eltüntetem a fegyvert, visszakerül a helyére. Vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert ha Ophilia nem lenne itt...ó, én olyan jól szórakoztam volna! Persze ezt a pusztítást később is megejthetem. Valóban! Attól hogy ő megrémült tőlem és a legkevésbé sem szórakoztatta a halandók nyomorgatása, nos, igen, a bűntudat nagy Úr. Főleg ha az, amit csináltál, arról kiderül hogy rossz, pedig teljesen helyénvalónak érezted. Velem van a baj, vagy vele? Őszintén úgy gondolom, tényleg csak szórakozni akar, úgy, ahogy korábban én is elhívtam őt. Jól van! A rossz gondolatoknak itt helye nincs!  Meg ne hozzak szégyent rá, ugye! Egy nagyon bizarr mosollyal az arcomon fordulok ismét a férfihoz, sorozatgyilkosokat megszégyenítő charme-mal kérek tőle hármat Ophiliának, egyet magamnak ezekből a piskótákból, és még illedelmesen ki is fizetem. Tekintve hogy mi választhatunk, így Ophiliára sandítok noszogatásképpen, válasszon, én pedig megragadok egy hozzám közel eső, kékes cukormázzal bevont tetejűt, de nem harapok bele, csak az orromhoz emelve megszagolom.
- Emlékezetem szerint a Holdújévre mindig feldíszítették a városokat, maskarába öltöztek, mindenféle vackokat ettek, mint ez is...
Emelem meg ismét a piskótát a kezemben, miközben valószínűleg már elindultunk, magunk mögött hagyva azt az árust.
- ...felvonultak az utcákon, ahogy itt is és lampionokat eregettek.
Azt nem teszem hozzá hogy rengeteg alkoholt is fogyasztottak, ami igen kecsegtető, mert akkor némely asztaloknál lesz választék bőven. A gondolatra elégedetten mosolygok a bajszom alatt. Ó, valami ínyencség nekem is jár! A mohó tekintet megteszi a maga útját, mire az első standot kiszúrom. Aztán ott meg is állok, mint a cövek. Mérjük fel a készletet! Első körben egy sötét rumos üveget akarok megfogni, de aztán rájövök hogy útban van a piskóta, bár nem sokáig, mert egyet fordulva az is Ophiliánál köt ki, az én kezem pedig magához ölelheti a teli üveget. Bár hamar el is engedi, hezitálok, válogatok. Talán egy erősebb wishky jobb volna? Whisky vagy rum? Ez a kérdés is csak addig él, amíg ki nem szúrom a tequilás üveget, majd még tovább egy vonalban a pálinkás készletet, a különféle borokat, a különféle borpárlatokat, a koktélos pancsokat az asztal átellenes szélénél. Úgy hiszem itt tovább elidőzünk, mert ez az asztal enyhe túlzással, de maga a Mennyország!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 26, 2019 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
Érzem rajta a változást. Az utóbbi hónapokban - ilyenkor lep csak meg, hogy milyen gyorsan is tud telni az idő, még számunkra is - mindketten rengeteget változtunk. Egy darabig ez egy irányba haladt, aztán valami miatt szétvált. Nem tudnám megfogalmazni, hogy mégis miként. Túl komolyan vesszük az életet, pedig ha valakik, akkor mi tudjuk, hogy nem sok van már hátra. Amara bevégzi a feladatot, velünk, vagy nélkülünk édes mindegy meglátásom szerint.
Tényleg, miért… Miért ne élvezhetnénk akkor még azt, ami megmaradt nekünk?
Nem teljesen figyel rám, amikor először hozzászólok. Tekintete zavaros én pedig csak megmosolygom.
- Nem szerintem. Tévednek - helyesbítek egy apró bólintással karöltve. Ha valamiben mindig biztos voltam, akkor az a tudás, mely adatott számomra. Tudok dolgokat. Nem gondolok, nem vélek és végképp nem hiszek. Az utóbbi marhaság az angyalok számára. Persze engem soha nem kérdeznek, így honnan is tudná bárkit is ezt.
A tudásom az, mely kapaszkodó még a legsötétebb óráimban is. Addig vagyok igazán Önmagam, amíg tudok. Ebből tudom, hogy soha nem fogok elveszni, akkor sem ha azt hiszik mások, hogy elvesztem.
- A holdújév mindig január és február között van. Igazából attól függ, hogy mikor van újhold, az adja az időpontot számukra. Most bárhogy is tekintek körbe, tavasz van, május. A természet feléledt, a növények kihajtanak, zöldbe öltözik a vidék, a virágok szirmaikat bontják, különböző illatokkal… - itt elharapom a mondatom - de ezt, te is tudod. Az emberek nem emlékeznek már arra, hogy mikor ünneplik a holdújévet, csak azt, hogy megteszik - adok számára kellő magyarázatot, még ha nem is kérte tőlem.
Fejem enyhén félrehajtva tekintek rá. Hogy mit ünnepelnek? Nem nagyon számít, így csak vállamat vonom meg. Velem is nagy gondok lehetnek, ha valami nem igazán érdekel. Miért érdekelne? Mi értelme lenne?
- Ühüm, tudod, jól érezni magunkat, elfelejteni még ha egy röpke pillanatra is, ami körülöttünk folyik. Tudom - emelem fel kezemet védekezőleg. - Erre képtelenek vagyunk, de egy próbát megér - vonom fel a jobb vállamat, miközben államat is közelítem hozzá, ekként mosolygok rá kedvesen.
És ha nincs ellenvetése, akkor engedem a nem túl nagy tömegnek, hogy elsodorjon. Ezért sem láthatom, hogy közben megszerezte a legújabb barátját. Az Aratót.
Vizslatom az édességnek becézett valamit. Majd felkapom a fejemet és csak most tekintek végig rendesen Ramiélen. Szemem összevonva figyelem az Aratót a kezébe.
- Nem kevernek bele mérget, vanília rudat használnak hozzá, igaz? Összekeverik tejjel, tojással, cukorral, ha jól tudom, és jól tudom, akkor… - folytatnám, de ekkor az ark megfogja a fickó grabancát és az asztalra… dobja.
Ijedtembe kissé hátrébb ugrók, kezeimet óvón emelem magam elé. Tágra nyílt szemekkel tekintek a férfira és arra, amire készül.
- Ra… - kezdek bele, de addigra az Arató az asztalnak koppan torkomat pedig halk sikoly hagyja el. Az árus pedig lemenekült róla. Nem tudom, hogy miért de megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam, hogy nem ártott az embernek.
Körülöttünk néhányan megállnak, kérdőn tekintenek ránk. Szám sarkát rágva lépek a férfi mellé.
- Ramiél - szólok hozzá szelíd, kedves hangon, mint egykoron. Kezem az Aratóra simul, oda, ahol ő fogja. - Amikor szórakozni invitáltalak, úgy értettem, hogy enélkül -  bökök fejemmel a fejsze felé. - Egy kis nyugalom és békesség nekünk is jár. Nem kell mindig Amara kegyeit keresned - nem mellesleg magasról tesz rólunk, így nem is értem, hogy miért tennénk. Persze az én munkám már bevégeztetett. - Később is vissza lehet jönni a városba, végrehajtani, amit szeretnél - tekintek rá mosolyogva, reménykedve, hogy hajlik a jó szóra. Most nem akarok ezzel foglalkozni.
Csak ma ne kelljen.
~Kérlek.~


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ophilia
Ophilia lelkesedése szakadékot képez a kötelesség útján, és amikor megnyitja a portált, engedek neki. Tök  mindegy hova megyünk, ott is folytathatom a feladatomat. Érdekel hol lyukadunk ki, ahogy az is, miért történik mindig egy éles kontraszt, amikor a közelemben van? Az előbb még azon morfondíroztam letekintve az alattunk elterülő utcára hogy minden mocsokban úszik, az emberek és Atyánk mocskában, Gabriel és Mihály mocskában, és elégedettséggel töltött el arra gondolni, hogy miként zúztam porrá egyes részeik, és hogy miként fogunk elpusztítani mindent az Úrnő oldalán. Aztán Ophilia megfogta a kezem és számomra haszontalan gondolatok kaptak szárnyra. Mint például hogy mitől ilyen boldog? Tényleg az, vagy csak annak mutatja magát? És most nekem is mosolyognom kellene? Nem tudom. Azt se tudom hova akar menni. De abban biztos vagyok, hogy vele megyek. Úgyhogy áthaladtunk a portálon. A nyugodt közönyt felváltotta a harsány örömködés és a minden irányba ugráló, táncoló emberek sokasága, amitől én egyből nyugtalanul tekintgettem körbe. Gyakorlatilag ott vagyunk, ahová egy sereggel akartam bejönni. Ő meg csak egy csettintésre elintézte. Hm. Míly egyszerű. Egy igen színesre festett bosszantó bugris mutogat előttem, akit készséggel arrébb tessékelek egy kiadós pofon kíséretében, hogy aztán megpördülve a tengelye körül nekiszaladjon a mögötte táncikáló másik bugris párnak. Sikongatás, meg bosszús szavak kíséretében távolodunk el tőlük, tőlem pedig kis időre Ophilia, akit követek. Ezt a sok vágásra szánt halandót nem is lesz ennél egyszerűbb iga alá hajtani. Igen, ezen morfondírozom és már neki is látnék szabadjára engedni a Sötétség erejét, amikor Ophilia hirtelen mellettem terem, a tőle megszokott csacsogása pedig villámcsapásként súlyt le ezekre a gondolatokra.
- Hogy?
Pattannak fel a szemeim, mert igen, ezelőtt úgy húsz kockával a jövőben jártam, éppen beteljesítvén Amara akaratát, most pedig fogalmam sincs miről beszélgetünk. Igyekszem megérteni.
- Szerinted tévednek? Még is mit ünnepelnek akkor valójában?
Logikus kérdés, ha már a téma felvetült, ne hagyjuk elvarratlanul a szálakat. Így hogy minden fontosnak vélt gondolatom ezerfelé cikázik, nincs jó rálátásom a múltra. Ahhoz emlékezni kellene, de jelenleg azt is elfelejtettem, hogy mit akartam az előbb mielőtt félbeszakított. Fanyar grimasszal mustrálják a sötét íriszek a közelünkben elrobogó emberi teremtményeket, ocsmány bűzük pedig megvetést rajzolnak a szélek mentén. Aztán a megvetés ismét közönybe, majd meglepődésbe csap át.
- Szórakozni?
Utóljára én pedzegettem ezt a szót és a jelentését, most még is Ophilia kezdeményezi ugyanezt. Vele bármikor, közben pedig lekaszabolom az utunkba esőket! Vagy ne tegyem? Az Úrnő ezt akarja, de jelenleg Ophiliával vagyok itt. De hiszen ő is ezt akarja!
- Igazad van.
Amíg beszélek én is, egy portált nyitok meg, de csak annyi ideig amíg átnyúlva rajta a kezem ügyébe veszem régi barátomat. Fel sem merült bennem hogy Ophilia szórakozás alatt nem azt értette, amit én. A portál hamar a semmi foszlik, immáron két kezembe tartva az Aratót indulok meg utána. Többen is megjegyzik mennyire hiteles a jelmezem, amire válaszul csak egy ütést kapnak. És amelyikben a sötétség magja talajt fogott, az többé nem lesz ennyire idegesítő és hangos. Aztán Ophilia megint mellettem terem, megragadva a kezemet maga után húz a standig. Én pedig azon gondolkodom, mit is akartam én csinálni vele?
- Miféle mérget kevertél ezekbe?!
Mérges tekintettel pásztázom végig az asztalt, majd a férfit aki a másik oldalán áll és partneremmel ellentétben nem igazán foglalkoztat a kérdés, hogy miből volt rá pénzük. Hamar megragadom a grabancánál fogva és rántom magam felé. Ha az asztal széles, akkor egyenesen a tetejére kényszerítve a szerencsétlent, aki láthatóan megijedt tőlem, nem sok hiányzik hogy összevizelje a gondosan odakészített..apropó piskóták. Ekkor csendül fel ismét Ophilia hangja. Oké, ennek semmi értelme! Elengedem a fickót.
- Természetellenes a színűk.
Jelentem ki hirtelen, de amikor rátekintek, a zord vonások megenyhülnek. Olyan boldognak tűnik.
- Kóstolj meg egyet!
Nekünk úgysem árthatnak vele, aztán hogy maguknak igen, az nem érdekel. Megemelem az Aratót hogy lesújtsak vele az asztalra és a férfire, ám az időközben már felpattant róla, így csak az útóbbi bánja. Krátert képezve válik ketté, a sok finomság pedig beleborul a törmelékeibe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Ophilia


Chinese town Mektupp
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
726
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 23, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To Ramiel
We deserve a little joy in our darkest moment
A nap már kezd alábukni a horizonton, a levegő mégsem hűl le, ezen a gyönyörű tavaszi délutánon. Sőt, mi több. Mintha a Föld újra elkezdene lélegezni. Az emberek által kibocsájtott káros anyagok mind eltűntek és végre utat engedhet a természetnek. A virágok újra nyílnak, illataival részegíti a város lakóit.
Mélyet szippantok a levegőből. Érzem, ahogy az akác, a bodza és az orgona illatának keveréke szó szerint megrészegít. Egy óvatlan félrelépés és félig a férfi karjának dőlök.
Az utóbbi időben túl sok rajtunk a nyomás. Túl komolyan vesszük az életét, pedig ha igaza van Amaranak, akkor már nem sok van hátra belőle. Miért vesztegetnénk hát akkor folytonos munkával és törekvésekkel?
Meglehet, hogy csak a démon szavait fogadom meg, ki mindig azt hajtogatja, hogy éljek a mának. Túl régóta zárkóztunk be a kicsiny világunkba, a toronyba, mely az ark otthona. Nem mondtam el neki, hogy hova készülünk, annyit kértem tőle csak, hogy bízzon bennem. A következő pillanatban pedig már New York zsúfolt utcáját járjuk az emberekkel, kiket annyira megvetünk.
Akik most mégis tökéletes álcáink lehetnek.
- Ma - fordulok félig a férfi felé egy könnyed félfordulattal. - Valami bődületes marhaságot ünnepelnek. Igazából rá akarnak a kínaiakra fogni valamit, meg az újévükkel kapcsolatban, de - fújtatva legyintek egyet. Mégis honnan tudnák, hogy tévednek? Nem kötöttem az orrukra, más meg…
Más meg fele annyit sem tud, mint amennyit én. Szóval ezt el is engedem akkor.
- Gondoltam a világunk vége előtt szórakozzunk még - kacsintok a vélhetőleg mogorvább angyalra, majd visszafordulok a tömeg irányába. Az annyira nem szűk utcákon különböző árusok jelentek meg, néhol zene is felcsendül. Ahogy haladunk beljebb az ételek illata úgy kezd egyre jobban összekavarodni a tavaszi friss levegőével.
Mégsem zavaróan, valahogy… Kellemesen. Kevésbé vesz le a lábamról. A házak között vastag drótokra helyezett lampionok fogják az éjszaka az utunkat világítani.
Jól esik egy kicsit kikapcsoldóni. Szórakozni.
Valóságosan élni.
- Uh, gyere - simul a kezem Ramiélébe és kezdem el húzni az egyik árus elé, ahol apró hal alakú… valamik vannak. Ismerem, láttam már egykor fentről, hogy miként készítik őket. Apró piskóták, melyek közé különböző ízesítésű pudingot töltenek.
Fogalmam sincs, hogy mégis miből volt erre pénzünk az embereknek. Vagy legalább is erőforrásuk. Azt hinnék, hogy az éhezés küszöbén megválogatják, hogy mégis mire pazarolják el.
De nem, nem fog ma éjszaka ezen járni az eszem.
- Szerinted finom lehet? - fordulok újra a férfi felé, ajkaimon széles, boldog mosollyal.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




darkness cannot drive out darkness

only light can do that. Hate cannot drive out hate; only love can do that.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7