We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
hospital stories, Flora & Drake
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Flora Hastings
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
4
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 9:49 pm
Következő oldal


Drake & Flora
So, take this night.Wrap it around me like a sheet.I know I'm not forgiven,but I need a place to sleep Black Lab-This Night  • Credit:
A város felett mint szürke pernye terül el a sötétség. Már álmodni sem merünk, félünk, hogy gondolatainkat avatatlanok is érzékelik. Naívak vagyunk, talán túlságosan is.
Az első találkozásom veled, ebben a múltbéli, borongós tájban, hol a nevetést patika mérlegen mérik mifelénk, egy oly napon történt, amikor nem sejtettem még, hogy talán egész egész hátralévő életemre nyomot hagy majd a felbukkanásod. Emlékszem a sérülésekre, emlékszem az elhangzó káromkodásokra, a fejetlenül szaladgáló orvosokra, a többi ápoló szinte tehetetlen zsibbadságára, amikor megérkeztetetek, és ellátásra szorultatok. Te pedig magad nem kímélve igyekezted megmenteni a társaid. Emlékszem a traumás orvos felcsattanó hangjára, ahogyan megpróbált első pillanatban megállítani, aztán fenyegetni, hogy nem fog ellátni, aztán pedig a saját, kissé talán esetlen, mégis biztató hangomra, amikor arra kértem, hogy bízza rám. Mert hangos szóval, üvöltözéssel itt nem sokra megyünk.Ahogyan azzal sem, hogy senkire nem hederítettél hogy bárkit odébb sepertél volna, ha megpróbálja az utadat állni. A sérülésed éppen olyan súlyos volt mint a többieké, mégis konok módon róttad a folyosót, és tartottad a lelket azokban is akiknek már láthatóan nem volt sok hátra. A vérből ítélve, amely apró, rubinttá sötétedett csíkban mutatkozott meg a ruházatodon csak egy része lehetett a többieké. Te sem keveset veszítettél, éppen ezért sejtettem, hogy ez a felbuzdulásod, ez a kitartó mentőakció, jobbára annak a sokknak az eredménye lehet, amelyet a sérülésed okozott.
Katonáknak véltelek benneteket, noha egyszerű halandóként még fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent akkoriban a védelmetek, az, hogy ott vagytok, hova elménk el sem jut tán, hova a gondolataink lábujjhegyen osonnak, mit fel sem fognánk talán még akkor sem ha látnánk is. Én akkor csak azt láttam, hogy ellátásra szorultok, te éppen úgy mint a többiek.
Ez a műszakom a felbukkanásotokig csendesnek ígérkezett, és valahogyan szokatlan volt az a nyugalom, amely megült a Mount Sinai traumatológiájának folyosóin. Csak a sürgősségi járóbetegei vártak rezignált nyugalommal a lengőajtó innenső oldalán, én pedig a másikon, éppen a nővérpultnál töltöttem ki az adminisztrációs nyomtatványok egész halmát. Elmaradásban voltam, és úgy éreztem, hogy ha még újabb lapok kerülnek elém, akkor a szemem hamarosan le fog csukódni és mély álomba merülök. Valami éber álomba, amelyben mostanság oly sokszor voltam, és amelyet mégis valami lehetetlen módon valóságosnak éltem meg.
Hideg fehér fények simultak körém, a bőrömön táncolt a rémület és a nyugalom valami perverz keveréke, és mikor körülnéztem nem láttam mást csak a szélben kavargó tollakat. Nem fehérek voltak, sokkal inkább lilás tónusban játszottak, és úgy borítottak be, mintha maga Isten szőtte volna a legpuhább anyagból, szép szavú imádságok egész sorából. Aztán hirtelen egy kéz nyúlt előre, és a vállam alá helyezte ujjait. A kulcscsontom alatt, belebújva a bőrömbe, forrósága felizzott, és üvölteni tudtam volna a megélt fájdalomtól. Égett bőr szaga terjengett a levegőben, meg a belülre nyomott sikoltásom, az ajkaimba harapó fogaim lenyomata, a lassan kiengedett levegő. Azóta a nap óta, hogy az álom felbukkant, egy jelet viselek, amely nem tudom hogyan került rám, és amely rejtélyről eddig nem mertem beszélni senkinek. Fordulhattam volna valakihez, aki ért az ilyenekhez, aki talán meg tudja fejteni mit ábrázol, és egyáltalán miért történik velem ez az egész.Féltem. Talán életemben nem féltem még ennyire, mióta ez a jel felbukkant rajtam. Mi van ha a gonosz majd magával ránt, mi van ha a hitem, mely olyan kitartó, mellyel olyan lehetetlen bizodalommal viseltetek Isten iránt e jel hatására majd meginog? Imádságaim megsokszorozódtak, a kelleténél többször kulcsoltam össze kézfejem és zsongó remegéssel fohászkodtam az Úrhoz: “Kérlek vigyázz rám!” És szinte még kis sem mondták ajkaim, még meg sem formálták némán a szavakat, mint égi jel, megérkeztél Te….Te Drake és a társaid. Azóta a nap óta hiszek újra abban, hogy volt értelme a szélre bízott szavaimnak. De előre futok, látod a gondolataimnak nem tudok határt szabni, időtlenül tolonganak bennem, annyit mesélnék, de most csak ezt kell….ezt a régi történetet.
Összerezzentem akkor, a toll a kezemben a mappára hullott, amikor hallottam az ajtót kivágódni, és az események felgyorsultak. Két ápoló mellett futottam én is az ügyeletes orvos után, hogy a segítségetekre legyek. Az első férfit, akit támogattál két erősebb ápoló vett át, és szinte összeszokott mozdulatokkal fektették egy gurulós kórházi ágyra, azonnal a sürgősségi műtők felé véve vele az irányt. Az ügyeletes orvos megpróbálta utadat állni, hogy megnézhesse a sérülésed, de a lendületed, még így is kis híjján elsodorta. Ekkor jött a felháborodása, amelyben nem csupán fenyegetőzés csendült hanem az orvosi eskü valami furcsa disszonáns visszhangja….mintha attól félne, hogy nem tudja végrehajtani amire felesküdött, ha így tiltakozol. Próbálom csitítani, ígérem, hogy majd én elrendezem, és az orvos egy kézlegyintéssel enged utamra. Nem hisz benne, hogy meg tudlak állítani. Én sem nagyon hiszek benne, de talán sikerül. Egy fiatal ápoló, Rob csapódik mellém és egy másik ügyeletes nővérke. Éppen akkor támogatsz be egy erősen vérző nőt. Rob felé biccentek, hogy vegye át a nőt tőled, miközben óvatosan érintelek meg. Éppen csak annyira, hogy megzavarjalak a rohanásban. Ha tovább indulsz akkor is veled tartok, és próbálom megőrizni a nyugodtságom. Nem kiabálva, de határozottan szólok hozzád. A hangommal próbállak valamiféle lassuló nyugalomra inteni, és a nem tudom honnan érkező érveimmel.
- Kérem….uram, álljon meg! Most már jó kezekben vannak! Segítünk, hiszen ezért jöttek!- mintha meg sem hallanál, a lendületed, szinte sodor magával engem is. Érzem, hogy a köpenyem alá kap a kórházi fertőtlenítő és a kintről bevonszolt mocskos világ vértől terhes szaga.
- Kérem! Ha így folytatja akkor a maga megállítására fog elmenni a többi ápoló ideje, amit a társaira fordíthatnának.Ha tényleg segíteni akar rajtuk jöjjön velem, kérem! Megvizsgálom magát is….jöhet a saját lábán is.- nézek rád, miközben Rob átsegíti tőled a fiatal nőt, hogy egy másik vizsgálóba vigye egy általam odaperdített hordágyon. Várom, hogy egy szusszanásnyi időre megállj.
-Ez a munkánk, nekünk ez. Hagyja, hogy végezzük.Kérem!- ez utóbbi szót őszintén ejtem ki neked minden alkalommal, és várom, hogy abba az irányba induljunk, arra a pár lépésnyi irányba, ahol a kettes kezelő van, hova vinni szeretnélek. Útban vagy, még akkor is ha segíteni akarsz, és szeretném ha ezt látnád végre.Te döntesz. Ha velem jössz akkor elindulunk, ez kisebb szobába, ami első ránézésre nem különbözik semmiben a többi ilyentől. Körbefutó fehér csempék földtől a plafonig, klór és tiszta, ózonizált víz szaga terjed a levegőben, a földet hófehér pvc padló borítja. Ide foglak bevezetni, ha hagyod. Ha nem, akkor további győzködést kell alkalmaznom….de ugye emlékszel hogyan döntöttél? Igen, emlékezned kell, Drake!



Drake Wallenberg
avatar



☩ Keresett személy :
» every hunter in NY city
» the key of Heaven
☩ Reagok :
8
☩ Korom :
34

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 2:30 pm
Következő oldal


Flora & Drake
I don't hope for me,
I hope for them.
Zene linkje • szószám: 542 • Credit:


a long time ago

Az egyik védelme rúna megsérült a városfalnál. Megsérült. Megrongálták. Egyértelmű szándékkal. A javításának idejére további három társammal együtt erősítésként rendeltek ki a kapuhoz egy beérkező szállítmány felügyeléséhez. Ezek tények. Az egy újabb, hogy a baj katalizátora az egyik meg nem osztása volt… az információ visszatartása. Nem kaptunk értesítést a kint zajló munkálatról. A két fős csapat nem adott le jelentést vagy célja volt annak miért nem osztották meg az ott tartózkodókkal… egyelőre nem tudni. Csak a következőket. Egy: mindketten meghaltak. Kicsavarták a nyakukat. Kettő: a felettesüknek nem volt tudomása a kiküldetésükről. Három: rohadtul rábasztunk a szállítmány átvételekor. A kereskedők közül három démoni megszállás alatt volt. A maradék négyet játékszerként mozgatták a rajtaütéskor. Köztük valamelyikőjük gyerekét. Az életének kioltásával borzolták fel a kedélyeket. Rögtön a legelején. …meglett az eredménye.
Öt helyszíni halott. Köztük a megszállt nő és a két férfi. A kölyök. Az egyik társam. A többiek állapota az orvosi ellátástól függ. Hárman súlyosan megsérültek. …az átszúrt tüdejűt fejben már temetem. A helyszínen lévő szanitéc sokat segített, de nem eleget. A nyílt törést ideiglenesen lekezelte Nate-nél, akit oldalról megtámogatva, karjánál fogva a vállamra húzva tartok meg a kórház bejáratához érve. Térd feletti a törés. Erősen vérzik. Az arca meggyötört. Sápadt. Homlokán verejték gyöngyözik. Nincs mindig a teljes tudatánál. Az autóról mások is érkeznek mögöttünk különböző sérülésekkel. A két komolyabb, azonnali ellátását igénylő ember. A könnyebben sérültekkel karöltve. A zúzódott bordám a megerőltetés következtében, pedig majd’ biztos eltört. Ha még nem… akkor az előbb történt meg. A képemet az éles fájdalom rántja grimaszba. Elfojtott nyögéssel haladok beljebb a súlyát jobban rám testáló férfival. Az alsó lábszáramat tovább áztatja a vérem a megterhelés következtében. Egy pillanatra meg kell állnom, jobb fogást találnom rajta, míg át nem veszik a távolban már mozgolódó dolgozók.
A feje előre bukik… majd vissza. Rántok egyet a nyakam mögött átvezetett karján. A balommal erősebben ráfogok a derekára. A jobbom szabaddá tudom tenni az észhez térítő pofon idejére.
- Bírd ki. Megértetted? – Nem másodperceken. Nem perceken fog múlni az élete. …sok mondjuk nem választja el tőle. Az aggodalom nem rágja a gondolataimat. Tudom jó kezekben lesz. Megfelelő ellátásban fog részesülni. Ketten sietős léptekkel igyekeznek hozzánk. Hozzá. A felületi horzsolásaim, a kisebb mennyiségű vér az arcomon nem látványos. A nadráganyagot sötétebbre festő, kitüremkedő combcsontjával ellentétben. Készségesen hagyok teret a hivatásuk elvégzésére.
Két nagyobb lélegzetvétellel vezetem le az oldalamba tolakodó megkönnyebbülést. Kellemesnek nem mondható. Lüktet. Kisugárzik a fájdalom. Az elviselhetetlen felszínét nem karcolja. Kibírom vele. Visszafordulok a további érkezőkhöz. Megindulok feléjük segédkezni. A várakozás nem az én asztalom. Ők, pedig még nem jutottak be. Pofán vágnám magamat is, ha csak ácsorognék. A bordámat, a lábamat nem kímélem. Tisztában vagyok vele. …de a szervezetem fel fog épülni belőle. Az ellátó orvos szidhat kedve szerint. Elhordhat kedve szerint mindennek. Hidegen fognak hagyni a szavai. Tisztában vagyok vele melyik mérték üti meg az ostobaságot. Ez nem az. Kíméljen meg a naiv féltéstől.
- Nunez az első ülésen maradt. Kifordult a bokája. – Kapom a szemből jövőtől az információt. Biccentéssel válaszolok. Néma „átveszem”-mel. A nő fiatal. Kora ellenére jól viselte a kint történteket. Könnyebben megúszta az egyik pillanatról a másikra kialakult káoszt. Fejetlenséget. …mert az volt.
- Gyere. – Kinyitom az ajtót. Támasztékul nyújtom a karomat és ha megragadja lesegítem, hogy utána, akárcsak Nate-t, őt is bevezessem a maradék távon.

Drake Wallenberg
avatar



☩ Keresett személy :
» every hunter in NY city
» the key of Heaven
☩ Reagok :
8
☩ Korom :
34

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 9:00 am
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5