We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
hospital stories, Flora & Drake
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Drake Wallenberg
avatar



☩ Keresett személy :
» every hunter in NY city
» friend or foe?
☩ Reagok :
17
☩ Korom :
34

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 12:30 am
Következő oldal


Flora & Drake
I don't hope for me,
I hope for them.
Zene linkje • szószám: 611 • Credit:

Felmértem a saját állapotomat a terepjáróban. Mennyire fáj? Elviselhető. Mennyire akadályoz a cselekvésben? Tudatossággal legyűrhető mértékkel. Súlyos következményekkel jár, ha kicsit tovább erőltetem a szervezetem? Nem. Járhat súlyosabbal? Bármi megeshet. Kinek az állapota rosszabb: a társaimé vagy az enyém? Az övéké. Melyik érdekel jobban? … Lineárisan végigvezethető, pontról pontra hogyan jutok el a mostani pontra.
Mérlegeltem. Döntöttem. A személyzeti dolgozók érkezésekor készségesen adok helyet a hivatásuk végzéséhez. Hátra lépek Nate felemelésekor. Az elém álló, pillanatot kihasználó orvos harácsolása irritálta a dobhártyámat. Idegesítő volt, mint egy szúnyog a pokoli melegben elalvás előtt. Egy másodpercnél nem fordítottam rá több figyelmet. Ő jól van? Igen. Nunez? Kevésbé és még mindig az autóban vár. A gondolatmenetem célirányosan vezetett egyenesen a járműig. Fel se tűnik kis híján feldöntöm a férfit. Álljon félre vagy mozduljon meg, segítsen. Helyette a levegőjét pazarolja rám. A hátamnak beszél.
Nunez bokája csúnyán be van dagadva. A lábfeje természetellenes irányba áll. Nem egyszerűen csak kifordult. Éles vagy egyéb fájdalomról a horzsolásain kívül mégsem tesz említést, ahogy az oldalánál fogva támogatom befelé. Nem beszélhetünk nagy távról. Méterekről igen. Nagy távról nem. …vagy a célorientáltságom lerövidíti, az idővel együtt. …vagy a szervezetemben dolgozó adrenalin, amitől beszűkült a fókuszpontom. Mindenki jusson be. Az itteniek intézik a sebek kitisztítását, összevarrását, a törött csontok helyre tételét a náluk lévő eszközök segítségével. A velem lévőre ügyelek. A karjának megigazításakor belém hasít a fájdalom. Amazt egyből követi az arcizmaim feletti uralmat átvenni kívánó ingert. Hétköznapi nevén egy grimasz folyamata menne végbe… menne. A szám széle rándul meg. A fogaimat egymáshoz préselem. A gigám megugrik a nyelés következtében. Túltettem magam a késztetésen. A közeledő párosra emelem a tekintetem, mely a nő kéretlen érintésére metszőn szegeződik rá.
Megmaradok a saját lábamon. Kettőnk közül én vagyok az, aki képes rá támolyogtatás nélkül. Lerázom a karomról a kezét és továbblépek. A kollégája lépteinek elébe, hogy átvegye Nunez-t. A megállást kérlelő hangja eszembe juttatja a dokiét. A levegőt röviden, szeszélyes ingerültséggel fújom ki. Mellette elhaladva történik a momentum. A lány szakavatottabb kezekre bízásánál a szemem sarkából követem a perifériámba szelíden tolakodó alakját.
- Ha segíteni akarnak ne beszéljenek ennyit. Végezzék a dolgukat. – Többes számban fogalmazok, hiába nincs adott esetben jelen az orvos, hogy hallja. Hozzá szegezem helyette. Hozzá beszélek. Rá nézek közben egészen a mondatom legvégéig, mikor átsiklik a társnőmre. Ez a szusszanásnyi idő helye, ideje.
Futólag visszapillantok a csitítási szándékához ragaszkodó ápolónőre, végül vissza. Megfeszül az állkapcsom. Mély levegőt veszek. Visszafojtom a kikívánkozó szavakat. Tudom, látom rajta segíteni vágyik, akkor is ha jelenleg nagyon nem jó húrokat pedzegetett meg. A türelmem vékony jégen táncol. …mint azt már tapasztalhatta.
Megálltam. Közvetlenül a kollégájának érzékelt szándékát követően. Nem akadályozok senkit…
Némán bólintok. Valamivel több higgadtságot magamra kapargatva, mint eladdig. Beletörődő jelleggel.
- Mutassa merre menjek. – A nonverbális és a verbális kommunikációval együtt válik teljessé a beleegyezésem. A részére is egyértelművé. A lábamban lappangó nyomás veszít a mértékéből mire az ajtóhoz érünk. Gyorsan belenyilall a fájdalom. A kellemetlen érzés hatására megállok a küszöbnél. Megeshet ráfogja a helyiségen belül vizsgálódó tekintetemre. Megeshet sejteni fogja. A mélyebb, hosszanti vágásról viszont az anyag széttárásával lesz lehetősége meggyőződni.
Lehet meg kellene várnom merre mutat odabent. Mégis. A számomra leglogikusabbnak tűnő alkalmatosságon szó nélkül foglalok helyet. A leülés nem kellemes. A szám elhúzásából könnyen leolvasható az arcomról. A bal vállam enyhe emelkedéséből. A fészkelődésből, hogy a balról lehetőség szerint ellentétes oldalra helyezzem a súlypontomat. Lerakom a frissen mosottnak tűnt anyagra a jobb tenyerem. Mintegy támasztékként.
- Zúzódott a bordám. …valószínűleg azóta el is tört. – Értelmetlennek látom részletezni miért. …és ha rákérdez, nem fogom letagadni mikor történt. Felvállalom. Csak nem érdekel. Soká nem erőltettem. Nem szúr. A belső szerveimet nem inzultálja a csont. Nem mozdult el. …de innentől rábízom magam a nőre.


Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 9:49 pm
Következő oldal


Drake & Flora
So, take this night.Wrap it around me like a sheet.I know I'm not forgiven,but I need a place to sleep Black Lab-This Night  • Credit:
A város felett mint szürke pernye terül el a sötétség. Már álmodni sem merünk, félünk, hogy gondolatainkat avatatlanok is érzékelik. Naívak vagyunk, talán túlságosan is.
Az első találkozásom veled, ebben a múltbéli, borongós tájban, hol a nevetést patika mérlegen mérik mifelénk, egy oly napon történt, amikor nem sejtettem még, hogy talán egész egész hátralévő életemre nyomot hagy majd a felbukkanásod. Emlékszem a sérülésekre, emlékszem az elhangzó káromkodásokra, a fejetlenül szaladgáló orvosokra, a többi ápoló szinte tehetetlen zsibbadságára, amikor megérkeztetetek, és ellátásra szorultatok. Te pedig magad nem kímélve igyekezted megmenteni a társaid. Emlékszem a traumás orvos felcsattanó hangjára, ahogyan megpróbált első pillanatban megállítani, aztán fenyegetni, hogy nem fog ellátni, aztán pedig a saját, kissé talán esetlen, mégis biztató hangomra, amikor arra kértem, hogy bízza rám. Mert hangos szóval, üvöltözéssel itt nem sokra megyünk.Ahogyan azzal sem, hogy senkire nem hederítettél hogy bárkit odébb sepertél volna, ha megpróbálja az utadat állni. A sérülésed éppen olyan súlyos volt mint a többieké, mégis konok módon róttad a folyosót, és tartottad a lelket azokban is akiknek már láthatóan nem volt sok hátra. A vérből ítélve, amely apró, rubinttá sötétedett csíkban mutatkozott meg a ruházatodon csak egy része lehetett a többieké. Te sem keveset veszítettél, éppen ezért sejtettem, hogy ez a felbuzdulásod, ez a kitartó mentőakció, jobbára annak a sokknak az eredménye lehet, amelyet a sérülésed okozott.
Katonáknak véltelek benneteket, noha egyszerű halandóként még fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent akkoriban a védelmetek, az, hogy ott vagytok, hova elménk el sem jut tán, hova a gondolataink lábujjhegyen osonnak, mit fel sem fognánk talán még akkor sem ha látnánk is. Én akkor csak azt láttam, hogy ellátásra szorultok, te éppen úgy mint a többiek.
Ez a műszakom a felbukkanásotokig csendesnek ígérkezett, és valahogyan szokatlan volt az a nyugalom, amely megült a Mount Sinai traumatológiájának folyosóin. Csak a sürgősségi járóbetegei vártak rezignált nyugalommal a lengőajtó innenső oldalán, én pedig a másikon, éppen a nővérpultnál töltöttem ki az adminisztrációs nyomtatványok egész halmát. Elmaradásban voltam, és úgy éreztem, hogy ha még újabb lapok kerülnek elém, akkor a szemem hamarosan le fog csukódni és mély álomba merülök. Valami éber álomba, amelyben mostanság oly sokszor voltam, és amelyet mégis valami lehetetlen módon valóságosnak éltem meg.
Hideg fehér fények simultak körém, a bőrömön táncolt a rémület és a nyugalom valami perverz keveréke, és mikor körülnéztem nem láttam mást csak a szélben kavargó tollakat. Nem fehérek voltak, sokkal inkább lilás tónusban játszottak, és úgy borítottak be, mintha maga Isten szőtte volna a legpuhább anyagból, szép szavú imádságok egész sorából. Aztán hirtelen egy kéz nyúlt előre, és a vállam alá helyezte ujjait. A kulcscsontom alatt, belebújva a bőrömbe, forrósága felizzott, és üvölteni tudtam volna a megélt fájdalomtól. Égett bőr szaga terjengett a levegőben, meg a belülre nyomott sikoltásom, az ajkaimba harapó fogaim lenyomata, a lassan kiengedett levegő. Azóta a nap óta, hogy az álom felbukkant, egy jelet viselek, amely nem tudom hogyan került rám, és amely rejtélyről eddig nem mertem beszélni senkinek. Fordulhattam volna valakihez, aki ért az ilyenekhez, aki talán meg tudja fejteni mit ábrázol, és egyáltalán miért történik velem ez az egész.Féltem. Talán életemben nem féltem még ennyire, mióta ez a jel felbukkant rajtam. Mi van ha a gonosz majd magával ránt, mi van ha a hitem, mely olyan kitartó, mellyel olyan lehetetlen bizodalommal viseltetek Isten iránt e jel hatására majd meginog? Imádságaim megsokszorozódtak, a kelleténél többször kulcsoltam össze kézfejem és zsongó remegéssel fohászkodtam az Úrhoz: “Kérlek vigyázz rám!” És szinte még kis sem mondták ajkaim, még meg sem formálták némán a szavakat, mint égi jel, megérkeztél Te….Te Drake és a társaid. Azóta a nap óta hiszek újra abban, hogy volt értelme a szélre bízott szavaimnak. De előre futok, látod a gondolataimnak nem tudok határt szabni, időtlenül tolonganak bennem, annyit mesélnék, de most csak ezt kell….ezt a régi történetet.
Összerezzentem akkor, a toll a kezemben a mappára hullott, amikor hallottam az ajtót kivágódni, és az események felgyorsultak. Két ápoló mellett futottam én is az ügyeletes orvos után, hogy a segítségetekre legyek. Az első férfit, akit támogattál két erősebb ápoló vett át, és szinte összeszokott mozdulatokkal fektették egy gurulós kórházi ágyra, azonnal a sürgősségi műtők felé véve vele az irányt. Az ügyeletes orvos megpróbálta utadat állni, hogy megnézhesse a sérülésed, de a lendületed, még így is kis híjján elsodorta. Ekkor jött a felháborodása, amelyben nem csupán fenyegetőzés csendült hanem az orvosi eskü valami furcsa disszonáns visszhangja….mintha attól félne, hogy nem tudja végrehajtani amire felesküdött, ha így tiltakozol. Próbálom csitítani, ígérem, hogy majd én elrendezem, és az orvos egy kézlegyintéssel enged utamra. Nem hisz benne, hogy meg tudlak állítani. Én sem nagyon hiszek benne, de talán sikerül. Egy fiatal ápoló, Rob csapódik mellém és egy másik ügyeletes nővérke. Éppen akkor támogatsz be egy erősen vérző nőt. Rob felé biccentek, hogy vegye át a nőt tőled, miközben óvatosan érintelek meg. Éppen csak annyira, hogy megzavarjalak a rohanásban. Ha tovább indulsz akkor is veled tartok, és próbálom megőrizni a nyugodtságom. Nem kiabálva, de határozottan szólok hozzád. A hangommal próbállak valamiféle lassuló nyugalomra inteni, és a nem tudom honnan érkező érveimmel.
- Kérem….uram, álljon meg! Most már jó kezekben vannak! Segítünk, hiszen ezért jöttek!- mintha meg sem hallanál, a lendületed, szinte sodor magával engem is. Érzem, hogy a köpenyem alá kap a kórházi fertőtlenítő és a kintről bevonszolt mocskos világ vértől terhes szaga.
- Kérem! Ha így folytatja akkor a maga megállítására fog elmenni a többi ápoló ideje, amit a társaira fordíthatnának.Ha tényleg segíteni akar rajtuk jöjjön velem, kérem! Megvizsgálom magát is….jöhet a saját lábán is.- nézek rád, miközben Rob átsegíti tőled a fiatal nőt, hogy egy másik vizsgálóba vigye egy általam odaperdített hordágyon. Várom, hogy egy szusszanásnyi időre megállj.
-Ez a munkánk, nekünk ez. Hagyja, hogy végezzük.Kérem!- ez utóbbi szót őszintén ejtem ki neked minden alkalommal, és várom, hogy abba az irányba induljunk, arra a pár lépésnyi irányba, ahol a kettes kezelő van, hova vinni szeretnélek. Útban vagy, még akkor is ha segíteni akarsz, és szeretném ha ezt látnád végre.Te döntesz. Ha velem jössz akkor elindulunk, ez kisebb szobába, ami első ránézésre nem különbözik semmiben a többi ilyentől. Körbefutó fehér csempék földtől a plafonig, klór és tiszta, ózonizált víz szaga terjed a levegőben, a földet hófehér pvc padló borítja. Ide foglak bevezetni, ha hagyod. Ha nem, akkor további győzködést kell alkalmaznom….de ugye emlékszel hogyan döntöttél? Igen, emlékezned kell, Drake!



Drake Wallenberg
avatar



☩ Keresett személy :
» every hunter in NY city
» friend or foe?
☩ Reagok :
17
☩ Korom :
34

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 2:30 pm
Következő oldal


Flora & Drake
I don't hope for me,
I hope for them.
Zene linkje • szószám: 542 • Credit:


a long time ago

Az egyik védelme rúna megsérült a városfalnál. Megsérült. Megrongálták. Egyértelmű szándékkal. A javításának idejére további három társammal együtt erősítésként rendeltek ki a kapuhoz egy beérkező szállítmány felügyeléséhez. Ezek tények. Az egy újabb, hogy a baj katalizátora az egyik meg nem osztása volt… az információ visszatartása. Nem kaptunk értesítést a kint zajló munkálatról. A két fős csapat nem adott le jelentést vagy célja volt annak miért nem osztották meg az ott tartózkodókkal… egyelőre nem tudni. Csak a következőket. Egy: mindketten meghaltak. Kicsavarták a nyakukat. Kettő: a felettesüknek nem volt tudomása a kiküldetésükről. Három: rohadtul rábasztunk a szállítmány átvételekor. A kereskedők közül három démoni megszállás alatt volt. A maradék négyet játékszerként mozgatták a rajtaütéskor. Köztük valamelyikőjük gyerekét. Az életének kioltásával borzolták fel a kedélyeket. Rögtön a legelején. …meglett az eredménye.
Öt helyszíni halott. Köztük a megszállt nő és a két férfi. A kölyök. Az egyik társam. A többiek állapota az orvosi ellátástól függ. Hárman súlyosan megsérültek. …az átszúrt tüdejűt fejben már temetem. A helyszínen lévő szanitéc sokat segített, de nem eleget. A nyílt törést ideiglenesen lekezelte Nate-nél, akit oldalról megtámogatva, karjánál fogva a vállamra húzva tartok meg a kórház bejáratához érve. Térd feletti a törés. Erősen vérzik. Az arca meggyötört. Sápadt. Homlokán verejték gyöngyözik. Nincs mindig a teljes tudatánál. Az autóról mások is érkeznek mögöttünk különböző sérülésekkel. A két komolyabb, azonnali ellátását igénylő ember. A könnyebben sérültekkel karöltve. A zúzódott bordám a megerőltetés következtében, pedig majd’ biztos eltört. Ha még nem… akkor az előbb történt meg. A képemet az éles fájdalom rántja grimaszba. Elfojtott nyögéssel haladok beljebb a súlyát jobban rám testáló férfival. Az alsó lábszáramat tovább áztatja a vérem a megterhelés következtében. Egy pillanatra meg kell állnom, jobb fogást találnom rajta, míg át nem veszik a távolban már mozgolódó dolgozók.
A feje előre bukik… majd vissza. Rántok egyet a nyakam mögött átvezetett karján. A balommal erősebben ráfogok a derekára. A jobbom szabaddá tudom tenni az észhez térítő pofon idejére.
- Bírd ki. Megértetted? – Nem másodperceken. Nem perceken fog múlni az élete. …sok mondjuk nem választja el tőle. Az aggodalom nem rágja a gondolataimat. Tudom jó kezekben lesz. Megfelelő ellátásban fog részesülni. Ketten sietős léptekkel igyekeznek hozzánk. Hozzá. A felületi horzsolásaim, a kisebb mennyiségű vér az arcomon nem látványos. A nadráganyagot sötétebbre festő, kitüremkedő combcsontjával ellentétben. Készségesen hagyok teret a hivatásuk elvégzésére.
Két nagyobb lélegzetvétellel vezetem le az oldalamba tolakodó megkönnyebbülést. Kellemesnek nem mondható. Lüktet. Kisugárzik a fájdalom. Az elviselhetetlen felszínét nem karcolja. Kibírom vele. Visszafordulok a további érkezőkhöz. Megindulok feléjük segédkezni. A várakozás nem az én asztalom. Ők, pedig még nem jutottak be. Pofán vágnám magamat is, ha csak ácsorognék. A bordámat, a lábamat nem kímélem. Tisztában vagyok vele. …de a szervezetem fel fog épülni belőle. Az ellátó orvos szidhat kedve szerint. Elhordhat kedve szerint mindennek. Hidegen fognak hagyni a szavai. Tisztában vagyok vele melyik mérték üti meg az ostobaságot. Ez nem az. Kíméljen meg a naiv féltéstől.
- Nunez az első ülésen maradt. Kifordult a bokája. – Kapom a szemből jövőtől az információt. Biccentéssel válaszolok. Néma „átveszem”-mel. A nő fiatal. Kora ellenére jól viselte a kint történteket. Könnyebben megúszta az egyik pillanatról a másikra kialakult káoszt. Fejetlenséget. …mert az volt.
- Gyere. – Kinyitom az ajtót. Támasztékul nyújtom a karomat és ha megragadja lesegítem, hogy utána, akárcsak Nate-t, őt is bevezessem a maradék távon.

Drake Wallenberg
avatar



☩ Keresett személy :
» every hunter in NY city
» friend or foe?
☩ Reagok :
17
☩ Korom :
34

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 09, 2018 9:00 am
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Azura
Today at 1:30 am
☽ Azura lakása

Azura
Today at 12:41 am
☽ Párizs

Belphegor
Today at 12:03 am
☽ Bárpult

Markan
Yesterday at 11:17 pm
☽ Templomkert




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
4