A kitüntetés temploma

Vas. Jan. 20, 2019 5:25 pm

Rúnával rejtem az angyali jelenlétem, rejtem a lépteim nyomát. Ez az én „szakmámat” nézve nem is olyan feltűnő, elvégre jöhetek Gabriel által kiszabott terepmunkáról is, ott pedig jellemzően így kell közlekednem. Rejtem a lépteim nyomát, mert nem kellene itt lennem. Nem kellene, épp ezért vagyok itt. Az arkangyalunk még nem tette meg a lefokozásomról szóló hivatalos bejelentést, nekem pedig ezt a szűk időablakot kell kihasználnom arra, hogy - a halandók nyelvjárásával élve - vigyem, ami mozdítható. Legalábbis amire szükségem van. Súlyos léptekkel haladok át az angyalok által őrzött ajtón és lépek be a szent helyre. Tekintetem a csuhásra tapasztom, szükségem lesz a segítségére ahhoz, hogy a legértékesebb csecsebecsét megszerezzem. A bölcs angyalhoz érve átadok neki egy papírfecnit, melyre az óhajom írtam és rúnával láttam el. Ez annyit tesz, hogy a papír és tartalma az elolvasása után elporlad. Jobb óvatosnak lenni. Addig viszont tisztán kivehető, hogy mit akarok: egy Pokolkutya fél-foga és Baál gyűrűje. Várok és miután megkaptam a két apró tárgyat, az angyaltollakkal kifizetem őket, még ha utóbbinak igencsak borsos is az ára.

Kedd Júl. 31, 2018 2:12 pm

Több szálat mozgatok manapság - na meg ez mindig is így volt - és azt hiszem elérkezett annak az ideje, hogy magamhoz vegyek néhány apróságot. Itt van például az, hogy a színfalak mögött igen csúnyán beleköptem egy olyan démonlord levesébe, akit egyébként épp a szövetségeseink soraiba készülök állítani. Nem mintha nem bíznék a saját képességeimben, elvégre még mindig itt vagyok, ráadásul szárnyakkal. De elérkeztünk ebben az érdekes sakkjátszmában ahhoz a ponthoz, ahol már nem szeretnék ilyen apróságokat a véletlenre bízni. Démonvértől áztatott páncélban szállok alá a belváros felől, masszívan két lábra érkezve és kihúzva magam már sétálok is be a templom félelmet keltő ajtaján. Néha fékezhetnék is a szárnyaimmal. Azt hiszem, már jó ideje cseszhetném a térdeimet, ha képesek lennének elhasználódni.
Tiszteljük azt, aki itt áll. Idős, akár én. Talán idősebb, őszintén nem tudom. Szavaira csak biccentve fejet hajtok, de nem méltatom különösebb csevejjel. Magasztosan az oltárhoz sétálok és elemelek egy fiolát a Jordán vizéből, majd sarkon fordulva tekintetemmel keresem ismét az angyalt. Miért kell ilyen rejtélyesnek lennie. Creepy.
- Szükségem van Júdás pecsétjére is. - Sőt, ha lehet, abból kettőt vinnék. Miután ezt is megkaptam, kitárom éjfekete szárnyaimat, melyeket eddig rejtve tartottam. És megilletem a neki járó tollakkal. Ezek után nem sok hozzáfűzni valóm marad. Távozok, olyan arrogánsan, ahogy jöttem. Ilyenek ehhez a Gabrielhez túl közel álló harcosok.

Pént. Jún. 08, 2018 12:50 am

Mi járatban van az új Mennyországban? Vándor, ki itt most belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Angyalok építették eme helyet, angyalok is őrzik. Az emberek előtt az út zárva van, ha belépsz, készülj fel a halálra.
Tisztavérű angyalok léphetik csak át az elhagyatott templom romokban heverő ajtaját. Ott egy csuhást találsz csak, hátán hatalmas pallossal, szárnyait szabadon hagyva. Nem kérkedik mivoltával, büszkén vállalja, hogy ő bizony egy angyal.
„Ki lép be a birodalmamba?”
Mély hangjától lúdbőrözik minden angyal bőre. Lassan fordul feléd a férfi, egyik szeme zölden ragyog, amíg a másik kéken. Arcán keresztben vágás emlékezteti arra, hogy a világ kifordult magából. Hogy egyetlen reményük nem mást, mint Gabriel. Eltüntethetné a nyomot, de minden nap újra és újra emlékezteti magát, hogy miért is harcol.
Hogy miért is van itt.
S hogy te miért? Mert kell tőle valami. Mert akarsz, mert szükséged van rá. Mert az új világgal új tárgyak bukkantak fel és csak ő szerezheti be neked. Néha eltűnik egy-egy pillanatra? Végül úgy is hátad mögött bukkan fel.

Helyszínkép:

○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○

Bad Boys