personal hell, Cassael & Drake

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


personal hell, Cassael & Drake Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
686
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 23, 2019 7:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 23, 2019 1:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 221 • Credit:

Másként…?
Lendületet vennék. Moccannék. Lépnék. A rossz érzés a tarkómnál kapar. A gerincem mentén nyúl el gyomorforgató erősséggel. Az erejének alkalmazására rádöbbenve még jobban belefeszülök a megfagyasztott pillanatba. Az izomtónusok fájdalmasan állnak be. A mellkasom sem emelkedik oly’ mértékben meg tudjam szívni a hirtelen hatványozódó méreg csillapítására. Valójában nem akarnám. A csillapítást. Abban a szekundumban, hogy rájövök mire készül elveszíteném az önkontrollt, ha nem lenne a rám erőszakolt, láthatatlan béklyó. A számat nem tudom szóra nyitni, az üzenetet a tekintetem kézbesíti. Igen, a dühöm most tetőzik igazán. …eleddig nem látott mértékben az árulást realizálván.
Nem vagyok higgadt egyetlen egyszer is beleképzeljem magam a helyébe. Sorra vegyem a lehetőségeket. A döntéseket, amelyeket meg kellett és kell hoznia. Sem nyugodt. Sem ennyire önzetlen az elhatározásaim révén. Túlságosan felbosszantott az ellentmondásával, máskülönben: megérteném. Másként cselekedtem volna? Ki tudja… Az emléktörlést alkalmaztam volna a vadászaimon, ha a közvetlen távozásom előtt kiszivárgott volna az információ a Pestisről és naivan a fejükbe vették volna a „megmentésem.” Ha a birtokomban lenne a képesség, megtettem volna. Az ő érdekükben. A város érdekében.
Igen. Képmutató vagyok. Álszent. Önző. Nehézfejű. …még abban az utolsó momentumban is, amikor magam rendelkezem az emlékeimről. …és akkor is, amikor már csak morzsák maradtak hátra a ténykedésének köszönhetően. Múlékonyan azután is, hogy mindezek hiányában csak az érzés marad hátra, a kiváltó oknak már nem vagyok tudatában.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 11:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 356 • Credit:

Megrándulnak az arcizmaim a kiegészítése nyomán. Makacs jellemét ha akarná, sem lehetne képes levetkőzni, s bár mindég is csodáltam ezt az oldalát, mellyel oly’ sokat tett a világért anélkül, tudna róla, netán hajlandó lenne bevallani, ezúttal rendkívüli bosszúságra gerjeszt. Azzal sem zökkent ki igazán, beismeri emberi gyarlóságát, hisz közvetlen azután biztosít róla, minden intelmem és erőfeszítésem dacára meg kívánja bolygatni a láda örökkévalóságát. Ezúttal közel sem mímelt harag burjánzik a mellkasomban, ahogy dacosan megveti a lábát a talajon és kristálytisztán a tudtomra adja, ki fog szedni a börtönvilágból. Elképzelése sincs arról, mit kockáztatna vele, s arról, mit hozna magával Mammon esetleges kiszabadulása…
Mindemellett szinte meg sem hallom az elejtett félmondatát, azt, hogy angyal létemre másként fűzi rólam a gondolatait, s hogy valóban volna helyem a városában és mellette. Hiába vágyódom minden porcikámmal, a sorsomat már elfogadtam, sőt, önmagam formáltam olyanná, amilyen, s ebbe még Neki sem lehet beleszólása. Nem szabad, hogy legyen. A vidéken körülöttünk élet sarjad, virágok bontják szirmaikat a sűrűn kihajtó fűcsomók között, a fák lombjain pedig madarak kezdenek egyelőre még halk csivitelésbe. Illatos, langyos szellő libben közöttünk, mely a talpaim alatt széles körben ismét elszürkülő talajról pernyét kap fel.
- Kénytelen leszek hát másképpen megtenni - hangom hűvösen csendül, amint kezem félútig, a derekam magasságáig megemelkedik. A lényem egésze tiltakozik az ellen, a fajtámnál fogva kerekedjek felül rajta, azonban nem hagyott helyt más lehetőségnek. Nem engedem mozdulni, türelmes várakozásra kényszerítem, míg elébe lépdelek hangtalan, kimérten. Mihelyst megállapodok, felengedek az ábrázatom merevségéből, hagyom rajta kiülni a különös érzelmeket, melyeket éppen, hogy eltanultam a halandóktól. Szánakozás és leheletnyi bánat kapaszkodik fel a vonásaimra, miként tenyereimet a halántéka két oldalára simítom. - Sajnálom, amiért ezt kell tennem. Ám nem engedhetem, hogy a láda nyugalmát megzavard - vallom meg őszintén, hisz nincs már igazán súlya a szavaimnak. Momentumokon belül nem lesz. - Koncentrálj a városodra és a világra, Drake Wallenberg - teszem hozzá búcsúzóul, mielőtt felfénylő szemekkel a tudatába ásnék az álomvilág emlékképeit kitörölendő, ezzel egyetemben a létrejött kapcsolat megszakadását elősegítendő. Az életre kélt világ s Drake eltűnése lesz a záloga a ténykedésem sikerességének, márpedig pillanatokon belül a rezzenéstelen, üres és szürke levegőt tartják csupán az ujjaim.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 1:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 419 • Credit:

- Ideiglenesen. – Közvetlenül azután, felkerül a mondat végére a pont szegezem neki a kiegészítésemet. A tartása, kisugárzása, tekintetének kereszttüze megváltozott, az álláspontom és a hozzáállásom viszont nem. Ládát említett. Van beút. Van kiút. Legyek hálás amiért önkényesen a rossz megoldás mellett döntött a végleges helyett? A feszültség átjárja, érzem és kívánom: feszüljön tovább a gondolatmenetébe ékelődve. A pumpa felment bennem, de nem befolyásolja az ítélőképességemet. A düh kieresztése miatta van. Ne feledjem kivel beszélek? Ő se. Ő se…
Az előadás módja, a stílus távol áll tőle. Kifejezetten idegen miként a többi angyalt mismásolja. Értetlenkednek, mert nem pontos választ kapnak. …mert nem akarják megérteni. …mert nem akarnak foglalkozni vele. Leseprik egy teátrális mozdulat, undorral, teszik az agyukat mennyire éles elméjűek, tisztán látóak és két pontot nem képesek összekötni provokációból. Vagy a felsőbbrendűségi komplexusukból kifolyólag. A tekintetem nem veszem le róla. Rászögelem, míg felkelek a szikláról. A szám szélébe kapaszkodó grimasz fájdalom és harag apropóján kel életre. A kezemet szorosan tapasztom a vérző oldalamhoz.
- Igen, képmutató vagyok. – Ki kell ábrándítsam a gondolatból, mi szerint újdonságot címzett nekem. - Gyűlölöm a fajtátokat, mégis vért izzadva elérted, hogy rólad más véleménnyel legyek, úgyhogy ha kiszedlek onnan… – Határozottan vetem meg a lábam a talajon. Szándékosan tagolom ekként a mondanivalóm. Nyomatékosítok. - …mert ki foglak, rohadtul betöröm a képed ezekért, amik most elhangoztak. – Ne nézzen hülyének vagy sarkítsa le, fordítsa ki a szavaimat anélkül ne számolna a következményekkel. Jobb, ha az eszébe vési. A környezet folyamatosan tisztul. Észrevétlenül olvad ki a szürkéből a felhők rétege, jelenik meg a dúsabb fű a talajon, a fák kérge barnább színárnyalatot ölt. Élhetőbb, egyidejűleg válik viharosabbá a tájkép. Élettelenből életteltelivé.
Ökölbe hajtott ujjakkal vezetem el az izmaimban felgyülemlett feszültséget.
- Ne merj még egyszer értetlenséggel félresöpörni. – Anélkül reagálok az előzményekre külön kitérnék. …mert vezetni az embereket, átérezni a problémáikat? Nem. Segíteni. Erről beszéltem. Hagytam-e ezelőtt más angyalnak, hogy bizonyítson? Nem. Vakondként bukkantak elő a föld alól. Az árnyak közül. Kiváltak a tömegből, ahova beépültek, mert annyi tisztesség nem volt belőlük egyenesen szóljanak. Ők, akik nem avatkoznak bele a világ körforgásába. Ők, akik huszonnyolc éve a Föld felszínére hozták a poklot. Ők, akik azóta is atyátlan katonát játszanak. Ők, akik képtelenek elfogadni mindezek után nem kérünk belőlük és nem latolgatjuk, toljuk a szőnyeg alá a véleményünket. Bejönnek a városomba? Alakoskodnak? Bujkálnak? Kérlek…
Nem áltatom magam. Kutya nehéz minden, amit csinálok. Hozzászoktam. Mit gondolt, én nem tudom nem létezik sétagalopp e téren? …hogy pont én állok elő vele? Tudom kivel beszélek. Tudom kivel beszélek. A haragot ezért engedtem meg magamnak… mert tudom kivel.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 429 • Credit:

Szemöldökeim kisimulnak, s szemhéjaim is felhagynak a hunyorítással, miként rideg kővé fagyott ábrázattal állom a vadász szikrákat szóró zöldjeit. A vérrel szegélyezett szájából előfröccsenő szitkokat, szavakat, melyek mint ezernyi apró penge, hasítják fel a lényemet láthatatlan. S nem azért, mert a létezésében kétségbe vonható lelkembe tiport volna a káromkodásával és a fajtám becsmérlésével, hanem mert úgy gondolja, számítok valamit abban a körforgásban, melynek mi, angyalok pusztán asszisztálói vagyunk. Olykor-olykor bennem is felmerült, több lehet a szerepünk holmi megfigyelésnél, s meglehet, így is van, többet tehetünk annál, mint amivel betakarózunk és elrejtőzünk a világ borzalmai elől, ám soha nem válhatunk középpontjává a fogaskerekek között komótosan őrlődő történeteknek, mik az univerzumot formálják.
A mellkasom különösképp húz felé, hinni kívánok abban, helyem van Ő és a városa mellett, azonban emlékeztetnem kell magamat, a halandókat gyakorta irányítják az érzelmeik. Nem úgy cselekedtem, ahogyan ő kívánta, s dühében most mindent nekem vet üvöltve majd egy árnyalatnyival halkabban, mi eszébe jut. Haragudnom kell és elérnem, feszültsége ne a tehetetlenségből fakadjék, inkább a felém táplált utálatából. Kizárólag így érhetem el, elfogadja Mammon sorsát, mely szorosan összefonódik az enyémmel, s ne jusson eszébe megbolygatni a láda örök, végeláthatatlan nyugalmát...
Feszengő izmokkal lépek egyet előrébb, tartásomba és arckifejezésembe annyi büszkeséget préselve, ami a Mennyek bármely harcosától elvárható, amennyiben holmi kérészéltű halandó veszi szájára a dicsőségét.
- Ne felejtsd el, Wallenberg, kivel beszélsz. Hálásnak kellene inkább lenned, megszabadítottalak a lelkeden csemegéző démontól úgy, az többé ne okozhasson bajt - szűröm a fogaim között feszülten, melynek a mímelése nem okoz különös nehézséget, révén, az érzés hamisítatlan. - Mondd, miért áltatod magadat éppen most? Valóban úgy hiszed, képes lennék az embereket vezetni, megérteni a kívánalmaikat, egyáltalán, elfogadtatni magamat velük? Mindketten ismerjük a választ - billentem oldalra a fejemet lekezelően, mielőtt újabb, méregtől tocsogó szavakkal folytatnám a beszédet. - Máskülönben, honnét tudhatnád éppen Te, mire lennének hajlandóak a testvéreim? Volt esélye bizonyítani Manakelnek? A társának? Bármelyik angyalnak, amelyik a városod falára lett kitűzve, hogy a húsukon varjak lakmározhassanak…? Képmutató vagy, akár a fajtád - közlöm hűvösen, rezzenéstelen, habár minden erőmre szükségem van ahhoz, ne áruljam el magamat egyetlen kósza arcrándulással vagy pillantással sem. Pedig legszívesebben megtenném, hevesen kapnék az esélyem után, hosszú idő után végre tartozhassak valahova. Azonban ez a történet sem rólam szól.
- Tekintsd első lépésként a Pestis ládába helyezését, ha nem tudsz belenyugodni a jelen megoldásába. Bizonyára találsz módot arra, hogy felhasználd a szelence mágiáját, s elpusztítsd vele együtt azt, ami a részét képezi. Nem értem a problémádat - a szemöldökeim ráncokba szedődnek, ahogy változatlan intenzitással figyelem Drake feszült, dühödt lényét. Csak érne már véget ez a lidércnyomásos rémálom...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 23, 2019 10:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 421 • Credit:

A hirtelen kirohanásnak, ami erős élt adott a kérdésemnek… túl sok oka van, hogy mindegyiket tudatosan meg tudjam nevezni vagy be tudjam egyáltalán ismerni. A leghangsúlyosabbal tisztában van. …kell lennie. A higgadt válaszának hatása ugyanide tartozik. Kivétel? Nem. Hatékony olajat önt vele a tűzre. A levegőt röviden, ingerülten szívom a mellkasomba.
- Hallottam. Azt kérdeztem; hol…? – Ne kezeljen hülyeként, aki beéri ezzel a válasszal. Se, mint egy gyereket, aki elől el kell rejteni az igazságot. Többet tapasztaltam a bőröm annál, hogy ne ezzel sértegessen és főleg ne most. Hoztam egy döntést. Egy biztosat. Egy jót, végérvényes megoldást jelentőt. Miért nem maradt nála? Kurvára megegyeztünk.
A megfeszülésem kellemetlen végbe torkollik. Megugrik a szám széle a ráfanyalodó grimasztól. A fájdalom és a marakodó düh ébresztette fel. A távolságtartást jól teszi, mert ha közelebb állna vélhetően visszaadtam volna a kapott ütések valamelyikét az állkapcsom csontozatán. Az, hogy nem reagálok azonnal a gyenge meggyőzési kísérletére nem azért történik, mert tartom magam. A higgadtságomból sem aggat valamennyit magamra. Ellenkezőleg. Pattanásig feszültükben várakoznak az izmaim. A tartásom megmerevedett a tekintetemmel együtt, ami jót nem hordoz magában.
- Megmondtam… bassza meg, megmondtam! – Másodszor is megtörténik. Az utolsó szavának elhangzása után nem hagyok szusszanásnyi időt sem az övé és az enyém közé ékelődni. - Ti angyalok folyton azt hiszitek mindent tudtok és dönthettek helyettünk. Megmondtam mit akarok. Miért kellett felülírnod a beleegyezésem nélkül?! – A hangszínem kiabálássá növekszik. Észreveszem, egyedül emiatt mérséklődik a folytatásnál egy árnyalatnyit. Minden feszültségemet belepréselem, kis híján fogcsikorgatva szűröm felé a mondanivalómat. - Ha annyira segíteni akartál belegondolhattál volna a legkézenfekvőbbe; te mindent meg tudsz csinálni, amit én, de én nem, amit te. Ki a hasznosabb, huh? Ha annyira objektívan nézitek a világot, szerinted melyikünk lenne nagyobb segítség? …ha sebesültekkel lennénk körülvéve? …ha segíteni kellene egy romok alá szorultnak? …ha harcról lenne szó? Ezer kismillió faszom dolgot tehetnél, amit a többi tollashátú nem hajlandó. Azok, akik miatt szintén itt tartunk ahol. – Zavar többek közt ez is. Dühít… grátisz nem tudatosul, hogy az is zavar róla van szó. A gondolkodásmódjától többször másztam a falra, mint mindre emlékezni tudnék. Agyvérzés közeli állapotokba számtalan alkalommal hajszolt. ...és mégis addig idegesített, hogy bizarr módon másként kezdtem kezelni a többihez képest.
- Azt hiszed segítettél az önfeláldozásoddal? Öntelt fasz. – Természetesen jön az általánosítás. Könnyen. Kézenfekvőként. Elzárta. A tekintsem halottnak Mammon-t nem egyenlő azzal, hogy az is lenne. Hangosan roppan az ízület, miként ökölbe hajtom az ujjaimat. A tekintetem nem szakítom el róla. Egyelőre nem fogom fel mennyire felhúzott és mennyire hagytam legalább szavakban rázúdítani mindazt. …közben, pedig technikailag mit mondtam ki.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 400 • Credit:

Tekintetemből ugyan lassacskán pereg le a gyanakvás, ám minél tovább függesztem a figyelmemet Wallenbergen, annál több morzsája, apró bizonyítéka kerül felszínre a valódiságának. A fájdalma uralta mozdulatai, az ábrázatán végigránduló, kétségkívül emberszerű vonásai, majd zsörtölődő szavai, melyek mögött, mint jó ideje megtanultam már, ritkán húzódik valódi düh és haragvás. Karakán és nehezen értelmezhető jellemének egy vékony szeletkéje, amit ugyan képes vagyok realizálni, azonban megfejteni, mikor jelent komoly fenyegetést, már annál ritkábban sikeredik. Tán testtartásának viszonylagos nyugodt volta, és a megjegyzést követő további okítás elmaradása elegendő lehet a „fellélegzéshez”, ezúttal nem kezd hosszú perceken át húzódó háborgásba.
Óhatatlanul szakad fel a tüdőmből egy gyönge sóhaj, s miként realizálom, egyelőre én irányítom a szituációt, hát nem is adok helyt annak, netalántán felocsúdjon különös békességéből, és ébredő oroszlánként vesse rám minden frusztrációját. Pedig a biztosítékként elrebegett kijelentés olybá tűnik, mégis jobb lett volna, ha kimondatlanul marad… A lényén átsuhanó változás szinte azonnali, melyhez alig momentumokat követőn társul indulatos kérdése.
A földre gondosan egyengetett pillantásom azonnal visszatalál hozzá, s míg eddig igyekeztem a láthatatlanság és érdektelenség jegyében közel semleges arckifejezésemmel élni, ezúttal nem tudom távol tartani ábrázatomról a viszont-felháborodást. Szemöldökeim egymás közelét keresve ráncolódnak, míg szemhéjaim leheletnyire összeszűkülnek.
- Mint említettem, biztonságban elzárva - felelem hűvösen, felvértezve magamat mindennel, ami szükséges lehet a vadász haragjának elviseléséhez. Következő kérdése ugyan nem hordoz magában annyi feszengést, mégsem ringatom magamat a biztonság ábrándjába. Realizálom, miért érdekli olyannyira mindez… Hogy ne tudnám, mikor minden áldott napon, amelyen újabb s újabb megoldások után kutattam a Pestis likvidálásához, ott csengett a koponyám mélyén a feltétele. Mammonnak pusztulnia kell, még ha az élete is a tét. Nos, immáron ezzel kell beérnie.
- Mit értenék rajta? Nem árthat többé a világnak, tekintsd halottnak - felelem végül szárazan, de ahogy ismét a zöldjeire siklik a tekintetem, megérzem a visszautasíthatatlan kényszert a további magyarázathoz. Amennyiben rajta múlik, itt fogunk ülni az idők végtelenségéig, vagy amíg magától fel nem ébred, ám addig is veszélyben lehet. Ha képes volt kapcsolatot létesíteni a láda mágiáján át, talán a börtönvilágban rejtező sötét energia is hatással lehet rá. - Egy ősi ládában van, Atyánk teremtette börtön gyanánt. Nem lehet belőle szabadulni, miként csak befelé lehet jutni, kifelé nem. S csupán egy angyal tudhatja felnyitni a megfelelő igézet mellett, tehát egészen biztos, hogy többé nem fog gondot jelenteni a Pestis - tudatom vele igen röviden összefoglalva mindazt, amit Ménész ládája jelent, jótékonyan kihagyva a leviatánok csodával határos szabadulását a regéből.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 29, 2019 1:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 367 • Credit:

A kősziklához érek mire elmorzsolja a rezignált választ. A fájdalmasnak bizonyuló leülés pillanatában árulja el: hisz nekem. Az arcomon végigfutó grimaszról nehéz eldönteni a cselekvéssel jár vagy egy gyorsan letört mosolyképződmény. Vagy a harmadik opció: a kettő együtt. A tekintetem rászegeződik. Konokul a kínnal való, csendes dac közepette. A mozgolódásom abbamarad. Röviden félreteszem, tolom a kényelmesebb helyzet kialakítást. Megkövetelt reakcióként parancsol rá az izmaimra a néven szólításom, miként hangos koppanással jut el a tudatomig. Nem a fülemig. A tudatomig. Először tette meg a folyékony idővonalban és megmagyarázhatatlanul húzkodja rám a nyugalom egy régóta hiányolt, valami mással is elegyedő rétegét. A legközelebb talán a megbékélés fogalmához van…
A zsigeribb torzulás most költözik a képemre. Szabad kezemmel magam mellett támaszkodom meg és hangos, mély sóhaj kíséretében vezetem vissza a röpke félretekintést követően a szempáromat Cass-re.
- Ideje volt. – A szavak ellenére nem neheztelek. Kicsúszott zsörtölődés, amitől nem válok vakká. Látom odafagyott a talajhoz, melynek fokozatos változása nem tűnik fel. Már nem törődök vele. Szóvá tenném, mert az ácsorgásával gyanakvás kúszik a bőröm alá, ha nem ragadná el a beszélgetés vezérfonalát előlem. A mondanivalójával hamar összehúzza a szemöldökeimet. Volt egy megérzésem erről… nem hallottam azt a nyájas, tenyérviszkető dorombolását a démonnak, de ezt a világot az ő kreációjának könyveltem. Az elmém alapjaira építette. Logikusnak tűnt eddig a momentumig.
- Hogy hol van...? – Indulatosabban teszem fel a kérdést a nem mellékes információ megosztását erősen követelve annak hátterében. Ember vagyok. A felháborodott pillanatomban mindenre jogosnak érzem magam – ugyebár… Ha úgy is fest visszatért a csökönyösségemmel együtt az erőm is az adott helyzetben, a rákövetkezőben emlékeztetőt kapok az oldalamba. A kiragadott részlet automatikusan megpedzegette az indulataimat. Legutoljára nem erről a megoldásról beszéltünk. …nem arról, ahol nem hal meg a démon. …nem arról, ahol össze lesz zárva vele. Bárkivel. Rohadtul nem erről volt szó.
- Egyszerre egy dologgal foglalkozom. Mit értettél az alatt el van zárva a Pestis? Hogyan? – A város… ne jöjjön nekem vele. Megvannak. Kétségekkel nem rendelkezem ez ügyben. A Tanács nem csak idiótákból áll. New York-ért nem csak én tettem bármit is… sőt. A legtöbbet nem is én. Kibírták, túlélték. Ne terelje rá a szót, különben sem érzem bármit is tudok kezdeni a körülöttünk lévővel. …vagy akár a sebbel az oldalamon.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 26, 2019 10:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 561 • Credit:

Ez egyszerűen rendkívül frusztráló. Kimondhatatlanul, megfoghatatlanul és sajnálatomra megszüntethetetlenül. A Földre szállásom óta alig-alig érzékelt, értelmezett s elsajátított érzelmek állandó váltakozása, s a talaj ingoványa pattanásig feszítik az idegeimet. Mulattató erre gondolni, azonban kezdem hiányolni a börtönvilág viszonylagos kiszámíthatóságát. Azt, hogyha lehunyom a szemeimet, nem vár semmi, és ha netalántán kinyitnám őket, csakugyan a végtelen ürességgel szembesülnék. Vagy Mamonnal. Kiváltképpen bosszantó, ám a kiszámíthatósága biztonságot nyújtott. Ezúttal meg alig-alig érintgetem a jelen mögött húzódó magyarázatot, s minden erőmet arra összpontosítom, ne higgyek az előttem ácsorgónak. Noha előbb-utóbb kénytelen leszek belátni, a tudatom lankáin végigcikázó megannyi eshetőség túl kifacsart, szövevényes ahhoz, az igazságot képezzék.
Úgy gondolom, újfent örülnöm kellene. Megkönnyebbülni, és abban a felszabadultságban fürdőzni, mit a legelső, ezek szerint helyes feltételezésemkor éreztem. Csakhogy most valósággá vált, kézzel fogható igazsággá, s miként a momentumnyi fellélegzés már idejekorán felszakadt belőlem, nem maradt más hátra, mint a kétkedés, a magyarázatok utáni kutatás. Akár egy eb a csontjához, úgy ragaszkodom Drake önigazolásához, bármily’ ésszerűtlen is legyen a kérésem. Hisz valóban, ekképpen is pusztán ő reagálhatna. Az elmém szüleménye rögvest bizonyításba kezdene, míg a Pestis, amiképpen a vadász mondta, az eszem elvesztésén kárörvendene. Az eszem elvesztésén. Eljuthatok odáig? Belőlem is egy bomlott, megcsócsált, háborodott szörnyeteg lesz, mint fivéreim s nővéreim sokaságából? Hirtelenjében túl nagy árnak érződik Mammon fogságáért cserébe, de amiként Wallenbergre süllyesztem a tekintetemet, s a hosszúra nyúlt lépteit, illetőleg a levegőben ismételten röppenő köpetét fegyelem, rá kell döbbenjek, hogy semmi sem nagy ár a teremtett világ egy kicsiny szegletének megóvásáért cserébe. Vagy akár egyetlen halandó lélek megmentése érdekében, amennyiben az a halandó ennyi értékkel és állhatatossággal viseltetik a sajátjai irányába, nem sajnálva önmaga feláldozását. A hozzá hasonló embereken ki segíthetne, ha nem mi, angyalok?
- Én… - kezdenék bele reszelős hangon, ám aligha tudok mentséggel szolgálni. Kívánok egyáltalán? Mindkettőnknek egyszerűbb, ha dühös marad, és meg sem fordul a fejében felkutatni. Óhatatlanul felhorkantok a gondolatra… - Rendben. Hiszek neked, Drake - szólalok meg ismét, néhány kitartott másodpercet követőn, rendezve az imént röpke, hitetlen mosolyra ránduló arcizmaimat.
A tünékeny kizökkenésem ellenére szinte tarthatatlan a késztetés, utána sétáljak a sziklához, s befejezzem, amit korábban elkezdtem, nem állhatom, még a démontól szabadulván is a saját tudatában szenvedjen, azonban tartanom kell magamat. Nem gyengülhetek el. Akkor sem, ha valódi itt létemmel enyhíthetek elméje kínjain, sem akkor, ha nekem ugyanúgy jól esne levetni a mellkasomat szorongató kősziklákat. Ezt az utat választottam, vállaltam a kockázatát a démon elzárásának, ekképpen nem is ringathatom magamat holmi csalfa békesség ábrándjába.
- Igazad van, te sem lehetsz biztosabb bennem, mint én benned. Ám ha emlékszel, tudhatod azt is, a démon már nem uralja a tudatodat. Elzárva van biztonságban, velem - közlöm a mellékes információt, melynek súlya okán nem is bizonyul oly’ semmisnek. Tudnia kell, bele kell égetnie az agytekervényei közé, Mammon már nem kínozhatja, nem befolyásolhatja és nem is irányíthatja. Voltam szemtanúja halandók őrületének egy hosszabb démoni megszállást követőn, s ha van esélyem rá, a legkisebb mértékben segítsek ezen túljutni Drake-nek, hát megteszem. Ennyivel tartozok neki és magamnak is. - Azonban, ha ez valóban egy álom… Meg kell szüntetned. Nem biztonságos. Térj vissza a városodba, temérdek dolgod lesz - biccentek felé, méterek távolságából, akárha égetne, amennyiben közelebb moccannék hozzá. - Phanuel… Ő majd segíteni fog - teszem hozzá, pillantásomat az immáron gazdagon zöldellő talajra szegezve, s várva, megszűnjön a kellemes közeg, elhalványuljon Drake látványa és emléke, hogy visszaszerezhesse méltó helyét a láda kopott, élettelen világa.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 08, 2019 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 592 • Credit:

Vannak azok a bizonyos pillanatok, amikor a véges türelem elvesztését nem annak hiánya váltja fel. Rejtély mi veszi át a helyét. Képtelen lennék lényegretörően megfogalmazni, értelmes mondatokba tömöríteni. Egyfajta nyugodtság… talán. Mintha gombnyomásra kikapcsolták volna a feszültséget. Valójában elég bizarr, elcseszett érzés.
A dühének szemtanúja voltam korábban. Értetlenségének, frusztrációjának, kételkedésének, felháborodásának, bizonytalanságának, gyanakvásának, kínteljes kifakadásának. Örök forgásban nyúzták a képét. Mostanra jutok el arra a pontra eljussom a tudatomig tulajdonképp mennyire furcsa volt ennyi érzelmet látni rajta. Ahogy majd’ egyszerre megrohamozták. Egyik másik hosszabban hagyott nyomot a vonásain vagy visszaköltözött a rövid időre hátrahagyott helyére. Hidegen hagy az első benyomást követően a vékony penge. Forgatja-e vagy szorosan fogja a markába. Hátrébb csúsztatta-e a lábát hirtelen kitöréshez vagy se. Beleáll a bólintásba az üstököm. Kérdőn függesztem rá a tekintetemet a visszakérdezésnél. Igen. Ezt mondtam, nem? Ő. Ezerféle módon ragozhatnám, bizonygathatnám, de segítene? Jobban rávezetné? Ugyanannak a mondanivalónak az újbóli s újbóli átfogalmazása? Ismételni, mígnem más végeredményt látok viszont? Lehet elment az eszem, de hülye azért nem vagyok. Se vérveszteség előtt. Se utána.
A gyógyításnak köszönhetően erősebb a szervezetem. Az égre szegett figyelme a kommentárt követően megkövetelte volna végigszántsak a képemen, ha nem lenne mindkét kezem foglalt. Melyik épp miért…
- Nem mondom el még egyszer. – Élesen, ám az ingerültség altjától mentes módon érkezik a kijelentés. Elhangzott ne pazaroljon energiát az identitásom megkérdőjelezésére. Más választ hiába vár, nem fog kapni. Az állításom sziklaszilárd és nem fog kizökkenteni megmásítsam. Ha nem hisz nekem, feleslegesen tételezi fel minduntalan ugyanazt a teóriát.
A kietlennek tapasztalt erdőség dúsabbá válva mutatkozik előttem, ahogy a közel halotti szagot árasztó tisztás szélén állapodik meg a szempárom. Egész pontosan egy nagyobb szikladarabon. Igen. Szándékomban áll leülni az ácsorgás helyett. A szimpla diskurálás belefér akként is. Az elvezetett páros visszatér a hang forrására az álom emlegetésénél. Álom. Téveszme. Lidércnyomás. A tudat kisebb börtönszeglete. Sokféleképp lehet nevezni, az elképzelését osztom, aminek kurta jelét is adom biccentés formájában.
Az önigazoltatási felszólítás végeztével megszívom a tüdőmet. Mélyen. Látványosan. A halandó voltomat… szedjem ki a vastagbelem és várjunk tíz percet? Eleget látott a halandóságomból. Eleget tapasztalt. Körbenézek a tájon, az eget sem hagyva ki a sorból. Itt-ott szakadozásnak indul.
- Tekintve a megjelenésed előtt hónapokig… vagy csak azoknak éreztem… az arctalanokkal hadakoztam, célszerűtlenül, következmények nélkül… jah, az enyémben vagyunk. Mi más lenne ennél képmutatóbb csapda? – Önmagamnak szánt megerősítésként megingatom az üstököm. Minden alkalommal újra harcolni, annak a tudatnak híján miért is teszem, hogy bármilyen értelmet nyerjen egy megfoghatatlan holnap ígérete. Huh? Jah… - Nagy pofával igazoltatsz, de semmit nem tudok kontrollálni és érezted, amikor az öklöd a csontommal találkozott. Láttál vérezni. Haldokolni. …tehetetlenül. Cseszd meg többet akarsz. – Mi tudnék felmutatni a húsomon és véremen felül? Mivel lennék még inkább ember a számára annál, ami vagyok? Miért kellene folyton bizonyítanom ezeket? Összegyűjtöm a számban a vér maradékát. Megint félreköpöm, majd megindulok a kinézett szikla irányába. Voltak már szebb, nyújtottabb lépéseim is…
- Ennyi vagyok. Nem elég, az a te bajod. Mással nem tudlak meggyőzni és nem is foglak később se. Amíg nem… – Hogyan fogalmazzam meg…? - …nyertem vissza az emlékeim, közéjük soroltalak, majd a démonnak hittelek. Végül felismertelek. Azt hiszem. …máskülönben te vagy az én agyszüleményem, hogy könnyebb legyen idebent és talán jobb lenne végre azt hinni nem így van. Ezúttal nem. – A szavakat úgy ejtem ki, mintha ízlelném. Többször átrágnám magam rajtuk. Megfontolnám őket. Talán nagy jelentőséget a végére nem is hagynék nekik. Ez az egész képtelenségtől bűzlik mindegy melyik szélténél fogva ragadjuk meg. Az utolsó mondatnál röviden visszanézek rá. Miért adnék nagyobb esélyt annak tényleg ő az? Ha a fogam húzná se tudnám épkézláb magyarázatba önteni.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 11:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 485 • Credit:

Íriszeim egy kérészéltű momentumra a levegőben elegánsan reppenő, nyállal és vérrel keveredett köpetre ragadnak, mielőtt figyelmem egésze vissza nem zökkenne a tulajdonképpeni zavarom s egyre éledő dühöm forrására. A tudatom hamarost törli az imént látottak tényét, koncentrál inkább a rejtélyre, miképpen eshettem csapdába egy csapdában, amit máskülönben eddig töviről hegyire ismertem, s most mégis, akárha egy teljesen idegen világ lankáit rónám. Kiszámíthatatlan, felgöngyölíthetetlen, tévutakkal teljes…
Homlokomra visszaülnek a ráncok, szemöldökeim szigorral közelítenek egymáshoz, hallva a kérdésemre adott újabb kérdést. Nem. Nem néz ki úgy, mint aki szórakozik, habár Mammon esetében a színjáték felettébb szerteágazó skálájával szükséges számolni. Ujjaim tovább szorulnak a pengén, ajkaim egymásnak feszülnek, s talán még az értelmetlen levegőt is elfeledem a testem kalitkájába - máskülönben szintén csak dísznek - zárt tüdőmbe szívni, ahogy elébb enyhülő, majd kérdőn emelkedő vonásait vizslatom.
- Ő? - óhatatlanul szalad ki a számon a névmás, amelynek nem a megértésével, kihallásával akad nehézségem, ellenben a jelentéstartalommal, ami mögötte húzódik. A Pestisről beszél, tehát azt állítja, nem ővele állok szemben. Hát kivel? Kérdés, amelyre jó ideje nem kapok választ, úgy miért kéne hinnem a terelésének?
Tekintetem ezúttal az oldalára süllyed, melyből változatlan friss vér serken, igaz, lényegesen szűkebb résen. Aztán a kezére siklik, melyen a finom horzsolásoknak, vágásoknak már nyoma sincs, legvégül pedig megint az arcára, ami kizárólag az én közreműködésemnek köszönhetően ismerhető fel egyáltalán. A démonnak gyógyulnia kellene… Szitkozódnia, ha önhibájából nem regenerálódik, elhordania s a pokolra küldenie változatos nyelveken, nem bizonygatnia, ő valaki egészen más.
Izmaim ernyednek, tartásom veszít fenyegető voltából, miként oldalvást fordulva végigvezetem a szemeimet a konstans repedezett égbolton. Akkor sem moccannak el onnét, mikor epés - s egyébként rendkívül ismerősen csengő - megjegyzése a fülemet üti. Talán aggódom, mire visszanéznék, csakugyan Mammon kárörvendő képe pislogna rám.
- Ha nem ő vagy… Legyen. Ám Drake sem lehetsz, hiszen nincsen mód rá, hogy- - szavaim megakadnak, a torkom hirtelenjében kiszárad, mintha minden levegőt, szemcsét kiszakítottak volna belőlem, amely ehhez a világhoz tartozik. Hozzá, és nem hozzám. A felismerés, gondolatfoszlány váratlanul sújt le rám, noha bizalmat továbbra sem szavazok neki, ahogyan az eddigi teóriáimnak sem a legelső ostoba reménykedésemet követőn. Végtére, hogyan is volna lehetséges? Amióta oda kerültem, senkivel nem tudtam felvenni a kapcsolatot a külvilágból, bár tény s való, Ophilia segélykiáltása egyszer elért hozzám. De ennyi, se több, se kevesebb, miért éppen egy halandó tudná megkerülni a láda korlátait? Tudattal vagy öntudatlanul, a lényegen és a kérdésen nem változtat. Tán, ha szembesítem…
- Ez egy álom? - teszem fel a kérdést, pillantásomat újfent a vadász zöldjeire vezetve. - Nem a valóság, azonban nem is a börtönvilág. Ha valóban az vagy, akinek mondod magadat, valamelyikünk elméjében lehetünk. S ha így van, bizonyára igazolni is tudod magadat. A halandó voltodat - jelentem ki határozottan, egész lényemmel visszafordulva hozzá. Komoly és bizonytalan lábakon egyensúlyozó feltételezés mindez, de csupán így lehetek biztos abban, ő nem az én elmém szüleménye. Ha képes bármivel előállni, melyre angyalságomnál fogva képtelen lennék, hiszek neki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 02, 2019 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 470 • Credit:

Képtelenebbnél képtelenebb. Valóságosnál valóságosabb. Mindegyikben volt részem, amióta elveszítettem az uralmat a testem felett. A legtöbbször pontosan úgy fuldokoltam, mint az emlékek megrohamozásakor, miként megpróbált a saját elmémbe belefojtani. A sajátomba. A szó legszorosabb értelmében. Kicsavart dolgokat. Felerősített. Megmásította őket egy-egy játékában. Saját szájízére formálta őket beteges szórakozásainak táplálására. Szerette a nagy, teátrális belépőket. …ha magasan tetőzik a történet, onnan, pedig zuhanórepüléssel halad a véglet irányába. Ügyelt a részletekre, a labdákat mégis hamar lecsapta. Kedvelte a nagy íveket. A kibukó nevetés, a túlontúl soká húzódó értetlenség akár az én, akár a megelevenített személy arcára írva, a környezet minimális változása, a részleges meggyógyításom, egy-egy megmozdulás… mint az angoloknál volt a teaidő. Inkább unalmas idővesztegetés számára.
Kulcsszó az inkább. A megérzés éppen csak megpedzegeti a megfelelő húrokat. A penge lehet nem sokat ér ellene. Se itt. Se a rabosítási helyemen, a koponyám falain kívül. …mégis szükségem van rá, mint a levegőre. Ember vagyok. Ez nem változott. Az évek múlásával, pedig egyre több gyerek játszik plüss helyett valamilyen fegyverrel. A világ rendje az egyetlen, ami velejéig megváltozott. Az öltözékének anyagát gyűrögető angyalról, legyen valóban ártalmatlan, báránylelkületű, végtelen türelmű az emlékezetem szerint, mindig eszembe fog jutni mennyire gyűlölöm a fajtájának többi példányát. Kivétel nélkül. …és ha ez valóban egy újabb, elcseszett kör: érzem az agyam hátulsó részén a türelmetlen, akarnok kaparászást, hogy a távozásával visszatérjenek az elődei, a tovább kaszabolható bábok. Nagyobb valószínűsége lenne, mint annak bebizonyosodik a harmatgyenge sejtelem. Jobb lenne, mint ha ismét a pofámba csapná Mammon az ajtót. Egyszerűbb lenne kezelni. Kevesebbet kellene agyalni, belebonyolódni, gubancolódni a kirakós darabkáiba.
A helyemről nem kelek fel, amíg látótávon belül van. A balommal az oldalamon tátongó lukat tapasztom be, a jobbommal a képemet dörzsölöm végig, miközben kiszakad egy nagyobb légköpet a tüdőmből. A felszabaduló kezemmel mögöttem támaszkodom meg. Az ujjaimmal bele-belevájok a földbe. A fáradtság nem fizikai eredetű, ami egy perc erejéig ott marasztal… Az eszkábált fejszét felkapom végül. Támasztékként használom a fájdalmas grimaszokkal járó felálláshoz. A görnyedésnél frissebb csíkban ered meg a vérem. Az íze megtelepedett a számban. Épp megszabadulok tőle, amikor a másik irányból, mint amerre indult, visszacsatlakozik a tévelygő.
A kirohanást rezdülés nélkül állom, szemlélem. Egy kisebb fújtatás után rendeződnek egy árnyalatnyival barátságosabbra a vonásaim. A kedveshez nem kerül sokkal közelebb. A komorságukból veszítenek.
- Úgy nézek ki, mint aki szórakozik? – Tényleg? A kérdés üzenetével emelkednek lassan feljebb a szemöldökeim. - Ő már rég kárörvendene az eszed elvesztésén. …és nem leplezné. – …ő vagy én? Az egész ezzel indult. Most már kikristályosodott, hol éppen melyikünk feltételezte ugyanezt a másikról és miben. A beállása a vitathatatlanul felismerhető szándék ellenére, a kifakadásával együtt hordoz magában egy fajta groteszk humort az adott pillanatban, de… semmit nem veszek biztosra. Lenyelem az ingert akárcsak egy kicsit is feljebb rántsa a szám sarkát.
- Egyébként meg szarul festesz angyal létedre. – Kritika? Az epés megjegyzés beillik annak is, igen.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 29, 2018 12:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 571 • Credit:

Az arcomat régen látogató, őszinte érdeklődés nem marad hosszasan vendége a vonásaimnak. Kérdésemre nem érkezik felelet - a létezésében erőteljesen kétségbe vonható lelkiismeret teóriája vastagon satírozva -, ellenben határozottan magához ragadja a figyelmemet elébb a hangjával, majd az ujjával, s végül az arcával. A megmásíthatatlanul egyetlen vadászhoz tartozó ábrázatával. Ám felismerés, netán újabb hibákba önként vetődés helyett ráérős lassúsággal kisimulnak a ráncaim, átadva a helyet egy teljesen üres arckifejezésnek. Nem tart sokáig persze, amíg megtörik az ajkaim leheletnyi, hitetlen felfelé rándulásának köszönhetően. Egyik érdes tenyeremet végighúzom a kicserepesedett számon és államon, majd hagyom, egyszerre törjön ki a levegő az orrjárataimon keresztül holmi gyönge hasonmásaként egy nevetésnek.
- Talán így van. Nem mintha számítana - csóválom meg a fejemet lemondástól súlyos szavaimat kísérendő. Hiszen ki tudja, ha mégsem több mint egy makacs képzete a tudatomnak - vagy akárminek - hát vélhetően még el is hiszi magáról, hogy igazi. Miért is kételkedne? Én sem kételkedem abban, én én vagyok. Cassael, az Úr egyik ostoba és ballépésekben bővelkedő angyala. Aki egy meglehet, nem is létező dologgal folytat bizarr eszmecserét. S lám, dacára mindennek, a passzív konklúzió nem hoz könnyebbséget az elmémnek, sőt, mintha hangosabban, erőteljesebben zizegnének odabent azok a láthatatlan, bosszantó legyek. Ellenkeznek.
Figyelmem a maga mellé húzott fegyveren nyugszik, igyekszik elvonatkoztatni a fejemben dúló háborúról, ám az ujjaim elárulnak, melyek a combjaimon rongyolódó, koszos, poros kabátot gyűrögetik. Még, hogy démon vagyok. Ekkora sértés sem ért éonok óta… Az angyali büszkeségből táplálkozó düh és sértettség helyett viszont csak tovább terebélyesedik az értetlenségem, a zavarom, a megszüntethetetlen zaj. Nem vagyok képes tovább elviselni, ahogyan ennek a jelenségnek a konstans vizslatását, vádaskodását sem.
Felkelek a helyemről, akadályba pedig nem ütközök. Vetek egy sanda pillantást a feszengéséből látványosan könnyebbedett alakra, de nem hagyom, újfent felélessze az érdeklődésemet. Annak középpontjában mostantól a pengém és a távozás állhat, amelynek az akadályok változatlan hiánya mellett minden további nélkül eleget tehetek. A hűvös, Mennyben kovácsolt fém nyugtatóan simul a tenyerembe, míg lépteim közel hangtalan kezdenek el vezetni tetszőleges irányban. Gyanakvásomat tény s való, megint csak felkelti az, nem lódul utánam senki, nem érzékelek neszezést a hátam mögül, azonban megmakacsolom magamat, s azért sem nézek hátra a vállam felett.
A börtönvilágéhoz hasonuló erdőt jól ismerem, ezúttal mégis, mintha egy idegen helyen járnék. Talán a színükben teltebb fák, bokrok, és a csöndes háttérmorajlás zavarnak meg, de a jól bejárt vidéken hirtelenjében elveszve találom magamat. Nem gond, amíg távol vagyok az idegeimet csócsáló illúziótól, emléktől, nevezzük akárhogy. A lábaim feszített tempóban szelik a métereket, rajtuk keresztül enyhül a bensőmben felgyülemlett feszültség, és egy perces kvázi-rohanást követőn elkezdem érezni a jótékony hatását. Az izmaim fellazulnak, az ujjaim már nem szorítják olyan görcsösen a pengét, és a homlokomon állandó jelleggel húzódó ráncok is mintha kisimulnának.
Pontosan addig, amíg a következő, sűrű bokrokkal övezett kanyar után ott nem kötök ki, ahol elindultam, a kisebb tisztás közepén a Wallenberg kinézetében parádézó akármivel.
- Te most csak szórakozol velem - esik ki a számon a legelső gondolat, ami újból zsibongó elmémben megfogan. - Esküszöm, Mammon, ha mégis te szórakozol, miszlikbe foglak aprítani, s a láda végtelen idejét a lényed szánalmas összekapargatásával fogod kitölteni - szűröm a fogaim között, éppen úgy elveszítve minden józanságomat és türelmemet, mint a legelső felbukkanásával. Az angyalpenge körött erősödik a fogásom, enyhén meg is emelem, míg testemmel úgy helyezkedek, bármelyik szempillantásban neki eshessek az előttem lévőnek.
Érzem a zsigereimben, a feltételezésem hibás, ám ezen a ponton kénytelen vagyok számolni azzal is ami lehetetlennek, irracionálisnak tűnik.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 405 • Credit:

Semmi felháborodás. Gyerekes megjegyzés. A jól ismert viszketegséget előidéző, nyájas hangnemet sem üti meg. Helyette… összezavaró. Moderálom a mimikámat. Megfosztom az újabb fogódzkodó megtalálásától, hogy ezzel a színjátékkal mást ér el az eddigiekhez képest. …ekkor esik le. Fokozatosan változott a viselkedése. Összefüggéstelenül beszélt. Lényegtelen emlékeimnek híján voltam. A kép most áll össze: az arcomat kölcsönadó volta. A vád alanya én voltam. Most ő. Emléknek nevezett. Kijelentette nem vagyok valódi. Laposabbá váló pillantással mérem végig tetőtől talpig. Tüzetesebb ellenőrzéssel. Hozzáigazított elvárásokkal. A démonhoz, akinek álcáját nevezhetnénk jónak is... a személyiségéhez mégis túlontúl idegennek. Az értetlenségemből nem profitál. Élvezetet nem okoz számára. Oly’ mértékben semmi esetre, megérje ez a rengeteg erőfeszítés, lemondva az önfényezés luxusáról.
- Egy valamit tisztázzunk. – A teljes kiegyenesedést nem kockáztatom meg. Egyedül a földön hagyott kéztámaszt emelem fel. Mutatóujjammal az egyértelmű felé vezetve a furán ártatlannak ható értetlenségű tekintetét. Az arcomra. - Ez. Az enyém. Magyarázhatsz amennyit akarsz, de a saját identitásomat nem fogod elvitatni. Megkérdőjelezheted ahányszor akarod, változtatni nem fog. Ismerem a határaimat. Ingyen tanács: ne pazarolj rá energiát. – …hol kezdődök én? …hol kezdődik a démon? Fix mezsgyék választják el a kettőt. Hiszem legalábbis. Az a pár egyetértés nem tesz bennünket egyezővé. Makacsul ragaszkodom az állításhoz. Ragaszkodtam az ezelőtti alkalmak számtalanodikával. Ragaszkodok az ezutáni alkalmak összesével.
Az érdeklődésemet új ízben keltette fel. A gyilokfegyvert nem azon oknál fogva veszem magamhoz tartanék a lényétől vagy attól mit csinál a következő szekundumban. Egy seb tátong az oldalamon. Gyógyulatlanul. Ha makkegészséges lennék sem érezném magam kényelmesen fegyvertelenül. Halál vagy annak hiánya ide vagy oda. Évtizedek óta nem aludtam úgy kartávon belül ne érjek el azonnal hasznosítható eszközt. A részem. Akárcsak a természetemé a kételkedés, a bizalmatlanság. …a káromkodás.
Mi a fészkes fene folyik itt? Gondolataim közt ekózik a kérdés. A meghökkenés finoman tör a felszínre. Megdobja a szemöldökvonalam. Nem túlságosan. Alig észrevehetően viszont igen. Az ujjaim a fejsze markolatán pihentek eddig. Elengedem, hogy a tenyerem puhán fektessem rá. Az a megfoghatatlan megérzés megerősödik és tökéletes kontúrt kap hogyan tesztelhetném. Nem hallgatja tovább? Elmegy? Lássuk. Semmivel nem tartom fel. Se szóval. Se tettel. A tartásom megváltozik. Meglazul. Követem a magával hozott pengére sikló tekintetét, de nem moccanok. Vegye fel. Vegye magához és menjen. Kíváncsi vagyok meddig jut. Csak az ösvényen haladva jutna el máshova. Különben… két percnyi, közepes tempójú sétát követően ugyanott kötnek ki az ember léptei ezen a helyen. Ha egy székben foglalnék helyet ez lenne az a pont, ahol kényelmesen hátradőlök, kivárván a végeredményt.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 493 • Credit:

A gyanakvás óvatossággal, körültekintéssel egészül ki, mihelyst elkezd mocorogni. Nem azért, mert félnivalóm akadna, nem létezik hiszen eszköz, mi a halálomat okozhatná a börtönvilágban, függetlenül attól, hol is vagyok most. Hovatovább, lehetnék akár csalódott is, végtére az időtlenségbe nyúló semminél és a Pestis bosszantó jelenléténél még egy pont is kecsegtetőbben hangzik a történetemben, azonban egyik érzelem se ragadja magához a hatalmat az alak hamvában holt próbálkozásai láttán. Az óvatosságom forrása, avagy a bensőmben kavargó érzeteknek a legpontosabb leírása úgy hangzik; nem tudom. Nem értem. Ugyanis elképzelésem sincs, mit gondoljak arról, egy jelenség Drake Wallenberg küllemét hordva magán öltözékként az elmémmel, a megfásult nyugalmammal szórakozik. S ahelyett, végre válasszal szolgálna, vajmi egészen kifacsartat vet a képemnek.
A fejem óhatatlanul billen oldalra, ábrázatomra pedig az őszinte értetlenség rég nem hasznosított vonásai vetnek árnyékot. Vajon a lelkiismeretemmel beszélek? Egyáltalában létezhet olyanom? Feltételezné egy lélek meglétét, melynek nyilvánvalóan híján vagyok.
- Arra próbálsz célozgatni, magadra hagytalak a démonnal, s a kínjaidért én felelek? Biztosíthatlak róla, sem ez, sem holmi bizonygatás nem állt a szándékomban. Tisztában vagyok az arcodat kölcsönadó voltával. Nem úgy veled - szemöldökeim újfent mély ráncokba szedődnek, ahogy a feltápászkodást ismét megkísérlő alakját mustrálom. Egyszerű ember. Nem értem. Azt sem, miért vitatkozom egyáltalán egy valamivel, helyébe annak, felkelnék a földről, s hátat fordítanék ennek a rémálomnak. Várjunk csak egy pillanatot.
Rémálom…
Lehetséges volna, mindösszesen álmodok? Sok mindent megmagyarázna, kivéve azt, Drake miért viselkedik ennyire kiszámíthatatlanul. Még ha álmodnék is, a tudatosulás momentumában hatalmamnak kellene kélnie felette, el kellett volna tűnnie, amiképpen óhajtottam. De még mindig itt van, még mindig…
Szemeim hirtelen rebbennek a rücskös penge felé, amelynek létezéséről az utóbbi percekben jótékonyan megfeledkeztem. Nem avatkozok közbe, azonban figyelemmel kísérem a vadász minden mozzanatát, miként a fegyvert szép lassan a lába mellé egyengeti. Tőlem tart vajon, vagy a feltételezett álomszüleményem mindenáron el kívánna tenni láb alól? Uram s Teremtőm, adj erőt.
Aprót szusszanok a koponyám falain végigcikázó fájdalomnak hála, noha a jelenség újabb kérdései keltette agyérgörcshöz messze nem lehet hasonlítani a villanásnyi kellemetlenséget.
- Semmi értelme annak, amit mondasz. Nem vagyok démon, és abban még biztosabb vagyok, az elfajzott fattyaiknak még úgy sem tartanak fent intézményt - jelentem ki feszengőn, amint a jól ismert frusztráltság és harag komótosan visszaszivárog az elevenembe. Legalább egy biztos pont létezik ebben a cirkuszban.
- Nem hallgatom ezt tovább - jutok hamari döntésre. Bármivel is álljak szemben, az idegeimen igyekszik táncot lejteni. Nem fogok tovább a kedve szerint ugrálni, szóval tenyereimet a porzó - igaz, sokkalta puhább, élőbb - földnek támasztom, majd nemes egyszerűséggel elrugaszkodom tőle, testemnek és lábaimnak löketet adva a felegyenesedéshez. A friss sérülésektől és a korábban rám köpött nyálától véres arcomat sebtében végigdörgölöm a kézhátammal, azzal együtt lesöpörve magamról az érzések kavalkádját, melyek az utóbbi időben rá rakódtak. Dühöt, reményt, örömöt, csalódottságot, sivárságot, mindent. Nem fog tovább kötélen ráncigálni.
Mintegy végszóként a tekintetem a nem messze heverő pengémen akad meg, így hát megindulok oldalirányban, visszaszerezzem, ami a tulajdonom, s ami az egyetlen igazi, valódi, kézzelfogható szegmense a külvilágnak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 28, 2018 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 439 • Credit:

Első, de második körben sem lelek értelmet a közvetlen érintéssel járó gyógyításban. Az emlékek folyamatosan tértek vissza. Az utolsó helyre kerülésével együtt ráncolódik a szemöldököm, az értetlenség ráncot gyűr a homlokomra. Előbb vagy utóbb, kivétel nélkül mindig újrakezdte. Elővett egy neki tetsző forgatókönyvet, éppen annyi szövegeléssel és cselekménynel megírva amennyihez elegendő türelmet hajlandó volt belefektetni. Példa nélkülinek érződik jelenleg a végtelenségével vetekszik ez a mennyiség csak azért, hogy idegesítsen. A szituáció lassan átalakul és az eddigi mérgem groteszk módon csitul bosszúsággá.
A regenerálódásnak helyt adok. Adott pillanatban kevés jelentőséggel bír a környezethez képest. Kevesebb hátrányom származik belőle és több a részletek feletti elsiklásból. …vagy ha egyik pillanatról a másik lényegesebb változással kell szembesülnöm. A bőröm húzódik. Jó értelemben. A sebeket nem nyaldossa hűvösen a levegő. Nem csípi a föld pora. A lüktetés kezd alább hagyni. A tenyeremmel ellenőrzöm a felhasított oldalam, amikor az angyal elé terítem a kérdésem. A legtöbb esetben valamilyen kifacsart logikára épül a Pestis struktúrája. A választól várom el közelebb vigyen a megfejtéséhez, meggyorsíthassam a végjáték elérkezését. Kezd rohadtul idegesíteni a tudatlansággal, a vele való játszadozás.
Meleg vérrel találkozik a bőröm. A kicsorbult penge által szelt szélek azonban érdesebbek, kisebb területen futnak végig. A gyógyulási folyamat tehát gyors, de nem fejeződik be. A sebtében elkapott kézre függesztem rá a szembogaraimat és fogalmam sincs mit gondoljak Cass arcjátékát kölcsönvételező reakcióról. A perifériám széléről érzékeltem közel, itt van a hadakozás közben elejtett fejsze. Szükségtelen szándékkal emlékeztetnem rá magam. Nem vagyok tökéletesen egyben. Kifejezetten szar érzés mozogni, de benyelem a fájdalmat a felülési kísérlet közben. Az első próbálkozás sikertelenül végződik. A másodikat a röhejesnek ható kérdés akasztja meg, ahogy beüt: valaki kurvára filozofálgatós kedvében van. Érzésre valami, amit többször megrágtak, végül kiköptek... A nyílt sérüléshez tapasztott kezemet nem veszem el, a szabadra támaszkodva kísérlem meg még egyszer feljebb tolni magam anélkül a szétszakadás érzete megcsapna.
- Ezerszer bebizonyítottad már a halálommal: egy egyszerű ember, úgyhogy… emelkedj felül magadon és lépj már túl ezen. Szánalmas, semmint vicces. – Az elmém szüleménye számon kéri rajtam mi vagyok… a saját képzeletemben. Trükkös baszdmeg. Tükörfordításban: agybaszó. Tipikus démon… A feltápászkodás végén nagyobb levegővétellel jutalmazom magam. Megkönnyebbülést okoz. A szándékomat, a mozdulatomat nem rejtem el a következő oldalra nyúlásnál. A fegyverről nem feledkeztem meg. Közvetlenül a lábam mellé húzom, ha nem akadályoz meg benne. Ártalmatlan bárány bőrébe bújt egy ideje, de nem veszem természetesnek az állapot maradandóságát.
- Mikor unod meg végre előhúzod az ő vagy más alakját? Apuci sokáig hagyott a démonoviban? Onnan maradt meg a szokás? – Látszatra nem szórakozik. Semennyire. Furcsállhatnám nem derül fel vigyor a képén. Máskor rég virította a fogsorát. Önelégülten, elégedetten. Most pedig… mégis mit élvez az angyali, fapofa humorban?

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 9:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 553 • Credit:

Akár egy veszett bolhás, úgy acsarkodik rám utolsó erejével, s próbálja meg kirántani csuklóját a biztos tartással köré fonódó ujjaim közül. Dacosságából már több szeletkét is bemutatott, noha sem a láda csalfa mágiája, sem Mammon nem volt még képes ily’ állhatatossággal felruházni az elmém mélyéről kiráncigált emlékét a vadásznak. A börtönvilágot körüllengő sötétség nem képes ennyire kitartón értelmezni a benne fogságba esett lényeket, míg a démon… Az a megátalkodott démon, előbb idegesíteném fel, minthogy a végjáték momentumában visszatáncolván tovább ráncigálja a tudatomat drótkötélen. Mégsem tudok bizonyossággal elhatárolódni, tartanom kell az izgő-mozgó kezét, érintenem kell a bőrét, míg újabb nyomokat nem találok, amíg meg nem értem, mi történik pontosan.
Ám a körültekintő figyelemmel történő pásztázás keltette változások sem szolgálnak teljes megnyugvással, nem egészen. Még ha szeretném is elhinni, ez valami más, valami új, semmint a világ megtévesztő visszhangjai s lenyomatai a szelencében, egyszerűen nem merem. Képtelenségnek tűnik, ugyanis. Hosszú, követhetetlenül hosszú ideje nem történt semmi, miért éppen most kelne életre holmi csoda? És hogyan?
Nem találok biztos fogódzkodót, s végül a keze is aláhullik az enyémből. Mindössze egyetlen gondolat, mely makacsul képes a koponyám falai közé ékelődni, mégpedig az; nem fogok végezni vele. Meg tudnám tenni, ha a Pestis parádézna éppenséggel az arcát magára öltötten, a legnagyobb elégedettséggel aprítottam volna fel, míg rá nem döbbentem, ez nem ő, nem egy sebtében eszkábált, harmatgyenge test. Viszont az emlékét ilyen módon kigyomlálni? Tán erőtlenség, de nem tehetem. Ennyi megnyugvással tartozok magamnak.
Az arcához emelem hát a kezemet, habár az iménti lemerevedése nyomán kélt megítélésem dacára nem marad mozdulatlan; hol ide, hol oda kapja a fejét, csak ne nyúljak hozzá. A makacssággal keveredett beletörődéssel felvértezett ábrázatomra a sokadik próbálkozásnál leheletnyi frusztráció költözik. Türelmetlenség. Óhatatlanul is bevillan az a megannyi alkalom, mikor hasonló csökönyösséggel küzdött a segítségem ellen, elérvén, a meglassult létből fakadó béketűrésemet felváltsa az irritáltság. Éppen, hogy kiszalad a számon egy feszengő sóhaj, amikor végre megállapodik. Tekintete tovasiklik rólam, azonban nem követem, nem nézek utána, minek sikeredett rajtam kívül magához ragadnia a figyelmét. Ellenben kihasználom a kósza lehetőséget, a tenyeremet az arcára tapasztom, és alig, hogy elkapom még a visszarebbenő íriszeket - melyek ezúttal értetlenséggel telnek meg -, próba elé állítom őt, s egyúttal talán magamat is.
A szemeim még nem nyílnak fel a procedúra végett, ám a hangja… Idejekorán elárulja, Drake illúziója, emlék formájában való megtestesülése, rémképe, netán maga a vadász… még itt van, nem ment sehova. Szemhéjaim felpattannak, s óhatatlan kapok magamhoz egy adagnyi levegőt, miként elrántom tőle a kezemet, akárha égetne a bőre. Még itt van. De ez nem jelenti, hogy valóban ő az. Meglehet, csupán jobban ragaszkodom hozzá, mint azt korábban gondoltam, vagy…
- Nem lehetsz valódi - jelentem ki, mintha legalábbis szellemet látnék, habár bevallom, egyetlen, halála után a világban ragadt lélektől sem rettentem még meg hosszúra nyúlt létezésem során. - A bizonyítékok fényében egyszerű emlék sem… Mi vagy te? - teszem fel a kérdést, visszacsempészve hangomba némi élt, csakúgy felvértezve bensőmet a gyanakodás tartózkodó érzetével. Kínzó a késztetés, ismét felpillantsak a korábban repedezettnek ható égboltra, hátha ott bujdosnak az összeilleszthetetlen kép utolsó darabkái, ám egyelőre nem veszejthetem szem elől a vadászt. Ezúttal nem. Cserébe ostromol a fejemben felderengő zizegés, kényelmetlen, tompa fájdalom, mintha az igazság minden erejével kikívánkozna onnét, mégis az útjában áll vajmi akadály. Mintha ott lenne a koponyámban a teljes egész minden összetevője, pusztán összekutyulva, akár egy turmixgépben.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 512 • Credit:

A bőröm alá fészkelte magát. A fejemben turkált. Ismeri minden szegletét, nincs olyan, amivel ne lenne tisztában mostanra, ahol ne forgatta volna fel a szőnyeg alá söpört emlékeket is. Pontosan tudja mivel hergeljen, hogyan hozzon ki a sodromból olyannyira elveszítsem a fejemet a játék végére. Rengetegszer eljátszotta. Megszámlálhatatlanul sokszor. A valóságban csak egy perc telt el, míg óráknak éltem meg a saját elmém börtönébe zárva. Adott, elvett. Hagyott nyerni, pofára ejtett. Belém ivódott mindenben kételkedjek és ösztönösen csapom félre az érthetetlen szándékú kezet. Az emlékek még nem törtek utat maguknak. Egyben van a kopár váz. Sarokba szorított kutyaként acsargok rá a felszólítással, a megragadott csuklómat számára problémát nem okozó erővel rángatnám vissza a sajátoménak. A fizimiskájára költöző szigor lepereg rólam. Vissza akarom kapni a kezem ilyen vagy olyan áron… az erőlködés következtében meg-meghúzódó oldalamba maró fájdalommal sem törődök. …az oldalam maradékba maróval. A féktelen, porcikáimba remegésként ólálkodó harag nem szűnik meg létezni a következő másodpercben, miként abbahagyom a próbálkozást. Ezer másik, kibogozhatatlan érzelem társul mellé.
…bennük fulldokolva hull a porba tartását vesztett kezem. Mind egyszerre érkezik és képtelen vagyok kezelni őket, pluszban mással foglalkozni, míg a sokára vett első korty levegőmhöz hozzá nem jutok. A játszma ezúttal más. A múltam sose utasította takarásba, de fel sem merül bennem ne ugyanúgy érne véget a kör és utána ne egy újabb kezdődne. A testem használhatatlanná vált. A mesterkélt színjátékot felismertem. Az angyalt is, akivel közelebb söpört a halálhoz. Fricska… Igaz? Újabb konccal táplálja az eszem elveszejtését. Azt küldte ellenem, akinek megölését nem egyszer gondoltam át, újra és a fajtájának gyűlölete, a bizalmatlanságom, ellenszenvem ellenére segített. Segíteni próbált. A fáradtsággal, fásultsággal keveredő haragot nem Cassael váltja ki, hanem az itt létének, az illúziójának ténye. Látom rajta nem fogja megtenni. Mammon biztosan ennél az indoknál fogva választotta ez alkalommal: tovább kínozzon a tehetetlenségben. A rövid fújtatásomat valahol kedélyes él színezi, mielőtt az ismét felgyülemlett vért oldalra köpném.
Érzékelve a felém tartó kezet elfordítom a fejem. Újra és újra, ha nem hagyja abba, áll el a szándékától. Ha kell megint félrelököm. A környezetbe beálló változást a tekintetem félrevonásával veszem észre. …ekkor leköt annyira ne legyek képes elmocorogni, ha le akar fogni vagy akármit is akar csinálni. Az ég töredezett. A réseket övező szilánkok, mintha bármelyik pillanatban aláhullhatnának. A talajba marok a fel sem emelt ujjaimmal, aminek az érintése is egészen más. A levegő íze is… Valami megváltozott. …és most történt. Az imént. Az imént. Nemrég. A figyelmem egy ideig még nem vonja magára a manifesztálódott szárnyas. A nézelődést az érintéssel sem akasztja meg. A legelső szavaival sem. A legelsőekkel. Értetlenség tükröződik a szemeimben, amik visszatalálnak hozzá. Még, hogy én kísértem…?
- Ne viccelj velem, hogy… – A mondat végére nem érek el. Enyhül az arcomat zsibbasztó fájdalom, az oldalamban fészket verő kín. A kézfejemre nézve látom a horzsolást eltűnni, mintha soha nem lett volna ott.
- Mégis mi nem vagyok, te tollpárna? – Konkrét körvonalakat nem kap. Sejtésként sem kezd el kígyózni a gondolataim között a lehetőség, nem úgy, hogy hangot tudjak adni neki vagy elismerést. Van egy nagyon, nagyon fura érzésem, amit lehetetlenségnek tartok hova tenni és némileg visszaránt önmagamhoz az agyam szüntelen zakatolása közben. Folyamatosan visszafolyik a tagjaimba az erő. Érzem, hogy több élettel folyik az ereimben a vér. ...de nem ez lesz az első alkalom, amikor pofára ejt a démon. ...nem is az utolsó.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 1:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Drake & Cassael
Reality is wrong. Dreams are for real
Zene: White Dove • Szószám: 612 • Credit:

Vajon hány ehhez hasonló alkalomnak kell szárnak szökkennie ahhoz, végre megértsem és elfogadjam, a ládában feszengő világ örökkön magányos és soha véget nem érő? Hogy ne kelljen újra és újra rádöbbennem, ezt a sorsot magam választottam egy könnyedén elrebegett ígérethez való görcsös, hűséges ragaszkodás nevében? Talán már nem többnek, ez volt hiszen a legelevenebb megtestesülése a halandó világban hagyott vadásznak. A saját tudatom generálta végtére is, nem a velem együtt raboskodó démon csorbult, számos ponton hibádzó fantáziája, ami a Poklon edződöttsége révén kétség kívül végletes. Szívéjjel hangoztatják, a halandókat ők jobban megértik, mint mi magunk, de mindösszesen csak arra képesek, élősködjenek a realizált érzelmeken és élethelyzeteken, majd kifacsarják azokat. Nem mintha lényeges volna…
Puha, a reményétől megfosztott sóhajjal emelem hát tenyeremet a földön fekvő mellkasa irányába, legalább méltóképpen engedhessem el az elmém legrejtettebb zugában élő emlékképet róla. Készen állok hátrahagyni és elismerni, többé már értelmetlen magamban őrizgetni nyers valóját, óhatatlan s akaratlan kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, mi reszketegen nyúlt a külvilág irányába.
Aztán megszólal.
A vértől és földtől mocskos ujjaim megrezzennek hangjának nem várt, mély és rekedtes dörrenésére, csakúgy a felém lendülő kezére, mely akadály, ellenállás nélkül csaphatja odébb az enyémet. Gondolataimban ragadva nem figyeltem oda kellőképpen, azonban most nem kerülik el figyelmemet a dühtől fortyogó zöldek, sem a feszengő izmok, amelyek olybá tűnik, tulajdonosuk utolsó lélegzetvételéig képesek volnának küzdeni ellenem.
Ösztönnel kapok a csuklója után, szigorral szorítom az ujjaim közé az alkar és a kéztő csontos találkozását, miként egymás közelébe araszoló szemöldökökkel kutatom a vadász arcát viselő emlék dacos, majd fájdalomba torzuló ábrázatát. Miért nem tűnik el egyszerűen? Mi értelme a további színjátéknak? Valami nincsen rendjén.
Mintha a felderengő gondolathoz volna tartozó a cselekvés, ezúttal is a köröttünk elterülő erdőségre vezetem tovább a tekintetemet, viszont most nem csupán puhatolózok, meredek a semmibe, ignorálván a környezetben rejlő apró jeleket. Gyakorlott figyelemmel kutatok a kopár fák között nyugvó sötétségben, éppúgy a felettünk húzódó szürkeségen, s a világ mintha egy-egy momentumra megtöredezne. Finom vibrálás futna végig rajta, átszaladna a porcikáinkon, s az eddig haraggal gomolygó felhők akárha elcsitulni, felszakadozni tetszenének. A sivárságba egy villanásra, haloványan kúszik az élet, de mintha azzal együtt a mellettem fekvőből párhuzamban eltávozna.
Az ujjaim között mozdulatlanná dermedő végtag visszarántja pillantásomat a vadászra, nyúzott, vértől és portól mocskos bőrére, melyen finom csíkban végigszánt egy-egy sós csepp. Homlokomon ráncok vernek éket, amint csuklóját elengedve az rongyként omlik alá a szikkadt talajra.
Még mindig a tudatom kínozna, vagy megengedhetem magamnak a hit luxusát? Mardosnak kétellyel telt gondolataim, ám egy valamihez kétségem sem férhet. Nem tudom befejezni, hiába kéri. Ha ez lesz az újabb bukásom kulcsa, úgy állok elébe a további kínoknak, de nem fogom elereszteni a vérében való fuldoklás szörnyű emlékével. Képtelen lennék rá.
A makacsságából merítkező ábrázattal nyúlok felé ismét, s bár a mozdulatom célirányos, nem kapkodok. Óvatossággal simítom ujjamat rezzenéstelen arca közelébe, habozva, megérintsem-e, meg szabad-e érintenem... Azonban nem hátrálok meg. Érdes tenyerem az állkapcsának vonalára illeszkedik, míg ujjbegyeim a fülét súrolják.
- Ha egy bosszantó emlék is vagy, nem fogsz így rögzülni a tudatomban és kísérteni a végtelenségben. Nincsen jogod hozzá - mormogom dacosan, mielőtt vonásaim engednének a szigorból, és megenyhülnének a feltörekedő, rákövetkező gondolat hatására. - Ha mégsem vagy az… - apró nyeléssel fojtom magamba a feltételezést, hisz minden tapasztalás ellenére nem merek újra az elhamarkodott reménykedés hibájába esni.
Így vagy úgy, ám napvilágot fog látni az igazság, tehát behunyva szemeimet, elképzelem egészséges, sérülésektől és kínoktól mentes valóját, amelyet nem tarkít az általam kiontott, száradó vagy éppen csordogáló vére. Alapvetőn nem esik nehezemre, a kezem révén összekapaszkodó bőrünket használom csatornának az elképzelés megtámogatásához, viszont a szemhéjaimat eztán felnyitni? Hosszú, kínzó másodpercek szükségeltetnek, amíg tekintetemmel ellenőrzöm, ujjaim alatt mindössze a bőrének csalfa érzete nyugszik, vagy valóban nem tűnt sehova?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Drake Wallenberg


personal hell, Cassael & Drake Tumblr_ow74404FTy1s9wj6io7_r12_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
64
☩ Rang :
the leader of NY
☩ Play by :
Jensen Ackles
☩ Korom :
36
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 26, 2018 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cassael & Drake
It's all in the mind.
Zene linkje • szószám: 433 • Credit:

A vérrel keveredő nyál felgyülemlik a számban. A köhögés hatására több generálódik. Nyelésre kényszerít abban a pillanatban gyenge erőszakkal az anyagba marnak a sáros ujjaim az elrévedő figyelmét kikövetelve. A határok minden értelemben elmosódtak a fejemben. …hogy mi következik most: élet vagy halál. …a körvonalak elhalványulnak egy szekundumra. …a páli fordulatot vett viselkedését tapasztalva nehezen vagyok képes behatárolni hol és mi kezdődött el. …vagy mi fejeződött be. …vagy mi fog. Az utolsó gondolatba kapaszkodok. Figyelmen kívül hagyom a száján kieső kérdést. Terel. Össze akar zavarni és hajszálon múlik elérje a célját. Kilöki a levegőt a tüdőmből, ahogy előre dőlve a testsúlyának egy része a mellkasomra zúdul. A szervezetem hamarosan csődöt mond: nem tudom megmondani a vér a tüdőmből szökik fel vagy a képem ütlegeléséből származik a nyelvemen alatt. A légzés kínszenvedőssé válik belátható időn belül. Érzem a zsigereimben, pont annyira, mint azt valami nagyon nincs rendjén. Semmi elégedettséget, kárörömöt, képletes fellélegzést, megkönnyebbülést nem érzek a mozdulat sikerénél. Növekszik az értetlenségem és vele egyidejűleg a haragom is, aminek nincs konkrét iránya, célpontja. Tetemes része az angyalé, a maradék a világé.
A lefordulás következtében a lábával még jobban megnyomja a sérült oldalamat. Félrefordított fejjel köpök a földre. Már amennyit sikerül, a maradék a bőrömön folyik le. A melege az egyetlen, amit jól kivehetően érzek. A zsibbadás sokat kivesz. Egyre többet és magamat meglepve lendít rajtam ismét az adrenalin egy kifejezett szó elhangzásakor: emlék…? Itt vagyok. Kibaszottul itt és élek. Még élek.
- Rajtam ne szórakozz… – Dühösen, megszívott tüdővel csapom el a felém emelt karját. A mozdulat nem volt gyors, előre nem látható az ő állapotában. A mérgesedő tekintetemből, a vállam emelkedéséből pontról pontra megjósolhatta. Mi értelme van ennek az egésznek? Mi a célja? Hová vezet? A konstans lüktetés a fejemben nem hoz újdonságot a belenyilalló fájdalommal ellentétben. Összeszorítom a szemeimet, végül élesen pattannak ki az elmúlásakor egy vagy két másodperc múlva.
A hangja ismerősen kezd cseng. Derengeni. Párbeszédtöredékek százai suttognak kánont a koponyámban és két név tolakodik előre közülük: Cassael, Mammon. Mögöttük emlékek sorakoznak. A legkülönfélébbek. Máshonnan származóak. Az egyszerre történő kezelésük mozdulatlanná avanzsál. Az eddiginél is jobban miként érzelmi roham képében érkeznek. Valami csípi a lüktető arcom.
- Csak. Fejezd be végre. – Egyszerűen nem bírom. Egy újabb csapda az elmémben? Egy újabb rohadt emlékkép vagy kamuflázs, ahova száműzött, míg ő a testemet uralja? Elfelejtek nyelni, amitől kis híján köhögőrohamban fúlok meg. Ismételten. Az egyenszürke égről Cassael alakjára vezetem a szembogaraimat. Valóság volt-e vagy se: előttem a kép ahogy a saját kezemmel oltotta életét a Lovas. Az övét és sokakét. Biztosra veszem jelenleg a saját őrületemben táncolok és nem számít mit teszek. …tehát nem teszek semmit.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3