Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Sziklaszirt
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Dec. 09, 2018 1:43 am
Következő oldal


Sariel & Cassael
The Light Shines In The Darkness
Zene: Logos • Szószám: 327 • Credit:

Az arkangyal mozdulatát leképezve az én fejem is oldalvást biccen, várakozó, legfeljebb a türelmetlenségen osztozó tekintettel figyelve kisimult vonásait, melyek még magukon hordozzák a Mennyek dicsfényét. Akkoriban a bűnösök szárnyának leszegése volt Sariel feladata, ám ha nem ezért idézett meg, úgy mi dolga van éppen velem? Kétkedéseim ellenére nem kérdezősködök, nem faggatózok, egyszerűen csak hagyom, megtalálja a szavait s elmondja a felkeresésem indokát, mely momentumokon belül holdvilágot is lát. Kár tagadnom, a vallomás némiképp meglep, mégsem szakítom meg az elbeszélését, látván, hajlandó a folytatásra különösebb megjegyzés nélkül is a részemről.
Nos, ha az őt küldő kiléte megilletődésre sarkallt, úgy az ok egyenesen megdöbbent. Ábrázatomon viszont nem az értetlenkedés összetéveszthetetlen vonásai vetnek árkot, hanem egy hitetlen mosolyéi. Képtelenség hiszen, hogy Ramiél ezért akasztotta nővére nyakába a megtalálásom terhét, holott semmi hasznomat nem vehetik.
- Mondd, nővérem, ha efféle rúnák birtokában lennék, nem kürtöltem volna még világgá a megoldás nyitját? Mármint, nyilvánvalóan a bezárásom előtt - helyesbítek, ugyanis elképzelésem sincsen arról, az ark miből jutott erre a következtetésre. Tény s való, a rúnákhoz jól értek, a Mammon csapdába csalásához alkalmazott komplex pecsét megalkotása óta tekintélyes mértékben nőtt a tudásom a szimbólumok kapcsán, de hogy a Sötétség kiűzésére akadna módszer a kezemben? Ha van is, egyelőre nem tudok róla. - Ismerője vagyok ritkaságoknak, ám attól tartok, Ramiél nagyobb bizalmat fektetett belém a kelleténél. Vagy még nem mondtál el mindent, amit tudnom kellene - emelem vissza egyenesbe a fejemet, továbbra sem moccanva a helyemről, habár a felpezsdítő eszmecsere okán ezúttal találnék kedvet köröket róni. Sariel újabb kérdése sem segít a nyugalmam visszaszerzésében.
- Ophilia félreinformált. Meglehet, nem kimondott véletlenségből, előtte találkozott a Sötétséggel s szánakozását fejezte ki iránta - vonom meg a vállaimat. Tán néhány napja, hete, hónapja, éve - ki tudja, mennyi idő telt el a szelencébe kerülésem óta - nem ekképpen feleltem volna, hanem vállaltam volna a felelősséget önnön hibáimért. Ám azóta bőséggel volt időm gondolkodni, és Abaddon felbukkanása, illetve az általa hozott információk tekintetében minden olyan egybevágónak hat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
12
☩ Play by :
Angelina Jolie

Utolsó Poszt Szer. Nov. 28, 2018 8:48 am
Következő oldal


to Cassael
Megfásultam az idő alatt, amit Ramiéllel töltöttem. A szálak gubancolódtak és itt volt az ideje, hogy végre magam is belenyúljak. Fájóan ért a hír, miszerint Ophilia is Amara oldalát bővíti, nem mintha ne derült volna ki az utolsó találkozásunkkor. Éreztem és tapasztaltam a belőle áradó sötétséget és ürességet. Atyám, miért engedted, hogy testvéred ezt tegye? Mi a célja ennek? Mit akarsz megérteni? De ahogy sosem tudtam az Úr gondolatai mögé látni, most sem volt másképp, csak hittem benne, hittem abban, hogy van értelme mindennek, hittem az Ő személyébe, mert nélküle senkik vagyunk.
Kerestem, kerestem, ahogy Ramiél mondta. Kerestem és találtam, ámbár nagyon nem úgy, ahogy vártam, mivel Cassael egy börtönt élvezhetett. Először szántam, utána már kevésbé, de így is, úgy is valahogy meg kell találni a módját, hogy onnan kihozzam, kell Zephyrhez, meg kell tudnom, hogyan is lehet pontosan a sötétet kiűzni, ez az egyetlen lehetőségem, per pillanat.
Nem is voltam rest magamhoz hívni személyét, aki felfénylett előttem. Felfénylett a megviselt arc, az üres szempár, valahogy sugárzott belőle a kedvtelenség, régi fényét elvesztette. Angyal volt és mégsem - egy fogoly, nem több.
- Cassael - biccentettem feléje. - A szárnyadat egyelőre még nem. Tudni fogod te magad is, hogy mikor jövök ilyen szándékkal - döntöttem oldalra a fejemet. Nem mintha ne lehetne, de miért az övét vegyem, ha Gabrielét sem tettem meg. Nyomasztó kérdések, melyekre a döntést nekem kell meghoznom most, hogy az Úr nincs velem.  - Ramiél küldött - kezdtem bele, hátha ezzel pár szóval kevesebbet kell megejtenem. - Ő szerinte olyan rúnák tudásának a birtokában vagy, melyek segíthetnek Amara sötétségét kiűzni egy-egy személyből, mint például Zephyr vagy Ophilia. Igaz ez? - tekintetem az övét kereste. Még ha csak egy kivetített kép, a reakciói nem hazudnak. - Hogy kerültél a börtönödbe? - először egyik, csak utána másik. Felesleges lenne sietni.

//bocsánat a késésért Sad//
 

avatar


☩ Reagok :
220
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Nov. 02, 2018 12:06 am
Következő oldal


Sariel & Cassael
The Light Shines In The Darkness
Zene: Logos • Szószám: 385 • Credit:

~Cassael… Ébredj. Gyerünk, tovább kell mennünk. Cass!~
Szemhéjaim sietősen csapódnak fel Drake erőteljes utasítására. Mellkasom fájón tágul a hirtelen belé tóduló levegőnek hála, s a tudatom még jó néhány kínzó másodpercig keresi a hanghoz tartozó, kemény vonásokból faragott arcot. A terepjárót, amivel útnak eredtünk, a környező szántót, ahol megpihentünk az éjszakára, helyette azonban… Különös morajlás üti meg a füleimet, vad hánykolódás, s bizony újabb momentumok, míg rádöbbenek, egyrészt már nem a vadász társaságában leledzem, másrészt a börtönvilág fogságában egyáltalában nem kellene semmit sem hallanom. Benedvesítve kiszáradt ajkaimat, pillantok el magam mögé, hátha felsejlik Mammon alakja, aki kihasználva szárnyaim sebzettségét s az ebből fakadó aluszékonyságot, rohamozta meg újfent az elmémet csalfa rémképeivel, ám a démonnak nyoma sincs. Ellenben az éjszakában terebélyesedő tengernek, a fehéren fodrozódó, játékos hullámoknak. Még mindig álmodnék?
Óvatossággal, bizonytalan süllyesztem íriszeimet a lábaim elé, melyek mellett félreismerhetetlen vonalak futnak a sáros, puha talajba vésve. Megidéztek volna? Lehetséges ilyesmi a láda áthatolhatatlan falain belülről? Tekintetem ezúttal megemelkedik, egyenesbe szökken, pontosan az előttem ácsorgó, női alakra. Formáit ugyan az éjszaka sötétje öleli körbe, azonban orcáját a hold fénye simítja ezüstösen, ennek okán a kiléte nem fedett. Habár a fogságban töltött idő alatt rohamvást megkoptak emlékeim, az arkangyalt még felismerem. Tán ennek köszönhető, hogy sikerült iderángatnia a lényem egy aprócska darabját, az ő erejük meglehet, képes effajta óhajt kifejteni, megtámogatni s a valóságba ültetni. Már csupán azt nem értem, mi dolga velem a Mennyek Hóhérjának? A szárnyaimért hivatott volna? Ily’ messzire nyúltak ballépéseimnek visszhangjai?
Az álomból hátramaradt, értetlenségtől és aggodalomtól terhes vonásaim kisimulnak, érdektelenné válnak, szemeim tükrén ismét megfásultan törnek meg a környezet fényei, hisz az ösztönösen fellobbanó kérdéseim ellenére nem repes rezzenéstelen szívem a háborgatásért. Jobb volt előtte, az álmokban elmerülve, s úgy tűrve a végtelen ürességet. Eggyé kívántam olvadni vele, elvégre mi értelme a küszködésnek? Megtört szárnyaimat sem kényszerítettem mindeddig gyógyulásra.
- Sariel - biccentek felé akadozóan. - A Mennyek Hóhérja, mondd, mit tehetek érted? Miért idéztél-e világba? - lépek előre egyet, noha a mozdulat olybá tűnik, meggondolatlan volt. A lényem eddigi stabilitása meginogni látszik, kivetült testem megtöredezik a térben, de mihelyst újfent megállapodok, megtalálja az egyensúlyát. Kérdés pusztán, mennyi időre… - Amennyiben szárnyaimat óhajtod, nem kínálkozhatok vele - teszem hozzá hűvösen, igaz, közel sem barátságtalanul. A tudat kínzó jelenlétében legfeljebb a harag, mi felszínre képes törni bennem, ám egyéb érzet? Régen kikoptak már.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from

Online
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
525
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 10:37 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Csüt. Szept. 06, 2018 6:23 pm
Következő oldal


to Amara
Gondolati síkon már agyvérzést kaptam és most csak pislogok ki magamból, míg a másik ötletekkel látja el az általam megvetett lényt. Ha Atyám ezt látja...igazából megérdemelném hogy kiátkozzanak, de tényleg! Ahogy Ophilia is, hiába ha segítő szándék vezérel..a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Lehet hogy már rég elvesztem! Elvesztünk! Közben a másik megint csak hajbókol Amara kijelentésére, majd rátérünk a kit miért-hez, amiből egyből megtudom miért engem. Ez roppant veszélyesen hangzik!
- Pontosan így van, Úrnőm!
Bár mohón kaszabolni akart a komor énem, most tudatosul benne, hogy az Aratónak vannak korlátai. Alapjában véve nem is tudnám használni embereken kívül másra, ám Amara érintése után... Ó, Atyám! Félelemmel tölt el a látvány, a másik pedig gonosz mosollyal forgatja meg a kezében. A Halál rászabadul a világra!
- Hálásan köszönöm, Úrnőm! Fegyverem a te akaratod vezérli!
Még egyszer letérdel, majd mint aki láncait letépte megfordul és elindulunk. Ó, tehát azt a részét megúsztam hogy itt lebukjak, a sötét énem annyira hitelesen sötét, hogy attól néha én is megrémülök. Most jut eszembe hogy ott hagytuk Ophiliát, és több száz kilométerre vagyok tőle, ha csak közben el nem hagyta már a helyet. Egyébként hogy vegyem rá a másik magamat hogy visszatérjünk oda?
- Többé nem kel fel a hold, s nem fürdik meg ezüst sugarában a remény!
Mordul a mély hang, magasba emelve az Aratót, közben a szárnyak mozgása felkavarja a port. Csak tudnám mit jelent ez, mert valami jelentése van, ebben biztos vagyok. Miért hajtogatja ezt? Csupán néhány perc és Amara-t magunk mögött hagyjuk a szirten.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 01, 2018 6:03 pm
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

- Az univerzum? - visszakérdezésem ösztönnel fogan, hiszen még engem is elképeszt, mily keveset tudnak Fivérem alantas szolgái a világról, amelyben élnek. Az univerzum nem egy felettünk álló hatalom, nincs felettünk, se mellettünk semmi, nincsen szülőanyánk vagy atyánk, bármi, amiből létrejöhettünk volna. Belőlünk jön létre és bennünk tűnik el minden. Felettébb érdekelne, mi ostobaságokkal tömte még tele a fejüket ezeknek a szorgos kis hangyáknak a nagyhatalmú Istenük, a kérdések mégsem bújnak elő az ajkaim mögül, ellenben lazán összeölelkezve hagyják a tollast tovább értekezni a rabságba ejtésem körülményeiről. Várakozón fúrom tekintetemet az övébe, a magyarázat pedig nem marad el. Alig rándul a szám sarka felfelé, miként rádöbbenek, akad bőséggel ráció mindabban, amit mond. S ezt összeegyeztetve a másik angyal által adott ötlettel…? A végén még kiderül, nem is oly’ hasztalanok ezek a balga, szánni való teremtményei a Fivéremnek.
- Megfontolandó elképzelés - felelek végül csupán ennyit, ugyanis egyetlen szolgálómra sem tartoznak a terveim részletei. Nemes egyszerűséggel ragadok el mindent, mire szükségem lehet, legyen az pusztán egy lélek, mágia vagy holmi tanács, a magyarázkodást meghagyom annak, kinek elszámolással kell felelnie bárki iránt.
Csendben figyelem közben, amint előkerül az arkangyal fegyvere, mi valóban egy kasza formájában manifesztálódik előttem, az ujjai között. Lenyűgözöttséget természetest nem vagyok képes érezni, a kezében tartott penge a gazdájával együtt nem több, mint eszköz az én markomban.
- Utánajártam annak, mit tudsz te, Ramiél. Ez a kasza pedig csak azt képes elvenni, amely számára ki van jelölve. Jól mondom? - kérdésem nem vár feleletre, mihelyst közelebb lépek a szárnyashoz. Karomat előre nyújtom, ujjaimmal éppen, hogy érintem a fegyver élét. Az eszközön villámokként cikázik végig az erőm, felruházva immáron mindazzal, amellyel valóban az én kívánalmamat szolgálhatja az elkövetkezendőkben.
- Mostantól nem szenved efféle korlátoktól. S ha a többit irtod, melyben nincsen lélek eredendően - utalok itt a sajátjaira, meg az alantas fekete szeműekre -, amazok ereje is a kaszába fog szállni. Tedd a dolgod, arkangyal, ne merj csalódást okozni - tekintek rá rezzenéstelenül, várva aztán, hogy útnak eredjen.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Aug. 28, 2018 6:27 pm
Következő oldal


to Amara
Úgy vélem Amara kellően kiakadt a másik válaszait hallva, ami engem mód felett szórakoztat. A másik inkább szorong és egy icipicit én is, mert mi van, ha ez az életünkbe kerül? Számoltam a lehetőséggel, de ha valóban megtörténik az cudar vég lenne. Türelmetlennek tűnik, míg a másik én aprót fejet hajt neki.
- Minden tiszteletem a tiéd, Úrnőm!
Most kifejezetten előnyös ez a talpnyaló hozzáállás, így elkerülhetjük a dühét..talán.
- Pusztán a tényeket mondtam. Így történt!
Nem, tényleg nem vádaskodott, még ha van egy amolyan bicska nyitogató stílusa. Láttam már vádaskodni és az közel sincs ehhez. Közben Amara tombol. Butának tartom, ha azt hiszi, rá nem vonatkoznak az egyetemes törvények.
- Atyám valóban nem áll feletted, Úrnőm! Az univerzum azonban igen. Ellenben a zár, mely elveszett...
Kezdem elveszteni a türelmem én is, mert Isten barma, mindjárt elfecsegi neki a legfontosabb információt. Jézus ereje! Fogd be! Bár tudom, hiába elégedetlenkedek, kilétem nem fedhetem fel Amara szolgája előtt és rám úgyse hallgat.
- ...a zár, melynek ereje meggyengült, úgy vélem kulcsa lehet Atyánk fogságba ejtésének. Hiszen ellened használta fel, az erejéhez kötötte, és ha ezt megfordítod, akkor felhasználhatod ellene.
Egy apró momentum kimaradt, még pedig hogy a mi erőnkhöz is kötötte, de ezt a jó szolga figyelmen kívül hagyta, most örül magának, elégedett, gonosz vigyorral adózik a Sötétség oltárán. Balfék! No de hogy messzire ne menjünk! Látszólag megúsztuk a haragját, rátérünk arra, miért is kellettem én neki.
- Úrnőm! Ha neked lelkekre van szükséged...
Csendül a mély, búgó hang, közben széttárja karjait, és a jobbal átnyúl az általa kreált dimenzió kapun. Hamarosan előkerül az Arató.
- ...akkor megkapod! Összeszedem mindet!
Most már a két kezében fogja elégedetten, a fegyver pedig csöndes. Hiszen még egyetlen lélek sincs benne. Akkor foglaljuk össze. Amara rám bízza a piszkos munkát. Milyen nagylelkű! És a másik felem, mint valami engedelmes juhász kutya, még hajbókol is hozzá!

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 10:55 pm
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

Általában véve nem kopírozom a halandók ösztönszerű reakcióit, ábrázatom többségében mereven, hidegen pihen, ezúttal mégsem állhatom meg; szemöldökeim a magasba szökkenve kérjék ki maguknak az arcátlan sértést. Még, hogy én csaltam magamat tőrbe! Pusztítani támad kívánalmam, egyelőre azonban kivárom, mit óhajt még a szememre vetni ez a szemérmetlen kis tollas itt előttem. Semmi különbet vagy elfogadhatóbbat, mint a legelső kijelentése.
- Tőrbe csaltam magamat? Azzal, hogy a Fivéremmel békülni kívántam? Én tehetnék még az ő aljasságáról is? Nevetségesek a vádjaid, szolga - szűröm a fogaim között a szavakat, alig tudván megállni, ne tüntessem el egy kósza csettintéssel, hagyván jelentéktelen füstpamacsként megízlelni a végzetét. Ám emlékeznem kell a kitűzött célra, melynek eléréséhez sajnálatos az efféle otromba jószágok is szükségesek.
- A Fivérem nem áll felettem, így nem is aggaszthatja rám az ostoba szabályait, mit ti bűnnek neveztek. Egyenrangú vagyok ővele, kettőnk közül ő, kinek bűnhődnie kellene, mihelyst megpróbált maga alá gyűrni - íriszeimben düh villan, köröttünk a levegő újfent besűrűsödik, zaklatottan hánykolódik, akár az alant hullámzó tenger, melynek vízcseppjei időről-időre felcsókolnak a szirt tetejére is.
- Efféle sületlenséggel nem tiporhatott volna el, bizonyosan latba vetett mást is rajtatok kívül - faggatózom tovább, ugyanis minden apró kis részletre szükségem van ahhoz, ne sétáljak még egyszer bele ugyanabba a csapdába, ellenben nekik készítsek egy kikezdhetetlent. A szabadulásom részleteire hetykén intek, nem különbül érdekel az, amelyre az elképzeléseim szerint többet nem lesz értekezésem.
- Igen sokat tehetsz még. Ha minden igaz, téged neveznek Kaszásnak, s te gyűjtötted a Mennybe a lelkeket. Nos, lelkekre van szükségem, minél többre - vetem le rá a pillantásomat, visszazökkenve itt léte eredeti céljára. Nem avatom be rögvest, tudni óhajtom, mennyi még benne az önhittség s a szabad szellem.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 11:49 am
Következő oldal


to Amara
Valahogy a komor, mindenkibe belerúgok énem is sokkal szimpatikusabb volt ennél a talpnyalónál. Hát hova tette az agyát? Szörnyűlködök a létezésén, meg amit most próbál kifejezni és sajnos elérünk ahhoz a ponthoz, hogy segít ennek a banyának! Ó, Atyám!
- Saját magadat csaltad tőrbe, Úrnőm!
Hangja baritonja egyből csendül a Sötétség kérése hallattán, mintha csak arra várt volna, hogy kiengedjék a palackból.
- A Pokol a bűnősök börtöne, melybe saját magukat börtönözik be. Így a börtön, melyben senyvedtél, nem Atyánké volt, hanem a tiéd. Jól lehet ezt Atyánk hozta ki belőled, bűneidet pedig felerősítették a Pokol szolgái, s velük, meg velünk Atyánk ereje felül kerekedett a tiéden, így a zár sokáig fogva tartott. A Fényhozó pedig gondoskodott róla, hogy sose szabadulj ki onnan!
Először csak hideg, aztán meleg, most meg már forró. Mi több, szegény bátyámat is belekeveri...most már elég legyen! Fogd be! Megfordul a fejemben: nem lenne egyszerűbb csak levetni magam a mélybe? Akkor ez az Isten csapása sem tudna több információt kiszivárogtatni...Nem! Ophiliának is szüksége van rám, azt hiszem. És most már a testvéreimnek is segítenem kell. Félek, ezt rajtam kívül már senki sem oldja meg! Közben a savanyú másik folytatja az értekezletet, én pedig magamban szidalmazom érte.
- Úgy sejtem szabadulásod a körülmények együtt állásának eredménye.
Ördögi mosollyal áll fel az előbbi térdepléséből.
- A bátyám a földön élvezkedik, egy jó ideje már ügyet sem vetve semmire magán kívül. Atyánk eltűnt, így a zár erejét vesztette.
Önelégülten széttárja a karjait, noha tudom, ez nem magának szól, hanem hajbókolás az Úrnő nagysága előtt. Pfejj!
- Mit tehetek még érted, Úrnőm?
Magamban agyalok, hogy nekem erre lennének ötleteim...de halljuk, mit óhajt! Ha megtudom a tervét, azzal már előrébb vagyok.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 1:08 am
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

Az arkangyal, miként testet ölt, megrezdül. Nem láthatóan, nem is tudatosan, a lénye az, mi szokatlan módon vibrál fel egy kósza momentumra a kitartott érintésem alatt, mielőtt még elhúznám a kezemet. Korábban nem tapasztaltam hasonlót, habár kivetült létformákat sem gyakorta segítek manifesztálódni a térben. Egyelőre hát nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, noha el sem feledem megfigyelni az előttem térdeplőt.
- Helyes. Úgy vélhetően azt is tudod, miért éppen a Pokolba zártatok el, és hogyan. Pontosan, részletesen - torpanok meg céltalan, apró lépteimben, hogy visszafordulva hozzá, egyenest a szemeinek szegezhessem a pillantásomat. Feladatot s ajándékot szánok neki ugyan, erről nem feledkeztem meg, azonban még ennél is fontosabb eltörölni a Föld s a Pokol színéről a ketrecet, mi évmilliók hosszán át tartott fogságban. Úgy hiszem, ehhez a legtökéletesebb kulcs egy arkangyal, olyan, amelyik jelen is volt az elzárásom napján.
Sajnálata máskülönben nem gerjeszt bennem szimpátiát, netán ellágyulást. Nem vagyok képes gyöngéd, lágy érzelmekre, ennek folytán enyhülést sem tudok tanúsítani az irányába. A Fivérem bábjaként ugrált annak idején, most pedig az én óhajom szerint cselekszik. A múlt sérelmei egyedül a testvérem személyében lehetnek képesek megingatni, mások pusztán… Eszközök a kezemben.
- Jóvá tenni? Úgy gondolod, évmilliók magányát és büntetését jóvá lehet tenni egy hozzád hasonlónak? Ne álltasd magadat - fordulok el tőle ismét, rideg íriszeimet a hánykolódó tengerre vetve. - Ám, ha mindenáron ez az óhajod… Úgy avass be a részletekbe, mondj el mindent arról a napról, amikor tőrbe csaltatok engem a teremtőtökkel.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 5:52 pm
Következő oldal


to Amara
Hangjából és szavaiból kiütközik a másik számára, hogy mit is szeretett volna, mégsem bünteti meg.
- Úgy lesz, Úrnőm!
Vágja rá alázatosan, fejét még mindig a föld felé hajtva, aztán egy érintés, s hirtelen a testemmel együtt én is a sziklaszirten termek. A másik most kell fel, tekintetét Amara-ra emeli, én pedig síri csendben követem mi zajlik ezek között. Lehetséges hogy a végére értem ide? Jaj, Ophilia! Most hogy én is itt vagyok, ő ott maradt. Elhagytuk! Pánikra azonban semmi lehetőség, Amara kérdése kizökkent a felismerésből. Bár nem tudom mit tervez, úgy tűnik számon kéri a másikat.
- Igen, ott voltam, Úrnőm. Magam is segédkeztem neki, mint ahogy a többi testvérem.
Komor, mély hangon ejti ki a szavakat, mintha bánná. Pedig én nem bánom! Ráfoghatnám hogy én nem ő vagyok, azonban ez nem igaz. Ő a részem, én az ő része vagyok. Ha ő bánja, akkor lehet hogy én is? Miért tenném? Én nem! Akkor ő miért?! Áh, biztosan hatalmába kerítette már a Sötétség, hiszen Úrnőnek hívja ezt a banyát! Teljesen másképp cselekszik, mint ahogy én tenném. Láthatóan nem vagyok önmagam. Én előbb állítanék bele egy kardot, minthogy itt hajbókoljak neki! Szóval csendben, magamban mérgelődve figyelem a folytatást.
- Mondd, Úrnőm. Mivel tehetem jóvá?
Csendül fel a másik megtört hangja. Ne már! El se hiszem hogy valóban bánja a tettét, pedig de! Csak tudnám mi a fenét művel vele Amara!

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 12:22 am
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

A vállam irányába billentett fejjel, és megemelkedő szemöldökökkel méregetem az előttem térdeplő, angyali jelenést. Fivérem kétségtelen ostoba teremtményeket kreált a világába, s még a legelsők sem különböznek oly sokban a földön futkosó, szorgalmasan imádkozó hangyáitól. Hisz mit gondolt ez a szárnyas, pusztán a tudatáért s a látványáért hívatnám magamhoz, holott szoros kötelékünk minden célzott gondolatnak kitűnő közeg a terjedéshez?
- Valóban. S legközelebb, ha így tennék, egészedben jelenj meg előttem - jelentem ki hűvösen, és mihelyst a nyugalommal vetekedő közönyösség kezd ismét teret nyerni magának bennem, úgy a köröttünk háborgó örvénylés is csillapodni tetszik. - Feladatom, és egy ajándékom is van a számodra. De előbb - ismét a fejéhez nyúlva, s változatlan a levegőbe kapva kapcsolódok össze a lényével, majd óhajomat kiteljesítvén kényszerítem testét is a megjelenésre. Amint fizikálisan is manifesztálódott előttem végre, odébb lépek előle.
- Mondd csak, Ramiél… Ott voltál, amikor a fivérem elzárt engem a pokol bugyraiba, a feledés és az örök magány börtönébe taszítván? Segédkeztél neki, éppen úgy, mint testvéreid zöme? - kíváncsiskodok, habár hangom színtelenül csendül a süvítő szél zajában.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Kedd Jún. 12, 2018 6:00 pm
Következő oldal


to Amara
A másik rendíthetetlenül várja az utasításokat, azonban csak kérdéseket kap. Mindig is így beszélt. És miért akarna túl járni az Úrnő eszén? Felfelé emeli a tekintetét, mely egy pillanat erejéig az örvényt csodálja, aztán a sötét lélektükrök Amara arcára vetülnek.
- Szólítottál és jöttem, Úrnőm.
Egyszerű válasz, mint ahogy a jövetelének mikéntje is a legegyszerűbb és leggyorsabb formájában valósult meg. Ezután fejét ismét a földnek szegezi, tisztelettel adózva a Sötétségnek. Tudja honnan jött, tudja miért jött. Nemsokára a világ feketeségbe borul, kezdetét veszi a pusztítás az igazság oltárán és a világnak csúfolt nyomorultak földje az enyészetbe süllyed. A másik tudja ezt, akarja ezt.
- Óhajod számomra parancs.
Amint megérezte a hívást, cselekedett. Látni akarta az Úrnőt, hallani a hangját, tudni akarta milyen feladatot ró ki neki, s igyekezte talán túl jól sikerült. Ha valóban így történt, akkor sújtson le a haragja rá.

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 1:09 am
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

Szemhéjaimat szűkítve pásztázom az arkangyal valóját, mely valamiképpen furcsának hat, s nem a benne gomolygó ellenállás, netán egyéb, ostoba érzetek végett. Feketéllő íriszei éppen, hogy egyezkedően villannak a végső pusztítás ideájával, elégedettségemre is válna, amennyiben nem motoszkálna vajmi megmagyarázhatatlan gyanakvás humanoid testem koponyájában.
- Furcsán beszélsz… - állapítom meg változatlan ráncolva a homlokomat, habár tisztában vagyok vele, hogy sokakra teljes őrületként hat, mihelyst az elméjükbe fogadják a sötét energiákat. Könnyedén megeshet, halandók százaihoz, ezreihez hasonulván az arkangyal tudatát is megtörte a nálánál hatalmasabb, teremtőjénél merőben másabb esszencia.
Pillantásom kimérten siklik a szárnyas térdre ereszkedésével szinkronban, ujjaim tétovázás nélkül nyúlnak a feje irányába, hogy ott aztán a hajkorona helyett a tajtékzó levegőbe simuljanak. Ábrázatom hideg kővé dermed az angyali trükk hatására, mialatt visszahúzom ökölbe záródott kezemet.
- Miért így jelentél meg előttem? Netán így kívánsz túl járni az eszemen? - pilláim finoman rebbennek a felerősödő szélkavalkádban, mely hirtelen támadt türelmetlenségemet kinyilatkoztatván a sűrű ködből idéz körénk áttörhetetlennek ható örvénylést.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 5:52 pm
Következő oldal


to Amara
Bocsi, de  ezt véletlenül már megint kitöröltem, pedig normális reag volt itt!

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 8:13 pm
Következő oldal


Ramiel & Amara
Zene: Doom • Credit:

Kietlen pillantásom az alant elterülő, háborgó víztömegre siklik. A fehéren fodrozódó hullámok vadul tajtékzanak a jelenlétem keltette széllökéseknek engedelmeskedvén, a jéghideg pára kellemesen becézgeti a fivérem teremtményei ihlette testem bőrét. Éjfekete, fátyolos ruhám míg elébb az alakomra tapad, addig hátulvást szabadon hánykolódik, kitartón igyekezvén elszabadulni tőlem.
Ajkaim mögül puha sóhaj andalog elő, s rögvest szerte is foszlik a szemből süvítő jelenségben, hogy aztán kilométerek távlatában újra összeállhasson egy egésszé, és egy bizonyos arkangyal fülébe suttogja hívásomat.
Türelmesen várok, az idő sürgetésétől nem tartván, ama város szomszédságában, melyre legelőször leltem a kiszabadulásomat követőn. Alig néhány, halandók által hónapnak nevezett időegységgel korábban még képesek voltak a település angyalai visszavonulásra késztetni, ám az azóta elbitorolt lelkek és energiák kellően felvérteztek ellenük. S mégsem magam kívánok utánuk, vagy az óvón dédelgetett hangyáik után menni, ugyan. Ennél érdekesebb eszköz lapul immáron a kezeim között.
A tenger fölött gomolygó, fekete köd zajos táncába szárnysusogás ver éket, mely arra készteti eddig rezzenéstelen tekintetemet s testemet, hogy hátra forduljanak az arkangyalhoz. Ramiél, a legutóbbi szolgámra bízott feladat sikertörténete. Bánkódást nem éreznék, vagy éppen szomorúságot, mégis elégedettebb vagyok tudván, hogy az elméjébe engedett sötétség az én oldalamra egyengette fivérem egyik legelső gyermekét, s nem lett idő előtt az enyészeté.
- Ramiél… Nem szokásom ügyet vetni fivérem játékszereinek nevére, te mégis különleges vagy - billentem oldalra a fejemet enyhén, méregetve alakját és egyúttal az átállításának sikerességét. Mocorog-e még benne ellenállás, vagy méltán bízhatom rá legújabb feladatát?

avatar



☩ Reagok :
30
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm
Következő oldal


Helyszín:
 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
7/6
Leviatánok
8/6
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
3