☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
53
☩ Keresett személy :

Szer. Szept. 21, 2016 11:00 am írtam neked utoljára
Online


Asmodeus && Astarte
"CALLING ALL ITS ALLIES TO RISE UP FROM THE PIT."
Az utóbbi időben többször is elgondolkodtam, Lucifer vajon miért nem tett még semmit az angyalok leözönlése ellen. Úgy véltem, talán most inkább csak élvezi a káoszt, amit teremtenek, vagy atyja távollétét, ami számára is nagyobb szabadságot biztosít, és tetszés szerint múlathatja az idejét idefenn. Persze távol álljon tőlem, hogy bármiért is hibáztassam vagy számon kérjem, ilyet sosem tennék. Ez inkább csak kíváncsiság volt a részemről, igazán szerettem volna tudni, mi is az ő álláspontja a kialakult helyzettel kapcsolatban. Azt is el tudom képzelni, hogy az ő ravasz terve már réges-régen készen állt, csak kivárta a megfelelő pillanatot, hogy előhozakodhasson vele. A tanácskozás alkalmával pedig végre kiderült, hogy igenis létezik az a terv, és végre teszünk is valamit. Persze a kiszabott feladatok nem mindenkinek vannak ínyére, de ami engem illet, én már meguntam a tétlenséget, és készen állok cselekedni. Oké, talán nem is ez a legjobb szó, hiszen az angyalok az utóbbi időben bőven elég munkát szolgáltattak nekem, miközben az emberiséget negyedelték, de ideje visszavenni a kezükből az irányítást.
Mivel a Nagyfőnök konkrétan minket kettőnket akar Asmodeusszal kísérőnek a Michaellel tervezett találkozójára, úgy véltem, hasznos lenne erre valamiképpen fel is készülnünk. Persze azt már nem üzentem meg a küldöncömmel a kedves démonhercegnek, hogy mi is a találkánk apropója, de úgy gondolom, ezt érdemesebb személyesen felvezetni. Sürgető fogadtatására negédesen elmosolyodom, majd némileg több komolysággal előrébb dőlve megszólalok.
- Igazán sajnálom, hogy el kellett téged szólítanom a temérdek tennivalóidtól – jegyzem meg már-már udvariasan, ha nem számítjuk a tekintetemből áradó közönyt, és az ajkaim szélén bujkáló gúnyos mosolyt, melyek egyaránt arról árulkodnak, hogy teljesen hidegen hagy, mennyire elfoglalt. Sőt! Ami azt illeti, biztos vagyok benne, hogy ráér velem meginni egy italt is, ha már itt vagyunk. Mielőtt egyáltalán belefognék a mondandómba, odaintem az asztalunkhoz az egyik pincért.
- Helló, szivi - mérem is azonnal végig a srácot, mint ahogy a vad méri fel a prédáját. - Lennél oly drága, és hoznál nekem egy száraz martinit olívabogyóval? - Adom le a rendelésem szinte elbűvölő stílusban, majd amint ismét magunkra maradunk, hátradőlök a székemben, ujjaimat kecsesen összefonom az ölemben, és végre a teljes figyelmemmel Asmodeushoz fordulok.
- Mivel kettőnket ért az a megtiszteltetés, hogy elkísérhetjük Lucifert a nagy találkozóra Michaellel, úgy gondoltam, érdemes lenne erre kellőképpen fel is készülnünk. Tudom, hogy mennyire nincs ínyedre ez az egész, a főnök pedig talán túlságosan is bízik a tervében, de éppen ezért lenne jó számba vennünk a lehetőségeket. - Szünetet tartok egy pillanatra, majd rájövök, hogy valamit még tisztáznom kellene, mielőtt félreértés történne.
- Nem arról van szó, hogy Lucifer háta mögött szeretnék szervezkedni, inkább mondjuk úgy, hogy az ő érdekében szeretnék közben járni. - Fejezem is be ezzel a téma felvezetését, és érdeklődve várom démontársam reakcióját.



Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Szept. 15, 2016 12:32 pm írtam neked utoljára





  Astarte & Asmodeus

Credit - A message inked with blood

Lucifer bárja előtt, a sötétben megbújva nézek újra az üzenetre, amit kaptam. Egy időpont, egyetlen helyszín és egy aláírás. Mielőtt lábaim megindulnának a démoni tömeg közepe felé, összegyűröm a papírlapot és fekete zakóm belső zsebébe gyűröm. Hiába a titokzatosság, nem tartok a találkozótól. Női démontársaim szoktak meglepetéssel szolgálni, így talán még a kíváncsiságomat is felcsigázza az üzenet miértje. A megszokott, katonai démon ruházat helyett a földön szokásos szerelésemet öltöttem magamra: fekete zakó, hozzá illő fekete nadrággal és fekete, lezseren kigombolt inggel. Szememből hirtelen tűnik el a feketeség, hogy hétköznapibb képben tetszelegjek, majd elindulok befelé.
A hangos zene és hatalmas tömeg sem segít rajtam sokat, mikor is két-három lépés múlva, ahogy szétválik előttem a tömeg, a legtöbb szem rám szegeződik. Hercegként még az alacsonyabb rangú démonok is felismernek, a belőlem áradó energia és fűszeres, férfias illat miatt, mit nem holmi olcsó, emberi kölni, hanem a saját erőm biztosít számomra. A női démonok szájuk szélét nyalják, de csak a hátam mögött, hisz a tiszteletlenséget nem viselem, itt pedig egyikük sem ér annyit, hogy ne tépjem le a fejét egyetlen, laza mozdulattal. Viszont tisztában vagyok vele, milyen hatást gyakorolok bármilyen nőre - a hercegek kivételével -, ma pedig egészen engedékeny kedvemben találnak, így hát mit sem törődve kényszeres reakciójukkal, haladok tovább. Hercegekként nem vagyunk amúgy sem mindennapi látvány ezen a helyen, nem tanyázunk errefelé, így hát talán elnézhető nekik, hisz a nagyokhoz van szerencséjük. Legalábbis egyelőre. Talán Astarte olyan hírekkel szolgál, melyektől nem szexuális energiáimat, hanem haragomat ihatják majd a szánalmas bolondok.
A kijelölt helyen ülök le, kényelmesen eldőlve, kezemet az előttem pihenő körasztalra támasztva. Azonnal rendelek egy whiskey-t, talán erre is szükségem lesz a nővel való találkozás alkalmával. Őszintén piszkálja a fantáziámat, bár tény és való, nem szeretem, ha utasítgatnak. Talán tényleges utasításról itt nem beszélhetünk, még is férfi büszkeségem ráncigálásnak fogja fel a gesztust, legyen bármi is az oka. Nem számítok rá, hogy időben érkezik majd, hercegtársaimnak nem szokása, különösen a női alakban teremtetteknek nem.
Végül éles hang üti meg a fülemet, Astarte megérkezik, bár nem hangjának éléből vettem észre. Az energiák abban a pillanatban, hogy belépett a klubba, megváltoztak, bár kevéssé kéjjel fűtött érzelmeket hozott a szél. Ha valaki a halálért magáért felelős, inkább a jegyes hangulat szokta fogadni. Sokan félik a nőt, jó okkal. Én még sem venném egy kalap alá magamat velük. Megfelelően megközelítve a nő kenyérre kenhető.
Helyet foglal előttem, bólintok felé, közben fél szemmel végigmérem. Lucifer ezen alkotása meglehetősen figyelemreméltóra sikeredett, bár ezek a szavak sohasem hagynák el ajkaim.
- Astarte. - Fogadom egyetlen szóval, talán már ismer annyira, se a nyájasság, se a szavak "embere" nem vagyok. Szeretek a tárgyra térni, hisz nem munkát végezni jöttem. Ha emberi nők hülyítéséről van szó, a nyájasság kifejezetten az én asztalom. De ez most más. Ő tudja, hogy ki vagyok.
- Térj a tárgyra, kérlek. Szorgos teendőim közt épp, hogy tudtam számodra helyet szorítani. - Vigyorgok rá, majd belekortyolok a whiskey-be, miután csuklómozgással megkocogtatom az alkoholban úszkáló jeget.


Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
53
☩ Keresett személy :

Szomb. Szept. 10, 2016 6:31 pm írtam neked utoljára
Online





Asmodeus && Astarte
"Calling all its allies to rise up from the pit."
Demetrius még mindig nem tért vissza a rá szabott küldetéséből. Vajon milyen nehéz lehet megszerezni egy nyamvadt angyalpengét? Hiszen százával hemzsegnek angyalok a Földön. Csak el kellene csípnie egyet, és lefegyverezni. Tollasokra vadászni csak nem lehet ilyen komoly feladat, ha már az embereknek is megy. Az ifjú csatlósom ráadásul valaha maga is halandó vadász volt. Azt hittem, ez számára gyerekjáték lesz. Mindent nekem kell intéznem? Ha nem érkezik vissza huszonnégy órán belül, nagyon csalódott leszek. Pedig tényleg nagy jövőt szántam neki „ebben a szakmában”, persze mindenért meg kell először dolgozni, de láttam benne fantáziát. Reméljük, nem tévedtem nagyot. Sajnos az ilyesmi néha még velem is megesik.
Viszont amíg várakozom, addig sem tétlenkedek. A tanácskozás óta az angyalseregek elleni tervek egyre inkább kiéleződnek, egyre határozottabbak. Azt hiszem, az elmúlt huszonöt év bőven elég volt a semmittevésből, és a háttérből megfigyelésből. Tennünk kell valamit, mert sokuknak egyre kevésbé tetszik a mostani felállás. Nem is értem, a mieink miért nem léptünk még fel az angyalok ellen. És most nem holmi egyéni kis akciókra gondolok. Olyasmire gondolok, amit a mi fajtánk ritkán tesz ugyan, de néha nagyon is hasznos: összefogás, szövetkezés. Gabriel egyre több és több szárnyast csal le az égből, miközben a halandók tovább fogyatkoznak, és ezzel legalább akkora károkat okoznak a Pokolban, mint a Földön. Nemrégiben még csak el-el játszadoztam a gondolattal, hogy kibelezek egy-egy angyalt, miközben elégedetten és örömmel húztam hasznot a pusztításaikból, de mostanra megérett bennünk az elhatározás. Nincs tovább mire várnunk. Az Istenük valószínűleg nem tér vissza, és nem fogja eltakarítani helyettünk a söpredékét a Föld színéről. Én viszont készen állok, Lucifert minden erőmmel támogatva felkészüljek az első szembesítésre.
Mivel, ahogy már említettem, Demetrius egyelőre nem elérhető, egy másik csatlósomat veszem elő, hogy találja meg nekem Asmodeust, akinek aznap szintén jelen kell lennie, és egyeztessen vele időpontot egy beszélgetéshez. Hogy hol találkozzunk, ezen nem rágódtam túl sokat, hiszen az utóbbi időben a Pokol nagy része szívesen tölti idejét New Orleansban, Lucifer földi szórakozóhelyén, vagy annak közelében. De mivel nem akarok máris túl nagy feltűnést kelteni, ezen belül egy csendesebb „sarok” mellett döntöttem, mely a maga módján mégis hangulatos és elegáns.
Az idő már későre jár, ami az évben ebben a szakában már hűvösebb levegőt jelent, és bár én magam a langyosabb időjárást kedvelem, most mégis kellemesen borzongok, ahogy egy hidegebb fuvallat a ruhám alá kap, és kissé megcsiklandozza a bőrömet. Nem akartam közvetlenül a bár közepébe érkezni, inkább az utcát választottam, pár méterrel bejárattól, mégis ahogy belépek a helyiségbe, egy pillanatra szinte mindenki felém fordul és elcsendesedik... aztán ismét újra minden megtelik hangokkal. Pontosan erről beszéltem, amikor a túl nagy figyelem elkerülését említettem. A démonok többsége megérzi a belőlem áradó erőt, a határozott kisugárzást, melyet valószínűleg akkor sem tudnék elnyomni, ha akarnám. Valljuk be, sosem volt ellenemre a sóvárgó csodálatuk, rettegésük, vagy nevezzük akárminek!
Ahogy belépek, minden habozás nélkül meg is indulok a bár csendesebb sarka felé, ahol Asmodeus már rám vár. Azon a véleményen vagyok, hogy egy hölgy sose érkezzen túl korán, hisz úgy illik, hogy mi várakoztassunk másokat.
- Asmodeus, drágám! Örülök, hogy eljöttél, annak ellenére is, hogy semmit nem üzentem meg a találkozás céljával kapcsolatban – köszöntöm a herceget nyájasan mosolyogva, majd kecsesen helyet foglalok vele szemben.



Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
53
☩ Keresett személy :

Szomb. Szept. 10, 2016 6:13 pm írtam neked utoljára
Online


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Dark Horse Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: