We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
San Francisco, Gazdagnegyed, Templom
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 1:30 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: Hear, Smith of Heavens • Szószám: 279 • Credit:

Megnyugvással tölt el a tudat, hogy New York és Wallenberg akkor sem fog a sorsára maradni, amennyiben én elbuknék. Phanuel ott élt közöttük, mímelvén a halandót, szóval, ha valakinek a kezei között biztonságban tudhatja magát a védencem városa, az pontosan az előttem ácsingózó szeráf. Míg tekintetembe hála elegyedik, addig az állam határozottan biccen előre, leköteleződésem és köszönetem kifejezése gyanánt. Sokkal fogok tartozni fivéremnek, feltéve, ha a jövőben valóban az ő vállát fogja nyomni a Pestis terhe. Minden reményem és fohászom aziránt rebegtetik gondolatvilágom lankáin, hogy ne így alakuljon, révén, neki is számtalan gondja és problémája akad. Az egyikről éppen most szerzek tudomást, s aggodalmában mélyen osztozom. Ennek a világnak szüksége van a harmónia arkangyalára, az emberiségnek elengedhetetlen szentséges oltalma.
Aprót nyelve vetem oldalvást a pillantásomat, szemhéjaimat összehúzva görgetem vissza emlékeimet, hátha valamelyik között felvillan Raguel neve, vagy bármi, vele kapcsolatos információ, azonban nem járok sikerrel. Túlzóan lekötötte figyelmemet a Mammonnal folytatott harc, és az általa megszállt halandó lélek.
- Bárcsak többel szolgálhatnék… - tekintek vissza Phanuelre, habár a sajnálkozónak remélt, üres szavaknál nem kívánok megállapodni. Sosem voltam a felhők puha ölelésében, a tehetetlenség felett sóhajtozó harcos, a tettek angyala vagyok, s ezúttal sem tervezem cserbenhagyni fivéremet egyszerű vállrándítással.
- Nem feltétlen járunk sikerrel, amennyiben újfent csapdába esett, azonban… Megkísérelhetnénk megidézni. Egymagamban képtelen volnék rá, arkról van szó, ugyanis, de kettőnk ereje elégségesnek kell, hogy bizonyuljon - hozakodok elő a legelső ötlettel, mely a tudatomba férkőzik. - Ha a Sötétség irányítja, legalább tudni fogunk róla, és megpróbálhatunk segíteni. Hogyan vélekedsz, Phanuel?
A döntés mégis csak az övé, noha  kötve hinném, hogy ne tenne meg bármit Raguel felkutatásának érdekében. Viszont senki vagyok ahhoz, hogy parancsokat osztogassak neki, megilleti a választás joga.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Phanuel
avatar



☩ Reagok :
46

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 14, 2018 10:02 am
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 371 • Credit:

 
Kifejezéstelen arccal, semmilyen érzelmet nem árasztva magamból pásztáztam a templom belterét. A neogótikus templom főhajójára alkotott freskó valódi remekmű lehetett. Nagy eséllyel szenteket ábrázolhatott, én nem igazán ismerem az emberi ábrázolásokat, egyedül a Szűzanyát ismertem fel, de a mellette lévő glóriás férfi alakjára is volt egy tippem. A keresztény művek igazán magával ragadók lehettek fénykorukban.
A festék veszített a színéből, a kőépítmény megrepedezett. A mű teljes valóját nehéz volt számomra kivenni. A mennyeket ábrázolhatta.
Mialatt a környezetemet figyeltem meg, a testvéremet hallgattam. Amikor azt mondta, hogy Uriel testi épségének érdekében nem is volna szabad tudnia róla, csak bólintottam. Valóban, Uriel nem a legerősebb harcos, így jobb, ha nem rohan a halálába.
Amit San Francisco és a démonok szövetségéről mondott, kissé elszontyolodtam. Nem tudtam elképzelni, hogy mi vihette rá San Francisco embereit és angyalait, hogy a pokol lényeivel szövetkezzenek. Mihályról ezt nehezen képzeltem el. Ő, a Had vezére szövetséget köt a démonokkal, soha nem gondoltam volna.
Mikor Cassael a háláját fejezte ki, csak legyintettem.
– Ugyan! Te is megtennéd értem, sőt már sokat tettél – feleltem, mikor köszönetet mondott. Komolyan nem volt szükség hálálkodnia, bár tényleg nagy dolgot kért. Istentől kapott küldetésem már így is soká húzódott. Cassael szavaira csak bólintottam. – Így fogok tenni, ígérem.
Ritkán teszek ígéretet, de ha teszek azt mindig megtartom. Még soha nem szegtem meg ígéretet, pedig élek már egy ideje.
A Pestis el akarja pusztítani New Yorkot. New Yorkban a fajtánk nincs szívesen látva, de több éven keresztül ott éltem, vannak ott ismerőseim. Így részben fontos nekem az a város, ezen túl az emberiség egyik bástyája. Rettentő erős vadászok élnek ott, az egyik, a Sötétség eljövetelekor majdnem el is csípett. Lehet, hogy úgy őrülten kellett volna engem megölni, így többé nem vethetné meg bennem a lábát Amara.
Mikor áttértünk az én problémámhoz, Cassaelen egy pillanatra láttam az aggodalom jelét, mármint, ha azt az arckifejezését lehet annak mondani. Én is feldult voltam. Nem tudtam mire vélni a történteket. Raguel csak akkor nem válaszolt az imáimra, amikor éppen elrabolták.
– Nem tudom, hogy mit gondoljak – feleltem kissé ingerülten. – Már nagyon sok minden megfordult a fejemben, és egyik se tetszik. Kár, hogy te nem tudsz róla semmit. Majd utánanézek. Remélem jól van.
Raguel a családom a csapatom után, nem veszíthetem el őt is.



Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 12:16 am
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: Hear, Smith of Heavens • Szószám: 424 • Credit:

Phanuel kérdését hallván kontrollálhatatlanul elegyedik íriszeimbe a bűnbánat s a szégyenkezés angyal-idegen érzete, ugyanis hazudni egy momentum erejéig sem kívánnék vagy tudnék neki, ellenben az igazság sem olyasféle dolog, amelyet könnyeden engedhetnék aláhullani az ajkaimról. Fivérem jó kapcsolatot ápolt mindig is az arkangyalokkal, én viszont már énokokkal ezelőtt sem kerestem feltétlen a társaságukat, leszámítván, ha éppen a küldetésem úgy követelte. Idelent, a Földön sem érintkezek velük gyakran, talán Ramiél, kit megbízhatósággal illethetnék önnön tapasztalataim által. Uriel… A mostanit még annyira sem ismerem, mint a mennybélit, ekként kétséges küldetésemet sem vitatnám meg fülei hallatára. Meglehet, jelenleg Amara a legfőbb ellenségünk, ám semleges angyalként sosem szabad felednünk, hogy a bizalmunkat nem osztogathatjuk bizonyosság nélkül.
- A küldetésemet csupán a legszűkebb körnek óhajtanám kiadni. Azzal, hogy szembeszállok egy lovassal, San Francisco és a démonok szövetségét sértem. Uriel tán olyasféle arkangyal, akibe bizalmat fektethetünk, mégis megértheted, fivérem, hogy az ő épsége érdekében is jobb, ha nem jut a tudomására - vallom meg neki őszintén, nem kertelve s nem bújva példának okáért az épület szentsége mögé magyarázat gyanánt. Egyébként is furcsa lenne erre hivatkozni, látván a vérbefagyott holtakat.
Engedvén feszengésemből, amolyan néma köszönetképpen biccentek egyet a megértésére. Phanuel ezúttal sem tántorodik el mellőlem, holott küldetése ugyanolyan fontos, mint az enyém, hacsak nem fontosabb. Különös melegség járja át a bensőmet, ritka hiszen effajta bajtársakra akadni ebben a földi kavalkádban. Az első huszonhat évben egyáltalán nem sikeredett.
- Lekötelezel, testvérem. Tudom, hogy ez az egyetlen nap is hatalmas kérés - biccentésemet követőn szavakban is kifejezem iránta a hálámat, melyet igyekszem leginkább a közös küldetésünkre tartogatni. - A legtöbbet azzal tudnál segíteni, ha rád bízhatnék egy ígéretet. Amennyiben nem jelentkeznék, Egyiptomban keress, de leginkább a Pestist. Ne hagyd, hogy tönkretegye New Yorkot - pillantok rá elkomolyodva, elvégre, ha beigazolódik Ophilia aggodalma, s valóban nem járok majd sikerrel, úgy valakinek muszáj lesz folytatnia a harcot az emberiségért.
Mihelyst elmondtam, amit szerettem volna, helyt adok Phanuelnek is megfogalmazni sürgető gondolatait. Szemhéjaimat szűkítve hallgatom, s nincs kétség afelől, az én tudatomba is belefészkeli magát az elbizonytalanodás. A „rossz előérzet” fogalma változatlanul megfoghatatlan a számomra.
Miként nem volnék tisztában kettejük szoros kötelékével, úgy nem feszengenék olyannyira, elvégre az arkangyalaink, még ha a legfiatalabbak is, egyaránt elfoglaltak, de hogy fivéremnek ne válaszoljon Raguel? Aggasztó.
- Nem… Nem hallottam felőle jó ideje, pusztán, hogy kiszabadult fogságából - felelem tétován, révén, nem tudhatok üdítőbb válasszal szolgálni. - Úgy hiszed, ismét a démonok kezére jutott? Vagy netán… a Sötétség ragadta el? - kérdezem visszafogottan, hiszen egyik sem éppen örvendetes lehetőség, ám inkább állnék szemközt démonokkal, semmint Atyánk testvérének mérgező befolyásával.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Phanuel
avatar



☩ Reagok :
46

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 8:28 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 363 • Credit:

 
Rémes, hogy az emberek egymással végeznek. Brutálisan meggyilkolják egymást, talán a saját testvérüket is. Vérengző bestia lesz belőlük, és semmit nem tehetnek ellene. Amara nagyon könnyen átveszi bárki felett az irányítást, visszatérni nagyon nehéz onnan.
Igazságtalannak találtam, hogy ez megtörténhet és mi semmit sem tudunk az egészről. Vagyis én semmit sem. Amara olyan titokzatos számomra, hogy szinte sose hallottam róla. Az arkangyalok és az ősibb angyalok eltitkolták, átverve a saját társaikat, s felkészületlenül hagyták őket.
Csak szomorúan néztem a holttesteket. Szólni kell majd az emberi rendőrségnek, ők majd megtalálják a családjukat, és rendes temetést kapnak. Kár, hogy ők nem tudtak feltámadni. Ijesztő gondolat, hogy Amara lelkeket zsebel be, mit akarhat azzal? Abból nyerheti az erejét? Ötletem sincs, de megrémiszt a hatalma. Tudom, hogy én mikre lettem volna képes, amikor belenyúlt a fejembe, ha több testvéremet kontrollálná… a következmények súlyosak lennének.
Cassael szemébe nézek és biccentek.
– Valóban mind a kettőnk részéről szükséges ez a találkozó, de szabad kérdeznem, hogy miért itt?
Egy pillanatig azt hittem volna, hogy azért nem a szállásunkon beszélünk, mert fivérem nem bízik Urielben. De az, hogy Uriel megbízhatatlan lenne, chh, abszurdum. Bármit megtenne értünk.
Fivérem mondandója alatt csendesen állok, és hallgatom őt. Minden figyelmemet neki szentelem. Mikor a végére ér, akkor bólintok.
– Természetesen az én küldetésem majdnem az eddigi összes küldetésemnél fontosabb, még Énokhoz való szólásomnál is fontosabb, de úgy hiszem, hogy tud még várni egy napot, míg elintézed a dolgod.
Természetesen egyből rábólintottam Cassael kérésére, egyedül nem akarok menni az úti célomhoz, és Cassael is megérdemli, hogy segítsem őt vagy hagyjam végezni a dolgát.
– Esetleg tudok segíteni küldetésedben? – a kérdésem őszinte, tudja, hogy megteszek neki bármit, az adósa vagyok.
A válasz után, megszólalok.
– Akkor jönne az én kérdésem, bevallom nagyon aggaszt valami. Tudod, egy ideje Raguel „zászlaja” alatt harcolok. Mindig tőle kaptam az utasításokat, s tisztában vagy vele, hogy jó a kapcsolatom Raguellel. Sose mellőzne engem, de most. Egymás után több imát is intéztem hozzá, kértem az útmutatását, de semmi. Semmi reakció. Rossz előérzetem van Cassael – nem kicsit aggodalmasan tekintek rá. Féltem Raguelt. Tudom, hogy erős, meg arkangyal és tapasztalt, de akkor is. Mi van ha megint fogságba esett? – Tehát a kérdésem a következő: Tudsz valamit Raguel jelenlegi helyzetéről?   



Utolsó Poszt Szer. Jún. 06, 2018 12:21 am
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: Hear, Smith of Heavens • Szószám: 340 • Credit:

Phanuelt mindig is precíz harcosnak ismertem, olyasféle angyalnak, ki még az óramű pontosságúak között is kiemelkedő, s lám, ezúttal sem hagy cserben igyekezetével. A szárnysuhogás másodpercekkel előre jelzi az érkeztét, így hát pillantásom könnyedén siklik az irányába, mihelyst formát ölt előttem. Szemöldökeim finoman vonódnak egymáshoz a különös öltözet láttán, amely megszólalásig hasonul az emberek éjszakai gúnyáihoz. Valóban az volna rajta? S vajh miféle indíttatásnak adózva cserélt ruhát a napszaknak megfelelően? Attól tartok ezt nem itt, és nem most fogjuk megvitatni.
Íriszeim lomhán követik karjának emelkedését, majd az irányt, ami felé elmutat. Mihály arkangyal ábrázata immáron teljes pompájában tekint le ránk, emberi, finom kézmunka eredményeként. Mindig is csodáltam az emberi kreativitást.
- Fivérem - szólítom meg, miként felkelek a padról. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy állok-e vagy ülök, azonban a halandók között úgy figyeltem meg, így szokás, amennyiben valaki a helyiségbe érkezik, s nem foglal helyet. Némi gyakorlás után könnyedén rám ragadt a metódus, ezúttal is ösztönnel mozdultak izmaim.
- Ők… - kezdenék bele, de út közben kénytelen vagyok megköszörülni a torkomat, ahogy homlokomat ráncolva eltekintek a tetemek felé. - Úgy vélem, egymással végeztek. Tán az ő lelkük is a Sötétségé lett, s anélkül bizony olykor a legszelídebb halandók is veszett ebekké válnak - töprengek el néhány kérészéltű momentumra, s csak eztán fordítom vissza figyelmemet a harcosra.
- Olybá tűnik a találkozásunk mindkét oldalról vágyott volt - állapítom meg, révén, neki is volna közlendője. - Nemrég beszéltem Ophiliával, ő már New York felé utazik. Ha az emlékezetem nem csal, értekeztem neked is a félbemaradt küldetésemről, még az országúton. Úgy esett, hogy mihamarabb pontot tehetek a végére. Pusztán egy napot kérnék hozzá, s a türelmedet, hogy aztán a terveinknek megfelelően mehessünk tovább a tengerre - ábrázatom se nem könyörgő, se nem meghunyászkodó, rezzenéstelen és céltudatos, de legfőképpen tiszteletteljes. Tudom, hogy Phanuel ügye sem félresöpörhető apróság, ezért hát azt is megértem, ha nem kíván majd rám várakozni.
- Persze, ha nem tűr halasztást a Föld végének meglelése, úgy ne várakozz rám! - teszem hozzá,  megerősítvén szóban is a gondolataim között már megfogant megértést.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Phanuel
avatar



☩ Reagok :
46

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 10:51 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 334 • Credit:

 
Oly sok ima, és nincs válasz. Olyan sokszor hívtam, de mégse felel, miért teszi ezt?
Hol vagy, Raguel? – kérdeztem egy hosszasabb ima végén. Ez már a sokadik könyörgés az arkangyalhoz, kértem ,hogy jöjjön el hozzám, vagy csak válaszoljon, de semmi nem történt.
Aggódó tekintettel keltem fel a padlóról, és feküdtem el az ágyamon. Hason fekve böngésztem a föld térképét. Tökéletesen kidolgoztam az árokhoz utazásom minden mozzanatát. Honnan hová, és miként.
Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, és éppen a mellvértemet akartam felcsatolni, mire meghallottam egy ismerős hangot a fejemben. Cassael hangja volt az, hozzám szólt, érdekesen másként hangzik, ha hallod a másik hangját, vagy ha az közvetlenül a fejedbe beszél. Nem értettem, hogy miért szól oly távolról, hiszen itt voltunk Urielnél, na de lényegtelennek tartottam ezt.
Ahogy hozzátette, hogy fontos, a hideg végigfutott a hátamon. Istenem, mi jöhet még? Ugye nem lett baja? Ezekben az időkben nehéz nem a legrosszabbra gondolni, így nem is pazaroltam az időt, úgy mezítlábasan meg is jelentem a romos kis templomban. Fehér pizsamámban slattyogtam a romhalmaz közepén. Olyan jót szundítottam, vagy húsz percet. Hogy a mennyekben miért nem aludtunk, olyan kellemes, ellenben a látvánnyal, ami a szemem elé tárult.
Rossz érzés volt így látni Isten házát. A szenteltvíztartó felborítva, az oltár kis híján összetörve, na meg a szag… A tekintetem hirtelen az egyik törött ablakra emeltem. Szép ablak lehetett fénykorában, festett üveg. Kíváncsi voltam, kit ábrázolhat, így hát csak intettem felé, és az üveg szépen lassan megjavult. Mihály bátyánk az eredetinél is hidegebb ábrázata meredt ránk.
Megálltam, amint a templomajtótól elértem Cassaelhez.
– Cassael, nekem is lenne fontos mondanivalóm, de kezdd te! -nézek rá szomorúan, és az oltár mögötti hullákra nézek. – Velük mi történt? – fűzök hozzá gyorsan egy kérdést.
Az orromat csavarta a rothadó hullák, a korhadó fa és a vér szaga. Azok az átkozott érzékek, néha csak kellemetlenséget okoznak. Kíváncsi lennék, hogy hogyan is festhetett ez a templom a feldúlása előtt, biztos nem volt csúnya látvány. Atyánkba vetett hit egy kicsiny szigete lehetett ez a megszentelt föld, mégis vér szennyezi most.  



Utolsó Poszt Pént. Jún. 01, 2018 10:06 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: Hear, Smith of Heavens • Szószám: 340 • Credit:

A néhány hónapja bekövetkező katasztrófák, melyeket Atyánk testvére, maga a Sötétség idézett elő, éppúgy lenyomatukat hagyták San Francisco városán, mint New Yorkén. Az éjszakába burkolódzott utcákat járva még sok helyütt törmelékek, romos épületek fogadnak, amiket ekkora angyali jelenlét s támogatás mellett sem állt módjában helyreállítani a lakosságnak. Miként is tehetnék, mikor lépten-nyomon tulajdonképpen önmagukkal kell harcba szállniuk a túlélésért… Wallenberg otthonában is tapasztaltam a jelenséget, ám mintha itt kifejezettebb volna a halandók őrülete, ösztönlényszerű viselkedése. Persze nincs okunk meglepődésre, amennyiben tisztában vagyunk vele, Amara jó néhány lélektől megfosztotta az itt állomásozó emberiséget, elragadva tőlük egyúttal az erkölcs, a belátás vagy az együttérzés képességét.
Egy pokolkutya tetemét átlépve érkezek meg a város egyik templomához, melynek ajtaja a rendeltetésétől eltérően, félig bedőlve csüng az utolsó, árva zsanéron, ami még a mésszel levakolt falszerkezethez tartja. Pusztán a jó érzésnek adózva igazítom a helyére, nyitott állapotában hagyva, mielőtt belépnék a hold ragyogásában fürdőző, szent épületbe. Pillantásom végigsiklik a régi, roskadozó gerendákon, amelyek a tetőt hivatottak megtartani, majd az egyszerű, a portól megszürkült szobrokon, melyeknek zöme itt-ott letört részeivel gazdagítja a padlót apró törmelék formájában. Az oltárra is elréved a tekintetem, aminek környezetében különös árnyak keltik fel az érdeklődésemet.
Beljebb lépek, cipőm talpa üresen kong a terebélyes csarnokban, s csupán akkor némul el, mihelyst rádöbbenek, hogy a kőemelvény körött emberi maradványok pihennek vérbe fagyva. Testeiken nincs nyoma angyalpengének, sem a pokolkutyák marásának, inkább fest úgy az egész, mintha… Mintha csak egymást ölték volna. Lélek nélkül pedig a feltámadás sem volt lehetőség a számukra.
Keserű szájízzel lépek odébb, majd megtelepedve az egyik félrecsúszott, poros padon, behunyom a szemeimet.
~Phanuel. A gazdagnegyed templomában várlak, beszélnünk kell.~ Szólok fivéremhez, ahelyett, hogy én mennék Őhozzá. Amiként kértem, ugyan rögvest értesített a szállásunkról - mi éppenséggel Uriel arkangyalnál akadt -, viszont a küldetésem kétséges volta miatt inkább szívlelnék négyszemközt értekezni harcos fivéremmel. Egy napja állomásozunk San Franciscoban, készülve a közös missziónkra, csakhogy a néhány órája lezajlott beszélgetésem Ophiliával felülírta a terveimet.
~Fontos dologról van szó.~ Teszem hozzá, habár nem hinném, hogy társam nyomós indok nélkül figyelmen kívül hagyná a hívásomat.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Pént. Jún. 01, 2018 10:06 pm
Következő oldal


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5