Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
San Francisco, Gazdagnegyed, Templom
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 12:02 am
Következő oldal


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 11:33 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 240 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Ugyan nem rezzenek össze Phanuel váratlan felcsattanására, ám kétségtelenül megilletődök s éppúgy… Elszomorodok? A szánakozás tán helytállóbb kifejezés. Nem kísérlem meg tovább csitítani a fejében vélhetően újra és újra végiggördülő lehetőséget, nem kívánok tompítani az élén, netán a remény sugarát halovány pislákolásra bírni. Úgy hiszem, mindketten tisztában vagyunk az igazsággal, pusztán azt nem tudom, mihez kezdjek vele, s a harcossal, kinek érzelmei úgy veszik át az irányítást a tudata felett, mintha ugyancsak egy halandó volna. Nem érzek gúnyt, sem lesajnálást, mindössze még nem találkoztam egyetlen fivéremmel vagy nővéremmel, aki ilyen élesen és mélyen tudna… érezni.
- Attól tartok, igazad van - felelem végül, halkan s megállapodva bizonytalan lépteimben. Nincsen értelme megpróbálni vigasszal szolgálni, miközben képtelen vagyok osztozni a gyászában. Vajon milyen érzés lehet valakihez ilyen közel kerülni? Hogy az elmúlása ekkora fájdalommal sújtson még egy angyalt is? - Sajnálom, Phanuel - teszem hozzá, habár ez sem tűnik helyesnek. Üres szavak, az együttérzés képességének hiányában.
Csendben figyelem, amint térdre rogy a repedezett, portól és törmeléktől mocskos kőpadlón, éppen úgy, amiként magába roskadva igyekszik felérni ésszel a veszteséghez, mit elszenvedett. Bizonyosan nem lehet könnyű, minek után az osztagát is szörnyű körülmények között elveszítette. Puha, gondterhelt sóhaj, mi előandalog az ajkaim közül.
- Rendben, úgy legyen. Vigyázz magadra, s ne engedd… hogy a veszteség irányítson - tanácsolom, de nem marasztalom. Hagyom, hogy szemeim elől momentumokon belül eltűnjön, s mihelyst ez megtörténik, magam sem időzök tovább a romos és a halál szagától terhes épületben.

//Én is köszönöm a játékot!//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 2:47 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: - • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ott álltam a romok felett, a lábam remegett. A befektetett energia valóban borzasztó sok volt, így kicsit lemerültem, de nem ez volt a fő oka. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha kiszakítottak volna egy darabot a lényemből.
Cassael magyarázatára ökölbe szorultak a kezeim.
- Ez nem magyarázat rá! – csattanok fel, majd az oltár felé fordulok, s fel-alá mászkálok. – Ha rúnák védenék, a varázslathoz szükséges mágia csak elszállt volna, vagy legalábbis tovább jutott volna ennél. Ez az erő itt helyben robbant fel. Nem ütközött vissza semmihez, egyszerűen nem volt célpontja az idézésnek! – borulok ki. Kér kezemmel a hajamba túrok, és a lábaim kiszaladnak alólam, a térdemen állok meg. Mint egy rozoga vasszerkezet úgy omlott össze testemnek az „alapja”. Úgy lehajtottam a fejemet, és a könnyeim majdnem megjelentek, de mégsem tehetem meg Cassael előtt a sírást. Egyrész, mert nem értené, másrészt, mert a harcos társam, nem szabad megszégyenülnöm előtte.
Megmozdul ádámcsutkám, hogy kevésbé legyen nyúzott a hangom, bár nem igazán sikerült, ezért haragot gerjesztettem a szívembe, mely átvette a fájdalom helyét.
- Köszönöm Cassael – mondtam rekedtes hangon. – Akkor egy nap múlva találkozunk. Ha mégse, akkor elindulok és megkereslek. Térj vissza, és ne kerülj nagy bajba! – mondtam neki, és ha nem kíván marasztalni, akkor azzal köddé is válok.

//Köszönöm!//



Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 10:57 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 273 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]A görög felelet hallatán pusztán egy momentumra kapom tekintetemet a szeráfra, hátha magyarázatát adja a nyelv váltásának, ám láthatóan el van merülve a gondolataiban. Nem kívánom kiszakítani azok közül, révén, hogy teremtésünkkor a világon használt összes nyelvet a tudatunkba véste Atyánk, ilyen módon pedig a jelentéshez sem kényszeredek a segítségéért folyamodni. Belekezdek ellenben az igézetbe, amelyhez Phanuel is társul, töprengés és vesztegelés nélkül.
A várakozásunkkal ellentétben azonban másképpen alakul az idézet; a befektetett energia úgy pattan vissza ránk, mintha egy áthatolhatatlan kősziklán kívántuk volna átpréselni a varázslatot. A robbanás elrepít, maga alá temet, és jó néhány sajgó porcikát hagy maga után, habár a tudatom, az elmém mindegyiknél jobban fáj. Semmi jót nem jelentenek a fejlemények ugyanis, s a fivérem romokon, porfelhőkön áttörő, elkeseredett hangja biztosít arról, ő sem gondolja másképpen.
Komótosan megemelkedve, és leegyengetve magamról a fa-, illetve faldarabokat, eltekintek Phanuel irányába, kinek pusztán körvonalait tudom kivenni az oltár környékén.
- Talán… - szólalok meg rekedtes hangon, s kénytelen vagyok megköszörülni a torkom, mielőtt folytathatnám. - Talán fogságba esett, s erős rúnák, pecsétek védik - vetem fel az ötletet bizonytalanul, éppen úgy, amiként a lábaim vezetnek lassacskán előre a padsorok között. Tisztában vagyok vele, hogy ilyen esetben szimplán elveszett volna az energia, vagy ha vissza is ütne, éreznünk kellett volna a pajzsként funkcionáló mágiát, csakhogy effélét nem tapasztaltam. Attól félek, mindközül a legrosszabb eshetőség nyert tanúbizonyságot…
- Phanuel… Nem hiszem, hogy elrontottuk - jelentem ki csöndesen, tartózkodón, mihelyst sikerül a közelébe jutnom. A lehetősége annak, hogy Raguel halott, letaglóz, habár nem személyes ragaszkodásom s szeretetem végett. Amennyiben a világban nincsen többé Harmónia, úgy nem tudom, megmenthető-e egyáltalán, s ez még engem is megrémít.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Kedd Júl. 17, 2018 11:23 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: - • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Örülök, hogy kicsit kiszellőztethetem a fejemet, amíg a nagyobb madarat elkapom, és a csontját elveszem.  Kicsit sikerült átgondolnom a helyzetet. Ha Raguel él, akkor csak nem méltat válaszolni nekem, tehát nem vagyok szemében jó beosztott. Ha elrabolták, ki kell szabadítanom, ha meg Amara birtokába került… meg kell állítanom. A másik, a legborzasztóbb lehetőség meg sem fordul a fejemben, hiszen az lehetetlen.
Amint visszatérek Cassaelhez a madárcsonttal, már a félig megrajzolt kör fogad. A csontokat - amelyeket nagy kegyetlenséggel szereztem meg egy madártól – átnyújtottam Cassaelnek, hogy azt a kellékek közé helyezhesse.
Mikor közli a teendőket, csak bólintok, és a tenyeremet megvágom a pengémmel, s véremmel rajzolni kezdek.
A kör felével gyorsan végzek, és egy pillanatig megállok a szélénél, s erőt öntök magamba, s magamból pár cseppet az alapanyagokhoz.
Atyám, add, hogy éljen! – fohászkodok, majd hosszan kifújom a levegőt, s magamat nyugtatom. Ezt a pár másodperces felkészülést Cassael szakítja meg szavaival, és a kezének vállamra helyezésével
Mikor befejezi mondatait, biccentek.
- Ez így van, a valóság jobb lesz – válaszolok görögül zavaromban. Az igazság szó valahogy görögül nem jött a számra, de mégis ezen a nyelven szólaltam meg, mert ez fejezte ki most érzelmeim legjobban.  Az igazság, azaz αλήθεια(alítheia) nem jött a számra. Hogy lenne már igazság az, ha a sors elrabolja az utolsó szeretteim egyikét, vagy így, vagy úgy? Az igazságot képtelen voltam kimondani, helyette a πραγματικότητα(pragmatikótita) szó bukott ki belőlem. Hiszen, ha elragadták tőlem Raguelt, akkor az a szín tiszta és nyers való világ, ami ellen nem sokat tudok majd tenni, főleg, ha… nem, az nem történhetett vele. Ne légy ilyen borúlátó, Phanuel!
Biccentek, és belekezdünk a kántálásba. Megszakítás nélkül mondom az énoki nyelven szóló igét, komolyan gondolom az idézést, és minden erőmet neki szentelem.
A lángolás helyében kékes lüktetést láttunk. Az arcomra riadalom költözött, majd, amikor a kék fény egybeolvad… BUMM.
A robbanás, aminek tanúi lettünk, az oltárhoz röpített. Nem kaptam időben észbe, így némi törmelék rám zuhant. A templom, ami már így nem volt túl fényes állapotban, megadta magát a robbanásnak.
Kék fény, robbanás. Nem jó jel. Elkeseredésemben csak kitörtem a törmelék alól, és hörögve kérdeztem.
- Ez ugye nem azt jelenti, amire gondolok, ugye Cassael? Biztosan elrontottunk valamit, az nem lehet… - a szemeim forognak, látszik, hogy ijedt vagyok, és tanácstalan. Nem, ez lehetetlen.
Állok ott a romok felett, én hamarabb felpattantam, mint Cassael, nyilván az adrenalin végett.



Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 6:39 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 418 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Látom átfutni fivérem ábrázatán a leheletnyi bizonytalanságot, amelyen magam is osztozom vele. Nem tudhatjuk, miféle látvány fog minket fogadni, vagy egyáltalában megidézhető-e bárminemű rabságából a Harmónia arkangyala, azonban úgy vélem, a próbálkozás lehetőségét mindenképpen meg kell adni magunknak.
- Nagyjából. Egy nagyobb madár csontjaira volna még szükség, a többi megoldható - biccentek felé, s alig, hogy kiejtem a számon a szavakat, Phanuel már el is tűnik, vélhetően a hiányzó alapanyagért. Néhány kérészéltű pillanatig meredek csupán hűlt helyére, de én sem tétlenkedek a visszatértéig. Angyalpengémet előhúzva, majd tenyeremből a véremet ontva, amannak segítségével kezdem meg felrajzolni az idézőkör felét. A másik fivéremre vár majdan, hogy mágiánkat egyesítve hatékonyabbá tehessük a varázslatot.
Mihelyst ezzel végeztem, a kör feltételezett közepére helyezem az alapanyagokat, és egy kisebb méretű követ a templomból. Ekkor jelenik meg harcostársam. A csontokat elvéve tőle, azokat is a többi kellék közé szórom.
- A kör másik fele rád vár. Véreddel fesd fel, hogy erősebbé válhasson. Végül az alapanyagokhoz is csepegtess belőle, kettőnk közül neked adatik erősebb köteléked Raguellel - kérem, türelmesen várva aztán, hogy megtegye a hátramaradt előkészületeket.
Miként végzett, nem kezdek rögvest kántálásba, tapasztalom hiszen, hogy nehéz momentumokat él meg a szeráf. Habár az együttérzés képessége bőven csiszolásra akad bennem, tekintettel igyekszem lenni rá, s tiszta, sértetlen tenyeremet a vállára helyezem.
- Megértem az aggodalmadat. Ám a tudatlanságnál bárminemű igazság is jobb szolgálatot tesz. Annak fényében segíthetünk, ugyanis - biccentek felé bátorítólag, majd puhán a vállára szorítva, belekezdek az énoki igézetbe. Ha testvérem is csatlakozik hozzám, érezhetjük, amint összekapaszkodnak erőink, a kettő elegye pedig átitatva a vérrel festett kört, végül mennyei lángra lobbantja a középütt heverő alapanyagokat. Csakhogy a pillanatnyi, heves égés végett nem jelenik meg Raguel, de még csak azt sem mondhatnánk, hogy semmi sem történik. Történik, méghozzá nem is akármi. A kör kékes fénnyel kezd el pulzálni. Eleinte lassan, komótosan, majd egyre sűrűbben és sietősebben, egészen addig villódzik, amíg egy összefüggő masszává nem válik a vibrálása. S mihelyst ez megtörténik, abban a momentumban hatalmas robbanásnak lehetünk szem- és fültanúi, illetve elszenvedői.
Az épület hevesen megremeg, a satnya tartógerendák itt-ott megadva magukat a heves rázkódásnak, aláhullanak a tetőről, egy kis részen pedig a fal is beomlik. Jómagam a padsorok között elrepülve tapadok fel az egyik falra, majd koppanok a földön a velem együtt reppenő törmelékekkel egyetemben. Eszméletemnél maradok, viszont a testembe hasító fájdalom még egy ideig a padlóhoz szegez. Nyöszörögve, a sűrű port tüdőzve, s hunyorogva próbálom megemelni a fejemet, hogy láthassam, Phanuel merre kötött ki, egyelőre azonban nem tudom kivenni a szürkés, áthatolhatatlannak tetsző homályban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Vas. Júl. 01, 2018 4:55 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: 224 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Feleslegesnek tartom Cassael hálájának kimutatását. Bármit szívesen megteszek érte. Ő a fivérem, ha nekem kell a segítség, ő gondolkodás nélkül ugrik segíteni nekem.
Tudtam, hogy valóban sajnálja tehetetlenségét az arkangyal ügyében
Az ötlet, hogy idézzük meg Raguel arkangyalt, tetszett. Tetszett, ám nem láttam sok esélyét a sikernek, de jobb lett volna nekem, ha megpróbáljuk. Aggasztott, hogy Raguel nem válaszol.
– Igen, valóban meg kéne idéznünk.
Félek egy kicsit attól, hogy mit láthatunk majd. Ha Raguel Amara karmaiban van, akkor nem lezs önmaga. Amara megfertőzi az ember elméjét, s azt hiteti el, amit csak akar. A mennyei békesség képviselője teljesen máshogyan viselkedhet, mint amilyen valóban. Tudom, hogy fájdalmas lenne nekem Raguelt úgy látnom, s még fájdalmasabb megállítani őt. Mindezek ellenére belementem az idézésbe.
– Minden alapanyagod megvan, Cassael? – teszem fel a kérdést, s amennyiben a válasz nem, elmegyek, és rettentő gyorsan beszerzem mindet. Könnyű megtalálni őket, főleg ha tudod, merre keresd.
Amint visszatérek a hozzávalókkal – ha nem volt – akkor felrajzolom az idézőkört.
– Na, ez kemény menet lesz… – sóhajtok, tudván, mennyi erő megidézni egy arkot. Mostanában sokat gondolok arra, hogy mennyivel erősebbek voltunk az Atya jelenlétekor. Egyedül képes lettem volna megidézni egy arkot, akár kettőt is egymás után. Most, mégis nehezemre esne.
Mielőtt kezdenénk a rituálét, csak szuszogok és magma elé bámulok. Ritkán éreztem eddig félelmet, most mégis azt érzek.
Nagy nehezen ráveszem magam, és bólintok Cassaelnek.
– Kezdhetjük.


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 1:30 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 279 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Megnyugvással tölt el a tudat, hogy New York és Wallenberg akkor sem fog a sorsára maradni, amennyiben én elbuknék. Phanuel ott élt közöttük, mímelvén a halandót, szóval, ha valakinek a kezei között biztonságban tudhatja magát a védencem városa, az pontosan az előttem ácsingózó szeráf. Míg tekintetembe hála elegyedik, addig az állam határozottan biccen előre, leköteleződésem és köszönetem kifejezése gyanánt. Sokkal fogok tartozni fivéremnek, feltéve, ha a jövőben valóban az ő vállát fogja nyomni a Pestis terhe. Minden reményem és fohászom aziránt rebegtetik gondolatvilágom lankáin, hogy ne így alakuljon, révén, neki is számtalan gondja és problémája akad. Az egyikről éppen most szerzek tudomást, s aggodalmában mélyen osztozom. Ennek a világnak szüksége van a harmónia arkangyalára, az emberiségnek elengedhetetlen szentséges oltalma.
Aprót nyelve vetem oldalvást a pillantásomat, szemhéjaimat összehúzva görgetem vissza emlékeimet, hátha valamelyik között felvillan Raguel neve, vagy bármi, vele kapcsolatos információ, azonban nem járok sikerrel. Túlzóan lekötötte figyelmemet a Mammonnal folytatott harc, és az általa megszállt halandó lélek.
- Bárcsak többel szolgálhatnék… - tekintek vissza Phanuelre, habár a sajnálkozónak remélt, üres szavaknál nem kívánok megállapodni. Sosem voltam a felhők puha ölelésében, a tehetetlenség felett sóhajtozó harcos, a tettek angyala vagyok, s ezúttal sem tervezem cserbenhagyni fivéremet egyszerű vállrándítással.
- Nem feltétlen járunk sikerrel, amennyiben újfent csapdába esett, azonban… Megkísérelhetnénk megidézni. Egymagamban képtelen volnék rá, arkról van szó, ugyanis, de kettőnk ereje elégségesnek kell, hogy bizonyuljon - hozakodok elő a legelső ötlettel, mely a tudatomba férkőzik. - Ha a Sötétség irányítja, legalább tudni fogunk róla, és megpróbálhatunk segíteni. Hogyan vélekedsz, Phanuel?
A döntés mégis csak az övé, noha  kötve hinném, hogy ne tenne meg bármit Raguel felkutatásának érdekében. Viszont senki vagyok ahhoz, hogy parancsokat osztogassak neki, megilleti a választás joga.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 14, 2018 10:02 am
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: 371 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kifejezéstelen arccal, semmilyen érzelmet nem árasztva magamból pásztáztam a templom belterét. A neogótikus templom főhajójára alkotott freskó valódi remekmű lehetett. Nagy eséllyel szenteket ábrázolhatott, én nem igazán ismerem az emberi ábrázolásokat, egyedül a Szűzanyát ismertem fel, de a mellette lévő glóriás férfi alakjára is volt egy tippem. A keresztény művek igazán magával ragadók lehettek fénykorukban.
A festék veszített a színéből, a kőépítmény megrepedezett. A mű teljes valóját nehéz volt számomra kivenni. A mennyeket ábrázolhatta.
Mialatt a környezetemet figyeltem meg, a testvéremet hallgattam. Amikor azt mondta, hogy Uriel testi épségének érdekében nem is volna szabad tudnia róla, csak bólintottam. Valóban, Uriel nem a legerősebb harcos, így jobb, ha nem rohan a halálába.
Amit San Francisco és a démonok szövetségéről mondott, kissé elszontyolodtam. Nem tudtam elképzelni, hogy mi vihette rá San Francisco embereit és angyalait, hogy a pokol lényeivel szövetkezzenek. Mihályról ezt nehezen képzeltem el. Ő, a Had vezére szövetséget köt a démonokkal, soha nem gondoltam volna.
Mikor Cassael a háláját fejezte ki, csak legyintettem.
– Ugyan! Te is megtennéd értem, sőt már sokat tettél – feleltem, mikor köszönetet mondott. Komolyan nem volt szükség hálálkodnia, bár tényleg nagy dolgot kért. Istentől kapott küldetésem már így is soká húzódott. Cassael szavaira csak bólintottam. – Így fogok tenni, ígérem.
Ritkán teszek ígéretet, de ha teszek azt mindig megtartom. Még soha nem szegtem meg ígéretet, pedig élek már egy ideje.
A Pestis el akarja pusztítani New Yorkot. New Yorkban a fajtánk nincs szívesen látva, de több éven keresztül ott éltem, vannak ott ismerőseim. Így részben fontos nekem az a város, ezen túl az emberiség egyik bástyája. Rettentő erős vadászok élnek ott, az egyik, a Sötétség eljövetelekor majdnem el is csípett. Lehet, hogy úgy őrülten kellett volna engem megölni, így többé nem vethetné meg bennem a lábát Amara.
Mikor áttértünk az én problémámhoz, Cassaelen egy pillanatra láttam az aggodalom jelét, mármint, ha azt az arckifejezését lehet annak mondani. Én is feldult voltam. Nem tudtam mire vélni a történteket. Raguel csak akkor nem válaszolt az imáimra, amikor éppen elrabolták.
– Nem tudom, hogy mit gondoljak – feleltem kissé ingerülten. – Már nagyon sok minden megfordult a fejemben, és egyik se tetszik. Kár, hogy te nem tudsz róla semmit. Majd utánanézek. Remélem jól van.
Raguel a családom a csapatom után, nem veszíthetem el őt is.


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 12:16 am
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 424 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Phanuel kérdését hallván kontrollálhatatlanul elegyedik íriszeimbe a bűnbánat s a szégyenkezés angyal-idegen érzete, ugyanis hazudni egy momentum erejéig sem kívánnék vagy tudnék neki, ellenben az igazság sem olyasféle dolog, amelyet könnyeden engedhetnék aláhullani az ajkaimról. Fivérem jó kapcsolatot ápolt mindig is az arkangyalokkal, én viszont már énokokkal ezelőtt sem kerestem feltétlen a társaságukat, leszámítván, ha éppen a küldetésem úgy követelte. Idelent, a Földön sem érintkezek velük gyakran, talán Ramiél, kit megbízhatósággal illethetnék önnön tapasztalataim által. Uriel… A mostanit még annyira sem ismerem, mint a mennybélit, ekként kétséges küldetésemet sem vitatnám meg fülei hallatára. Meglehet, jelenleg Amara a legfőbb ellenségünk, ám semleges angyalként sosem szabad felednünk, hogy a bizalmunkat nem osztogathatjuk bizonyosság nélkül.
- A küldetésemet csupán a legszűkebb körnek óhajtanám kiadni. Azzal, hogy szembeszállok egy lovassal, San Francisco és a démonok szövetségét sértem. Uriel tán olyasféle arkangyal, akibe bizalmat fektethetünk, mégis megértheted, fivérem, hogy az ő épsége érdekében is jobb, ha nem jut a tudomására - vallom meg neki őszintén, nem kertelve s nem bújva példának okáért az épület szentsége mögé magyarázat gyanánt. Egyébként is furcsa lenne erre hivatkozni, látván a vérbefagyott holtakat.
Engedvén feszengésemből, amolyan néma köszönetképpen biccentek egyet a megértésére. Phanuel ezúttal sem tántorodik el mellőlem, holott küldetése ugyanolyan fontos, mint az enyém, hacsak nem fontosabb. Különös melegség járja át a bensőmet, ritka hiszen effajta bajtársakra akadni ebben a földi kavalkádban. Az első huszonhat évben egyáltalán nem sikeredett.
- Lekötelezel, testvérem. Tudom, hogy ez az egyetlen nap is hatalmas kérés - biccentésemet követőn szavakban is kifejezem iránta a hálámat, melyet igyekszem leginkább a közös küldetésünkre tartogatni. - A legtöbbet azzal tudnál segíteni, ha rád bízhatnék egy ígéretet. Amennyiben nem jelentkeznék, Egyiptomban keress, de leginkább a Pestist. Ne hagyd, hogy tönkretegye New Yorkot - pillantok rá elkomolyodva, elvégre, ha beigazolódik Ophilia aggodalma, s valóban nem járok majd sikerrel, úgy valakinek muszáj lesz folytatnia a harcot az emberiségért.
Mihelyst elmondtam, amit szerettem volna, helyt adok Phanuelnek is megfogalmazni sürgető gondolatait. Szemhéjaimat szűkítve hallgatom, s nincs kétség afelől, az én tudatomba is belefészkeli magát az elbizonytalanodás. A „rossz előérzet” fogalma változatlanul megfoghatatlan a számomra.
Miként nem volnék tisztában kettejük szoros kötelékével, úgy nem feszengenék olyannyira, elvégre az arkangyalaink, még ha a legfiatalabbak is, egyaránt elfoglaltak, de hogy fivéremnek ne válaszoljon Raguel? Aggasztó.
- Nem… Nem hallottam felőle jó ideje, pusztán, hogy kiszabadult fogságából - felelem tétován, révén, nem tudhatok üdítőbb válasszal szolgálni. - Úgy hiszed, ismét a démonok kezére jutott? Vagy netán… a Sötétség ragadta el? - kérdezem visszafogottan, hiszen egyik sem éppen örvendetes lehetőség, ám inkább állnék szemközt démonokkal, semmint Atyánk testvérének mérgező befolyásával.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 8:28 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: 363 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Rémes, hogy az emberek egymással végeznek. Brutálisan meggyilkolják egymást, talán a saját testvérüket is. Vérengző bestia lesz belőlük, és semmit nem tehetnek ellene. Amara nagyon könnyen átveszi bárki felett az irányítást, visszatérni nagyon nehéz onnan.
Igazságtalannak találtam, hogy ez megtörténhet és mi semmit sem tudunk az egészről. Vagyis én semmit sem. Amara olyan titokzatos számomra, hogy szinte sose hallottam róla. Az arkangyalok és az ősibb angyalok eltitkolták, átverve a saját társaikat, s felkészületlenül hagyták őket.
Csak szomorúan néztem a holttesteket. Szólni kell majd az emberi rendőrségnek, ők majd megtalálják a családjukat, és rendes temetést kapnak. Kár, hogy ők nem tudtak feltámadni. Ijesztő gondolat, hogy Amara lelkeket zsebel be, mit akarhat azzal? Abból nyerheti az erejét? Ötletem sincs, de megrémiszt a hatalma. Tudom, hogy én mikre lettem volna képes, amikor belenyúlt a fejembe, ha több testvéremet kontrollálná… a következmények súlyosak lennének.
Cassael szemébe nézek és biccentek.
– Valóban mind a kettőnk részéről szükséges ez a találkozó, de szabad kérdeznem, hogy miért itt?
Egy pillanatig azt hittem volna, hogy azért nem a szállásunkon beszélünk, mert fivérem nem bízik Urielben. De az, hogy Uriel megbízhatatlan lenne, chh, abszurdum. Bármit megtenne értünk.
Fivérem mondandója alatt csendesen állok, és hallgatom őt. Minden figyelmemet neki szentelem. Mikor a végére ér, akkor bólintok.
– Természetesen az én küldetésem majdnem az eddigi összes küldetésemnél fontosabb, még Énokhoz való szólásomnál is fontosabb, de úgy hiszem, hogy tud még várni egy napot, míg elintézed a dolgod.
Természetesen egyből rábólintottam Cassael kérésére, egyedül nem akarok menni az úti célomhoz, és Cassael is megérdemli, hogy segítsem őt vagy hagyjam végezni a dolgát.
– Esetleg tudok segíteni küldetésedben? – a kérdésem őszinte, tudja, hogy megteszek neki bármit, az adósa vagyok.
A válasz után, megszólalok.
– Akkor jönne az én kérdésem, bevallom nagyon aggaszt valami. Tudod, egy ideje Raguel „zászlaja” alatt harcolok. Mindig tőle kaptam az utasításokat, s tisztában vagy vele, hogy jó a kapcsolatom Raguellel. Sose mellőzne engem, de most. Egymás után több imát is intéztem hozzá, kértem az útmutatását, de semmi. Semmi reakció. Rossz előérzetem van Cassael – nem kicsit aggodalmasan tekintek rá. Féltem Raguelt. Tudom, hogy erős, meg arkangyal és tapasztalt, de akkor is. Mi van ha megint fogságba esett? – Tehát a kérdésem a következő: Tudsz valamit Raguel jelenlegi helyzetéről?   


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szer. Jún. 06, 2018 12:21 am
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 340 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Phanuelt mindig is precíz harcosnak ismertem, olyasféle angyalnak, ki még az óramű pontosságúak között is kiemelkedő, s lám, ezúttal sem hagy cserben igyekezetével. A szárnysuhogás másodpercekkel előre jelzi az érkeztét, így hát pillantásom könnyedén siklik az irányába, mihelyst formát ölt előttem. Szemöldökeim finoman vonódnak egymáshoz a különös öltözet láttán, amely megszólalásig hasonul az emberek éjszakai gúnyáihoz. Valóban az volna rajta? S vajh miféle indíttatásnak adózva cserélt ruhát a napszaknak megfelelően? Attól tartok ezt nem itt, és nem most fogjuk megvitatni.
Íriszeim lomhán követik karjának emelkedését, majd az irányt, ami felé elmutat. Mihály arkangyal ábrázata immáron teljes pompájában tekint le ránk, emberi, finom kézmunka eredményeként. Mindig is csodáltam az emberi kreativitást.
- Fivérem - szólítom meg, miként felkelek a padról. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy állok-e vagy ülök, azonban a halandók között úgy figyeltem meg, így szokás, amennyiben valaki a helyiségbe érkezik, s nem foglal helyet. Némi gyakorlás után könnyedén rám ragadt a metódus, ezúttal is ösztönnel mozdultak izmaim.
- Ők… - kezdenék bele, de út közben kénytelen vagyok megköszörülni a torkomat, ahogy homlokomat ráncolva eltekintek a tetemek felé. - Úgy vélem, egymással végeztek. Tán az ő lelkük is a Sötétségé lett, s anélkül bizony olykor a legszelídebb halandók is veszett ebekké válnak - töprengek el néhány kérészéltű momentumra, s csak eztán fordítom vissza figyelmemet a harcosra.
- Olybá tűnik a találkozásunk mindkét oldalról vágyott volt - állapítom meg, révén, neki is volna közlendője. - Nemrég beszéltem Ophiliával, ő már New York felé utazik. Ha az emlékezetem nem csal, értekeztem neked is a félbemaradt küldetésemről, még az országúton. Úgy esett, hogy mihamarabb pontot tehetek a végére. Pusztán egy napot kérnék hozzá, s a türelmedet, hogy aztán a terveinknek megfelelően mehessünk tovább a tengerre - ábrázatom se nem könyörgő, se nem meghunyászkodó, rezzenéstelen és céltudatos, de legfőképpen tiszteletteljes. Tudom, hogy Phanuel ügye sem félresöpörhető apróság, ezért hát azt is megértem, ha nem kíván majd rám várakozni.
- Persze, ha nem tűr halasztást a Föld végének meglelése, úgy ne várakozz rám! - teszem hozzá,  megerősítvén szóban is a gondolataim között már megfogant megértést.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Chris Hemsworth

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 10:51 pm
Következő oldal


☽ Esti istentisztelet

Cassael xXx Phanuel
[You must be registered and logged in to see this link.] • szószám: 334 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Oly sok ima, és nincs válasz. Olyan sokszor hívtam, de mégse felel, miért teszi ezt?
Hol vagy, Raguel? – kérdeztem egy hosszasabb ima végén. Ez már a sokadik könyörgés az arkangyalhoz, kértem ,hogy jöjjön el hozzám, vagy csak válaszoljon, de semmi nem történt.
Aggódó tekintettel keltem fel a padlóról, és feküdtem el az ágyamon. Hason fekve böngésztem a föld térképét. Tökéletesen kidolgoztam az árokhoz utazásom minden mozzanatát. Honnan hová, és miként.
Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, és éppen a mellvértemet akartam felcsatolni, mire meghallottam egy ismerős hangot a fejemben. Cassael hangja volt az, hozzám szólt, érdekesen másként hangzik, ha hallod a másik hangját, vagy ha az közvetlenül a fejedbe beszél. Nem értettem, hogy miért szól oly távolról, hiszen itt voltunk Urielnél, na de lényegtelennek tartottam ezt.
Ahogy hozzátette, hogy fontos, a hideg végigfutott a hátamon. Istenem, mi jöhet még? Ugye nem lett baja? Ezekben az időkben nehéz nem a legrosszabbra gondolni, így nem is pazaroltam az időt, úgy mezítlábasan meg is jelentem a romos kis templomban. Fehér pizsamámban slattyogtam a romhalmaz közepén. Olyan jót szundítottam, vagy húsz percet. Hogy a mennyekben miért nem aludtunk, olyan kellemes, ellenben a látvánnyal, ami a szemem elé tárult.
Rossz érzés volt így látni Isten házát. A szenteltvíztartó felborítva, az oltár kis híján összetörve, na meg a szag… A tekintetem hirtelen az egyik törött ablakra emeltem. Szép ablak lehetett fénykorában, festett üveg. Kíváncsi voltam, kit ábrázolhat, így hát csak intettem felé, és az üveg szépen lassan megjavult. Mihály bátyánk az eredetinél is hidegebb ábrázata meredt ránk.
Megálltam, amint a templomajtótól elértem Cassaelhez.
– Cassael, nekem is lenne fontos mondanivalóm, de kezdd te! -nézek rá szomorúan, és az oltár mögötti hullákra nézek. – Velük mi történt? – fűzök hozzá gyorsan egy kérdést.
Az orromat csavarta a rothadó hullák, a korhadó fa és a vér szaga. Azok az átkozott érzékek, néha csak kellemetlenséget okoznak. Kíváncsi lennék, hogy hogyan is festhetett ez a templom a feldúlása előtt, biztos nem volt csúnya látvány. Atyánkba vetett hit egy kicsiny szigete lehetett ez a megszentelt föld, mégis vér szennyezi most.  


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Jún. 01, 2018 10:06 pm
Következő oldal


Phanuel & Cassael
A church is a hospital for sinners,
not a museum for saints
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 340 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]A néhány hónapja bekövetkező katasztrófák, melyeket Atyánk testvére, maga a Sötétség idézett elő, éppúgy lenyomatukat hagyták San Francisco városán, mint New Yorkén. Az éjszakába burkolódzott utcákat járva még sok helyütt törmelékek, romos épületek fogadnak, amiket ekkora angyali jelenlét s támogatás mellett sem állt módjában helyreállítani a lakosságnak. Miként is tehetnék, mikor lépten-nyomon tulajdonképpen önmagukkal kell harcba szállniuk a túlélésért… Wallenberg otthonában is tapasztaltam a jelenséget, ám mintha itt kifejezettebb volna a halandók őrülete, ösztönlényszerű viselkedése. Persze nincs okunk meglepődésre, amennyiben tisztában vagyunk vele, Amara jó néhány lélektől megfosztotta az itt állomásozó emberiséget, elragadva tőlük egyúttal az erkölcs, a belátás vagy az együttérzés képességét.
Egy pokolkutya tetemét átlépve érkezek meg a város egyik templomához, melynek ajtaja a rendeltetésétől eltérően, félig bedőlve csüng az utolsó, árva zsanéron, ami még a mésszel levakolt falszerkezethez tartja. Pusztán a jó érzésnek adózva igazítom a helyére, nyitott állapotában hagyva, mielőtt belépnék a hold ragyogásában fürdőző, szent épületbe. Pillantásom végigsiklik a régi, roskadozó gerendákon, amelyek a tetőt hivatottak megtartani, majd az egyszerű, a portól megszürkült szobrokon, melyeknek zöme itt-ott letört részeivel gazdagítja a padlót apró törmelék formájában. Az oltárra is elréved a tekintetem, aminek környezetében különös árnyak keltik fel az érdeklődésemet.
Beljebb lépek, cipőm talpa üresen kong a terebélyes csarnokban, s csupán akkor némul el, mihelyst rádöbbenek, hogy a kőemelvény körött emberi maradványok pihennek vérbe fagyva. Testeiken nincs nyoma angyalpengének, sem a pokolkutyák marásának, inkább fest úgy az egész, mintha… Mintha csak egymást ölték volna. Lélek nélkül pedig a feltámadás sem volt lehetőség a számukra.
Keserű szájízzel lépek odébb, majd megtelepedve az egyik félrecsúszott, poros padon, behunyom a szemeimet.
~Phanuel. A gazdagnegyed templomában várlak, beszélnünk kell.~ Szólok fivéremhez, ahelyett, hogy én mennék Őhozzá. Amiként kértem, ugyan rögvest értesített a szállásunkról - mi éppenséggel Uriel arkangyalnál akadt -, viszont a küldetésem kétséges volta miatt inkább szívlelnék négyszemközt értekezni harcos fivéremmel. Egy napja állomásozunk San Franciscoban, készülve a közös missziónkra, csakhogy a néhány órája lezajlott beszélgetésem Ophiliával felülírta a terveimet.
~Fontos dologról van szó.~ Teszem hozzá, habár nem hinném, hogy társam nyomós indok nélkül figyelmen kívül hagyná a hívásomat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Pént. Jún. 01, 2018 10:06 pm
Következő oldal


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3