We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Algarve, Portugal
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 7:14 pm
Következő oldal


To Sariel
Everybody, at some point in their life, has fallen down and not felt like getting back up, but you have to, no matter how difficult it is


Példaképem áll előttem, ha beszélhetünk ilyenről angyali körökben. Nem hinném, hogy hasonlót megengedhetnénk magunknak. Sariel volt az az ark kire a legjobban felnéztem. Munkássága sok kínnal és olykor letargiával járt. Haraggal ritkán, amit mindig is érthetetlenül szemléltem. Angyalok vagyunk, számunkra ezen érzelmek semmisek. Nem érzünk semmit, nem lehetne éreznünk semmit. Megtanulhatjuk, hogy milyen az öröm, a boldogság, a szomorúság, a kín.
De nem tudhatjuk soha magunkénak. Minket Isten úgy teremtett, hogy ezektől mentesek legyünk. Lelketlen bábjai vagyunk csupán, kiknek szó nélkül követni kellene azt, amit parancsol neki. Az, hogy elment ennek fényében mit üzen?
Számomra csak azt, hogy hagyni kell a világot elveszni. Harcolhatunk az emberekért mi végett? Semmit sem értékelnek. Még most sem, hogy egy maroknyian maradtak. Marakodnak egymással, velünk, kik segíteni akartunk nekik. Önző érdekeiket tartják szem előtt, nem látják a fától az erdőt.
Ezért…
De nem, ma nem foglalkozom ezzel. Elmondtam már. Ma nem. Ma más miatt jöttem ide.
Vele együtt szemlélem a barlang belsőjét.
- Mennyi titkot őriznek ezek a falak - törőm meg a csendet, visszaemlékezve, mik is történtek itt az elmúlt évezredek folyamán. - A karthágóiak egy része ide menekült a rómaiak seregétől. Azt hitték, hogy itt majd biztonságba lesznek - hozok fel csak egyet, a sok közül. Fejemet lehajtva emlékszem vissza azon időkre. Vér áztatta a barlangot, a vizet színezte be. Mindezt miért? Egy marék földért? Bosszúért? Példastatuálásért?
Tényleg, ezekért kellene, hogy harcoljunk?
Tőmondata rángat vissza a valóságba. Előbb ráemelem tekintetem, majd le a föld irányába. A homok befurakodik lábujjaim közé, eggyé válnak velük, felveszik alakját talpamnak. Körmömmel piszkálom másik kezem körmét, kissé feszülten.
- Nem, ez nem rá vallott - tekintek fel rá újra, tiltakozva. Ez az egész nem vallott rá, de az egész már lényegtelen. Megtette, amit megtett. Ezt nem lehet már visszacsinálni, még Istennek sem lehetne ehhez joga. Azonban arról inkább nem elmélkedek, hogy csettintésre felejthetnénk el mindent, mi történt és térnénk vissza a régi kerékvágásba. Ha visszatérne.
Ha.
De nem fog már.
- Persze - felelem könnyedén, mintha az elmúlt évben semmi érdekes nem történt volna velem, csak a világot jártam volna. Tényleg, miért is nem azt tettem? Egyszerűbb lett volna.
Angyalok vagyunk. Fajunknál fogva nem hagyhatjuk a világot elveszni. Harcolnunk kell, még ha nem is vagyunk igazán harcosok… Bármi kín és gyötrelem áll is előttünk, akkor is tovább kell haladnunk, felemelt fővel. Megbocsátva mindenkinek ki valaha is ártott nekünk, szeretve mindenkit, ki arra még csak nem is érdemes.
Nem! Ebből elég legyen!
Ha ezt jelenti angyalnak lenni, akkor hát ne legyek az!
- Ha akarnánk se tudnánk - hajtom enyhén oldalra a fejemet, szemöldökömet enyhén összevonva. - Talán nem tudod, de a menny ajtaja bezáródott, ahogy a pokolé is. A lelkek képtelen átlépni a túlvilágra - a nekik szánt helyre. Aki nem sűrűn járt fel a mennybe, az talán nem is tudja. Honnan tudhatná? Habár a mostanság megjelenő pokoli förmedvények, melyeket az emberek nem láthatnak adhat erre némi támpontot. Az mégis inkább jelöli azt, hogy a pokol kiköp magából mindent, mi nem teljes lélek. Mi nem kell Amarának.
Amit a világ ellen fordíthat.
- Túl materiális - felelem végül mosolyára válaszolva. Nagy levegőt veszek, hogy folytassam, több mégsem jön belőlem. Halkan fújom ki azokat. Aztán újra levegőt veszek. - A mennyben sose éreztünk semmit… Sem egymás érintését, sem érzelmeket, vagy legalább is, amit azoknak vélünk. Ha meg is sérültünk odafent nem véreztünk, nem éreztünk... semmit - egy olyannak, aki soha nem járt a Földön az első élmények… Furcsák voltak. - Itt minden annyira eleven, annyira érzéki, annyira érezhető. Minderről legfeljebb csak ábrándjaim voltak, de teljesen más tapasztalni őket, mint gondolatban azon járni, hogy vajon milyen lehet - fejtem ki végül neki, hogy mire is gondoltam.
Egy percig sem bánom, hogy itt vagyok. Hogy lekerültem a Földre, még akkor is ha, ezt egy kicsit rögös úton tettük meg. Még akkor sem, ha ez azt hordozta magával, hogy egy démon lábai elé pottyantunk Cassaellel, ki pontosan tudja milyen tudást birtoklok. S aki ezt ki akarja használni. Kérdésére előbb fejemet lehajtom, aztán megrázva, mosolyogva tekintek fel rá.
- Semmi különös - vonom fel az egyik vállamat, arcomat közel tartva hozzá. Mit is felelhetnék erre? Nem fogok sírni amiatt, ami történt - ezt még akkor sem tettem volna meg, ha Amaraval nem találkozok. Mindent máshogy látok mióta vele találkoztam. Most már nem megbocsátást akarok, hanem bosszút. Ugyanazt, amit Ő is.
- Próbálom megismerni az embereket, világukat. Ismerhetnél, bejártam a legtöbb régi építményeket. Jártam Gízai piramisoknál, a Machu Pitchunál. Szentpétervárott a Romanov kastélyban, Kanadában egy pillangó kertben. Iraki templomokban. Alexandriában, ősi helyeken. Próbálom megtanulni az óénoki nyelvet - pillantok a falra, ahol a lesepert moha felfedi amit a sziklák rejtenek valójában. S ezzel nem is hazudok. - Érdekes, hogy amíg mi elfelejtettük ezt, az emberek tudták, hogy miként kell írni őket. Ahhoz képest, hogy a tudás angyala vagyok, nem tudom őket olvasni - még. - De sokat segíthet… - nekik vagy nekem? Ha nekik, akkor azt elpusztítanom kell, ha nekem? Akkor azt csakis magamnak megszereznem. Ennyire egyszerű a képlet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Sariel
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
7

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 1:16 pm
Következő oldal



Változtak az idők, változtak a korok, ami régen szép volt, most csupa rom, elég Amerikára nézni, nem mintha a természet annyira kímélte volna a többi kontinenst is - földmozgások, árvizek, tornádók, minden jött, látott, pusztított. Amit Atyám hat nap alatt teremtet, oly könnyedén hullott a porba, és csak páran maradtunk az oltalmazók nyomdokaiban. Atyám nincs, ránk hárult a védelem, hogy ezt a világot megőrizzük, de hogy, ha még testvérek között is ellentétek feszülnek meg. Rengeteget láttam, rengeteget generáltam jó magam, mint a Hóhér, de ez a feladatom, nem lehetek kíméletes, különben szétesik a világ törvények és azok következménye nélkül. Nem hajthatok fejet a bűn előtt, mely rágja a világot, melyek most már alakot formáltak, és úgy járnak-kelnek a világban, ahogy akarnak. Démonok... És még annál is rosszabbak, maga Amara. A fény és sötét, két pólus, két tengely, mely egyensúlyt tart, de ha ez a mérleg megdől, bekövetkezik a katasztrófa, már pedig megdőlt...
Különös, ahogy egymással állunk szembe, de nem érzem az meghasonulást, mint régen, ahogy az irattárba sétáltam és kértem tőle valami tekercset. Nem ugyanúgy állunk egymással szemben, nem csak azért mert a hely sem ugyanaz, hanem mi ketten is változtunk, csak nyomokban látom az Ő változását, de még nem tudom igazán megfogni, hogy miben is...
Tekintete üres, akár egy bábué, akiben meghalt valami, megtört lenne? Mi történt veled, Ophilia? Veled, ki oly lelkesen keresgélted a kért tekercseket, hogy még polcsorokat is döntöttél? De nem csak szempárja mesél, a mosoly idegen, olyan, amit egy maszkra festenek, de nem igazi gesztus, túl robotszerű, semmitmondó, ahogy hangjának is van egy furcsa zöngéssége. Különös és megfoghatatlan, mint mikor a homok kicsordogál az ujjaink közül. Látom rajta, mégsem tudom megfogalmazni, mert olybá tűnik, mintha önmaga lenne és mégsem.
- Való igaz - értettem vele egyet, ahogy a fókuszom leesett róla és inkább a barlangra helyeztem át egy röpke percig, nem tovább. Meg kéne nézni, megmaradt-e még, amiért idejöttem, de egy picit talán várathat magára. A világ is megvár...
Gabriel nevének hallatára elnyomtam magamban egy sóhajt. Testvérem, kire felnéztem, úgy fordult el tőlünk, mintha sosem lettünk volna. Tiszteltem, becsültem, de mára már csak fájdalom és szánalom az, amit érzek. Miért tetted ezt velünk? Ő, ki egyike volt azoknak, akiket Atyánk igazán becsült, kinek oly nagy feladata volt, kiről a Biblia is a legtöbbet mesélte. Tán pont ezért?
- Gabrielre vall. - Sajátjait sem becsüli, semmi nem érdekli csak önmaga és hatalma. Hogy jött ez létre benne? Hogy nem vettük észre? Pillanatok alatt oly gyökerestül változott meg, mintha sosem ismertem volna, vagy én lettem volna vak? Testvéreim felé, lehet, kissé elfogult vagyok, sőt! Biztosan. - A lényeg, hogy minden rendben van veled - kissé talán a mondatom végén feljebb vittem a hangsúlyt, amitől a kijelentés inkább kérdéssé alakult. Szavai üresek és semmitmondóak, mintha csak nem lenne több feladatuk, mint kitölteni a köztünk lévő levegőt. Ha valaha is elképzeltem újratalálkozásunkat, sokkal másképp képzeltem el.
- Régen, és egyelőre nem is szándékozom visszamenni. Menny nem létezik olyan értelemben, ahogy mi ismertük. - Hangom szomorú. Változott minden, testvéreim sincsenek ott, és Atyám is eltűnt, mint szó a ködben - fogalmam sincs hol lehet, pedig most lenne rá a legnagyobb szükség. Vészterhes időket nehéz a vállunkon hordozni...
Elmosolyodtam. - Túl megfogható? Túl eleven? Túl gyarló? Túl "emberi"? Milyennek képzelted, mint a Paradicsomot? Legelőször én is másnak véltem, Mennyekből nézve mindennek más perspektívája volt, köztük járva viszont... - döntöttem oldalra a fejemet elgondolkodva. A magyarázat pedig a lélek, amit Atyám nekik adott, de tőlünk elvett. Ily módon az ember sokkal jobban hasonlít Isten képmására, mint mi, angyalok.
- Mi történt veled itt, a Földön? - fürkészően pillantottam rá, mintha meg akarnám fejteni, olvasni egy nyitott könyvben, pedig csak azt akartam látni, igazat mond-e.
Lassan beljebb sétáltam, kezem a fal mentén siklott végig, egészen addig, míg mellé nem értem és meg nem láttam a lekapart mohát, mely mögött ott ékeskedtek az óénoki jelek, melyek számomra oly világosak, de ő képtelen elolvasni. Igen, ezt a helyet kerestem. Ophilia, te mit is keresel itt? A pillanatnyi, megülő csöndben a hullámok moraja fület sértően hangos, mintha a levegő is tele lenne feszültséggel. Az idő változik, de mi oszlopként állunk benne, mégis úgy látom, mi is változtunk, az emberi világ által, vagy valami egészen más miatt?
- ►remélem Smile de lesz ez azért jobb is... ► mady by
O
P
H
I
L
I
A

&

S
A
R
I
E
L

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Szer. Május 30, 2018 8:32 am
Következő oldal


To Sariel
Everybody, at some point in their life, has fallen down and not felt like getting back up, but you have to, no matter how difficult it is


Elmémmel tekerem fel újra az apró kis szerkezetet. Pillanatnyi szünet áll csak be, a falak nem visszhangozzák az édes dallamot. Elnyelik őket, magukévá teszik. Eggyé válnak vele és ki tudja? Az apró rezzenések tán megindítanak valamit a tágas tér szerkezetébe.
Másodpercnyi szünet csak, ennyi. Nem több, mit adhattam e helynek, mégis egy másik hang furakodik be. Dallamos, lágy hangzású. A saját nevem mondja, de nem úgy ahogy az elmúlt időszakba megszokhattam volna.
Fejem rögtön felemelve fordítom arra. Sós illatot hoz a szellő, hajunkat felkapja, csak egy pillanatra. A barlang falán ütközik, megfordulva próbál vissza kijutni a szabadba, mind hiába. Lendülete elvész, ereje valahol kettőnk között hal el végleg.
- Sariel - ejtem ki az ismerős, régen látott ark nevét. Szívem hevesebben is doboghatna most mellkasomba… Ha lenne szívem. Így sikerül megőriznem nyugodtságom, halvány mosollyal az arcomon fordulok felé. Kezembe a dobozt lehajtom,  zene elnémul. Csend telepszik ránk, sirályok veszekedése csak, mely eljuthat hozzánk.
Akaratlanul is emlékképek záporoznak meg. Lelki szemeim elé beúsznak találkozásaink felhőtlen jókedvei. Már csak a magam részéről is. Nem sokszor esett meg velem, hogy egy ark az én segítségemet kérje. Az Enyémet. Így érthető volt, hogy mindent megtettem, hogy lenyűgözzem. Csak sose jól sült el. Bohókás kapkodásomba előfordult, hogy egy-egy tekercs, történet, ereklyének leírását kutatva komplett polcsorokat döntöttem le szárnyaimmal. Mit sem törődve azzal, akkor és ott.
- A világba oly sok szép hely van. Nem csak Amerika. Kár lenne, ha megfeledkeznénk róla - felelem játszi jókedvvel. Végül is sokat nem hazudok. Ezt valóban így gondolom. Addig szeretnék eljutni a legtöbb helyre, amíg el nem pusztul a világ, melyet ismerünk.
Elmém rejtekében viszont motoszkál valami. Kérdése tán nem is annak szól, hogy jelen helyen mit keresek, hanem, hogy a Földön? Köztudott, hogy Isten parancsa nélkül sose jönnék le a mennyekből. Habár a kapui bezáródtak már hamarabb viselte e föld lépteim nyomát.
- Gabriel katonái nem tűrtek meg olyat a mennybe, kik nem áhítattal ejtik ki az ő nevét és nem osztoznak nézetei jóságába. Számomra fontosabb - volt - saját testvéreim védelme, mint ez - ha nem Cassael hozott volna le, akkor más. Viharos körülmények között kellett ezt megtennem, félő, hogy féltett irományaim már a semmivé lettek. Gabriel és emberei vérmérséklete sokkal vehemensebbek lettek, mint azt bárki is gondolta volna. Már nem számít nekik, hogy testvéreik-e vagy sem. Mindenki ellenség, ki nem az ő pártjukat fogja. S ugyanez igaz Mihály angyalaira. Egyik helyen sem volt maradásom, egyik oldal sem értette meg az én álláspontomat. Karddal harcoltak szavaim ellen.
- Régen jártál a mennyekbe - mosolygom rá, pár lépéssel közeledve hozzá. Nem szemrehányásként mondom. Értem, hogy miért nem tette. Vélhetőleg nekem sem fűlött volna hozzá fogam.
- Furcsa az emberek világa. Nem ilyennek képzeltem el - hajtom le fejemet, parányi mosollyal ajkamon. Nem, teljesen másnak. - Kedvelem a néptelen helyeket, ősi romokat, ahol legfeljebb csak a madár jár - tekintek ki Sariel válla felett a szabadba. A kéklő tengerre, a felhőtlen égre. Ahol a határ a horizont lehetne, de a vakító fények ezt is elmossák. Végtelen tenger…



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Sariel
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
7

Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 10:51 pm
Következő oldal



Szép idő van, ahhoz képest, hogy a kedvem milyen egyöntetű massza. Olyan, mintha az érzések kifutnának belőlem, kifolynának egy patak vize mentén. Most fel lehet tenni a kérdést, egy angyalnak vannak érzései, ki lélek nélkül született? Őszintén szólva, rengeteget gondolkodtam ezen a kérdésen, mi a lélek? Mitől több egy ember, mint mi? És mi miért vagyunk mások? Egyaránt Isten képére lettünk formálva.
Portugália. Kissé messze esik Amerikától, nem de bár? De egy hang, egy emlék, mi oly kedves, mi játszódik le elmémben. Több ezer éves már, szinte eltűnik a többi kép között, mégis megvan, mégis emlékszem. Talán e kulcs az érkező sötéthez? Nem tudom, hallottam hírét csak Amarának, de nem láttam azóta, mióta Atyám elzárta. valóban visszatért volna? Pont most? Pont a legnagyobb káosz idején? És ez mit jelenthet a számunkra? Az Úr nélkül? Nem lehetünk ilyen gyengék, így keresem a válaszokat, keresem a helyeket, ahol válaszokat találhatok, így jutottam Portugáliába, erre a kietlen partra, ahol még a madár sem jár, ahol csak a víz morajlik, de az is nyugtalanul. Pedig milyen szép idő van...
Cipőm megsüllyed a homokban, de nyoma alig látszik, ahogy egy következő hullám elmossa. A barlang felé tartok, melyről oly kevesen tudnak igazán, hogy mit is rejt magában. Egy halandó nem lát semmit, egy démon igen, de nem érti meg, ez csakis angyaloknak hordoz értékeket. Belépve azonnal nosztalgia kap el, még ilyen vészterhes időkben is. Micsoda erővel bír egy egyszerű, földi hely is.
Azonban minden megtörik, szilánkosra törik és csörömpölve esik a padlóra, ahogy zene csendül fel. Van itt valaki. Azonnal kizökkenek emlékeim tavából, és szúrós tekintettel vizslatom a félhomályos barlangot. Beljebb lépve nem is kell sokáig keresnem, míg egy alak nem kezd el körvonalazódni, ki nekem háttal áll, és úgy tűnik teljesen elmerül a zene adta élményben. Ki vagy? Már pedig nem jó jel, ha valaki van itt, noha nem kell azonnal rosszra gondolni, de csak elég nézni, látni, és azonnal feltűnik, hogy aki ott van, már pedig nem halandó - nem lengi körbe az az aura, az a kisugárzás, az a halandó mivolt. Szőke hajkorona emlékeztet valakire, de nem akarom elhinni, hogy ő lenne az, nem látom hozzá kellően az arcát. Vagy mégis, Ő lenne az? Emlékek között áskálódok, az egykori mosoly elő is kerül, a csillogó szempár, ki oly lelkesen nyomta kezembe mindig az iratokat, amiket kértem. De mit keresne itt? Való igaz, mióta a Menny lezárult, fogalmam sincs, hogy mi történt a legtöbb angyallal, testvéreim még hagyján, és akiket keresek, akik után nyomozok, de ő? Ophilia?
Nem nyúlok kardom után, eszemben sem jutna bántani, vagy legalábbis eddig fel nem merült bennem a gondolat, pedig ha én nem, akkor ki más tudja jobban, hogy egy angyalra sincs garancia, még saját testvérem, Gabriel is megbukott az Én szememben.
- Ophilia? - kérdezem félhangosan, hogy a zene dallamai között az én szavamnak betűi is átcsússzanak. - Mit keresel itt? - Valóban, miért is van pont itt? Vagy véletlen egybeesés lenne? Nem hiszek a véletlenben... A jelek beszélnek én még sem látom, mert nem akarom látni. Ilyen a hit, meginghatatlan és vak is egyaránt. Átok vagy áldás? Ha azt mondom, egyik sem?
- De rég láttalak - vallom őszintén apró örömmel zöngémben, mert már biztos vagyok, néhány méterre ő áll tőlem a fehér zenedobozzal.
- ►remélem Smile de lesz ez azért jobb is... ► mady by
O
P
H
I
L
I
A

&

S
A
R
I
E
L

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 9:47 pm
Következő oldal


To Sariel
Everybody, at some point in their life, has fallen down and not felt like getting back up, but you have to, no matter how difficult it is


A földön annyi rejtett hely létezik. Annyi érdekes természeti jelenség, melyet nem fedezünk fel. El vagyunk foglalva két nevetséges várossal, kik még segítségünket sem kérik. A világ többi részéről pedig tudomást sem veszünk.
Arcomat a tűző nap irányába fordítom, szemfedőim koporsóként zárulnak. Élvezem, ahogy a meleg marja bőrömet. Az égető érzés, mert körbe lengi. A feketeségbe lassan apró, parányi fénypontok jelennek meg. Mintha ezernyi hangya mászna arcomon. A tenger halk hullámai, sirályok élek rikoltása csak, mi megtöri a békés csendet. A szél lány fuvallata könnyedén kapja fel hajamat, hátamra, karomra simítva azt. Apró csiklandós érzés kerít hatalmába. Talán még kuncogok is egy kicsit.
Szemem lassan nyitom ki, érzem, ahogy a nap égeti. Semmit sem látok a vakító fehérségen kívül. Mintha csak otthon lennék. Csakhogy nincsen már otthon és talán nem is lesz már sohasem.
Hátamat a barlang falának vetem. Lábamat nyaldossa a sós tenger habjai. Talpam egyre mélyebben süllyed a homokba. Apró szemcséi befurakodnak lábujjaimba, ha ellépnék nyomomat hamar elmosná a kéklő víz.
Sóhajtva hajtom le a fejemet. Hirtelen rugaszkodom el a faltól és indulok el az egyik irányba. A finom hullámok lábamba kapaszkodnak, fel akarnak borítani. Mégsem hagyom nekik meg ezt az örömöt. Hajamba túrva tekintek fel újra, a messzi horizontot. A tenger bukik el rajta, semmi sem látszódik a távolba és senki sem.
Egy pillanatra elgondolkozom, hogy miért is vagyok itt?
Annyiszor néztem már ezt a helyet a mennyekből. Az évezredek során volt ez már minden. Búvóhely, kincsekkel menekülő kalózok számára, tiltott szerelmesek részére. Légyottok, kirándulni vágyók célpontjai. Mennyi és mennyi titkokat őriznek ezek a falak.
Olykor zöldben játszó íriszeimet mégis elszakítom a messzeségtől, elfordulva az árnyékba húzódok vissza. Ahova immár már tartozok. A sötétség lett az én otthonom, az uralja szívemet, elmémet. Ez a hely való nekem.
Hosszú ujjaimmal óvatosan simítok végig a barlang belső falán. Hallgatom a lány hullámok hangját.
Miért is jöttem ide?
Ujjaim apró mohakéregbe ütközik. Körmömmel kaparom meg, mindaddig, amíg meg nem találom, mit keresek. Ékes betűkkel írt óénoki szimbólumok. Megfejteni nem tudom még őket, de mi késik nem múlik.
Ősi hely ez. Ősi írásokkal. Ősi kincseket rajt magába a homok, melyről már oly sokan elfeledkeztek. Senkit sem érdekel különösebben a világ sorsa. Két városért marakodnak, holott a világunk ennél többnek kellett volna lennie. Emberek máshol is élnek még. Láttam egy csoportnyit Londonba, maréknyit Párizsban. Tibetben új szerzetesek gyakorolják a régi hagyományukat. Némasági fogadalmat téve meditálnak, imádkoznak az egy igaz Istenhez.
Szánom őket már. Szánom, hogy nem látják be, minden imájuk hasztalan. A világ semmivé lesz. S minden oly tárgyat, mely Amara ellen használnának meg kell semmisíteni. Meg kell addig, amíg nem találok újra Ramiélre. Ugyanis a következő találkozónk… Félő végzetes lesz.
Szabad kezemmel zsebembe nyúlva veszem elő a Dontól elhozott apró zenélő dobozt. Halvány mosoly kunkorodik ajkam szegletébe. Felnyitva a törtfehér színű tojás fedelét újra táncba kezd a hattyú, Thaikovsky dallamára. Aláfestésül a hullámok moraja szolgál. Magam sem érem, miért hoztam el tőle. Vajon meglepődik majd, ha nem talál meg. Búcsúlevelemet olvasni fogja majd?
Nem hinném, hogy különösebben meghatná.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

Ophilia
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
409

Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 9:27 pm
Következő oldal


Pic':
 


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Zagan
Today at 10:03 am
☽ Zagan




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
3
Harcos Angyal
6
Vadász
10
Nephilim
5