Natalie Rossmyra

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Raiden


Natalie Rossmyra Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io1_540
I spent my whole life chained to the wall
Hungry for more.
I had to cut a man down to get where. And someone had to stand
Natalie Rossmyra Tumblr_pxmsqfELRn1wqzz0io4_540
☩ Reagok :
76
☩ Rang :
Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 8:01 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Drága!
Hát hol is kezdjem? Nem tudok a mellett el menni, hogy ne mondja PIROSKA.. juuj
Nagyon szeretem a pb-t és nagyon illik a karakterhez. Teljesen elképedtem, hogy egy kis részletből, ami a keresettnél volt, te egy olyan történetet adtál elő, ami számomra izgalmas.
Boldog vagyok, hogy megtudhattuk, és betekintést nyerhettünk egy olyan törvény mögé is, amikor kiderül valakiről, hogy ő már pedig egy félvér. Vagy, hogyan reagál a törvény az ilyen számukra "torzszülöttekre". Szívbe markoló volt.  l98l9l

Kedvenc részem még mindig, ez a latin nyelv tanulás, majd áruld el mit jelent. Érdekes, és izgalmas karakternek ígérkezel. Nagyon várom, hogy játzshassak veled Kaitlynnel.  fanolos

Írásod csodás volt, fogalmazásod, mintha csak egy prof írta volna. Imádtam, a képek is, amiket választottál mellé ZSENIÁLIS. Ezzel a lánnyal még sok izgalmad lesz, és nekünk is, hogy olvashatjuk. Kérlek foglalj, és FUTTÁÁÁS. Very Happy jjjjjkkkkkkkkkk


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I’m here to rumble
I’ve got danger in my favor like a razor

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Natalie Rossmyra Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Natalie Rossmyra Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
279
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 3:42 pm
Következő oldal


Spend your life doing strange things with weird people
Keresett-Kanon
27


NatalieRossmyra
Karakter információ
Család - Biológiai szüleimet tiszteletben tartom. Sokszor kell magamba tudatosítanom, hogy nem haragudhatok rájuk. Problémáim voltak, eleven gyerek voltam, ezért adtak tovább. Nem, nem fogom újra szajkózni magamba, hogy máshogy is kezelhették volna ezt. Ez mindig átfut az agyamon, ha véletlenül találkozom velük az utcán.
Egyébként vadászok neveltek fel. Vadásznak képeztek, vadásznak tanultam. Vagy apácának, attól függ, a sok latin mire kellett. Jó-jó, persze tudom. Egyébként ahhoz képest, hogy nem a vérszerinti családom nevelt fel, igen jó munkát végeztek. Sokan voltunk gyerekek egy helyen. Rengeteget tanultunk egymástól. Mára már higgadt, összeszedett csajszi vagyok. Vagyis... Mindenki reménykedjen ebbe.

Mi a beosztásod - Wallenberg vadásza vagyok. Egy speciális osztag, egyenesen az ő irányítása alatt. Egyébként meg én vagyok a csapat esze. Jesszus, nélkülem néha fejjel rohannának a falnak. Nem az én hibám, ha néha megteszik... Habár sokszor későn adom át az értékes információkat, de üsse kavics. Eddig még senki sem halt bele, nem igaz?

Melyik oldalon állsz? -Wallenberg oldalán. Szeretném hűen követni őt.

Városod - New York

Szakadár infó - -

Porhüvelyem neve - -
Meghan Ory
Staff
Hunter
Fajom
Worfy
25+

Karakter képességeinek leírása
Nézzük csak, mivel is kezdjem. Ugyanis elég sok mindenhez értek. Igaz nem vagyok egy profi harcos, úgy értem, bárki, bármikor le tud vinni a földre. De ehhez neki is meg kell izzadnia és nem a fizikai előnyöm miatt. Taktikai ember vagyok. Igyekszem előre kiszámítani, hogy ki, mit fog cselekedni és ez alapján mozdulni magam is. Sokszor bejön, de többször nem. Viszont holtáig tanul az ember, nincs igazam?
Jó, tudom, elég egy rossz mozdulat. Ezért is szeretem inkább a lőfegyvereket. A legtöbb társam íjakat használ. Amatőrök. Hogy én mit? Fegyvert. S hogy honnan van hozzá lőszerem? Kérlek szépen, nem csak New York létezik a világba. Minél messzebb megyünk, annál nagyobb az esély, hogy érintetlen területeket találunk, főleg katonai bázisokat. Angyaloknak és démonoknak erre nincs szükségük. Igazából nem is hat ellenük. Nem halnak meg tőle, de értelme van, miért is?
Lelassítja őket. Addig pedig a többieknek van idejük cselekedni. Arról nem is beszélve, hogy nem csak ellenük kell védekezni. Ott vannak ezek fattyaik - de erről nem szívesen beszélek.
Wallenberg csapatát képzem. Gondosan összeválogatott elit egység vagyunk. Mindannyiunknak megvan a maga erőssége és gyengesége. Ha fizikálisan nem is tűnök ki, eszem mégis a helyén van. Remekül értek az okkult tudáshoz. Legfőképp a démonihoz.
New Yorkban szerencsés vagyok. A helyi könyvtárba és levéltárba rengeteg régi iratot megtartottak. Ezek tanulmányozása… Sokszor nehézségekbe ütköztem, ezt bevallom. Hibáztattok? Ahhoz, hogy megértsem legalább latinul tudnom kell vernyognom. Ezt pedig hol tanulhatja ma az ember? Nyilván papoktól. Ők ezt megtartották. Na de Isten szolgáit megtűrjük mi?
Néha még nekünk is szükségünk van kompromisszumokra. Főleg ha az a hasznunkra válik. De ne kételkedj, kedves olvasó. Elveinkből sosem adnánk le.
Egy célt szolgálunk. A természetfelettitől megvédeni eme gyenge lábakon álló várost. Beengedni nem szívesen engedünk be senkit, ám ha a szükség úgy hozza, akkor gyanakvóan tekintünk rá. Kiirtották fajtánkat. Miért higgyük el nekik akkor most, hogy a segítségünket akarják?





Minden történet rejthet titkokat
- Ez hülyeség, miért kell egyáltalán vesződni vele? - dobom el a ceruzát, a papírt és a könyvet is minél távolabb magamtól. Hajamba idegesen túrok bele, ahogy a sötét kis pinceszerűben ülök. Arcomat a gyertya lángja gyéren világítja meg. Teljes időpazarlásnak tartom. Mit érek el ezzel amúgy is?
- Folytasd a ragozást, Natalie! Nincs megállás, amíg nem tudod! - hallom a kegyetlen hangot, mely válaszul szolgál kifakadásomra.
Kész én feladom. Tehetetlenül hanyatlok le az asztalra, homlokomat párszor beleverem. Nem és nem akarok ezzel foglalkozni. Nem!
Nem! fiatalok vagyok én ehhez! Élnem kellene!
- Ha nem lesz holnap, nem fogsz élni sem - jön az újabb bölcselet a reverendát viselő, rövidre nyírt hajú férfitól. Felfúvódott arccal ülök fel újra, durcásan tekintve a férfira.
Megadom magam végül.
- Terra, terra, terram, terre, terre, terra, terres, terrerum…
- Terra, terre, terre, terres, terrarum…
- De hát én is ezt mondtam! - csattanok fel. De nem, nem ezt mondtam, mert nem mondtam végig a ragozást. Hajam kihull, mire végére érek ennek a latinnak. Semmi értelme.

Szerelem volt közöttünk első látásra. Vagy másodikra. Évfordulónkat ünnepeljük New York kietlen utcáin. Éjszaka szállt már alá, Dylant szívét pedig valami nyomja. Mégsem akar ezzel rám akaszkodni. Tudja, hogy rengeteg minden foglalkoztat és sok mindenen ki tudok akadni. Hiszen ez az este is erről szól, semmi többről. Ujjainkat egymásba fonva haladunk az utcán, én pedig mást sem csinálok, csak magyarázok.
- Én értem, hogy kell a latin. Rengeteg régi iratot meg kell fejteni. De ezek a kézírások. Esküszöm, néha látnod kellene. Néha úgy érzem, mintha komolyan kínoznának! Néha még azt is kívánom, hogy inkább vigyenek el az angyalok, minthogy még egy iratot elém tegyenek - több sem kell tőle. Finoman vág fejbe, enyhén elharapva a nyelvemet. Pillanatnyi dühkitörésem után, hangosan elnevetem magam. Karját ölelve haladunk az utcákon, amíg el nem érjük a kihalt Central Parkot. Dylan letargikus sóhaj kíséretével foglal helyet az egyik padon.
- Mi a baj? - kérdezem tőle aggódó arccal Kezemet kezébe simítom, tekintetem megtelik fájdalommal. Gyötri valami, ő mégis azon van, hogy engem megnevetessen. A pasas oda van értem, én pedig érte. Életem adnám érte. Ha csak elvesztésére gondolok, fájdalom költözik szívembe.
- Ha elmondom, bajba keverlek - szól halkan maga elé meredve. Cipőjét nézheti és az azon megülő piszkot.
- Dylan… - kezdek bele közelebb hajolva hozzá. - Tudod jól, nem érdekel milyen veszély fenyeget, én akkor is itt vagyok. Nekem bármit elmondhatsz. Erről szól a kapcsolatunk tudod? Hogy megbeszéljük egymással, ami bánt minket…
- Félvér vagyok.
- Hogy? - vonom össze szemöldökömet.
- A minap… véletlenül felemeltem egy tárgyat az elmémmel. Az hittem… hogy véletlen volt, de nem… Tudod, hogy ezt mit jelent. El kell mondnod.
- Nem fogom. Te nem vagy rossz ember, Dylan - mosolygok rá kedvesen. Nincs mitől tartanom tőle. Tudom, hogy a légynek sem tudna ártani. Tudom, hogy ezt mindenki más is tudja. Nincs miért tartanunk tőle.
- Biztos vagy te ebbe? - néz rám kétkedően. Halvány mosolyra fakaszt bizonytalansága. Most úgy érzem, hogy én vagyok tele önbizalommal, nem pedig ő adja ezt nekem.
- Mindennél jobban - hajolok közel hozzá, csókot lopva tőle.

- Natalie Rossmyra - fogja meg Dylan a kezemet. Rezidens a kórházba. Alig múlt húsz éves, és mi mindenre vitte. A képzések már nem olyan hosszúak, mint egykor és minden szakértő kézre szükség van. Fehér köpenyében áll előttem. Csillogó szemekkel, félrehajtott fejjel nézem őt. Kezemet enyhén megszorítja és mozdul.
Szemöldököm összevonom, enyhe ráncokat képzek az orrnyergemen. Lassan féltérdre ereszkedik előttem, jobb kezével köpenyének zsebébe nyúl. Apró fekete bársonnyal bevont dobozt vesz elő. Szívem oly hevesen kalapál, lélegezni is elfelejtek.
- Hozzám jössz feleségül? - teszi fel a kérdést. Mindenki előtt. Rögtönzött tömeg vesz minket körbe. Ápolók, betegek. Mégis megszűnik minden körülöttem. Tér és idő. Egyetlen dolgot látok, Őt is csak homályosan. Tekintetem könnyel telik meg. Az öröm könnyei ezek. Vörösre mázolt ajkamat szélesre húzom.
- Igen - rebegem gyermeknyi hangon, remegve. Dylan mosolya felhőtlen, akár az enyém. Újra csak hirtelen mozdul, még azelőtt, hogy ujjamra húzhatná a vékony gyűrűt. Derekamat ölelve emel a magasba, magához közel. Nevetve omlok vállára, ölelem hátát.
Lassan elengedve húzza a gyűrűt ujjamra. Apró vörös kőt foglal magába egy apró farkas.
- Vadságod és szelídséged egyesítője - simít végig arcomon, hajamon. Elhiszem, hogy az élet szép. Minden szép, minden jó. Nem küzdök démonokkal, angyalokat…
Elhiszek mindent.
S akár a mesékbe. Földrengés rázza meg a kórház falait. Nem is enyhe rengés. Az épület több szintjén is hámlik a vakolat, potyog a plafonról a maradvány.
Egy kislány rémülten, sírva szalad ki szobájából. Felette egy tartógerenda repedezik. Látom, ahogy a fehér vakolat hóként hull a fekete hajú kislány hajára. Dylan hamarabb mozdul mint én. De nem fog odaérni, kizárt dolog. Kezét kitárva kapja fel a kislányt, de a gerenda nem rájuk szakad. A folyosón végigszáguld és egy férfit talál el.
Hangos sikolyom töri meg a rengés keltette pánik hangját. Az egyik vadászcsalád fia szorult a gerenda alá, a falhoz vágta a lendület. Ahogy lecsúszik a falon, vércsík marad csak utána. Riadtan futok Dylanhez.

Egykor normális méretű papír maradványai hull ki ujjaim közül. Tekintetem képtelen vagyok levenni Dylan tarkójáról. Nem nézhet hátra, kezei, lábai bilincsben vannak. Baleset volt. Baleset volt. Ennyit motyogok csak magamnak. Ezernyi darabra tépett papírlappal próbálom csillapítani izgalmamat, mely korán sem jóleső. Gyomromba nem csupán kövek tanyáznak, de egy komplett békacsalád költözött rájuk, körülöttük pedig lepkék repkednek. Fejem egy pillanatra hajtom csak le.
Bíró lép a terembe. Gyűrűmet forgatom.
- Az ítélet bűnös. Büntetése halál…
- Nem! - kapom fel a fejemet. Lassan állok fel, remegő lábakkal. Tiltakozva indulok el a pódium felé. Nem, nem lehet. - Nem… - lehelem. Szemembe könny szökken. De rám sem hederítenek.
- A büntetés végrehajtója Drake Wallenberg - fakalapács csap a pódiumra. Hallom saját hangomat, miként kiabálok. Tiltakozom. Két férfi fog le, vállamnál tartanak vissza, de nem érdekelnek. Ha kell rúgok, ütök. Nem.
Nem ölhetik meg. Nem.
De nem engednek közelebb sem. Arcomon patakokba folyik a könny. Dylan mégis… mosolyog rám. Fejemet rázva hajtom azt le. Tiltakozom, de nem engednek hozzá közel. Nem engednek elbúcsúzni tőlem.
- Szeretlek, Tökfej -  hallom nyugodt hangját, s több sem kell nekem. Minden izmom megadja magát. Vállamnál fogva húznak ki a teremből. Tekintetem egy pillanatra a teremben ülő Drakere réved. Könyörgőn tekintek rá. Ne tegye. Nem teheti.
El kell mennem hozzá…

Szobafogság. Ezt kaptam, mert tiltakozni mertem vele. Ágyamon gubbasztva párnámba sírom el magam. Nem engedtek elbúcsúzni tőle. Egyetlen bűne, hogy egy az apja egy démon volt. Semmi több. Halk kopogás hallok ajtómon, mégsem reagálok.
Nyikorogva nyílik a nehéz fatákolmány. Nem is annyira gyermeknyi, nyurga fiúcska tér be hozzám. Elfolyt sminkkel tekintek rá, párnámat dobom felé. Nem akar ő semmi rosszat, de nem akarok embereket magam körül.
Ő pedig makacsul eldöntötte, hogy nem tágít mellőlem. Eleinte nem szólt hozzám. Majd mesékkel kezdett el traktálni. Utólag visszagondolva olyanok voltunk, mint kis herceg és a rókája. Én voltam a róka. Lassan édesgetett magához.
Ágyamon fekve könnyesen tekintek rá.
- El akarom temetni - tudom, hogy nem lehet. Valahol, névtelenül fekszik. Nem ezt érdemelte.
Napok teltek el, folyamatosan hozott nekem ételt, italt. Nem hagyta, hogy elhagyjam magam. Napok teltek el, amikor megkérdeztem a nevét.
- Alexander Payne - felelte a fiú határozottan, kihúzott háttal. Az első halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Hetekkel később segített egy sírt ásni egy elhagyatott temetőbe. Üresen temettünk el egy gyolcsba tekert ember formájú bábut. Sírfeliratot magunk készítettük el. Így búcsúztam el, a férfitól ki az életem volt. Ki mellett el tudtam hinni, hogy minden rendbe fog jönni a világba.
Az egész bázison egyedül vagyok. Senki sincs körülöttem, mindenki dolgát végzi. Ilyenkor szeretek a legjobban itt lenni. Senki sem zavar, lényegében azt csinálok, amit csak akarok. Kihasználva az alkalmat, táncolok az asztalok között. Lábamat olykor magam után húzva csúszok el a fal mellett. Fegyvernek készülő botot veszek fel. Fejem hátrahajtva emelem szám elé a faszerekezetet.
Teli torokból, hamisan kezdek el bele énekelni, mintha itt lenne a közönségemnek, hogy előadjam ezt.
- Party cracher,
Panty snatcher,
Call me up if you a gangsta
Don’t be fancy, just get dancy…

Felugrok az egyik székre onnan pedig az asztalra. Letérdelve, rázom hátra a hajamat, szemem mindvégig csukva tartom. Leülve nyújtom előre a lábamat. Barna tekintetem az előttem lévő bejáratot pásztázza…
Társaim döbbent arcával találom magam szembe. Valójában nem tudom, hogy melyikünké a nagyobb döbbenet. Rajtuk, vagy rajtam.
- Khm… - köszörülöm meg a torkomat. Óvatosan teszem vissza a helyére a fegyvert, majd egy közeli asztalról felkapok egy üveg sört. - Valaki? - fordulok széles mosollyal feléjük. Az előbb én itt sem voltam. Nem is értem, mi ez a tekintet…
- Hoztunk egy iratot. Meg kellene fejtened, hasonlót láttunk a város határán… - hozza közel hozzám Főni jobb keze. Vigyorogva veszem át tőle.
- Rendicsek, de ez minimum tíz karton sör lesz - bólintok. Soha az életbe nem fogom ezt kibogozni. Hogy írták ezt le? Ez pedig itt milyen jel?
Fejem félrehajtva tanulmányozom az írást, de nem értem… Lehet fordítva tartom?
Zsákmánnyal a kezembe vonulok el egy apró kis szobába. A zugomba, ahol nyugodtan dolgozhatok.
~Három nappal később~
Enyhén zsíros hajjal, hatalmas karikákkal a szemem alatt, mégis ezernyi kávé koffeinjével vérembe török ki az apró helységből.
- Heuréka!!!!! - emelem magasra az iratot. Mindenki döbbent arccal néz rám. Már megint, persze, mert nem tudják, amit én tudok. - Megfejtettem!
- Mit? - néznek rám értetlenül.
- Az iratot, amit adtatok! - vigyorgok, közelebb sétálva hozzájuk. Érzem, ahogy elgémberedett végtagjaimnak… ez nem tesz jót. - Szóval… - dobom le közéjük.
- Jah ez? Ezt már rég megoldottuk?
- Mi!? - fakadok ki, aztán meghallgatom a történetüket. Tátott szájjal hallgatom őket. Meg mentegetőzésüket, hogy nem hitték, hogy én még ezen dolgozom… - Falna fel titeket a Draugr! - emelem fel kezemet, középső ujjamat intve feléjük. Mást sem akarok, csak… aludni…

Lövés dörrenése zavarja meg a békésnek tűnő estét New York kietlen sikátorában. Fejem fölött egy lámpa fénye tompán világít. Ajtó felett neon cégér hirdeti egykori bolt portékáját. Már ha portékának lehet nevezni, a mezítlen vonagló lányokat egy rúd körül.
Fegyverem lövésével egy időben tűz üt ki a lábamnál. Vékony csíkba szétszórt gyújtóanyag fut végig a földön, fel a házak falára, hogy aztán egy-egy rúna alakját öltse fel.
- Nat! - hallom társaim éles sikoltásként hallott hangját. Nyugodt léptekkel sétálok be közéjük a legújabb divat szerinti - vagyis amit én teremtek, igaz - magasszárú, magassarkú csizmámba. Hajam könnyedén simul vállamra, hátamra. Hatalmasra fújt rágót durransztok ki. A közöttük vonagló démon szállta nőt nézem. Szemei hol színfeketére változnak, hol pedig visszanyerik eredeti méregzöld színét.
Hallom miként zihálnak. Egy kicsit talán több ideig tartott ideérnem.
- Sajnálom, de megláttam egy kirakatba egy cuki sapkát. Meg kellett vennem, nézzétek! - húzom fejemre, és mint aki jól végezte dolgát fordulok körbe, megmutatva mennyire is jól áll nekem. Hiszen jól áll, ez nem kérdés. Valahogy nem értékelik humoromat. Dühösen néznek rám. - Most mi van, csak pár percet késtem! - mentegetőzöm. Én csak a végét fejezem be a munkának. Nem kezdem.
- Ez a késés akár a végünket is jelenthette volna! - ripakodik rám a másodszámú Főni a csapatban. Szemem forgatva dobom kezem csípőmre. Tényleg ezzel jönnek most?
- És végetek lett? - nézek körbe rajtuk, nagyra fújva rágógumimat. Gyors harapással tüntetem el, hangosan csámcsogva folytatom szövegemet. - Amúgy is, így jártok, ha megszivattok az átkozott irataitokkal! - emlékeztetem őket az alig pár hetes eseményre.
Édes a bosszú, nem igaz? De még mennyire édes, ohmomom.


A kocsi platóján ülve, tekintetem a horizontra tapadva kémleli a környéket. Hetek óta minden nap kijárok ide. Ez az egyetlen olyan hely, ahol visszatérhet. Ahol megpillanthatom. A nap lassan bukik alá egy kósza erdősség mögött, íriszeimet mégsem veszem le a narancssárga fénykorongról. Még akkor sem ha a szememet égeti.
Figyelem az utakat. Egy apró madár rebbenése, eltévedt őz ijedt futása sem kerülheti el tekintetemet. Kijövök ide minden estére, itt töltöm, hol a csillagokat kémlelve, hol a sötét utat. Várok egy fényforrást. Egy apró fényt, mely ember jöttét jelzi.
Mely Wallenberg visszajöttét jelzi. Szívembe fájdalom hatol, hiányát érezve. Habár együtt nőttünk fel, sose tekintettük egymást testvéreknek. Csak két szerencsétlenül járt fiatal, kiket egy helyen neveltek fel. Barátom, mentorom. Bajtársam, talán ennél több is. A családom tagja, még ha ezt ki sem mondtuk soha. Ő az akire bármikor számíthattam. Még a legnehezebb időkben is.
Annak ellenére is, ami bármi is történt közöttünk.
Visszaemlékszem utolsó beszélgetésünkre. Fejem lehajtva ölembe ejtett kezemre révednek lélektükreim.
~- Beszélnünk kell, Nat - szól utánam, miközben épp elmenőben voltam a bázisról. Idegesen fordultam meg. Ez nem pont az a nap, amikor zavarni kellene engem. Vagy bárkinek is hozzám szólnia.
- Mit akarsz? - vágom neki a kérdést, de meg sem engedem neki, hogy folytassa. - Épp dolgom van. A temetőbe tartok egy üres sírhoz - évek teltek el a fájdalom már rég elmúlt. Érzem még szívemben, tudom, hogy örökké fogom. De nem haragszom rá. Tudom, hogy a dolgát tette, azt, ami szerinte a legjobb volt mindenki számára. Ezt magam is belátom. A barátom ő, csak Ne ma zavarjon.
Látom arcán, hogy unja a témát, így inkább utamra enged. Nem tart fenn, miért is tenné, neki is van épp elég dolga.~

Valami nem volt rendbe vele. Éreztem, a velőmbe. Nem úgy viselkedett, ahogy mindig. A szokottnál is morcosabb, zárkózottabb volt. Nem mondta el, hogy merre tart, mik a tervei, majd csak úgy… Elment. Eltűnt. Próbáljuk tartani magunkat nélküle, de… A Payne szipirtyó. Az… Bármennyire is próbálom folyamatosan félrevezetni, örökké nem fogom tudni. A többiek sem.
Hol vagy Drake? Merre jársz? Mikor térsz már haza?
Tekintetem újra felemelem. Kémlelem a láthatárt. Kémlelem ha kell hajnalig. Tudom, hogy nem mehetek el a városból, pedig meg akarom keresni. Haza akarom hozni, bárhol is van.
De tudom, hogy azt akarja maradjak itt. Védjük az embereket. Itt több hasznomat veszik…





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3