Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Zongora a bár közepén
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
515
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Csüt. Okt. 04, 2018 8:27 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Vas. Szept. 23, 2018 10:25 pm
Következő oldal




A Machine for Pigs
The Devil & The Impaler
──────────── ────────────

Fel pillantok az emberemre, aki mintha egy pillanatra elrévedt volna.
Mosolyom persze töretlen, hiszen felhőtlen a hangulatom. Gyilkos egy mókamester volnék.
- Van valami az arcomon?
Kérdezem, miközben a poharat a szesszel az ajkaimhoz emelem. Mindenki, aki rám néz, mást lát. Más benyomások. Radikálisan eltérők. Van aki mutatja, van, aki titkolja. A halandók általában vonzónak látnak, a démonok, feltételezem undorodnak ettől a bájos pofitól, amit Atyám alkotott. Az ördögi arcom az egy másik kategória. Ahogy azonban John szóba jön, Vlad arcán is az enyémhez hasonló kis piszkos mosoly jelenik meg.
- Úgy vélem igazak a pletykák róla. Ördögien jó a fickó...
Mondom a kristálypohár aljának, amiben a rozsda-szinű lötty gomolyog. Majd ismét felnézek a Karóbahúzóra.
- Hát ha valamihez, akkor ahhoz nagyon ért. A túlélési ösztön és a páni félelem a Pokoltól az, ami a szöszi mozgatórugója. Ironikus...emlékeszem a napra, mikor megpróbálta eltenni magát láb alól. Még szinte kölyök volt, egy kétségbe esett kamasz, akit drága Atyám olyan teherrel áldott meg, amiért a mi Johnunk sose fogja megkedvelni az öreget. Még is, valamiért engem sem csip. Emlékszem...egy átlagos srácnak tűnt, ahogy a mi kis kénköves világunkba csöppent, alig töltött el néhány percet vendégszeretetemben, az éppen elég volt ahhoz, hogy az vezérelje, hogy csak vissza ne kerüljön. Az orvostudomány tépte ki a kutyáim pofájából a lelkét, az újraélesztés modern csodája! Akkor még nem tudtam, mit indit el Constantine. De határozottan érdekes fickóvá cseperedett. Csak egy rémült fiú volt...akiből ez az alantas emberi ösztön a legjobb démonvadászt faragta!
Elgondolkodom ennek tényén és közben előveszek egy doboz dohányt. Rázok egyet a zsebemből kikerülő dobozon, egy szál elő csusszan és én a számba veszem. Most nem kinálom meg a beszélgetőpartnerem, de tüzet azt kérek.
- Nincs nálam gyújtó.
Állapitom meg és megint felnézek a férfira, várva a démoni tüzet, hiszen az elementáris mágia az, ami az osztályrészük.
- Az angyalokért sem rajong a drága, a madarak azt csiripelték. Szóval...lehet, hogy meg lehetne győzni. Habár az az opció is tetszett, amivel Apámat fenyegette. Mi szerint ha Pokolba taszitja, kienged annyi démont, amennyit csak tud. Bár jelenleg ez irreleváns.
Ha kaptam tüzet, kifújom a füstöt és a félig kiivott whiskey-s poharat használom hamusnak. Egy pöccintéssel beteritem hamuval a finom italt, megmérgezve.
- A nénémet ki kéne iktatni, amig még lehet. Gondolkoztál már ennek kivitelezésén?
Nem ő a fő tanácsadóm, most még is meglepem ezzel a kényes kérdéssel, szemrebbenés nélkül, mintha csak a meghitt kinzási technikákról csevegnénk, akár emberek az időjárásról.
- Néha kell a vérfrissités, Vlad.
Felelem lazán a vérontást illetően. Letüdőzöm a füstöt, majd fehéren kifújom és ismét hamut pöccintek az egyre csak feketedő pohárba.
Azt a démonoknak nem kell tudniuk, hogy előttük is teremtettem már lényeket...és aztán megetettem őket a kutyáimmal, akiket úgy megvet a többségük. Persze csak az eleven felgyújtásuk után. Bár tény, Atyám eltűnése meggyengitett - igy most nem volna üdvös új faj teremtésére adnom a fejem -, ahogy az összes testvéremet is. Amara előbújása pedig még inkább...talán pont ezért tudott egyáltalán kiszabadulni börtönéből. Mondjuk ezt sem fogom a pokolfajzatok orrára kötni. Ha sejtenek is valamit, nincsenek tisztában az erőviszonyokkal, csak a vaksötétben tapogatóznak.
- Talán a szuicid hajlamot szagolják ki és azért kóborolnak el.
Tippelem, hiszen ilyen szituáció sem akadt még. A kis kedvencek pedig nyilván csalódnak, hiszen a lelkek nem kúsznak alá...mondjuk fölé sem.
- Igen, renkdivül bájosak. És haspókok.
Kuncogom, midőn a csikket az alkoholba nyomom. Fanyar szag, az égett húst juttatja eszembe. Emlékek. Az égett csont roppanása a kutyák állkapcsai között. A langymeleg vér a poharamban. Kissé elkalandozok, de aztán ismét vissza térek a jelenbe, ahogy Ilonka és persze Chloe eszembe jutnak.
- Értem. Szóval az asszonyka egy szajha volt, milyen kár. Bár tény, ha nekünk, férfiaknak szabad, nekik miért ne?
Vállat ránditok a dolgon. Mindig is más mércével mérték a nőket, mint minket. Velük sosem volt igazságos a világ.
- De az érdekházasságok már csak ilyenek, ha nem tévedek. Te legalább engedted neki, hogy elszórakozzon ő is, meglepően nemes cselekedet volt részedről. Vagyis...akkor nem csak az öngyilkosság lökte a karjaimba, de a házasságtörés is.
Tűnődöm, ahogyan Vlad szavain is. A gyermek. A fiú gyermek...minden halandó férfi vágyálma.
- Ti halandók...rajongtok az első szülött fiú ötletéért, mond csak, milyen érzés utódra áhitozni?
Becsukom a kötetet és kissé hátra tolva magam alatt a zongoraszéket, keresztbe teszem a lábam. Én angyal vagyok, nincs érző lelkem, mint egy embernek, szóval gondolom elég egyértelmű a kérdésem. Ráadásul Apám elméletileg nem arra szánt, hogy mi szaporodjunk, vagyis ez az elemi ösztön sem igen van meg bennünk. Igen, tény, a testiség izére rá kaptam a munkám során, de az más tészta. A gyerekektől irtózom, fogalmam sincs hogy akarhat bárki szaporulatot magának. És hogy birják elviselni?! A nyomozó nem szereti ha ilyeneket firtatok, szóval inkább megkérdezem Vladot, ha már itt van. Mondjuk fogalmam sincs, miért kezdett el jelenleg foglalkoztatni.
- Ó, értem....a nők szeretnek ilyeneket mondani, úgy vettem észre. Ha nem mondják ki, akkor meg látod az arcukon.
Emésztgetem ezeket az emberi érzéseket és viselkedésformákat, vajon valaha megérthetem őket teljesen angyal-fejjel?
- Tudod, csak úgy eszembe jutott unalmamban...még sosem voltam nős. Van egy mondásotok, mi szerint egyszer mindent ki kell próbálni. Én már sok mindent kipróbáltam, de a házasságot még nem. Nem mellesleg még Apám is tajtékozna, legyen bárhol is. Borsot törni az orra alá pedig az egyik kedvenc elfoglaltságom.  Szóval...mit gondolsz, jól állna nekem egy feleség? Egy úrnő a Pokolba?
Várom a véleményét, jól szokott érvelni.




I started a joke:
 

avatar



☩ Reagok :
27
☩ Play by :
Tom Riley
☩ Korom :
587

Utolsó Poszt Hétf. Szept. 17, 2018 10:04 pm
Következő oldal


☽ Ördög testvér, játssz még!

Lucifer xXx Vlad
szószám:- • Credit:

 
Vlad bólogatott némán, figyelembevéve a sátán mosolyát. Legutóbb, amikor valaki ilyen arcot vágott előtte, az már vetkőzött is. Reménykedett benne, hogy most nem ez következik. Nem volna semmi gondja Luciferrel, sőt. Ha valami furcsa perverz szemszögből figyelte volna, egész szemrevalónak hathatott. Azonban, démonként összefeküdni a Pokol urával. A főnökével csak nem tesz ilyet. Ezen túl úgy tudta, hogy a Fényhozó a nőket jobban előnyben részesíti.
Kicsit sajnálta, hogy nem ismerte Kafkát. Ha már az arkangyal is azt mondja, hogy tündéri volt, akkor nagyot vesztett azzal, hogy nem találkoztak. Főleg, hogyha tévképzetek gyötörték, akkor hatalmas zseni lehetett. Vlad elméje részben tiszta volt mindig. Egyszer nem fordult elő, hogy valami téveszméje lett volna. Ha volt is neki, senki nem merte említeni, teljesen érthetően. Ám alapvetően egész tiszta volt a gondolkozása, néhol beteges csupán.
Elismerésnek vélte azt, hogy a Sátán nem tiltakozott a szavai ellen. Jól esett neki, bár nem mintha szüksége lett volna rá. A démonűző nevének hallatán apró vigyor ül az arcára.
– Constantine… ígéretes halandó. Rengeteg emberemet küldte már vissza. Elvileg olyan erős démonűző, amilyet még nem láttunk. Az meg a másik, hogy mindig jól kivágja magát a bajból. Szívesen látnám az oldalunkon, bár nagyon gyűlöl minket. Talán ez lenne az ereje forrása, ha közöttünk lenne. Nos, kár lenne, ha kicsúszna a kezeink közül – mondja, majd fájdalmas arcot vágva folytatja. – Jól kitették a szűrünket, annyi biztos. A frontot meg muszáj volt tartani. Minden tőlem telhetőt megtettem.
Nos igen, a fejetlenségben a saját háza táját rendben tartotta, mintha mi se történt volna. Néha fel-fel járt a földre, de akkor a tanácsosa maradt és figyelt. A tanácsosa és barátja, már ha neki van olyan. Természetesen a káosz, ami uralkodott jó volt neki. Ő biztos pont volt a káoszban és az ő háza népe rendesen viselkedett. Rendezettség. Ezzel mutathatta ki a dominanciáját, a felsőbbrendűségét, hogy ő bizony ezt meg tudja csinálni, és ő hűséges. Hűség, mit jelent ez? A hűséges emberek olyan árulók, akik még nem szúrtak hátba. Pontosan. Luciferhez így hűséges a Karóbahúzó, és ő tudja, hogy minden embere így hűséges hozzá. Egy-egy démon orra előtt elhúzzák a mézesmadzagot, és már azt tesznek, amit az illető akar. Ilyen aljasok a démonok, vagy inkább balgák?  Könnyen megvehetők, vagyis a legtöbben. Vlad az életben maradásra figyel. Ha látná, hogy Lucifer áll a vesztes oldalon, nem vonulna vele halálba. De ha lát esélyt a sátán győzelmére, vele marad. Ilyen egyszerű az egész!
Bolondnak tartotta Agramont, mert nem volt neki jó ott, ahol volt. Fent volt, magas rangon, sokan tisztelték és tartottak tőle, erre megöleti magát. Nem szerette, ha az emberek lehetőségeket pazarolnak el, főleg ha ekkora hatalmat dobnak el. Tudta, hogy neki nem szabad kapálóznia, hiszen akkor Agramon sorsára jut. Óvatosan kell lépkedni, mert könnyen ráfázhatnak, ha elrontják és árulással lesznek vádolva. Ügyes cselezések sorozata, de egyelőre várakozás. A fejedelem nem kíván cselekedni, egyszerűen várja a megfelelő pillanatot.
Mikor áttérnek az alattvalókra, Vlad elvigyorodik.
- Átadom az üzenetet egy hónap múlva, ha kiástuk. Remélem nem volt több társuk, mert, ha nekem kezdenek lázongani kemény vérontás lesz. Bár sokan követnek.
Vlad tartott a lázongástól, bár nem úgy tűnt, mintha kellene. A katonái és a testőrsége hűségesnek volt mondható. Mindent megadott nekik, így nem megvásárolhatók. A Pokol ura önelégült vigyorába feledkezett. Ó, hogy ebből a gőgből mekkorát lehetne zuhanni. Drága angyal, szárny nélkül ugranál az Empire State Buildingről. A gondolat mulattatta belülről, de rendesen elrejtette ezeket a fejében. Elnyomta egyéb dolgokkal, emlékekkel.
Tudta, hogy a Sátán képes a gondolatokban olvasni, tehát óvatos volt, hogy a gondolatai mennyire hangosak.
A kutyákra térve csak bólintott.
- Legyen, hadd élvezzék akkor. De eléggé zavarók tudnak lenni, ha elkóborolnak. Nálam maradt kettő kutya, az eddigin kívül. Mind a három kutyám a szívemhez nőtt. Csak kár, hogy nagyon ugrálnak és játékosak. Na persze még nyáladzanak is, de rendkívül aranyosak. És követnek, képzeld, ha parancsot adok rá. Tényleg okos lények.
Hatalmasat sóhajtott a neje említésére. Ilona igazán szép hölgy volt. Az illeme se volt rossz, egészen intelligens is volt a maga módján. Ám Vlad nem szerette. Érdekházasságok átka. A feleletet közönyös hangon adta meg.
- Nos, tudja nem volt éppen felhőtlen a viszonyunk. A halála rémes volt, de nem sajnáltam. Nem hiányzott. A fiam is tudom, csak azért az enyém, mert már démonként nemzettem. Ő volt az egyetlen jó dolog, amit kaptam Ilonától. Amúgy meg vagy a fél udvar megfordult benne. Mondjuk azt, hogy nem volt válogatós. Persze én se voltam túl hűséges.
Halványan mosolyog. Ugyan, hogy is lehetett volna? Ő volt a fejedelem, miért tette volna? Hatalmas volt és nem tartozott senkinek magyarázattal a földön. Azt tett, amit szeretett volna.
Kis habozás után konkrétumot mondott.
- Egyszer, egyszer megjelentem nála és váltottunk pár szót. Persze az lett a vége, hogy folytattam a kerékbe törését… Nagyon fárasztó volt és hangot adott annak, hogy gyűlöl engem. Tiszteletlen volt.
Ezzel le is tudta az Ilona témát. Ő a múlt árnyéka.
Ekkor Vlad a fejéhez kapott, migrén tört rá. Érezte, ahogyan küzd odabent az ember lelke. Még nem pusztította el. Próbál alkut kötni.




Utolsó Poszt Csüt. Szept. 13, 2018 9:58 pm
Következő oldal




A Machine for Pigs
The Devil & The Impaler
──────────── ────────────

Nyugtázom, hogy Vlad megoldja az italozás kérdését, ahogy jómagam sem sajnálom lehajtani a kristálypohár tartalmát. Szabad kezemmel játszom pár hangot kószán és sejtelmesen mosolyogva a démonra.
- Pontosan. Egy tünemény volt, még is oly tévképzetek gyötörték, melyek szerint külső-belső értelemben is visszataszító. Hiába rajongott érte a környezete, a baráti társasága, a nők...de éppen ezt szeretem bennük. Mármint benne és a hozzá hasonló, bomlott elméjű, zseniális művészekben.
Ecsetelem Tepesnek nagy bele éléssel, közben pedig önt nekem, amire bólintok egyet és már le is küldöm a whiskey felét a torkomon.
- Kár érte...pedig 1912-ben majdnem szerencsénk volt és hozzánk került! Megpróbált végezni magával, de sajnálatos módon nem jött össze neki.
Sóhajtok egyet és pillanatnyi bánatomban lehajtom az ital másik felét is. Persze ez a kis melankólia sem tart tovább egy lélegzetvételnyi időnél, túl szeszélyes vagyok ahhoz, hogy tovább tartson. Leteszem a poharat a zongora tetejére, de nem engedem el, játszadozom a domború ívekkel rajta.
- Ó, abban nem kételkedem! De Atyám már rá tette a mancsát a lelkére! A kis mocsok...és attól tartok még a végén Constantine is meglóg, már egyszer megzsarolta Apámat, hogy mentse a bőrét, de túl sok kellemetlenséget okozott nekünk ahhoz, hogy hagyjam csak úgy mennybe menni. Mondjuk őt még a Vén Kujon sem akarja, de Johnny ért az alkudozáshoz. Bár egyelőre még nem fenyeget ez a dolog, hiszen ki lettünk lakoltatva. Na jó, én leléptem, mert unatkoztam, de úgy is tartottátok a frontot, nem vagytok ti értelmi fogyatékosok...
Egyértelmű, hogy mindenkit stratégiai célból tartok azon a pozíción, amin éppen van. Legalább is szerintem csak a hülye hiheti azt, hogy őskáosz van a Pokolban és minden csak úgy véletlenül olyan, amilyen. Persze vannak ilyen félnótások, akik hasonló naiv gondolatokat dédelgetnek, de ez engem cseppet sem izgat. Most éppen nem érdekel, hogy egyesek tébolyultnak tartanak, ez - ahogy bármi más is - viszont bármikor megváltozhat, az igencsak változékony hangulatomtól függően. Vagyis közülük senki sincs biztonságban. De én már csak ilyen vagyok.
- Pompás! Ahogy szerettem volna.
Kiszélesedik tökéletes mosolyom, ahogy a Karóba húzó a tudtomra adja, hogy elértem a várt hatást, a várt időn belül.

"And if you don't know, now you know
I'm taking back the crown
I'm all dressed up and naked
I see what's mine and take it
(Finders keepers, losers weepers)
Oh oh, yeah"

Elégedettségem érezhető, le se lehetne törölni a képemről az önelégült, mocskos vigyort. Így jár mind, aki ugrabugrál. Vagy tán azt hitték az angyaloknak aranyból van a szíve? Ugyan már, lelketlen bestiák vagyunk, még a feltételezés is abszurd volt, hogy ennek okán kímélnék meg bárkit. E mellett nem ártana észben tartani, hogy Lucifer nem csak angyal, de az ördög maga. Na, Vlad, ő nem hiszem, hogy ezt a nem elhanyagolható tényt elfeledné.
- Zene füleimnek!
Felelem azt követően, hogy a démon kifejti, hogyan is büntette meg beosztottját. Mindig is értékeltem a találékonyságát és kegyetlenségét.
- Mond meg neki, hogy az Ördög az üdvözletét küldi.
Kacsintok rá Vladra, mindketten tudjuk, hogy ez nem dicséretet takar. Nagyon nem üdvös a látóterembe kerülni, ha valamit kivégzett az illető. És ha tudja, hogy tudok róla...az is egy kedves, szorongattató büntetés, ha esetleg Dracul haragja nem lenne elég. Pedig az, nagyon is! Én már csak tudom, fontos emberem. De miért ne tetézzük a szerencsétlen szenvedéseit ezzel az apró üzenettel?
- Ugye? Én sem értem! Pedig bizonyos időközönként állandóan ezt csinálják!
Felcsillanó, feneketlen, fekete szemeimmel fordulok a zongoraszéken törzsemmel teljesen Vlad felé. Végre valaki megért! Annyira haszontalan a lázongás! Hiába teltek el évezredek a legutóbbi óta, lévén stabil pont vagyok a térben és időben, mintha csak tegnap lett volna! Egy pokolkutya pedig kihasználva a helyzetet - hogy szabad a kezem és a combom is - , rá teszi állát az egyik lábamra. Rá nézek egy pillanat erejéig és babusgatni kezdem, mintha csak egy édi-bédi perzsa kiscica lenne. Közben Vlad hadi tanácsot ad, az ő érzékei nem kopnak, vitathatatlan.
- Had élvezzék a szabadságot, ahogyan ti is.
Félvállról vetem oda, a magasabb rangú démonaim persze rend szerint lenézik az agyatlan házi kedvenceimet, pedig ha tudnák! De nem kell nekik mindenről tudni.
- Mellesleg...elárulom neked, hogy bármikor meg tudom idézni őket. Nem hiába kutyák. A látszat csal, csak a szavamra várnak.
Fogalmam sincs mennyire vannak tisztában a képességeimmel a démonok, nyilván nem egyformán. Azt viszont sose titkoltam, hogy mágiáért nem kell a leviatánoknál kuncsorognom.
- Unatkoznak....a Pokolban marcangolhatták az öngyilkosokat, de most?
Unatkozni pedig senki sem szeret. Legalább is én nem, szóval igazán megértem a kis korcsokat. Aztán valami eszembe jut és újra felnézek a mellettem állóra.
- Mellesleg...ugye Ilona is a Pokolban van, hiszen levetette magát a váradról. Ránéztél olykor?
Finoman kezdek puhatolózni, mintha csak úgy eszembe jutott volna. Valójában már gondolkoztam a dolgon. Nem tudom milyen kapcsolatban volt a nejével, hiszen az emberek, főleg a nemesi rangúak általában érdekből és nem szerelemből házasodtak. De azért még is csak az asszonya volt. Vajon fűzték hozzá gyengédebb érzelmek? Valamiért nem tudom ezt elképzelni róla, de mi van ha még is? Hiszen jómagam sem értem, talán valóban szeretem az az embernőt? A nyomozót? Sose voltam szerelmes, nem tudom milyen, ahogyan azt sem, hogy képes vagyok-e rá egyáltalán. Az emberi érzéseket tőlük tanultam el, de hogy ezek mennyire valódiak, az egy másik kérdés. Viszont a tényeknél maradva, bár Chloe nem emlékszik, de össze feküdt az Ördöggel. És ez azt jelenti, hogy hason csúszhat a Pokolba...Apám és az idióta szabályai! Az cseppet sem érdekelné, hogy a legtisztább lélek, akivel valaha találkoztam...




Music:
 

avatar



☩ Reagok :
27
☩ Play by :
Tom Riley
☩ Korom :
587

Utolsó Poszt Szer. Aug. 29, 2018 11:13 pm
Következő oldal


☽ Ördög testvér, játssz még!

Lucifer xXx Vlad
szószám:- • Credit:

 

Vladnak tetszett a hely hangulata, bár a régiesnek ható pubok közelebb álltak a szívéhez. Ezen a helyen csupa ismerős volt, otthonos kis hely. A Sátán bárja egyszerű, letisztult és mégis fennséges volt.
Mikor itallal kínálta a tulaj, elmosolyodott, felemelte poharát jelezve, hogy már kiszolgálta magát, majd hagyta, ahogy az előadás magával ragadja. Az előadás után tett megjegyzésével kapcsolatban Lucifer egyetértést tanúsított, sőt megerősítette szavait. Vlad biccentett, majd tovább figyelt, hagyva, hogy az ördög beszélni kezdjen. Vlad tudta, hogy nem nehéz a Pokol urának kitalálni, mi is tetszik a démonoknak. Ő teremtette a fajt és majdnem mind egyazon kaptafára készültek.
Miközben a Pokol ura nosztalgikus mesélésbe kezdett, hogy milyen is volt Kafka, Vlad pohara kiürült, és intve egyet magához lebegteti a pultról az üveget, közben figyelve.
- Nos igen -mondta, amint az ördög abbahagyta a beszédet -, Kafka elég rossz korszakba született. Nagy volt abban az időben a nyomás az embereken, főleg rajta és a hozzá hasonlókkal. Na meg a zsenik mind hajlamosak megbolondulni, nem egy ilyet láttam. Mikor tudomásom lett Kafkáról már halott volt régen. Bántam, hogy nem találkoztam vele, pedig én lehoztam volna. Tudja, hogy mindig értettem az emberek megrontásához.
A férfi arcára sokatmondó pillantás ült ki. Nem véletlen mászta meg a ranglétrát idáig, értette a dolgát. Tudott alkut kötni és Lilithtől talán elsajátított némi ravaszságot is. Ha a Sátán pohara már kiürült, akkor neki is tölt a poharába, majd a sajátját tölti.
Belekortyol az italába, megízleli a mennyei whisky, egész jó az íze, de nem a legjobb. Meglehet még túl fiatal üveg… Olyan felső közép kategóriába sorolná az ízét, ám mégis nem volt tökéletes. Na de oda se neki. Ha minden maximális minőségű volna, nem tudnánk a jót értékelni. Vlad tudta, hogy a hatalmas fényűzés elfeledteti az emberrel, hogy értékelje amilye van. Például az ember is, a látását addig nem értékeli igazán, míg el nem veszíti.
Az Ördög kérdésére Vlad oldalra dönti a fejét.
- Van, aki nem hallott? Egy Ark-démon halála nagy port ver, egy nap után már mindenki tudta az egész városban. Az én embereim tudják, hogy mi jár érte, ahogyan azt is tudják, hogy rettentő kreatív vagyok a büntetés terén. Ma reggel ásattam el egy katonámat, engedetlen volt és olyan helyen szaglászott, ahol nem kellett volna… Egy hónap a föld alatt, majd rúnával bezárom a testbe, amiben van, majd azt hibernáltatom… Tudom, egyszerűbb lenne a száműzés, de így legalább odabenn kaparászik és ki akar szabadulni. Küzd és szenved, legjobb kínzás. Bár addig lehet, hogy változtatok a tervemen. A lázongók meg feleslegesen próbálkoztak, tudhatták volna a kimenetelét.
Vlad mosolya apróbb lett, mivel a téma a teli vigyorhoz elég komoly. Nem szabad elbagatellizálni, a lázongás ilyen szervezetlenséget mutatva, rémesen béna próbálkozás. Több választottnak kéne összefogni, és ezzel tisztában van. Vlad is elgondolkodott, hogy fellázad, de gyorsan elfelejtette ezt. Tudja, hogy legyűrnék, ehelyett minél magasabbra akar törni a ranglétrán, ha a démonok között nagy a hatalma, neki már megírni a forgatókönyvet könnyű volna, ám egyszerre csak egy dolgot.  
Elnézte, ahogyan Lucifer a kutyákat babusgatja. Valóban, imádnivaló a természete zeknek a kutyáknak. Nézi őket, majd megszólal.
- A kutyákról jut eszembe! Most, hogy mindent kivetett magából otthonunk, sok kutya kóborol. Túl sok. A múltkor kiküldettem három emberemet egy falkára, hogy befogják őket, és a falka azóta az én szolgálatomban van… Csak javaslat, jól tenné, ha ön is elkezdené befogatni őket… Nagy lehet a haderejük, és könnyű rájuk találni… feltűnő jelenség mind.
Vlad ritkán osztott meg hasonló ötleteket, ám ki tudja, Ez a tanács közérdekű, főleg, ha újra nyílt hadba kerülnek valakivel.





Utolsó Poszt Szer. Aug. 22, 2018 2:53 pm
Következő oldal




A Machine for Pigs
The Devil & The Impaler
──────────── ────────────

Lépteket hallok mögülem közeledni. Mikor a férfi mellém ér, kinyitom hát a félig lezárt szemeimet és kátrány-fekete íriszemmel a karóba húzó arcába pillantok.
- Hát Hell-Oh, Vlad.
Válaszolom udvarias köszöntésére. Ő az, aki sose fog engem tegezni, a hierarchia és nemesség hű elkötelezettje s nincs is ebben semmi rossz.
- Pedig közületek nem sokan örvendenek, ha láthatnak.
Teszem hozzá szórakozottan és meghúzom a whiskey-s poharat.
- Kérsz egy italt? Tölts magadnak nyugodtan.
Fűzöm hozzá, kezemben a kristálypohárral és mutató ujjammal a bárpult felé bökök. Végül le teszem az italt és egy kis irodalmi estet adok itt Tepesnek. Szemmel láthatóan kiélvezi a szösszenetet, amit értékelek. Mondjuk nem volt nehéz kitalálni, hogy ez a novella az ízlésének megfelelő remekmű.  
- Ugye? Rögtön gondoltam!
Erősítem meg mondandóját, mert hát ismerem én az alattvalóimat, mint a rossz pénzt. Ennek lehet örülni vagy lehet morogni, nem változtat az semmin sem. És éppen ezért vagyok tisztában vele, hogy sok démon rühell és a véremet akarja. De ez így is van rendjén. Hiszen még is csak a saját dühömből és vérszomjamból teremtettem őket, a halandó lelkek pedig, mint amilyen Vlad is, hasonlókban pácolódva lettek azzá, amivé.
- A kis Franz...igen...páratlan személyiség volt, nekem elhiheted! Bár tény, az elméje gyötörte, ahogy a nagy zsenik többségét. A félelmek, az elfojtás, tudod hogy van ez. Kafka életére erősen rányomta a bélyegét mindez és a társadalmi elvárások. Már életében is rajongtam érte! Párszor meg is közelítettem, de szerencsétlent csak még inkább a tébolyba lökte árnyékom.
Ecsetelem egy sóhaj kíséretében a fölém magasodó démonomnak. Ő megérti, őt talán még valóban érdekli is.
- Született egy remek fekete-fehér film, Jeremy Irons játszotta Kafkát. Nagyon jól eltalálták a kafai hangulatot, az egyik kedvencem.
Ajánlom is neki menten, ha nagy általánosságban kedveli a szerzőt, akkor érdekesnek fogja találni.
- Kafka-Kafka...kár, hogy nem hozzánk került. De hogy is került volna? Csak egy szegény bolond volt. Pedig kedveskedtem volna neki a Gépezettel, amit saját elméje szült. Vagy akár bármelyikkel, amit megalkottunk az idők során. Mondjuk az a disznós, az az egyik kedvencem! Jó nagy étvágya van annak a masinának.
Ismét bele kortyolok az italomba. Hallom a malacok visítását és a bűnös lelkek jajveszékelő sírdogálását. Az imákat, Kyrie eleison christe eleison kyrie eleison. Nem voltam én mindig ekkora szörnyeteg. Ma már szinte...nem is emlékszem azokra az időkre, mikor ne lettem volna Sátánná. De mindenki ártatlanul kezdi, nemde? S ha ily hosszú századokig kell szörnyű dolgokat tennie hivatalból, hát maga is rémmé válik. Egy bestiává. Stephen King sorai jutnak eszembe: "Alighanem tévhit, hogy az emberi lélek csak bizonyos mennyiségű iszonyatot képes befogadni és átélni. Éppen ellenkezőleg: ahogy a valóság egyre sötétebbre vált, úgy indul meg valamiféle hatványozódási folyamat. Nem könnyű beismerni, de a tapasztalat azt mutatja: amikor már végképp elborul a látóhatár, olyankor az iszonyat iszonyatot szül, a balszerencséből újabb, immár szükségszerű balszerencse fakad, mígnem mindent elnyel a feketeség." Bár nekem nincs lelkem és soha nem is volt, még is nagyon is értem mire gondolt az író. Ha ugyanis olyan dolgokat kényszerülünk tenni, melyek borzalmára szavak sincsenek, - vagy éppen velünk teszik meg ezeket - akkor kénytelenek vagyunk nem csak hozzá szokni, de megszeretni azt. A saját ép elménk érdekében. Csak így lehet elviselni. Irónia, hogy számtalan démonom pont ennek okán tart tébolyodottnak. De nem az én osztályrészem eldönteni, hogy tévednek-e. És nem is igazán érdekel. Amíg rettegnek és csak a négy falnak köpködik szitkaikat rólam, addig rendben vagyunk. Amint viszont túl nagy szájat nyitnak...
- Ugye a te embereid fülébe is eljutott Agramon esete? Bár úgy vélem őket elég rövd pórázon fogod ahhoz, hogy ne ugra-bugráljanak.
Kérdezem hát, mert tudni akarom, hogy az utolsó alattvalóm is tudja-e, milyen sorsra jutnak az árulók és lázongók. Agramon volt a Jobb Kezem, a legjobb barátom. Persze mindez csupán szemfényvesztés. Hogy is lehetne már "barátja" az Ördögnek? Ennek ellenére rosszul érintett, hogy pont ő árult el, de annál kegyetlenebb és demonstratívabb lett az elveszejtése. Tudja hát meg mind! Kétszer is gondolják meg, hogy tesznek-e komolyabb lépéseket ellenem. Nem én akartam a Pokol Királya lenni, de ezt is csinálni kell valakinek, aki el is bír vele. Az egyik kezemet lomhán lelógatom a zongoraszék mellett, amíg az utolsó kortyot gurítom le a torkomon. Az egyik démonkutyám a párból, melyek a zongora körül lebzselnek, bele dörgölőzik a kézfejembe. Megvakarászom az állát, mivel kobakja nem igen akad. Hűséges kis dögök ezek, ők a házi kedvenceim, sose tudnának elárulni, a magasabb rendű démonokkal ellentétben.  



Aláfestésnek:
 

avatar



☩ Reagok :
27
☩ Play by :
Tom Riley
☩ Korom :
587

Utolsó Poszt Hétf. Aug. 13, 2018 2:11 pm
Következő oldal


☽ Ördög testvér, játssz még!

Lucifer xXx Vlad
szószám:- • Credit:

 

Éles csattanás, egy fájdalmas felnyögés. Véres bőr, melyhez fémgolyók vannak rögzítve. Az életnedv apró cseppben pottyant a frissen lakkozott padlóra. A vércseppet pár századmásodperc elteltével követte egy test, meg nagy csattanással esett a padlóra. Nem is esett, inkább lökték.
- A következő hibádat nem úszod meg ennyivel. Nem engedhetem meg magamnak, hogy egy katonám visszafeleseljen nekem, pláne azt, hogy kutakodjon is utánam. Megértetted?
Az utolsó szót a kissé érces férfihang sokkal inkább kijelentette, mint kérdezte. A hangjában benne volt, hogy nem tűr ellentmondást. A földön fekvő férfit a torkánál felemelte és a falhoz vágta, majd valami embertelen hangzású nyelven vakkantott, amire két embere vágtatott meg a szobába és karon ragadta az elnyűtt állapotú férfiút. A meggyötört személy háta csurom vér volt, a feje szétverve, és a jobb kezéről két ujja a padlón hevert.  A kezein bilincs, melybe egy ötszögű csillag volt karcolva, körbe foglalva, és minden ága között egy-egy nonfiguratív jel. Ebből három is található volt a tárgyon, és egy ehhez hasonló a férfi mellkasán, több rúna mellett.
A megkínzott férfi Vlad katonája volt, aki főnöke kínzott meg, és bánt vele kegyetlen mód.
- Egy hónap múlva ássátok csak ki! - szólt a katonái után, ezzel letudva a feladatát. Nos igen, sokszor az embernek a saját háztája körül kell sepregetni, mert különben elönti a szar a házát.
Vlad háza a város legnagyobb bárjának a közelében volt, így gondolta, hogy beugrik a szórakozóhelyre, mely éppenséggel maga a Sátán tulajdona.
Belép a pezsgő életbe látja, hogy az ördög a zongoránál ül, éppen amolyan meditatív állapotban van. Totális nyugalommal olvas, és az olvasással párhuzamosan egy melódiát láttszik a zongorán. Vlad hatalmas seggfejnek tartotta az összes angyalt, mivel szerinte, csak tollas egoisták voltak, akiket apuci telibevágott működő nemiszervekkel, és egy láthatatlan erényövet is szerkesztett rájuk s ezek miatti frusztráltságukat az általuk tisztátalannak és bűnösnek tartott lényeken élték ki.  Ezek közül kivétel volt Lucifer. Ő a valódi bűnösöket gyűlölte, csak úgy, mint Vlad.
Az az angyalt a zongoránál csodálta és tisztelte. Szó sincs arról, hogy Țepeș nem árulná el, ha abból előnyt kovácsolhatna, de attól tiszteli.
Kimért, nyugodt léptekkel lopta a zongora felé a távot. Egy egyszerű ing volt a férfin, de elegáns. Elhaladt egy démon előtt, aki fiatal volt még, és Vlad alatt szolgált. A friss démon fejet hajtott előtte, és a karóbahúzó biccentett neki, és tovább lépdelt, ám a pult előtt megtorpant, kért egy italt, majd a pohárral kezében tovább ment.
Megállt az Ördög mögött, nem akarta megzavarni, de bizony a Pokol ura észrevette, és szívélyesen köszöntötte. Vlad hasonló stílusban üdvözölte.
- Lucifer, örülök, hogy ismét találkozok önnel – az egykori hírhedt fejedelem ragaszkodott az effajta, udvarias beszédhez. Nem igazán akarta tegezni, mert hát Lucifer mégiscsak a Sátán.
A kérdésre csak elmosolyodik, mielőtt válaszolna, a férfi már el is kezd felolvasni. Vlad nagy csodálattal hallgatja a novella részletét. Szinte pattanásig feszült idegekkel hallgatja a részletet, lehunyja a szemét, és előtte van, a gép működése. Hallja a felhasadó bőr és a fájdalmas szuszogás, és egyéb ehhez hasonló hangokat. Maga előtt látja a szöveget, mit a gép belevés a bőrbe. Valódi bűvölettel hallgatja a tökéletes írói munka felolvasását, na meg persze a találékonyság is ámulatba ejti. Profi szinten elkövetett kínzást, fájdalom okozása. Egyszerűen kiváló.
Mikor Lucifer a felolvasás végéhez ér, csak somolyog, és nyitja a száját.
- Ezt a művet már rendkívül régen olvastam, akkor is magával ragadott. Csodás írása ez Kafkának. Elvileg elbűvölő személy volt.
Vlad csodás műnek tartotta ezt, örült, hogy részletet hallhatott belőle, főleg olyan színészi játékkal előadva, ahogyan Lucifer tette.
A démon belekortyolt az italába, és ott állt a zongora mellett. Megcsodálta a szerkezetet. Valódi, híres készítő hangszere volt ez. A hangzása a mai napig fantasztikus.




Utolsó Poszt Szomb. Aug. 04, 2018 3:55 pm
Következő oldal




A Machine for Pigs
The Devil & The Impaler
──────────── ────────────

A bár most üresen áll, néhány pislákoló lámpa fénye világitja meg csupán a termet. Senki sem ücsörög vagy álldogál a bárpultnál, ahogy a bőrkanapék is kihűltek már. Egyedül vagyok, kellemes magányomban az általam oly nagy becsben tartott művészettel. A Bösendorfer hangversenyzongorám előtt ülök, amit még hálából készitett nekem Ignaz Bösendorfer a saját két kezével, 1833-ban. Egyengettem egy kissé a karrierjét, igy lett ő 1830-ban az osztrák császár hivatalos zongorakészitője. Lepipálva a birodalom további 149 zongoramesterét. Máig telt, dallamos hangzású és imádom az erőteljes basszus-tartományát! Ahogy Liszt Ferenc is megjegyezete,  „A Bösendorfer tökéletessége éri el a legmagasabb elvárásaimat…”, egyet értek a művész úrral! Most is  nagy élvezettel játszom a zongorámon, le-lehunyva kátrány-fekete szemeimet. Fedelén ott pihen egy whiskys pohár és egy kristály hamutartó, miből komótosan szállingózik felfelé a füst. Olykor a kottatartóra pillantok, mintha csak a következő hangjegyeket kutatnám, de valójában egy könyv pihen ott, kinyitva. Az egyik kedvenc irományomat olvasom sokadjára újra, Franz Kafka-tól A fegyencgyarmatont.

"– Különleges egy gépezet – mondta az Utazónak a tiszt, és noha jól ismerte már, mégis némi bámulattal nézett végig a gépezeten. Az Utazó, úgy látszik, csupán udvariasságból tett eleget a parancsnok meghívásának, a felszólításnak, hogy jelenjék meg egy katona ítélet- végrehajtásán, akit függelemsértésért és feljebbvalója megsértéséért ítéltek el. Ez az ítélet-végrehajtás nyilván a fegyencgyarmaton sem keltett valami nagy érdeklődést. Legalábbis itt, ebben a mély, homokos, kopár lejtőkkel körbezárt kis völgyben a tiszten és az Utazón kívül csak az elítélt álldogált, eltompult, duzzadt ajkú, bozontos, borostás férfi, meg egy katona, ő tartotta a nehéz láncot, amelybe vékonyabb láncok kapcsolódtak: ezekkel kötözték meg az elítéltet a bokáján, nyakán, és még ezeket is újabb láncok fűzték egymáshoz. Az elítélt egyébként olyan megadóan viselkedett, hogy kutyaalázata azt a látszatot keltette: akár szabadon is engedhetnék, hadd futkározzon a domboldalban, s az ítélet- végrehajtás kezdetekor csak füttyenteni kellene neki, máris visszatérne.

Az Utazónak nem sok érzéke volt a gépezethez, szinte közönyösnek látszott, ahogy föl-le járkált az elítélt háta mögött, miközben a tiszt az utolsó előkészületekkel bajlódott, hol a mélyen földbe süllyesztett gép alá bújt, hol pedig létrára mászott, hogy a fönti alkatrészeket is megvizsgálja. Mindezt voltaképp egy gépészre is hagyhatta volna, a tiszt azonban igen buzgón végezte munkáját, vagy azért, mert lelkes híve volt ennek a szerkezetnek, vagy mert egyéb okok miatt nem bízhatta a munkát másra. – Most már minden kész! – kiabált le végül, s lekúszott a létrán. "

Tekintetem hol a sorokra vetül, melyeket valójában már szinte kivülről fújok, hol kószán a billentyűkre s hol csak úgy elmerengek, csukódó szemekkel. A Sátán teljes lelki békéjében...nem mintha nekem lenne olyanom, tán éppen ezért vagyok oly nyugodt. Lélek nélkül, pusztán a muzsika, a művészet és a kinzás szépségének hódolva...s ennél mi volna szebb? Érzem már, egészen közel, hogy egyik beosztottam közeledik. Á, igen! Vlad, a Ţepeş. Angyali arcomon megjelenik ördögi mosolyom.
- Vlad!
Szólalok meg abban a pillanatban, mikor belép a terembe.
- Mond csak, olvastad már Kafka-tól A fegyencgyarmatont? Biztosra veszem, hogy megfelelne az izlésednek! Az egyik kedvencem.
Ecsetelem a férfinak ha meglátom és közben tovább folytatom korábbi tevékenységemet. Ha közelebb ér, elkezdem felolvasni neki a novella azon részét, ami a gépezet működését ismerteti.
- "- Érti a folyamatot? A borona elkezd írni; mihelyt elkészül az ember hátán az első írás vázlata, a vattaréteg elfordul, s lassan oldalt dönti a testet, hogy új teret adjon a boronának. Közben a véresre írt helyek a vattára tapadnak, amely különleges kikészítése folytán rögtön csillapítja a vérzést, és előkészíti az írás újabb elmélyítését. Ez a csipkézett fogazat itt a borona peremén aztán a test újabb átfordításakor letépi a sebekről a vattát, a gödörbe szórja, és a borona újra dolgozhat. Így ír és vés egyre mélyebbre; tizenkét óra hosszat. Az első hat órában az elítélt jóformán ugyanúgy él, mint azelőtt, csak épp fájdalmai vannak. Két óra múlva kivesszük a szájából a szőrlabdát, mert akkor már nincs ereje az üvöltéshez. Ide, az ágy fejéhez, ebbe a villanymelegítésű kis tálba meleg rizskását öntünk, s az illető, ha van kedve hozzá, ehet belőle, kinyalogathatja. Senki sem mulasztja el ezt a lehetőséget. Ilyenről nem tudok, pedig nekem nagy a tapasztalatom. Csak a hatodik órában megy el a kedvük az evéstől. Olyankor rendszerint letérdelek melléjük, és figyelem ezt a jelenséget. Az illető ritkán nyeli le az utolsó falatot, csak forgatja a szájában, és a gödörbe köpi. Akkor le kell hajolnom, különben az arcomba okád. De hogy milyen csöndes lesz aztán a hatodik órában! A legostobábbnak is megjön az esze. A változás a szeme körül kezdődik. Innét terjed tovább. Tekintete olyan, hogy szinte arra csábít: feküdjünk mi is a borona alá. Pedig nem is igen történik más, csupán az elítélt kezdi kibetűzni az írást, száját csücsöríti, s mintha hallgatózna. Ön is látta, szabad szemmel nem könnyű az írást kibetűzni; a mi emberünk azonban a sebeivel betűzi ki. Ez persze nagy munka; hat órára van szüksége a befejezéséhez. Akkor aztán a borona fölnyársalja és a gödörbe veti, ott a véres vízbe és a vattára zuhan. Az ítéletet ezzel végrehajtottuk, és én meg a katona elföldeljük a hullát."
Felolvasás közben sem állnak meg az ujjaim a billentyűkön és olykor fel-fel nézek a démonom szemébe, ahogy felolvasok neki. Úgy adom elő Kafka leirását, mintha csak a szinpadon állnék és a lelkes Tiszt szerepét osztották volna rám.



avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
515
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 1:43 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 2:56 pm
Következő oldal




Demons Are A Girl's Best Friend
Luci & Agri
──────────── ────────────

Őrült muzsika tombol ma a klubbomban. Felfedeztem ugyanis egy kincset, a rég letűnt civilizáció melegágyából! Mindig is rajongtam a művészetért, annak mindennemű formájáért. Így a zenéért is. És bár ritkábban, de megesett, hogy 21.századi melódia is elnyerte a tetszésemet. Most sincs ez másként. Én pedig, elég muzikális révén, rögtön az éj-fekete piánómhoz csüccsenek és komolyan rá zendítek! Vadul járnak hosszú ujjaim a billentyűk csontfehérjén, pattogósan, zabolázatlanul és persze szenvedélyesen. A magasból pedig egy mikrofon lóg alá, igazi retró darab, amibe a dal istentelen, pokoli szövegét éneklem! Haha!:
- "Beware the night!
Beware the night before the dawn,
Beware the dark when light is gone,
For there's a phantom lust awake!
They wanna make you bend and scream,
They wanna take your hand and lead you in the light of Venus girl,
Come let them take you for a ride!
Forget the Lord and cross tonight and let your carnal lust prevail tonight!!

Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons come at night and they bring me in!
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons are a girl's best friend.
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons come to life and they take command.
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons are a girl's best friend!"

Rettentően élvezem, amit csinálok, ezt le se tagadhatnám! Észbontó, angyali hangomon "ordítok" a mikrofonba. Ez a dal annyira én vagyok! A fekete, rohadt szívemből szól! Fel is pillantok egyszer kajánul a Mennyek felé, pusztán megszokásból, hiszen Atyám ki tudja merre jár és a testvéreimet sem tudom már odafönt vérlázítani, hiszen ők is idelenn vannak már. Ó, mennyire szeretném elhitetni magammal, hogy gyűlölöm nemzőmet! És tovább zeng hangomtól a bár fala:

- "Beware the fire!
Beware the fire in their eyes!
Beware of former driven lies,
For there's a truth behind the veil.
They make you part of blanket rites.
We'll take the grain between your thighs,
Your empty dawn of evil girl,
Come resurrect into the sky!
And wave all innocence goodbye!
And let desire take command tonight!!!

And when your sleep is haunted in the night,
Well don't you dare to seek for candlelight!
'Cause in the dark the demons come as carnal dynamite!"

Felpattanok a zongoraszékről és úgy játszok tovább, eszeveszetten, mindent bele adva. Nem nézem a kezeimet egy pillanatra sem, úgy száguldoznak ujjaim a billentyűkön, mintha a részeim volnának. A zongora-és az orgona-mindig is az egyik kedvenc hangszerem volt, nem is tudom miért!

- "Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons of the night come and take her hand.
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons are a girl's best friend.
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons [?] come and make their stand!
(Come and make their stand)
Whoa-oh-oh, oh-oh-oh!
Demons are a girl's best friend!"

Lábammal ütöm a ritmust, ha éppen nem a zongorapedált taposom. A szemem is lehunyom olykor, annyira átadom magam a zenének.




Spoiler:
 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
6/7
Leviatánok
8/8
Angyal
3
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
7
Vadász
9
Nephilim
2