We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Egy évtizede, San Fransisco határán
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
105

Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 12:37 pm
Következő oldal


Apró mosollyal figyelem a fiatal halandó ide oda cikázó szemeit, valami savanyú szórakozottsággal. Ő talán észre sem veszi magán, így, a félelemtől megbénulva. De elég szemmel látható, hogy milyen tempóban forognak az agya fogaskerekei. Talán az rólam szóló szóbeszédeket próbája feleleveníteni, hogy felmérhesse, nyakig, vagy a feje búbjáig van ürülékben. Pedig, ha valóban ismerne, akkor rájöhetne, hogy csak bokáig. Kár, hogy úgy igazán senki nem ismer. Jaesa. Talán ő igen. Bár az utóbbi években… De ez most mindegy.
- Ajándék? - Kérdezek vissza megemelkedett szemöldökkel. Tónusom veszélyesen elégedettnek tűnik. Némi mázzal. Pedig, ha Inias tudná, hogy ez valójában mit jelent, máris lefagyna a büszkeség a képéről. Kezd felmenni bennem a pumpa. A fenébe is, alig jutottam el idáig, ebbe az épületbe, a határra. Minden sarkon kis híján ott hagytam a fogam. Nem áll szándékomban sem ajándékokat, sem angyalokat magammal cipelni. Azokat az angyalokat, akiket a jövőben is szeretnék használni és valamire valónak vélek, már exportáltam jóval a saját kivonulásom előtt. És Inias nincs a listán. Pontosan az ilyen ostoba megnyilvánulásai miatt. Arra csak még haragosabban kezdem ráncolni homlokam, amikor ráadásul még el is kezd kiabálni. Majd a lány vonja magára a figyelmem. Nem azt mondtam, hogy maradjon csendbe? Ha Inias már úgyis közelebb jött vele, odalépek hozzájuk és meglegyintem kicsit. Igaz, a törékeny emberi testének ez olyan pofon, amitől a közeli falnak esik, ha az angyal elengedi. A csend az azt jelenti, hogy csend. Nagy sóhajjal tekintek Iniasra, elismerően a vállára helyezve a kezem. - Úgy lesz, fivérem. Köszönöm. - A köszönetre már kerekednek a szemei. Gyanakodni kezd, de ténylegesen feleszmélni nincs ideje, mert a szabad kezemmel angyalpengém a szívébe mártom. Hamarosan már csak az élettelen test hullik a fiatal Cartelle mellé. A lány kezéért nyúlok és csuklójánál fogva felrántom álló helyzetbe.
- Bántott? - Kérdezem ezt már-már empatikusan én, aki az előbb technikailag falhoz vágta.

Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
68
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szer. Júl. 18, 2018 4:11 am
Következő oldal


Apám mindig is mondogatta: aki egyszer áruló lett, örökre az is marad. Ez valahogy rögtön szöget üt a fejembe, amikor az elrablóm kimondja Rassilon nevét. Nem ismerem őt személyesen, de láttam eleget Michael körül. Hallottam róla történeteket, pletykákat, amelyek egyetlen dologban mindig megegyeztek. Gabriel katonája volt, mielőtt Michael oldalára állt. Hogyan felejthette ezt el mindenki? Hogy lehet, hogy a gondolatolvasó angyaloknak éveken át nem sikerül egy befolyásos pozícióban lévő kémet leleplezniük? Nem, mintha ez számomra már nem lenne teljesen mindegy, hiszen ha valaki a tábornok lányát ejti túszul, biztos, hogy nem táncol vissza csak úgy.
Ijedten szipogva állok az Iniasnak nevezett angyal előtt, de ahogy Rassilon rám parancsol, még annyi hangot sem merek kiadni, mint eddig. A szorosan mögöttem álló angyal hangja elsőre bizonytalanul csendül és halkan. - Ez egy ajándék. A hűségem bizonyítéka Gabrielnek. - az utolsó mondat viszont szinte már kiabálásként hat, de tisztán érzem, hogy minde csak a félelmet hivatott palástolni. Elég rosszul, ha már itt tartunk.
Inias lök rajtam egyet, de eszében sincs elereszteni. Kissé botladozva elindulunk Rassilon irányába, de néhány lépés után megtorpanunk, és ez újabb fájdalmas kis nyögést csal ki belőlem. - Megölhetem most, vagy elvihetjük élve Gabriel elé, nekem mindegy. Csak add ki a parancsot, Rassilon. Rendelkezz velem! - Olyan könnyedén ejti ki a szavakat, melyek az életemről vagy halálomról döntenek, mintha csak egy csésze teát kínált volna fel. - Kérlek! Ha most elengedtek, nem árulom el, hogy mi történt. Esküszöm! - Hiába tudom, hogy okosabb lenne hallgatni, de a parancskövetés sosem volt az erősségem. Főleg, ha a fejem fölött az életemről diskurálnak.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
105

Utolsó Poszt Vas. Júl. 01, 2018 12:58 pm
Következő oldal


Muszáj megállnom a folyosó előtt, melytől néhány lépcsőfok választ el. Mindössze méterekig lehet ellátni, az út további részét elnyeli a teljes sötétség. Tudom, hogy jó helyen vagyok. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a határ elvékonyítása még folyamatban van. Még nincsenek kész vele odakint. Feszülten, türelmetlenül sóhajtok, ahogy összepréselem ajkaimat, de nincs mit tenni. Nem kezdek el ide-oda trappolni és csettintgetni, hogy ugyan, haladjanak már. Kivárok, s közben készenlétben tartom minden porcikámat. Mint mondtam, úgy érzem nem vagyok egyedül. Nagyon hamar bebizonyosodik, hogy ez valóban így van. Egy angyal jelenik meg egy nyeszlett fiatal lánnyal - nőnek még alig nevezném. Eddig hűvös feszültséget sugárzó tekintetem azon nyomban haragos ráncokat kezd vetni. Előbb az angyalra tekintek, majd Cratelle idősebbik lányára. Jól ismerem mindkettőt. S bár sosem tartózkodtam a lány közvetlen közelében, láthattam felcseperedni a tíz év alatt, ahogy ő is sokat láthatott engem a vezérkar közelében.  Fontos szerepet töltöttem be Michael soraiban. Ó, szegény Michael… Ja, nem. Ő fordult Gabriel ellen. Nem mintha lenne jogom, vagy helyem ítélkezni bármelyik felett is. Eszem ágában sincs, istenkáromlással érne fel. Abban, amit teszek nincs érzelem. Pusztán hűség, Gabriel iránt. Ha az Úr Michael alá teremt, valószínűleg most Gabriel hátába döfnék tőrt. Szóval Michael tudod, csak semmi személyes. Tisztelem őt is, elhihetitek. Az összes arkot, akár az Urat. De ez semmin nem változtat.
- Te, maradj csendben - Bökök szigorúan Faye felé, majd ugyanezzel am mozdulattal az angyalra. - Mi a fenét csinálsz, Inias? - Szólok hozzá felsőbbrendűen. Hangommal afféle utolsó esélyt adva neki a magyarázatra. Egyrészt követett, legyen, megbocsájtható. De magával cipelt egy halandót is? Ostoba.
- Értelek. Nyugodj le. Miért hoztad magaddal Cartelle lányát? - Bár a hangom megnyugtató, mintha segíteni próbálnék az eddig engem támogató angyalnak, gondolataimban az óra ketyeg. Jobb, ha nagyon hamar választ ad.

Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
68
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 8:41 am
Következő oldal


A törött ablakon át az épületbe áradó fény élesen vágódik a szemeimbe, ahogy egy puha, de erős kéz eszméletemre pofoz. Nem finomkodik, biztosra megy. ujjai nyoma égeti a bőrömet, de túl rémült vagyok, hogy sírjak, vagy kiabáljak. Ahhoz is túlságosan sokkos állapotban vagyok, hogy megmozduljak, így a második odavetett keljfel után az idegen férfi a hónom alá nyúl, és talpra cibál.  Folyamatosan jár a szeme, mintha keresne valamit, vagy valakit, de ezt persze nem köti az orromra. Szipogva, kissé görnyedten indulok meg,  mikor a hátam mögött összekötözött kezeimre markol és megemeli őket. Mintha valami hétpróbás bűnöző lennék, aki bármikor megkísérelheti a szabadulást.  

Biztos rendőrnek tanult... ez az első gondolatom, persze rögtön az után, hogy gondolatban elküldtem az édesanyjába. - Igyekezz, nem érek rá egész nap, hercegnő! -  Hiába jajdulok fel többször is, végigtaszigál egy folyosón, befordulunk egy másikra és aztán egy újabbra. Talán valami kórház lehetett régen az épület, de fogalmam sincs, a városnak melyik részén járhatunk.  Ha egyáltalán még Friscoban vagyunk. Megtippelni sem merem, meddig voltam eszméletlen, és azt is csak sejtem, hogy mi történt. Az utolsó emlékem a reggeli kocogás utáni kis pihenő a parkban. Bár tudtam, éreztem, hogy figyelnek, biztos voltam benne, hogy apám megint rám uszította az egyik testőrét, attól tartva, hogy valaki megpróbál agyonlőni, elrabolni, feldarabolni vagy csak kérni pár fillért piára. Mindig is nevettem a paranoiáján, és most csak reménykedhetek, hogy ha már elraboltak, feldarabolni nem akarnak. - Ez nagyon fáj! - hangom halk, mint egy kisegéré, és olyan panaszosan cseng, hogy az már szinte szánalmas. Apu nem lenne büszke.

A férfi mindenesetre elengedi a kezem és helyette a vállamra szorít rá vasmarokkal, úgy taszigál tovább. Pillanatnyi megkönnyebbülés után újra feljajdulok, de ez minden panaszom. Könnyek csorognak végig az arcomon, de még szipogni is alig merek. Az emberrabló végül megtorpan, és elkiáltja magát. A folyosón, ahová épp csak befordultunk egy félhomályba burkolódzó alak áll.   - Rassilon! -  Elrablóm hangja dühvel vegyes félelemtől átitatódva csendül. - Azt ígérted, segítesz kijutni, ha forróvá válik a talaj! Hát mostmár elég forró. Eddig én segítettem neked, most te következel! - kiáltja kissé kétségbeesett hangon.  - Ki kell jutnom innen, különben Michael puszta kézzel tépi ki a szárnyaimat. - ha mást nem, legalább mostmár annyit tudok, hogy angyalokkal van dolgom. Méghozzá árulókkal. Lehajtom a fejem és próbálok kicsinek, jelentéktelennek tűnni, bár tudom, ez nem működőképes ötlet két angyal társaságában.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
105

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 8:36 pm
Következő oldal


Kettős, vagy hármas ügynöknek lenni nehéz. Elszigetelten, valódi identitás nélkül. Legalábbis az emberek így gondolták a maguk értelmezésében. Amikor angyal vagy - és itt az angyalokra gondolok, nem pedig az arkangyalokra - elméletileg eleve nincs identitásod. Követed a feletted állót, aki követi a felette állót, amíg a lánc el nem jut egészen az arkokig, vagy magáig az Úrig. Egyéni döntések nélkül. Aztán vannak az olyanok, mint én. Akikbe Atyánk egy kicsivel több intrikát hintett. Néha úgy gondolom, hogy a magam fajtákon kísérletezett, amikor egy kicsit másra vágyott, egy fokkal eltérve a futószalagon gyártott, tökéletes angyaloktól. Mert Ő maga is tudta, hogy a tökéletesre hamar rá lehet unni. Hisz a bűnös embert is ezért teremtette meg. Mert ránk unt. Legalábbis a démonok szeretik ezt hangoztatni.
Lényegtelen a filozófia. Amire az egésszel ki akarok lyukadni az, hogy mi angyalok sem vagyunk az utolsó részletig egyformák. Van, aki az első kihallgatásnál elvérzett volna, van, aki néhány hónapot talán ki tudott volna húzni Michael katonájaként, és van, aki valóban átállt volna az arkangyal oldalára, Gabriel ellen. Nem hiába kaptam meg én a feladatot. Hogy is volt a halandók mondása? Jó csillagzat alatt teremtettek. Vagy születtem. Mindegy.
Hat évet húztam le San Fransisco berkein belül, olykor a sajátjaimnak ártottam, hogy elnyerjem Michael bizalmát. Méghozzá sokat. De a cél szentesíti az eszközt. Hisz nem ez az egész fajirtás lényege is? A cél. Nem az eszköz. Hinnéd, hogy volt olyan Michael-párti angyal, akit a színfalak mögött átállítottam Gabriel oldalára? Vagy olyan embergyerek, akit nem akkor gyógyítottam meg, amikor bárki figyelt volna? Akit stratégiailag a legnagyobb szívnyugalommal hagyhattam volna meghalni, mégis…
Végül a kötél, amin évekig egyensúlyoztam elvékonyodott, ahogy várható volt. Már hetekkel ezelőtt biztosítottam magamnak egy kivonulási pontot, ha arra kerülne a sor, hogy Michael katonái nem adnak olyan könnyen. És ismerve őket - meg azt, amit tettem, hogy én voltam a rothadó gyümölcs az egészségesnek vélt kis kosarában - nyilvánvaló volt, hogy mindent megtesznek majd. Ma reggel érkezett az üzenet Gabrieltől: térj haza. Kétes érzések játszanak bennem. Nem erre számítottam. Azt hittem, megkönnyebbülése fogja majd átjárni angyali lényem. De nem érzek mást, mint… semmit.
Tudom, hogy nem ráztam le teljesen a nyomomban lévő angyalokat, de kellő időt nyertem ahhoz, hogy kiléphessek a mások számára védelmet, számomra börtönt jelentő falak mögül. Egy régi kórházban vagyok, ami pontosan a városhatáron helyezkedik el. Egy folyosót, vagy lépcsőfordulót kell keresnem. Mágiával ott vékonyították el a kinti szövetségeseim a határt. Angyali és démoni erőket is érzek. Nem tudom, az egykori jobb kezem mit csinált, hogy érte el, de ő az egyetlen, akiben szinte feltétel nélkül megbízom. A gond, hogy úgy érzem, nem vagyok egyedül.

Rassilon
avatar



☩ Reagok :
105

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 8:32 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Azura
Today at 1:30 am
☽ Azura lakása

Azura
Today at 12:41 am
☽ Párizs

Belphegor
Today at 12:03 am
☽ Bárpult

Markan
Yesterday at 11:17 pm
☽ Templomkert




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
4