Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
New York sikátorai - Rassilon & Azura
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 6:02 pm
Következő oldal


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 5:53 pm
Következő oldal


Ahogy a falnak taszajtom a tollaskát hallom, hogy szisszen egyet, miközben a fal megrepedezik alatta. Epés mosolya meg sem hat, talán haragudnia kellene rám? Nem érdekel, milyen az ábrázata, ahhoz túlságosan haragszom rá. Csalódott hangszínen ejti ki a szavakat, mégis nyilvánvaló, hogy viccnek szánta. Tényleg lenne közöttünk valami? Igen, hatalmas ellentét és ellenszenv burjánzik kettőnk között, de mindezek ellenére van valami, ami miatt kedvelem őt a sötét lelkem legmélyén. Látom, hogy összeszorítja az ajkait, mire az enyém csak még jobban kiszélesedik. Ugyanakkor a fájdalmát sem mutatja ki, pedig a démontőröm a nyakát súrolja, aminek érintése is égető érzés lehet számára. Ahogy megnyalom az arcát kiütközik rajta az undor, még jobban nevetek, ahogy próbálja elfordítani a fejét. Viszont arra nem számítottam, hogy lesz olyan ostoba, hogy megragadja a tőrt. Meglepődök, de az arcom rezzenésmentes. Tenyerét felsérti, amiből egyből kibuggyan a vörös folyadék. Szívesen megnézem, ahogy elvérzik, sőt előtte még játszadozom is vele egy kicsit. Talán elkalandozhattam, mert ökölbe szorítja a kezét, mire egy pecsét felvillan és lökéshullám árad ki belőle. Mivel nem számítottam rá, így a falnak csapódok, ami hatalmas robajjal szakad át.
- A jó büdös francba - morgom magamnak, figyelmetlenségem okán. Leporolom magamról a törmeléket, ahogy felkelek még látom a ahogy távoli pontként repül tova. Pillantásom elkapom róla és a fényes fekete tollra szegezem, ami lassan hullik a lábam elé. Egyből fel is veszem, nem érdekel, hogy fájdalmat okozok ezzel magamnak, úgysem érzek semmit az előbbi ugrás miatt.
- Szép volt Rassilon! - somolygok elismerően a semminek címezve mondandómat. Végül is sikerült tollat szereznem tőle, így én nyertem ezt a táncot. Kvittek vagyunk, egyenlőre. De mindketten tudjuk, hogy ez még csak a kezdet, egy furcsa kapcsolat kezdete...

Egy élmény volt! luvu Folytatása következik...

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 5:02 pm
Következő oldal


Bűn-e, ha azt mondom, egy részem élvezi a táncot? Egykor talán az lett volna. Manapság igen elmosódottak a határok jó és rossz között. Ami jó volt rossz lett, a rossz még rosszabb… be le se menjünk. Nem vagyok a filozófus alkat. De ha már a régi időknél tartunk. Néhány évtizeddel ezelőtt még könnyű szerrel ketté roppanthattam volna az előttem álló szőke démont. Isten, a fény és igazság erejével lesújtva rá. De most? Mély szisszenéssel csapódom a közeli téglafalhoz, mely hasonló hangot adva repedezik végig a teher alatt. Komor, mi több haragos kifejezést várhatnál tőlem. Ami jelen is van, de az élei erősen tompulnak a szintén a vonásaimon játszó halvány, epés mosoly mellett. A szórakozásom oka? Hogy az ilyen szituációk emlékeztetnek csak rá igazán, mennyire szükségünk van Istenre. Hogy visszakapjuk őt. Nem mintha lenne választási jogunk. Nem mintha valaha is többek lettünk volna eszköznél. Mély levegőt préselek magamba és gyorsan fújom ki, mintha Azura láthatatlan szorításától még ennyinek sem lenne hely a tüdőmben.
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy van köztünk valami… - Csalódottan ejtem ki a szavakat. Nyilvánvalóan viccnek szánva. Már amennyire egy angyal képes viccelődni. Így inkább gúnynak nevezném. Nem mintha ennél többet tehetnék ellene per pillanat. Összeszorítom az ajkaimat, ahogy pengéjének már az érintése izzó vasként marja a torkomat. De a fájdalom legapróbb jelét sem mutatom.
Érdekes „kéréssel” áll elő. Bánjak vele tisztességesen. Minden akaraterőmre szükségem van, hogy arcvonásaim megszigorítsam és ne kezdjem el a szemöldökeim csodálkozóan ide-oda rángatni. Ezt most viccnek szánta? Hogy bánhatsz egy démonnal tisztességesen? Érdekes koncepció.
Szóval a fájdalmat jól viselem. De azt, hogy végig nyalja az arcom már kevésbé. Erős undorral fordítom el a fejem - már amennyire jelen helyzetben képes vagyok rá - a nevetése pedig még émelyítőbb. De tudtam, mit kockáztatok. Hogy erősebb nálam és egyébként sem harcolni jöttem. Na már a helyzet könnyen harcba vághatna át, ami egyikünk szempontjából sem lenne túl szerencsés.
Így miközben az enyhén szakállas arcom nyalogatja, mint egy kivert kutya, én megragadom a torkomhoz szorított pengét. Nem azért, hogy megszabaduljak az égető érzéstől, hanem azért, hogy megsebezzem vele a tenyerem és a rögvest kibuggyanó vérem aktiválja a pecsétem.
Sosem voltam a mágia mestere, de mindig volt a tarsolyomban egy-két trükk. A mágiánk mára már nevetségesnek mondható, így tudom, hogy ez az egyetlen pecsét fel fogja emészteni a legtöbb dzsúszt, ami bennem van. Mozdulni továbbra sem tudok, de épp csak annyira van szükségem, hogy ökölbe szorítsam a vérző tenyerem. Erős, intenzív lökéshullám árad ki belőlem, nem csak szimplán a szemközti falnak taszítva a démont, hanem nagy robajjal egyenesen átszakítva vele a falat. Eszem ágában sincs kivárni a csekély időt, amíg magához eszmél.
Kitárom ébenfekete szárnyaim, de a szükségesnél nagyobb távolságot nem teszek meg repülve. Óvatosnak kell lennem, gyalog fogok kijutni a városból.
Végülis… rosszabbul is elsülhetett volna a találkozó. És attól, hogy - ahogy a néhai emberek mondanák - angolosan távozom, nem hagyom faképnél. Szívességért jöttem hozzá, így törlesztek is, bármennyire nem tetszik. Távozásom után egy fényes, fekete toll hull Azura lábai elé. Egyelőre kvittek vagyunk.


Köszönöm a játékot. luvu

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 11:59 pm
Következő oldal


Látom, hogy bámul, majd elmélyítve a hnagját megszólal. Persze, hogy blöffölök, ahogy ő is. Félig hazudtam összeségében, van egy két trükköm, amit alkalmazhatok, de konkrét dokumentumom nincs róla. Úgy tűnik ebben is egyezünk, egyikünk sem tudja meglepni igazán a másikat.
- Ahogy te is - vágom oda lazán. Lehet, hogy van rólam aktája, de nem érdekel. Elég 1-2 halandót eltűntetnem az útból és volt akta, nincs akta. Több beépített emberrel rendelkezem, mint azt ő gondolná. Nem véletlen sikerült eddig rejtve maradnom a városban. Maró epeként hangzanak a szavak a szájából, miután sikeresen kinevette magát. Ahogy közelebb lépek hozzá egyből lefagy a mosoly az arcáról, úgy, én is így gondoltam. Az állam alá nyúl, hogy rá kelljen néznem, majd gunyorosan szól hozzám. Mintha annyival több lenne nálam. Számára úgy tűnhet, hogy lefagytam, pedig csak gondolkodom rajta, hogy leköpjem-e vagy sem. Végül megérzem, ahogy ujjával végig simít a torkomon, mintha magában újra lejátszaná az előbbit. Aztán mintha mi sem történt volna odébb sétál, tudom, hogy feszéjezi a közelségem, ezért is megyek minduntalan közelebb hozzá. Persze, hogy tud szerezni, de arra még megvan az emberem egy számára igen fontos angyal képében. Egondolkodva oldalra billentem a fejemet.
- Igen csábító ajánlat... egy egész angyal - ismétlen meg a szavait majd sunyin rá vigyorgok. Kezemet megemelem, mire az angyal a másik falnak csapódik, egyből ott is termek előtte szabad kezemben megvillan a kés pengéje, amit a torkának szegezek.
- Mi lenne, ha most azonnal kopasztanék egyet? - kérdezem, miközben a démonpengét kicsit a nyakának nyomom, hogy a két felül sercegve találkozzon. A másik kezemet ugyanúgy feltartva hagyom, az erőm segítségével így tudom kényszeríteni a mozgásképtelenségre.
- Jobban tennéd, ha újra átgondolnád ezt a tárgyalást - szemeimben a pokol tüze ég - Vedd elő a jobbik feledet, bánj velem tisztességesen és tudd hol a helyed - sziszegem felé, akár egy kígyó. Eddig kedves voltam, nem akarja megtapasztalni az igazi erőmet. Testem az övének feszül, ahogy nemrég ő tette ugyanezt velem.
- Igazán kár lenne ezért az arcért - végig nyalom az előb említett testrészt, majd mint egy őrült nevetésben török ki - de nincs mit tenni - sóhajtok teátrálisan. Egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmem. Tudom, hogy egy harcossal állok szemben.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 07, 2018 3:26 pm
Következő oldal


Az már nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyunk egy véleményen Gabriel nézőpontját illetőleg. Ahogy a helyzetet sem túl hasonlóan értékeljük. És nem is fogok belemenni egy ilyen vitába, higgyen, amit szeretne, jobban ismerem az arkangyalt, mint egy rühes démon. Hisz ha lefejtjük róla a rangot és a cicomát, ő is csak egy démon, bármilyen szimpatikus kis kígyó is. Vicces, hogy egész jól kijöhetnénk, ha. De ugye nincs ha. Megvannak a határok. Nem vegyülünk.
Ó, szóval ő is készült. Kifejezéstelenül figyelem a levegőbe rajzolt idézőjeleit, majd a néhány angyalt megszégyenítő tisztaságú szemeiben ézek.
- Blöffölsz. - Felelek elmélyült hangon. Az jól megy, hogy úgy tegyek mint aki mindig mindent tud. Az arcomon megtévesztő kifejezés ül: ha Azura valóban blöfföl, azt láthatja, hogy nem tud átverni; ha pedig tényleg van valami a tarsolyában, azt láthatja, hogy tudok róla és nem tud meglepni. Vicces, vagyis inkább nevetséges, de a tisztaságunkat és igazunkat leszámítva az angyalok sem mindenben jobbak a démonoknál. Azura pedig sejtheti, hogy én sem a szentebbik fajta között mozgok. Átvitt értelemben, a szárnyaim szüntelenül páncélként védenek, hogy senki ne tudjon hátba szúrni. Nem most kezdtem a szakmát. Végül, mikor kiböki, hogy mit akar, felnevetek.
- Tollat kérsz. - Epésen, félig kérdés, félig kijelentésként jön a mondat. Majd közelebb lép. Lefagy a mosoly az arcomról. Az egész lényem elundorodik a démoni közelségtől. Vicces, hogy néhány évtizede már azért lenyesték volna a szárnyaimat, ha ilyen közel lép hozzám egy démon és nem döfök a szívébe azonnal egy pengét. Hol tart a világ. - Ugyan már. - Szigorúan az álla alá nyúlok és kényszerítem, hogy rám nézzen. Nem mintha amúgy nem tenné. - A fojtogatás tetszett neked, démon. - Gunyorosan jegyzem meg, majd ahogy elengedem az állát, végig simítok a torkán egy ujjammal. Az ilyenekkel így kell bánni, semmi személyes. Odébb sétálok, hogy újra tisztes távolságra kerüljön. Nem tudom, miért mániája állandóan belemászni az életterembe.
- Tudok neked tollat szeretni. - Hűvösen felelem. Burkoltan, de egyértelműen a tudtára adva, hogy ne is álmodjon arról, hogy tőlem tollat kap. De lehet velem egyezkedni. - Sőt. Ha arra vágysz, kapsz egy komplett angyalt, akit megkopaszthatsz. - Az angyalok a sajátjaim, tény. De már nagyon régen nem foglalkozhatok olyan luxuscikkekkel, mint a lelkiismeret.

(Max 120 szót akartam írni, legközelebb nem minizünk, ha mininek indul sem. Very Happy)

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 12:05 am
Következő oldal


Válasza gyengéd, de semmi jót sem ígér. Tudom, hogy milyen beteg pszichopata tud lenni, éppen mint egy démon. Azzal a különbséggel, hogy sokkal gyengébb nálunk. Kérdését figyelmen kívül hagyom, nem szándékozok bele menni felesleges eszmecserékbe. Tisztában vagyok vele, hogy ő sokkal többet veszthet még így is. Hiszen, ha Gabriel megbízna benne, akkor tájékoztatta volna a kettőnk között lévő alkuról. De mégsem tette. Halkan kuncogok ahogy ellép, sejtetem, hogy így fog reagálni. Gondolatmenetét hallva felhúzom az egyik szemöldököm, kíváncsivá tett.
- Nincs különösebb oka azon kívül, hogy mindketten egyenlő esélyekkel indulunk itt - válaszolok egyezerűen. Ahogy még egy lépést hátrál én egyet teszek előre. Ez egy gyönyörű tánc kettőnk között, pokoli tangó angyali köntösbe bújtatva. Halhatatlan játék. Enyhe fenyegetése hallatán, majdnem felrobbanok dühömben, de az arcom rezzenéstelen. Nem fogja tudni kiugrasztani a nyulat a bokorból, ahhoz jól előbb kell felkelnie.
- Milyen eszes, előre gondolkodott! Csahogy engem sem ejtettek a fejemre és számodra is van egy kisebb meglepetésem, arra az esetre, ha valami rosszul sülne el - a rosszul szónál direkt felemelem a kezeimet és idézőjeleket mutatok vele. Mosolya olyan, akár a méreg, édes kis angyalkának tetteti magát, már csak a hárfa hiányzik a kezéből. Pfúúj, undorító az egész!
- Legyen! Egy tollat kérek a szárnyadból - lépek hozzá még közelebb, testem majdnem súrolja az övét, mélyen szemeibe nézek - és az adósom vagy, a kis fojtogatós játékod miatt - teszem hozzá ártatlanul.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Kedd Május 29, 2018 11:42 am
Következő oldal


- Persze, hogy tudom. - Felelem gyengéden. Már csak az hiányzik az összhatásból, hogy ajkaim szelíd mosolyra görbüljenek. Ez talán az a fajta tónus, ami egy magamfajta angyaltól érkezve, a látszat ellenére nem kecsegtet túl sok jóval. - Nyilván nem örülne neki, de én már sokat letettem az asztalra. Vajon melyikünknek van több veszíteni valója? - Megvan az okom, hogy miért intézem mindezt Gabriel háta mögött, de nem vagyok hülye. Szerinted idejönnék felkészületlenül? Az érintésétől megundorodva lépek el a démontól, tartva a kimért testhelyzetet.
- Tudod, sok hely közül választhattál volna. - Való igaz, hogy a felszín nagy részét Gabriel uralja, egy másik részét felemésztette a Sötétség, de jócskán akadnak még kisebb, semleges területek. Amik jó eséllyel előnyösebbek lettek volna, mint a hírhedt New York. - Elgondolkodtatott, hogy miért ide esett a választásod. - Mindig jól ment, hogy úgy tegyek, mintha mindent tudnék. Akkor is, ha csak a dolgok felével vagyok tisztában. Fölényesen még egy lépést hátrálok. Inkább szívom a sikátor dohos levegőjét, mint a démon illatát. Szagát.
- Összekészítettem neked egy csomagot. Ha itt most bajom esik, ha Gabriel értesül az itt történtekről, vagy ha túl magas árat szabsz, az aktád a városházán landol. - Megvan az esélye, hogy semmi nincs a kezemben és Azura szimplán tovább állna, ha fény derülne a valódi kilétére. De annak is megvan az esélye, hogy nem akarja elhagyni New Yorkot egy olyan apróság miatt, mint a fecsegés, vagy a túl magas ár.
- Nem akarsz az ellenségednek engem, ahogy én sem téged. Szóval gondoljuk újra ezt a sokba fog kerülni dolgot. - Mosolygok rá, mint egy igazi angyalka.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 11:44 pm
Következő oldal


Nevetésem közepette az összehúzott szemeimmel is látom, ahogy homlokán a ráncok összegyűlnek a haragtól. Gondolhattam volna, hogy nem fogja értékelni a főnökére tett megjegyzésem, főleg nem egy olyan városban, amit az emberek uralnak. De hát mit tegyek, ha szeretek veszélyesen élni? Időm sincs kifújni magam, mivel egy kéz szorul a nyakamra, majd egy férfi test présel a falnak. Kuncogok rajta, már amennyire tudok. Valahol élvezem ezt a helyzetet. Mélyen a szemeibe nézek, de én sem vagyok rest, kezemet felemelem a fejéhez. Ha elég figyelmes láthatja, hogy apró szikrák gyúlnak fel a tenyeremben, amik bármelyik pillanatban pokoli tűzzé változhatnak. Egy darabig így állunk, farkasszemet nézünk, míg ő magában vívódik, mégis mit tegyen. Végül elengedi a nyakamat, de nem lép el tőlem. - Ó, csak nem egy fájó pontra tapintottam? - gúnyolódik még egy kicsit, hátha fokozni tudom az indulatait. Valahol mélyen érzem, hogy tetszik a stílusa, annak ellenére, hogy egy tollpárna. Kérdése hallatán apró mosoly jelenik meg a szám sarkában.
- Végre egy angyal, aki tudja hogy kell bánni a démonokkal - tisztelettel és vegyes undorral adózok előtte - Minden információnak ára van és az általam előbb említett elég sokba fog neked kerülni - válaszolok sejtelmesen.
- Vajon mit szólna a főnököd, ha tudná, hogy itt vagy és ilyeneket kérdezel tőlem? - teszem fel a sunyi kérdést, miközben megpróbálom megérinteni borostás arcát. Egyetlen percre sem veszem le szemeimet az övéről, ha nem löki el a kezem, akkor végig simítok az arcán, ha ellöki, akkor csak halkan nevetek rajta.

~ Megihletett a kischates beszélgetésünk ~

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 11:16 am
Következő oldal


Nem érdekel a „hatalmas alaptudása”, viheti magával a pokolba. Az viszont annál inkább, hogy a találkozót és a technikai részeket hogyan vitelezte ki. Elég tőszavakban beszélnie ahhoz, hogy összerakjam a képet és megkapjam a kívánt választ. Nem ejtettek a fejemre, ha van róla fogalma, ki vagyok, ezt valószínűleg a démon is tudja. Sőt, megkockáztatnám, hogy jobban képben van, mint azt mutatja. Előle talán igen, de magam elől nem titkolhatom, hogy ez tetszik. Szeretem a jó ellenfelet. Az olyan ellenfelet, akit minden okom megvan gyűlölni, ugyanakkor élvezem vele a táncot, a súrlódásokat. Talán Azura is ilyen lenne. Természetesen bebiztosítottam magam, ha a találkozó rosszul sülne el, de jelenleg nem kívánom őt hozzáadni az aktív ellenségeim listájához. Amíg nem ütköznek a céljaink, nem kell egymás torkának esnünk. Én kellően intelligens vagyok hozzá, és ha az a rangja, ami, akkor feltételezem ő is. Bár az ilyen pokolszökevényeknél sosem lehet tudni.
A nevetésére ráncok futnak át a homlokomon. De nem az égtájak minden irányába, mint egy nem értő angyal tenné. Haragosan rándulnak össze, én magam pedig váratlanul mozdulok. Vékony torkát elkapva a legközelebbi falhoz szorítom őt és az emberinek ható testemmel tartom ott. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen kihozta ezt belőlem. Úgy tűnik manapság tényleg feszült vagyok. Felé sziszegném, hogy vigyázzon a szájára, vagy hogy ne hahotázza Gabriel nevét New York utcáin -- akkor sem, ha egy félreeső részen tartózkodunk. De nem hárítok. Nem lépek el túlzottan, de Azurat elengedem.
- Mit akarsz cserébe? - Szórakozásának tárgyát ignorálom és a lényegre térek. Feltételezem, nem puszta jóakaratból osztotta meg velem a részleteket.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 10:48 pm
Következő oldal


Hallom a hangjában a meglepődöttséget és talán némi elismerést is vélek felfedezni benne, de a gúnyát sem rejti véka alá. Szemeimet forgatom, ezzel jelezem ki a nemtetszésemet, de egyéb hangot nem adok neki. Nincs kedvem belemenni a kistílű játékaiba, egyikünknek sem megengedett ez. Talán, ha egy alsóbbrendű démonról lenne szó, már régen kibelezte volna, ahogy én is hasonlóképpen járok el egy angyallal. Kijelentésnek álcázott kérdésére csak bólintok aprót, mosolyát látva halkan kuncogok. A találkánk okát és mibenlétét szerencsére hamar helyre raktuk. Így a lényegre térhetünk, lusta vagyok beszélni, így közelebb lépke hozzá megmutatni mit tettem. Ahogy karomat emelem ő is viszonozza azt, egy kés élét érzem a torkomon. Aprót sóhajtok, majd én is előrántom a fegyverem, egyenesen a szívének feszítve, szabad kezem úgy markolja azt, mintha az életem múlna rajta. Mindezen óvintézkedések ellenére megmutatom neki a képet, amit készségesen enged. Ahogy végetér a kis emlékfolyam egyből leeresztem a kezeimet és egy fél lépést hátrálok. Nem szeretem ha holmi fogvájók a bőrömnek nyomódnak. Kérdése komor, mire lazán vállat vonok.
- Mivel hatalmas alaptudással rendelkezem, így talán egy fél nap, aztán megint egy fél hét, mire eljuttattuk a megfelelő információkat Raiden fülébe - válaszolok kimérten - Miért érdekel annyira ez az egész? - teszem fel a kérdést, szemeimet összhúzom - Elvileg tudnod kellene róla, hacsak... - mintha az elmémben egy villanykörte gyúlt volna fel, a kép kezd összeállni. Mindenféle előjel nélkül hangos nevetésben török ki, fél perccel később rendezem a vonásaimat.
- Szegény kis Rasst kihagyta a csúnya nagy Gabriel a terveiből - hangom tocsog a gúnytól, hogy tetőzzem álegyüttérzésemet, még az alsó ajkamat is lefelé görbítem.

~téged se az enyém :3 ~

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 8:13 pm
Következő oldal


- Oh. - Engedem ki emberinek tűnő ajkaim közt a meglepődött, elismerő kis hangot. Ugyanakkor nem rejtem a gúnyos élt sem. - Szóval a démonok újabban gondolatolvasók is. - Elismerő mosoly fut át vonásaimon. A hanglejtésem persze egészen más kontextusba helyezi az „elismerést”. Tetszik, hogy gyorsan jár az esze. De mit vár, tapsoljam meg? Az eddigi megfogalmazásaimmal azt hiszem elég világosan a nő tudtára adtam, hogy hm… magánügyben vagyok itt. Nem Gabriel nevében.
Amikor a fekete szemű korcs -- elnézést, korcsnak az alacsonyabb rendűeket szoktam titulálni. Az ő pozíciója már kiérdemel némi elismerést. De nem is ezen van a hangsúly. Tehát amikor Azura a halántékom felé emeli a kezeit, én továbbra is sziklafalként állok előtte, nem húzódok el. Egyik karom viszont én is mozdítom, megelőzve az érintését azzal, ahogy a pengém élét az állkapcsa alá simítom.
Mindig bízhattam a megérzéseimben, amik most azt súgják, hogy engedjek neki. Így is teszek. Az a féle angyal vagyok, aki nem fél bemocskolni a kezeit, ha kell. Már pedig nem azért jöttem ide, hogy a tisztaságom miatt kényeskedjek. Hagyom, hogy megérintsen, hogy átjárja az elmém a mágiája, még ha csak felületesen is.
Figyelmesen követem az eseményeket, még ha éget is. A látomástól apróvá és nőiessé vált tenyerem elemelem Raiden halántékától, hogy emlékezetembe véshessem az Azura által használt rúnákat.
- Mennyi időbe telt ezt előkészíteni? - Kérdezem komorabban, mikor újra önmagammá válok. A fenébe veled, Gabriel.

~ hát ez egy picit hosszabb lett, de ne zavarjon:D ~

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 3:49 pm
Következő oldal


Hallom, ahogy kifújja a levegőt, majd aprót biccent és a betont kémleli. Olybá tűnik, mintha mosolyogna, de ez semmivel se több, mint angyali fölény. Nem mintha lézetne az általa képzelt felsőbbrendűség. Egyenlőre nem változtatok a helyzetemen, várom a reakcióját, esetleges válaszát a csipkelődésemre. Szavak nélkül is értem, rám néz és tudom mire gondol. Halkan kuncogok egy vállrándítással válaszolok csak. Kíváncsi voltam, hogy belemegy-e ebbe a szócsatába. A szóbeszéd nem hazudott, kezdi felkelteni az érdeklődésem az előttem álló tollaska.
- Ha ő küldött volna, akkor nem lennél ilyen szófukar. Elmondtad volna mit akar a főnököd és már itt se lennél. Nem, de bár? - költői a kérdésem, hiszen mindketten tudjuk a választ. Felvonom az egyik szemöldököm a kijelentése hallatán, halvány mosolyra húzódik a szám széle. Közelebb lépkedek hozzá és két ujjamat a halántékára helyezem.
- Megmutatom - mondom, majd vörösen felvillan a csuklómon lévő rúnákkal ellátott karperec. Rassilon előtt képek milliója pereg le, az én szemszögömből láthatja, hogy mit tettem [You must be registered and logged in to see this link.].

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 10:18 pm
Következő oldal


Egy szusszanás kíséretében biccentem a nedves, repedezett beton felé a tekintetem. Mintha a mosolyom rejteném, de a mosoly azért erős túlzás arra a kifejezésre, ami a vonásaimon ül. Az egész megint csak angyali fölényeskedésre hasonlít. Postás, mi? A testbeszédemmel egyértelműen visszakérdezek, miközben felnézek a démonra: Nem vagyok én egy kicsit túlképzett postásnak? De újabb passzív angyal-démon adok-kapok szóváltások helyett a tárgyra térek.
- Nem sértem meg az intelligenciád azzal, hogy úgy teszek, mintha Gabriel nevében járnék el. - Nem. Fogalmam sincs róla, hogy mi történik körülötte és ez elmondhatatlanul zavar. Ennek ellenére megfontoltan fogalmazok. Nem kezdek faggatózni, arról különösképp nem, hogy mi volt a fizetsége. Egyelőre más érdekel, amit komorabban teszek hozzá -- nem mintha eddig olyan mókamiki lettem volna. - Tudni akarom, mit tettél Raidennel. - Hogy vajon azért-e, mert Gabriel ellen akarom felhasználni az információt, vagy Raiden ellen, vagy valami teljesen más célom van vele, azt nem kötöm az orrára. Ha megtenném sem vehetné biztosra, hogy igazat mondok.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 9:59 pm
Következő oldal


Látom, ahogy az arca eltorzul a szavaim hallatán, de nem tud vele meghatni. Talán belénk van kódolva, hogy utaljuk egymást. Nem mondja ki, de gondolom, hogy hasonló véleménye van a démonokról. Könnyedén osztottam meg vele az információt miszerint Lord lett belőlem, hiszen azt csakis magamnak köszönhetem, az eszemnek és az akaraterőmnek. Ez a kettő egész halhatatlan életemben elkísért. Apró mosollyal nyugtázom a meghökkenését, amit mindenáron próbál elrejteni. Újra emberibb formát öltök, miután végre ő is realizálta az erőviszonyokat kettőnk között. Aprót bólintok a szavai hallatán. Igaza van valamennyire, tisztában vagyok vele, hogy ki is ő valójában. Hallomásból ismerem és talán láttam is egyszer futólag Gabriel körül legyeskedni. Hallom, amint a rangomat is hozzáteszi, igaz egy kis késéssel. Fogalmam sincs, hogy a gúny vagy épp a tisztelet beszél belőle. De nem is érdekel igazán, hiszen én sem azért szólítottam a nevén, mert annyira tisztelném, viszont a képességeit értékelem.
- Mindenki ismeri a neved, aki többször megfordult Gabrielnél - vonok vállat - Elgondolkodtam azon, hogy lehet postásnak használ a főnököd és újabb munkája van a számomra. Kellő fizetségért cserébe majdnem bármilyen munkát elvállalok - magyarázom neki, a postás jelzőt egy kis megvetéssel és vegyes tisztelettel nyomom meg. Aztán rendezem a vonásaimat és kissé oldalra biccentem a fejemet.
- Lehetnél annyira nyílt, hogy elmondod, mit akarsz tudni pontosan a mágiámról - vágom hozzá, de a hangomból semmit se tud kiszűrni.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 9:02 pm
Következő oldal


Enyhe grimaszba vont szemöldökkel hallgatom, ahogy a démon szebbnél szebb jelzőkkel illet. Végül valós komment nélkül, csak egy futó - nem kifejezetten barátságos - mosollyal nyugtázom szavait. Az érzés kölcsönös. Nem biztos, hogy én ilyen finoman fogalmaztam volna, de az érzés kölcsönös.
Lord volna? Ez újkeletű dolog? Megszigorítom vonásaimat, de képtelen vagyok teljesen elrejteni a meghökkenést. Majdnem biztos, hogy egy harcból ő jönne ki győztesen, jól lehet, fölénnyel. De egyrészt nem csetepatézni jöttünk, másrészt a saját épségem egy percig sem féltem. Gabriel alkuja aggaszt. A szavaiból úgy vélem, nem régiben lett Lord. Az arknak lehet köze hozzá?
- Nem mondom, hogy játszunk nyílt lapokkal. De tudod a nevem és ha nem lennél velem hajlandó beszélni, akkor nem jöttél volna ide. Lord. - A megszólítást csak kis szünettel teszem hozzá. A tónusomból nem lehet kikövetkeztetni, hogy tiszteletem jeléül-e, vagy nemes egyszerűséggel gúnyolódok. Talán mindkettő. Megvetem a démonokat, az elsőtől az utolsóig, nem számít a rang. Ugyanakkor azon angyalok közé tartozok, akik elismerik az olyan tulajdonságokat, mint a fondorlat, az ész, fajbéli ellentétek ide, vagy oda. Felteszem van bőven sütni valója, ha Gabriel szóba állt vele.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 8:40 pm
Következő oldal


Látom, ahogy közelebb jön hozzám, de megtartja a kellő távolságot, mintha leprás lennék vagy valami ilyesmi. Teátrálisan sóhajtok egyet mielőtt válaszolnék a kérdésére.
- Gőgös, nagyképű, fennhéjázó és még hasonló jelzőkkel tudnám illetni a hozzád hasonlatos angyalokat. Nem vagyok nagy rajongótok - válaszolok egyszerűen. Orrát fennhordja, mint a legtöbb tollaska, amiért még inkább gyűlölöm őket. Szánalmasak mindannyian, nem számít melyik csoportba tartoznak. A kérdésemre nem válaszol, legalábbis nem úgy, ahogy elvárnám tőle. Szemeimet forgatom, kihallom a hangjából, hogy megvet. Azt hiszi, hogy semmi vagyok hozzáképest. Pedig ha tudná, hogy azóta még magasabbra törtem. Ha így folytatja lehet megismertetem a hatalmam egy kis részletével. Gondolataimból a hangja szakít ki, kérdőn rá emelem a pillantásom. Miért érdekli a mágiám?
- Mit akarsz tudni róla? - vágom oda érdektelenül, körmeimet kezdem nézegetni unottan - Egyre erősebb, főleg most, hogy első Lord vagyok - húzom ki magam, állam felszegem, úgy meredek rá megmutatva neki fekete szemeimet.

Online
avatar



☩ Reagok :
159

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 7:11 pm
Következő oldal


Nincs jogom megítélni Gabriel döntéseit. Amikor pedig említés szinten is kihagy egy eseményből, azt hiszem kifejezetten akkor nem kíváncsi a véleményemre. De ez nem jelenti azt, hogy ne látnám el így is a feladatom, a saját meglátásom szerint. Tudnom kell, hogy miért démonhoz fordult, mi célja ezzel az egésszel, hogy felkészülhessek a következményekre. Isten bocsájtsa meg, de az arkangyalokkal csak a baj van.
- Miért, milyen az a magam fajta angyal? - Viszonzom érkezésemkor a pokolfajzat tónusát, ahogy megközelítem őt és tisztes távolságban megállok. Földön töltött évek ide, vagy oda, le sem lehetne mosni a gőgös kiállásomról, hogy mi is vagyok valójában.
- Felteszem a kérdésed költői. - Azuraval ellentétben nem nevezem őt nevén. Semmit nem számít a neve, érezze. Noha a szavaim kétesek. Egyrészt sugallom velük azt, hogy ha tudja, hogy ki vagyok, akkor valószínűleg arról is van sejtése, mit akarok. De ha tudja, hogy ki vagyok, sosem lehet biztos benne, hogy mit akarok. De mielőtt a csavaros gondolkodásba bármelyikünk feje is jelképesen belefájdulna, a tárgyra térek.
- A mágiádról van szó. - Információkra van szükségem. Gabriel megkerült engem, amikor a démonhoz fordult, most pedig én kerülöm meg Őt.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 5:54 pm
Következő oldal


A múltban kisegítettem Gabrielt, erre most az egyik csatlósa találkozót kér tőlem. Ez véletlen lenne? Nem gondolnám. Lehetséges, hogy újabb munkát akar nekem adni a főnöke? Meglehet, ha jól megfizetnek, abban az esetben nem ellenkezem. Egy mindkettőnk által semleges területre hívtam, itt nem rendezhetünk jelenetet, hiszen New York emberek lakta, akik ki nem állhatják a természetefeletti lényeket. A megbeszélt időpont előtt érkeztem, felakartam mérni a terepet, így a sikátor árnyékos részében bújtam meg. A falnak dőlve várakoztam, egyik lábamat neki támasztottam, kezemben forgattam az egyik rúnákkal ellátott tőrömet, majd mikor megéreztem a jelenlétét elrakom a fegyvert.
- Sosem gondoltam volna, hogy egy magadfajta angyal érdeklődik egy démon iránt - szólalok meg köszönés helyett, apró mosoly bújkál a szám sarkában. Ahogy felsejlik előttem az alakja ellököm magamat a faltól és megállok vele szemben karba tett kezekkel.
- Mit akarsz tőlem Rassilon? - teszem fel a kérdést az előbbi stílussal ellentétben hűvös hangon.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Jennifer Morrison

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 5:54 pm
Következő oldal


Spoiler:
 


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/5
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
3
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
9
Nephilim
2