We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Hello Hell - Loki ++ Faye
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Yesterday at 1:48 pm
Következő oldal


Próbálok nem vigyorogni Faye-re. Igaz, hogy kicsit büszke vagyok, amiért sikerült ilyen messzire jutni onnan, hogy míg pár éve egy kulacs szenteltvíz volt a leghatékonyabb fegyvere, most már egész tűrhetően bánik a kardjával, és ráadásul pokolian dögös közben, mégis most mérges vagyok rá.
-Most már jobban.
És egyben persze megkönnyebbült, hogy még nem esett baja. Azért nem tudom visszafogni magam, és amikor rákérdez, hogy szerintem hazavinné-e ezt a csürhét, gyorsan levágom az egyik udvarlónk kezét, és a nőre morgok.
-Miért, AZ már túl nagy hülyeség lenne?
A vásárlásra is lenne egy két szavam, de ekkor látom, hogy felém dobja az egyik fegyverét, ami nem sokkal az arcom mellett száll el. Valamiért ösztönösen eszembe sem jut kivédeni ezt a kardommal, annak ellenére, hogy tényleg alig kerüli el az arcom, és a bizalmam kifizetődik, mert amikor hátra fordulok még épp van időm arcon szúrni a sérült démont úgy, hogy a pengém hegye a tarkóján kandikál ki, mielőtt mellkason rúgnám a tetemét, hogy eleressze a pallost, és csak aztán figyelek fel arra, mi az oka annak, hogy vibrál a padló.
-Odin heréire... - Morgom magamban, és újra a táskámért nyúlok. Ezúttal egy üvegtőr kerül a kezembe, a belsejében egy angyal vérével. Gondolkodás nélkül hajítom a rém felé, de nincsenek illúzióim afelől, hogy ez legfeljebb lelassítja az óriást, ha egyáltalán. Nem is kell kellemesen csalódnom. Bár a széttörő tőr szilánkjai, és persze a savként ható lé igencsak fájhatnak, épp csak megtorpan.
-Ha ilyet látsz, futni kell! Képzés vége!
Felpattanok mellé, miután találomra a lényhez vágtam még néhány dolgot a táskámból. Előkerült még fél tucat dühös démon, kik a talpa alatt még kisebbek lesznek, mint az üvegben voltak, aztán randa lila felhő veszi körül, illetve szúnyogok egész raja támad rá, de mind hiába, alig torpan meg.
-Gyakoroltad ugye a térkapu nyitó rúnát?

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 7:02 pm
Következő oldal


Kissé meglep, hogy Lokit ennyire megrémíti a kis gránát, amit szándékosan azért hoztam el, mert senkit sem állt szándékomban kinyírni. Meg persze azért is, mert csak ezeket tudtam elcsórni a laborból észrevétlenül. Egy kaszkadőr is megirigyelné a vetődést, amit kedvenc mesterem bemutat, de nem is az a legjobb benne, hogy láthatom, hanem, hogy ezzel jelentősen megkönnyíti az én dolgomat is; pillanatokkal később már a közelemben van, amitől máris sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint azt a helyzet indokolná. - Semmi bajom. Hát neked? - kérdezek vissza vigyorogva, de rögtön az arcomra is fagy, ahogy a látóteremben megjelenik egy nagyjából derékig érő kis rondaság. Ha megölnének sem jutna eszembe, mi a valódi nevük ezeknek, de ez a valami a fejébe húzott aranyszínű sisakkal pont úgy néz ki, mint egy rosszul dauerolt, elcseszett törpilla. Ha más körülmények között látnám, biztos elnevetném magam a fura képzettársításon, de most csak arra van lélekjelenlétem, hogy a kis szemetet reflexből felrúgjam. A dög jó három métert repül, és nyekkenve ér földet a bunkója nélkül, ami elég is neki, hogy menekülőre fogja. Nem számítottam rá, hogy a mozdulatom ilyen hatásos lesz, de úgy tűnik, még mindig szoknom kell az új erőmet.

Először nem értem, miért gondolja Loki, hogy jobb lesz nekünk, ha magunkra szabadít egy csomó dühös démont a többi mellé, de hamar fény derül a taktikára. Elsőre nem is tűnik rossznak, viszont csak idő kérdése, mikor fordulnak ők is inkább ellenünk. - Úgy nézek ki, mint aki haza akarja vinni őket? - Kérdezek vissza, miközben megint a kardomat próbálom kirángatni az egyik támadója oldalából. Épp csak sikerül, mielőtt megtanul repülni a társaival együtt. Aztán elhúzódom a felém pattanó fej elől, és felugrok egy, a kráter falából kifelé meredő faldarabra. - Majd elvihetsz vásárolni a kínzóeszközboltba, ha ezt túléljük. De most mennünk kellene! - jobb ötletem nem lévén kitépem a nyakláncomat a nyakamból, ami valójában nem csak ékszer, hanem egy shuriken is, és teljes erőből a démonhoz vágom, aki Loki mögött bukkan fel. Nem mondom, hogy jól célzok, így inkább szerencsének nevezném, hogy a csillag eltalálja a bunkót lendítő kezet. Lokinak így bőven van ideje -legalább másfél másodperc- hogy reagáljon a támadásra. És akkor meglátom....azt. A minimum két és fél méterre nőt szörnyeteg öles léptekkel indul lefelé a kráter átellenes oldalán, elsöpörve az útjából mindenkit, aki elég hülye, hogy elé kerüljön. Korábbi szavaimnak bivalyerős nyomatékot ad, az már biztos. - Lehet, csak rosszul emlékszem, de szerintem erre még nem képeztél ki.. - mutatok a kardommal az óriás felé, és a kráter peremét méregetem mögöttünk. Eddig egész jól szórakoztam, de ez a jetibe oltott ork már tényleg túlzás. Mostmár tényleg mennék, ha lehet.

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 3:04 pm
Következő oldal


-Banyek!
A cuki említésére, és arra, hogy az említett tárgy elkezd felém repülni, olyan rémület ül ki az arcomra, amit egy ilyen fantázianevű tárgy aligha  indokolna. Igaz, amióta Faye belépett az életembe valahogy minden fegyvernek hasonló az elnevezése. Ennek itt centripetális erő gránát, vagy kinetikus gránát lett volna a neve, vagy ilyesmi, ő már rávágta, hogy legyen cuki, és rá ragadt.
Természetesen azonnal levetem magam a mélybe a bomba elől. Nem szoktam mások orra alá dörgölni, de sok ezer éves démonként könnyedén talpon tudnék maradni, ha egy ilyen mellettem kezdene bűbájoskodni, a táskámban lévő dolgok viszont ah mind egyszerre törnek darabokra...érdekes rejtvény lenne annak, aki utána megpróbálná kideríteni, hova lettem.
-Jól vagy? - Kérdem mellé érve, és a táskámban matatva a kezembe kerül 3 üveggömb, amiket egyszerre hajítok el a legnagyobb tömeg közé. Már röptében cérnavékony hangok tömege szentségel, fenyegetőzik, és úgy általában mosódik össze valami távolról sem bizalomgerjesztővé, amikor pedig földet érve széttörnek, és előkerül az összesen 18 vérben forgó szemű, habzó szájú démon, kik nyomban nekiesnek a legközelebbi elő lénynek, hogy foggal körömmel próbálják széttépni, máris nem aggódom annyira a számbeli fölény miatt.
Bárki is találta fel az egyenruhát, nagy koponya volt. Faye kedves, kecses, és gyönyörű. Nem esik nehezemre megkülönböztetni az itteni csürhétől harc közben. Ellenségeink ezzel szemben szervezetlenek, és most kaptak a nyakukba egy rakás olyan démont, akiket évek óta tárolok egy golyóban összezárva, amit egy sötét helyre raktam, és néha unalmamban meg is pörgettem. Az ilyesmi nem tesz jót egy démon lelki állapotának, szerencsétlenségükre azonban ránézésre elég nehéz eldönteni kiszúrni, ki kivel van, és ilyenkor mindenki hajlamosabb rá, hogy a biztonság kedvéért hátba szúrja a csapattársait is, és csak utána nézze meg ki az. adjuk hozzá azt is, hogy idelent a halálos sérülés is csak ritkán tényleg végzetes, és az eredmény egy igazi mindenki mindenki ellen össznépi vérfürdő lesz.
-Csak kettőnkre főztem, el kell köszönnöd az új pajtásaidtól, remélem nem baj? - Kérdem nem kevés szarkazmussal, ahogy mellé érve három egyidejű bunkó csapását védem ki a kardommal felülről. Mi ez, valami rossz film? A következő pillanatban egyetlen energia lökettel vágom mindhármat a falhoz.
-Veszélyesen tudsz unatkozni. -Jgyzem meg újra morogva, és egy következő mozdulattal a kardom megfoszt egy démont a fejétől. Látom a szemeit még utoljára felvillanni, mielőtt nem maradna ott más csak sötétség. - Otthon emlékeztess, hogy vegyek neked egy nintendót...vagy 6-8 bilincset és béklyót.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 1:19 am
Következő oldal



Loki

Bármennyire is szeretem azt gondolni magamról, hogy nem vagyok ostoba, most mégis úgy érzem magam, mint egy Darwin-díjas idióta. Arrafelé indulok meg határozott léptekkel, ahol a legkönnyebbnek látszik a dolgom, de mikor egy nyílvessző csapódik a földbe épp a lábam előtt, meggondolom magam. Nyilván nem fognak elengedni csak úgy. Nem azért jöttek. nekem pedig hiába lóg az övemen a kardom, meg néhány tömegoszlató kedvesség Loki laborjából, tudom, hogy még ez is kevés lesz a meneküléshez. - Told ide a segged, hadd nézlek meg közelebbről! - Kiáltja oda a vezér magabiztos hangon, és én kénytelen kelletlen elindulok felé. Tenyerem eddigre már ráizzadt a kard markolatára, a szívem pedig a torkomban dobog, úgyhogy lassú léptekkel haladok, hogy legyűrjem a remegést.  - Mintha élnél, csinibaba! - olyan hangon köpi a szavakat, hogy még véletlenül se tekinthesse senki bóknak, amit mond. Ha csak kicsivel is, de meggyorsítom a lépteimet, de mikor már csak néhány méterre járok az orkarcú fickótól, meg is torpanok.

Amikor meghallom Loki hangját, olyan megkönnyebbülés söpör végig a testemen, hogy rendesen emlékeztetnem kell magam, hogy még mindig egy kráter közepén állok, ellenségtől körbevéve. Bár az biztos, hogy vezér nélküli ellenségtől, hiszen a gusztustalan fickó ordítva rogy össze, míg a többiek csak ostobán figyelik a jelenetet. Egyikük elröhögi magát, de el is hallgat gyorsan, látva a többi reakcióját.  Vigyorogva fordulok megmentőm felé, de azonnal meghűl a vér az ereimben, mikor meglátom az őt kísérő lényeket. - Küldök egy Cukit! - kiáltom neki, ahogy a torkomon kifér, és már repül is a kis szárnyas gránát, ami ugyan senkit sem fog kinyírni, de mindenkit ledönt a lábáról, jó tízméteres körben. Hát nem cuki? Talán ez a legjobb tulajdonsága a cuccnak, amellett persze, hogy a kis szárnyai sokat javítanak a röpte ívén, így olyanok is sikerrel alkalmazhatják, akik még 10 méterre sem tudnak eldobni normál esetben. khmm...

A kis aranyos Loki mögött csapódik a botokkal felszerelt csürhe magjában a földbe, és két másodperccel később dominó módjára borít meg mindenkit, aki a hatókörében tartózkodik. közben én már rántom is elő a kardom, és a mesterem felé kezdek rohanni, remélve, hogy nem kell komoly közelharcba bocsátkoznom, mert a vívótechnikám még mindig hagy némi kívánni valót maga után.  Az egyik démon ostobán nekem ront a fejszéjét lengetve, de nem védi a hasát, így a pengém könnyedén szalad át rajta. Majdnem engem is feldönt, ahogy a kard élére markolva elesik a nagy lendülettől. Nehezen szerzem csak vissza a kardomat, s közben hol a többi démont, hol Lokit keresi tekintetem. semmi kedvem a következő támadásra várni, úgyhogy tovább rohanok egyszerűen kicselezve a felém oldalról rohanó véglényt. - Kész van az ebéd? Mert akkor mehetnénk! - kérdezem kiabálva, ha Loki közelébe érek valahogy, aztán újra Dominót kezdem keresni.  Utálok futva menekülni.  

Loki
avatar



☩ Reagok :
74

Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 11:33 am
Következő oldal


Évszázadok óta nem volt már tanoncom, a legtöbb aki eladta nekem a lelkét olyan alávaló alak volt, hogy inkább tovább passzoltam őket Ash seregébe, ahol aztán ki tudja mi lett a sorsuk. Azonban, annak ellenére, hogy ez mennyire nyugalmas időszak volt, el kell ismernem, jó érzés, hogy most már Faye is itt lakik velem. Feldobja a napjaimat...vagy a vérnyomásom. Ez a mai nap úgy tűnik az utóbbiról szól.

Néha hagyom neki, hogy maga legyen, elvégre az mindenkinek kell, de van, hogy utána úgy érzem, nem tanulok semmiből. Több szolgát is kikérdezek, amikor már jó ideje nem látom őt sehol, ám az egyetlen nagyjából hasznos információ a Consuela-nak nevezett férfitől érkezik, mi szerint látta Faye-t a napokban az ablakban ülni, és a régi labort nézegetni a távolban. A hely gondolatára is kifut a vér az arcomból, és máris az istállók felé rohanok.
-Fenrir! - Kiáltok, ám parancsomra nem érkezik válasz nyerítés formájában. Hát persze...Ba'al elvitte reggel, hogy kiossza az új naplókat Ash-nek, és Phelgornak.
-Dominó? - Kérdem, amikor meghallom egy másik hátas patáit közeledni, de ez sem nyert. Lemondóan sóhajtok.
-Churchil...?
Dacosan fújtat a jószág egyenesen az arcomba, de most nincs időm a hülyeségeivel foglalkozni. Azonnal a hátára pattanok, s szőrén ülöm meg, majd vágtatok is, a régi labor felé.
-Remélem nem oda ment...remélem nem oda ment...
A kapun kivágtatva Connie felém nyújt egy hátizsákot, amit ki is kapok a kezéből, és magamra kapom. Ott szükségem lesz minden aljas trükkömre. Tudom, hogy Faye-nek nem tiltottam meg konkrétan, hogy oda menjen, de ez a pokol! Ha minden veszélyes helyre külön kitérnék, azt kéne hallgatnia legalább ezer évig.
-Csak nem ide jött...már csak az a kérdés, hogy akkor viszont hov...
Az éles hangra felkapom a fejem. Semmi kétség, ez ő lesz. Legszívesebben megsarkantyúznám ezt a gebét, de ha ennél is gyorsabban vágtáznék vele, tuti ledobna. Még legalább öt perc kell, hogy odaérjek, remélem kihúzza addig! Mondjuk az nem tölt el maradéktalan optimizmussal, hogy a zajra nem csak én kapom fel a fejem. Mintha életre kelne a környék sara, és kövei, s alóla rengeteg lény, mászik elő, majd indul meg középre. Kardom utat vág köztük, ahol feltétlenül szükséges, aztán a lovat hátrahagyva rohanok, amikor elérem az első falat. Egy ugrással a háztetőre pattanok, és az ott lévő rég látott hatalmas fekete lyukhoz sietek pont középen. A széléhez érve lelesek, és meglátom végre Faye-t, pont a kráter közepén, a dezertőrök gyűrűjében. Habozás nélkül nyúlok a táskába, és hajítom vele homlokon tanoncom beszélgetőpartnerét.
-Halihó, van hely még egy embernek a buliban? – Kérdem, miközben az apró fémbe vésett rúnák izzani kezdenek, ahol a démon vére éri őket, és hamarosan lángra kap. –  Ó, pont felszabadult egy, micsoda szerencse!
Sajnos amíg ide koncentrálok,hogy az én produkciómhoz is gyülekeznek a háttértáncosok, hogy bemutassák rajtam a rögtönzött bunkósbot koreográfiájukat.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 12:23 am
Következő oldal




Ha valaki látná, hogy fényes nappal a kastély ablakán mászom ki, biztosan csak legyintene, ahogy itt szokás, ha kegyetlenkedésről, kínzásról hall. Errefelé ez teljesen megszokott. Velem viszont egész más a helyzet. Nem bánnak rosszul velem, pedig csak egy senkiházi kis démontanonc vagyok, s tessék! Mégis kényszert érzek rá, hogy elhagyjam a biztonságot jelentő kastélyt, kockáztatva legalább egy tucat olyan dolgot, amibe inkább bele sem gondolnék, ha nem kötelező.
 
Egy ideje nem tartom már számon, mióta vagyok itt, de a pokol szabályait épp csak tanulgatom, ahogy azt is, hogyan védjem meg magam. Hogy miért érdekel annyira a keleti ablakból látható távoli romhalmaz, nem tudom, de úgy vonz magához, mint a mágnes. A kérdéseimre nem kaptam kielégítő választ, ezért kell magamnak megnéznem. Egy macska könnyedségével huppanok a földre, és csuklyámat az arcomba húzva sietek el az istállókhoz.
- Dominó! - A kis, fekete kanca a nyakamba fújtat, miközben a karámajtóval babrálok. Megvakargatom a pofiját, és tovább szerencsétlenkedem a beragadt tolózárral. A homlokán lévő fehér pöttyök miatt igazán találó nevet kapott a kedvenc hátasom, ám nem emiatt választottam ki épp őt, már a legelején. Kezes, szelíd, de nagyon agilis jószág, és nem mellesleg kedvel is, ami például Churchillről nem mondható el, így a hatalmas fríz mént, ha lehet, messzire kerülöm. Nincs kedvem újra bordatörést kockáztatni.

Fél órás lovaglás után érkezem meg az elhagyatottnak tűnő romokhoz. Semmi sincs itt első ránézésre, ami érdeklődésre tarthatna számot, ám némi nézelődés után egy furcsa rúnát fedezek fel az egyik épen maradt falon. Igen, tudom, hogy illene betartanom néhány szabályt, ha már friss husi vagyok a pokolban. Például, hogy nem nyúlunk olyasmihez, amiről nem tudjuk, micsoda. Ezt nagyjából kétmilliószor hallottam Lokitól az utóbbi hónapokban, mégsem ragadt meg elég mélyen. Van még mit belém verni, az már biztos. Ahogy az is, hogy erre sor is fog kerülni, ha kiderül, mit csináltam.

Ahogy megérintem a jelet, éles hangon felvijjog egy sziréna-szerű hang. Elcsesztem, ezt már ennyiből is tudom, és igyekszem eltűnni mielőbb a helyszínről, de már nincs rá lehetőségem. Ahogy a törmelék között ugrándozva sietek Dominó felé, a  sziréna elhallgat, s mire körbenézek, furcsa alakok vesznek körül, legalább egy tucatnyian. Nem úgy festenek, mint akik barátkozni akarnának. - Helló, ti is hallottátok ezt az idegesítő hangot? Valaki biztos itt ólálkodik.- szólítom meg kedélyesen a fickót, aki velem szemben áll, miközben a köpenyem alatt megszorítom a kardom markolatát. Nem, mintha lenne esélyem ennyiükkel szemben, de megadni nem fogom magam. - Nézzétek, milyen viccesnek hiszi magát a kismuff. -  elneveti magát, mire a többiek is röhögni kezdenek. - Már épp indulóban voltam, mikor megérkeztetek, ha nem bánjátok.... késésben vagyok. - már jóval komolyabb a hangom, s míg beszélek, fél szemmel Dominót keresem. Egyelőre nem látom sehol, de remélem nem bántották ezek a félorkok, különben...hát...gyalog megyek haza, gondolom.

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Május 22, 2018 7:23 pm
Következő oldal




Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5