Ophy & Cass - Angyalriadó(?)

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
700
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt játék


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 2:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Ophilia kérdése némiképpen meglep, mert bár én magam sem találkoztam sűrűn az Úrral, mindaz leginkább arkangyalainak kiváltsága volt, vagy azoké, kik ítéletüket várták Őelőtte, ám az általa kiadott parancsok, a teremtett világának működése… Minden egyes fogaskeréknek megvan a helye ebben a hatalmas szerkezetben, s mindegyikhez akad egy mellékút is. Még a Mennyekbe is.
~Úgy hiszem…~ Felelem végül tömören, elvégre bővebben az imént kifejtettem, mire is céloztam pontosan. Hallom a hangján, hogy valamiféle gondolatvirág kezdett el sarjadni a tudatában a felvetés kapcsán, ekképpen hagyom, akkor szóljon újfent hozzám, mikor már képes ideiglenesen félre helyezni az elmélkedést. Nem zavarom meg, húgom tudatát nem érdemes.
~A lovasok? Felettébb érdekes.~ Állapítom meg csak úgy mellékesen, elvégre vitára nem kelhetek egy olyan angyal szavával, ki maga is jelen volt a Sötétség elzárásánál. Bármennyire is furcsán hangozzék, démonokat hívott segítségül Atyánk. Ennél persze különösebben cseng vissza a tudatomban Ophilia felvetése az apokalipszis természetét illetően. Homlokomon a ráncok tovább mélyülnek, miként igyekszem felérni a gondolatmenetéhez.
~A halandók a Sötétség miatt nem halhatnak meg. Az apokalipszis tervnek sosem volt része a kiszabadulása, vagy az, hogy a Mennyek és a Pokol bezáruljanak. Az Úr és a mi helyénvaló közbenjárásunk nélkül a rend felborult.~ Osztom meg vele a véleményemet. ~De még ha Atyánk így is kíván okítani… megsemmisíteni bennünket, az emberekkel mi lesz? A Sötétség előbb-utóbb mindent felemészt, végérvényesen.~ Számomra nem fér össze sehogy Isten tervezete a Sötétség végső céljával, úgy hiszem inkább, az ő kiszabadulása egy olyasfajta anomália, amelyet Gabriel mészárlása, egy újabb kilengés tehetett lehetővé.  Kérdés csupán, egy effajta mellékvágányra volt a Teremtőnknek megoldása? S ha igen, miért nincsen most itt velünk? Attól tartok, ezen kérdések megválaszolásához sem én, sem Ophilia nem vagyunk elegendőek.
~Angyalok vagyunk, Ophilia. Nem bújunk semmi mögé, ellenben, ha az Atyánk által megírt apokalipszisre kívánod ráhúzni mindezt, az képtelenség. Ellenben igazad van, az új helyzet új megoldásokat és eljárásokat követel. S új nézőpontot, nem alapozhatunk arra, amely alapjaiban megdőlt.~ Válaszolom, tudomásom legjavát bevetve, éppen ezért ér váratlanul testvérem halk kuncogása. Vajmi nevetségeset mondtam volna?
Töprengenék, visszajátszva gondolataim között az elhangzott mondatokat, ám nem hagy igazán időt erre az egykori irattárosunk.
~Még jobb. A lovasok kezében legyen egy olyan fegyver, amelynek az ereje még mindég hatalmasabb, mint amit képzelhettünk. Tán így valóban beteljesedhetne az apokalipszis is.~ Csóválom meg a fejemet, ugyanis változatlanul balgaságnak tartom a démonokkal való szövetkezést, s hogy az ő ostoba belátásukra bírjuk a világunk sorsát. Ezt Ophilia sem kívánhatja igazán.
Gondterhelt sóhaj andalog elő az ajkaim közül, miként tekintetemet az alant nyugvó városról a falakon túlra, a messze nyúló horizont irányába fordítom. Az égbolt alját már világosabb színek festik, a puha kék lassacskán lilába hajlik, egy vékonyka csíkban pedig a rózsaszín is felüti a fejét. Húgom szavakban is emlékeztet arról, a napkeltével mindkettőnknek dolga akad.
~A tudatodban bármikor szólhatsz hozzá.~ Tanácsolom. ~Mindent megteszek, ami tőlem telhető. Viseltess te is óvatossággal, Ophilia. Még látjuk egymást.~ Köszönök el tőle halovány mosollyal, majd szárnyaimat kitárva, alávetem magamat a mélységnek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 01, 2018 9:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: One more light• Credit:

Drága testvéreim szavai szöget ütnek fejembe. Biztosíték. Ajkaimat enyhén elnyílva ülök fel. Tekintetem elkapom az ezernyi csillagos égről, ezúttal a lábaim között elterülő selyems, dértől terhes fűszálakra vetül.
~Arra célzol…~ kezdek bele hangosan, de a szavak nem jönnek ajkamra. Szemöldököm ezúttal én vonom össze, noha ezt Ő nem láthatja. ~Túlmutatva a poklon is, hogy gondolhatott egykor… Mindenre?~ Nem kívánom visszahozni a lerágott csontot, mégis, ez szöget üt a fejembe. A poklot újranyitni.
Biztosíték.
Valahol lennie kell erről valaminek. Valahol. És ha van, akkor én tudni fogom, hogy hol. S tudnom kell, hogy miként lehetséges ez.
~Igheeen… ~Kezdek bele, hogy vélhetően Ramiél mindent tud. Az ő szavai rébuszok, ha kérdezek is nem feltétlenül arra válaszol, amire én kívánnám, hogy válaszoljon. Egy próbát mégis megér. Ha valaki, akkor neki erre emlékeznie kell. Ő említette a lovasokat is, mint eszközöket. ~Ha jól rémlik, ő azt mondta, hogy mind a nyolc arkangyal és a négy lovas is jelen volt…~ a levegőbe hagyom lógni a mondatomat. A nyolc ark. Nemrég jutott el hozzám, Raguel tragikus halála. Annyi… Mindent átélt, annyi mindenen átment. Túlélte Belial kegyetlenségét, kiszabadult fogságából és végül… A Sötétség martaléka lett. Ez a szóbeszéd járja. De igaz lenne?
~És mi van akkor, ha az igazi apokalipszis nem is feltétlen az embereket érinti. Gondolj bele Cassael, az emberek úgymond hallhatatlanok. Ha meg is halnak, a lelkeik visszaszállnak a testükbe, de mi? Kiknek nincs lelkük? És a démonok?~ Fejemet csóválom meg. ~Egyszer egy bölcs azt mondta, hogy mindenre mindig van egy megoldás. Egyszerűen csak meg kell találni a módját arra, hogy erre rájöjjünk, harcolni érte, nem pedig a pedesztináció elve mögé bújni.~ Azt már nem kívánom hozzátenni, hogy eme bölcs egy… démon volt. Mégpedig…
Ajkamra akaratlanul is mosoly ül, ahogy visszaemlékszem az egyiptomi találkozásunkra. Halk kuncogás fog el, melyet testvérem is hallhat.
~Ne feledd, hogy Amara ereje meggyengült. Ha ebben a formában felé tudna bárki kerekedni, erőben, az nem feltétlen akarná, hogy erősebb legyen, csak annyira, hogy azt tehesse, amit csak akar.~ Csak egy elmélet semmi több. De van abban igazság, amit ő mondd.
Mely a pusztulást vágyja… Fejemet lehajtom, ereimbe fájdalom honol és nem szökik onnan. Ha lennének érzéseim, azok most vegyesen kavarognának bennem. Így csak gondolataim cikáznak össze vissza.
A horizontra emelem a tekintetem. Az alját rózsaszínre festi a felkelő nap első sugarai.
~Lassan indulunk tovább. Igyekszem mielőbb beszélni Ramiéllel, de egy lovas is velünk utazik. A Halál angyala pedig nem mindig híres a nyugodt arcmimikájáról.~ Kuncogom el magam halkan. ~Ideje mennem, Cassael. Kérlek… Nagyon kérlek, nagyon vigyázz magadra. Ha bármikor segítségre lenne szükséged, kérlek hívj!~ Tekintek lassan hátra az ébredező táborra.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 3:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Szemöldökeim sokadik alkalommal vonódnak egymáshoz, miként gondolatvilágom tengerén, magamban ízlelgetem a sajnálat kifejezését. Használom ezt a szót, főként a halandók között, hisz ők is gyakorta fejezik ki az együttérzésüket, de hogy valódi empátiára képes lehetnék? Még magam sem tudom, pusztán azt, elébb tanúsítanám az emberek irányába, mint a lényébe, aki a pusztulásukat óhajtja. Aki mindennek a megsemmisülését vágyja. Ennek ellenére nem kötöm tovább a karót az ebhez, Ophilia megcsappanó szavai arra engednek következtetni, ő sem kívánja egyéb megközelítésekből tárgyalni a Sötétség viselt dolgait.
~Elébb nyilvánvalóan a Poklot kell megnyitnunk, erre pedig lennie kell módnak, eszköznek a világban. Atyánk semmit nem hozott létre biztosítékok nélkül.~ Szólalok meg újfent, töprengve, mi minden lakozik az elmémben az Úr testvéréről, és amannak elzárásáról. Nem sok minden. ~Nem tudok erre felelni. Ellenben Ramiél erről is bizonyosan tud regélni, az arkangyalok mindent láttak, mindent tapasztaltak.~ Sovány felelet, ám koránt sem hasztalan. Ramiéllel utazik, benne megbízhatunk, miért ne kérhetné hát az ő segítségét?
Következő kérdése ismételten elgondolkodásra sarkall, bár nem tovább, mint néhány kérészéltű momentum.
~Ha ő volna az apokalipszis végső kiteljesedése… Úgy hogy menekülhetnének meg a megpecsételtetettek? S miként lennének örök kárhozatra bírva az igaz bűnösök, ha nincs Föld, se Mennyek, se Pokol, mi irányíthatná mindezt?~ A kétely nem erény, mégis szükséges, mikor a világ sorsáról értekezünk. Úgy hiszem, a Sötétség elzárása inkább volt egy újabb biztosíték a teremtés védelmére, semmint a földi tisztító tűz egyik eszköze.
~Még Atyánk sem tudhatta igazán irányítani, úgy gondolod, egy lovas a másik három erejével képes lehet az Úr ereje fölé kerekedni? Vagy azzal egyenrangúvá lenni?~ Homlokomat ráncolva fonom egymásba az ujjaimat, próbálva átlátni húgom gondolatmenetét. Cseppet sem hangzik tanácsosnak nagyobb hatalmat adni bármely démon kezébe, mint ami elrendeltetett neki, ő mégis ebben látná a megoldást? Mi van, ha valóban megfertőzte a Sötétség, és ilyen módon készteti tudását az Üresség szolgálatába? Remélem, Ramiél hamar kideríti, mi történik a mennyei irattárosunkkal.
~Csupán osztozni tudok véleményeden. S éppen értük, miattuk, a világért nem érezhetünk szánakozást bárminemű lény iránt, mely a pusztulását vágyja.~


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 09, 2018 9:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: One more light• Credit:

Csak tátogni tudok fivérem mondataiat hallva. Igaza van. Igaza kell, hogy legyen, mégis… Olyan különös… dolgok kavarognak bennem. Mondanék még rá valamit, de képtelen vagyok. Képtelen vagyok bármit is mondani már ezzel kapcsolatban.
Soha nem akarnám Atyánk tetteit megkérdőjelezni.
~Mindössze csak, sajnálom.~ Teszem még hozzá elhúzott szájjal, halkan. Nem pazarolnék erre már több szót. Nem… Nem szabad, nem éri meg.
Melankóliával az íriszeimbe tekintek fel a csillagos égre. Meglehet én is így viszonyulnék hozzá, ha nem találkoztam volna vele. Sőt mi több, addig is így, de amikor láttam a tekintetét. Azon túl, hogy üresség lakozott benne…
Mily kegyetlen egy sors az, melyben minden körülötted, ami szép elpusztul. S ez ellen nem tehetsz, mert ez a természeted. Nem tudja azt élvezni, amit mi… A természet gyönyörű szépségét.
~Visszazárni… A pokol kapuja bezárult, mégis miként tudnánk visszazárni oda? Egyáltalán, miként sikerült egykor elzárniuk?~ Ramiél említette. Én még nem léteztem, csak utána teremtett meg Atyám. Mintha a lovasokra is szükség lenne. Erről újra csak Belial jut eszembe.
Ha csak arra gondolok, hogy az ő segítségére is szükség lenne. Szívtelen szívem összeszorul mellkasomba. Noha épp azért keresett fel ő is, mert ellene akar dolgozni…
~A sötétség… nem más, mint az apokalipszis maga, nem igaz?~ Kérdezem fivérem, mielőtt feltárnám azt neki, amit eddig magamba tartottam. Mégis szükségét érzem valakinek elmondani. Nem lehet, hogy csak én tudjak róla. ~A négy lovas az ő eljövetelét jövendöli meg. Tudom, hogy szükség van rájuk, hogy újra elzárjuk őket, de… Talán még ők sem tudják, de ha az egyik lovas… Ha az egyikük megszerzi a lovasok négy ereklyéjét talán, irányításuk alá is tudhatnák vonni a Sötétséget… Merész elképzelés tudom, de…~ De ez… Ez veszélyes lehet mindenkire nézve. A lovasok hatalmat akarnak, akaratlanul is, benne van természetükbe.
Lemondó sóhajjal tekintke az égre. Ajkamra mégis kósza mosoly kúszik. Tudom, hogy ha nincs is itt, bármikor elérhetem gondolatok terén. Lelketlen lényemre megnyugvást tud hozni mély hangja. Érzem az erejét, s magabiztossággal ruházz fel.
~Továbbra is csodás lényeknek tartom őket. Atyánk erős kis katonái. Bármilyen vész is leselkedik rájuk, akkor is képesek erősek maradni, talpra állni. Miattuk is harcolnunk kell a világunkért. Még ha Atyánk nem is térne vissza közénk. Nem cselekedhetünk ennyire önzően.~ Annyira, mint Gabriel. Nem irthatjuk ki őket, mert azt hisszük, Atyánk utálná őket. Ezt… nem szabad megtennünk.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 6:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Testvérem korábban is okozott már meglepetéseket véleményeink különbözősége végett, pusztán azzal nem számoltam volna sosem, a Sötétséget vegye védelme alá. Homlokomat ráncolva, gondterhesen tapasztom íriszeimet az alant fekvő városra, noha fókuszom nem ragad ki semmit, a gondolataim között lavíroz. Meglehet, Ophiliára már is hatott volna a szerencsétlen találkozás? Ilyen módon nyilvánulna meg Atyánk nővérének a befolyása?
~Atyánknak nem tetszett? Úgy hiszem, éppen azt kívánta megakadályozni, minek most is tanúi lehetünk. A teremtésének elpusztítását, nyomok nélkül.~ Aggodalom férkőzik a bensőmbe, az irattáros szavai ugyanis már-már úgy hangoznak, mintha az Úr döntéseit vonná kétségbe. Reményem, mihamarabb megkéri Ramiélt, és maga is rádöbben, semmi megérteni való nem akad a Sötétség lényében.
Azzal persze nem kelhetek vitára, mit következőnek próbál megértetni velem Ophilia. Kétséget kizáróan igaza van, és éppen ezért lenne szükséges Isten döntését neki is megértenie.
~Valóban nem tudhatjuk pontosan, miért nem köttetett meg közöttük a harmónia. Ellenben Atyánk is tudta, miképpen kell cselekednie, az ő példáját kell követnünk, ahogyan eddig is. Vissza szükséges zárnunk, elpusztítani egyébiránt sem lehetnénk képesek.~ Osztom meg vele gondolataimat.
Egyre inkább sajnálom, hogy az Úr nem tette miénké az osztódás képességét, úgy érzem hiszen, Wallenberg és Phanuel mellett a húgomnak is szüksége volna a segítségre, melyet nem tudhatok neki megadni.
~Úgy legyen hát…~ Szomorkás mosollyal hunyom le a szemhéjaimat, megértvén végre, miféle előérzetről számolt be korábban Ophilia. Az események kimenetelének szinte biztos tudata, mely ellen legfeljebb a remény, mi felvértezhet minket. Évszázadokkal ezelőtt nem ismertem a tehetetlenség fogalmát, elvégre, melyre Isten megkért, megcselekedtem, aminek elviselésére pedig felszólított, azt megtűrtem, azonban mostanra kiléptem a kívülálló szerepéből. Ki sejtette volna, hogy ekkora változással bír mindez.
~Remélem élvezni fogod a látogatásotokat, vérmesebb oldalától eltekintve csodálatos emberi város. Nem irányítja őket sem angyal, sem démon, a maguk urai.~ Melankolikus mosolyomat egy szeretetteljesebb váltja fel, miként visszagondolok a régmúlt normalitását fenntartani igyekvő településre.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 4:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Cass szigorú hangja szinte belém fagyasztja a szót. Nagyot nyelve tekintem a csillagokat. Kitárt szárnyaim megremegnek. Különös izgatottság lesz úrrá rajtam, de korán sem a jó értelembe vett izgatottság. Azon kapom magam, hogy nyüszíteni támad kedvem, mely gondolatot nem tudom egyelőre hová tenni.
~De...~ Kezdenék bele a röpke magyarázata. Annyira zavaros ez az egész. Mégis, amit érezni vélek iránta, vele kapcsolatban, az színtiszta. Az... Nem is tudom, hogy mit is felelhetnék minderre. ~Más ha valaki eladja a lelkét és úgy kerül a pokol mélyére, mint elzárni, csak azért, mert Atyánknak nem tetszett a ténykedése. Nem...~ Nem voltunk ott. Nem tudjuk, hogy mi miért történt. Beliallal való találkozásom sejlik fel. Ezt már nem említem neki. Ez már túl mehetne minden határon a számára. Elég megemészteni, hogy Abaddont kívántam felkutatni... Majd máskor rátérek erre is, egy kellemesebb helyen, de amit akkor és ott összeszedtem...
~Cass, a világunk, minden világot egyetemes törvények uralják. Fény és Sötétség. Gondolj bele, még ha nem is teremtette meg őket valaki, mégis Lettek. Ketten. Nem egyedül Atyánk, hanem mellette egyensúlynak a Sötétség is. Ez okkal történt és ennek nem fordíthatunk hátat. Nem vehetünk erről nem tudomást. Nem pusztíthatjuk el, annak... Végzetes következményei lehetnek, amit mi nem is láthatunk.~ Fejtem ki véleményem az üggyel kapcsolatban. Természetesen meglehet, hogy tévedek. Mégsem hiszem, hogy ez így lenne. Valami azt súgja, hogy ez így van...
~Rendben, így teszek. S remélem, ha meglátod, hogy semmi rosszat nem tett velem, megérted majd szavaimat.~ Mosolygom bele a sötétségbe, hangom is szelídebb. Az előbbi értetlenkedés és kétségbeesés elmúlt már. Valamiért... Ha Amarara gondolok, végtelen nyugalom áraszt el. Magam sem értem, hogy miért.
~Úgy lesz, ahogy kéred, Cass. Nyitott szemmel járok. Akinek szüksége lesz rá, segíteni fogok. Aki ártani akar nekem, nekünk, annak remélem meg tudom indokolni, hogy miért ne tegye.~ Mert ettől függetlenül sem tudnék ártani egy lénynek sem, melyet Atyánk teremtett. Sem angyalnak, sem embernek, de még démonnak sem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 01, 2018 2:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Drasztikus meglátására pusztán egyetértő hümmentéssel felelek, s az éttermeket illetően sem eresztem bő lére a reakciómat. Egy kurta bólintás, melyet még csak nem is láthat, de mire felocsúdhatnék, és korrigálhatnám a hibámat, elillan a pillanat, helyét pedig átveszi egy sokkalta nyomasztóbb. Éppen elég gond, hogy Ophilia kapcsolatba lépett a Sötétséggel, ennek tetejében még fel is kívánja menteni a bűnei alól? Megérteni őt? Védeni? Képtelen gondolat.
~Ophilia.~ Szólítom meg szigorúan, reményében annak, kiszakíthatom ellágyuló momentumából. ~Én is sajnálom a halandókat, kik ostobaságukban eladják a lelküket, holott példás életet éltek korábban, mégsem menthetjük meg őket. Tán Atyánk nővére sem érdemelte, amit elszenvedett, de éonok elzártsága nem tett még jót senkinek.~ Magyarázom, hátha megérti azt, ami aggaszt. Nem szeretném elárulni a bizalmát azzal, hogy magam értesítem a Mennyei kaszást, így egyelőre Ophilia értelmére kívánok hatni.
~Megeshet, nem ártani akart. Információt szerezni, beléd ültetni vajmi rontást, számos dolgot tehetett veled. Kérd fel Ramiélt, hogy megtudjátok, mi történt pontosan. Ha semmi, hát én is több megértéssel leszek a Sötétség felé.~ Jelentem ki, örvendve, amiért nem szemtől szemben beszélgetünk, s nem árulnak el arcizmaim. Képtelen vagyok megértéssel adózni az ürességnek, a semminek, mi láttuk hiszen a teremtést, s magunk is létrejöttünk Atyánk által. Az Úr testvére mindennek a szöges ellentéte.
~Az embereknek temérdek okuk van ártani nekünk, s nem tesznek különbséget angyal és angyal között. Légy nyitott, nem ez ellen szeretnék tanácsot adni, pusztán a szemeid se maradjanak zárva.~ Sóhajtok fel. Azt már kezdem megszokni, hogy az emberek látszólag mindig az ellenkezőjét teszik annak, amit mondok, ám, hogy fivéreim s nővéreim se hallgassanak a figyelmeztetéseimre?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 24, 2018 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Halk, kuncogó hangom hallhatja kijelentésére. Igaza van, én sem értem, hogy miért kellene bárkit is emiatt megfojtani. Ha megfojtja, akkor.
~Noha a mostani helyzetet nézzük és ha megfojtja, akkor a feltámadáskor lehet már beszédesebb lesz.~ Még ha morbid is a gondolatom. Azért lássuk be, hogy van ebben ráció. Csakhogy ez a szólás mondás nem most terjedt el. Sokkal régebben, de bárhogy is kutatok emlékeim után, nem találok még csak hasonló helyzetet sem. Sose záródott be sem a pokol sem pedig a menny.
~Megtartották őket?~ Lelkesülök fel. Na persze az ételek nem éppen fontosak számunkra, mégis jó hallani, hogy léteznek még ilyenek. Az embereknek kellenek a hétköznapi dolgok. Ezek San Franciscoból szinte eltűntek. A pergament leteszem magam mellé a harmatos fűbe. A csillagokat pásztázva gondolkodok el rajta. ~Remélem lesz rá időnk.~ Noha tényleg csak a tárgyalás erejéig megyünk…
Ami nem igaz, ennél nagyobb szabású tervünk van. S ha minden információm helyt álló, akkor pont a vadászok bázisához kell mennünk. Ennél jobb alkalmunk soha nem lesz megszerezni a magot. Egyedül azt sajnálom, hogy Dont nem találtam meg.
Újra csak halk kacagó hangom hallhatja elméjében, ahogy eszembe juttatja a poros kis fészkemet.
~Ennyi hóbort nekem is járt ott.~ Nevetem. Egy pillanat alatt tüntette el a port, melyet nem tudtam visszaadni. Most már jobban látom, tapasztalom, hogy lent vagyok. Mégsem tudok rá haragudni miatta. Életemet mentette ott meg.
~Cass…~kezdek bele, ajkaimba harapva. Emlékeim ködösek, de vannak pillanatok, hangulatok, érzések? melyekre tisztán emlékszem vele kapcsolatban. Senkivel sem tudtam eddig erről beszélni.~Ha ártani akart volna nekem, megtette volna. Nem rossz Ő… Én…~ Nem mondtam még senkinek, mert fogalmam sincs, hogy miként fognak rá reagálni mások. Ahogy a démonokhoz fűződő nézeteimet sem könnyen emészti meg, félek, hogy ezt sem fogja.
~Sajnálom őt. Nem… Nem ezt érdemelte…~
Ha szóba kerül a Sötétség, mint jelenség, tudom, hogy meg kell oldanunk ezt a helyzetet. Mégsem… Tudnék neki ártani, valamiért nyugalom ül nem létező lelkemre. Kezem akaratlanul is szívem helyére simul. Nem dobog bennem, lényegébe éltető szükségünk sincs rá. ~Nem kifejezetten tőle kell tartanunk~ lehelem elhalóan, fel sem tűnik, hogy ezeket gondolati úton mondom el neki.
Erről… Senki sem tud. Nincs jelentősége, hiszen nem létfontosságú szervünk ez.
Kérdésére halkan hümmentek egyet.
~Végül is, mi is tudunk, akkor ők miért ne tudnának?~ Vonom fel a vállam, noha ezt nem láthatja. ~Szavaid hízelgőek, köszönöm. De emiatt ne aggódj, hiszem, hogy az emberek ok nélkül nem fognak ártani nekünk.~ Közlöm mérhetetlen naivsággal. Mégis honnan tudhatnám, hogy mi vár majd ott ránk?



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

~Nem kimondottan értem az összefüggést a megfojtás és az információk kiadása között, elvégre, ha halott valaki, nem tud már beszélni…~ Továbbra is homlokráncolva tekintek a fölöttem tündöklő csillagokra. ~Mint mondtam, vannak furcsaságaik.~ Csóválom meg végül a fejemet, ugyanis hiába kutatom az értelmet, a logikát egyes szólásuk és mondásuk mögött, olykor minden igyekvésem hiábavalónak bizonyul. Ez is egy ilyen alkalom.
~Próbálj ki valamit majd New Yorkban. Még éttermeik is vannak.~ Tanácsolom, akár egy valamirevaló idegenvezető, nem tűnődve különösképpen azon, hogy Ophilia miért nem kóstolt még meg semmiféle emberi étket. Szükségünk van rá? Nincs.
Arra már inkább kiéleződik a figyelmem, milyen furcsa irányba kanyarintja el a barátiasnak remélt méltatásomat az irattárával kapcsolatban. Akár egy halandó, túlgondolja szavaimat. Mosoly kucorodik az ajkaimra, felismervén a tényt, ugyan sokkal kevesebb ideje tartózkodik a Földön, már is sokkal több mindent magába szippantott belőle, mint én.
~Nem céloztam ilyesmire. Pusztán arra, hogy tőled olyan, amilyen. Például poros.~ Viccelődöm el a végét, jól emlékezve, egészen felháborított a Mennyek utolsó, békés szegletének elhanyagolt külleme. Mégis, ettől lett Ophilia irattára, s nem csak egy közönséges irattár.
Kérészéltű jókedvem mindenesetre sebtében elhal, miként fény derül egy komoly s aggasztó titokra.
~A Sötétséggel? Ez nem aggódás kérdése, Ophilia, hanem az elővigyázatosságé. Az emlékeid közé látva te is megtudhatnád, mi történt pontosan. Kérd fel Ramiélt.~ Magyarázom, illetve tanácsolom feszengően, felülve az épület peremén. Ez nem jó hír, nagyon nem. Kettőnk közül olybá tűnik, érte kellene aggódni, s nem miattam.
Apró sóhajjal tekintek le az elsötétedő városra, a kicsinynek tetsző épületekre, miközben továbbra is kitüntetett figyelemmel kísérem testvérem szavait. Habár a Sötétséggel való találkozása aggaszt, képtelen vagyok átsiklani az újabb emberi rejtelmen.
~Ophilia. A disznók képesek álmodni?~ Teszem fel a következő, sürgető kérdést, mellékesen elraktározva az újdonsült információt is, persze. Kemény makk. Bólintással konstatálom magamban a javítást, majd óhatatlan, szelíd mosollyal pillantok magam elé. ~Hiszek benned. Ha valaki, akkor te képes leszel meggyőzni őket. Csupán légy körültekintő.~


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Értetlenkedésére jóleső nevetés szakad fel torkomból, melyet ő is hall. Fejem hátrahajtva a fűbe, a pergament a harmatos aljnövényzetre ejtve nevetek. Gyorsan becsukom ajkaimat, nem akarom, hogy a többieket felkeltsem - aki netalán alszik. Az emberlány. A démon és Ramiél valószínű, hogy egymással szemben ülve farkasszemet bámulnak egymással, várva, hogy ki mikor fog támadni a másikra.
~Ez egy kifejezés. Amit az emberek használnak, tudom, hogy nem akarnál. Amolyan szólás-mondás.~ Értesítem erről a harcost. Régóta jár az emberek között, mégis vannak dolgok, amiket a mai napig nem ért. Igaz, én sem, a legtöbb számomra is ismeretlen, ezt azért mégis sikerült megtanulnom az évezredek alatt. Sose értettem, hogy miért így mondják, de… Ha az emberek között akarunk élni, főleg ha New Yorkba tart az ember, nem ártana legalább úgy tennünk, ahogyan ők.
~Még… sosem ettem.~ Vallom be régi barátomnak szánva, bánva. Annyi minden van, amit nem próbáltam még ki. De ezeknek nincs még itt az idejük. Ha visszatérne minden a régi kerékvágásba, ha Atyánk visszatérne, ha újra minden a régi lenne, lekéreszkednék a Földre. Nem sok időre, csak egy hétre. Bejárnék mindent, mi érdekel, megkóstolnék mindent, amit csak lehet.
Ha újra visszatérne minden.
Szívembe újra letargkia költözik. Nem hittem volna, hogy hasonlót fogok valaha is érezni.
~Attól mert valami más, nem jelentené, hogy rosszabb, vagy jobb lenne. Csak más. A mi tudásunk szerint szokatlan… ~ De nem jelentené, hogy nem tudná ugyanúgy működtetni. Atyám teremtett olyannak, amilyennek. Vélhetőleg utódomat is ilyennek teremtené.
Cassel ellentétben én hiszem, hogy pótolhatóak vagyunk. Mindannyiunk számára. Nem kellene éreznünk a kötődést egymás iránt, harcoló bábuk vagyok, egy sakktábla figurái. Atyánk úgy áldoz fel minket, ahogy kénye kedve csak tartja. Mégsem érzek emiatt érte haragot. Ha úgy rendelkezne felettem, hogy feláldoz, ez egy nagyobb jó érdekében, hát legyen.
Halk sóhajjal honorálom végső mondatát. Ez a legkevésbé. S számon kell tartanunk ezt is. Nem mondom többé, hogy vigyázzon magára, ezt magától is tudja. Elégszer megtettem és egyébként is. Ő ATyánk egyik legjobb harcosa, mi baja eshetne?
De akkor miért van ilyen rossz érzésem ezzel kapcsolatban?
~Nem akartam mondani, nem akartam… hogy bárki is aggódjon emiatt, de találkoztam Atyánk nővérével. Egyszer. Kanadában. Az emlékeim… Szokatlanul ködösek erről, alig emlékszem bármire is. Minden… mihez hozzáért, mintha elhervadt volna. De a tekintete. A szeme, Cassael. Atyánk elzárta őt évezredeken át, én… ~ Sajnálom? Szánom?
Igen. Nem tudjuk megérteni, hogy mit érezhet, hogy mi mehet végbe. Még Atyánktól is ez kegyetlen volt. Még ha indokát meg is értem, csak világát óvta.
~Azt hiszem, hogy kemény makk. Vagy azzal az éhes disznó álmodik? Nem, az éhes disznó mogyoróval álmodik… Kemény makk lesz, de hiszek abban, hogy a józan ész, a ráció hatással lesz rájuk is. Nem akarjuk bántani őket, megvédeni akarjuk… Ezt ők is be fogják látni.~ Közlöm hatalmas önbizalommal, olyannal, amilyennek nem is kellene, hogy léteznie bennem. De hiszek ebben. És tudom, hogy így lesz.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 11, 2018 1:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

~Mindig is voltak furcsaságaik.~ Felelem, ezáltal rövidre zárva a témát, hiszen minden korszakban újabb és újabb, számomra érthetetlen ötlettel, dologgal rukkoltak elő az emberek. Persze ez így tökéletes, nekünk, angyaloknak nem kell megértenünk mindennemű halandó ismérvüket. Ha kívánnánk, sem tudhatnánk.
Gondolatmenetemből hirtelen rántanak fel Ophilia szavai, ugyanis…
~Nem akarnálak megfojtani…~ Jelentem ki, szemhéjaimat újfent összehúzva, s azok mögül figyelve az elmosódott körvonalakkal pompázó csillagokat. ~Számomra minden emberi éteknek molekula íze van, felfoghatatlan, hogyan képesek élvezni a táplálékaikat.~ Tűnődök, igaz, teljesen feleslegesen, mivel hacsak nem szegik a szárnyaimat, úgy kevés az esély rá, hogy valaha is a helyükbe tudjam képzelni magamat, s rádöbbenjek, miből ered az esendőségük.
Mindennél egysíkúbb lenne a létezésünk, ha egészükben képesek lennénk megérteni Atyánk legtökéletesebb kreálmányait. Mi a Mennyekhez és angyali kötelességeinkhez értünk, hogy a leghatékonyabban végezhessük Isten ránk kiszabott feladatait. Úgy fest, ezt Ophilia sem feledte még.
~Ezzel nem szállhatok vitába. De közel sem volna olyan, mint amilyenné te tetted.~ Jegyzem meg, s habár nem szorulunk vigaszra - így működünk végtére is -, szeretném azt hinni, hogy többek vagyunk pótolható bábuknál. Többre vagyunk hivatottak, mint létezni, elmúlni, s elfeledve lenni. Tán ezért is karoltam fel Wallenberg esetét, ezért döntöttem önszántamból a segítése mellett, nem várakozván esztelen parancsokra.
~Ez. A kevésbé áldozatkész megoldás.~ Nem emelem meg a hangomat, nem válok türelmetlenné, ellenben a mondat elejét enyhén megnyomván tudatom testvéremmel, hogy számtalan megoldási lehetőséget végigjátszottam már a tudatomban. Másrészről… ha valóban feláldozható katonák vagyunk, úgy ne egy általunk generált háború csatamezején múljak el, hanem az emberiséget támogatván.
~Először?~ Kérdezek vissza, ugyanis még én is kiérzem, hogy lett volna folytatása a mondatának. ~Mi történt?~ Homlokom bőrét újabb ráncok árkolják, míg a feleletére várok. De azzal vagy anélkül, utóbbi jóslatai az én mellkasomat is összeszorítják.
~Pusztán csak te is tudod, hogy nem lesz egyszerű, amire vállalkozok. Mindenesetre vigyázni fogok, amennyire lehetséges. Ne aggódj többet miattam, végtére komoly küldetésre készülsz magad is. New York… Hogyan is mondják az emberek? Kemény dinó?~


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

~Hátha gyümölcs, akkor az szósz, nem igaz? Bár a fene sem tudja, hogy az emberek minek hívják őket. Annyira furcsák. Régen is ilyenek voltak?~ Hiszen ha más nem, ő többet járt már az emberek között, mint én valaha is. Ezért is lenne jó néha találkozni vele, megvitatni, hogy mikbe is futunk bele olykor-olykor.
Na de majd legközelebb. Szívem helyére újra fájdalom markol. Akarom, hogy legyen egy legközelebbi alkalom. Egy belső ösztön mégis azt súgja, hogy ebbe ne bízzak. De bízni akarok. És hinni. És hinni is fogok mindörökkön örökké.
~Elég sokat fejlődött a főzőtudomány. Meg akkor azt hiszem, nem is így hívták. Hanem… Valami másnak, most ha megfojtanál, sem emlékeznék rá. De ez volt az eredeti receptje. Biztos finom lehet. Finomnak tűnnek a halak~ Habár még egyszer sem volt alkalmam megkóstolni azt.
Jó hallani, hogy Cass is hasonlóan vélekedik az emberi furcsaságokkal kapcsolatban. Azt hittem, hogy csak nekem ilyenek, de akkor nem. Ettől függetlenül a fentebb írt dolgok még továbbra is állnak. Összeülve ezeket kitárgyalva. Mi jókedvünk lehetne abból.
Témánk mégis más vizekre evez. Kevésbé lelkesítő témákra. Én kerestem meg ezzel, így nekem áll a legkevésbé jogomba panaszkodni miatta.
Mély sóhajjal hallgatom szavait, szemeim összevonva próbálom kiböngészni a betűket.
Lábaimat szélesre nyitva pihennek a harmatos rét talaján. Bogarak használják ezt hídnak, de most még élvezem is az enyhe csiklandozást. Még ha nem is tudok teljesen odafigyelni rá.
~Ha nem én, akkor más irányítaná azt.~ Felelem könnyedén. Mindig lenne egy angyal, ki ezzel foglalkozik. Ha elpusztulnék is lenne valaki, aki a helyemre lépne. Így működik a világunk. Lélek nélkül a testünk csak elporlad, mi pedig az évezredek folyamán a feledés homályába feledkezünk. Ez a világunk rendje.
~Biztos van kevésbé áldozatkész megoldás.~ Próbálkozom még egyszer, noha tudom, hogy nem sok reményt fűzhetek hozzá. Makacs egy harcos ő. Egy embernek akar segíteni, akiről hiszi, hogy jó. Tudhatnám emiatt hibáztatni? Magam is megtenném ezt.
Megtenném?
~Negatív energiát azóta érzek, hogy először megéreztem Amara jelenlétét, mikor először…~ szavaimat elharapom. Először találkoztam vele? Hiszen arról csak ködös emlékeim vannak. Fejem megrázom a füvön. De mégis hogyan magyarázhatnám el, ami megkörnyékez újra és újra? ~Csak… Annyit akarok mondani, hogy… Vigyázz magadra Cass. Nagyon aggódok érted, ha egyáltalán tudok ilyet tenni. Ha arra gondolok, amire készülsz, valami összeszorítja a gyomromat, szívemet. Ilyet sose éreztem. Mintha baj leselkedne rád…~ Próbálkozom még egy utolsó szó erejéig.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 01, 2018 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Szemöldökeim újfent egymás felé közelednek. Attól tartok vannak hiányosságaim a halandók által felállított biológiai rendszertanokban.
~Szóval gyümölcsszósz… Értem.~ Bólintok egyet, mihelyst elraktározom magamban a mellékes, ámde a számomra érdekes információt. Ophilia következő kérdésén ellenben el kell tűnődnöm, kutakodnom az emlékeim között. Egészen addig, míg végül haloványan fel nem sejlik előttem az egykori Róma képe. Vagy inkább Kínáé…? Az egyik bukott fivérünk ügyébe kellett avatkoznunk, ő kínált meg a furcsasággal minket. ~Ha az elsőére nem is, volt dolgom vele. Különös, miként lehetséges, hogy a halszószból gyümölcsszósz legyen.~ Ráncolom a homlokomat, mert már az uszonyosokból készített kotyvalék is bizarrnak hat a számomra. ~Az emberek, meg a furcsaságaik…~
Sóhajtom az égnek, halovány mosollyal az ajkaimon, amely nem tart ki tovább, mint néhány kérészéltű, röpke másodperc. Helyezkedek egy kicsit a hátamon, mielőtt újabb válaszra hajtanám a fejemet. Lábaimat térdnél felhúzom, talpaimat finoman hintáztatom az épület peremén, kezeimet pedig egymásba kulcsolva pihentetem meg a hasamon.
~Feltéve, ha nem belülről szabadult ki a lélek. Úgy a titok sem jelent bizonyosságot.~ Állapítom meg, visszatérvén komolyabb hangvételű témánkra. ~Így is sokat segítesz, Ophilia. Az irattárad noha fontos gyűjtemény, nélküled az sem létezhetne.~ Tudatom vele, habár a vigasztalás képessége még hagy maga után kivetnivalót bennem. Mindenesetre nem feszengek ezen, tudom jól, hogy testvérem sem különb nálam, másrészt a hangjából ítélve ennél jelentősebb dolgok aggasztják.
~Mindig van más megoldás. De nem mindegy, melyikkel mit áldozunk fel.~ Felelem neki csöndesen, hiszen jól tudom, hogy amire készülök, közel sem veszélytelen. Mégis üdvösebb, mint pengét döfni Wallenberg szívébe.
~Előérzet?~ Ismételten összehúzom a szemhéjaimat. ~Valami negatív energiát érzékelsz? Talán démonok vannak a közeledben, légy körültekintő.~ Tanácsolom neki, ugyanis másra nehezen tudok gondolni a megfogalmazása alatt.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 7:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Határozott válaszára csak kósza bólintással felelek számára. Addig szeretnék belekapaszkodni eme témába, amíg csak szükséges. Amíg csak lehetséges. Olyan, mintha ezernyi szikladarabot nyeltem volna le. Gyomrom folyamatosan húz előre.
Mozdulatomon mégis elgondolkozom. Nem láthatja, miként adózom igaza előtt. Erről pedig eszembe jutnak, mily szórakozottan figyeltem az embereket telefonálás közbe. Gesztikuláltak, magyaráztak, kezeikkel, lábaikkal, arcizmaikkal…
Holott ebből a másik fél szinte semmit sem lát, mégis megnyugvással töltötte el őket. Akkor még úgy véltem, hogy különös szerzetek ezek az emberek, ma pedig már… Én is ezt csinálom.
~Én értem, de ha körcikkely is… ~ vágnék bele a szavába, ha nem épp más kérdésre térne ki. Szemöldököm ráncolva figyelem az ezernyi tündöklő csillagképet. ~ A paradicsom tudtommal gyümölcs… Így… inkább ez egy gyümölcsszósz? Mint amit az áfonyából is szoktak készíteni?~ válaszolok kérdőn magam is. Különös, hogy miket nem tudtak az emberek készíteni, s miként változott ez az évezredek folyamán.
~Emlékszel még az első ketchup készítésére? Rómába?~ - kuncogom el magam. ~Passzírozott szardíniából és olívaolajból készítették~ emlékszem még, miként fanyalogtak az emberek miatta, mégis mennyire szerették. Ez, mint mondottam változott, s amikor manapság akarták ezalapján elkészíteni…
Halk kuncogással emlékszem vissza ezen szakácsokra.
Fejem megrázva lassan ülök fel, a tekercs követi mozdulataimat, puhán hanyatlik vissza a deres fűbe.
~Ha csak te tudod, hogy merre van, senki sem jön rá, hogy hova rejtetted.~ felelem neki, hiszen ez tényleg lehetne egy megoldás a számára.
Újabb mély, letargikus sóhaj hagyja el ajkaimat. Mennyivel könnyebb volna még most is segíteni neki, ha enyém lehetne, mi elveszett. Drága irattáram. Tán látlak még valaha?
~Ha itt lenne lent az irattáram… tudnék ebbe is segíteni~ ám amíg magamtól újra eszembe nem jut… Lehet, hogy az ő tapasztalatával hamarabb megfogja erre találni a választ, mint én, ki ezeket csak szemlélhette egykoron. Az sem kizárt, ha vele tartanék ott helyben tudnám a választ. Amint észrevettem egy-egy stresszes helyzet csodákra képes az emlékekkel.
~Kérlek, hadd, hogy lebeszéljelek erről. Biztos található más megoldás, mindig van más…~ kezdek bele, de… Tudom, hogy testvérem is hajthatatlan, amilyen én magam lennék. ~Rossz előérzetem van~ nyögöm ki végül, hogy mi a bajom.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 11:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Szűkös felelete, melyből mintha kiveszett volna a remény, az utolsó izmokat is rezzenéstelenségbe rendezi az ábrázatomon, hátrahagyván még azt a szomorkás mosolyt is, amely eddig az ajkaimon pihent. Mikor már Ophiliában sincs bizakodás, bőven van ok az aggodalomra.
Apró sóhajjal emelem vissza íriszeimet a fénylő csillagokra, tűnődve, vajh’ mivel enyhíthetnék kilátástalan érzetünkön, mielőtt azonban egy árva szó is manifesztálódhatna az elmémben, testvérem furcsa kijelentést tesz.
~Igen.~ Felelem határozottan, habár tüstént elbizonytalanodok, amint magam elé vizionálom egy pizzaszelet képét. ~Vagyis… Körcikkely, a belső szögeinek összege ugyanis nagyobb, mint- Várj, és a ketchup az zöldség?~ Villan be hirtelen a kérdés, amely már régóta foglalkoztat.
Szinte el is felejtem egy momentumra a beszélgetésünk fő témáját, márpedig illene odafigyelnem rá, nem kevés múlik rajta hiszen.
~Talán még működhetne is.~ Horkantok fel a felvetés abszurditásán, végül azonban komolyságot kölcsönzök az arcomnak. Tudom, hogy mi forog kockán, és nem, egyáltalán nem magamat féltem, vagy a rögtönzött démoncsapda kitartását, hanem… Ha Drake sérülne a megmentésére tett kísérlet közben, úgy semmi értelme nem volt eddig kitartanunk, küzdenünk. ~Ez egy bölcs elképzelés. Még gondolkodnom kell rajta, milyen pecsét segíthetne.~ Töprengek el, habár sokáig nem törhetem a fejemet, Ophilia kérdése kíméletlenül hasít ugyanis át kilométeres távolságokat.
~Nincsen... Átvette a hatalmat Wallenberg felett, a jelen helyzetben legfeljebb egy arkangyal tudhatná kiűzni a testéből, de… Drake nem egyezne bele ebbe, én pedig ígéretet tettem.~ Sóhajtok fel csöndesen.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 27, 2018 7:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Fülembe csengnek szavai. Meg sem tudok egy jó darabig szólalni. Ha megszolgáltuk céljaink. Vajon akkor még fogunk élni? Vajon megéljük azt bármelyikünk is? Valamiért oly bajsetelem kerít hatalmába, mi soha nem szokott. Nem értem, hogy miért szorul össze szívem helyén a fekete, tátongó űr. Miért lepnek el eme érzelmek. Egyáltalán miként törhetnek rám ezek?
~Biztos~ felelem elhalóan számára.
Inkább rátérek valódi hívásom céljára, noha eme viccelődést még folytathatnám, csak ne kelljen erre rátérnem. Valamiért zavar, hogy nem tudom megfejteni teljes mértékbe az egész szöveget. Mintha egy pizzából csak egy cikket ennék, a többit meg sem ízlelném.
~Szerinted a pizzaszelet az háromszög?~
Bukik ki belőlem a kérdés, ha már amúgy is ezen járnak a gondolataim. Most miért? Három oldala van, három szöggel... még ha nem is szabályos szöget, hanem picit homorúak... akkor is...
Na jó, térjünk inkább a témára.
Kérdésére könnyedén jön a válaszom, át sem gondolom.
~Ásd el~ más nem jut eszembe. Hangos, szelíd nevetésemet hallhatja. ~Amit kivettem belőle, igen, egy lelket őriz. Nem tudom, hogy miként lehetne megoldani a védelmét. Talán van rá valamilyen pecsét, rúna, kör. Ennek te lehetsz a tudója, így hirtelen semmi sem jut eszembe, de Cassael... Biztos vagy benne, hogy ez a megoldás? Még ha lovas is...~ Itt pedig újra eszembe jut a Viszály ereje, ki könnyedén megtörte pecsétemet... ~Nincs más útja, hogy kiűzd a testéből?~



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Enyhe zavar telepedik az ábrázatomra a bípolás hallatán. A csillagok elmosódnak előttem, miként értetlenül összehúzom szemhéjaimat, igyekezve megfejteni, vajh milyen probléma csúszott a számításomba? Nos, megmondja helyettem Ophilia.
Szavait hallgatva szelíd, mégis szomorkás mosollyá satnyul eddig széles vigyorom, hiszen én is szívesebben töltenék időt vele valahol másutt, a világ egy távoli szegletében, ahol nem kínozzák elméinket a valóság kíméletlen rémképei.
~Biztos sort keríthetünk rá, amennyiben végre megszolgáltuk céljainkat.~ Jegyzem meg csöndesen, majd szemeimet behunyva hallgatom tovább az egykori irattárost. Kérdései az én homlokomat is ráncokkal gazdagítják, de miként nem a tekercs írásának történetét szeretném megfejteni, ezért a továbbiakra élezem a figyelmemet. Legközelebb megtárgyalhatjuk az írás keletkezését is.
~Tehát egy angyal ereje kell hozzá? És csupán egy lelket őriz? De ha van mód a szabadulásra, hogyan biztosíthatnám, hogy a Pestis odabent maradjon?~ Faggatózom, remélve, valamit még ki tud olvasni Ophilia az óénoki feljegyzésekből.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Ophy & Cass - Angyalriadó(?) Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
675
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 22, 2018 7:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Cass & Ophilia
Zene: Closer • Credit:

Lágy szellő simít végig az arcomon. A fű és virágok szárai, levelei cirógatják nyakamat, karomat, lábamat. Apró hangyák lepnek el,hídként használva, hol a lábfejemet, hol a karomat. Apró kis ízelt lábaik csiklandoznak, testem meg-megremeg hatásukra.
Fűszeresen édes illatok lengik körbe a késő éjszakát én pedig igyekszem kiélvezni minden egyes percét. Mély sóhaj szakad fel a torkomból. Lábaimat terpeszbe nyújtom ki előre, vigyázva arra, hogy a tekercsnek semmi baja ne essen.
~Ííííí~ hallatom a vetélkedőkből oly jól ismert hangot, mely arra enged következtetni, hogy a válasz rossz. De még mennyire. ~Elbaltázott döntés ez versenyről. A harmadik választással az összeset megkaphattad volna. Múltkor végignéztem hogy főznek az emberek. Nem tűnt oly nehéznek, kipróbáltam volna.~ Felelem vidáman, noha kedvem már rég nem oly vidám, mint amikor ezt az egészet elkezdtem. Mégis igyekszem fenntartani a látszatot. Erőt véve magamon mozgatom szemem magasságába a papiruszt, ezzel takarva ki a ragyogó csillagokat.
~A kezembe egy nagyon értékes tekercset tartok… Fogjuk rá. Fejem felett van. Lényegtelen. Ami viszont nem az, a tartalma. Előre bocsátom, hogy van tudás, mely kifog rajtam. Ez nem más, mint az óénoki. Tudtad, hogy több dialektusa is volt? Miért? Az arkok használták egyedül! S mégis az emberek honnan tudták, hogy mit kell leírni és hogyan?~ Kész anomália ez nekem, lássuk be. Kifakadásom jogos is lehetne, ha a lényeget nem fejtettem volna meg.
~Azonban nem véletlenül volt rejtve annyi időn keresztül. Ez egy igen veszélyes tárgy. Azt mondja, hogy… ~ Tekintetem újra a tekercsre vetem, csak hogy biztosat tudjak mondani. ~Kinyitni nem mindenki képes, csak angyal. Egykor azért teremtették, hogy ártó szándékú lelkeket nyeljen el. Egyet vagyis. De ha jól olvasom, még csak egyszer használták, de az a lény is kiszabadult belőle…~ összevonom enyhén szemöldökömet. Egy két része teljesen érthetetlen számomra. Pedig már rég meg kellett volna fejtenem.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Angel radio
Zene: Radio Ga Ga • Credit:

Orromat felhúzva horkantok egyet a feleletére, habár mindezt ő nem hallhatja. Vállaim is enyhén megemelkednek, s mivel vészesen közel kerülök az egyensúlyom megbillenéséhez, közvetetten a mélybe zuhanáshoz, kicsit beljebb tolom magamat az épület kiszögellésén. Természetest a szörnyet halás nem fenyeget, ellenben sajnálatosnak tartanám akár egy pillanatra is megzavarni a késő esti szórakozásunkat a mennyei irattárossal.
~Így mindjárt világos.~ Felelem, mellékelve egy bólintást a kijelentés mellé, aztán kíváncsian várom a beharangozott, három lehetőséget. Hallható torokköszörülése szélesbít eddig is terebélyes mosolyomon, ám, mire az utolsó nyereményhez jutunk, már a fogaim sem rejtőzködnek ajkaim takarásában. Az idő szűkét jelző kattogás célt ér, legalábbis látszólag, ugyanis nem fukarkodok habozni a válaszadással.
~Mindhárom rendkívül csábító…~ Hümmögök tanakodva, ellenére annak, mindketten jól tudjuk, mi lesz a válaszom.
~Idő szűkében mégis a középső lehetőséget kell választanom. Kimondottan érdekelnek az ősi tekercsek.~ Felelem, miközben kényelmesen eldőlök hátra, és a karnyújtásnyi távolságra tetsző csillagokat vonom szakadatlan figyelmem alá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3