We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Only the beginning - Ithya & Mephistopheles
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME


Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 10:40 pm
Következő oldal


♢ Az új bábu a játéktéren ♢

Ithya & Mephistopheles
- • ui: remélem jó :3• Credit:
 
Minden csak részlet, egy egész apró momentumai, melyek teljességgel lényegtelenek. Észrevettem már, hogy az emberek szeretnek elveszni a részletekben, piszmogni, és csak a jelennek élni... mit is várunk tőlük, ha röpke emberöltőnyi idejük van? De annyira kiszámíthatóak, egyszerűek, alig akad valami érdekes falat. Régen még törtem magamnak utat a lelkek között, minél nagyobb erőt szerezni, de most, hogy ez megvan, semmi sem vonz... nem érdekelnek az átlagosak, lelkük is pont olyan üres, még ha egy időre elveszik az éhséget, mely évezredek óta tart mozgásba. Csak röpke pillanatra, hogy utána újra vágyjak... többet akarjak, még többet, de nem lehet mindent megenni...
Pont ennyi vonzott be erre az aukció sorozatra, A vöröske, mert ő a legérdekesebb a környéken. Őt kell behálózni, kiismerni, körbefonni, és ez a feladat izgalmasnak hangzik. Mit csináljon egy démon? Ki kiöldökölte magát? De megtenné újra? Mi mozgassa, ha a világ előtte hever? Kell valami újdonság, valami teljesen más, mint az egyszerű halandók, miért ne lehetne angyal? Miért ne gondolkodhatnék nagyobban? Igaz, nincs lelkük, de elpusztítani őket, megbuktatni őket már siker. Édes siker.
Pont ilyen sejtelmesen nézem a Vöröskét, ki a fehér ruhában ártatlannak tűnik. A két szín erős kontrasztot alkot egymás mellett. Jól áll neki a piros, ez is biztos. A vérvörös meg pláne, de lesz azt még időm szemrevételezni, mennyire is volt ebben igazam.
Nyílt tekintettel vérem végig, nem úgy, mint egy ostoba, ki formás domborulatain ragad meg. Egyáltalán nem, hanem, mint egy úriember, akinek tetszik a látvány, ami a szeme elé kerül és ezt nem is hallgatom el előle.
- Igazán gyönyörű ma este - duruzsolom bariton hangon. Minden, mi én vagyok, csak egy álca része, egy kialakított kép, amit oly könnyen, valósághűen tudok felölteni magamra, pedig nem is ez vagyok én. Ezer arcom van, de az igaz valómat csakis nagyon kevesen láthatták, és annak is nagy része már rég a túlvilágra is került. Ő is csak egy kedves, emberi tekintetet láthat, egy frissen borotvált arcot, egy szálkás termetet ingbe, öltönybe burkolva, kire a legtöbb férfi és nő vágyik. Pont arra az ördögiességre, sejtelmességre, ami én vagyok az álca alatt, de ha valóban szemük elé kerülne az az arc, sikoltozva, vérbe fagyva halnának szörnyet. A pokolbeli alakom nem szép. Bár kinek mi a szép, én szépnek látom, de tudom, hogy ember olyan szörnyet még álmaiban is képtelen elképzelni. Fekete arc, ébenben forgó sötét szempár, karcos hang, hamvas, repedezett ajkak, mely ember mondaná ezt szépnek?
- Oh ne aggódjon, remekül érzem magam, Ithya - még most is szinte ízlelgetem a nevet, veheti akár úgy is, hogy különleges hanglejtéssel mondom ki a hozzátartozó szót, mely megformálja. - És szerintem sokan mások is, nézzen csak körbe - röpke pillanat, míg mindenkin végig suhan a szemem, de visszatér az angyalhoz. Buzgóság. Olyan tiszta lélek, amit örömmel mocskolnék be, de még milyen örömmel. Azonban vonásaimon semmi sem látszik, tökéletesen adom vissza az úriembert, ki az ő figyelmét keresi és jól érzi magát ebben a semmilyen, számomra teljesen érdektelen csillogó környezetben. - És ahogy hallom, sikeres lesz az aukció is - görbült ajkam továbbra is felfelé, még inkább sugallva, hogy nem kell tartania tőlem, bár adtam erre okot? Tudtommal, még nincs tisztában vele, hogy a Mephistopheles név mit is hordoz magával, nem csak egy babonás szülők adta kreálmány, hanem maga a démoni megtestesülés. Maga a csalás!
- Remekül - tudom, hogy nem a mostani pillanatra gondol, hanem összességére. Egy démon hogy érezheti magát? Igazság szerint sehogy. Az érzések kivesztek belőlünk, már ha valaha is volt bennünk, nem véletlenül lettünk lélektelenre teremtve. - Mostanában csupa jó dolog történik velem. Sikerült egy újabb megbízás - kamuzom be, bár a megbízás alatt én lelket értek, de ő csak úgy tudja, hogy egy mérnök vagyok, aki nyakába kap mindenfélét, és azokból teljesít. Valamit össze kellett hordani, az évezredek alatt ügyvédtől kezdve a pásztorig voltam én már minden, egy újabb szakma nem éppen dob a listán vagy sem, már én sem tudom számon tartani, hogy miket mondtam régen, oly sok volt. Az arcokhoz tartozó, már pedig ezer arccal is rendelkeztem már bőven... - Ide is el tudtam jönni végül, hasonlók. - Nem akartam túl bőlére ereszteni a dolgot, mielőtt nagyon bele is kérdezne, nem mindig szükséges a hazugságok várát magasra építeni, mert csak bele lehet zavarodni. - És maga? Az este izgalmain kívül? Nem lehet egy ilyet oly könnyen rendezni - egy beszélgetés akció-reakción múlik, már pedig elengedhetetlen, hogy róla ne tudjak. Minél több kell, minél jobban, hogy gondolatai közé ékeljem be magam, megformáljam, hogy utána gondolatai tegyék csak a magukét, végül annyira belegabalyodik a szálakba, hogy nem fog kijutni és csak a lejtőn indul el. Pontosan ez a tervem, még ha ilyen ártatlanul kedvesen, naivan néz is rám. Mit vársz tőlem? Bármid leszek, amit szeretnél, olyannyira, hogy sose tudj már tőlem független lenni. Nem fogsz tudni elfelejteni, mindig a gondolataid között fogok lenni, de ehhez út vezet, még van mit tennem, csodát nem várhatok, jól tudom.
- Jöjjön, már ha elrabolhatom. Nem messzire, ha nincs dolga, csak egy italra, amit szeretne - nyújtom kezemet udvariasan, mintha semmilyen hátsó szándékom nem lenne, de mindenki azt hiheti, csak hogy el akarom őt varázsolni. Végül is, vehetjük ilyen értelembe is.





Ithya
avatar



☩ Keresett személy :
He found me
☩ Reagok :
7

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 7:51 pm
Következő oldal




A klasszicista, monumentális épület, márvánnyal-, ébennel-, és bézs matériákkal burkolt belsejébe szállingózik az emberek alkotta tömeg. Úgy ragyognak, mint az apró, ezüstös pikkelyű halak egy lassan csordogáló, kristálytiszta patak medrében; extravagáns ékszerek, és ruhák ringanak a testekkel egy ütemben. Asszonyok, hosszú, selyem, bársony és taffeta ruhákban, kecsesen koppanó, magas sarkakon, és urak, többnyire fekete-, fényes-, vagy matt öltönyben, egyesek még kalapot is felvettek, amit a hatalmas, míves ajtón belépve leemelnek fejükről. Drága, markáns, édes, virágos, rózsaillatú parfümök elegyednek a fás, kissé hűvös, pézsma jelleggel bíró kölnikkel, és a beszélgetések morajai, döngicsélve, mint egy méhrajban, töltik ki a helyiséget; mintegy Bábeli zűrzavart idézve. Jóízű nevetgélések, szépen metszett, karcsú poharak koccannak egymásnak csilingelve, telve, aranylóan gyöngyöző pezsgővel.
A színfalak mögül lesek a megjelent tömegre, keskeny résnyire húzva szét a nehéz, burgundi függönyöket, melyek elválasztják a színpad hátsó részét az elsőtől, ahol most ott áll a pódium, a mikrofonnal, és az előzőleg odakészített szövegkönyvvel, és az est programjával, valamint a később bemutatásra kerülő tárgyak listájával, pontos leírásaikkal, kivonataikkal, kikiáltási áraikkal. Mint az est egyik szervezője, mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden zökkenőmentesen alakuljon. Bár, tudom, mert nem vagyok ennyire naiv, hogy a legtöbb, ma megjelent vendég inkább egyfajta presztízskérdést csinált az aukcióból, semmint, hogy valóban az adományozás, a jótékonykodás álljon cselekedeteik, licitjük hátterében. Egy szép óra, egy antik váza, egy luxusékszer – és máris más színben látják azt, amit alapvetően legfeljebb szájhúzva tennének meg. Adakoznak. Így, vagy úgy, de ma egy jobb, egy nagyobb cél érdekében vagyunk itt, mégpedig azért, hogy szegény, otthontalan, földönfutó embertársaikon segítsünk. És, ha ehhez aranyra és ezüstre van szükség, ám legyen; hajlandó voltam ennyit áldozni a jóra való buzgóság oltárán.
A falak mentén felállítottak pár paravánt, rajtuk az utóbbi hetekben-hónapokban készült fotókkal – azokról az emberekről, akikért ma itt vagyunk. Elviekben, ugyebár, mert a többséget jobban érdekli a materiális világ, és mindaz, amit ma hazavihetnek belőle. Közben pedig, minden bizonnyal, egyetlen kósza pillantásra sem méltatják a sebtében-, de profi szinten összeállított képanyagot, sem azt a tartalmat, amit közölni szerettünk volna vele – a szervezők, a koordinátorok, a fotósok.
A konyhán mindent a legnagyobb rendben találok, bőséges vacsora vár a nívós vendégekre, és biztosan nem fog elfogyni sem a bor, sem a pezsgő, sem a tömény. Odakint, az urnákba már került jó pár csekk, és egy-egy nagyobb összegű bankó is egyaránt.
Fél óra van még a tényleges kezdésig, és az emberek még mindig egyre csak gyarapodnak idebent; az egyik pincér újabb, nehéz, kétszárnyú ablakot tár ki, hogy beszökjön a frissességet magával hozó, kellemesen hűvös levegő az utcáról.
Tekintetemmel az emberek alkotta húsmasszát kémlelem, ajkaim szegletében mosoly játszadozik, amikor az édes vörösborba kortyolok. Fehér, decens ruhában állok a fal mellett, és bele-belehallgatok az elkapott beszélgetések foszlányaiba; festményekről, lóversenyről, hatalmas, keleti utazásokról, és orientális műtárgyakról, meg a divatról, és a múltról, ahova soha nem vágynak (vissza). Ugyanis vannak itt olyanok is, akik kemény munkával küzdötték fel magukat oda, ahol most pózolnak a társadalmi ranglétrán.
Ekkor pillantom meg Őt. Mephistopheles – emlékszem, milyen volt a nevének az íze, amikor először kiejtettem a számon. Korábban nem ismert érzés lesz úrrá rajtam: boldogsággal vegyülő, feszült várakozás. Míg ide nem ér hozzám, a szemeibe nézek, s csak akkor sütöm le pilláimat, amikor megáll előttem.
- Örülök, hogy újra látom – csak most nézek fel rá. – És örülök, hogy éppen itt, és éppen most – derűsen mosolygok. – Hogy érzi magát? Remélem, mindenki elégedett lesz az est végeztével – nyílt őszinteséggel vallom be neki, azt pedig érzi – éreznie kell -, hogy ezt akarom, és azt, hogy ez a sok, tehetős ember, míg magára gondol, legalább most jót tehet vele mással is. – Hogy van? – nincs olyan rég, hogy találkoztunk, de történhetett azóta egy, s más.




Utolsó Poszt Pént. Május 18, 2018 9:53 pm
Következő oldal


♢ Az új bábu a játéktéren ♢

Ithya & Mephistopheles
- • ui: remélem jó :3• Credit:
Áhh, imádom a látszatot! Oly könnyedén lehet mindent beburkolni vele, olyanná tenni a dolgokat, hogy a szemlélő elhiszi, amit el akar hinni. Pofonegyszerű, miközben a felszín alatt minden más történik. Erre épül a csalás: téves hitek és bizalmak építése, szemfényvesztés. Egy világot hozok létre mások számára szavaimmal és tetteimmel, leszek számukra minden, miközben soha sem voltam semmi.
Pont ilyen édes mosollyal lépek be az épületbe, nézek körbe a szépen berendezett előcsarnokban, mely ragyog pompájába, noha belőlem semmit sem vált ki igazán. Közel lép hozzám egy nő, ahogy elkéri a meghívót – már ha lenne nálam olyan.
- Hölgyem – hallattam egy „ehehet” és hagytam, hogy befogadjon érzékszerveivel. Pupillája enyhén kitágult, ajka elnyílt, érezni lehetett a benne lévő változást, ahogy rám hangolódott mentálisan és fizikailag is. Ugyan, hova ide meghívó?! Még akkor sem vagyok tisztességes, mikor semmibe sem kerülne. Mélyen a szemébe néztem, majd végül eggyel hátrább léptem, nehogy nekem kelljen a padlóról feltakarítani. Van valami ínycsiklandó az ilyen gyenge nőkben és férfiakban… de egy esténél többet nem képesek jelenteni, nincs bennük semmi kihívás. Kezet csókolva távoztam, sokáig éreztem hátamon a tekintetét, de nem különösebben érdekelt már, hiszen nem hozzá jöttem. Ohh, nem! Valaki máshoz jöttem. Egészen máshoz, aki is lehet akár. Nagyon is érdekes.
Elvettem egy pezsgős poharat, de megkostólva csak visszaraktam az íztelen lét a tálcára. Nem szerettem, ha olyat itattak velem, aminek semmi íze, így sem érzem a zamatát a dolgoknak, mert az étel nem olt éhséget, ahogy az ital sem szomjat, így minek pocsékoljam rosszra a lehetőségeimet. De volt mentősegítség a pultnál, onnan már egy whiskeyvel fordultam el, szemlélődtem a tömegben, ahol cifrábbnál cifrább nők akarták magukra hívni a figyelmet, míg férfiak csak eldiskuráltak magukkal. Túl suhant rajtuk a szemem, szürke egerek csak a massza tömegben.
Egy kaukciós est volt a mai, ahol szegény szerencsétleneken segítettek az emberek nagy összegeket adományozva egyes tárgyakért. Ebben mi az érdekes? Hogy a túl buzgók aztán mind az elsősorban csücsülnek. Nem is tévedtem sokat, ahogy felragyogott a vörös üstökös, noha inkább külső szemlélőnek tűnt, mint aktív segédkezőnek. Nem hazudok, a terv része volt, hogy ő is itt lesz, ámbár fogalma sincsen, hogy az én tervem részese, de még milyen részese is lesz. Ithya a neve, igazi polcra való darab, de minek tegyem, ha használhatom is? Buzgóság erényangyala volt, erről csak jó magam is nem rég szereztem tudomást (bár mi is számít régnek?), de ahogy egyre többször futottunk egymásba, szinte sorsdöntőnek éreztem. Igen, kell ő nekem. Igen, tökéletes elszenvedője lesz munkámnak, de ahhoz hozzá kéne látni, nem igaz?! Na ugorjunk fejest! Sugárzott belőlem a tettvágy, mely vonásokat rajzolt arcomra, nem pedig csak a hideg közöny sütött szemeimből. A vad becserkészi a prédát, és végül elkapja, majd pedig elfogyasztja.
Leraktam a poharat, mely már üres volt, és laza, elegáns léptekkel vágtam át az emberek között, még ha volt nő, aki utánam is tekintett, én egyikhez sem fordultam, csak is a Vöröskére voltam kíváncsi. Végül is, az embert az vonzza a legjobban, ami vele ellentétes, már pedig mi két pólusnak számítottunk. Ez volt a legnagyobb fegyverem ellene, mindent erre építeni, majd pedig a kellő időben összedönteni alatta. Oh, édesem, ha tudnád milyen játszmának is lettél tagja tudatlanul. De akkor játszunk hát!





Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Azura
Today at 1:30 am
☽ Azura lakása

Azura
Today at 12:41 am
☽ Párizs

Belphegor
Today at 12:03 am
☽ Bárpult

Markan
Yesterday at 11:17 pm
☽ Templomkert




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
4