We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Havasalföld, Târgoviște
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Vlad
avatar



☩ Reagok :
10
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szer. 4 Júl. 2018 - 22:30
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:- • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.
Fegyverek csörgése, emberek kiabálása, a kezdetleges puskák elsülése. Csak hallgattam őket az ablak előtt, ez zene volt füleimnek. Eme hangok hallásától libabőrös lettem, és kellemes bizsergés futott végig gerincoszlopom mentén. Mint amikor meghallod a kedvenc zenédet. Igen, nekem ezek a hangok voltak a kedvenc szimfóniám. Sajnáltam, hogy nem lehettem ott, hogy érezzem a csaták csodás illatát.
Ehelyett Lilith teremtett le. Fejet kellett hajtanom előtte, nem volt szabad ellene szegülnöm. Nem azért, mert ő a felettesem, ez nem igazán érdekelt. Egy dolog miatt nem  tettem, mert sokkal erősebb nála, és én próbálom ellesni tőle a trükkjeit. A démon lét egyszerűen fantasztikus volt. Az erőm hatalmas régi mivoltomhoz képest, ám új fajtámhoz mérten zöldfülű és gyenge.
Lilith szidását béketűrően hallgattam, mit tehettem volna?
Összeszorított fogakkal és ököllel tűrtem. Már elszoktam attól, hogy felettesem legyen.
– Bocsáss meg, többé nem fordul elő – mondom neki, uralván a haragom. Hangom kicsit fojtott, de nem csoda, hiszen rettentő feszült vagyok. Ez oldja a nő, mikor odajön hozzám.
Amint a meglepően puha bőre orcámhoz ér, csak szusszanok egyet, és meg is nyugszok. Az ujjai végigsimítottak orcámon, és amiket mondott, jónak hatottak.
Igaza van, nagy dolgokra vagyok hívatott. Nagy dolgokat érhetek el. Én vagyok Vlad, a sárkány fia. Céljaim vannak és van erőm is megvalósítani őket. A földön és a pokolban is lesz hatalmam, mert én azt úgy akarom, hogy legyen. Na meg az a valódi őrület, amit Lilith említett. Sóvárogtam a káosz és az őrület után. Maga a káosz nem is volt csábító, csak az, hogy én a káoszban kialakíthatom a saját rendem. Ha van egy nagy kavarodás, könnyű feljátszanod magadat a csúcsra. Közben, ahogy Lilith játszott velem, halványan elmosolyodtam. Az udvarban azt kaptam meg, akit akartam. Már két törvénytelen gyermekem született, mióta démon vagyok. Nem igazán tudott már meghatni Lilith a csáberejével és incselkedésével. Túl átlátható trükkök ezek.
Na a következő mondataival igazán meglepett. Kikerekedett szemmel hallgattam őt, mit sem foglalkozva azzal, hogy a hajamat húzza. Ha kitépi, akkor visszanő két másodperc alatt. A fájdalomküszöböm meg elég nagy, tehát rezzenéstelen arccal tűröm.
Magamat erősen szidom. Hogyan nem vehettem észre, hogy játszanak az érzéseimmel? Jó, fiatal démon voltam még és gyenge, de akkor is. Hagytam, hogy szórakozzon velem. Ezt newm engedhetem meg magamnak.
Mikor a következő felindulásból a fejemmel kívánta Kinyitni az ablakot, hogy beáramoljon az odakinti kellemesen csípős hideg, a fejemet megállítottam az üveg előtt. Összeszorítottam a fogam, és éreztem, hogy lehűlt körülöttem a levegő. Mintha valamit kedtem volna az elemi mágiával. Ha dühös voltam képes voltam ilyenre. Egyszer tökéletesen sötétet varázsoltam itt a nagyteremben egy felordítással, mivel az összes gyertya kialudt hatására. Most nyilván a levegő hűlt le.
Ahogy a következő ötletem már tetszett neki, a vezetésével elindultam a cellákhoz.
A kastély majdnem kiürült, csak néhány szolgáló tartózkodott itt. Pár mellett elsétáltunk, ahogyan lementünk a börtönbe.
A börtönt pár lovagom őrizte. Mondhatni, ők voltak az én elitjeim. Kiképeztem őket, hogy engem minden áron védjenek. Mondhatni a személyes őrségem, ők a Sárkány lovagrend katonái. A rendben nekem elég nagy befolyásom van, Zsigmond király óta én vagyok a vezére, persze nem hivatalosan.
Miután Lilithet előreengedve beértem a börtönbe, odavakkantottam nekik latinul.
– Hagyjatok magunkra!
Erre a katonák fogták magukat, és távoztak egyetlen szó nélkül.
Kinyitottam az egyik cella ajtaját, és előre engedtem Lilithet, majd én is beléptem. Nos igen, a cellában jobban érezhető volt az átlagos cellák szúrós szaga. Irdatlan büdös, de hát nem lakosztálynak készült.
A basa és társa ott ült a cellában. Amikor meglátott, borzasztó dühösnek tűnt. A török csak grimaszolva vetette oda nekem.
– Ezért még bűnhődni fogsz.
Az arcomra halvány mosoly kanyarodott, majd válaszoltam neki.
– Talán igen, bizonyára fogok. De nagy sajnálatodra, ez nem most lesz.
Nagyot sóhajtottam és rájuk néztem.
– Melyikkel is kezdjük? – tettem fel a kérdést, majd a basa melletti küldöttön akadt meg a szemem, aki láthatóan félt tőlem. – Ohh, te leszel az.
Odaléptem a kiszemelt követhez, karjánál fogtam s akár egy rongybabár magammal rántottam a szoba közepén álló székhez. Belelöktem, és telekinézis segítségével már kattant is a székhez tartozó bilincs. Minden végtagjához egyet.
A basához léptem, és a szemeibe néztem.
– Ne legyél türelmetlen, hamarosan te jössz! – ekkor egyetlen mozdulattal orron vágtam, mitől elszédült és elájult.
– Nos, Lilith, kezdhetjük!



Utolsó Poszt Vas. 17 Jún. 2018 - 21:48
Következő oldal


Vlad & Lilith



Ez a vacsora egészen kellemesnek ígérkezett, főleg, mikor a képességeim segítségével nagyobb haragot szítottam Vladban. Hiába a tanítványom, imádok vele szórakozni, még fiatal démon, ahhoz, hogy ilyeneket észre vegyen, talán pont emiatt csalódtam benne. Ha az én tanítványom, akkor ennél sokkal jobbnak kell lennie és érzékelnie kellett volna, hogy mit teszek vele. De semmi! Röviden és tömören fogalmazva, ő is éppen ugyanolyan kudarc, mint az eddigiek. Senki sem elég megfelelő ahhoz, hogy igazi démon lehessen. De kap tőlem még egy esélyt, hiszen az alkunk értelmében tanítanom kell. Ó édes Lucifer, miért mentem bele egy ilyen alkuba? Igen, igen tudom. Tetszett az arc és a mögötte lévő mérgezett lélek, ami egyértelműen azért rimánkodott, hogy démon lehessen belőle. A kiosztásomat egyetlen szó nélkül hallgatja végig, jól is teszi, különben tudja, hogy ez következményekkel járna. A pillantásából olvasok ki valamiféle együttérzést. Tisztában van azzal, hogy ennél sokkalta jobbnak kell lennie. Most a mérce alatt teljesített és az sem érdekel, hogy ezt így tervezte meg és különleges célja volt az országa érdekében. Ki nem szarja le? Kérdésemre kristálytisztán érthető és egyértelmű választ ad, aprót bólintok.
- Helyes, én is így gondoltam - válaszolok ördögi vigyort villantva felé, miközben elengedem az állát. Eddig keményen fogam, azt csodálom, hogy a csontja nem roppant belé, pedig megérdemelte volna. Pillantásom követi, ahogy felkel és az ablakhoz lépdel, a kinti eseményeket figyeli. Egyetlen szó nélkül hallgatom szavait, majd megrázom a fejem és csettintek egyet a nyelvemmel, nem tetszésem gyanánt.
- Nincs de! A felettesed vagyok, nekem nem beszélhetsz vissza - emelem meg a hangomat újra, végül magamhoz veszem a félig üres kupámat és kiiszom a maradék vöröset belőle. Nem is rossz, ahhoz képest, az íze alapján azt tudnám rá mondani, hogy olasz. Bár a régi Római borok, azok voltak az isteni nedűk, nem ezek az utánzatok. Szemeimet forgatom mondandója hallatán, majd hangtalanul leugrok az asztalról és az ablak felőli részére telepedek, hogy láthassam a véreskezű minden mozzanatát. Egyetlen szó nélkül nézem végig, ahogy magába tölt újabb adag bort, hiszen ez egyikünknek sem árthat. Míg sóhajt ott is termek előtte, arcát két kezem közé veszem, hüvelykujjammal végig simítok járomcsontján.
- Édesem, tudhatnád, hogy sosem gondoltalak őrültnek. Nagy tettekre vagy hivatott, ha velem tartasz az igazi őrület felé - suttogom közelítve hozzá, hogy finoman megérinthessem ajkait, mégsem csókolom meg. Ez egyszerű játék, a csábítás művészete, ujjaimmal a hajába túrok, miközben beszél. Megvárom a megfelelő pillanatot, majd erősen megragadom és a hajánál fogva hátra húzom a fejét.
- Nem érdekel, hogy mit teszel azokkal a kutyákkal. Viszont az nagyon is zavar, hogy képtelen vagy érzékelni azt, ha beléd nyúlok és fokozom a haragodat - sziszegem, akár egy mérges kígyó. Az előbbi mézédes stílusnak nyoma sincs, mintha elvágták volna teljesen.
- Tanulj vagy én tanítalak móresre! - vágom hozzá, majd szavaimnak hangot adva fejét az ablak felé lököm. Ha elég éber, akkor megtartja magát az ütközés előtt, ha nem akkor az üvegnek vágódik a feje. Ellépek tőle, kérdését hallva halványan rá mosolygok. Na végre van egy jó ötlete is.
- A szórakozás sosem bűn, de a cella érdekesebbnek ígérkezik, legalább rajta gyakorolhatnád az okkultizmus csínjait - gondolkodom hangosan, majd ellépve tőle magamhoz veszek egy teli kancsó bort és a poharamat. Nem kell megmutatnia merre találom a börtönkamrát, egyedül is könnyedén oda találok, így meg is indulok a megfelelő irányba. Tudom, hogy követni fog, hiszen az a dolga. Ő az én tanítványom, valamilyen szinten a szolgám.
"Ne törj túl magasra. A királyokat megölik, de a tanácsnokok akárhány uralkodót túlélhetnek. Légy a bábmester, és minden a tiéd lehet, amit csak akarsz."   k76k

Vlad
avatar



☩ Reagok :
10
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szomb. 2 Jún. 2018 - 9:46
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:- • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.
A csarnokra békesség ült. A helyiségben lévő kandallóban a tűz pattogott, amit egészen addig tisztán lehetett hallani, míg én meg nem szólaltam.
Szó se róla, komolyan gondoltam amit a törökökről mondtam és a kereszténységről. Ez a csürhe tényleg csak sanyargatott eddig minden népet, amivel csak találkozott, de nem a bűneiket akartam rájuk olvasni. Az egész jelenetet nem hirtelen felindulásból rendeztem, hanem a nagy tervem része volt. Fel akartam tüzelni az urakat az oszmánokkal szemben, így elfeledtetve velük az én vétkeimet velük szemben. Amíg van egy közös cél, addig eszük ágában sincs engem leváltani, s ez így van jól.
Mindennek ellenére a sikeres művelet nem dicséretet kapott. Lilith egy okos nő, ő az egyetlen asszonyember, akit emberszámba veszek. Tudom, hogy követnem kell a tanításait, ha erős démonná kívánok válni. Nem szabad, hogy az érzelmeim átvegyék a teljes irányítást felettem.
Ahogyan az ujjai közé fogja az államat, tudom, hogy most fejtágításnak nézek elébe. Hallgatom, hát a letolást. Szívesen megszólaltam volna, hogy „De hiszen erre szükség volt”, de maximum egy falhoz vágást érdemeltem volna ki vele, annak meg nincs értelme, még használni akarom ezt a porhüvelyt.
Amikor azt mondja, hogy a legtöbb démonnál jobbnak kell lennem, csak együtt értő pillantással nézek rá. Tényleg jobbnak kell lennem, sokkal jobbnak. Olyan démonná kell válnom, aki képes irányítani, ennek érdekében bármit megteszek majd.
Lilith kicsit erőteljesen feltett kérdésére megszólaltam végtelenül nyugodt hangon.
– Megértettem.
A válaszom rövid volt és érthető. Mikor gyerekkoromban az oszmánoknál voltam a kiképzőtisztnek is így kellett felelni. Röviden, érthetően és katonás higgadtsággal. Ez a szokás rám ragadt ezek szerint, Lilithnek többször is feleltem így, amikor tanított vagy éppen dorgált, bár ez kevésszer fordult elő. A török időszakomból egész sok szokás ragadt rám, két hónapba tellett, mire rávettem magam, hogy ne hátrálva hagyjak el egy helyiséget.
A szokásaik ismerete miatt tartottam magam mindig is nagyon jónak ellenük. Úgy éreztem, hogy én leszek az, aki megállítja őket.
Amint Lilith elengedi az állam felkelek ültömből majd az ablakhoz lépek, s kitekintek rajta.
– De nézd csak meg ezeket az embereket! Egy célért harcolnak. A harci moráljuk hatalmas így – mondtam ahogyan az ablak alatt elhaladó alakulatot szemléltem, mkiknek az élén ott volt az egyik nemes a lakomáról. – Ha végignéznénk a törökökön most, akkor csak egy csapat ijedt férget látnánk. A nemesek harci kedve most hatalmas. Meg akarják ölni az utolsó törököt is. A kis monológom ennek az elérésére volt jó. A mieink közül is fognak meghalni, de az ő táborukat teljesen felszámoljuk. Holnapra tervezték a támadást, nem ma estére, és lásd, ma este ütjük meg őket! – vigyorgok, majd a vigyorom kicsiny heherészésbe fordul át.
Ellépek az ablaktól és a kupámért nyúlok, hogy magamba töltsek egy adag bort megint.
– Tudom, most lehet megfordult a fejedben, hogy csak egy őrült vagyok, de ez nem igaz. A törökök előtt járok egy lépéssel, és minden tettemre szükség van. – sóhajtok. – Na jó, a kalapács és a szög az már csak tényleg a saját haragom levezetése volt.
Nagyot kortyolok a boromból. Jó évjárat, egész finom. Itáliából hozattam a bort, egész jó az ottani borvidék, bár a magyar se rossz, de nem kívántam egyelőre üzletelni velük. Rossz előérzetem volt velük kapcsolatban. Az a Mátyás ravasz kis halandó, vigyáznom kell vele.
– Nos, csatlakozzunk a harchoz, vagy látogassuk meg a basát? Szórakozni akarok, ez bűn? – somolygok az orrom alatt.



Utolsó Poszt Vas. 27 Május 2018 - 0:54
Következő oldal


Vlad & Lilith



A lakoma apránként elkezdődött, egy szolgálólány lerakta elénk az ételeket, a szóban forgó halandó éppen a török elé tette le, mikor az a fenekébe markolt, ennek hatására a fiatal ijedtében sikkantott egyet. Szegény leány! Tisztában vagyok vele, hogy nem emelhetem meg a hangomat, semmit sem tehetek. Mert az én szavam itt fabatkát sem ér, a feudalista, patriarchális rendszerben élnek ezek a szánalmas halandók. De egy valamit mégis tehetek, anélkül, hogy tudna róla, vagy egyáltalán érezné. Egyik kezemet Vlad felé fordítom éppen csak annyira, hogy láthatatlan fekete indák induljanak útnak a férfi kezén keresztül, egészen az arcáig, ott elidőzik egy kicsit a halántékán, majd a szemeit vonja maga alá. A fiatal démon ebből semmit sem érezhet, mindezek ellenére felszítom a benne munkálkodó mérhetetlen haragot, amely majd pokolibb tettekre fogja sarkallni. A kérdésemig csendben folyt az étkezés, látom Vlad mosolyát, majd ugyanazzal az ábrázattal adja meg a válaszát. Éppen válaszolni akartam volna, mikor megszólal a másik oldalon ülő basa félig teli szájjal. Kellemes társalgás folyt közöttük, mire én csak elfintorodtam, unom ezt a csevejt, aminek tulajdonképpen semmi értelme. Minden teremben tartózkodó tudja, hogy ez egyfajta álca és a háború az ajtóban kopog mindenféle bejelentés nélkül. Hallom, hogy tőlem vár megerősítést a vár ura, mire csak biccentek egyet és a kupámból iszom még egy kortyot. A démonoknak meg se kottyan az alkohol, éppen ezért teljes nyugalommal iszogatok pár falatot követően. Elkezdték ünnepelni a démont, mire kénytelen voltam visszaszorítani egy feltörni készülő ásítást és hangtalanul megemeltem a poharat, hogy példát mutassak a pórnépnek. Vlad elcsitította őket és felállt, aminek láttán egyik szemöldököm a magasba szaladt. Na, végre! Talán valami érdekes dolog is lesz ma este. Halvány mosollyal az arcomon fogadtam, hogy előbb rám akar inni, szemeimmel egy apró köszönöm-öt küldtem felé, majd a teremben ülőket kezdtem pásztázni. Kíváncsi voltam melyikük nem hajlandó inni, azok haláluk után biztos hozzám fognak kerülni. Milyen gyönyörű is lesz őket kínozni! Ahogy a bőrüket nyúzom majd apránként, minden üvöltés zene lesz füleimnek, a gyöngyöző vörös vér zamata, a pokolban égő hús fenséges illata. Gondolataimból Vlad szavai szakítottak ki, akinek hangja megváltozott, sütött belőle a gyűlölet és a harag. Úgy látom végre elérte a hatását a kis drágám. Aztán mire észbe kaptam előkerült egy kalapács és szög is az egyik zsebből, ami a követ fejében landolt Vlad kiabálása közepette. Halálos nyugalommal néztem végig a jelenetet, egyszerűen csak borozgattam, míg a legtöbb hölgy ijedten hagyta el a helyiséget, míg a férfinép éljenzett. A káosz teljesen elszabadult, a felbőszített nemesség csatába készülve szétszéledt, a két török teste egy-egy karóra került, míg a basát a tömlöc várta. A fiatal démon visszaült a helyére mellém, vigyorogva szól hozzám, mire csak biccentek egyet. Felkelek mellőle, hátrébb söpröm a maradék ételt az asztalról és felülök rá, úgy, hogy a lábaimat a széken támasztom, úgy fordulok fél testemmel felé.  
- Igen, bár kissé elszaladt veled a ló  - válaszolok végül, apró csinytalan mosollyal a szám sarkában. Félig összetűzött hajamat kiengedem, megrázom, hogy kósza fürtjeim végre az arcomat keretezzék, ahogy kell. Ruhámat elrendezgetem, majd mint egy utolsó kocsmáros feljebb csúsztatom egészen a térdeimig. Sokkal kényelmesebb úgy, bár nélküle még könnyebb lenne.
- Uralkodnod kell az érzéseiden és nem csak a harci tudásodra és diplomáciai képességeidre hagyatkozni. A legtöbb démon csakis ezekre számíthat, de neked náluk sokkal jobbnak kell lenned  - előre dőlök közel az arcához, ujjaimmal közre fogom az állát - Nem hozhatsz rám szégyent! Megértetted? - teszem fel a kérdést kissé durvábban. Mikor megkötöttük az alkut eldöntöttem, hogy a mestere leszek és megtanítom minden fortélyra. De ha nem tanul a hibáiből, akkor keményebb kézzel kell fognom azt a gyeplőt. Nem mintha annyira zavarna a vér és a kínzások látványa, de ezt lehet okosan is csinálni, nem pedig ész nélkül, ahogy most ő tette.
- Az okkultizmus is éppen annyira fontos, ahogy a többi démoni képességed fejlesztése is  - folytatom a magyarázatot, miközben leveszem a kezemet róla.
"Ne törj túl magasra. A királyokat megölik, de a tanácsnokok akárhány uralkodót túlélhetnek. Légy a bábmester, és minden a tiéd lehet, amit csak akarsz."   k76k

Vlad
avatar



☩ Reagok :
10
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Pént. 18 Május 2018 - 14:31
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:852 • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.

Az egyik szolgálólány lerakta elénk az étkeket. A szóban forgó leány fekete hajának göndör fürtjei csoda szépen omlottak vállára. Amint a török elé pakolta a bárány sültet, a basa kaján vigyorral az arcán vágott a szolgáló fenekére és markolt bele, mire a szolgáló zavarában csak halkan sikkantott, és lesöpörte magáról a török kezét. Rosszallóan néztem a törököt, de nem tettem semmit. Nem okos felhúznom magam, hiszen Lilith is jelezte, hogy legyek higgadt.
Halkan sóhajtva vettem magamhoz egy darab báránysültet és némi kenyeret. Ettem pár falatott, s elhangzott Lilith kérdése, én elmosolyodtam.
– Tudod, a tél itt eleve nagyon kemény szokott lenni – mondtam mosolyogva –, de az idei tél különösen hideg lesz, mivel Katalin napján csak úgy szakadt az eső. S ahogyan a közhiedelem tartja: „Ha Katalin lotyog, Karácsony kopog”.
Belekortyoltam a kupám tartalmába, és végignéztem a nemeseken, akik éppen egymással társalogtak, poénkodtak a másikkal, és ittak.
– Meg hát, már kezd lehullani az első hó – fűztem hozzá egy kortynyi szünetet hagyva.
Ekkor a jobbomról megszólalta a bőszen táplálkozó Hamza, miután lenyelte a falatot, mely csoda, hogy elfért a szájában.
– Gyönyörű vidék a hazád, a havazás egészen csodásan fest – mondta borzasztó román kiejtéssel –, csak egy kicsit hideg.
Erre én felkacagtam, mire ő is nevetett velem. Mulatságosnak találtam ezt a megszólalást, ugyanis egy töröknek ez nem egy kicsit, hanem borzasztó hideg.
– Ez így van, hazád klímája sokkal kellemesebb, tapasztaltam, amíg ott voltam nálatok. Azonban én szeretem ezt a hideg kicsiny földet, ez az otthonom – somolygok. – Moldva is szép ilyenkor, igaz, Lilium?  – mosolygok rá, majd várom a helyeslő bólintást.
A török eközben csak bólogat és táplálkozik és fogassza a bort. Ez idő alatt egy nemes magasba emelte a kupáját, s felszólalt.
– Dicső fejedelmünkre! – majd a többi nemes is követte a példáját, van aki azért, mert szeretett engem uralkodójának, van aki azért, mert félt.
Én intettem, mire ők csendbe lettek, felálltam a helyemről, s tele töltöttem a poharam.
– Igyunk mindannyian a tisztelt vendégeinkre! – mondtam fennhangon anyanyelvemen, mire enyhe morajlást hallottam a nemesek felől, majd hozzátettem. – Először a gyönyörű unokahúgom egészségére! – kihörpintettem a borom, s folytattam újat töltve. – Most pedig urak, igyunk drága török vendégeinkre, igyunk a követekre! Igyunk azokra, akik népe oly hatalmas, és erős, hogy sorra győznek, és messze a leggazdagabbak, akik engem neveltettek a harcra és segítettek kiűzni az országból Hunyadi János pártfogoltját! – még mindig nem hajtottam fel a kupám tartalmát, csak megköszörültem a torkom és a mellettem dagadó mellű basára néztem. A mondandómat egészen más hangsúlyban folytattam. – A török nép egészségére és szultánjukéra, a népre, akik eddig bárhol jártak csak pusztítást és tüzeket hagytak maguk után. Az oszmánokra, kik megfenyegették atyámat, és szinte kifosztották országunkat a hatalmas adóikkal – a pumpa kezdett bennem felmenni, így már egész mérges volt a hangom, és láttam, hogy a három követnek ez nem tetszik –, akik a feldúlt országok férfiait halomra ölték, megerőszakolták az asszonyokat a gyermekeket sem kímélve, majd elhajtva a fiúkat a saját hadseregükbe átmosva az agyukat! Ők azok akik engem is a kiképzésem alatt annyiszor bántottak, akik fenyegetik a kereszténységet és jelenleg a mi földünkre fáj a foguk. Talán holnapra már azt tervezték, hogy felégetik a falvakat és a leányainkat elhajtják szajháknak, és kedvükre cselekednek velük, talán holnapra már el is akarják venni földünket. Idejönnek a követeik, az asztalunkról esznek miközben ezt tervezgetik, a seregük itt van a város előtt a táborukban, elfoglalni jöttek otthonunk. Ezen túl még azzal se tisztelnek meg minket, hogyha megvendégeljük őket, legalább a turbánjukat levegyék a fejükről.
A jobbomon ülőkre mutattam, akik fején ott volt a turbán, és már-már ijedten pislogtak fel rám. Eközben az én nemeseim is dühödtek voltak, és néhányan már rámarkoltak kardjaik markolatára. A három török ekkor már törökül magyaráztak nekem, de én nem figyeltem rájuk, csak benyúltam ruhám egyik zsebébe, és egy szöget vettem elő, meg egy kisebb kalapácsot.
Erre az őrök elő is léptek és lefogták a törököket, én odaléptem az egyikhez, aki nem Hamza volt, és dühösen hörögve kiabáltam.
– Hát most megtanítom nekik, hogy le lehet a turbánt venni, s nincs az a fejükhöz szögezve, most meglátják, hogy az milyen.
Ekkorra már a három törököt felállították az őreim a székeikből, és erősen lefogták őket, hogy mozdulni sem bírtak.
A török követ fejéhez illesztettem a szöget, és egyetlen ütéssel belevertem a fejébe, így a fém tárgy átszántotta az agyát, a fejéhez szögelve a turbánt. Visszafordultam a népemhez, és hagytam, hogy a hulla eldőljön.
– Állítsuk meg ezeket az oszmán kutyákat, pusztuljon mind! – Mondtam, mire a felbőszült nemesség ki vont kardokkal hol az én, hol Isten nevét mondák, áldva engem főleg. A nemesek felpattantak, mire én megparancsoltam, hogy zárassa be a basát és a másik törököt, a hullát meg tűzzék karóra, így is lett.
A tornyokban kétszer félre verettem a harangot, ezzel tudtam, hogy az én haderőim már most elkezdte levágni a törököket.
A Nagyterem üresen maradt, én leültem a helyemre és kiittam a borom. A nemesek szétszéledtek, és már most csatába is álltak, miután felöltötték páncéljukat.
– Na, ez a lakoma is jól sikerült – mondtam vigyorogva Lilithnek, aki ott maradt velem.



Utolsó Poszt Hétf. 14 Május 2018 - 22:27
Következő oldal


Vlad & Lilith

A 15. század sok rejtélyt hordoz magában, a boszorkány üldözések és a keresztény feudalista rendszer virágkorát éli mindenhol. Tökéletes táptalaj ez nekünk, démonoknak. A pokol csordultig van kínozni való lelkekkel, mindezek ellenére kénytelen vagyok időt szakítani más teendőimre is. Egy nagy hatalmú hadúrral alkut kötöttem, aki mindenáron démon akart lenni. Talán éppen jó kedvemben talált aznap, mivel még azt is felajánlottam neki, hogy megtanítom mindenre, amit tudok. De nem adom ezt ingyen, engem kell szolgálnia örök élete végéig. Az ő apropója miatt tartózkodok a földön, talán egy napja érkeztem. Megegyeztem vele, hogy három napnál többet nem vagyok hajlandó a földön tölteni, persze ennek személyes okai voltak. Nem akartam, hogy az angyalom rám találjon, mert ha rálel, abban a pillanatban újra elgyengülök. Nem lehetek gyenge! Főleg nem egy angyal miatt! Megint elkalandoztam.
Késő délelőtt keltem, magamra terítettem egy szőrme takarót úgy lépkedtem ki a lakrészem erkélyére. Apró hópihék jártak táncot a levegőben, ezzel is jelezve a tél közeledtét. Nem véletlen nevezik ezt a helyet Havasalföldnek, azt csodálom, hogy eddig még nem esett le az első hó. Kezeimet a kőből kirakott korláton pihentetem, a hideg ellenére egyáltalán nem fázom, a pokol tüze ég bennem, aminek hála nem érzékelem a fagyot. Kellemes látvány tárul elém, Târgoviște gyönyörű táj, telis-tele kínozni való halandókkal. A sárkányos rend vezére is jól tudja ezt, hiszen a hatalom érdekében adta nekem a lelkét. Egyet sóhajtva mentem vissza az ideiglenes szobámba, hogy felkészüljek a nap további részére. Estére vendégeket várt, akik elég fontosak a számára, bár ahogy hallottam nem kellemes vacsoravendégekre számíthatunk.
A kastély központjában, U alakban voltak elrendezve az asztalok és székek, mikor beléptem a teremben. A tanítványom még nem érkezett meg, mikor elfoglaltam a helyemet az asztalfő baljára. Nem sokkal később ő is befutott, majd utána záporoztak a vendégnemesek. Egy szolga teletöltötte a kupáinkat borral, miközben távozott én már bele is kortyoltam a vörös italba. A terem egyik sarkában lévő kandallóból meleg áradt, halkan pattogott a tűz, amit szívesen felturbóznék. De ez még függ a vacsoravendégek viselkedésétől is. Hallom, ahogy a vár ura morog a bajsza alatt, mire csak megrázom a fejem ezzel jelezve felé, hogy felesleges ok nélkül felhúznia magát. Még túlságosan kezdő démon, akit az érzései sok mindenben befolyásolhatnak. Az ajtó kinyílt, mire gy sóhajtást követően felállt, hogy üdvözölje a most érkező török vendégeinket. A török basa az asztalfő jobbján foglalt foglalt helyet, majd kellemes csevejbe kezdett volna. Szánalmas mennyire átlátszó a viselkedése, úgy tünteti fel az egész szituációt, mintha baráti szándékkal érkezett volna, de érzem rajta, hogy gyűlölettel van a vendéglátója felé. A törökbe folytja a szót a véreskezű, miközben a szolgák tálalják a vacsorát. Ahogy azt előre megbeszéltük minden esetben az unokahúgaként mutat be, Lilium néven, így is tesz. A basa fejet hajt nekem, mire viszonozom a gesztust. Az étkezés egy darabig csendben telt, mindenki az előtte lévő finomságokkal volt elfoglalva.
- Vlad bátyám, szerinted kemény telünk lesz idén? - teszem fel a kérdést, mintha csak kellemes társalgásba akarnék kezdeni. Unom a csendet és a politikai társalgást is, valami izgalmasabb dologra vágyom. Keverjük fel az állóvizet. Ó, Belial milyen büszke lenne rám most. Teremtsünk káoszt! 
"Ne törj túl magasra. A királyokat megölik, de a tanácsnokok akárhány uralkodót túlélhetnek. Légy a bábmester, és minden a tiéd lehet, amit csak akarsz."   k76k

Vlad
avatar



☩ Reagok :
10
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szomb. 12 Május 2018 - 20:30
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:494 • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.

Egy hópihe táncolt lassan a levegőben. Elképesztő gyengédséggel, lassúsággal ereszkedett le a magas égből, s én figyeltem őt, ahogy többedmagával megmarad a tetőkön földet érésük után. Az első hó volt ez.
Kölyökkoromban emlékszem, hogy mennyire örültem ennek, ám mostanra, mint uralkodó ez tudtam, hogy mit jelent. Az élelemfogyasztás meg fog növekedni a tél miatt, ahogyan tüzelőért is fognak könyörögni.
Bár a tüzelő nem túl nagy gond, van fa bőven – gondoltam széles vigyorral arcomon, ahogyan kicsiny ablakomból kinéztem egy karóerdő felé. Oszladozó hullákon rengetegféle ember volt. Voltak ott szász kereskedők, szajhák és koldusok, a két utóbbi veszélyes munkakerülő volt. Ahelyett, hogy becsületesen dolgozott volna kiült koldulni, vagy baszott a pénzért terjesztve a szifiliszt, nem volt titok, hogy megvetettem az ilyesmit.
Díszes, meleg viseletet öltöttem magamra, és egy süveget csaptam a fejembe. Havaselve rendkívül hideg télen. Igaz, hogy én, mint démon nem fáztam, azonban ha egy szál vékony ingben vonulnék be az alattvalóim közé, gyanús lenne nekik, hogy nem eme világba tartozok.
Lassan szedtem lépteimet a kastélyban, ahol egy-egy szolga amint meglátott összerezzent és meghajolt. Valamiért úgy éreztem, hogy tartanak tőlem, bár sejtem az okot, a szemükben kegyetlen dolgokat követtem el.
Az udvaromban vendégeskedett a démon is, akinek eladtam a lelkem, bár egyhuzamban csak három napot volt fenn a földön.
A szerződésünk értelmében tanítania kellett engem. Így egyre ügyesebb voltam a mágiában, legnagyobb örömömre, és rengeteg dolgot súgott a fülembe mentorom, így fejlődtem, bár rettentően kezdő szinten voltam.
Beértem a nagyterembe, a kastély központjába, ahol nagy „U” alakban lerakott asztalok körül székek sorakoztak. Estére tudtam, hogy vendégek érkeznek, tehát mint vendégszerető lény vártam őket lakomával. Tudtam, hogy ők nem éppen baráti szándékkal jönnek, mivel nem tetszett a szultánnak, hogy nem fizettem adót, és Hunyadi Mátyással léptem szövetségre, tehát most követeket küldött erősködni. Még aznap délelőtt parancsba adtam a katonáimnak, akik ott voltak velem  Târgoviștében, hogyha vendégeink békésen érkeznek, akkor barátian fogadják őket, amennyiben ellenségesen, vágják le őket még a kapuban.
Estére befutottak a vendégek, a követség vezetője Hamza basa már bármelyik percben befuthatott pár tanácsosával, ahogyan a lakoma többi résztvevője, néhány nemes volt ott. Én már leültem az asztalfőre – mentorom Lilith mellé-, és egy szolga teletöltötte kupámat borral, és eltávozott. A teremben lévő kandallóban pattogott a tűz, a nemesek beszélgettek, várván vendégeinket.
– Hol maradnak ilyen sokáig?! – morogtam magam elé, mire a nagyterem ajtaja kitárult. Sóhajtottam, és fel is álltam, hogy köszöntsem.
– Allah hozott titeket, drága barátim! – mondtam fennhangon törökül, szívélyesen és nyájasan. Majd felfordult a saját gyomrom kedvességemtől. – Kérlek, legyetek vendégeim eme lakomára – invitáltam őket. Természetesen elfogadták a meghívást.
Hamza basát a jobbomra ültettem, míg Lilith ült a balomon ezért már előre elnézést kértem tőle, de így volt illő.
– Drága Vlad, régi barátom, a szultán üdvözöl, és sok kérdése lenne…
– Hamza basa, kérlek erről beszéljünk vacsora után – szakítottam félbe, miközben a szolgák már tálaltak. – Hadd mutassam be neked unokahugomat, Liliumot! A mai lakoma az ő és a ti tiszteletetekre lett rendezve.
A basa fejet hajtott felé, és nekiláttunk az étkezésnek.


Vlad
avatar



☩ Reagok :
10
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szomb. 12 Május 2018 - 19:57
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

Ido"szak Nyertesei
Gratulálunk mindenkinekOldal legjobbjai



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Alexander Payne
Yesterday at 23:56
☽ Jósda

Calypso
Yesterday at 22:00
☽ Vidámpark

Calypso
Yesterday at 21:55
☽ Ancient Baths

Azura
Yesterday at 21:29
☽ Azura lakása




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
14
Bukott Angyal
2
Ember
8
Félvér
4
Harcos Angyal
6
Vadász
14
Nephilim
6