This is it, the apocalypse Welcome to the new age
I'm breaking in, shaping up, then checking out on the prison bus

 
Havasalföld, Târgoviște
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Vlad
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
2
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Pént. Május 18, 2018 2:31 pm
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:852 • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.

Az egyik szolgálólány lerakta elénk az étkeket. A szóban forgó leány fekete hajának göndör fürtjei csoda szépen omlottak vállára. Amint a török elé pakolta a bárány sültet, a basa kaján vigyorral az arcán vágott a szolgáló fenekére és markolt bele, mire a szolgáló zavarában csak halkan sikkantott, és lesöpörte magáról a török kezét. Rosszallóan néztem a törököt, de nem tettem semmit. Nem okos felhúznom magam, hiszen Lilith is jelezte, hogy legyek higgadt.
Halkan sóhajtva vettem magamhoz egy darab báránysültet és némi kenyeret. Ettem pár falatott, s elhangzott Lilith kérdése, én elmosolyodtam.
– Tudod, a tél itt eleve nagyon kemény szokott lenni – mondtam mosolyogva –, de az idei tél különösen hideg lesz, mivel Katalin napján csak úgy szakadt az eső. S ahogyan a közhiedelem tartja: „Ha Katalin lotyog, Karácsony kopog”.
Belekortyoltam a kupám tartalmába, és végignéztem a nemeseken, akik éppen egymással társalogtak, poénkodtak a másikkal, és ittak.
– Meg hát, már kezd lehullani az első hó – fűztem hozzá egy kortynyi szünetet hagyva.
Ekkor a jobbomról megszólalta a bőszen táplálkozó Hamza, miután lenyelte a falatot, mely csoda, hogy elfért a szájában.
– Gyönyörű vidék a hazád, a havazás egészen csodásan fest – mondta borzasztó román kiejtéssel –, csak egy kicsit hideg.
Erre én felkacagtam, mire ő is nevetett velem. Mulatságosnak találtam ezt a megszólalást, ugyanis egy töröknek ez nem egy kicsit, hanem borzasztó hideg.
– Ez így van, hazád klímája sokkal kellemesebb, tapasztaltam, amíg ott voltam nálatok. Azonban én szeretem ezt a hideg kicsiny földet, ez az otthonom – somolygok. – Moldva is szép ilyenkor, igaz, Lilium?  – mosolygok rá, majd várom a helyeslő bólintást.
A török eközben csak bólogat és táplálkozik és fogassza a bort. Ez idő alatt egy nemes magasba emelte a kupáját, s felszólalt.
– Dicső fejedelmünkre! – majd a többi nemes is követte a példáját, van aki azért, mert szeretett engem uralkodójának, van aki azért, mert félt.
Én intettem, mire ők csendbe lettek, felálltam a helyemről, s tele töltöttem a poharam.
– Igyunk mindannyian a tisztelt vendégeinkre! – mondtam fennhangon anyanyelvemen, mire enyhe morajlást hallottam a nemesek felől, majd hozzátettem. – Először a gyönyörű unokahúgom egészségére! – kihörpintettem a borom, s folytattam újat töltve. – Most pedig urak, igyunk drága török vendégeinkre, igyunk a követekre! Igyunk azokra, akik népe oly hatalmas, és erős, hogy sorra győznek, és messze a leggazdagabbak, akik engem neveltettek a harcra és segítettek kiűzni az országból Hunyadi János pártfogoltját! – még mindig nem hajtottam fel a kupám tartalmát, csak megköszörültem a torkom és a mellettem dagadó mellű basára néztem. A mondandómat egészen más hangsúlyban folytattam. – A török nép egészségére és szultánjukéra, a népre, akik eddig bárhol jártak csak pusztítást és tüzeket hagytak maguk után. Az oszmánokra, kik megfenyegették atyámat, és szinte kifosztották országunkat a hatalmas adóikkal – a pumpa kezdett bennem felmenni, így már egész mérges volt a hangom, és láttam, hogy a három követnek ez nem tetszik –, akik a feldúlt országok férfiait halomra ölték, megerőszakolták az asszonyokat a gyermekeket sem kímélve, majd elhajtva a fiúkat a saját hadseregükbe átmosva az agyukat! Ők azok akik engem is a kiképzésem alatt annyiszor bántottak, akik fenyegetik a kereszténységet és jelenleg a mi földünkre fáj a foguk. Talán holnapra már azt tervezték, hogy felégetik a falvakat és a leányainkat elhajtják szajháknak, és kedvükre cselekednek velük, talán holnapra már el is akarják venni földünket. Idejönnek a követeik, az asztalunkról esznek miközben ezt tervezgetik, a seregük itt van a város előtt a táborukban, elfoglalni jöttek otthonunk. Ezen túl még azzal se tisztelnek meg minket, hogyha megvendégeljük őket, legalább a turbánjukat levegyék a fejükről.
A jobbomon ülőkre mutattam, akik fején ott volt a turbán, és már-már ijedten pislogtak fel rám. Eközben az én nemeseim is dühödtek voltak, és néhányan már rámarkoltak kardjaik markolatára. A három török ekkor már törökül magyaráztak nekem, de én nem figyeltem rájuk, csak benyúltam ruhám egyik zsebébe, és egy szöget vettem elő, meg egy kisebb kalapácsot.
Erre az őrök elő is léptek és lefogták a törököket, én odaléptem az egyikhez, aki nem Hamza volt, és dühösen hörögve kiabáltam.
– Hát most megtanítom nekik, hogy le lehet a turbánt venni, s nincs az a fejükhöz szögezve, most meglátják, hogy az milyen.
Ekkorra már a három törököt felállították az őreim a székeikből, és erősen lefogták őket, hogy mozdulni sem bírtak.
A török követ fejéhez illesztettem a szöget, és egyetlen ütéssel belevertem a fejébe, így a fém tárgy átszántotta az agyát, a fejéhez szögelve a turbánt. Visszafordultam a népemhez, és hagytam, hogy a hulla eldőljön.
– Állítsuk meg ezeket az oszmán kutyákat, pusztuljon mind! – Mondtam, mire a felbőszült nemesség ki vont kardokkal hol az én, hol Isten nevét mondák, áldva engem főleg. A nemesek felpattantak, mire én megparancsoltam, hogy zárassa be a basát és a másik törököt, a hullát meg tűzzék karóra, így is lett.
A tornyokban kétszer félre verettem a harangot, ezzel tudtam, hogy az én haderőim már most elkezdte levágni a törököket.
A Nagyterem üresen maradt, én leültem a helyemre és kiittam a borom. A nemesek szétszéledtek, és már most csatába is álltak, miután felöltötték páncéljukat.
– Na, ez a lakoma is jól sikerült – mondtam vigyorogva Lilithnek, aki ott maradt velem.



Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 10:27 pm
Következő oldal


Vlad & Lilith

A 15. század sok rejtélyt hordoz magában, a boszorkány üldözések és a keresztény feudalista rendszer virágkorát éli mindenhol. Tökéletes táptalaj ez nekünk, démonoknak. A pokol csordultig van kínozni való lelkekkel, mindezek ellenére kénytelen vagyok időt szakítani más teendőimre is. Egy nagy hatalmú hadúrral alkut kötöttem, aki mindenáron démon akart lenni. Talán éppen jó kedvemben talált aznap, mivel még azt is felajánlottam neki, hogy megtanítom mindenre, amit tudok. De nem adom ezt ingyen, engem kell szolgálnia örök élete végéig. Az ő apropója miatt tartózkodok a földön, talán egy napja érkeztem. Megegyeztem vele, hogy három napnál többet nem vagyok hajlandó a földön tölteni, persze ennek személyes okai voltak. Nem akartam, hogy az angyalom rám találjon, mert ha rálel, abban a pillanatban újra elgyengülök. Nem lehetek gyenge! Főleg nem egy angyal miatt! Megint elkalandoztam.
Késő délelőtt keltem, magamra terítettem egy szőrme takarót úgy lépkedtem ki a lakrészem erkélyére. Apró hópihék jártak táncot a levegőben, ezzel is jelezve a tél közeledtét. Nem véletlen nevezik ezt a helyet Havasalföldnek, azt csodálom, hogy eddig még nem esett le az első hó. Kezeimet a kőből kirakott korláton pihentetem, a hideg ellenére egyáltalán nem fázom, a pokol tüze ég bennem, aminek hála nem érzékelem a fagyot. Kellemes látvány tárul elém, Târgoviște gyönyörű táj, telis-tele kínozni való halandókkal. A sárkányos rend vezére is jól tudja ezt, hiszen a hatalom érdekében adta nekem a lelkét. Egyet sóhajtva mentem vissza az ideiglenes szobámba, hogy felkészüljek a nap további részére. Estére vendégeket várt, akik elég fontosak a számára, bár ahogy hallottam nem kellemes vacsoravendégekre számíthatunk.
A kastély központjában, U alakban voltak elrendezve az asztalok és székek, mikor beléptem a teremben. A tanítványom még nem érkezett meg, mikor elfoglaltam a helyemet az asztalfő baljára. Nem sokkal később ő is befutott, majd utána záporoztak a vendégnemesek. Egy szolga teletöltötte a kupáinkat borral, miközben távozott én már bele is kortyoltam a vörös italba. A terem egyik sarkában lévő kandallóból meleg áradt, halkan pattogott a tűz, amit szívesen felturbóznék. De ez még függ a vacsoravendégek viselkedésétől is. Hallom, ahogy a vár ura morog a bajsza alatt, mire csak megrázom a fejem ezzel jelezve felé, hogy felesleges ok nélkül felhúznia magát. Még túlságosan kezdő démon, akit az érzései sok mindenben befolyásolhatnak. Az ajtó kinyílt, mire gy sóhajtást követően felállt, hogy üdvözölje a most érkező török vendégeinket. A török basa az asztalfő jobbján foglalt foglalt helyet, majd kellemes csevejbe kezdett volna. Szánalmas mennyire átlátszó a viselkedése, úgy tünteti fel az egész szituációt, mintha baráti szándékkal érkezett volna, de érzem rajta, hogy gyűlölettel van a vendéglátója felé. A törökbe folytja a szót a véreskezű, miközben a szolgák tálalják a vacsorát. Ahogy azt előre megbeszéltük minden esetben az unokahúgaként mutat be, Lilium néven, így is tesz. A basa fejet hajt nekem, mire viszonozom a gesztust. Az étkezés egy darabig csendben telt, mindenki az előtte lévő finomságokkal volt elfoglalva.
- Vlad bátyám, szerinted kemény telünk lesz idén? - teszem fel a kérdést, mintha csak kellemes társalgásba akarnék kezdeni. Unom a csendet és a politikai társalgást is, valami izgalmasabb dologra vágyom. Keverjük fel az állóvizet. Ó, Belial milyen büszke lenne rám most. Teremtsünk káoszt! 
"Ne törj túl magasra. A királyokat megölik, de a tanácsnokok akárhány uralkodót túlélhetnek. Légy a bábmester, és minden a tiéd lehet, amit csak akarsz."   k76k

Vlad
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
2
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szomb. Május 12, 2018 8:30 pm
Következő oldal


☽ Látogatás

Vlad xXx Lilith
szószám:494 • Credit:

 

1460. Szentkarácsony hava, Borbála napja. Valachia.

Egy hópihe táncolt lassan a levegőben. Elképesztő gyengédséggel, lassúsággal ereszkedett le a magas égből, s én figyeltem őt, ahogy többedmagával megmarad a tetőkön földet érésük után. Az első hó volt ez.
Kölyökkoromban emlékszem, hogy mennyire örültem ennek, ám mostanra, mint uralkodó ez tudtam, hogy mit jelent. Az élelemfogyasztás meg fog növekedni a tél miatt, ahogyan tüzelőért is fognak könyörögni.
Bár a tüzelő nem túl nagy gond, van fa bőven – gondoltam széles vigyorral arcomon, ahogyan kicsiny ablakomból kinéztem egy karóerdő felé. Oszladozó hullákon rengetegféle ember volt. Voltak ott szász kereskedők, szajhák és koldusok, a két utóbbi veszélyes munkakerülő volt. Ahelyett, hogy becsületesen dolgozott volna kiült koldulni, vagy baszott a pénzért terjesztve a szifiliszt, nem volt titok, hogy megvetettem az ilyesmit.
Díszes, meleg viseletet öltöttem magamra, és egy süveget csaptam a fejembe. Havaselve rendkívül hideg télen. Igaz, hogy én, mint démon nem fáztam, azonban ha egy szál vékony ingben vonulnék be az alattvalóim közé, gyanús lenne nekik, hogy nem eme világba tartozok.
Lassan szedtem lépteimet a kastélyban, ahol egy-egy szolga amint meglátott összerezzent és meghajolt. Valamiért úgy éreztem, hogy tartanak tőlem, bár sejtem az okot, a szemükben kegyetlen dolgokat követtem el.
Az udvaromban vendégeskedett a démon is, akinek eladtam a lelkem, bár egyhuzamban csak három napot volt fenn a földön.
A szerződésünk értelmében tanítania kellett engem. Így egyre ügyesebb voltam a mágiában, legnagyobb örömömre, és rengeteg dolgot súgott a fülembe mentorom, így fejlődtem, bár rettentően kezdő szinten voltam.
Beértem a nagyterembe, a kastély központjába, ahol nagy „U” alakban lerakott asztalok körül székek sorakoztak. Estére tudtam, hogy vendégek érkeznek, tehát mint vendégszerető lény vártam őket lakomával. Tudtam, hogy ők nem éppen baráti szándékkal jönnek, mivel nem tetszett a szultánnak, hogy nem fizettem adót, és Hunyadi Mátyással léptem szövetségre, tehát most követeket küldött erősködni. Még aznap délelőtt parancsba adtam a katonáimnak, akik ott voltak velem  Târgoviștében, hogyha vendégeink békésen érkeznek, akkor barátian fogadják őket, amennyiben ellenségesen, vágják le őket még a kapuban.
Estére befutottak a vendégek, a követség vezetője Hamza basa már bármelyik percben befuthatott pár tanácsosával, ahogyan a lakoma többi résztvevője, néhány nemes volt ott. Én már leültem az asztalfőre – mentorom Lilith mellé-, és egy szolga teletöltötte kupámat borral, és eltávozott. A teremben lévő kandallóban pattogott a tűz, a nemesek beszélgettek, várván vendégeinket.
– Hol maradnak ilyen sokáig?! – morogtam magam elé, mire a nagyterem ajtaja kitárult. Sóhajtottam, és fel is álltam, hogy köszöntsem.
– Allah hozott titeket, drága barátim! – mondtam fennhangon törökül, szívélyesen és nyájasan. Majd felfordult a saját gyomrom kedvességemtől. – Kérlek, legyetek vendégeim eme lakomára – invitáltam őket. Természetesen elfogadták a meghívást.
Hamza basát a jobbomra ültettem, míg Lilith ült a balomon ezért már előre elnézést kértem tőle, de így volt illő.
– Drága Vlad, régi barátom, a szultán üdvözöl, és sok kérdése lenne…
– Hamza basa, kérlek erről beszéljünk vacsora után – szakítottam félbe, miközben a szolgák már tálaltak. – Hadd mutassam be neked unokahugomat, Liliumot! A mai lakoma az ő és a ti tiszteletetekre lett rendezve.
A basa fejet hajtott felé, és nekiláttunk az étkezésnek.


Vlad
- CAELO VEL IN INFERNO -
avatar



☩ Reagok :
2
☩ Korom :
586

Utolsó Poszt Szomb. Május 12, 2018 7:57 pm
Következő oldal


***

Ajánlott tartalom
- CAELO VEL IN INFERNO -



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Ido"szak nyertesei
Oldal nyertes karaktereiGratulálunk mindenkinek!

Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek





Friss Írások
Utolsó hozzászólásokAz oldal új posztjai, lesd meg őket!
Ophilia
Today at 6:52 am
☽ Don's Place




Oldal Statisztika
Fajaink összesített listájaBelépett tagok, fajok létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/4
Leviatánok
8/4
Angyal
2
Démon
9
Bukott Angyal
1
Ember
6
Félvér
2
Harcos Angyal
4
Vadász
6
Nephilim
3