Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Don's Place Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
716
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 09, 2019 2:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 09, 2019 12:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Lonely »
Eljutunk hát a másodikig, a halandó világban az már jó jel szokott lenni nemde? Bár megjegyzendő a jelen helyzetben némileg másként kell tekinteni az ilyesmire. Érzem ajkát majd kezének simítását s látom utána felöltött magabiztosságát. Szavai melyeket hozzám intéz inkább kijelentés mintsem kérdés, de azért rövid választ adok. - Ó, számomra abszolúte nem volna lehetetlen, ha nem a sötétség mondaná. - Vonom meg parányit vállam. Higgy amit akarsz, mondhatnám én is, és azt hiszem ebben meg is egyezünk mindketten. Érzem szárnyának simítását kézfejemen, majd mellkasomon amint nekem hátat fordít. Tekintetem a végső útjára induló sötét tollra emelem mely komótosan közeleg a padló felé. Letekintve újabb dologra leszek figyelmes. A kör, nem zárult be. Járnak a fogaskerekek, és már jön is a felismerés, küzd. Ott vagy még, tudtam én. Fut át fejemben a gondolat. Szavaira nem reagálok csupán magam elé révedek mint aki összetört a viszonzatlan csók végett s nem tudja mitévő legyen. "Ne higgy a szemednek" mondottam vala egykoron. Veheti tán szavaira való reakciónak is, hogy nyeregben érezze magát, ez volna a cél. Mikor megfordul, nem tekintek rá, előre meredek immár úgy hallgatom végig utolsó mondatát. Már fordulna mikor ismét hallhatja hangom.- Még találkozunk, Ophilia. - Fordulok felé csupán akkor mikor nevét mondom, arcom ezúttal semlegességről árulkodik, elszántságról. Így is van, egyetlen apró dolog hinti meg az összképet, jobb orcám szegletében az a parányi ráncocska, melyet már oly jól ismer. Ezúttal nem termek mögötte, hogy ajkát vegyem birtokba mint akkor, most Ő tette, pontosabban csak akarta. Vágy, mint mondottam, "ha nem kapod meg amit akarsz, szenvedni fogsz...". Hagyom, hogy távozzon, hiszen én magam csapdában vagyok nem igaz? Az ágyhoz lépek s eldőlök rajta, aludnom kell, helyre kell álljak ha folytatni akarom. Csupán egy kis időre van szükség, hála neki. Megköszönöm majd ha úgy adódik, többek közt azzal, hogy nem hagyom veszni, visszahozzuk ha tetszik ha nem, nem állok meg. De most visszahúzódom a sötétségben, elterülök hát az ágyon s a plafont nézve lassan álomra hajtom a fejem. Hogy mi vár majd odabent? Az majd kiderül...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 8:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
A puha érintés viszonzásra nem talál. Mégsem esek kétségbe, a kőszobor éreztén. Ujjaim vonzásának nem enged, áll határozottan. Mint aki eldöntötte, hogy nem enged pont annak a vágynak, amit ő maga hozott létre. Kissé eltávolodva tőle, ám még mindig közel állva hozzá simítok végig tarkóján. Pimasz mosolyára most tőlem csak a könnyed, magabiztost kaphatja válaszul. Szavaira felvonom mindkét szemöldökömet, fejemet leheletnyit hajtom csak oldalra.
- És gondolom számodra lehetetlen, hogy ez legyek Én. Az "Önmagam" - az utolsó szónál kissé összevonom szememet. Halkan nevetem el magam, majd elengedem, egy lépést távolodok tőle. Egy ideig még figyelem jégkék tekintetét, saját zöldjeimet fúrom bele. Arcomon nyoma sincs haragnak, dühnek. Szórakozottságnak annál inkább. Végül könnyedén vonom meg a vállamat.
- Higgy amit akarsz - fordítok neki hátat, szárnyaim széle simítják kezének fejét, mellkasát. Kósza pihe hull csak ki belőle, fekete vészként, puhán hull le lába elé. Nem fogok már vele vitatkozni, higgyen amit akar.
- Csak ne kergess ábrándokat. Abból még soha senki sem jött ki jól - figyelmeztetem a démont még utoljára. Nincs kedvem újra és újra ezeket a köröket járni. Sem vele, sem mással. Ha nem tud így elfogadni? Akkor társaságom sem kell neki. Az ajtó felé veszem az irányt, tollaimat megrázva zárom össze őket hátamon. Amaz is megremeg, mielőtt végképp eltüntetném fajomat oly könnyen lebuktató végtagomat.
Onnan még egy pillanatra visszafordulok. Kedvesen mosolygok rá, melyben mégis ott van némi szánakozás is. Talán egy kis bánattal? Meddig kell még bizonygatnom magam?
Miért érdekel ennyire, hogy Ő mit gondol rólam? Miért bosszant, hogy neki ennyire ez a naiv, álszent fruska kell? Ki könnyedén áldozná be őt, ha ezzel a testvéreit menthetné?
- Majd keress meg, ha képes vagy elfogadni a tényeket - kacsintok még rá. Nem számítok arra, hogy kijön a körből. Vérem lezárta - én legalább is így tudom. Ezért is lehet, hogy magabiztosan nyitom ki az ajtót, hogy elhagyhassam újra a helyet. Úgy mint akkor. Csak hogy most sem az eső nem esik, sem csók nem követi elválásunkat. Ellenben újra egy csapda, melybe ezúttal ő ragadt, nem pedig én.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Lonely »
Magányos bíbor csepp indul útnak, komótosan halad lefelé míg a vékony újak hegyéig nem jut. Egy lélegzetvételnyi szünetet tart majd végső útjára indul. A szavak közben záporoznak, egymást követve alakítják a történetet, melyet mindketten jól ismernek. Lépések rövidítik le a távolságot. A másik végül a veszélyt választja és nem pedig a biztonságot, közelebb lép hát Ő maga is, s a kör végül nem zárul be. Legalább is az mely az ágyat veszi körbe. A maguké viszont zárulni látszik. Nem ellenkezem a kéznek, tegye mit szeretne, hiszen a döntés az övé. Szemeim nem veszem le róla, még akkor sem mikor Ő a padlóra tekint s szavait intézi nekem. Nem szólok közben, mikor ismét rám emeli íriszeit, az enyéim változatlanul várják. Hol egyik, hol a másik zöldes barnát fürkészem. Megmondtam amit mondtam az Arknak. Némán hallgatom szavait, s figyelem mozdulatait. Hangja halkul ahogy egészen közel ér. Szinte érzi ilyenkor a bőr a másik leheletét. De nem szólok továbbra sem, hagyom beszélni, hagyom, hogy a vékony ujjak tarkómra fonódjanak s járjanak lassú táncot. Érzem a mozdulatot mely magához vonz. Bástyaként állok, nem mozdulok, érzem ajkát a sajátomhoz érni. A sötétség összeforr a fényességgel. Úgy mint akkor, de még sem. Egy leheletnyi idő, de viszonzás nem érkezik. Mikor elválunk csupán parányi mosolyom fogadja. Pár pillanat csupán s szóra nyílnak ajkaim. - Ezt majd döntse el Ő maga. S Köszönöm, hogy bevallottad, hogy jelenleg nem vagy Önmagad. - Húzódik mosoly orcámra, hiszen eddig oly nagy erőkkel szajkózta, hogy Ő bizony a valódi, Ő bizony Önmaga, hát immáron kiderült, hogy még sincs így. Mozdulatlanságba révedek, csupán ajkam szegletében játszik a jól ismert apró mosoly, nem veszem le róla tekintetem, legyen akár testközelben vagy eltávolodva. Ingem háta mostanra átnedvesedett, lassú patak indult útnak ahogy a seb kiserkent...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 07, 2019 9:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Felemelt fővel hallgatom szavait, arcomra nem ül ki érzelem. Legalábbis igyekszem erre odafigyelni, ám hogy sikerül is? Magam sem tudom, az biztos, hogy mindent megragad, ami a másikhoz húzza. Melyet nem akarok neki újra és újra megengedni. Hallgatom szavait, ám mintha teljesen másról beszélne. Egészen az első mondatig.
Hallgatom, egyenes háttal, tenyeremen a seb lassan forr össze a seb, ám vérem vékony patakba folyik rajta végig, egészen ujjam begyéig, hol megpihen egy szekundum erejéig. Szembe néz sorsával és aláhull társaihoz. Finoman fodrozódva vállnak eggyé.
A Világnak kellesz, nem csak nekem.
Pilláim újra csak megremegnek egy pillanatra, ám tekintetét mégis állom. Nem zavar közelsége, soha nem is zavart - ahogy másé sem.
- Vágy - ejtem ki a szavait, szemöldököm csak egy pillanatra ráncolom, de végül halk fújtatással mosolyodom el, szemeimet lesütve a lábunk közé. - Az első mondatodig azt hittem másvalakiről fogsz beszélni - mosolygok rá szelíden, újra rá emelve tekintetem.
- Azonban azt tudod-e, hogy az a lány, most úgy cselekedne, ahogy Isten elvárná tőle? - teszek egy lépést, ám a kör belseje felé. Tiszta kezemet lassan emelem fel. - Hogy tartaná tőled a két lépés távolságot, mert tart tőled? Hogy nem engedne ennek a vágynak? - vonom össze egy leheletnyire íriszeimet. Tenyerem a tarkójára simul, szavaim egyre halkabbá válnak.
- Lásd be Abaddon, amennyire vissza akarod Őt hozni, olyannyira akarsz engem is - suttogom halkan, mintha tartanék attól, hogy bárki meghallhatja. Mégis ki és miért? Nem lényegesen. Ujjaim lágyan cirógatják rövid haját, a maradék távolságot kettőnk között a minimálisra csökkentem, enyhe húzást érezhet nyaka irányából. A sötétség és a fény finoman újra egymásba olvad, még ha csak egy szekundum erejéig is.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 05, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Lonely »
Szópárbajba keveredtünk, újfent. A halandók ezt sok esetben úgy nevezik házasság... Pedig ilyesmiről ugye szó sincs. De már szinte rutinossá vált köztünk. S bizony én fel nem adom míg vissza nem rángatom végre a marhaságai közül. Megmondtam Ramiélnek is. "El kell menni a végsőkig, s még egy lépéssel tovább." Tulajdon szavaim még mindennek az elején, s nem tervezem megszegni. Elgondolkodom kérdésén. - Talán igazad van, tévedhetek... - Vonom meg vállam beletörődőn s tekintek le ismét a padlóra s tartok ezzel némi szünetet, de aztán folytatom is. - ...de ismertem egy lányt. Az égből hullott le és társát segítette. Testével óvta New York népét a sötét felleg elől. Értékelte a halandó kéz alkotásait. Mikor eltévedt egy csók után kért segítséget. Még akkor is társait féltette Önmaga helyett. A megoldást kereste. Egy szusszanásnyit szünetben, az állatok tengeri táncát élvezte a nyílt vízen. - Mesélem a megtörténteket, majd végül ráemelem tekintetem. Látom amint megtorpan s kezéről egyetlen kósza csepp a padló felé igyekszik. Kimérten állok fel s teszek egy lépést közelebb hozzá miközben folytatom. - Egy lányt ki otthagyhatott volna, de nem tette. Nem kérte senki, hogy áldozza vérét, hogy megmentsen egyet az ellen közül, de megtette. - újabb lépés s immár előtte állok hát. - Elmehetett volna, de nem tette. Küzd, a végsőkig, én is csak ezt teszem. Ebből tudom, hogy ott van még. - Tudom, igen, a hiszem furán hangzana az én számból, de való igaz, hiszek benne, máskülönben nem léptem volna elé, hogy a penge éle ne Őt érje. - A Világnak kellesz, nem csak nekem. - Ejtem ki végül, ekkor indul útjára a második csepp is, hogy aztán a rúnákat izzítsa fel. Pár pillanatig figyelem csupán ahogy zöldes barnáit fürkészem. - Most is harcolsz. Mennél, de nem teszed, a vágy, nem enged. - Ejtem ki utolsó szavaim s ekkorra már testközelben állok, orcáját fürkészem. Egy mozdulat s az övé lehet, egy pillantás ajkaira, melyek tán haloványt, de eltávolodhattak egymástól kérdő tekintetéből kiindulva. Majd vissza az íriszekbe. A döntés az övé, egyetlen mozdulat csupán, a kérdés csak, hogy merre...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 6:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Mégis úgy viselkedik, mint aki tudja. Tagadja, de pont így tesz, ezzel… Oh, te ostoba lány, hát így akar összezavarni? Szemeimet lehunyom, talán józan ésszel átgondolva, nem így reagálnék rá. Valahol hiányzik a racionálisabb énem, ki nem borul ki lépten nyomon az élet sanyarúságán és kegyetlenségén. Hogy senki sem hisz nekem, vagy éppen bennem.
- Akkor miért cselekszel úgy, mint aki tudja? - teszem fel a kérdést, noha a választ tudom. Vélhetőleg ő is tudja, de hallani akarom. Hallani, hogy ezzel is csak a magabiztosságát növeli, hogy így húzza ki a másik lába alól a talajt. Azzal a pimasz mosollyal és magabiztos kisugárzással. Egyszerre mászok tőle a falra és…
Megjegyzésére megfeszül a bőr az arcomon, az állkapcsomon. Fogaimat szorosan szorítom össze. Noha a képességeink nem titkok, mégsem kívánjuk sokszor használni mások előtt… Mégis ott. A legértékesebb erőnket használtam, mégsem tépkedte még ki a tollaimat egyesével.
- Azt hiszed, hogy következmények nélkül használhatjuk ezt? - teszem fel a kérdést. Sokan képtelenek felismerni eme erő valódi súlyát. Belelátni mások fejébe… Ha a saját gondolataiddal sem tudsz dűlőre jutni, mit gondolsz, másokéval menni fog? Nem az igazság miatt nem akarjuk látni a másik oldalt. Vannak dolgok, melyekről jobb, ha nem tudunk. Ugyan már, mi lenne ha belelátnék? Menten megőrülnék a rengeteg információtól mit kapnék tőle, ahogy Calpyso esetében is történt. Nem ott helyben, de utána…
- Hát ez az, azt sem tudod, hogy mi vagyok Abaddon - tekintek rá hitetlenkedve. - Belekapaszkodsz egy olyan lény létezésébe, kiről azt sem tudod, hogy kicsoda vagy hogy mit akar - vonom fel a vállaimat, s hitetlenkedve csóválom a fejemet. - Az igazi valóm? - kérdezek vissza, ám ezúttal nem ellenkezek vele. Legyen hát. Higgye ezt. Amíg így tesz, addig nem hallgatom újra és újra azt, hogy Őt akarja vissza. Soha, hasonlót nem produkáltam még, nem hinném… De aztán igaza lehet. A világ változik. Mi változunk. Ezzel lépést kell tartanunk és ebbe bele kell törődnünk. Ha akarja, ha nem. Nem én fogok megsérülni, ha ragaszkodik egy ábrándhoz, mely már nem létezik.
- Miért tenném? - bukik ki belőlem az őszinte, értetlen kérdés, fejemet rázva, s ahogy közelebb jön. Kezem engedem le, engedem, hogy vérem végig csorogjon tenyeremen.
- Mi? - vonom össze szemöldököm, fejem csak leheletnyit távolítom el tőle, értetlen arcom mindent elárulhat. - Mit keresek? - még egy vércsepp. A pecsét halványan dereng fel, vérem mentén. Félig bent állok, ám rám nincs hatással a zárása.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Brave Wild Heart »
Okfejtésem talán néhány gondolatmorzsát ültet a másik fejében, bevallom nincs hátsó szándék benne. Így van, így gondolom. Az őszinteség útja, no igen s lám pontosan azt éri el mit megjósoltam. Soha, senki sem fog hinni nekem. Keserű mosoly ül orcámra immár az ágyon ülve, a padlót figyelem így nem láthatja. Nem mintha számítana. Parányit mozgatom meg fejem szavaim, kirohanásán. - Ha valóban így volna, az bizony hatalmas előny volna. - Jegyzem magam elé elgondolkodón bólogatva aprókat. Tény, ha létezne olyan ki mindenkit ismer, minden kóbor gondolatot s érzést az volna csak a hatalom. Elmélkedek s ügyet sem vetek kirohanásán, látszólag. - Megjegyzem nem én vagyok ki képes belelátni mások fejébe. - Tekintek fel rá apró vállvonás kíséretében. Az enyémbe is szólt, onnan már csak a lépés, hogy lássa is a gondolatokat. Tehát ha úgy vesszük akkor éppen Ő van helyzeti előnyben. De nem folyok bele, tekintetem a padlón tartom, egyelőre. Apró sóhaj hagyja el ajkaim, majd ismét megszólalok. - Hiszen már mondtam mit akarok. "Csupán magadat". - Ismétlem el ha netán elfeledte volna a szavakat, miközben feltekintek rá ültő helyemből. Figyelem alakját, arcának mozgását, düh, harag, hangja is erről árulkodik. - No ugye, ez már az igazi valód. Úgy látszik egy halálos seb és némi makacsság kellett, hogy előjöjjön. - Beszélek orcámon egy biztató mosollyal. Ez bizony őszinte megnyilvánulás volt le sem tagadhatja. Bár kiindulva belőle szinte biztos lehetek benne, hogy neki lát majd kombinálni és arra fog kilyukadni, hogy az egész eltervezett volt. Meg sem lepne, de ebbe az irányba el sem indulok, higgyen amit csak akar. Úgy érzi bezárhat, nem ismerem az erejét, nem tudom mekkora erővel ruházta fel a Sötétség. - Elzárhatsz, akár még végezhetsz is velem. Még sem teszed. - Lépek hozzá közelebb miközben bíbelődik. - Vágy, ezt a szót keresed. - Ejtem ki enyhén közel hajolva.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Szemöldököm a magasba szökken. Igaza van azzal, amit mondd, ám van egy apró kis bökkenő. Mi nem vagyunk emberek. Messze állunk tőlük. Legalább is mi, angyalok. Oh, nem egy pillanatig sem állítom, hogy szentek lennénk, hogy nincs meg bennünk a bűnbeeséshez való hajlam. Velejéig romlottak vagyunk mi is, elég csak azt megnézni, hogy mit művelt Gabriel és a többi „testvérem”. Kiket képtelen vagyok így hívni, mégis így kell. Mert ez a „parancs”. Nevetséges. Kijavítja magát, de sejtem, hogy nem pont úgy érti, ahogy én. Ő még képes megérteni az embereket, azt amit mondd, itt a véghez közeledve.
Csakhogy van egy apróság, melyet elfelejt. Ahhoz, hogy ezeket csodálni tudjuk, egyáltalán értékelni lélekre van szükség. Vitathatja, hogy nem így van. Neki fogalma sincs erről, nem is tudom hibáztatni azért, amiért ne tudja megérteni. A lélektelen porhüvely üres.
Azt mégsem tudom kétségbe vonni, hogy aki sokáig lent van az emberek között elkezd úgy tenni, mintha érezne. Hasonul hozzájuk, ez talán a legjobb szó ránk.
Nem szaporítom tovább a szót. Ahogy nem is figyelmeztetem már tovább. Kérdése elhangzik, mire nem válaszolok. Legalább is nem úgy, mint ahogy az ő kívánta volna. Mégis honnan tudjam, hogy számára ez is épp elég? Nem, nem tudom. Hiszen én - vele ellentétben - képtelen vagyok olvasni az arcokról. Azonban ezt a csatát most elvesztette. Ívesen repül az ágyra, nem törődök vele, hogy milyen erővel csapódik bele.
Ajkam félmosolyra húzom, látva, hogy ellenkezne, feláll, közelebb jönne, de falba ütközik, pedig még teljesen be sem fejeztem a pecsétet. Legyengült.
De továbbra sem képes befogni.
- Oh, mert te aztán annyira jól ismersz mindenkit, nem igaz? - csattanok fel, miközben felé fordulok. Pár vonás választ el, attól, hogy bezárjam, most mégsem tudok csak erre koncentrálni. - Mert pontosan meg tudod mondani, hogy ki miért mit csinál, ugye? Semmit sem tudsz rólam, Don, minden amit csak akarsz önös érdekből van. Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy akarsz valamit? - teszem fel a kérdést. Attól, hogy eddig nem kötöttem az orrára, attól még nem voltak kétségeim efelől. Igaz, azt nem tudom, hogy mit akar pontosan, mire lenne szüksége, de nem véletlenül volt ennyire segítőkész már az elejétől fogva. - Az egyetlen ami megakadályoz abba, hogy megszerezd, az pont Én vagyok - rázom meg a fejemet. Ismeretlen érzés járja végig tagjaimat. A harag és a düh egy új szintje. Szinte tombolni támadna kedvem, széttörni valamit. Szemeimet lehunyva lélegzek mélyeket, hogy lenyugtassam magamat.
- Ez épp az ékes bizonyítéka volt annak, Don, hogy még egy rangtalan senkiházi is képes jelenleg elbánni veled. A vérem nem erős, erőd teljében bármikor át tudnád törni a pecsétet… - folytatom még lábbal még a körön belül. Korábbi kirohanásom nem múlt még el teljesen, mellkasom hevesen jár fel és alá.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 2:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Brave Wild Heart »
- Bizonyára, de abban mi az izgalmas? - Vonok vállat a költői kérdésre melyre választ nem várok. - A folytonos mozgás, a változás, a sosem tudod mit hoz a következő pillanat érzés. Ez mozgatja igazán a halandó világot, ettől oly csodás a létük. - Filozofálok még parányit. Hallgatom válaszát. - Nos, valóban, "A határok elmosódtak". - Jut eszembe tulajdon mondatom s elgondolkodva tekintek le róla egy pillanatra. Démon, angyal, egyre megy már, immár nincs különbség be kell lássuk. Vagy is hát, tagadhatjuk, űzhetjük a "Mocskos démon, rühes Angyal" örök háborút mire még (jó esetben...) lesz időnk bőven, ha csak Amara drága keresztbe nem tesz nekünk. De jelenleg, jelenleg egymásra vagyunk utalva, tetszik vagy sem, ezt mihamarabb belátják minél többen, annál jobbak lesznek az esélyeink. Tekintetem ismét ráemelem míg e gondolatok futnak végig elmémen. Ki nem mondom őket hiszen nem tudhatom épp melyik fele áll előttem s tesz jelentést a Sötét nőnek. Bizalom, tudom tudom. De az eszem ettől még nem akasztottam a szögre a sarokba. Parányit kis mosolyt csal orcámra reakciója miként próbál pihenésre parancsolni, igazán bájos. A lavina elindult s persze újabb kérdést vált ki belőle válaszom. Figyelem orcáját, szempillái apró remegését, tekintetének cikázást s végül visszatértét. Árulkodó apró jelek mit tán valóban csak az avatott szemek észlelnek. Épp nyitnám szóra ajkaim, hogy a tőlem már megszokott módon galád kis mosolyommal közöljem, hogy az elterelésre bizony sokkal jobb módszereim is akadnak. De, csupán ajkam megmozdulásáig jutok, tovább nem és hirtelen átszántva a szobát huppanok az ágyba. Fejem rázom, hogy felfogjam mi történt, s már robbannék is ki az ágyból, hogy előtte teremjek, de ekkor... falba ütközve tántorodom hátra. Fejem rázom, tetejét fogva mint kinek migrénje van. Szemem megakad a köröm, melyet egykor én alkottam. Azért, hogy Őt óvjam. Most pedig a magam csapdájába zuhantam. Pár mély levegő majd végül megszólalok. - Kétségei csak azoknak vannak kik nem biztosak Önmagukban. - Ezek szerint Ő nem az, újabb bizonyíték kettős kilétére. Persze úgy sem érti majd, hátsóm az ágyra helyezem jobbommal fejem fogom, jól becsapódtam, balommal pedig térdemet támasztom. A padlót nézem s új nyílnak szóra ismét ajkaim. - Most akkor Én tereltem, vagy éppen Te? - Kérdezek vissza, s tekintetem felemelve egyenest zöldes barnáiba fúrom sajátjaim, hiszen Ő kerülte el a választ éppen ezzel. Hátamon a sérülés újfent kiserken hála a becsapódásnak, felsőm lassan átveszi színét, persze hátul van, így sem Ő sem én magam nem látom azt...


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 01, 2019 5:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Szemöldököm enyhén ráncolva hajtom fejemet kissé oldalra, hallatva nevetésszerűségét. Ez gyorsan átalakul szemöldököm felvonásába, mikor is érdeklődő kifejezést ölt arcom.
- Azért biztos tudnék találni olyat, akivel a végén már halálra unhatnám magamat. Igazából ennek nem is kell igaznak lennie. Vannak olyanok, kik társaságába semmi különös nem történik, mégis remek időt lehet velük eltölteni - vonom meg a vállam. Kár, hogy még nem találtam ilyet, vagyis… Ha jobban belegondolok Uriellel való találkozásom alatt semmi érdekfeszítő nem történt. Figyelmeztettem, melyre magasról tett. Hasonló történt egy fiatal angyallánnyal is, ki segítségemet kérte. Elbeszélgettünk kedvesen. Ennyi. De tény és való, hogy ezekből van a kevesebb. Ezt tán bánom? A választ még magam sem tudom.
Homlokom ráncolása újra visszaköltözik homlokomra. Szavai újra és újra kiváltják ezt.
- Ez igaz is lehetett volna egykor. Egy család voltunk, ahol tiszteletben tartottuk a másikat. Mint láthatod ez már rég nem így van. A legtöbben elkorcsosultak, talán rosszabbak is, mint egyes démonok - gondolkozok el a dolgok csak azok alapján, amik velem történtek az utóbbi időben. Nem, nem akarom ezt szajkózni újra, ezek csak tények. Nyilván találkoztam más démonnal is rajta kívül, mégis… Több angyal próbált nekem ártani, mint démon. Ez pedig irónikus.
Eme gondolatom elterelve próbálom visszaparancsolni az ágyba, fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból.
- Valóban, de mint láthatod nem vagy egy szuperhős, hogy mindent kibírj - mosolygok rá ezúttal se nem kedvesen, sem pedig szelíden. Szívesen mondanám számára, hogy ennyi erővel, akkor rohanhat is a halálába egy cseppet sem érdekel. Ezzel mégis hazudnék. Jelenleg igen, hazudnék. Hiszen épp itt kardoskodok, hogy egy gondját viseljem a magam módján de nem kér belőle. Akkor viszont miért akadékoskodok?
Kiegyenesedésem után egy aprót hajtom csak oldalra a fejemet, szemeim ha csak egy pillanatra is villannak meg szavai nyomán. Nem állítom, hogy nem esik rosszul amit mondd, de lassan már meg is szokhatom ezt tőle, nem igaz?
- Tényleg? Mégis miért? - őszintén kíváncsi lennék, hogy miért Ennyire fontos. Némán állva tekintek rá, fejemet továbbra is félrehajtva. Észre sem veszem, de jobb szárnyamat óvatosan hozom előre, hogy az egyik tollammal babráljanak ujjaim, amíg ezt várom. Az egyetlen mi kizökkent merev farkasszem nézésünkből, a lépés amit tesz. Pár apró pislogást vált ki belőlem, szempilláim enyhe remegését. Ahogy kérdésére is lehunyom félig pilláimat, vállának ívét, karját szemlélve. Hogy miért? Egy megmaradt érzés? Lassan emelem vissza csak rá a szemeimet.
- Okos terelés, nem tagadom - mosolygok rá újra csak álnokul. Majd csak egy gondolat és ha nem tesz ellene semmit, akkor gyorsan repül egyenesen az ágyba. Mint mondtam, most még egy gyengébb lény is játszva elbánhatna vele. - Azt hiszed, hogy mindig kétségek között tudsz tartani? - kérdezem inkább csak érdeklődve. Szétnézve a szobába, egy éles tárgyat keresek, mivel tenyerem vághatom, véremet onthatom. Ha találok ilyet, akkor a legutóbb felrajzolt pecséthez lépek. Csak pár apró változtatás s máris kapunk egy olyan pecsétet, ami őt tartja bent, helyettem. S már csak egy lépést, hogy a kört fejezem be, ahol egykor én megtörtem…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 24, 2019 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Brave Wild Heart »
Tompa levegő fújással járó apró nevetés hallatja magát, reakcióként, s megtoldtom egy rövid. - Üdv a földön, mondhatnám. - al is, majd folytatom. - Az unalmas szó nem igazán jellemzi, intenzív, talán ez a megfelelő kifejezés. S tán épp ezért vonzódunk hozzá olyannyira mind. Van ki tagadja, de ez az igazság. - Beszélek ekkor még az ágyon kényelmesen elterülve, karommal szemeim takarva a fény elől. Én nem látok belé, így nem látom gondolatait, érzéseit sem. Válaszára miszerint nem ismeri Cassaelt csupán homlokom ráncolom pár pillanatra. S már nyílnának is szóra ajkaim, de végül marasztalom magam, egyelőre. Felmerül a kérdés, miért nem ismeri? Engem igen, Őt vajon miért nem? Nem értem. Gondolat menetemre most sok időt nem pazarlok, a fájdalom elvonja figyelmem, pontosabban az azt elnyomásra való koncentrálás. Végül csak feltápászkodom s öltözékem is magamra öltöm kisebb nagyobb sikerrel. Közben azért még válaszolok neki ha már szóba kerültek a barátok. - Azt hittem Ti angyalok mind jóba vagytok egymással, mint barátok, mint család. - Magyarázom meglátásom miközben ingem öltöm fel. Már felé fordulva állok mikor előttem áll s úgy intézi szavait. - Magasztos? Nem, semmi magasztos nincs abban amire készülök... - Csóválom meg enyhén fejem, majd le is veszem tekintetem róla egy kis időre míg további szavait némán hallgatom. - Miután minden a helyére kerül, újra. Vagy legalább is, miután a világ pusztulásának pallosa nem lebeg a fejünk felett készen állva a lesújtásra. - Adom meg a választ a "mi után?" ra. Majd akkor megpihenünk, mind, vagy pihenhetünk a végtelenségig... vagy vagy. Értékelem amit mond, ha ki nem is mondom, tekintetemben olvashatja tán ha mélyre tekint. Kérdésemre testét kihúzza, állja tekintetem, de külleme sokat mond, túl keveset volt még idelent, hogy tökéletesen burkolja valódi érzéseit. Apróságok, melyeket tán csak a tapasztalt szem vesz észre. Még mindig magával küszködik. Arcom enyhül ahogy ismét rátekintek s Őt fürkészem, szemeit, orrának ívét, ajkának hajlatát, hajának omlását. Csupán jobb ajkam sarkában mozdul egy szarkaláb, hogy piciny kis, észrevétlen mosoly húzzon. - Nagyon is számít, Ophilia. A baj az, ha Neked nem. - Jegyzem meg komolyan. Szemeim mélyen az övébe fúrom, nem hagyom menekülni, bár tudom úgy se fog, állja majd ahogy eddig is tette, erős, sokat fejlődött. Pár pillanatnyi csend köszönt be, míg egymást fürkésszük. Keresztbe font karjai, egyenes állása, dac. Szemben mozdulatlan alakom, én nem küzdök magammal, nincs mi ellen. Kimérten állok vele szemben. Néma szópárbaj. Egy lépést teszek végül, hogy azt a kettőnyi távolságot immár csupán 1 re csökkentsem. A mozdulatra egyetlen pillanatra megfeszül állam. Fájdalom hasít belém, de nem hagyom, hogy elirányítson. Pillanatra szemem is lehunyom, majd nyitom is ki rögvest, hogy véletlen se eresszem Őt alóla. Végül szóra nyílnak ajkaim megtörve a beállt pár pillanatnyi csendet. - Az egyiket még tán meg is értem... - Kezdek bele szemeit fürkészve. - De mindkettő, miért aggódik ennyire? - Teszem fel a kérdést én magam is. Hisz az Angyalt még értem, Ő a jóság, segítene, De a másik? Csupán útba vagyok, egy tüske a szembe. Kérdésem költői félig, választ nem hinném, hogy kaphatok. A reakciójára vagyok kíváncsi főként.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 17, 2019 9:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
- Mondanám, hogy csak a közeledben vonz a baj, de akkor sajnos hazudnék - vonom meg a vállamat. Sajnos igaz, hogy mióta lent vagyok több baj ér, mint fent valaha. Ha belegondolok ez teljesen egyértelmű is. Valahol most mégis azt kívánom, hogy csak akkor történjen velem hasonló, ha Vele vagyok. Még ha nem is tud mindig megvédeni… Valahogy biztonságban érzem magam mellette.
A kérdést felteszem, még ha nem is értem, hogy jutott ez eszembe. Választ kapok, azonban ismeretlen ez a név, de már Calypsotól is hallottam ezt a nevet. A ládában találkozott vele.
- Nem ismerek ilyen nevű angyalt. Ha létezne, akkor tudnám ki az - továbbra is képtelenségnek tartom, főleg azt, hogy barátomnak hívja. - Egyébként… - fordulok hozzá. - ahogy neked, úgy nekem sincsenek barátaim - mosolygok rá egy pillanatra. Emlékszem a műsorra, vagyis csak részleteire… De, minden olyan zavaros… Lényegtelen is most, ezzel nincs is probléma. Most nincs, most nem is akarok ezzel foglalkozni van jobb dolgunk is.
Nem tudom pontosan honnan jött a kérdése, hogy miért nem hordjuk bontva szárnyainkat. Ha őszinte akarok lenni, akkor hiányzik. Hiányzik, hogy úgy legyek magam, ahogy vagyok. Fejemet könnyedén rázom meg a gondolatra. Talán ezért is használok ki minden olyan alkalmat, amikor nem látnak, vagy olyanokkal vagyok, akik ismernek.
- Úgy teszel, mintha magasztos cselekedetre készülnél, de így? - tekintek rajta végig. Fáradt, sérült. - Nem a te válladon nyugszik a világ sorsa, még ha azt is hiszed, Abaddon - hajtom enyhén félre a fejemet. - Az óra ketyeg, ketyegett akkor is, amikor a pokolban volt lent Amara, ketyegett akkor is, amikor Gabriel úgy döntött, hogy pusztítást hajt végre… Ketyegni fog akkor is, ha pihensz egy napot - mondanám, hogy Amara nem egy nap alatt fogja ledönteni a világot. De ha őszinték akarunk lenni, fogalma sincs senkinek, hogy mire készül a Sötétség. Hogy mit tervez. Ha akarná úgy elpusztítana minket, hogy még csak annyi időnk sem lenne, hogy azt mondjuk, hogy bakkecske. Ezért sem értem, hogy miért ennyire… Makacs.
- Bárki végezhetne veled most. Nem mondom, hogy nem lennél nagy kihívás a számukra, de mégis… - magyarázom tovább, bár értem, hogy logikus érvekkel nem fogom tudni meggyőzni. Ha menni akar nem tudnám megakadályozni. Vagyis ez nem igaz. Kérdés inkább az, hogy akarom-e.
- Mi után? - kérdezem, nem is gyanítva, hogy mit is tervez. Persze nem is hiszem, hogy most fogja nekem elmondani. Kérdésére felvonom a szemöldökömet.
- Számít az? - húzom ki magamat. Akaratlanul is kellemetlen érzésekkel töltenek el szavai. Mit számít, hogy melyik énem, mit mondd? Persze, hogy számít. Neki Ő számít csak. Nagy levegőt véve, lassan fújom azt ki, pimasz mosolyára, most még csak reagálni sem akarok. Állom tekintetét, még ha zavar is. Két lépéssel tőle állok meg. Karjaimat keresztbe fonom mellkasom előtt.
- Kérlek ne most tégy próbára - rázom meg kissé a fejemet. - Túl nagy kérés, hogy maradj nyugton, amíg teljesen felépülsz? - szegezem neki a kérdésemet.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 17, 2019 7:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Az ágy ölelését élvezem, szemeim lehunyva, úgy hallgatom szavait, s akaratlan mosolyt csal arcomra reagálása. A folytatást pedig jómagamnak is be kell ismerjem. - Mi tagadás, nehéz unatkozni a közeledben. A közelünkben. - Homlokom ráncolom parányit, az ének kérdésre. Jelenleg agyi tevékenységem igencsak korlátozódik, de aztán kipattan agyamból. - Az együgyű angyal barátod, a Jó öreg Cassael. Felejthetetlen műsor volt. - Vigyorgok magamban jót az emléken. Fura egy figura. Emlékszem szavaira, s nem is feledem, az egyik ok miért nem húzhatom az időt... De... előttem ejtőzöm... picit... még...
Szárnyait bontva áll s kérdésemre válasza logikus. Csupán bólintok parányit megértésem közlendő. Amit persze nem tudom lát e avagy sem. Végül eljő a pillanat, hogy végre erőt vegyek magamon s feltápászkodjak. Sikerrel járok, bár nem fájdalom mentesen, de végül is sikeresen. Fejem enyhén csóválom s közben mosoly kezdeményem kúszik orcámra. - Sose becsüld le az ellenfelet Ophilia, mindig vannak rejtett tartalékok. S nem, eszem ágában sincs könnyű préda lenni, még így is tudok igen sok fejfájást okozni. De Te is tudod, az óra ketyeg, nincs idő henyélni. - Magyarázom míg a szekrényhez botorkálok. Jobbom ügyesen siklik a helyére de mikor a másik kerül sorra, nos az igencsak húzza a friss sérülést és tudjuk, hogy az ilyesmi nem kellemes, még akkor sem ha már jóval enyhébb hála Neki. - Nem célom a halál. - Állok meg egy pillanatra levegőt véve, hogy folytassam a műveletet. - Pihenni majd ráérek utána. - Mert hát vagy elbukunk és akkor aztán végképp pihentetek a végtelenségig, vagy sikerrel járunk akkor meg lesz időm bőven elvonulni és nyalogatni sebeim csendes magányomban. Egy pillanatra megállok mikor a világ megsemmisüléséről beszél. - És ezt most épp melyik éned állítja? - Fordulok felé egy kis időre tekintetemmel a zöldjeit fürkészve téve fel a költői kérdést. Érzékelem amint közelebb lép. Nem mozdulok, állom tekintetét, de vajon Ő fogja az enyémet? - S még is.. - kezdek bele ahogy közelebb ér. - ... hogyan tervezel az ágyban tartani? - Teszem fel az igencsak sokértelmű kérdést, enyhe pimaszsággal, kajánsággal, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, íriszeit az övéit fürkészik, ajkam szegletében megbújik valami, jól rejtőzik, rutinos.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Magyarázatának többnek kellene lennie a kelleténél. Okolom is magam, hogy ennyire berozsdásodott jól ismert észjárásom. Szemöldököm ráncolását mégsem hagyom abba, akkor sem, amikor apró nevetése megbosszulja magát. Szemem sarkából követem csak mozgását, miként hull az ágyra. Körülötte a takaró miként gyűrödik, apró ráncokba.
- Legutóbb sem esett - fordulok félig felé, fejemet kissé félrehajtva. - Ellenben az igaz, hogy minden egyes alkalommal, amikor találkozunk ránk támadnak. Vagy legalább is nincs egy perc nyugtunk sem - ez az állítás jobban igaz a találkozásainkra, mint az eső. Azt hiszem, hogy Egyiptomban sem esett, de ott mintha lett volna egy szélvihar és…
- Ki énekelt Egyiptomba? - bukik ki belőlem a kérdés. Valami rémlik, mintha valaki… Énekelt volna az egyik sírhantba… S amikor a ránk támadó kutyákkal nem csak ő küzdött volna egyedül. Picit zavaros az egész, mintha… Fejemet könnyedén megrázom. Biztos csak a képzeletem játszik velem. - Mindegy… - fordulok vissza a város felé, szárnyaimat kibontva. Régi szokások, melyek most sem hagynak el. Jobb szárnyam kissé előrébb hozom, belső részén lévő tollak között matatnak ujjaim. Akkor játszottam velük, amikor valami aggasztott, vagy ha túlságosan is koncentráltam és fel sem tűnik, mint csinálok. Ebben az esetben egyik sem játszik…
- Picit egyértelmű céltábla lennék - nevetek halkan, kedvesen, fejemet kissé lehajtva. Arcomba omló tincseimet lágyan simítom a fülem mögé, majd újra visszafordulok felé. Fejemet félrehajtva tekintem miként erőlködik. Még karjaimat is keresztbe fonom a mellkasomon.
- Oh, szóval könnyű préda akarsz lenni? - jön a hirtelen felismerés, hogy miért is erőlködik ennyire, ugyanis más logikus magyarázatot nem látok erre. - Ha ennyire meg akarsz halni, akkor legközelebb kérlek előre szólj, még azelőtt, hogy elpazarlom az erőm, hogy megmentselek - kötözködök vele, röpke felcsattanásom után. Melyre újra pimaszul válaszul. Nagy levegőt véve húzom ki magamat, lepillantva tekintek rá, félig lehunyt pillákkal. Fejemet könnyedén rázom meg, hogy ne zavarjanak tincseim a látásomba.
Figyelem miként öltözik fel, sebeit, hátán lévő fehér forradás, mely jelzi, nemrégiben komoly találatot kapott.
- Hidd el, a világ nem fog megsemmisülni, ha átalszol egy éjszakát - vonom fel az egyik szemöldököm. - De ha ennyire hálátlan akarsz lenni - lépek közelebb hozzá, miközben megáll a pólóját felvéve. - Jelenlegi erőddel könnyedén csapdába ejthetlek, ahonnan úgyse tudnál kijönni, míg nem vagy erőd teljébe - mosolygok rá álnok szelídséggel. - Választhatsz, magadtól pihensz, vagy a kellemetlenebb módszert választod? - direkt nem válaszolok arra, hogy mi a tervem. Eléggé keresztbe tett nekem és a mentőakciója, hogy kezdhetek mindent elölről. Valahol, mélyen legbelül van egy olyan érzésem, hogy ezt direkt tervezte meg így. A kérdésem azonban inkább az lenne, hogy honnan tudta, hogy mire készülök?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 12, 2019 8:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Távoli, csordogáló hang, amint a lefolyó végső útjára vezeti fekete véremmel festett fürdővizem. Valaha én voltam a Pusztítás maga s lássuk be az most sincs másként, bennem van még az erő, hiszen arra teremtettem, csupán tovább léptem, előrébb a rangok létráján. De a Háború sem épp a nyugalomról híres. A béke a végem, a végső megnyugvást a halálom... Nem állhatok le soha, ezt már annak idején kifejtettem a számára, is. Fejem parányit hull alá, ahogy aprót fújtatva nevetek kicsit reakcióján. Végül megcsóválom kobakom s úgy emelem tekintetem ismét az aranyhajúra. - Eddig ha kereszteztük egymás útját akkor mindig eleredt az eső... - Fejtem ki kissé egyértelműbben hátha leesik a papírból készült gondolat. Persze parányi mosolyom nem hagy alább, csupán a nevetés után egy röpke időre mikor is amaz megbosszulja magát. A belső sérüléseknek megvannak az ilyen kellemetlen mellékhatásai. Jobbom mellkasom alá is szorítom reflexből, mintha az bármit is enyhítene a helyzeten ha az ember a fájdalomra markol erőnek erejével. Aztán végül csak lejutok ágyamhoz, hogy elterüljek rajta egy pásztor órára, magányosan persze. Szemeim előtt látom amint ében szárnyait engedi, kísérteties sziluettet kölcsönöz számára az ablakon beáradó fény így már végképpen. - Miért rejtitek el? - Kérdem meg a semmibe, szemeim félig lehunyva, inkább csak motyogok, fél lábbal a másik világban vagyok, gyorsítom gyógyulásom. Persze tudom a választ, de most csupán kibukott belőlem ahogy ránéztem, ahogy láttam az összképet, ahogy orcájának vonásait, alakjának vonalát próbáltam fürkészni, persze hasztalan, homályos kép köszön csupán vissza rá. Ő valahogy most még is élessé válik. Fókusz, koncentrálj. - Hogy ... - Kezdek bele végül miután megvolt a rövidke csendes pihenőm, tápászkodás közben. Kurva angyalpenge, ül ki arcomra egy pillanatra. De végül csak összejön a művelet s immár talpon indulok a szekrényhez. - ...felöltözzek és tovább mehessek. - kirohanó hangjára odakapom tekintetem hirtelen magam is. Szende szűzlány külleme viszont megenyhíti orcám. - Úgy ismersz? - Kérdezek vissza kimért hangon, a már jól ismert apró vigyorral ajkam szegletében. Régi, masszív tölgyfa szekrény. Feltárom hát ajtajait és benne néhány egyszerű ruha sorakozik. Ingek, kabátok, alul nadrágok, pólók, egyebek. A törölköző hanyagul hull alá, továbbra sem zavartatom pőre fenekem mutogatását. Alsó, majd farmernadrág kúszik a helyére, ügyesen, bajosan, de végül sikeresen. Aztán egy ingért nyúlok s ahogy karom emelem hát nem túl kellemes érzés kerít hatalmába a frissen forrt seb húzó hatása. Pillanatra megfeszülök s meg is torpanok. De végül majd csak folytatom a műveletet így vagy úgy. - S merre tovább, Angyallány? - Kérdem végül neki szegezve kérdésem. Meg nem ölt, itt nem hagyott, bizonyára jár valami abban a kobakban. Az enyémben per pillanat nem túl sok...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 9:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Habár suttog, mégis hallom szavait. Szemeimet lehunyva bólintok. Ok, mindig van, persze. A tudásom. Körmömet egyre gyorsabban kopogtatom a mosdókagylóhoz. Mintha bosszantana. Mintha zavarna, hogy csak a tudásom kellene neki.
Mégsem értem. Számtalanszor felajánlottam már, hogy megkapja a tudást, mit ennyire vágyik, ha cserébe békén hagy. Mégsem teszi. Mindazonáltal ő azok közül az egyike, aki soha nem rejtette véka alá, hogy mit akar. Már a legelején megmondta, hogy mit akar tőlem, vagyis… Pontosan nem, csak azt, hogy szüksége van a tudásomra.
- Hogyne - teszek még hozzá ennyit, ajkamat elhúzva, fejemet lehajtva. Nagy levegőt veszek, amikor a törölköző keresésére indulok.
Valamiért úgy érzem, hogy óva intésem céltalan, ha róla van szó. Szememet megforgatva rázom meg a fejemet, mielőtt magára hagynám. Miért is próbálkozom? Soha nem fog a józan észre hallgatni. Makacs és csökönyös. Azt hiszi, ha faltörő kosként rohan előre, azzal bármit elintéz. Azzal mindent el tud intézni, az…
Mély sóhajt hallatva állapodok meg az ablak szélénél. Kezeimet keresztbe fonva döntöm vállamat a falnak. Fejemet is megtámasztom és csak alátekintek a lassan alábukó napnak, ahogy utolsó fényével öltözteti pompába a várost. Vannak a világnak szebb részei is, nem értem, hogy miért ragaszkodom ehhez a városhoz ennyire. Valami vonz ebben, de fogalmam sincs, hogy mi. Mintha lenne itt valami, amit meg kellene keresnem, de…
Szavaira kissé összerezzenek. Elrugaszkodom a faltól, szemöldökömet összevonva fordulok felé.
- Hogyan? - nem értem pontosan, hogy mire is akar célozni. - Valahol a világban biztos, hogy esik, nem állíthatod ezt úgy, hogy nem tudod… - teljesen abszurd, amit mondd. Lényegében semmi értelme. Még figyelem, ahogy az ágyhoz botorkálva ledől rá. Szárnyaimat bontva fordulok vissza az ablakhoz. Egykor soha nem fedtem el őket. Furcsa számomra, hogy most el kell. Hát most nem fogom. Kicsit megrázom a tollaimat, kényelmesen eresztem őket lejjebb, hagyva, hogy alja a földet söpörje.
- Mihez kell idő? - fordulok ismét az irányába, de addigra már az ágy szélén áll. Mély sóhaj szakad fel torkomból. - Egy pillanatra sem tudsz pihenni? - hallom saját, kissé felcsattanó hangomat. Ez olyannyira meglep engem is, hogy rögtön bűnbánóan harapok az alsó ajkamba és eltekintek a férfi mellett. Körmeimet piszkálva állok egyhelyben, olykor visszakapom rá a tekintetem, figyelve, hogy mit is csinál. Ha esetleg esne… megérdemelné, verje be magát még jobban, ha nem tud pihenni…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 8:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Légzésem tompa, távoli morajként érzem fülemen át, mintha nem is a sajátom volna. A rám hulló víz lustán zuhan a talaj felé mintha csak az időt is lelassították volna. Tompa kopogása a csempén épp oly távoli mint az angyal körmének üteme a mosdó kerámia felületén. Fókuszálnom kell, regenerálódom. Egy alsóbb rangú démon valószínűleg nem jutott volna el eddig a pontig. Nem az első, hogy belém mártják azt a - számunkra - mocskot, és vélhetően nem is az utolsó, még. Távoli motyogásként hallom csak válaszát, tova is siklunk, elengedem a dolgot hadd szárnyaljon tova. - Ok, Ok az mindig van Ophilia... - Motyogom én is magam elé. Legalább is... többnyire. Okom van óvni Őt hiszen a tudása fontos, vagy csupán ezzel magyarázom magamnak? Pataként csordogáló vérem figyelem amint lekúszik testemen vegyülve a tiszta ízzel rögvest olajos feketévé varázsolva azt. A víz s a szusszanás kifejti hatását, ha csupán parányit is. Vélhetően sokat köszönhetek a gyors ellátásnak mit tőle kaptam. Így végül miután megkapom a kacsa sárga törölközőt szép komótosan áttörlöm magam s derekamra is kanyarítom azt. - Ezt majd észben tartom. - Teszem még hozzá mikor kitér rá, hogy kellő erőt kap Amarától. Pár pillanatnyi némaság mikor íriszeink összeakadnak. Parányit bólogatok, tekintek el közben egy pillanatra, majd vissza rá, egészen apró mosollyal. - Megfogom. - Fordultát egy kanyarral követi aranyszín haja amint elhagyja a fürdőszobát. Állkapcsom megfeszül egy pillanatra, ahogy a tükörbe nézek s meglátom lelakott ábrázatom. Ilyen ez, szokták mondani. Végül magam is kifelé indulok, nem sietek, ráérek én, elbotorkálok. Alakja fényárban úszik ahogy a falat beterítő ablak előtt állapodik meg. Búzaszín haja aranyló sziluettet kap, míg mögötte elmosódva nyílik el a padlón s a falon sötétlő árnyéka. Groteszk kontraszt, melyre átlagos esetben fel sem figyel az ember fia. Egy röpke pillanatra állok csupán meg, hogy megfigyeljem a jelenséget. Majd apró mosollyal konstatálom. - Nem esik, kivételesen. - Eddig minden találkozónkkor eső kerekedett, ezúttal nem, egyelőre. Az ágyhoz elérek végül, le is telepszem, majd egy fordulóval elterülök rajta. Jobbommal arcom takarom el, tán a fény zavar, vagy csupán vágyom a sötétségbe. Ott valahogy jobban érzem magam. Ha sérülés ér oda vonulunk vissza, hogy helyrehozzuk magunk s újult erővel térhessünk vissza. Normál esetben ez a pokol mélysége, de ez jelenleg nemopció mint tudjuk, ez által akár végleg elpusztulhatunk, csak úgy mint az angyalok kikkel most végeznek, nincs hova visszatérni, nincs hol helyreállni... Kellemetlen, mindenkinek. De legalább ilyenkor kiderül igazán kinek mennyi vér van itt ott. Mellkasom ráérős tempóban mozog fel s le. - Csak egy kis idő kell... nem több. Nincs is több. - Kezdek bele hirtelen a semmiből, megtörve a csendet, halkan magyarázva inkább csak magamnak. Nem vesztegethetem. Nem is tart soká, ha az ablaknál áll akkor bizony hamar motoszkálást hallhat újfent, feltápászkodom s a szekrényemhez igyekszem. Kissé esetlenül, de az ajtóra fogok s feltárom azt, hogy majd valami ruhaneműt vegyek magamhoz következő lépésként, persze lehet addig el sem jutok...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Don's Place Tumblr_oarii8pvuK1vq1u6ao1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
689
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 10:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


To Abaddon
In every angel, a demon hides and in every demon an angel strides
Apró rezdülések, melyből észrevehető, hogy komoly fájdalmai vannak. Való igaz, sose alkalmaztam gyógyító képességem még démonon, de nálunk azért hamarabb elmúlik a fájdalom. A legmélyebb sebeket is képes pillanatok alatt begyógyítani, mintha soha nem is lett volna ott. Nyilván ennek oka lehet, hogy nem éppen a legszentebb teremtmények közül való Don sem. Arról pedig nem is beszélek, hogy részben az angyalpengét miattuk is kovácsolták. Ezen azon úgy lépünk tovább, ahogy a víz mossa le testéről a mocskot. Körmeim hegyét halkan kopogtatom a mosdó kagylójához, az ütemes csobogás mellett alig hallható a ritmus, mely egyet követ. Csempét támasztó kezének könyökéről csepeg a tálcára a vízcsepp, hol ütemesebben, hol sokkal szelídebben. Ez köti le minden figyelmem, mindaddig, amíg vissza nem kérdez.
- Nem lényeges - válaszolom pár másodperccel később. Valóban nem az. Ő már nincs. Nem is lesz, nem szabadna lennie. Furcsa ez a kettősség, mely jellemez engem. Főként az Ő közelébe. Senki más nem tudta még visszahozni, csak ő. Ez pedig veszélyes. Mégsem megyek el. Miért?
Tekintetem a hátára simítom, a sebre, mely a penge okozott. Nem gyógyult be teljesen. Szemöldököm enyhén összevonom. Ez miként lehet? Olajomnak teljesen el kellett volna tüntetnie a heget. Nem kentem volna rá eleget?
- Csakhogy nincs semmi oka annak, hogy segíts nekem - felelem, újra végiggondolva, hogy melyikünk melyik oldalon is áll. Az én segítségem még ennek ellenére is megmagyarázható lenne. Egy angyalnak nehéz levetkőzni a régi szokásokat. Na persze kérdezd meg a Gabrielistákat, ők erre könnyedén válaszolnának.
Amíg levetkőzik addig keresek számára egy törölközőt. Nem igazán azért mozdulok, mert zavarna pőre jelenléte. Az embereknek egyébként is ez lett volna a természetes viselete. A mennyből számos hasonló esetet végignéztem már - és pirongatni valóbbat is. Kinyitom az egyetlen szekrényt, melyet itt találok és akad is ott pár kacsasárga, mégis puha törölköző.
- Legközelebb meglehet nem leszek ott - arra már inkább nem reagálok, hogy ne vegyen rá mérget. Én magam sem vennék. A mostani tettem sem tudom mivel magyarázni, de ezzel inkább nem is foglalkozom. Megnyutatással tölt el a tudata, hogy életben maradt. - Viszont komolyan mondom Don, Amara kölcsönöz annyi erőt, hogy ha komolyabban is megsérülök képes vagyok begyógyítani magamat. Még ha nem is láthattad több angyaltól, vannak rejtett képességeink - avatom be egy apró titokba. Teljesen haszontalan volt a feláldozása az előbbi esetben. Vitába mégsem szállok vele, ezeket is csak egyszerűen elmondom neki. Vélhetőleg amúgy sem hagyja szó nélkül.
Arra viszont már nem reagálok, hogy mindenki jól járt. Jelen esetben én nem. Az az ostoba figyelmeztette a nőt. Biztos, hogy a tárgyat már elvitték, kezdhetek mindent elölről. S miért? Mert egyesek visszarángatták.
A törölközőt készségesen nyújtom át, majd pedig engem néz. Szemöldököm értetlenül vonom össze, apró ráncokat képezve orrnyergem fölött. Fejemet is kissé oldalra fordítom, mintha várnám a ki nem ejtett szavakat. Hiszen mondana valamit, de mit?
Kérdésére mégis halkan fújtatva nevetem el magamat.
- Nem nagyon vártam rá - vallom meg őszintén nevetve, majd megfordulva hagyom magára a fürdőbe, nem fogom zavarni piperkőzése közben. Inkább egyenesen a hatalmas ablak irányába veszem az utamat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



The prettiest smiles hide
the most pain...
And the kindest heart have
been broken in million pieces

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Don's Place Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
292
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 04, 2019 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hide & Seek
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Zene; Grave Digger »
Orcámra halvány mosoly ül kijelentésén miszerint csodák léteznek, ezzel ne mtudok vitába szállni hiszen ki tudja mit hoz a holnap, vagy épp a következő pillanat, nemde? Ez is valahol csoda... Csendben hallgatom kifejtését az idős nővel kapcsolatban. Rövid kis humorfoszlány amire még rá is kontráz. Akaratlan elvigyorodom magam is, de ezúttal sem jó ötlet. Hamar szisszenésbe fordul át amint a hirtelen mozgás a belsőmben keletezett sérüléseket is kimozgatja a konfortzónájukból és mint olyan, nem kellemes. Úgy, hogy inkább csak csendesen folytatom utam. Végül csak elérjük célunkat, vagy is célomat. A világos csempét hamar sötétre színezi tulajdon vérem. Sötétlő olajként terül el, kitöltve a teret. Lassú tempóban veszem a levegőt, mélyen be, majd ki. Ajkaimról a vízcseppek útrakélnek a kiáradó levegő által. Ha jobb állapotban lennék vélhetően észlelném, hogy harmadik személyben beszél magáról. - Bűntudat, felelős, ki? - Kérdezek vissza szemöldököm ráncolva. S ha számításom nem csal - ami előfordulhat lévén nem vagyok épp a toppon mint említettem - akkor idestova másodszor köszöni meg. - Nincs mit köszönj Ophilia. Egymásra vagyunk utalva mint mondottam. - Ez az igazság, tetszik vagy sem. Persze a háttérben más is mozgolódik, mit talán még magunk sem értünk igazán... Közben kihámozom magam a ruháimból is, csak rám tapadnak és zavarnak. Jelen pillanatban nem igazán zavartatom magam azzal sem, hogy nem vagyok egymagam. Meg amúgy sem szoktam. Fejem elemelem a faltól s enyhe mosollyal tekintek rá. - Erre azért nem vennék mérget. - Válaszolom egyszerűen arra, hogy legközelebb majd nem segít. - Unatkoznál nélkülem. - Toldom még meg ráadásnak. De persze nem adom ilyen könnyen magam, egy huszadrangó kis fattyú nem fog hidegre tenni. - Az álcánk megmaradt, részben, a vadászok megkapják a jussukat. Mindenki boldog. - Magyarázom magam elé még a zuhany mielőtt elzárnám a csapot s a víz csobogása abbamarad. Ha eddigre sikerül törölközőt lelnie s oda is nyújtja akkor óvatosan áttörlöm magam, csak amolyan éppenhogy, és végül magamra csavarom azt. Megteszi, minden más csak sallang lenne. Tekintetem összeakad az angyaléval. Pár pillanatnyi néma csend, mintha csak köszönetet mondanék, de szó nem hagyja el ajkaim.Csupán mellkasom mozdul fel s alá ahogy a levegő vételem próbálom a helyes útra terelni. - Megköszöntem már? - teszem fel a kérdést végül.
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3