Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Don's Place
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 3:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 11:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Abaddon
Abaddon megelékszik azzal a csapdával, amit ő állított, s mivel nem térünk ki erre, így én sem rugózom rajta tovább. Láthatóan jobban érdekli az eszköz. Emiatt a tojás jelentőségén is tovasiklik. Én még mindig úgy gondolom, ha az a tárgy emlékeztette Ophiliát valamire a múltból, mely talán számára kedves emlékeket ébresztetett, akkor sokkal több jelentőséggel bír egy eszköznél, mi zenél és ezzel örömet okoz a halandóknak, vagy az angyaloknak. A felvetésére bólintok, magam is úgy vélem hogy Ophilia nagyon okos, és ha egy pusztító tárgyat keres, akkor azt azért keresi, mert a hely, mit ismer, így a legkönnyebben megközelíthető. Továbbra sem tartom jó ötletnek a jelszó kiötlését, nem mintha aggódnék a démonért, sokkal inkább az ügyünkért, amit nem vinne előrébb az ő halála. Már pedig ha kiötlök egy jelszót, az könnyen csapdába is csalhatja később. Nem, nem! Bízzuk csak a véletlenre az egészet. Mikor újra találkozunk és én önmagam leszek, a tudtára fogom hozni, s ő remélem, kellőképpen fogja megítélni ezt. Majd meglátjuk.
- Nem nevezném csapdának, inkább csak egy rizikós tervnek. Ami tele van buktatókkal.
Jelentem ki neki keserű szájízzel, hiszen ennél nem több. Azután rátérünk az emberek elhunyt zenészeire, őszintén, halvány fogalmam sincs ki kicsoda és mit komponált..lehet ennek utána kellene néznem? Miközben ő beszél, én csak a homlokomat redőzöm és igyekszem megjegyezni a kapott információkat. A találkozó a végéhez ért, jelentőségteljesen rá emelem a tekintetem.
- Nos, járj sikerrel! Kívánom neked! Én pedig visszatérek a toronyba.
Azzal hátat fordítok neki és ha csak nincs még egyéb közlendője, úgy elhagyom a terepet. Már az is nagyon veszélyes, hogy ismerem a búvóhelyét, talán van annyi esze hogy kiiktassa és újat keressen. De ez az ő dolga, én meg remélhetem hogy a sötét énem sosem fog itt megjelenni!

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Csüt. Jún. 28, 2018 10:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

Szemeim még a sorok közt szaladnak, elmémben megannyi lehetőség záporozik, kombinációk, lehetőségek. Aztán egy lehetséges megoldás felsejlik előttem. A mitológia, talán onnan merít, amennyiben tévedek... majd kiderül követni enélkül is tudom, ez csupán extra volna. Lehet igen komoly meglepetést okozó extra... Szavaira felé tekintek. Röviden bólintok, szurkálódásnak tűnhet mondatának szerkezete, de egyet értek. - Logikus, ezért keres valamit amivel meg tudja szerezni azt. Előrelátó. Már ha jól gondolkodunk. - Mélázok el én is egy pillanatra, mert így értelmet nyer az is, hogy miért keres egy tárgyat, a hely helyett, hiszen azt tudta, ott voltam mikor elindult a csapat megkeresni, én is elindultam, más úton. De közbe szólt Angel Island meg az angyalok... tárgytalan. A csapda kérdést kimondva, első körben az jut eszembe, hogy már túl vagyok rajta, a tojás, magával vitte. De ezt már elmondtam ugye, még egy alkalommal nem kívánkozom. Nem értem miért akarja annyira visszaszerezni azt megmondom őszintén lévén AZ volt maga a csapda, amiatt vagyok képes követni őt, amiatt tudom hol jár, hova megy. Legalább is ez a elmélet, a gyakorlatban derül majd ki, hogy tényleg tudom e követni. - Az én csapdámba, már belefutott, a Tiédbe pedig akkor fog, ha az oldalára állsz. Remélem valóban képes vagy átadni magad úgy, hogy megtartsd az igazi éned. - Ha nem, akkor Ő is csak ellenség lesz, de ezzel bizonyosan tisztában van, ezért érdeklődtem volna valami jelen, de ha nem hát nem. Tőlem aztán állítson csapdát ha nagyon akar, én már megtettem, s már csak azért sem beszélek róla, mert ha átáll akkor fenn áll a veszélye, hogy a tudása a sötét énjének is a birtokába kerül, ugyanúgy mint ahogy Ophilia sem akarta tudni hol van az előttem álló, mert a sötét énje is tudni fogja általa... Nem kell, hogy Ramiél ezt megértse, kezeljen csak önfejűnek, önzőnek, bolondnak, teljesen mindegy. Szükségszerű nem vele megbeszélni az ilyesmit. Ellenségként kell kezeljem így, hogy az oldalukra akar állni, az Ő érdeke is, meg az ügyé melynek mind részesei lettünk ha tetszik ha nem. Bár ezek alapján az eddigiekről is veszélyes volt beszélni nemde? Gondolhatnánk, de szükséges vetni, hogy arathassunk. Kell olyan tudás legyen a fejében ami igazi, valós. Ennyi kockázatot vállalok, de többet nem, több tudás, mint egy konkrét csapda leírása, már túl sok előnyt jelentene számukra. Így van ez jól. - Csak egy tojás, ami zenél, mint mondottam. Műkedvelő, erre alapoztam. - Vonom meg a vállam, bevált. - A régi klasszikusokat keresd, Bethowen, Mozart. - A zene és a művészet, ebből indultam ki én is, nincs kizárva, hogy segítségünkre lehet, meg aztán hátha eszébe jut majd ez is sötét óráiban, sose lehet tudni. Parányi mosoly ül arcomra kijelentésére, hogy ne menjek a közelébe ha nem lesz önmaga, röviden bólintok. Veszélyes játékba fogunk az Ark és a Démonherceg, az árnyakközt, távolról küzdünk majd, szinte semmit nem tudunk majd a másikról, de ez szintén így van rendjén. Addig jó míg nem tud majd kémkedni a sötétségnek, sajnos nem tudom, hogy ténylegesen képes lesz e ellenállni neki ahogy Ő is említette, lehet elfogy az a bizonyos szufla.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Abaddon
Magam is úgy vagyok vele, hogy az irat túl egyértelmű volna, így aztán átlendülünk a mitológiás féle megközelítésre. Nem értek én ehhez és tudom a legtöbb ilyen történet valótlan, mese. Az viszont megeshet hogy Ophilia egy eszközt keres. Akárhogy is, ha követni akarom a tervet - és bizony Ophilia felkutatása merőben veszélyes lenne rám nézve -, jobban járok ha Abaddon kergeti helyettem. Neki érdeke, sokkal jobban bárkinél. Ha nem lennék óriási bajban, még én is ezt tenném, de nem tehetem. Egyikünk sem tudja mennyire fontos ez a Sötétségnek, de amíg én felkészülök a spirituális körutamra, addig ő amúgy is azt csinál, amit akar.
- Akkor tegyük fel hogy volt olyan előrelátó és elrejtette valahol, ami sokkal jobban őrzött a te spéci helyednél is.
Jelentem ki, egyben folytatva az ő gondolat menetét. Bizony, voltunk a pince-rendszeredben öregem és bizony kifosztottuk! Más kérdés hogy utána nem tudom mi történt a maggal! De nekem nem is ez az elsődleges gondom. Kicsit suta húzásnak tartanám, ha Ophilia pont azon a helyen rejtette el, ahol összetalálkozott a démonnal. Az kifejezetten testvéries gesztus lenne, amolyan ajándék-féle. Az előbb már kifejtettem a gondolatomat, mely szerint megeshet hogy eleve a maggal érkezik, akkor pedig feleslegesen tor túráztatja magát Abaddon. Bár tőlem aztán körutazhat, kit érdekel. Reméljük közben több testvéremet is felrázza fásult sziesztájából!
- Szóval szerinted ne állítsunk neki csapdát?
Igen, ez a körkérdésem már ki kívánkozott, az előbb is burkoltan próbáltam a tudtára hozni, látszólag sikertelenül. Szóba került megint a tojás, ami mellett nem tudok elmenni.
- Mit tud az a tojás? Köze lehet az eszközhöz?
Tekintve hogy felvázoltam neki a tervem, ő megint jön a hülyeségeivel, bár tény hogy van benne logikus felvetés.
- Fogalmam sincs milyen jelre gondolsz, de ha már nem én leszek az, aki vagyok, akkor ne gyere a közelembe!
Az ő érdekében mondom, de egyre inkább az az érzésem, süket fülekre találok, hát mit is várhatnék egy démontól?! Amire azt mondom hogy nem, akkor juszt is azt fogja csinálni! Úgy vagyok vele, ha tényleg le mer smárolni és még ha sikerrel is jár, utána megölöm! HA az eset közben meg nem hal, mert úgy gondolom, hogy nagyon veszélyes vagyok rá nézve. Látva mit művelt Zephyr..ha eddig kérdés is volt ez az egész, már nem az! Az óva intésére csak bólintok, de nem egyértelmű igennel. Amara minden képzeletünket túlszárnyalja, így hogy is vághatnám rá hogy úgy lesz? Sehogy! Az ereje vetekszik Atyánkéval, mi csupán porszemek vagyunk neki. Már lassan indulnék, leginkább arra várok hogy akar-e valamit kezdeni a helyzet adta előnyünkkel, vagy egyszemélyes külön osztagot szeretne verbuválni saját magából, és közben az utolsó mondatával meglep. Amolyan gyermeteg fellángolásnak tűnik, ugyanakkor van benne önirónia bőven. Feltehetném neki a legbugyutább kérdést, hogy még is mit akar Ophiliától, de egyértelmű a válasz. Legalább is a számomra. Ha meg ennél több van benne, nah az sem rám tartozik.
- Jó hozzá állás!
Bökök rá a jobb mutató ujjammal, az előbbi cukkolásának hála még összeráncolt homlokkal, de már szelídebb hangsúlyozásban, "Ez az menj testvérem! Pusztítsd el, mi utadba kerül!" nézéssel adózva szavainak. Most már csak azt kellene megbeszélni, hogy legyen-e csapda és miként, nyilván addig nem akarok a távozás hímes mezejére lépni, mert én tudok neki segíteni ebben és úgy lényegesen könnyebb dolgunk lenne.

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 6:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

Elgondolkodón szemlélgetem a lapot, nyelvemen még mindig az írását ízlelgetve, M a g r a t i. Ramiél felvetése pillanatra megborzolja szemöldököm. - Irat? Túl egyértelmű volna... - Vetem el, fejem aprón csóválva. Ellenben az Agramitra pillanatra szemeimmel eltekintek oldalra. - Mikor először találkoztam vele és Cassael el, az Egyiptomban történt, én Égi köveket kerestem. - Mélázok rajta. - Talán a Királyok Völgyébe ment volna? - Vetem fel Ramiélre ott találkoztunk először. Aztán hirtelen eszembe jut valami. - Odin és a Hnitbjorg, mitológia. Rati, ezzel fúrt lyukat Odin a Hnitbjorgön... Eszes lány. - Mosolyodom el. - Egy eszközt keres, nem egy helyet. A hely adott, a mag rejtekhelye, de oda be kell jutni valahogyan. - fordulok ismét Ramiél felé, kellő határozottsággal, persze lehet tévedek, de a betűk, a sorok alapján erre gondolok. Így talán volna értelme, a Mag el van rejtve s egyszerű módon nem lehet hozzájutni, rájött, hogy szerezheti meg ehhez pedig kell egy eszköz mely képes lyukat ütni a védőburkon. Nagyon remélem, hogy jól gondolkodom máskülönben sok időt veszítünk...
Szavai logikusnak tűnnek, bólintok röviden. - Az én elmémbe is megpróbált bejutni, sikerrel is járt, úgy mutatta meg mire készül, hogy mit akar igazán. Vélhetően még nem volt ereje teljében, ezért tudtam ellenállni neki, bár így se sokon múlt, hogy ne taszítson a pusztulásba. - Emlékszem a képekre mit mutatott, átéltem mindent pillanatát. Ha nincs a gyűrű és valóban ereje teljében van, vélhetően most nem állnék itt... De hát ez már csak ilyen, itt vagyok és ez a lényeg.
- Jobb ötletem nekem sincs. - Jelentem ki mondandója végén amolyan megerősítésként, kizökkentés, küzdés, mi sem egyszerűbb. A tojásra kérdőn nézek egy pillanatra. - Csak az az egy volt... Mint mondtam, meg tudom határozni hol van, így igen, vissza tudom szerezni ha szükséges. - A tojás jele és egy kis tükörmágia alapján meg tudhatom, hogy hol van, merre jár, így követni is képes vagyok.
Odakinn a nap átbukott a tetőponton s immár lefelé halad, hogy csókot adjon a horizontnak. Egy rövid bólintás amolyan megértettem jelzésként, hogy mit tervez. - Ha valóban így döntesz, hogy átadod magad a sötétségnek, nem ártana valami jelzés, amivel majd kizökkenthető leszel Te magad is. S visszatérve, valóban kevésbé szívesen lopnék csókot a Te ajkadról. Bár lássuk be, az bizonyosan hatásos lenne... - Mélázok egy pillanatra de elhessegetve a dolgot ismételt komolysággal teszem hozzá. - Úgy tudom Amarat Isten az Arkangyalok és a Lovasok segítségével tudta csak elzárni, ebből kiindulva próbálj meg nem elpatkolni idő előtt ha egy mód van rá. - Nem, ez egyáltalán nem romantikus féltés, pusztán tény, ha igaz a történet, már pedig miért ne lenne az, akkor szükség van mindenkire, ezért is tettem parkolópályára Lucifer elleni ténykedésem, Ő is egy arkangyal végeredményben, van most jobb dolgom is nála, parádézzon csak tovább.
Felmerül végül a másik opció is, figyelmen kívül hagyni, hát az nem az én stílusom és ahogy kivettem a szavaiból az Övé sem. Nem rest cselekedni, helyes, erre van szükség. Nem érdekel, hogy Arkangyal de az sem érdekelne ha halandó volna, azt hiszem a jelenlegi helyzetben ez teljesen mindegy. "Angyalok és démonok egy oldalon fognak harcolni egy közös ellenségért. " a szolgáló szavai kúsznak elmémbe, eljött hát az idő...
Pillanatnyi csak a kalandozásom hiszen felvázolja tervét mit bólintással konstatálok. - Rendben, én addig kiderítem merre jár Ophilia, ha bármi van, kereslek San Franciscoban, avagy fordítva, immár Te is ismered a hajlékomat. - Ezzel azt hiszem a kommunikáció része megoldásra találhat, de bizonyosan találunk majd módot amennyiben keresni kell a másikat. Veszélyes játékra készül, csak úgy mint én magam, már teljesen megszoktam, hogy pengeélen táncolok, ha bár nem ismerem személyesen az Arkangyalokat túl behatóan, de amire készül az kellő elszántságra vall, őrült, de elszánt, értékelem, mintha csak magamat látnám. No de, térjünk vissza a jelenbe, a papírost az asztalra helyezem s előbb féloldalt majd egészen felé fordulva intézem neki szavaimat. - Nem érdekel meddig kell elmenjek, de visszahozom Őt a Sötétséget pedig elpusztítom. - Szögezem le kellő elszántsággal és határozottsággal. Azok a bizonyos határok számomra csak azért vannak, hogy áttörjem őket, Én vagyok a Pusztító, nem tudok leállni, nem tudok lassítani, nem is akarok. Addig megyek míg el nem érem a célt, vagy én magam nem pusztulok. Visszahozom Őt mert szükség van rá, nem lehet másé a tudása. Vagy talán valami egészen más motoszkál a háttérben, mélyen meghúzódva a tudat alatt, eldugott bugyrokban? Nem tudhatom s az idegen érzést is csupán hajtóerőként fogom fel mely az erőmet táplálja.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 11:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Abaddon
Őszintén szólva az hogy tőle kért tanácsot hogyan tudna engem megölni, az övön aluli. Talán ezért is gondolkodom el a kelleténél jobban. Ophilia valóban képes volna megölni? Ha a tetőn történteket veszem számításba, akkor igen. Bármilyen lesúlytóan is hangzik, de képes rá. Rati, mivel ezt ismételgeti, így az én fejemben is ez visszhangzik.
- Talán irat. Egyébként én az agramit-ra gondoltam először. Lehet valami köze Ophiliának ehhez?
Nekem ez a MAG meg IRAT túl egyszerűnek tűnik, de valószínűleg ez áll közelebb a megfejtéshez. Köztudott hogy ez a vasmeteorit fajta Zágrábról kapta a nevét, de mit keresne ott? Tehát Mag és Irat? Abaddon már néhány arasszal tovább ért, úgyhogy a kizökkentés felvetésére igennel bólintok magam elé. Pont így.
- Abban a füstben lehet valami anyag, ami megmérgezi az elménket, persze mindenki eltérően reagál rá. Én is kaptam belőle. Egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ létezni és láttam Amara-t, de aztán visszatértem a valóságba. Úgy gondolom, ki lehet zökkenteni és ha erősen küzd, és ahogy mondtad akarja, akkor vissza tud térni közénk. Csak rá kell segítenünk, mert jelenleg nagyon erős befolyás alatt áll. Az a tojás...
Mivel Don abbahagyta a hülyéskedést, kicsit visszatérek az említett tárgyhoz.
- ...még szerepe lehet az egészben. Vissza tudod tőle szerezni? Vagy van másik?
Olyan megérzésem van, nem kifejezetten Abaddon csókja zökkentette ki, hanem előtte a tojás csinált vele valamit. Ezt a lehetőséget még érdemes lenne körül járni. Tessék, rengeteg lehetőségünk van. Miután közlöm vele az én ötletemet, mintha megdicsérne. Vagy csak örül neki hogy a halálba kívánkozom..nem is tudom.
- Felemészteni nem tudom, és az erő, melyet segítségül hívnék már felettébb ódon..így megeshet hogy kifogy belőle a szufla idő előtt. Remélem nem. Ha elég időm lesz rá, akkor megfigyelem és rájövök a megoldásra.
A szemöldököm mélyítve tekintek rá, mert tudom, módfelett örülne neki ha kinyiffannék, és a kedvessége meghat. Ha tudná hogy tudom miért akarja ennyire védeni a magot. Hiszen Ophilia mindent elmondott nekem róla. Tehát Abaddon nem semmisítené meg, ez biztos.
- A másik lehetőség az lett volna, ha figyelmen kívül hagyom.
Válaszolom neki egyszerűen. Ennyi. De ez Ophiliát taszítaná örök kárhozatra, tekintve a Sötétség parancsát, melyet rá testált. Veszek egy mély levegőt, aztán összecsapom a tenyereimet.
- Én vissza megyek a toronyhoz, megkeresem a tárgyat, ami nekem kell. Szerintem Ophilia is hamarosan felbukkan ott, mert engem keres. Nem tudom melyik a sürgősebb neki: engem csatasorba állítani, vagy elpusztítani a magot? De ez majd kiderül. Akárhogy is, ha ott megjelenik és először a magot kereste meg, akkor nála lesz. Ha meg nem, akkor az azt jelenti hogy maga sem találja, vagy pedig nincs értelme keresnie, mert nem tudja hogyan használja fel, ami előnyt jelent neked.
Ellépek az ágytól, meg a többi ketyerétől. Még mindig úgy gondolom, rendkívül fontos lenne megtalálni Cassaelt, de ahogy elnézem Abaddon kicsinyesen leragadt a magnál és az ő szemszögéből érthető. Ha Ophilia elpusztítja a magot, akkor ő is vele hal meg. És még nem tudjuk van-e más lehetőség ezen kívül a Sötétség megfékezésére, mert ha nem, úgy mi is vele halunk. Nagyjából amit tudtam, elmondtam neki, csupán Zephyr-ről nem szóltam. Őt Cassael-nek kellene megnéznie, és akkor már is előrébb lennénk. Az hogy Abaddon melyik lehetőséget választja, már az ő döntése. Amilyen mohóak tudnak lenni a démonok, még meglehet az összes lehetőséget többször körbe járja, ez pedig mindenképpen hasznos nekem. Főleg ha idő előtt megszűnik az erő, amiről beszéltem neki. Addig is módot kell találnom rá, hogy valakinek felvázoljam az egészet, olyant, akiben teljesen megbízom, mert Abaddonban nem tudok.
Vitatkoznék, mert ez sokkal jobb :-) Just Want You To Know  | Credit

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Vas. Jún. 10, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon

A 90 es évek megannyi nagyszerű alkotással ajándékozták meg a világot. Épp egy ebből a korszakból származó dalocska (I want it that way) dúdolását végzem miközben átlépjük a kaput az ominózus eset után. Visszautasított, hallatlan. Persze csak élcelődöm vele, hátha Ő is kizökkenthető valahogyan, merev mint frissen szabadult rab egy apácazárdában.
Odaát az üres sikátor fogad és különösebb probléma, fennakadás nélkül el jutunk a létrához majd fel a rögtönzött hajlékomba. Ophilia feltörte a rúnát, arra jó volt, hogy legalább a nagyjából az erejét megállapítsam. Erős, ez épp elég is. Szavaim inkább csak amolyan manifesztálódott gondolatok, hangos konstatálása az események vélt és tervezett fonalának. Kérdésére parányit megrázva fejem válaszolok. - Egy Fabergé tojás, Tchaikovsky, azt hiszem. Én kevésbé, Ő viszont nagyon is ért hozzá. - Számomra csak ezen része volt fontos, tudtam, hogy magáénak akarja láttam a tekintetében, könnyektől itatott szemei robbannak elmémbe, a lopott csók mely visszarántotta a gyötrelmes valóságba. Engem pedig a levél mit a kezembe tol, ránt vissza a pillanatnyi tévutamból.  M A G R A T I ismétlem el magamban a kiejtett szót mely értelmet nem lát ebben a formában. Pörögnek a fogaskerekek s valami hamar szemet szúr. - Nem egy szó. Legalább kettő. MAG, emiatt keresett, nekem akarta adni, azért cserébe, hogy elmondom, hogyan lehet megölni egy Arkangyalt. - Magyarázom elgondolkodva olvasva a levelet. - RATI, rati... Talán épp azt akarja elmondani, hogy hol a Mag. - ismételgetem a szót, rémlik valami, de nem ugrik be, szemem aprókat mozgatom jobbra, balra kutatva elmém rejtett bugyraiba. Mennyivel egyszerűbb volna a digitális világban, csak beírjuk a keresett dolgot és már is ezernyi adat ugrik orrunk elé miből kiválaszthatjuk az igazit. De az internet csodája már régen nem áll rendelkezésünkre. Egyelőre elengedem a gondolatot, hátha neki is eszébe jut valami, de közben szavaira figyelek. - Azért jött hozzám, hogy megtaláljon, hogy meg tudjon ölni téged. Nem tudja hol vagy. Nem is akarta tudni, logikus volt, hiszen ha Ő tudja akkor a sötétség is tudja. Én viszont meg tudom őt találni. De igazad van, bizonyosan keresni fog téged. - Bólintok rá végül. Mikor a tojásba rejtett kis jelet felróttam nem vettem számításba Ramiél segítségét, vagy bármi egyéb hozzájárulását. Mindig is egyedül dolgoztam, ehhez vagyok hozzá szokva, egyedül oldom meg a dolgaim, szokatlan még számomra, hogy másra is gondolni kelljen. - De fizikai testetek van, amit effektíve megszállt, irányított, akarata ellenére, ezen a vonalon indultam el. - Egészítem ki majd figyelmesen hallgatom gondolatait a tudatról. - Tehát ha nem kiűzve, akkor hogyan? Kizökkentésre gondolsz? - Per pillanat nem konkrétan a csókra utalok, hanem a tényre, hogy sikerült, tehát még küzd és ott van, tekintetem immár komoly, érezheti hangsúlyomat is, hogy már nem bohókásan humorizálok, annak most nincs helye. - Az Ő akarata is kell hozzá. - Ezt is megjegyeztem neki, tud küzdeni ellene, erős, hát akkor tegye. Ha van valami konkrét módja mondandójának akkor hallgatom, nem értek az angyalok anatómiájához ha lehet ezt annak nevezni. Kijelentésére összeakadt tekintetünk, elismerően bólintok. - A cél szentesíti az eszközt. - Szalad ki belőlem az eszme mely engem is mozgat, ha kell a végsőkig elmegyek, hogy elérjem a célom, olyat is megteszek mit mások még csak elképzelni sem mernek. Ezzel a kijelentésével pontosan ezt az eszmét támasztotta alá. Rokon lélek. - Bejutni az ellenség bőrébe és belülről emészteni fel. Karót nyelt, de legalább spiritusz van benned. - Ami kissé furán hangzik ebben a formában, de ettől most tekintsünk el, elismerőn tekintek rá kijelentése után. Azért rákérdezek. - És mi volna a másik? - Mert hát csak az egyik hangzott el ugye, közben én is kiegészítem mondandóm. - Rá kell jönnöm mit jelent RATI, a magra utal, Ophilia tudja, hogy mire képes a mag, így a sötét oldala is tudja. Márpedig ez esetben ha megtalálja el is pusztíthatja. Azt mondta nála van, de a levélből ítélve nem fizikailag birtokolja, csak a pontos helyét ismeri, talán éppen azt kutatja. Ezért kell követnem. - Így már talán megérti Ő is, hogy miért nem hagyhatom elmenni. Persze arról nem tud Ramiél, hogy rám bízták az őrzését, vele pusztulok én is ha rossz kezekbe kerül. Persze ez a legkevésbé érdekel, az már inkább, hogy az egyetlen eszköz amivel meg lehet fékezni a sötétséget.

avatar




☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
165
☩ Play by :
Johnny Depp

Utolsó Poszt Pént. Jún. 08, 2018 6:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


to Abaddon
Van, amiben egyetértünk. Vagyis azt hiszem, de amikor már rábólintanék, odaér a közelembe. Tekintve hogy magasabb nálam, a kijelentésére felfelé emelem az orromat és elhúzom a számat.
- De mennyire!
Legszívesebben most tépnék le egy vascsövet és azzal verném agyon. Az arcomra ez nem íródik ki, bár a tekintetemben bőven megtalálhatja, úgyhogy ez biztos arra sarkallja forduljon meg és menjen arrébb tőlem. Így is lesz. Átmegyünk a kapun, amit nyitott. Tudom, nagyon veszélyes ezt a démont követnem, de kénytelen vagyok, miután átértünk New Yorkba. Hiszen én nem tudom hol van Ophilia és a korábbiakban elmondottak alapján hihetek abban, hogy meg akarja szabadítani Amara-tól. Nos, egy az érdekünk, ezért nem is akarok szembe menni vele. A szavaira nem reagálok. Miután átértünk, használom a képességemet, hogy aki netán még is észrevenne minket, az csupán őt és egy mellette haladó, dekoratív, vörös hajú nőt lásson, helyettem. Még a sikátorban haladva feszélyezve érzem magam attól, hogy vele sétálok itt, de miután senki sem ugrott nekem útközben, már bátrabban követem. A létránál is csak utána mászok felfelé, az kevésbé feltűnő mintha felrepülnék. Bejutunk a lakásba, persze Ophiliának hűlt helye már, ami nem is baj. Én kifejezetten örülök neki hogy mégsem volt olyan ügyes. Egyszer alaposan körbenézek és legkevésbé az érdekel, hogyan néz ki a helyiség és mivel rendezte be. Ophilia nyomait keresem, így jutok el én is az ágyig. Míg ő a rúnák megtörésével foglalatoskodik, én elolvasom a levelet és egy pillantás erejéig a könyv szerzőjét és címét, aztán pedig a nyitva hagyott oldalakat. Közben eljutnak hozzám az iménti szavai. Nekem az egész zavaros. Foglaljuk össze. Abaddon megjelölt egy tojást, mert úgy gondolta majd nyomon követi Ophiliát, akit ugyan bezárt egy kis időre ebbe a rúna körbe, de Ophilia nagyon hamar és nagyon ügyesen kiszabadult ebből. Valamiért még is üzenetet hagyott. Olyan érzésem van, talán benne elrejtett egy utalást, egy nevet, vagy valami szót, ami összefüggésben lehet vele. Persze míg ezeket sorra veszem a pokol szolgája jó bugrisként tesz megjegyzéseket a saját maga nagyszerűségének fényezésére. Néha össze találkozik a tekintetem vele, ám nem igazán tudom kell-e erre nekem felelnem, vagy ujjonganom, szóval hagyjuk a fenébe. Viszont összezavarni sem tud vele.
- Milyen tojás volt az és milyen dallamot játszott?
Úgy gondolom ez még később hasznos lehet, ha már Ophiliának annyira tetszett. Aztán mivel befejezi a kutakodást és mellém lép, átnyújtom neki a levelet. Neki írták, nem nekem, no meg több szem többet lát. Nos, igen. Hamar ki is szúrja, amit én elsőre nem.
- M_A_G_R_A_T_I?
Ejtem ki a sorok kezdő betűit, és így egyenlőre egy értelmetlen katyvaszt alkotnak. Már el is kezdek rajta kattogni, de hamar kizökkent a hülyeségeivel. Ó jaj!
- Felesleges követned, az útja úgy is hozzám vezet. Előbb utóbb rám talál...és tekintve hogy Amara parancsait követi, valószínűleg előbb, mint utóbb.
Lemondó, keserű sóhaj. És a kérdései is megtalálnak.
- Ördögűzés? Amara nem egy démon! Ráadásul nekünk nincs lelkünk, mind a két rész hiányzik a képletből ahhoz, hogy ördögűzésről beszéljünk!
Mielőtt azonban még felháborogna, gyorsan felemelem a mutató ujjam.
- Tudatunk van. Mi az embereknél magasabb entitások vagyunk, te is, én is, ő is. Amara befolyással bír rá, azt hiszem köze van hozzá annak a fekete füstnek. Megmérgezte a tudatát, átvette fölötte az irányítást, de egy dologgal nem számolt. Hogy vissza tudjuk venni tőle, mert az a miénk. Atyánk így teremtett meg minket.
Teljesen biztos vagyok ebben, csak a módját nem tudom még. Egy ideig elmélázva fürkészem az ágyat, lefelé konyuló ábrázattal, aztán hirtelen felkapom a tekintetemet.
- Az egyik lehetőség az, ha hagyom Ophiliának hogy megmérgezzen engem is.
Komoran nézek rá. Egyre inkább az az érzésem, hogy nekem nincs több választásom. Illetve lenne még egy, de akkor azzal sajátkezűleg taszítanám Ophiliát a halálba. Ezt sosem tenném! Most elcsendesülök, megvárom mit reagál, no mert én most homlokegyenest más ötlettel álltam elő, mint amit nekem az előbb felvázolt. Mondjuk ezek közül Ophilia követését tényleg fölösleges tortúrának tartom, elvégre arra megy, amerre Amara mondja neki, az útja jelenleg egyezik a Sötétségével.

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


With or against me - Episode 2
Ramiél & Abaddon
(+ Ophilia's escape)
Music - • Credit:HoH


Úgy tűnik ezek az angyalok mind karótnyeltek, Cassel is hasonlóan merev figura volt. De a jelenlegi uraság legalább próbálkozik a visszaszurkálódással, igen, a világ épp pusztulni látszik, de a szurkálódás, élcelődés akkor sem maradhat el. Elégedett mosolyra húzódik orcám. - Ezt abszolúte megtudom érteni! - Válaszolom röviden miközben felé s a kapu felé indulok. Persze még mielőtt odaérnék és átlépné a kaput egy félmondat kicsúszik belőle határozott figyelmeztetéssel. Lépteim szinte macskaszerűvé válna ahogy orcámra is pajkos mosoly úszik - Pedig... - közel érve aztán áthatóan tekintek szemébe és úgy folytatom a mondatom - ...biztos nem bánnád meg. - És végül vigyorogva fordulok el tőle, fejem enyhén rázva ahogy haladok előre és átérünk a túl félre.
- Karót nyelt banda. A szőkeségben legalább van élet. - Jegyzem meg még mindig vigyorogva. De ennyi elég is volt a humorizálásból. Fejemmel biccentek, hogy kövessen és remélhetőleg így is tesz. Mellé, félig elé sorolok így mutatom az utat a sikátorban mely a nagyobb, szélesebb útba torkollik. A tűzlétrához érve lehúzom a fém szerkezetet némi telekinézissel megfűszerezve. Meg is indulok felfelé, jó házigazdaként mutatom az utat egyenest a legfelső szintig. A tetőbejáraton jutunk végül a stúdió lakásba. Egyszerű berendezés, semmi fényűzés, puritán környezet. Rövid időn belül két angyal is a hajlékomba invitáltam, nagyszerű, immár ketten is tudják, hogy pontosan hol a hely ahol meghúzom magam. De hát mint mondottam, bizalom, annak pedig ára van, kérdés mennyi lesz a végösszeg. Az biztos, Ophiliát vissza kell hozzam, ebből nem engedek. A látvány mely fogad nem mondanám, hogy teljes egészében meglep: a szoba közepére húzott ágyat a nap még fennmaradó fénye világítja meg. Körülötte rúnák kanyarognak, fehér krétával róva a padlóra. Az ágyon pedig Ophilia, hűlt helye. A vérfoltot hamar kiszúrom ahogy közelebb lépek, az ágyneműn is látni egy két kósza cseppet, próbálom összerakni a kirakóst, nem túl bonyolult. - Nem tartott sokáig, hogy a sötétség újra eméssze. - Jegyzem meg hangosan. Az asztalon meglátom a könyvet, rajta a levéllel. Ez most másodlagos, a rúnát megtöröm véglegesen és az ágyat veszem szemügyre, egy apró tojás alakú tárgyat keresek. De mind hiába, a polcon s az asztalon sincsen. Jó esetben magával vitte, helyes. - Sejtettem, hogy nem tartja majd itt a rúna túl sokáig. - Fordulok Ramiél felé. - De én mindig egy lépéssel előrébb járok. - Vigyorodom el. - Tudtam, hogy magával viszi majd a zenélő tojást, túlzottan tetszett neki, egy jelet helyeztem rá, amit tudok követni. - Avatom be ebbe a kis részletbe az angyalt, tudjátok, bizalom, bla bla... Majd az asztalhoz lépek és ha Ő még nem tette meg akkor a kezembe veszem a levelet és sorait olvasva kiszúrok pár apróságot. - Okos lány. - Bukik ki belőlem egy parányi kis mosollyal. - A kezdőbetűk, jelezni akar. - hogy mit azt még nem tudom pontosan talán idő közben Ramiélnak eszébe jut valami már ha Ő is szemrevételezte a sorokat s a könyvet. De ez annak a jele, hogy küzd, ahogy mondtam. - A megtalálását megoldom, képes vagy rá, hogy kiűzd belőle a sötétséget? Mint egy ördögűzés? - Fordulok a kérdéssel immár felé komolyra fordítva a szót. Mert amennyiben Ő nem akkor tovább keresnem, a megszállásban otthon vagyok, de az űzésben kevésbé, legalább is nekem nincs jobb ötletem és az övéit még nem hallottam elhangzani...

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szomb. Jún. 02, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Goodbye boys
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge

Swan Lake


Az ágyon ülve immár egyedül hallgatom az apró szerkezet kellemes zenéjét. Újra és újra felcsendül a dallam, gondolataimmal húzva azt újra. Meredten bámulom a hattyú kecses táncát, míg elmémig már nem jut el. Gondolatok kavarognak rögös ösvényén, az elmúlt egy óra eseményeit dolgozza fel. Eleinte még reménykedő szívvel tekintek aziránt, hogy Don képes lesz segítséget szerezni.
Míg ezt át nem veszi a kétségbeesés szikrája. Segítséget. Pont attól, kinek halálát kellene elhoznom. Kósza pislogással pillantok a szembeni falra. Számos éles kelléket tartalmaz, közöttük egy levélbontót is. Rejtély, hogy miért van szüksége erre egy démonnak, ebben a világban. Mégis kitől várna levelet.
- Nevetséges - jegyzem meg halkan. Elmém segítségével próbálom magamhoz vonni, mind hiába. Idegesen pattanok fel az ágyról és törnék ki a pecsétből. Mindhiába, annak széléről úgy pattanok vissza, mint labda a falról. Lábam beleütkzik az ágyba, tehetetlenül zuhanok rá vissza. Kezeimmel megtámaszkodom a szélein. Ideges, vérben forgó szemmel próbálom meg újra, mindhiába. A fizikai nyers erővel ezen nem lehet áttörni.
Idegesen túrok bele hajamba, azt hátracsapva. A kinti vihar még tombol, hajam, ruhám mégis megszáradt már, valamelyest. Idebent használhatnám az erőmet, hogy…
Az erőmet…
A véremet.
Tekintetem a tojás alakú míves szerkezetre siklik. A hattyú szárnya bár nem tűéles, pár percnyi próbálkozás után, sikerül tenyeremből némi vért kisajtolni.
A földre csepegtetem azt, pontosabban a pecsét egyik motívumára. Talpammal maszatalom azt el. A legfőbb rúna, melyet vérrel fel lehet oldani. Oly kiskapu ez, mit csak kevesen ismernek.
Ezúttal óvatosabban próbálkozom meg a kijutással. Csak lábam szélét dugom át a pecsét szélét jelentő körön, és…
Erőlködnöm kell, mintha egy présen akarnék átjutni, de végül… Sikerül. Hangos sóhajjal lépek a hatalmas ablakhoz. Friss levegőt engedek az egyszobás, mégis hatalmas lakásba. Az eső illatát egy pillanatig hagyom élvezni. Lehunyt szemmel engedem, hogy a betóduló szél a hajammal játsszon. Kezemen a seb hamar begyógyul.
Újabb nagy levegőt véve fordulok meg. Tollat és papírt ragadva huppanok le a kanapéra. Jól nevelt angyal vagyok, búcsú nélkül nem fogok elmenni. Ajkamon galád mosoly fénye játszik, a szavak most mégsem jönnek. Nem úgy, ahogy nekem kellene.
Végül csak sikerül megfogalmaznom magamba pár mondatot.

Minden csoda csak hat napig tart. A csókod, oly kétségbeesett próbálkozás volt, mint Júliának, Rómeó ajkán. Gondolatokat ébreszt, főnixként teljesedhetne ki, mégis saját hamvában hal el, nem vagy Odin, hogy léket verj a Hnitbjorgön.
Rám nem találsz már többé, élvezd hát ki életed minden hátralévő percét. Angyalszó nem kísérti már elmédet, segítség mit olyannyira vágytál a homályba vész el. Tündöklő fényt nyelt el a sötétség örökre, nem becsülte meg a világ, mit kínált neki. Innen már nincs visszaút.

XoXo,
O”


Félrehajtott ábrázattal tekintem a míves betűket, ahogy oldalra hajolva kunkorodnak egymásba. Hirtelen gondolattól vezérelve újra előveszem az Üvöltő szeleket. Felcsapva azt, gyorsan megtalálom azt a részt, mely a legjobban izgat jelenleg. Játszi mosollyal az ajkamon helyezem az apró asztalra, rá pedig a rövid levelem. A szél borzolja a lapokat, mégsem viszi onnan el.
"Észrevetted azt a két barázdát a homlokodon, és hogy a vastag szemöldök középen lekonyul, ahelyett, hogy fölfelé ívelne? És alattuk azok a fekete csillogó démonok mélyen megbújnak gödrükben, és sunyin leselkednek kifelé, ahelyett, hogy bátran kitárnák ablakukat a világra? Tanuld meg elsimítani a komor ráncokat, nyíltan fölemelni a pilláidat, és bizakodó ártatlan angyalokká változtatni a fekete démonokat, akik nem gyanakszanak és kétkednek folyton, hanem mindenkiben barátot, nem pedig rögtön ellenséget látnak. Az arckifejezésed ne legyen olyan, mint a gonosztevőé, aki tudja, hogy kiérdemelte a csapásokat, mégis az egész világot, nem csak a szenvedései okozóját gyűlöli."A lapok egymáshoz simulnak, mintha mindig is egyek lettek volna. Az egyikük masszív, akár a szikla, a másik könnyed, mint egy lepke.
Lassan felállva indulok el a kijárat irányába. Egy átlátszó vásznú esernyőt veszek magamhoz. Az ajtóban csak egy pillanatra állok meg. Visszafordulva tekintek az ágyra és az ott hagyott apró dobozra, mely még mindig hallatja hangját. A tojás fedele lassan záródik vissza. Tétován mozdul meg, hogy a levegőt átszelve kezembe landoljon. Magam sem értem az okát, amiért elteszem, valami belső kényszer hajt erre. Könnyű léptekkel hagyom el a lakást, majd a lépcsőházat. Tekintetem egy pillanatra megállapodik a betört csempén, ahova nemrég még Don érekezett le, vélhetőleg két lábbal. Elnyomom a késztetést, hogy helyre tegyem azt. Apróság.
Mindig minden az apróságokon és a részleteken múlik.
Apróság. Ez a gondolat üt szöget elmémbe, miközben kilépek a szabadba. Lábaimat veri az eső, az esernyő mégis megvéd az égi csapástól. Lépteim nyomát elmossa az eső. Mire a sarkon befordulok nem látom már a kinyíló kaput. Vélhetőleg ők sem látják már elsiető alakomat. Használhatnám az erőmet, ebben a városban mégsem kívánatos. Nem akarom idő előtt felfedni magam az emberek előtt. Nem…
Még szükségem van rájuk.
Egyre.
A tárgyra.
Minden a részleteken múlik.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
492
☩ Play by :
Raiden, Cassael, Ophilia

Utolsó Poszt Hétf. Május 28, 2018 12:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Május 25, 2018 6:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge

What I've become


Szeretnék bízni benne. Akarok. Bármennyire is egy démon, jelenleg Ő az egyetlen reményem. Hová süllyedt világunk, hogy testvéreim helyett Őt akarjam megkeresni? Aki elhiszi szavaim és aki valóban segítene nekem. Nem lágy szívűségből, nem is azért, mert annyira érdekelném. Egyszerűen kell neki a tudásom. Tisztában van a veszéllyel, ha mindaz, mit tudok Amara kezébe kerül, félő nagyobb hatalma lenne, mint most.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, ki tudja mivel lehet megölni, de egy kis idő árán én lehetek az egyetlen aki tudja, hogy merre is rejtőznek ezek a tárgyak. Elpusztíthatom őket, még azelőtt, hogy bárki is megtalálhatná őket.
Bízok benne. Ő azon kevesek egyike, ki tenni akar azért, hogy Amara ne pusztítson el mindent.
Halk sikollyal nyugtázom az ágy hirtelen mozgását. Már épp felültem volna raja, mikor mozdul alattam. Tehetetlenül huppanok vissza a párnák közé. Lesütött szemmel, lopva figyelem miként lép egy asztalhoz és vesz elő krétát. Lassan ülök fel újra, lábaimat magam alá húzva térdeimre helyezem testsúlyomat. innen figyelem mit is rajzol körém. Szemem összevonva tekeregnek azok az agytekervények, hogy rájöjjek mit is akar.
- Mitől véd meg? - teszem fel halkan a kérdést. Tudom, hogy a Sötétség ellen nincs semmi védőkör. Miért is lenne? Atyám úgy vélte, soha senkinek nem kell védelem előle. Elzárta.
A gondolatra újra sötét gondolatok kerítenek hatalmába. Érzem miként lepi el elmémet a gomolygó fekete füst. Fejem rázva próbálok ellene küzdeni, mégis… Nem érdekel, hogy mennyire nehéz, ez nem lehet kifogás.
Az ágyról tekintek fel rá. Szavaira akaratlanul is nagyot nyelek. Én kértem tőle ezt, nincs is ezzel gond. Itt legalább senkinek sem árthatok. Az apró gesztus a felém nyújtott krétának szól.
- Ne bízz bennem - tekintek vissza az íriszeibe, meg sem moccanva az ágyon. Holott nyúlnék azért a krétáért. Akarok, mégsem szabad. - Nem tudhatod, hogy mikor vagyok önmagam, bármikor kijátszhatlak. Ha azt most ideadod, akkor kiskaput is tehetek a csapdádba - rázom meg a fejemet. Magamba sem bízom, még akkor is, ha jó szándékkal erősíteném meg. Nem, amíg a sötétség újra és újra megkísért, addig nem lehetek sem benne, sem másban biztos.
Némán nézem miként veszi le a kardot a falról. Tudatom egyre tompább.
- Abaddon… - kezdek bele, de magam sem tudom, hogy miként folytassam. Ezer és egy dolgot szeretnék neki elmondani, mégsem tudom, hogy miként fogjak neki. Én, ki a szavak mestere, ki bármit, bármikor képes szavakba önteni, most nem tudom, ezt miként tegyem. Nem intem óva, hogy vigyázzon magára, tud. Ahogy Ramiélt sem féltem tőle. Bízok abban, hogy nem akarja bántani és hogy az ark… Na igen, ő nem szívleli a démonokat, de talán megtalálja benne a segítséget. - Köszönöm - húzódik szelíd mosolyra szám széle. Állhatna úgy hozzám, mint a többi testvérem, mégsem teszi. Még ha mindezt önös érdekből is teszi. Akkor sem. Őszinte hálával tartozom neki és tudom, amint ez véget ér, a fejemben lévő zavarok, akkor kamatostul fogja benyújtani a számlát.
Ennek a tudata mégsem zavar.
Csak remélni tudom, hogy Ramiél… Ő nem a szavak angyala. Fejemben visszhangoznak legutóbbi szavai. Nem akarja a halálomat.
Don hangja zökkent vissza a valóságba. Kezem nyújtva nyúlok a dobott tárgyért. Finoman landol ujjaim között az apró tojás alakú tárgy.
Mégis mire felnézek. Szemem, ha csak egy pillanatra is, de ónfeketévé válnak.
- Nem tarthatsz itt örökké - búcsúzom még tőle, magam elé ejtve az apró tárgyat. Ujjaimat újra végigfutatom mintázatán. Lázasan töprengek, miként is szabadulhatnék ki innen.
Újra megnyomom az apró gombot. És a dallam újra felhangzik, megtörve a mély csendet, melyet maga után hagyott a démon.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Csüt. Május 24, 2018 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - Who We Want To Be


Érezhető a hirtelen változás ahogy visszatér a felszínre tör a valódi énje, újra Önmaga. Erősebb mint bárki más, tudom, éreztem a saját bőrömön tapasztaltam. Pedig akkor még nem volt ereje teljében még épp csak a termésem dézsmálta odalenn a lélek erdőmben.
Pillanatra nem figyelek míg emésztem szavait, Ramiél, Zephyr a szívét vett, majd gyorsan döntve vetem magam utána a mélybe. Iszonyatos erővel becsapódva érkezem meg, hogy aztán az utcára robogjak sebesen. Nem kell soká keressem és végül akarata ellenére viszem vissza, szavaira mit sem reagálva cipelem fel az emeletre. Nagyot huppan az ágyon míg én gondolataimat gyorsan próbálom rendezni. Figyelem amit mond, természetesen, Őt nem fogom tudni itt tartani fogja meg elmémet a mondat. - Azért egy próbát megér. - Használom az erőm s telekinézissel rántok egyet az ágyon melyen ott pihen éppen, hogy a faltól távolabb kerüljön. Az egyik fiókomban akad régi kréta, megteszi most. Rajzolni kezdek, az ágy köré, egy rúnakör, ismerem a magas mágiát, jóval magasabbat mint azt bárki tudná rólam. Előbb egy teljes kört húzok az ágy köré, majd cirádás kanyarokkal ékesítem tovább a művet körbe ahogy a rúnák felkerülnek sorra, az iskolában használtam hasonlót, a gyerekek körül. - Védőkör. - magyarázom rajzolás közben, már persze ha nem cselekszik közben valamit. Ha nem akkor a végére érve felállok. - Attól véd, hogy kigyere belőle. - A krétát azért átnyújtom neki a végén, hátha akarna még valamit alkotni tudom, hogy ért a varázslathoz Ő is. Azt mondja nem tudja hol van, bólintok, igaza van, talán jobb is, hiszen ha így volna akkor oda menne, hogy felkeresse és befejezze amit elkezdett, mert ezek szerint még Ramiél él, hiszen nem végzett vele, a szavai alapján. - Megkeresem Ramiélt, Te meg próbálj meg a fenekeden maradni. - Erősítem meg, hogy ez a terv, feltalálom magam, eddig is azt tettem. A könyvespolc felé veszem az irányt, mellette a falon két kard pihen keresztbe. Az egyiket leveszem s bőr tokjába helyezem. Bőrdzsekimért nyúlok és azt is magamra öltöm, azon vetem majd át keresztbe a kardszíjat, hogy kényelmes legyen. Kell a látszat, fegyvertelen halandó az utcán túl nagy feltűnést keltene nemde? Míg a polc mellett állok, neki háttal, meglátom a kis tojást amellyel játszott. Megigazítom a kabátom majd érte nyúlok és a kezembe veszem. Végighúzom rajta ujjam, némán szavakkal illetem. Az alján parányi jelkép izzik fel majd el is tűnik. Háttal állok neki így ebből jó esetben mit sem érzékel. Elmosolyodva fordulok féloldalt. - Hogy ne unatkozz. - Dobom felé a kicsiny eszközt mely szépen komótosan hullik éppen a kezébe, már ha nem ügyetlenkedik nagyon, de hát természetfelettiek vagyunk, nem okoz gondot az ilyesmi. Majd az ajtó felé indulok, lépteim ütemesen koppannak a padlón. A kilincsért nyúlok és tárom fel az ajtót, pillanatra állok meg csupán, szeme sarkából felé pillantok, de nem nézek rá, parányit biccentek majd kitárom az ajtót teljesen s mást nem történik akkor távozom s zárom magam mögött. Sietnem kell.

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge

What I've become



Az elmúlt időszak emlékképei kavarognak bennem. Minden, mit azóta tettem, minden, mit azóta mondtam, mi történt. Rabláncon vergődtem saját elmémbe és nem találtam a kiutat onnan. Láttam, éreztem, amit tettem, mindez mégis oly idegen volt számomra. Nem én voltam, nem lehettem én, ki mindezt végrehajtotta. Nem lehet, hogy ez a sötétség ott élt bennem.
Nem ezért teremtettek.
Az nem lehet, hogy erre képes lehessek.
Az elmém küzdött, harcolt mindez ellen, hasztalannak bizonyult.
Most mégis a sötétség egyik harcosa az, ki képes visszahozni lényem tompa fényét. A koromfekete kátrány, mely lelketlen porhüvelyem jellemzi, lassan tisztul ki, a sötétség mégis ott lappang a háttérbe. Érzem ahogy indaként kíván újra körbefonni, újra magába szippantani.
Harcolni akarok ellene,  mindehhez mégis… kevés vagyok, s mégis kitől kérhetnék segítséget? Képtelenek voltak megtörni a sötétség nyomasztó magányát, mindeddig.
Ő megtette. Ő nem hagyta annyiban.
- Ez… - könnyes szemmel csóválom a fejemet. Nincs ami ellen nem lehetne. - Az ereje sokkal nagyobb már most, mint bárkié is, kit ismertem. Ez nem egyszerű - a sötétség hív, visszaakarna rángatni. Nem, nem lehet itt.
Tudom, hogy mit tennék meg, ha maradnék, és nem. Nem akarok sem neki, sem másnak ártani. Legfőképp neki. Segíteni akar, ezt értékelem, de… Bárki közelébe is legyek, annak csak ártani akarok. El kell tűnnöm. El kell mennem innen, nem maradhatok itt.
Sehol sem. Ha… Ha addig képes lennék egy pecsétet megrajzolni valahol, ahol senki sem találna rám. Akkor talán sikerülne. Ha el tudnám magamat zárni, akkor. De nem, ennyi időm már nincsen.
Gyorsan járnak az agytekervényeim, miközben a lépcsőn rohanok le. Kezem a korlátra simul, lábam néhol megbicsaklik, de most még ez sem zavar. Könnyeim hiába simítom ki szememből az szüntelen újra és újra megtelik.
Különös érzés ezt a saját arcomon tapasztalni. Az első alkalom talán, hogy ily mértékben potyognak.
Elmémet lassan körbefonja a kétségbeesés. Szabadulnom kell, menekülnöm. Önmagamtól, mindenkitől.
Hirtelen vágódik ki a ház üveg ajtaja. Az eső cseppeket először elnyeli a hajam, a ruhám. Érzem, hogy egyre jobban nehezednek. Ujjaim enyhén behajlítva pihennek testem mellett, miközben az út közepére sétálok ki.
~Cassael… Cass… kérlek, segíts. Szükségem van rád.~ Hunyom le a szememet, arcomat az ég felé emelve. Esőcseppek áztatják. Homlokomra hull, onnan folyik alá a halántékomra, szőke tincseim isszák fel. Orrnyergemre, onnan arcomon pásztázik végig. Ajkamra. Államra. Szempilláimon egy-egy pillanatra megpihennek, mielőtt a lejtőkön szánkóznának le.
Könyörgöm a testvéremnek, ki a legfontosabb. Ő képes lenne megvédeni engem, önmagamtól. Ő tudná, hogy mit kell tenni.
~Cass..~ kérem elcsukló hangon, kétségbeesetten. Hallgatok, várom válaszát. Mégsem jön semmi.
Aztán mégis. Meghallom a nevemet, de… Nem testvéremtől. ~Hol vagy?~ kérdezem tőle, mégsem kapok választ. Üresség csak, mi marad hangom után. Fejemet lassan emelem vissza és fordítom a démon irányába. Eső keveredik könnyeimmel, lélektükreim vörösek már. Nem, ne gyere közelebb.
- Ne… - rázom a fejemet. - Ne akard, hogy… - kezdenék bele, de addigra már mögém sétál. hátrálnék, vagy épp előre mennék, de nem enged. Lassúak a reakcióim.
- Ne tedd - tiltakozom továbbra is. - Addig kell eltűnnöm, addig kell elmennem, amíg senkibe sem teszek semmi kárt, tudom, hogy benned nem lehet, de lehet, és Ő tudja, hogy miként lehet, Don… - mégsem tér belátásra. Pár pillanat csupán és újra lakásában vagyunk. Kicsit sem gyengéden ejt le a puha ágyra. Nem telik bele sok idő és víztócsát eresztek magam köré. Most elég csak egyszer fülem mögé túrni rakoncátlan tincseimet. Most ott marad. Csendben hallgatom végig mondandóját.
- Nem érted - rázom meg a fejem, lehajtva azt végül. Nem létezik oly hely jelenleg, ahol biztonságba lehetnék. Tőle. Önmagamtól. - Őt nem fogod tudni itt tartani - sóhajtom halkan. Engem tudna, én belátnám, hogy itt kellene maradnom. Ő nem fog. Az ő dolga más. Újra csak sírás kerülget, miközben sötét gondolatok kezdenek el elárasztani. Újra.
- Nem tudom - rázom meg a fejemet őszintén. - Nem is akarom tudni, ha én tudom, Ő is tudja, és ha Ő tudja… Ő mindent megtesz, hogy elpusztítsa. Addig nem fogok megállni, míg meg nem teszem… - emelem kezem a homlokomra, ekképp csúszva le az ágyon. - Addig kell elzárni, amíg tudod, hogy hol vagyok. Zephyr… Zephyrré fogok válni egy idő után, őt sikerült béklyóba verni. Ott már senkinek sem árthat… Ramiél tudja, akkor ott volt velem - pillantok fel innen rá. Anélkül szabadon sétálhatnék a világba, az pedig…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Kedd Május 22, 2018 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - Who We Want To Be

Kristályosan csillanó parányi pettyekként hull alá a megannyi esőcsepp. Ütemes muzsikát varázsolva a város fölé, a tetőtök dobolva. A régi téglaépületet sem kíméli, csak hamar az utcát is beborítja a szüntelen ostrom. A széles ablakokat tisztára mossa.
Válaszokra tőle ne számítsak, ezúttal sem ad, még csak egy nevet sem képes, hogy kit is akarna megölni, így valóban nehéz lenne segíteni neki. Vékony ujjai a kilincsre kulcsolódnak. Mikor az egésznek nekifogtam, tudtam sokkal nagyobb fába vágom most fejszém mint eddig bármikor, tudtam ezúttal másként kell majd eljárjak. Őszinteség, az egyetlen dolog mire senki nem számít egy démontól, pontosan ez az amit fel kell használjak. Ugyan ki hinné el, hogy igazat mondok bármiben, vagy igazat cselekszem? Pontosan ez volt a lényege minden eddigi cselekedetem. Aztán megjelent Ő, és Ő elhitte, komolyan vette szavaim, hát nem hagyhatom veszni. Pengeélen táncolok minden cselekedettem, de nem mintha ez bármikor is másként lett volna, magát a pokol urát akarom elrakni az útból, itt nincs helye hibázásnak és a végsőkig el kell menni, hogy ha el akarod érni amit akarsz, olyan dolgokig melyeket mások még csupán álmodni sem mernek. Nincs már határ és nincs már visszaút sem "Minden megváltozott". Döntök és cselekszem is. Hirtelen termek mögötte hogy, pecsétet tegyek értelmetlen eszmecserénkre.
Sötétség, koromfekete, átláthatatlan sötétség. Hirtelen robban vakító fény a semmiből, hogy az egészet bejárja, minden zugát bevilágítsa.
Elválik végül a két test, a fény és a sötétség. Szemeit fürkészem melyek könnyekkel teltem fordulnak felém. - Nincs ami ellen ne lehetne, most is épp azt teszed. - Jegyzem meg piciny kis mosollyal magam elé, miszerint nem tud küzdeni ellene, de tud. Már már szemtelen a magabiztosságom, de számára talán éppen ez adhat erőt és biztatást. De többet nem szólok, gondosan figyelem szavait, tekeregnek a fogaskerekek, próbálom összerakni a kirakóst. Szóval még is Amara fertőzte, meg de hát az hogyan lehet? Persze... a "lehetetlen" szó már elmosódott épp néhány perce szögeztem le a dolgot. Elhangzik két név is, Ramiél, őt ismerem, ott volt a tárgyaláson. De a másik mit sem mond nekem, Zephyr aki szíveket tép. Érdekes. Míg próbálom helyrerakni a darabkákat Ő bizony elviharzik s csak a nyitott ajtó marad előttem a következő pillanatban. Parányit rázom meg fejem, ezeken majd később agyalok de ez most nem jó, nagyon nem, nem mehet el. Sikerült kizökkentenem de valami azt súgja nem tart soká. Ha engedem elmenni sosem találom meg és ha a tudását Amara oldalára állítja az bizony igen nagy baj volna. Cselekszem, ismét, mint mindig. Két lépés előre és már vetem is át magam a korlátom, hogy a szögletesen körbe futó lépcső közti üres térben zuhanjak. 6 emeletnyi zuhanás, egy halandó nyilván laposra passzírozódna, de én nem halandó vagyok. Fél térdre érkezve csapódok be a folyosó padlójára, szilánkosra repesztve a járólapot. Öreg volt már amúgy is, nem kár érte. Azonnal felkapom tekintetem előttem pedig az ajtó. Az izmok feszülnek és löknek is előre ahogy kivágom a bejárat fa, vas és üveg hármas házasságából született dupla ajtaját. Gyorsan kapom tekintetem előbb balra majd jobbra, de nem kell soká keressem, az út közepén áll, arcát az ég felé emelve, engedve, hogy egész alakját a kerekedő eső ostromolja. - Ophilia! - Szólítom meg kellő hangerővel, mondhatni kiáltva, hogy a zuhogó esőn át is hallja de vélhetően hasztalan így inkább felé indulok. Hamar odaérek, hacsak addig nem lép meg, de ezt igyekszem elkerülni, ha sikerül akkor már közelről folytatom. - Visszamegyünk, erre most nincs időnk. - Ha nem reagál akkor bizony nem tökölök, mögé lépve kapom fel ahogy van, csurom vizesen, ahogy jómagam sem úsztam meg az égi áldást. Jó esetben nem ellenkezik ha igen az sem érdekel. Mihamarabb vissza megyek az emeletre, fel, vissza a lakásba ott pedig az ágyra teszem / ejtem. Puha, sok baja nem esik, nem hal bele. Pillanatra még összeakad tekintetünk aztán elfordulva tőle pár lépést járkálni kezdek az ablak s az ágy előtt. - Ez a hely biztonságos, senki sem ismeri, akivel bármi kapcsolatba voltam az mind odaveszett vagy általam, vagy Amara megjelenése által, esetleg a pokolba ragadt, senki sem tudja, hogy itt vagyok. - Zárom rövidre gyorsan, jelezve, hogy itt maradhat, vagyis, hogy itt kell maradjon, mondhatjuk úgy, biztonságos. Ő is csak azért talált meg meg keresett és tudta kit is pontosan. Gondolkodnom kell, sietősen. - Szóval Ramiél. - Bólintok magam elé. - Hol találom? - Fordulok felé a kérdéssel végül.

Spoiler:
 

avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Május 20, 2018 5:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Ennyi önbizalom egyetlen teremtménybe. Miért olyan biztos abban, hogy sikerrel járhat? Akárhogy figyelem egyenes hátát, magabiztos tartását. Nem jut el az agyamig hogyan lehet ebben biztos. Balga dolog, az ekkora önbizalom, ezt neki is tudnia kellene.
- Egy istennel még te sem veheted fel a harcot - a Föld az ő játszótere, ahogy már számtalanszor kifejtettem. Itt senkinek sem volt soha, oly hatalma, hogy képes legyen szembe szállni vele. Ennyire sose volt ostoba, hogy oly ellenséget teremtsen magának, ki végezhetni tudna vele. S ebből adódik, hogyha vele nem tudunk végezni, akkor Amaraval sem. Egyedül biztos, hogy nem.
Egyedül egy egész világ ellen. Nevetséges, senki sem segítené célját. Még azok sem, akik meg akarnák állítani. Szemlátomást senkiben sincs annyi, hogy tegyen is ezért valamit. Lehetetlen.
- Mi köze van a megoldáshoz egy névnek? - rázom meg a fejemet értetlenül. Semmi köze nem kellene, hogy legyen. Csak szórakozik velem, semmi többet nem csinál. Azóta, hogy ismerem, csak szórakozik velem. Kihasznál - noha ezt mindig is sejtettem.
Az én segítségemet elvárja, még akár szó nélkül is, anélkül, hogy ezért bármit elvárnék tőle. Egyetlen egyszer kérem az ő segítségét és akkor sem képes válaszolni nekem.
Minek is jöttem ide? Mibe is reménykedtem valójában?
Hiba volt. Hiba volt idejönnöm, ezt már belátom. Ezért is indulok el nagy elánnal az ajtó irányába, ahol mégis megtorpanok. Még egy utolsó mondat, ennyit kap csak tőlem, én már nyúlik az a kilincs után.
Hallom még hangját az ablak felől. Nem szükséges kikísérnie. Még csak rám sem néznie, ha minden jól megy, többé már úgysem találkozunk.
Ujjaim már elérik a rézgombot, amikor hirtelen mögülem hallom mély baritonját. Reflex szerűen fordulok meg, védekezni esetleges támadása ellen. Hajam, akár a lágy hullám követi mozdulatomat. Mozdulni mégis képtelen vagyok már. Érzem kezét derekamon, minden izmom megfeszül, szabadulni akarván az ismeretlen veszély elől.
Feltekintek rá, ám…
Képtelen vagyok megmozdulni. Szívem mégsem ver hevesen, azt kitépték már, kitágult pupillákkal nézem csak az előttem elmosódó férfi arcát. Akaratlanul mozdulok meg irányába, derekam kissé hátradöntöm. Akaratlan a viszonzás, mely mégis oly helyesnek tűnik. Alig csak pár másodperc az egész, nem csupán, mégis az emlékek megrohamoznak. Az elmúlt időszakokat újra élem, de most visszafelé. Minden tettem, minden cselekedetem.
Mire elenged szemeim könnyel telnek meg.
- Don… - ejteném ki kérdőn nevén, ám hangom elcsuklik. Nagyot nyelve nyerek magamnak némi erőt. - Amara… Nem tudok ellene küzdeni - rázom meg a fejemet. - Megfertőzött és képtelen voltam bármit tenni ellene - érzem, hogy mellkasom hevesen jár fel-alá, nincs már sok időm hátra. Tudom. Érzem. - Ne engedd, hogy Ramiélt megöljem… Kérlek, nem tehetem meg, de nem tudok akarata ellen harcolni - lépek hátra az ajtó irányába, kezemmel az ajtó gombját kutatom. Mennem kell nem maradhatok. Nem maradhatok a közelébe. Senki közelébe. - El kell zárnotok… Zephyr… kitépte a szívemet… - talán itt kezdődött minden? Nem is tudom pontosan. Akkor kellett volna szólnom Ramiélnek, mégsem tettem. Most pedig a megölését akarom annak az egy angyalnak, aki végig mellettem állt. - Kérlek… - nézek Abaddonra segélykérően, könnycseppek áztatják arcomat. A zár halkan kattan én pedig oly gyorsasággal viharzok ki, ahogyan csak tudok. Nem, ebben a városban nem használhatom az erőmet, nem lehet. Nem bukhatok le. Nem akarok ártani senkinek sem.
Amilyen gyorsan csak lehet úgy futok le a lépcsőkön, ki a szabadba, ki az esőbe. Az sem zavar, ha teljesen elázok. Csak állok benne, fejem az én irányába emelve, honnan megváltás már nem érkezik.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Vas. Május 20, 2018 4:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - Wicked Game


Könnycseppekként peregnek az esőcseppek, ráérősen hullva alá a magas égből. A távoli óceánt kémlelem melyet az épületek felett átlátva figyelek, előnyös a legfelső emelet ugye. Tartásom továbbra is változatlan, egyes háttal, kezem hátam mögött összefonva, neki háttal. Állítására miszerint egyedül nem sokra fogok menni, ráérősen fordulok meg. - Nem ez volna az első eset. - Húzom fel szemöldököm és hajtom meg kissé a fejem amolyan megerősítés ként, tudja jól, hogy mindig is egymagam dolgoztam, egyedül vittem véghez világot rengető terveket mikről még csak sejtés sem esett, hogy én voltam. Aztán jönnek a további szavak, tagadás, ködösítés, egyenes beszédnek nyomát sem látom. Egyetlen feltett kérdésre sem adott nyílt választ. Mi történt veled Ophilia? Mi történt míg aludtam a napokban. Ismét elfordulva tőle hallgatom további semmit mondó, üres magyarázatát. Ha olyan aprócska volna a kérés - ami lássuk be nem az, "hogyan ölünk Arkot" ez nem az általános iskolai tananyag - akkor nem akarná ennyire és legalább egyetlen kérdésre választ adott volna. De nem tette, csak terelt, nincs már benne a régi egyenesség mi eddig ott élt benne. Az angyal kihalt volna belőle? Nem hinném. - Elég nehéz segíteni úgy, hogy nem tudom ki a célpont, továbbra sem, legalább egy nevet mondhatnál Tündérke. - Jegyzem meg amolyan mellékesen hiszen erre sem adott semmilyen választ. Nagyjából olyan mintha a fallal beszélgetnénk. Rajtam kívül úgy sem tudja senki a módját, aki tudta, már régen elpusztult, s a fegyver, legalább is az egyik fele odalent ragadt a pokolban. Megtanultam már szűrni a mondandókban a lényeget, odafigyelni a részletekre, hiszen az ördög lakik bennük mondják egyesek. Válaszai bár konkrét s egyenes válasszal egyetlen alkalommal sem szolgáltak az elmúlt percek során, még is sokat elárultak nekem. Hogy ki adta a parancsot, nem adott választ, de azt nem tagadta, hogy bárki is adta, tehát van valaki aki irányítja. Aztán egy újabb mondat csapja meg a fülem. "Az egyetlen reményetek Amara ellen" "reményetek" pupilláim tágulnak, majd hirtelen szűkülnek össze kissé, mikor meghallom, így ebben a formában. Ez lehetetlen, megfertőzte volna az elméjét? Lehetetlen, Épp egy angyallal bájcsevegek a pokol egyik hercege létemre... Azt hiszem ez a szó értelmét vesztette az utóbbi időben. Nem zárhatok ki semmilyen lehetőséget, a Viszállyal találkozott, összezavarhatta elméjét Ő is, de ha Amara ültetett magot a fejébe. Abba már bele sem folyok, hogy ha ideje annyira véges ahogy állítja, és bele törődött ahogy azt a megnyilvánulásai mutatják, akkor már nem mindegy, hogy egy Arkot megöl e vagy sem? Úgy is minden elpusztul szerinte, előbb vagy utóbb. Sok sebből vérzik a dolog és épp ezért nem hagyhatom annyiban, vagy is csak látszólag, hamar döntök, s cselekszem is. - Az élet véges... -Kezdek bele, majd egyetlen pillantás alatt válok fekete füsté, hogy aztán a következőben már éppen mögötte manifesztálódjak újra. Itt folytatom mondatom testközelben - ... ne fecséreld. - Zárom be a mondatot se ekkora jó esetben hangom hirtelen közelségére mindenképp megfordult, de időt nem hagyok neki, karom gyorsan mozdul és öleli körbe derekát. Egyetlen határozott mozdulat s ha sikerült meglepnem akkor most újra megteszem, ajkam forr az övére ezzel helyezve pecsétet a történetre. A meglepetés ereje az oldalamon áll, jó esetben. Végtelennek tűnő pillanatok nyúlnak ahogy a Fény és a Sötétség egybeforr, némán egyesül a két test az ajtóban. A távozás pillanata, mely egy új élményt ad az angyalnak. Az eső tompán kopogtat az ablakokon, ütemes dobpergéssel próbálja felhívni magára a figyelmet, hasztalan. Végül engedek, elválunk egyetlen szó nélkül fúrom íriszeim az övébe és karom is enged a szorításból, magam mellé úsztatom. - Még találkozunk. - Szólalok meg végül, menni akart, hát nem tartom vissza.
A kocka fordul, újabb torlasz, sok a dolgom, sérülés ide vagy oda, de tovább nem pihenhetek.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Vas. Május 20, 2018 1:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Tűnődve tekintek a férfira. Mitől ennyire magabiztos? Mitől gondolja, hogy Ő egyedül képes lenne véghez vinni, amihez egykoron nem csak a nyolc ark, az Isten, de a négy lovas is kellett? Kevés ő ehhez, mégsem hisz ebben. Miért.
Egy pislogás kíséretében tekintek le a lábai elé, majd vissza rá.
- Egyedül semmire sem fogsz menni. És senki más nem akarja ezt megállítani - ugyan már, hiszen hallhattam a szőke démonnő szavait. Vannak elegen. Egyáltalán nincsenek. Egy démonról tudok, aki küzdeni akarna ez ellen. Az pedig itt áll előttem és reméli, hogy ugyanazt akarom, amit ő.
Akaratam. Egyszer.
Inkább ráhagyom, hogy jobb-e, vagy sem, hogy tudom, ki is ő valójában. Talán foglalkoztat a tudat, már csak a puszta kíváncsiság miatt.
- Miért számítana? Ha Isten akaratát teljesítem, ahhoz nem sok közöd lenne. Ha pedig másét… igazából abban sem. A parancs az akkor is parancs, bárki is adja ezt - egyszerű lénynek teremtettek. Kövessem Uram - ez esetben Úrnőm - parancsát. Ennyi. Ez ilyen egyszerű. Én pedig eleget teszek enne, bármi is legyen ennek az ára.
Bármi is.
Noha annyira balga nem vagyok, hogy könnyűszerrel átadjam a legjobb fegyvert az ellen, ki oldalán harcolok most.
Szavai nem hagynak mély nyomot bennem, csak megerősíti azt az elképzelést, amit róla alkottam. Vág az esze, könnyedén átlát a szitán. Apró félszavakból is össze tudja rakni a kirakóst. Valódi célom mégsem árulom el neki. Csak némán állok és hallgatom, mintegy beleegyezve szavába. Nincs szükség arra, hogy megerősítsem azokat. Ő legalább látja, hogy így van, nem pedig ellenkezni akar.
- Pontosan, segíthetsz. Ennél többet nem szükséges tudnod, releváns ebben az esetben - húzom ki magamat. - De ha nem…
Könnyedén fordítok neki hátat. Az eső cseppjei egyre erőteljesebben veri az ablakot odakint. Még sincs okom itt maradni. Ha nem segít, akkor találok majd mást, aki igen.
Az esőre tett megjegyzései akasztják meg lépteimet, pedig már épp nyúlnék a kilincs után. Szemöldököm értetlenül húzom össze. Milyen frigyről beszél?
- Ne áltasd magad, nem feltétlen csak te tudod, ennek a titkát a démonok körében. Mindössze azért fordultam hozzád, mert tudtam, veled lehet tárgyalni. Egyszerű cserét akartam neked felajánlani - fordulok félig hátra. - A mag titkáról csak ketten tudunk, egyelőre. Nem hiszem, hogy más visszautasítaná ezt az ajánlatot. Más, ki hatalmát szélesíteni akarná, ki fittyet hány arra, hogy talán ez lehetne az egyetlen reményetek Amara ellen - csak enyhén húzom össze a szemöldökömet. Igen. Talán a Viszálynak tökéletes felajánlás lenne a mag. Egyetlen apró információért cserébe. - Az időm véges, fecsérelni nem akarom, ezt talán még te is megérted - fordulok vissza újra az ajtó irányába.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her

avatar



☩ Reagok :
182
☩ Play by :
Cam Gigandet

Utolsó Poszt Vas. Május 20, 2018 2:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



The unknown

Ophilia & Abaddon

Music - Grave Digger


A Menny, valóban sosem vonzott, már legalább is a vizuális látványa. Ha a Bibliát kérdezed akkor Lucifer éppen azért hozott létre, hogy elpusztítsam azt. Talán igaz a történet, talán nem, mit számít ez jelenleg nemde? "Minden megváltozott" mondta a szőkeség és teljesen igaza van, minden és semmi. - Ezt azért megkérdőjelezném. - Mosolyodom el kijelentésére miszerint egy madár nem csinál nyarat. A lehető legjobb embernek, vagy is démonnak hívja. Élő - vagy talán a létező szó jobban illik - példája vagyok az ellenkezőjének. Nem tudom mi jár a kobakjában, de szavai, viselkedése nem sok jóval kecsegtet. - Hidd el, jobb is így. - Válaszolom röviden arra, hogy nem minden múltbeli alakomról tud. Éppen ezért van még életben, legalább is, ez is egy az okok közül, de ebbe most nem menjünk bele. Érzékelem arcának mozzanatait, pilláinak remegését, ilyen közelről nehéz volna nem észleli lássuk be. De végül szabadul a kutyaszorítóból. Más irány veszek, hogy hagyjam levegőhöz jutni. - Jelenleg, nagyon is számít Ophilia. - Állok immár távolabb ás féloldalast neki. Csupán az után szólalok meg ismét amint a dallam a végéhez ért, megtörve a csendet. Parányit fordulok csak, kezeim hátam mögött összekulcsolva, egyenes háttal állok amint kitekintek a hatalmas, falnyi ablakon. - A kocka perdül, szövetségek születnek és buknak el, úgy ismertelek meg mint akivel a célok közösek, ha az eszközök különböznek is. Szavaid alapján viszont, a Te célod más irányba tévedt. - Magyarázom neki meglátásom. Szavai hallatán enyhén ejtem le fejem elmosolyodva. - Ó persze, hogy csak olyan apró tudás. - Mondom elég egyértelműen átlátszó hangsúllyal, majd folytatom. - Ha olyan apró volna, nem egy ilyen értékes holmiért cserébe kérnéd. Meg aztán ha olyan apró, akkor az is apróság kit akarnál eltenni és miért meg persze kinek parancsára. Nemde? - Az ajánlat több sebből vérzik. De lássuk erre mit lép. - Mond, ki a célpont, segíthetek, Tündérke. - Tündérke, rég hívtam így. Emlékek, tán az egész világon neki van a legtöbb belőle. Eső, parányi mosolyt csal arcomra, parányit bólintok amolyan "Valóban" válasz gyanánt. - Még a természetes megsiratja frigyünket. - Vigyorgok magamba az egészen. Aztán érkezik a kérdés a mag titkáról. További is az ablakot nézem így nem látja amint parányi barázdák keletkeznek homlokomon kérdése hallatán, nem egészen értem szavait. - A mag titka ott van ahol lennie kell, és egyelőre így is marad. - Nem értem miért kéne pusztulnom ha más mond róla bármit is. Az átokról meg nem beszélek, amúgy is abszurdnak tartom s tartottam akkor is, megátkozni egy átkozott lelket. Persze az, hogy nem érdekel nem jelent semmit, attól még bekövetkezhet, történik aminek történni kell. - Majd kiderül ha egyszer úgy lesz. - teszem még hozzá jelezve, nem tudom én sem a választ.


avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
436
☩ Play by :
Blake Lively

Utolsó Poszt Pént. Május 18, 2018 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


There is no unknown for me
Sin, guilt, neurosis; they are one and the same, the fruit of the tree of knowledge


Talán mind közöl ez lenne a legmorbidabb. Ha egy démont vonzana a menny, egy angyalt pedig a pokol. Mégis, ahogy rátekintek, be kell vallanom magamnak egy parányit vonz a tudata annak, hogy megismerhessem azt a helyet. Nem titok, hogy zavar a tudatlanság, bárminemű. Még ha őt nem is érdeklik a menny… Engem annál inkább az ellentete. Ezt azt hiszem mégsem most kellene megtárgyalnunk.
- Egy madár nem csinál nyarat. Ahogy egy angyal sem fog soha változást hozni - rázom meg parányit a fejemet. Nem elég ehhez egy angyal. Rajtam kívül ki akart tenni? Mindenki bezárta előttem a képzeletbeli ajtaját. Mindenkinek megvan a maga gondja, a jelenlegi gondja, mely korán sem akkora, mint ami a világunkat jelentette. Senkit sem érdekelt.
Senki sem akart tenni ellene. Belefáradtam, hogy egyedül küzdjek egy olyan ügyért, amit valójában senki sem akar. Hiszen ha bárki is akarná, akkor tenne is érte. Megerőltetné magát. Segítő kezét nyújtotta volna nekem.
Oh, Abaddon, ha pár héttel hamarabb sodor veled újra a sors.
Ami meg is történt, mégsem értem. Ha tudta, hogy ott van a mag, mi pedig ott vagyunk… Sejthette volna, hogy azért megyünk. Akkor miért nem tudta, hogy megtörtük pecsétjeinek hatalmát? Hogy megszereztük?
- Még vannak szürke foltjaim, hogy ki is voltál a földi történelem során - tekintek fel rá, minden kételyemet, ami hirtelen feltör belőlem igyekszem visszazárni magamba.
Miért néz így rám? Miért nem pislog? Ha igen… Egy pillanatra meginogni látszik akaratom, ám erőt veszek magamon. Az első esőcseppek koppanásával remegnek meg újra pilláim, nagy levegőt véve hajtom hátra a fejemet, nehogy lefejeljen.
- Számít egyáltalán? - ugyan már, ha Isten akarata lenne ez, ahhoz semmi köze nem lenne, megállítani nem tudhatna ebben - ha hinnék még benne persze. Ha meg Amaráé… Neki mindenféleképpen csak előny, ha egy rangosabb angyalt megölök. Ettől az ő hatalma erősödne a világban. Vele ellentétben mindenki más, tényleg nem tesz semmit.
De tényleg, számít ez valamit, most?
Sejtem, hogy balladai homállyal megáldott felelete nem minden, amit erről csak mondani tud. Ha kutakodnék elmémbe, ha felmehetnék a mennybe, meglelném rá a megoldást magam is. Csakhogy az idő sürget.
Ajkaimat szólásra nyitnám, ekkor szólal meg az apró zene. Tekintetem inkább levezetem a szerkezetre. Vékony, hosszú ujjaim közrefogják a szerkezetet, szinte megbűvölten nézem a kecses hattyút. Csendben hallgatom a dallamot, régi, ismerős érzések kerítenek hatalmába.
S amikor véget ér. Csend telepszik ránk, mély és nyomasztó. Vállaim enyhén megrázkódnak kérdése hallatán. Kósza pislogás kíséretében vezetem újra tekintetem rá, majd vállai felett a külvilágra.
- Feltűnt már, hogy akárhányszor találkozunk ebbe a városba, mindig esik? - fordulok vissza felé, parányi mosollyal az arcomon. Kezem újra mozdul, az apró doboz halkan koppan a polc fa talpazatán. Újabb tárgyat nem veszek már birtokba, nem ezért jöttem.
- Habár rendkívül élvezném máskor a rejtélyes szavaidat, most a magot ajánlom fel ezért az egy, apró tudásért cserébe - ennyit kérek csak csupán, se nem többet, se nem kevesebbet. Ez egy egészséges ajánlat, úgy vélem. Neki szüksége van rá - ahogy sokan másoknak is. Elvileg ő lenne az őrzője. Ennek jelentenie kellene valamit. Neki. - Sokat gondolkoztam azon, hogyha nem te árulod el a mag titkát, hanem valaki más teszi meg, de a jelenlétedben, akkor is elpusztulnál? - hajtom enyhén oldalra a fejemet, mosolyom továbbra is arcomon terül szét. Egykor derűs és szelíd volt. Az utóbbi vonásait most is hordozza, de köze sincs már hozzá.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○





She's both, hellfire and holy water


And the flavor you taste depends on how you treat her


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 38 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3