Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egy eldugott bár •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Ez az a pillanat, amikor...
Egyáltalán ért ebből bárki bármit is?
Finoman ráncolom a homlokom, egészen összehúzva a szemöldökeimet, miközben gyanúsan méregetem őt, vagyis helyesbítve: inkább a vonásait. Oké, azt még megértem, hogy másnapos és körülbelül olyan számba se vesz, mint a levegőt, de az azért már erős túlzás, miként a kiejtett szavakat sem érti, nem? Vagy csupán én beszélnék ennyire értetlenül? Bár ez engem... miért is érdekel?!
Megrázom a fejemet, ekként kerülve ki ezt a kisebbféle értetlenkedést, aminek se eleje, sőt se hátulja. Mindenesetre igazán rendhagyó értékként tündököltek a vonásai, amik nem mellesleg; eléggé kifejezőek voltak az összes szemszögből. De mit sem firtatva ezen, figyelmen kívül hagytam. S még ez könnyebb is volt, mintsem szót érteni vele az év bármelyik napján. Képzelné el valaki, hogy az milyen... Ah, igen! Lehetetlen..
Pislogok néhányat a mondandója nyomán. Vajon jól érzi magát? Mert úgy látom, miszerint nem csak ivott, hanem szívott is valamit... sőt, szerintem ezt kezdjük az elejétől..
Bezárom a szemeimet, pontosítva a kérdéseire, amelyeket egy hosszabb szünet követ. Tehát... most ez valami vicc, vagy úgy véli milyen jó móka volna kettőnknek játszani?
Újabb pislogás, egy kisebb sóhaj, majd valami olyan, ami ritkán van a fejemre írva; a komolyság.
- Áruld el nekem... - Szólalok meg halkan. - ...mikor találtad ki ezt a remek a dolgot? - Nézek félre az üvegek felé. - Mert még az italok is érzik a humor hamisságát. - Bökök arra, így nézve rá végül. Ha-ha-ha, de röhögök! Még, hogy Lucifer bocsánatot akar kérni tőlem? S elnézne nekem mindent? Ugyan már! Ez a szó még a szótára fogalmát sem közelíti meg, s nem, hogy Őt... ha pedig mégis... akkor...
Talán igaza lenne Ophilia-nak?! Mert az tény, hogy Lucifer is angyal, de... újra jóvá válna?
- Ez a kis megnevezés jól illik hozzá. - Vágok rá egy unott félmosolyt és ennyi.
Raguel sosem volt több, mint egy jól megkínozható söpredék, aztán ennyi év után... már épp' ideje volt meghalnia.
Az elkövetkezőek... inkább nem fűznék ehhez véleményt, de tényleg!
- Öhm... én ennél többet nem akarok tudni! - Húzom el a kezemet a fejem előtt, mint egy tiltakozó 'nem'. - S még azt hittem, hogy semmi sem lephet meg?! Na persze, tévedtem! - Az íriszeim a mennyezetre szökkenek. Romlandó, gyarló, fertő... ezek vagyunk mi; démonok.
A leveles ügy.. az...
Igen, kényes téma!
- Jogos az érvelés.. - Töprengek el egy félpillanatra, aztán, mintha mit sem mondtam volna; szedem el tőle azt a levelet. Komolyan úgy csinálok.... Hagyjuk!
Hallgatva a tényeket, leteszem az üvegpoharat a pultra. Szóval... üdvözlőlap, levelek, tervek. Vág az esze, vagy mégsem?
- Nem élet-halál kérdése.. - Ingatom a fejem. - ..de ettől még neki szánom! - Nézek az asztalok irányába. - Bár... - Gyorsan elhalkulok és mégsem fejezem be, amit akarok.
- Igen, megkaptam mindet és tudod mit?! - Vállat vonok hanyagul. - Nem érdekel! - Mutatok körbe a mutatóujjammal. - Ez a hely... és ő... - Sejtelmes mosollyal fürkészem. - ...dugja fel magának az egészet! - Kissé megemelem a hangszínem. - Amikor nekünk volt rá szükségünk, akkor fogta magát és lelépett! Ott hagyta a poklot és eltűnt, mint a kámfor.. - Nézek az üres pohárra. - ..aztán meg azt akarta, hogy álljunk Michaela oldalára, mert milyen jó lesz, nem igaz? Most meg ott tartunk, hogy mindenkinek össze kellene fognia mindenkivel, mert ajjaj... - Forgatom meg a szemeimet. - ...elszabadult a Sötétség! Én nem rettegek, oké? Kellene? Talán! Mennyire izgat? Semennyire! - Húzom el a számat. - Tehát az igazság az, miszerint nem vagyok Lucifer szoknyácskájára utalva és oh, igen.... kifejezetten hiányzik, miszerint újra ne itt legyek! - Pimaszul mosolygok, elrugaszkodva az ülőhelyzetből és elé állva, odanyújtom neki a papírt. - Hogy mit akarok? Add át ezt neki, mint egyféle jelzés... mert nem ideges, nem igaz? Majd az lesz, vagyis én... mindenképpen teszek róla!

▲ music: Rise▲ ▲Words: 628▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 15, 2019 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
- Nem mondod? - emelem mezítlen szegycsontomra a tenyeremet, kikerekedett szemekkel, majd pedig összevonom azokat, szemöldökeimmel egyetembe. Két egyenes vonal képződik orrnyergem fölött. - He? - bukik ki az őszinte érdeklődés az ajkaim közül. Igen-igen, nem igazán értem és még inkább nem is látom át, hogy mi történik jelenleg.
Ajkaimat hiába nyálazom be, a szomjúság érzet nem szűnik meg, mitől csak még jobban idegbe jövök. S vigyázzon mindenki, ha én idegbe jövök, hiszen az minden lesz számotokra csak nem öröm. Legalább is a szíves káosznak nem lesz az. Kezdeti értetlenkedésem rögtön el is múlik és a pultra tenyerelek.
- Miért nem? Lucifer bocsánatot akar kérni tőled - vonom meg a vállamat könnyedén. - Nem kaptad meg az üzeneteimet? Igen, nem volt könnyű, de azt hiszed, hogy nem követtem a nyomodat, te rohadék? - tekintek rá újra csak grimasszal teli. Hát persze, hogy nem. De ezek most lényegtelenek. Az üzenetek kimentek, melyeket nyilván véletlenségből nem kapta meg. Ez már nem az én hibám. - Bármennyire is szerette azt a szukát, hogy is hívták? - forgatom meg mutatóujjamat, hátha így hamarabb eszembe jut a válasz. Mennyire ostoba gondolat ez. Mégis miért jutna valakinek hamarabb eszébe valami, mert éppen valamilyen pótcselekvést hajt végre? Na ugye, hogy ugye!?
Semmi értelme.
Mégis csinálom. Azonban mit is akartam én ebből az egészből kihozni?
Uh, Rum!
Megörülök a kezembe talált üvegtől és máris ajkamhoz emelem azt. Mohón kortyolom a keserédes nedűt, mintha nem lenne holnap. Néhány cseppje ajkam szegletén keresztül távozik, államra folyva, onnan le a nyakamara és mivel nincs rajtam semmi ruha, legfeljebb kócos hajam az, mi felfoghatja.
- Megvolt - emelem el az üveget, majd kortyolok még egy utolsót. Neki oldalt fordulva, csak szemem sarkából figyelem. Nagyot böffentve csapom le a kemény üveget a pult lapjára. Egyik sem törik. Még. Legfeljebb az - vagy az én - fejem fog. - Megvolt, megvolt és! - nyújtom ki felé az ujjamat, mint egy közönséges tolvaj. - Megvolt. Tudtad, hogy nem mindegy, hogy mocsaras vidéken ásod el magad, vagy a sivatagba? - pislogok rá nagyokat. Na igen, démonként is volt pár zűrös korszakom, de kérdezem én: mégis mi végre vagyok halhatatlan, ha ne használjam ki?
A porhüvely meghalhat, de a lelkem?
Majd jön a kis közjátékom és a cseles lopásom. Oké, végső soron nem annyira rossz démonnak lenni. Örök élet. Végtelen rum. Egyszerűbb lopás. Teljesen arany az élet. Miért is nem tudtam én erről hamarabb? Persze kellett az a nyavalyás tíz év, mire lejárt a szerződés. Pedig milyen gyönyörű kalózkirály voltam.
Magamba morzsolok csak el egy könnycseppet, miközben a levelet próbálom kinyitni és elovlasni.
- Végső jogon engem illet - jegyzem meg. - Ami a városban történik és - rántom kissé hátrébb a lapot. - Veled kapcsolatos engem illet. Ugyanis, most én vagyok te, legfeljebb akkor lesz ez másképp, ha hivatalosan is be nem jelented, hogy visszatérsz - húzom szám galád mosolyra, mint aki most aztán többet tud ám a másiknál. Ennyi előjáték nekünk is jár.
Lábaimat nem teszem keresztbe, nőiesen, ellenbe kissé terpesztek velük. Kézfejemmel törlöm le az orromból előcsörtetű reggeli folyadékot. De ha kikapja is a kezemből, mit ér vele?
- Awww, valakinek nagyon fontos ám az a levél - dőlök kissé előre, hogy könyökeimet kényelmesen elhelyezhessem a térdein. - Szóval a nosztalgián túl, megkaptad a leveleimet? - térek a tárgyra. - Igazából többet is érdemelnél, de még fiatal a nap. Szóval halljam - bökök fejemmel az irányába. Igen. Teljes mértékben magyarázatára várok. Már ha kéri a jövőben a segítségemet még. Mert ha bizony kéri, ha másnak nem, nekem illene elmondania, hogy mit tervez. Avagy mi a retkes élet ette vissza. A kefén túl.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 10, 2019 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Levegő...
Annak ellenére, miként egy igazán szükségtelen lételem, sőt a világon számomra semmi haszna -, mégis úgy veszem magamhoz, mintha bármelyik pillanatban megfulladhatnék. Lehet, hogy szimplán csak ezzel akarom elütni az időm, ha már a drága tanácsadóm ilyen kiváló módon szid, bánt és tipor szét lelkiekben.
Oh, s még, ha lenne lelkem.. Mily' élmények keletkezhetnének ebből!
Tehát... ott tartottam, miszerint...
Mélyen szívom magamba az oxigént, miközben a bosszús ábrázatát bámulom. Na meg azt a jókora grimaszt, amivel oly' kitűnő örömmel tisztel meg. Nem is ő lenne az, ha nem így tekintene rám, nem de bár?
- Hidd el, én is szerettem azt az időt... - Bólogatok helyeslőn, magamra se véve a stílust, amellyel illet. Ugyan már, hisz' látom a szemeinek tükrében, miként annyira imád, hogy mindjárt meg is ölel... akarom mondani: öl. - ...és szeretni is fogom, mert nem sokáig vagyok itt. Tehát... voltaképpen nem értem, miért veszed magadra.. - Döntöm oldalra a fejem, elhúzva a számat. Látom, amit látok..
Persze, sőt nyilván, nem én leszek a szíve csücske...
Oké, nincs is szívünk..
De... attól még..
Remek, feladom!
Amúgy is jobban szeretem az ellenségeket, mintsem a haverkákat. Meg egyáltalán kinek kellenek barátok, ha itt vannak az angyalok, akiknek letéphetem a fejét?!
- Mondjuk... - Gondolkozok el hirtelen. - ...sakk? Kártya? Tánc? Ásd el magad? - Sorolom fel kérdőn, de mégis szórakozottan.
Viccet űzök, tréfálkozok és az agyára megyek..
Öhm, hát ennek... nagyon nem lesz jó vége! De kit érdekel? Szerinted engem? Nem, nem és nem.. engem sem hat meg!
Így hát könnyedén folytatom, amit elkezdtem, míg le nem... köp. Ezzel egyúttal bezárom a szemhéjaimat... S micsoda örömteli reakció! Ebből is látom ám; akar engem! Hiszen a nyálát adja értem... ismétlem: É R T E M. Ez olyan megtisztelő módon megható lehetne... már, ha lenne lelkem, vagy pusztán szívem, de mivel nincsen egyik sem, így...
Sóhajtok.
- Ezzel a kinyilvánítással... - Már épp' mondanék valamit, amikor is lefagyasztja a pult felületét. Áh, de remek... eközben pedig sikerül odaragadnia a kezemnek, de nem kell sok és a tűz mágia használatával elérem az ellenkezőjét; az olvadást. S míg ezzel vagyok elfoglalva; kilopja a belsőzsebemből a levélkét, vagyis azt a kis üdvözlőlapocskát, amelyet Lucifer ajtaja alatt szeretnék becsúsztatni.
Morgok egy sort dühösen, ekként figyelve őt; aki leül, olvas, megjegyzést tesz...
Az íriszeim szikrákat szórnak az irányába, felállva pedig kikapom az ujjai közül a papírt, amit addigra már ötvenszer is átböngészhetett. Hála a figyelmem elterelésének, ami jó csel volt, de ezt... neki nem vallanám be. Főként, mert... nem és kész! Ennyi válasz erre nem elég?
- Ezt nem nevezném kvittnek! - Rejtem a hátam mögé, amennyiben visszaóhajtaná venni tőlem, ha meg nem.. úgy lazán zsebre vágom újfent. - Ez a kis közjáték egyedül csak neked kedvezett... - Folytatom mérgesen, de aztán annyiban hagyva, lehuppanok vissza a helyemre.
- Bár ezt megérdemeltem... - Vallom be halkan, tőlem oly' távol álló módon, mint még soha. Én elismerni azt, miszerint hibáztam? Sosem szoktam... de most mégis! Változnak az idők, nem? Ennyit megérdemel a pofátlanságomért, de ne képzelje azt, hogy ettől jó viszonyban leszünk, mert nem... Nagyon nem! Sőt; kifejezetten nem!
Ismételten a kezem ügyébe akad a pohár, melynek keserű tartalmát egy pillanat alatt el is tüntetem. Volt ital, meg nincs.. S aztán, mintha lényegében mit sem mondtam volna, nézek felé. Szinte szuggerálom a szemeit, bár kétségtelen tény, miként nem igézhetem meg... de hátha beválik és még rá is sózhatnám a levelet, miszerint adja át Lucifernek.
Igen, mert miért ne?!

▲ music: Dropped▲ ▲Words: 571▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 02, 2019 10:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
Arcomon grimasz, szembe nézek az első példánnyal, kit a Pokol Ura teremtett. Boldogság legkissebb nyoma sem tükröződik arcomon, bosszúság? Annál jobban. Nem elég, hogy felkelt legédesebb álmomból, igen teljesen elfelejtem jelenleg, hogy nem ő volt. Ő van kéznél. Őt fogom hibáztatni. Ennyire egyszerű a halandó lét. Mindig lehet valakit hibáztatni, csak soha nem magadat. Miért is lennék hibás? Nevettetni akarsz?
Ellenben Ő? Hiszi, hogy tökéletes, ám valóban így lenne? Végigmérem szemembe lógó tincseimen keresztül. Látom zsírosságán át, hogy miként néz ki. Akár egy romhalmaz. Az apró fintor jobb ajkam szegletébe tovább mélyül, elcsúfítva arcomat. Úgy tekintek rá én is, mint máskor.
- Szerettem mikor nem rohadtál itt - közlöm vele bosszúsan. Ehhez felső ajkaimat felhúzom az orrom alá teljesen. Sárgás fogaimat mutatva neki, ínnyemmel karöltve. Lássa mennyire is örül neki a vad kutya. Hallgatom, miként „dicsér” meg. Mi a francos fenét akar hát tőlem? Valamit akar, ismerem már annyira, hogy tudjam.
Mégis mohón figyelem az italt, amit tölt. Magának.
- Mégis mi a nyavalyás tetűfészket csináljak ebben a krodokillokkal és pestissel teli városba? - hördülök fel, felemelve fejemet. Nem zavartatom magam, hogy pőre testemen kissé feljebb csúszik kócos hajzuhatagom. Ahogy mezítlenségem sem. Láttunk már ennél rosszabbat és csúnyábbat is. Egyébként is a testem tökéletes, minek takargassam hát ruhákkal? A prűdség nem éppen démoni előny, ezt lássuk be.
Davy Jones szerelmére, miért vagy ennyire idegesítő kedvenc démonom, kit a pokol legmélyebb bugyrába kívánok most? És csak pofázik és pofázik és pofázik…
Erőmet használva emelem a pisztoly mellé egy koszos üvegnyi rumot. Minek ide a modern kor itala, amikor van sokkal jobb? Évszázadokig érlelt keserű nedű? Ami amúgy annyira pocsék, hogy hányni kellene tőle, de egy ősi kalózeskü köt ahhoz, hogy ne tegyem meg.
Szavai azonban továbbra is idegenkedést váltanak ki belőlem. A fintor arcomra újra költözik. Mikor pedig kimondja a szitokszót… Az összes nyálamat összegyűjtöm, mi csak létezik jelen állapotomba, hogy aztán földkörüli pályára irányítsam. Egyenesen a szeme, vagy az alá.
- Ez a véleményem rólad és a rohadt évelődésedből - azt hiszi, hogy ennyivel túljár az eszemen? Újra hívom az erőmet. Először is tenyerem a pultra téve fagyasztom meg a környező területet, a poharával együtt, remélhetőleg kezéstől. Hogyha ezzel el van egy pillanatra is foglalva, akkor telekinetikus erővel lopom ki zsebéből ezt a levelet.
Ha sikerül megkaparintanom, akkor lassú, vontatott léptekkel vánszorgok ki a pult mögül, hogy nem messze tőle, helyet foglalva olvassam el… Na igen, az olvasás. Évtizedek óta nem műveltem, nem éppen megy valami gyorsan.
Ám ha nem sikerül. Akkor egyszerűen csak felemelem a fegyvert és golyót repítek a vállába. Nem, megölni nem akarom, csak épp bosszantani.
- Na így, talán kvittek vagyunk - bármelyik is jöjjön be. Mindegyikkel elégtételt veszek rajta.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 23, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Egyetlen, de mégis könnyed mozdulattal húzom le a poharam teljes tartalmát, mintha egyszerűen csak gyümölcslevet innék. Az alkohol szinte kaparja a torkomat, de különösebb módon fel sem veszem az effektust. Épp' csak hátracsúszok a kényelmetlen bárszéken, a kezemet a halandói eszközök felé nyújtva. Először lazán zsebre vágom a tollat, amelyet már követhetne is a lap, ha nem hallanék valami szokatlan mocorgást lentről. Vagyis jobban mondva: bentről - a pult mögül. Vajon akarom én azt tudni, miszerint mi ez? Van valami olyan sejtésem, hogy nem... De hát a szerencse és én a váratlan helyzetekben nem vagyunk ám nyerőpartner, így kötve hiszem, hogy meglóghatnék a szituáció elől.
Meglógni? Ugyan már! Ez csak egy nyamvadt bár és a világ összes démona sem félemlítene meg, ha itt néznének velem e pillanatban farkasszemet, szóval nem... nem mozdulok, hanem várok. Szinte hosszú pillanatok telnek el, mire megjelenik egy kacsó a pult másik oldalán. Oké, remek... társaság!
S egy hatalmas nagy bájvigyorral várom a partneremet...
Nem, nem, nem igaz... Nem várom őt mosolyogva, maximum pusztán egy grimasszal, hogy mi a fenének kell itt aludnia.. S ha rám hozta volna az infarktust? Akkor mit tesz? Egy ilyen gyönyörű démont, mint, amilyen én vagyok... - nem ölhet meg csak úgy! Én egy érző lélek vagyok... Elnyomok egy kisebb nevetést, ahogy megjelenik a másik keze is. Már csak a felállás kell és minden tökéletessé válik, nem igaz?
Aztán meg valahol ott tartottam, hogy eszményien nézek ki..
A fenébe!
Nincs itt valahol egy tükör?!
Úgy megnézném a helyes kis fejemet és azt a kitűnő külsőmet..
Váó..
Oké, oké, tudom.. Nincs se lelkem, se szívem, se emberi érzelmeim... Egyszerűen csak hű próbálok lenni a helyzethez és a lassacskán feltápászkodó személyhez, aki...
Edolie?!
Vághatnék egy meglepett fejet erre, de egyáltalán nem teszem.
Úgy nézek rá, mintsem bármikor máskor. Még annak ellenére is, miként ő volt a legutolsó démon, akire számítottam. Persze, rendben, legyen... remek a móka és a szórakozás.. Sőt kijár néha napján. Igazából soha, avagy éppen mindig. Ez egy amolyan részletkérdés féleség. Szórakozott mosolyt villantok ábrázatként, ahogy megteszi a gyönyörű üdvözlését és azt a csini kis jelenetét, amelynek a legvégén a pisztoly felém mutat.
- Oh, Jó Reggelt, Napsugaram! - Nyomatékosítom egy cinikus fel-le pillantással. - Én is oly' nagy izgatottsággal örülök neked, mint Te nekem. Érzem ezt a kölcsönösen belőlünk áradó szeretetet.. - Persze, csak ironizálok, ugyanis jól esik a szórakozás eshetősége. S ha már itt van, akkor valakit mindenképpen cukkolnom kell. Ez pedig jelen esetben Ő. Szóval hello, szia, kicsike kis Tanácsadóm..
Igazából nem zavartatom önmagamat azon illetően, hogy a kérdését olyan mértékben kikerültem, mint ide Las Vegas.. De sebaj!
Amúgy is neki annál nagyobb bajai vannak...
Fejfájás és ilyen apróságos emberi reakciók az alkoholtól.
Vagy mondhatnám úgy is; munkakerülés.
- Én se csinálhatnám ennél jobban! - Öntök magamnak egy harmadik kör italt, ekként nézve elismerően a szemeibe. - Pia, parti, minden jó... - Bólogatok egy sort. - Folytasd csak... Lucifer boldog lesz ettől. - Kacsintok játékosan, s majdan kortyolok egy nagyot a nedűből.
- A-a-a... - Nyúlok a drága üdvözlőlapért. - ...hogy ez? - Dugom gyorsan a belsőzsebembe. - Nem a Tiéd! - Incselkedek vele egy sort. - Viszont... nyugi, élvezheted még a pozíciót.. - Tolom elé az üveget. - Esetleg ihatnál rá és akkor megszűnik ez az őrjítő sikoly a fejedben.. - Magyarázom neki. - Oké, nyilván nem egy rum... hanem ez attól minőségibb. - Vigyorgok rá szemtelenül, mert megtehetem. Na meg miért is ne? Ha egyszer jól esik húzni az agyát... csak aztán ne, hogy itt szórakozzon nekem a ravasszal. De ha mégis, akkor felírom arra a bizonyos listára, hiszen...
Szerintem olyan sokan tépkedik már tőlem a hajukat, miként a két kezemen se vagyok képes megszámolni. Tehát... hajrá, sorszámra fel!

▲ music: Only Man▲ ▲Words: 613▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 22, 2019 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
Nagyot horkantva fordulok át a másik oldalamra, ahol is egy büdös láb fogad. Fintorogva szagolok bele félálomba a levegőbe, de ennél nagyobb figyelmet nem szentelek neki. Annak sem, hogy derekamat mintha egy térd tördelné, fekhelyem hepehupás mivoltáról már nem is beszélve. Nyammogva ölelem magamhoz drága és egyetlen rumos üvegemet, benne a kifogyhatatlan rummal. Álmaim szép vizén evezve az üvegbe a világ legfinomabb és legédesebb nedűjét töltöm bele és iszom. Arcomat a nap aszalja oly ráncossá, ahogy teszi azt egy fügével. Mégsem éget, vagy fáj, ugyanis a sós tenger és a szellő kellő párlattal látnak el, ahhoz, hogy örökre tartósítsanak. Így szeljük a habokat a végtelennek tetsző óceánon. Mély levegőt szívok be, azonban a sós illat helyett valami mást érzek. Rothadó pöcegödör szagot.
Fintorogva pislantok fel és nem mást észlelek, mint tegnapi partnerem tátott szájú légzése egyenesen a fülem mellett. Egy másik partnerem pedig épp a lábam tájékán kap valami rohamot, avégett rángatózik úgy, mint egy felhúzott nikkelbolha. Horkanva hajtom vissza a fejemet. Nem érdekelnek. Megbüntethetném őket, amiért szép álmomból felvertek, de kisebb nagyobb gondom is van. Mint a fejfájás, a kiszáradás és az émelygés jól ismert, mégis édes harmada. Amikor épp benne vagyok, akkor annyira nem édes, az emléke mégis szívbe markoló tud lenni.
Hatalmas dördülés rázza meg az épület falait a füleim pedig visszahúzódnának a hallójárataimba. Ha elf, avagy kobold lennék bizonyrumra csücskei begördültek volna és többé elő se másznának. Halk nyökdécselés, majd egy csupasz kar alá fúrom fejemet. Az érdes, kesernyés szag gyomromat forgatja fel. Igyekszem ezzel nem foglalkozni és visszamélyedni édes álmomba. Ma mindenki hagyjon békén, úgy döntök.
A léptek sem zavarnak, ahogy az sem, hogy a felettünk lévő pulthoz ül le valaki. Tivornyám résztvevőivel a fal és eközött a bútorzat mögött helyezkedünk el. Lehetünk vagy sokan, nem nagyon számoltam az éjszaka, nem is ezért voltak itt, ahogy én sem. Az apokalipszis idején még a démonoknak is kell egy kis kikapcsolódás és móka, kacagás. Főként, ha drágalátos Luciferünk úgy dönt, hogy bemorcul. Akkor bizony van nemulass. A helyzet engem rohadtul untat, és még rumot sem nagyon tudott felszolgálni. Az alávaló bitangja.
A fejem fölötti neszek nem szűnnek meg létezni, sőt. Mintha a másnaposság élesebbé tenné hallásomat. Nem dobhatnék kockával, hogy most aztán nem fogok semmit sem hallani? Nem, dehogy dobhatok, az élet nem egy szerepjáték, nincs itt egy kalandmester sem - hacsak Istent és Amarat nem annak tekintjük. Halk sercegés, papírra vetett betűk fülsüketítő hangja.
Na ebből elég volt!
Lábammal előre rúgok, ám valaki állkapcsát találom el. A csont halkan roppan. azonban egy nyak és egy váll, valamint egy fenék???? háromszöge között találok egy talpalatnyi helyet. Kezemet kinyújtva tapogatózom. Nem is kell eltelnie olyan kis időnek, hogy megérezzem kalapom bőr tapintását. Lustán húzom kócos fejemre, az sem érdekel, ha jelen esetben az egész arcomat kitakarja hajzuhatagom.
Hirtelen markolok a pult szélére, körmeim megcsikordulnak rajta, észrevételem szerint mutatóujjamról le is tört a bitang és egyenesen a plafon irányába indult. Másik kezemmel is megtámaszkodom a pultba és így tolom fel magamat, utánajárva, hogy mégis ki az, ki édes álmomat nem hagyja békén. Pőrén, egy száll kalapba állok fel, szembe nézve.
- Mi a nyavalya hozott téged ide vissza? - ajkam fölötti izom megrándul, emiatt felhúzódik annak jobb széle, egyfajta fintort kölcsönözve az arcomnak. Üdvözlöm undormány Főnököm, rókaképű arcát, kit legszívesebben most lehánynék. Nem igazán a viszontlátás öröme végett, hanem mert gyomrom bukfencezik egyet. Torkom köszörülve illetném még további szép szavakkal, ha az alattam elterülők egyikének sejhaja nem trombitálva kezdene el szelelni. Szemöldököm felvonom, kérdőn tekintek le magam mellé. Telekinézis segítségével röptetem kezembe a Rumcájszomat, hüvelykujjammal húzom fel a ravaszt és eresztek egy golyót az idióta fejébe. A vaskos, nehéz fegyvert lecsapom magam mellé, kifejezetten úgy, hogy a csöve drága Főnököm felé nézzen.
- A nyomorúságos Davy Jonesnak sem hiányoztál - folytatom az üdvözlés, tekintetem pedig a lapra téved. - A bocsánatkérő leveledet, meg feldughatod a szőrős alfeledbe. Mit akarsz? - szegezem neki a kérdést. Nincs kedves hangulatom. Másnapos vagyok, fáradt vagyok és…
Mi bajom is lehetne az életbe? Halhatatlan vagyok és az ő eltűnése miatt olyan hatalom került a kezembe, amiről eddig csak álmodhattam.
Igen, ez a bajom…


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 20, 2019 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Nem mondanám azt, miszerint a világ legkönnyebb dolga beszerezni egy üdvözlőlapot, sőt a tollat még meg sem említettem akkor. Viszont, ami azt illeti, megvannak és ebben az egészben pont ez a lényeg, nem igaz? Tehát ezen kis apró-cseprő tárgyak társaságában, lépem át a New Orleans-i határt. Oh, miként elment-e az eszem? Nem, nem, dehogyis.. csupán már annyira hiányolhat Luciusz, hogy képtelen voltam személyesen is megjelenni. S nézzenek oda, miként milyen jól is tettem! Persze, az már csak egy másik tény, hogy nem láthatna meg senki. Talán ebből kifolyólag nem ártana mondjuk valamiféle láthatatlanná tévő köpeny, amivel szimplán elrejtőzhetnék a kíváncsi szemek elől. Esetleg jól jönne egy fedőbűbáj is, vagy pusztán mindenki merüljön téli álomba, míg én elintézem a dolgom és aztán már itt sem vagyok. Na jó... azért ennyire nem drámázom túl a helyzetet. Luci' terepe e város azt aláírom, de ettől nincs minden egyes sarkon szeme, bár mondjuk... én kinézném belőle. Oké, nyilván... nem, nem és nem! Ez abszurd... Miért kellene neki ennyi szem? Vagy mit óhajtana ennyire figyelni? Tán azt, hogy mikor, s ki, sőt hol pusztít? Ugyan... Sokan egész nap szinte piálnak, míg mások meg erre-arra lófrálnak. Kissé unalmas is lehet itt lődörögni. Nem egyhangú már a semmittevés? Ezzel szemben én... én nyaralok.
Vígan lépek be egy jól eldugott bárba... vagyis csak lépnék, ha nem lenne éppen zárva. Ez is igazán ritka... Hisz' mi démonok nem alszunk, akkor... akkor ez meg minek van szépen becsukva? Talán téli szünet van, vagy mi a fészkes fene?!
Hatalmasat sóhajtva megyek hátrébb, figyelve az ajtó szerkezetét. Valahol csak meg lehet gyengíteni... ne, hogy már egy szomjas én; ne tudjon bemenni... Hm. Oldalra döntött fejjel vizsgálom a különféle pontokat, míg nem..
Na jó, szórakozzon ezzel a pokolkutya...
Egyetlen hetyke, de mégis erős mozdulattal berúgom, s volt bezárva, meg nincs bezárva..
Finoman beljebb tessékelem önmagam, mintsem újonnan jött bártulajdonos, aztán meg csapódik is mögöttem a bejárat. Ha csak épp' ki nem dől a keretből, mert arra vajmi nagyobb esély van, mint magára a megállás tényére.. Csak félszegen pillantok vissza és ezzel egyaránt nyugtázom, miként gyönyörűen fest az az ajtó, mondhatni: ideillően. Egyre közelebb érek a pulthoz, miközben szemügyre veszem a választékot. Van itt vodka, amott whisky... némi pezsgő. Mégis mit akar itt valaki ünnepelni? De komolyan.. Szemet forgatva huppanok le, az egyik kényelmetlen magasított székre, aztán a telekinézis képességem segítségével magam elé reptettek egy üvegpoharat és azt a nagyon drága whisky-t. Öntök is belőle, miután sikerült felbontani egy félperces manővert követően. A nedű aranylón csillog a fényben a pohárfalán túl, miközben lassan leteszem oldalra az italos üveget. S még mielőtt magamhoz venném a jól megérdemelt alkoholt, azelőtt kipakolok mindent magam elé. A tollacskát és az üdvözlőlapot.. Remek! Minden megvan! Bele is kortyolok a piába, ahogy a levélkém tartalmán gondolkozok.
Mit is kellene írnom?
Mondjuk valami olyat, hogy... „Remek itt minden, ne aggódj, Főnök... jól vagyok ám..
Ez túl... semmilyen.
Ennyi erővel már azt is írhatnám, miként... „Úgy hiányzol; megyek ám haza..
Megrázom a fejem, aztán inkább lehúzom a pohár tartalmát. Koncentráljunk... Tehát üdvözölni akarom a szigetről. Azt akarom, miszerint tudja minden mesés és...
Kezembe kapom az íróeszközt és a papírra emelem, hogy aztán vésni kezdjem a sorokat;

Kedves Luciusz,
Tudom, tudom, kóborló pici bárányként már oly' messze járhatok, de kérlek, ne aggódj..
Gondolj arra, hogy milyen szép Bora Borán a kilátás!
Süt a nap ezerrel, a lányok meg... váó, Főni, hemzsegnek..
S ennek tetejében, minden remek dolog van itt...
Kár, hogy nem veszel ki egy kis szabit.
Na majd egyszer érkezem ám..
Addig se hiányolj már..
Szeretettel;
A Kedvenc Lovasod..


Hm, azt hiszem ez remek lett.
Nyugtázom vígan, eltéve a dolgokat, majd öntök magamnak egy újabb kört, s ha nem állít be senki, akkor ezek után már indultam is.

▲ music: Fancy▲ ▲Words: 616▲ ▲Note: -
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Egy eldugott bár - Page 2 VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
810
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashtaroth


Egy eldugott bár - Page 2 572dbxcildd3qydvewfp
☩ Reagok :
273
☩ Multi :
Raguel, Iliana
☩ Play by :
Rhona Mitra
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 23, 2017 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Leviathan & Ashtaroth
❝ ...Etiam veros dolores mitigat tempus... ❞
Amióta bezárult a Pokol és Amara ereje átjárta a földet, valami elképesztő módon elgyengültem. Asmodeussal ez a csapás váratlanul ért minket, a pokoli mulatozásunk közben. Sose voltam még ennyire összezavarodva, mikor egyik pillanatról a másikra a vadonba kerültünk. Nem volt fegyverem. Nem volt páncélom. Ahogy neki se... Épp hogy nem meztelenül kerültünk ki otthonunkból. Erőink megcsappantak, a kapuk nem vezettek vissza. Nem is próbálkozhattunk túl sokáig, mert megjelentek a szárnyasok. Mellettünk, épp úgy, ahogy mi is. Értetlen pillantásunk nem sokáig tartott. Harag fellángolt. Mire észbe kaptunk, már harcoltunk. Ha nincs a fém karom, levágnak. Így is sebeket szereztem. Mélyebbeket, a testieknél... mert egyedül tértem vissza New Orleansba.
Vérrel terítve és csapzottan sétálok át az utcán. Üres, ernyedten lógó kézzel. Fekete ruhámban, melyet az eljegyzésen viseltem. A lenge öltözék a vértől úgy tapad rám, mintha csak a bőröm lenne. Másodszorra már nem tudtam őt megmenteni. Magamat is nehezen. Arcom kifejezéstelen, de tekintetem kavarog. Düh, keserűség, csalódottság, talán téboly is benne van. Az utcán a démonok elkerülnek, megállnak, figyelnek. A fémkaromról már mindenki felismer. A tömegek ketté válnak előttem, ahogy haladok. Tekintetem fénye lassan visszatér, ahogy gondolataimból a jelenbe váltok. Körbe pillantva megállok. Nem sétálhatok így tovább az utcán. Már csak azért sem, mert érzem, ahogy vészesen fogy testemből az erő. Épp hogy nem reszket, akár a nyárfalevél. Határozott mozdulattal fordulok be a régi, eldugott bár ajtaján. A tekintetek azonnal rám szegeződnek. Habár a véres démon mindennapi látvány, Háború, lenge göncben, egyedül, páncél nélkül, talpig vérben... Ez új lehet neki. Tekintetem végig kúszik a társaságon, s ki is szúrok egy nőt, akinek méretei nagyjából megegyeznek az enyémmel. Farmer és póló. Épp elég. Oda lépve hideg tekintetem leengedem rá. Szinte látom, ahogy elsápad.
- Vedd le a ruháidat és add nekem őket. - utasítom halk, hűvös hangon. Eleinte csak döbbenten figyel, aztán amikor mordulok egyet és kezeim ökölbe szorulnak, már pattan is fel és kezd neki vetkőzni. A kezembe adja a ruháit, amit én elvéve a mosdóba távozok, nem foglalkozva a sötét zugban megrejtőzőkkel. Van elég gondom.
- Kifelé! - parancsolom ki a tükör előtt álldogáló, sminkelő démont, aki látva engem azonnal siet is kifelé. Ezután lerakom a ruhákat az egyik csapba, majd a másik fölé hajolva megengedem a vizet, s elkezdem lemosni magamról a vért.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 23, 2017 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Ashtaroth & Leviathan
Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erős ital. Fenn tartja azokat a nagy hajókat.


A bár hátsó sarkában ücsörgök, távol mindenki mástól. Elég sötét sarok ahhoz, hogy a nyúlszívű banda ne merjen erre kószálni, különösen akkor, ha még azt is tudják, miféle városban próbálnak életben maradni. Akinek van egy kis esze és persze nincs pont arra dolga, kerüli a sötét sarkokat, még a lebujokban is. A halandók világában gyakran előfordult, hogy rövid hajjal mutatkozom, és pont emiatt döntöttem amellett, hogy maradok a hosszúnál. Fő a változatosság, na meg... A Pokol bugyraiban meglehetősen kevesen tudják, hogy ez a test kihez tartozik és kinek a szolgálatában áll, úgyhogy teljesen nyugodt vagyok.
A második adag pia körül játszadoznak ujjaim. A barnás folyadék ide-oda örvénylik, ahogy forgatom azt a poharat, amibe kilöttyintették. A démoni szervezet sokat bír. Emlékszem, annak idején, évezredekkel ezelőtt, már a második pohár bort megéreztem, a harmadik egyenesen ártott. Kivéve, miután kezdtem hozzászokni, akkor eljutottam a négyig is. Szánalmas egy befogadóképesség, persze akkor, amikor újra találkoztam gyűlölt exemmel, örültem volna neki. Imádtam volna, ha sikerül annyira benyakalnom rövid időn belül, hogy elfelejtsem az egészet. Másnap meg szidhattam volna magam amiatt, hogy azon járt az eszem, felejtsek. És amiatt is, hogy elértem, még szarabbul legyek miatta. Az a rohadék ujjongott volna örömében.
Egy forgás jobbra, kettő balra, három jobbra, aztán balra, majd megemelve a poharat, apró koppanással rakom vissza az asztalra, hogy utána lehajtsam. Mintha valami szertartás lenne, pedig köze sincs hozzá. Egyszerűen unatkozom, éppen ezért, próbálom lekötni magam. Mindemellett persze fülelek. Figyelek arra, kik tolják be a képüket és arra, hátha meghallok valami lényeges információt. Amint megneszelnék valamit, biztosan felkelnék, hogy a pulthoz ballagva egy újabb kortyért, többet is kihalljak az érdekesnek ígérkező társalgásból. Semmi.
A búbánat démona nyomná ki a belét az orrán annak, aki semmivel nem tud szolgálni! Minek léteznek ezek egyáltalán, ha a fülük, a szemük, és a szájuk is csukva van? Az előttem lévő asztalra pakolom lábaim, hogy térdeimre fektethessem karom, azokon pedig megtámaszthassam fejem. Fogaim egy pillanatra ingerülten megcsikordulnak, de több jelét nem adom idegeskedésnek. Fura... Máskor sokkal nyugodtabb vagyok. Mi a franc ütött belém?




Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 01, 2017 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Az emberi világ számos kikapcsolódási lehetőséget kínál egy magamfajta démonnak, aki számára a pokol túlságosan is unalmas hely...igen a pokol igenis unalmas. Főleg, hogy ha egy egész tartományt kell igazgatnod. Borzasztó tud lenni, amikor egész nap mást se csinálsz csak ülsz a papírok felett, osztasz és szorzol, más siralmait hallgatod non stop, ráadásul főhet a fejed a szomszédjaid miatt is arról már nem is beszélve hogy iszonyat meleg van, és mindenfelé körülbelül ugyanazt a tájat látod. Hidd el egy idő után már mindenki halálra unná magát egy ilyen helyen...Borzalmas tud lenni egyszerűen. Éppen ezért is ragadok meg minden adandó alkalmat, amikor tehetek egy kis kirándulást az emberek világában. Még most is jobb mint a pokol, de tagadhatatlanul szórakoztatóbb hely volt mielőtt az angyalok fogták, és megpróbálták elpusztítani. Hiába a szentjeim egy kicsit túlreagálták a dolgokat, bár ez mindig is így volt arról nem is beszélve, hogy pocsék humorérzékük van...bár jobban belegondolva azt hiszem egyáltalán nincs humorérzékük...Mindenesetre az emberi világ még ha némileg ugyan kissé ledegradált állapotban is, de szerencsére megmaradt én magam pedig tovább élvezhetek mindent amit kínálhat magamfajta vállalkozószellemű entitásnak. Persze azért jobb lenne, hogy ha a szárnyasok végre kicsit megnyugodnának, és a dolgok meg visszatérnének a régi kerékvágásba...

Mindenesetre mivel most a világ éppen romokban van, és éppen ezért nem tudom úgy élvezni a dolgokat, mint régen - vagyis a megszokott turistáskodás immár lehetetlenné vált - így aztán azzal kell élnem, ami van. Ez pedig nem más, mint, hogy az emberekkel ütöm el tejes mértékben az időt, méghozzá némi szerencsejáték kíséretében. Az állandó nyerőszéria persze egy idő után unalmassá válhat, főleg, hogy Nekem tényleg nincs igazából szükségem pénzre. Ugyanakkor még mindig nem adtam fel a reményt, hogy egyszer találkozom egy méltó ellenféllel, aki egyszer képes lehet rá, hogy legyőzzön. Nos az eddig látottak alapján erre némileg csekély esély van, de én még mindig nem adtam fel a reményt. Az pedig más kérdés, hogy még ha a világ el is pusztult...alkoholt attól még mindig lehet kapni, amit jómagam sem vetek meg...persze csak kulturált kereteken belül. Csodálatraméltó, hogy az emberek alkalmanként, hogy tudnak ragaszkodni az általuk teremtett értékekhez...Épp a létező legnagyobb lelki nyugalommal számolgatom a ma esti "keresetemet", amikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Amint felpillantok az Első Ark-démon Mazikeen áll előttem. Kellemetlen meglepetés ugyan, de nincs mit tenni, elviekben mégiscsak a feljebbvalóm. - Ha lenne, akkor minden bizonnyal nem lennék itt. - felelek neki egy kedélyes mosollyal. - Ha szükség lesz rám odahaza úgyis tudni fogok róla. - teszem még hozzá. Az biztos mondjuk. Daji a föld alól is előkerítene...ahogy olyankor is teszi, amikor berág rám. - Így van. És pont erre próbálom megtanítani az embereket is. - felelek a démonnak, miközben továbbra is nyugodtan számolgatom a pénzemet, amit nyertem. - És az Első Ark-démon mi járatban az emberek világában? Rád nem lenne nagyobb szükség a Pokolban, mint itt? - kérdezem miközben fel sem tekintek a számolásból.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 27, 2017 1:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




Efreet & Maze
A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.

Ez a hely túl unalmasnak bizonyult azokban az esetekben, amikor Lucifer nem volt velem vagy épp nem volt valami tennivaló. Most úgy éreztem, semmi dolgom, mondhatni, jelentéktelen vagyok. Lucifer intézi a saját ügyes-bajos dolgait, ezúttal nélkülem, míg én…nos, fogtam magam és nekivágtam az éjszakának. Néha megérdemli egy olyan nő is a kikapcsolódást és szórakozást, mint én, aki naphosszat lesi a Pokol urának minden kérését és parancsát. A sötét utcákon lépkedtem és azon gondolkoztam, az emberek mennyire kiábrándítóak tudnak lenni. Bármit megtesznek csak azért, hogy elérjék azt, amit akarnak… teljesítsék az önző vágyaikat. Még egy démonnal is képesek alkut kötni, pedig a lelkük örök kárhozatra van onnantól ítélve, hogy az alku megköttetett. Szánalmas emberi lények. De azt hiszem, pont emiatt kissé szórakoztatóak is. Elgondolkozva lépkedtem tovább. Néhányan utánam fordultak a sötét utcán, amikor néha-néha egy lámpa alá értem, így teljes egészében megnézhettek. Szerettem a figyelem középpontjában lenni, szerettem, ha mindenki velem foglalkozik és azt is szerettem, hogy az ostoba férfiak mind a lábam előtt hevertek. Nos, legalábbis a legtöbbjük. Minden szempontból tökéletes voltam, hisz maga Lucifer alkotott meg ilyennek. Azt hiszem, nálam tökéletesebb nő nem létezett a világon és pont ez volt benne a jó. Lucifernek kijár a tökéletes, ahogyan nekem is. Halvány mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy benyitottam az egyik eldugott bár ajtaján. Nem tudtam, mi is vezetett ide pontosan, csak ösztönszerűen lépkedtem át a városon. Másrészt a kíváncsiságom hajtott előre, ugyanis ebben a bárban nem jártam még azelőtt. Ahogy beléptem, néhány szempár egyből rám szegeződött. A pult felé indultam, nem nagyon néztem körbe. Az emberek világában volt néhány dolog, ami igencsak a kedvemre volt: az alkoholos italok volt az egyik. Bár a részegség eléggé távol állt tőlem, hisz olyan nagy mennyiségben nem igazán ittam, de attól még jó volt, szerettem az ízét, ahogy a torkomat égeti. A pulthoz lépve kikértem egy pohár whiskey-t, majd amint megkaptam, körbenéztem. Az egyik férfi rajtam legeltette a tekintetét és láttam rajta, hogy meg akar szólítani, de egy hanyag vállvonás és legyintés után tovább indultam. Ekkor szúrtam ki, hogy Efreet, a démoni arisztokrácia alsó szintjén levő démon is épp ebben a bárban múlatja az időt. Szerencsejáték? Vontam fel a szemöldököm érdeklődve, majd közelebb léptem. Az asztalra támaszkodtam és úgy pillantottam a démonra.
- Biztos, hogy neked itt kell lenned, Efreet? Nincs dolgod? – Érdeklődtem, miközben felegyenesedtem és az ajkaimhoz emelve a poharat belekortyoltam. A whiskey végigfolyt a torkomon és kicsit a szám szélén is, így lassan letöröltem. – A szerencsejátékok az ostobáknak valók. – Vontam meg a vállam egy mosollyal az arcomon, ami hamar eltűnt onnan. Vártam, hogy az előző kérdéseimre választ kapjak.
426 szó || remélem, nem túl béna  fgbhjfk
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 26, 2017 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Könnyed mosollyal ülök az asztalnál miközben a játszótársaimra tekintek. Mindenki arcán más érzelmek tükröződtek. Az egyik ott fölényes mosolyt erőltetett az arcára pedig tisztában vagyok benne, hogy majd összeszarja magát, mert már alig maradt lóvéja, de valószínűleg a lapjai is olyan pocsék felosztásúak, hogy szíve szerint elsírná magát. A másik ott mellettem már nem is próbálja magát leplezni, valószínűleg már az életéről is lemondott a szentem, pénze meg már amúgy sincs, a zsebei üresen konganak. A harmadik szemlátomást nem tudja eldönteni, hogy vajon miként is áll a szénája, azon se lennék meglepődve, hogyha ez lenne az első játéka a szerencsétlennek. ~ Jajj Babám, ha tudtad volna, hogy mibe vágod a fejszédet. A szerencsejáték a vesztesek sportja. Bár én valamiért mindig nyertem eddig, kivéve, hogy ha szándékosan veszítettem. - gondolom magamban. Mindegy majd a nemsokára véget érő játék után lehet meghívom egy vigaszitalra, hogy kiokosítsam a szentemet. Persze a pénzét nem adom vissza...mert ez az "Isteni Büntetés", amiért ilyen bűnös szenvedélyre adta a fejét. És végül itt a negyedik játékos. Ő nagyon magabiztosan mosolyog, de csak addig amíg ki nem teríti a lapjait...és utána meg én is.

Direkt pólóban ülök még a kabátom is a másik asztalra van terítve, hogy még csak véletlenül se tudjanak csalással vádolni. Persze a győzelmem után így is kapok egy-két gyanakvó pillantást. De hát mit is tehetnék? "Démoni" tehetségem van a szerencsejátékok terén...és ha már rendelkezem vele, akkor miért is ne alkalmazzam? Természetesen csak és kizárólag nevelés célzattal élek ezzel az eszközzel, hogy az egyszerű embereket a helyes útra tereljem, illetőleg megbüntessem őket gyarló, halandó bűneikért. Vigasztaló szavakkal búcsúztatom a gáláns veszteseket mielőtt kikérnék magamnak még egy kör italt. Persze hallom, hogy "kurva anyáznak", amikor ők azt hiszik, hogy már hallótávolságon kívül vannak, de azt hiszem ilyen csekély vezeklést elbír az amúgy is e-téren szélesnek mondható hátam. Milyen szerencse is, hogy ott van Daji, hogy mindent intézzen helyettem. Ha nem lenne ilyen csodálatos titkárnőm, akkor most nem ülhetnék itt élvezve az élet apró örömeit. És éppen ezért is jó, hogy nem látja mivel töltöm ezt az időt, amíg Ő csinálja a papírmunkát. De mindenképpen teszek róla, hogy méltóképpen megháláljam neki az értem tett erőfeszítéseit. De addig is amíg ezt kitalálom, élvezem a jól megérdemelt italomat...
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 04, 2017 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


(bocsi ez rövid lett és kissé talán össze csapott. de a biztonság kedvéért teszek bele egy számot. 18+)

Eszembe jut egy régi magyar ima. Talán még Tibi atya kántálta nagyon sokat. Valahogy úgy hangzott a könyörgés, hogy „jaj istenem tégy egy csodát változtasd a Tiszát borrá!”. Sosem tetem meg neki ezt a szívességet, de most, hogy piát teremtek nem tehetek róla eszembe jut. Persze pontosítsunk. Nem én teremtettem, jelen pillanatban még csak az sem én voltam az aki átváltoztatta. Noha volt benne részem, hogy ez a mágia létre jött.
Elsőre azt hittem, hogy ő is valami bourbont vagy más italt fog csinálni. De végül tekila lett a dologból. Ami már csak azért szégyen. Mert nincs só és citrom. Az ital ennek ellenére nem lett rossz, de vele ellentétben nem hajtom fel az egészet csak meg ízlelem egy korttyal. Még a másik italomat sem hajtottam fel. Vagyis pontosabban szólva még az előző körökből is van telepohár az asztalon.
- Ó milyen kis kíváncsi valaki. Pedig azt hittem beszéltünk erről. Semmi sincs ingyen valamit neked is adnod kell. – Mondom és a hasonlóan csinálok mint az előbb. A térdére téve a kezem energiát gyűjtök és a lábait szét nyitva a belső combján simítok végig az ágyéka irányába. Persze ezúttal sokkal lassabban csinálom a dolgot mint előtte. Sokkal emberibben és vágyakozással telibben. Fel akarom gyújtani az emésztő lángot benne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 19, 2017 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lord & Lilith

Alig hogy leülök, ő kiált a pincérnek, hogy ohzzon nekünk egy újabb adagot a valaha volt legpocsékabb lőréből. Türelemre int, bármennyire is akarnám, akkor sem tehtem. Sosem voltam az a türelmes típus, mindig elveszem, amit akarok kerül, amibe kerül. A démon tudja mi a dolga, így kisvártatva meg is jelenik a kért nedűvel. Letette elénk az italt és el is tűnik valamerre, érzem, amint arcát a nyakamba furva, apró bizsergés megy végig rajtam. Fülembe súgdos, úgy magyaráz Istenről és az ő nagy teremtéséről. Akaratlanul is szemeimet forgatom, ha szóba kerül az ő neve, feláll a szőr a hátamon és szívem szerint -, ami mint tudjuk nincs - sikítva rohannék ki az általa teremtett világból. Ahogy nyugodtan ülök az ölében a kis története kezd egyre érdekesebbé válni, de a kezei a térdemre siklanak, amit követ az enyém. Azért mindennek van határa, nem adom meg magam ilyen könnyedén bármennyire is vonzz magához. Szavain olyan nagyon elgondolkodhattam, hogy mire észbe kapok már erővel szétnyitja a lábaimat. Máskor izgatna ez a helyzet, de most valahogy frusztrál, gyülölöm a kiszolgáltatott helyzeteket, de ez az érzés valamiért elmúlik. Eddig sosem tapsztalt bizsergés lesz úrrá rajtam, miközben ő elkezdi felfelé vezetni a tenyerét a combom belső szeglete mentén. Halkan kuncogok a fél dicséretén, de a teremtést hallva keresédes mosoly fagy az arcomra. Persze, a nők lényüknél fogva képesek a teremtésre, utódokéra, eégszen addig míg el nem veszik tőlük kíméletlenül. Tenyere megáll a nőiességemnél, forróság önt el, miközben ő halad tovább felfelé. Az érzéseim villámcsapás sebességével száguldanak át rajtam, egymást váltják olyan gyorsan, hogy reagálni sincs időm. Akár egy ember, olyanná válok az ő kezei alatt. Keze a melleim közé siklik, ébenfekete szívemhez, aminek köszönhetően megrohamoznak az érzések, az előbbi bizsergés kétszerese és valami megmagyarázhatatlan energia, amit azelőtt még sosem tapasztaltam. Végül a kezeimen simít végig egészen a tenyeremig, miközben én az ölében ülve már réges-régen meggyulladtam, éppen lángolok. Megfogja csuklómat, magamat is meglepve egyetlen szó nélkül engedelmeskedem, akár egy bárány. Pohárhoz érinti a kezem, majd megint beszélni kezd. Az erő megvan bennem. Érezzek. Lehunyom szemhéjaimat és hagyom hadd járjon át a bizsergés, a mindent felemésztő tűz, az érzelmek kavalkádja, ami tornádóként tombol a szívem mélyén. Ezt a hatalmas energia nyalábot a tenyerembe összpontosítom és apránként csepegtetem előbb az egyik, majd a másik pohárba. Eszembe jut, milyen régen ittam egy jó tequilát, mire halvány mosolyra húzódnak ajkaim. Mikor úgy éreztem sikerült ihatóvá változtatnom az előttünk lévő poharakat kinyitom fáradt szemeimet és rá pillantok.
- Készen is van. Kóstold meg, de ha nem lesz jó az csak is a te hibád
- vágom oda egyből, miközben arcát kémlelem. Az egyik poharat magamhoz veszem, amint bele iszik, magam is így teszek, egy kortyot követően lerakom az italt.
- Hadd halljam a következőt, de sokkal jobbnak kell lennie, mint ennek a trükknek
- vágom oda suttogva, bármennyire is élesnek szántam a hangom vágytól tompán cseng. Akarom, amit akarok és nem érdekel már semmi. Tudnom kell mit tud, a többi már nem számít.
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 11, 2017 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Pincér! Még egy italt az előzőből! – Kiáltok fel mikor Lilith az ölembe ül a karjaim pedig a dereka köré fonódnak.
- Csak egy kis türelem! – Kérem tőle mikor a fülembe súg. Nem is kell sokáig várnunk. A démoni pincér máris hozza az italt. Persze a kiszolgálás inkább a nőnek szól mint nekem. Csak egy ostoba démon nem tudja ki is ez a nő itt a bárban, és csak egy még ostobább démon lenne az aki nem ugrik azonnal, hogy kiszolgálja őt.
Mikor is azonban a pohár kétes minőségű ital előttünk van az asztalon az arcom a nyakába temetem és be szívom az illatát, majd a fülébe sugdosok.
- Haladjunk sorban a titkokkal. Az első. Isten a teremtés kezdetén a semmiből teremtett. Később ezt a képességet meg figyelték több angyalnál is. Bár a jegyzetek homályosak. Nem tudni, hogy csak isten hatalmának voltak-e a közvetítői vagy tényleg teremtettek-e saját erőből. Azonban ami biztos, hogy egyes angyalok képesek voltak a meg teremtett anyagokat át formálni. Például Lucifer. Ha az értesüléseim nem hazudnak ennek a képességnek a segítségével ő maga is teremtett démonokat. – Mondom, majd a kezeim le siklanak a nő térdeire.
- A ital átváltoztatásai is hasonló képességen alapul, noha nagyságrendekkel könnyebb, mint egy démont meg teremteni. – Ennél a mondatnál a térdét meg fogva terpeszbe nyitom a lábát. A tenyerembe nyers mágikus energiákat koncentrálva bizsergetni kezdem őt. Majd elkezdem felhúzni a tenyerem a combja belső oldalán élesztgetve az ő energiáit.
- Az első lépés fel éleszteni a bennünk lévő mágikus tüzet. Meg kell mondjam nőként ebben van egy kis előnyöd. A nők lényüknél fogva teremtők. – Mondom, és a tenyerem közben a szemérem dombja fölé siklik. A mágiámmal szándékosan felélesztem benne a tüzet, és a tenyerem tovább halad felfelé a köldöke felé. A régi legendák szerint pedig a lélek pont itt lakik, így innen viszem, vezetem tovább a nő mágikus erejét. Ahogy a tenyerem a mellei közé siklik a szíve fölé a mágiát át vezetem a szívén is fel nagyítva annak erejét. Végül tova siklik a kezem a válla irányába vezetve a lobogó mágikus energiákat a testén át. Végig a karján majd egészen a tenyerébe. Ekkor meg fogom a csuklóját és a pohárhoz érintem a kezét.
- Az erő már meg van benned, hogy valami hétköznapiból, valami egyedit csinálj! MOST! Érezz! – Mondom és a nő energiáinak utat mutatok. Miként is legyen egy átlagos minőségű italból valami messze átlagon felüli. A nőből ki áramló energiák pedig végzik a dolgukat miközben a mágikus akaratomnak engedelmeskednek. Ha figyelt meg tanulta, hogy változtasson át egy pohár italt.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 10, 2017 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lord & Lilith

A mai nap nem lehetne már ennél is rosszabb, a lentiek felhúztak és csak kikapcsolni akartam, erre ezt a rejtett kocsmát tartottam a legjobbnak. De az egyik asztalnál ülő férfi vagy lény annyira bűnult, hogy nem tudtam mit tenni. Leültem vele szemben, valamiért mindennél jobban vonzott magához. Minden titoknak megvan a maga rejtélye és ahogy látom ő is tudja milyen veszélyesnek lenni. Villant felém egy gyilkos mosolyt, amit én az előbb a szememmel jeleztem felé.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- teszem fel a kérdést egy bájos angyali mosolyt villantva. Hallgatom a magyarázatát, ahogy viccelődik, de tudom, hogy ilyenekre csak Isten kiválasztottai képesek, legalábbis a Biblia szerint. Hátát neki nyomja a boksznak, kezét sztéttárva csettint a jobbjával. Rossz helyen ülök? Szemöldököm a magasba szökik és gondolkodóba esek. Közben a zenegép hirtelen zenét váltott, egy énekesnő lágy dallamot kezd játszani. A következő kijelentése hallatán apró mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy meghallom a keménységére vonatkozó félmondatát. Minden porcikám azon volt, hogy meginduljak, de az agyam tudta ott kell ülnöm vele szemben. Gondolataimban elveszve kattogtattam az agyam mégis mit kellene tennem. Tudom vonzz a velem szemben ülő, minden titkát tudni akarom, van benne valami, amire szükségem van. Hagyjam, hogy vezessen? Ugyan már, ezt senkinek sem engedtem meg soha! Széttárt karokkal mégmindig arra vár, hogy át üljek az ölébe.
- Nem tartozok azon nők közé, akik hagyják, hogy vezessék őket
- sóhajtok, majd az alsó ajkamba harapok
- de talán most az egyszer kivételt tehetek...
- kijebb csúszok, felkelek és az ölébe ülök. Megfoghatatlan vágy hajt, amivel nem tudok mit kezdeni, akarom és szükségem van rá. Amint az ölébe ülök, körém fonja a karjait.
- Hadd halljam azokat a titkokat!
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."
Lord & Lilith

A mai nap nem lehetne már ennél is rosszabb, a lentiek felhúztak és csak kikapcsolni akartam, erre ezt a rejtett kocsmát tartottam a legjobbnak. De az egyik asztalnál ülő férfi vagy lény annyira bűnult, hogy nem tudtam mit tenni. Leültem vele szemben, valamiért mindennél jobban vonzott magához. Minden titoknak megvan a maga rejtélye és ahogy látom ő is tudja milyen veszélyesnek lenni. Villant felém egy gyilkos mosolyt, amit én az előbb a szememmel jeleztem felé.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- teszem fel a kérdést egy bájos angyali mosolyt villantva. Hallgatom a magyarázatát, ahogy viccelődik, de tudom, hogy ilyenekre csak Isten kiválasztottai képesek, legalábbis a Biblia szerint. Hátát neki nyomja a boksznak, kezét sztéttárva csettint a jobbjával. Rossz helyen ülök? Szemöldököm a magasba szökik és gondolkodóba esek. Közben a zenegép hirtelen zenét váltott, egy énekesnő lágy dallamot kezd játszani. A következő kijelentése hallatán apró mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy meghallom a keménységére vonatkozó félmondatát. Minden porcikám azon volt, hogy meginduljak, de az agyam tudta ott kell ülnöm vele szemben. Gondolataimban elveszve kattogtattam az agyam mégis mit kellene tennem. Tudom vonzz a velem szemben ülő, minden titkát tudni akarom, van benne valami, amire szükségem van. Hagyjam, hogy vezessen? Ugyan már, ezt senkinek sem engedtem meg soha! Széttárt karokkal mégmindig arra vár, hogy át üljek az ölébe.
- Nem tartozok azon nők közé, akik hagyják, hogy vezessék őket
- sóhajtok, majd az alsó ajkamba harapok
- de talán most az egyszer kivételt tehetek...
- kijebb csúszok, felkelek és az ölébe ülök. Megfoghatatlan vágy hajt, amivel nem tudok mit kezdeni, akarom és szükségem van rá. Amint az ölébe ülök, körém fonja a karjait.
- Hadd halljam azokat a titkokat!
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 20, 2017 8:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Rajtam a mosolygás sora mikor azt mondja, hogy szeretné tudni az összes titkomat.
- De remélem, azért ismered a mondást, hogy egy titok csak akkor titok, hacsak egy valaki tudja? Vagy fogalmazzak úgy hogy ketten csak akkor képesek titkot tartani ha az egyik halott? – Kérdezem és meg villantom, neki a „veszélyes vagyok” mosolyom. Ez persze mindenkinél máshogy csapódik le. Van aki eszméletlen szexinek tartja és vonzónak. Megint mások össze szarják magukat, mert mintha egy gyilkos ragadozó mosolyát éreznék feléjük villanni. A leg butábbak pedig csak egy sima mosolyt látnak, és nem fogják fel sem a figyelmeztetést sem pedig a kihívást. Bár nem hiszem, hogy LIlith ez utóbbi kategóriába tartozna. Talán magával egyenrangú rohadéknak fog találni. Nem tudhatom.
- Nos ez egyszerű varázslat igazán könnyű. Sokkal könnyebb, mint szétválasztani a vörös tengert vagy éppen vérré változtatni egy egész folyót. Mégis van olyan hasznos mint az előző két mágia. – Viccelődök vele. És igen tartson csak őrültnek vagy bolondnak.
- De a legfontosabb része a tanulásnak, hogy rossz helyen ülsz. – Mondom, és a hátam neki vetem a sarok boksz hátának és a kezem szét tárva csettintek egyet a jobbommal. A zenegép ami a félhomályos helyiségben eddig a muzsikát szolgáltatta most hirtelen egy lágy titokzatos ritmust kezd játszani. Mint egy erotikus tánc úgy kúszik fel a zene az ember hátán egészen a szívéig.
- Kérlek ülj az ölembe, ha meg akarod ismerni a varázslatot! Azonban előre szólok nem minden részem ilyen lágy és sima, mint én. – Na persze. Nem minden testrészem, például a térdem kimondottan kemény és nagyon tud fájni ha be verem az asztal lábába. A másik testrészem keményedéséhez meg több kell egy nő kihívó mosolyánál és veszélyesen csillogó szeménél. Ekkor kapcsolok. Ő a szemével üzeni azt amit én a mosolyommal.
- Minden amit tenned kell csak annyi, hogy hagyod hadd vezesselek én. – Mondom meg mindig széttárt karokkal arra várva, hogy át üljön az ölembe. Ha meg teszi köré fonom a karom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 19, 2017 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lord & Lilith

Először össze ráncolom szemöldököm, ahogy hosszasan ecseteli milyenek is a sirályok, végóül nem bírom megállni és szemközt nevetem őt.
- Te nem vagy százas! Vagy csak elmeháborodott?
- teszem fel a kérdést, miközben kezemet szám elé téve kuncogok még egy rövid ideig. Érdektelen volt a kiselőadása a sirályokról, hiszen én is találkoztam velük egyszer-kétszer életem során. Éppen olyan feleslegesnek tartom őket, mint a halandók érzéseit, az a féreg megakarta szívatni a teremtményeit. Ennyi idő múltán is gyűlölöm, megvetem apámat, amiért magamra hagyott és a drága tollasaival kivégeztette a gyermekeimet. Nincs is rosszabb, mint az, ha egy anyának végig kell néznie a gyermekei halálát, kikkel hónapokon át egy testen osztozott, kit saját testéből táplált, védett és nevelt a széltől is óvva őt. Az emlémbe égett az a nap, ahogy az is mikor mindent ott hagytam a mennyekben, még csak el sem köszöntem tőle. Nem vitt rá a lélek, ahogy arra sem, hogy bocsánatot kérjek, az túlságosan is egyszerű lett volna.
Érzem magamon a tekintetét, miközben  megkóstolom az összes pohár tartalmát, majd válaszom hallatán hátra dől, képéről a magabiztosság sugárzik. Szemeimet fogatom, ahogy újra csodanőnek hív, nem vagyok én egy akcióhősnő, sem egy különleges univerzum szülötte. Démon vagyok, az egyetlen, akit az úr teremtett. Temérdek titok nyomja a fekete szívemet, amit sosem hangoztattam, megőriztem mgamnak, eltemetve őket jó mélyre. Előre hajol mondandója közben, az asztalra könyököl olyan közel hozzám, hogy akár a lehelletem vagy lélegzetem is érezheti. Megtehetné, hogy elveszi szemeimről a pillantását, de nem olyan bátor, így tartja a szemkontaktust. Megtudnám fújtani, amiért folyton Istennel habovál, őt senki sem érdekli, régen kivette a szabadságát és senki sem hiányolja, főleg nem én.
- Sorban mindegyikre
- válaszolok harázotottan. Magamat is meglepem, de valamiért vonzz magához ez az idegen férfi, tudnom kell ki ő, a titkaival együtt. Kérdése közben felegyenesedik és a megkezdett pohara után nyúl, újabb kérdés, megemeli poharát mintha koccintana, majd belekortyol az italba.
- Persze a varázslat is érdekel, hogy máskor is minőségibb italhoz juthassak. Huszonöt éve nem csinálnak jó alkoholt a halandók
- mondom elégedetlenül, miközben hátra dőlök a székemben, annak ellenére kezeimet az asztalon pihentetem. Ördögi mosoly jelenik meg a szám sarkában kérdéssorozata hallatán, kezde egyre érdekesebbé válni az este. Egy hideg mosolyt, tőrt a bordái közé bármikor kaphat, azért nem kell ennyire teperni. Viszont adni sosem fogok magamból, elveszem azt, amire éppen szükségem van. Halhatatlan életem során egyexytlen egyszer adtam oda magamat, azóta elzártam a lehető legmélyebbre mindazt, ami kialakult akkor bennem.
- Ezt csak egy módon derítheted ki. Tégy próbára!
- édes hangon búgom a szavakat, miközben előveszem csábító mosolyom. Szemeimben éteri tűz csillog, amit sokan a vágy szikráinak vélnek, de ez nem más, mint a pokol kénköves, lángoló tüze.  Újfent meglepem magam, máskor felháborítana az ilyen kérdés és ott helyben elmetszeném az illető torkát vagy kivájnám a nyelvét. De most, valamiért bele megyek a játékba és még csak szóvá sem teszem a megjegyzését. Miért vonzz ennyire?Először össze ráncolom szemöldököm, ahogy hosszasan ecseteli milyenek is a sirályok, végóül nem bírom megállni és szemközt nevetem őt.
- Te nem vagy százas! Vagy csak elmeháborodott?
- teszem fel a kérdést, miközben kezemet szám elé téve kuncogok még egy rövid ideig. Érdektelen volt a kiselőadása a sirályokról, hiszen én is találkoztam velük egyszer-kétszer életem során. Éppen olyan feleslegesnek tartom őket, mint a halandók érzéseit, az a féreg megakarta szívatni a teremtményeit. Ennyi idő múltán is gyűlölöm, megvetem apámat, amiért magamra hagyott és a drága tollasaival kivégeztette a gyermekeimet. Nincs is rosszabb, mint az, ha egy anyának végig kell néznie a gyermekei halálát, kikkel hónapokon át egy testen osztozott, kit saját testéből táplált, védett és nevelt a széltől is óvva őt. Az emlémbe égett az a nap, ahogy az is mikor mindent ott hagytam a mennyekben, még csak el sem köszöntem tőle. Nem vitt rá a lélek, ahogy arra sem, hogy bocsánatot kérjek, az túlságosan is egyszerű lett volna.
Érzem magamon a tekintetét, miközben  megkóstolom az összes pohár tartalmát, majd válaszom hallatán hátra dől, képéről a magabiztosság sugárzik. Szemeimet fogatom, ahogy újra csodanőnek hív, nem vagyok én egy akcióhősnő, sem egy különleges univerzum szülötte. Démon vagyok, az egyetlen, akit az úr teremtett. Temérdek titok nyomja a fekete szívemet, amit sosem hangoztattam, megőriztem mgamnak, eltemetve őket jó mélyre. Előre hajol mondandója közben, az asztalra könyököl olyan közel hozzám, hogy akár a lehelletem vagy lélegzetem is érezheti. Megtehetné, hogy elveszi szemeimről a pillantását, de nem olyan bátor, így tartja a szemkontaktust. Megtudnám fújtani, amiért folyton Istennel habovál, őt senki sem érdekli, régen kivette a szabadságát és senki sem hiányolja, főleg nem én.
- Sorban mindegyikre
- válaszolok harázotottan. Magamat is meglepem, de valamiért vonzz magához ez az idegen férfi, tudnom kell ki ő, a titkaival együtt. Kérdése közben felegyenesedik és a megkezdett pohara után nyúl, újabb kérdés, megemeli poharát mintha koccintana, majd belekortyol az italba.
- Persze a varázslat is érdekel, hogy máskor is minőségibb italhoz juthassak. Huszonöt éve nem csinálnak jó alkoholt a halandók
- mondom elégedetlenül, miközben hátra dőlök a székemben, annak ellenére kezeimet az asztalon pihentetem. Ördögi mosoly jelenik meg a szám sarkában kérdéssorozata hallatán, kezde egyre érdekesebbé válni az este. Egy hideg mosolyt, tőrt a bordái közé bármikor kaphat, azért nem kell ennyire teperni. Viszont adni sosem fogok magamból, elveszem azt, amire éppen szükségem van. Halhatatlan életem során egyexytlen egyszer adtam oda magamat, azóta elzártam a lehető legmélyebbre mindazt, ami kialakult akkor bennem.
- Ezt csak egy módon derítheted ki. Tégy próbára!
- édes hangon búgom a szavakat, miközben előveszem csábító mosolyom. Szemeimben éteri tűz csillog, amit sokan a vágy szikráinak vélnek, de ez nem más, mint a pokol kénköves, lángoló tüze.  Újfent meglepem magam, máskor felháborítana az ilyen kérdés és ott helyben elmetszeném az illető torkát vagy kivájnám a nyelvét. De most, valamiért bele megyek a játékba és még csak szóvá sem teszem a megjegyzését. Miért vonzz ennyire?
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 11, 2017 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- A sirályok azok jók. – Mondom mosolyogva. – Szinte már mondhatnánk azt, hogy a teremtő úr tréfái. Persze nem annak lettek szánva. De a sirályok.. Képzeld el egy falka éhes halászmadár. Kik régen utat mutattak a tengerészeknek. Kisérték őket a tengerpartok mentén. Gyönyörűek és félelmetesek. Kegyetlenül lecsapnak akár más madarak fiókáira is, nem csak az apró halakra. Nem olyan sok évvel ezelőtt pedig szartak a kikötőben sétálgató emberek feje tetejére. A sirályok maguk a színtiszta romantika. – Magyarázom, persze ez megint csak nézőpont kérdése. Ha bele gondolok, valójában egy madarat sem igazán lehet a romantikához kötni. Így a sirály erre a feladatra pont olyan tökéletes, mint egy gyönyörű énekes madár. Amikor a sirályt teremtettem nem szántam őket sem többnek sem kevesebbnek, csak egy láncszemnek a teremtésben.
Kíváncsian figyelem miközben végig kóstolja az összes italt egyik pohár tartalmát a másik után. Nem sietősen, hanem ráérősen ki elemezve az aromákat. A válaszára magabiztosan hátra dőlök.
- A titkomra? Csoda nő, neked is jól kell tudnod, egy titok csak addig titok, amíg egy valaki tud csak róla. – Mondom, majd én is előre hajolok, és rá könyökölök az asztalra egészen közel hajolva a nő arcához, szinte érzem a levegőt a saját arcomon ahogy a levegőt ki lélegzi. Elég lenne csak le pillantanom, hogy be lássak a dekoltázsába, de továbbra is fenn tartom a szem kontaktust.
- Sok titkom van amúgy is. Talán ennyi egyedül a teremtőnek van csak. Melyikre lennél kíváncsi? – Kérdezem fel egyenesedve, és a poharam után nyúlva. – Erre az egyszerű varázslatra? – Kérdezem meg és a poharam megemelem felé majd kortyolok egyet megint a nedűből. Az alkohol kellemesen végig perzseli a torkom én pedig a nő szemébe nézek. – Nem utolsó sorban. Meddig lennél hajlandó elmenni, hogy meg tud azt amire kíváncsi vagy? Mennyit adnál nekem érte magadból? Egy kedves mosolyt? Egy hideg mosolyt? Egy tört a bordáim közé? Esetleg ajkaid perzselő ízét? Milyen messzire vagy hajlandó elmenni?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon
Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6