⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Egy eldugott bár
The devil's voice is sweet to hear.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szer. Feb. 01, 2017 10:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ahogy pedig éreztem meg is érkezett. Régen láttam már őt ilyen közelről. Talán még akkor mikor még élő ember volt. Végig nézem ahogy belép, és valami rögtön felbosszantja, hiszen már az ajtó is haragosan csapódik. Majd akár csak egy sivatagban sokáig szomjazó, mindenféle ízlelés nélkül le hajtja az italt ami a poharában van. Micsoda pazarlás. Teremtőként mindig is büszkeséggel figyeltem, ahogy a teremtményeim is teremtenek. Ezek közül pedig az alkohol le párlás és gyártás is egy ilyen dolog. Az emberek teremtette ízekben bővelkedő ital, mely végig árad az emberi testben és édes kellemes zamatokat hagy a nyelvén, miközben az ital végig perzseli a torkot. Majd közelebb jön hozzám és fel teszi a kérdését, amire majdnem el nevetem magam. Én találtam ki a nő dizájnját, és a mennyekben ülve láttam az összes modelt ami megfordult a földön.
- Gondolom ahhoz lehet köze, hogy olyan szép vagy, mintha maga az isten faragott volna téged. Kecses ruganyos test, nőies formák. De amiért valójában most figyeltelek, az az ahogy az italodat elpazaroltad mikor egy hajtásra le húztad. – Mondom neki és fel emelve a saját poharam, lassan bele kortyolok Bourbonbe. Egy kortyot és nem többet. Majd hagyom, az italt szét terülni a számban, hogy a nyelvem minden érzékével érezhessem a zamatokat, majd lassan lustán lenyelem, le csúsztatom az italt a torkomon.
- Áhhh! Ez nagyszerű! – Mondom, és meg kocogtatom a poharam szélét miközben a nő szemébe nézek.
- Kérj még magadnak valamit! Én pedig meg mutatom, miként is kell rendesen élvezni az ember egyik nagy találmányát. – Ajánlom neki és a poharam ismét az ajkaimhoz emelve várom mit is fog lépni.

Lilith
'Cause we're hot like hell
avatar


Utolsó Poszt Vas. Jan. 29, 2017 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Lord & Lilith

Azt mondják minden 25 évvel ezelőtt kezdődött, mikor Isten eltűnt, de az én történetemnek ez az egész csupán egyetlen fejezete. Évezredek óta létezek, Isten első teremtményeinek egyike vagyok, mégis más mint a többiek. Engem elfelejtett és magamra hagyott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, ezért gyűlölöm őt, az első férfit és az összes többit is. Ostoba halandók, semmire sem jók, egykor én is közéjük tartoztam, de szerencsére nem tartott sokáig. Lucifer segített rajtam, így az egyetlen Isten teremtette démon vagyok. A hosszú évek alatt kiharcoltam a tiszteletet, így válhattam a második herceggé a pokolban. Imádom az otthonom, hiszen ott mindent megtehetek, amihez kedvem tartja, persze csak addig míg az ördögnek nem teszek keresztbe. Atyám eltűnése felüdülés volt számomra, Lucifer az angyalok segítségére sietett, így én is vele tartottam, újra a földre léphettem korlátok nélkül. New Orleans városa megváltozott az idő alatt, mióta démonok lakják, mégis szeretek esténként az utcákon sétálgatni. Egy ilyen kellemes este folyamán bukkantam rá egy eldugott kis bárra, sosem volt sok vendégük, ezért is szerettem. Elbújhattam a világ zaja elől, gondolataimban elveszve hallgathattam a folyamatosan zengő andalító blues-t. A nap folyamán leugrottam a kis birodalmamba, de nem akartam sokáig maradni, felbosszantott a szolgák tehetetlensége, így amint tudtam elindultam a bár felé. Már messziről hallottam az édes dzsessz bús taktusait, mérgemben kivágtam az ajtót, ami hangos csattanással adta meg magát. Pillantásom gyorsan körbe futtattam a kis helyiségen, rajtam kívül 4 ember iszogatott a kocsmában. Kedvenc helyem foglalt volt a sarokban, így kénytelen voltam a pulthoz menni, kikértem magamnak valami ihatónak mondható töményet és felhajtottam. A tarkómon éreztem a sarokban ülő férfi tekintetét, nem tetszett az, ahogy bámult, amióta beléptem az ajtón, mintha egy darab hús lennék. Kezemben egy whisky-s pohárral megindultam a sarok felé, megálltam az idegen előtt, szemeim szikrákat szórtak.
- Bocs, de megkérdezhetem miért bámulsz ennyire, azóta, hogy beléptem ebbe az istenverte kocsmába? Talán még nem láttál nőt?
- teszem fel a kérdéseimet, a lehető legdurvább hangszínemen. Szabad kezemmel a széknek támaszkodok, míg a másikban tartom az italom maradékát. Tekintetem végig vezetem az előttem ülőn, meg kell hagyni tetszik, amit látok. Halvány mosolyra húzódnak ajkaim, hiszen már tudom mit fogok vele csinálni. Élvezni fogom ezt az estét, míg neki valószínű ez lesz utolsó...
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Vas. Jan. 29, 2017 8:51 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Emberként rejtőzve emberként viselkedve élek a földön. Míg kezdetben mindenki elől el akartam tűnni, mostanra már nem rejtőzöm annyira. Legalábbis az emberek elől nem. Ahogy néha feltűnők egy egy angyal vagy démon előtt is rejtve vagy fel fedve magam, hogy a megfelelő irányba tereljem őket. Így itt vagyok New Orleans egy eldugott kis kocsmájából. Valahonnan egy zenegépből az ördög muzsikája szól. Na persze a dzsessz nem feltétlen az ördög muzsikája és én kimondottan élvezem, de a bélyeg már rajta maradt.
Ahogy errefelé szokás rendelek egy Bourbont, majd le telepszek az egyik asztalnál a sarokban. Mikor bele kóstolok az italba meg rázom a fejem. Messze nem az igazi. De még így is elképesztők az emberek. Az angyalok eljövetele óta eltelt évek alatt sem hagytak fel az alkohol gyártással. Szétnézek hát a félhomályos helyiségben és mikor úgy találom senki sem figyel végig húzom az ujjam a pohár szélén át változtatva a benne lévő italt egy jóval minőségibb párlatra. Meg sem kellett kóstolnom hogy tudjam mennyivel jobb lett a minősége.
Hátra dőltem inkább és a szemem a bejáratra szegeztem, majd várni kezdtem. Tudom, hogy jönni fog. De azt nem, hogy miért.

Ashtaroth
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Reagok :
270

Utolsó Poszt Szomb. Szept. 10, 2016 4:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



Isabelle & Ashtaroth
❝ You'll help me and I'll help you ❞
Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy nincs elég beosztottam, vagy hogy mindegyik fafejű, tökkelütött, idióta. Ezeken a napokon a haragomat mélyen elzárva a saját kezembe veszem az irányítást.
Ez a nap is ilyen. Pedig annyira egyszerű volt a feladat...
Keress meg egy vadászt, kérdezd ki a vezéréről. Nem érdekel, hogy szépen, vagy véresen. Választ akarok. Persze a válaszokat nem kaptam meg, sőt. A démont, akit küldtem, megölték, aki pedig a halálának a hírével jött.. Nos azt én öltem meg.
Nem kapott el jó hangulatban, főleg, hogy ez már a harmadik ilyen szerencsétlen volt.
De legalább rájöttem, hogy a magam kezébe kell vennem az irányítást. Így hát elhagytam a Poklot Iumentummal.
Amint magam mögött hagytam az izzó kapukat, lovam egy gyönyörűséges, vörös motor képét vette fel. Lovas vagyok, a lovam nélkül mit érek én? Jó magam páncélzat nélkül ugyan, de elindultam. A kardom rejtve volt a kíváncsi szemek elől, édes hátasom oldalán.
A lábaim között doromboló, csodás masinéria nagy port kavarva száguldott végig a vidéken, egyenesen New Orleans városába.
Több okból választottam ezt a helyet. Egyrészt, mert egész sok démon nyüzsgött errefelé, ebből eredően vadászok is megfordultak a környéken. Nekem pedig ez kedvezett. A másik az, hogy húgom is erre járt, ha jól tudom, én pedig szeretek a körmére nézni néha. No nem mintha annyira érdekelne, hogy hány embert gyilkol le, de azért azokat életben hagyhatná, akikből némi információt is ki lehet nyerni.
Egy bár mögött parkoltam le. Ebben a formában Iumentum elég nyugodt volt, bár az energia így is sugárzott belőle azok számára, akik többek voltak egy egyszerű halandónál. Azok érezhették, a jármű agresszivitását.
Beléptem a helyre. Csendes volt és sötét, bár engem a hangulata a legkevésbé sem érdekelt. Soha nem mozgatott meg semmilyen látvány, illat, íz, érintés. Kivéve, amikor Hiroshimában földet ért az atombomba. Az a látvány... Még ma is, mintha a szemem előtt lenne. Gyönyörű. Soha nem láttam még ahhoz foghatót. Egy italt veszek, noha nem az íze, hanem csak a beolvadás kedvéért vettem meg. Az egyik asztalhoz ülök. Pár férfi már meresztgeti rám a tekintetét, de még a bárányok is megérzik, ha farkas ült be közéjük: nem mozdul rám senki.
Helyes. Jobb is így, kicsi fegyvereim. Úgy illendő, hogy az eszköz nem próbálja meg elkápráztatni önmagával használóját, csak munkájával. És kétségtelen, hogy a gyilkolásban, háborúban nincs jobb fegyver az embernél.
Talán egy órája ülhettem ott. Vártam, ha kellett, estig. Szerencsére ennyi is elég volt, mert belépett egy nő. Határozott, tiszteletet parancsoló. Leül, s mivel a bárány egy bárányt érzékelt, az egyik férfi már ül is mellé vigyorogva, megszólítja.
Mintha csak egy bábjátékot néznék, látom, hogyan olvad le a vigyor a férfi képéről, amint az -és vele együtt én is- meglátja a kést.
Egy vadász. Tökéletes. Amint az a szerencsétlen kihúz a képből, a nő meglát engem. Teljesen nyugodtan figyelem, ahogy csendben végig mér.
Magamban lefuttatom a lehetőségeket. Megpróbálhatok vele szépen beszélni, vagy kezdhetem egyből a durvábbal is. Döntök és lassan felkelek a székből, majd oda ülök mellé.
- Szép kés. Sokakban megforgattad már? - kérdezem, miközben ajkamhoz emelem a poharat. Olyan hangon beszélek vele, mintha teljesen természetes volna, hogy két idegen egymás mellé ül és a kések, tőrök használatáról beszél. Mondjuk ebben a mai világban, mikor minden sarkon egy-egy felkoncolnivaló démon, vagy angyal van... Ez már tényleg csak ilyen.


Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Szomb. Szept. 10, 2016 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Csepereg az eső. Mintha csak a lelkem átkozott mocskát próbálnák lemosni az ègiek. A felhők felè fordítom fejem, hagyom, hogy arcomra is jusson a józanító, hideg vízcseppekből.
Őszintén? Kezd marhára elegem lenni mindenből. Èvek óta űzök egy vadat, remènytelenül. Ennyit èrne tènyleg a bosszú ereje? A nagy nullával egyenlő...kezdek begurulni, aminek nem lesz szèp vège. Bár a legszánalmasabb az egèszben, hogy kívülről csak egy törpe toporzèkolásának hat majd...a fene vigye el az egèszet! Üvöltenèm a sötètsègbe, hogy itt vagyok te rohadèk, gyere kapj el...de nem. Nem teszem. Ennèl sokkal számítóbb vagyok. Egyszer úgyis találkozunk ès száműzöm mèg a pokolból is!
Talán ez az èn keresztem.
Ujjaim az egyik bár ajtajának a kilincsère fonódnak, hogy a tervezettnèl erősebben lökjem be. Hahó, megjöttem! Nem volt elèg hatásos belèpő...
- Valami erőset - legyintek a pultos kèrdèsère, hogy mit innèk. Teljesen mindegy igazából. Csak egy kis időre magam mögött szeretnèk mindent hagyni.
- Hè cica... - kezdenè mellettem rögtön valami balfèk, de belè fojtom a szót, ahogy megemelem fekete bőrkabátomat előtte.
- Ha nem akarod, hogy megforgassam a lábaid között, húzz innen! - szèp bemutatkozás Belle, igazán..tapsot èrdemelnèk, művèszi előadás.
Egy másodpercig farkasszemet nèzünk, de a kèsem csillogása mindig győz. Legalábbis eddig mindig bejött.
Ajkaimhoz èr az üvegpohár, nyelvemen elolvad az első korty whisky. Elègedetten dorombolok, ez kellett nekem. Alexander meg elmehet a búsba! Megint egyedül iszok...
Tekintetem ekkor megállapodik egy gyönyörű nőn. Vonzza a pillantásomat. Ha nem heteró lennèk, most èn mennèk oda ezzel a "hè cica" szöveggel...
Bár lenne valami hatodik èrzèkem, ami megállítana, ha èpp veszèly közelegne, vagy hülyesèget szeretnèk csinálni...de nincs, így nem tudhatom, hogy pontosan kivel állok szemben.
Mert persze, hogy a legijesztőbb városba kell jönnöm piálni...

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Egy eldugott bár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: