☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Egy eldugott bár

Efreet
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
6

Szomb. Júl. 01, 2017 11:22 pm írtam neked utoljára


Az emberi világ számos kikapcsolódási lehetőséget kínál egy magamfajta démonnak, aki számára a pokol túlságosan is unalmas hely...igen a pokol igenis unalmas. Főleg, hogy ha egy egész tartományt kell igazgatnod. Borzasztó tud lenni, amikor egész nap mást se csinálsz csak ülsz a papírok felett, osztasz és szorzol, más siralmait hallgatod non stop, ráadásul főhet a fejed a szomszédjaid miatt is arról már nem is beszélve hogy iszonyat meleg van, és mindenfelé körülbelül ugyanazt a tájat látod. Hidd el egy idő után már mindenki halálra unná magát egy ilyen helyen...Borzalmas tud lenni egyszerűen. Éppen ezért is ragadok meg minden adandó alkalmat, amikor tehetek egy kis kirándulást az emberek világában. Még most is jobb mint a pokol, de tagadhatatlanul szórakoztatóbb hely volt mielőtt az angyalok fogták, és megpróbálták elpusztítani. Hiába a szentjeim egy kicsit túlreagálták a dolgokat, bár ez mindig is így volt arról nem is beszélve, hogy pocsék humorérzékük van...bár jobban belegondolva azt hiszem egyáltalán nincs humorérzékük...Mindenesetre az emberi világ még ha némileg ugyan kissé ledegradált állapotban is, de szerencsére megmaradt én magam pedig tovább élvezhetek mindent amit kínálhat magamfajta vállalkozószellemű entitásnak. Persze azért jobb lenne, hogy ha a szárnyasok végre kicsit megnyugodnának, és a dolgok meg visszatérnének a régi kerékvágásba...

Mindenesetre mivel most a világ éppen romokban van, és éppen ezért nem tudom úgy élvezni a dolgokat, mint régen - vagyis a megszokott turistáskodás immár lehetetlenné vált - így aztán azzal kell élnem, ami van. Ez pedig nem más, mint, hogy az emberekkel ütöm el tejes mértékben az időt, méghozzá némi szerencsejáték kíséretében. Az állandó nyerőszéria persze egy idő után unalmassá válhat, főleg, hogy Nekem tényleg nincs igazából szükségem pénzre. Ugyanakkor még mindig nem adtam fel a reményt, hogy egyszer találkozom egy méltó ellenféllel, aki egyszer képes lehet rá, hogy legyőzzön. Nos az eddig látottak alapján erre némileg csekély esély van, de én még mindig nem adtam fel a reményt. Az pedig más kérdés, hogy még ha a világ el is pusztult...alkoholt attól még mindig lehet kapni, amit jómagam sem vetek meg...persze csak kulturált kereteken belül. Csodálatraméltó, hogy az emberek alkalmanként, hogy tudnak ragaszkodni az általuk teremtett értékekhez...Épp a létező legnagyobb lelki nyugalommal számolgatom a ma esti "keresetemet", amikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Amint felpillantok az Első Ark-démon Mazikeen áll előttem. Kellemetlen meglepetés ugyan, de nincs mit tenni, elviekben mégiscsak a feljebbvalóm. - Ha lenne, akkor minden bizonnyal nem lennék itt. - felelek neki egy kedélyes mosollyal. - Ha szükség lesz rám odahaza úgyis tudni fogok róla. - teszem még hozzá. Az biztos mondjuk. Daji a föld alól is előkerítene...ahogy olyankor is teszi, amikor berág rám. - Így van. És pont erre próbálom megtanítani az embereket is. - felelek a démonnak, miközben továbbra is nyugodtan számolgatom a pénzemet, amit nyertem. - És az Első Ark-démon mi járatban az emberek világában? Rád nem lenne nagyobb szükség a Pokolban, mint itt? - kérdezem miközben fel sem tekintek a számolásból.

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Jún. 27, 2017 1:41 am írtam neked utoljára




Efreet & Maze
A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.

Ez a hely túl unalmasnak bizonyult azokban az esetekben, amikor Lucifer nem volt velem vagy épp nem volt valami tennivaló. Most úgy éreztem, semmi dolgom, mondhatni, jelentéktelen vagyok. Lucifer intézi a saját ügyes-bajos dolgait, ezúttal nélkülem, míg én…nos, fogtam magam és nekivágtam az éjszakának. Néha megérdemli egy olyan nő is a kikapcsolódást és szórakozást, mint én, aki naphosszat lesi a Pokol urának minden kérését és parancsát. A sötét utcákon lépkedtem és azon gondolkoztam, az emberek mennyire kiábrándítóak tudnak lenni. Bármit megtesznek csak azért, hogy elérjék azt, amit akarnak… teljesítsék az önző vágyaikat. Még egy démonnal is képesek alkut kötni, pedig a lelkük örök kárhozatra van onnantól ítélve, hogy az alku megköttetett. Szánalmas emberi lények. De azt hiszem, pont emiatt kissé szórakoztatóak is. Elgondolkozva lépkedtem tovább. Néhányan utánam fordultak a sötét utcán, amikor néha-néha egy lámpa alá értem, így teljes egészében megnézhettek. Szerettem a figyelem középpontjában lenni, szerettem, ha mindenki velem foglalkozik és azt is szerettem, hogy az ostoba férfiak mind a lábam előtt hevertek. Nos, legalábbis a legtöbbjük. Minden szempontból tökéletes voltam, hisz maga Lucifer alkotott meg ilyennek. Azt hiszem, nálam tökéletesebb nő nem létezett a világon és pont ez volt benne a jó. Lucifernek kijár a tökéletes, ahogyan nekem is. Halvány mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy benyitottam az egyik eldugott bár ajtaján. Nem tudtam, mi is vezetett ide pontosan, csak ösztönszerűen lépkedtem át a városon. Másrészt a kíváncsiságom hajtott előre, ugyanis ebben a bárban nem jártam még azelőtt. Ahogy beléptem, néhány szempár egyből rám szegeződött. A pult felé indultam, nem nagyon néztem körbe. Az emberek világában volt néhány dolog, ami igencsak a kedvemre volt: az alkoholos italok volt az egyik. Bár a részegség eléggé távol állt tőlem, hisz olyan nagy mennyiségben nem igazán ittam, de attól még jó volt, szerettem az ízét, ahogy a torkomat égeti. A pulthoz lépve kikértem egy pohár whiskey-t, majd amint megkaptam, körbenéztem. Az egyik férfi rajtam legeltette a tekintetét és láttam rajta, hogy meg akar szólítani, de egy hanyag vállvonás és legyintés után tovább indultam. Ekkor szúrtam ki, hogy Efreet, a démoni arisztokrácia alsó szintjén levő démon is épp ebben a bárban múlatja az időt. Szerencsejáték? Vontam fel a szemöldököm érdeklődve, majd közelebb léptem. Az asztalra támaszkodtam és úgy pillantottam a démonra.
- Biztos, hogy neked itt kell lenned, Efreet? Nincs dolgod? – Érdeklődtem, miközben felegyenesedtem és az ajkaimhoz emelve a poharat belekortyoltam. A whiskey végigfolyt a torkomon és kicsit a szám szélén is, így lassan letöröltem. – A szerencsejátékok az ostobáknak valók. – Vontam meg a vállam egy mosollyal az arcomon, ami hamar eltűnt onnan. Vártam, hogy az előző kérdéseimre választ kapjak.
426 szó || remélem, nem túl béna  fgbhjfk

Efreet
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Démon
☩ Reagok :
6

Hétf. Jún. 26, 2017 10:08 pm írtam neked utoljára


Könnyed mosollyal ülök az asztalnál miközben a játszótársaimra tekintek. Mindenki arcán más érzelmek tükröződtek. Az egyik ott fölényes mosolyt erőltetett az arcára pedig tisztában vagyok benne, hogy majd összeszarja magát, mert már alig maradt lóvéja, de valószínűleg a lapjai is olyan pocsék felosztásúak, hogy szíve szerint elsírná magát. A másik ott mellettem már nem is próbálja magát leplezni, valószínűleg már az életéről is lemondott a szentem, pénze meg már amúgy sincs, a zsebei üresen konganak. A harmadik szemlátomást nem tudja eldönteni, hogy vajon miként is áll a szénája, azon se lennék meglepődve, hogyha ez lenne az első játéka a szerencsétlennek. ~ Jajj Babám, ha tudtad volna, hogy mibe vágod a fejszédet. A szerencsejáték a vesztesek sportja. Bár én valamiért mindig nyertem eddig, kivéve, hogy ha szándékosan veszítettem. - gondolom magamban. Mindegy majd a nemsokára véget érő játék után lehet meghívom egy vigaszitalra, hogy kiokosítsam a szentemet. Persze a pénzét nem adom vissza...mert ez az "Isteni Büntetés", amiért ilyen bűnös szenvedélyre adta a fejét. És végül itt a negyedik játékos. Ő nagyon magabiztosan mosolyog, de csak addig amíg ki nem teríti a lapjait...és utána meg én is.

Direkt pólóban ülök még a kabátom is a másik asztalra van terítve, hogy még csak véletlenül se tudjanak csalással vádolni. Persze a győzelmem után így is kapok egy-két gyanakvó pillantást. De hát mit is tehetnék? "Démoni" tehetségem van a szerencsejátékok terén...és ha már rendelkezem vele, akkor miért is ne alkalmazzam? Természetesen csak és kizárólag nevelés célzattal élek ezzel az eszközzel, hogy az egyszerű embereket a helyes útra tereljem, illetőleg megbüntessem őket gyarló, halandó bűneikért. Vigasztaló szavakkal búcsúztatom a gáláns veszteseket mielőtt kikérnék magamnak még egy kör italt. Persze hallom, hogy "kurva anyáznak", amikor ők azt hiszik, hogy már hallótávolságon kívül vannak, de azt hiszem ilyen csekély vezeklést elbír az amúgy is e-téren szélesnek mondható hátam. Milyen szerencse is, hogy ott van Daji, hogy mindent intézzen helyettem. Ha nem lenne ilyen csodálatos titkárnőm, akkor most nem ülhetnék itt élvezve az élet apró örömeit. És éppen ezért is jó, hogy nem látja mivel töltöm ezt az időt, amíg Ő csinálja a papírmunkát. De mindenképpen teszek róla, hogy méltóképpen megháláljam neki az értem tett erőfeszítéseit. De addig is amíg ezt kitalálom, élvezem a jól megérdemelt italomat...

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Ápr. 04, 2017 10:51 pm írtam neked utoljára


(bocsi ez rövid lett és kissé talán össze csapott. de a biztonság kedvéért teszek bele egy számot. 18+)

Eszembe jut egy régi magyar ima. Talán még Tibi atya kántálta nagyon sokat. Valahogy úgy hangzott a könyörgés, hogy „jaj istenem tégy egy csodát változtasd a Tiszát borrá!”. Sosem tetem meg neki ezt a szívességet, de most, hogy piát teremtek nem tehetek róla eszembe jut. Persze pontosítsunk. Nem én teremtettem, jelen pillanatban még csak az sem én voltam az aki átváltoztatta. Noha volt benne részem, hogy ez a mágia létre jött.
Elsőre azt hittem, hogy ő is valami bourbont vagy más italt fog csinálni. De végül tekila lett a dologból. Ami már csak azért szégyen. Mert nincs só és citrom. Az ital ennek ellenére nem lett rossz, de vele ellentétben nem hajtom fel az egészet csak meg ízlelem egy korttyal. Még a másik italomat sem hajtottam fel. Vagyis pontosabban szólva még az előző körökből is van telepohár az asztalon.
- Ó milyen kis kíváncsi valaki. Pedig azt hittem beszéltünk erről. Semmi sincs ingyen valamit neked is adnod kell. – Mondom és a hasonlóan csinálok mint az előbb. A térdére téve a kezem energiát gyűjtök és a lábait szét nyitva a belső combján simítok végig az ágyéka irányába. Persze ezúttal sokkal lassabban csinálom a dolgot mint előtte. Sokkal emberibben és vágyakozással telibben. Fel akarom gyújtani az emésztő lángot benne.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Vas. Márc. 19, 2017 10:07 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

Alig hogy leülök, ő kiált a pincérnek, hogy ohzzon nekünk egy újabb adagot a valaha volt legpocsékabb lőréből. Türelemre int, bármennyire is akarnám, akkor sem tehtem. Sosem voltam az a türelmes típus, mindig elveszem, amit akarok kerül, amibe kerül. A démon tudja mi a dolga, így kisvártatva meg is jelenik a kért nedűvel. Letette elénk az italt és el is tűnik valamerre, érzem, amint arcát a nyakamba furva, apró bizsergés megy végig rajtam. Fülembe súgdos, úgy magyaráz Istenről és az ő nagy teremtéséről. Akaratlanul is szemeimet forgatom, ha szóba kerül az ő neve, feláll a szőr a hátamon és szívem szerint -, ami mint tudjuk nincs - sikítva rohannék ki az általa teremtett világból. Ahogy nyugodtan ülök az ölében a kis története kezd egyre érdekesebbé válni, de a kezei a térdemre siklanak, amit követ az enyém. Azért mindennek van határa, nem adom meg magam ilyen könnyedén bármennyire is vonzz magához. Szavain olyan nagyon elgondolkodhattam, hogy mire észbe kapok már erővel szétnyitja a lábaimat. Máskor izgatna ez a helyzet, de most valahogy frusztrál, gyülölöm a kiszolgáltatott helyzeteket, de ez az érzés valamiért elmúlik. Eddig sosem tapsztalt bizsergés lesz úrrá rajtam, miközben ő elkezdi felfelé vezetni a tenyerét a combom belső szeglete mentén. Halkan kuncogok a fél dicséretén, de a teremtést hallva keresédes mosoly fagy az arcomra. Persze, a nők lényüknél fogva képesek a teremtésre, utódokéra, eégszen addig míg el nem veszik tőlük kíméletlenül. Tenyere megáll a nőiességemnél, forróság önt el, miközben ő halad tovább felfelé. Az érzéseim villámcsapás sebességével száguldanak át rajtam, egymást váltják olyan gyorsan, hogy reagálni sincs időm. Akár egy ember, olyanná válok az ő kezei alatt. Keze a melleim közé siklik, ébenfekete szívemhez, aminek köszönhetően megrohamoznak az érzések, az előbbi bizsergés kétszerese és valami megmagyarázhatatlan energia, amit azelőtt még sosem tapasztaltam. Végül a kezeimen simít végig egészen a tenyeremig, miközben én az ölében ülve már réges-régen meggyulladtam, éppen lángolok. Megfogja csuklómat, magamat is meglepve egyetlen szó nélkül engedelmeskedem, akár egy bárány. Pohárhoz érinti a kezem, majd megint beszélni kezd. Az erő megvan bennem. Érezzek. Lehunyom szemhéjaimat és hagyom hadd járjon át a bizsergés, a mindent felemésztő tűz, az érzelmek kavalkádja, ami tornádóként tombol a szívem mélyén. Ezt a hatalmas energia nyalábot a tenyerembe összpontosítom és apránként csepegtetem előbb az egyik, majd a másik pohárba. Eszembe jut, milyen régen ittam egy jó tequilát, mire halvány mosolyra húzódnak ajkaim. Mikor úgy éreztem sikerült ihatóvá változtatnom az előttünk lévő poharakat kinyitom fáradt szemeimet és rá pillantok.
- Készen is van. Kóstold meg, de ha nem lesz jó az csak is a te hibád
- vágom oda egyből, miközben arcát kémlelem. Az egyik poharat magamhoz veszem, amint bele iszik, magam is így teszek, egy kortyot követően lerakom az italt.
- Hadd halljam a következőt, de sokkal jobbnak kell lennie, mint ennek a trükknek
- vágom oda suttogva, bármennyire is élesnek szántam a hangom vágytól tompán cseng. Akarom, amit akarok és nem érdekel már semmi. Tudnom kell mit tud, a többi már nem számít.
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Márc. 11, 2017 11:34 am írtam neked utoljára


- Pincér! Még egy italt az előzőből! – Kiáltok fel mikor Lilith az ölembe ül a karjaim pedig a dereka köré fonódnak.
- Csak egy kis türelem! – Kérem tőle mikor a fülembe súg. Nem is kell sokáig várnunk. A démoni pincér máris hozza az italt. Persze a kiszolgálás inkább a nőnek szól mint nekem. Csak egy ostoba démon nem tudja ki is ez a nő itt a bárban, és csak egy még ostobább démon lenne az aki nem ugrik azonnal, hogy kiszolgálja őt.
Mikor is azonban a pohár kétes minőségű ital előttünk van az asztalon az arcom a nyakába temetem és be szívom az illatát, majd a fülébe sugdosok.
- Haladjunk sorban a titkokkal. Az első. Isten a teremtés kezdetén a semmiből teremtett. Később ezt a képességet meg figyelték több angyalnál is. Bár a jegyzetek homályosak. Nem tudni, hogy csak isten hatalmának voltak-e a közvetítői vagy tényleg teremtettek-e saját erőből. Azonban ami biztos, hogy egyes angyalok képesek voltak a meg teremtett anyagokat át formálni. Például Lucifer. Ha az értesüléseim nem hazudnak ennek a képességnek a segítségével ő maga is teremtett démonokat. – Mondom, majd a kezeim le siklanak a nő térdeire.
- A ital átváltoztatásai is hasonló képességen alapul, noha nagyságrendekkel könnyebb, mint egy démont meg teremteni. – Ennél a mondatnál a térdét meg fogva terpeszbe nyitom a lábát. A tenyerembe nyers mágikus energiákat koncentrálva bizsergetni kezdem őt. Majd elkezdem felhúzni a tenyerem a combja belső oldalán élesztgetve az ő energiáit.
- Az első lépés fel éleszteni a bennünk lévő mágikus tüzet. Meg kell mondjam nőként ebben van egy kis előnyöd. A nők lényüknél fogva teremtők. – Mondom, és a tenyerem közben a szemérem dombja fölé siklik. A mágiámmal szándékosan felélesztem benne a tüzet, és a tenyerem tovább halad felfelé a köldöke felé. A régi legendák szerint pedig a lélek pont itt lakik, így innen viszem, vezetem tovább a nő mágikus erejét. Ahogy a tenyerem a mellei közé siklik a szíve fölé a mágiát át vezetem a szívén is fel nagyítva annak erejét. Végül tova siklik a kezem a válla irányába vezetve a lobogó mágikus energiákat a testén át. Végig a karján majd egészen a tenyerébe. Ekkor meg fogom a csuklóját és a pohárhoz érintem a kezét.
- Az erő már meg van benned, hogy valami hétköznapiból, valami egyedit csinálj! MOST! Érezz! – Mondom és a nő energiáinak utat mutatok. Miként is legyen egy átlagos minőségű italból valami messze átlagon felüli. A nőből ki áramló energiák pedig végzik a dolgukat miközben a mágikus akaratomnak engedelmeskednek. Ha figyelt meg tanulta, hogy változtasson át egy pohár italt.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Pént. Márc. 10, 2017 12:48 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

A mai nap nem lehetne már ennél is rosszabb, a lentiek felhúztak és csak kikapcsolni akartam, erre ezt a rejtett kocsmát tartottam a legjobbnak. De az egyik asztalnál ülő férfi vagy lény annyira bűnult, hogy nem tudtam mit tenni. Leültem vele szemben, valamiért mindennél jobban vonzott magához. Minden titoknak megvan a maga rejtélye és ahogy látom ő is tudja milyen veszélyesnek lenni. Villant felém egy gyilkos mosolyt, amit én az előbb a szememmel jeleztem felé.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- teszem fel a kérdést egy bájos angyali mosolyt villantva. Hallgatom a magyarázatát, ahogy viccelődik, de tudom, hogy ilyenekre csak Isten kiválasztottai képesek, legalábbis a Biblia szerint. Hátát neki nyomja a boksznak, kezét sztéttárva csettint a jobbjával. Rossz helyen ülök? Szemöldököm a magasba szökik és gondolkodóba esek. Közben a zenegép hirtelen zenét váltott, egy énekesnő lágy dallamot kezd játszani. A következő kijelentése hallatán apró mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy meghallom a keménységére vonatkozó félmondatát. Minden porcikám azon volt, hogy meginduljak, de az agyam tudta ott kell ülnöm vele szemben. Gondolataimban elveszve kattogtattam az agyam mégis mit kellene tennem. Tudom vonzz a velem szemben ülő, minden titkát tudni akarom, van benne valami, amire szükségem van. Hagyjam, hogy vezessen? Ugyan már, ezt senkinek sem engedtem meg soha! Széttárt karokkal mégmindig arra vár, hogy át üljek az ölébe.
- Nem tartozok azon nők közé, akik hagyják, hogy vezessék őket
- sóhajtok, majd az alsó ajkamba harapok
- de talán most az egyszer kivételt tehetek...
- kijebb csúszok, felkelek és az ölébe ülök. Megfoghatatlan vágy hajt, amivel nem tudok mit kezdeni, akarom és szükségem van rá. Amint az ölébe ülök, körém fonja a karjait.
- Hadd halljam azokat a titkokat!
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."
Lord & Lilith

A mai nap nem lehetne már ennél is rosszabb, a lentiek felhúztak és csak kikapcsolni akartam, erre ezt a rejtett kocsmát tartottam a legjobbnak. De az egyik asztalnál ülő férfi vagy lény annyira bűnult, hogy nem tudtam mit tenni. Leültem vele szemben, valamiért mindennél jobban vonzott magához. Minden titoknak megvan a maga rejtélye és ahogy látom ő is tudja milyen veszélyesnek lenni. Villant felém egy gyilkos mosolyt, amit én az előbb a szememmel jeleztem felé.
- Ezt vegyem fenyegetésnek?
- teszem fel a kérdést egy bájos angyali mosolyt villantva. Hallgatom a magyarázatát, ahogy viccelődik, de tudom, hogy ilyenekre csak Isten kiválasztottai képesek, legalábbis a Biblia szerint. Hátát neki nyomja a boksznak, kezét sztéttárva csettint a jobbjával. Rossz helyen ülök? Szemöldököm a magasba szökik és gondolkodóba esek. Közben a zenegép hirtelen zenét váltott, egy énekesnő lágy dallamot kezd játszani. A következő kijelentése hallatán apró mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy meghallom a keménységére vonatkozó félmondatát. Minden porcikám azon volt, hogy meginduljak, de az agyam tudta ott kell ülnöm vele szemben. Gondolataimban elveszve kattogtattam az agyam mégis mit kellene tennem. Tudom vonzz a velem szemben ülő, minden titkát tudni akarom, van benne valami, amire szükségem van. Hagyjam, hogy vezessen? Ugyan már, ezt senkinek sem engedtem meg soha! Széttárt karokkal mégmindig arra vár, hogy át üljek az ölébe.
- Nem tartozok azon nők közé, akik hagyják, hogy vezessék őket
- sóhajtok, majd az alsó ajkamba harapok
- de talán most az egyszer kivételt tehetek...
- kijebb csúszok, felkelek és az ölébe ülök. Megfoghatatlan vágy hajt, amivel nem tudok mit kezdeni, akarom és szükségem van rá. Amint az ölébe ülök, körém fonja a karjait.
- Hadd halljam azokat a titkokat!
- súgom a fülébe, majd felhörpintem a maradék italomat.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Feb. 20, 2017 8:01 pm írtam neked utoljára


Rajtam a mosolygás sora mikor azt mondja, hogy szeretné tudni az összes titkomat.
- De remélem, azért ismered a mondást, hogy egy titok csak akkor titok, hacsak egy valaki tudja? Vagy fogalmazzak úgy hogy ketten csak akkor képesek titkot tartani ha az egyik halott? – Kérdezem és meg villantom, neki a „veszélyes vagyok” mosolyom. Ez persze mindenkinél máshogy csapódik le. Van aki eszméletlen szexinek tartja és vonzónak. Megint mások össze szarják magukat, mert mintha egy gyilkos ragadozó mosolyát éreznék feléjük villanni. A leg butábbak pedig csak egy sima mosolyt látnak, és nem fogják fel sem a figyelmeztetést sem pedig a kihívást. Bár nem hiszem, hogy LIlith ez utóbbi kategóriába tartozna. Talán magával egyenrangú rohadéknak fog találni. Nem tudhatom.
- Nos ez egyszerű varázslat igazán könnyű. Sokkal könnyebb, mint szétválasztani a vörös tengert vagy éppen vérré változtatni egy egész folyót. Mégis van olyan hasznos mint az előző két mágia. – Viccelődök vele. És igen tartson csak őrültnek vagy bolondnak.
- De a legfontosabb része a tanulásnak, hogy rossz helyen ülsz. – Mondom, és a hátam neki vetem a sarok boksz hátának és a kezem szét tárva csettintek egyet a jobbommal. A zenegép ami a félhomályos helyiségben eddig a muzsikát szolgáltatta most hirtelen egy lágy titokzatos ritmust kezd játszani. Mint egy erotikus tánc úgy kúszik fel a zene az ember hátán egészen a szívéig.
- Kérlek ülj az ölembe, ha meg akarod ismerni a varázslatot! Azonban előre szólok nem minden részem ilyen lágy és sima, mint én. – Na persze. Nem minden testrészem, például a térdem kimondottan kemény és nagyon tud fájni ha be verem az asztal lábába. A másik testrészem keményedéséhez meg több kell egy nő kihívó mosolyánál és veszélyesen csillogó szeménél. Ekkor kapcsolok. Ő a szemével üzeni azt amit én a mosolyommal.
- Minden amit tenned kell csak annyi, hogy hagyod hadd vezesselek én. – Mondom meg mindig széttárt karokkal arra várva, hogy át üljön az ölembe. Ha meg teszi köré fonom a karom.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Vas. Feb. 19, 2017 11:11 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

Először össze ráncolom szemöldököm, ahogy hosszasan ecseteli milyenek is a sirályok, végóül nem bírom megállni és szemközt nevetem őt.
- Te nem vagy százas! Vagy csak elmeháborodott?
- teszem fel a kérdést, miközben kezemet szám elé téve kuncogok még egy rövid ideig. Érdektelen volt a kiselőadása a sirályokról, hiszen én is találkoztam velük egyszer-kétszer életem során. Éppen olyan feleslegesnek tartom őket, mint a halandók érzéseit, az a féreg megakarta szívatni a teremtményeit. Ennyi idő múltán is gyűlölöm, megvetem apámat, amiért magamra hagyott és a drága tollasaival kivégeztette a gyermekeimet. Nincs is rosszabb, mint az, ha egy anyának végig kell néznie a gyermekei halálát, kikkel hónapokon át egy testen osztozott, kit saját testéből táplált, védett és nevelt a széltől is óvva őt. Az emlémbe égett az a nap, ahogy az is mikor mindent ott hagytam a mennyekben, még csak el sem köszöntem tőle. Nem vitt rá a lélek, ahogy arra sem, hogy bocsánatot kérjek, az túlságosan is egyszerű lett volna.
Érzem magamon a tekintetét, miközben  megkóstolom az összes pohár tartalmát, majd válaszom hallatán hátra dől, képéről a magabiztosság sugárzik. Szemeimet fogatom, ahogy újra csodanőnek hív, nem vagyok én egy akcióhősnő, sem egy különleges univerzum szülötte. Démon vagyok, az egyetlen, akit az úr teremtett. Temérdek titok nyomja a fekete szívemet, amit sosem hangoztattam, megőriztem mgamnak, eltemetve őket jó mélyre. Előre hajol mondandója közben, az asztalra könyököl olyan közel hozzám, hogy akár a lehelletem vagy lélegzetem is érezheti. Megtehetné, hogy elveszi szemeimről a pillantását, de nem olyan bátor, így tartja a szemkontaktust. Megtudnám fújtani, amiért folyton Istennel habovál, őt senki sem érdekli, régen kivette a szabadságát és senki sem hiányolja, főleg nem én.
- Sorban mindegyikre
- válaszolok harázotottan. Magamat is meglepem, de valamiért vonzz magához ez az idegen férfi, tudnom kell ki ő, a titkaival együtt. Kérdése közben felegyenesedik és a megkezdett pohara után nyúl, újabb kérdés, megemeli poharát mintha koccintana, majd belekortyol az italba.
- Persze a varázslat is érdekel, hogy máskor is minőségibb italhoz juthassak. Huszonöt éve nem csinálnak jó alkoholt a halandók
- mondom elégedetlenül, miközben hátra dőlök a székemben, annak ellenére kezeimet az asztalon pihentetem. Ördögi mosoly jelenik meg a szám sarkában kérdéssorozata hallatán, kezde egyre érdekesebbé válni az este. Egy hideg mosolyt, tőrt a bordái közé bármikor kaphat, azért nem kell ennyire teperni. Viszont adni sosem fogok magamból, elveszem azt, amire éppen szükségem van. Halhatatlan életem során egyexytlen egyszer adtam oda magamat, azóta elzártam a lehető legmélyebbre mindazt, ami kialakult akkor bennem.
- Ezt csak egy módon derítheted ki. Tégy próbára!
- édes hangon búgom a szavakat, miközben előveszem csábító mosolyom. Szemeimben éteri tűz csillog, amit sokan a vágy szikráinak vélnek, de ez nem más, mint a pokol kénköves, lángoló tüze.  Újfent meglepem magam, máskor felháborítana az ilyen kérdés és ott helyben elmetszeném az illető torkát vagy kivájnám a nyelvét. De most, valamiért bele megyek a játékba és még csak szóvá sem teszem a megjegyzését. Miért vonzz ennyire?Először össze ráncolom szemöldököm, ahogy hosszasan ecseteli milyenek is a sirályok, végóül nem bírom megállni és szemközt nevetem őt.
- Te nem vagy százas! Vagy csak elmeháborodott?
- teszem fel a kérdést, miközben kezemet szám elé téve kuncogok még egy rövid ideig. Érdektelen volt a kiselőadása a sirályokról, hiszen én is találkoztam velük egyszer-kétszer életem során. Éppen olyan feleslegesnek tartom őket, mint a halandók érzéseit, az a féreg megakarta szívatni a teremtményeit. Ennyi idő múltán is gyűlölöm, megvetem apámat, amiért magamra hagyott és a drága tollasaival kivégeztette a gyermekeimet. Nincs is rosszabb, mint az, ha egy anyának végig kell néznie a gyermekei halálát, kikkel hónapokon át egy testen osztozott, kit saját testéből táplált, védett és nevelt a széltől is óvva őt. Az emlémbe égett az a nap, ahogy az is mikor mindent ott hagytam a mennyekben, még csak el sem köszöntem tőle. Nem vitt rá a lélek, ahogy arra sem, hogy bocsánatot kérjek, az túlságosan is egyszerű lett volna.
Érzem magamon a tekintetét, miközben  megkóstolom az összes pohár tartalmát, majd válaszom hallatán hátra dől, képéről a magabiztosság sugárzik. Szemeimet fogatom, ahogy újra csodanőnek hív, nem vagyok én egy akcióhősnő, sem egy különleges univerzum szülötte. Démon vagyok, az egyetlen, akit az úr teremtett. Temérdek titok nyomja a fekete szívemet, amit sosem hangoztattam, megőriztem mgamnak, eltemetve őket jó mélyre. Előre hajol mondandója közben, az asztalra könyököl olyan közel hozzám, hogy akár a lehelletem vagy lélegzetem is érezheti. Megtehetné, hogy elveszi szemeimről a pillantását, de nem olyan bátor, így tartja a szemkontaktust. Megtudnám fújtani, amiért folyton Istennel habovál, őt senki sem érdekli, régen kivette a szabadságát és senki sem hiányolja, főleg nem én.
- Sorban mindegyikre
- válaszolok harázotottan. Magamat is meglepem, de valamiért vonzz magához ez az idegen férfi, tudnom kell ki ő, a titkaival együtt. Kérdése közben felegyenesedik és a megkezdett pohara után nyúl, újabb kérdés, megemeli poharát mintha koccintana, majd belekortyol az italba.
- Persze a varázslat is érdekel, hogy máskor is minőségibb italhoz juthassak. Huszonöt éve nem csinálnak jó alkoholt a halandók
- mondom elégedetlenül, miközben hátra dőlök a székemben, annak ellenére kezeimet az asztalon pihentetem. Ördögi mosoly jelenik meg a szám sarkában kérdéssorozata hallatán, kezde egyre érdekesebbé válni az este. Egy hideg mosolyt, tőrt a bordái közé bármikor kaphat, azért nem kell ennyire teperni. Viszont adni sosem fogok magamból, elveszem azt, amire éppen szükségem van. Halhatatlan életem során egyexytlen egyszer adtam oda magamat, azóta elzártam a lehető legmélyebbre mindazt, ami kialakult akkor bennem.
- Ezt csak egy módon derítheted ki. Tégy próbára!
- édes hangon búgom a szavakat, miközben előveszem csábító mosolyom. Szemeimben éteri tűz csillog, amit sokan a vágy szikráinak vélnek, de ez nem más, mint a pokol kénköves, lángoló tüze.  Újfent meglepem magam, máskor felháborítana az ilyen kérdés és ott helyben elmetszeném az illető torkát vagy kivájnám a nyelvét. De most, valamiért bele megyek a játékba és még csak szóvá sem teszem a megjegyzését. Miért vonzz ennyire?
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Feb. 11, 2017 11:16 am írtam neked utoljára


- A sirályok azok jók. – Mondom mosolyogva. – Szinte már mondhatnánk azt, hogy a teremtő úr tréfái. Persze nem annak lettek szánva. De a sirályok.. Képzeld el egy falka éhes halászmadár. Kik régen utat mutattak a tengerészeknek. Kisérték őket a tengerpartok mentén. Gyönyörűek és félelmetesek. Kegyetlenül lecsapnak akár más madarak fiókáira is, nem csak az apró halakra. Nem olyan sok évvel ezelőtt pedig szartak a kikötőben sétálgató emberek feje tetejére. A sirályok maguk a színtiszta romantika. – Magyarázom, persze ez megint csak nézőpont kérdése. Ha bele gondolok, valójában egy madarat sem igazán lehet a romantikához kötni. Így a sirály erre a feladatra pont olyan tökéletes, mint egy gyönyörű énekes madár. Amikor a sirályt teremtettem nem szántam őket sem többnek sem kevesebbnek, csak egy láncszemnek a teremtésben.
Kíváncsian figyelem miközben végig kóstolja az összes italt egyik pohár tartalmát a másik után. Nem sietősen, hanem ráérősen ki elemezve az aromákat. A válaszára magabiztosan hátra dőlök.
- A titkomra? Csoda nő, neked is jól kell tudnod, egy titok csak addig titok, amíg egy valaki tud csak róla. – Mondom, majd én is előre hajolok, és rá könyökölök az asztalra egészen közel hajolva a nő arcához, szinte érzem a levegőt a saját arcomon ahogy a levegőt ki lélegzi. Elég lenne csak le pillantanom, hogy be lássak a dekoltázsába, de továbbra is fenn tartom a szem kontaktust.
- Sok titkom van amúgy is. Talán ennyi egyedül a teremtőnek van csak. Melyikre lennél kíváncsi? – Kérdezem fel egyenesedve, és a poharam után nyúlva. – Erre az egyszerű varázslatra? – Kérdezem meg és a poharam megemelem felé majd kortyolok egyet megint a nedűből. Az alkohol kellemesen végig perzseli a torkom én pedig a nő szemébe nézek. – Nem utolsó sorban. Meddig lennél hajlandó elmenni, hogy meg tud azt amire kíváncsi vagy? Mennyit adnál nekem érte magadból? Egy kedves mosolyt? Egy hideg mosolyt? Egy tört a bordáim közé? Esetleg ajkaid perzselő ízét? Milyen messzire vagy hajlandó elmenni?

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Hétf. Feb. 06, 2017 6:43 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

Felvont szemöldökkel kérdezett vissza, mire aprót bólintottam. Isten említésére újra szemeimet forgatom, de mosolya láttán megenyhülök. Nála furcsább lénnyel még hosszú éltem során nem találkoztam, a legtöbb természetfeletti nem emlegeti az úrat, ahogy az emberek sem, hiszen elvesztették a hitüket.
- Wonder Woman, mi? A tökéletes eléggé relatív fogalom, hiszen mindenki mást tart annak
- válaszolom unottan. Egykoron talán annak hittem magamat, de azóta sok minden megváltozott, rá döbbentem a gyengeségeimre és erőséggeimre. A hatalom naggyá tehet, de porba is tud tiporni. Szerencsére nem feszegeti tovább a témát, inkább int a csaposnak, hogy hozzon nekünk egy újabb adagot. Az udvarlásra tereli a szót, rövid mesébe kezd miszerint mit tenne, ha a kedvemre akarna tenni. Kacagni kezdek, majd finoman megrázom a fejem, egyetlen szavát sem hiszem el.
- A tengerpartok sosem vonzottak, a borok íze már nem olyan, mint egykor és az ételek is megváltoztak. A lágy zenéhez hogyan jönnek a sirályok?
- egyértelműen kötözködök. Próbálok benne hibát találni, kíváncsiságom hajt, vajon meddig bírja idegekkel. Közben a pincér is megérkezett, az asztalra helyezte a két poharat, majd magunkra hagyott minket édes kettesben. Kérdésével meglepett, mégis melyik természetfeletti képes ilyet kérdezni? Kezdem azt hinni, hogy az előttem ülő egy ember, aki véletlen tévedt ide. Aprót bólintottam, miközben a kezeit néztem, ahogy az előttünk lévő poharakkal játszik. ha jól emlékszem itt a piros hol a piros, a neve ennek a játéknak. Gyorsan cserélgeti a poharakat, majd sorban elhelyezce egy irreleváns kérdést tesz fel. Melyikben van minőségi ital? Az övé csak félig van tele, így valószínű abban az lehet, de a kérdéséből kiindulva nem csak az ízletes. Egy fél percig a szemébe nézek, majd felveszem a poharát és belekortyolok, ezután sorban megkóstolom a másik kettőt.
- Abban az esetben, ha a tiéd minőséginek számít, akkor az összes az
- felelem egyből. Sosem vallanám be neki, hogy igaza van, miszerint az ital elég jó, de ez így túl egyszerű.
- Most hadd halljam, mi a titkod?
- könyökeimet az asztalra helyezem, hogy közelebb kerüljek hozzá. Tekintetem az övébe fúrom, nem eresztem a pillantását, valami vonzz hozzá.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Feb. 02, 2017 7:14 pm írtam neked utoljára


- Udvarlási technikám? – Kérdem felvont szemöldökkel, és majdnem ki tör belőlem a nevetés. Nem én nem udvarolok nagyon messze vagyok attól. – Talán azért mert nem az udvarlási technikám használtam, hanem csak meg jegyeztem egészen kedvesen, hogy csak isten tudna ilyen szép nőt teremteni. Vagy valami ilyesmit mondtam. – Jegyzem meg mosolyogva. Ez az állítás persze egészen más színt adna a dolgoknak, ha tudná, én vagyok az isten. Az, aki őt anno meg teremtette és élettel ruházott fel. Sokkal egoistábbnak és öndicsérőbbnek tűnne a bókom.
- Azt is mondhatnám a halandók kedvenc képregény hősnőjéhez Wonder womanhez hasonlítalak. Őt is úgy teremtették szinte tökéletesre. – A hasonlatom pedig több mint találó hiszen Wonder womant az istenek szintén a földből teremtették és a leghatalmasabb isten Zeusz személyesen lehelt életet belé. Majdnem, mint én Lilithbe. Minden esetre nem feszegetem a témát csak intek a csaposnak, hogy kérek egy újabb adag italt mind a kettőnknek.
- Ha udvarolni akarnék el vinnélek egy kellemes trópusi tenger partra, a legfinomabb borokat szolgálnám fel neked a leg ízletesebb falatokkal együtt. A háttérben pedig lágy zene szólna és pár éhes sirály. – Mondom, majd meg érkezik az újabb két pohár ital.
- Hiszel a mágiában? – Kérdem és a három pohár itallal kezdek el itt a piros hol a pirost játszani. Gyorsan cserélgetve a három poharat. Majd sorban ki teszem őket egymás mellé.
- Melyikben van a minőségi ital? – Kérdem tőle de a kérdésem több szempontból is átverés. Az én eddigi poharam már félig van tehát minden cserélgetés ellenére jól meg különböztetheti. Nem mellékesen meg a játék közben a másik két pohár tartalmát is át változtattam. Így bármelyiket is választja, csak nyer a dolgon persze ő ezt nem tudhatja.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Szer. Feb. 01, 2017 9:02 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

El sem tudom mondani mennyire felbosszantottak a régióm lakói, gondoltam itt ebben az eldugott kis bárban végre kiszellőztethetem a fejem. Szerencsémre nem sok démon tud róla, csak rang nélküliekkel lehet találkozni, emberek meg 25 éve nem igen járnak New Orleans területén. Most először látom itt ezt a férfit, még nem tudom melyik fajhoz tartozik, de máris kihozott a béketűrésből. Mondandója hallatán szemeimet forgatom, miközben fintorgok egyet. Ja, Isten faragott! Inkább agyagozott, de hallani sem akarok felőle. Az előttem ülő bókjai annyira elcsépeltek, hogy meg sem hallom őket igazán, nálam ezzel semmit se tud elérni. A szívem fagyott, tökéletes jégkirálynő vagyok. Aztán az utolsó mondatára egyik szemöldököm a homlokom közepéig felszalad. Lassan belekortyol az italába, percekig tartogatja, majd leengedi a torkán.
- Az udvarlási technikádon még fejleszteni kellene, ez elég gyér volt. Italt meg akkor kortyolgatnám, ha jó lenne
- vállat vonok és leülök a székre. Magam sem tudom miért nem hagyom ott vagy tépem ki a torkát egyből. Valamiért vonzz magához, ki akarom deríteni ki ő és mit keres itt. A gondolataimból egy üveges hang szakít ki, ahogy rá majd a pohárra meredek, látom, ahogy megkocogtatja a szélét. Halvány mosolyra húzódik az ajkam széle, mikor végre kinyögi, hogy fizet nekem egy italt. Egyből intek is a csaposnak, hogy hozzon egy körrel abból, amit a férfinek adott.
- Kösz, de tudom hogyan kell inni. Nem tudnál mit mutatni rajta
- válaszolom kissé lenézően. Gondolkodóba esek szóhasználatán. "az ember nagy találmánya" Egyre gyanúsabbá válik ez az idegen, szemeim összehúzom, úgy bámulok rá, nem szakítom meg a szemkontaktust. Őszintén szólva van benne valami, ami vonzz magához, így nem tudok elszakadni tőle és legbelül azt érzem nem is akarok.
- De még maradok, ha valami mást tudsz mutatni
- vigyorgok rá angyalian, miközben szemeim a pokol tüzétől csillognak. A székben hátra dőlök és várom erre mit lép.
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Feb. 01, 2017 10:47 am írtam neked utoljára


Ahogy pedig éreztem meg is érkezett. Régen láttam már őt ilyen közelről. Talán még akkor mikor még élő ember volt. Végig nézem ahogy belép, és valami rögtön felbosszantja, hiszen már az ajtó is haragosan csapódik. Majd akár csak egy sivatagban sokáig szomjazó, mindenféle ízlelés nélkül le hajtja az italt ami a poharában van. Micsoda pazarlás. Teremtőként mindig is büszkeséggel figyeltem, ahogy a teremtményeim is teremtenek. Ezek közül pedig az alkohol le párlás és gyártás is egy ilyen dolog. Az emberek teremtette ízekben bővelkedő ital, mely végig árad az emberi testben és édes kellemes zamatokat hagy a nyelvén, miközben az ital végig perzseli a torkot. Majd közelebb jön hozzám és fel teszi a kérdését, amire majdnem el nevetem magam. Én találtam ki a nő dizájnját, és a mennyekben ülve láttam az összes modelt ami megfordult a földön.
- Gondolom ahhoz lehet köze, hogy olyan szép vagy, mintha maga az isten faragott volna téged. Kecses ruganyos test, nőies formák. De amiért valójában most figyeltelek, az az ahogy az italodat elpazaroltad mikor egy hajtásra le húztad. – Mondom neki és fel emelve a saját poharam, lassan bele kortyolok Bourbonbe. Egy kortyot és nem többet. Majd hagyom, az italt szét terülni a számban, hogy a nyelvem minden érzékével érezhessem a zamatokat, majd lassan lustán lenyelem, le csúsztatom az italt a torkomon.
- Áhhh! Ez nagyszerű! – Mondom, és meg kocogtatom a poharam szélét miközben a nő szemébe nézek.
- Kérj még magadnak valamit! Én pedig meg mutatom, miként is kell rendesen élvezni az ember egyik nagy találmányát. – Ajánlom neki és a poharam ismét az ajkaimhoz emelve várom mit is fog lépni.

Lilith
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
démon

Vas. Jan. 29, 2017 6:04 pm írtam neked utoljára
Online


Lord & Lilith

Azt mondják minden 25 évvel ezelőtt kezdődött, mikor Isten eltűnt, de az én történetemnek ez az egész csupán egyetlen fejezete. Évezredek óta létezek, Isten első teremtményeinek egyike vagyok, mégis más mint a többiek. Engem elfelejtett és magamra hagyott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, ezért gyűlölöm őt, az első férfit és az összes többit is. Ostoba halandók, semmire sem jók, egykor én is közéjük tartoztam, de szerencsére nem tartott sokáig. Lucifer segített rajtam, így az egyetlen Isten teremtette démon vagyok. A hosszú évek alatt kiharcoltam a tiszteletet, így válhattam a második herceggé a pokolban. Imádom az otthonom, hiszen ott mindent megtehetek, amihez kedvem tartja, persze csak addig míg az ördögnek nem teszek keresztbe. Atyám eltűnése felüdülés volt számomra, Lucifer az angyalok segítségére sietett, így én is vele tartottam, újra a földre léphettem korlátok nélkül. New Orleans városa megváltozott az idő alatt, mióta démonok lakják, mégis szeretek esténként az utcákon sétálgatni. Egy ilyen kellemes este folyamán bukkantam rá egy eldugott kis bárra, sosem volt sok vendégük, ezért is szerettem. Elbújhattam a világ zaja elől, gondolataimban elveszve hallgathattam a folyamatosan zengő andalító blues-t. A nap folyamán leugrottam a kis birodalmamba, de nem akartam sokáig maradni, felbosszantott a szolgák tehetetlensége, így amint tudtam elindultam a bár felé. Már messziről hallottam az édes dzsessz bús taktusait, mérgemben kivágtam az ajtót, ami hangos csattanással adta meg magát. Pillantásom gyorsan körbe futtattam a kis helyiségen, rajtam kívül 4 ember iszogatott a kocsmában. Kedvenc helyem foglalt volt a sarokban, így kénytelen voltam a pulthoz menni, kikértem magamnak valami ihatónak mondható töményet és felhajtottam. A tarkómon éreztem a sarokban ülő férfi tekintetét, nem tetszett az, ahogy bámult, amióta beléptem az ajtón, mintha egy darab hús lennék. Kezemben egy whisky-s pohárral megindultam a sarok felé, megálltam az idegen előtt, szemeim szikrákat szórtak.
- Bocs, de megkérdezhetem miért bámulsz ennyire, azóta, hogy beléptem ebbe az istenverte kocsmába? Talán még nem láttál nőt?
- teszem fel a kérdéseimet, a lehető legdurvább hangszínemen. Szabad kezemmel a széknek támaszkodok, míg a másikban tartom az italom maradékát. Tekintetem végig vezetem az előttem ülőn, meg kell hagyni tetszik, amit látok. Halvány mosolyra húzódnak ajkaim, hiszen már tudom mit fogok vele csinálni. Élvezni fogom ezt az estét, míg neki valószínű ez lesz utolsó...
"Amit a szerelem elkezd, azt csak Isten végezheti be."

Vendég
WHISPERING AMEN



Vas. Jan. 29, 2017 8:51 am írtam neked utoljára


Emberként rejtőzve emberként viselkedve élek a földön. Míg kezdetben mindenki elől el akartam tűnni, mostanra már nem rejtőzöm annyira. Legalábbis az emberek elől nem. Ahogy néha feltűnők egy egy angyal vagy démon előtt is rejtve vagy fel fedve magam, hogy a megfelelő irányba tereljem őket. Így itt vagyok New Orleans egy eldugott kis kocsmájából. Valahonnan egy zenegépből az ördög muzsikája szól. Na persze a dzsessz nem feltétlen az ördög muzsikája és én kimondottan élvezem, de a bélyeg már rajta maradt.
Ahogy errefelé szokás rendelek egy Bourbont, majd le telepszek az egyik asztalnál a sarokban. Mikor bele kóstolok az italba meg rázom a fejem. Messze nem az igazi. De még így is elképesztők az emberek. Az angyalok eljövetele óta eltelt évek alatt sem hagytak fel az alkohol gyártással. Szétnézek hát a félhomályos helyiségben és mikor úgy találom senki sem figyel végig húzom az ujjam a pohár szélén át változtatva a benne lévő italt egy jóval minőségibb párlatra. Meg sem kellett kóstolnom hogy tudjam mennyivel jobb lett a minősége.
Hátra dőltem inkább és a szemem a bejáratra szegeztem, majd várni kezdtem. Tudom, hogy jönni fog. De azt nem, hogy miért.

Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
267

Szomb. Szept. 10, 2016 4:33 pm írtam neked utoljára



Isabelle & Ashtaroth
❝ You'll help me and I'll help you ❞
Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy nincs elég beosztottam, vagy hogy mindegyik fafejű, tökkelütött, idióta. Ezeken a napokon a haragomat mélyen elzárva a saját kezembe veszem az irányítást.
Ez a nap is ilyen. Pedig annyira egyszerű volt a feladat...
Keress meg egy vadászt, kérdezd ki a vezéréről. Nem érdekel, hogy szépen, vagy véresen. Választ akarok. Persze a válaszokat nem kaptam meg, sőt. A démont, akit küldtem, megölték, aki pedig a halálának a hírével jött.. Nos azt én öltem meg.
Nem kapott el jó hangulatban, főleg, hogy ez már a harmadik ilyen szerencsétlen volt.
De legalább rájöttem, hogy a magam kezébe kell vennem az irányítást. Így hát elhagytam a Poklot Iumentummal.
Amint magam mögött hagytam az izzó kapukat, lovam egy gyönyörűséges, vörös motor képét vette fel. Lovas vagyok, a lovam nélkül mit érek én? Jó magam páncélzat nélkül ugyan, de elindultam. A kardom rejtve volt a kíváncsi szemek elől, édes hátasom oldalán.
A lábaim között doromboló, csodás masinéria nagy port kavarva száguldott végig a vidéken, egyenesen New Orleans városába.
Több okból választottam ezt a helyet. Egyrészt, mert egész sok démon nyüzsgött errefelé, ebből eredően vadászok is megfordultak a környéken. Nekem pedig ez kedvezett. A másik az, hogy húgom is erre járt, ha jól tudom, én pedig szeretek a körmére nézni néha. No nem mintha annyira érdekelne, hogy hány embert gyilkol le, de azért azokat életben hagyhatná, akikből némi információt is ki lehet nyerni.
Egy bár mögött parkoltam le. Ebben a formában Iumentum elég nyugodt volt, bár az energia így is sugárzott belőle azok számára, akik többek voltak egy egyszerű halandónál. Azok érezhették, a jármű agresszivitását.
Beléptem a helyre. Csendes volt és sötét, bár engem a hangulata a legkevésbé sem érdekelt. Soha nem mozgatott meg semmilyen látvány, illat, íz, érintés. Kivéve, amikor Hiroshimában földet ért az atombomba. Az a látvány... Még ma is, mintha a szemem előtt lenne. Gyönyörű. Soha nem láttam még ahhoz foghatót. Egy italt veszek, noha nem az íze, hanem csak a beolvadás kedvéért vettem meg. Az egyik asztalhoz ülök. Pár férfi már meresztgeti rám a tekintetét, de még a bárányok is megérzik, ha farkas ült be közéjük: nem mozdul rám senki.
Helyes. Jobb is így, kicsi fegyvereim. Úgy illendő, hogy az eszköz nem próbálja meg elkápráztatni önmagával használóját, csak munkájával. És kétségtelen, hogy a gyilkolásban, háborúban nincs jobb fegyver az embernél.
Talán egy órája ülhettem ott. Vártam, ha kellett, estig. Szerencsére ennyi is elég volt, mert belépett egy nő. Határozott, tiszteletet parancsoló. Leül, s mivel a bárány egy bárányt érzékelt, az egyik férfi már ül is mellé vigyorogva, megszólítja.
Mintha csak egy bábjátékot néznék, látom, hogyan olvad le a vigyor a férfi képéről, amint az -és vele együtt én is- meglátja a kést.
Egy vadász. Tökéletes. Amint az a szerencsétlen kihúz a képből, a nő meglát engem. Teljesen nyugodtan figyelem, ahogy csendben végig mér.
Magamban lefuttatom a lehetőségeket. Megpróbálhatok vele szépen beszélni, vagy kezdhetem egyből a durvábbal is. Döntök és lassan felkelek a székből, majd oda ülök mellé.
- Szép kés. Sokakban megforgattad már? - kérdezem, miközben ajkamhoz emelem a poharat. Olyan hangon beszélek vele, mintha teljesen természetes volna, hogy két idegen egymás mellé ül és a kések, tőrök használatáról beszél. Mondjuk ebben a mai világban, mikor minden sarkon egy-egy felkoncolnivaló démon, vagy angyal van... Ez már tényleg csak ilyen.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Szept. 10, 2016 12:23 pm írtam neked utoljára


Csepereg az eső. Mintha csak a lelkem átkozott mocskát próbálnák lemosni az ègiek. A felhők felè fordítom fejem, hagyom, hogy arcomra is jusson a józanító, hideg vízcseppekből.
Őszintén? Kezd marhára elegem lenni mindenből. Èvek óta űzök egy vadat, remènytelenül. Ennyit èrne tènyleg a bosszú ereje? A nagy nullával egyenlő...kezdek begurulni, aminek nem lesz szèp vège. Bár a legszánalmasabb az egèszben, hogy kívülről csak egy törpe toporzèkolásának hat majd...a fene vigye el az egèszet! Üvöltenèm a sötètsègbe, hogy itt vagyok te rohadèk, gyere kapj el...de nem. Nem teszem. Ennèl sokkal számítóbb vagyok. Egyszer úgyis találkozunk ès száműzöm mèg a pokolból is!
Talán ez az èn keresztem.
Ujjaim az egyik bár ajtajának a kilincsère fonódnak, hogy a tervezettnèl erősebben lökjem be. Hahó, megjöttem! Nem volt elèg hatásos belèpő...
- Valami erőset - legyintek a pultos kèrdèsère, hogy mit innèk. Teljesen mindegy igazából. Csak egy kis időre magam mögött szeretnèk mindent hagyni.
- Hè cica... - kezdenè mellettem rögtön valami balfèk, de belè fojtom a szót, ahogy megemelem fekete bőrkabátomat előtte.
- Ha nem akarod, hogy megforgassam a lábaid között, húzz innen! - szèp bemutatkozás Belle, igazán..tapsot èrdemelnèk, művèszi előadás.
Egy másodpercig farkasszemet nèzünk, de a kèsem csillogása mindig győz. Legalábbis eddig mindig bejött.
Ajkaimhoz èr az üvegpohár, nyelvemen elolvad az első korty whisky. Elègedetten dorombolok, ez kellett nekem. Alexander meg elmehet a búsba! Megint egyedül iszok...
Tekintetem ekkor megállapodik egy gyönyörű nőn. Vonzza a pillantásomat. Ha nem heteró lennèk, most èn mennèk oda ezzel a "hè cica" szöveggel...
Bár lenne valami hatodik èrzèkem, ami megállítana, ha èpp veszèly közelegne, vagy hülyesèget szeretnèk csinálni...de nincs, így nem tudhatom, hogy pontosan kivel állok szemben.
Mert persze, hogy a legijesztőbb városba kell jönnöm piálni...

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Egy eldugott bár
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: