Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Egy eldugott bár •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 2:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 428 • Credit:

 


A napi rendem mondhatni teljesen felborult. A tervemben egyáltalán nem szerepelt az a pont, hogy totális idiótát csinálok magamból. Ha valaki csupán néhány perccel ezelőtt megemlíti nekem, hogy rettegve fogok a sarokban kuksolni, mert cuki, plüss unikornisok lepték el a szobát tuti, hogy tarkón verem és visszaküldöm a balettba ugrálni. De sajnos az eset megtörtént, és a hírnevemen esett csorbát már nem tudtam kiköszörülni. Nevetése tisztán csengett a fülemben, és még haragudni sem volt okom. Ha az ő helyében lennék, minden bizonnyal már a könnyeimet törölgetném annyira rázna a kacagás, egy ilyen hülye láttán. A ’biztonságot’ nyújtó sarkot továbbra sem hagytam el, és úgy szóltam neki vissza.
– Imádom az unikornisokat, egyáltalán nem félek tőlük, de ha a semmiből tűnnek elő, azért az egy kicsit megpengeti az idegrendszeremet. – vetettem oda már-már durcásnak ható hangnemben. A nevetést befejezte, és kedves hangnemben próbált invitálni, hogy most már térjek vissza a normálisok táborába. Plusz végre tisztázta, hogy ez nem egy hotelszoba.
Lassú és megfontol mozdulattal visszafordultam, és örömmel konstatáltam, hogy eltűntek az unikornisok, csak Leonard nézett kedves mosollyal az arcán. Felírtam neki egy piros pontot magamban, amiért már nem röhög hangosan. A távolságot továbbra is tartottam a karomat pedig keresztbe fontam magam előtt. Viszont valami csoda folytán, a törülköző még mindig a fejemen volt, és túlélte a pánik sarokba rohanást. Minden bizonnyal szörnyen fenyegetően nézhettem ki. Hah, kit akarok átverni. Szánalmas látványt nyújthattam ez nem is vitás.
– Nos ha már az utcán kell csöveznem valahol ezek szerint, akkor azt megosztod velem, hogy mi a f….. – mielőtt kimondanám a szót, ami már a nyelvem hegyén van, inkább gyorsan helyesbítek - – Szóval akkor miért is van itt ez a szoba pontosan?
A veszély elmúltával hirtelen elönt az ólmos fáradság érzése. Úgy tört rám, mintha fejbe vágtak volna. A végtagjaim teljesen elnehezültek azzal egyidőben, hogy a szívem zakatolása normális ütemre csökkent. Ugyan tisztáztuk, hogy ez nem az én kis esti szobám lesz, de éltem azzal a lehetőséggel, hogy visszamentem a kanapéhoz és helyet foglaltam. A lábamat viszont már inkább nem pakoltam föl. Ha esetleg megint futni kell időt nyerek, ha a lábaim már eleve a földön vannak. Kérdőn néztem Leonardra.
– Mégis, hogy kerültek ide az unikornisok?
Nyilván valami mágia van a dologban, mostanra ennyi már nekem is leesett, bármilyen hiányos is a műveltségem ezen a téren. Azonban ehhez hasonlót még sosem láttam. Találkoztam egyszer valakivel, aki képes volt tárgyakat mozgatni az elméjével, de itt biztosan nem erről volt szó. Szóval igazán hozzátudna járulni a lelki békém újbóli megteremtéséhez, ha eme eseményt megmagyarázná nekem.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am Not just a human
Don't ask my opinion Don't ask me to lie Then beg for forgiveness For making you cry.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár 72e6b42a017e5d5456630fc3e307fe6c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Képességem :
Titkos vágyak kifürkészése, erotikus víziók, hallucinációk keltése
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

A mai nap sem lesz az egyhangú napok egyike, ezért is olyan szerencsés, hogy egy ilyen helyen tudom kamatoztatni a képességeimet, mivel nem rozsdálok be és még mókázok is. Oké, arra ugyan nem számítottam, hogy ma még női fenekeket fogok megcsodálni, de ezért is szép az élet, ha már itt van, hát én ugyan nem takarom el a szememet. Főleg manapság, mert sosem az történik amit az ember fia remél, így jobb ha kiélvezzük a lehetőségeket. Mi tagadás, valóban formás fenékről van szó, és még szívesen nézegetném a hófehér tangát ami keretezi, de most végkép kiderült, hogy légy úszkál a levesben, és Cara is gyorsan kapcsol elrejtve fenekét a világtól és főleg tőlem.
A következő pillanatban, meg előkerül az eddig kedves, ne bánts virág arcát leváltó, gonosz, ádáz női tekintet. A jó isten védje meg azokat a teremtményeket akikre egy bosszúszomjas nő üldöz, de mivel az isten nincs, ezért nem sok jót jósolok a szegény páráknak. Azt hiszem, jobb ha nem állok majd az útjába, amikor kiosztja Coltot, de nem is baj, bőven ráférne már az önelégült képére, hogy egy nő jól helyben hagyja, és mindenki előtt lekiabálja a kopasz fejét.
Azt hiszem elvetettem a sulykot az unikornisokkal. - Szóval nem ezekért jöttél? - Nevetek fel a már egyébként is nyilvánvaló tényen. Azonban, amikor szóvá is teszi, hogy miért is van itt valójában, megszánom szegényt, főleg, hogy a sarokban áll. - Sosem gondoltam volna, hogy egyszer találkozni fogok valakivel, aki az unikornisoktól fél. Mert az, hogy a bohócok ilyen viselkedést váltanak ki az emberekből, az hagyján, azoknak amúgy is, olyan megátalkodott gonosz démoni fejük van, de ezeknek a dagad színes póniknak, na de minden nap van valami újdonság. - Jegyzem meg, majd egy pillantás az egész és már semmivé is válnak a kis "szörnyetegek".
- Már eljöhetsz a faltól, gyere, tisztázzuk a helyzetet. - Mondom neki kedvesen, még mindig a fotelből. - Nos, mint az már számodra is kiderült, ez nem egy hotelszoba. Én nem szobalány vagy fiú vagyok, és te hiába érkeztél ide ezekkel a szándékokkal, sajnos nem tudom teljesíteni ezt a fajta kérésedet. - Próbálok amolyan kedves mosolyt felé küldeni, miközben az agyamban csak az pörög, hogyan is álljak majd bosszút a csaposok királyán.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 418 • Credit:

 

Kezdett az az érzésem lenni, hogy nem csak én vagyok zavarban. Egyre inkább úgy tűnt, hogy Leonardot is elbizonytalanítottam a kérdéseimmel. A korábbi magabiztosságának a nyomát sem láttam az arcán, csupán zavart és döbbenetet láttam. Talán ő akart aludni a kanapén? Esetleg nem szokott hozzá a borravalóhoz? A kérdőjelek egyre csak gyűltek, és a nagyobb baj az volt, hogy láthatóan már nem csak az én fejemben. Tekintetem élesen az övébe fúrtam, hátha kitudok olvasni valamit, de nem jutottam semmire. Szép volt a szeme és ennyi. A perifériámban viszont megjelent valami. Hirtelen egy plüss unikornis jelent meg azon a helyen, ahol korábban a kanapét paskolgattam. Annyira megijedtem, hogy egy halk jelzésértékű sikollyal a torkomban felpattantam. A lendület következtében a mackó nadrág, ami lényegesen nagyobb méretű volt, mint amit hordani szoktam, lejjebb csúszott a fenekem közepéig. Még pont nem látszódott ki a stratégiai fegyverem, de a jelenlévő úriember számára így is tisztán láthatóvá vált, hogy egy fehér tangát viselek a férfi darabok alatt. Gyorsan feljebb húztam a nadrágot szinte a hónaljam vonaláig biztos, ami biztos alapon. Az arcom egyre forróbb lett. Nincs mit szépíteni égtem, mint a Reichstag.
– Annyira sajnálom. – Próbáltam szabadkozni, de nem volt sok értelme. Egy valamire viszont jó volt ez a sajnálatos esemény. Elterelte a figyelmemet arról az igencsak apró, de mégis lényeges tényről, hogy a semmiből megjelent egy kicseszett unikornis mellettem. Szinte meg sem hallottam, hogy valami félreértés féléről beszél. Azt viszont tisztán kihallottam a mondandójából, hogy „Colt a csapos”
– Hmm, szóval így hívják. – A képzeletbeli ’halál’ listámra fel is véstem a Colt nevet. Na jó, talán túlzás halál listának nevezni, hívjuk inkább azok listájának, akiket még az életem során tökön fogok rúgni. Elég hosszú lista egyébként.
A pulzusom már éppen kezdett megnyugodni, amikor megkérdezte, hogy miért jöttem ide pontosan. Válaszolni akartam neki, de tovább folytatta a mondandóját, további unikornist és fizetést emlegetve. Mikor újra szólni akartam, hogy én bizony nem fogok fizetni az unikornisért további plüss unikornisok jelentek meg a szobában a SEMMIBŐL. Hát majdnem összepiszkoltam a kölcsön nacit. De összeszedtem minden bátorságomat, és nem rohantam ki a szobából. Csak a szoba egyik sarkáig futottam el. A fejemet belefúrtam a sarokba és úgy szóltam vissza Leonardnak. A hangom viszont jóval magasabb volt a szokottnál.
– Én csak el akartam tölteni valahol egy estét, a csapos azt mondta, hogy itt aludhatok egyet. – továbbra sem néztem rá, csak a szoba sarkát fixíroztam. A máskor olyannyira szeretett plüss unikornisokat, most komoly fenyegetésnek éltem meg. Hát ennek is eljött a napja.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár 72e6b42a017e5d5456630fc3e307fe6c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Képességem :
Titkos vágyak kifürkészése, erotikus víziók, hallucinációk keltése
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Egyre csak azt gondolom, hogy itt valami nem stimmel. Vannak olyan emberek, akik nem sokat szórakoznak a modorral, na nem mintha bunkó lenne, csak fura, hogy a borravalóval példálózik, noha még semmi extrát nem tettem. Jó persze nem egy megszokott ha valakinek befonom a haját, Lucifer a tanum, hogy ilyet még életemben nem tettem vendéggel és ha így nézzük akkor még is csak extra a maga nemében.
- Öhm... - akarok közbe szólni a monológjában ahol a reggelit emlegeti, és szerintem egyre érdekesebb a tekintetem is, biztos árulkodik rajta, hogy lassan én vagyok az, aki nem érti, hogy ő miért is van itt. Erre megemlíti az unikornist, hát oké... rajtam ne múljon.
Kutatok a gondolataimban, hogy milyen plüss unikornisokat láttam már, és amikor találok egy egészen jófej kinézetűt, már alkotom is a tudatommal, amikor elneveti magát.
- Nos Cara, azt hiszem, hogy itt valami bűzlik... - nézek rá áthatóan. - Valami nagyon nem stimmel, és azt hiszem, hogy jobb ha tisztázzuk a helyzetet, még mielőtt valami olyan történik amire se te se én nem számítunk. - Térdemre támaszkodva közelebb hajolok hozzá. - Azt hiszem némileg Colt, a csapos is benne lehet a félreértésbe, tekintetbe véve a gúnyos vigyort a képén, amikor kiléptem a szobából.
Egyre inkább azt gondolom, hogy nagyrészt Colt keze van ebben az egészben, ez valami magán bosszúálló akció a részéről, mert képes volt szerencsétlen ázottan betérni a bárba. Valamit majd ki kell találnom, amivel revansot vehetek nála, majd töröm a fejem, hogy mitől is fél igazán Colt, minimum annyira, hogy összeszarja a bokáját. A gondolattól már is mosolyogni támad kedvem. Vissza zökkentem magam a jelenbe, később is rá érek mókázni.
- Te miért jöttél ide pontosan? - Még mielőtt válaszolhatna gyorsan hozzá teszem. - Csak mert ha egy unikornisért akarsz fizetni, rajtam ne múljon. - Egy pillanatra becsukom a szemem és a következőben már több tíz darab unikornis fekszik a földön, asztalon, a kanapén. Ugyan az a fajta, csak különböző színekben pompázva.


Ilyen egy --> UNIKORNIS <-- az én agyamban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 793 • Credit:

 


A férfi nagyon udvarias volt, így nem lehetett panaszom az ellátásra. Csupán egy gyengéd mosollyal konstatálta a hisztimet és nem tette szóvá. Okos srác. Ha valami olyat mondott volna nekem, ami nem tetszik, még jobban elborult volna az agyam. Ki tudja, lehet még meg is harapnám. Elképzeltem magamban a jelenetet, és önkéntelenül is elmosolyodtam a helyzet abszurditásán, és mélyen reméltem, hogy nem fognak idáig fajulni a dolgok.
Szöget ütött viszont a fejembe, amit mondott. „Sokan jönnek ilyen hangulatba hozzám”. Na álljunk csak meg. Akkor ezek szerint ő adja ki a szobát? Neki kell majd fizetnem? A feltételezést, hogy ez az ő territóriuma csak tovább erősítette, hogy látványos mozdulattal mutatta, hogy ő „szó szerint” itt dolgozik. Viszont akkor mi van azzal zöldhasúval, amit a pultosnál hagytam? Értem én, hogy pénz beszél, a kutya meg ugat na de semmi kedvem nem volt többet költeni annál, mint ami feltétlenül szükséges. Gondolatban tehát felírtam a teendőim listájára, hogy ’távozás előtt tisztázni az anyagiakat’.  
– Nos ez remek, akkor a kanapé az enyém lehet ugye? – kérdeztem egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Hamarosan elhagyta a szobát. Nagyon reméltem, hogy az általam hiányolt szoba felszerelést akarta pótolni, és nem csak mondjuk egy cigire ugrott ki. Amíg vártam, türelmetlenül doboltam a lábammal, és alaposabban körbe néztem. Kétségkívül nagyon mutatós volt a berendezés. Ez a fajta ’luxus’ azért nem túl gyakori New Yorkban. Mondjuk sokkal jobban örültem volna egy kényelmes franciaágynak, amin teljesen el lehet terpeszkedni, de ideiglenesen ez is megfelelt. Ha esetleg megfájdul a hátam, még mindig élhetek a panasz jogával. Mondjuk volt egy olyan sejtésem, hogy itt a panasz leveleket maximum a toaletten használják az eredeti rendeltetésétől teljesen eltérő módon, de engem megnyugtat, ha legalább meg írhatom. Eddig a pontig viszont szerencsére még nem volt mit leírnom. Főleg mivel a srác viszonylag hamar visszaért ruhával és törülközővel a kezében. Át is nyújtott számomra egy pólót és egy nadrágot.
– Huh, köszi ez tökéletes lesz. Amúgy is a férfiruhák kényelmesebbek az alváshoz.   – Nem akartam az orrára kötni, hogy otthon is pont ilyen mackónadrágban alszom, ha egyedül alszom. És sajnos az utóbbi hónapokban mindig egyedül aludtam. Már komolyan kezdtem tőle tartani, hogy megkopott a vonzerőm.
Mosdó felé irányított, így nem haboztam és elindultam, hogy átvehessem a száraz ruhát. Amint beértem, magamra csuktam az ajtót, és megszabadultam a nedves daraboktól. A fehérneműt viszont magamon hagytam, mert ugyan még kicsit az is vizes volt, de ellenkezett az elveimmel az idegenek előtt bugyi nélkül tartózkodás. Nem sok elvem van, de ez az egyik alap. Megtörültem egy kicsit magamat, különös figyelmet fordítva a hajamra, ami vizes kupacokban omlott a vállaimra. Miután felvettem a pólót és a maci nacit, visszamentem a szobába. A ruháimat és a törülközőt vittem magammal és letettem az asztalra. Időközben egy párnákat és egy plédet készített ki, szóval mindent megkaptam, amit kértem. Leültem a kanapéra. Ezután viszont elkérte a törülközőmet, és egy nagyon szokatlan ajánlatot tett a frizurámra vonatkozóan. Éppen mondani akartam neki, hogy részemről rendbe van a dolog, de nem fogok extra felárat fizetni. Viszont mielőtt bármit is mondhattam volna, nekikezdett a hajam befonásának. Először befeszültem a dologtól, de végül elengedtem magam. Rájöttem, hogy nem is olyan nagy gond, hiszen így szép hullámos lesz majd a hajam amikor megszárad. Mikor befejezte, azért muszáj volt odaszúrnom egy megjegyzést, annak ellenére is, hogy titkon tetszett a dolog.
– Valaki nagyon hajt a borravalóra mi? – szóltam egy széles vigyor kíséretében. Laza eleganciával feltettem a kanapéra a lábamat, és kérdőn néztem a srácra. Feltételeztem, hogy hamarosan lelép, de nem így történt. További kérdéseket tett fel nekem.
– Szerintem most meg van minden, ami kell köszi. Most már azt hiszem rendben leszek. Majd holnap esetleg reggeli kelleni fog, de azt a pultossal kell egyeztetnem ugye?   – kis szünet után tovább folytattam.
– Na persze ha bármi megtörténhet, akkor egy plüss unikornis elférne még itt mellettem. – jelzés értékkel megpaskoltam a mellettem maradt üres helyet a kanapén. Egy darabig tartottam a komoly ábrázatot, de végül elnevettem magam. Nagyon reméltem, hogy értette a poént. Bár valóban, a nehéz napok után a plüss unikornisomhoz bújva alszom, de most abszolút el tudtam tekinteni eme apró igényemtől. Különben is csak az én saját pacikámmal az igazi aludni. A végén még, amikor hazamegyek féltékeny lesz, ha másik plüss szagát érzi meg rajtam. A férfi egy kacsintás kíséretében bemutatkozott nekem.
– Én Cara Pierce vagyok. – mondtam neki büszkén, és én is rákacsintottam. De nem a szexi fajtával, hanem lassítva széles fejmozdulatokkal. New Yorkban a nevem már önmagában is jelentett valamit. Igen szűk körben, na de akkor is. Itt viszont nyilván senki nem tudta, hogy ki vagyok. Persze a terveim szerint ez még a jövőben változni fog. Ha a házamat megszereztem, lehet, hogy majd terjeszkedésbe fogok. Egy magamfajta lány sosem éri be azzal, ami megadatik.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár 72e6b42a017e5d5456630fc3e307fe6c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Képességem :
Titkos vágyak kifürkészése, erotikus víziók, hallucinációk keltése
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Majdnem elnevetem magam a kifakadásán, de itt körülbelül úgy kell viselkednem, mint egy pszichológusnak, tehát türelmesnek, együttérzőnek, kell lennem, ami azt is jelenti, hogy nem nevethetem ki azt aki jön, így csak egy halvány félmosolyra nyúlik el a szám.
- Hidd el, engem nem sok minden botránkoztat meg. - Érzem, hogy enyhén fel van paprikázva a hangulata. - Sokan jönnek ilyen hangulatba hozzám, ne aggódj, de általában jókedvűen távoznak. - Közlöm vele az igazságot, hiszen, sok halandó ember tér be hozzám azzal, hogy kreáljam meg neki a főnökét, barátját, vagy akit éppen okolnak a szerencsétlen életük miatt, hogy elátkozhassák, vagy leordíthassák a fejét.
- Öhm... igen, itt dolgozom, szó szerint. - Mutatok a szobára. Ezért jött ide, mert itt dolgozom. Kicsit értetlenül ráncolom össze a szemöldököm, de inkább nem kérdezek rá, betudom annak, hogy zavarban van.
- De legalább nem csak én jártam olyan szerencsétlenül, hogy rongyosra áztam. - Kilépek a szobából, hogy a szekrényemhez menjek neki száraz ruháét és egy törülközőért.
- Na mivan, már is elűzött? Látod, mégsem bennem volt a hiba. - Nevet hahotázva Colt, ahogy elmegyek mellette.
- Csak göncöket viszek neki... - egy pillanatra megállok a pult mellett és Colthoz hajolok. - Azért egy kicsit meglepődtem, mert kért párnát is. - Értetlenül nézek Coltra, mert ezt a részét valóban nem tudtam mire vélni. - Bár, szokták mondani, a vendégnek mindent. - Colt eddig bírta, és nevetésbe tört ki, hogy még egy nyálcsóva is kicsurran a száján, és így hagyom magára, hogy a beszerző körutam folytassam. A szekrényemből kiveszek egy nadrágot, egy pólót, és egy kis kéztörlő törülközőt. Visszafelé Colt még mindig kuncog a pult mögött, és nem bírom ki, hogy egy kicsit ne rontsam el a kedvét. - Hé Colt, még mindig esik az eső, és látod hányan jöttek be? - Kérdezem a fejemmel az ajtó felé intve, a frissen érkezőkre, akik lucskos lábbal menetelnek az asztalok felé. Colt idegesen kapja fejét az ajtó felé.
- Hogy a picsa... hé, nagyon gyorsan töröljétek meg a lábatokat, mert ha nem seggbe lesztek rúgva kifelé menet. - Röhögve térek vissza a szobába, Átnyújtom a hölgynek a ruhákat, amiket találtam.
- Bocs, nem igazán bővelkedek női ruhákban, így csak ez a mackónadrág van, és ez a kék póló, jobb mint a semmi, legalább száraz ruhában lehetsz. - Megvárom míg elveszi, majd a mosdó felé mutatok. - Ott átveheted a ruhákat.
Amíg a fürdőben van kiveszem az ablak melletti kis tárolóból a kanapé díszpárnáit és még egy plédet is találok ott, bár nem most volt használva, itt az emberek általában mozgékonyabbak. A párnákat a kanapéra dobom a pokrócot meg egy kicsit megrázom, hogy ne legyen olyan "használatlan szagú". A felszálló kis porszemcséktől köhögök párat.
Amikor visszatér félig szárazon megvárom, míg elhelyezkedik. Ha a törülköző nála van, akkor elkérem, ha nincs, akkor bemegyek érte a fürdőszobába.
- Figyi, ez tudom, hogy furcsa lesz, de olyan kicsi ez a törülköző, a hajad meg még most is vizes. Szóval van egy félvér barátom, aki lány, és hosszú haja van, ő tanított meg hajat fonni, mert neki ez egyfajta őrület, hogy be legyen fonva a haja...- érzem, hogy mennyire idiótának nézhet most, de mindegy is, rendületlenül folytatom. Mögé lépek ha már a kanapén ül. - Ne nézz őrültnek, de befonnom a hajad, és akkor könnyebb lesz a törülközőbe csavarni. - Szinte biztos vagyok benne, hogy azt hiszi hajfonó fétisem van vagy csak simán haj fétisem... ohh mindegy is.
Még mielőtt meggondolhatná magát, vagy egyáltalán kiakadhatna a hajfonás gondolatától is, kezelésbe is veszem és gyors, precíz mozdulatokkal laza parkettába befonom a haját, majd belecsavarom a törülközőbe, és a tarkójánál visszatűröm a törülköző apró csücskét, hogy ne bomoljon ki. Miután kész vagyok, megkerülöm a kanapét, és szemből is megnézem a művem, majd helyet foglalok vele szemben és felteszem a kérdést.
- Tehát, akkor mit is szeretnél pontosan? - Persze nekem lenne ötletem, hogy mit is akar pontosan, engem jól tökön rúgni, hogy a hajában matattam. - És hidd el, itt bármi megtörténhet, ne félts, mond ki, hogy mit is szeretnél. - Közlöm vele, és türelmesen várom, hogy válaszoljon, vagy leléphessen az előbbi akcióm miatt.
- Oh, és tényleg, a nevem Leonard, még nem mutatkoztunk be egymásnak. Általában nem matatok névtelenül mások fejében. - Kacsintok rá.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 27, 2020 5:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 652 • Credit:

 

Az ajtó könnyedén nyílt, és pillanatok alatt a szobában találtam magam. Körbe néztem és kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül. A férfi, akit már korábban láttam laza eleganciával ült a kanapén. Mielőtt becsukom az ajtót visszanézek a pult irányába és látom, hogy a csapos hatalmas vigyorral a képén int a kezével, hogy menjek csak nyugodtan beljebb. Mivel jobb ötletem nem volt ezért beljebb mentem és becsuktam magam mögött az ajtót.
– Szia, nekem segítség kéne és ide küldtek. Jó helyen járok? – kérdeztem a férfitól nem túl magabiztosan. Én azt terveztem, hogy eltöltök egy kellemes hotel szerű valamiben egy-két éjszakát, de amikor a pultostól segítséget kértem, hogy hol találhatnék egy szabad ágyat nem számítottam arra, hogy a bár egyik szobáját ajánlja, ahol van egy kanapé és ennyi. Mondjuk kényelmesnek tűnt pont eléggé ahhoz, hogy kihúzzam az estéket, de arról nem volt szó, hogy partnerem is lesz a dologban. Mi tagadás elsőre elég vonzónak tűnt a férfi, és más körülmények között talán nem bánnám, ha osztoznom kéne vele a helyen, de ez most abszolút nem az a helyzet volt. Én nem akartam mást csak PIHENNI. Továbbá egy takaróra is szükségem volt, ha nem akartam a nap további részét ázott veréb módban tölteni. Plusz az alváshoz is rendkívül praktikus lenne egy takaró.
A férfi a jó modor íratlan szabályait követve felállt és üdvözölt. Ezzel nyert nálam egy piros pontot. A kanapé felé intett és hellyel kínált. Kissé felhúztam a szemöldökömet és félrebillentettem a fejem miközben gondolkodtam. Lehet, hogy ha majd nyugovóra térek ő távozik? Lehet, hogy takarítani volt itt? Na de hogy jön össze a vágyaim elérése, és az esti szállás? Sok kérdés kavargott bennem, de nem mindegyiket lett volna illő feltennem. Mert ha nem takarító akkor biztos belegázolok a lelkébe, ha rákérdezek mikor lép le. Mert ugyan nagy kedvem lett volna leordítani valakinek a fejét, de még csak most találkoztam ezzel az emberrel, és igazán nem érdemelte volna meg, hogy paraszt legyek. A pultos az már annál inkább. De majd vele akkor beszélgetek el, ha biztosan itt hagyom a várost. Nem mintha gyáva lennék, csak jobb óvatosnak lenni, amikor a kemény fiú csapatom nincs a közelben. Szóval inkább úgy döntöttem követem az instrukciókat amit még kintről kaptam. Nekem ágy kellett és azt mondta jöjjek ide. Ezért levettem a cipőmet, odamentem a kanapéhoz és lefeküdtem. Jó lett volna a ruháimtól is megszabadulni, de ahhoz pont eggyel többen voltunk a szobában, mint ideális. A mozdulat közben még egy hangos – Köszönöm -öt azért megejtettem. Miután kényelembe helyeztem magam tovább folytattam.
– Ó, én pontosan tudom, hogy mit szeretnék de a jómodorom nem igazán engedi. – Mondtam egy kissé morcos hangulatban. Hogy mit is szeretnék? Minimum 30 szitokszóval megspékelve elküldeni az üzleti partneremet a vérbe. Szeretnék most azonnal üzletet kötni és sokat keresni. De ha erre már nem kerülhet sor akkor pedig legalább aludni egyet száraz ruhában és meleg helyiségben. Ő maga is elhelyezkedett a szabadon maradt fotelben. Már éppen meg akartam kérdezni tőle, hogy a szobához nem jár-e véletlenül egy takaró meg egy párna, de megelőzött, és megkérdezte szükségem van-e valamire.
– Igazán köszönöm, mind a takaró, mind a törülköző valamint a száraz ruha is jól jönne, plusz ha esetleg egy párnát is kaphatnék nagyon hálás lennék. – igyekeztem kedvesen rámosolyogni, de a morcos hangulatom miatt nem tudom, hogy mennyire sikerült. Annak örömére, hogy számíthattam valami szárazabb cuccra rájöttem, hogy nem kéne összevizezni teljesen a kanapét, ezért felálltam, és a kanapé legszélén ültem le. Visszanyúltam a helyre, ahol korábban feküdtem, és örömmel konstatáltam, hogy még pont nem lett túl nedves, ezért pár percen belül meg fog száradni.
– Te itt dolgozol? – tettem fel az ártatlan kérdést, de valójában azt akartam megtudni, hogy ő csak nekem segíteni van itt, vagy ő is a szoba lakója lesz az este folyamán mint én. Végülis, ha belegondolok az se akkora gond, ha ő is itt alszik egészen addig, míg a kanapé az enyém.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár 72e6b42a017e5d5456630fc3e307fe6c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Képességem :
Titkos vágyak kifürkészése, erotikus víziók, hallucinációk keltése
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 26, 2020 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Szerintem a könyv már csak amolyan díszként van a kezemben, már nincs semmi funkció alapja, hiszen annyiszor olvastam el ezt a könyvet, hogy már kívülről tudom. Magic a félvér akivel együtt szerencsétlenkedünk ebben a világban, már többször kérdezte, hogy mit szeretek ezen a könyvön annyira, hogy lassan darabokba esik szét a kezemben.
A válasz nem olyan bonyolult... ki ne szeretne manapság egy olyan bolygón élni, ahol csak ő van és még rajta kívül egy növény meg egy róka... maximum. Nincs kinek felelni, nincs olyan pillanat, hogy a hátad mögé kell nézegetni, mert valaki a véredet vagy a szívedet akarja éppen kivágni. Nincs ez a kurva nagy káosz mint ezen a kicseszett bolygón. Hát kérdem én, ki ne szeretne inkább magányosan éldegélni nyugodtan egy icipici bolygón, ahol csak ő van és a végtelen univerzum a feje felett. Én rohadtul oda lennék érte.
Most is, amíg várakozok a leendő vendégemre, a szoba már nincs. Én vagyok egy apró bolygón egyedül üldögélek egy fa alatt, úgy, hogy szárnyaimat nyugodtan kiengedhetem, és senki nem akar ezért kinyírni. Élvezem ahogy a szárnyaimba belekap a szél, ami pont csak annyira fúj, hogy rezegtessen minden egyes tollat. Ez az én bolygóm, minden úgy van, ahogy én akarom, kicsit olyan, mint a Kis Hercegé. A legjobb, hogy bármerre is tekintek csak a nagy büdös semmi... csillagok százmilliói, és ez megnyugtat. Felnyúlok és megérintek egy csillagot, ami apró szikrázással szerteszét robban, világító szépen lassan kihunyó pattogó szikráncskákat hagyva maga után.
Sokszor elmerengek, hogy ha nem pusztulnék bele, és fulladnék meg az űrben vagy fagynék meg kifelé menet, szóval, ha egyáltalán lehetséges lenne simán kirepülni a világűrbe, már biztos elindultam volna, hogy megkeressem a bolygómat.
- Remélem, ha megdöglök, ilyen helyre kerülök, ha már isten mindent elbaszott. De persze tuti nem így lesz, sőt, mivel úgy is a pokolra kerülök, ennek a szöges ellentettje lesz, amiben az örökkévalóságig fogok szenvedőzni, persze, hacsak nem, már eleve is ott vagyok. - Elnevetem magam a legvalószínűbb állításra, ami elég sűrűn kicsúszik a számon. Csodás.
Az idilli kis nyugalom bolygómra betört a bárból beáramló nyüzsgés, és cigaretta szag, eltekintek az ajtó irányába, holott amíg a képzetben vagyok, biztos nem fogom látni, csak a bolygóm leledzését az űrben, , nem pedig azt, hogy ki is lépett be hozzám. Behunyom a szemem, és semmisé válik a bolygóm, a nyugalom, az egyedüllét. Amikor kinyitom a szemem ismét a szobában vagyok, de immár nem egyedül.
A könyvet leteszem a kisasztalra, és felállok, hogy üdvözöljem a hölgyet.
- Ohh... te voltál, akivel Colt oly "kedvesen" - mutatom a macskakaparást, jelezvén, hogy ironikusan mondom a kedves szócskát - cseverészett, amikor megjöttem. - Felé lépek és színpadiasan meghajolok előtte. - Nos, hát légy üdvözölve, és... - intek a kanapé és a fotel felé - érd el a vágyaidat. Kérlek foglalj helyet.
Rámosolygok, és megvárom, hogy hol helyezkedik el, a kanapén, vagy a fotelban.
- Ha tudod, hogy mit szeretnél, ne félj megosztani... de, ha nem tudod, akkor majd együtt kitaláljuk. - Kacsintok rá, és én magam is elhelyezkedek vele szemben a szabadon maradt helyen.
Szembetűnik, hogy még mindig ázott ruháiban van, biztos fázik. - Hozzak neked esetleg egy törülközőt? Vagy egy plédet, esetleg kerítsek valami ruhát?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 25, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 815 • Credit:

 


Az ujjaimmal elkezdtem halkan, de mégis határozottan dobolni az asztalon. A percek csak teltek, de az, akire én vártam nem akart megérkezni. Mindenkit alaposan megnéztem a bárban, hátha esetleg elnéztem a ruházat színét, de senki nem hasonlított arra, akit kerestem. Minden eltelt perccel egyre idegesebb lettem. Egyedül az nyugtatott, hogy fél füllel ugyan, de hallottam egy beszélgetést a pultos és egy szintén ázott, de szemrevaló férfi között, ami azt bizonyította, hogy a pultos nem csak velem tapló. Ez legalább egy kicsit meg melengette a lelkemet. Van egy olyan mondás, hogy „dögöljön meg a szomszéd tehene is”. Tudom, hogy gonosz dolog, de néha abszolút tudok azonosulni ennek a szólásnak az igazi jelentésével.
Néztem az embereket a bárban, de nem igazán szórakoztattak. Mondhatni kezdtem magamat halálra unni. Az unalom és a düh együtt pedig nagyon veszélyes kombó. Ilyen alkalmakon szoktam totális hülyeségeket csinálni. Még pluszba kell egy kis alkohol, és hopp… máris csináltam valami olyat, amire még évek múlva is csak sűrű pirulás közben tudok csak visszaemlékezni. Az sem segített a hangulatomon, hogy elkezdtem elképesztően fázni. A ruhám teljesen vizes volt, és mikor beérkeztem még melegebbnek tűnt, mint kint, de a széken eltöltött percek sokasága - amit szinte teljes mozdulatlanságban töltöttem el - rendesen megborították a hőérzetemet. Átkaroltam magamat, és a kezemmel elkezdtem a vállaimat dörzsölni, de nem segített túl sokat. Abba már bele sem akartam gondolni, hogy milyen szánalmasan nézhettem ki itt egyedül ücsörögve, ázottan és egy pohár borocskát szürcsölve.
Már a határán voltam, hogy itt hagyok mindent, és inkább vissza sétálok a fuvaromhoz, mert az este folyamán még visszaindulunk New Yorkba. Ugyan, ha nagyon lassan megyek akkor is órákat kell még várnom az indulásig, de ennél jobban már úgysem tudok elázni, szóval nem volt veszteni valóm. Kivégeztem a borom maradékát, hogy ismét útnak indulhassak, mert már biztos volt, hogy ebből nem lesz semmi. Amikor viszont letettem az üres poharat megjelent az asztalomnál valaki.
– Miss Pierce üdvözlöm. Sajnálattal kell önnel közölnöm, hogy a munka adóm, nem tud ma megjelenni, mert a barátnője kidobta és most nagyon szomorú. De szeretné biztosítani önt arról, hogy holnapután a rendelkezésére áll önnek.
– Tessék? Nagyon remélem, hogy viccel. Még ma vissza kell indulnom New Yorkba. Mondja meg neki, hogy most azonnal jöjjön ide, vagy nincs üzlet. – válaszoltam a totális elborulás határán. A hangerőt még nem emeltem fel, de nem álltam tőle messze.
– Sajnálom, de ez lehetetlen. Azon kívül, hogy üvöltözik, hogy „Linda…. Miééééért?”, másra most nem képes. Csakis a holnapután jöhet szóba.
– És én mégis mit csináljak addig itt? És hogyan fogok utána visszajutni a saját városomba? – A hangom már egyértelműen elárulta, hogy elöntötte a szar az agyamat. Még a székről is felemelkedtem, annyira bepipultam. A kezem pedig ökölbe szorult.
– Kérem keressen magának egy szállást. Biztosíthatom, hogy kárpótoljuk önt.
Lehajtotta a fejét, majd hirtelen megfordult és elment. Még meg akartam mondani neki, hogy üzenem a főnökének, hogy nyaljon konnektort, de már nem volt lehetőségem, olyan gyorsan elszelelt. Utána kiabálni pedig nem akartam, mert eddig is én voltam a legszánalmasabb a bárban, nem akartam még tetézni a dolgot.
Sok választásom nem maradt. Vagy maradok, és minimum 80% jutalékot számolok fel a kellemetlenségekért, vagy haza megyek pénz nélkül. Sőt igazából mínuszosan, mert a fuvart én fizettem. Nem volt ez más, mint a büszkeségem és a kapzsiságom vitája. Néhány percig gondolkoztam. Büszkeséggel nem lehet ingatlant venni, pénzből viszont igen. Magam elé képzeltem az épületet, amit hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak. Egy hatalmas kitudja hány szobás villát a város ’biztonságosabb’ részén. Ha ezt a businesst megcsinálom már tényleg, csak egy ici-pici hiányzik hozzá, hogy megvegyem magamnak. Sóhajtottam egy nagyot, és eldöntöttem, hogy az a vityilló megér annyit, hogy hagyjam a büszkeségemet egy kicsit sárba tiporni. Ezért végül nem volt más választásom, csak hogy maradjak. Viszont szükségem volt egy helyre, ahol az éjszakát tölthettem.
Felemelkedtem az asztalról és ismét odamentem a pulthoz. Olyan érzés volt, mintha a fogamat húznák, de nem volt más választásom. Feltételeztem, hogy ismeri annyira a város, hogy ajánl egy helyet, ahol nyugovóra térhetek.
– Bocsánat, tudna nekem ajánlani egy helyet, ahol eltölthetnék egy-két estét?
– Miff vhan? – Kérdezte csámcsogva. Az étel szinte kihullott a szájából. Elvesztettem a maradék türelmemet, és egyik kezemmel a pultra csaptam, a másikkal pedig benyúltam a zsebembe egy nagy címletűért. A hangerőmet pedig már nem fogtam vissza.
– Kéne egy ágy. Tudja, hogy hol találok egyet?
– Miért nem ezzel kezdted szivi? Menj be azon az ajtón és minden vágyad teljesülhet. – Mondta miután lenyelte az utolsó falatot. A kezével a bár egyik irányába mutatott egy ajtóra. Sóhajtottam egyet és elindultam a megadott irányba. Az ajtón még egy felirat is szerepelt: Érd el a vágyaidat . Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem az a hely amire én gondoltam, de már a kétségbeesés határán voltam és beértem igazság szerint egy bárban lévő matraccal is. Szóval rövid habozás után benyitottam az ajtón.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Egy eldugott bár 72e6b42a017e5d5456630fc3e307fe6c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
24
☩ Képességem :
Titkos vágyak kifürkészése, erotikus víziók, hallucinációk keltése
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
31
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 25, 2020 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Mindig csak a munka...
néha... kell egy kis móka.

Az eső úgy szakad mintha kötelező lenne. Nem is emlékszem, hogy mikor volt ekkora zuhé, amióta itt lakok főleg futó záporok voltak, amik egy kicsit felfrissítik a levegőt... most meg ez. Bár a világ már nem olyan mint régen, miért is pont az időjárás lenne normális.
Mire beérek a bárba már szó szerint a cipőmből is folyik a víz. Az ajtó előtt megrázom a lábaimat, mintha bármit is segítene... Colt már biztos tiszta ideg, hogy mindenki behozza a redvát a bárjába.
Belépve az ajtón látom, hogy a bárpulttól egy kissé morcos tekintetű, de csinos és ázott kinézetű nő lép el Colt idegbeteg mivoltjától. Ahogy bárpulthoz még hallom, hogy valami nem túl kedveset mormog a hölgyike felé.
- Hát ilyen a kedves kiszolgálás Colt? - Nézek rá félmosollyal, és tudom, hogy tiszta ideg, noha erősen kétlem, hogy a vendég tehet róla.
- Hagyjál már, teát kér... az én báromban, ennél a pultnál nem kap senki semmi olyat, amiben nincs egy csöppnyi alkohol. - A nyakán az ér egyre jobban lüktet, ahogy fröcsögi a szavakat, és a következő pillanatban már én vagyok a célpont.
- Ne már Leonard... picsába már... széthordod a vizet meg a sarat a kicseszett báromban. - Jelzésként még hadonászik is a ronggyal ami a kezében van, majd a vállára hajítja. - Én nem takarítom fel! - Ingerülten eltrappol a pult végébe és a személyzeti öltöző ajtaja mögött el is tűnik. Vigyorogva várom a végkifejletet. Alig kell egy pillanat és már tér is vissza kezében egy jobb napokat is látott felmosóval amit a kezembe nyom a pult felett.
- Takaríts fel magad után. Na gyerünk... mire vársz, tapsra? Lódulj! - Nevetve sétálok vissza az ajtóig, majd látványos mozdulatokkal törölgetem a lábam nyomait, hátrafelé araszolva, hogy az újabb tócsákat is eltüntessem és szépen lassan bemegyek a személyzeti öltözőbe.
- Az esőt is utálhatnád, nem a szerencsétleneket kellene akik eláznak. - Mondom neki még az ajtóból.
- Kussolj... azt is utálom.
Még mindig él a vigyor a fejemen, ahogy a szekrényem felé megyek, hogy átöltözhessek az esti műszakra, és ismét kiszolgálhassam az ide betérő lényeket.
Frissen és félig szárazon a hajamat törölgetve megyek ki fekete polóban és sima kék farmerban.
- Colt kérnék egy forró teát - kacsintok rá, ahogy elhaladok mellette. A következő másodpercekben a tarkómon landol a pult törölgetésére szánt rongy. Hangosan felröhögök.
- Küldheted majd a vendéget aki hozzám jön. Hátul leszek a szobában. - Hátrafordulok és visszapasszolom Coltnak a rongyot, ő meg biccent, hogy tudomásul vette a dolgokat.
A pult és a bár legvégén belépek a hátsó szobába. Ez a szoba kifejezetten nekem lett készítve, van benne egy kényelmes fotel, egy nagyobb kanapé. A falak sötét szürkére vannak mázolva, és az ablakon is a falhoz passzoló színű sötétítő van, hogy a kinti fények éphogy csak átsejlenek tőle.
Elveszem a dohányzó asztalról a Kis Herceg című könyvet, leülök a kanapéra, lábamat meg feldobom az asztalra, és olvasok, amíg meg nem érkezik az első "vendégem".
A könyv már rojtos a széleinél, lassan kénytelen leszek beszerezni egy újat, mert ezt már szó szerint rongyosra olvastam.



Így képzelem el --> A SZOBA <--
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Egy eldugott bár Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 24, 2020 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


☽ Beyond the border

Leonard & Cara
zene: Crossfire  szószám: 753 • Credit:

 


Egészen másképp képzeltem el New Orleanst. Minden vágyam azt volt, hogy végre egyszer eljöhessek New Yorkból és körbe nézhessek a nagyvilágban, de arról senki nem szólt nekem, hogy itt szinte minden ugyanolyan. Nyilván az építészetben vannak eltérések, de ezen kívül lényeges különbséget nem igazán láttam. Az emberek ugyanolyan ruhákban járnak mint New Yorkban, hasonló bárokban pusztítják az agysejtjeiket és ugyanolyan taplók. És miért is jutottam ilyen hamar erre a megállapításra? Anyám még egyszer mesélte – mikor éppen jó kedve volt - hogy úgy jöttek össze apámmal, hogy sétált az utcán, eleredt az eső, apám pedig meglátta őt és felkínálta neki az ernyőjét, hogy ne ázzon el még jobban. Szerintem ez a sztori vagy kamu, vagy az emberek mostanra már kifordultak magukból. Miközben tartottam az eldugott kis bárba, ami az üzleti megbeszélésem helyszínéül szolgált eleredt az eső. Természetesen még messze voltam a célomtól, mert a fuvarom csak a város széléig szólt, szóval mondanom se kell, hogy tisztességesen megáztam. És vajon felajánlotta nekem bárki is az esernyőjét? Hát persze hogy nem. Kaptam néhány megjegyzést az elázott fehér blúzom által kínált látványra, de ezenkívül semmi. Mindenesetre, ha elkapok valami nyavalyát biztos, hogy extra jutalékot számolok fel. Szóval röviden összegezve, nem volt túl jó kedvem, amikor megérkeztem a bárba. Oda cammogtam a pulthoz, és nyomban megszólítottam a csapost.
- Szia. Szeretnék kérni egy forró teát.
– Egy pornó újság nem kéne kis csibe?
– Parancsolsz? – kérdeztem megrökönyödve.
– Vagy iszol, vagy tépés van innen. Ez nem egy szaros kávézó, ahol szürcsölgetheted a teádat és üldögélhetsz a sütikéddel.
Mielőtt vissza válaszoltam volna vettem egy nagy levegőt és elszámoltam magamban háromig. Normál esetben, addig ordítoznék vele, amíg el nem megy a hangom, hogy a tudomására hozzam, melyik testrészébe is helyezze el akkor a teljes kínálatát. De meg kellett őriznem a hidegvéremet, mert nekem ezen a helyen volt találkozóm, és nem dobathattam ki magamat még azelőtt mielőtt nyélbe ütöttem volna az üzletet. Utána már szabadon ereszthetem a ’vadállatot’, de addig vissza kell fogni magamat. Félretettem tehát a büszkeségemet, és jól megfontoltam, hogy mit válaszolok. Persze fejben felemeltem a jutalékom.
– Akkor kérlek légy olyan kedves és adj nekem egy pohár bort. Bármilyen megteszi. – Válaszoltam a legelbűvölőbb műmosolyom kíséretében, majd egy vaskos bankót csúsztattam az asztalra. Akkor vettem észre, hogy a bankjegy egy picit azért megázott. A pultos gondolkodás nélkül a pénzért nyúlt, majd fintorogva, de azért eltette. Végül rövid matatás után már a pultra is tolt egy pohár vörös valamit.
– Tessék.
Nem mondtam már neki inkább semmit, mindkettőnknek jobb volt így, helyette elindultam egy üres asztal felé. Miközben távoztam, tisztán hallottam, hogy a pultos még elmormol egy „hülye picsát”. Úgy csináltam, mintha nem jutott volna hozzám el a hang és a méltóságom maradékát össze kaparva leültem az egyik székre. Igyekeztem a bárban ülők megvető pillantásait is figyelmen kívül hagyni. Mondanom se kell a szolgáltatásaim ára még tovább kúszott felfelé, és ha így folytatódik az este akkor könnyen meg lehet, hogy az üzleti partneremnek nem csak a pénztárcája lesz vékonyabb, hanem még egy jobb egyenes által kiosztott jó éjt puszira is a vendégem lesz. Persze szigorúan valamelyik erősebb kollégám tolmácsolásában.
A kis táskámból elővettem egy barna bőrkötéses naplót. Vagyis hát azt, ami az eső után megmaradt belőle. Az időjárás nem csak a ruházatomat vágta haza, hanem nagyjából mindent, ami nálam volt. Az volt megbeszélve, hogy ezen a helyen találkozom egy fekete inges férfival, akinek fehér nyakkendője lesz. Nekem fehér blúzban kellett jönnöm, és az asztalra kellett raknom egy barna bőrnaplót. Természetesen nem ebben a szerelésben utaztam végig New Yorkból. A megérkezésemet követően volt lehetőségem egy közeli kis lakásba felugrani, hogy rendbe szedjen magam smink, frizura, ruházat és tisztálkodás téren. Az esőt viszont nem vettem számításba, így nincs mit szépíteni rajta, úgy néztem ki, mint egy ázott kutya. A percek teltek, én pedig csak vártam. Unottan néztem körbe a teremben. Kisebb csoportok beszélgettek egymással hűsnek tűnő italok társaságában. Mások egyedül üldögéltek és kis poharak sorakoztak már az asztalaikon. Meg volt egy nagyon kihívóan öltözködő csaj is, aki félreérthetetlen simogatásokkal tudatta egy jól öltözött és nagyon öreg úrral, hogy megkezdődött a párzási időszak. Kis idő után, ami lehet hogy igazából súlyos perceket jelent végül bele kortyoltam a borba. Legalább az rendben volt. Ittam már jobbat is, de a kialakult helyzet után legalább ezzel elégedett lehettem. Sóhajtottam egy nagyot majd az órára pillantottam. Késett. Nem is keveset. Ha én késnék el ennyi utazás után az szerintem azért elfogadható lenne, na de hogy pont egy helyi ne jelenjen meg időben? Nagyon reméltem, hogy lesz magyarázat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Egy eldugott bár VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
803
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 08, 2019 3:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 25, 2019 10:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
Úgy vélem, hogy az emberek normális világába ez az a helyzet, ahol mindenki jól jár. Én választ nem kapok a kérdésemre, kedvenc démonom pedig elhiheti saját szavait. Cáfolatom nem kapja meg, higgye, hogy zaklatja lelkemet. Képtelenek sokan elhinni, hogy attól, hogy ember voltam, valódi érzéseket képes vagyok táplálni. Más emberek iránt. A hatalom az egyetlen, amely érdekel, de az sem mindegy, hogy melyik hatalom.
Egyetlen dolog van, melyet meg akarok hódítani. A végtelen és zabolázatlan tenger, óceán. A poklot is tekinthetjük annak, mégis elmondhatatlan az a borzadalom, ami azzal járna, hogy annak az ura legyek. Királynője, elnézést. Maradok a seggemen, ahol vagyok.
Kalapomtól és az arcomba lógó hajamtól nem lathajta a szemöldököm miként szökken homlokom közepére.
- Már elnézést, de jelenleg melyikünk is van előnyösebb helyzetbe? - rekedt hangom betölti a teret, majd a nevetésem is. Hagyjam meg hitébe, vagy vitatkozzak vele. - Édesem - kezdek bele. - Mutass egyetlen olyan esetet, amikor pocsék tanácsot adtam neked, esetleg nem volt igazam - vonom meg a vállamat hetykén.
Kétséget képtelen bennem kelteni, ahhoz bennem is lennie kellene. De nincs. Tudom, hogy igazam van, nem jutottam volna el idáig, ilyen kevés idő alatt, ha nem tudnám kiszámítani, hogy minek mi a várható következménye. A kapitányság egyik ismérve. Nem hibáztatom, hogy nem tudja.
- Bocsáss meg - hajtom meg a fejem előtte. - Elfelejtettem, hogy hisztis óvodás vagy és ez nálad komoly, nem szórakozás - emelem rá kék szemeimet, melyben veszélyes fény csillan meg. Pimasz vagyok, az voltam mindig is. Ez hátráltatna? Nem igazán.
Figyelek minden szavára, ami kiesik azon az átkozott ajkakon. Kezemet keresztbe fonom magam előtt. Nem tartom itt sokáig, tenyereim a pultra simulnak, annak támaszkodom, hallgatom, amit mond. Nem sokat teszek hozzá, legfeljebb a vállaimat vonogatom felé.
- Mondj, amit akarsz, a szavaim már csak azért is engem igazolnak, ahol vagyok - vigyorgok rá, mind a harminckét fogammal. Ez nagy szó ám! Hatalmas, hogy megvan mind! Igen, volt időszak, amikor egyik sem volt!
Pimasz egy dolog.
Gyarló vagyok és nincsenek értékeim. Nincs bennem becsület, bajtársiság. Bárkin, bármikor áttaposok, ha arról van szó. Ha meg tudok menekülni, ha előrébb tudok jutni, nem érdekel, hogy ki áll az utamba, a végén úgyis csak egy hulla lesz belőle. Emberből lettem démon, de azt felejti el, hogy ezek a legveszélyesebbek.
Én pontosan tudom, hogy mit akarnak az emberek, mit éreznek, mitől félnek. Ő csak sejtheti.
- A tested elpusztítja - fintorodom el, egyik vállamat pedig felhúzom. Orromban lévő nedvet mélyre szívom. - Emberek nélkül, meg lássuk be… hasznavehetetlen lennél. Sem pokol, sem emberek - ha ennyire nem érdeklik a következmények, akkor engem miért érdekeljen, hogy mi lesz vele?
Próbáltam én értelmet verni belé.
Ez a kraken eleség tényleg le van maradva. Számat egyre jobban tátom el.
- Melyik összefogás érdekel? - kérdezem őszintén, ugyanis… Én egyről sem tudok, amit komolyan is lehetne venni. Tényleg… Oké, elengedem. Ez az ipse totál megőrült. Belebolondult a saját kis téveszméibe. Szörnyű.
- Ne aggódj - vigyorgok szemtelenül felkönyökölve a pultra kettőnk közé. Mérhetetlen önbizalommal áldott meg minket az ég. Ezért is illünk egymáshoz annyira jól. Zsák a foltját, mit? Amíg az érdekeim szolgálja nem hagyom, el de utána? Ő mit tesz ha egyedül marad? - Több leszek, amit te valaha is fel tudnál fogni - vonom össze szemem, a fény újra megvillan tekintetembe.
A levelet elégetem. Sok minden vagyok, de nem futár. Ahhoz nem fizet meg eléggé.
Torkom ragadja, de még mindig csak vigyorgok rá. Egy pillanat csak és a krimó másik végében találom magam. Hátamat erősen ütöm a falba, egy kósza képkeret nyomja meg gerincem. Nevetek. Hangosan, érdesen.
Nyakamat ropogtatom.
- Már tényleg azt hittem, hogy imposztor vagy - a régi balhék. Idegeire megyek, de képtelen lenne nélkülem élni, lássuk be. Kellek neki a szavai ellenére.
A falba kapaszkodva állok fel. Egyszerű mozdulattal vonzom magamhoz a rumos üveget. Kezemet kinyújtva intek megálljt neki, egy pillanatra, nem többre. Csak amíg elég kortyot le nem nyelek. Úgy a fél üveget.
Nem számít arra, hogy megáll. Így, amint elemelem az üveget, hangosan büfögök, majd felhasználom a kocsmába beköltözött növényeket. Indaként fonódnak a férfi lába köré, haladva egyre feljebb, szorítva azokat, a csontjait akarom törni.
- Tudod, hogy a kedvenc hobbim a te bosszantásod és elég jó vagyok benne - húzom fel orromat, fintort képezve arcomon. Újra csak meghajolok, kezeimet széttárom, az üveget nem eresztem.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 10, 2019 3:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Egy látványosabb szemforgatással jutalmazom a visszakérdezését. Lassan kezdem azt hinni, miszerint én leszek mindenki számára a lexikon és külön órákat kellesz tartanom az emberi motívumokról, sőt azon belül is a mögöttes tartalmakról bár... bár neki tudnia kellene az ilyesféle megjegyzések valódiságát, hiszen emberből lett démon, s nem éppen teremtett egyed, mintsem jó magam. De hát persze, tévednem kell, mert úgy látszik... inkább nem is folytatom ezen elmélkedési kört, ugyanis kezd az idegeimre menni a felesleges kis értelmetlensége. Tehát félretéve ezt a kényelmetlen szituációt; foglalkozunk olyan eshetőségekkel, amik meg is érik a rászánt időt, feltéve, ha nem fordítva sül el a kis játékom, viszont ebben az esetben nem én húzom a rövidebbet, hanem ő. Oh, hogy mily' kár... Áh, dehogy!
- Miért is hallgassak rád, Edolie? - Vonom fel az egyik szemöldökömet. - Jelenleg tudtommal a helyemen élvezheted a kis előnyeidet, hiszen... nem kényszerít senki semmire, de úgy látszik te még egy marék démonkával sem bírsz el... ugyanis nem nehéz ám őket összefogni. - Célzok itt a légiós felállásra, ekként pedig egyértelművé válhat az, miként csupán csak ezzel rendelkezhet helyettem, avagy a nevemben, mert másra... másra sosem fog szert tenni. Nem egy lovas, sőt.. igazából egy senki. S igen, akármilyen fájó tény is lehet a számára; ezt be kell látnia. Ember volt, s egy alku által lett démon, majdan a tanácsadóm, amivel meg kellene elégednie, ehelyett meg kioktat folyton-folyvást. Látványosan nem tetszenek neki dolgok... Oh, várjunk! Ez engem egyáltalán miért is érdekel?! - Szerinted ez szórakozás? - Döntöm oldalra végül a fejemet. - Az is az volt, amikor lelépett tőlünk, s miért is..? Ah, igen, mert nem volt ránk többé szüksége! - Szúrom oda kellő hangsúllyal kiemelten, hogy felfogja végre a szavak hátterét is. Lucifer képes lett volna örökre magunkra hagyni minket, ő meg... azon pampog, miszerint miért nem térek vissza ide; New Orleans-ba? Ne legyen a nevem Viszály, ha nem Káoszt idézek mindenhol és mindenben, nem igaz?!
- Erről szól a démoni lét? - Röhögök rajta egy jó ízűt, miután befejezte a vázolását. - Szerintem a túlélés emberi ösztönből fakad és pusztán a gyávák féltik a létüket; azoknak, akiknek hatalma van... dölyfösek, határozottak és van büszkeségük. - Vonom meg a vállamat, ezzel hasonlóan cselekedve, mint nem régiben ő. - Az, hogy bizonyos opciókban élünk az alkukkal, avagy kénytelenek vagyunk cselekedni, nos nem jelenti egyben azt, miszerint ne lehetne értékrendünk. De nyilván egyikünk sem egyforma, így tedd azt, ami neked jólesik. - Zárom a témakör lényegi tartalmát, ugyanis értelmetlenség a végtelenségig húzni ezt. Ha nem érti meg, akkor az az ő problémája és nem az enyém. Lehet vaksi vagyok és neki tök jó ez... ez a szánalmas kis lézengése a sorsában. Bocsánat, miszerint tartást akartam neki adni, avagy egy kiváló tanácsot.
- Váó... - Tárom szét a karjaimat, ironikus csalódottsággal. - ...tehát így állunk! - Szemlélem helyette inkább a terepet. - Bár remélem, azért tudod, hogy egy golyó nekem... nevetséges. - Mosolyogva tekintek vissza rá, mint, akit nem zavar az a tény, hogy szívesen lelőne és átvenné a helyemet. Szép kis álmokat dédelget; túlságosan is élénkeket -, csak meg ne égesse önmagát, ugyanis az fájna..
Semmi reakciót nem ejtek meg a kis... szerintem hagyjuk ezt szépen, sőt nagyon gyorsan.
- Én tudom azt, hogy élni fogok, ezért nem kell eme ponton ugrálnom, mint neked. - Fűzöm hozzá a mondandójához gúnyosan. - Meg amúgy sem voltam ember sosem... - Húzom el a számat még a feltételezésre is. Az, hogy határokat lépek át, nézeteket szegek meg és ezernyiféle őrültséggel állok elő; nem jelenti azt, miszerint jól teszik, ha lenéznek, mert nem... koránt sem. Számolniuk kellene a következményekkel és azzal, hogy a másik fél is képes lehet arra, amire ők... jelen helyzetben pedig nála hatvanszor erősebb vagyok. Még így is... meggyengülten, ami alapjából a pokol bezártából adódik. Szóval... én a helyében megválogatnám a szavakat.
- Azért fognak össze, nem, hogy elintézzék a Sötétséget? - Teszek fel egy roppantul evidens kérdést. - Illetve... - Mutatok rá egyúttal; egy kedves kis gesztikuláció keretébe zártan. - ...tégy úgy, legalább addig se kell hallgatnom a rikácsolásodat, hanem majd... majd boldogul veled egy szerencsétlen! - Szúrom oda, ezzel ugyanolyan komolyan, mintsem, ahogyan ő mondta ki az ajkacskáin azokat a mondatokat. Még, hogy... nem mindenki ily' mértékben türelmes, mint én, de ugyan nem állítom meg, ha neki más valaki kell; menjen. Ott az ajtó... nyalizzon akárkinek. Aztán majd alakulnak a dolgai..
- Micsoda álomvilágban élsz... - Nevetem el magamat könnyedén. - ...de ne aggódj, kedves, mert sosem leszel, Lovas.. Ahhoz több kell, mintsem, ami Te valaha is leszel. - Kaján vigyorrá változik át a nevetésem, miközben a tekintetem őrültségtől csillog. Hogy dühös vagyok-e? Oh, miként ez megható? Pont annyira, mint.... amennyire érdekel. Semennyire.
Inkább csak figyelem a manőverét, ahogy kettőnk közé emeli a levélt és..
Lángra lobban, elég, a hamu pedig a képembe kerül...
Egyetlen laza mozdulattal törlöm meg az arcomat, ahogy újfent röhögök. Lehet szokatlan tőlem, de teljességgel élvezem az adott helyzetet...
- Tudod... - Csúszok feljebb a pulton, ezzel elkapva őt a hajától fogva és végül így rántom magamhoz. - ...hozzám képest senki vagy; még így is... - Suttogom a fülébe, egészen lenéző hangon. - ...pedig azért eléggé megcsappant az erőnk, nem gondolod? - Az ujjaim a nyakacskájára simítanak, miközben egyre erősebben kulcsolódnak köré. - Velem mersz szórakozni?! - Egyetlen határozott és erős mozdulattal emelem ki a pult mögül, hogy aztán a szemközti falnak repítsem teljes erőből. - A-a-a, kislány... rossz húzás volt ez a részedről! - Ugrom le a fa felületéről, leporolva a ruhámat, s így lépkedve vészjóslóan utána.

▲ music: Army▲ ▲Words: 912▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 03, 2019 8:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:

- Zaklat? - ismétlem meg szavait. Szabad kezemmel nyúlok hátra és tomporom vakarom meg vele. Egy tetű, vagy bolha verhetett tanyát benne. Ki tudja, hogy miket szedtem össze ezektől a mocskoktól a pult alatt.
De számít ez az én esetembe? Akkor sem, amikor éltem és a szervezetem sokkal fogékonyabb volt a betegségekre. Egyszer élünk, nem igaz? Minek pazaroljuk el, vagy vigyázzunk bármire is? Nem úgy akarok meghalni - másodjára - hogy nem élveztem ki mindent. Oh, de nem ám. Jó, nem is igazán fogok meghalni, mert előbb adom el újra a lelkem és újra és még újra. Persze, rettegek a végleges elmúlástól, melyik magára is valamit is adó vadász ne rettegne? Már csak a gondolatába is beleborzongok.
- Csinálj, amit akarsz - vonom meg a vállam. A magam részéről átadtam az üznetet. - Ha rám hallgatnál, amit nem fogsz megtenni, de - emelem fel egyik kezemet, vele pedig a mutatóujjamat. - figyelmeztetlek, Belial. Sokáig nem szórakozhatsz vele is. Csettintéssel teremtett, mennyi időbe telne, hogy el is vegye? - teszem fel inkább csak a költői kérdést.
Az egészségesnek mondható életösztön sincs meg jó, öreg főnökömbe. Szörnyű, mennyire felelőtlen. Menekül ő is a büntetés elől, mégis kinézem belőle, hogy számára ez inkább csak játék, mint valódi komoly…
Ebben különbözünk és mi sem mutatná ez jobban, mint a kifakadása? Nyugodtan szemlélem csak, szemének változását, mimikáját, ahogy egyre idegesebbé válik. Ajkam szegletében megjelenik egy kaján vigyornak apró rándulása. Hallgatom és nem szólok közbe, hadd tombolja csak ki magát.
- Drága Viszályom - kezdek bele a legvégén. - Mit gondolsz, hogy jutottam el idáig? Becsületességgel és értékekkel? Vagy esetleg van büszkeség bennem, esetleg bármiféle értékrendem? Ne röhögtess ki - kacagok fel karcos hangomon. Hogyne. - Az életösztön nálam mindennél erősebb. Ha ez kell, hogy életben maradjak? - vonom meg a vállamat könnyedén, újra. - Kit érdekel, hogy mit adunk cserébe. Erről szól a démoni lét. Alkukat kötünk, velem is megtették, én is megteszem. De ez még nem jelenti azt hogy én nem fogok megtenni bármit, azért, hogy életben maradjak - tekintek végig kedvencnek aligha mondható főnököm, szánakozóan.
Mert az. Ilyenkor szánok minden embert, angyalt, de démont is. Alku. Ez képzi az életünket. Ha az életünket úgy menthetjük meg, hogy alku árán könyörgünk, akkor pont mi, mégis milyen jogon mondunk ellent ellen?
Fintorgok rá. Kezdjem el gyakorolni.
- Hamarabb eresztek golyót az ocsmány fejedbe, minthogy a büszkeségem okozza a halálom. Inkább kinyírlak és a helyedbe lépek, ha nem akarod így a tanácsaimat - közlöm hetykén, közben pedig egy bűzös bombát is elejtek az előbb vakart tomporomból.
Démon vagyok. Nő, de ez most mellékes. Nincsen semmilyen értékrendem. Egy dolog izgat, az arany csillogása, a tengerek hullámai, a vitorla veszítése, a sós víz, a kincs és a hatalom. Az utóbbi kéz a kézben jár. Célomat elérem bármi áron.
Mondom, bármi áron.
Elvicceli a helyzet komolyságát. Így még inkább csak szánakozok rajta.
- Mit is mondtál a szánalom jegyeiról? Tudod, majd akkor papolj nekem, kisapám, majd ha te is akként viselkedsz - húzom el a számat.
A pult mögött állva, újra, öntögetem neki is és magamnak is a rumot. Egy neki, egy nekem. Úgy érzem, hogy ez hosszú és rizikós menet lesz. Éééés, igazam is van.
Mélyről jövő sóhaj szökik fel torkomba.
- Wow. Benned tényleg semmi életösztön, haver - bököm meg kalapom elejét, hogy feljebb pöcköljem. Így jobban rálátok a manusra. Rendben, nekem több ital kell. Egy pohár, még egy. Majd még egy. A világom “békéje” kezd a helyére zökkeni.
- Mégis melyik arkocska intézze el neked? - tekintek rajta végig. - Kezdek benned rohadtul csalódni, lehet inkább démont váltok - jelentem ki, halálosan őszintén. Tényleg kezd megfogalmazódni ez a fejembe, azon túl, hogy inkább kinyírom és átveszem a helyét.
Lássuk be, hogy jobban csinálnám.
- Lehet ezt csinálom. Csatlakozom. Helyetted. Kitúrlak. A helyedről. S mire észbe kapsz azt fogod látni csak, hogy az egész világod darabjaira hullik. Nem leszel már Lucifer kis kedvence, de még mennyire nem, mert én leszek - húzom számat aljas mosolyra. -  Én leszek ott, Én veszem át a rangomat, mert Én leszek, aki bizonyítja neki, hogy jobb vagyok nálad - szemeim mohón villannak meg.
Igazából az ötlet kezd egyre szimpatikusabbá válik. Ha valóban így hozzá, miért ne használnám ki a lehetőséget? Ő nem kér belőle, én annál inkább.
Az életem a tét, de ezen túl meg kell látnom a kínálkozó lehetőséget, amit ő tálcán kínál nekem. S hogy ezt miért mondom el hangosan? Talán remélem, hogy ezzel észhez tér, de ha nem? Nos, akkor köszönjön mindent magának a későbbiekben.
Ujjaim közé rejti a levelet. Én pedig könnyedén csippentem meg őket és a szemünk közé emelem.
- Hogy ezt adjam át? - kérdezem rezzenéstelen arccal. Szempillantásnyi idő és lángba lobban a boríték benne a levél tartalmával. - Ha akarsz valamit, mondd el neki te - fújom arcába a hamukat. - Nem a csicskásod vagyok - jaj dehogynem, de most eléggé mérges vagyok rá. Elfordulok tőle és valami más italt keresek. Mit érdekel engem, hogy felbosszantom?
Jé! Tanulok tőle!


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 10, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



New Orleans egykoron emberektől hemzsegő város volt, akárcsak szinte minden más tájegység a világon. Halandók keltek, s jártak a föld kerekség minden égtájékán, miközben a legnagyobb problémájuk mi magunk lehettünk, mintsem démonok. Alkut kötöttünk velük, kisebb szövetséget egyeztettünk, s lám, lám... egy kis sikerességért cserébe; képesek voltak eladni a lelkük. Mi ez, ha nem haszon, avagy mi ez, ha nem szánalom? Annyira keserves, sőt már-már megtört volt a sorsuk; szinte imádkoztak értünk, s azért, hogy valami sokkal jobbat kapjanak, bár igaz rövid ideig tartott, de élvezték... Ők választottak; nem mi. Ők akarták; saját ajkaikkal ejtették ki a bűvös szavak elfogadásának kísértését. S Mi ezt megadtuk nekik tíz évre; megadtuk nekik egy határozott időre. Tették, amit akartak, éltek, amíg lehetett, aztán pedig egyszerűen csak csatlakoztak a sorainkba. A legtöbbnek azóta halandóról halandóra szállva át változik a teste, a kinézete, a külleme, míg másoknak, akárcsak nekem, nos saját test adatott..
Mostan... a világ a feje tetejére állt; nincsenek alkuk, taktikák, sem pedig kiváltságok. Mi régen jó volt, mára már múlandó értékként szolgál. Hála a drága apró angyalkáknak, mert eltűnt a Nagyfater és viszálykodni kell. Ez pedig szerinted kinek is kedvező, ha nem éppen nekem? Esküszöm olyanok, mintha csak egy szappanopera főszereplőit nézném; Michaela és Gabriela kis csatározása, ahogy vállt vállnak vetve harcolnak; egymás ellen. Két fivér... két ellentét... két szánalmas tollbaba. Számomra nem többek ők, mintsem egy sakktábla játékbábui, kiknek a sorsa ez; kik pontosan engem mozdítanak előre.
Viszály, káosz, zűrzavar...
- Akármennyire is zaklat téged... - Ejtem ki könnyedén. - ...én még attól nem szándékozom és nem is fogok visszatérni Őfelségéhez. - Zárom le ekként, világosan közölve a tényt. Tudom, tudom, tudom... egy gonosz ördögi teremtmény vagyok, így a nem létező lelkemet se hatja meg az, miként Luci bácsi mit akar. Felőlem zsanna-mannát is ígérhet, meg finom cukorkákat, de akkor sem... S tudod, miért nem? Azért, mert én ilyen vagyok. Ellenkezek az összes létező szabállyal, sőt még ez a szó sem szerepel a szótáramban, így hát... mit is kellene betartanom? Na ugye, már te is látod?! Semmit..
- Bárkinek képes volnál könyörögni? - Vonom fel a szemöldökömet enyhe rájátszással. - Első szabály, Edolie, soha, de soha; nem könyörgünk senkinek, érted? - Beszélek hozzá komolyan. - Főként nem, akkor, ha az Én tanácsadóm vagy! Legyen annyi büszkeség benned, mint, ami bennem van! - Bökök felé a mutatóujjammal. - Szóval kezdd el gyakorolni ezt a kis jelenséget, ugyanis nem engedheted meg magadnak a szánalom egyetlen jelét sem! - Világítok rá a tényre, hiszen... oké, démonok vagyunk és bármit megteszünk a céljaink elérésének érdekében, de... könyörögni?! Soha, soha, sőt soha! Azt várja meg akárki, míg én elé állok térden kúszva, mert ez pont akkor következik be, miszerint soha! Ennél azért nagyobb az egóm és sokkalta többek az elvárásaim.
Büszkeség, önbizalom, fényezés...
- Így már egészen nyugtató a helyzet.. - Kezdek el nevetni, ahogy elmeséli mind a két föld alatti élményét. - Bár azt, azért megnéztem volna, miként lengeted nekik nagy hévvel a zászlót. Biztos jó kis pofákat vágtak hozzá... - Mosolygom meg önfeledten a tényt, jót szórakozva rajta. - Mindenesetre nem semmi vagy... - Ingatom a fejemet vigyorogva. Olyan dolgokra képes ez a démon... De hát nem hiába Ő a tanácsadóm! Persze, ezt a a tényt... nem, nem mondanám el sem neki, sem másnak. Lehetne nevezni ezt önelégültségnek is, viszont...
- Igazán jólesik ez a simulékony dicséret... - Válaszolok lazán, mintha a többi szavacskáját meg se hallanám. - ...én, mint a leghatalmasabb démon! - Tűnődöm el néhány rövidke percig, majd csak lazán vállat vonok, mint, aki tisztában sincs a többi szóval, s annak mélyebb tartalmával. Oh, ugyan... hallani hallottam, érteni is értettem.. Szimplán csupán jól esik kötekedni; ezért is lehet az, miszerint a mások idegein való táncolás a főhivatásom, na meg mondhatni; az idegesítő jelenlétem eszményien felemelő.
Figyelem a heves kirohanását, amelyből mi is jön át? Oh, hogy nem érdekel...
- Ahh, már! - Forgatom meg drámai érzékkel a tekintetemet. - Továbbra sem érdekel! - Emelem meg némileg a hangszínem. - Haljon meg mindenki, aki csak akar és akkor mi van? Semmi! - Húzom el a számat. - Majd Lucifer papa és a drága többi arkocska elintézi nekünk, hiszen ez az újabb nagy dobás; mindenki egyesült erővel eltávolítja az összefogás kis keretébe zártan. - Magyarázom neki a naprakész információimat. - Ha meg nem bírsz ölbe tett kézzel várni, akkor csatlakozz! - Mutatok ironikusan az ajtó irányába.
Ezt követően meg csak nézem, ahogy iszik és iszik...
- Milyen cuki vagy... - Vágok rá egy unott pofát; csak, hogy érzékeltessem az izgatottságomat. - De kösz, nem. Van jobb dolgom is, mint, hogy elfogadjam az értékeiket, meg az adottságaikat, sőt bámuljam a poficskájukat, miközben nem tehetek ellenük semmit.. - Fejtem ki neki bővebben az erről alkotott nézeteimet. - Tehát; nem, nem, nem és még mindig; nem! - Hiába akarja ezt, avagy javasolja nekem, de ezek nélkül is megoldhatóak a problémák. Mármint... én minek kellek ehhez a képletbe? Lucifer és a többiek majd szépen megoldják, míg engem ne is vegyenek figyelembe..
Minden létező módon forgatom a szemeimet a beszólása nyomán, ugyanis roppantul megbántja vele a nem létező szívemet...
- Akkor ezt; egy igennek veszem. - Könyvelem el a kérdésemre nem kapott választ, hisz' a nem szólás az egyúttal a beleegyezés egyik formája, nem igaz?! - Aztán meg.. a harmónia arkangyala volt, vagy mi a fene... - Hajolok hozzá közelebb, miközben letekintek rá. - De nyugi, nem miatta vagyok ilyen, kicsike démonkám... - Nézek vele farkasszemet, némileg az íriszeit fürkészve, míg az a lapocska pedig egészen közel kerül az ujjacskáihoz. Szemtelenség vagy sem, de már az övé -, szépen elviszi és odaadja Luciusznak. - Tehát, akkor ezt odaadod a hőn imádott Ördögünknek, én meg... nyaralok tovább valamerre. - Nyúlok az újabb kör rumomért, amit még eddig meg sem ittam. - Persze, ha még szeretnél szidni; nézd, itt vagyok.. - Húzom le egyből a maró hatású alkoholt. Meg se kottyan... mégis mi ez nekem?!

▲ music: Rockstar▲ ▲Words: 974▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 8:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
Néha annyira, de annyira fárasztó a főnököm, hogy szívesen verném a fejét a falba. Nem, nem is oda. Egykor voltak olyan eszközök a gladiátorokkal borított területeken, ahol egy fatörzsbe ágyaztak szegeket. Ezeket különféle módszerekkel pörgésre ösztökélték, a harcosoknak pedig nem volt más tennivalója, csak az ellenfele mellkasát erőteljesen meglökni, hogy felnyársalja ezekre a törzsekre.
Na én egy ilyenbe verném be a fejét újra és újra.
Esetleg fognám és bezárnám egy kalodába, felakasztanám a hét várbörtön legmélyebb zárkájának falára és csak hagynám, hogy éhen pusztuljon. Ötleteim, hogy miként szabadulnék meg tőle számtalanok. Valóban jól érzékeli bárki: ha nincs itt az a baj, ha itt van az a baj.
- Igen, tudom, képtelen vagy még mindig gondolkozni, de azért ejtsd meg. Vannak fontosabb dolgok még az ő életében is, minthogy örökké haragot tartson. Azt se felejtsd el, hogy ő teremtett téged, szóval pontosan ismer, ha el akarja ásni a csatabárdot neki kell lépnie - vonom meg a vállam. - Egyébként is mi vagyok én, pszichológus? Engem nyaggat, hogy merre vagy már, nem köti az orromra, hogy miért kíván a jobb oldalára - förmedek rá.
Mit képzel, mi vagyok én? Foglalkozok itt kettejük lelki bajával? Talán kellene. De amíg nem hozza úgy a sors, hogy ez érdekeljen engem, addig minek erőltessem meg magamat? Már megint az agyát játssza.
Elmémbe újabb kínzó módszer éled fel. Parázstól terhes börtöncellába zárni. Bárhova lép, bárhova nyúl, tűzforró parazsat talál, mely égeti a talpát, a tenyerét, a bőrét. Nem tud tőle menekülni, a levegőt kapkodja, ám a forróság végett hamarosan légszomjban találja magát. Nem kap levegőt. A forróság égeti a torkát is és lassan az egész bensősége felhólyagosodik. Kínok közepette rogy a padlóra, ahol tovább ég a bőre.
- Ha az érdekem úgy szolgálja - ingatom meg fejemet jobbra és balra, belátva. - Vagyok annyira alaki, hogyha a saját bőröm épségéről lenne szó… Tudnék még térden állva is könyörögni - látom be. Na, mi van? Nem vagyok én szent. Főként nincsenek elveim.
Eléggé egy, miként is fogalmazzák? Álszent dolog a szenteskedés és elveskedés egy démontól. Azt szolgálom és akkor és ott, akit akarok. Aki épp a célomat szolgálja. Ezt még neki is pontosan tudnia kellene. Ezért alkotunk tökéletes párost. Ő kihasznál a saját céljaiért, én a sajátoméért. Egyelőre nem ütközött a két cél egymásba, így megvagyunk egymás mellett.
Szavaimhoz azonban tartom magam.
- Én? - fakad ki belőlem a rekedt röhögés, döbbenet formájában. - Semmiért. A kérdés az, hogy melyik alávaló kalóz ütött le ásóval és ásott el. Az első még az emberi formámba volt - hunyom le a szeme, ismét döntögetve a fejemet. Legyünk pontosak. - A második egy porhüvelynél volt és azt hiszem, hogy világháborús katona volt. Nem tetszett az amcsiknak, hogy horogkeresztes zászlót lengetek a térfelükön - vonom meg hetykén a vállamat. Pedig haláli poén lett volna, ha örömlányként bejutottam volna a táboruk helyszínére.
De hát így bízzon a démon lánya egy csapatt kanos katonára bármit is. Kár, hogy nem tudták, megölni nem nagyon tudnak. Ellenben szerezhettem új gazdatestet. Egy háború idején, lássuk be. Nehéz dolgom volt.
Eközben előadja a sértett kiskutya szerepét, melyre az általa is észrevett színes felhozatalként reagálok.  
- Ha az anyád lennék - teszem elé a poharat, és öntök bele italt - Első napod alkalmából a tengerbe dobtalak volna. A véleményem nekem sem változik. Nem egy hisztis kisgyerek vagy. Elvileg démon. Azt is tartják, hogy a leghatalmasabb, de bárki látna téged így… - a mondatot nem fejezem be, ugyanis kiszórom tanácsaimat és öntögetem serényen számára a barnás, fekete nedűt.
Torkomat sűrűn köszörülöm meg. Rekedtes hangom nem javul, csak még mélyebb lesz, még karcosabb.
Szónoklatom elő adom. A lövés után a pultra csapom a fegyvert: ismét csak csővel felé. Két tenyeremmel támaszkodom újra rajta, mintha el akarnám tolni az irányába.
Szenvtelen arccal szemlélem kifakadását. Ahogy feláll, ahogy ellöki magát. Vele ellentétben én most nyugodtan állok, legfeljebb piszkos körmeim hegyével kopogtatok az ódon falapon. Számtalan gyűrűm nehezen fogja körbe ujjaimat, a mozdulatok hatására halk zeneszóként szólalnak meg.
- Etess meg egy krakennel, könyörgöm - hajtom le a legvégén a fejemet. Újra és újra ezzel jön. - Én esküszöm feldugok egy karót a seggedbe - emelem rá újra a tekintetem. - Nagyokos, ezt próbálom neked megmagyarázni - emelem ezúttal kezemet a homlokomhoz, innen pedig lendülettel mutatok rá, hátha így megérti, hogy mit akarok a csöpp kis fejébe verni.
- Ha nem lesz világ mit fogsz megölni? Ha nem lesz semmi, ha nem leszel te sem? Ha nem veszel erről a szarságról tudomást, azt hiszed, hogy te leszel az egyedüli ki életben marad? Gondokozz már te Luciferbarma - fakadok ki rá, hevesen gesztikulálva.
Én ezt nem bírom. Nekem szükségem van pár pohár italra. Addig nem is folytatom, amíg legalább négy kupicányi maró rum végig nem égeti a torkomat.
- Légy önző, leszarom. Csinálj, amit akarsz, magasról teszek rá. De ha már önző vagy, lennél okosan az. Szerinted nekem ínyemre van, hogy azokkal az álszent tollasokkal kell együttműködni. A hátamon feláll minden szőr. Ha másért nem, azért nyeld le azt a rohadt békát, hogy utána újra vadászhass rájuk. Ha nem teszed, esküszöm, hogy polipok csápját tömöm be minden lyukadba - fenyegetem egyszem főnökömet. Hátha így megérti, hogy mi a nyavalyát is szeretnék tőle.
Szarjon le mindent, úgysem érdekli semmi, magasról teszek rá. De legalább tényleg, úgy lenne önző, hogy saját érdekeit nézi. De még arra is képtelen.
- Mi siklott nálad félre miközben azt a szukát kínoztad? Előtte nem voltál ennyire elmeroggyant - magyarázom neki, fejemmel bökve felé. Direkt nem válaszolok arra, hogy átadom e Lucifernek-e a levelet vagy nem. Még korán sem zártuk le a beszélgetést. S remélem ezt ő is érzékeli még. Tekintetem felemelm rá, számat fintorba húzom, miközben a pultra tehénkedik.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 1:33 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



A démoni létnek van egyféle előnye, amit az angyalok úgymond sosem tapasztalhatnak meg. Most persze mondhatnám azt, miszerint mennyire kár érte, de... akkor egyenesen hazudnék, nem igaz? Ugyanis köztudott azon tény rólam, miként megvetem, sőt már-már rühellem a jelenlétüket. Így ebből adódóan értendő, hogy sosem lesznek a szívem apró csücskei, s ekként az sem lehetséges, miként megsajnáljam a nyamvadt kis létüket. Bár... alapból sincsenek efféle, s fajta érzelmeim, hiszen én magam egy démon vagyok, szóval... ennek az abszurd gondolatmenetnek mi is a valódi értelme?
Gyengén megrázom a fejem, felejtve ezzel az előbbi őrült elmélkedésemet. Egyáltalán... minek is jutnak Ők az eszembe? Vagy...? Na jó, ennek az egésznek tényleg nincsen semmi haszna... maximum arra kiváló, miszerint a végtelenségig kitoljam az idő berkeit, viszont ezenfelül másra nem igazán alkalmazható.. Tehát, ha csak nem kívánom az idegeit feszegetni a szótlanságommal, akkor ideje lesz arra a pontra ugorni, amikor is a jelenben társalgunk, ugyanis ennek a félresiklásnak nem, hogy előnye sincs, de még a tartalmi része is kétséges kérdés..
Figyelem minden vonását, mozdulatát, sőt bármit, amiből csak kivehető is akármi. De nem árul el többet, nem tesz hozzá semmit.. s ha már itt tartunk, akkor egészen érdekes az...
Lucifer miért akarna tőlem bocsánatot kérni? Miért süllyedne le arra a szintre, miszerint... meghunyászkodik, s valami nála alsóbbrendű személytől...?
S íme már megint ugyanott tartunk; a drága Ophilia szövegelésénél, amely ékesen vermet ásott a fejemben, mintha pusztán itt táborozna sátrat állítva.
Idegesítő, röhejes, undorító...
- Mégis ezt.... ezt a momentumot miért hinném el? - Vonom fel a szemöldökömet, mindenféle emberi rájátszás nélkül. - Talán az ördögi vezetőnk megtébolyodott? Vagy most ébredt rá az emberi értékeire? Oh, vagy várj.... - Emelem meg a kezemet, rámutatva a mutatóujjammal. - Már tudom! - Kapom a szám elé a tenyerem. - Az angyali énje tán új színekbe öltözött?! - Forgatom meg drámaian a szemeimet, visszaejtve magam mellé a karom. - Mert, ha ez így van, akkor igazán csalódott vagyok... - Húzom el a szám. - Te mikor kérnél bocsánatot bárkitől is? Bár... azok után, hogy a kis testvérét kínoztam éveken keresztül... - Hangosan töprengek egy félpillanatig. - ...be kell látnom Ő sem különb. Angyal... egy közülük! - Sóhajtok egy nagyobbat, zárva az ecsetelés mértékét. Valahogy úgy érzem; ezt felesleges tovább boncolgatni. Hisz', ha így haladunk, akkor igazat fogok adni annak a szárnyasnak, s ha ez megtörténik, akkor az eddigi hűségem Lucica irányába megbomolhat; meginoghat. Hogy képes nálam.... N Á L A M egy francos kis söpredék ilyesmit elérni?
Azt meg már le sem reagálom, hogy 'jobban csinálja helyettem a munkát'; hm, most jobban belegondolva... végtelen szabadidő állna a rendelkezésemre.
Tökéletes egyetértés alakul ki köztünk, s mindez annak a fényében, hogy Raguel egy szuka.. Őszintén szólva tudnék még rá bőven jelzőket aggatni, de most elégedjünk meg csupán ennyivel!
- Itt nem erről van szó... - Vágom rá egyből Miss Durci Királynő szavacskáira. - ...egyszerűen csak.. mi a fenének ástad el magad mind a két helyszínen? Mi értelme van ennek a tapasztalatnak? De most komolyan?! - Hitetlenül ingatom a kobakom, hiszen... mondanám, hogy ez nem létezhet, viszont itt az élőpélda rá, tehát...
Percek telnek el, mire elmesélem neki az én kis sztorimat, amire az első reakciója egy mélyről jövő sóhaj. A második pedig egy kérdés, s a harmadik, miként hátulról tasliként csattan egy üveg.
Oh, hogy menne el...!
Feszülten szisszenek fel, eközben próbálva magamról lerázni a szilánkokat. Néhány darabka a földön is landol, míg a többit le kell sepernem, mert...
Ő magára kap ez idő alatt egy fehér inget, a pultra helyezi a kalapját, s előszed két poharat..
- Ettől nem változik meg a nézetem, sőt... kezdem lassan azt hinni, hogy Te vagy az anyám.. - Motyogom a számára egészen halkan, kissé sértettebben is a kelleténél. Végül iszok, de nem miatta, hanem a magam kapcsán. Aztán egy újabb kör, s míg én elkortyolgatom az újdonsült adagot lassan, Ő addig szépen kifejti hosszasan a véleményét..
Szavak, szavak, szavak...
Oh, ha tudnád Edolie.. oh, ha csak sejtenéd azt, amit én..!
Közben szegény lent lévő, aki ajándék golyót kap..
Vajon élvezte a fegyver hangját, vagy ideje sem volt reagálni rá?
- Ó-ó-ó, állj csak meg egy szóra! - Csapok rá a pultra, ahogy felállok a székről. - Nem elismerésre vágyom, hiszen magamtól is tudom, hogy ÉN miattam van ez a helyzet, oké? - Lököm el magam a falaptól. - Meg amúgy is... - Legyintek egyet. - Nem fogom neked elmagyarázni, ami oly' nyilvánvaló! - Lazán bökök felé. - Nem érdekel senki és semmi... nem foglalkoztatnak! Felőlem meghalhat az egész ember, s azt tehet Amara is, amit óhajt! Úgy sakkozhat mindenki, ahogy akar! Mert nem akarok ennek a részese lenni! Érted? - Fordítok neki hátat. - Csak angyalokat akarok ölni, s élvezni a démoni lét előnyeit... igen, pontosan ennyit akarok és nem többet! - Semleges célok ugyan, de, ami azt illeti... másra nem vágyom!
Könnyedén fordulok vissza, ekként a lépve a pulthoz, míg az üdvözlőkártyát a démonka előtt tologatom..
- Tehát... - Köszörülöm meg a torkomat. - ...odaadod neki, vagy sem? Mert számomra ez lényegesebb, mint Amara és a vele járó bla-bla-bla! - Magyarázom kellően unottan, miközben felpattanok a pultra, s immáron azon foglalok helyet. Őt figyelem érdeklődve, miközben tovább birizgálom azt a lapot.
Hm...
Megteszi-e, vagy sem?
Mert, ha igen, akkor nekem a kisujjamat sem kell mozdítanom..
De, ha nem, akkor... ezt nevezik szívásnak!

▲ music: All Or Nothing▲ ▲Words: 879▲ ▲Note: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 9:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fuck You, Chaos
Belial&&Edolie Rose Tattoo  • Credit:
Egy pillanatig sem zavartatom magam, látva arcvonásait. Az értetlenkedés csírája nem hogy rügyezni látszik benne, hanem egyenesen fává nőtte ki magát, az agyát teljesen elborítva. Én pedig csak úgy magyarázok, mint eddig. Meg sem rezzennek a szempilláim, arcom minden vonását kordában tudom tartani. Pedig! Alig van bennem alkohol! Nem mintha amúgy valamit is hatna nekem. Be kell vallanom: sokszor csak úgy teszek, mintha szentségtelenül be lennék rúgva. De hát, ez ezzel jár, nem igaz? Feladtam a halandó létet, az örökké való testi örömökért és hatalomért? Megérte?
Naná!
Csak akkor nyújtom ki vonásaim, amikor lehunyja szemeit. Kihasználva az alkalmat vigyorodok el, átmozgatom az állkapcsom, de szemeimet is, a két ellenkező irányba. Így szebb is lehetek, mint egy démon álltal megszállt baba.  
Ebből nem sokat érezhet, ugyanis amikor újra kinyitja azokat, ugyanazzal az arccal és szürke szempárral nézhet farkasszemet, akivel előtte is.  
- Ne higgy nekem - vonom meg a vállamat. - Végül is nem én vagyok itt és hallgatom. De vigyázz kedvenc lovasom. Ha túl sokáig csinálom jobban a te munkádat - hajtom félre a fejemet, kalapom félig már eltakarta az arcomat. Vállamat újra megvonom, egy kósza hajtincs bukik ennek örömére előre, hogy tört végeivel a bőrömet cirógassa.  
Ha nem hisz nekem, az már az ő baja. Mikor akartam én!!!!! Neki!!!! Rosszat?????
Ne említsük meg, hogy tettem utalást számára, hogy merre találja a tollas kis kurvát. Én nem mondtam, hogy tegyen vele bármit is!
- Szuka - egyezek bele végül. Fejem félrehajtva vonom fel szemöldökeim hozzá pedig el is húzom a számat. Így is jó lesz akkor.  
Felsorolt kívánalmainak ecsetelésére kapott reakcióra csak elforgatom a szememet.  
- Mintha minden démon elfelejtette volna, hogy milyen egy söpredék. Tényleg most fogsz finnyáskodni? - förmedek rá. Hát milyen dolog már ez. Démonok vagyunk. Az emberi faj söpredékei. A hét bűn és minden nyavalya, háború, halál, viszály képviselői. Kihasználjuk a gyarlók és őrültek elméit. A jóságosokat tébolyba taszítjuk és nincsenek módszereink. Nem válogatunk. Komolyan, nyíljon vissza a pokol és mindenkit egyesével fogok addig kínozni, míg erre újra rá nem jönnek.  
Várj! Hiszen nekem ez nagyszerű alkalom lesz!
De aztán végül csak a tárgyra térünk.  
Ülve a széken, kissé előrehajolok. Hátam görbesége így csak még jobban szembetűnő lehet annak, aki mondjuk oldalról lát. Tudom, hogy jogos az érvelésem, hiszen azért mondtam.  
Sokat pedig nem is hazudtam a dolgokról. Kivételesen.  
Szemöldököm újra a magasba vonom, habár a kalap és a hajam miatt vajmi keveset láthat ebből is. Megkapta. Ajkamat elhúzom. Nem, nem fogom elárulni neki, hogy impekkel írattam és... Jót szórakozok és csak vigyorgok rá. Vajon mikor fog neki leesni?
De ahogy hallgatom, úgy válik ez a mosoly egyre komorabbá, mígnem már nem is mosoly, csak két vékony csík az orrom alatt. Hallgatom és...  
Igen, ezért is vagyok tanácsadó.  
Nem szólok közbe, hanem amikor végzett, csak mélyről jövő sóhaj bukik ki a számból.  
- Mi vagy te egy öt éves kölyök? - förmedek rá, valahonnan hátulról pedig egy üveget dobok a tarkójára, amolyan tasliként. Lepattanok a székről és újra a pult mögé kerülök. Lehajolva eltűnök egy pillanatra. Kopott, fehér vászon ingemet felveszem, mely leér combom közepéig. A kalapot a pultra teszem. Előveszek két tiszta poharat, amíg amaz a szilánkokat szedegeti maga körül össze, még az övét is elcsenem. Kap másikat.  
A polcról és pocsék, de azért jó fajta rumot veszek le. Töltök neki.  
- Igyál - bökök fejemmel felé. Ha nem akarja, akkor teszek róla, hogy megigya. Vélhetőleg a problémái még mindig nem oldódnak meg. Így kap egy másik poharral. Azt is felé tolom.  
- Féltékeny pöcsfejként viselkedsz. Jaj, apucika nem figyel rám, nem dicsért meg életem legnagyobb tettéért, brühühü - húzom el a számat. Komolyan, ez a pasi. - És akkor mi van? Értem én, leszarsz te mindenkit, az évek alatt kényelmesen megszoktam, sőt... De ha már ilyen leszarom vagy, legalább eszed legyen már egy csöpp. Persze borsóagyad nemfogad be ilyet - legyintek is, a pultra támaszkodva. Úgy állok, mintha meg akarnám azt tolni. - Ezért vagyok én itt. Gondolkozz, te idióta. Mi lesz akkor, ha minden ember elpusztul, mh? Azt hiszed, hogy repesek mindentől, amit az faszkalap kitalál - bökök arra, emerre sejtem Lucifer szálláshelyét. Ha azt hiszi, akkor érdes nevetéssel ki kell, hogy ábrándítsam. - Amara kiszabadult, tetszik, vagy sem. A kérdés csak az, amiért te leszarod, azt hiszed, hogy téged is életben hagy majd? - tekintek rajta végig. Nem hiszem. Öntök még egy adag rumot, de ezúttal magamnak is. Kérdés nélkül a torkomra öntöm. Valaki mocorog a lábamnál. Letekintek a delikvensre. A pisztolyt a kezembe veszem. A pillanatban beállt csendbe hangosan dörren el a fegyver.  


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Edolie
For the sinners, To play as saints...



Ez az a pillanat, amikor...
Egyáltalán ért ebből bárki bármit is?
Finoman ráncolom a homlokom, egészen összehúzva a szemöldökeimet, miközben gyanúsan méregetem őt, vagyis helyesbítve: inkább a vonásait. Oké, azt még megértem, hogy másnapos és körülbelül olyan számba se vesz, mint a levegőt, de az azért már erős túlzás, miként a kiejtett szavakat sem érti, nem? Vagy csupán én beszélnék ennyire értetlenül? Bár ez engem... miért is érdekel?!
Megrázom a fejemet, ekként kerülve ki ezt a kisebbféle értetlenkedést, aminek se eleje, sőt se hátulja. Mindenesetre igazán rendhagyó értékként tündököltek a vonásai, amik nem mellesleg; eléggé kifejezőek voltak az összes szemszögből. De mit sem firtatva ezen, figyelmen kívül hagytam. S még ez könnyebb is volt, mintsem szót érteni vele az év bármelyik napján. Képzelné el valaki, hogy az milyen... Ah, igen! Lehetetlen..
Pislogok néhányat a mondandója nyomán. Vajon jól érzi magát? Mert úgy látom, miszerint nem csak ivott, hanem szívott is valamit... sőt, szerintem ezt kezdjük az elejétől..
Bezárom a szemeimet, pontosítva a kérdéseire, amelyeket egy hosszabb szünet követ. Tehát... most ez valami vicc, vagy úgy véli milyen jó móka volna kettőnknek játszani?
Újabb pislogás, egy kisebb sóhaj, majd valami olyan, ami ritkán van a fejemre írva; a komolyság.
- Áruld el nekem... - Szólalok meg halkan. - ...mikor találtad ki ezt a remek a dolgot? - Nézek félre az üvegek felé. - Mert még az italok is érzik a humor hamisságát. - Bökök arra, így nézve rá végül. Ha-ha-ha, de röhögök! Még, hogy Lucifer bocsánatot akar kérni tőlem? S elnézne nekem mindent? Ugyan már! Ez a szó még a szótára fogalmát sem közelíti meg, s nem, hogy Őt... ha pedig mégis... akkor...
Talán igaza lenne Ophilia-nak?! Mert az tény, hogy Lucifer is angyal, de... újra jóvá válna?
- Ez a kis megnevezés jól illik hozzá. - Vágok rá egy unott félmosolyt és ennyi.
Raguel sosem volt több, mint egy jól megkínozható söpredék, aztán ennyi év után... már épp' ideje volt meghalnia.
Az elkövetkezőek... inkább nem fűznék ehhez véleményt, de tényleg!
- Öhm... én ennél többet nem akarok tudni! - Húzom el a kezemet a fejem előtt, mint egy tiltakozó 'nem'. - S még azt hittem, hogy semmi sem lephet meg?! Na persze, tévedtem! - Az íriszeim a mennyezetre szökkenek. Romlandó, gyarló, fertő... ezek vagyunk mi; démonok.
A leveles ügy.. az...
Igen, kényes téma!
- Jogos az érvelés.. - Töprengek el egy félpillanatra, aztán, mintha mit sem mondtam volna; szedem el tőle azt a levelet. Komolyan úgy csinálok.... Hagyjuk!
Hallgatva a tényeket, leteszem az üvegpoharat a pultra. Szóval... üdvözlőlap, levelek, tervek. Vág az esze, vagy mégsem?
- Nem élet-halál kérdése.. - Ingatom a fejem. - ..de ettől még neki szánom! - Nézek az asztalok irányába. - Bár... - Gyorsan elhalkulok és mégsem fejezem be, amit akarok.
- Igen, megkaptam mindet és tudod mit?! - Vállat vonok hanyagul. - Nem érdekel! - Mutatok körbe a mutatóujjammal. - Ez a hely... és ő... - Sejtelmes mosollyal fürkészem. - ...dugja fel magának az egészet! - Kissé megemelem a hangszínem. - Amikor nekünk volt rá szükségünk, akkor fogta magát és lelépett! Ott hagyta a poklot és eltűnt, mint a kámfor.. - Nézek az üres pohárra. - ..aztán meg azt akarta, hogy álljunk Michaela oldalára, mert milyen jó lesz, nem igaz? Most meg ott tartunk, hogy mindenkinek össze kellene fognia mindenkivel, mert ajjaj... - Forgatom meg a szemeimet. - ...elszabadult a Sötétség! Én nem rettegek, oké? Kellene? Talán! Mennyire izgat? Semennyire! - Húzom el a számat. - Tehát az igazság az, miszerint nem vagyok Lucifer szoknyácskájára utalva és oh, igen.... kifejezetten hiányzik, miszerint újra ne itt legyek! - Pimaszul mosolygok, elrugaszkodva az ülőhelyzetből és elé állva, odanyújtom neki a papírt. - Hogy mit akarok? Add át ezt neki, mint egyféle jelzés... mert nem ideges, nem igaz? Majd az lesz, vagyis én... mindenképpen teszek róla!

▲ music: Rise▲ ▲Words: 628▲ ▲Note: -
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6