We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
good goodbye - Michael & Faye
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 2:32 pm
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
Az idő, ami rövid volt a szememben óráknak napoknak tűnt. Fájdalmas volt otthagynom őt, s engedni, hogy az állatok megmarják őt. Az egyik a vádlijába mar, mire én bele mélyesztem angyal pengém a húsába. Vére lassan bugyog ki.

Fájdalmak közepette megy arrébb, halál hörgése elégedettséggel tölt el, s érzem a remény, hogy megmentsem a nőt. Sietek hozzá és egy újabb szúrással megölöm az állatot. Elégedett mosoly, s kutya vére tarkítja arcomat.  A másik ekkora már Faye vállába mélyeszti fogait, kinek a vére patakokban kezd el folyni. Hirtelen kapom a fejem, s bele rúgok az állatba, aki a falnak csapódik, majd telekinezessel repítem bele pengémet.

Faye vére hatalmas tócsát képez a földön, s a szívem egyre hangosabb ver, leguggolok hozzá, majd kitárom szárnyam, s igyekszem remegő kezekkel meg gyógyítani őt.
- FAYE..NEM...NEM..NEM NEM NEEEEEEEM!! - Ordítok, megfogom arcát, és könnyek szöknek a szemembe.
- Kérlek ne hagy magamra. Kérlek. - Könyörgöm szerelmemért, majd homlokára csókot lehelek. Szemei még ekkor nyitva, így belenézhetek.  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 4:22 pm
Következő oldal


Nem kiabál, nem vádol, de egyértelmű, hogy a híres higgadtságának lőttek. Behúzom a nyakam, ahogy az asztal nagyot csattan a falon, és kisvártatva kinyitom a szemeimet. Újra Michaelre pillantok, aki most nem engedi, hogy lássam az arcát. Kétségbeesése szinte tapintható, és olyan falat emel közénk, amiről úgy érzem, lepattanna bármi, amit most mondhatnék. Hát nem mondok semmit. Fájdalmas pillantásom a földet söprögeti, ahogy felállok, és megpróbálom megkerülni őt. Nem számítok semmilyen kontaktra, mert az az érzésem, hogy ő is azt akarja, hogy egyedül hagyjam. Ehelyett azonban magához húz. Ez most nem olyan, mint az első csók volt. Ebben most nincs semmi hezitálás, semmi bizonytalanság; kicsit belehalok ebbe a néhány pillanatba. Lábaim alig akarnak engedelmeskedni, mikor az ajtó felé indulok újra. Bűntudatos, megtört tekintetem egy pillanatra még találkozik Michaelével, mielőtt kitépem magam a vonzásából, csak, hogy egy pillanattal később visszameneküljek hozzá.

Nem látom, de érzem, hallom, ahogy az a valami egyre közelebb jön, és én rettegek, mint egy kisgyerek. Önként vállaltam mindezt, és most mégis Michael mögé bújok, mint régen is, ha valami végzetesen félresikerült. Pedig most nem kell, nem szabad a segítségére várnom. Most nem menthet meg! Bízom benne. Ha valami, hát ez biztosan változatlan maradt. Határozottnak szánt tekintettel biccentek egyet, bár talán nem is látja. Ahogy elrugaszkodik előlem, a láthatatlan, kénbűzt árasztó lény egy ugrással előttem terem. Nem mozdulok, csak állok ott dermedten, még akkor is, mikor a másik beront az ajtón, és éles fogait a vádlimba mélyeszti. Fájdalmasan felkiáltok, és addig sikítok, amíg az a valami le nem dönt a lábamról. Akkor a másik is rám veti magát, kipréselve belőlem az utolsó szuszt is. Gusztustalan lehelete halálszagú, szinte megfojt. Michael támadása meglepi kissé, és egy fájdalmas nyüsszögéssel fürgén arrébb szökken, de nem hagy még fellélegezni sem. Állkapcsa, mint a satu, úgy zárul össze a vállamon, én pedig újra felordítok a fájdalomtól. Melegség önti el a nyakamat; a vérem egyre szélesebb tócsába gyűlik, eláztatva a hajamat, a ruhámat a hátamon. A saját véremben vergődve már képtelen vagyok követni a történéseket. Az utolsó gondolataimat homályos, alaktalan foltokká olvasztja a fájdalom, míg a nyálkás, ragacsos sötétség körül nem folyja a testem.

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Szer. Jún. 13, 2018 9:43 pm
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
Meredek a nőre ki, mint egy hall tátog. Hang nem jön ki. Idegességem egyre nagyobb lesz. "démonit" Hangoznak el a szavak, mitől olyannyira rettegtem. "Démonit" viszhagzik a fejemben Faye hangja, miként mondja ki a szavakat.
Kezem még az asztalon, amit angyali fizikai erővel ripítek a falnak, min hatalmas repedés keletkezik. Megfordulok, s kezemet arcomba temetem. Szívem hevesebb és hevesebb ritmust vesz fel.
Vissza pillantok rá.
Nem hagyom, hogy elinduljon és indulása előtt még magamhoz húzom, s csókot lehelek ajkaira, de talán ez sem tántorította meg, az ajtó utána nyílik, s majd hirtelen vissza.

Rám néz, és sajnálkozik. Az embernek láthatatlan de természetfelettinek látható. POkolkutya. Tudom mit jelent ez. Érte jöttek, nő mögém kerül, s védem bár tudom hiába minden. Rá pillantok a kabátomban lévő angyal pengémre, messze van de közel is. Messze ahhoz, hogy sirtetlen megússza kedvesem. Döntenem kell, mert a kutya vicsorogva közelít.
- Bízz bennem. - Mondom, majd megszorítom kezét. Úgy megcsókolnám újra, félek, hogy ez az utolsó érintésem.

Elindulok, ahogyan bírok a lakás kicsi, hogy repüljek, és hiába vagyok gyors, a pokolkutya nem poénnak lett teremtve, ahogyan a pengét elérem a kutya már a közelében van.
- NEEEEEEE!!- Üvöltök hangosan. Másik betöri az ajtót, s támadni készül.  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Kedd Jún. 12, 2018 5:06 pm
Következő oldal


Tudom, hogy Michaelnek még közel harminc év után is nehezére esik néha az emberek nyelvét beszélni, de úgy érzem, most szándékosan nem akarja érteni, amit próbálok elmondani.  Hiába próbálkozom finoman, nem fog célra vezetni. Ezt otthon el is gyakoroltam vagy ötvenszer, de most mégsem jönnek a szavak.

Az Amyt illető megjegyzésére még mondani készülök valamit, de igazából az is csak időhúzás lenne. Megint a könnyebbik végénél próbálnám megragadni ezt a dolgot, pedig túl kell lennem rajta. Annál is inkább, mert az ablak felől hallott kaparászás és morgás egyre ijesztőbbnek hangzik. Többször oda is kapom a fejem, mintha láthatnék valamit, pedig semmi sincs ott. A hallucinációk bizonyára része a dolognak. Szerencsére nem sokáig kell ezzel együttélnem. Erre a gondolatra bármikor máskor egy kesernyés nevetés lenne a reakcióm, de az most nem tenne jót a beszélgetésnek.

Ülve maradok, és első reakcióként úgy nézek fel Michaelre, mint egy kis porszem a haragos szélistenre. Hirtelen megszólalni sincs erőm, csak tátogok. Sosem láttam még ilyennek. Sosem láttam még ennyire a szívére venni bármit is. A szívem a torkomban dobog, de megacélozom a pillantásomat és a nevemet hallva egy aprót bólintok. - Démonit. -  Várok, ha kiabálni akar, tegye. Ha dühöngeni, összetörni a berendezést, értetlenkedni, vagy csak hitetlenkedni, rajta! megérdemlem, bármi is következik, de a tényeken már úgysem változtathat semmi.

Nem tudom, mennyi idő telik el, mire egyáltalán képes vagyok megmozdulni. Mennem kell! Hiába tudom, hogy jól döntöttem, összefacsarja a szívem, hogy így kell látnom Michaelt. Talán neki is jobb, ha egyedül hagyom most. Felállok, és ha hagyja, szó nélkül,
érintés nélkül megkerülöm őt, és egyenesen az ajtó felé indulok, határozott léptekkel. Kinyitom az ajtót, de azzal a lendülettel be is csapom. Kővé dermedve állok és bámulok magam elé. Valami van odakint, ami csak rám vár. Értem jött, ebben biztos vagyok. Ahogy abban is, hogy ezt megint elszúrtam. Nem így kellett volna lennie!

- Sajnálom! Nem így terveztem.  - pillantok vissza Michaelre őszinte megbánással, de arcomra hamar kiül a rettegés, ahogy meghallom a szörnyeteget az ablak felől hörögve-vicsorítva közelíteni. Még mindig nem látom, de ettől csak még ijesztőbb ez az egész. Lassú, kiszámított léptekkel valami nagy, és rémisztő állat tart felém. Felénk. Nem látom, de érzem, hogy ott van. Akaratlanul is Michael takarásába lépek, ujjaim görcsösen szorítanak rá ruhája ujjára. Mégis egy angyal lesz tanúja a pokolra szállásomnak....szinte költői.

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Pént. Május 25, 2018 4:32 pm
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
Figyelem a nő arcát, és már teljesen össze vagyok zavarodva. Nem értem mit akar, nem értek semmit. Lesütöttem a szemem, majd vissza rá.
- Észre vettem... - Mondom nagy sóhajjal. Gyermek még nem érti a világot, s annak működését. Olyan, mint Gabriel, képes a hisztit elnyújtani.
Felállok...
- Milyen alkut? DÉMONIT? - emlem fel a hangom. Michael a nyugodt ark ki errőr híres, aki sose rezzen meg, vagy borul ki,  - kiborult. Pillantásom a nőre olyan volt, mint ha megállt vona az idő. Olyan volt, mint ha a szívem hangosan verne, s ezt ő is hallaná.

- Faye...- Mondom ismét, egyik kezem az asztalon. Remegek.  Szemem az övébe furródik, s nem engedem el a pillantását. Ha ő el is néz, tekintettem rajta marad.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 4:43 am
Következő oldal


Jobb lesz így.- bólintok nagy nehezen, és úgy folytatom, mintha a fogamat húznák. - úgy értem, hogy meg fogok...még ma. - szaggatottan, szinte élesen fújom ki a levegőt, amit eddig szinte észrevétlenül tartottam vissza. - Amy nem utál, csak dühös. Rám is. Mindenkire. És állandóan bajban van. - kapok szinte megkönnyebbülten Michael szavain. Ez a téma valahogy könnyebben jön, ismerős terep, szinte már untig ismételt gondolatok. De tudom, hogy anélkül is mindig rajta lesz fél szeme a húgin, hogy erre megkérném. Hisz csak a kedvemért rendelt mellé egy őrangyalt is. Nem lesz baja. Angyalok vigyáznak rá, nem lehet baja. Ezzel nyugtatom magam, miközben látom, hogy Michael továbbra is zavart tekintettel néz rám. többször is nagy levegőt veszek, és megpróbálok valami értelmeset kinyögni még, de nem megy. Ahogy megfogja a kezemet, összeszorítom a szemeimet és újabbat sóhajtok. Csak akkor nézek rá ismét, mikor kilátásba helyezi, hogy belenéz a gondolataimba. Riadt tekintetem talán mindennél árulkodóbb, de képtelen vagyok most még erre is figyelni. - alkut kötöttem, Michael. Ezt próbálom elmondani. És nemsoká lejár az időm. - meg sem tudom jósolni, mit fog ehhez szólni Mike, de abban egész biztos vagyok, hogy csalódott lesz. Talán ezt a legnehezebb elfogadnom.

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Vas. Május 20, 2018 11:09 am
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
Nagy sóhaja betölti a szobát. Egyre jobban nem értem ezt az egészet. Felmutatja a kezében rejtett dolgot, de nem mozdulk. Hagyom, hogy újjai újra össze zárják azt, s elrejtsék.
- Megfogadtam, hogy az emberi szót, a beszédet használom, így az írás...- mondom.
- Mond. - Fejezem be, s közben a nő arcát kémlelem. Arcán elhatározottság tükrőződik, s kijelenti.
- Már mint most? Miért? - kérdezem a magam tudatlanságában. Faye tudhatná, hogy még nehezen tanulok. - A húgodra, aki mindennél jobban utál? - Kérdezem. Még mindig nem értem mi folyik itt még mindig össze vagyok zavarodva.
- Faye... - Fogom meg a kezét. - Ha nem mondod ez, hogy mi van..angyali módszereim használom. - Célzok a gondolatolvasásra, mert kezd kicsinálni a tudatlanság.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szer. Május 16, 2018 12:07 pm
Következő oldal


Mostmár teljesen mindegy, hogy tudom-e, vagy sem, mi lett volna a jó megoldás erre az egész helyzetre, már nem lehet visszacsinálni. Ha lehetne is, most akkor is itt lennék, mert mindegy, mi történt, vagy nem történt köztünk, Michael továbbra is az egyik legfontosabb személy az életemben. Tudnia kell, mi fog történni, hogy ne pazarolja az idejét olyasmire, ami ellen semmit sem tehet. Összeszorul a gyomrom a gondolatra, hogy ezt valahogy szavakba kell öntenem.

Amint leül, én is helyet foglalok a kanapé karfáján és nagyot sóhajtok. A tekintete tele értetlenséggel, ami azt jelenti, továbbra is távol tartja magát a gondolataimtól. Még most is túlságosan becsületes, és épp ezért nem tudja, hogy én már rég nem vagyok az.
- Ebben akartam megmagyarázni, ami nemsokára történni fog. - nyitom ki magam előtt a tenyerem egy pillanatra, feltárva a galacsint, ami mostanra nem nagyobb egy üveggolyónál. Ha megpróbálja kivenni a kezemből, ha nem, gyorsan újra a tenyerembe zárom. - De most, hogy itt vagy, jobb lesz személyesen. Csak nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. - Aztán valahogy mégis kitalálom, és mielőtt még meggondolnám magam, nemes egyszerűséggel kijelentem: - Elmegyek. - Ennél mondjuk lehettem volna egyértelműbb is, de ahhoz újabb nagy levegő és még egy kis elhatározás szükséges. - Ma este. - teszem még hozzá gyorsan. - Keresned kell valakit, aki segít a város vezetésében, mert Amy nem fogja vállalni. De azért vigyázol rá, amennyire lehet, ugye? - próbálok mosolyogni, de csak elképzelni tudom, mennyire lehet őszinte az arckifejezésem. Most megint hallom a fura motozást az ablak irányából, amihez mély hangú morgás társul. Kevesebb időm van, mint gondoltam.

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Kedd Május 15, 2018 8:59 pm
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
LÁtom, ahogyan a papir a kezében össze gyűrödik, s elrejti azt. Úgy megszegném az ígéretem, amit magamnak tettem, és olvasnék a fejében, de nem lehet. Végig fut a tekintettem a nőn, a szíve csak úgy zakatol, szinte az én fülemet bántja.
- Rendben. - Mondom, majd a kezemben lévő könyvet leteszem az asztalra. Ez valami rosszat jelenthet? Vagy csak alapból szeretne velem beszélgetni? Furcsállom kérését.
- Nem értem miért, de rendben. - Furcsa szokás, azt tapasztaltam akkor mondják ezt, ha baj érte őket. Ezentúl használni fogom.


- Elmondanád még is miről van szó, s mi az a kezedben? - Kérdezem, már már izgatottan, feszengve. Nem értem mi történt, és miért viselkedik így. Az embereknek olyan nehéz lehet, mi nálunk nincsenek titkok, sem szavak.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 7:22 pm
Következő oldal


Amíg a zaj forrása végre feltűnt a látóteremben, addig legalább ötvenszer örültem és bántam meg, hogy itt vagyok. Írhattam volna neki is búcsúlevelet, ahogy Amynek tettem. Mennyivel könnyebb lett volna! és milyen gyáva! Nem...tudom, hogy nem mehetek el szó nélkül. Ennél jobbra tanítottak. Jobbnak kell lennem!

Ahogy Mike megjelenik a lakásban, automatikusan a markomba gyűröm a levelet, amit egész addig körmöltem neki. Hirtelen fogalmam sincs, mit kellene mondanom, pedig miközben ide tartottam, egyre csak ezt gyakoroltam. Michael! Elmegyek. Így kellene kezdenem, de egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kimondjam az egyszerű, ám súlyos szavakat. - Beszélnünk kell! - Mondom határozottan, mégis olyan halkan, hogy az szinte már suttogás.
- Nem ülnél le? - furán hangozhat, hogy hellyel kínálom a saját lakásában, de még a széket is kihúzom neki és úgy fordítom, hogy vele szemben le tudjak ülni a kanapé karfájára. Remélem, most sem próbál a fejembe nézni, mert ott olyan káoszt találna, ami talán jobban megijesztené, mint az, amit valójában mondani akarok.

Michael
avatar



☩ Reagok :
65

Utolsó Poszt Szer. Ápr. 18, 2018 3:02 pm
Következő oldal


Good by my baby
Faye && Michael
──────────── ────────────
Zavart voltam, hiszen nem tudom miért lett ez ilyen furcsa már, mint amikor láttam őt, és ajkam az övét érintette. Olyan lágy olt kellemes, de az arca még sem azt tükrözte, amit elvártam volna.
Napok teltek el, s éreztem, hogy Faye zavart, és kerül engem. Éreztem, hogy valami van, amiről hallgat, de nem mászhattam a fejébe. Megtanultam, hogy az emberek nem szereti kimondani a dolgokat. Se ha bennük turkálok.
Még egyelőre csendes volt minden, és egy hatalmas háztető tetején lestem az embereket. Raiden és Sofiel kiképzésre ment, Raiden pedig olyan volt, mint egy ember gyermek izgatott ettől a csóktól, de Sofiel arca csak haragot tükrözött.
Raiden furcsábbnál furcsább viccekkel múlatta az időt, de én ebből egy szót sem értettem. Túl sokáig volt emberek között, vagy maga a lénye ilyen.

Visszatértem a házhoz a toronyhoz, ahol helyet kaptam az emberi világban. Sétálva közelítem meg, s haladok a lépcsőn fel. Az ajtóm résnyire nyitva, s egy szívverést figyelek meg. Gondolatokba hallgatok.
„sajnálom…” hallom ki egy gondolatot, de amint Cartelle ismerős vonásait pillantom meg azonnal abbahagyom.
Zaklatottan lépek be, s mérem fel a terepet. A nőt keresem, s amint megtalálom, egy galacsint szorongat, és a szíve olyan hangosan ver, hogy saját gondolataim se hallom.
- Mit keresel itt? Mi az? – Vonom fel a szemöldököm. Nem mintha nem örülnék, de ennyi kerülés után már csak kételyeim vannak.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



@ I believe that we're meant to be I'm bad at love But you can't blame me for tryin'You know I'd be lyin' sayin'

Online
Faye Cartelle
avatar



☩ Reagok :
58
☩ Korom :
29

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 14, 2018 8:19 am
Következő oldal


Mindent elrendeztem, amit csak egy nap alatt el lehet. Mindent, kivéve a két legfontosabbat. Amy szokás szerint rettentően haragszik rám, így bármennyire is szerettem volna, nem tudtam a magánügyekről beszélni vele; kizárólag a new yorki útról tudtam meggyőzni, és arról is csak épphogy. Ezek után már képtelen voltam az arcába tolni, hogy holnap ilyenkor már nem leszek itt. Talán jobb is így. Nem a bizalom hiánya miatt hallgattam el az alkut, hanem mert attól félek, megpróbálna megállítani. Pedig már minden eldőlt, így aztán valószínűleg csak magát sodorta volna bajba. Tipikus Cartelle lány...

Nem tudom, a toronyház hányadik emeletén járhatok,mikor sóhajtva megállok, és a falnak támasztva a vállam kicsit elgondolkodom rajta, hogy tényleg jó ötlet-e amire most készülök. Na nem a pokolra gondolok, mert azon már nem érdemes komolyabban filozofálni, hanem arra, vajon tényleg fel kell-e keresnem Michaelt. Ha valaki, hát ő biztosan megpróbálna kimenteni valahogy ebből az alkuból. Pedig én ezt akarom, és nem is fogom hagyni, hogy bárki belerondítson a terveimbe. Még Michael sem.
Mégsem mehetek el úgy, hogy nem beszéltem vele. Persze nem stratégiai kérdéseket és egyéb hivatalos ügyeket akarok most megvitatni, mivel tudom, hogy tökéletesen tisztában van vele ő maga is, mi a város érdeke, és hogyan kell azt képviselni. Azt akarom, hogy  tudja, és értse meg, hogy minden úgy történik, ahogy akarom, és a lelkemet nem tartom nagy árnak a város biztonságáért cserébe. Nem szabad hibáztatnia magát azért, ami ezután következik, és nem akarom, hogy megpróbáljon megmenteni. Sem most, sem később.

Néhány lépcsőfordulóval később bekopogok Michael  szobájának ajtaján, de hiába várok, senki sem invitál be. Némi gondolkodás után benyitok az üres lakásba és miután meggyőződtem róla, hogy Michael nincs itthon, leülök az asztalához, hogy üzenetet hagyjak neki. Mire észbe kapok, az üzenetből már hosszas búcsúlevél kerekedett, de még ez is csak halvány árnyéka és töredéke mindannak, amit el akarok mondani neki. Mert nem fogja érteni. Nem fogja akarni megérteni,hogy semmit sem tehetett, hogy mindezt megakadályozza és ez így van jól. Nem is ő lenne, ha nem így lenne.
Elmerengve üldögélek az asztalnál,  ajkaim között a tollal, ami nem is az enyém, mikor zajt hallok mögülem, az ablak irányából. Ha Michael az, kezem automatikusan galacsinná gyűri a búcsúlevelet, és visszatartott lélegzettel várom, hogy észrevegyen.


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5