We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Public Library
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Hell or Heaven
avatar



☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
405

Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:07 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 12:07 pm
Következő oldal


♢ Knowledge is dangerous power ♢

Zelda & Mephistopheles
- • ui.: köszönm a türelmed Smile • Credit:
 
A félvérekben az a szórakoztató, hogy hihetetlenül kettős személyiségek, akár tisztában vannak mivoltukkal, akár nem. Megfeszíti őket az emberi és természetfeletti vér, nem tudják egyszerre mindkettőt kontroll alatt tartani. Teli vannak lehetőségekkel, az a köztes faj, ami akár több is lehetne... A sötét és a fény, ha lehet így élni egy hasonlattal, de lenyűgöző, ahogy keveredik benne, ahogy egyik pillanatról a másikra dől a mérleg és kergeti az őrületbe. Kíváncsi lennék, mégis ki fattya-borja? A félvérek általában mindig magukra maradnak, legyen angyal vagy démon a felmenője, egyik faj sem akar kevert vért magának, amivel foglalkozni kell. Úgyis, aki életrevaló és erős, az életben is marad, a többi pusztuljon. Hierarchia, mint minden élet jó pár év óta, küzdeni kell embernek-félvérnek-anyám kínjának egyaránt, különben a végzet eljön értük valamilyen képbe.
Először a könyvre siklik a tekintetem, mégis mi az, mi megfogta, mi egy pillanatra lenyugtatta? Oh, édes, itt vagyok, hogy megint összezavarjalak, hogy a hitedet majd romba döntsem, de ahhoz építenem is kell benned valamit. Olyan, mint egy rubik-kocka, ki kirakásra vár, kit kézbe vettem és elkezdtem forgatni, csak nehogy aztán mind a 6 oldal teljes legyen...
Szórakoztató, ahogy motyog, és hallom minden egyes szavát, ahogy beszél és a valóság egy rétegét kapargatja. Nem ő az első félvér, akivel találkoztam, de azt hiszem, egyike a legszórakoztatóbb személyeknek, akik nem is sejtik, hogy bábuk lettek a pályán. Figyelmem rád vetült, örülj!
- Követni? - ráncoltam össze enyhén egy pillanatra a szemöldökömet, de végül kisimult minden vonásom. Követni? Minek kövessem, ha lesz idő, mikor a hangom be fogja tölteni elméjét, mikor nem fog tudni még csak elfelejteni sem, mikor tudatának fogaskerekeit behálózom és a szabad akaratát összetöröm? Azt fogja hinni, hogy minden döntés az övé, de én sugallom a mérgező szavakat. - Már miért is tenném? - mosolyogtam mindentudóan, miközben brit zöngésséggel csúsztak ki ajkaim közül a szavak. Érdekes, az emberek úgy éreznek, mint egy ellenpólusú mágnes, akiknek muszáj a bűvkörükbe kerülni, ehhez képest van benne egy kevés ellenállás: "feláll a szőr a hátamon". - Ilyenekre nincs időm, mint mások követése - anélkül is gondolataik között járok, de ezt már csak magamban jegyzem meg. - Szabad lesz? - azonban nem várom meg, hogy igent vagy éppen nemet válaszoljon társaságomra, pofátlan mosollyal csatlakoztam hozzá, már csak azért is, hogy felálljon a szőr a hátán. Szeretem, ha másokból reakciót váltok ki, még ha így is - nem tudnak akkor levegőnek nézni, nem mintha hagynám. Egy herceget ne is nézzenek annak. Egy választottat pedig pláne nem. Nem szoktam a rangommal hencegni, de sosem hagyom, hogy semmibe nézzenek - ehhez pedig minden eszközt felhasználok.
- Milyen őszinte...  - néztem körbe, mire az utolsó minket figyelő szempár is elfordult. Nem tudom, hogy vajon azért, mert én okoztam rendbontást, vagy azért, mert noha nem tudtam, de Zelda is ledöntött egy polcot. Úgy tűnik, az alma nem esett messze a fájától - de ezzel még én sem voltam tisztában. - Csak nem követi magát valaki? Mégis miért tenné?
Csinos kis lelkedért? Minden démon tudja, sejti, hogy neked a lelked nem is oly szép, hogy megbillogozta a démoni felmenőd. És hogy már csak ennél rosszabb lesz, ez a te védelmed, és az átkod is, melyet viselned kell életed végéig.
- Mit olvas? - Kíváncsiság. Mely ritka, mint a fehér holló az én életemben, de felszikrázódott Zelda társaságában, nem mondom, örökké nem fog tartani, de még sokáig, míg szórakoztat.




Utolsó Poszt Szer. Ápr. 04, 2018 9:52 pm
Következő oldal


☽ Mind változunk zokogva, vágyva

és nem találjuk - önmagunk.
Mephisto & Zelda • Credit:

Egyik pillanatban még az őrület határán érzem magam, a másikban meg olyan erős a hitem magamba, hogy senki sem tudná ezt megtörni. Ez az, ami igazán bolonddá tesz. A folytonos ingadozás a két véglet között készít ki igazán. Amikor már annyira elbizonytalanodok a saját elmémben, hogy a pénz helyett egy óra foglalkozást kérek a pszichológustól, akkor már vannak bajok. Majd az agyturkász marhaságait hallgatva felbátorodom és nagy hülye pszichomaszlagnak tartom a mondanivalóját, ezek után jól rácsapom az ajtót és pár napig felé sem nézek, nem ing meg a hitem magamban. Majd rövid időn belül megint történik valami különös. Felém repül egy üveg rum vagy egy idegesítő részeg feje felé a kristálypohár. Mostanában erősebben érzek is. Oké, ez is olyan pszichomaszlagnak tűnik, mint amit az előbb elég rendesen leszóltam az öreg doki miatt, de ezek legalább nem üres szavak. Ez a tény. Erősebben érzem a dühöt, a kétségbeesést, sokkal hamarabb kiborulok és ilyenkor legszívesebben lerombolnám a világot és megölnék mindenkit. Igen, ilyen képtelen gondolataim is vannak. Aztán jön egy másféle érzés. Sokkal rosszabb, sokkal félelmetesebb. Ilyenkor megtelek örömmel és vágyakkal. Ekkor feltámad bennem a vérszomj és nem dühből akarok pusztítani, hanem kedvtelésből. Szórakoztatni akarom magam azzal, ahogy más szenvedését látom. Ilyenkor még én is félek magamtól. Aztán ez elmúlik és megint miden normális. Ezek a változások pedig egy óráról a másikra következnek be.
Erősen gondolkodta rajta, hogy valami természetfeletti lény játszik az agyammal és ezt addig akarja folytatni, ameddig meg nem őrülök teljesen. Akkor hamarosan sikere lesz, mert már csak egy hajszál választ el az elmegyógyintézettől.
Tegnap egész jól megvoltam, sőt. Nyugodtan és felszabadultan töltöttem a napom, egy percre sem gondolkodtam el azon, hogy valami baj van velem, majd ma arra keltem, hogy az ébresztőóra nekifutott a falnak és apródarabokra tört. Nem, a hitem még itt sem ingott nem magamban. Felpattantam az ágyból és az ágyam mellett álló éles vasrúddal – az egyetlen fegyver, amit magam találtam New Orleans romjai alatt - futkározni kezdtem a lakásban fel alá, miközben eszeveszetten üvöltöztem.
- Ki van itt? Ki tette ezt? Mutasd magad! – őrjöngtem olyan hevesen, hogy véletlenül még az egyik ablakom üvegét is kitörtem.
Kipakoltam az összes szekrényt és benéztem az összes sarokba, bútor alá. A lakásomban már kaotikus állapotok uralkodtak. Szétszórt ruhák feküdtek a padlón mindenhol, a kanapé és az éjjeliszekrény fejre állt, de én csak meredten bámultam az ébresztőóra apró darabjaira. Messziről néztem. Nem is mertem a közelébe menni, mintha abból szállt volna ki valami gonosz lény.
Ezután pulóvert vettem és elhagytam az otthonom, szerezte egy kis ennivalót, de nem sokáig bírtam az utcán. Ugyanazt éreztem, amit otthon. Mindent. Dühöt, agressziót, örömöt, félelmet és mindezt olyan erőteljesen, hogy belehasadt a fejem is, így elhatároztam, hogy valami nyugodt helyet keresek.
Először a könyvtár jutott eszembe, úgyis be akartam már nézni. Bár nem rom volt, de már majdnem az, és senki sem vette észre sosem, ha elloptam onnan néhány könyvet vagy zseblámpát, amit aztán eladtam a boltomban. Valamiből nekem is meg kell élnem.
A kapucnim árnyékába rejtettem az arcom és úgy folytattam az utam a könyvtárba, igyekeztem megfeledkezni arról zavaró tényezőktől és nem elpusztítani semmit út közben. Azt hittem ez a könyvtárban majd sikerülni fog, de tévedtem. Csak néhány ember volt ott, de elöntött egy megmagyarázhatatlanul pocsék és egyben észveszejtően jóleső érzés, aminek következtében felborítottam egy könyvektől roskadozó két méteres polcot. Csak egyet. Utána magamhoz tértem.
- Nem találtam, amit kerestem. – vetettem oda hetykén az engem bámulóknak. – Legközelebb nem kéne összekeverni a k-t az t-vel. – tettem hozzá undokul és hihetetlen eleganciával felvettem egy könyvet a felborult kupacból majd leültem egy közeli asztalhoz.
Senki, nem mert odajönni hozzám. Gondolom azt hitték, hogy nem ember vagyok és inkább nem akartak kikezdeni velem, vagy talán ha néhány démon is közöttük volt, akkor még tetszett is nekik a mutatvány. Hihetetlen minek tud örülni ez a sötét lelketlen bagázs.
Belemerültem az olvasásba, majd pár perccel később egy ismerős hangot hallottam az ajtóból. Először nem is akartam felnézni. Végigfutott a hideg és mély levegőt vettem, mielőtt egy cinikus félmosollyal odafordultam felé.
- Oh, maga az. – jegyeztem meg nagy, gondterhelt sóhajjal, csak úgy köszönésképpen. – Örül? Valamiért ez egy kicsit sem lep meg. Magának az a lenyűgöző és a felejthetetlen, aki szétver egy egész kocsmát, amikor egy pillanatra… az illető elveszíti a fejét. Még szép, hogy örül. – motyogtam az orrom alatt bosszúsan. Nem szerettem visszagondolni arra a napra. – Örül… Hát igen. Bár én is ezt mondhatnám. – fintorogtam kínosan. – Csak az a baj, hogy miközben maga is egészen szimpatikus nekem, közben valamiért egyszerűen feláll a szőr a hátamon, amikor meglátom. – közöltem őszintén. Minek hazudjak? – Ezt nem sértésnek szántam, de figyeljen csak… ugye maga nem követ engem? – szűkültek össze a szemeim és közben a reggeli „szellemjárásra” gondoltam.






Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 9:32 pm
Következő oldal


♢ Knowledge is dangerous power ♢

Zelda & Mephistopheles
- • szószám: 558 • Credit:
 
Nehéz sóhajjal emeltem fel az öltönyömet a földről, ahol egy szék roncsai takarták be. Körbe néztem merev arccal, ahogy tekintetem megállt a halottan, kinek a lelkét most zsebeltem be, csak az incidens bevonzott más démonokat is, és az egészből egy balhé lett. Mintha bármikor is közük lehetne az én munkámhoz. Ami az enyém, az az enyém, senki nem teheti rá a kezét, kész, ennyi, ezt nem kell tovább ragozni. Azért vagyok valaki, nem egy rangtalan balfasz, akit két ujjal el lehet intézni. Gyűlöltem a rangtalan, éhes mocskokat, pedig egy faj voltunk, de annyira esztelenek, annyira kontroll nélküliek, annyira fiatalok még. Ez a baj New Orleanssal, beették magukat ide a démonok, és nincs semmi izgalmas, mindent felborítanak, pedig játszani kell, húzni-vonni, nem pedig azonnal rombolni, ki kell élvezni a vadászat gyönyörét, azt a sok időt, míg a lelket az ember végre megszerezheti. Azért a pillanatért megéri a belé ölt munka. A földi örömök…
Nagy hangzavar volt, nagy rendbontás, és a kellemes könyvtár hátsó traktusa azonnal romokban hevert, igaz, én is választhattam volna jobb helyszínt, most már mindegy.
Leporoltam a szövetet, és a néma csöndben távoztam., amit pár nyöszörgés tört meg leginkább. Mennyire sérültek meg? Nem tudom, nem is különösebben érdekelt a tény, hogy élnek e vagy halnak, ha volt annyi esze, hogy nem áll fel, akkor már elmondhatom, hogy okos volt az illető. Kisétáltam, beszívtam a portól nehéz levegőt. 27 éve roskadozik a város… És már nem fog jobb állapotba kerülni, van valamilyen szépsége ugyan, de azt én nem érzékelem. Szép? Kinek mi a szép? Nekem a hófehér csont, skarlátvörös vér, fájdalomtól torzult arc – gyönyörűség. De így lettem teremtve, ez a lényem lényeg. Egy démon nem tud szépet látni, sem semmit.

A szomszéd szobáig jutottam, de ott meg is álltam, ahogy a nyitott ajtóban egy ismerős arcot láttam meg. Oh, mikor is láttalak én utoljára? Elmosolyodtam, és ez a sunyi mosoly ott játszott ajkaimon is, ahogy a nőre pillantottam. Édeske, olyan rendbontást csinált, dicsérni valót. És a legszebb, nem érti azt a fűszeres füstöt, ami körbeveszi, olyan acélos hittel él, hogy ő ember, még csak meg sem fordult sosem a fejében, hogy nem az. Pedig ő egy keverék. Elég ránézni, elég a levegőbe szagolni, körbe lengi az a fűszeres illat halovány imitációja, mint a démonokat, amitől az emberek vágynak a rosszra. Mögé tekintve újabb arcokat láttam meg, de nem úgy tűnt, hogy a neheztelésen kívül bármit is fontolgatnak, és egyet kell  értenem velük, elég volt mára, különben ettől a még egész ingatag könyvtártól is búcsúzni lehetne…
Erre járt? Ki tudja… Lényegtelen is volt az információ.
Magamban hallattam egy „he-he-he”-t.
- Micsoda véletlen? De örülök, hogy látom – csöpögtek szavaim negédesen




Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 9:31 pm
Következő oldal


***


Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5