Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Yorki kórház •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 20, 2019 10:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 410 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
Még mindig rejtély a számomra, hogy miként nevelték ezt a lányt, ráadásul az sem tiszta, hogy vajon az anyja ugyanazt értette-e az egyedüllét elkerülése alatt, mint amit most Rubina elvár magától, vagy mindössze azt, ami az alapszabályaink egyikét alkotja? Küldetésre nem mehet senki egyedül. Ha valaki mégis megtenné, az a saját felelőssége, viszont rendszerint senkit nem hagynak ideiglenes vagy állandó partner nélkül. Persze Berten meglátásait nem írhatom felül, talán pont azért tanácsolna társat a Crusader lány mellé, mert eddig elképzelése sem volt a csapatmunkáról és megbízhatatlan lenne, ha különösebb kötődés nélkül változatlanul egyedül érezné magát, a saját törvényeire utalva.
- Hát… akkor tényleg jól jönne egy állandó partner - teszek hozzá még ennyit, mert hiába játszok az utóbbi időben lázadó kamaszt, attól még a feljebbvalók döntését és bölcsességét tiszteletben tartom. Zagar pedig egy sokat megélt vadász, csak jobban átlátja az újoncok erősségeit és gyengeségeit, mint én, aki kényszerből foglalkozik csupán velük.
Mindenesetre ha akarnám, sem tudnám tovább nyúzni a témát, ugyanis egy olyan szituációba csöppenünk, amire azt hiszem, egyikünk sem számított volna, hiába várta korábban Rubina az éles bevetést és konstatálta csalódottan a próbaőrjáratunkat. Mindig más álmodozni a valóságról és megélni azt, hiszen a remélt izgalmak és hőstettek másodpercek alatt válnak nyomasztó rémálommá, amiből pusztán felébredni akar az ember mindenáron.
Összevont szemöldökökkel figyelem, miként értékeli ki a helyzetet a lány a halott nő mellett, és bár ilyen lelkesedéssel én biztosan nem tapogatnám mások vérét – elvégre ki tudja, mi végzett vele –, a meglátásai helyénvalónak bizonyulnak.
- Már csak az a kérdés, egy pokolkutya hogyan végezhetett ekkora randalírozást – töprengek el, noha tény, a láthatatlanságuk megnehezíti a bemérésüket, de a kórház inkább tűnik egy katasztrófa sújtotta övezetnek, mint kutyatámadás áldozatának. - Persze lehet, hogy egy egész falka szabadult be – sóhajtok fel, körülnézve a kezelőben, mert ha valóban egy csapatnyi döggel van dolgunk, akkor több kell ide a szerény felszerelésünknél. A szekrényekhez lépve kezdek kutakodni sót tartalmazó dolgok iránt, és ha valami csoda folytán lennének a biztonság kedvéért félretett szenteltvíz készleteik, úgy azt is szeretném megtalálni.
- Először is elviszünk innen minden hasznosítható cuccot, utána pedig a legegyszerűbb az lenne, ha becsalnánk őket egy helyre, és ott tartanánk őket, amíg nem szerzünk erősítést. Feltéve, ha valóban pokolkutyákkal van dolgunk. Fülelj, hátha hallasz csaholást vagy morgást, amíg összepakolok – biccentek a fejemmel az ajtó irányába, mielőtt azonban visszafordulnék, megakadok egy másodpercre. - És legközelebb ne nyúlj bele pusztakézzel mások vérébe, nem tudhatjuk, mi került a szervezetébe – tanácsolom, igaz, jelenleg ez tűnik a legkevésbé fontos megbeszélnivalónknak.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 22, 2019 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


  New York Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat  • Credit:

- Igazából anya hajtogatta mindig, hogy ne akarjak egyedül lenni, mert senki sem annyira jó és az eliteket is párban küldik ki általában, ha nem csak egy kis rutinfeladatról van szó. Meg Zagar is azt mondta, hogy kell egy társ, akivel kiegészítjük egymást. A suliban is mindig egyedül voltam és nem a csapatjátékról voltam híres. Azért én még szövegelek, nem olyan könnyű lezárni a témát, ha a másik nem tudja, hogy ez a cél és hát én most nem néztem a fejébe, hogy mit is gondolhat. Persze a kórházba belépve, hát megfagyott a téma és úgy tűnt, hogy a kis körtúrából valami komolyabba cseppentünk. Én nem vagyok túl lelkes, de persze örülök ennek a lehetőségnek. Tudom, hogy jobb ha higgadt maradok és nem most akarok majd bizonyítani, ez nem egy megtervezett dolog és egyikünk sem szeretne megsérülni vagy ilyesmi. Ahogy haladok időnként visszanézek Alexanderra, hogy együtt haladjunk körülbelül előrefelé a két oldalt. Óvatosan lépek az ajtó másik oldalára, mikor biccent felém és miután benyit, benézek és a fegyverem magam elé tartva lépek be oda. Egy hulla a földön, nem is kell mondani, egyből odamegyek és leguggolok mellé. Az ujjaim belemártom a vérébe és az állagát megnézve megpróbálom megtippelni, hogy mennyi ideje feküdhet itt így. Sokat számít, hogy mennyire későn értünk ide, mert lehetnek még túlélők is, akiket ki kell menteni.
- Egy pokolkutya lehetett a kisebbik fajtából vagy valami nagyon hasonló. Erős harapások és a fognyomok szinte vágták a húsát, szóval élesek az már biztos.  Persze erre még ő is rájöhetett szerintem, de mindegy, nem vagyok hülye.
- Nem lehet több óránál több ideje így, szóval lehet vannak túlélők valahol elzárkózva várva a megmentőt. Állok fel és megtörlök a kezem a halott ruhájában. Nem tudom mennyi idő, amíg feltámad, de nem kellene lefejezni? Neki már mindegy, nekünk meg nem kellene eggyel sem több ellenfél az is biztos.
- Merre menjünk tovább, mi a terv? Kérdezem, mert hát ő a rangidős meg a tapasztaltabb is. REAG

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 15, 2019 10:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 387 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
Némi furcsállással fordítom a fejemet Rubinára ahelyett, hogy mint eddig, az előttünk elterülő kavicsos utat figyelném, mert őszintén szólva nem vagyok hozzászokva ahhoz, valaki ennyire rágörcsöljön egy társra. Voltaképpen sokunknak nincsen partnere; vagy egy állandó csapatba vagyunk beosztva, vagy ahova épp befér az ember és elkél, de ha valaki nem a terepen dolgozik, a magány sem kizárt. Aztán ott vannak az elitek, ők sem párban járnak, mint az idióta gyerekdalban a szerelmesek, szóval kezdi birizgálni a kíváncsiságomat, hogy mégis hol volt eddig ez a lány, és mire nevelték, merthogy nem a való világra, abban kezdek biztossá válni.
- Szerintem igen, nem olyan elterjedt, hogy valaki állandó partnerrel dolgozzon. De ha ennyire ragaszkodsz hozzá, biztosan fogsz találni magadnak valót - jegyzem meg, ezzel együtt le is zárva a témát, ugyanis megérkezünk a kórház bejáratához. Meggyőződésem, hogy az elbizonytalanodott hangfoszlánya a hátrahagyásának szól, amíg én ügyet intézek, ám beérve mögötte és látva a bent uralkodó káoszt, hamar rádöbbenek, hogy másról volt szó.
A rövid egyeztetésünket követően a falak viszonylagos biztonságát élvezve indulok meg Rubyval párhuzamban a recepciót követő fő folyosón, ahol hozzá hasonlóan megpróbálok belesni az ajtókon kialakított üvegeken, már amelyiken található olyan. Az első három helyiségben romos, de kihalt látvány fogad, ellenben a negyedikkel, ahol felfedezem az első, a földön a saját vérében fekvő halottat. Addig a pillanatig reméltem, hogy csak valamiféle katasztrófavédelmi próbába csöppentünk, amiről elfelejtettek tájékoztatni minket, és mindenki az épület hátsó udvarán várakozik, viszont innentől kezdve nincsenek illúzióim. A Crusader lányra fordítom a szemeimet, és ha ő is rám figyel, a fejemmel biccentek az ajtó irányába, hogy jöjjön, találtam valamit. Sőt, most kamatoztathatja az önszorgalomból vélhetően már bemagolt tudását a hullákról.
Amennyiben csatlakozik hozzám, körültekintően benyitok a szobába, és csak azután engedem tovább őt, ha meggyőződtem a kicsiny kezelő dögmentességéről. Az ajtót azzal együtt el is torlaszolom, mielőtt meglepetés érne minket vizsgálódás közben.
- Valószínűleg fel fog támadni idővel, de gőzöm sincs, kinél mennyi idő ez - magyarázom csöndesen suttogva, közelebb lépve a hasán fekvő női testhez, ami pontosan úgy néz ki, mintha egy pokolkutya esett volna neki kölyök méretben. Van ezeknél egyáltalán kölyök? - Szerinted mi végzett vele? - teszem fel a sok milliót érő kérdést, egyúttal tesztelve a megfigyelőképességét is. A fedetlen, jobban kirajzolódó bőrfelületeken jól látszik, hogy bármi is volt ez, nem rendelkezik olyan erős állkapoccsal és éles tépőfogakkal, mint egy démon-buksikutya.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 22, 2019 2:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


  New York Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat  • Credit:

Megforgatom a  képzeletbeli szemeimet, amikor felhozza, hogy fizikailag előnyösebb helyzetben van, mint én. Na persze, akkor miért az íja az elsődleges fegyvere, ha olyan erős? Na de a gondolataiért nem kérhetem számon, szóval nem szólok semmit. Elengedem a boncolásos témát is, aminek biztos örül gondolatban, de amúgy látszatát nem mutatja, csak megvonja a vállát. Annyira lazának tűnik és sikerül valami kellemesebb témát is feldobnom.
- Oh, értem, szóval elit vadász, remek. Tényleg jó helyre került,d e nem érti miért pont Zagarra bízzák rá őt, hogy vezesse körbe, mikor biztos sokkal fontosabb dolga is lenne. Na de egy biztos, az ő közelében nem kell félnie annyira majd, mert elég tapasztalt róka már a szakmában.
- Értem, köszi. Sokan akadnak, akiknek nincs még társa a bázison amúgy? Attól félek, hogy nem lesz túl sok a válogatni való és be kell érjem azzal, akivel a legjobban megy a gyakorlás és a legnagyobb az összhang, csak nyilván dolgozni kell majd rajta és csiszolni. A tökéletes választás egy helyes srác lenne, akivel minden téren összhangba kerülhetnék, csak ez biztosan nem létezik. Melyik vadász kavarna egy nephilimmel? Na ugye.
- Őőő... Indulok el és lépek be a kórházba. Nekem nem rémlik, hogy ennek ilyen kihaltnak kellene lennie. Az oldalamra csúsztatom a kezem és magamhoz veszem a fegyveremet. Hagyom, hogy Alexander is felmérje az állapotokat itt bent. Úgy fest, hogy még sem lesz olyan unalmas az első felderítésem, de ennek nem tudom mennyire kellene örülnöm. Kicsit izgatott leszek és  a lapockámnál is érzem ennek hatását, a falnak is döntöm a hátam. ~Nyugi, nincs semmi, nem kellenek szárnyak, nem nagy ügy, csak egy kis felderítés.~ Próbálom magam kicsit lehűteni, nem itt terveztem lebuktatni magamat, főleg nem őelőtte. Veszek egy nagy levegőt, mikor sikerül lenyugodnom.
- Rendben. Elindulok mögötte a fal mentén, keresek egy másik elmét, amibe belenézhetek, ha a közelben van bárki is, akkor hallani fogom az már biztos. Persze abba nem gondolok bele, hogy mi van, ha olyan lény van itt, aki ezt észreveheti, de csak nem. Az ajtókon lévő ablak közelébe érve bepillantok, hogy látok e valami mozgást. A kezemen közben a settenkedés és a koncentrációs rúnákat befejezem, hogy  a legkisebb zajjal közlekedhessek. Nem nyitok be sehová, csak ha Alexander azt nem jelzi, hogy nyissak be, akkor is csak oldalról lököm be az ajtót és bekukucskálva a fegyverem magam előtt védekezőn tartva indulnék meg körülnézni. Nem lenne jó, ha kifelé jövet még meglepetést is kapnánk a nyakunkba.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 21, 2019 11:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 528 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
Eltűnődötten és egyben megértően hümmögök az ostort illető feleletére, mert igaza van, a viszonylag csendes kiiktatásban akár még relevanciája is lehet egy ilyen fegyvernek, bár vessen rám követ bárki, azt nehezen tudom elképzelni, hogy pusztán egy ostorral ki lehetne törni valakinek nyakát. Főleg egy ellenálló angyalét vagy démonét, mert zömével ellenük küzdünk, nemde? Talán még nekem sem menne, holott fizikailag előnyösebb helyzetben vagyok a Crusader lánynál, na de nem mélyedek el a részletekben, a határait úgyis mindenki éles helyzetben tudja kitapasztalni.
Az íjhoz és a pengékhez sem fűzök további gondolatokat, amit el lehetett róluk mondani, azt elmondtuk, marad hát a boncolás kevésbé tetszetős témája, igaz, azt meg ő zárja rövidre. Érdekelne, mit vár ettől az őrjárattól, hogy pazarlásnak érezné azt, amire máskor nem feltétlen kapna engedélyt vagy időt, ám ki vagyok én, hogy erőltessem? A legkevésbé fűlik a fogam egy rothadás és formalin szagú, hideg szobában ácsorogni, miközben valamelyik jókedvű orvos felvág előttünk egy tetemet.
- Rendben van, ahogy gondolod - vonom meg a vállaimat, folytatva a kényelmes tempójú sétánkat a kórház felé. Szerencsére mindez alatt otthonosabb vizekre evez a beszélgetésünk, az őrjáratok rendszeréről és a vadász létről többet tudok beszélni, mint a hullákról.
- Berten? - horkantok fel némi hitetlenséggel, mert hát elég ránézni az öregre, és süt róla, hogy így született. Kíváncsi lennék, mivel foglalkozott korábban, mielőtt még beütött a világvége. - Igen, ő az. És a legjobbak között, elvégre Wallenberg elitjei között van - felelem végül, és ha nem jutna eszembe Dom, talán még el is mosolyodnék az egész feltételezésen, hogy Zagar nem feltétlen tapasztalt vadász. Viszont az egykori társamon sem évődök sokáig, össze kell szednem magamat a műszak végéig.
- Őszintén? Gyakorolj, akivel csak tudsz. Persze lényeges, hogy megfeleljen a kitételeidnek, de a legfontosabb, hogy összhangban legyetek és tudjatok együtt dolgozni. Bele lehet tanulni, de jobb olyat választani, akivel ez ösztönösen megvan - osztom meg vele a meglátásaimat, leginkább a saját tapasztalataimból kiindulva. - Szóval az edzés a legjobb módszer ennek a kiszűrésére, legalábbis szerintem.
És végszóra meg is érkezünk a kórházhoz, aminek az üvegezett ajtaján benézve egyelőre nem sok mozgást látok. A tükröződés és a ragyogó napsütés tovább rontja az esélyeket, ezért nem is foglalkozok sokat a dologgal, hanem kinyitom az ajtót, és előre engedem a lányt. Éles helyzetben ez biztosan nem így lenne, nem kockáztatnám, hogy a tapasztalatlanabb fedezze fel a helyszínt és kockáztassa az életét, most azonban előszedem a kulturált felemet.
- Amíg elintézem a dolgomat, nézz körbe vagy ülj le, sietek - adom a tudtára; a ténykedésem mellé nincs szükségem nézőközönségre, közben pedig besétálok vele az épületbe. Ami pontosan úgy néz ki, mintha kitört volna az újabb apokalipszis és sebtében mindenkinek el kellett volna menekülnie. A recepciós pulton szanaszét hevernek a papírok, egy-egy toll a földön pihen, a személyzetnek meg nyoma sincsen. Ahogyan a betegeknek sem, márpedig ez a kórház határozottan nem így szokott festeni.
- Valami nincs rendben - jegyzem meg a nyilvánvalót az iménti hangerőmnél jóval halkabban, mialatt leakasztom a vállamról az íjat, és kézügybe emelek egy nyilat a hátamon pihenő tegezemből. - Légy résen, a falak mentén haladj. És ne magánakciózz, én vagyok a rangidős - adom a tudtára, a szavaimmal szinkronban csakugyan a falak közelébe húzódva.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


New York Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat • Credit:

Reggel még nagyon nem ébredhettem fel, amikor összekészültem vagy nagyon máshol járhattam fejben, mert nem emlékeztem az ostorra és mivel már megszoktam, hogy állandó útitársam, így fel sem tűnt, amíg rá nem mutatott Alexander. Elég ciki és kényelmetlenül érzem magam miatta, főleg, hogy emiatt nincs túl jó véleménnyel rólam már most. Szerencsére emellett azért akad némi jó gondolat is azért.
- Nos, ezzel könnyen megfogod valaki lábát és kiránthatod, vagy csettintéssel akár egy gyertya lángját is el lehet oltani, ha jól célzol vele, nem feltétlen csak a harcban jön jól, de néha a csata elején még hasznos lehet, a néma kiiktatásban, elvégre ha valaki nyakára tekeredik, akkor akár el is törhetem azt és már nem fog kiabálni. Persze ehhez nagy meglepetés ereje kell és ilyenek, de nem lehetetlen. Talán jobb is, ha nem megyek bele jobban, mert nagyon helyzetfüggő minden és lehet képtelenség élő bevetésen alkalmazni.
~Napszúrás a legnagyobb veszély? Szuper...~ Sóhajtanék, de visszafogom magam, elvégre ezt nem mondta, csak gondolta, nem szeretné a kedvem szegni nagyon, de persze én és a kíváncsiskodásom mégis megoldjuk.
- Igen, meglehet, az íjnál elég ha csak a szarvára állítva megtámasztod a földön és már nem lesz pontos, oda kell figyelni, de a kardot is gondozni kell, különben hamar tönkre mehet a pengéje. Helyeselek ismét, mert mindennek van előnye meg a hátránya is. Viszont vannak már modernebb visszacsapó íjak is, azok is csendesek, de gondolom ahhoz nem füllik a foga, meg sokkal több gebasz történhet azokkal is.
A kérdésem a boncolással kapcsolatban meglepi, de ahogy olvasom a gondolatait, nem azért, mert milyen kis ártatlan vagyok, hanem mert úgy hiszi, csak a háttérben meghúzódok csinálhatják ezt. Néha jól jön ez a tudás terepen is, mikor nem tudjuk mire számítsunk, de egy holttest sokat tud mesélni. Olyankor nincs idő elvinni a boncmesterek elé véleményért. Inkább azonban nem erőltetem a dolgot, mert úgy fest, az ő gyomra nem igazán bírja az ilyesmit. Nem néztem volna ki belőle.
- Majd utánakérdezek, most ne pazaroljuk arra az időt. Válaszolom és mosolyt erőltetek az arcomra, persze, hogy kedvem lenne hozzá, hogy bővítsem a tudásomat, de ez most az őrjáratról fog szólni, csak előtte dolga van itt Alexandernek, talán meg is tudom miféle, ha nem hagy magamra, hogy várjak.
- Zagar igazán tapasztaltnak számít? Érdeklődöm, mert ő mesélt olyan igazán veszélyes kalandokról, ahol örült, hogy élve elmenekült, nem hogy győzött volna. Kicsit elfordulok, nem tudom ki az a Dom, de talán Freyát kifaggathatom majd róla, milyen kapcsolatban volt a vadásztársammal és miért érzi pótolhatatlannak.
- Nekem? Ugyan, alig ismerek valakit, mindenki elég elfoglalt a bázison, de azért igyekszem. Megvonom a vállam, mintha nem lenne nagy dolog, pedig igazából nem vágyom senki másra, csak egy olyan igazi barátra, mint anya is volt.
- Szerinted hogyan kellene keresnem társat? Annyi kikötésem van csak, hogy távolsági fegyverekben legyen jártasabb, hogy jobban kiegészítsük egymást. Ő csak jobban ismeri a fiatalokat a központban, mint én, aki csak most került oda.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 498 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
Összehúzom a szemöldökeimet a feleletére, mert ez azt jelenti, hogy alig egy perccel ezelőtt a legnagyobb nyugalommal hazudott a szemembe az otthon hagyott fegyveréről. Szép kilátások, mondhatom, de egyelőre erről is hallgatok, mert úgy vagyok vele, hogy amúgy sem én fogom mentorálni a jövőben, nekem csupán ezt a napot kell teljesítenem az oldalán. Problémázás helyett tehát bólintok egyet a következő kijelentésére, hiszen való igaz, akkor vagyunk a leghatékonyabbak, ha az elsődleges fegyverünkön túl ismerünk mást is. Nem mindent, mert az lehetetlen, azonban a hozzánk közel álló eszközökben nem árt jártasságot szerezni.
- Na és hogyan harcolsz egy ilyen ostorral? - teszem fel a mindennek ellenére kikívánkozó kérdésemet, mert elnézve a kardját, valahogy nem áll össze a fejemben a kép. Nyilván nem az ostorral szeleteli az ellent, inkább lefogja, megtántorítja, közelebb vonja őket, hogy aztán a másik kezében tartott pengével pontot tehessen a küzdelem végére. De egy kardot egyensúlyozgatni? Hát nem is tudom, nem tűnik egyszerűnek.
A felszerelés további részeire csakugyan bólogatok, míg az angyalfém hiányára egyszerűen legyintek; nálam van, de nem lesz rá szükségünk. Számításaim szerint a legnagyobb veszély, ami ma leselkedhet ránk, az a napszúrás.
- Azonban könnyebb tönkretenni. Mindennek megvan az előnye és a hátránya. Amit jobban szeretek benne, hogy nincs igazán hangja, és egy nyílvesszőt könnyebb előállítani, pótolni, mint működő golyót - osztom meg vele a meglátásaimat, a rúnák emlegetését szándékkal kerülve, ugyanis eszembe jut az éjszaka, amikor a nyakamon lévőt hatástalanítottam... Mostanra egészen elhalványult a sebhely.
Szerencsére sikeredik hamar kizökkennem a felderengő gondolathalmazból Ruby legújabb kérdését hallva, mialatt megindulunk a kórház felé. Nehezen tudom leplezni a megdöbbenésemet, mert a tudomány iránt érdeklődőkkel a legkevésbé szoktam őrjárat alatt találkozni. De talán csak azt furcsállom, hogy ő még nem köteleződött el valamerre; terepen vagy a háttérben. Persze érthető azok után, hogy nem aszerint lett képezve, mint a többség.
- Vannak, akik ilyesmivel foglalkoznak. Viszont azt hiszem, ha felkeresel egy orvost, vagy aki kiképez orvosokat, nagyobb sikerrel jársz - nyögöm ki végül, mert engem mindentől függetlenül taszít a téma. Elég halált láttam ahhoz, hogy ne keressem az alkalmat újabbakra. - Akár itt, a kórházban is körbekérdezhetünk - teszem hozzá a bizonytalan ajánlatomat, mert ha valamelyik túlbuzgó orvos már is behúzza egy boncterembe, nekem meg felügyelnem kell őt… Akkor lesznek problémáim.
Na de lenyelem az irtózásomat, és a kíváncsiskodására, illetve a lépteimre koncentrálok helyette, amelyek változatlan, nyugalmas tempóban segítenek az orvoslás szentélye felé. Noha megint beletenyerelt egy kényelmetlen, fekete foltba az életemben.
- Feltételezhetően. Ki kell ismerni a várost, és vannak olyan szektorok, ahova csak az igazán tapasztaltak mehetnek. Oda valószínűleg próba gyanánt sem mehetsz, még én sem voltam. Társam pedig nincsen - az utóbbit mellékes információként igyekszem előadni, holott közel sem az, számomra nem. Tulajdonképpen nem egy társ hiányzik, megvagyok azzal, akit éppen beosztanak mellém… Dom hiányzik, és az érzés, hogy valakiben feltétlenül megbízhassak, és aminek a megélésére az eltűnésével képtelen lettem. Csoda, hogy a szívemben egyáltalán lett helye másnak. - Van már áldozatod? - mosolyodok el hirtelen, elűzve magamtól a felderengő gondolatokat. - Mármint akit kinéztél.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


New York Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat • Credit:

- Ó igen, ez a haszontalan fegyverem, az ostorom, megszokásból vettem fel. De elsődlegesen a kardot fogok használni sajnos, pedig ez sokkalta jobb fegyver és a célzás természetesen ehhez is köthető, hogy jobban megy nekem. Annyi mindent lehet ezzel is csinálni, ami nem a férfiak fantáziájában él.
- Igen, ezért jó valakinek gyorsan jár az agya, mert akkor hamar feltalálja magát, jó ha minden fegyverhez értünk valamennyire. Helyeselek, tetszik a laza stílusa, szóval nagy dorgálásra valószínűleg nem kell számítanom tőle, bár ki tudja mi lesz később. Lehet most még szimpatikus, de később megmutatkozik a másik énje, ami már nem fog tetszeni. Persze az érzelmeim nem irányíthatnak, ezt jól megtanultam, a lényeg a jó összmunka, elvégre ha baj van, akkor csak az ment meg és csak egymásra számíthatunk. Bár nem vagyok csapatjátékos, de azért tanulmányoztam őket és mikor párba kerültem, akkor igyekeztem összedolgozni a társammal. Talán szólnom kellene, hogy nem vagyok csapathoz szokva, de egyelőre csak rágcsálom a számat belülről.
- Szentelt víz van a táskámban, tudom nem a legjobb helyen van, de majd kiteszem az övemre, ha indulunk, az angyalfém meg nos, nincs nálam, nem mertem elvenni otthonról engedély nélkül. Kicsit le is sütöm a szemem, annyira nem érzem magam ott otthon még és bár a nevem Crusader, de mégsem érzem úgy, hogy az ő dolgaikhoz kellene nyúlkálnom engedély nélkül. Furcsa ez az egész, az anyámnak volt, de az vele együtt elveszett a bevetésén, így nem kaphattam meg.
- Nem baj az, az íj kevésbé hibásodik meg, mint a lőfegyverek, szerintem sokkalta jobb választás és megfelelő rúnákkal elég emberfelettien gyors is vagy vele. Visszaemlékszem az íjamra, jó volt vele lőni, de valahogy jobb szerettem az események közepébe kerülni, így számomra a közelharc a természetesebb és a jobb megoldás.*
- A boncolásokat tanítják a bázison is? Csak mert azt is tanultam és folytatnám az ismereteim ilyen téren, de nem tudom kit kellene felkeresnem. Ha már kórház és kérdezhetek, hát azt is teszem, bár lehet nem fog örülni neki, mert ez nem kapcsolódik annyira az őrjáratozáshoz. Igaz, ha találunk valami idegen hullát, lehet összeszedjük tanulmányozni, mert megtudhatjuk miben halt meg az illető vagy mi által. A nyomok fontosak és bármennyire is undorító, az én gyomrom jól bírta az ilyesmit. Követem a kórházon belül, amíg meg nem állít, addig szinte a sarkában sétálok és nézelődök.
- Ha meglesz a társam, akkor vele is próba őrjáratokra kell eleinte majd mennem eleinte? Nem szeretnék türelmetlennek tűnni, csak szeretek előre tervezni és jobb tudni ezeket, hogy ne érjen meglepetés. Neked amúgy ki a társad? Elég kíváncsi vagyok, szóval a kérdések idő közben csak úgy jönnek. közben a szemem sarkából figyelem őt és a gondolatait is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 31, 2019 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 401 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
Nem tartom magamat jó emberismerőnek, legalábbis néha csak jóval később kapcsolok egy-egy arckifejezés, megszólalás vonatkozásában, mint az elvárható lenne. Ha nagyon odakoncentrálok a másikra, persze jobb esélyekkel futok neki a megértésnek, azonban az esetek zömében felületes a figyelmem, vagy az információknak átfutási időre van szükségük. Nos, ezúttal az álmosságom dacára sem kerüli el a tekintetemet a leheletnyi szájhúzása, amit egyrészt megértek, mert a napunk érdekesebb részei nem itt várnak minket, a szökőkút mellett ácsorogva - na meg Freyt ismerve az állandó tenni akarás családi vonás lehet -, másrészt viszont nem díjazom. Egy vadász tudjon kivárni, és legyen türelme a meglehet unalmas, ám szükséges részeihez is a munkának. Nem kommentálom a dolgot, ellenben az íjam húrjára kapaszkodó ujjakkal hallgatom a felszereléséről.
- És az ott? - bökök a szabad kezemmel az övére csatolt ostorra, már csak azért is, mert kíváncsi lennék, hogyan harcol egy ilyen eszközzel. Sosem láttam még mást hasonló fegyvert választani terepre, de nem is zárkózok el a gondolat elől. - Berten csak szereti a macsós fegyvereket, ha engem kérdezel. Egy vadász kezében legyen minden fegyver - vonom meg a vállaimat, noha nem szeretnék az idősebb ellen beszélni. Sokat megélt és ezerszer tapasztaltabb vadász nálam, viszont emiatt és a koránál fogva már nem olyan rugalmas és nyitott az újdonságokra. Aztán meglehet, teljesen rosszul látom, és neki lesz igaza; az a rejtélyes fegyver, amit nem szeretne megnevezni a Crusader lány, csakugyan teljesen hasztalan lenne éles szituációban.
- Szentelt víz? Bármilyen angyalfémből készült kés, tőr? - érdeklődöm meg az eszközfelmérés zárásaképpen, ugyanis a legalapvetőbbeknél többre nem lesz szükségünk egy eseménytelen járőrözéshez. Egyébként sem ezen múlik a hatékonyságunk, nem kizárólagosan; legyen bármilyen felszerelt egy vadász, ha képtelen használni a holmijait, netán leblokkol egy démon vagy angyal láttán. Nem könnyű túljutni az ésszerű ösztönön, és lecövekelni harcolni ahelyett, hogy futnánk.
- Jól gondolod. Bár a lőfegyverekkel nem boldogulok olyan jól, mint az íjjal - pillantok le az íj combomnak simuló végére, majd vissza a lányra. Van némi hasonlóság közte és Frey között, magasságban mindenképpen, s ha most itt lenne, biztosan egy röhögés kíséretében adnám a tudtára, de a kuzinját inkább nem sértegetem.
- Először a kórházba. El kell intéznem valamit. Aztán, amerre a lábunk visz a négyes szektoron belül - ismét vállat vonok, hiszen a nem hivatalos városnézéshez nem kell nagy tervezet. - Na gyere, addig, ha van kérdésed az őrjáratokról… - ismét megrándítom a vállaimat, miközben ráérős tempóban elindulok a kórház épülete felé.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 30, 2019 9:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 New York Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat  • Credit:

A szökőkútnak támaszkodom, mikor észreveszem, hogy lehet sokkal korábban kijöttem, mint ahogy azt megüzenték nekem. A lábammal túrom az út porát magam előtt, majd időnként körbenézek, nem lenne jó, ha nagy unatkozásom közepette találna meg, hiszen izgatott vagyok ettől az egésztől. Annyit tudok, hogy a Payne család is a tanács tagja, ahogyan az enyém is. Elég  elszigetelten éltem tőlük, így meglepetés lesz minden. A távolban látok egy zsebre dugott kezű alakot közeledni, talán ő lesz az, akire vártam, de azért nem bízom el magam, amíg határozottan a közelembe nem érkezik. Ki gondolta volna, hogy ennyire apró teremtés vagyok, hogy mindenki magasabb tőlem, nem is kicsit ráadásul. Kezet fogunk és a fejébe nézek közben. Nem tudom, miért látna emlékeket attól, hogy kezet fogtunk, van benne valami különös, de nem fogom elárulni magam, mert túl nagy a kockázat. Anya szerint a nefilimeket szégyenlik és jobb, ha nem jut senkinek a tudtára az ilyesmi. A kérdésemre egyből rávágja, hogy van mit megbeszélni, így nem egyből indulunk. Bár jogos a dolog, de azért kicsit elhúzom a számat, főleg mikor meghallom, hogy csak próbaőrjárat lesz, ahol a legkisebb az esélye, hogy lesz akció, ám mindenre fel kell készülni.
- Pusztakezes harc és kard. Volt más fegyverem is, de azt inkább nem hoztam, mert Zagar szerint haszontalan. Talán nem kell elmondanom, hogy mi is az, mert nem akarom, hogy bárki más is elsüssön egy éjszaki szórakozáshoz jó is az poént.
- Ismerek szinte minden rúnát és pecsétet, legalábbis amikkel én találkoztam könyvekben, azokat biztosan. Van nálam egy kis szütyőben só is, mert sose lehet tudni, mikor találkozol egy démonnal. Én sem gondoltam volna, hogy egy motelban találkozom eggyel. Még nem tudom kiben bízhatok és kiben nem, így nagyon nem mennék bele semmi mesélésbe a kisebb kalandjaimról.
- Te meg ha jól látom, akkor inkább távolsági vagy és úgy véded a társad. Jegyzem meg és bökök a fejemmel az íj felé, a rúnák ismeretét kinézem belőle, elvégre tudnia kell miket varratott magára. Azt már nem mondom, hogy elég tudálékos vagyok, mert nem szeretnék ilyesmivel dicsekedni, utána meg ha kiderül, hogy valamit nem tudok, nagyon ciki lenne magyarázkodni. Arról nem is beszélve, ha ez eljut Freyához, ki tudja mennyire fog rajtam nevetni vagy mennyire érez majd gáz rokonnak.
- Merre fogunk menni? Érdeklődöm és körülnézek, mert jó lenne már elindulni valamerre.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


New Yorki kórház - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
307
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 30, 2019 12:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


No pain no gain
Ruby & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 512 • Zene; Here Comes Another One »
« Knock on the sun, beat your own drum
If you've got something to play »
A kabátzsebembe dugott kezekkel szelem az utca poros köveit, miközben laposakat pislogva és a szakadatlan ásításaimmal hadakozva figyelem a környék viszonylagos nyugalmát. Hétvége van, ami még a világvégén is szent dolognak számít, kivéve, ha az ember vadász vagy a földeken, illetve állatokkal dolgozik. A városközpontban ilyenkor tíz előtt biztosan nem indul meg az élet, márpedig alig ütött kilencet az óra, mikor legutóbb megnéztem. És addig legalább húsz „én aztán nem megyek senkit pesztrálni” felszólítással induló csatát vívtam meg magamban, mielőtt beadtam volna a derekamat és kócos „kit érdekel, hogy nézek ki” fejjel el nem hagytam volna a házunkat - azt is Tony unszolására. Azóta persze méterenként teszek kísérletet a tincseim átfésülésére az ujjaimmal, de minden alkalommal rádöbbenek, hogy az égvilágon semmi haszna, és feleslegesen fárasztom le magamat még azelőtt, hogy a mai áldozatom megtenné.
Az orromat megszívva rándítok egyet a vállaimon, helyrerázva magamon a lenge, sötétkék dzsekit, ami a reggeli órákban még pont jól esik a pólóm felett, de tizenegy óra magasságában valószínűleg nagyon fogom utálni magamat, amiért megint hoztam magamnak egy felesleges, útban lévő holmit. Az egyetlen nyugalmam, hogy egy szál felsőben kényelmetlenül vágna a vállamra akasztott íjam húrja, vagy a tegezem durván megmunkált bőrpántja. Elméletileg egy mezei őrjáratot kell bemutatnom a meglepetés-Crusader lánynak, viszont soha nem lehet tudni, mikor fajul el a legegyszerűbb bevetés.
Na igen, Rubina Crusader. Elméletileg korunkbeli, ám valamiért egy fikarcnyi emlék sem dereng róla, és Freya sem említette soha. Az előbbire egyszerű magyarázat a tény, sohasem voltam egy mindenkivel lepacsizós figura, és az iskolát sem bírtam sokáig elviselni, amikor helyette edzhettünk és ostoba csínytevéseket követhettünk el Dommal. Utóbbira már nehezebb válaszokat lelnem, a kérdésre; hogyan tűnhet el az egyik alapító család oldalága? Egyszer talán kiderül, addig azonban engem ért a megtiszteltetés, hogy a mai napon vadászosdit játsszunk a város legbiztonságosabb környékén. Találkozóhelynek a központi kórház parkját neveztem meg, azon belül is a szökőkutat, amihez közelítve egyből kiszúrom a beharangozott, szőke kobakot. Minden jó érzést össze kell kaparnom magamban ahhoz, hogy ne törjem le egyből a lelkesedését az életunt képemmel, így mire odaérek hozzá, úgy vélem egész barátságos ábrázatot sikerül összehoznom.
- 'Reggelt! Alexander Payne - viszonozom a köszöntését és a bemutatkozását, majd kiszabadítom a jobbomat a kabátzsebemből, hogy kezet foghassak vele - közben mélyen reménykedve aziránt, hogy ne villanjon be semmiféle emlékkép róla az agyamba. Szerencsére túlvészelem az érintkezést enélkül, és ha nem lennék ilyen álmos, valószínűleg még el is mosolyodnék a lapátkezembe simuló, de annál határozottabban és erőteljesebben szorító kezén.
- Van - vágok a szavába, mielőtt túlontúl fellelkesülne, ugyanis vele szemben én még nem készültem fel a városnéző túránkra. Másrészről a kórházban is el kell intéznem valamit, amihez szintén erőt kell gyűjtenem.
- Ugyan csak próbaőrjáratra megyünk, de nem ismerlek egyáltalán. Ha probléma lépne fel, tudnom kell, mivel számoljak, szóval halljam, mivel dolgozol - bökök az állammal az oldalán csüngő kardra, ami magyarázat nélkül is adja magát, viszont az esetlegesen elrejtett fegyverei egészen más kategóriát képeznek. Aztán meg hallani is szeretném, miként fogalmaz, hogyan viszonyul a képességeihez, hogy valóban olyan jó-e, mint rebesgetik, és nem csupán a csinos arca miatt méltatja a fél bázis.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ruby Crusader


New Yorki kórház - Page 2 200avifelso
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
-
☩ Reagok :
103
☩ Rang :
Még nincs
☩ Képességem :
Telepátia, belelátok mások fejébe.
20. életévem betöltése után rendelkeznem a repülés képességével
New Yorki kórház - Page 2 Tumblr_inline_p7vfze83uw1so10o6_500
Ügyesen bánok a fegyverekkel
New Yorki kórház - Page 2 D8670bf0f94c791ceefcfbd384cc3883
☩ Play by :
Sabrina Carpenter
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 12:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 New Yorki Kórház
Ruby & Alexander : Próbaőrjárat  • Credit:

A szokásos kényelmes szerelésemet vettem fel, a fekete legginst és hozzá fehér pólót és fekete bőrkabátot. Az oldalamon az övemre csatolom az ostoromat és a kardomnak a tokját, aminek alján van egy szíj, amit a combomhoz tudok rögzíteni. Így nem fityeg fölöslegesen és nem is csapkodja a lábamat. A hajam nem fogtam össze, szinte biztos vagyok benne, hogy csak egy egyszerű őrjárat lesz valami olyan helyen, ahol nem fenyegeti majd őket veszély. Persze van a csuklómon egy hajgumi a biztonság kedvéért, ha valami rossz érzésem lenne, akkor gyorsan össze tudom még fogni talán a hajam, nem mintha zavarna a harcban, mert már megszoktam. Viszont plusz támadható felület. Még kicsit rágom magam, hogy mi legyen vele, amíg várom a Payne srácot, valami Alexander, ha jól emlékszem. Eligazításkor elég gyorsan beszéltek én meg csak bólogattam, örültem, hogy végre kimozdulhatok az iskolából és bizonyíthatok is. Anyám túlságosan féltett, így nem mehettem semerre, mert veszélyes. Nos, egyedül is elég veszélyes felnőni, lehet neki is biztonságban kellett volna maradnia, de nem fogom hibáztatni. Haragszom, mert meghalt, a tényre, hogy nincs többé. A legjobb barátnő és szülő volt. Sóhajtok és a falnak dőlök, hamarosan jönnie kell a kísérőmnek, hogy sétáljunk egy jót. Tapasztaltabb vadásszal még amúgy sem voltam, lehet valami Zargen korú ürgét kapok, akivel alig tudok majd beszélgetni bármiről is. A gondolatra elhúzom a szám és végül csak összefogom a hajam. A cipőmmel a földet simogatom magam előtt, túl korán jöttem ide. Nagyon vártam már erre a lehetőségre és izgulok, hogy mehessünk, még a tenyerem is izzadni kezdett. Reggel elkezdtem felrajzolni pár rúnát, amit nem fejeztem be, majd ha indulunk akkor ráér. Nem árt felkészültnek lenni, még ha tényleg igazam van ezzel kapcsolatban. Mikor egy magas pasi érkezik felém és kifejezetten hozzám, akkor kicsit meglepődött képet vágok. ~Nahát, milyen szerencsés vagyok!~
- Szia! Ruby Crusader. Köszöntöm és nyújtom felé a kezem is, előre rákészülve, hogy erős kézfogással határozottságot mutassak és önbizalmat. Persze ezek meg is vannak bennem, nem félek ilyesmi miatt, szinte vágyok egy kis harcra.
- Felőlem indulhatunk is, ha csak nincs valami, amit előtte meg kellene beszélni. Pillantok felé, egek milyen alacsony vagyok, mindenkire fel kell néznem.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


New Yorki kórház - Page 2 VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
802
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Hazug szív sikeréhez

hazug arc kell

Gollum's Song • megjegyzés:luvu  • Credit:

 
A keddvessség és én oly távol állunk egymástól, mint a pokol és a mennyek vagy annál is tovább. Semmit sem teszek ok nélkül, hiszen ha így lenne nem is egy démon lennék, hanem valami tollas jószág. Pfúj! Még belegondolni is rossz, nem is értem magamat, minek gondolok rájuk. Talán dühít, hogy miattuk tört ki az apokalipszis? Hát persze! De ez ellen egyenlőre semmit sem tehetek és úgy igazából nem is akarok. Egyetlen dolog lebeg a szemeim előtt, hogy megtaláljam a mesteremet. Hiába úgy tűnik, hogy jól érzem magam NY-ban, ez egy hatalmas tévedés. Ez a lehető legjobb taktikai lépés volt tőlem, hiszen rendelkezem papírokkal, hála a drága kis férjemnek. Senki se gondolta volna rólam, hogy démon vagyok, kivéve az előttem álló nőszemély szerelme. Bah, szerelem! Milyen ostobaság! A valaha volt leggyengébb dolog a világon és mégis, ha jobban belegondolok én is kezdek annak a csapdájába esni. Hallom, hogy hozzám beszél, aprót bólintok a szavaira, majd halványan elmosolyodom.
- Ne aggódj, most már nem vagy egyedül - suttogom vissza anyáskodón, akár egy szülő, aki az összetört szívű lányát nyugtatja a jelenlétével.
Az első jó dolog az este folyamán, ami eszébe jutott az a kávé. Földi életem során nagyon megszerettem ezt az italt, szívesen fogyasztom. Igaz semmi hatása sincs rám, hiszen démon vagyok, de ahogy a forró folyadék végig csúszik a torkomon újra úgy érzem egyetlen pillanat erejéig, hogy megint a pokolban vagyok. Ott van ilyen meleg, ami olyan megszokottá vált az évszázadok során. Kedves gesztus tőle, hogy szurkolni akar a baba projekt kapcsán, ha tudná, hogy életemben nem voltam férfivel, se démonival, se emberivel. Igen, igen tudom, elb*szott egy démon vagyok. A főnök tuti be volt szívva, mikor engem készített, hogy még a bujaságot is kifelejtette belőlem. De ez van, majd valahogy bepótolom a lemaradásokat, ha olyan kedvem tartja. Végül szerencsére a munkára terelődik a szó, mire halkan felnevetek, hangom csilingelő, akár a mennyek haragjai.
- Ha nem szerettem volna, akkor nem lennék itt. Igazáság szerint a férjemmel is egy baleset során ismerkedtem meg, bár a kórházat szerencsére megúsztam - vigyorgok rá csillogó szemekkel. Gondolatban előttem van a kép, mikor még katonának akartak kiképezni, én pedig meglógtam az edzésről, az első tanórámra Agramonhoz. Előttem van a kép, ahogy befont hajjal, kifulladva jelentem meg előtte. Sosem fogom elfelejteni azt az értetlenkedő fejet, amit akkor vágott.
- Életem egyik legnehezebb döntése volt... - ....elválni a mesteremtől. Teszem hozzá magamban, hiszen így végül is egy fél igazságot mondtam neki, ami jóval több mint amire bármelyik démontól is számíthat. Végre leülhettem, kezdtem unni az álldogálást, így lábaimat keresztbe vetve egymáson nézek a nő csillogó szemeibe. Mosolyát egyből viszonzom, de egyetlen szót sem szólok csak bólintok. Ó drága Tori, ha te tudnád mennyire érdekes vagyok. A férjecskéd sokat tudna mesélni, vagy nem, ha minden jól megy. De a kislányod talán még mesélhet, ha apránként ronccsá változtatom a gyermeki lelkét. Szerencsémre megint ő kezd beszélni, így van időm mindent számításba venni és átgondolni az összes eddigi és persze az elkövetkezendő hazugságaim listáját is, amik úgy suhannak ki a számból, akár a levegő.
- Tanár? Ez nagyon jól hangzik. Mindig is érdekelt a szakma, de végül az orvostudomány felé vettem az irányt. Viszont az irodalmat szeretem - válaszolok kedvesen. Ha jobban kiszélesítjük az irodalom fogalmát, akkor az okkult könyvet, amiket csak úgy faltam, azok is annak számítanak. Nem véletlen rendelkezem hatalmas tudással.
- Nem - rázom meg a fejem, iszom egy újabb kortyot a kávéból, mielőtt folytatnám a mondandómat - A városba nagyjából egy és fél éve kerültem, azaz menekültem. Előtte a lakatlan területeken bujdostam egy csapattal, akik időközben - elhallgatok és lehajtom a fejemet, egy könnycseppet csikarok ki magamból, úgy nézek fel rá - szóval, igen meghaltak. Sérülten, elveszetten kerültem a városba, őszintén nem is emlékszem hogyan kerültem ide. De a Central Parkban ébredtem, azaz a férjem ébresztgetett. Ő mentette meg az életemet - letörlöm a könnycseppet, keserédes mosollyal tekintek rá.
- Szerelem volt első látásra közöttünk, azóta pedig sok mindenen keresztül mentünk már - elkezdem csavargatni az ujjamon lévő gyűrűt - Sajnálom, nem akarok itt áradozni a férjemről, míg a tiéd... Bocsánat - elszégyellve magam lehajtom a fejemet. Legalábbis ő ezt láthatja rajtam, míg közben a fejemben teljesen más képek peregnek le. Elképzelem, hogyan fogom megnyúzni azt az alakot, amint felébred a kómából, ha pedig végre kinyúvad, akkor örömtáncot fogok lejteni. Sőt! Örömömben lehet ágyba viszem a férjemet is, közben pedig Agramon arcát varázsolom rá. Igen, kissé elkalandoztam, így inkább zavarodottan felpillantok az emberre.
- Szóval sosem hagytad el a várost? Egyáltalán? - teszem fel a kérdést, hogy ne nekem kelljen megint beszélnem. Könnyebb hallgatni és úgy taktikázni, mint gondolkodás nélkül beszélni. Az valahogy sosem volt a kenyerem.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 12:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet!
zene • szószám: xXx • Credit:

 

Kevesebb, mint tíz perc alatt hatalmas érzelmi körforgáson mentem át. Megjártam a poklot, elkeseredtem, kétségbeestem, dühöngtem és bőgtem, majd egyszer csak megjelent ez a nő. Ez a nő, akit egyelőre még nem tudok hova tenni, de ő az egyetlen ebben az istenverte kórházban, aki egy kicsit is enyhített a nyomoromon. Nem felejtette el velem a bánatom, a gyomrom továbbra is görcsben állt, de kezet nyújtott és nem hagyott a földön gubbasztva, már-már félájultan, zokogva. Nem tudom, hogy miért tette, de jelenleg nem is nagyon érdekelt. Itt volt velem valaki, aki beszélt hozzám úgy, hogy még egy pillanatra se kelljen a gondolataimba mélyednem. Ennek ellenére nem terelni akart, nem próbálta meg kitörölni a fejemből azt, hogy a férjem súlyos, halál közeli állapotban van. Egyszerűen csak ott volt, beszélt és elfogadta, hogy annyit tehet, hogy mellettem van. Ennyit és nem többet. Ezzel valamelyest enyhíthet a bánatomon.
- Nagyon kedves tőled, Angelina. Igazán jól esik, nem is tudom, mihez kezdenék itt egyedül. – motyogtam az orrom alatt. – Valószínűleg még mindig a földön gubbasztanék. – fintorodtam el.
Bár nem az ő dolga volt, hogy ott legyen mellettem és tudtam, hogy nem helyes így magam mellett tartani, de ő sem akart itt hagyni és nem is lett volna más, akit magam mellé hívhattam volna estére a kórházba. A szüleim a kislányomra vigyáztak, akit otthon hagytam éjszakára. Őket nem hívhattam ide, mert a kicsi nem jöhet ide és egyedül sem maradhat otthon. Haza nem mehettem. Először is, nem bírtam volna elhagyni a kórház területét Chris nélkül, másodszor pedig a lányom sem láthatott ilyen állapotban. Egy gyermeknek arra van szüksége, hogy a szülei szemében sose lássa a kétségbeesést vagy a bizonytalanságot. Én pedig tele voltam ezekkel az érzelmekkel. Barátaim nem nagyon akadtak. Persze akadtak az iskolában, de ők inkább csak kollégák voltak, akiket felszínesen ismertem, inkább csak óratervekről, portfóliókról és diákokról beszéltem velük. Nem hívhattam ide őket az éjszaka közepén. Régen voltak barátaim az egyetemen, meg egy a középiskolában, de velük már nagyon régóta nem tartom a kapcsolatot.  Többségük elköltözött New York-ból. Volt, aki meghalt vagy önkéntes száműzetésbe vonult és a természetfelettiek kihalását elősegítve elkezdte őket levadászni. Milyen naivak és ostobák.
Felemelő érzés volt, hogy ilyen ismeretlenül rám ruházta a titkát. Kicsit sem furcsálltam, hiszen miközben felkapart a földről, szinte minden gát leomlott közöttünk. Éppen egy barátság kezd megköttetni? Furcsa barátság.
- Nagyon szurkolok neked és férjednek, hogy sikerüljön összehozni egy kisbabát. Az igazi ajándék. - motyogtam. - Stresszes munka lehet. - ismertem el. - De azért szeretted nem? Hiszen most is itt vagy. Nehezen hagytad itt?
Mindenféle kétely nélkül elhittem a szavait és el is kezdtem sajnálni. Az én életemben a kislányom a legfontosabb, ő a szerelmünk egyetlen, gyönyörű gyümölcse. Mindenkinek éreznie kell egyszer azt, amikor gondoskodhat egy ilyen csodáról.
Mivel ilyen bensőséges információkat megosztott velem, én sem éreztem kényszernek, hogy beszéljek magamról és nem féltem, hogy rossz embernek teregetem ki az életem. Angelina valahogy megbabonázott. Az eszem tudta, hogy még csak most ismertem meg pár perce és nem az a legszokványosabb, hogy ennyi idő után megosztom vele életem nagy dolgait, de teljesen gyenge voltam ahhoz, hogy kitaláljak valami indokot, hogy miért ne bízzak benne.
Ugyanis az igazság az, hogy nagyon könnyű volt megbízni benne és lelkileg nem volt hozzá erőm, hogy egy ilyen lehetőséget ellökjek magamtól. Így hát leültem vele szemben az asztalhoz és csillogó szemekkel, egyetértően bólogattam.
- Remek ötlet. – vágtam rá rögtön.  - Sok kérdésem van hozzád. Érdekes embernek tűnsz. – mosolyogtam rá a kávém fölött. A forró, fekete lé kellemesen lecsorgott a nyelőcsövemet és felmelegített. Ember… Merthogy biztosan az. Persze előfordulhat, hogy nem. Mostanában nem lehet biztosan tudni, de mindig is úgy voltam vele, hogy felismernék egy természetfelettit. Vagy legalábbis, ha ártalmas lenne számomra. Persze lehet, hogy mégsem. – De most úgy hiszem, én jövök. – mondtam és a kávém felett kavargó gőzbe nézve gondolkodtam rajta, mit meséljek. – A kislányomról már meséltem. Elég sokat. Persze még közel sem mindent. – mosolyogtam, de feltételeztem, hogy már másról is szeretne hallani. – A férjemen és a kislányomon kívül nincsen más izgalmas dolog az életemben. Tanár vagyok. – vallottam be. – Itt tanítok New Yorkban irodalmat a középiskolában. Imádom a gyerekeket. – mondom elrévedő pillantással. – Egyébként itt élek New York-ban, mióta csak élek. Ezért is volt természetes, hogy itt is kezdek bele a karrierembe. Persze hallok afelől, hogy milyen helyzetek uralkodnak kint, másik városokban, de sose vágytam arra, hogy elhagyjam ezt a várost. Te is mindig itt éltél?



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 22, 2018 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Hazug szív sikeréhez

hazug arc kell

Gollum's Song • megjegyzés: legközelebb jobb lesz  fgbhjfk  • Credit:

 
Percek teltek el azóta, hogy beszédbe elegyedtem ezzel az emberi lénnyel, akinek a gondjai cseppet sem érdekelnek. Mégis magamra erőltetek elegendő önuralmat és kedvességet, hiszen szükségem van rá. Minden apró részletet tudnom kell a robbantásról és persze a férje állapotáról is. Az a kis spicli remélem sosem ébred fel, hiszen akkor nem tud beszélni arról a tényről, hogy nem tartozom a halandók közé. Ahogy felajánlom neki, hogy egész éjszaka mellette maradok elsőre csak motyog, majd eljut az elméjéig is a gondolat, hogy lehet más dolgom van. Ha ő azt tudná, hogy mennyi dolgom lenne és mennyi mindent szeretnék csinálni ehelyett. De! Egyenlőre egyiket sem tehetem meg, úgyhogy maradok.
- Ne butáskodj! Nem foglak itt hagyni ilyen állapotba, bűntudatom lenne, ha megtenném - hazudok reflexből. A halandók szokták használni azt a szót; bűntudat. De hogy mit jelent? Arról fogalmam sincs... Nem értem az ilyen apróságokat, leperegnek rólam az érzések, legalábbis a nagyja. Szavai szakítanak ki a gondolataimból. Egyetlen pillanat erejéig elveszek az emlékeimben, hiszen megakadok egyetlen szón: otthon. A pokol jelentette számomra mindig is az otthont, ugyanakkor most megelégednék annyival is, hogy a mesterem mellett lehessek, az is egy kisebb boldogsággal töltene el.
- Persze, a férjem otthon van - magyarázom és zavartan egy hajtincset hátra tűrök a fülem mögé. A lehajtott feje láttán egyből tudtam, hogy bármennyire is tagadja szüksége van rám.
- De nem gond ha itt maradok, dobok neki egy üzenetet, hogy ne várjon - tettem hozzá legyintve egyet mosolyogva. Nem könnyű arról beszélni, hogy férjes asszonnyá váltam, kezemen ott díszeleg az a gyönyörű gyémántgyűrű, amit a férjemtől kaptam hetekkel ezelőtt. Tudom, hogy az egész egy hazugságon alapult, hiszen belepiszkáltam a férfi agyába, hogy azt higgye szerelmes belém vagyis valami ilyesmi. Muszáj volt ehhez folyamodnom, hiszen New York-ban nem kedvelik annyira a természetefeletti lényeket, a város határát pedig őrzik. Egyenlőre esélyem sincs kijutni a városból, így kényeleteln voltam beilleszkedni. Ahogy a büfé felé sétálunk egy könnyedebb témára terelem a beszélgetést, hátha az segít rajta valamennyit. Nincs kedvem hallgatni a szánalmas hüppögését és jajjveszékelését a férjéről. Teljes szívemből gyűlölöm azt a halandót. Látom, ahogy felvidul az arca és áradozni kezd a kislányáról. Mondandója közben egyszer csak a homlokára csap, mire kissé meglepődve meredék rá, mire észbe kapnék már a táskájában kotorászik. Közben egyetlen percre sem hagy fel a beszéddel, olyan mintha felhúztak volna rajta rugót. Kissé idegesítő, de legalább már képes kinyögni egy teljes mondatot. Látom, amint egy pillatra elszomorodik, mire egyből nyugtatásképen végigsimítottam a hátán.
- A kislányod miatt ne aggódj, jó kezekben van és meg fogja érteni miért nem vagy vele most - mosolygok halványan, miközben lassan haladunk a célunk felé. Végre sikerül neki megtalálni az eddig keresett képet, amit egyből elém is tol. Elveszem tőle, hogy jobban szemügyre vehessem a kis szőkeséget, aki rózsaszín ruhában furcsa pozícióban áll. Aranyos kislány, milyen könnyedén be lehetne feketéteni az ártatlan, fehér lelkét. Ó, ez egyre jobbnak ígérkezik. Ha jól keverem a kártyáimat, akár több legyet is üthetek egy csapásra. Legalább addig sem gondolkodom azon, hogy merre lehet a Lord. Kezdtem már hozzászokni, hogy annyit beszél és nekem nem kell megszólalnom csak néha bólogatni és kedvesen rá mosolyogni, hiszen az mostanra tökéletesen ment. Sajnos rám tereli a szót, miközben csillogó szemekkel mered felém. Velem mi a helyzet? Hogy is mondjam... Démon vagyok, aki az egyik Lord tanácsadója, hatalmas okkult tudással rendelkezem. Ja és miattam került a férjed kórházba, de ne aggódj mert nincs szükségem a lelkére. Milyen vicces is lenne, ha ezt mind elmondanám neki, kíváncsi lennék milyen fejet vágna.
- Hol is kezdjem? - teszem fel a kérdést miközben hirtelen a padlót kezdem fixírozni, mintha valami nagyon fontos dolgot találtam volna rajta. Időt akartam nyerni, hogy kitaláljam a következő hazugságomat - Ahogy már említettem van egy férjem - fel is emeltem a csillogó gyűrűt apró mosollyal az arcomon - ő életem szerelme, mindent megtesz értem - áradoztam, miközben a gondolataim egy másik lényre terelődtek. Pimasz mosolyára, perverz kék tekintetére és csipkelődő olykor bántó szöevegire, a hatalmas tudására és odaadására a munkánk iránt.
- Sajnos még nincs, de tervben van és egy ideje próbálkozunk. Régen ápolónőként dolgoztam, azért is vagyok most itt, nem bírtam otthon maradni - lehajtottam a fejem, mintha egy titkot mondtam volna el - Viszont a munkám túlságosan stresszes volt és az orvosok szerint ez az egyik oka annak, hogy eddig nem sikerült teherbe esnem - vágom ki magam teljesen a szituációból. Ahogy ezek a szavak elhagyják ajkaimat el is gondolkodom rajta. Ilyen téren még sosem használtam ki a drágalátos férjecskémet, eddig eszembe sem jutott közelebb kerülni hozzá fizikálisan. Megálltunk a büfé előtt pár perc várakozás után szembe találtuk magunkat, egy álmos, mosolygós nővel. A melelttem álló ember, mintha egy kicsit feléledt volna és visszatért belé az élet egyből elsorolta, hogy mit szeretne.
- Ugyanazt kérem - mondom a büfésnek, majd mosolyogva a mellettem állóra pillantok - Köszönöm Tori, a következőt én állom - tesze hozzá egyből. Megvártuk míg a nő elkészíti az italokat, egy-egy műanyag pohárral tért vissza.
- Kicsit odébb láttam egy pár padot és asztalt, ahová nyugodtan letudunk ülni - mutatok kezemmel az adott irányba, fizetés után el is indultam a megfelelő irányba. Amint megpillantottam a székeket a sarok felé vettem az irányt, leültem majd az asztalra helyeztem a poharamat.
- Hosszú esténk lesz. Mit szólnál ahhoz, ha felváltva mesélnénk egymásnak az életünkről? - tettem fel a kérdést ugyanolyan barátságosan, ahogy eddig, szemeim biztatóan csillogtak felé.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 18, 2018 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet!
zene • szószám: xXx • Credit:

 

Az újonnan megismert nő minden pillantása és bíztató mosolya megtöltött reménnyel és energiával, miközben el is érzékenyültem. Egy percre sem gondolkodtam el azon, hogy miért van mellettem és valójában ki is ő, mert olyan rokonszenves és reménnyel teli tekintettel fürkészett, hogy eszembe sem jutott kételkedni benne. Ráadásul nagyon a padlón voltam. Minden egyes segítségre szükségem volt.
- Oh, ez igazán jó esne. – motyogtam az orrom alatt. – De biztos, hogy van más elfoglaltságod is, mint engem őrizni itt egész éjjel. - mondtam ujjaimat tördelve, miközben nagyon is örültem volna, ha itt marad velem.
Nem akartam egyedül maradni a gondolataimmal, mert attól féltem, hogy akkor megint elsüllyedek a kínjaimba.
Minden bizonnyal várnak is otthon. Nem kell aggódnod miattam. – folytattam lesütött szemekkel.
Azt akartam, hogy maradjon, de mégsem kérhettem meg egy vadidegent, hogy töltsön velem egy teljes éjszakát egy kórház büféjében és hallgassa a nyomorúságos sztorimat. Ráadásul az is hazugság volt, hogy nem kell aggódnia. Úgy éreztem, hogy a fájdalommal és kínokkal teli mély kút vékony peremén sétálgatok, miközben sötét karok hajkurászták a bokámat, hogy lehúzzon a mélységbe, ahol aztán elsüppedhetek kényelmesen a fájdalmamban és kínlódhatok egész éjjel céltalanul. Egyedül nem bírok egyensúlyozni. Kell mellém valaki, aki fogja a kezem, miközben mászkálok a keskeny peremén, és aki talán majd le is segít a kútról, ha végre már kapok valami jó hírt.
- Fantasztikus kislány, Angelina. – kezdtem azonnal áradozni.
Anya vagyok, ez természetes. Számomra az én kislányom a legtökéletesebb és, amint valaki kérdez felőle, nem tudok nem ódákat zengeni róla.
- Most múlt öt éves. Cserfes és életvidám, egy igazi energiabomba. Olyan, mint az apukája. – mondtam mosolyogva. – Adele-nek hívják. Mutatok róla egy képet. – csaptam a homlokomra, mintha akinek valami fantasztikus dolog jutott az eszébe és rögtön kotorászni kezdtem a táskámba, de közben is áradoztam róla. – Hihetetlen hosszú szőke fürtjei vannak. Nem tudom kitől örökölhette. Chris is barna hajú és a szüleink is. Most éppen az én szüleimnél van, szerencsére közel laknak hozzánk és tudnak rá vigyázni. – váratlanul elkapott a bűntudat.
Magára hagytam a kislányom. Csak egyetlen éjszakára, de így is borzasztóan éreztem magam. Anya vagyok, nem tehetem meg, hogy ennyire szétcsúszok. Onnantól kezdve, hogy egy másik életért is felelek, nem szabadna előfordulni ilyennek.
- Nagyon csajos kislány. Ez a kép egy balett előadás előtt készült. – mutattam neki, miközben a büfé felé sétáltunk.  – Nagyon tehetséges, de azt hiszem inkább a rózsaszínű ruha miatt akart balettozni. – mosolyodtam el. - De rossz érzés, hogy csak én beszélek, veled mi a helyzet? Van gyermeked? -kérdeztem csillogó szemekkel. Hát igen. Tanár vagyok. A gyerekek a kedvenc témáim között van.
Odaértünk a büféhez és pár percet álltunk a maszatos vitrin előtt, amikor előjött egy középkorú nő kócosan, a szemeit törölgetve. Álmosan ránk mosolygott és valami köszönésfélét motyogott.
- Egy dupla presszót szeretnék két cukorral és azt, amit a hölgy kér. – biccentettem Angelina felé egy fél mosollyal. – Én állom. – intéztem immár a említett felé szavaim.
A kép, amit mutogatok. Very Happy


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Hazug szív sikeréhez

hazug arc kell

Gollum's Song • szószám: xXx • Credit:

 
Hosszú éveim alatt sosem tapasztaltam a szerelmet, fogalmam se volt arról, hogy milyen lehet ez az érzés, mivel mi démonok minden ilyesmitől a végletekig irtózunk. Aztán ahogy Agramon mellett tanultam néha-néha lopva rá vetült a pillantásom, mikor nem figyelt. Elnéztem, komoly arcát, amint egy-egy tárgyon dolgozott, azt a precizitást, amivel mindezt tette. Az apró mosolyt a szája szélén, ami önkéntelen reakció volt csak azért, mert szerette azt, amit csinált. Az ilyen pillanatokban nem azt a pökhendi, fennhéjázó egoista barmot láttam, akinek mutatta magát, hanem egy másik oldalát, azt akit jó mélyen elrejtett magában. Ilyenkor a szívem hevesebb ütemre váltott vagy olykor kihagyott egy ütemet, ha a közelembe került vágytam rá, hogy megérintsem, hogy a közelében maradhassak. Ugyanakkor a próbálkozásai megrémítettek, nem akartam én is húzni egy sorszámot és beállni az általa megfektetett démonnők sorába, így elmenekültem. De azt nem tudom, hogy amit iránta éreztem és érzek az egyenlő-e a szerelemmel. A férjem tényleg szeret engem, látom a szemeiben, hogy oda van értem. Minden mozdulatomat, kívánságomat lesi, bármit megtenne értem. Ez mind egy kisebb hazugságra épül, amit elültettem az elméjében, hazugság hazugság hátán.  
Látom magam előtt ezt a nőt, aki a földön fetreng csak azért, mert a férje kórházba került. Egyszerűen szánalmas és undorító mindaz, amit tesz. Ha esetleg ilyen szintre süllyednek abban az esetben könyörögve fogom kérni magát a Halált, hogy vessen véget a hallhatatlan életemnek. Minden ellenérzésem ellenére ott guggolok mellette és a hátát simogatom. Kedves szavakat sugdosok neki, amikkel megnyugtathatom nehéz lelkét, ami éppen darabjaira akar hullani. Más esetben szíves örömest rá is tennék egy lapáttal, de ez egy másik helyzet. Szükségem van rá, a bizalmába kell férkőznöm, hogy mindent megtudjak a drágalátos férjéről, amellett pedig a bizalmába kell férkőznöm. Ha ez sikerül onnantól fogva szavakkal is képes leszek irányítani. Szavaim hallatán nagyokat bólogat, még képtelen beszélni, egyre csak a könnyeit törölgeti a pulcsija ujjával. Bah, felfordul tőle a gyomrom, hogy süllyedhet valaki idáig? Hányinger kerülget, amit visszafolytok. A labor, igen a kén édes illata, az eszközök és a különböző kristályok. Igen, erre kell gondolnom, ez tart életben, hogy egyszer vissza fogok térni oda. Gondolataimból szavai rángatnak vissza a valóságba, ahol a kezét fogom és a hátát simogatom egy embernőnek. Na végre! Csakhogy valaki belátja, hogy igazam van. Köszönöm, köszönöm! Hajlok meg gondolatban minden irányba. De legalább zsebkendőt nem kell neki adnom, arról saját maga gondoskodik, remek egy probléma letudva. Én, én, én tudom! Jelentkezek hevesen gondolatban, miközben majd' halálra röhögöm magam. Hogy is hívják Alga? Alalelelul? Alakulatok, alakulatulatok? Alkataluk... Megvan! Alku! Biztos rávenném, hogy kössünk alkut a férje életéért cserébe, aztán ha ez megvan elmondanám neki, hogy felesleges volt az egész, mert a holtak közöttünk járnak, hála Amarának. Milyen vicces is lenne! Ha itt végeztem lehet megcsinálom egy másik szerencsétlennel...
- Nem kell szégyellnie magát - rázom meg a fejem és halványan rá mosolygok - Ilyen helyzetben mindenki hasonlóképpen reagált volna. Ha az én férjemmel történne mindez, akkor most Ön vigasztalhatna, mert én feküdnék a földön - válaszolom kedvesen, kissé szomorkásan, mintha belegondoltam volna a helyzetébe.
- Ne kérem, ne okozzon fájdalmat önmagának és amúgy se tesz jót az ajkaknak a harapdálás. Régen ha stresszes voltam én is ezt tettem, néha véresre haraptam. Egyáltalán nem volt szép látvány - megrázom a fejem, majd kérlelően nézek rá. Az igazság az, hogy az ütésektől repedt fel a szám, amit a kiképzések során kaptam, nem voltam használható katona... Oh, micsoda fejlemény! Még egy porontya is van annak a spiclinek! Ez aztán a remek fordulat! Tenyerébe temeti az arcát, majd megrázza a fejét, végül elfogadja a kezemet, aminek segítségével óvatosan fel is húzom a földről.
- Látja, éppen erről beszéltem. Ha érzi az már több, mint a semmi és jó, ha a megérzéseinkre hallgatunk, azok erőt adhatnak - oldalról átölelem a vállát, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, majd el is engedem. Még gyakorolnom kell a testi kontaktot az emberekkel, de mi másra való az én drága férjecském, rajta annyi mindent tesztelhetek. Erőltetett mosolya láttán én rá villantok egy teljesen őszintét, miközben szemeim megértéstől csillognak. Lassan elmehetnék a Broadway-re fellépni, olyan jól megy a kiskutya szem, ártatlan mosoly stb. Most az egyszer előnyömre válik, hogy Lucifer be volt szívva mikor engem alkotott. Az angyali külső mindig megnyerő az emberek számára.
- Ebben az esetben mindkettőnknek szüksége lesz rá, mivel nem hagyom magára egyetlen percre sem - hangom határozottságról árulkodik, nem engedek ellenkezést. A büfét illetően csak bólintok és ahogy elindul én is követem, de megfordul felém, mire megtorpanok egyből.
- Máskor is szívesen, az enyém pedig Angelina - válaszolok az eddig használt álnevemet mondom, hogy ne okozzak félreértéseket a későbbiekben.
- Azt mondtad van egy kislányod. Mesélsz róla? - kérdezem érdeklődően, miközben szépen lassan elindulunk a büfé felé.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 11:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet!
zene • szószám: xXx • Credit:

 
Fogalmam sem volt, hogymihez kezdek ezután, de abban biztos voltam, hogy az utolsó pillanatig hinni fogok abban, hogy a férjem visszatér hozzám. Hinnem kell benne, másképpen összeroppannék és azt egyszerűen nem tehetem meg. Nincs rá se időm, se pénzem, se energiám. Nekem van egy kislányom, akit el kell tartanom, akit fel kell nevelnem, nevelnünk és nem mondhatom azt neki, hogy egy időre a nagyi lesz az új anyu, mert ez a fájdalom elfelejtette velem, hogy anya is vagyok.
Pedig sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne egész nap csak összekucorodva bőgni egy sarokban és nem beszélni, nem gondoskodni, nem csinálni semmit. Elmerülni a bánat mély ragacsos szirupjában, amiből aztán legalább egy évtized, mire kimosom magam. Nem ez valószínűleg túl önző dolog lenne, bár csábító. Nem kellene megerőltetnem magam, nem kellene tettetnem, hogy nem is fáj annyira és hogy könnyű levegőt venni, miközben minden egyes pillanatba egy kicsit belepusztulok.
Ez a kedves hölgy, úgy bánt velem, mint egy gondoskodó anyuka a gyermekével, akit lehorzsolta a térét biciklizés közben. Puha kezével simogatta a hátam, közelebb hajolt, illata és kedves hangja egy kissé megnyugtatott. Nedves arcomat törölgettem a pulóverem ujjával miközben nagyokat bólogattam a szavaira.
Igaza van. Nem engedhetem el magam ennyire. Most vettem csak észre mit csinálok. Egy ismeretlen folyosón fekszek New York hatalmas kórháza közepén és teljesen elhagyva magam bőgök miközben a gyermekem éppen a szüleimnél vár rám és a férjem minden egyes percben halálközeli élményeket él át. Össze kell szednem magam értük.
Chris, a férjem hamarosan mellettem lesz. Fel fog épülni, mert egyszerűen nincs más választása. Most csak meg kell ezt várom. Ez olyan, mint egy hosszú utazás, amire ő elutazott és most pár napig vagy hétig - ne adj isten hónapig - ki kell találnom, hogyan boldogulok nélküle és miként viseljem el azt a hiányt, amit maga után hagyott.
Utazás... Aha, persze. Ezt sokkal könnyebb kitalálni, mint valóban bemesélni magamnak. Ezután a kissé erős lelkifröccs után se éreztem sokkal jobban magam. Talán a kedves hölgy társasága és segítsége lendített egy kicsit ki a mélypontról.
- Azt hiszem, igaza van. -  bólogattam hevesen. Kihalásztam egy zsebkendőt a farzsebemből és megtörölgettem az arcom. A könnyeim kezdtek apadni. Igyekeztem másra gondolni és a hölgy minden egyes szavát elkapni, hogy nehogy elkezdjek megint a földön összekuporodva bőgni. - Sajnálom, szégyellem magam. Általában nem esek ennyire szét, csak... - kicsit elhallgattam, lenyeltem a könnyeim és folytattam. - A férjem nagyon fontos számomra. Én nem is tudom, mit tennék vagy mihez kezdenék, ha elveszíteném őt. Ő a mindenem. Az egész életem. - suttogtam, majd elkezdem az ajkaimat harapdálni, hogy ez a fájdalom segítsen enyhíteni a lelki bajaimat. - És a kislányom. - tenyerembe temetett arccal csóválni kezdem a fejem, majd mély levegőt vettem elfogadtam a felkínált kezet.
- Igaza van. Össze kell szednem magam. - bólogattam hevesen, már-már őrülten. - Vissza fog találni hozzám. Ennek így kell történnie és így is fog. - mondtam. - Érzem.
A nő szeme bátorítóan nézett engem, mintha energiát és reményt akarna lehelni belém.
-  A kávé jól hangzik. Szerintem úgyis az egész éjjelt itt fogom tölteni és akkor szükségem lesz néhány pohár expresszóra. - mondtam mosolyt erőltetve az arcomra. A hölgy nagyon kedvesen és gondoskodóan bánt velem, ahogyan egyébként a nővérkék is tettek volna, ha nem ordítom le a fejüket. Kezdtem magam emiatt is kicsit szégyellni. Biztosan megértik. Ha életük szerelme a öt orvos keze alatt küzdene az életéért, akkor ők is ugyanígy viselkednének. Túl sok a kín, túl sok a kétségbeesés bennem. Ezek miatt elveszítettem azt, aki valójában vagyok. - Azt hiszem a földszinten elrohantam egy büfé mellett, talán még nyitva van.
Tettem pár lépést, majd megint a nő felé fordultam.
- Egyébként a nevem Tori és nagyon köszönöm, hogy felkapartál a földről. - mondtam halkan, kínos mosollyal.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


☽ Hazug szív sikeréhez

hazug arc kell

zene • szószám: xXx • Credit:

 
Látom, ahogy összerezzen a hangom hallatán, akár egy ijedt kismadár. Ó, drágaságom még semmit se láttál és máris ijedezel? Magamban mosolygok, de kívülre felveszem a kedvesség álcáját. Most, hogy felkapta a fejét tekintetünk egyből találkozik, amibe jó mélyen elrejtettem a pokol tüzét, így nem láthatja igazi valómat. Miközben nagy nehezen megszólal egyetlen pillanatra sem hagyom abba a háta simogatását, azt olvastam valahol, hogy ez megnyugtatja a legtöbb halandót. Helybe is vagyunk. A férje. Remélem hamar kiböki, hogy mi történt azzal a nyomorult spiclivel. Megrázom a fejem jelezve, hogy nem vagyok orvos. Még csak az kéne nekem, hogy segítsek ezeken a mihasznákon? Nevetnem kell.
- Nekem nyugodtan elmondhatja mi bánja a lelkét, mitől érzi magát olyan rettenetesen - bátorítom egy halovány mosoly kíséretében, miközben remegő kezét a sajátomban tartom. Nem is kell sokáig kérlelnem egyből neki is lát és alig hallható hangon kiönti nekem a szívét. Szóval éppen műtik, úgy tűnik még nem halt meg. Francba, ezért még számolunk kedvesem!
- Úristen! - nyílnak el ajkaim ijedten, csak ennyi szalad ki a számon. Pár hét leforgása alatt tökéletes színésznővé váltam, Isten említése meg sem rázza démoni lelkemet, mikor ilyen szavak hagyják el a számat közben egészen máshol járok gondolatban. A labor rejtekén, Agramon társaságában... Milyen szép is volt az a rövid időszak. Maradandó károsodás, igen az jó lenne. Ne tudjon beszélni az a nyomorult, ha kell én magam gondoskodom róla. Szíves örömest kivágnám a nyelvét, de nem szándékozok bepiszkítani a kezeimet, akkor inkább az elméjét veszem kezelésbe. Kóma. Ez sokkalta jobban hangzik, úgy egyszerűbb megölni. Mély levegővétel után kimondja azokat a szavakat, ami hallatán örömtáncot tudnék lejteni. De ebből semmit se mutatok felé.
- Ó drágaságom! Annyira sajnálom - elengedem a kezét és óvatosan magamhoz ölelem, akár egy gondoskodó anyuka - Ne féljen, minden a legnagyobb rendben lesz. Az orvosok tudják mit csinálnak és a férje biztosan felépül - suttogom neki azokat a szavakat, amikkel tudom, hogy hatni tudok rá. Kissé eltolom magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- A férje odabenn küzd az életben maradásért és én tudom, hogy erős, mert tisztában van vele, hogy a felesége idekinn várja. Éppen ezért minden tőle telhetőt megfog tenni annak érdekében, hogy mielőbb együtt lehessenek - próbálom biztatni és a dolgok "jó" oldalát megközelíteni, hiszen tudom erre van szüksége. Nekem pedig arra, hogy feltétel nélkül higgyen bennem és a szavaimban is.
- Éppen ezért Önnek is össze kell szednie magát - óvatosan letörlöm a könnyeket az arcáról - pffúj, undorító ez a sós lé -, közben kedvesen mosolygok - Jöjjön, nem maradhat itt a földön, a végén még megfázik. Üljünk le valahova és igyunk egy forró kávét vagy teát - felállok és a kezemet nyújtom felé ezzel nyomatékosítva a szavaimat, miközben bátorítóan nézek rá.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 48 felhasználó van itt :: 17 regisztrált, 1 rejtett és 30 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/2
Angyal
5
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
6