Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Montefiore Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
676
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 25, 2018 2:25 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Montefiore Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 21, 2018 8:59 am
Következő oldal


I never believe. I know
Fejem ingatva fonom karomat keresztbe mellkasomon. Cigim ott lóg szám sarkába. Szinte már csalódok a démonba, oh, de dehogy teszek. Végre egy - talán mégsem vesztem el hitemet a démonokba. Belialon és papcin kívül, talán ő sem annyira nyekerge, mint a többi, akivel találkoztam. Akinek szerelmi kínja volt. Szemem forgatom ezen. Uh, vagy volt az, akinek a dugáson kívül semmin sem járt az esze! Meg az önsajnáltató démonja. Borzalmasak voltak eddig a tapasztalataim ezekkel az ördögi teremtményekkel.
De ő. Nyilván nem az én bajommal kínlódik. Legyen hát. Összefont ujjakkal öltöm rá nyelvemet.
- Pedig ki tudja, a kettőnk élvezete lehet, hogy passzolt volna, de ha nem… Hát akkor nem - nyújtom ki rá újra, hosszú, kígyóformájú nyelvemet. Nem, nem villás, csak a vége jobban beszűkül mint másoknak.
Mégsem bírok tovább komoly maradni. Elnevetve magam görnyedek ketté. Saját elmém oly jól elszórakoztat, hogy hasam fogom kínomba. Végül csak nagyot sóhajtva hajolok fel újra. Láss csak őrült semmittevőnek, ezt akarom, hogy lássák rólam.
Eme képnek tökéletesen is eleget teszek.
A pimasz  mosolyom mit sem változik a fickó láttán. Vajon minek a démona. Biztos, hogy láttam már valahol, látnom kellett. A legtöbb démont írásból, na meg emberek általi képekből ismerem. Papci is. Olyan viccesen tud néha kinézni, na meg a Viszály! Az egyik ábrázoláson! De ne térjünk el a lényegtől. Ki is vagy te, te öltönyös pacák, ki nem fél bepiszkolni a kezét egy temetőbe?
Ki, ki? Ecc-pecc kimehetsz. Vajon ha végigmennék a fontosabb démonokon. A kisugárzása, ez ami elárulja, hogy nem csak egy hétköznapi példány. Azok legtöbbje csak szájaló dög, kiélvezik frissen szerzett hatalmukat, emberről-emberre vándorolnak. Mily könnyű őket elkapni. Honnan tudom? Egykor üzennem kellett apámnak. Minél több démont küldtem vissza a pokolba, annál többször hallhatták a nevem és hogy kit is keresek.
Mindaddig, amíg el nem jött ennek a napja. Na meg, amíg a pokol be nem zárult.
- Azért csak van valami, amit még te is tudnál sajnálni - csapok le egy apró elszólására. Szemem megcsillan, érzem, hogy régi vágyam kezd ébredezni, de nem engedhetek neki teret.
Egyelőre egy démon szivatásán tudok dolgozni. Másoknak a piciny gyengeségeivel csak később foglalkozzunk. Ugyan már, ne nézz így rám, amikor aljasul mosolygok rád! Mindenkinek van legalább egy gyengepontja. S én imádom ezeket felkutatni, még ha közben a másik agyára is megyek.
Emiatt vagyok most is itt. Na nem, miattad.
Vödröm mégsem találja el, hirtelen áll meg. Bárhogy is koncentrálok nem megy tovább. Kisebb rangú démonok hatalmát képes vagyok telekinézis terén megtörni. A nagyobbakén még dolgozom. Velem született képesség ez és ha engem kérdeztek az egyik legnagyobb hatalom.
Ha képes lennék az anyagok természetét megérteni, akkor atomjaira bontva azokat… Uh, próbáljuk ki!
Bárhogy koncentrálok a vödörre, az csak enyhén megremeg, de nem hull darabokra. Szavai rángatnak ki nem csak gondolataimból, de a koncentrálásomból is. Enyhén megremegnek vállaim, érdeklődve szemlélve rá.
- Mi vagy te, a poénok démona? - nevetem el magamat, szemöldököm felvonva. Ezt valahogy nehéz elképzelnem. Egy démon, aki mást sem csinál, csak poénokat, aki…
Ez mennyire menő lenne! Egész életed mások megtréfálásval töltenéd! Hát ez, ez, ez!
A sírba hatolva teszem fel kérdésem merre érdekes választ kapok. Elgondolkozok, ahogy a testen matatok, jön az újabb egyszerű kérdés tőlem. Egyszerű, de mégsem.
- Akkor milyenek? Az égő kátrányon kívül? Valahogy az lenne a normális, ha a rothadás édes illata lengné be - emelem meg egy pillanatra a fejemet, nagyot sóhajtva hajtom azt oldalra. Tekintetem ábrándos.
Nem csak a szagok miatt, de azon egyszeri látvány miatt, amit a Viszály mutatott nekem.
- Vannak csótánytelepek!? Tű katlanok!? Vérfürdő!? Nem is! Lávamedence! Vagy a pokol kínzásai közé tartozik az örökös hawaii pizza zabálás? - rázom meg újra vállamat. Ugyan már, ki akarnak újra és újra ananászos pizzát enni!
Hiszen az gyümölcs! Egy pizzán! Ki volt az az agyalágyult aki ezt kitalálta!?
Megjegyzésére egyszerűen felegyenesedem. Büszkén kihúzva magam emelem fel fejemet, vigyorogva.
- Mér minek nézek? Trollnak talán!? - ekkor azonban magamra vetem pillantásom. Még ha kövér disznaja lennék, akkor még elhiszem, hogy annak nézne, de így?
Simán lehetnék egy hallott mennyasszony is, vagy épp egy csontváz. Végül csak megvonom a vállamat. Nevezzen úgy, ahogy akar. Igazi Hölgy vagyok. - Aki mellesleg profi hullarabló - hajolok vissza a tetem felé, szívéhez törve utat.
Nem volt ott már semmi, ezt eddig is tudtam. De ami itt van, az…
Egyelőre maradjon titok mindenki számára. A medál - mi lényegesebb - már a zsebembe lapul. Kezem nyújtva felé - nem a tisztát. Egyik sem az, de ezzel mártóztam meg a hullában, szó nélkül fogadja el. Sokszor nincs szükség szavakra. Olykor a tettek jobban árulkodnak egy személy jelleméről, mint a szavak. Ezért is kell folyamatosan pofáznom.
A sír mellett megállva vizsgálgatom a kis dobozt.
- Tudtad, hogy a prohibíciós időszakba sokszor hullákba rejtették el az annyira nem értékes italokat? Fúj a múltkor kóstoltam egy olyan korú whiskeyt. Borzalmasak voltak, ezek a házi főzésűek - fintorodok el. Még csak nem is az aznappal volt bajom, hanem a másnap!
Az valami borzalom volt! Kívántam, hogy meghaljak, de nyilván nem sikerült. Pedig hamarabb felépültem volna abból, mint azon másnaposságból.
- Ezt egyébként Escobar is követte. Rengeteg hullába rejtettek el drogot, úgy csempészték át az országba. Na persze, ezek nagy részét véletlenségbe eltemették - tekintek a sírfeliratra. Nyilván ha tudja, hogy kikről beszélek - és miért ne tudná? - akkor tudhatja, hogy eme századfordulós bigének köze sincs ehhez. - Vajon mikor kezdték el hullákba rejteni az értékes holmikat?
Csapom fel hirtelen a doboz tetejét. A áporodott és dohos illatton túl bársonyba csomagolt tárgy lapul benne. Vagyis úgy tűnik. Koszos mancsommal kihajtogatva egy papírfecnit lapul benne. Szemem azon nyomban felizzik. Ki sem hajtogatom, sejtem, hogy mi szerepel rajta, de másnak ezt nem kell tudnia. Visszacsapom a doboz tetejét, azt a csípőmhöz szorítva fordulok vissza a démonhoz.
- Jöhet a következő sír? - vigyorgok szemtelenül. Többi már érdektelen számomra, de talán nem lát át olyan könnyedén rajtam.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 8:25 pm
Következő oldal


♢ Do you believe it?♢

Kyara & Mephistopheles
- • ui.: bocsánat, hogy ily sokára >< és köszönöm *-* jó reag volt :3• Credit:
 
A gyerekek olyan furcsák, nem mintha annyi tapasztalatom lett volna velük, de annyit jártam már a világot, hogy így is, úgy is ragadt valami rám. A lelkük, a személyük és itt áll előttem ez a félvér szerencsétlen a tökös dumájával, de olybá tűnik, minden csak a díszlet része, ő is tudja, én is tudom. Szavai üresek, de ő nem, mögöttes tartalmuk lenne? Gyermeki jel, hogy valamit mutatni akar, de nincsenek szavai, hogy képes legyen rá? Nagyon remélem nem, pedig érzem, nincs benne meg az az idő, az a felfogás, kicsit creepy, mint inkább crazy, ha lehet angol kifejezésekkel élni. Mintha bizonyítani akarna valakinek? De kinek? Anyád, apád, amelyik a démon volt? Mert hogy tapintható, hogy igen is tudja, hogy kinek fattya-borja, csak ennyit kéne belőle kicsalogatni, számomra ennyi, mi lényét még a kíváncsiságom fényében füröszti. Sajnálatos? Kevés dologgal lehet felcsigázni, legalábbis nem olyanokkal, mint ami őt körül veszi. Ezt a szintet már évszázadokkal ezelőtt kiélveztem, már amit az ember adhat egy démonnak. Egész lényüket felkínálják és mindig kevés, sosem elég...
- Nem a te élvezetedet keresem, hanem a sajátomat - nemes egyszerűséggel vontam vállat. Remélem, senki sem gondolta, hogy vagyok annyira vajszívű?! Ugyan, dehogy, önző dög vagyok, maximum annyiban érdekelnek az emberek, hogy sarkalljam őket arra, hogy az én óhajaimat, vágyaimat, éhségemet kielégítsék. Vajon miért kaptam a Romboló nevet? Nem véletlenül, még ha azóta öltönyt vettem és inget.
Szájal, de nem tud többet felmutatni, mint saját maga és képességei, melyet szüleinek köszönhet, remélem, picit több van benned, sajnálattal venném, ha nem - egy pimasz száj csak üres fecsegés, noha kellenek ilyenek is egy színdarabba, legalább elütik az időt. Ez lennél te, félvér?
Rápillantok, újra végig vezetem sötét fürtjein tekintetem, ívelt szemöldökén, élénk csillogású tekintetén, pimaszul görbülő száján, vékony termetén. Nem tudom, hogy kire hasonlít. Egyszerűen nem jut eszembe? Bár lehet, hogy annyira nevesincs szülőtől, én ebben még sem hiszen, van benne valami... nem lehetne megmondani mi is, vagy egyáltalán megfogni, van benne egy plusz, amitől azt az érzetet kelti, hogy lehet ő még érdekes porszem a gépezetben. Ámbár csak untatott eddig nagy szájával. Olyan gyermeki, akinek az ember megbocsát mindent, kis lázadó.
- Oh te szegény pára, képtelen vagyok sajnálatra - ráncoltam homlokomat egy pillanatig, míg végül ajkamon egy sejtelmes, övéjével megegyező mosoly ült ki. Mit vársz tőlem? Nem én leszek a kivétel a démonok között, pont ugyanolyan fénytelen vagyok mint ők - lelketlen élvhajhász csak.
Talán itt volt a törés kettőnk eddig viszonylag feszült beszélgetésében. Nem azt mondom, hogy megkedveltem, de elviselhetőbbnek tűnt, ahogy a gondolatmenetei lassan megfejtésre kerültek, és kialakult a kellő akció-reakció, amiben leképeződtem olyannak, amit látni szeretne, amiben hinni szeretne. Mindenki hisz, valaki abban, hogy egyáltalán nincs hite, kell minden léleknek valami kapaszkodó, ahogy neki is.
A sírba hajolván szemrevételeztem a nem éppen szép kinézetű nőt, aki épp hogy nem porladt telibe a levegő hatására, bár mintha csontváza megremegett volna. Emberi szemmel nem volt valami gyönyörű, mégis, valahogy szívet melengetőek a számomra, a Poklot idézik, az igaz valót, ahol nincs álca, nincs díszlet, csakis lényünk valódi megtestesülése - embereknek, démonoknak egyaránt, és még Lucifernek is.
A vödör jött. Ügyes lehetett volna, de öltönyömtől fél milire csak megállt, mielőtt még belebucskáztam volna a sírba. Maga a tény, hogy lehet ott végeztem volna, annyira nem tetszett, de az igen, hogy legalább nincs benne semmilyen gátlás. Ehhez képest mikor Urielt meglátogattam, annak szemében félelem csillogott. A világ változott, nagyot... De merre dől az a billegő mérleg, kezdem úgy érezni, hogy egyáltalán nem az angyalok és isten felé. Akkor miért nem vagyunk képesek megragadni az alkalmat? Most először gondolkodtam el a dolgon, ahogy a lány - kinek neve még mindig rejtély - bepróbálkozott.
- Ne az én trükkömmel próbálkozz - néztem vissza rá szájam sarkában egy vigyorral. Nőt nem illik kinevetni, nem is teszem, szimplán csak szórakoztat a tény. Csalni akarsz? Esélyed sincs velem szemben.
A kérdésre őszintén szólva el kellett, hogy gondolkodjak. Illatok a Pokolban? - Túlzás éppenséggel, hogy illatokról beszéljünk. Nem éppen a rothadás tölti meg a levegőt a Pokolban, szerintem sokan örülnének ilyen "illatnak" - a kérdés pofonegyszerű volt, mégis a válasz... nem ennyire kézenfekvő. A Poklot nem lehet érzékszervekkel betájolni, összetenni, az azontúli szinten... Nem a testnek szól, hanem a léleknek.
Követem, ahogy beugrik, és rutinosan áll neki az asszonynak, ha lehet ezt a megfogalmazást még használni rá. Nem kerüli el a szemem, ahogy eldugja a nyakéket, bár nyugodtan, nekem aztán a halandó cucc nem igazán kell, nem tudnak megkötni, túl időfüggőek - ők is csak egy körforgás részei, ahol létrejönnek, és majdan később elporladnak, elvesznek, eltűnnek, természetben oldódnak fel és hasonlók. Nincs közük az asztrális világhoz.
- Azt hiszem, nem kell annyira félteni - jegyeztem meg csúfondárosan. NOha a katonák nem voltak messze tőlünk, de nem vettem volna valami jó néven, ha most még azok is itt téblábolnak körülöttünk. Csak agyatlan szolgák, annyira unalmasak és szó szerint életképtelenek. - De jól hallottam, hölgynek nevezted magad? Megismételnéd, kérlek. Azok nem ilyen magabiztosan vágnak fel egy tetemet. - néztem körbe is, azonban csönd honolt körülöttünk. Senki sem járt a temetőben, miért is tenné meg? Hacsaknem sírt akar fosztani.
Először a dobozt veszem szemügyre. Ez micsoda? Elizabeth Smith lehet mégsem annyira érdektelen, bár mi az, ami egy félvért foglalkoztatna? Majd pedig megfogom a kezét zavartalanul és felhúzom. Igen, valahol elveszett bennem egy úriember, vagy csak az álarc már annyira az arcomra égett. Igazság szerint, modorral a legkönnyebb, mindenre fátylat teríteni, és egyszerűen tökéletes álca a számomra.
A hullára pillantottam a lány válla fölött. Ez a no-name sír miért lényeges? A kacatok mellette teljesen hidegen hagynak, elég egy pillantás, és látni, hogy aztán semmire sem kellenek, de a kezén lévő gyűrű talán mond valamit. Ellépek a lány mellől, és becsúszva letöröm a nő jobbján lévő egyik ujjat, majd pedig ahogy szétmállik a kezemben a gyűrűt vizsgálom meg. Zsidó származású, legalábbis a hatágú csillag rajta erre utal, min nincs is sok csodálkoznivaló, a világháború idején rengeteg család menekült Amerikába. Miért most lenne érdekes egy hulla?
Fordul a kocka... Fene!



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Montefiore Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 22, 2018 8:48 am
Következő oldal


You can, just to someone else
Egykorvolt áldozataim sikolya visszhangzik fülembe. Magam sem tudnám megmondani, hogy miért most, már megint. Már nem is nagyon foglalkoztat, mégis nosztalgiával gondolok azokra az időkre vissza. Nem azért irtottam ki a démonokat az emberekből, míg a Sötétség meg nem érkezett, mert annyira rühellném a fajtájukat. Nem. Ennél jóval megszállottabb voltam. S mint tudjuk, a megszállottak bármily eszközt képesek felhasználni céljuk elérésében.
Mégsem tudom, hogy ez miért épp most jut eszembe. Kizárt dolog, hogy ezzel az egyeddel találkoztam volna. Aztán ki tudja, amennyi testet megszállhattak, az egyik nyugodtan visszajöhet bosszút állni rajtam. Mintha ez manapság oly sokat jelentene.
Habár… ha már a földön elkezdik a lelkem kínzását, mire eladom a lelkem, addigra már gyakorlott fájdalomtűrő leszek. Valamit, valamiért nem?
Könnyedén vonom meg a vállamat, talán a másik nem is tudhatja, hogy miért teszem ezt meg.
A sírkő halk repedéssel, ropogással válik el évtizedes helyéről, hogy aztán egy vastag törzsű fának csapódva leljen új otthonra.
- Elrontod a mókát - biggyednek le ajkaim, játékosan. - Ebben így semmi élvezet - sóhajtom letargikusan. Épp a megküzdés lett volna az, még akkor is, ha tudom, nekem is csak ennyibe került volna. Nem arról van szó, hogy nem akarom mások előtt fitogtatni erőmet. Nevetséges, engem ez cseppet sem érdekel. Mindaz, mire képes vagyok gyerekkorom óta velem van. Beette magát a mindennapjaimba. Ma már az lenne furcsa, ha ez nem lenne. Vajon az emberek miként tudnak enélkül élni? Rejtelem.
- Ó, ez esetben - fordulok nagy elánnal a démonszerzet felé és mélyen meghajolok előtte. - Ismerd meg, azt ki megmondhatja - pukledizek is hozzá, lássa milyen jól nevelt kis fattyú vagyok. Ajkamon pimasz mosoly játszik, szemlátomást egy cseppet sem érdekel, hogy fenyegető lehet számomra.
Aranyom. Képtelen vagyok meghalni. Mi olyat tudsz tenni, ami megviselne? Ne nevettess ki se magad, se engem, ily nem sok létezik, de ne szaladjunk ennyire előre. Nem kell neki ezt mondania.
- Én pedig azt mondom, hogy mókám elrontottad, pedig készségesen megosztoztam volna, eme sír titkán - állok meg komolyan az említett hant felett, kezeimet halálosan komolyan tartom a csípőmre, és halálosabbnál halálosabb komolyabb ábrázattal jelentem ki ezt is. Ne, Kyara, ne nevess, el ne nevesd magad, legalább most próbáld tartani magad a szerepedhez.
Jaj, behajol. Mi édes. Nem, nem, nem. Nem fog egy láthatatlan láb a fenekébe rúgni mely kibillentené egyensúlyából és belelökné a sírba.
Miért is nem?
Azért mert láthatatlan láb nincs, viszont egy kósza földdel teli vödör akad. Komolyan, ki hoz ilyet egy temetőbe? Persze, aki ültetni akar. Nonszensz. Sebaj, arra pont jó lesz nekem, hogy megpróbáljam eltalálni drága démonkám sejhaját. Ha esetleg sikerül még talán esélyem is van, hogy orral esik a sírba. Minek hatására hatalmas kacaj hagyja el ajkamat. Nevetésembe már a hasam fogom, egyik kezemmel behajlított térdemen támaszkodom meg. Cigim száraz számnak hála megmarad ott, még így is, hogy nevetek. Ha sikerül eltalálnom.
- Én értékelem. De tényleg - nevetem őrült módon, még a könnyeim is kicsordulnak, sminkemet elfolyatva. Kit izgat?
Azonban ha valami úton módon átlát szándékomon, akkor bizony az a láda a sírba fog veszni. Egyenesen a koporsóra. Betorve a tetejét, egyidejűleg Elizabeht Smith koponyájával együtt. Sebaj, nem arra van szükségem.
Bárhogy is alakuljon, a koporsófedő végül lekerül a tetemről.  
- Mh, mily fincsi illatok. Ma lakoma lesz - csillannak fel a szemeim, noha egy pillanat erejéig sem gondolom komolyan, hogy rothadó húst egyek. Vagy mégis? Ki tudja? Mindenesetre a halál bűzölgő illata vesz körbe minket. - Ilyen finom illatok sülnek vajon a pokolba is? - tényleg mily illata lehet a tűzben égő lelkeknek? Senki se ábrándítson ki, hogy semmilyen, mert menten sírva fakadok a megszomorodottságtól.
- Férfiaké a dicsőség - vigyorgok rá szemtelenül, de választ sem várva huppanok be a sírhantba, mit sem törődve, hogy amúgy ugyanezeket fentről is meg tudnám tenni. Nagyjából. Az első dolgom nem más, mint gyakorlott mozdulattal eltüntetni nyakából a nem túl ékes medált, láncostól együtt. Volt nincs. Wow, miféle tolvaj mágia ez? Szempillantások alatt eltüntetni valamit! Tényleg ennek is bedőltök emberek?
- Mellesleg - kezdek bele, miközben kabátom zsebéből egy pillangókést húzok elő. - Ezt a kis katonáimnak kellene megtenniük. Szégyelld magad, nem a hölgyeket illeti a piszkos munka - nem mintha még soha nem mocskoltam volna be a kezemet. Igazából imádom bemocskolni, nem riadok vissza semmitől. Szeretném vagyis ezt hinni. Eddig erre példa nem volt még. Ezért is lehet, hogy a késsel egyszerű mozdulattal vágom fel a tetem mellkasát.
Mindenféle kéjes gázok törnek fel belőle, mely még az én orrnyálkahártyámat is irritálják. Egy pillanatra tekintek csak oldalra. Elnyíló ajkaim közül bagóm is a sírba hull. Üsse, kavics. Egyként is koszos ujjaim utat törnek melle mellett szíve tájékán. Apró kis dobozt tapintok ki, pár másodperc után, és máris tenyerembe tarthatom. Késem visszateszem zsebembe, tiszta kezem nyújtom a férfi felé. Mit hittél? Hogy nem használom ki egy úriember szívélyességét?
- Segítenél? - vigyrogok rá önelégülten. Ennyi kellett nekem csak a sírból. A nő mellé tett kacatok már nem is érdekelnek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 21, 2018 11:22 am
Következő oldal


♢ I also can't be♢

Kyara & Mephistopheles
- • ui.: bocsánat, hogy ily sokára >< • Credit:
 
A félvérekben az a szórakoztató, hogy hihetetlenül kettős személyiségek, akár tisztában vannak mivoltukkal, akár nem. Megfeszíti őket az emberi és természetfeletti vér, nem tudják egyszerre mindkettőt kontroll alatt tartani. Teli vannak lehetőségekkel, az a köztes faj, ami akár több is lehetne, mint az angyal vagy démon, de... ahhoz életképtelenek kicsit. A mosolya sem mesél másképp - groteszk és egyszerű. Silány kis darab, de nem jelenti azt, hogy nem egy szórakoztató. Nos, édesem, mire vagy képes? Nehogy megunjalak!
Talán ez az eszement mosoly adja azt a szikrát, amitől nézhető valaminek. Az őrültek zseniálisak tudnak lenni, a legjobb játékosok bújnak meg bennük, mert sosem lehet tudni, mikor jut eszükbe valami... ostobaság? Már csak az érdekel, vajon kinek borja? A félvérek általában mindig magukra maradnak, legyen angyal vagy démon a felmenője, egyik faj sem akar kevert vért magának, amivel foglalkozni kell. Úgyis, aki életrevaló és erős, az életben is marad, a többi pusztuljon.
Elmerengve nézek rá, figyelem a vonásait, ahogy hunyorog, ahogy vigyorog akár egy tejbe tök, ahogy tartja a vékonyka cigaretta szálat. Nem úgy, mint aki éppen egy új tesztalanyt talált kísérleteihez, hanem jóval inkább úgy, mint egy szúnyogot, leüssem vagy sem?
- Mintha bárki is megmondhatná - pillantottam a sírkőre, mely úgy repült le, mintha csak megpöccintették volna, hangos robajjal csapódott egy fának, majd repedezve, darabokra esve fogott talajt. Még csak hozzá sem kellett érni... telekinetika ezért pofon egyszerű, kibírja az ember minden kosz nélkül. - hogy mi is lehet az enyém és mi nem. - Talán, lehetett volna halkabb megoldást is választanom, de az agyatlanokkal fel lett már verve a temető. Elegánsabb megoldás, mint egy csapat rothadó alakkal cipekedni, kik ki tudja, mikor adják fel a szolgálatot. A modor sok mindent mutat a személyből, mondd kicsi lány, remélem, nem ennyiből állsz!
Behajoltam a sírba, ahol csak egy kopottas, majdhogynem széteső koporsóval nézhettünk szembe, melyet az idő már kicsit megrágott és a természet kicsit megformált. Mióta lehet már itt Elizabeth Smith? Egyelőre nem tűnt semmi különösnek, de a látszattal vigyázni kell! Sokszor mutat mást, mint a valóság, ezt talán én tudom a legjobban, ki sokat tesz a látszatnak, hogy világokat építhessen fel mások számára, majd egy váratlan pillanatban, mindent összedönt.
- Átkozottnak lenni a legjobb dolog, értékeld - pillantottam rá mindentudó mosollyal. Ezt talán jobban tudja ő, mint jó magam. Hevenyészett pillantással recsegve pattant le a fedél, mely alatt egy szakadt ruhában egy csontvázzal nézhettünk szemben. Mily szép, mily zsigeri, mily büdös... Kiélesedett érzékszervvel érezni a rothadás minden egyes molekuláját?!
Az emberi lét valósága: idő. Idő, mely rajtunk nem fog, pláne rajtam. Idő, mely ezt a neve sincs nőt megette. Porból lettek, porrá lesznek...
- Hölgyeké az elsőbbség - engedtem át, ha a lány akar valamit a halottól, különben én forgatom fel, noha tudtam, számomra nem ő az érdekes, aki kéne, annak sírja sincs már messze.
De Elizabeth Smith, mit mesélsz holtan? Ilyenkor derülnek ki az igaz valók, mert nincs élet, mi fátylat borítson a valóságra.
Félig lehunyt szemhéjjak alól tekintettem a lányra, kinek még csak nevét sem tudtam, noha nem is különösebben érdekelt, csak az, kinek vére folyhat ereiben, de az nagyon is. Nem mintha saját fajom ellen akarnék fordulni, vagy hasonló. De valami megérzés azt súgta, ő nem akárki lánya. De kié? Mit mesél a tekinteted?



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Montefiore Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 31, 2018 3:36 pm
Következő oldal


But you're not my fire, darlin'
Fejemet lehajtva szívok bele újra a cigarettámba. Újra felemelve dobom hátra szemembe lógó tincseimet egy könnyed mozdulattal. A fiúk serényen próbálják a lapátjaikkal felfeszegetni a sírt fedő burkolatot. Természetesen segíthetnék nekik, de akkor rájuk szükségem sem lenne.
Pedig annyira muris nézni őket, vizenyős tekintetüket, megritkult hajukat, jéghidegnek tűnő bőrüket. Vontatott mozgásukat.
Kezembe továbbra is ott tartom a gyújtót, annak fedelével játszok. Hol felnyitom azt, hogy aztán egy magabiztos mozdulattal csapjam vissza annak tetejét. Majd újra és elölről, akár a végtelenségig is tudnám ezt folytatni.
Ha egy hang nem vonná el figyelmemet. A sír előtt állva, szabad kezemmel magamat ölelve fordítom csak és kizárólag tekintetemet az idegen hang irányába.
Ajkamon megjelenik a jól ismert aljas mosoly. Egyelőre nem húzom vigyorra, nem igazán tudván, hogy kivel is állok szembe.
Oh jaj, hogy ez engem sosem zavart eddig?
- Az agyuk ebédre kellett. Szegény lánykának is ennie kell valamit - éééés, eddig bírtam. Teljesen felé fordulva vigyorodom el, szélesen. Szavaimból mi igaz? Meglehet, hogy több is, mint amennyinek kellene. De hogy az idegen is láthassa valódiságát, gondolataim láthatatlan fonalát engedem el. A testek magatehetetlenül omlanak össze a sír szélén
- Magáé a megtiszteltetés - állok félre, enyhén pukedlizve, miközben a már meglazított sírkő felé mutatok számára. Ha már eleganciáról beszélünk.
Ebből a pasaból árad, velem szemben. Én csak szakadtan, piszkosan, őrülten állok idekint. A nap ragyogó fénye vakítja látásom, kénytelen vagyok szememet enyhén hunyorítani.
Vigyoromból alig vész el valami, még ha szám nem is mosolyog, a vibrálás ott lappang a szélében.
- Ha te jobban tudnád csinálni, akkor hajrá, eme sírt átengedem neked, de vigyázz! - emelem fel mutatóujjamat. - A többit nem kaphatod meg - villannak meg szemeim vészjóslóan, mégis jókedvet sugárzóan. Marionett-babáim továbbra is a sírok mellett hevernek, hogy melyik sírból is ástam őket elő? Már fene sem tudja. Igazából arról sincs halvány fogalmam, hogy mióta is vagyok itt.
A cigarettát kényelmesen emelem ajkamhoz, ám ezúttal nem veszem el onnan. Mélyet szippantva belőle fújom ki lassan a szál mellett a füstöt.
Fejem félrehajtva figyelem a férfit, annak minden apró mozdulatát. Ne értsetek félre nem tartok tőle. Senkitől sem tartok, hiszen nincs miért. Ha megölni akart volna, nem így állít hozzám. Az emberek, az angyalok, de olykor még a démonok is túlságosan kiszámíthatóak.
No meg ha meg is öl, mi lesz akkor? Pár óra múlva úgyis magamhoz térek. Vajon milyen lehet koporsóban ébredni, két lábbal a föld alatt?
Vajon ő megengedné, hogy vele kipróbáljam bármi is legyen ő?
- Mellesleg a legnémább sírok rejtik mindig a legjobb kincseket - pöckölöm meg ujjam hegyével a sír kopottas írását. Semmi sincs róla írva. De semmi. - Vagy átkozott volt, vagy nagy titkokat rejt magában. Bárhogy is… - mondandóm nem fejezem be, csak szemem sarkából tekintek az idegen férfira, pimasz mosollyal ajkam szegletébe.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 30, 2018 10:07 pm
Következő oldal


♢ I play fire? Always ♢

Kyara & Mephistopheles
- • szószám: 554 • Credit:
 
Sírok egymás után sorakoznak rendezett sorokban, mondanám, hogy a síri csönd vesz körbe, de ez nem így van, valakik úgy bontanak rendet, hogy olyannak tűnik, mintha egy hadsereg menne át a városon. Nem igaz, hogy nincs annyi precizitás bennük, hogy legalább halkan rabolnak sírt. Pff… Nem hittem, hogy bárki is lesz, így meglepett, hogy ekkora az eleven tolongás erre felé. Már pedig nem ketten vannak, hanem többen, de még annyira közel nem járok, hogy lássam is őket. No igen, éppen egy temetőben járok-kelek, mondanám, hogy milyen közeli állapot ez, de ez nincs így. A Pokol kicsit más, és az, hogy a fizikai mivolt hol rothad el, kit érdekel? Engem nem különösebben, mégis erre hozott az utam, volt egy aprócska elintézni való egy régi ismerőssel, igaz, a lelke engem boldogított, de… Valamit akkor elfelejtettem, mikor is? Bárhogy számolok, nem lesz fiatalabb, jó 250 évvel ezelőtt. Fiatal voltam és bohó… Bár, az a 250 év sem öregített engem, ez van, ha valaki halhatatlan.

Végül csak lecsökkent a távolság addig, míg meg nem láttam a szerencsétleneket. Hmm… Meg kell hagyni, okozott egy kis meglepetést, hogy a fiúk nem éppen voltak önmaguk, mozdulataik teljesen gépiesek, szaggatottak, ez talán azért van, mert mondjuk valakinek nincs jobb dolga, mint irányítani őket. Meg tudom érteni, én sem szívesen koszolnám össze magamat, ha az más is megteheti helyettem.
A királynő is előkerült az egyik síron üldögélve, cigarettázva, melynek füstje el is jutott hozzám. Nem kellett ahhoz látnom, hogy ugrálnak nekik a férfiak, anélkül is látszott, hogy nem ember teljesen. Lerítt róla, ezt egy démon, egy angyal megérzi, nem kell hozzá különösebb érzék. Kiszúrhatóak, hiszen mások, csak félig ember, a másik fele pedig démon, vágyik a rosszra, ott csörgedezik ereiben, ez a természete. Pont olyan, mint az üvöltöző, dühkitöréses leány a kocsmában, csak tisztában van azzal, hogy micsoda is. Végül is, a démon olyan egy embernek, mint a drog, így persze, hogy egy rakat félvér születik, biztos nekem is van, de nem érdekelnek. Jöhetnek a minta apa szöveggel, de ilyennel nem vagyok megfogható. Ugyan, kérlek, nincs lelkem, mégis, hogy érezzek én bármit is?! Szeretet, hagyjuk az ilyen fölösleges dumákat, nem hoz lázba, noha kíváncsi lennék, ki kölke is. Rangtalan, vagy annyira nem is?

A fiúkat megkerültem, lényegtelen voltak, csak agyatlan balfaszok, itt az egyetlen érdekes személy talán a lány volt, de lehet, ő is csak tömegtermék, mindjárt ki fog derülni.
- A történelmet kirabolni elegánsabban is lehet, mint egy csapat agyatlannal. – Közelebb kerültem és a sírra tekintve kiolvastam a nevet rajta, ahogy a fiúk nekiálltak a dolgoknak. Még csak dátum sem volt hozzáfűzve, sem idézet, ami utalt volna a nőre egy kicsit is.  Végül szórakozottan a félvérre pillantottam. Becstelen emberekben az a szép, mindig becstelenek maradnak. Csak a becsületesekkel kell vigyázni, mert nem lehet tudni mikor jut eszükbe valami... butaság.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Montefiore Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 1:36 pm
Következő oldal


To Meph-Meth
Egy ócska fadobozt dobok át a vállamon a sír szélén üldögélve. A föld törmélekekben omlik alá, hangosan koppan az elavult koporsó oldalán, a benne fekvő korpusz maradványain. Tizenkilencedik századi ruhát viselt egykoron, mára alig maradt belőle pár anyag maradány. De bezzeg teste. Fejét könnyedén hozom fejemmel egy magasságba. Nagyon meg sem kell erőltetnem magam, még csak a két méter mély sírba sem kell leereszkednem.
Szám sarkába befészkelt bagóval egyetembe fordítom oldalra a fejemet. Mélyet szippantok a káros anyagból, majd szabad kezemmel csippentem ki kiszáradt ajkaim közül a cigit.
- Te kevésbé vagy ronda, mint az előző - vonom meg könnyedén a vállamat. Könnyed mozdulattal lököm őt is a vállam mögé, egy marék szemétkupac tetejére. Van ott minden, pár koponya, dobozok, melyeket a holttal temettek el. Nyakláncok, fejpántok, üvegek, cigarettatartó dobozok, bibliák, tőrök. Na jó egy tőr mellettem pihen a földön, az túlságosan is megtetszett. De itt semmi érdekes nincs. - Azt hittem a sírrablás érdekesebb, hé fiúk, gyorsabban dolgozzatok! - fordítom ezúttal oldalra a fejemet, ahol is két ásó feszíti fel a következő sír kövét.
Szeretem a régi temetőket, itt mintha ténylegesen megállt volna az idő. Mesél a múlt. Persze azoknak, kiket érdekel. Aztán ott vannak az olyanok, mint én, kiknek nincs jobb dolguk, így kitalálta, hogy mára sírrabló lesz.
- Legalább lennének csini koponyák! Vagy temettétek volna egy kölyköket is - sóhajtom tragikusan, fejemet lehajtva. Kezemmel a szemembe lógó tincseket tűröm fülem mögé. Az hittem, hogy ha kettőbe fonom be tincseimet nem fognak zavarni, de hát… ember tervez, igaz? Az apró szálakra nyilván nem gondoltam…
Mh, vajon mi lenne.
A zippó tetejét felkattintva addig addig csiholom a tüzet, amíg a piros láng fel nem lobban a ragyogó napsütésben. Kósza tincsem felé tartom azt. Hamar megérzem az égett szál félreismerhetetlen szagát. Együtt szívom be a következő slukkal egyetembe.  Fejemet felemelve melengetem a napon.
- Mily jó is lenne, ha égetőbb lennél, mint a pokolba - minden porcikámba beleégett Belial képzelete, ahogy velem játszott. Ahogy a pokolba küldött, még ha nem is volt valóságos, pontosan tudom, hogy hasonló fájdalmakkal fog járni, ha a lelkem egyszer lekerül oda.
Fejemet erősen megrázva szakítom el magam a gondolattól. Nem foglalkozhatok ezzel. Főleg nem vele. Még nem. Majd rájövök, hogy mi a gyengéje, el fogom érni, hogy ha egy pillanatra is, de rettenjen meg tőlem, még emberi formámba.
Az életem új célja, még ha olyannyira furcsa is nektek. Eddig apámat kerestem, miután ő meglett, új célokat kell találnom az életembe, hogy legyen mi ösztökéljen.
S ha ez is lesz életem utolsó cselekedete, rohadtul meg fogja érni.
- Fiúk! - kiáltok a két lapátra, kik özzerezzennek. Test nem tartja őket, az elmém, mi irányítja őket. Mily egyszerű lenne azzal is leemelni a sírfedőt, de abba mi móka lenne? Na látjátok. Lassan állok fel a sír széléről, térdemen szakadt nadrágom halkan reccsen egyet Ki kellene már cserélni, vajon lesz itt valami érdekes? A megkopott sírt benőtte már a borostyán. A nevet is nehezen lehet kiolvasni, mégis…
Elisabeth Smith. Mily átlagos név ez. Biztos semmi különleges nem fog a sírban heverni, mégis különös izgatottság lesz úrrá rajtam. Bőrkabátom zsebébe süllyesztem el kezemet, némán pöfékelem a bagómat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent


Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Montefiore Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
173
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 1:09 pm
Következő oldal


Pic':
 


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I talk, I smile, I laugh too
But be carefull when I'm silent

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3