We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Ménész Ládája - Börtönvilág
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Athan
avatar



☩ Keresett személy :
◇ a testvéreimet
☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 826 • Credit:

 
Nem járt jobban utána, és a többiek sem jeleztek neki, hogy nagy dolgot észlelnek a démon felől, egyelőre mindenki azon van, hogy a maga módján feldolgozza, immáron vendégekkel együtt pihenhessen tovább a kényszeredett parkolópályán. Többen dühösek, hogy elszalasztottak egy alkalmat, nem voltak azon a ponton, vagy annak közelébe, ahol behullottak közéjük és nem tudtak azonnal cselekedve a keletkezett résen kibújni, hogy aztán az a szerencsés, aki először ért talajt, megpróbálja felfeszegetni a láda tetejét, hogy kijusson a többi is. Az alkalom elmúlt, ő maga nemigen forrongott akkor sem különösebben, úgy véli, feleslegesen ostromolták volna a „falakat”, azok egyelőre csak zárva maradtak, és a jegy mindig egy irányba szól. A fene viszi. Minden elválik, egyelőre azonban minden túl egyhangú. Lehetséges, hogy túl nagy reményt fektetett abba a kettőbe, és azt várta, némileg azért kreatívabbak lesznek. De nem. Az egyik fészket rak, vagy csak lebeg a semmiben, a másik pedig kesereg és.. csak van. Miért kell mindig unalmas lennie mindennek?
- Talán az egyik testvérem, talán ott kettővel több korhadó fa nőtt. Itt, a tájban semmi sem érdekes neki. Ha mégis.. - vonja meg kissé a vállát, mert.. nemigen érdekli, mit tesz. Ők is mindig tettek valamit a beszéden kívül, elvégre azért ilyen kellemes érzet itt tartózkodni. Kíváncsi, vajon az angyal hogy érzékel egy ennyire romlott levegővel megáldott környezetet. Szenved talán, fájdalmai vannak? Vagy csak elviseli és van? Hm.. érdekes. Ha erős és fájdalmas ez, ha kijutnak, tudják, milyen környezetben nem érzik jól magukat.
- Ohh, azt hittem közös vakációtok emiatt köttetett. Tévedtem. Ki tudja ki milyen körrel rendelkezik, ti sem vagytok mindig szentek, nem tudhatom, melyik égi kíván magának ilyen társat – játszadozik a szavakkal, mintha lenne jelentősége. Tudja, hogy erős akaratúak az angyalok, nemigen törnek meg, de mindig van kivétel, mindig van valami olyasmi, amely el tudja őket csábítani a fénytől, ha úgy adódik. Nemigen volt idáig ideje egyel sem cseverészni, hát mire nem jó egy ládányi börtön? - Ne aggódj, innen nem egyszerű kikerülni. Talán ideje sem lesz arra, hogy bosszantson. Ha viszont megtörténik.. nem hinném, hogy ránk az lesz. Meglátjuk, nem kell mindig azon görcsölnöd, hogy mi lesz ha.. Érzem a démon erejét, és nem aggódom – talán azért, mert ő is olyan romlott, egy része abból táplálkozik, ami a másik. Talán rokonszenves, vagy csak balga, és nem akar látni ilyesmit. Sosem törődött azzal, hogy egy démon mit akar, még akkor se, ha hatalmasabb a soraiban. Nekik is megvan a maga feladatuk, és persze erejük.
- Meglehet. Mégis, ha nem is halsz meg, a fájdalom igazi lehet – apró vigyor jelenik meg az ajkain, ám nem azért jött, hogy kiderítse, hova kell böknie, hogy az angyal ordítson kínjában. Nem, kimondta ami neki fontos; a haszon. És azt egyelőre jobbra tartja az értéktelen kínzásnál. Most, hogy így egy helyen telepedtek meg, máris nagyszerűen szórakozik, más csak azért is, mert látja, mennyire kényelmetlen ez neki, mennyire.. alantas? Vagy akármi. Nem tetszik őméltóságának, nem kívánja, de ki az, hogy itt ő kívánjon valamit? Nem, nem, itt mások a szabályok, az lesz, amit a többség akar.
- Persze, mint mindig, a naagy és hatalmas Isten mindent figyel, mindent lát. Ugyan kérlek, tartogasd az embereknek ezt a mesét – legyinti le, mert nem hiszi, hogy csak egyszerűen nem csinál semmit. Talán épített egy új világot, tele új élettel, akikből kivonta azt, amit az emberekben rossznak lát, és élvezi a tökéletességet. Ez a világ meg majd.. boldogul.
- Na látod, erről beszélek! - csapja össze a tenyereit vidáman, persze nem megy el az mellett sem, mi a mondat többi része. Zene füleinek? Noha nekik is pusztító természetük volt, mégis, alkotni kívántak mellettük. A mágia átadása, a sokasodás igencsak más téma, nem is húzza elő, mégsem a világvége volt a tervük. Először anyja ellenlábasait irtották, utána a maguk jelöltjei. De ez..
- Ha igazán figyelne, akkor nem hagyta volna azt, hogy ennyi gond legyen a kis teremtményeivel. Huszonhét év... mondjuk, mi kicsit régebb óta vagyunk bezárva, de oda se neki. Egész jó hírek – dől kicsit hátra, kényelmesen kinyújtva a lábait, az ég felé tekintve. Láthatóan jól szórakozik, nagyon is. Egy lerombolt világ? Azért persze kár, kár mindenért, de lelke örül, mert ők is letarolták volna, ha kikerülnek, így könnyebb lehet akár, ha ilyenre vetemednek. Nem is tudja elsőre felfogni mindet, annyira a sok a semmi, unalmas lét után. Aztán egyenesen felkacag, nevetése annyira idegen eme világban, hogy talán már-már ijesztő.
- Gabriel? Ez.. ez most komoly? Pont ő.. - kacarászik tovább még egy ideig, majd elhallgat, és szinte csattan a csönd körülöttük. - És akkor te még reménykedsz Istenben? Komolyan.. ez a vak hit.. -rázza meg a fejét. - Nem mondom, hogy nem kár.. mert érdekelt, milyen az új világ, ennyi idő után, milyenek az emberek, de.. valamit valamiért. Biztos így is hasznos valamire. De mond.. akkor ha az angyalok lent, zárva az emelet is? Minden? - nem érdekli, hogy merre néz, ő most elemében van, nagyon is, szinte vibrál maga a hely is attól, mennyire felélénkül. Bárcsak kijuthatna, bárcsak..



Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: - • Szószám: 576 • Credit:

A leviatán gyermeket balga módon hidegen hagyja Mammon mesterkedése, amely tekintve, hogy két, pöffeszkedő faj nászából születtek, egyáltalán nem meglepő. Ez az ő birodalmuk, még ha nem is kívánták maguknak, tehát egy átlagos démon és egy még átlagosabb angyal jelenléte nem zavar túl sok vizet a tengerben… Nem, nem ez volt a megfelelő kifejezés, talán csészében? Meglehet, a tenger valahogy mégis idevágóbb hasonlatnak tetszik. Nem tehetünk ellenük, ha szerencsénk van, ők sem ellenünk, azonban ostobaság a jelenben leragadnunk. Hiszek benne, hogy előbb-utóbb ki fogunk innét jutni, és ha a Pestis innét gyűjt magának erőt, azt nem fogja megköszönni romokban heverő világunk.
- Mi különleges van északon? - ráncolom újfent a homlokomat, felegyenesedve görnyedt testtartásomból, és könyöklés helyett a kabátom rongyos, portól szürkéllő anyagára simítom tenyereimet a combom vonalát követve. Könnyedén visszaránthatnám siralmas állapotából, ám révén, a gazdájának még annyira sem derűs a helyzete, ezért egyelőre marad olyan, amilyen; angyalhoz méltatlan, a környezetbe tökéletesen olvadó. - Nem a barátom. S éppen olyan fontos, mint ami téged érdekel. Mármint a ténykedése, ő maga egy bosszantó szálka az univerzum szemében - helyesbítek. - A megmaradt világunkra azonban veszélyes lehet, ha kikerül innét, talán még veszélyesebb, mint ti nyolcan - ezt nem tudhatom megjósolni, ellenben kilenc jelentős probléma helyett szívesebben tudnék egyel kevesebbet, amennyiben újra felnyílna a láda teteje, s ezúttal visszafelé is működőképessé válna. Meglehet, Drake már dolgozik is az ügyö-…
Hirtelen rázom meg a fejemet, szemeimet összeszorítom arra a néhány másodpercre, míg kiűzöm a fejemből a képtelen gondolatokat. Ki szeretnék jutni, ellenben nem mindenáron. Természetest jobb megelőzni a bajt, ám remélem, Wallenberg inkább a városa megmentésén fáradozik, és innét soha, egyetlen bestia sem szabadul ki, ha pedig az az ára, hogy én is itt ragadtam… Nos, vállaltam a kockázatot, miként felnyitottam a szelence tetejét.
A leviatán hangja ismét magához ragadja a figyelmemet. Mosolyát valószínűleg senki ember fia nem billogozná a bizalomgerjesztő jelzővel, mindenesetre úgy vélem, nem a riogatásom volt a célja. Az eredendő gonoszságot leszámítva éppen úgy fest, mint mi, angyalok, mikor végérvényesen a Földre kényszerülve szembesültünk a halandók részlet gazdag érzelmi világával s annak mindennemű kinyilatkoztatásával. Ez nem olyasmi, amit mi, lélektelen teremtmények könnyen megérthetünk és elsajátíthatunk.
- Vagy csupán nem tudnak, ez a börtön nem a könnyed halálra teremtetett. Te pedig hasznot látsz bennem - világítok rá az igazságra, néhány centivel odébb fészkelődve, miként letelepszik mellettem. Nem félek tőle, nem tartok attól, hogy bármit is próbálna tenni a faggatásomon kívül, egyszerűen csak nem óhajtok kényszerűen a közvetlen közelében tartózkodni. Kérdéseit hallva újabb, lemondó sóhaj burjánzik elő a mellkasomból, ugyanis attól tartok, az örök magány mégis kedvezőbb választás lett volna.
- Az eltűnése nem jelenti a megsemmisülését, s már abban sem vagyok biztos, hogy felhagyott a világának felügyeletével - tekintek magam elé, egymásba kulcsolva ujjaimat, és önmagam szórakoztatása gyanánt a hüvelykujjaimat ütögetem össze bizonyos időközönként. - Huszonhét éve nem hallott róla senki, sem a Mennyekben, sem a Földön. A világban kitört az apokalipszis, és nem a négy lovas hozta el azt - pillantok rá végül, hirtelen egészen kíváncsivá válva, mit szól hozzá, hogy immáron a kinti levegő sem különbözik olyannyira az ittenitől? - Az emberiség zöme kipusztult, a démonok és angyalok köztük járnak, ki a megmaradtakat tizedelve, mások a túlélőket éppen, hogy segítve. És mindennek az okozója Gabriél, feltételezem a nevét ismered magad is - az érdeklődés fogalmától távol eső lélektükreim megint csak a távolba révednek, hiszen lassacskán minden apró részletét a tudatomba karcolta a korábbi, hosszadalmas megfigyelés. Nem nyújt már semmi újat, ellenben felfedez bármiféle változást.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Athan
avatar



☩ Keresett személy :
◇ a testvéreimet
☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 26, 2018 10:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 544 • Credit:

 
Értelmetlen lenne bármit is elfogadnia a másiktól, elvégre idebent nem sok haszna van a tervezgetésnek, nem nyílik még meg a láda teteje attól, hogy ők hirtelen örökbarátok lesznek és sülve-főve együtt tengetik végtelen idejüket. Biztosan zavarná angyalunkat, de tenni nem tudna ellene, hiszen a parancsok itt nem érvényesek, öntörvényű népségbe tartozik, akiknek nem lehet megmondani csak úgy, mit tegyenek. Vagy csak igen erős indokkal, ámbár egy szép mosoly nem kellő ide. Egyelőre azonban az piszkálja a tudatát, hogy miként kerültek pontosan ide, és hogy tudta azt a francos zárat feltárni, hogy aztán ide bedobhassa a csalit, és saját magát is. Elvégre, rettentő sok ideig nem talált ide senki, vagyis a ládához, furcsa lenne, ha csak úgy, teljesen véletlen esett volna meg a dolog. Nem, itt sokkal több van, mint véletlen, és kaparja az agyát, amióta csak megérezte, hogy változás köszöntött be. Arra azonban rájött, hogy belülről már nem tud mit tenni ezzel, nem tudja felnyitni és kiengedni magát, vagy épp őket, ami igencsak szomorú, tekintve, hogy egy apró esélyt tudtak volna teremteni vele, hogy ismét szabadságot élvezhessenek. Igencsak kár érte, hasznosabb is lehetne, de.. ez van. Úgy néz ki, még ebben a börtönben sem válogathat az ember, azt kapja, akit épp erre sodor az ár. Talán van kint valakije, aki megpróbál tenni az ellen, hogy itt ragadjon, és akkor majd jöhet a jó öreg potyautas trükk, amelyet kihasználhatnak. Csak hol van már az a francos megmentő? Ugye nem kell erre is évszázadokat várni?
- Befészkelte magát északabbra, ott érzi jól magát egyelőre. A többiekkel se kommunikál tudtommal – ossza meg az apróságot, bár hasztalan, nem faggatta ki, ha más mégis, arról meg nem tud, elvégre nem táborozik le mellé, hogy minden egyes mozdulatát láthassa. Ártani nem tud semminek és senkinek sem, nincs miről beszélni.
- Ez tény, idebent kevésbé áramolnak az információk. De hát ezért is vagyok itt, bár a barátod helyett inkább a fontosabb dolgokra koncentrálnék – egy démon, kettő, vagy még több, vannak elegen, mindenki olyan, amilyen és kész. De ő, ők kintről jöttek és ez számít, ezt próbálta puhatolózva a másiknál is, csak épp nem nyerte meg. Az angyal sem túl biztató, de lehet kezdeni vele valamit. Már az első, amit kicsikart belőle, igen súlyos értékkel ért fel, így aztán.. Ha a többi is hasonló, akkor nyert ügye van. Méghogy nem lehet megtörni őket, és még a csúnya módszereket se kellett elővennie.
- Ó, hihetsz nekik, az önfényezés és persze a kedves történetek igazak. De nem vagyunk mi sem olyan szörnyűek, látod, még téged sem téptek darabokra – biztató mégis tőle igencsak morbid vigyort húz ajkaira, mimikája idebent megkopott kissé, régies, és persze abból a korból való, amikor még igencsak munkálkodva rémalakoknak számítottak. Nem is az a fontos, hogy csinos legyen. Közelebb érve telepszik meg mellette, és mint aki már fel is készült volna erre, nem zavartatja magát, vagy épp azt se nézi, mennyire akar az angyal egyedül lenni. Lehet még, sok idő van hátra, és idebent aztán szép lassan csordogál.
- Mire nem? Azt mondtad eltűnt. Gondolkodtam, hogy akkor miért nem szűnt meg a kis.. börtöne vele együtt, de hát semmi sem lehet tökéletes. Mi van még? Milyen.. odakint? - billenti oldalra a fejét lágyan, mint egy kíváncsi gyerek, aki arra vágyik, hogy a nagypapa elmesélje, milyen volt a háború.



Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 10:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: - • Szószám: 421 • Credit:

Némiképp meglep a hír, miszerint Mammon nem igyekszik behálózni a legérdeklődőbbet a nyolc közül, végtére is őt lenne a legegyszerűbb megkörnyékeznie. Egyrészt nyugtat a tudat, nem elegyedik különös szövetségbe egymással e két pusztító faj, másrészt azonban nagyobb körültekintésre buzdít. Talán csak kivár, megfigyeli, miképpen tudhatna közelebb férkőzni a Leviatán gyermekeihez, vagy ellenkezőleg, valami teljesen mással üti el az idejét, amit úgyszint nyomon kívánnék követni. Mihelyst magamhoz tértem a felismerésből; az idők végezetére a legnagyobb ellenségemmel, és kígyókkal vagyok összezárva, menten fel is fogom keresni a pokol fattyát…
Athan - mint ahogyan kéretlenül tudomásomra hozta a nevét - kérdésére megemelem már-már üvegessé váló pillantásomat a talajról és idő közben megállapodott lábairól, hogy enyhe hunyorgással végigmérhessem ábrázatát, igyekezve megállapítani, komolyan beszél-e avagy sem. Az iróniát és a szarkazmust hamar magamévá tettem a Földön, ellenben művelni, s felismerni azt két külön tudomány. Megfigyeléseim szerint a halandók és más lények ilyenkor halvány mosolyt, szemöldökvonást, vagy egyéb jelzést mellékelnek a kérdésükhöz, kijelentésükhöz, viszont az ifjú küllemű ábrázatán nem vélek felfedezni ilyesmit. Nyilvánvalóan komolyan beszél.
- Egészen biztos, hogy többet tudok róla, mint ti. Vagy úgy bármiről - teszem hozzá, mialatt eltekintek a távoli, kopár tájra. A legelső időszakban - révén, napokat nehéz idebent megkülönböztetni - kimondottan zavart a tengeri szörny leszármazottainak jelenléte, közelsége, ám mostanra Athan társaságát viszonylag megszoktam. Más lehetőségem amúgy sem akad, hacsak nem vesszük számításba a megölésük lehetőségét, de miként Isten is különös megoldását választotta a félreállításuknak, úgy hiszem, egy átlagos angyalpenge nem lenne hasznosítható ellenük. S máskülönben is mi történne, ha megölnék egyet, vannak még heten, kik derűvel az arcukon végezhetnének velem cserébe. Persze kétlem önmagában azt is, ilyen könnyedén meg lehetne szabadulni a láda fogságától.
Apró sóhajjal fogadom felvetését, s csupán utána tudatosul bennem, hogy éppen a sóhajaim ellen tanácsol együttműködést. Hiszen azért van itt, ezért jön el újra s újra, hogy informáljam a kinti világról, betöltsem az űrt az elméjében a megannyi, kiesett korszakról. Az én ballépésem ez is, legutóbb behódolva kitartásának megosztottam vele a tényt, Isten valóban eltűnt.
- Feltételezem a hasznos időtöltés alatt azt érted, tartsak mesedélutánt a történelem egyik legpusztítóbb fajának. Feltéve, hihetek a testvéreid dicsekvéseinek - jegyzem meg kelletlenül, ugyanis furcsa mód nincsenek emlékeim róluk. A Földön eltöltött idő alatt számos tudást elvesztettem, megannyi fivér és nővér nevét, ősi igéket s pecséteket, azonban nem hinném, egy komplett faj esett volna ki a tudatomból. Nyilván az Úr műve.
Jóllehet elítélem őket s nem szívesen közösködök velük, valahogy a végtelen unalom ígéretének oltárán megroppan bennem valami, és újabb sóhajt hallatva visszavezetem íriszeimet a leviatánra.
- Mire vagy kíváncsi?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from

Athan
avatar



☩ Keresett személy :
◇ a testvéreimet
☩ Reagok :
55

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 19, 2018 11:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 618 • Credit:

 
Hiba vagy sem, azon az állásponton már nemigen lehet változtatni, ami a két új jövevény vélhetőleg igen hosszas bérletet váltott a semmibe. Ki-ki a maga módján emészti meg a dolgot, lényegesebben csendesebbek azonban, mint egykoron maguk voltak. Páran a falakat keresték és tépázták, romboltak, dühöngtek kerestek valamit, ami a legapróbb de mégis legsebezhetőbb pontja a csapdájuknak, azonban semmivel sem jutottak előrébb, elcsendesedtek és már csak odabent, magukban harcoltak. Felesleges lett volna pazarolni az erőt olyasmire, aminek nincs értelme, mert úgy sem változtat semmin. A börtön erős volt, talán kitartott volna még azután is, hogy a világ teljes mértékben lenullázódva semmisül meg, és talán meg is történt, hiszen ide már nem jár a helyi híradó, ismeretlen dolog az, ami odakint folyik. Vagy talán mégse?
Rég marta már a kíváncsiság úgy, mint a vendégek érkezése óta. Csendesek, a maguk dolgát művelik, nemigen próbálnak a nyolc közé befolyni, távol telepedtek meg, amióta csak felfedezték, hogy nem édes kettesben kell megosztozniuk a vidéken. Eleinte csendben figyelte, melyikük merre halad, miféle, kiféle, és hát az érem két eltérő oldala. A jó és a rossz, vagy épp a legrosszabb, ki melyik mértéket szereti használni. Érdekes és szórakoztató fordulat, ugyan azt nem mondaná, hogy a környezet felélénkült, de lényegesen érezni, hogy az erőbe zavar került, új esszencia, amely vagy gazdagítani fogja, vagy átalakul, átalakít. Ezen részével különösebben nem törődik, az idő lassan csordogál lefelé, végtelenítve, mint egy hatalmas kör, amely sosem éri be önmagát, csak halad előre, apró íveket követve. Ő maga is elsőnek csupán becserkész és figyel, a szempár a sötétben, amelyet nem látsz, de tudod, hogy mindig mögötted van és látja amit csinálsz. Nem mintha itt lenne hely, ahova kényelmesen el lehetne bújni. Nincs is mitől, bár azért azt megvallja, izgalmasabb pillanatokat remélt, és kissé csalódottság járja át. Nem kíván sokat, csupán a tudást, amely a fejükben pihen, a képet, amely a kinti világ lenyomata, ami után szomjaznak, és amit szívesen bekebeleznének, ha lenne rá lehetőség. Azonban itt és főleg ők nem adnak olcsón semmit sem, a démon megvan magában, nem épp az a fajta, aki vágyik olyanok társaságára, mint ők. Pökhendi alak, nem is fog lealacsonyodni hozzá, ahogy a testvérei sem. Ennyire semmi sem veszett el, de talán kissé önmaga mégis, hiszen ha az egyik nem jött be, még ott a másik.
Az angyalok makacsak, nem akarják látni és egyenlő félként kezelni azt ami mocskos és gonosz. Mindig is felfuvalkodott banda volt ez is, csak épp más értelemben. Karót nyelt vacakok, akik a Teremtő hátsójába bújnának, ha az arra kérné őket. Ők, mivel nem épp a szülői szeretet mintaképei, képtelen ezt a fajta ragaszkodást értékelni és felfogni, nem undorral kezelve gúnyolni. Hát hol van ilyenkor, hogy nem segít a gyermekén? Talán neki nem jelentenek annyit a kis játékszerei, mint fordítva. Mi ez, ha nem az univerzum egy újabb vicce.
Lassan és komótosan közelíti meg az áldozatot, aki egy békésebb szegletre vágyva telepedett le. Nincs mit tennie, így marad a merengés és a semmitevés. Majdnem megsajnálja. De csak majdnem.
- A démon? Nem osztja meg velem a terveit és nem is érdekel. Az, hogy a többiekkel mit tesz.. - apró vállvonással tudatja, hogy erről nem tud bővebben nyilatkozni. - Talán te tudsz valamit, amit mi nem? - persze hogy tud, költői kérdés, amelyre igen hosszú a válasz. Nem telepedik mellé, de a közelben áll meg, és tekint végig a területen. Semmi különös, kivéve azt, aki a kopár szikladarab ura jelenleg.
- Talán hasznosabban is tölthetnéd az időt annál, hogy sóhajtozol a lehetetlen után – ugyan nem lát a fejébe, de ábrázata sok mindent elárul. Tudja milyen ez, eleinte valahogy hasonlóan festett ő is, míg ki nem ismerte a helyzet előnyeit. Nem sok van, de ha ketten dolgoznak rajta, akad. Csak daloljon a kismadár.



Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: - • Szószám: 451 • Credit:

Az angyali büszkeségünk és rigiditásunk ritkán ad helyt a hibáknak, vagy éppen azok belátásának, azonban most, Ménész ládája börtönvilágában ücsörögve ki az éjjel és nappal váltakozása nélküli, örök időket, el kell ismernem, ez volt hosszú létem egyik legnagyobb baklövése. A másik az, hogy megengedtem magamnak a kapkodás luxusát, féltve Wallenberg lelkét, vagyis a részt, melyet meghagyott belőle a démon, igaz, mindennek ellenére mégsem forgatnám vissza az idő vasfogait, amennyiben módomban állna. Egy angyal létezése, esetleges elmúlása észrevétlen dolog volt a világban évezredeken át, feláldozható katonák vagyunk hiszen az Úr óhajainak és parancsolatainak oltárán, azt pedig régóta kívánja tőlünk, hogy óvjuk a teremtése csodáit. Ha önmagam feláldozásával megmenthettem egy lelket, mit Atyánk gondossággal és szeretettel bocsátott a Földre, úgy nincs jogom a panaszra. Persze csendben elmúlni, egyé válni a kozmosszal más dolog, mint a végtelenségig összezárva lenni a démonnal, kit képtelen vagyok megölni, és a világegyetem egyik legpusztítóbb fajával, kiket Isten nyomós indokkal zárt el e láda falai közé.
Nem vagyok jó véleménnyel róluk, mindent magukban hordoznak ugyanis, amely fémjelzi; egy démoni és egy még ősibb, pusztító felmenővel bírnak, már amennyiben lehet hinni a szavuknak. Én azért hiszek, a Leviatán, melyre még jómagam is emlékszem, ott sejlik kígyószerű szemeiken, pikkelyes bőrükön, hosszúkás szemfogaikon, míg álnokságuk és a börtönüket átjáró mágiájuk a pokol lényeit idézik. Egyik oldal sem méltatható egy angyal figyelmével, mégis, mióta eme szürke, kopár és kies világban raboskodunk, az egyiknek csak sikeredett közelebb férkőznie hozzám. Kegyetlen, mint a testvérei, szörnyeteg éppúgy, mégsem teljesen azonos velük. A fivérei s nővérei által idézett, végeláthatatlan nosztalgiavasút - ahogyan Wallenberg mondaná - pontos menetrendjét megtöri az érdeklődése, kíváncsisága a külvilág iránt, bennem pedig egy ideje elkezdett mozgolódni az az ösztönös, velem teremtetett angyali gondolat; tán nincsen eleve elrendelve a kárhozata, talán kellő odafigyeléssel, formálással ki tudja nőni önmagát a világunk javára. Legalábbis szeretném azt hinni, mindez megfelelő ellenszolgálat és biztosíték a láda békességének megbolygatásáért cserébe, s mert ennek hozományaként pusztán idő kérdése a szabadulásuk. Remélni akarom, lassankénti enyhülésem nem az elfajzott világ rontása, hanem szabad akaratom.
Az emberek úgy hiszik, ha elégszer gondolnak a rosszra, a gonosz műveire, ahogyan ők a procedúrát nevezik; falra festik az ördögöt, azzal valóban megidézik Lucifert, s úgy fest, ha a Fényhozó nem is tisztel meg a látogatásával, az imént, tudatomban felsejlő leviatán csakugyan megjelenik. Tekintetem nem függ rajta, a lábain fixálódnak, ahogyan azok a száraz avaron szelve a métereket közelítenek felém. Egy nagyobb szikla tetején ücsörgök, térdeimen könyökeim pihennek, míg felfelé fordított tenyereimen az állam nyugszik.
- Változatlanul próbálja a démon bevetni természetes „bájait”? - bukik elő belőlem a rezignált kérdés, noha különösképpen nem érdekel, mivel kínozzák egymást a két, pusztító faj képviselői, legfeljebb az, miben mesterkedik Mammon unalmas perceiben. Amiből úgy mellékesen kimondottan sok van most neki.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖




Grace
only exists to be fallen from


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek




friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Natalie Rossmyra
Yesterday at 9:09 pm
☽ Stamford




friss írások
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/5
Angyal
2
Démon
10
Bukott Angyal
1
Ember
7
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
8
Nephilim
5