Ego Alpha et Omega, primus et novissimus, principium et finis
, said the Lord. which is, and which was, and which is to come, the Almighty.

 
Ménész Ládája - Börtönvilág
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 14, 2018 8:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 740 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]- Természetesen nem - lapos pillantással mérem végig a fiú túlontúl közeli ábrázatát, amelyen vélhetően akkor sem fogna a kor, ha az utóbbi évezredeket nem Ménész ládájának fogságában, hanem odakint töltötte volna a világban. S mégis szerencse a teremtett földnek, hogy nem tivornyáztak rajta sokáig a leviatánok, vélhetően hamarabb beköszöntött volna az apokalipszis, igaz, legalább elmondhatnám, nem a saját fajtám árulta el Isten alkotását.
Engedve vonásaim szigorán, félreteszem sértettségemet, helyt adva a gyermek szórakozásának. Kétes véleménnyel vagyok róla, egyszerre vetem meg a valójánál fogva, s mégis ott kapargatja belülről az elmémet a gondolat, tán ennyi bezártságban töltött idő alatt képesek voltak felülértékelni a korábbi ténykedéseikben rejtező hibákat, és hajlandóak lennének egy másfajta útvonalat követni, ha egyszer kikerülnének innét. Amennyiben nincs kapacitásuk a változásra, sem árt persze megismernem az ellenséget, akinek orcája az ártalmatlanság illúziójában fürdőzik.  - Talán igazad van… Meglehet, itt már jóformán semmi sem számít - portól és sártól szennyezett kabátom anyagán, közvetetten pedig a combjaimon pihenő kezeimre vetem a pillantásomat, hadakozva bensőmben a daccal, a megvetéssel, a frusztráló érzettel, mit e világ gerjeszt bennem, s az olykor-olykor fellobbanó kilátástalansággal. Nem volt egyszerű a Mennyek nélkül boldogulni, cseppet sem volt üdvös Atyánk nélkül helyt állni a Földön, ám egyenest a világa nélkül létezni, aminek védelmére minket teremtett? Nem bódíthatom magamat azzal, a hiányomban el fognak veszni a semleges angyalok, vagy hogy a Sötétség nem kerül megfékezésre, mégis vágyódom, hogy tehessek valamit. Többet, mint hogy itt ücsörögjek, s esti mesét tartsak egy ősi, rég elfeledett faj példányának.
Ideiglenes gyötrődésemből újabb meglátásai rántanak fel, és a kezdeti enyhülésem az irányában röptében semmivé foszlik.
- Feladat alatt azt érted, hogy a kísérleti patkányotok legyek…? Rendkívül csábító, inkább kihagynám - mormogom az orrom alatt, miközben homlokomat ráncolva a kabátomat gyűrögetem az ujjaim alatt. Ami a démont illeti, nem pedzegetem tovább a témát, habár a rettegés távol áll attól, amit vele kapcsolatban tapasztalok. Mondjuk be kell látnom, nehéz meghatároznom, hogy mikor mit érzek éppen, a ládát átható, torzult mágia ugyanis olyan, mintha kitartóan zümmögne a fejemben egy légy. Vagy inkább egy kórusnyi. Néha megpihennek, néha a végletekig frusztrálnak, aminek végett még a tehetetlen beletörődés is meg szokta látogatni a bensőmet. Hasonló gondolatok támadnak bennem Athan véleményét hallva az Úrról, hiszen álltatnám magamat, ha kijelenteném, még soha nem fordult meg az elmémben ez a lehetőség. A lehetősége annak, hogy végleg magunkra hagyott bennünket Isten, bár ahhoz továbbra is ragaszkodom, korai lenne megpecsételni indokait.
- Mit tudhatsz te az Úrról? - kérdésem az ellenségeskedést mellőzve gördül le ajkaimról, miközben megemelve fejemet, közelebb húzódom a leviatánhoz. Nem túl közel, ám a korábbi, tisztes távolságot egy barátiabbra cserélem. Szembe fordulok vele, lábaimat felhúzom a szikla pereméről, és törökülésbe helyezkedve tekintek rá. - Nem vagyok vak, Athan - jelentem ki elkomolyodva, elvégre nem ismérvem az emberi, tudatlan és feltétlen hit. Katona vagyok, aki arra teremtetett, hogy elvégezzem a rám kirótt feladatokat, azokat, amelyeket a világa érdekében parancsolt meg Isten. Nem kellett eltűnődnöm, hogy jót teszek-e, hogy helyesen cselekszem-e, hogy létezik-e a Mindenható, egy angyal számára ezek tények. - Évmilliók óta teljesítem az Úr parancsait, ha valóban a szemetet, ahogyan te fogalmaztál, kellene takarítanunk, hát nem ez lenne az első. Nem álltathatom magamat azzal, hogy ismerem Atyánk indítékait és gondolkodásmódját, azonban kétségem sincs afelől, hogy többről van itt szó - osztom meg vele az elképzeléseimet, s bár Gabriellel kapcsolatban sem kívántam többet szólni, mégsem tartom magamban a gondolataimat, ugyanis érzem, minél erősebben kapaszkodom Istenbe, annál több légy halkul el a fejemben.
- Az angyaloknál történt rosszabb is a világgal. Kiszabadult a Sötétség, Atyánk ellenpólusa - vonom össze a szemöldökeimet, jelezve, ez nem olyasmi, amelynek örülnie kellene. - Úgy hírlik, azért zárta el az Úr, mert a teremtés hajnalán el akarta pusztítani a világot, hogy ne lehessen más, pusztán a semmi. Szerinted, ha kiszabadult, és végre bosszút állhat, miért nem váltunk még egyenlővé a semmivel? - billentem oldalra finoman a fejemet, kíváncsian fürkészve a leviatán ábrázatát. Számomra egyszerű a válasz, rendkívül egyszerű.
Kihúzva derekamat, majd ismét előre görnyedve és a térdeimen megtámasztva kezeimet hallgatom a fiút. Kimondottan érdeklődő, ehhez kétség sem férhet, azonban egyelőre nem mesélek többet neki a kinti világról.
- Úgy gondolom, itt az ideje, hogy ezúttal te mondj valamit. Miért zárt el titeket Isten? Mivel vívtátok ki olyannyira a haragját? S nem hiszem, hogy pusztán a rontásaitokkal és gyilkosságaitokkal, végtére a démonok sem tesznek ennél kevesebbet.
Mint mondtam, talán van bennük potenciál a változásra, ám ha mégsem… Úgy ismernem kell az ellenséget, főként, ha ilyen bizonyosak a kijutásukban.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar



☩ Reagok :
110
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 5:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 970 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem érti ő ezt a fene nagy aggodalmat, de talán az a kulcsa ennek, hogy két, teljesen más világ, beállítottság érdekei koránt sem képesek egy ponton egyezni. Nem törekszik rá, a másik pedig  nem hajlandó és ez az egészben a szórakoztató, ahogy szavaik ütköznek. Nincs is ezzel problémája, egyelőre nincs már terve az égivel, mintsem az ő kíváncsiságát kielégítse, megkapja, amit kíván és minden menjen előre addig, ameddig csak létezni fog a láda birodalma. Persze, minden percben várja, hogy kijuthassanak, mert még ennyi idő után sem mondott le a szabadságról, az pedig, hogy a másik meglelte a ládát, annak ad jelet, hogy a külvilág immáron nem zárja el magába, meglelhetik azok is, akik nem tudják, mire valók és felnyitják óvatlan. Akkor pedig..
Addig itt lesznek ők egymásnak, mármint ő és a testvérei, és a vendégek. Amint az eddig semmis, semmibe meredő tekintet nagyon is megváltozik, szinte átszúrja a koponyáját, ahogy a pillanatnyi felháborodását leplezni sem próbája, az neki igencsak tetszetős, sosem szerette a fapofát. Arcán üde, majdhogynem barátságos mosoly terül szét válaszként, mutatva azt, mennyire jól szórakozik.
- Jaj várj, most kell levegőért kapkodva reszketni? - dől közelebb, hangja halkabb, mintha tényleg nem tudná, miként viselkedjen a rangja hallatán, de amikor visszadől, ugyanolyan szórakozott gyerekarccal bámul rá. - Szeráf, újonc, vagy akármi, sose lehet tudni, ki indul a rossz útjára. Itt pedig nem számít semmit sem, ki voltál – ez talán még rájuk is igaz, csak sosem ismerik el, azért ők még így, bezártságukban is azok, akik voltak. Reméli. Nem koptak meg annyira, ámbár külsejük nem olyan fényes, mint a másiké, nem pihennek rajta olyan anyagok, csak régi, foltos, ősi szövetek fedik el testét, elvégre aki a középkorban kerül csapdába, bizony nem ismeri az öltönyök szépségét. Bár az öltözéke az utolsó, amely zavarja idebent, meg a külseje. Nem volt eddig nem panasz, nem abban a közegben pihen. Lábait ismét kinyújtóztatja, igencsak elzsibbadtak már a sokéves semmittevésben, hiába sétálja le a távot, amely a hely ad, nem változtat semmin, ez már a zsigereibe van ágyazva, melyet igencsak le kíván vetkőzni.
- Hamar el fog menni, észre sem veszed – támasztja meg állát a tenyerében, mintha ez olyan nagy igazság lenne. Felettük is eljárt az idő, nem is tudják, pontosan mennyi is az annyi, de eltelt, bár az elég nagy ferdítés, hogy hamar. Ha az angyal bírni fogja, akkor nem lesz semmi gond. Talán. Semmit sem tud garantálni.
- Ó tudom, szép lassan szivárog be, ugye? Milyen csodás.. Érzel is valamit? Ezt sosem tudtuk igazán letesztelni, de.. látod, máris van egy feladatod köztünk – figyeli immáron kutatóbb tekintettel, miféle hatást vált ki a „kipárolgás”, amit egy más formában, köd alakjában akartak egy városra szórni, mielőtt Isten lecsapott és meg nem állította őket. Egy ember lényegesen gyengébb, mint egy angyal, nem is vár azonnal csodát, de figyelni fogja, annyi biztos. - Aknázza, felőlem. Testetlen démon, nem értem miért rettegsz attól, hogy bármit tesz. Ez a dolga, ahogy nekünk is – csóválja meg a fejét, hogy ez továbbra nemigen érdekli, vannak más témák, amelyek viszont igen, és ha közben a démon valahol ténykedik, hát tegye. Ha át tudja rágni a láda falát, annak csak ők fognak nagyon örülni.
- Jaj hát megsértesz. Szűkösek, pont nekem? Hát ez.. - sóhajt fel, mert a képzelete minden csak nem szűk. Oké, oké, érti ő, hogy nála az előny a tudásban, de nem jelenti azt, hogy nem tud más véleményt igaznak titulálni és elfogadni. Elcsendesedve hallgatja azt, amit a másik vél igaznak, és hát.. sok nem kell, hogy nevessen. Ez a vak hit az, amire utalt és csak a fejét rázza rá. Semmit se ér el vele, hogy így kapaszkodik ebbe az eszmébe, de talán majd egy idő után ráérez és nem hajtogatja ennyit, vagy épp sosem.
- Próba a fenéket. Felsült, és nem kíván már ezzel foglalkozni, ti meg takarítjátok a szemetet. Ez nem kényelem kérdése, hanem a logikáé. Ha eddig nem tért vissza, mikor ekkora volt a baj, akkor majd pont egy napon beállít, hogy na, itt vagyok? Ugyan – legyint ismét, hagyva, had eméssze azt, amit csak kíván. A hit és a külső szemlélet külön utakon jár, bizonyára maguk az emberek sem várják már azt, mikor tér vissza, lemondtak róla, kevesebb az ima, vagy épp semmis. Egy ilyen helyzetben ő így érezne, bár sosem imádkozott, számára nincs olyan, amihez lehetne. Ő megteremti maga azt, amire vágyik.
- Vagy csak belátta amit mondok, és úgy döntött, ő fog irányítani mind magát mint más angyalokat. Valakinek ha kell, akkor legyen a legerősebb. De abba ne hagyd, mi van most vele? Talán ő is eltűnik? Esetleg rosszabb? - mi lehet az, amit ennyire elharap és nem köti az orrára. Még makacs, nagyon is, annyira nem nyílt meg, mint szerette volna, pedig hagyott neki időt, hogy szokja a helyet, a tudatot, hogy kikkel került egy helyre. Nem lehet azt mondani, hogy zavaró és tolakodó – annyira. Ez tőle igencsak gáláns és kedves gesztus, hiszen más módszerekkel szokása kicsikarni a válaszokat.
- Pedig kifogunk, egyszer biztosan – tartja magát a magát ahhoz az optimizmushoz, amihez eddig is. - Korántsem mindegy, én igencsak megszerettem a Földet, kényelmes, érdekes és mulattató. Miért ne érdekelne, milyen most? Ó, amióta idebent vagytok, csak erre tudok gondolni – adja a mézesmadzagot, és van is benne egy kis igazság, hiszen ismét sokszor mereng el az öreg planétán. Arcára azonban most a gúny és a nevetés helyett az érdeklődés valódi szikrája ül ki. Hátradőlve, elgondolkodva emészti meg a hallottakat, végül pedig visszatekint a másik arcára. Hazugságnak semmi nyoma, valóban ilyen rossz lehet a helyzet. - Akkor semmi akadálya, hogy kikerüljünk. Sőt, egyre jobban hangzik, hogy vágyjak is rá. De bizonyára ügyesek lennénk, amikor eljönne az idő, megéreznék, hogy ki jár ismét köztük – fel sem veszi a sértést a szavak mögött. Ó most nagyon nem. - Mesélj még nekem, Cassael, mégis mit műveltetek a Földdel.

[/color][/i]

Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 11:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 531 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Ha nem szőné át lényem egészét a kilátástalanság és a lassú elsorvadás érzete, vélhetően mosollyal jutalmaznám a leviatán gyermek cinizmusát, mely túlzottan is emlékeztet egy bizonyos halandóra, így azonban nem teszek mást, mint csendben kifújom tüdőmből a felhasznosulatlan levegőt, révén, számomra szükségtelen az élethez. Máskülönben meglehet, igaza van a fiúnak, talán tényleg nem tesz többet Mammon, mint a lehető legmesszebb kerüli a láda állandósult lakóit, de a közönyén bármily erősen is próbálkozok, nem tudok osztozkodni. Nos, bármiképpen is legyen, Athan érdektelenségével nem megyek semmire, nem pedzegetem hát tovább a témát, ellenben a feltételezésre, miszerint egy démon kényének hódolva megtörtem volna… Szúrós pillantással fordulok alakja felé.
- Szeráf volnék, nem egy oktalan újonc - jegyzem meg némi sértettséggel, majd szemeimet lehunyva egy pillanatra, megtámasztom hátamat a szikla mögöttünk húzódó, fél méterrel kimagasodó részének, melyen egy árva bogár vagy rovar sem neszez. Feltűnt, abban a momentumba feltűnt a mélységes csend, mióta ide keveredtünk, s noha eleinte zavart a Föld zaja a Mennyek letisztultságához képest, most kimondottan hiányolom a természet dallamát. Itt nem létezik más, pusztán a korhadó fák, a leviatánok, s mi magunk, az új jövevények. Még a szél sem fúj, hogy kiűzné tudatomból a növekvő feszültséget. - Talán néhány évszázad raboskodása után már valóban nem fog eszembe jutni „görcsölni” - fordítom vissza íriszeimet a fiúra, de kizárólag azt. Fejem és ábrázatom mozdulatlanul mered előre, amiképpen tenyereim is dermedten pihennek a combjaimon. - Még. A világotok hatással van rám is, idő kérdése, hogy elkezdje kiaknázni a lehetőségeit - felem elcsöndesült, mély hangon, hiszen már egyszer elhatároztam, nem igyekszem felesleges győzködni a leviatánt. Mammon végtére is abban a szent rebbenésben az én problémámmá vált, miként elhatároztam; minden erőmet Wallenberg megmentésének áldozom.
A fájdalmat illető megjegyzését nem kérdőjelezem meg, vélhetően van alapja a feltevésének, azonban amellett, hogy esti mesét tartanék, már nehezebb elmennem annak ellenére, valóban így cselekszem most.
- Attól még, hogy képzeleted határai szűkösek, még nem feltétlen tiéd az egyedüli igazság - tekintek rá ismételten, szemöldökeim között mélyen árkolt ráncokkal jelezve, nem értek egyet a számára nyilvánvalóan kényelmes elgondolással. - Atyánk úgy hiszem, próba alá vetett bennünket, angyalokat, amit azóta sem állunk túlzó sikerrel. Huszonhét év halandó léptékben egy élet negyede, számunkra a szempillantás töredéke. Persze megértem, kényelmesebb elképzelni egy valóságot, amelyben nem szerepel a fogva tartótok - ráncolom a homlokomat fennkölten, miként a tájra kanyarintom figyelmemet, fejemet változatlan a sziklarészletnek támasztva mögöttünk. Olybá tűnik a leviatán szórakozását nem árnyékolják meglátásaim, vidámsága már-már groteszken hat ebben a végtelen szürkeségben, kacagása pedig olyasmi, amelyre megrezdülnek az avarban nyugvó falevelek.
- Az angyalok arra teremtettek, hogy irányítsák őket, anélkül nem működünk megfelelően. Gabrielnek is iránymutatásra volna szüksége, s most, hogy… - megakadok a beszédben, ugyanis kézzel tapintható örömöt okozok egy hitvány teremtményben, s bizonyosan nem fogok további morzsákat kínálni az elégedettsége növelésére. Helyette válaszolok, mire kíváncsi, kizárólag annyi információt osztva meg vele, amelyre eszébe jut rákérdezni.
- Attól még, hogy mi ide kerültünk, nem fogtok kijutni, tehát végtére is lényegtelen, milyen odakint a világ, nemde bár? - fordítom vissza tekintetemet a fiúra, majd határozott bólintással igazolom feltételezését. - Mind a Mennyek, mind a Pokol bezárult. Vélhetően a kutya sem venné észre, ha kijutnátok, más foglal le mindenkit - nem méltatásnak, ellenben lekicsinylésnek szánom a szavaimat.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar



☩ Reagok :
110
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 826 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem járt jobban utána, és a többiek sem jeleztek neki, hogy nagy dolgot észlelnek a démon felől, egyelőre mindenki azon van, hogy a maga módján feldolgozza, immáron vendégekkel együtt pihenhessen tovább a kényszeredett parkolópályán. Többen dühösek, hogy elszalasztottak egy alkalmat, nem voltak azon a ponton, vagy annak közelébe, ahol behullottak közéjük és nem tudtak azonnal cselekedve a keletkezett résen kibújni, hogy aztán az a szerencsés, aki először ért talajt, megpróbálja felfeszegetni a láda tetejét, hogy kijusson a többi is. Az alkalom elmúlt, ő maga nemigen forrongott akkor sem különösebben, úgy véli, feleslegesen ostromolták volna a „falakat”, azok egyelőre csak zárva maradtak, és a jegy mindig egy irányba szól. A fene viszi. Minden elválik, egyelőre azonban minden túl egyhangú. Lehetséges, hogy túl nagy reményt fektetett abba a kettőbe, és azt várta, némileg azért kreatívabbak lesznek. De nem. Az egyik fészket rak, vagy csak lebeg a semmiben, a másik pedig kesereg és.. csak van. Miért kell mindig unalmas lennie mindennek?
- Talán az egyik testvérem, talán ott kettővel több korhadó fa nőtt. Itt, a tájban semmi sem érdekes neki. Ha mégis.. - vonja meg kissé a vállát, mert.. nemigen érdekli, mit tesz. Ők is mindig tettek valamit a beszéden kívül, elvégre azért ilyen kellemes érzet itt tartózkodni. Kíváncsi, vajon az angyal hogy érzékel egy ennyire romlott levegővel megáldott környezetet. Szenved talán, fájdalmai vannak? Vagy csak elviseli és van? Hm.. érdekes. Ha erős és fájdalmas ez, ha kijutnak, tudják, milyen környezetben nem érzik jól magukat.
- Ohh, azt hittem közös vakációtok emiatt köttetett. Tévedtem. Ki tudja ki milyen körrel rendelkezik, ti sem vagytok mindig szentek, nem tudhatom, melyik égi kíván magának ilyen társat – játszadozik a szavakkal, mintha lenne jelentősége. Tudja, hogy erős akaratúak az angyalok, nemigen törnek meg, de mindig van kivétel, mindig van valami olyasmi, amely el tudja őket csábítani a fénytől, ha úgy adódik. Nemigen volt idáig ideje egyel sem cseverészni, hát mire nem jó egy ládányi börtön? - Ne aggódj, innen nem egyszerű kikerülni. Talán ideje sem lesz arra, hogy bosszantson. Ha viszont megtörténik.. nem hinném, hogy ránk az lesz. Meglátjuk, nem kell mindig azon görcsölnöd, hogy mi lesz ha.. Érzem a démon erejét, és nem aggódom – talán azért, mert ő is olyan romlott, egy része abból táplálkozik, ami a másik. Talán rokonszenves, vagy csak balga, és nem akar látni ilyesmit. Sosem törődött azzal, hogy egy démon mit akar, még akkor se, ha hatalmasabb a soraiban. Nekik is megvan a maga feladatuk, és persze erejük.
- Meglehet. Mégis, ha nem is halsz meg, a fájdalom igazi lehet – apró vigyor jelenik meg az ajkain, ám nem azért jött, hogy kiderítse, hova kell böknie, hogy az angyal ordítson kínjában. Nem, kimondta ami neki fontos; a haszon. És azt egyelőre jobbra tartja az értéktelen kínzásnál. Most, hogy így egy helyen telepedtek meg, máris nagyszerűen szórakozik, más csak azért is, mert látja, mennyire kényelmetlen ez neki, mennyire.. alantas? Vagy akármi. Nem tetszik őméltóságának, nem kívánja, de ki az, hogy itt ő kívánjon valamit? Nem, nem, itt mások a szabályok, az lesz, amit a többség akar.
- Persze, mint mindig, a naagy és hatalmas Isten mindent figyel, mindent lát. Ugyan kérlek, tartogasd az embereknek ezt a mesét – legyinti le, mert nem hiszi, hogy csak egyszerűen nem csinál semmit. Talán épített egy új világot, tele új élettel, akikből kivonta azt, amit az emberekben rossznak lát, és élvezi a tökéletességet. Ez a világ meg majd.. boldogul.
- Na látod, erről beszélek! - csapja össze a tenyereit vidáman, persze nem megy el az mellett sem, mi a mondat többi része. Zene füleinek? Noha nekik is pusztító természetük volt, mégis, alkotni kívántak mellettük. A mágia átadása, a sokasodás igencsak más téma, nem is húzza elő, mégsem a világvége volt a tervük. Először anyja ellenlábasait irtották, utána a maguk jelöltjei. De ez..
- Ha igazán figyelne, akkor nem hagyta volna azt, hogy ennyi gond legyen a kis teremtményeivel. Huszonhét év... mondjuk, mi kicsit régebb óta vagyunk bezárva, de oda se neki. Egész jó hírek – dől kicsit hátra, kényelmesen kinyújtva a lábait, az ég felé tekintve. Láthatóan jól szórakozik, nagyon is. Egy lerombolt világ? Azért persze kár, kár mindenért, de lelke örül, mert ők is letarolták volna, ha kikerülnek, így könnyebb lehet akár, ha ilyenre vetemednek. Nem is tudja elsőre felfogni mindet, annyira a sok a semmi, unalmas lét után. Aztán egyenesen felkacag, nevetése annyira idegen eme világban, hogy talán már-már ijesztő.
- Gabriel? Ez.. ez most komoly? Pont ő.. - kacarászik tovább még egy ideig, majd elhallgat, és szinte csattan a csönd körülöttük. - És akkor te még reménykedsz Istenben? Komolyan.. ez a vak hit.. -rázza meg a fejét. - Nem mondom, hogy nem kár.. mert érdekelt, milyen az új világ, ennyi idő után, milyenek az emberek, de.. valamit valamiért. Biztos így is hasznos valamire. De mond.. akkor ha az angyalok lent, zárva az emelet is? Minden? - nem érdekli, hogy merre néz, ő most elemében van, nagyon is, szinte vibrál maga a hely is attól, mennyire felélénkül. Bárcsak kijuthatna, bárcsak..


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Csüt. Márc. 29, 2018 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 576 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]A leviatán gyermeket balga módon hidegen hagyja Mammon mesterkedése, amely tekintve, hogy két, pöffeszkedő faj nászából születtek, egyáltalán nem meglepő. Ez az ő birodalmuk, még ha nem is kívánták maguknak, tehát egy átlagos démon és egy még átlagosabb angyal jelenléte nem zavar túl sok vizet a tengerben… Nem, nem ez volt a megfelelő kifejezés, talán csészében? Meglehet, a tenger valahogy mégis idevágóbb hasonlatnak tetszik. Nem tehetünk ellenük, ha szerencsénk van, ők sem ellenünk, azonban ostobaság a jelenben leragadnunk. Hiszek benne, hogy előbb-utóbb ki fogunk innét jutni, és ha a Pestis innét gyűjt magának erőt, azt nem fogja megköszönni romokban heverő világunk.
- Mi különleges van északon? - ráncolom újfent a homlokomat, felegyenesedve görnyedt testtartásomból, és könyöklés helyett a kabátom rongyos, portól szürkéllő anyagára simítom tenyereimet a combom vonalát követve. Könnyedén visszaránthatnám siralmas állapotából, ám révén, a gazdájának még annyira sem derűs a helyzete, ezért egyelőre marad olyan, amilyen; angyalhoz méltatlan, a környezetbe tökéletesen olvadó. - Nem a barátom. S éppen olyan fontos, mint ami téged érdekel. Mármint a ténykedése, ő maga egy bosszantó szálka az univerzum szemében - helyesbítek. - A megmaradt világunkra azonban veszélyes lehet, ha kikerül innét, talán még veszélyesebb, mint ti nyolcan - ezt nem tudhatom megjósolni, ellenben kilenc jelentős probléma helyett szívesebben tudnék egyel kevesebbet, amennyiben újra felnyílna a láda teteje, s ezúttal visszafelé is működőképessé válna. Meglehet, Drake már dolgozik is az ügyö-…
Hirtelen rázom meg a fejemet, szemeimet összeszorítom arra a néhány másodpercre, míg kiűzöm a fejemből a képtelen gondolatokat. Ki szeretnék jutni, ellenben nem mindenáron. Természetest jobb megelőzni a bajt, ám remélem, Wallenberg inkább a városa megmentésén fáradozik, és innét soha, egyetlen bestia sem szabadul ki, ha pedig az az ára, hogy én is itt ragadtam… Nos, vállaltam a kockázatot, miként felnyitottam a szelence tetejét.
A leviatán hangja ismét magához ragadja a figyelmemet. Mosolyát valószínűleg senki ember fia nem billogozná a bizalomgerjesztő jelzővel, mindenesetre úgy vélem, nem a riogatásom volt a célja. Az eredendő gonoszságot leszámítva éppen úgy fest, mint mi, angyalok, mikor végérvényesen a Földre kényszerülve szembesültünk a halandók részlet gazdag érzelmi világával s annak mindennemű kinyilatkoztatásával. Ez nem olyasmi, amit mi, lélektelen teremtmények könnyen megérthetünk és elsajátíthatunk.
- Vagy csupán nem tudnak, ez a börtön nem a könnyed halálra teremtetett. Te pedig hasznot látsz bennem - világítok rá az igazságra, néhány centivel odébb fészkelődve, miként letelepszik mellettem. Nem félek tőle, nem tartok attól, hogy bármit is próbálna tenni a faggatásomon kívül, egyszerűen csak nem óhajtok kényszerűen a közvetlen közelében tartózkodni. Kérdéseit hallva újabb, lemondó sóhaj burjánzik elő a mellkasomból, ugyanis attól tartok, az örök magány mégis kedvezőbb választás lett volna.
- Az eltűnése nem jelenti a megsemmisülését, s már abban sem vagyok biztos, hogy felhagyott a világának felügyeletével - tekintek magam elé, egymásba kulcsolva ujjaimat, és önmagam szórakoztatása gyanánt a hüvelykujjaimat ütögetem össze bizonyos időközönként. - Huszonhét éve nem hallott róla senki, sem a Mennyekben, sem a Földön. A világban kitört az apokalipszis, és nem a négy lovas hozta el azt - pillantok rá végül, hirtelen egészen kíváncsivá válva, mit szól hozzá, hogy immáron a kinti levegő sem különbözik olyannyira az ittenitől? - Az emberiség zöme kipusztult, a démonok és angyalok köztük járnak, ki a megmaradtakat tizedelve, mások a túlélőket éppen, hogy segítve. És mindennek az okozója Gabriél, feltételezem a nevét ismered magad is - az érdeklődés fogalmától távol eső lélektükreim megint csak a távolba révednek, hiszen lassacskán minden apró részletét a tudatomba karcolta a korábbi, hosszadalmas megfigyelés. Nem nyújt már semmi újat, ellenben felfedez bármiféle változást.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar



☩ Reagok :
110
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 26, 2018 10:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 544 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Értelmetlen lenne bármit is elfogadnia a másiktól, elvégre idebent nem sok haszna van a tervezgetésnek, nem nyílik még meg a láda teteje attól, hogy ők hirtelen örökbarátok lesznek és sülve-főve együtt tengetik végtelen idejüket. Biztosan zavarná angyalunkat, de tenni nem tudna ellene, hiszen a parancsok itt nem érvényesek, öntörvényű népségbe tartozik, akiknek nem lehet megmondani csak úgy, mit tegyenek. Vagy csak igen erős indokkal, ámbár egy szép mosoly nem kellő ide. Egyelőre azonban az piszkálja a tudatát, hogy miként kerültek pontosan ide, és hogy tudta azt a francos zárat feltárni, hogy aztán ide bedobhassa a csalit, és saját magát is. Elvégre, rettentő sok ideig nem talált ide senki, vagyis a ládához, furcsa lenne, ha csak úgy, teljesen véletlen esett volna meg a dolog. Nem, itt sokkal több van, mint véletlen, és kaparja az agyát, amióta csak megérezte, hogy változás köszöntött be. Arra azonban rájött, hogy belülről már nem tud mit tenni ezzel, nem tudja felnyitni és kiengedni magát, vagy épp őket, ami igencsak szomorú, tekintve, hogy egy apró esélyt tudtak volna teremteni vele, hogy ismét szabadságot élvezhessenek. Igencsak kár érte, hasznosabb is lehetne, de.. ez van. Úgy néz ki, még ebben a börtönben sem válogathat az ember, azt kapja, akit épp erre sodor az ár. Talán van kint valakije, aki megpróbál tenni az ellen, hogy itt ragadjon, és akkor majd jöhet a jó öreg potyautas trükk, amelyet kihasználhatnak. Csak hol van már az a francos megmentő? Ugye nem kell erre is évszázadokat várni?
- Befészkelte magát északabbra, ott érzi jól magát egyelőre. A többiekkel se kommunikál tudtommal – ossza meg az apróságot, bár hasztalan, nem faggatta ki, ha más mégis, arról meg nem tud, elvégre nem táborozik le mellé, hogy minden egyes mozdulatát láthassa. Ártani nem tud semminek és senkinek sem, nincs miről beszélni.
- Ez tény, idebent kevésbé áramolnak az információk. De hát ezért is vagyok itt, bár a barátod helyett inkább a fontosabb dolgokra koncentrálnék – egy démon, kettő, vagy még több, vannak elegen, mindenki olyan, amilyen és kész. De ő, ők kintről jöttek és ez számít, ezt próbálta puhatolózva a másiknál is, csak épp nem nyerte meg. Az angyal sem túl biztató, de lehet kezdeni vele valamit. Már az első, amit kicsikart belőle, igen súlyos értékkel ért fel, így aztán.. Ha a többi is hasonló, akkor nyert ügye van. Méghogy nem lehet megtörni őket, és még a csúnya módszereket se kellett elővennie.
- Ó, hihetsz nekik, az önfényezés és persze a kedves történetek igazak. De nem vagyunk mi sem olyan szörnyűek, látod, még téged sem téptek darabokra – biztató mégis tőle igencsak morbid vigyort húz ajkaira, mimikája idebent megkopott kissé, régies, és persze abból a korból való, amikor még igencsak munkálkodva rémalakoknak számítottak. Nem is az a fontos, hogy csinos legyen. Közelebb érve telepszik meg mellette, és mint aki már fel is készült volna erre, nem zavartatja magát, vagy épp azt se nézi, mennyire akar az angyal egyedül lenni. Lehet még, sok idő van hátra, és idebent aztán szép lassan csordogál.
- Mire nem? Azt mondtad eltűnt. Gondolkodtam, hogy akkor miért nem szűnt meg a kis.. börtöne vele együtt, de hát semmi sem lehet tökéletes. Mi van még? Milyen.. odakint? - billenti oldalra a fejét lágyan, mint egy kíváncsi gyerek, aki arra vágyik, hogy a nagypapa elmesélje, milyen volt a háború.


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 10:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 421 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Némiképp meglep a hír, miszerint Mammon nem igyekszik behálózni a legérdeklődőbbet a nyolc közül, végtére is őt lenne a legegyszerűbb megkörnyékeznie. Egyrészt nyugtat a tudat, nem elegyedik különös szövetségbe egymással e két pusztító faj, másrészt azonban nagyobb körültekintésre buzdít. Talán csak kivár, megfigyeli, miképpen tudhatna közelebb férkőzni a Leviatán gyermekeihez, vagy ellenkezőleg, valami teljesen mással üti el az idejét, amit úgyszint nyomon kívánnék követni. Mihelyst magamhoz tértem a felismerésből; az idők végezetére a legnagyobb ellenségemmel, és kígyókkal vagyok összezárva, menten fel is fogom keresni a pokol fattyát…
Athan - mint ahogyan kéretlenül tudomásomra hozta a nevét - kérdésére megemelem már-már üvegessé váló pillantásomat a talajról és idő közben megállapodott lábairól, hogy enyhe hunyorgással végigmérhessem ábrázatát, igyekezve megállapítani, komolyan beszél-e avagy sem. Az iróniát és a szarkazmust hamar magamévá tettem a Földön, ellenben művelni, s felismerni azt két külön tudomány. Megfigyeléseim szerint a halandók és más lények ilyenkor halvány mosolyt, szemöldökvonást, vagy egyéb jelzést mellékelnek a kérdésükhöz, kijelentésükhöz, viszont az ifjú küllemű ábrázatán nem vélek felfedezni ilyesmit. Nyilvánvalóan komolyan beszél.
- Egészen biztos, hogy többet tudok róla, mint ti. Vagy úgy bármiről - teszem hozzá, mialatt eltekintek a távoli, kopár tájra. A legelső időszakban - révén, napokat nehéz idebent megkülönböztetni - kimondottan zavart a tengeri szörny leszármazottainak jelenléte, közelsége, ám mostanra Athan társaságát viszonylag megszoktam. Más lehetőségem amúgy sem akad, hacsak nem vesszük számításba a megölésük lehetőségét, de miként Isten is különös megoldását választotta a félreállításuknak, úgy hiszem, egy átlagos angyalpenge nem lenne hasznosítható ellenük. S máskülönben is mi történne, ha megölnék egyet, vannak még heten, kik derűvel az arcukon végezhetnének velem cserébe. Persze kétlem önmagában azt is, ilyen könnyedén meg lehetne szabadulni a láda fogságától.
Apró sóhajjal fogadom felvetését, s csupán utána tudatosul bennem, hogy éppen a sóhajaim ellen tanácsol együttműködést. Hiszen azért van itt, ezért jön el újra s újra, hogy informáljam a kinti világról, betöltsem az űrt az elméjében a megannyi, kiesett korszakról. Az én ballépésem ez is, legutóbb behódolva kitartásának megosztottam vele a tényt, Isten valóban eltűnt.
- Feltételezem a hasznos időtöltés alatt azt érted, tartsak mesedélutánt a történelem egyik legpusztítóbb fajának. Feltéve, hihetek a testvéreid dicsekvéseinek - jegyzem meg kelletlenül, ugyanis furcsa mód nincsenek emlékeim róluk. A Földön eltöltött idő alatt számos tudást elvesztettem, megannyi fivér és nővér nevét, ősi igéket s pecséteket, azonban nem hinném, egy komplett faj esett volna ki a tudatomból. Nyilván az Úr műve.
Jóllehet elítélem őket s nem szívesen közösködök velük, valahogy a végtelen unalom ígéretének oltárán megroppan bennem valami, és újabb sóhajt hallatva visszavezetem íriszeimet a leviatánra.
- Mire vagy kíváncsi?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar



☩ Reagok :
110
☩ Play by :
☠ Alexander Calvert

Utolsó Poszt Hétf. Márc. 19, 2018 11:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Megtörni a jeget

Cassael & Athan
szószám: 618 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hiba vagy sem, azon az állásponton már nemigen lehet változtatni, ami a két új jövevény vélhetőleg igen hosszas bérletet váltott a semmibe. Ki-ki a maga módján emészti meg a dolgot, lényegesebben csendesebbek azonban, mint egykoron maguk voltak. Páran a falakat keresték és tépázták, romboltak, dühöngtek kerestek valamit, ami a legapróbb de mégis legsebezhetőbb pontja a csapdájuknak, azonban semmivel sem jutottak előrébb, elcsendesedtek és már csak odabent, magukban harcoltak. Felesleges lett volna pazarolni az erőt olyasmire, aminek nincs értelme, mert úgy sem változtat semmin. A börtön erős volt, talán kitartott volna még azután is, hogy a világ teljes mértékben lenullázódva semmisül meg, és talán meg is történt, hiszen ide már nem jár a helyi híradó, ismeretlen dolog az, ami odakint folyik. Vagy talán mégse?
Rég marta már a kíváncsiság úgy, mint a vendégek érkezése óta. Csendesek, a maguk dolgát művelik, nemigen próbálnak a nyolc közé befolyni, távol telepedtek meg, amióta csak felfedezték, hogy nem édes kettesben kell megosztozniuk a vidéken. Eleinte csendben figyelte, melyikük merre halad, miféle, kiféle, és hát az érem két eltérő oldala. A jó és a rossz, vagy épp a legrosszabb, ki melyik mértéket szereti használni. Érdekes és szórakoztató fordulat, ugyan azt nem mondaná, hogy a környezet felélénkült, de lényegesen érezni, hogy az erőbe zavar került, új esszencia, amely vagy gazdagítani fogja, vagy átalakul, átalakít. Ezen részével különösebben nem törődik, az idő lassan csordogál lefelé, végtelenítve, mint egy hatalmas kör, amely sosem éri be önmagát, csak halad előre, apró íveket követve. Ő maga is elsőnek csupán becserkész és figyel, a szempár a sötétben, amelyet nem látsz, de tudod, hogy mindig mögötted van és látja amit csinálsz. Nem mintha itt lenne hely, ahova kényelmesen el lehetne bújni. Nincs is mitől, bár azért azt megvallja, izgalmasabb pillanatokat remélt, és kissé csalódottság járja át. Nem kíván sokat, csupán a tudást, amely a fejükben pihen, a képet, amely a kinti világ lenyomata, ami után szomjaznak, és amit szívesen bekebeleznének, ha lenne rá lehetőség. Azonban itt és főleg ők nem adnak olcsón semmit sem, a démon megvan magában, nem épp az a fajta, aki vágyik olyanok társaságára, mint ők. Pökhendi alak, nem is fog lealacsonyodni hozzá, ahogy a testvérei sem. Ennyire semmi sem veszett el, de talán kissé önmaga mégis, hiszen ha az egyik nem jött be, még ott a másik.
Az angyalok makacsak, nem akarják látni és egyenlő félként kezelni azt ami mocskos és gonosz. Mindig is felfuvalkodott banda volt ez is, csak épp más értelemben. Karót nyelt vacakok, akik a Teremtő hátsójába bújnának, ha az arra kérné őket. Ők, mivel nem épp a szülői szeretet mintaképei, képtelen ezt a fajta ragaszkodást értékelni és felfogni, nem undorral kezelve gúnyolni. Hát hol van ilyenkor, hogy nem segít a gyermekén? Talán neki nem jelentenek annyit a kis játékszerei, mint fordítva. Mi ez, ha nem az univerzum egy újabb vicce.
Lassan és komótosan közelíti meg az áldozatot, aki egy békésebb szegletre vágyva telepedett le. Nincs mit tennie, így marad a merengés és a semmitevés. Majdnem megsajnálja. De csak majdnem.
- A démon? Nem osztja meg velem a terveit és nem is érdekel. Az, hogy a többiekkel mit tesz.. - apró vállvonással tudatja, hogy erről nem tud bővebben nyilatkozni. - Talán te tudsz valamit, amit mi nem? - persze hogy tud, költői kérdés, amelyre igen hosszú a válasz. Nem telepedik mellé, de a közelben áll meg, és tekint végig a területen. Semmi különös, kivéve azt, aki a kopár szikladarab ura jelenleg.
- Talán hasznosabban is tölthetnéd az időt annál, hogy sóhajtozol a lehetetlen után – ugyan nem lát a fejébe, de ábrázata sok mindent elárul. Tudja milyen ez, eleinte valahogy hasonlóan festett ő is, míg ki nem ismerte a helyzet előnyeit. Nem sok van, de ha ketten dolgoznak rajta, akad. Csak daloljon a kismadár.


Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan & Cassael
In the meantime…
Zene: [You must be registered and logged in to see this link.]• Szószám: 451 • Credit:[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]Az angyali büszkeségünk és rigiditásunk ritkán ad helyt a hibáknak, vagy éppen azok belátásának, azonban most, Ménész ládája börtönvilágában ücsörögve ki az éjjel és nappal váltakozása nélküli, örök időket, el kell ismernem, ez volt hosszú létem egyik legnagyobb baklövése. A másik az, hogy megengedtem magamnak a kapkodás luxusát, féltve Wallenberg lelkét, vagyis a részt, melyet meghagyott belőle a démon, igaz, mindennek ellenére mégsem forgatnám vissza az idő vasfogait, amennyiben módomban állna. Egy angyal létezése, esetleges elmúlása észrevétlen dolog volt a világban évezredeken át, feláldozható katonák vagyunk hiszen az Úr óhajainak és parancsolatainak oltárán, azt pedig régóta kívánja tőlünk, hogy óvjuk a teremtése csodáit. Ha önmagam feláldozásával megmenthettem egy lelket, mit Atyánk gondossággal és szeretettel bocsátott a Földre, úgy nincs jogom a panaszra. Persze csendben elmúlni, egyé válni a kozmosszal más dolog, mint a végtelenségig összezárva lenni a démonnal, kit képtelen vagyok megölni, és a világegyetem egyik legpusztítóbb fajával, kiket Isten nyomós indokkal zárt el e láda falai közé.
Nem vagyok jó véleménnyel róluk, mindent magukban hordoznak ugyanis, amely fémjelzi; egy démoni és egy még ősibb, pusztító felmenővel bírnak, már amennyiben lehet hinni a szavuknak. Én azért hiszek, a Leviatán, melyre még jómagam is emlékszem, ott sejlik kígyószerű szemeiken, pikkelyes bőrükön, hosszúkás szemfogaikon, míg álnokságuk és a börtönüket átjáró mágiájuk a pokol lényeit idézik. Egyik oldal sem méltatható egy angyal figyelmével, mégis, mióta eme szürke, kopár és kies világban raboskodunk, az egyiknek csak sikeredett közelebb férkőznie hozzám. Kegyetlen, mint a testvérei, szörnyeteg éppúgy, mégsem teljesen azonos velük. A fivérei s nővérei által idézett, végeláthatatlan nosztalgiavasút - ahogyan Wallenberg mondaná - pontos menetrendjét megtöri az érdeklődése, kíváncsisága a külvilág iránt, bennem pedig egy ideje elkezdett mozgolódni az az ösztönös, velem teremtetett angyali gondolat; tán nincsen eleve elrendelve a kárhozata, talán kellő odafigyeléssel, formálással ki tudja nőni önmagát a világunk javára. Legalábbis szeretném azt hinni, mindez megfelelő ellenszolgálat és biztosíték a láda békességének megbolygatásáért cserébe, s mert ennek hozományaként pusztán idő kérdése a szabadulásuk. Remélni akarom, lassankénti enyhülésem nem az elfajzott világ rontása, hanem szabad akaratom.
Az emberek úgy hiszik, ha elégszer gondolnak a rosszra, a gonosz műveire, ahogyan ők a procedúrát nevezik; falra festik az ördögöt, azzal valóban megidézik Lucifert, s úgy fest, ha a Fényhozó nem is tisztel meg a látogatásával, az imént, tudatomban felsejlő leviatán csakugyan megjelenik. Tekintetem nem függ rajta, a lábain fixálódnak, ahogyan azok a száraz avaron szelve a métereket közelítenek felém. Egy nagyobb szikla tetején ücsörgök, térdeimen könyökeim pihennek, míg felfelé fordított tenyereimen az állam nyugszik.
- Változatlanul próbálja a démon bevetni természetes „bájait”? - bukik elő belőlem a rezignált kérdés, noha különösképpen nem érdekel, mivel kínozzák egymást a két, pusztító faj képviselői, legfeljebb az, miben mesterkedik Mammon unalmas perceiben. Amiből úgy mellékesen kimondottan sok van most neki.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Online
avatar


☩ Reagok :
209
☩ Play by :
Misha Collins

Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 9:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




Grace
only exists to be fallen from
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]


Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/6
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
8
Vadász
8
Nephilim
3