We're gonna rule the world We don't give up
So we'll keep on starting the fires We own the future The story that they sold us

 
Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018
SUNSETS ON THE EVIL EYE THE HUNT FOR A LITTLE MORE TIME

Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Kedd Ápr. 24, 2018 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 982 • Credit:

 
Valóban azt teszi néha, sűrűn, amikor csak ilyen vizekre evezi a sors. Máskor persze akad olyan, hogy túlságosan nagyra tart egy-egy momentumot, vagy épp apróságot. Bármit. Azonban jelenleg nincs mit tagadnia, ami keveset eddig látott, csak abból táplálkozott és alkotott véleményt, így erre is csak vállát rántja meg, úgy, mintha csak azt mondaná; és akkor?
- Preapokaliptikus – ismételi, szinte szótagolva, hiszen elég összetett és érdekes hangzása van számára. Ez mostanában szokása, elvégre a modern nyelvezet új és néha igencsak bonyolult, illetve, mivel a világ nemigen az, aminek kellene lennie, nehezen tudja abban az ütemben modernizálni és lecserélni a régit, ahogy ő kívánja. Semmi sem egyszerű, miért pont ez lenne az? Meg is lenne lepve, úgy igazán.
- Áhh.. tehát ismét vannak kovácsok? Ez jól hangzik, mindig is szerettem a mutatós kardokat vagy tőröket – nem mintha ezt amúgy a másik orrára kellett kötnie, azonban minden apróság mindig hasznos, ha pedig majd valami különlegesre vágyik, majd megnézi, mi is a felhozatal. Az idő egyelőre mellette áll, egyelőre, hiszen sose lehet tudni, mikor indul be a műsor valódi lényege, amikor már nem lesz idő bejárni a díszletet, lébecolni, vagy épp azt a kényelmet megadni magának, hogy bekukucskál azokhoz, akik régi börtönüket örökölték, aztán még beszélget is, mintha olyan világi barátok lennének időtlen idők óta. A lényeg mindig az, hogy az adott pillanatban jól mulassanak, amúgy is.
- Jó, nem épp kínos, csak felesleges – forgatja meg a szemeit, mert érzi ő azt, hogy ezt már csak azért is, direkt, és miért ne alapon teszi fel. - Akkor sem tárgyalnám ki órákon keresztül – rázza meg a fejét, mert ő pont nem az az alkat a családból, aki olyan könnyedén és élvezettel henceg. Ezzel, persze mással már annál inkább, de olyan tettet se hajtott egyelőre végre, még nem telt el elég idő.
- Óóóó! Micsoda kínzás volt azt végignézni! Na de majd ha kikerülsz, már neked fogják illegetni magukat – mintha számítana az ő kis lélekápolása, és nem tudná elintézni ezt magának, már ha valóban erre vágyik. Biztos vannak fontosabb dolgok is az életében,  mintsem egy kiadós orgia. Bár, erre kevesen mondanak nemet, egy kellő körítésben még ő maga se.
- Csini, ez? - pillant le magára – Azok inkább a hölgyeknek van közöttünk. És ha ezzel arra célzol, hogy itt bent vagy kint egymással hemperegtünk, el kell keserítselek, soha nem értem úgy egyikhez sem. Mégiscsak.. a családom – ráncolja is kissé a homlokát, hogy valóban nem érti, hogy jutott el idáig. Persze, sok és még több dinasztia, család így maradt fent, vagy épp csak egyszerűen így kívánták a másikat. Az, hogy ha mégis valamelyikük így tett mégis, az nem az ő dolga. És nem is egy démoné, ha azt nézi, szóval nem is foglalkozik vele tovább különösebben. Tűnhet emiatt unalmasnak vagy épp másnak, nem változtat rajta semmit, ha ki akar kapcsolódni úgy, van elég lélek, akivel meg tudja majd tenni.
- Manapság így megy? Nem kell dalokat költeni és csatákat nyerni? Mennyivel könnyebb, jó tudni – sóhajt fel, mintha valóban annak érezné és máris szebben tekintene a világra. - Észben fogom tartani – mégis milyen groteszk lenne, ha mire kiszabadulna, tényleg ott állna a virággal és arra vágyna, mikor falatozhat egy jót, vagy épp bármi mást. Szóval, a lényeg, hogy igen erős pillanat lenni, még magának is. Ennyi elég is belőle.
- Az elég sok szorozva nyolccal már nálunk is kitett volna egy elég szép létszámot. Mohók voltunk, aláírom – a dolog indokolatlansága azonban való igaz, ennyi erővel a démonokat is bedobálhatták volna velük együtt, és akkor béke és boldogság övezte volna a Földet. - Bár lehet ti kellettetek a világ naagy egyensúlyához. Tudod, nincs jó rossz nélkül, bla bla bla. Unalmas lett volna nélkületek – ismét vállat von, mert ez csak spekuláció, semmi több, az, aki pedig tudna válaszolni, erre biztos nem fog sosem, amíg létezik egyáltalán valami is.
- Nem hinném, hogy egy ekkora munkát csak úgy a kukába vetne, mint valami elírt papírost. Ugyan.. Tudom, ezt a részét a meséknek ismerem, elég régóta. De nem hiszem hogy mi voltunk az a sötét folt, amelyre nem vágyott. Vagy mégis? Érdekes lenne – gondolkodik el, de ennyi erővel ott van maga az Ördög, ha már a sötétnél tartanak, akkor ő nagyobb folt volt mint bárkik. Nem foglalkozott vele sosem többet, mint kellett, elvégre, jobb dolga is volt, mintsem megérteni Isten gondolkodását, vagy épp a démonok lényegét.
- Ó, szóval az én oldalam jön – dől előrébb, láthatóan merengő arccal, keresi a választ, és végül ismét rápillant. - Vannak apróságok, nem tudom mit számít – billenti oldalra a fejét, nem tudja, mennyire érdemes ez arra, hogy elmondja. Talán semennyire. - Erősebbé válni, a nyertes oldalon maradni, ezek jutottak eszembe, hirtelen. A fegyverek is arra lesznek jók, ha úgy jön ki a lépés – bólint egy aprót, hogy majd azért ő is jobban kinyitja a szemeit, ha olyan helyen jár, olyat érez. De ez a kinti világ, az ő maga is meséje, szórakozása. Itt viszont most más akad. Egy kis móka, egy kis szórakozás. Ahogy a másik illegeti magát új, trükkös külsejével. Még mindig használ az apró varázs, hamar kisöpri onnan a fegyvereket. - Nem szó szerint értettem, hanem mint.. tanács? - rázza meg a fejét, nem mintha nehezen menne most a gondolkodás, de.. de. Kicsit.
- Tőled sem – ismétli el, halkabban, a csalfa ajkakat figyelve. - De egy erős.. ühm.. szövetség, többet ér? Senki se kér többet a másiktól, és nincsenek mégsem ütközések. Mármint, a kellemetlen fajtából. Lehet a testvéreimnek is kedvére lenne a világnézeted – vagy a hímeknek egy meztelen alak, a nőknek pedig a tükör másik fele. Ujjait kinyújtva a hajtincsek illúziójába fúrja azokat, mozgatja át, mintha csak az ujja köré szeretné csavarinteni. Igazából fogalma sincs, miért pont ezt böki ki, nem érti, hogy most ezek honnan jönnek, sosem gondolt ilyesmire, azonban most más a felállás, más önmaga is, és épp azt keresi, a másik pedig észrevétlen lökdösi ide-oda, a kellemesebb irányba.



Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 16, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 746 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


- Mnh, alábecsülöd az emberi faj alkalmazkodóképességét, levi. - Fészkelődik elkényelmesedve a fán, mintha ugyan érezne belőle bármit is. - Az utolsó preapokaliptikus generációnál már kezdett ugyan kihalni a mesteremberek igénye, de most ismét törvényszerűen virágkorukat élik. Egyetlen társadalom ingatag építménye sem megtartható, ha nem szolgálja alá az alapvető szakmák tartópillére. A gépesedés halála a kétkezi munka és szakértelem felvirágzása, szóval... csak akarnod kell, Szisszencs. - Vigyorodik már az utolsó szavakkal, ahogy felpillant rá, egyúttal bele is komolytalankodva az eszmefuttatásba. Elvégre az csak a saját igényeit alapozta meg.
- Mhmhmhm. - Elnézve a látványos bemutatót, nyilatkozik ősembermód azzal a kaján mosollyal megkérdőjelezhető szakítószilárdságú száján.
- Mert kínos? - Kérdésre kérdéssel, igazi seggfej, de legalább nem titkolja. - Hát ha csinálnád, lehet megmozgatna. - Mutat rá előzékenyen a lényegre, szélesebbre rándul az a mosoly, egészen vigyor-vicsorszerű. - Jaj Drakie fiú egy orbitális nagy marhacsorda, illegeti magát neki fű meg fa, ő meg csak a kezével él szoros, szorgos szerelmi életet. Kiábrándító. Szart se tanult a kis gyökérzöldség. - Szemforgat valószínűleg, bár ez inkább az áll felfelé moccanásából tippelhető, semmint a tényleges feketeségből. - Nos hát, nem mindenkinek lehet csini teste, meg tesói, hogy levezesse a feszkót, eh? - Sandít oldalra a srácra, hátha így arcból leveszi róla, most tényleg szűz-e, vagy legalább a tesókkal kavart? Már az se lepné meg, ha nem, ellenben súlyosan csalódna. Nyilván.
- Na azért. - Mutatóujjal ütögeti meg a halántékát a szeme mellett, amolyan nézzél már ki szépen a fejedből intellektuel üzenettel, aztán már ott is a képén a fültől-fülig vigyor mély, dobhártyaszaggató röhögéssel.
- Ohuh, máris a szívemnél tartunk? Hé, a virág, csoki, vacsi tuti hogy gentleman alapszabály így első körben. - Húzogatja a levi agyát, ha már mást épp nem lehet, pont annyira veszi komolyan a témakört, amennyire kell.
- Ezaz levi, csak pozitívan. - Mutatja fel fekete, karmos hüvelykujját komolytalankodva, aztán már hallgatja a sztorit. - Részemről elég sokat gyártottam, hullát is, démont is, meg fattyút is, szóval elég indokolatlannak hangzik. - Már ennyi alapján, aztán lehet bőven van más is a levesben, amiről amúgy vagy a levi felejt el tájékoztató brosúrát osztogatni, vagy ő se tudja.
- Jah. - Biccent rá a szókérdésre és elmereng. Lehetett valóban annyira pöpec a leviatán faj, hogy bármilyen szinten is konkurenciát jelentsen Istennek? - Kétlem. Ne érts félre, nem mintha nem értékelném az egészséges egot, de az Öreg saját játszóteréről beszélünk faltól-falig. Ha nem lenne egy egoista fasz, aki toporzékoló kisgyerek módjára követeli teremtményei imádatát, gondolom már rég nullázta volna a komplett bolygót, univerzumot, mindenséget. A Fény ellentéte sosem az árnyék, Kigyusz, vetüljön bármilyen nagyságos felületen is. A Sötétség már annál inkább. - Jaj hát néha olyan bölcseket mond, hogy megérdemelne mégegy kurvanagy plecsnit. Még akkor is, ha nincs igaza, mert legalább baromi meggyőzően adja elő.
- Ó, Szivi, ez a mérleg felém billenő nyelve, azt nem tudod rám erőltetni, ami már eleve testre áll. - Vigyorint, így kimondva tisztán és nyíltan szép és jó, de pontosan ezt az alkurészt várta tőle eddig is. - A ködös a te mit akarsz, cicabogár. - Ködösebb, mint saját pillanatnyi létezése, az pedig már marhanagy szó ugyebár.
- Hmmmh... - Ez már messze van a piszkálódó ősemberi hümmögéstől, ezen a ponton démonunk valóban elgondolkodik. - Nem feltétlenül kell elzárva legyenek, a legjobb rejtekhely mindig az, ami szem előtt van. Majd meditálok neked rajta unalmas perceimben. - Zárja végül rövidre, de a komolyabb hangvételből ítélve nem lerázás, pusztán elnapolás. Nem meglepő, elvégre 700 évnyi randominfot kell tallóznia, ez nem két perc pláne úgy, hogy amúgy leviéket törölték az élő emlékezetből kb.
A komolyságot hamar felváltja a léhaság, a démon pedig nyilvánvalóan kedvét leli a játékban, mégha ő maga nem érezhet belőle úgy nagyjából hát... pont a nagy büdös semmit. Ellenben egyelőre kielégítik a srác apró reakciói, a rezzenések, a hajlandóság.
- Nem szoktam. - Dorombolja szórakozón, ha érzékeli is a másik feszülését, különösképp nem tesz ellene. - Miért mondanám meg, mit tegyetek, Athan? - Az első alkalom, hogy nevén nevezi a kígyóivadékot, s valami istentelenül perverznek hat azokról a csábító ajkakról a démon sötét, hátborzongató aurájával ötvözve. - Nem viseltétek el anyátoktól és nyilvánvalóan nem tennétek senki mástól... - íriszei élénk figyelemmel bűvölik a kígyófiú pillantását - még tőlem sem. - Mammon nem ma jött le a falvédőről. Magára utal és önmaga beszél, de pillanatnyilag Amara kéz alá simuló alakjában és vonásaiban teszi azt. Nem kell megmondania mit csináljon, vagy mit ne csináljon a leviatán, ugyanis van elég intelligens ahhoz, hogy rájöjjön saját érdekeire önmaga is.



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 1041 • Credit:

 
- Nem hiszem, hogy manapság már vannak érdemi mesteremberek – elvégre eléggé megfogyatkozott a választék, és ha vannak is, mára inkább túlélők, mint műhelyben gubbasztó alkotómesterek, akik bármivel szebbé akarják tenni a világot. Manapság annak van értelme, ami életben tart és amivel harcolni képesek, aztán hogy mi lesz végül a vége, egy jó kérdés. Megérte-e a belefektetett időt, vagy minden csak egy pocsékolás volt? Már egy jó ideje ez az időszak tart, lassan biztos kifizetődik minden.
- Totálisan az vagyok – még vállait is lejjebb ereszti, hogy szemléltesse, mennyire nem feszült, nem érzi magát fenyegetve, vagy épp csak idegesen. Miért is tenné? Ezek csak szavak, nem épp a világ sorsáról való döntés helye. Elég nehéz lenne idebentről a másiknak bármit is megtárgyalva döntést hozni. Vagyis könnyű lehetne, mert itt van ő, a szabad lélek, aki simán tud súgni, segíteni, vagy bármit más. Bár hogy ez lenne a cél? Nem hiszi.
- Mi a fenéért hazudnék erről? - billenti kissé oldalra a fejét, értetlenkedve. Miért tűnik annak, csak mert nem fecsegi el, hogy mit is művelt annak idején abban a hálószobában? Még nem érti a logikát túlzottan ebben. - Csak nem mozgat ez a téma különösebben, semmi több. Vagy bár.. bizonyára hiányzik neked, elvégre test nélkül minden nehéz, az emberednek meg talán nem voltak épp kis kalandjai. Ez sajnálatos – nem mintha  neki amúgy idebent több jutott volna, holott ő szilárd bőrben létezett, csak épp a világ és a lehetőségek kint. Talán ez ragasztotta kissé össze ajkait, amely miatt nem hozza fel azokat az alkalmakat, amikor ilyesmit kívánt, nem pedig a tudást. A test test, egy részben démoni, a vágyak pedig fel tudnak lángolni, csak ki mennyire figyel rájuk vagy mennyire éri el őket. A testvérei közül akadna olyan, kiknek hamar megeredne a nyelve, és mesélne napestig, csak épp nem biztos, hogy arra pont kíváncsi is lenne. Fogalma sincs, mennyire ismerkedett össze a többiekkel, vagy egyáltalán váltottak e szót. Csak nem ő volt az egyetlen.
- Ó, bocsánat. Nagyon jól áll neked természetesen – nem mintha arra lenne szükség, hogy ezt figyelje, és még keresse azon pontjait, amelyek átlagon felüliek és dicséretet érdemelnének, elvégre ez nem az udvarlás szakasza, csak az ugratásé.
- Ha anyánk szívéből ettem, nem szerencsés az apaszerep felvállalása, még a végén megkívánnám a tiedet is, amint lesz – na persze, persze. Abból nem hamar fog enni, annyi szent, de úgy senki sem. Ennyire sosem lesz családcentrikus, vagy annak bármiféle groteszk változata. Már eleve ez az elképzelt kép az, ha úgy nézzük. Inkább érdemli választ nem ad rá, még a végén kifacsarná, aztán persze nem bántaná különösebben a lelkivilágát.
- Legalább valami olyat elértünk, amit mások nem. Ha ezt nézzük.. - bár nem tagadja, hogy mennyire bosszantja az, hogy tényleg a semmivel egyelő az, ami maradt mögöttük. Nem szép dolog, pedig ők tettek azért, hogy ne így legyen, mégis, nem volt elég ez a hely, még ezt is eltaposta. Fújtat is egy aprót, és most kicsit merít abból a nosztalgikus lélekből, ami a testvéreit jellemzi, igencsak mélyen.
- El akartuk venni a játszóterét azzal, hogy szépen megsokasodunk. Talán úgy vélte, belőlünk elég nyolc is, sőt, és nem engedi, hogy ennyire bemocskoljuk az embereit. Annyi holtat nem hagytunk magunk mögött, szerintem ti sem csináltatok kevesebbet. Hmm.. ebből a szempontból akár titeket is elzárhatott volna, én se értem igazán, miért pont ránk esett a választás – mert persze hogy ha elzárja a démonokat, azzal aztán annyi mindent meg tudna oldani, és ők sem akartak volna tovább rombolni. Csak nem lett volna több tényező mellettük, így viszont a másik fél nyert, és szórakozhatott. - Tudod, eleinte amolyan bábok voltunk mi is. Anyánk kis bábjai, de rájöttünk, hogy nem minden a pusztítás. Miért ne lehetne olyanra formálni a világot, ami nekünk kedvezőbb? És milyen szép is lett volna, de ugye a történet végét már ismered. Talán.. konkurencia voltunk? Ez az a szó? - kér egy apró megerősítést, hogy nem mondott-e hülyeséget. Talán nem is ez volt az igazi indok, ez csak az ő véleménye, az övék, de a válaszadó nem tud nyilatkozni, így marad ez. Addig is, a következő mondatokon lehet rágódni, amibe ott vannak az alapok, és amikre lehet építeni, csak ügyesnek kell lenni. Apró mosoly villan át arcán, mikor megjön az ihlet apró szelete.
- Nem akarok semmi olyat rád erőltetni, ami szembemegy a való éneddel. Azt mondod nyitott, hogy mikor. És ha ebben segítenék, hogy mielőbb kint lehess? Elvégre, eltalálok a helyre, ahol vagyunk, biztos akad valaki kint aki keres és aki ki tudna húzni innen, vagy akár épp én. Szóval, ez már nem elég ködös? - hátha ezzel felkelti azt az érdeklődést, amit most legyezget, és amire még nem tapintott rá, bár ki tudja, lehet pont épp most talált célba. Fogalma sincs, lehet még mindig csak játék.
- Ohh, bármit! Mármint.. sok ideig pihentünk, felfedezünk, sok új ellenfél vár, ha azt vesszük. Vagy csak egy, hogy ismét visszatehessen. Fegyverek, vaskos, régi könyvek amelyekben olyan igék lapulnak amiket ha hozzá nem értő olvas, lerobban a feje, vagy bármi. Régiek, akkori, mikor még nem voltunk rabok, vagy annál is korábbiak. Az ilyeneket biztosan elzárták, és nem jövök rá, hova – bosszankodik talán? Nem, egyelőre nem, de majd megeszi a fene, hogy mennyit tudhat a másik. Reméli, minél többet.
Nemigen érdekli azonban jelenleg az, hogy az angyal mire vágyik pontosan, már nem is említi többet, elvégre pedig most övé a szórakozás ereje. És hát hülye lenne aki a látvány nem értékeli, mert hát ebből nem fog komolyabb dolog történni, annak bőven vannak akadályai. Ennyi is elég persze, hogy a figyelmet bőven lekösse. Apró érintések, piszkálódás, kósza pillantások vagy épp gondolatok. Ami épp a jelenbe illik. Ha most tényleg idetolná a képét az angyal, bizony eltátaná a száját, hanem belepirulna a démon látványába, vagy épp sokkolná a tény, mennyire közel vannak most egymáshoz. Épphogycsak megrezzen, ahogy a csuklójára fog, ahogy érzékeli az erőt, ami ott van és körbeöleli. Kíváncsi tekintettet mozgatja át, figyeli meg közelebbről, ahogy játszadozik, mintha valódi csábítás lenne a tét. Kissé megfeszül és sóhajt, de ez inkább a szavak hozománya.
- Nem azon vagyunk, ne aggódj – még hogy bármilyen láda, egyik testvére sem menne bele ilyesmibe, annyi biztos. Ujját megmozdítja, már-már elhúzza ahogy végignyal rajta. Ez már kissé kellemetlenebb, aprót nyel válaszul. - És te azt mondod, hogy ez így nem jó, mást kellene tennünk. Nemde?



Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 10:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 844 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


- Ugye? Én is mindig ezt magyarázom, teljesen félreértenek. - Sóhajt teátrálisan, nem kizárt, hogy annak idején Shakespeare színházában gyakorolta a drámát, mert baromi jól megy neki. - Jaj hát tiszteljél már meg azzal, hogy legyártatod szépen valami mesteremberrel, minimum aranyból plíz. - Csettint az ujjával, a mozdulat részeként címezve mutatóujjal kígyókának a felkérést. A kacsintással és groteszk mosollyal ötvözve több, mint beteges.
- Pft, mi komolyság, Kigyusz, lazulj el~ - Szinte énekli az utolsó szavakat, mélyfekete pillantásába belehunyorog a felszínesség. Rögtön el is veszi a szavak tompa élét, tökéletes nyugodalmassággal libbenve át bármiféle mély elgondolást a tanácsok mögött.
- Komolyan a legszaftosabb témákat nem akarod kitárgyalni? Elkeserítesz, Szisszencs, olyan gátlásosnak hangzol, mint valami tapasztalatlan kis szüzecske, pedig hát azt hirdeted, hogy nem vagy az, hazudsz a Dögvésznek, hmm? Nem szép, levi, nem szép. - Vigyorint és incseleg a másik türelmével, aminek még messze nem tapasztalta ki hol húzódnak a határai - az angyaléival ellentétben. A leviatán jobban viseli, azt meg kell hagyni. - Nem kell aggódni, azt remekül csinálom. - Már a várakozást, bár nem gondolja komolyan, hogy ennek itt konkrétan bármikor is vége lesz, de hé? Milliószám állnak nála sorban az ilyen témák.
- Héhéhé, ez a szexepilem, Sziszi! - Nyomja a műfelháborodást, meglapogatja baljával szétszakadozott ábrázatát. Ha igazán karót nyeltnek tartaná a srácot, már lehet rég elüldözte volna, mert az angyali mentalitásból bőven túl nagy az egy ládanégyzetméterre jutó manapság.
- Szólíthatsz apunak, ha szeretnéd. - Vigyorint a fintorgó kifakadásra, meg sem próbál szembeszállni a "mint a többiek" kamaszgyerek típusú fellángollással, mert pont évezredek óta van túl a magyarázkodás szükségességén. Ha volt valaha igénye rá egyáltalán?
- Már nem azért, de még én se csináltam olyat, amiért kompletten kiciánoztak volna a történelem lapjai közül, pedig nem unatkoztam az elmúlt párezer évben, szóval mesélj, Szisszencs, mivel borítottátok az öreg fejére a bilit, hm? - Biccenti oldalra az állát és ezúttal valóban kíváncsi is. Mivel lehet annyira borsot törni Istenke kényes orra alá, hogy elpattan a cérna?
- Nekem? - Megvonja a vállát, a testbeszéd könnyed és súlytalan, abszolút nincs benne, hogy valóban stresszelné saját helyzete. Ellentétben az angyallal, aki amúgy a savanyú ábrázatával pont úgy néz ki, mint akinek tonnaszámra nyomja a vállát. - Előbb, vagy utóbb mindenképp a ládán kívül találom magam, cicabogár, a nyitott opció kizárólag a mikor. Nekem nyilvánvalóan olyasmi éri meg, ami alku nem megy szembe hosszútávon a saját érdekeimmel, de kétlem, hogy ez különösebben meglepő lenne. - Magát untatja azzal, hogy ezt egyáltalán magyaráznia kell, de hé? Él-hal az oktatási rendszerért. - Valami ködös, majd teljesítek valamit típusú játszadozás még akár lehetne érdekes is, de kösz, nem kösz. - Legyezgeti el végül a témát baljával, ami mostanra erősen azt a benyomást kelti, hogy amúgy Mammonunk balkezes. Tévesen, minden testrésze eleve elrendelten és tökéletesen domináns.
Halk nevetése még arcközeli élményből olyan hatást kelt, mintha minimum hétpecsétes titkot nyelt volna magába a ládaszökevény kígyójáról, feltépett mosolya bicskanyitogató.
- Bármikor nyugodtan az arcomba tolhatod, édes, nyugi, nem harapok olyan nagyot. - Vigyorint és azokkal az éles fogakkal a szájában az ember/egyéb bármikor kétszer is meggondolja, mit is lenget be előtte.
- Lényegében de, ez lehet hasznos is. - Mutat rá kegyesen megadva a lehetőséget. - Milyen holmikat keresel? Elég sokat koptattam a Földet, talán még segíthetnék is. - Ez már esetleg lehet értelmesebb alkutárgy, bár így látatlan/hallatlan periódusban pont nincs rá garancia, hogy bármi köze lenne leviatán kegytárgyakhoz. Ugye.
Mammon nagyon ért ahhoz, hogyan kösse le mások figyelmét, mondhatni... nehéz nem tudomást venni róla, ha egy légtérben vannak, de most aztán nem átall minden szempontból látványosan felülmúlni önmagát. Tartózkodás ide, vagy oda, tisztában van a Kígyó megsűrűsödő figyelmével, az apró változásokkal. A füstből kikutyult női pillantás felrebbenő viszonzása messze nem aranyosnak vetíti vissza Athan alakját, azokban az íriszekben ízig-vérig férfi forró, buja gondolatokba csavarva. Beszédes a tekintet, a testbeszéd, az ajkakra kapó csábító mosoly.
- Közös kis barátunk Wallenbergre izgul attól tartok. - Kuncog a gondolaton, de csak mert a koponyájába mászik a lehetőség és egek, Cassael tombolna érte. Már nem a vágytól, a dühtől esélyesen, de hé? Mondta már, hogy szexi dühösen.
Fejét megtámasztja könyöklő jobbjában, felső térdét húzza feljebb inkább a játszadozás, semmint a szemérmesség látszatát keltve. Hunyorgó pillantásába lobot vet a kihívás és ahogy a leviatán kinyúl érte, az ujjai mintha valóban fizikai formát érintenének. Az illúzió lenyűgöző, ahogy a mesterien irányított telekinetikus energia puha eleganciával simul ellenhatásként Athan ujjai alá. Valami zseniálisan követi az energia a megalkotott test formáját, éppen annyira nekifeszülve a kíváncsi kéznek, amennyire egy valódi test tenné. A sötét erő szinte bizsereg az érintés alatt, s ahogy a levi kérdez és a pillantása feljebb rebben, ujjak kulcsolódnak a csuklójára...
Nem. Nyers energia fonódik rá Amara ujjainak füstből alkotott illúzióképével, de olyannyira valóságosnak hat, hogy hátborzongató.
- Ahogy mondtam. - Felhúzza egészen ajkai elé az elfogott mancsot. - Ha a kinti világot lepusztítjátok, önmagatokat zárjátok vissza a ládába. - Fénylő, forró pillantása a leviatán arcán, ahogy apró, hegyes nyelve előbukik ajkai közül, szinte lusta, ráérős mozdulattal nyalja végig a srác mutatóujját. Legalábbis úgy érződik... - Talán egy sokkal nagyobba, de a lényegen aligha változtat.



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 9:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 1037 • Credit:

 
- Nem is értem, miért tartanak téged ooolyan gonosznak és kegyetlennek. Ha gondolod, majd rajzolok neked egyet, mire kiszabadulsz – meg minden francos kis szalagot, természetesen. Vélhetően a másik lenne még jobban meglepődve, ha tényleg megtörténne. Nem épp valami fényes helyre nyílik a doboz, de hosszas bezártság után jobbnak tűnik, fényévekkel, mint amely a normál állapota. Akár még simán be lehet hallucinálni mindenféle szalagot meg fanfárt. A friss, szabad levegő igencsak erős dolognak mutatkozik.
- Mintha hatalmas tétje lenne ennek a dolognak, szóval szerintem nem. De ha mégis, bajod nem származik belőle és nekem sem – elvégre egy olyan tanácsot, amelyet furcsának tart, nem fogad el és nem lépi meg, ellenben ha mégis, nem számol be róla. Olyan mély és hatalmas töltettel egyik sem rendelkezik, amely miatt igencsak fájhatna a feje, legalábbis, ha csak az alapokban gondolkodik, felszínesen. Itt senki sem tol ki senkivel, még össze sem tudnának verekedni, amely lehet, hogy a harmadik félnek igencsak kedves látvány lenne, ha figyelne. Fogalma sincs, merre lehet az angyal, bizonyára megint kiakasztotta a másik, és elvonult, hogy igazi remeteként a semmi burkolózzon, hiszen már nincs ott, nincs az, hogy megtalálja és jól kifaggatja a világ gondjairól és szépségeiről. Meglehet, hogy ha már kifogynak itt a játékokból, meglátogatja őt is, csak hogy érezze a szeretetet meg a törődést, amit egy magafajtától kaphat. Talán még meg is lepi azzal, hogy itt találja. Hmm.
- Egyre jobban azt érzem, hogy nem. Mármint.. azt hiszem ez az egyik utolsó téma, amit úgy bárkivel ki kellene tárgyalni, elvégre egyedül is tudom művelni, vagyis tanács nélkül, na – korrigálja gyorsan magát, bár bizonyára ezen is jót fog vidulni, megleli a kiskaput és majd jól bepiszkolja a gondolataival. Már a szeme sem fog rebbenni. - Akkor azt várhatod – bár bizonyos trükkök, igézetek vannak arra, hogy bizonyos szinten a célpont emeletére költöztesse magát, az mégsem lesz ugyan olyan, hiszen lélektelen szörnyekről beszélünk, nemigen tudnak egyik pontból a másikba költözni, ködös kis formában libegve. Nos, akkor a végső válasz már kész is van. Ez egyszerű volt.
- Talán segítene a ráncaidnak – mutogat is, mintha valóban ott lennének, de csak kis füstpamacsok lehetnek, optikai csalások, vagy épp a semmi. Csak apró piszkálódás, ha már a másik elkezdte, mutatja, ő sem kifejezetten az az unalmas figura, aki nincs benne az ilyesmiben. Vannak karótnyelt testvérei is, de mindenki szórakoztató a maga módján. Vagy csak épp ő elfogult az efféle humorra.
- Jó, jó, jóó, a részletek, meg minden. Komolyan mint a többiek, egy mindig pattog hogy ez se jó, az sem jó – fintorog mert önjelölt vezetőjük igencsak ki tudja mondani, mi is az, amin nagyon gyorsan kellene változtatni. Úgy véli, hogy már-már túlságosan sok emberi vonást vett fel, és nemigen illik a képbe. De ki ő, hogy mindenkire hallgasson, átvett egy kis egészséges lázadó szellemet és makacsságot is, ha kell ha nem.
- Úgy néz ki, elég szépen ki lettünk takarítva a történelemből, és ez maradt meg mindenkiben. Mi annak éreztük, vagy még többnek is. Nagyon csíptük a szemét – persze, akik fel akarják bolygatni a világ egyfajta egyensúlyát, az már szálkának számíthat, akármennyire tűnhet egészen ártalmatlannak is tűnhet. Kit zavart volna pár, mágiával felruházott ember? Vagy épp kiket nem? Elfértek volna a tömegben, bizonyám.
- Nem kell mondanod, tudom, hogy semmi. De ha nagyobb a tétje, akkor igencsak illik átvenni, mi is érné meg. És neked? A másik oldalról is meg lehet nézni, bár ugye az egyik biztos az, hogy a ládán kívül találd magad a végén – amit amúgy meg is ért, ellenben egyelőre nem tud semmit sem tenni ennek érdekében. Majd kialakul, majd lesz valami, mindig akad, és valóban ráér, neki meg ez csak egy apró kapocs, amelyből majd kihúzza a lényeget a valódi formája, ha eljön az ideje. Odakint ténykedik vagy épp nem tesz semmit, ez az idő itt már ráérős, teljes mértékben.
- Macskaszáj? - még oda is tapogat, mit ért ő ezen macskának. Mert még ha valami másra tett volna utalást, könnyebben megértené, de benne a macska annyi, mint egérben a sas. - Öhm, nem tudom mit gondolok. Nem elmélkedtem még azon, hogy.. mégis mekkora a mértéke annak, hogy bárkivel bármit akarj, elvégre nem azért vagyok itt, hogy kellessem magam, vagy mi. Hagyjuk is – rázza meg a fejét, de így majdhogynem belefejel a másik igencsak füstös arcába, amibe belebámul. Hát csak megkezdődik a mocskos szavak tanulása is. - Csak nem akartam ilyen nyíltan az arcodba tolni, tudom miként lehet még hívni, ha.. nem is olyan modern – vagy csak nem vallja be, hogy bár persze voltak annak idején is szavak, a modern nyelvezet nagyon nem az ő területe. Apró szusszanással fogadja az ismételt távolságot közöttük, azonban olyan mértékben nem zavarta meg, hogy ilyen közel került hozzá, inkább csak meglepte. Már rég nem ártatlan, legfeljebb azt lehet mondani, hogy kicsit berozsdált?
- Én? Többnyire utazom, látni akarok mindent, ami fontosabb. Keresek régi holmikat, mert miért ne, erőt gyűjtök. Ami csak eszembe jut, néha ha valakivel összefutok, elszórakozom. Lényegében semmi értelmeset – kivéve azzal, hogy keres. Igencsak szeretné meglelni a hagyatékuk lenyomatait, már ha még léteznek, és nem lettek felcipelve a Mennybe, valami eldugott helyre. Akkor mondjuk igencsak mérges lenne.
De méregnek egyelőre nincs helye, mert figyelmét most aztán végképp leköti a démon játéka. Nem hazudik, kedvtelve figyeli, ahogy változik, és ahogy mutatja magát, arcán most már ott az a kaján vigyor, ami egy meztelen test láttán elönti a hímeket. Legelteti a szemeit, de nem azzal a durva, erőltetett mivoltában, ebben is van egy kis apró tartózkodás, amely jelenleg még jellemét átjárja, mégis, ez akár még aranyos is lehet, már amennyire képes ilyesmire.
- Igen határozottan. Lehet még a közös kis barátunk is kedvesebben pillantana rád – fogalma sincs, mennyire tudja lekötni egy angyal figyelmét így, neki viszont nem kell tartózkodnia, így előre is dől, és ha már ingyen műsor van, mozizik is. Az érintés illúziója elég az apró bizsergéshez, és az újabb apró zavarhoz. Ugyan nem húzza el semmijét sem, most mégis, amit eddig visszatartott, mármint az ujjait, most kinyújtja ismét, és megtapasztalja, ez mennyivel szilárdabb a semminél. Vagy csak ő is játszadozik.
- Nem vágyom vissza, korántsem. Miből gondolsz ilyesmit? - emeli tekintetét a kellemesebb domborulatok helyett az arcára, kutatva, keresve. Visszavágyna egy része? Akkor lenne igazán csak őrült.



Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 10:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 937 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


Ellentétben a tollassal, a kígyófiúnak legalább van értelme új információkat befogadni, ami pont csillagűri mértékegységekkel növeli az elégedettségi szintjét. Sokat segít mondjuk, hogy a fekete-fehér skálán a leviatánok éppenséggel nem a meztelen kövér kis puttók felé tendálnak.
- Ugye? Egy merő szeretet és kedvesség vagyok, kaphatnék már valami kitüntetést. - Mondjuk azt nem köszönné meg, milyen plecsnit is kapna ezért a tesóktól, de hé? Ők kint, ő meg bent rohad, úgy bassza el a saját idejét, ahogy csak tetszik.
- Meglehet. Ez esetben pedig erősen magam ellen játszanék bármiféle tanáccsal is, hm? - Hunyorog rá a levire és valahol teljesen nyilvánvaló, hogy ez a démon számára csupán játék. Valami, amivel eltölti az unalmas perceket, ha már ilyen szépen prezentálta magát a lehetőség. Vagy csak szimplán elveszi, ami neki is kijár, ha már a tollas fattya élvezte korábban a kígyó társaságát valami érthetetlen okból kifolyólag.
- Neked az? - Meg sem próbálja elfojtani a pengeélen ránduló mosolyt. Mintha valóban felvágták volna a száját, fültől fülig ér a gesztus, csak épp hiányoznak azok a bizonyos fülek az egyenletből.
- A testükbe mászni fizikai, a fejükbe mentális közösülés, vagy erőszak, kinek mi tetszik. A te álláspontod tapasztalatlanságból eredő kettős mérce. Majd akkor szólj, ha kipróbáltad. - Nem, fogalma sincs róla, hogy a levi képes-e rá, vagy sem, bár még nem hallott hasonlóról, az pont nem jelent semmit sem. Ennyivel mondjuk aligha bizonyította az erényöv hiányát, a vetkőzés ellenben megoldaná a kérdéskört.
- Az ördög sosem alszik, nem tudtad? - Vigyorint a kérdésre, távol álljon tőle, hogy bárányokat számolgasson rémunalmas perceiben. Na persze ő nem ördög, _DÉMON_, minőségi különbség van a gondolatiság között.
- Ó? Na ez már hatékony hozzáállás, Szisszencs. - Vidul a gondolaton, mert tény, ami tény, aki dühös, az fejjel megy a falnak, ergo hibázik és mint mondotta, vagy gondolta volt, hibákra lehet a legstílusosabb birodalmakat építeni.
- Hát ez milyen pokoli figyelmes tőled, ahah, elkényeztetsz. - Röhög a kerítő témán, talán öt percig még el is szórakoztatnák. Igen, idebent öt perc ÉVEKNEK tűnik. - A részletek, Szisszencs, a RÉSZLETEK. Mindig ügyelj a részletekre, lehet első szabály kellene legyen, mert NEM figyelsz. - Szemforgat, bár különösebben nem veszi komolyan sem magát, sem a témát, következésképpen perpill a levit sem.
- Óh? Valamiért az volt a benyomásom, hogy évezredek mondjuk. - Most mondaná, hogy ez nem is hangzik soknak, mert örökéletűek, percek, blabla, de lévén a saját nem létező bőrén tapasztalja milyen idebent, az a hétszáz tűnhetett éppenséggel évezredeknek is.
- Tény. - Egyezik bele főúri kegyességgel, az angyal nincs nála a szórakoztatásilánc csúcsán jelenleg, meg úgy általában sem, szóval ja. Lényegesebbek. - Óh? Ez így igencsak a nagy semmi, kedvesem, honnan tudod, megéri-e neked ez a kis játszma, ha nincs definiált ellenpólus? Na és én? Tégy ajánlatot, kicsi huszár, mert vaktölténnyel rémunalmas vadászni. Nincs gond, nem sietek, álmodd meg unalmas perceidben odakint. - Engedélyez nyugodtan, mert bár úgy pont semmi értelme látszólag itt lenni, a démon még messze nem unta halálra magát eléggé, hogy őrjöngjön a szabadságért. Kérdéses, hogy eljönne-e egyáltalán ez a pillanat, vagy előbb találják meg maguktól is Gressilék a ládát? Ahogy Mephi mondaná, tik-tak, levi, tik-tak.
- Ah, micsoda pazarlás. Hát lehet ilyen alattom macskaszájnak ellenállni? - Vigyorog fixált pillantással azon a bizonyos szájon, a következő szavakra és nagyon is nyilvánvaló zavarra viszont nem lehet nem kuncogni.
- Ugyan miért? - Olyan mélyen csendül a hangja, hogy szinte fizikai kivetülésnek hat, súlyos folyadéknak, testen lecsurgó, ölbe nyaló szentségtelen fekete, lüktető masszának. A közelebb moccanó, szinte combok közé gomolygó démonnal ötvözve egy pillanatig erőteljesen megkísért a vízió. - Tömény veszély vagy egy igencsak nyalnivaló fizikai formába zárva, komolyan úgy gondolod, hogy olyan fenemód kiéhezettnek kell lennem ahhoz, hogy megkívánjalak, hm? - Ha még nem tett ellene a leviatán, úgy közelebb hajol, arcpirító szavai a fülébe dorombolnak. - A szó, amit keresel a "farok". Bár ez már modern szleng, kívánsz szinonimákat? - Nagyon változatos felsorolást tudna tartani, bár van egy tippje, hogy a korábbi zavar fényében erre esélyesen nem lesz igény. Olyan hirtelen ér véget aztán kis összebújásuk, mint egy hidegzuhany, s hogy az ismét felvett távolság hiányérzetet kelt, vagy megkönnyebbülést, már abszolút egyéni preferencia kérdése.
- Aztán miért nem? Te mit csinálsz? - Mert erre még különösebben nem kapott ugye választ korábban azon kívül, hogy a levi kvázi élvezi az életet, ami pedig így önmagában megbuktatja az "azon vagyunk" témakört. Na nem mintha baja lenne a hedonista életmóddal.
Mammon meglepően jó felfogóképességgel rendelkezik, a leviatán arckifejezéséből, szóhasználatából képes plusz részleteket feldolgozni, a hangba kapó apró érzelmekből, mikroreakciókból finomítani az általa formált képen, míg az éppen olyan tökéletesnek hat, mint ami a kígyófiú fejében él megmentőjükről. Maga elé emeli karcsú, nőies kezét, megtapintja az arcát, végigsimítja az ajkait, az állát, kulcscsontok összecsókoló gödrétől simítja végig Amara testét lassan, figyelemvezetően lefelé megidézve azt, amit a levi maga is szívesen megtenne a rebbenő mancsból ítélve.
- Ez tetszik, mi? - Olyan buja pillantással néz fel, ami önmagában is ingerlő, hát még ahogy oldalra fordul felé, szemérmetlen meztelenségében mutatva meg magát a srácnak. Nyilván nem volt a maga ellensége, hogy ruhákat is költsön neki, hm?
Van valami pokoli nőiesség a mozdulatban, ahogy hátrasöpri sötét fürtjeit, formás mellei feszesen vonják magukra a figyelmet a mozdulattól. Valahol tökéletesen egyértelmű, hogy nem először kezel női testet.
- Hmmm... - Hallgatja azt a kvázi beismerést, keze kinyúl a levi térde felé, középső- és mutatóujja lusta játékkal sétál végig felfelé a combján. Az érintést magát nem érezni, de a démoni közelségből eredő borzongás végigfut az idegvégződéseken. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire visszavágysz ide. - Női alt hangon beszél bár, az hallomás híján nem egyezhet a valódi személyével. Mégis valóságos, elvégre a múlt élményeiből kölcsönöz.



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 1:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 916 • Credit:

 
- Szabály? - meglepett pillantással figyeli a démon mozdulatait, mert hát azért nemigen szokott szabályokat kapni, vagy épp betartani, amire tökéletes példa a saját drága anyja története. Mégse kezd el ripakodni, főleg nem fenyegetőzni, hogy most ezért belőle is majd jót fog falatozni, csendben marad és figyel. Vajon mennyire jó dolog, ha pont ő tanítja bármire is? Szinte látja az angyal fájdalmas arcát, mivel igencsak utalt rá, hogy ő bizony az a rossz társaság, aki mellett társulva igencsak fejfájást okoznának az univerzumnak. Nem mintha ez magának akkora probléma lenne, elvégre, ők sem a béke miatt lófrálnak odakint.
- Áhh, rettentő kedves tőled, hogy ellátsz tanácsokkal – nem mintha ezt amúgy magyarázni kellene neki, talán annak elég volt, hogy felrázza mélyről, és ismét a fegyvertárba kerülhessen. Egyelőre nem kell agyontaktikáznia magát odakint, itt meg főleg nem, így végül csak bólint, nem húzza tovább. Hát akkor majd összezavar, de hogy kit és mikor.. bizonyára erre a kérdésre majd ott és akkor kap választ. Ez a dolgok egyszerűbb része.
- Meglehet, talán épp te akarsz összezavarni – ha már szórakozik, ez miért ne lenne a pakliban. Néha még egyszerű, ha nem is mutatja, főleg úgy, ha erősebben érzékeli a külső ingereket, és jobban arra figyel. Elvégre, ha valami nagy történik odakint, minden csepp erőre szüksége lesz, és egy időre megvonja a társaságát a lakóktól, hagyja, hogy ismét az édes-kettes magányát élvezve szívják egymás vérét és türelmét. Egyelőre azonban minden túl csendes és egyhangú. Mintha az, hogy kitörtek, senkit nem zavart volna meg, senkit nem érdekelne. Hát ennyire el lettek felejtve? Nem tagadja a csalódást, de nem áll neki panaszkodni mint holmi lelkisegély szolgáltatónál.
- Ez most komoly? - szusszan fel, tipikusan úgy, mikor már a sokadik „Miért?” hagyná el a gyerek száját, ugyanarról a kérdésről. - Az két külön világ. Nem, nem gond velük, mégsem költözöm bele egybe sem aközben. - csóválja meg lágyan a fejét, mintha azt kellene bizonyítania, tényleg nem hord erényövet. Bár biztosan kisebb a lajstroma, mint egy démonnak, akinek minden ujjára, nos.. sokan jutnak. Ő válogat, mindig is válogatott.
- Kifejezetten a bárányról nem hallottam mesét, mást meg minek túrjak elő? Rosszul alszol? - nem tudja kivenni, hogy mekkora karikák pihenhetnek a szemei alatt, vagy valami olyasmi. Ez inkább a dacos visszavágás arra, hogy ne nézze teljesen hülyének, vagy akármi másnak. Mindig kell egy utolsó szó, ami jobban tetszik neki. Azonban a következőre még vigyort is húz elő.
- Mert lehet pont az a célom? Egyes esetekben kedvezőbb az indulat a valódi nyugalomnál. Itt most nem, de odakint – vagy bárhol. Bár, nem fordul elő sűrűn, hogy bárkit is csitítgat, vagy épp rászorul. Testvérei mindig is indulatosak voltak, nekik szó sem kellett, csak egy pillanat és lecsaptak, akárhogy is énekelt volna. - Majd csempészek be a zsebemben nőket, hogy ne untasson. Melyik volt amúgy a harmadik? Elveszett a szavaid között – vagy jól leplezte. Mindegy is, a saját szabályai szerint él és működik, nem mintha ez akkora titok lenne, makacs egy fajta, nehéz a munka. És itt sem arra megy ki a játék, hogy meg legyen törve, vagyis nem érzi.
- Nos.. – egy pillanatra áll csak meg, hogy felidézze magában azt, amikor még a láda és Isten nemigen állt az útjukba. Halk sóhajjal születik meg a válasz végül. - Hét évszázad.. Idebent többnek tűnt – mordul fel arra, mi a láda igazi trükkje, amely a végtelen és a teljes elzártság átka. Lehetett volna több is, de így is épp elég, hogy most tehetetlennek érezze magát egy pillanatra.
- Lényegesebb, mint holmi angyal – ő nem kérdez, kijelent. Így látja, és nem gondolja, hogy épp védeni kívánja majd, hiszen épp az ő eredménye ez a kellemes túra. - Vágy.. ha kijutsz innen, megmutatom – a szabadság volt eddig az, és most új célok hevernek előtte. Válogat, latolgat, keresi az utat, ilyen egyszerű az egész. Ha most kellene kívánnia, talán kapkodna és elszalasztana egy nagy lehetőséget.
- Mert a démonok sem csókolgatnak engem – vagy csak nem volt szerencséje? Oké, ebben nem tud most érdemileg dönteni, főleg mert.. nem, nincs zavarban. - Nincs semmi baj a.. azzal lent. Te nagyon ki lehetsz éhezve – fókuszál rá, nem elszalasztva az ajánlatot, amelyet tett. Nahát, az mindenképp érdekes lenne számára, ha addig nem szórakozza ki magát mással. Bár, ráér. - Jó arc és szerény – bólint egyet, ámbár már jóval szórakozottabban. Nem akar karót nyeldeső alaknak tűnni, az mindig is unalmas volt számára.
- Egyelőre nem sok, csak annyi, ami akkor elért. Szerinted min vagyunk? Legalább is úgy tudom, többen vannak a közelében, de ki tudja, nem vagyok ott velük – von vállat, majd homlokát ráncolva igyekszik visszaemlékezni a vonásokra. - Hát.. olyan fél fejjel alacsonyabb tőlem. Karcsú, de mégis.. formás.. ovális arc, barna, hullámos haj, öhm.. - idézi fel maga előtt, majd amint a démon formálja magát, úgy kotyog bele, igazgatja, és végül csak bámulja. Majdhogynem kinyúlva tapintja meg, mennyire sikerült tömörebbnek, mint eddigi formálja, de kíváncsi ujjait végül visszahúzza. Illúziónak megfelel, közel ahhoz, amely előtte élt, ámbár úgy véli, ezzel nem jut majd előrébb, ha a tervekről van szó. - Ügyes trükk, így jobban mutatsz – mustrálja továbbra is, majd visszatér az eredeti dologhoz, a témához. Azért egy árnyékképtől nem dob végleg hátast, még tapsolt is volna, de tudja, hogy akkor aztán tényleg elszállna magától.
- Úgy? Lényegében semmi sem lenne különb. Csak mi, vagy még annyi sem lenne ott – ezen még maga is rágódik, emészti, mert nem épp kedvező. Kinek lenne az, főleg, ha egy ilyen helyről szabadult. Rátaposott a lényegre, de még mennyire.



Utolsó Poszt Pént. Ápr. 06, 2018 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 872 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


Mammontól várni a csendet nagyjából annyi, mint Istentől a megváltást; volt már rá példa a történelem folyamán, de úgy pont hangyafasznyi az ismétlés esélye.
- Első szabály, Szisszencs. - Emeli fel karmos mutatóujját amolyan number one jelzéssel. - Bármilyen szarságot is művelsz éppen, mindig csinálj úgy, mintha szándékos lenne. Az összezavarja a közönséget. - Ó hát nyitnia kéne már ide egy népneveldét szeretetszolgálat címszóval. Talán akkor a levi sem magyarázkodna minden mindegy pofával, az angyal meg nem viselkedne úgy, mintha az apokalipszis egy gigantikus dorong lenne a seggében, amitől viszonylag nehéz idült képpel járni a földtekét.
- Valóban? - Mintha a leviatán belső hangjának párhuzamos perfektszinkronban csengő kiterjedése lenne, egy pillanatig úgy visszhangzik, mintha egyenesen a koponyájába szólt volna. Oldalra biccenti az állát, ha tovább döntögeti, még megtekeredik a feje, de ez még a valódi formájának sem volt probléma, nemhogy egy füstös súlytalan tömegnek.
- Kérdésem, hogy úgy amúgy. A kefélés is gond velük, vagy így van valami határ? Kicsit bennük lenni még rendben van, sokat meg hányinger? - Bármilyen bicskanyitogatóan is teszi fel, valamiképpen komolynak érződik a kérdés, leginkább a "test"beszédből adódóan. Megkönyökli a térdét, kitámasztja hegyes állát a tenyerében, karmos mancsa megvakargatja az arcát, míg a levire függesztett kútszemek akár ha előre szippantanák ki belőle a választ. Hátborzongató, ilyen jól játszott pillanatokban mennyire hús-vérnek hat, mintha a tónusok és kontrasztok is testesebbek lennének körülötte.
- Bizonyítsd. - Karcol fel mélyről a replika, a démon hunyorgó pillantása felér egy nyílt kihívással. Valójában nem tudatlannak, szimplán tapasztalatlannak tartja, de nyitott ő mindenféle pozitív meg negatív csalódásra.
- Második szabály~ - Fuvolázza ábrándos hangon victory jelet mutatva középső és mutató ujjával. - Ha valakinek azt mondod, nyugalom, a másodperc törtrészével bassza fel magát 0-ról 100-ra. Főleg a nősténynek, de az egy nagyon-nagyon hosszú anyag plusz nyelvlecke, szóval... érted, nem mintha nem érnék rá, de egy sincs itt, szóval untat, szóval nem, mit is mondtál? Ah részletek. A harmadik szabályt már elmondtam, szólnom kellett volna, hogy spoiler. - Pöcköli meg a saját homlokát amolyan villanykapcsoló plusz felvillanyozott körte szimbolikussággal. - Távol álljon tőlem, hogy elítéljelek, levi. Ennyi bezártság után pont tennék a részletekre amíg nem zabáltam fel mindent apropó... meddig is voltatok bezárva? - Érdeklődik kedvesen, bár továbbra sem az, de hé? Magához képest abszolút baráti a kígyófiúval, főleg mert nincsenek barátai, fogalma sincs miaz és dögunalom mindig csak szekálni.
- Ahh a lényegi alakok. Hát nem vagy te zabálnivalóan pofátlan? - Vigyorodik szélesen, bizarr látvány, mintha felrepedne a sötétség, szétfoszlik és megszakad, keresztül látni rá a szomszédos fára, amin hemzsegnek a bogarak... ah nem. Ez csak a démon víziója. - Óh, Szisszencs. - Egészen kimélyül a hangja, s mintha valami alattom fehér fény villanna a folyékony fekete szemekben. - Milyen szépen udvarolsz nekem. - Természetellenesen hosszú, hegyes nyelve még a vigyor villogásában nyalja meg éles, hegyes fogazatát, egészen hunyorgóvá szűkült derűs, kéjes pillantással szemléli a levi arcát.
- Tudod, én mindig kapható vagyok ilyesmire, szóval... mesélj, cicabogár, mi a kicsi fekete szíved vágya, hm? - Nagyon éles a különbség aközött, amikor puszta súlytalan szórakozásból fókuszál és mikor tényleg karakteresen fel is izgatták a fantáziáját. Furcsa módon valahogy nyilvánvaló, hogy nem maga a szabadság lehetőségének esetleg "meggondolom" opciója teszi, szimplán a tény, hogy holmi alkukat húzogatnak előtte mézesmadzagként. Na EZ már valóban érdekes téma.
- És miért nem? - Vált át olyan könnyedén, mintha ugyan mi sem történt volna, de a szexuálpszichológia olyan sportág, amit szívesen űz új delikvenseknél. Már feltéve, hogy megütnek egy bizonyos mércét, érdeklődési szintet és aktuális kedvet. - Úgy pont egy fél örökkévalóságig voltál bezárva. Meguntad a tesókat és nem áll a zászló, vagy mi? Óh uh, ebben éppenséggel segíthetek. - Mutat rá a lényegre szóban, írásban, meg úgy fizikálisan is jelentőségteljesen lefelé sandítva. - Ha jó kígyó leszel, majd olyan testet honfoglalok, ami bejön főúri igényeidnek. Ah, hogy én milyen jó arc vagyok! - Sóhajt fel a homlokához kapva egy drámakirálynő bájával. Hátradől a lendülettel ismét, le is csúszik a fán és enyúlik egy kicsit félfekvő pozícióba, mancsok a tarkó alatt.
- Ó nem, rombolni elég könnyű. A nevenincs gyerekpalántának is megy a kockajátékkal. - Hunyorít fel a srácra, a piszkálódásnak már megszokott az íze, a bűze, nála már szinte a szeretet jele. - Nincs túl sok lényegi információd a nőstényről, hm? Lehet nem ártana így utánanézni, mi a terv. Érted, jó-e az nektek, belefér-e a jövőbeni életstílusba, házba, kígyófészekbe, tojásrakásba, kislugasba, meg ilyenek. Pfhahah, micsoda pillázgatás, eszem faszom megáll. Játsszunk, jó? Írd le hogy néz ki ez a te Sötétséged NAGYON részletesen, én meg mutatok egy trükköt. - Fél-farkasmosoly tépődik az arcán, amolyan évődő, játékos, üssük el az időt, mert úgyis halott. Ha a levi belemegy, akkor Mammon füstalakja a hallottak fényében formálódik, összeszűkül, tömörül, vonásokat alkot, szinte tapinthatónak tűnő női testet, veszélyesen puhának ható fürtöket... mindez illúzió csupán, hisz a füst csak füst marad, mégis jól elszórakoztatja magát vele. Már ha. Bárhogy is, jelen állapotában nem, továbbra sem kell komolyan venni, bár igény és ízlés kérdése.
- Hmmm... - Már-már egészen figyelmes módon mereng a hallottakon (bár figyelmetlenséggel nemigen lehet vádolni máskor sem), elgondolkodva pillant a tartalmatlan hazug égbolt felé.
- Te úgy értelmes kígyónak tűnsz, szóval kérdés. Definiáld nekem, mi a lényegi különbség a kinti világ és a láda üressége között, ha az előbbiben mindent elpusztítotok?



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 05, 2018 9:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 907 • Credit:

 
Nem zavarja különösebben az, hogy ezt húzta elő belőle a véleménye. Valamilyen szinten erre is várt, vagy épp a csendre, belőle azonban nem szakad ki a gyöngyöző kacaj, figyeli a másikat és ennyi. A Humorszintje igencsak sajátos egyelőre és nem mond újat sem ember, sem leviatán, hogy igencsak csorba és kopott. De előtte az idő, hogy kiköszörülje, vagy valami olyasmi. Úgy véli, az se lenne jobb helyzet a folyamatos fapofa mellett, ha valami romok között kezdene el röhögcsélni random módon. Kinek mi.
- Azt valahogy gondoltam, bár igazából nem viccnek szántam, de mindig.. vagyis inkább kinek mi az – vonja meg kissé a vállait, és kedve lenne kiropogtatni azokat, ha ez a test valós lenne, nem pedig valami mágia csodája. Valóban kellemesebb a tudat, hogy odakint van az, ami teljes mértékben a sajátja, és nem kell megelégednie azzal, hogy valami arra hasonlító, de kicsit sem szilárd valami várja. Ó, tudja ő, hogy nemigen kell nekik engedély ahhoz, hogy valakibe beleköltözzenek, ami nagy segítség, mert van miből válogatni. Könnyebb a frizura váltása, az biztos. Azonban, ennek megvitatásáról, vagy épp ahelyett, hogy arról érdeklődne, milyen húsbörtön lenne számára ideális, előre dől, és kissé megcsóválja a fejét.
- Ó félreértesz – valóban? Vagy csak ő értette félre saját magát? Minden egyes nap tanul valamit, vagy épp felelevenít, de a változás nagy, és a hézagok mélyek. Undora van, de látja ő azt az oldalt is, amit a másik mond. - Pedig épp elegen érzik az undort, hogy ne kelljen benne logikát keresni. Én általában először érdekesnek vélek valakit, aztán amint elveszti ezt a fényét, nem foglalkozom jobban vele. Lényegében nekem az volt az undor, a gondolat maga, hogy bele kellene költöznöm – szerencsére nem az a típus, akinek könnyen nehézzé válik a gyomra, és a hányinger kerülgeti, de egy apró fintor kiül arcra egy röpke pillanatra, majd el is száll.
- Hallottam már meséket amúgy, nem vagyok olyan tudatlan, aminek néha gondolsz – csak mert bezárták, az emberek régen is meséltek, akkor, amikor ők megpróbálták a mágiát átadva valamiféle örökséget adni nekik, azok beszéltek, és csak beszéltek. Hol egyfajta sajátos történetet, hol épp hasznos információkat, vagy ködös jóslatokat, kérni sem kellett mert jött minden magától. Nem mondaná, hogy mindenre emlékszik, mert sokszor a felére sem figyelt.. de annyit elmondhat, hogy hallgatott elég mesét. Azért reméli, nem kér tőle egyet, hogy füstös kis fejét álomra hajthassa.
- Az nem szokásom, nyugodj meg – nem mintha olyan idegesnek tűnne, még ebben a formában sem, nem hiszi, hogy nehéz lenne észrevennie azt, hogy ha igazán elszakad a cérna és tombolna. Eddig sem sikerült kihúznia belőle, még akkor sem, amikor még együtt üdültek eme szép helyen. Ez jó pont lehet.
- Vagy épp nem adok időt egyes részletekre – vallja be, hogy igencsak felületes ha épp eléggé elfoglalt úgy akármivel. Igaza van abban, hogy nem halandó, és nem suhannak el felette úgy az évek, hogy aztán már csak keseregnie marad ideje, mégis, amikor akcióba lendül, sokszor nem épp a figyelméről híres, máskor pedig minden apró homokszemen megakad a tekintete. Heves kicsit, szeleburdi, vagy épp kapkodó, hisz amikor még szabad volt, falt mindent amit csak ért, most pedig szeretne pótolni, felvenni az ütemet ismét és előre dolgozni. Az, hogy most Mammonnal mit dolgozik.. az más kérdés.
- Akár, vagy azt, hogy unatkoztok, mert a lényegi alakok itt hagytak titeket. Hátha akkor gyorsabban mozognak? Bár ahhoz meg kell találniuk a ládát – az már a nehezebb része. Ők már tudják, de lépten-nyomon nem kiabálják senki arcába sem, hogy merre fogják meglelni. Még a végén olyan is hallja meg, akinek nagyon de nagyon nem kellene. - Ha hasznom adódik belőle, akkor meggondolom, megteszem-e – mert azokból sosem árt. Van benne démoni rész, amely fondorlatos és kapzsi néha, nem is tagadja, hogy imádja, ha valamit nem csak simán megtesz, hanem kedvez is neki. De ki nem ilyen, manapság. Azonban most rajta a sor, hogy nevessen és él is vele.
- Nem, tudom hogy nem. De megérezném, ha egy testben démon ücsörög, nem mintha ez kizáró ok lenne. Akadnak olyanok, akiket akár szívesen is csókolnék csak épp nem jellemző rám – aztán ki tudja. Nem remete életet akar élni, meglepődne, hogy neki is vannak olyan dolgai, amely tök átlagosak, és amiktől nem tűnik egy fadarabnak. Ő nem az angyal, hogy megfosszon magától mindent, ami jó, vagy épp szórakoztató. Oké, feladatuk van, hogy kint vannak, azonban nem zár ki semmit sem. Mindig valami újat hoz az új nap.
- Miért, ennyire hihetetlen, hogy mi képesek lennénk letarolni valamit? - ó ment nekik, mennyire is, és most? Ezt nem fedezték fel, lehet, hogy most nehezebb lenne, elvégre ők is mások. Nem tetszik ez neki. - Gondolom a nő – vonja meg végül a vállát, és végigfuttatja rajta a tekintetét, színpadi sóhajjal – Sajnálattal hallom. De ez hízelgő, meg is hatott – pillázgat egy sort, vagy valami olyasmi. Ez nem épp az, amit ilyenkor művelni szokott, azonban biztos megteszi. Játéknak meg főleg. Hogy komolyan veszi-e a másikat? Nem, egyelőre nem.
- Meglehet. Ha beindul a szekér, akkor biztosan könnyebben fel lehetne majd hívni a figyelmét arra, hogy vissza illene néznie, csak épp mi nem várjuk. Ameddig van élet, addig pedig lehet pusztítani. Vannak még városok, emberek, szóval.. a második körre is van esély, amely már nem hagy semmit sem. Személy szerint nem lenne a legnagyobb értelme, de ez a nagyok játéka – vagyis inkább a nőé és a  Teremtőé, ha megjelenik. Talán nem most, talán később, amikor már többet tud mondani. Egyelőre hullacsend.



Utolsó Poszt Vas. Ápr. 01, 2018 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 763 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


Valahol az esély és élet résznél veri ki neki levi (nem, sajna nem úgy) a biztosítékot, horkantva felnevet, ha valamit a füstgomolyról könnyű leolvasni, akkor az az, hogy veszett jól szórakozik.
- Te kis humorzsák, te. - Vidul körbefüstölve a kígyófiút, mintha csak csúszómászóként tekeregne, de mire igazán legyezni támad kedve a leviatánnak, már a korábbi pózban feszít. - De oké, legyen így, én aztán semmi rossznak nem vagyok elrontója. - Vigyorint, mert... miért is kezdje el magyarázni neki, hogy minden megszállás funkcionális? Minden test tárgy, amit a saját és Lucifer céljaira használhat? Teljesen felesleges belemenni ebbe az eszmefuttatásba, egyrészt mert nem igénye, hogy megértse a másik, másrészt mert az jellemből fakadóan különösképp nem is tenné.
- Mi baja van manapság mindenkinek az állatokkal? - Valószínűleg szemforgat, de így ónixszemekkel nehéz megítélni, mindenesetre a drámai sóhajból erre lehet következtetni. - Sosem értettem ezt az undort úgy nagyon őszintén. Az állat arra való, hogy levadásszák, vagy karámba tereljék, funkcionális. Az ember hasonló, csak kicsit szórakoztatóbb őket terelgetni, hé. Még a fenenagy teremtőjük is egy rakás birkának tartja őket, amikor szép gyapjasak, mennek a vágóhídra. Betöltik a funkciójukat, szóval... hol itt a gond? Sosem hallottad még a farkas báránybőrben mesét? Nem, valószínűleg nem. - Gondolkodik el egy pillanatra, mintha meg is komolyodna, ahogy az időtlen fiút fürkészi, de olyan gyorsan is rázza le magáról az érzésvilágot, mintha sose létezett volna.
- Ezzel ritkán se vádolnak. - Dudorássza csak úgy a miheztartás végett, a reakcióra ellenben már csak lapos pillantás a válasz. - Akkor mit depressziózol itt nekem, hm? - Meeerthogy mintha nem ő indította volna a szomorú vasárnap kikinröhög melodrámát, de hé? Ő lesz az, aki elengedi.
Nem baj az, ha hülyére veszik, igen sokat szokott tenni érte, mert hé? Ő nem az a főgonosz, aki veri a seggét a földhöz, ha nem adóznak neki kellő tisztelettel. Mert meglepi, a tiszteletre messze nincs szüksége ahhoz, hogy végezze a dolgát és csak korlátolt időn belül szórakoztató, ő meg viszonylag sok emberi gúnya mögül eljátszotta már a maga színdarabját a témában.
- Ez nem jövőbelátás, hanem háttértudás feltétele, de ja. Nyilván megvan az esélye. - És nyilván nem olyan hatalmas esély, mint ahogy elsőre gondolná a démon. Tekintve legalábbis, hogy egy elfellebukott angyal és A Sötétség maga kellett kinyitni a Levikért, Őnagyságossága zárta be őket, Cassael meg úgy baszta el a démon bedugdosást, ahogy csak stílusosan lehetett.
- Mert halhatatlan lény vagy, nem rohanó kis percéletű szarbogár, hogy ne legyen időd a részletekre? - Vállat von, feltételezné önmagában, hogy az idebent eltöltött mérhetetlen idő netalántán ezt az apróságot megtanította a leviatánnak, de hé... ki ő, hogy pálcát törjön felette? Szereti ha mások hibáznak, egész birodalmakat lehet nagyképűségre és figyelmetlenségre építeni, a hiba jó, a hiba szép, a hiba különleges~ Hm. Ehhez fura módon valami agyatlan reklámdal szivárog a fejébe aláfestőzenének.
- Eeeee nope. Mit üzennék? Jó a klíma, minden fasza, kérlek mentsetek meg? - Az utolsó szavak valami magas, kétségbeesett kislányhangba hajlanak, ami így démoni pofával több, mint beteges. - Ugyan, kérlek, talán hajlandó lennél rá? - Ezt erősen megkérdőjelezi és még ha meg is tenné, nem mintha bízna benne annyira, hogy lényegi üzenetet közvetítsen rajta keresztül. Nyilván mostanra tudnak arról, hogy itt van, netán tudni fognak. Vagy nem, de hé? Ez messze nem keseríti el, Wallenberg odafent dolgozik helyette is anélkül, hogy tudna róla a kis gyökérzöldség.
- Édes, lehet hogy adtál és nem is tudsz róla. - Vigyorint sunyi pillantással a srácra. - Ó, vagy gondolod, hogy mind cuki füstpamacsokként rohangálunk odafent? - Mulat a gondolaton és azt az igazságot már elfelejti kifejteni, hogy minél rohadtabb a belső, annál vonzóbb a külső elven de. Pont a démon olyan, aminek joggal, okkal, szenvedéllyel és odavisszakéjjel adhatna nyelves csókot a ládaszökevény kígyója.
A legyintésre arcizma se rezzen, leginkább mert nincs és még inkább mert nem tapos a nemlétező kis lelkivilágába.
- Nem mintha ezt előző körben mondtad volna, hm? - Biccenti oldalra az állát. - És mi keltette a katasztrófasorozatot? Nyilván nem ti, mert akkor már a képembe dörgölted volna. Te, szépfiú, te befeküdhetnél a kényes igényeimnek, ha már ilyen szépen kérded, de ah, fájdalom, max lecsapódnék rajtad gőzpárának. ❤️ - Bolond démonja jót szórakozik az elképzelt jeleneten, ami... oké, valljuk be, egy kicsit azért vicces. Nem? Egy kicsit sem? Hát jólvan.
- Nyilván nem. - Von vállat újra, ez már pokolian jól megy neki, szinte merengőn vizslatja a levi arcát. - Nos, ha logikai alapon nézzük... az apokalipszis már bekövetkezett, szóval nagyon nem maradt mit elpusztítani a Földön. Istenke lelécelt, mert miért ne, ha elő akarnám csalogatni pölö, én is előkapnám a régi játékszereit, hátha alapon.



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Szer. Márc. 28, 2018 11:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 800 • Credit:

 
Nem akad fenn ilyesmin, hogy a szavába vág. Érzékenyebb idegrendszerű testvére talán biztosan, nem mindegyik van kibékülve más fajokkal, főleg nem a démonokkal, de ő pont jó lapot, vagyis inkább bábut kapott ki, ilyen apróságokon rég nem dühöng, a felesleges dolgok, mint ez lenne, egy jó nagy kioktatás, hogy mikor fogja be és mikor nem. Mily kegyes.
- Jó, komolyabban nézve ott van az, hogy ha elhasználod, van másik, vagy ha épp olyanok, mint kövön ülő barátunk társai szétszedik, akkor is találsz másikat, és lényegében sok-sok esély, élet, és miegymás – mindig vannak pró és kontra érvek, ezt sosem tagadta, és nem is fogja. Inkább, mint valami sületlenséget vagy épp üres, fennhéjázó baromságot kilökni. Annál ő sokkal okosabb. - De ott is van az, hogy csak egy ember. Mégse az igazi, az eredeti. Nekem nem lenne kedvem az ő bőrükbe mászni, számomra gyengék, és alantasak. Hogy is mondta valaki... csupasz majmok? Talán. Lényegtelen, rosszabbak mint az állatok – ha régen is, de látta őket eleget ahhoz, hogy így érezzen. Nem azért mondta, hogy elfogadja ezt az álláspontot, elvégre az ő szemszögéből ez egy igen fontos dolog, de épp ezért is gyönyörű, hogy különböznek. Mindennek, mindenkinek megvan a maga gyenge pontja, de ez nem azt jelenti, hogy könnyű eljátszani, és örülne, ha megszállva valakit lenne egy második esélye. Nagyon jól érzi magát a bőrében, ahogy a többi is, ők így lettek teremtve, vélhetőleg azzal a gőggel együtt, amiért így vélekedik róla.
- Kérlek, ne fogd vissza magad – persze, nem teljesen komoly ez, azonban belátja, hogy ő egy kicsikét több időt rosszalkodhatott odakint, megvan a ravaszsága és a tudása, amit az első találkozás hullámában  nem figyelt, és amit a személye miatt félresöpört. De itt azonban semmi komoly talán, mégis figyel. - Ezt eddig is tudtam, és rajta is vagyok. Hol a jó tanács? - kíváncsi tekintettel figyeli a vonásokat, amit kivehet, de mégsem lehet komolyan venni. Mintha a viccet keresné abban, amit a másik előadott. Miért ne használná ki? Ha azt hiszi egy percig is, hogy odakint is egy helyben ácsorog, és a múlton rágódik.. Tény, hogy a hatalmas tér elsőre kicsit megrészegítette, de nem pakolja magát parkolópályára, ó nem. Amúgy se azt várják tőlük, még ha eddig nem is rendeztek vérfürdőt. Ő mindig is a lassú bevezetések híve volt.
- Ha én nem, akkor majd már, vagy akár valamelyik testvérem. Fogalmam sincs, csak említettem. Nem látok a jövőbe. Én személy szerint ennek a szemétnek nem jövök egy ideig a közelébe. Mármint a teljes valóm – nem azért, mert épp félne, vagy undora van, hanem mert igencsak messze, és sok helyen ténykedik, ha kicsit felrázza magát, és megért mindent. Nem fog ezzel a vacakkal törődni, ő inkább a nőre gondolt, aki kiengedte őket, talán neki még hasznos lesz a hely. Ki tudja.
- Miért is hiba? - apróságokról van szó, nem fontos, életbe vágó tettekről. Ennyi szertelenséget egy sokéves példány is megengedhet. Hát még ha szenilis is lenne.. Elkerülik a kor problémái, szerencsére. Ahogy mostanság a család is. Mindenki megy, amerre lát, teszi, amit csak kíván. És ez így tökéletes, amikor eljön a felvonás új fejezete, tudják, merre kell keresni egymást.
- Olyan, mintha.. valami zavarná, de igen, érezni lehet belőle. Ez most nekem is új, elsőre csinálom, fogalmam sincs. Szeretnél üzenni a családnak? - nem mintha egy rádió lenne, vagy postás, valójában most neki is nagyon fura minden. Egyelőre itt érzi magát erősebbnek, és a kinti világ mintha csak háttérzaj lenne, semmi több. Hol viszont az erősebb, mintha a világ, vagy épp a ládában dúló energiák megzavarnák vagy épp segítenék ezt. Azt se tudja, hogy végleg itt marad-e ezen fele vagy eltűnik, és a következő adásig fel sem bukkan. Mélyebb válasz helyett, amit még kicsit keres ő is, csak felhorkan végül.
- Pont arról vagyok híres hogy nyelves csókot adok démonoknak – mindenképp mulatságos lenne másoknak, neki biztosan, de saját magának már kevésbé. Vannak dekoratív darabok, ez tény, de sok olyan, akire ránézni sem kellemes. Nem mintha egy percig is komoly lenne a dolog. Reméli. A válasz hallatán kissé magasabbra szökken a szemöldöke, de végül csak lelegyinti, mint a gyerekeket szokás, amikor bepörögnek és jönnek a marhaságok.
- Hát mit? Rohad az egész? Mert most nem tudom mi nem tetszik ebben. Végigment egy rakás katasztrófa a vidéken, mármint nem itt, hanem New York, meg úgy arra. Sok a halott, és egyelőre én se tudok többet. Mégis mi feküdne a kényes igényeidnek? - ebben már van marás, nem is burkoltan, mert mégse fog majd pont ő minden füttyszóra úgy ugrálni, ahogy neki kedvezne. Végül csak a füstös arcba bámul, amit akár képes is lenne ellegyezni, de nyilván keményebb fából faragták, és ennyi végett nem tágít.
- Nem volt valami beszédes mert el volt foglalva a másikkal. Mi meg azzal hogy kikerüljünk. De szerinted mégis mire? Biztos nem azért, hogy legyenek barátai..



Utolsó Poszt Hétf. Márc. 26, 2018 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 666 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


- Nem-nem, fájdalom, jól használod, folytasd csak. - Int kegyes főúri méltósággal, mintha nem épp ő vágott volna bele keresztbe, kasul meg mindenhogy a leviatán szavába. - Természetesen. - Erőszakolja meg a költőt, vagy épp fizikai kiterjedés híján a költői kérdést, mert azt még megteheti és amúgy is egy rohadék. - És ugyan miért? - Érdeklődik kedvesen, kivéve hogy nem, nem kedves. Ellenben tényleg érdekli a kígyódémon mondandója, számos forrásból hallgatta már végig, hogy miért mérhetetlenül alantas embereket megszállni, következésképpen számos vélemény van, amivel nem ért egyet. Erősen dolgozik a számtalanon, szóval +1 mindig kapóra jön.
Feltépődik a mosoly a száján a szavakra.
- Nagyon is, Levi. Ha kell egy jótanács a csúnya rossz démontól, nyilván nem, de megkapod, mert jó fej vagyok. - Ütögeti meg mutatóujjával a nem létező kobakját jelzésértékűen felszólítva a gondolkodásra. -  Szóval had röhögjön. Ha röhög azon, hogy valaki nyilvánvalóan az akarata ellenére szélnek eresztett titeket, akkor az egyrészt azt jelenti, hogy pillanatnyilag vagy nagyon nem figyel, vagy módja nincs tenni ellene. Mindkettő neked kedvez, hát tanuld meg kihozni a rendelkezésre álló időből a legtöbbet. - Szinte kézenfekvő, de... miért is lenne az valakinek, akinek sérti az önérzetét, hogy esetleg röhögnek rajta odafent, középen, vagy bárhol ahol az Őmagasságos Kurvaélet éppen lappang, mint valami nyomorúságos depressziós szeretetvírus, ami nyilvánvalóan a Pestis nevének két lábbal tiprása.
Szóval, igen. Megérti, hogy miért nehéz így gondolkodnia egy olyan lénynek, ami nagyságra teremtetett és amit elzártak mégis a világ elől. És ő érti azt is, hogy az igazi hatalomért és elismerésért nem két lábbal kell toporzékolni, mint valami kisgyerek, hanem tenni kell érte. Mert van az a pont, ahol már sem Istennek, sem embernek nincs oka, vagy indíttatása nevetni. A veleszületett hatalmat megtaposták, hát ideje felállni az önsajnálat cuppogós mocsarából. Apropó mocsár...
- Veszettül. - Vidorodik meg a fejcsóvált igazságon, részéről ezt bóknak veszi, még ha amúgy beszólás is. Hogyan vegyük el a szavak élét, hm? - Nem szoktam~ - Emelkedik ismét dallamossá a hangja, az aggodalom aztán tényleg nem az ő sportága. - Ohó, csak nem szemetesnek használnátok a játszóteret? - Hunyorog rá a másikra, láthatóan ez a gondolat szórakoztatja. Mi nem...
- Ez pedig hiba. - Mutat rá kéretlenül, szinte mellékesen még akkor is, ha szívatókörnek születik a felszólalás. Mondhatnánk, hogy tanárnak szegődött az oviban, de a leviatán aligha fogadná el annak. Nem is kell, hogy elfogadja, hiába él benne az arrogáns elutasítás egyik fele, ha a másikban meg épp a kíváncsisága teszi szikkadt, információéhes szivaccsá. Ez a személyisége használhatóbb része. Már szerinte.
- Hmm... - Félrebiccenti az állát, elemzővé váló pillantással figyeli, ahogy a sokezeréves srácképű szörnyivadék nézelődik. - Ezek szerint nem vagytok együtt sülve-főve. - Állapítja meg, aztán vállat von. - Nem mintha nem lenne érthető. És mondd csak. Amíg idebent vagy, érzékeled magad körül a kinti világot? - Szinte mellékes kérdés, mert miért ne kérdezzen, ha már úgy adódott.
- Ó mindenképp, csókoltatom őket. Használd a nyelvedet is, mikor átadod, szeretek _SOK_ lenni. - Mulat a saját poénján és valami hajmeresztő szinkronnal csúszik le a fa mellett hasonló pozícióba helyezkedve. Lám-lám, a démon nem csak az angyal, a kíváncsi leviatán mozgását is megtanulta utánozni.
- Milyen unalmas válasz. - Sóhajtja mély karcossággal, talán forgatja is a szemét, de abból mit se látni ilyen ködös feketeségben. - Ez meg semmitmondó. Dobj fel olyan témát, Szisszencs, amiről hajlandó is vagy általánosításokon kívül beszélni, különben javaslom inkább a tollas tündérkeresztanyut, az ő világképének ez jobban aláfekszik. - Nem mintha türelmetlen lenne, szimplán csak untatja, ha sütni próbálják az agyát, szóval kösz, kösz nem. A következő szavak ellenben már egy fokkal érdekesebbek, legalábbis abból a tényből ítélve, hogy nem üldözi újra depresszívebb éghajlatra. Jól hallotta, hogy a sötétségről, mint személyről beszél?
- Pft. Miért, mégis mire vársz? Nem mintha unalmas perceimben kimehetnék világgá kikürtölni a sötétséges kis titkaitokat, hm? Óh, vagy... - Egészen közel hajol, mélysötét szemei mint két nagyra nyílt feketelyuk szippantják magukba a leviatán figyelmét. - ... fogalmad sincs, mire kellesz neki, ugye? - Apró, pokolmély kuncogás - Még nem árulta el...



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 11:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 786 • Credit:

 
- Nem jó szót használtam? Elkopott idebent a szókincsem, tény, azonban nekem az lenne, ráfanyalodás. Bár ezek szerint te élvezed – meg a többi is. Talán ő is át tudná érezni, ha képes lenne rá, legalább csak a szórakozás kedvéig. Másféle élvezettek kell beérnie ahelyett, hogy idegen szemek mögül láthassa a világot. Nem kell félteni, megoldja és irigykedni sem fog. Csak nem szívja fel magát annyira ezen, hiszen azért ebbe volt egy kicsi lekezelő vonal is, amire nem figyel és ami a veleszületett gőgből születve akaratlanul bukkan ki ajkain, azt se nézve, hogy ki van előtte, mellette, vagy épp akárhol. Könnyeket egyikük sem fog ejteni, ebben biztos.
- Nézd el nekem, még sok minden van odakint, ami új, és idő kell, hogy megértsem. A Jóságos biztosan figyel és jókat röhög, ahogy kilépve azt se tudjuk mi merre, de.. mindennek megvan a maga szépsége, vagy valami ilyesmi – igen, most majd aztán felcsaphat hogy mennyire többet tud, és mennyire naprakész ő, még igazat is fog neki adni, az aztán pedig már kész dicséret és dagadhat a füstös mellkasa. Nem szereti ezt az előnyt megadni egyiknek sem, de így járt alapon nyeli be. Csak próbál felzárkózni, mint egy kapuzárási pánikon áteső férfi, aki teleaggatja magát mindenféle ékszerrel, idióta ruhákat hord, meg minden szörnyűség, amitől inkább kínos, mintsem kellemes. Szerencsére a színes tincsek, és minden más elkerülte, inkább elméletben próbál megújulni, a lehető leggyorsabban. Noha vele kevesebbet társalgott, mivel kevésbé érezte azt, hogy lenne türelme elviselni azt, amivel a személye jár, most már nyugodtabb és nyitottabb mint idebent. A bezártság savanyúsága után most már könnyedebben kezeli a másikat, így örül vagy sem, most mégsem az angyalhoz sétált, hanem itt táborozott le. Megesik. Talán neki mókásabb történetei akadnak, és nem hagyja ki a szaftosabb részleteket sem. Mindenben van valami haszon, és ha neki tudás kell, lehet a másiké pont az, ami a kirakós egyik darabja. Majd meglátja, hogy mi lesz ebből, egyelőre ez a semmisség mókás társalgása.
- Szisszencs. Nagyon kreatív vagy – csóválja meg a fejét, hiszen talán ő az elsők között van, aki becézte és ki is merte mondani előtte. Nem mintha amúgy ennyiért toroknak ugrana, vagy épp rettentő személyeskedésnek venné. Hát tegye. - Nem feltételeztem rólad ilyet, ne aggódj. Idebent kicsit korlátozottak a lehetőségek, de hátha hozzátok is bedobálnak pár lelket és akkor nagyobb móka lesz – nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a nő használja majd ismét ezt a trükköt, vagyis inkább Isten trükkjét, és a koszt a körme alatt, a zavaró tényezőket ide zárja. Aztán kezdődhet minden előröl. Addig meg felépítheti akár a mocsárpiramisát is, vagy saját magát, annál nagyobb lesz az élvezet. Ő legszívesebben magát az első elkövetőt pakolná be ide, még ha tudja, lehetetlen is, a gondolat jó érzéssel tölti el. Ennyi neki is jár.
- Ó, hát nem tettem. Ez már csak ilyen, túl sok dolog forog a fejemben, nem veszek észre részleteket – akarva, vagy akaratlanul az már nem számít. Hogy őt érdekli-e? Ez egy jó kérdés. Csak bólint végül és igazat ad, mert a korai múltban valóban mindig úgy talált rá, ahogy leírta, nem mintha ők aztán többet tettek volna a korzózáson, anekdotázáson vagy épp bármi más rém unalmas tetten kívül.
- Hmm – most az ő ajkain jelenik meg egy apró vigyor, a békésebb fajtából. - Igazából teljesen véletlen. Van amikor teszed a dolgod, mész a világban, és érzed, hogy valami piszkál. Ez a kapocs.. a mágia kiszámíthatatlan és sokrétegű, néha ilyen meglepetésekkel. Megragadtam a lehetőséget, hátha hiányoltok. A többiek úgy nézem nem leltek rá erre, vagy nem is tudnak – körbetekint, mintha keresné őket, mert a közeg kissé visszarepíti abba az állapotba, mikor még ő maga is lakó volt, így az érzet, hogy körülötte vannak, még él. Vagy épp a kinti szűrődik be. Hogy hiányolta-e őket? Ez a titok talán.
- Meg sem szoktalak. Elsőre kicsit sok tudsz lenni, és ritkán keveredtem egy helyre démonokkal. Majd megnézek még párat odakint – mintha szüksége lenne rájuk, mégis, miért ne. Hemzsegnek kint, és minden más is, bizonyára az útjába fog kerülni akármelyik is. Vagy jobb lesz, vagy rosszabb, nem számít semmire sem.
- Mivel nem? Halmozom az élvezeteket – telepedik le végül, mintha fáradt lábai lennének, de csak egyszerűen megszokás kérdése. - Még így romosan is szép látvány minden, no meg.. lesz pár dolog, addig meg marad a szórakozás – amit még maga sem tud mi lesz, de lesz. A kíváncsisága ismét vigyort csal arcára, fogalma sincs, mennyire titkos dolog ez, de hát ő idebent poshad, nemigen tud riadóztatni senkit az angyalon kívül, a pletykák meg kint gyorsan terjednek. - Egy angyal, de szebb volt, mint az itteni és a Sötétség. Kellemes volt őket látni valami szakállas idióták helyett. Hogy miért? Az már más.. azt majd később súgom meg. - ha megteszi.



Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 474 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


- Ráfanyalodva? - Mulat a megfogalmazáson, a nevetése valami mély, létezés közepén születő zönge, ami párhuzamosan él a konkrét szavakkal, mintha nem is szájjal keltenék, egyszerűen csak... megjelenik. Ezek a halhatatlanok! Mindegyik azt hiszi, másokat megszállni holmi ráfanyalodás, holott... ez itt ládába zárva tengette napjait, a tollas odafent tespedt meztelen kis puttó képében, míg ő országokat irányított a Földön, lelkek súlyos millióit vette kénszagú szárnyai alá és minden percét pokolian élvezte. Ráfanyalodás? Óh, hát. Nevezhetik, aminek akarják.
- Gondoltam, ha tudod mi a "járgány", azért összerakod a képet. - Von vállat, mert a hasonlatot nem ő kezdte, de a démon aztán nem tör pálcát. A leviatán úgy kvázi kimaradt az emberiség témakörből, bár... mennyi ideig voltak bezárva? Franc se tudja, de így azért elgondolkodtató, hogy mit akartak leigázni a Földön? Dinoszauruszokat? Jójó, most csak köcsögösködik, azt azért még ő is tudja, hogy a kis kígyódémonfattyak utána születtek a maguk lenyűgözően szentségtelen módján, akkor meg már szétszóródtak az emberek. Ő maga is alapított várost példának okáért Káin képében, szóval... szívesen.
Nem megy bele a kinek a nagyobb játékba, legfőképp mert tudja, hogy neki már csak arányok szerint is az, dehát az aztán igazán ne vitatkozzon, akinek még teste sincs.
- Multifunkciós vagyok, Szisszencs, baszogatom is, mocsarazok is, úgy nézek én ki, mint aki megelégszik egy elfoglaltsággal? - Mégis mennyire kellene ahhoz ostobának lenni, hogy éjt-nappallá téve illegjen angyalka előtt? Ugyan, minek? Bátor elképzelés volt, hogy a démon nem talál magának elfoglaltságot.
- Nem tetted fel a legfontosabb kérdést. - Közli vidoran. - Hogy engem ez érdekel-e? - Oldalra biccenti az állát, a füst körülötte mintha libbenne, feltapad a fa törzsére. - Hagyom, had agonizáljon a kedvenc kis szikláján, tollasék abban jók. - Nem mintha olyan fenemód sokat ismerne belőlük, de ha a hisztis gyerek főnökük valóban a saját képére teremtette őket, különösebben nincs is min meglepődni.
- Valóban. Emlékeztess akkor, miért is vagy itt? - Pillant rá laposan, mert ennek itt pont annyira nincs humorérzéke, mint Cassaelnek, abból a búvalbaszottságból meg pont elég egy is a dögunalomhoz. A kavics nem csobban a mocsárban, de kétség kívül eltűnik benne, különösebb speciális effekteket nem ad jelezvén, hogy reagál is rá. A Dögvészt meg mégannyira sem hatja meg, hogy megkövezik a művét.
Figyel az apró reakciókra, a legyintésre és igen, kifejezetten fókuszál a szavakra is.
- Nem bébi, csak elszoktál tőlem, mindig ilyen voltam~ - Szinte dallamosan emelkedik a hangja. Valóban, Mammon egy percig sem volt az a típus, aki nem hányta egymás hegyére-hátára a baromságokat, talán megfelelően fel is készítette volna az odakintre a túl kíváncsi kis leviatánt, ha őt találja meg és nem Mr. Igazságtalanélet kollégát, de hé? Minek keresnénk féltermészetes szövetségest, ha utálhatjuk is nagy erőkkel. Az olyan trendi. - Na és mivel foglalod el magad, amikor épp nem hozzám csörögsz be? Apropó, ki segített kijutni nektek és úgy miért pont MOST jutott eszébe, hm?



Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 696 • Credit:

 
Még a Nap sem úgy süt. Ámbár kevés dolog van, ami igazán, mélyen meg tudja érinteni a saját kis dolgain kívül, nem szép dolog, de elég önző fajtából vannak, és bár talán ő ebből egy fokkal kevesebbet kapott, nem tagadja, hogy még eme nagyszerű ismeretségek után is szemrebbenés nélkül lökné be a gyilkos szakadékba a másikat, de még az égi katonát is. Jó, mondjuk tőlük sem vár többet és szebbet. Ha nem zárták volna el őket, lehet hogy máshogy tekintene a hozzá hasonló teremtményekre. Jó szövetséges, ellenség, vagy épp csak egy apró porszem, amelyre nem is kell figyelni. A börtön ezt igencsak megnyirbálta, elvette az alkalmat arra, hogy talán összefogva ne az égiek csesszék szét a planétát, hanem kreatívan ők, miután a kis dolgaikat elrendezték. Rettentő sok forgatókönyv volt a fejében, vagy akár a többiekében arról, hogy csak jussanak ki, megmutatják ők, milyen az, ha valami felidegeli őket rendesen. Borsot törni Isten orra alá, vagy csak rombolni, ahogy telt az idő, úgy maradtak az álmok, majd elült és várakozó üzemmódba kapcsolt. És akkor idejönnek ők, és azt mondják, hogy az egész poént lelőtték? Nem csak a démon tud nevetni, bár tény hogy ő biztosan többet is teszi. Mégis.. hát most szerzői jogok ide vagy oda, ők akarták-e vagy sem, megtörtént, és nemigen tudnak tenni ellene nagyon, bár a megmaradtakat el lehetne tiporni, de mi értelme úgy, hogy annak, akinek szánják nem is figyel. Csalódás. Valóban ronda, és nincs ehhez szokva. Fene a kényelmet.
Nem mutatja a meglepettséget, de jelen van, és utolsó porcikájának apró szelete talán most bánja, hogy kint van, és nem tudja belenyomni a kezét, hogy megtudja milyen is valójában. Tudja, milyen a mocsár, ez itt átvitt értelem, de nem, ennyiért nem mászik vissza, ahhoz nagyobb durranás kell, hogy erősebben gondoljon a visszatekintésre. Semmi pénzért nem hozza ide valódi formáját, ez van. Majd ha kiszabadul a másik.. biztos kint is folytatja a játékot.
- Ohh, ma is tanultam valamit. Bár fogalmam sincs, sosem voltam arra ráfanyarodva, hogy más, lestrapált hústestébe költöztessem magam – kicsit még el is fintorodik, mert hát.. beülni egy emberbe? Ugyan már, ennél ő több. Biztos, hogy jó móka is tud lenni, de ennyi, semmi több. És ez lesz belőle. - Fogalmam sincs mit akarsz ezzel, de biztosan jobb, ha megtaposod, a tartós azonban mindig jobb – el kell nézni, ha valamely fogalom még új neki. Elvégre a tollas nem tartott neki évezredeket pontosan felölelő leckéket. Közben ő is kényelmesen elhelyezkedne, odakint biztosan kényelmesen élvezi a szabadságot, itt pedig lépéseket tesz, közeledve a fortyogó masszához, a másikhoz, mindenhez, miközben figyeli őt. - Mi sem vagyunk kevesebbek – nem mintha itt arról lenne szó, kinek nagyobb, vagy valami ilyesmi. Van egy fajta személyisége és szövege, azt aláírja. - Azt hittem azzal foglaljátok el magatokat, nem épp azzal, hogy.. ezzel – int ujjaival a mű felé. - Biztos nem örül a változásnak – ki örülne az ő helyében. És bár ne lenne igaza – valamennyire. Tényleg nem tudja teljesen. Felforgathatja, nem harcol érte, de ott fog motoszkálni a fejében, hogy mi történt vele. Felépítettek valamit lassan, aprólékosan, és most az új lakó belepakolja a holmijait. Mint egy régi ház emléke; tudod, hogy ki fogja festeni a szobákat, és te már az újban ülsz, és a távolból utálod, hogy mályvaszínű lett a nappali. Őrület.
- Nos, nem azért vagyok itt, hogy megtudjam mennyien másztak be alád, se az emberek kicsinyes vágyai. Mindig ilyenek voltak, mindig lesz aki megkeféli őket – nem kell őt se félteni, be nem hiszi, hogy a másik arra akar kilyukadni, sem épp addig illegetni füstvonásait, míg átfut a fejében a gondolat, mi lenne ha. Újabb kavics csobban – már ha valóban csobban -  a mocsárban, és tekintete megkeresi a fekete, kusza arc vonásait.
- Áhh – legyint egy aprót, láthatóan mutatva, hogy hiába az angyal estimeséje, mégiscsak jobbra számított. - Egy szemétdomb az egyik része, a másik meg egy őrzött ketrec. Kevés inger, de persze aki akarja, megtalálja, azonban... Nem most volt, hogy kint jártam, minden új még így is, szóval elfoglalom magam, ami csak akad. De se fanfár se.. póni. Kicsit megártott neked a bentlét, hogy ilyeneket képzelsz – csóválja meg kissé a fejét, az ő humora mér rozsdás.



Utolsó Poszt Szer. Márc. 21, 2018 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Missed me already?
Athan && Mammon
tik-tak • szószám: 560 • Credit:


Üdv a való világban, Kölyök. Az élet már csak ilyen, csupa csalódást, az embert sosem ismerik el, hát még a démont, vagy a névtelenségbe taszított leviatán fajt. Mondhatnánk, hogy a sors kegyetlen egy kurva, de ezt inkább tán annak az egoista emberszabású majomimádónak köszönje odafent. Vagy fene tudja épp hol. Mammonnak lenne egy-két tippje, mit kéne tenni holmi dirigáló nőszemélyekkel, de hé? Senki nem kérdezte és bár szokása hegyekben osztogatni a kéretlen tanácsokat, néma gyereknek az anyja is büdös. Vagy valami olyasmi.
Ki gondolná, hogy éppen ez a veszélyes a démonban? Olyan, mint egy megszállásnál. Minél inkább akarod ignorálni, annál jobban elterjed, mint egy halálos fertőzés, ami ellen idővel késő bánat tenni úgy nagyjából bármit is. Ahogy a megszállás esetén azonban, úgy bizony itt is tenni kéne ellene, de ha valamit Athan megtanulhatott az együtt töltött időből, akkor az az, hogy a Dögvészt egyszerűen csak nem lehet komolyan venni. Szarkasztikus, piszkálódó, könnyen nevet, sokszor mások kárára, a helyzetek iróniáján, valahogy mindenben meglátja a saját szórakozását és örömét még úgy is, hogy nyilvánvalóan nem kívánhatta bezártságát. Mégis remekül előadja, hogy nem zavarja a legkevésbé sem. Örökkévalóságnak tűnő, ámbátor ahhoz képest igencsak rövid együttélésük alkalmával úgy viselkedett, mint valami rossz kisgyerek, aki nem tanult fegyelmet és veszettül mocskos a szája bár, ártalmatlan. Ártalmatlan démon. Elég fura, hm?
Naná, hogy az. Először mutatkozik meg igazán, hogy Mammon csinál is valamit a hülyeségen kívül, bár értelmezni viszonylag elég nehéz a műveletet. Leginkább terraformálásnak hat, dehát kis barátai - akik amúgy hiába féldémonfattyúk, még csak véletlenül se öribarátkoztak össze vele - aligha róhatják fel neki, hogy próbálja otthonosan érezni magát a Nihilben, hm? Merthogy így nevezte el a láda belsejét. Nem Purgatórium, nem Pokol, szimplán csak Nihil. Ez illik rá legjobban. Szerinte.
Ő is ismer pár nagyon merev démont. Incubusnak nevezi őket.
- Ah, ilyen ez, ha rendesen kihasználod. Lerobbannak, aztán széthullanak, vagy lenyúlják és a szegény démon szerezhet magának egy új modellt, de hé? Mi értelme beszállni a járgányba, ha nem taposod meg a gázpedált? - A démon vigyorog, ennyi idő alatt már bőségesen megtanulta, hogy konkretizálja füstös vonásait. Nem lett ettől bizalomgerjesztőbb.
- Ősi inkább, de jól tartom magam, kösz. Hmm? - Oldalra biccenti az állát, amolyan embertelen, már-már horrorisztikus hirtelen mozdulattal, ami ennyi idő után igencsak megszokott tőle. Ahogy az is, hogy általában minden komolytalanság ellenére nagyon is odafigyel a környezetére. A személyekre. Ezúttal nincs közönség, aminek prezentáljon, szóval...
- Még ha tudnám is, minek? Nem vagyok már százéves kisdémon, hogy letépjem a babáim fejét, ha nincs másik kéznél. - Vállat von és nekitámaszkodik egy fának. Nem, valójában nem, de jól űzi már a területi megszokás-színjátékot.
- Gyűlölheted bármennyire, Szisszencs, az otthonod volt egy fél örökkévalóságon át. Az lenne furcsa, ha hidegen hagyna. - Ő nem pillant a fekete massza felé, figyelme látszólag kizárólagosan a leviatánon. A massza egyébként nem is massza, inkább csak... formátlan, meg-megrottyanó mocsár.
- Áh, szépségem. Meglepődnél, mennyien adják el a lelküket is csak azért, hogy hülyére keféljem őket. Látod, ezért kedvelem az emberi mentalitást. Annyira igyekeznek elkárhozni, hogy az már zabálnivaló. Na nem mintha épp lenne hova, hm? - Meglepő, de jól szórakozik ezen, pedig ha valakit, hát a Dögvészt pont zavarhatná, hogy nem növelheti saját hatalmát. Oh. Nem, annyira nem is meglepő, épp mert róla van szó. Bármilyen szarságon képes szórakozni.
- Na és? Fekszik a kinti élet? Nagy családi összetartás? Üdítő mámor, fanfár és csillámpónifölde?


Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 746 • Credit:

 
Azért kicsit nagyobb durranást várt odakint. No nem kért ő tüzes esős, sem kiömlő tengereket, de azért valami nagyobb pánikot esetleg? Mégis oly csendben és túlvilági fanfárok nélkül csordogáltak vissza a planéta mezejére, hogy az már kissé fájdalmas volt. Persze, nem annyira, hogy meg akarná ismételni, de azért valahol egy kicsit az egójuknak talán fájt is. Vagy valami olyasmi. Aztán persze ott van az, amit a mennyei mondott, miszerint hát.. rólunk nagyon a kutya sem tud azok közül, akik birtokolják a Földet, vagy épp akkor se gondolnak a nevükre, amikor összedől minden. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Majd élnek a meglepetés erejével akkor, amikor eljön az ideje, vagy amikor azt mondják. Nem tetszik neki az ötlet, hogy ismét van egy nő, aki meg akarja nekik mondani, mit tegyenek, de úgy néz ki, ez egy olyan kör, amely valamelyest megint utolérte a kezdőpontot. Újjászületés, vezetés és az ismételt felemelkedés. Melyiküket ne kecsegtetné ez? De ez a kazetta egyik oldala, a másik lejárt, és maguk mögött pihen, talán a többiek el is felejtették, de Athan is nosztalgiázik a maga módján, ha épp nem úgy, mint a többiek tették odabent, mint az öregek. Ilyen hosszú idő után azért ráragad a koszon kívül egy-két apróság a magafajtára is, talán nekik még a bőrükbe is égett kissé. Kinek mi.
Egyesek dőzsölnek, a másikak meg keseregnek. Nem figyelt annyira arra, miben és hogyan mesterkedik odabent, mennyire kedvelte meg a levegőt, vagy épp bármi mást. Ha akarták volna se lenne másképp a hely, ez magától nőtt ki, és úgy néz ki, megérkezett talán az, aki igazán aratni készül. Had tegye, nem irigy, az egy másik pokolfajzat feladata, had legyen gyereknap. Lehet, hogy nem épp idilli a környezet egy csinos házikó felhúzására, azonban mindig van, aki hasznot képes húzni belőle. Ám legyen, semmi rossznak nem az elrontója, és a többieket se hatotta meg, így nem akadályoztak meg semmit sem, hogy az albérlő kénye-kedve szerint rendezkedhessen. Nekik még most se lenne ártalmas, talán kifinomult orruknak már annál inkább, de egy csatatér, vagy épp leigázott város sem kellemesebb eszenciájú, gyomruk pedig nem dobja ki fekete lényegüket ennyi végett. Még így, hátrahagyott állapotban sem teljesen vált az ő birodalmává, bár, ami késik az nem siet, talán erre vágyik, talán nem, nem tudja, mi fogadja majd a következő leskelődésnél ugyan, de nem zárkózik el az újítások ellen sem. Tudja ő nagyon, hogy unalmas volt, mit szépítsen?
És munkálkodik. Nem rest, és talán már akkor ezen volt, amikor még mindannyian bent csücsültek körülötte. Kreatív, bár ez a hozzá hasonlókra igencsak igaz, bár az is, hogy néhány annyira merev, hogy ha egy kicsit is hajlania kellene, ketté is törne menten. Már akkor, a fénykorban is igencsak duhajkodtak, munkálkodtak, miért ne tették volna végig, míg ők pihentek? Meglepte volna az, ha nem másznak fel, és kiáltják ki magukat valami hatalmasnak, miután ők szépen kitapostak egy utat, ami könnyebb mint az ismeretlen. Meg a többi szépség odafent, nem is lényeges.
Nem követi tekintetével a követ, tán le se ért, inkább arra figyel, amit megmozgatott. Vibrál, erős és tettre kész, noha egymásnak ártalmatlanok. Ez így nem egészen érvényes játék, hogy nem csorbították meg úgy, mint őket, bár, ha a fizikai lét hiánya annak számít, nos.. nem, így sincs egálba azzal, amit velük tettek. Azonban nem is azért ette ide a fene, hogy azon töprengjen, ki vagy épp kik jártak rosszabbul.
- Egy kicsit még mindig szét vagy esve. Nemhiába, a járgány odakint, te meg még mindig bent.. De lehet nincs is ellenedre – ismét odapillant, ahol munkálkodik és forrong, majd tekintetével a massza alakját futja át, ajkaiból ha nevetés nem is, de egy kósza vigyor mégiscsak kiköltözik.
- Hozzád, hozzád. Hát máris azt hiszed, te vagy az új látványosság? Áhh én csak.. - ő csak mi. A szarkazmussal, se semmi mással nem is törődik, nem veszi fel, had mondja, a csend sose volt a barátja. - Tudod, honvágyam ugyan nincs, csak kíváncsiságom. Őszintén, azt hittem már véresre martátok egymást, aztán eszembe jutott a kis.. hmm kellemetlenséged, de mindenesetre érdekelt, hogyan viselitek. Akarva akaratlanul hozzánk nőtt a hely – bár talán ez a kapcsolat még őt is meglepi, vagy épp felfedezi, maga sem tudja. Kétség kívül ez kifele sokkal jobban tetszett volna, de csak mióta megpiszkálták a zárat, azóta érezte a lehetőséget. Itt van, de mégse. Csak az előny, hogy ő szabadon dönthet arról, mikor unja meg ismét a közeget. - Miért vonzódna hozzád bármi is különben, főleg én? - csóválja meg a fejét, mintha tiltakozna, csak épp nincs mi ellen.



Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 7:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Missed me already?
Athan && Mammon
tik-tak • szószám: 685 • Credit:

Hatalmas tévedés kis barátom. Démon. Azt ró fel, amit csak akar, példának okáért, hogy nem hagyott őkelme szivárványos unikornisos "ki itt kilépsz, kurvajó neked" üzenetet egy nyíllal a kijárat felé. Azt például tudta volna értékelni. A hiányát? Nada! Minden őszinte szívből jövő kívánsága, hogy a leviatáncsorda össze-vissza törje/te (elszaródtak ebben a dobozban az igeidőt) magát kifelé menet. Mert az úgy fair. Tét nélkül, hm? Valljuk be, nem kell hozzá sok intelligencia, hogy összerakjuk a képet. Ha egy nagyhatalmú lény fogságba esik és módunkban áll levenni egy hatttalmas szívességgel, akkor hé? Az még jól is jöhet. Persze nem lehet mindenkinek stratégiai hozzáállása és nem is vár különösebben előre, visszafele, középre, le és feltartó gondolkodást olyan lényektől, akik egymást döngették a játszótéri hintán. Vagy valami ilyesmi. Mert nyilván... megfektették egymást, nem? Vagy ezek se tudnak játszani azzal, ami adott, mint tollas kisbarátja. Oh, hát. Ő meg a gondolatok. Már-már azt hihetnénk, hiányzik valaki a fejéből, DE valójában csak ő hiányzik valakinek a csinos kis fejéből, mert köd, köd rossz, köd megunható és még egy bőrkötéses horrorkönyve sincs.
Na de minek is az, mikor ez a világ erre szakosodott? Oh, baby, igen. Már-már majdnem otthon érzi magát, a félelem és nyomor meg nagyon messze áll tőle pillanatnyilag, minthogy. Nos, nem ember? És nem mézesmázos cuki, anyucifaló levibaba, hogy néhány csalafinta csikorgó délibáb meghassa a nagyon érzékeny és továbbra sem létező lelkivilágát. Hé heló? Még mindig arról beszélünk, aki a legkifacsartabb emberi fertőgondolattengeren lubickol unalmas perceiben, mint mások a gőzfürdőben már-ha-lenne-még, de max hiénázó luxuskörökben tudja elképzelni eme úri fényűzést.
A Dögvész nem megnyirbált hatalommal furakodta be ide magát. Nem-nem. Ereje teljében van, szóval sutyoroghat a fakóvilág kitartóan, mert ez a zabálás igencsak hosszú idejébe telik majd.
Túl rövid ideje van itt. Nem volt elég hosszú ahhoz, hogy mentálisan kikezdje, fizikai formája pedig tovább sincs. Reméli a tollas ellenben veszett szarul érzi magát. A testvéries megosztozás nevében mindent neki ajánl.
Oké, a leviatánok se veled se nélküled gondolatfoszlánya némileg zavaró, de hé. Nehéz az elválás, srácok.
Élet. Hát hogyne. Nagyon messze van az élettől az, ami a semmibe kimászik, ám hm. Hogy van valami körülötte, az már nem semmi. Hiába halott, hiába beteg, horrorisztikus, sutyorgó és nyugtalan, hiába mászkál az idegrendszereken, ez mind-mind valami. A valamiből pedig építeni lehet. A valami átformálható, pláne, ha ilyen közel áll önnön létezésének alapelveihez.
Különös, hogy érzi az eső illúzióját. Egészen olyan, mintha lenne arca, ami pedig egyelőre nincs. Különös, de használható. Ha elhitetik vele, hogy van, akkor egy idő után lesz is és akkor kéremszépen, akkor valóban elszabadul a pokol. Nem is lenne ez olyan elviselhetetlen HA.
HAHAHA.
Tudná, ha az angyal kijutott volna. Nem mert ő az elcseszett mindenható (oh, a pokolra is, csak azt ne), hanem mert a ládanyitásnak ereje van, visszhangja, az erőpólusok megváltoznak, felborulnak és szétmorzsolódnak, mert akkor érezni a vákuumot, az odakint csalfa, perzselő homokból kovácsolt kikristályosodott szagát. Tudná, ha kinyitották volna a ládát és még.sincs.egyedül.
Hegyes álla - avagy annak illúziója - a magasban marad, ellenben az obszidiánpillantás lehullik a roppanásra. A foszlányos orrlyukak kitágulnak, mintha a környezet maga venne levegőt, ahogy beszívja a megjelenő alak kipárolgásait... nincs neki. Testetlen. Elpusztíthatatlan. Ismerős. Unalmas. Unalmas?
- Hmmm... - Merengő morajlása akár a mélybe hullt sziklatömeg, lassú mozdulattal fókuszál rá úgy istenigazán a jövevényre. Félrebiccenti az állát, éppen annyira, hogy más szögből vizsgálhassa, s mire a kő repül, már nincs ott. Különös, kattogó hang a hím füle mellett, a szaggatott, természetétől fogva megtépázott, kavargó arc ellenben a másik oldalon tűnik fel. Mintha nem is lenne valódi formája - s ilyen távolságból már érzékelhetően tényleg nincsen -, s ezernyi, milliónyi rovar alkotná inkább az egész lényt.
- Nocsak-nocsak - Utánozza szórakozón a másik hanglejtését igencsak valósághűen. - Mi a baj, cicabogár? Bántott odakint a csúnya, rossz világ és máris szaladsz vissza _Hozzám_? - A nevetése mélyen fúródó, alattom, síkostestű lények siklásán születik, holott idebent aligha lehet más teremtmény, mint ő, meg az angyal. Kartávolságon kívülre rebben, bár kétséges, hogy érinthetné egyáltalán. - Kéretlen vonzódásod módfelett szórakoztat, ámbár megjegyzném, kissé hm... - Az egész füstlény mintha oldalra dőlne egy meglehetősen természetellenes pózban, úgy bámul a hím hastájékára. Feltehetően. - átlátszó.

Online
Athan
avatar



☩ Reagok :
102

Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 545 • Credit:

 
Azt hittétek mi?
Szinte képes lett volna felfesteni a láda égboltjára, ha nem sietett volna annyira a kifele úton, hogyha képes lett volna rá, akkor össze-vissza töri magát az igyekezetben, azonban senki nem róhatja fel nekik, hogy annyi idő után nemigen finomkodtak a lassúsággal vagy épp bármi egyébbel. Tipikusan a hátra sem tekintő népség, és talán egyes lelkek odabent csalódtak, hiszen senki nem nyújtott neki, nekik segítő kezet, hogy tartson velük, valljuk be, nem az ő szokásuk az, hogy csak úgy, tét nélkül tegyenek bármit, elvégre abban semmi érdek, ha potyautasokat is visznek ki maguk mellett. Legalább nem marad üresen! Ha lennének virágok, gondozhatnák őket, csakhogy korántsem valami kellemes közeg a két új vendég öröksége. A szürke világ csendes, mégis olyan, mintha minden pillanatban azon lenne, hogy megőrjítsen és összetörjön. Úgy látod egyedül vagy, és mégsem, semmit sem látsz, de mégis mintha minden kiszáradt bokorból szempár pillantana rád. Ez nem a Pokol, itt nincsenek olyan lelkek, amelyek elkárhoztak és arra átkoztattak, hogy örökké itt leledzenek. Nincs itt semmi, és mégis. Csalfa képek, hangok, délibábok. A saját fejlett érzékeik lesznek képesek megőrjíteni a csapdába esett vadat, előbb vagy utóbb. Megrág, megtépáz, és akármennyire is béke honolt benned, szép lassan kúszik fel, költözik az agyadba, a zsigereidbe, miközben olyanná formál, amely sosem mertél, vagy akartál lenni – de jobb sem leszel, akármennyire sárosak az ujjaid.
Valaha talán egy kis paradicsom volt, egy olyan sziget, mint amit Ádámék élvezhettek és tettek tönkre azzal, hogy hallgattak a kísértésre. Előfordulhat, hogy nem is átok, hanem ajándék volt az eredeti szerepe. Azonban amikor ők érkeztek, és ők birtokolták, már híre sem volt ennek. Élő nem, csak holt, szikkadt, szinte sík vidék, hol fatörzsekkel, hol semmivel. Vészterhes, és hiába hagyták el hosszas birtoklói, mintha még mindig ott lennének, csak épp most már nem a semmis tekintetükkel pillantanak feléd; úgy érzed, mintha támadnának. Vagy mégsem? Minden talán csak a csalfa képzelet és ez csak egy kopár semmi?
Zavaró vibrálás, az ismert, unott kövek szinte felszisszennek, vagy mintha elleneznék azt, ami történik. A kopár semmibe élet költözik? A két nyaraló egyike úgy dönt, önállósul és ő lesz az új kakas a szemétdombon. Egy táj persze ebből nem érez semmit, azonban a mágia, amely átitatta, már nem épp kellemes találkát jár a démonlovas kipárolgásaival. Mintha vihar készülődne, az eddigi szürkeség még mélyebb, az égszerű leplen sötét felhők gyűlnek, és lassan hullanak a hideg cseppek – vagy csak épp annak illúziója. Zavaros minden, de talán az okozója ezt élvezi, nem tudni. Maguk a lakók távoztak, mégis, az épp nagyban újraépülő romlott lélek úgy érezheti, nincs egyedül. Nem az angyal kereste fel, az talán messze van, lehet ki is jutott, ez mégis valami más. Egy szempár, egy arc, karok és lábak, megérinthető és mégsem.
Athan egy apró csatornát fedezett fel, olyan, mint amikor az élet fénykorában egy kamera képét figyelték egy messzi képernyőn, távcsövön. Az avar roppan, egy alak sejlik fel a munkásság mellett és arcára fintor ül ki, mint akit annyira zavarna, hogy a mocsár mocska ragadt lábára. De mégis, szórakozott pillantással méri fel azt a fertőt, ami egykori otthonát veszélyezteti.
- Nocsak, nocsak. Valaki úgy látom, berendezkedik épp. Illik ilyet? - fogalma sincs, kap-e választ, vagy akármit, csak ujjai közé markol egy ismert, gyűlölt követ, és a fertő helyének közepébe hajítja, mintha számítana bármit is.



Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Missed me already?
Athan && Mammon
error: • szószám: 404 • Credit:


Az élet igazságtalan. Mondhatnánk, de mivel részéről sosem élt különösebben (már nem az esélyekkel, mert az nagyon megy neki jobb pillanataiban), ezért annyira nem is zavartatja magát. Általában ő az igazságtalan. Már mások szerint. Szerinte minden csak mérlegelés kérdése, egyik oldalra berakod az árat, másikra az értéket és voilà, meg is van az ok, indok, a legalizáltság. Nem mintha szüksége lenne rá. Nem mintha szüksége lenne úgy akármire... ó, de. Nagyon sok mindenre van úgy perpill most és azonnal szüksége, de hé? A látszat ellenére ő veszettül türelmes démon. Az a fajta, aki évtizedeket képes lappangani egy fejben, ha abból információt, értékes tapasztalást nyerhet. Csak mert időnként úgy tűnik, hogy nem csinál semmit sem, az még nem jelenti, hogy úgy is van. Ugye, Wallenberg, szívem?
Most sem tétlen. Mert az nagyjából pont egyenlő lenne az unalommal, ami pedig nem sajátja, legkisebb pokoli atomjában sem alkotóeleme, szóval Cassael drága, úgy van ez, mint a gyerekekkel: minél nagyobb a csend körülöttük, annál nagyobb a baj.
Merthogy igen. Látszólag megunta annyira a tollast egyelőre, hogy tetemes távolságba gőzölögjön és másnak keserítse a sanyargatott kis játszótéri nem létező lelkivilágát. Már, ha lenne más. De most, hogy a levik második születésüket élték meg kiröppenve, már annyira nincsen úgy nagyjából semmi sem. Pedig becstelenségére szóljon, úgy érzi mostanra felforgatott minden követ egy hátrahagyott, maradéknyi selejtért, de nem. Semmi.
Szóval keresett magának egy kevéssé kényelmes, ámbátor angyalmentes nyugalmas kis zugot és nekiállt átformálni magának. Mi, hogy mi? Óh, igen, igen, ilyesmire képes a szentségtelen dögje. Bizony. Lovasból van, őket meg úgy teremtette ŐLucifersége, hogy a földnek, mit eredeti gazdája hátrahagy, feudális lordja legyen. Szóval rossz hír, ládikó, új mestered megérkezett.
A terület, melyet elfoglalt, már messziről érzékelhető. Leginkább onnan, hogy elkezdte ledominálni az a beteges, mindent átható, fertőszagú, fortyogó feketeség, ami ő maga is. Mintha csak önmaga kiterjedésévé válna a föld, mocsarasodik, gőzölög, belülről rohad és változik. Nem egy valós Pokol lángok nélkül, de arra éppen megfelelő, hogy táplálkozzon belőle. Mert rossz hír kedveskéim, a tökéletes csapda elve éppen azt szolgálja, hogy a lényeket megőrizzék annak, amik. Ő pedig nem gőzfelhőnek született, nem ám. Lucifer alkotta, arkangyal elvette, de attól ő még testes démon. Fizikai kiterjedése van a belélegezhető korompárán túl, szóval hol a vicc az egészben?
Óh, igen. Mammon, a Pestis, az Apokalipszis Harmadik Lovasa éppen újraalkotja önmagát. Pontról-pontra, lépésről-lépésre, egy örökkévalóságnak tűnő időn át, de legyünk őszinték? Éppenséggel ideje az pont van rá. Már feltéve, ha nem zavarják meg.



Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  
Chat Box
mennyei hangoküzenj a többieknek

fontos linkek
MINDEN AMI KELLFONTOS, GYORSAN ELÉRHETŐ LINKEK



friss írások
UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÁSOKposztok, hírek neked!
Riena Love
Today at 4:21 pm
☽ Riena Love

Calypso
Today at 3:27 pm
☽ Ancient Baths

Hell or Heaven
Today at 11:26 am
☽ Queens




Ki van itt?
ÖSSZESÍTETT LISTABELÉPETT TAGOK, FAJOK LÉTSZÁMA

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots




Fajaink száma
Arkangyal
8/7
Leviatánok
8/8
Angyal
2
Démon
12
Bukott Angyal
3
Ember
7
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
11
Nephilim
5