☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Astarte - Queen of spirits of the dead

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Szomb. Szept. 10, 2016 1:42 am írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

hát drágaaaa, örülök, hogy ilyen sikeresek a lovasok. Lucikám tud. Elöször is csodálatos írásod nagyon jó volt így hajnali 2 fele, haha. Másodszor is én ezt a hölgyet az SPN-ben láttam, és nagyon tetszett az a rész, ahogyan vissza varták, és kicsit vicces is volt. Nagyon remélem, hogy sok érdekes játékban lesz részed, és sokáig velünk maradsz. Sok csók Wink


● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●



Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Pént. Szept. 09, 2016 10:32 pm írtam neked utoljára


Astarte, alias Death
You go to hell and you tell them... i'm coming.
Alaina Huffman
démon
keresett, kanon
Lucifer, staff
lord, a halál lovasa
Pokol

Személyes adatok

Véleményem az emberekről: Olykor szórakoztatóak, máskor idegesítően ostobák, de lényegében nélkülük nem lenne munkám sem.

Porhüvelyem neve: Pokolban született démonként saját testem van.

Mióta élsz?: Hát illik ilyet kérdezni egy hölgytől?

Gabriel vagy Mihály?: Lucifer, természetesen.

Vélemény a természetfelettiről? : A természetfeletti adja a világunk izgalmasabbik oldalát.

Város: New Orleans, de ott vagyok mindenhol.

Család: Olyanom sosem volt, hacsak nem számoljuk Lucifert és a többi lovast.




huszonpár
B
kb 8 éve
Képességem


Démoni képességek:
- Halhatatlanság
- Alkukötés
- Természetfeletti erő
- Telekinézis
- Megszállás
- Mágikus, okkult tudás
- Démoni energiák

Az első démonok egyike vagyok, valamint az egyik legerősebb is, profi szintű mágikus és okkult tudással. A Halál lovasaként a pozíciómhoz tartozó energiával könnyedén dönthetek bárki halandó életéről vagy haláláról. Angyalok és más természetfeletti lények esetében természetesen kicsit más a helyzet, de így vagy úgy, az erőm rájuk is hatással van.


.
Ezt a történetet vérrel írják
Sóhajtva nézek körül a gyönyörű, hibátlan virágos réten, ahová érkezem. Bizony, akármilyen hihetetlenül is hangzik ez tőlem, a földi sík, a természet, az emberi világ a maga csodáival igenis le tud nyűgözni engem, de nem ugyanabban az értelemben, ahogyan az égi szárnyasok, vagy a halandók rajonganak mindezért. Nem a teremtés szépségét látom abban, ami most körülvesz, hanem mindazt az erőt és életet, amit elvehetek, az energiát, amit kinyerhetek, a pusztulást, amit rászabadíthatok. Nem vagyok olyan kifinomult és precíz, mint nővérem, a Háború, sem olyan türelmes, mint Éhínség testvérem. De nincs is szükségem efféle erényekre, hisz Halálként valamennyiük után learathatom a „termést”, és mindenféle egyéb előkészület vagy alapozás nélkül pusztíthatom az élőt kedvem szerint, amerre csak járok. Ugyan én vagyok a legkisebb húg, aki utálja teremtetett és érkezett, de már kezdettől fogva úgy érzem, hogy én vagyok a legszerencsésebb. Fakó lovam hátán ülve, társaim nyomán haladva gyűjtögethetem be a lelkeket, és valójában gyakran a kisujjamat sem kellene mozdítanom ahhoz, hogy begyűjtsem a jussomat. De abban mégis hol az élvezet? Halált hozni némán, sötéten, lassú léptekkel kullogva a többiek után. Ez hamar unalmassá válhat. Én pedig szeretem az izgalmakat, szeretem kézbe venni a dolgokat, irányítani, formázni, variálni, és legfőképpen elnyújtani az életek elhalványulását. A változatosság gyönyörködtet, azt mondják. Én pedig olyan vagyok, mint a legtöbb kishúg, elkényeztetett, akaratos, és mindent akarok, amit csak kaphatok.
A mező magasabbra nőtt növényeit, gazait súrolva ujjaimmal irtom magam után az élet ily apró formáját, élvezve a legkisebb, legjelentéktelenebb pusztulást is, amit okozhatok, miközben az erdő szélén álló ház felé lépkedek, ahol két férfi áll, láthatóan rám várva. Idáig érződik róluk a félelem és a kétségbeesés szaga. A kedvenc parfüm-illatom.
- Ki szólította Astartét, a halál démonát? - teszem fel a kérdést, amint megfelelő távolságba érek. Szándékosan nem bukkantam fel közvetlenül előttük, illetve nem lépkedem még közelebb. Ismerem már a fajtájukat. Volt egy-két kellemetlen találkozásom mostanában vadászokkal, amióta földre szabadult a mennybéli pokol, és a bukott angyalokkal, mondjuk úgy, kicsit elszaladt a ló. Persze nem sokat árthatnak nekem, de nincs kedvem egy újabb „hullámvasúthoz”.
- Én voltam. A nevem Demetrius, és van számodra egy alkuajánlatom – jelenti ki az egyik, és kihúzva magát kicsit előrébb lép.
- Igazán? Csupa fül vagyok, aranyom - kúszik arcomra széles mosoly, és kíváncsian billentem enyhén oldalra a fejemet.
- A húgunk nagyon beteg. Haldoklik. Mentsd meg az életét, és tiéd a lelkem! - Szavait hallva jóízűen felnevetek, majd lassan bólintok. Imádom, amikor az áldozat önként jön házhoz. Ráadásul ilyen fincsi ajánlat formájában. Mit számít néhány röpke évtizedre megkímélnem a lány életét, hisz előbb-utóbb úgyis eljövök érte. Így viszont gazdagodhatok egy lélekkel, egy leendő szolgával. Ezt nevezem én üzletnek! Habozás nélkül terítem ki a fiú elé a szerződést, melyet a vérével pecsételhet le.
- Hamarosan találkozunk, drágám – kacsintok rá, búcsúzásként pedig ajkaimat futólag az övére szorítom.

20 évvel később...
Ujjaim között szórakozottan forgatom a boros poharat, a vörös nedű csillanva löttyen ide-oda benne. Aztán élvezettel kortyolok egyet belőle. Hmm... kiváló évjárat! Imádom ezt... és minden egyéb földi élvezetet. Már meg sem próbálok úgy tenni, mintha bármit meg akarnék fosztani magamtól. Az utóbbi években az időm nagy részét én is idefent töltöm. Ha az angyalok megengedhetik maguknak azt a pofátlanságot, hogy az emberek között lebzselnek, és válogatás nélkül ölik őket, nekem is itt a helyem, hogy ahol csak lehet, a javamra fordítsam ezt, és hasznot húzzak a sok gyilkolászásból. Máskülönben kimaradnék a buliból, és elhabzsolnának előlem mindent.
- Demetrius, drágaságom – fordulok szembe a legújabb csatlósommal, aki a padlót is felnyalná előttem, ha arra utasítanám. Ujjaimmal az arcát érintem, és olyan megtévesztő pillantást vetek rá, mint egy gyermekét becézgető anya. Aztán a körmeimet enyhén belemélyesztve a bőrébe végigszántok az arcán.
- Azon tűnődöm, vajon milyen mértékű erővel és eksztázissal töltene el, ha saját kezűleg nyársalnék fel egy angyalt... - nézek a fiú szemeibe valóban elgondolkodva. - Csss-sss, ne is mondj semmit, tudom – csitítom ajkaira helyezve a mutatóujjam, mielőtt válaszolhatna. - Ehhez előbb szükségem lenne egy igazi angyalpengére! Hmm... gondolj csak bele, micsoda tetteket vihetnék egy olyannal végbe! Azok a mocskos tollasok már ott vannak mindenütt, és azt hiszik, hogy joguk van kiirtani az egész emberi játszóterünket – ingatom a fejemet dacosan, mint egy kislány. Aztán elmosolyodom, és ezzel máris minden ártatlanság eltűnik a tekintetemből.
- Meg is van számodra az első komolyabb feladatom: szerezz nekem angyalpengét. Ha teljesíted a küldetést, talán megfontolom, hogy feljebb lépj a ranglétrán – jelentem ki, majd összecsapom a tenyerem, ezzel jelezve, hogy lejárt a fecsegésre szánt időnk. Ideje cselekedni.  

 
Astarte - Queen of spirits of the dead
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: