Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 14, 2018 10:52 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán

Kedves Athan! Smile

Ugyan már mindenféle úton-módon üdvözöltelek korábban, de akkor legyen hivatalos Very Happy Nagy szeretettel köszöntünk téged az oldalunk tagjai között! OMG Igazán örülök, amiért én fogadhatlak el, bár lássuk be, nem nagyon hagytam más lehetőséget a többieknek. Razz

Amikor ilyen remek lapokat olvasok, sosem tudom, hol is kezdjek bele, mert legszívesebben egyszerre méltatnék minden lepötyögött szót és mondatot, de akkor elég nagy katyvasz lenne belőle. Tehát haladjunk szépen sorjában, kezdve azzal, hogy remekül megfogtad a leviatánok alapvető jellemvonásait. fanolos Athanról süt a természetes felsőbbrendűség érzés, ami hosszú évszázadok tudásán, hatalmán és bölcsességén alapul, éppúgy a kíváncsiság, amit egy teljesen új világ még olyan régi és ősi lényekből is kiválthat, mint ti vagytok. Azt is nagyon szépen beleszőtted a soraid közé, hogy bár tartoznak Amarának a kiszabadításukért cserébe, ám ti nem az a faj/család vagytok, akik örök garanciát vállalnak a hűségükért Very Happy

A képesség leírás terjedelme már önmagában megnyert, ritkán olvasni ilyen szép, részletes kifejtést, noha úgy látszik, ez családi vonás nálatok Very Happy Kimondottan tetszett, hogy a mágiát nem a fajleírás szerint taglaltad, hanem mint esszenciális alkotóelemeteket, amit bizony Isten jól megnyirbált a bezárásotokkal. Ennek ellenére a favorit mégis ez volt: Ti emberek házat, telket, adósságot kaptok a halála után, mi pedig átkot. Nehéz is az, amikor a felmenők világ ellenes, mágikus lények Very Happy

Az előtörténetedről sokat elmond, hogy már a kezdeti fázisban is képes volt megihletni, a teljes formájában pedig nem tudok mást mondani, minthogy tökéletes. Imádni való volt olvasni Athan csendes szarkazmusát, azt még inkább, hogy milyen remekül összefoglaltad a leviatánokkal történt apró kis kellemetlenséget, majd annak hozományait. A közös részünkért külön köszönet, nagyon jót derültem rajta! Very Happy
Akár egy vicc is kezdődhetne így; egy szörnyeteg és egy angyal ülnek az kies vidéken, és az életről beszélnek..
Kérlek, írjuk meg ezt a viccet :'DD

Na, ez egy elegánsan bő lére eresztett elfogadó lett, remélem, még nem aludtál el Very Happy Bőven tudnék még mit írni, azonban nem tartalak fel a további szócsépléssel, hanem teljes lelki nyugalomban szabadjára eresztelek a világunkba OMG
A foglalót látogasd meg azért előtte, aztán sipirc, forgassátok fel a testvéreiddel az univerzumot  Hmmm

Jó szórakozást kívánunk! Smile


Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Athan Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
238
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 13, 2018 10:36 am
Következő oldal


Én tudom, mi rejtőzik a sötétben.
Keresett kanon
Elmúltam 21


Athan
Karakter információ
Család - Nyolcan vagyunk, se több, se kevesebb. Anyánk csúfos véget szenvedett, talán egy sem kívánja azt, hogy saját gyermekei emésszék fel, de mi már csak ilyenek maradunk. A szeretet, mint érzet talán sosem érett meg bennünk, kimaradt az alkotóelemek közül, azonban a kapocs erős, és ha külön utakon is járunk, mindig tudjuk, merre van a másik. Egy különös család, akiktől feláll a szőr a hátadon, és amely miatt bezárod a szekrényed. Egy biztos, mindig csupa meglepetést hozunk.

Mi a beosztásod - Egyelőre? Katona, vagy valami olyasmi. Kiszabadulásom ára volt ez, ahogy a többieké is. A világ hatalmas, még így, romjaiban is tele újdonsággal, és nekünk kicsit meg kell taposni. De jó kérdés, mit hoz a jövő.

Melyik oldalon állsz? -A rettegett oldalt.A Sötétség pártja, és a halálé. De ott van a magunk kicsi kis vágya, hogy minél többen legyünk. Nem vagyok pártatlan, a család az, ami mindig is a maga oldalán tart majd.

Városod - Egyiptom földjére léptem sok évezred után először, de nem állok meg itt. Megnézem magamnak a nagyvárosokat, szerencsére igen mobilis vagyok.

Szakadár infó - Ó, ti érdekesnek látszotok, mindenképp meg kell néznem, miféle csoport ez.

Porhüvelyem neve - Athan. Egyedi, és utánozhatatlan, nem osztozom rajta senkivel.
Alexander Calvert
Cassael & staff
Mindenki öcsikéje
Leviatán
kels
25

Karakter képességeinek leírása
● immortal ● power ● magic ● knowledge ● curse ●
& death ●


Gyatra. Istennek nem csak az volt a büntetése, hogy elzárt minket egy kietlen, sivár világba, hanem úgymond béklyót kötött a kezünkre, és elgyengített minket. Hisz annak idején városokat fertőztünk meg és pusztítottunk ki, most pedig be kell érni azzal, ha csak apró trükkökkel boldogulunk, mi az, ha nem veszteség? Ó, persze így sem kell aggódni, ezt elismerem. Erősek, vérszomjasak vagyunk – változatosan, ki a maga mértékében -, és kegyetlenek. Ennek ismernek minket azok, akik még emlékeznek a nevünkre, vagy épp mernek emlékezni rá. Ez bonyolult, még talán kicsit saját magamnak is, mi az, amivel még bírok, mi az, amivel még nem.
A gyengeség, a fáradtság egy sajátos formája az, amikor kiszórakozom magam, és nem vagyok képes semmire. Ez az, amely végképp elkeserít – már ha képes vagyok rá ténylegesen -, és ami feldühít – ez viszont tökéletesen megy. Olyankor rabolok. Ez biztos nem új neked, sokan tették és teszik, fanyarodok rá arra, hogy másoktól szerezzem meg azt, amire szükségem van, csakhogy befejezhessem, amit elkezdjek. Ha úgy nézzünk, ez még tetszetős is.
Fajom elsődlegessége viszont az örök élet, a halhatatlanság. Külsőnk nem változik, lelkünk nincs, így csak a szám gyarapodik, mi maradunk. Irigylésre méltó, elhiheted, az is. Persze, a többiekkel ellentétben én igenis tisztában vagyok azzal, hogy ez nincs mégis így. Mert hát, mindenki elvan, szórakozik, könyékig merül a pusztításban, és nem figyel arra, ami úgymond apánk öröksége. Ti emberek házat, telket, adósságot kaptok a halála után, mi pedig átkot. Ha eljön a vég, Istennek kell végezni velünk, és nagyon remélem, hogy ez csak valami olcsó babona. Ezért nem is emlegetem – egyelőre.
A mágia örök, mint mi. Akármennyire elnyomhattak minket, engem, ez maradt. Én jobban szeretek a tűzzel játszani, mint a vízzel, de alapvetően az az elem, amely hozzánk közel áll. Nemhiába, apja fia – mondanád. Ámbár puszta tekintettel nem tudok felégetni egy romvárost se, azért meglepődnél, hogy mennyire trükkös bírok lenni. Sokat figyeltem az emberi fajt, és sokat tanultam tőlük. Mesterien hazudok, és manipulálok másokat, ismerek pár puszta kezes harcmódot csak a poén kedvéért, és még sok apró, de hasznos dolog. Nem vagyok elvetemült, inkább szentimentális, merengő alkat, megfigyelő. Természetesen az erőmet szeretem jobban használni, mint az eszem vagy a kezeim, azonban minden változó.
Sajátos jellegem, a kígyószemeim elrejtem az emberi íriszek mögött, nem mintha bántana, vagy zavarna, hisz ez is én vagyok. Akkor húzom elő, amikor meg akarom mutatni, ki is vagyok valójában, hisz mágia és gyengeség ide vagy oda, remek az álcám, és elsőnek talán azt sem tudod, kivel van dolgod. Imádom a meglepetés erejét.
Nekem is van gyengém, de az mély titok, csak azoknak elérhető, akik mertek ránk gondolni. Egyet elárulok: ne dühíts fel. Olyankor elvesztem a józan eszem.




Minden történet rejthet titkokat
Amikor már minden egyes kavicsról tudod, hogy ezerszer láttad, amikor minden egyes centiméter már irritál, akkor tudod, hogy a legszarabb sors jutott számodra. Vagy valami olyasmi. Egyik pillanatban még fenyegeted a világot, és azon vagy, hogy uralmas alá hajtod, a másikban pedig jön valaki és bedug egy lyukba, amely talán rosszabb a Pokolnál, hisz ott legalább a jajgatások és kínzások között is találsz magadnak játékot. Itt azonban nincs senki más, csak te és a család. Hidd el, akármennyire is szoros a kapcsolat, akármennyire vagy lojális hozzájuk, egy idő után már a saját bőröd nyúzod le, remélve, hogy legalább az alatt más vagy érdekesebb lapul. Persze, nem tettem ilyesmit, azonban igencsak egysíkú volt sajátos börtönünk. Az álmok, a vágyak és tervek porba hullottak. Tettünk rosszat, ó igen, ezt nem tagadom egy percig sem, és azt se, hogy tennénk még, ha odakint lennénk. Ezért is vagyunk mi, ezt akarták tőlünk már akkor is, amikor úgymond újszülöttnek számítottunk. Csakhogy aki túlnő a teremtőjén, annak nagyobb falatokkal kell megbirkóznia. Ő volt Isten, és a haragja, és parkolópálya. Az öröklét átka, hogy ha egy ilyen időtlen helyre keveredsz, semmi se változik, csak számolod a perceket, a napokat, végül már az éveket sem.  Megrágott, megviselt még olyanokat is, mint mi. Ó, de nem siránkozom én, mert ez mégiscsak azt mutatta, hogy ennyi sem tör le minket és pusztít el. Eldobták a kulcsot, és? Attól még mi vártunk az ajtó mögött, ha türelmesen nem is, azonban azt tudva, hogy ez nem a végleges állapot. Sosem az, sosem végleges semmi, még talán maga a halál sem, ebben nem vagyok biztos. Nem éltem meg soha, ez a másikak területe.
Míg a többiek tűkön ültek, és azon anekdotáztak, milyen szép volt minden régen, én a hallgatagságot választottam. Miért rágódjak olyan meséken, amik elmúltak? Nem lehet megváltoztatni, nem lehet átírni, és igazából semmit nem lehet tenni vele, csak tizedszerre elmesélni és utána hümmögni, hogy milyen is volt. Ez engem nem mozgatott, kicsit sem. Imádom a jelent, abban élni, és abban munkálkodni. Imádom a tudást, amit ebben a kietlen semmisségben elvett tőlem az a rozoga vénember, és amely igazán hiányzott. Vagy valami hasonló érzés, mert nemigazán él bennem ilyesmi. Nagyok voltunk, elismerem. Egyediek, pusztítók, halálosak. Mind, mind elismerem, de akkor, és abban a közegben csak bábok a dobozban, amik arra vártak, hogy valaki elővegye őket, lefújja a vastag port, és újra játszadozzon, bár ez egy kicsit nehéz játék, itt a bábu is visszadirigál, nem hajlíthatod kényelmed szerint. Ez pech.
Ameddig pedig a többiek mesékkel nyugtatták magukat, én figyeltem minden apró változásra. Kifele nem láthattam, de eme dobozkában minden apró centiméter előttem volt és minden apró változás valami újat hozott el. Valami szebbet. És egy szép napon megrepedt a jég, elkezdődött a végjáték.

- Szóval azt mondod, Isten eltűnt, és a világnak mindjárt vége? - változások. Feldúlta a mindennapjainkat az, hogy két új és igen különös vendégünk akadt. Egyik pillanatról a másikra lökték be őket ide, és mit sem sejtettek arról, miféle szörnyetegek lapulnak az árnyékban. Szórakoztató volt nézni, ahogy felfedezik a világot maguk körül, ahogy elszörnyednek, hogy nincs kiút, és amikor megpillantják, kikkel kerülnek szembe. Nem mindenki osztozott abban, hogy ők rejtenek bármi érdekességet, egyesek feléjük sem néztek, aprónak és jelentéktelennek véltek egy angyalt és egy démont, akik ráadásul nem hoztak semmiféle kulcsot a szabadsághoz. Ez persze nekem sem tetszett, ahogy a démon sem, mivel épp ő is úgy vélte, mi csak kosz vagyunk egy köröm alatt. Azonban a másik..
Rám se nézett, amikor arra vetemedtem, hogy megpróbálok hasznot szerezni abból, hogy ide kerültek. Az ilyenek.. az ilyenek mindig így viseltettek velünk szemben, nem lepett meg a dolog, csak épp ilyen hosszú várakozás után igencsak nehéz volt megállni azt, hogy ne szaggassam darabokra, amiért ilyesmit művelt, amiért nem adtam meg, amire vágytam. Csak egy apró kérdés, egy keret arról, mi is van odakint, a rácsokon keresztül beszűrődő napfény.
Napról napra jobban körbeölelte a világ, és mint valami bimbó, lassan bontogatta a szirmait, csak itt épp ebből nem valami csodálatos isteni alkotás lesz, hanem romlott, száraz kóró. És lassan közeledett ahhoz, hogy lealacsonyodjon és olyan alakhoz forduljon, akitől tudom, hogy viszolyog.
- Eltűnt – széles vigyor telepedik arcomra. Egy kép bontakozik ki előttem, arról a világról, amit hátrahagytunk. Virágzó, eleven és élő, ehhez képest az igazi aranykor után lerombolják és elpusztul. Hát mi ez, ha nem valami elcseszett komédia? Az angyal végül megadta magát a világnak, amelyet mi rontottunk meg a sokéves raboskodás alatt, amely minden apró, ismert és utált kavicsba költözött és kapaszkodott. Egy vágyálom a kinti élet, és az örökkévalóság míg bekövetkezik.
Akár egy vicc is kezdődhetne így; egy szörnyeteg és egy angyal ülnek az kies vidéken, és az életről beszélnek..
Sose gondolta volna senki, hogy ilyesmi megtörténik. De a véletlenek pont ezért nagyszerűek. A tudás mindig is ajándék, és én olyan szomjas voltam, hogy ideje se volt mindent megadnia, amire kíváncsi voltam, ami csak apró de érdekes dolog lehetett. Élvezet volt látni, ami vált belőle ahhoz képest, amikor érkezett. Barát? Sosem ismertem ezt a szót, és most sem ránk jellemző. Morbid. Talán valami olyasmi.
Végül a szelence teteje leröppent, és az út előttünk állt. Önzően tolakodtunk a külvilág felé, vendégeinkre nem is gondolva, hogy mihez fognak kezdeni egy fertőzött környezetben. Talán széttépik egymást, talán a két sarokban fognak gubbasztani és vágyakoznak. Nem foglalkoztatott ilyesmi. Szavak, szavak, feladat, parancsok. Nem számított csak a szabadság, az, hogy hosszú idő után kinyújtóztathattam a tagjaimat. Berozsdásodtam, tény. Minden olyan volt, mit mondott, nem hazudott. Képesek amúgy rá? Ez egy jó kérdés, talán megnézem egyszer.
Kaparja valami magát a fejemben, amely talán csak nekem fogalmazódott meg odafenn: nem felejtettünk el valamit?
Talán életemben először szégyent hozok a fajtámra és jót cselekszem?
Hangos kacagással válaszol a saját belső hangom a fejemben.




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
9
Bukott Angyal
2
Ember
1
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
11
Nephilim
3