Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Elhagyatott cirkusz •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott cirkusz - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 11:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Freak show
Natalie & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 800 • Zene; Genesis »
« You already bought a ticket
and there is no turning back now »
Érzem, hogy ez nem az a nap, amikor elvi vitába fogok bonyolódni Natyval most éppen a normalitás fogalmáról, szóval egyszerűen megrándítom a vállaimat. Szeretem az eszmecseréinket, és ezzel kapcsolatban tudom, hogy mindkettőnknek lenne mit mondania, de a ma estét tényleg a kikapcsolódásnak szeretném szentelni. Meg egy rögtönzött rajtaütésnek, ha Ed hablatyolása valamilyen csoda folytán igaznak bizonyul, ám remélem, hogy ezúttal több volt benne a pia, mint az értelem. Erre úgy nyolcvan százalék esély van.
A lepedőre korlátozódó oktató tudományát is inkább szó nélkül hagyom, ez az a pont, ahol valóban bizarrá kezdene változni a beszélgetésünk, már persze ha lehet valami meredekebb, mint egy fekete vérű ember, aki csak úgy beteleportált New Yorkba, és azóta is vígan jár-kél a házaink között. Minden erőlködésem dacára sem tudom visszafogni a szabályok felrúgása nyomán a képemre kiülő megrökönyödésemet. Szinte már a nyelvem hegyén van a helyesbítés, de megint csak emlékeztetem magamat a mai fő és szent célra, másrészt bevillan Dom… Én sem jelentettem, habár az eltűnése előtt kerek egy nappal már tudtam, hogy félvér. Noha továbbra is úgy hiszem, egy teljesen idegen alaknak nem szavazhatunk csak úgy bizalmat, főleg, hogy még a benne rejlő képességekről sincsen tudomásunk. Lényeg a lényeg, nyelek egyet, mielőtt kiengedném a hangomat.
- Néha az ijedt őzikék is meg tudnak kergülni - reagálom le ennyivel a témát, pedig nehezemre esik nem úgy beszélni, mint a nagynevű csapata, akik meg úgy gondolom, elég sokszor estek már át a ló túloldalára. Viszont egy ismeretlen lény jelenléte felett nehéz szemet hunyni, mert a városunkban élő ártatlanok védelméről ki fog gondoskodni, ha mégis veszélyben érzi magát és megtámad valakit?
Legszívesebben felsóhajtanék, azonban a levegő már az első, aprócska szippantásnál megakad bennem, ahogy Nat belekezd a szenvedélyes érvelésébe a Casperek és miegyebek létezése mellett. Alig tudom végighallgatni mosolygás nélkül. Nem azért, mert a hitén és a világszemléletén gúnyolódnék, hanem mert szörnyen aranyos, ha nekiáll pattogni mellettem és az igazát bizonygatni. Szörnyű dolog, de néha már csak ezért sem adom be a derekamat egy-egy komolytalanabb téma folyamán, hogy néhány perccel tovább élvezhessem a műsort.
- Oké-oké, igazad van. De hát akkor se tudom, majdnem három évtizede már nem rejtély a természetfeletti létezése, akkor mire vár a többi? - költői kérdésnek szánom, mondjuk Őt ismerve biztos vagyok benne, hogy már a kérdésem felmerülése előtt megvolt az idevágó összeesküvés elmélet a fejében, így válaszra is számítok.
Közben letelepedünk a sátorban, ahol nem cincálom tovább az idegeit, legalábbis paranormális jelenségek téren. Na jó, lássuk be, Edward néha simán besorolható a kategóriába, főként, ha Naty reakcióit is figyelembe vesszük vele kapcsolatban. Sunyi mosollyal hallgatom a nagy előadását, és már nyitnám a számat, hogy tovább cifrázzam a kínjait, amikor még a levegővételben is megakaszt a mellékesnek remélt megjegyzése a mondanivalója végén.
- Hogy érted azt, hogy nincsen hol laknod? Mi történt a lakásoddal? És miért nem szóltál? - oké, az utóbbit megértem, saját lakás, ház híján nem vagyok olyan pozícióban, hogy megoldjam a helyzetét, és biztosra veszem, anyámmal sem szeretne egy tető alatt élni, de akkor is. Legjobb barátok vagyunk. Vagyis az esetek többségében, olyankor kevésbé érzem közel magunkat, amikor a bátyámmal közös nemi életére célozgat. Az arcomra fintor költözik, ami tökéletes aláfestője a lapockáimba idő közben tompán nyilalló fájdalomnak is. Az elmúlt napokban egyre sűrűbben érzem, talán az új tegez súlyelosztása nem a legjobb, és az tehet az időnként felbukkanó kellemetlenségről.
- Rendben, megadom magam, csak ne emlegesd még egyszer Tonyt - kiráz a hideg a gondolatra. Egy újabb korty sörrel igyekszem leöblíteni a lelki szemeim előtt kéretlenül felvillanó képet kettejükről. Brr… Ezek után a kapcsolatokat és visszautasításokat övező rejtelmekre nem is felelek többel, mint egy újabb vállvonással, mert hiába állunk közel Natalie-val, azért akadnak köztünk jócskán különbségek. Azon a nyilvánvaló tényen felül, a bátyámmal nem henteregnék, nem tudnám elképzelni, hogy naponta váltogassam a partnereimet.
- Felőlem válthatjátok is egymást, ha a heti beszállítás terhessé válna. Csak hogy lásd, kivel állsz szemben - húzom ki magamat büszkén, majd elvigyorodva lököm vissza a vállammal. Ami egy oltári hülye ötlet volt, mert ezúttal már igazán élesen hasít bele a fájdalom a hátamba. - Még szép, hogy megérek - préselem ki az ajkaim közül, mert nehezen akar szűnni a kín. - Az alapító vadászok nevére, rég nem kaptam ilyen ócska tegezt. Szét megy tőle a hátam - sóhajtok fel, miközben félreteszem az üvegemet és hátra nyúlva kicsit megnyomorgatom a dzsekin keresztül a bőrömet, már amennyire elérem. - Ismersz jó masszőrt? - sandítok Natira, mielőtt felharsanna egy duda. Hát férfiasan bevallom, majdnem én is ugrok egyet, de egy hirtelen pislogásnál nem vált ki belőlem nagyobb ijedelmet a hang. Ellenben kiéleződnek az érzékeim, és révén, Ed infóját nem vettem igazán komolyan, íj és nyíl helyett mindösszesen az övemen nyugvó tőrömre tudom simítani az ujjaimat.
- Ez biztos nem csak magától szólalt meg. Van kedved szellemet vadászni? Bár esélyesebb, hogy megint egy impet fogunk - vonom meg a szemöldökeimet, várva, hogyan dönt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 29, 2019 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 805• Zene; Black map»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Hallom a figyelmeztető hangszínt, mégis pofátlanul vigyorgok az arcába. Ennyi még nem elég, hogy megállítson abban, amit igazán mondani akarok. Ezért hát végig is mondom, amit szeretnék, fintorára mégis kénytelen vagyok elnevetni magamat. Hajamat is hátrarázom  közbe, fejemmel intve.
- Miért most talán azok? - nevetek továbbra is, sanda szemekkel tekintve rá. - Mert nem hinném, hogy jelenleg beletartoznák a “normális” kategóriába - mi legalábbis egyáltalán nem. De ez meglehet, hogy csak az én meglátásom. De annyira nem is lényeges. A normális egy kicsikét mást jelent, mint alig pár évtizede. Ha engem kérdeznének, akkor szerintem nem normális, hogy ennyire kifordult a világ magából. Nincs helye itt sem az angyaloknak, sem a démonoknak. A félvéreiknek meg...
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem ők tehetnek arról, amik. Ha már itt vannak, lehet őket a társadalmi normákhoz nevelni. De ez már megint egy másik kérdés.  
- Ugyan, kérlek - tekintek rá, újra csak szemem sarkából. - Ne az én magabiztosságomon élezd a fogadat. Rajtam ugyan fogást nem találsz - pontosan tudom, hogy mire vagyok képes és hát... Hogy miket tudok végrehajtani. Tudna ő tanulni, még így is.  
De mielőtt még teljesen megfeledkeznénk magunkról, inkább elhangzik egy egyszerű kérdés tőlem. Ajkaimat elhúzom, hiszen ő sem sokat hallott erről. Fogalmam sincs, hogy mivel állok szembe, egy valamit tudok. A lány ártalmatlan. Érzem a velőmben és az ösztöneim ritkán hagynak cserbe.  
Második kérdésére csak felmorranok. Kérdése jogos.  
- Majd az évek folytán megtanulod, hogy nem minden szabályt kell betartani, néha épp az emberek és ártatlanok védelme miatt - vonom meg a vállamat. Hogy hol van? Fogalmam sincs. De ha legközelebb találkozunk, nagyon nem fog szabadulni tőlem. - Nem, nincs köze. Nem nagyon járt még városba élete során - vonom fel a vállamat. - Furcsa volt az egész... Nem is tudom, hogy miként is mondhatnám el benyomásomat, de nem. Nem ártana senkinek, ijedt, mintha egy őzike tévedt volna be a városba - utolsó kérdésére egyértelműen bólintok. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ember, amúgy is teszteltem. Na jó, angyalt nehéz tesztelni, de még őt is megoldottam volna. De Nem. Még ha nem is mutatta, ember volt.  
Elveszett egy városba.  
Remélem, hogy jól van.  
- Hé! - emelem fel mutatóujjamat röpke kifakadásom után. - A holtak legfeljebb a temetőkben támadhatnak fel, szent földben. A kedvencek temetőjét meg sem említem neked. Komolyan aki ezeket írta, az egy... elmebeteg - tágulnak ki pupilláim egy pillanatra, hogy aztán tovább érveljek igazam mellett. Mert igen, létezhetnek. - Kitalált - horkanok fel újra, ám nem folytatom. - Vadásznak neveltek, olyannak aki a valódi gonosztól féljen. És lehet, hogy szerinted kitalált, ezek rohadtul nem azok. Az emberek évszázadokon keresztül kitaláltak figurákat, amik nem mások voltak, mint angyalok és démonok. Innentől kezdve, ne mondja senki, hogy a maradék része is kitalált - túl sokat olvastam én ehhez, meg láttam a hasonlóságokat a démoni és angyali erőknek, hogy összefésüljem őket a mitológiai alakok ténykedéseivel.  
A sátorba betérve a félelmeim nem csillapodnak. Ám lenyelem őket. Ennyi adrenalin nekem is jár ezeken a napokon. Nagyot nyelve ülök le mellé.  
- Remélem nem lesz igazad - vonom meg a vállamat. - Habár ez nem tart attól vissza, hogy ne fejeljem le őket, ha embereket, vagy állatokat használnak arra, hogy másokat szórakoztassanak - morgom még utoljára. Ugyanis ez egy tabu téma nálam.  
De a legtöbb vadásznál is. Elég szennyett láttunk már, hogy ne akarjuk más emberek szenvedését látni. Nem ezért dolgozunk.  
- Azt mondták, hogy gyakorolnom kell - vonom meg a vállamat. Ez még igaz is. Az már más tészta, hogy megint nem teszem ezt meg.  
- Drágám az én ujjamra - emelem fel újra mutatóujjamat körözve vele egyet a szeme előtt, de még a fejemmel is megteszem ezt. - Senki nem húz gyűrűt. Amúgy is, komolyan. Ed? Szerinted ráfanyarodnék? Kell nekem a lábgomba a házamba? Nem mellesleg, nincs hol laknom - jegyzem meg vállamat megvonva, csak úgy mellékesen, mint ami nem is fontos annyira.  
- Még egyszer: Fúj - grimasz ül ki arcomra, amikor belegondolok, hogy pont Eddel bújok ágyba. - Ennél azért jobban megválogatom a partnered. Inkább a tesód mégegyszer - vonom össze szemöldököm.  
- Dehogynem. Csak a másik nemmel - legyintek. Hogyne tudná, legfeljebb nem velem. - Vagy majd úgyis megtapasztalod - ettől én nem igazán félek. A tapasztalat teszi mesterré az embert. Főleg ha "kapcsolatokról" van szó. Na de, az élet túl rövid, hogy csak lekössük magunk, nem?
- Abigail vagy az én hamburgeremre fáj a fogad? Óvatosan válassz - köztudott, hogy mindkettőnké isteni, épp csak másképpen. - De, Jézusom, ki akarsz enni a vagyonomból? Megérsz te nekem ennyit? - teszem fel a költői kérdést, hiszen naná, hogy megér. Vállamat újra az övéhez lököm, az üveget pedig az ajkamhoz emelem. Így iszok bele, amikor is hirtelen felharsan egy duda. Én pedig úgy ugrok meg a széken, mintha az életem múlna rajta, ijedtemben.  
- Gyűlölöm a helyet - motyogom az orrom alatt.  


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott cirkusz - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 28, 2019 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Freak show
Natalie & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 662 • Zene; Genesis »
« You already bought a ticket
and there is no turning back now »
- Natalie - figyelmeztetem, mert már látom rajta, hogy folytatni akarja valamivel ezt a borzalmas beszélgetést - aminek kapcsán elkönyvelhetem a ma éjjeli rémálmokat -, de sajnos hiába vagyok elővigyázatos, csak cifrázza. Újabb fintor torzítja el a vonásaimat, ahogy óhatatlanul belegondolok a lehetőségeimbe. - Mondtam már, hogy régen nem voltak normálisak az emberek? - teszem fel a költői kérdést, miközben végigfut rajtam az iszonyodó didergés. Persze ő könnyesre röhögi magát az egészen, és sajnos elég néhány pillanatig hallgatni ahhoz, hogy végül én is elvigyorodjak a bolondságain. - Nem mintha egyébként sokra mennék a te szakértelmeddel - vonom meg a szemöldökeimet, mielőtt még egészen mélyre zuhannánk az iménti, felemelkedett hangulatból.
Egyetértek vele, egy ilyen vadászt én is minimum bezárnék, bár a társadalmunkat ismerve nem tartana sokáig a büntetése. Híján vagyunk az emberi erőforrásnak, egy viszonylag enyhe bűnért nem eresztenének csak úgy el bárkit is a kötelékünkből. Nem mintha ez a mi hatáskörünk lenne, a feladatunk vélhetően az átadásával véget érne. Éppen emiatt könnyedén eleresztem a témát, noha a rákövetkezőt hallva szívesebben térnék vissza a lehetséges büntetések biztonságos terepére. Az mondjuk megnyugtat, hogy nem vele történt valami, de maga az eset szemernyit sem tompít az aggodalmamon.
- Hát nem, nem hallottam ilyesmiről. És hol van most ez az ember? Bevitted a bázisra? Veszélyt is jelenthet, talán köze van hozzá annak a fekete füstnek, ami közel egy éve vonult végig a városon… - magyarázom óvatosan, mert úgy sejtem, Naty mindent megtett, csupán a protokoll követését nem, hiszen, ha egy feketevérű ember vendégeskedne a központban, arról már mindenki tudna. - Egészen biztos, hogy ember? - teszem fel - egyelőre - az utolsó kérdésemet, miközben átsétálunk a cirkusz főkapuján. Néha nem tudom hova tenni Natalie félelmeit, elvégre démonokkal, félvérekkel, impekkel és pokolkutyákkal harcolunk igen gyakran, erre olyasmiktől rezel be, amik valószínűleg nem is léteznek? Mert hát nem tudom, de én még se szellemekkel, se gyilkos bohócokkal nem találkoztam eddig. Egy ideig a homlokomat ráncolva hallgatom, és figyelem a lelkes értekezését, aztán kénytelen vagyok elmosolyodni rajta.
- Hé, halkabban… A végén még felébreszted a holtakat - jegyzem meg, a kijelentés után rögtön beharapva az ajkaimat, ám így se tudom visszafogni az előbuggyanó vigyoromat. A fejemet csóválva sétálok tovább. - Érdekes vagy te, Naty… Mindenki más a valódi gonosztól fél a világban, te pedig a kitalált dolgoktól. És ne mondd, hogy azért, mert még nem láttunk szellemet, létezhetnek. Vadászok vagyunk, mi többet látunk, mint bárki más - fellengzősnek hangozhat a megjegyzés, főként tőlem, aki alig egy éve mondhatja magát teljes értékű vadásznak, ettől függetlenül hiszek abban, amit állítok. Sokan már a falakon kívül is jártak, ha ott nem botlottak még szellembe… Részemről elég bizonyíték.
- Mi is itt vagyunk… hogy megállítsuk őket, ha tényleg léteznek - immáron a sátorban ücsörögve, hunyorítva viszonzom a sokatmondó pillantását, mert igazából nem tudom, mire akart ezzel célozni. Nem szórakozni jöttünk a szerencsétleneken, mégis úgy hangzott a szájából, mintha bűnt követnénk el és nem különböznénk semmiben a régmúlt emberétől. Na de az enyhén feszengős hangulat megint csak feloldódik, sikerül érzékeny témára tapintanom.
- Ahh, mi van veled és a boxolással? - nyögök fel visszafogottan, amikor - számomra - indok nélkül megüt, persze hamar elvigyorodok, elengedve az áldozat szerepét. - Oké, azért ennyire nem volt szörnyű a feltételezésem. Még ha azt hittem volna, hogy összebújt veled, megértenélek - érzem, hogy kötélen táncoltatom az életemet, mégsem tudok felhagyni a cukkolásával, látva, mekkora sokkot okoz neki Ed közeledése.
Nyilván nem kell ezután sokat várnom a visszavágására.
- Voltaképpen gőzöm sincs - jelentem ki őszintén, majd mélyet kortyolok az üvegemből, leginkább azért, hogy elfeledtessem magammal is, mennyire tapasztalatlan vagyok-e téren. Mert valóban nincsen viszonyítási alapom, Dom köré szűkült a tudatom és a figyelmem, érdeklődésem, azóta pedig… Nos, azóta se sikerült olyan helyzetbe kerülni, ahol engem utasítottak volna el vagy fordítva. Habár belegondolva ez nem egy rossz dolog.
- Szóval ha jól értem, fel akarsz használni. Ez nem lesz ingyen, Natalie, heti egy hamburger az alap ár - pislogok rá a szemem sarkából, egyelőre kitűnően rejtegetve a feltörekedni kívánó mosolyomat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 623 • Zene; Black map»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Hatalmas vigyorral az ajkamon vonogatom a szemöldököm. Látom, hogy mennyire kényesen érinti a téma. Épp ezért imádom mindig ezzel húzni az agyát. Jó, rendben, a bátyát csak kihasználom, hátha elmond valami információt, de hát… Olyannyira vigyázz a pofájára, mint én az enyémre. De legalább egy kis dühöt kiadunk magunkból.
- Ugyan már, tudjuk, hogy imádod az ízléstelen pofámat - nevetek rá, miközben a vállába lökök, a vállammal. - Egyébként is, megmondanám neked, hogy voltak olyan korszakok, amikor igenis az idősebb családtag vezette be a fiatalabbakat az intimitásba és mindez igen természetes volt - magyarázom komolynak ható arccal, mégsem bírom ki nevetés nélkül az egészet. Valahogy beúszott a lelki szemeim elé, az egész és…
- Bocsi - nevetem sírva, ennyi nevetés még nekem is elég lesz a rémcirkusz előtt, kezeimmel is jelzem számára, hogy próbálja elfelejteni az egészet, a kép mégis menthetetlenül beleivódott a lelki szemeimbe. Ízléstelen, de egyben vicces, tekintve a kapcsolatunkat. Igen, testvérek. Kevesen tudják ezt megemészteni, azokon pedig csak nevetni kell, nem igaz?
De a jókedvünk nem tart sokáig, legalább is a téma, mi váltja.
- Ha az lesz, esküszöm, hogy kiherélem - sziszegem. - Még ha meg is érdemlnék, mert épp olyat műveltek, akkor is… - sziszegem halkan. - Könnyebb nekik a gyors halál, mint Ez - tekintek körbe a helyen. Minden ez, csak nem élet. De ha már itt tartunk, akkor már csak kibukik belőlem a kérdés, melyet a drága Hercegem teljesen félreért.
- Mh… - gondolkozok el rajta, elmerengve, milyen is lenne az. - Mondjuk eléggé trendi lehetne. Persze később, de addig is egyedi - vonom meg a vállam. Egy pillanatig sem ágállnék ellene. - De… Találkoztam egy emberrel, kinek igen. És igen bár az én szakterületem, falakba ütköztem. Eddig semmiben sem találtam semmit. Gondoltam, hátha hallottál otthon valamit - vonom meg újra a vállamat. Legfeljebb nem tudom meg, noha azért próbálok minél több mindent kideríteni erről az egészről. A lány érdekébe.
- Rakás csont és hamu? - sipítom. - Neked mutassam be a visszatérő lelkek okozta lelki károkat? Persze, mert nem tapasztaltuk még, nem is létezik mi? - sipítom tovább, olyan hangszínen, amely vélhetőleg már egy kutyának is sok lenne. - Démonok sem léteznek, mi? - folytatom tovább. De persze ez a hely sem jobb és ami a legrosszabb. Hogy próbálja elviccelni. - Nézd csak, meg! Ott van egy kimázolt manus. Az arca fehér, a szeme körül hatalmas fekete foltok, benne fehér festékkel. Az orra piros, szája hatszor akkora amekkorának kellene lennie. A ruhája kopott és színét vesztette. A hideg kiráz tőle - rázom össze újra magamat. - Nem beszélve, hogy van az a könyv, amiben épp egy bohóc a sorozatgyilkos. Filmet is készítettek róla, egyszer megnéztük Dylennel. Esküszöm az Úrra, kiben nem hiszek, hogy a holtak után attól rettegek a legjobban - Gabriel elvégezte a munkáját és kiirtotta vélhetőleg őket is. Attól még kiráz a hideg ezektől.
Alex naiv megszólalásán mégis jót szórakozok, s ez így is marad amíg le nem ülünk. Akkor is, ha közben megállítom.
- Édesem, az emberek iszonyatosan gyarlók. Soha nem mások fogják érdekelni, hanem önmaguk. Hogy Ők miként juthatnak előrébb. Cirkusz és kenyér. Ez kell a népnek és beválik. Mi is itt vagyunk - fordítom fejemet felé, sokatmondóan. Ajkamon mégis ott vibrál a vigyor.
Értetlenkedő kérdéssorán hökkentek tekintek rá.
- Fúj, nem úgy! - boxolok bele a vállába. - Átvitt értelembe, dehogy is… - rázom meg a fejemet. - Nem megkérte a kezem, fúj - ül ki fintor az arcomra. Vélhetőleg erre soha senki sem fog vetemedni. Mindenki tudja, hogy miért. - Csak epekedik irántam és hát a maga ügyetlen módján próbál felszedni. Szegény, nagyon szerencsétlenül csinálja, de képtelen vagyok megsajnálni. Mondtam neki, hogy ez soha nem történhet meg, de hát pasi, tudod, hogy milyenek vagytok - vonom meg a vállamat. Mégis honnan tudnám, hogy nem teljesen így van ez az ő esetébe?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott cirkusz - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Freak show
Natalie & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 562 • Zene; Genesis »
« You already bought a ticket
and there is no turning back now »
A hideg tud rázni Natalie perverz megnyilvánulásaitól. Múltkor a bátyámmal folytatott viszonya, most meg ez… Nem mintha nem lenne csinos nő, de amikor valakire majdhogynem a testvéredként tekintesz fel, akkor a legutolsó, amire gondolni szeretnél, hogy… Na szóval ugh. Gondolataimat leképezve szenvedő képpel elfintorodok, amíg ő láthatóan jól szórakozik a helyzeten.
- Mondták már neked, hogy ízléstelen vagy? - kérdezem „kiakadva”, noha a mosoly már ott rángatózik a szám sarkában, ahogy próbálom elnyomni és komolyságot erőszakolni a helyébe. Persze nem sokáig megy, a kis váll-lökését elvigyorodva viszonzom. Igaz, a könnyed hangulat hamar elhal, elég csak arra gondolni, mennyi szörnyűséget tudnak tenni az emberek még akár egymással is. Na meg arra, hogy a mentőakció legfeljebb névlegesen lesz az: ha valóban vannak itt félvérek, és kiszabadulnak, nem engedhetjük tovább őket, hogy éljék boldogan az életüket, immáron elnyomástól mentesen. Ó nem… Visszavisszük őket a bázisra vagy a legközelebbi őrhelyre, ahol kilencvenkilenc százalékban a fejüket fogják venni. A golyót erre ritkán pazarolják…
- Talán egy vadász keze is benne lehet - vonom meg a vállaimat, mert egyelőre nincs értelme komoly elméleteket gyártanunk, hisz még az sem biztos, hogy Ed tippjének tényleg van alapja. - Hogy mondod? - kérdezek vissza a váratlan felvetése után, amit olyan természetességgel hajított le a semmiből, mintha nem is tudom, az időjárás változékonyságát vitatnánk épp. Eleinte döbbenten pislogok rá, majd apránként kezd aggódóvá, bizonytalanná válni az ábrázatom. - …Fekete lett a véred? - nyikkanok meg óvatosan, összevont szemöldökeim alól sandítva Natyra. - Amúgy meg… te vagy ezeknek a szakértője, nem? - rázom le magamról a válaszadás felelősségét, ugyanis a tintán kívül nem sok ötletem lenne.
Egészen hálás vagyok neki, hogy legközelebb már a halloweeni ballépésemet dörgöli az orrom alá - aminek egyébiránt megittam a levét rendesen -, mert ez az előbbi téma több mint meredek volt. Ettől függetlenül drámaian megforgatom a szemeimet, hisz minden adandó alkalmat megragad a lelkiismeret-furdalás keltésben.
- A temetőben csak egy rakás csont és hamu van, míg itt… életveszély a rozsdás játékok miatt. Mondjuk az tényleg elég negatív, ha agyonnyom az egyik bádog-maci - vigyorodok el, csak hogy cukkolhassam egy picit, cserébe a célozgatásáért, mielőtt bevezetném újdonsült lerakodó helyünkre: a fősátorba. Látom az arcán, hogy gondolatban háromszor elátkozott már, de szerencsére nem kell könyörögni neki, ugyan kövessen már és ne féljen néhány elnyűtt tárgytól.
- Nem is tudom… Ha annyira le akarják vezetni a feszültségüket, álljanak vadásznak és legyenek hasznosak. A sötét üzelmeikkel éppen annyit tesznek hozzá a társadalomhoz, mint a mutogatott fél-lényeik. Semmit - csóválom meg a fejemet, miközben megindulok a sorok között. Vagyis indulnék, ha Nat nem kapná el a könyökömet. Kérdőn megvonom a szemöldökeimet, ahogy hátra pillantok rá a vállam felett, de mivel hamar elenged, és nem is tapasztalok bármi fenyegetőt, amire esetleg a figyelmemet fel akarta volna hívni, immáron gond nélkül sétálok a legelső sorba, és vackolom be magamat az egyik padra.
- Erre pár évvel ezelőtt kellett volna gondolnod - mosolyodok el, összekoccantva egymással az üvegeinket. - De már túl a húszon, szinte a célban - teszem hozzá büszkén, mielőtt kortyolnék egyet a sörből. Meg egy újabbat, amíg Natalie-t hallgatom, és törzsemmel félig-meddig felé fordulva az arcát vizslatom. - Na várj egy percet. Edward el akar venni? Ugyanarról a „csajokhoz eddig szólni sem merő” Edről beszélünk? Le is térdelt? - teszem fel sorra a kérdéseimet, mert jól esik végre valami máson rágódni, mint a saját életem zűrjei, vagy éppenséggel az Ő életének zűrjei.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
352
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Le petit Prince
Alex & Nat
──────────── ────────────
« Comment; lovely • Szószám; 641 • Zene; Black map»
« You become responsible,
forever,
for what you have tamed
Csendesen lépkedek Alex mellett az alkonyattól terhes város utcáján. Kezeimet kabátom zsebébe dugom. A tavasz már a nyakunkon, a nappalok egyre melegebbek, egyre színesebbek, az éjszakák mégis csak hűvösök. Sok mindent át kell gondolnom az elmúlt időszakban. Túl sokat, ahhoz, hogy egyszerre menjen, vagy hogy egyáltalán beszélni tudjak róla.
És min veszem magam észre? Hogy megint ugyanazokat a köröket futjuk. Drága barátom a lelkét kiteszi, hogy jobban érezzem magam én pedig a csendbe zárkózom el. Fejemet megrázva igyekszem koncentrálni a jelenre. Ez az, ami számít. A múlton nem változathatunk, a jövő még messze van. Ám a jelen? Ebben kell élnünk.
- Végül is - húzom fel érdeklődve az egyik szemöldökömet. - Biztos, hogy tudnék mit mutatni neked - vonogatom meg a szemöldökömet kajánul kedvenc férfim számára. Mivel is lehetne jobban zavarba hozni, mint egy kis félreérthető megjegyzéssel. De hogy azért ne vegyen ennyire komolyan, vállammal lököm meg az ő vállát.
Újra igaza van. Jót tesz nekem egy kis kimozdulás, mégha nem is dolgozunk igazán. Persze egy vadász soha nem is pihen. Ha baj van, mi ott vagyunk. Nyitott szemmel járunk, emiatt nem is tudunk önfeledten kikapcsolódni.
Megjegyzésére akaratlan morgás hagyja el az ajkaimat. Mindketten tudjuk, hogy mi a véleményem az ártatlanokkal való bánásmóddal.
- Szóval lényegébe mentőakcióra hívtál - foglalom össze, kissé barátságosabb hangszínnel, mint egy momentummal ezelőtt. - Habár kérdés, hogy honnan szedték össze őket - gondolkozok hangosan. Nem is értem, hogy miért kell így bánni velük. Eszembe jut a törékeny lány, kivel nemrég találkoztam. Kinek lakásom ajánlottam fel, amikor lázas volt. Szívem beleszakad, hogy miként bánt vele egy démon. - Mellesleg, ha már itt járunk, te tudsz valamit, amitől az ember vére feketévé változhat? - teszem fel könnyedén, mintha a mindennapi csevegésünk lenne.
Amikor átlépünk a kapun, akaratlanul is összerázom magam.
- Nem tudom neked megmagyarázni, de rosszul vagyok az ilyen helyektől. Legalább annyira, mint a temetőkben - köszörülöm meg a torkomat az utolsó szavam után. Még nem felejtettem el, hogy ősszel miként hagyott egyedül bemenni a holtak közé. Egy darabig még hallgatni is fogja tőlem. Teszek még egy lépést és újra összerázkódom. - Mintha negatív energiák keringenének körbe és körbe. Hasonlót Hitchcock filmjeibe láttam - borsódzik a hátamon a szőr, de kedvenc barátomnak nyilván a legnagyobb sátorba kell mennie. Nagy levegőt véve követem, kabátom jobban összehúzom magamon, fejemet is lehajtom. Mintha nem akarnám, hogy mások engem nézzenek.
- Az emberek elég sok mindenre képesek, Alex. A hatalom érdekébe egy egész nemzeten képesek lennének áttaposni. Nem lenne ez új a történelem folyamán. Az, hogy embereket mutogassanak szórakozás gyanánt? Emlékeztet a Gladiátor harcokra. Csak itt nem vér folyik, hogy nevessen az ember, hanem teljes mértékben megalázunk arra érdemtelen lényeket. Nem mellesleg, ez jelenleg még törvénytelen is - vonom meg a vállamat könnyedén. Nem ez lenne tényleg az első alkalom, hogy ilyet tesznek az emberek. Sok mindenre képesek, főleg azok, akikre nem is gondolnánk. A félhomály nem segít az állapotomon, sem pedig a rozoga padok.  Egy pillanatra megfogom Alex könyökét. Torkomat köszörülöm meg, de aztán sóhajtva telepedek le vele az első sorba.
- Beteg egy világ lehetett - értek egyet vele, ugyanis ez számomra is teljesen elképzelhetetlen. - Talán ezért is kezdték el az egész vérengzést a fentiek - intek fejemmel az ég irányába és a pódiumra vetem a pillantásomat. A válaszfalra pakolom fel kényelmesen a lábamat. Elfogadom barátom kínálta békejobbot, az üveget pedig felé tartom, koccintás gyanánt.
- Nagykorú sem vagy még - figyelmeztetem vigyorogva, nem mintha nem én vezettem volna bele az alkohol okozta bonyodalmak világába. - Visszatérve Edre. Higgyen amit akar. Hónapok óta trappol a kezem után - horkanok fel, teljesen felháborodva. - Így legalább előbb, vagy utóbb lekopik rólam - a nők örök problémája, hölgyeim és uraim. - Mikor kezdődik a műsor? - tekintek rá, miközben belekóstolok a sörömbe. Nem hozom fel a húgát, hogy szó nélkül elment, nem hozom fel drága vezetőnket, sem Domot, sem senki mást bentről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always the ones who win

They are the ones who lose sometimes. But they keep fighting. They keep coming back. They don't give up. That's what makes them heroes.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Elhagyatott cirkusz - Page 2 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
321
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
20
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Freak show
Natalie & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 472 • Zene; Genesis »
« You already bought a ticket
and there is no turning back now »
- Tudod, Ednek meggyőződése még mindig, hogy azért lett lecserélve rám az éjszakai műszakban, mert randizunk - szólalok meg út közben, nem egyéb célból, minthogy kitöltsem a csendet és legalább egy kurta mosolyt varázsolhassak Nat arcára. Az utóbbi időben nem éppen önmaga, valami nincsen rendben, de egyelőre még nem tudtam rávenni magamat arra, hogy kifaggassam. Na majd most, végtére mi sem jobb hely erre, mint egy lepukkant, elhagyatott cirkusz, ahol az a szóbeszéd járja, az emberek havi egyszer összehoznak egy igen csak sajátos előadást az éjszaka leple alatt. - Egyébként úgy hallotta, hogy a cirkuszban félvéreket és nephilimeket tartanak fogva, akiket néha-néha fizetség fejében bemutatnak a kíváncsiskodóknak. Szerinte túl nagy őrültség ahhoz, hogy igaz legyen, de ha már kellett egy hely, ahol megihatjuk ezt - mutatom fel a kezemben tartott rekesz sört -, akkor kössük össze a kellemest a hasznossal - mosolyodok el leheletnyire, ugyanis tényleg nem a vadászat volt az elsődleges célom, viszont egy megfigyelés senkinek sem fog fájni. Naty úgysincs beosztva manapság terepmunkára, és ha a helyében lennék, már biztosan begolyóztam volna. Voltak és vannak is hullámvölgyeim a munkánkkal kapcsolatban, főleg, amikor a félszerzetekről van szó, azonban sziklaszilárdan hiszek jelenleg a tennivalóinkban, így remélem ő sem bánja, ha kicsit belerángatom a sűrűjébe.
Idő közben átlépjük a cirkusz rozsdás, kopott festésű vaskapuját, ami valaha egy bohócot és néhány lufit ábrázolt. Egy nyíl alakú neontábla is függött rajta, vagyis gondolom a helye nem a kiszáradt gazban volt eredetileg. Már alkonyodik, habár a tavasz beköszöntével egyre később sötétedik az égbolt, így még aránylag jók a látásviszonyaink. Mélyet szippantok a rügyező növényektől illatozó levegőből, mielőtt megindulnánk az egykori pavilonok és standok között, melyeken a törött üvegektől kezdve a szakadt, koszos plüssökön át mindenféle játék, eszköz fellelhető, mindösszesen keresni kell.
- Mit gondolsz a dologról? Szerinted tényleg képesek lennének ilyesmire a városlakók ahelyett, hogy átadnák őket nekünk? - kíváncsiskodom, tekintetemmel egy megfelelő helyet keresve a letelepedéshez. Nem gondoltam semmi grandiózusra, de amikor belebotlunk a fősátorba, nem válik kérdéssé, hova költözzünk be. Vetek egy cinkos pillantást Natalie-ra, majd elvigyorodva félrehúzom az ajtóként funkcionáló függönyt.
Odabent félhomály uralkodik, habár az egykori porond változatlanul megkapja az őt illető fényárt, hála annak, a sátor fedése a csúcspontnál szinte teljes egészében hiányzik. A félkörben elhelyezkedő, háromszintes padsor sincs jobb állapotban, a zömével fából készült ülőhelyeket lyukacsosra rágták a nyüvek, de talán a célnak még megfelelnek.
- Tudom, mi beleszülettünk egy teljesen más világba, de valahogy nem fér a fejembe, hogy állatokon szórakoztak az emberek. És piros orrú elmeháborodottakon - jegyzem meg a szemöldökeimet ráncolva, majd a legelső sorban leülök egy tetszőleges, nyikorgó padra. Előttünk egy nem túl széles, alacsony válaszfal húzódik, azonban arra pontosan jó, hogy a sört tartsa, illetve a lábaimat, amiket keresztezve egymással, kényelmesen felpakolok rájuk. Persze két üveget megtartottam magunk között, amelyikből az egyiket előzékenyen felnyitom Natinak, és át is nyújtom neki, aztán a sajátommal kezdek bíbelődni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Elhagyatott cirkusz - Page 2 VQSi8OZ
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
814
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 08, 2018 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kaitlyn Zoé Payne


Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_inline_q60fu1aDwv1wblodx_500
Prove yourself and R I S E
Make 'em remember you l R I S E

Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_inline_q60fjdEKO91wblodx_500

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Elhagyatott cirkusz - Page 2 Af8aa287453ac53038cf3082918bb269
℘ Sam
"Fájdalom-manipuláció Képes mentális úton fájdalmat generálni másokban.
Szárnyai nőttek, így saját maga levágta azokat egy késsel. Drake Wallenberg vadászi csoportjában vagyunk, őrizzünk New York városát. Kemény vagy velem, néha ellenséges. Igyekszel tartani velem a három lépés távolságot, ugyan is olyan érzelmeket keltek benned, amit nem akarsz."


Elhagyatott cirkusz - Page 2 Tumblr_puk5ntmaLe1vfg7u3o6_540
℘ Jade - my sister
"Démoni apád céljaira akar használni. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa New York város "nyugalmát." Most new York felé tartasz abba a reményben hogy megsajnállak és elmond, hogy testvérem vagy, miről én mit sem tudok."

☩ Reagok :
99
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 11, 2018 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ruby & Kaitlyn
YOU'LL FLOAT TOO .. zene  • Credit:
Úgy volt együtt megyünk, de én nem bírtam ki mennem kellet. Drake meg megmentett azzal, hogy vadász lettem. Azzal, hogy erőssé tett, nem csak egy Paynet látott bennem. Alex gyerekes terve nekem nem használt, nem akartam várni, hanem küzdeni, és visszahozni őt. Kiakartam szedni a bestiát a testéből, azt akartam, hogy pusztuljon.

Lendületesen indultam el, s tudtam hova vezet utam. Ilyen biztosan ég nem vittek a lábaim, és ilyen pontosan, vagy halkan sem. Éjjel volt, amikor én elindultam, hiszen a sötétség a lopakodás barátja. Így szedtem a lábam, s meg kerestem a rést, amiről egyszer hallottam. Az idióta David vitte oda csillagokat lesni a csaját.
Megvan! Mosoly villant fel, s haladtam a semmibe, az ismeretlenbe. Még nem jártam a falakon kívül, Alex meg is ölne, ha tudná, hogy most itt vagyok.
Próbáltam üzenni neki, nem rég ugyan is vissza tudták állítani a hálózatot a világunkban, s először vehettem telefont a kezembe, de nem értem el. Én akartam mondani, hogy jöjjön most velem.
Lábam alatt a port rúgom, hiszen az angyalok még a fákat is irtották, elpuszítottak mindent. Most értem meg a dalokat, vagy a zsoltárokat.
Már utamat folytathattam egy ideje, amikor is a fejemre zsák került, és hiába sikítottam elájultam.




 Egy helyen ébredtem fejemen a zsák, s nem hallok más, mint nevetést. Olyan gonosz, és csontig hatoló nevetést, ami nem is vidám, hanem rémisztő. Gépies, és beleivódik az agyamba.
Hirtelen lekerül a zsák, s csattanok a sarokban. Mire ő, meghajol. Szemöldököm fel fele szökik, és csak meredek rá, aki bohóc ruhában villog. Démon ez, más nem lehet iylen. Egyszer jövök ki, akkor is ez történik. Pennywise, honna  ismerős. Ja igen tudom. Ez az a bohocos film, ami még az angyalok eljövetele elött volt a mozikban. 1990-ben. De a regény  1986-ban jelent meg. Vagy művel a nő, vagy csak bohóc mániás.
- Nem tudom milyen droggal élsz, de én nem itélek el, és ez a bohóc mánia is ..egésségedre, de nem gondolod, hogy sok vagy? - Húzom fe a szemöldököm, s számat mosolyra.
- Démonok nem cikiznek? - Nevetek fel. Tudom, hogy pofon jön, vagy valami, drake kiképezett erre, de a fájdalomra biztosan nem.




○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I'm scared every day. I'm just hiding
Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrkaioSGH1tw2m0e_250Profil szerkesztése Tumblr_inline_pdrk5qaWGC1tw2m0e_250
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 08, 2018 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


You'll float too

Kait && Ruby


Nem szeretem a parancsokat. Megszegni szeretem őket. Szokták mondani; még a démonok között is törvények kívüli vagyok. Kiszámíthatatlan. Egy bestia. Ámde ha apuci hív, akkor bizony menni kell – elvégre a pokol urának mégsem illik ellentmondani. Vagy legalábbis nem tanácsos. Ő teremtett meg engem. Nem mintha érdekelne. Nem ő volt az, akit legelőször megpillantottam, mikor a pokol egyik legalávalóbb bugyra kivetett magából. Másnak teremtettek meg. Aztán elhasználtak. Végezetül pedig eldobtak. Mint egy megunt játékszert… És most mégis jó vagyok egy feladatra? Hmm, azt majd meglátjuk, apuci (!).
Nem érdekelnek a démoni hacacárék, nem követem figyelemmel a fivéreim és nővéreim, valamint a további démonfattyak, vagy esetlegesen elbukott egyedek pályafutását. Miután Mammon elhagyott, a saját utamat választottam. Azt a fajta utat, amelyben csakis magamért felelek, és nem irányítgat senki. Márpedig ez az élet azzal jár, hogy messziről elkerülöm a poklot, noha az elsötétült, s rothadttá aszott lelkem legmélyén nagyon is hiányzik az otthonom. A forróság. A perzselő lángok és az égett hús szaga. A sikolyok… ah, valósággal beleborzongok most is! De nem lehetek pokolbéli lény és szabad egyszerre. Ha valamit, hát akkor ezt megtanultam a bőrömön – az idegsejtjeimig befészkelte magát a gyötrelmes kín, a fájó emlék.
Éles váltásként szakad elő tüdőm mélyéről a dobhártyaszaggató kacaj, mint valami groteszk fordított tükör, mely ellentétesen mutatja azt, ami a NEM LÉTEZŐ lelkemben zajlik. A szívem sír, az ajkam nevet.
Ezzel a veszett, vadállatias, hiénákat megszégyenítő röhögéssel húzom le az elrabolt delikvens fejéről a fekete zsákot, amelyre kínzó tehetetlenségemben egy mosolyt rajzoltam. Majd dühödten vágom a sarokba, hogy aztán színpadias mozdulattal meghajoljak előtte. Ezúttal bohócnak öltöztem. Hát viselkedjünk is úgy, akár a bohócok. Stílszerűnek kell lennem, ha már egy elhagyatott cirkuszba hoztam el egy kis titkos szerelmi légyottra. A randevú típusa pedig … legyen a kínzás.
A hecc kedvéért még néhány verőlegényt is felbéreltem magam mellé, akiket szintén beöltöztettem bohócnak, és akiket valószínűleg majd úgyis meg fogok ölni. Mert miért ne? Annyira jó móka lesz!
- Üdvözöllek szerény kis hajlékomban! Bemutatkozni nem fogok, biztosan láttál már a mozivásznon… Pennywise személyesen! – Ez igazából már a kínzás része. – … csak valamivel szebb kiadásban. Mondd csak, akarsz Te is lebegni? – villannak bestiálisan a szemeim, miközben az ajkamra egy aberrált vigyor torzul.
zene • szószám: xXx • Credit:

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/4
Leviatán
8/1
Angyal
7
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
9
Nephilim
7