• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Sátán palotája
SzerzőÜzenet

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Máj. 18, 2017 3:34 pm írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
+18
Visszatérésem után, mintha nem is beszéltünk volna semmiről. Ahelyett, hogy végre hajtanám az ítéletét, nem térünk vissza arra a témára. Legalább is még nem. A nagyúr kitárt szárnyakkal, izzó szemekkel közeledik felém, én pedig nyugodtan mérem végig magas, méltóságteljes alakját. Az alacsonyabb rangú és rendű démonok már bizonyára térdre esve gyönyörködnének a nagyúr fenségességén, én azonban csak csendben és határozottan állva leszegem a pillantásom a földre, mintha csak nem volnék elég méltó ehhez a látványhoz. Kardomat előhúzza oldalamról, én pedig figyelem, miként tartja a markában. Szavaira felelhetném azt, hogy természetesen kiváló, mivel ugyan az a penge, amelyet teremtésemkor kaptam tőle, de felesleges volna köztudott szavakra pazarolni az időt. Még akkor sem moccanok, mikor ellenem fordítja a kardot, és végig karcolva a bőröm felvágja a bőr felsőmet. Már ebből a mozdulatból is tudom, hogy mi fog következni, még mielőtt elmondaná nekem. Amíg a legtöbb démonnak kegy és szinte jutalom, hogy a férfi hozzájuk ér, nálam ez inkább olyan, mint a munka. Habár van, amikor igazán élvezni is tudom, Háború és a vérszomj gyakran megakadályoz ebben. Az alkalmi partnerek általában dominánsabbak akarnak lenni nálam, és emiatt a rosszabbik oldalamat hozzák elő. Hamar meghalnak. Persze a nagyurat ez nem tartotta vissza soha semmitől, lévén sokkal erősebb nálam, így főleg ő keresett bennem élvezetet. Nem mintha én ne kívánnám a kéjt néha napján, de én felesleges és figyelem elterelő dolognak tartom. Most is ez a helyzet: megbeszéltünk valamit, de még mielőtt elérhetnénk hozzá, a vágyak közbe szólnak. Nem mintha megszólni akarnám a nagyurat. Se jogom, se okom rá. Azt tesz, amit csak akar, én pedig hű katonájaként megteszem. Bár őt ismerve még az is lehet, hogy keveri a hasznost az élvezetessel és bele fűzi a büntetést az aktusba.
Mire gondolatmenetem végére érek, a férfi levágta rólam ruháim, és a földbe szúrta a kardomat. A korbácsot elengedem, amint megfogja és nézem, miként teszi arrébb. A melleimre simuló kezektől sóhajtok egyet. Ha már így alakult, megpróbálom ismét élvezni a nagyúr "ajándékát".
- Ahogy kívánja, de engem soha nem sértett meg. - felelem a felvillanó szemekbe pillantva. Egyelőre még nem mozdulok, vagy cselekszem. Kiszámíthatatlan, éppen mikor mit akar - mint ahogyan ez ebből az egész helyzetből is látszik.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
19
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Máj. 15, 2017 7:24 pm írtam neked utoljára


18+

Mikor Ashtartot elindul a korbácsért én újra a trónomon foglalok helyet és a mágikus érmémet forgatom az ujjaim közt. Miközben várok az időt le lassulni érzem és újra és újra végig gondolom a dolgokat. Mit is szeretnék, és vajon mit is várnak el tőlem mi is az én szerepem a dolgok körforgásában. Hol a helyem ebben a legújabb őrületben.
Amikor megérkezik a korbáccsal én nem tudok mást tenni csak engedelmeskedni a természetemnek ami a sok ezer év alatt a részemmé vált a pokolban. Az érmét a belső zsebembe süllyesztem és vörösen izzó szemekkel indulok meg a nő felé. A szárnyaim kitárom teljes pompájában, elvégre már nem sokáig fogom ezt tudni meg csinálni. Valamint elég hatás vadász a dolog ha valaki felé egy kitárt szárnyú arkangyal sétál lassan kényelmesen. Mikor elé érek a kezem előre nyújtom és ki húzom a kardját a hüvelyéből. Meg csodálom a pokolban kovácsolt szörnyű fegyvert a lángok fényében, majd elégedetten pillantok Ashtartotra.
- Kiváló a fegyvered. – Mondom és mintegy piszkálódás gyanánt a kard hegyét a nő felé fordítom majd tökéletes irányítással végig húzom a ruháján a pengét vigyázva arra, hogy őt magát ne vágjam meg. A ruha ketté nyílik a nő mellkasán fel tárva az izmos testét és a kebleit. Tudom Asht nem erre teremtettem. Azt is jól tudom, hogy ő ezt másként értékeli, mint a többi. De most ahogy meglátom előbukkanni a melleit már tudom megint a magamévá fogom őt tenni. Rég volt már, hogy benne voltam. a kard hegye ezért tovább siklik a nő ruháján egészen addig míg az utolsó ruhanemű is használhatatlan rongyként nem esik a lábához.
Ekkor a kardját mintha csak a legendás Excalibur lenne a trónterem padlójába szúrom és a kezéből elveszem a feltekert korbácsot tőle és a kardra teszem.
- Tudod az jutott eszembe milyen régen is volt, hogy a kedvem leltem benned. – Mondom és a előre lépve a kezembe veszem a mellét és bimbóját kezdem simogatni. – Sok kisebb rendű démont jutalmaztam már azzal, hogy a magamévá tettem őket. Téged pedig aki az egyik legfontosabb vagy…olyan rég érintettelek. Bocsásd meg ezt a sértést! Most viszont ígérem magommal töltöm a méhed! – Villan fel még fényesebben a szemem

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 16, 2017 10:42 am írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
Szavaim után némán nézem a férfit. Nehéz elhinni, hogy most tényleg a Sátán büntetéséről beszélgetünk, amit ráadásul nekem kell végre hajtanom. Sok kérdés merül fel bennem. Miért én? Miért most? Milyen büntetést szán magának? Hogyan közli ezt majd népével? Hogyan fogják fogadni? Irányítható lesz-e fentről is minden ide lent, vagy végül helyettesítés lesz? Ha Mazikeen felmegy Luciferrel, akkor Agramon fog ide lent maradni várhatóan. Ettől a ténytől nem vagyok túl boldog, de legalább el lesz foglalva valamivel és nem jár a nyakamra. Végül a nagyúr megszólal, mesél nekem kicsit arról, hogy Istennek milyen szokásai vannak és hogy vajon Luciferrel is vannak-e tervei. Ilyesmikre azonban főleg én nem tudok válaszokat, csak egy démon vagyok a sok közül. Mikor elvigyorodik és közelebb lép, kezeit arcomra téve néz a szemembe, amit nyugodtan állok. Amint kimondja, hogy készítsem a seregeket, megmoccannak energiáim. Régóta vártam már erre a parancsra, és arra, hogy erőinket a földre szabadíthassuk. Ma este minden alattam szolgáló hadúr megkapja majd a levelet, hogy kaparják össze légióikat, toborozzanak. Már most rengeteg dolog jár a fejemben, a háború lépései. Merengésemből a fenekemet ért paskolás ránt vissza, de azzal sincs bajom. Ha a nagyúr ezt élvezi, ki vagyok én, hogy nemet mondjak, vagy felháborodjak? Meghallva, hogy ő már ma este felmegy a felszínre, jelzi nekem, hogy nem hetek, vagy hónapok múlva kezdődik meg ez az egész, nem előre tervezett, hanem a közepébe csapunk. A seregeknek kell majd idő, hogy felállhassanak. A váratlan parancs miatt több is, mint amennyire tervezett körülmények között szükség lenne. Az előbbi kissé érzelgős, talán bizonytalan hangszíne után vérpezsdítően hat a határozottsága, hogy oda fent is ő lesz a poklok ura. Ezt a határozottságot és elhivatottságot szeretem követni. Mikor szárnyait kitárva felém fordul és közli, hogy hozzam a korbácsot, mélyen biccentek.
- Azonnal nagyuram! - mondom és határozott léptekkel is megyek, hogy hozzak egyek.
Talán 5-10perc telik el, mire a kijelölt raktárban megtalálom az eszközt és visszasétálok vele. A szolganép érdeklődve figyel, de egy gyilkos pillantás elég, hogy lekushadjanak és arrébb menjenek. Visszatérve a trónterembe tekintetem a férfit keresi. Ha azt akarja, büntessem meg, az számomra parancs. Azonban az erősség mértéke, a korbácsolás száma még mindig kérdéses.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
19
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Márc. 12, 2017 8:32 am írtam neked utoljára


Ashtaroth vívódása szinte felér egy megvilágosodással főleg ahogy a szemében az elárultak érzéseit vélem felfedezni. Vagy, ahogy az izmok megfeszülnek az állkapcsán. Végül elmondja a válaszát. Igen ilyen dolgokat mondok én is folyton magamnak. Amíg nem mondok, le a trónról addig mindegy hol van az udvar ügye? A tekintetem a freskókra emelve azonban bennem van a félelem. Vajon apám is azt mondaná, hogy ez belefér? A biblia szerint a sátán az apokalipszis idején lép a földre, hogy magáénak kiáltása azt ki. Mondhatni az apokalipszis már elkezdődött, de messze nem ilyenre volt meg írva a nagy forgatókönyvben. Valaki nagyon borította a bilit a tervekkel együtt.
- Atyám nagy mestere a sakkjátszmáknak. Mondhatni az egész lénye arról szól, hogy mások tetteit előre lássa. Hajlamos gyakran száz vagy akár ezer lépésre előre tervezni a világot. Ha nem éppen többre. Voltak idők mikor a zsidók voltak a kiválasztottjai, hiszen az egy isten hithez ők tartották maguk a legközelebb. Közéjük küldte a fiát is. Egy aprócska lépés. Ő tudta milyen sors vár rá, mégis vállalta a megfeszítést. Csak egy lépés és nemsokkal később a világ nagy része ő benne hitt! Vajon atyám mennyire képes előre tervezni? Esetleg már meg is született valaki, akinek az a dolga, hogy engem a helyemen tartson? Látod? Mennyi ostoba kérdés van a fejemben! – Mondom és a freskókról Ashtaroth-ra vetem a tekintetem. Elvigyorodom, és a trónomról fel állva hozzá lépek. A tenyerembe fogom a fejét és a szemébe nézek.
- Készítsd a poklok seregeit! Nem tudom-ez az apokalipszis –e amire idáig vártunk, de az ördög és az ő démonjai nem maradnak tovább a pokolban! Felmegyünk és ha lesz olyan bátor bárki is, hogy ellenünk szegül arra az igazi poklot szabadítjuk, nem pedig ezt a mézes mázos angyalkás verziót! – Mondom, majd az arcát elengedve mögé lépek és a fenekére paskolok. De sétálok is tovább az asztalkára levetett páncéljához.
- Maze és én még ma fel megyünk. Elkeveredünk az emberek közt! Viszont rád és a többi lordomra vár a feladat, hogy megszervezzétek a seregem, és az itthon maradók arányát. Elvégre a kínzó bizniszben nem lehet fenn akadás. Lehet, nem ülök a pokolbéli trónomon tovább, de attól még kibaszottúl én maradok minden poklok legfőbb ura. Elvégre az üzlet az üzlet! – Mondom, majd a szárnyaimat kitárva felé fordulok. – Előtte azonban van egy kis dolgod még. Hozd a korbácsot, mert egy Arkangyal büntetést érdemel.

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szomb. Márc. 04, 2017 9:03 pm írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
A kérdést nehezen dolgozom fel. Halálosan komoly arccal nézek rá, még ha becéz is. Azt szinte elengedem a fülem mellett, mert a szavai jobban érdekelnek. A fogaskerekek az agyamban egyből kattogni kezdenek de olyan sebességgel, mintha az életem múlna rajta.
"Hajlandó lennél engem is megbüntetni, Ash?"
Hallatszik bennem újra és újra a kérdés. Habár nem közkeletű a démonok között, de Lucifer nem azért üldögél a Pokol trónján, mert Ő így kívánja. Nem azért, mert fellázadt, hanem azért, mert ígéretet tett, hogy az embereknek lehetőséget ad a választásra, általunk. Saját szememben az emberek az eszközök: Az ő és Isten szemében mi démonok és angyalok vagyunk azok, egy nagyobb játékban, amely az emberek köré fonódik. De ez már nem rám tartozik. Nem ránk. Ezért sem terjesztjük egy azt apró dolgot a Sátánról.
Azonban az ő kérdésére további kérdések merülnek fel bennem: csak a Poklot hagyja itt, vagy a trónt is? Vissza akar-e majd jönni, ha felmegy? Vissza fog-e térni?
Keserű szájízzel meredek a férfire. Én az ő katonája vagyok, neki tartozom hűséggel. Nem tudom, tudnék-e tisztelettel tekinteni másra, aki a helyére ül, vagy hogy nem próbálnám-e meghódítani magát a Poklot, ha egyszer már nincs kit szolgálnom. Ha egyszer nincs kihez hűségesnek lenni...
Állkapcsomat megfeszítve fókuszálok rá, mikor szól, hogy várja a választ. Hihetetlen, hogy nekem kell döntenem.
Ha azt mondom nem, azzal megtagadnám azt a szabályt, amelyet ő maga ültetett belénk és a Pokol törvényeibe: az alku, az alku. Az Ördög mindig tartja a szavát.
Ha azt mondom igen, azzal ő ellene fordulnék. Legalább is viszonylag. Még is, kellemetlen-e vagy sem, kötelességem a Sátánnak alávetni az akaratom, még ha az "önpusztító" is.
- Maga különleges eset, nagyuram. Egyszerre vonatkoznak önre két világ szabályai: a Mennyé és a Pokolé. De mindkét helyen büntetik azt, aki nem végzi a dolgát. Az angyalok elbuknak, a démonokat száműzik. Persze ezek a legsúlyosabb, szélsőséges esetek... Úgy vélem, hogy mint Lucifer, az arkangyal, büntetést érdemelne, amiért elhagyja a posztját. De mint Sátán... amíg a Pokol trónján ül, amíg nem hagy el minket, nincs okunk büntetést kérni... Hiszen maga a királyunk. Oda megy, ahova csak akar. - mondom komolyan, végig a szemébe nézve, de határozottan. Nekem ez a véleményem a kialakult helyzetről. De az, hogy én büntetném-e meg... Ezen még egy picit merengek.
- Én Önt szolgálom. Ha a Nagyuram azt akarja, hogy büntessem meg, nem szívesen, de megteszem. - válaszolok az első kérdésére is végül, bár kicsit visszafogottabb hangon.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
19
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Márc. 02, 2017 6:28 pm írtam neked utoljára


- Hajlandó lennél engem is meg büntetni Ash? – Kérdem a nevén becézve őt. Nem hiszem, hogy ezt túl sok mindenkinek tűrné el. De ez is a próba része, és ahogy ebbe bele gondolok, rögtön utálni kezdem magam érte. Tisztára olyan vagyok, mint az apám, hogy folyton próba és kihívás elé állítom a nekem legkedvesebbeket. Vajon ami sok sok ezer éve történt közte és köztem a mennyekben szintén egy próba volt? Ha vajon az volt, akkor meg buktam rajta? Vagy majd most fogok meg bukni mikor is elhagyom a poklot? Töméntelen kérdés tódul fel bennem, és ez rá a bizonyíték, hogy igen is félek atyámtól annak ellenére, hogy a jelek szerint felszívódott. Még a halála sem zárható ki.
- Várom a válaszod Háború! Mert ma vagy holnap lehet mi is beszállunk a játszmába! Lehet, hogy az olyan sokat várt pillanatod elérkezik, és a mennyek és a poklok serege össze fog csapni. – Mondom és a háború szemébe nézve izgatottan rá vágok a trónom kartámaszára.
- Mond hát meg nekem! Érdemel-e büntetést az ördög, ha megszegi ígéretét az istennek és a poklot hátrahagyva a földön fog járni? – Mindez persze mondhatni kicsinyes manipulatív játék tőlem. De igen is alkalmas arra, hogy egy kicsit meg mérettessen az egyik kedvencem. Elvégre ő nem bánthatna engem, viszont a parancsaim teljesítenie kell. Mit fog mondani egy ilyen kérdésre? Egyáltalán szembe tudom állítani a hűségét a saját kötelesség tudatával? Újabb és újabb manipulatív kérdések és opciók bukkannak fel bennem, amiket azonban még nem mondok ki.

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 22, 2017 6:30 pm írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
A jelentésem után a férfin vegyes érzelmeket veszek észre. Arcát figyelve nem tudom eldönteni, hogy örül, vagy sem. Végül közelebb lép és végig simít az arcomon, amelyet én mozdulatlanul, továbbra is egyenesen állva hagyok és figyelek. Köszönő szavait eleinte nem értem, mire mondja. A lázongás leverésére? Kétlem. Ez a munkám, számomra ez inkább mindennapos, mint törni magamat. Talán a külső miatt. Ezt meg is erősíti bennem, mikor megkocogtatja a mellvértemet. Amikor arra utasít, hogy "olyan védtelenséggel álljak előtte, mint mikor teremtett", egyből arra gondolok, hogy meztelenül kíván látni. Azonban ismer engem, s miközben elkezdem levetni a páncélzatot, közli, hogy elég csak azt levenni. Idegesíti a hangja.
- Igen nagyuram. - biccentek. A terem oldalánál lévő asztalhoz lépek, hogy a lekerülő fémeket rá tehessem. Először az alkarvédők, majd a vállvért kerül le rólam. Ezután lecsatolom a mellvértet, kibújok belőle, leteszem az asztalra. Jön a comb és lábszár védő. Mindezek alatt hosszú ujjú bőring, bőrnadrág rejtezik, amelyek a kidörzsölést hivatottak megakadályozni. Ez látszik is a ruhán.
Amint végeztem a páncél levételével, ismét katonásan a férfi elé állok, tisztelettudó távolságban. Kérdésére, hogy hallottam-e az angyalok marakodásáról, kissé felemelem a fejem. Nem csak hogy hallottam: éreztem. A köztük dúló csata és háború szinte energiával tölt fel, engem erősít.
- Tudok róla, nagyuram. A háborújuk kitörése óta tudom. Érzem a csatákat, az ellentéteket. - osztom meg vele ezt az információt, bár valahogy sejtem, hogy tud erről. Hiszen ő maga teremtett engem, tisztában van előnyeimmel és hátrányaimmal egyaránt. Kissé furcsállom, mikor hirtelen témát vált. Legalább is annak tűnik, de az angyalokra ráhúzható jelenleg ez a kérdés.
- Úgy hiszem, nagyuram, ez az érdekeltségtől függ. - mondom őszintén.
- Ha valaki a seregemben parancsot szeg, mert a saját feje után megy, a saját vágyait teljesíti be és a saját céljait tartja szeme előtt, az az okozott kár mértékétől függően kap büntetést. Akár halált. A Pokolban is hasonló a rendszer. Ha valaki elárulja az érdekeinket, annak kínzással, vagy halállal kell szembe néznie. - Előfordul az is, hogy valaki azért szeg meg egy parancsot, mert sokkal előnyösebb helyzetbe juttathat minket, bár az ilyesmi ritka. Talán ha két évezreddel ezelőtt történt ilyen. Akkor a parancsszegés miatt kapott ugyan az illető megfedést, párnapi elzárást, de alapvetően növelte a szememben az értékét. De hogy pontosan milyen büntetést kapna, vagy érdemelne valaki, ha Istennek szegülne szembe, arról fogalmam sincs. Nem vagyok járatos a mennyek ügyeiben, bár azt mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb büntetés, amelyet kiszabnak, az a bukás és az erejüktől való megfosztás.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Lucifer...
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
19
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Feb. 22, 2017 5:26 pm írtam neked utoljára


Érdeklődve hallgatom a háború jelentését és elégedettség és csalódás is költözik belém a szavai hallatán. Pont ezek miatt a számok miatt lesz kénytelen meg tenni azt amit meg kérek majd tőle. Előre lépek és végig simítok az emberi arcán érzékelve a bőre puhaságát. Igazi nőnek látszik így.
- Köszönöm, hogy a kedvemért törőd magad. – Itt persze nem arra gondolok, hogy agyon hajszolom a melóban. Hanem ezért az apróságért, hogy emberi arcot vesz fel a jelenlétemben. Majd a kezem a páncélja mellkasára csúszik és az ujjam hegyével meg pöckölöm a vértet, ami hangosan és fémesen koppan az ujjam ütésétől.
- Vedd ezt a vackot le! Azt szeretném, ha védtelen állnám előttem úgy, ahogy teremtettelek. – Mondom és elindulok a trónom felé a sátán érméjét forgatva az ujjaim közt. Félúton vissza nézek a nőre, mert tudom az ilyen dolgokat parancsokat hajlamos abszolút szó szerint érteni kicsit bővítem az utasításom. – Nyugi Ashtartot! Nem kell meztelenre! Elég ha azt a fém vackot ledobod magadról! A kardot és a gyönyörű pofid is meg tarthatod. – Mondom és folytatom az utam a trónom felé. – Idegessé tesz a zörgése. – Adom meg a ki nem mondott kérdésre a választ miért is kell levennie a páncélt. Mert bár már feküdtem le vele, de igazából nem ez a dolog az erőssége és nem is szeretem őt erre használni. Viszont körülbelül utoljára talán akkor volt páncél nélkül mikor megölte a legutolsó szeretőjét.
Lassan helyet foglalok a trónomon és a mennyezetre függesztem a tekintetem. A világ legnagyobb művészei által festet, freskót kezdem tanulmányozni, akik botor módon eladták ezért a tehetségért a lelküket nekem.
- Ügye te is hallottad a mennyek és a halandók világának legújabb híreit? Atyám felszívódott, az angyalok pedig két pártra szakadva háborúzni kezdtek egymással és irtani az emberiséget. – Jegyzem meg még mindig a mennyezeti freskót nézve. Míg végül a tekintetem össze találkozik a háborúéval, és teljesen váratlan témát váltok.
- Szerinted milyen büntetést érdemel az, aki szembe fordul atyájával? Aki meg szegi a szavát és elhanyagolja a feladatát? – Kérdezem, noha tudom a pokolban van egy külön bugyrunk a szószegő rohadékoknak. De minden áron meg kell őt kérdeznem, mert ő a seregeim egyik vezetője talán a legfontosabb. Én pedig pont ezeket a bűnöket készülök elkövetni.

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Szept. 18, 2016 12:03 pm írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
Sajnos fajtánk képtelen a teleportálásra. Ugyan megidézéskor kapunk egy retúrjegyet oda, ahol megidéztek minket, s ott "termünk" a hívásra, ezt koránt sem mi irányítjuk. A nagyúr pedig nem megidézett, csupán értem küldetett, szóval kénytelen voltam Iumentum hátán átlovagolni a királyságon. Lovam habár nagyon erős volt, az erejét nem a sebességébe fektette be. Tehát nem ez volt a leggyorsabb mén a Pokolban. Csatalóként inkább volt használható az ellenség sorainak áttörésére, mint arra, hogy gyorsan átutazzak vele egy országot. Így hát nem csoda, hogy ennyi időbe telik megérkeznek Luciferhez. A terembe érve meglátom a trónján. Szokásomhoz híven kissé mélyen biccentek üdvözlésképp. Amint felnézek rá ismét, haragos tekintetével találom szembe magam. Mint valami vihar, felkel a trónról, ökölbe szorítva kezét indul meg felém, miközben közli, hogy megvárattam.
Izmaim megfeszülnek, állkapcsaimat összeszorítom. Nem tudom eldönteni, hogy a nagyúr tényleg mérges-e. Volt már, hogy rossz napjában apróságokért is megbüntetett valakit, bár engem eddig ez elkerült. Csak azt nem értem, miért nem idézett meg, ha azonnal akart látni. Igazából csendben várom az ítéletet, a megnyugvást, vagy a büntetést. Szerencsére az előbbit kapom meg és elnevetve magát megveregeti a vállam.
Izmaim ellazulnak, a feszültség kis sóhajjal hagyja el a testem. A nagyúr képes volt néha -gyakran- tréfamestert játszani, de velem talán ez az első, vagy második alkalma, hogy "játszik".
- Kezdtem aggódni, hogy gyorsabb lovat kell szereznem magamnak. - mondom egy halvány mosollyal. Valójában Iumentumot semmiért sem cserélném le. Az az állat az én részem.. vagy inkább én vagyok az övé. Mert ő eltud lenni nélkülem, én viszont nem léteznék nélküle, mert érzem őt, majdhogynem egy vagyok vele. Habár én forgatom a kardot, a Háborút ő hozza. Valójában nem csak egy jelképe a lovasoknak a ló. Én legalább is így vettem észre. Mert háború mindig is lesz a világban, tehát ha én egyszer elesek egy csatában, más fog rajta ülni. Valószínűleg az esendőségünk miatt van nagyobb jelentősége az állatoknak. Figyelem, ahogy a nagyúr italért kéret, majd megjegyzést tesz a külsőmre. Kicsit meglepetten nézek végig magamon.
- Jobb szeretem, ha elrettentőnek tartanak a páncélzatban, mint... csinosnak. - fura kimondani ezt a szót, mivel rám a legkevesebbszer használják. Noha az emberi alakom talán szépnek is nevezhető, életem 95%-ban nem így látnak, hanem egy aszott hullaként. A többi 5% pedig említésre sem méltó, mert annak a 4%-ban is páncél takar, tehát nem látnak. Szóval maradt 1%, ami meg azokra a nagyon ritka alkalmakra esik, amikor valakit az ágyamba engedek. Nem mintha utána bárkinek is eltudná újságolni ezt a dolgot, a legtöbb bátor vállalkozó meghal az aktus alatt, mert sajnos a kéjvágy túlságosan hasonlít a vérvágyhoz. Nálam olyannyira, hogy egyik pillanatról a másikra áttudok váltani akaratomon kívül, s végül a legtöbb alkalommal oda jutok, hogy lemészárolom az illetőt.
Csendben figyelem, ahogy a férfi visszasétál a trónjához. A kérdésére picit ráncolom a homlokom. Olyan ez a dolog, mint valami.. idő húzás, vagy smalltalk egy tárgyalás előtt. Már csak azért is, mert kétlem, hogy a férfi ne tudna már mindent arról, amit most elfogok neki mondani.
- A múlthéten beszervezett 271 újonc remekül fejlődik. Éles bevetésre ugyan még alkalmatlanok, de hamarosan csataképesek. A régióban történt lázadozásnak a felbujtóját és két kiemelt tagját felaggattam a kapumra. További 30-at kivégeztettem, 40-et pedig megkínoztattam. Másnapra olyanokká váltak, mint a kezesbárányok. - a nagyúr tudhatja, hogy a héten feltört egy kis lázongás a berkeken belül. Néhány elégedetlen démon szította fel a tüzet, mondván, hogy nem jut nekik elég szórakozás, a felszínre kívánnak ők is menni, akár csak a kéjdémonok, meg valami szarságot is hablatyoltak valami fizetésről. Nem volt nehéz ezeket a meggondolatlan idiótákat kiemelni a tömegből. A három gráciát a bokájuknál, lándzsán átszúrva rögzítettem a várkapumra, beleiket magam ontottam ki később. A kivégzések a régió belsejében történtek, ahogy a kínzások is. Hamar letörtem a zúgolódás szarvát a példa statuálással. Mondjuk az elmondottak inkább számítottak jelentésnek, mint "újságnak", de kétlem, hogy bármi más, érdekes dologgal szolgálni tudnék a férfinek.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



"War only needs an excuse and weapons"

Vendég
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Szept. 15, 2016 9:15 pm írtam neked utoljára


. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A kínzótermemben állok, a testemet az emberi ruhám díszíti ami természetesen nem más, mint egy hófehér ing, egy fekete zakóval. Kezemen aranyozott óra csillog, az ujjamon pedig a gyűrűm, ami biztosítja a visszajövetelemet a Pokolba, ha bármi is történne a szárnyaimmal. Mindenre fel vagyok készülve, mert hamarosan el fogok hagyni ezt a helyet. Az Otthonomat, amit nem én választottam magamnak, hanem letaszítottak. S, hogy miért fogom azt tenni? Azért, mert Isten hátba szúrt. Lelépett a Mennyekből így felbontva az alkunkat. Nem sokára eljön az idő, amint átlépem a vöröslő kaput és megnyílik előttem a Föld átjárója, ahol azt csinálok amit csak akarok, és akkor amikor csak akarok. Nem kellesz számon tartanom azt, hogy hány lélek ment ide, és hány lélek ment oda. Nem fognak kötelezni arra, hogy kínozzak embereket. Bár félreértés ne essék, ezzel semmi bajom nincs, csak már meguntam. Vakációzni fogok menni. Egy hosszú, és gyönyörű nyaralásra. S már meg is van, a kiszemelt városom, ahol új életet fogok kezdeni.
De addig is folytatnom kell azt, amire kárhoztattak.
- Jobban fogod érezni magad, ha énekelek valamit, miközben felvágom a gyomrod? Kérdezem az áldozattól, majd rázendítek a Sinnermanra miközben kíméletlenül belevágom a pengémet és felnyitom a bőrét.
- Ne sikolts már! Nem kértem háttérénekeseket. Morgok rá, s átszúrom a torkát. Na, így már mindjárt másabb. Ránézek az időre, majd hívatom az egyik küldöncömet.
- Menj el Háború Lovasának a régiójába, s küldd elém! Adom ki a parancsot, majd intek, hogy vegye át valaki a helyem a kínvallatásnál. Kilépek az ajtón, majd a szárnyaim hirtelen kitörnek belőlem s heves szárnycsapások kíséretében elrugaszkodom a földtől, hogy a levegőben közlekedhessek. Így elég hamar a Palotához érek. Amint belépek a trónterembe, leveszem a zakómat és odaadom az egyik szolgának. Összevéreztem a zakómat, patyolat tisztán kell az ügyeimet intézni. Szépen lassan helyet foglalok a székemben, majd nagyot sóhajtok. Furcsa lesz elhagyni ezt a helyet, mert nem tagadom szép emlékek fűznek ide, de Apa orra alá borsot törni sokkal jobb mulatság lesz. Már megbeszéltem az Első Lordommal, Mazikeennel, hogy ő velem fog tartani.
Nem a léptei hangja hívta fel a figyelmemet arra, hogy megérkezett, hanem az energiái. Már messziről megérzem azokat, akiket én teremtettem. Szépen lassan ráemelem a tekintetemet és az arcom teljesen komoly.
- Megvárattál! Villámokat szórnak a szemeim, s az orromon fújom ki a levegőt. A kezemet ökölbe szorítom, majd úgy sétálok közelebb hozzá. Amint nincs köztünk nagy távolság, elvigyorodom.
- Csak vicceltem. Paskolom meg a vállát, majd intek, hogy hozzanak emberi italokat.
- Jé, mindig ilyen csinos voltál, kedves Lovasom? Nevetek egyet, majd hátat fordítok neki és visszasétálok a helyemhez és leülök.
- Mi újság a Pokol azon részén? Direkt még nem térek rá a tárgyra, van időnk. Az örökkévalóság.

Háború ✞ Lucifer

words: 454 | music: Sinnerman | note: Gyűrű | ©

Ashtaroth
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar

•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Szept. 09, 2016 9:54 pm írtam neked utoljára
Online



Lucifer & Ashtaroth
❝ ...Diabolum vocans... ❞
Hangos füttyentés töltötte be a teret. A Pokol kapujában állva figyelem a látóteret. Nehéz páncélzatom úgy tűnhet, mintha lötyöghetne sovány testemen, még sem teszi, mert szorosan rögzítve van. Oldalamon kardom díszeleg, színe akár az emberek kiontott vére. A forró szél a kínlódó lelkek sikolyait sodorja felém. Hajamba most nem tud belekapni, ugyan is varkocsba van fogva fejem hátulján, no meg a sisak is rajtam van. Élőholt, fehér szemeimmel ismét a lángszínű tájat figyelem a rostélyon keresztül, majd hirtelen nyerítést hallok. Egy pillanat múlva már fel is tűnik Iumentum, hűséges, vörös lovam. Hatalmas termetével, óriási patáival dobogása már messziről hallható, ha figyel az ember. Fújtatva lassít vágtából ügetésbe, majd lassít tovább és szilaj lépegetéssel áll meg előttem. Fejét hátra dobálja, de amint felemelem a kezem, már meg is nyugszik és megáll egy helyben. Mintha rajtam se lenne ez a rengeteg páncélzat, könnyedén szállok nyergébe. Megragadom a kantárt, aztán már gyors vágtával úton is vagyok.

A parázsló föld csak úgy remeg, ahogy végig haladok lovammal a királyságon. A táj meglehetősen egyhangú, fekete füstök jelzik a démonokat, akik tisztelettudóan el is takarodnak az utamból, még mielőtt elgázolnám őket. A sikolyok nőnek, ahogy egyre beljebb haladok célom felé. A távolban már látni az égnek meredő palotát, a Sátán székhelyét. Az utazás már nem tart sokáig, de fáradhatatlan lovammal összesen is maximum csak egy órába telik, míg kaputól kapuig érek.
Végül elérem a palotát. A körülöttem lévő démonokra ügyet sem vetek. Amint leszállok Iumentumról, az ismét mintha csak tombolni akarna, felnyerít, s idegesen lépkedve dobálja farkát. Azt hiszem, amennyire nekem hidegvérem van, a lovamba annál több szenvedély került.
A páncéltól csörgő léptekkel haladok gyors tempóban a palota folyosóján, leveszem a sisakot, s jobb karomba veszem. Gondolataimba merülve haladok, végül megállok a trónterem hatalmas ajtaja előtt. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és koncentrációm után érzem, ahogy petyhüdt, lyukacsos bőröm lassan megduzzad, megtelik élettel. Feszes lesz és sima, alatta csontok helyett már izmok is képződnek. Az eddig "lötyögő" páncélt immár teljesen kitöltöm. Fénytelen, durva hajam csillogó és erős lesz. Már nem tudom, miért is kezdtem el felvenni az emberi alakom, mikor Lucifer elé járulok. Talán azért, mert hasonlóan akarok kinézni, mint Ő, vagy mert így kifejezőbb vagyok vele szemben. Hiszen arctalanul könnyű tiszteletlen lenni, ám ha az "embernek" már mimikája is van, sokkal nehezebb elrejtenie az érzéseit.
Már amennyiben vannak. Én próbálom inkább erre fogni ezt az apró hóbortot. Kinyitva immár metsző kék szemeimet, határozottan nyomom be a hatalmas ajtót, olyan könnyen, mintha ott se lenne. Páncélom hangja valószínűleg már úgy is előrejelezte, hogy jövök, de ha nem, hát a nagyúr most biztos hallja a lépteimen, hogy megérkeztem.
- Hívatott, Nagyuram. - hangom határozottan, egy erős mezzo, alt-mezzo mélységével visszhangzik a hatalmas teremben. Beljebb lépek, majd szemeimmel megkeresem a Sátánt. Amennyiben megtaláltam, tisztelettudóan, mélyen biccentek, a padlóra pillantva, ám mindez csak pár másodpercig tart. Királyom egyértelművé tette már egyszer számomra, hogy nem szükséges minden alkalommal féltérdre ereszkednem, - mint a közönséges démonok - ha egyszer színe elé járulok. Annyit azért még is megakartam tartani a tiszteletből, hogy ha ne is hajlongjak - amit egyébként ebben a páncélban lehetetlen kivitelezni - de legalább mély biccentéssel üdvözöljem.
- Miben lehetek szolgálatára?


Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Sátán palotája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: